Az akvárium megvilágítása - 3. rész Az akváriumok megfelelõ megvilágítása mindig is a legnehezebb dolgok közé tartozott az akvarisztikában. Ebben próbál segíteni ez a cikksorozat, a kezdetektõl a remélhetõen kielégítõ végeredményig. Az előző részben az alapfogalmak kerültek tárgyalásra. A másodikban a vílágítás típusain haladhatunk végig. Most ezt folytatjuk. Higanylámpa Ezt a típust a 60-as években fejlesztették ki és a maga idejében nagy áttörést jelentett a világítástechnikában (látványos javulást hozott a közvilágítás terén). Manapság azonban elavultnak tekinthetõ. Élettartama kb. 9000 óra. Színvisszaadása igen alacsony (Ra max. 60), fényhasznosítása kezdetben 50-60lm/W, ami a kapcsolások számának növekedése következtében gyorsan romlik. Ezen paraméterek miatt nem alkalmas olyan terület megvilágítására (így az akváriumnál sem) ahol fontos a színek élethû megjelenítése. Hátránya, hogy nagymértékben érzékeny a hálózati feszültség változására. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ebbõl a típusból fejlesztették ki a manapság egyik legnépszerûbb fényforrást, a fémhalogén lámpát. Fémhalogén lámpa Az eddig részletezett típusok hátránya, hogy mélyebb vizû akváriumok megvilágítására nem alkalmasak, mert nem rendelkeznek elég nagy fényárammal. Erre a célra ez a típus tökéletesen megfelelõ. A higanylámpa továbbfejlesztett változata. Ebben a lámpatípusban van egy kisülõcsõ, amit egy bura vesz körül. A belsõben zajlik le a kisülés. Itt találhatók az UV sugárzást átalakító gázok. A külsõ bura elsõdleges feladata a mechanikai védelem, oxidáció megakadályozása és hordozza a fényporréteget, ami a maradék UV sugarakat is kiszûri. Fényhasznosítása (70-95 lm/w), élettartama átlagosan 8-10000 óra. Akvarisztikai 1 / 6
felhasználhatóságát némiképp korlátozza az a technikai háttér, ami mûködtetésének feltétele. Továbbá hõterhelése kiemelkedõen magas, ami megakadályozza, hogy közvetlenül a medence felszínének közelében alkalmazzuk. Sem a fényforrás, sem a szerelvények nem kis anyagi befektetést igényelnek, viszont színhõmérséklet tekintetében igen nagy a választék. Hátránya az elsõ begyújtást követo hosszú felfutási idõ (amíg eléri a maximális fényáramát) és ha hálózati zavar vagy más okból kialszik, akkor addig, amíg a fényforrás ki nem hul, nem fog visszagyújtani. Ez a mûködtetés környezeti körülményeitõl függûen 10-20 perc is lehet. A hagyományos elûtéttel való üzemeltetéshez szükség van (hárompontos gyújtóegység esetén): 1. Induktív elõtét 2. Fázisjavító kondenzátor 3. Fényforrás 7. Gyújtó (4.N, 5. La, 6. D) LED Ez a fényforrástípus nem igazán terjedt el a világítástechnikában, aminek oka elsõsorban a 2 / 6
drága, megfelelõ hatásfokú lámpatest (illetve összetett fényforrás) elõállítási költsége. Valójában ez egy félvezetõ anyagra növesztett egykristály réteg, amit mûgyantába ágyaznak. Fehér színû LED esetén a fényport ebbe a mûgyantába keverik bele. Sugárzási szögét a mûgyanta kialakítása határozza meg. Élettartama megfelelõ üzemeltetési körülmények között 100.000 óra körül van. Élettartam végének azt az idõpontot tekintik mikor a fényforrás fényárama a kezdeti érték 50%-ára csökken. Egy megfelelõ hatásfokú lámpa kialakításához viszonylag sok LED-re van szükség. Ebben van egyik elõnye is. Egy LED tönkremenetele nem jelenti a lámpa teljes meghibásodását. Akvárium világítására nem