Nyilvántartási szám: 00099/5/2009. A Duna-Tisza közi Homokhátság térségében a klímaváltozásból eredő hatások enyhítése és az alkalmazkodás lépéseinek megalapozása céljából megvalósítandó projekt két minta területére külön-külön elvi vízjogi engedélyes műszaki tervdokumentáció készítése Témaszám: 14/2009 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Megbízó Főtervező Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 1012 Budapest, Márvány u. 1/d. VTK Innosystem Kft. 1095 Budapest, Kvassay Jenő u. 1. 2009. október
Tartalom 1. ELŐZMÉNYEK... 3 2. KÖZÉP-HOMOKHÁTSÁG MINTATERÜLET... 4 2.1. A probléma megfogalmazása... 4 2.2. Megvalósításra javasolt változatok rövid ismertetése... 6 2.3. Javasolt változatok beruházási és üzemeltetési költségbecslése... 8 3. KECSKEMÉT-TISZAALPÁR MINTATERÜLET... 9 3.1. Probléma megfogalmazása... 9 3.2. Javasolt változatok rövid ismertetése... 10 3.3. Javasolt változatok beruházási és üzemeltetési költségbecslése... 14 4. A TERVEZETT FEJLESZTÉSEK HATÁSAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA... 15 2
1. ELŐZMÉNYEK Magyarország, mint az Európai Unió tagja csatlakozásával kötelezettséget vállalt a közösségi szinten megfogalmazott igények kielégítéséhez kapcsolódó kidolgozott keretirányelvek elfogadására és az azokban megfogalmazott feladatok végrehajtására. Valamennyi szakterülethez kapcsolódóan a környezeti értékek fenntartható fejlesztésével megfogalmazott közösségi akaratot irányelvekben foglalták össze. A Homokhátság területéhez kapcsolódóan legmarkánsabban a vízgazdálkodási feladatokat összefogó Víz Keretirányelv (VKI) és a természeti értékek megőrzéséhez kapcsolódó NATURA 2000 irányelvek fogalmazzák meg a végrehajtandó feladatokat. A Víz Keretirányelv (Water Framework Directive) az Európa Parlament és Tanács 2000/60/EK irányelvében rögzítették. A VKI végrehajtásának elsődleges célja a jó vízállapotok biztosítása az ország valamennyi víztestében 2015-ig bezárólag. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben megfogalmazandó problémakörök esetében a Homokhátság területén a vízhiány és az aszály káros következményeinek mérséklése kitüntetett figyelmet kap. A vízhiányos időszakokban tapasztalt vízháztartási deficit valamennyi élőlényközösség (beleértve az emberi társadalmat is) számára hátrányos. A vízgyűjtőkön rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vízkészletek megőrzése és a természeti adottságokkal összhangban lévő pótlása elengedhetetlen az elvárt célok eléréséhez. A vízkészlet megőrzési beavatkozások nélkül a 2015-re elérendő célok megvalósítása bizonytalanná válhat. A Homokhátság vonatkozásában a vízháztartás mennyiségi oldalán tapasztalt hiány minden tekintetben beavatkozások végrehajtását teszik szükségessé. A Kormány 1067/2005. (VI. 30.) sz. határozatával központi költségvetési forrást biztosított a Duna- Tisza közi Homokhátság fenntartható fejlesztése tárgyú nagy-projekt előkészítésére. Első lépésben a Terra Stúdió ÁBKSZ Konzorcium 2007. év elejére elkészítette a fejlesztés előzetes megvalósíthatósági tanulmányát. A tanulmány egy komplex fejlesztés feladatát mutatta be, melynek teljes költségét 179 milliárd Ft-ra becsülte. Tekintettel azonban arra, hogy az EU-val kötött megállapodások értelmében komplex program indítására nem volt lehetőség, olyan döntés született, hogy a térség egyik legproblematikusabbnak tartott területén két mintaprojekt megvalósítását kezdik meg, melyek közül az egyik a Tisza-völgy, másik a Duna-völgy hátsági területére esik. A Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság a projekt két mintaterületére külön-külön elvi vízjogi engedélyes műszaki tervdokumentáció elkészítésével bízta meg a VTK Innosystem Kft-t. A tervezett beavatkozások elsődleges célja, hogy a természetes vízkészletekben bekövetkezett szignifikáns csökkenés káros következményei mérséklődjenek. A főbb beavatkozások a természetes összegyülekezésből és a használtvizek felszíni vízelvezető hálózatba történő bevezetéséből származó lefolyások csökkentése a vízkészletek megőrzése céljából. 3