megfelelõ, mivel túlzottan nagy anyagi befektetést igényel. Azonban kiegészítõ világításnak, vagy éjszakai hangulatfénynek megfelelõ. Lámpatestek, fényterelok Kereskedelmi forgalomban kapható lámpatestek árai nagy eltéréseket mutathatnak. Minden olyan lámpatest, amelynek IP védettsége, villamos szigeteltségi foka eléri a nedves helyre elõírt értékeket megfelelõnek tekinthetõ, ha szakszerû felszerelést biztosítjuk. A villamos- és lámpatest szaküzletek a megfelelõ lámpatest kiválasztásában nagymértékben tudnak segíteni. A fényforrások hatásfokát fokozhatjuk különbözõ eszközökkel.. Ezek közül a legegyszerûbb a fényterelõ ernyõk, melyeknek feladata a fényforrás fényének általunk kívánt irányba terelése. Ezzel a módszerrel (az ernyõ anyagától függõen) megközelítõleg 100%-os hatásfok növekedést is elérhetünk. Ezt a megoldást általában fénycsöves világításnál alkalmazzák. Hátránya, hogy a fényterelõ ernyõvel ellátott szabadon sugárzó lámpatestet nem szabad közvetlenül a vízszint fölé helyezni, mert a pára károsíthatja az alkatrészeket, amely balesetveszélyt okozhat. Ennek kiküszöbölésére lehetõség van a csöveket a foglalatuknál szigeteléssel ellátni (IP65-ös foglalat) vagy egy védõburával ellátni. Ez utóbbi kialakítása kicsit nehezebb viszont a fénycsõ felülete nem szennyezõdik. A fényforrás számára hatásosabb védelmet biztosít egy zárt lámpatest, amibe beépíthetok különbözõ típusú fényterelõ rácsok, azonban ezek feleslegesek, mivel ilyen távolságon a fény túlzott szóródása tökéletesen megakadályozható a lámpatestbe helyezett ernyõvel, de zárt lámpatest esetén ez is elhagyható. A lámpatestek jellemzésére bevezették a por-pára (IP) elleni védettségre vonatkozó jelölést, melynek következõ a formátuma: IP XY X Szilárd test elleni védelem Y Nedvesség elleni védelem 0 Nincs védelem 0 Nincs védelem 1 Max. 50 mm átmérõjû tárgyak 1 behatolása Csepegõ ellen víz ellen védett védett 2 Max. 12 mm átmérõjû tárgyak 2 behatolása Csepegõ ellen víz ellen védett védett, (feszültség 15 -os alatti részek döntésné 3 Max. 2,5 mm átmérõjû tárgyak 3 behatolása Esõvíz ellen ellen védett 4 Max. 1 mm átmérõjû tárgyak 4 behatolása Bármilyen ellen irányból védettfreccsenõ víz ellen véde 5 Káros porbehatás ellen védett 5 Vízsugár ellen védett 6 Por ellen tömített 6 Viharos tenger ellen védett 7 Vízbemerítés ellen védett 8 Tartós víz alatti mûködésre alkalmas 3 / 6
IP 20-nál alacsonyabb védettséggel nem készíthetõ lámpatest, így ez a fokozat jelenti az alapvédettséget. Ezt a védettségi fokozatot nem kötelezõ feltüntetni a lámpatesten, csak az ennél magasabb besorolást. A lámpatesten a következõ jelölések fordulnak elõ leggyakrabban: 1. Lámpatest gyúlékony felületre szerelhetõ; 2. Ilyen jelölést tartalmazó lámpatestbe hidegtükrös fényforrás nem helyezetõ (túlmelegedés lehetõsége miatt); 3. megvilágított felülettõl való legkisebb távolságra szerelhetõség jele; 4. hõálló hálózati csatlakozó vezeték alkalmazása szükséges. Érintésvédelmi osztályozások I. érintésvédelmi osztály. Alapszigetelésen kívül az össze megérinthetõ fém alkatrész össze van kötve a hálózati védõföldeléssel. Ha az alapszigetelés meghibásodik, akkor sem kerülhetnek a megérinthetõ fém alkatrészek veszélyes mértékû feszültség alá. II. érintésvédelmi osztály 4 / 6
Érintésvédelmi szempontból a legkedvezõbb megoldás, mivel az alapszigetelésen kívül egy második védõszigetelést is tartalmaz. Földelõvezetõ csatlakozására nincs szükség, így a biztonság független a hálózati csatlakozótól. III. érintésvédelmi osztály A lámpatestet biztonsági szigetelõ transzformátorral elõállított, általában 12 V-os feszültséggel táplálják és ennél nagyobb feszültség a lámpatest belsõ áramköreiben sem keletkezik. A transzformátor elhelyezésérõl és védelmérõl ilyenkor külön kell gondoskodni. A III év. osztályú lámpatestek jellegzetes képviselõi a halogénlámpás lámpatestek. A különbözõérintésvédelmi osztályokat a lámpatesten is jelölik. Akvárium világítására a második érintésvédelmi osztály a legbiztonságosabb, mert semmilyen feszültség alatt lévo alkatrészt nem lehet megérinteni mûködés közben. Fényforrások szabályozhatósága. Folyamatos vita tárgyát képezi az akvaristák táborában, hogy milyen hatással van (és ez a hatás milyen irányban befolyásolja) a halak viselkedését és életminõségét a hirtelen 5 / 6
megvilágítás változás. A világítás bekapcsolása legideálisabb esetben fokozatosan következik be. Ennek segítségével kiküszöbölhetõ a halak percekig tartó zavart, ijedt viselkedése. A hagyományos izzólámpa és a halogén fényforrás fokozatos fényerõszabályzása viszonylag egyszerû feladat és csekély anyagi ráfordítással megoldható. Azonban ezek (már említett okokból) nem igazán megfelelõek az akvárium megvilágítására. A fémhalogén lámpák esetében nehezen, de megoldható, azonban anyagilag olyan áldozattal jár, amit kevesen tudnak vállalni. Köztes megoldásként azonban kialakítható úgy a rendszer, hogy (viszonylag) folyamatosnak látszódjon az alkonyatkapcsolás. A bekapcsolást követõ fokozatos felfutási idõ biztosított. Lekapcsolásnál pedig beiktathatunk egy fénycsöves vagy hagyományos izzólámpás rendszert, több fényforrással, amiket egymáshoz képest idõben eltolva kapcsolunk le. Ez azonban rendkívül körülményes megoldás. Mivel akváriumvilágításra leginkább használt eszköz a fénycsõ, ezért ennek dimmelésével kicsit részletesebben foglalkozunk. Elsõés egyben legolcsóbb megoldás a fémhalogén lámpáknál említett, egymáshoz képest idõben eltolt be- illetve kikapcsolási idõ beállítása. Ez azonban csak több fényforrással megvilágított akváriumoknál kivitelezhetõ, és csak akkor, ha mindegyik csõ külön áramkörrõl mûködik. Ez elég körülményes megoldás, viszont induktív elõtétrõl mûködõ rendszer esetén is kivitelezhetõ. Létezik olyan megoldás, amelyik a világítótest gyártásakor meghatározza a fel illetve lefutási idõértékét. Ennek hátránya, hogy a késõbbiekben nem változtatható a fel-, lefutási idõ értéke. Elõnye, hogy viszonylag alacsony áron juthatunk egy elektronikus elõtéttel szerelt rendszerhez. Következõ megoldási leheõoség, mikor egy szoftveres támogatással ellátott vezérlõ felügyeli a folyamatot, amelynek paraméterei (pl. fel-, lefutási idõ, bekapcsolások száma) tetszés szerint változtathatóak a felhasználó által. Hátránya kicsit magasabb ára, amit ellensúlyoz, hogy a vezérlõ tetszõleges számú áramkör muködtetését képes ellátni, továbbá (igény szerint) képes egyéb rendszereket is irányítani (pl. automata etetõ, fûtõegység.). Ez leginkább a több medencével rendelkezõ akvaristáknak jelent nagy segítséget, de ideális megoldás a nyaralás alatti akvárium felügyelet ellátására is. Szerzõ: Farkas Csaba Fotó: AM Az első rész itt található. A második rész itt található 6 / 6