2. KÖZÉP-HOMOKHÁTSÁG MINTATERÜLET 2.1. A probléma megfogalmazása A Duna-Tisza közi hátság évtizedek óta napirenden lévő gondja a vízhiányos helyzettel való együttélés és az alkalmazkodás a körülményekhez. Közben sokan reménykednek abban, hogy olyan fejlesztések indulnak be ebben a térségben, amely segít a hátrányos körülmények felszámolásában. Külön sajátossága a mintaterületnek, hogy nagy kiterjedésben találhatók természetvédelmi vizes élőhelyek, melyeken a védett értékek fenntartását, megőrzését a vízhiány komolyan veszélyezteti. Az elmúlt közel három évtizedben a térség vízháztartási helyzetében tapasztalt kedvezőtlen változások komolyan veszélyeztetik az ökológiai rendszereket. A vizsgálatok és tapasztalatok azt mutatják, hogy valós vízhiánnyal állunk szembe, és nem várható, hogy mesterséges beavatkozás (vízvisszatartás, vízpótlás) nélkül a helyzet kedvezően változna, sőt, a klímaváltozás lehetséges kimenetei miatt a helyzet rosszabbodása valószínűsíthető. A Kiskunsági Nemzeti Park 1974-es megalakulását követően elsők között a homokhátság vizes élőhelyeinek védelmét kezdeményezte. Az 1970-es évek második felétől kezdődően alakult ki az évszázad legtartósabb száraz időszaka. A csapadék-hiány, és a döntően ennek köszönhető talajvízszint süllyedés a vizes élőhelyek viszszaszorulását eredményezte. A vízgazdálkodási létesítmények fennálló üzemelési állapota a területi vízkészletek megtartását nem, vagy csak korlátozott módon tette lehetővé. A hidrometeorológiai folyamatok kedvezőtlen alakulásának mérséklése a tényleges és hatékony vízvisszatartási és vízpótlási program hiánya miatt elmaradt. Ez a körülmény, és a természetvédelmi szempontok korábbinál súlyozottabb megjelenése a területfejlesztésben és a kialakult vízgazdálkodási üzemelési rendben jelentős változtatásokat igényel. Ezt a változást a természetvédelmen kívül a térségben élők is szorgalmazzák. A Közép-homokhátság csatornarendszerének jelenlegi, elsősorban a vizek kártétele elleni védelmet szolgáló működési rendjét újra kell szabályozni úgy, hogy az érintett területen lévő jelentős természetvédelmi érdekeket az a lehető legjobban szolgálja. Tekintettel arra, hogy a klímaváltozás várhatóan tovább ronthatja a természetvédelem egyes időszakokban már most is kedvezőtlen vízgazdálkodási helyzetét, a védett értékek fennmaradása érdekében a hiányzó vízkészletekről megfelelő minőségben és mennyiségben átvezetéssel indokolt gondoskodni. A tervezés során meghatározásra került a természetvédelmi vizes élőhelyek ökológiai vízigényének mértéke, valamint ezen vízigények pótlásából eredő vízgazdálkodási, vízkár elhárítási szempontból szükséges kieső tározó kapacitások meghatározása. A természetvédelmi vizes élőhelyek ökológiai vízigénye minimálisan 8,0 millió m 3. Vízbő időszakban ennél lényegesen kisebb vízre van szükség, szélső esetben pedig a 2 millió m 3 is elegendő. Csapadékszegény időszakokban viszont lényegesen több víz pótlására lehet szükség. Az ökológiai igény elérheti a 12 13 millió m 3 -t. 4
A természetvédelmi szakmai egyeztetésen a KNP szakembereinek állásfoglalása szerint a vizes élőhelyek ökológiai vízigénye 8,0 millió m 3. A feltöltést úgy kell megkezdeni, hogy ez a vízmennyiség legkésőbb március 30-ig eljusson a vizes élőhelyekre. Vízkárelhárítás esetén, a természetvédelmi célú tározások miatt 5,0-8,0 millió m 3 szükségtározó térfogat hiányzik. Ennek ellensúlyozását az üzemelési rend változtatásával, ill. a vízpótló rendszer üzembe helyezésével lehet biztosítani. A Duna-Tisza közére elvégzett vízháztartási vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a térség vízhiányos helyzetének mérséklésére a vízvisszatartás önállóan különösen a tartósan aszályos időszakokban nem ad kielégítő megoldást. A vízvisszatartás mellet ezért a külső vizekből történő pótlás lehetőségét is célszerű megteremteni. A külső forrásból történő vízbeszerzés egyetlen lehetséges bázisa a Duna-völgyi főcsatorna. A belvizes időszakon kívüli, illetve a kifejezetten száraz időszakokban a már meglévő vízpótló rendszerekkel a Duna-völgyi főcsatornában a tervezett vízkivétel szelvényében biztosítható akár 2-4 m 3 /s szabad vízkészlet a Homokhátság területének vízpótlására, valamint a vízpótló mű lehetőséget biztosíthat a térségben más célú vízigények kielégítésére is. A tervdokumentációban megfogalmazott és elfogadásra javasolt műszaki megoldás viszonylag egyszerű kialakítással juttatna vizet a Homokhátság középső részére, elsősorban a természetvédelmi vizes élőhelyekre. A mintaprojekt megvalósulásával megtörténik az első komoly lépés a Duna-Tisza közi homokhátság vízhiányos, hátrányos helyzetének felszámolása terén. A megoldási javaslatok kidolgozásánál valamennyi változatnál figyelembe vettük a két leginkább érdekelt szervezet, a KNPI és az ADUKÖVIZIG véleményét. A KNPI kezdeményezte, hogy a Kondor tavak vizes élőhely rekonstrukciójánál mintegy 100 m 3 újkori szerves iszap eltávolítása jelentős mértékben javítaná az ökológiai állapotokat. Az ADUKÖVIZIG álláspontja szerint a fejlesztéssel érintett főművi csatornahálózat rekonstrukciója csökkentené a vízkár elhárítási kockázatokat, amely a megváltozó, korábbinál feszesebb üzemelési rend következtében áll elő. A javasolt rekonstrukció az I. övcsatorna Kurjantói zsilip alatti, a III. övcsatorna Kolontói zsilip alatti, a II. övcsat. teljes hosszán, valamint a DVCS érintett, a Kunszentmiklósi és Csornai duzzasztók kö-zötti szakaszán valósulna meg. A rekonstrukció mintegy 200 000 m 3 iszap eltávolítását és elrendezését jelenti. Mindkét javaslatot beépítettük a feladatok, ill. a költségek közé. 5
2.2. Megvalósításra javasolt változatok rövid ismertetése A tervezés során a korábban elkészült tanulmányok vizsgálati eredményeinek, valamint a természetvédelmi és vízgazdálkodási igények figyelembevételével a meglévő állapot ismertetése mellett 5 műszaki változat került kidolgozásra. A változatok több szempontú értékelése alapján a D és E változatok javasolhatók megvalósításra, melyeket az alábbiakban röviden ismertetünk. D változat 1 m 3 /s vízkivételi szivattyútelep építése az I. sz. övcsatorna torkolata fölött a Duna-völgyi főcsatorna 84+370 km szelvényében bal parton. Nyomócső 900 fm. hosszban Ø 900 átmérővel az I. övcsatorna jobb partján, majd DK-i irányban a XIX-d csatorna K-i oldalán a jobb partján az 52. sz. utat keresztezi, ahonnan az 52-es út D-i oldalán K-ÉK irányban haladva egy közbenső szivattyúteleppel (nyomásfokozó) kiegészülve juttatja a vizet a Hosszúréti tározóba. Az energia felvétel a segédüzemi energiával együtt mindössze 800kW. A változat áttekintő helyszínrajzát az alábbi ábra szemlélteti. 1. ábra: Közép-Homokhátság mintaterület D változat 6
E változat 1 m 3 /s vízkivételi szivattyútelep építése az I. sz. övcsatorna torkolata fölött a Duna-völgyi főcsatorna 84+370 km szelvényében bal parton. Nyomócső 900 fm. hosszban Ø 1000 átmérővel az I. övcsatorna jobb partján, majd DK-i irányban a XIX-d csatorna K-i oldalán a jobb partján az 52. sz. utat keresztezi, ahonnan az 52-es út D-i oldalán K-ÉK irányban haladva közbenső szivattyútelep igénybevétele nélkül juttatja a vizet a Hosszúréti tározóba. Az energia felvétel a segédüzemi energiával együtt 580kW. A változat áttekintő helyszínrajzát az alábbi ábra szemlélteti. 2. ábra: Közép-Homokhátság mintaterület E változat 7
2.3. Javasolt változatok beruházási és üzemeltetési költségbecslése A megvalósításra javasolt változatok beruházási költségeit, valamint a becsült éves üzemeltetési/fenntartási költségeit az alábbi táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Közép-Homokhátság mintaterület költségek összehasonlítása Egység D változat E változat Beruházás összköltsége* [Ft] 4 700 039 000 4 480 639 000 Üzemelés költsége** [Ft/év] 94 750 000 74 750 000 Fenntartás költsége [Ft/év] 55 000 000 49 000 000 Szivattyúk pótlása [Ft/15év] 160 000 000 110 000 000 Szolgáltatott víz költség adatai [Ft/m 3 ] 17 14 * A D változat esetében Ø 900 csőátmérő, valamint 2 emeléses 4 szivattyús megoldás, az E változat esetében Ø 1000 keresztmetszetű csőátmérő, és 1 emeléses 2 szivattyús megoldás lett figyelembe véve. ** A szivattyúk energiaszükséglete 2500 üzemórával lettek figyelembe véve. A változatok vizsgálata alapján a tervező az E változat megvalósítását javasolja leginkább, mivel az abban alkalmazott megoldás a némileg előnyösebb beruházási költségek mellett a kisebb energiaigény és az egyszerűbb üzemeltetés miatt is kedvezőbbnek mutatkozik. 8
3. KECSKEMÉT-TISZAALPÁR MINTATERÜLET 3.1. Probléma megfogalmazása A mintaprojekt feladata elsődlegesen a vízhiányok és aszályok káros következményeinek leginkább kitett Duna Tisza közi Homokhátság keleti lejtőjén kijelölt Kecskemét Tiszaalpári mintaterület vízgazdálkodási infrastruktúra elemeire vonatkozik. A térségben jelentkező problémák a közvetlenül hozzáférhető felszíni és felszín alatti készletekben bekövetkezett szignifikáns csökkenésre vezethetők vissza. A térségben a felszíni természetes eredetű lefolyások folyamatos csökkenése következett be az 1980-as évektől kezdődően. A természeti környezeti elemekben a vízhiányok tartós jelenlétének és az aszályok egyre súlyosabb következményeinek hatására a korábbi vizes élőhelyek területei jelentősen lecsökkentek, a felszíni növénytakaró összetétele megváltozott - szárazságtűrő fajok dominanciája érvényesült. Az épített agrár környezeti elemekben a vízkészletek csökkenése miatt az öntözővíz igény megnövekedése jelentkezett, majd részben a kedvezőtlen gazdasági háttér miatt is a mezőgazdasági termelés csökkenése következett be. A témában elvégzett vizsgálatok alapján a vízkészletekben bekövetkezett változások okai alapvetően klimatikus eredetűek, de a helyi vízkészletek megőrzésével, a lefolyások mérséklésével a bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák ellensúlyozhatók. Ehhez rendelkezésre álló hasznosítható természetes vízkészletek megőrzésén túlmutatóan a vízgyűjtőkön keletkező tisztított használtvizek megőrzése nyújt lehetőségeket. A felszíni vízkészletek megőrzésével elsődlegesen a vízhiány csökkentését tervezzük megvalósítani, másrészt a biodiverzitás növelését. Ahhoz azonban, hogy a természetvédelmi értékek fenntartható fejlődését biztosítani tudjuk, nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi követelményekre is tekintettel kell lenni. A területen található vizes élőhelyek szikes jellegének megőrzése érdekében a többlet tápanyag terhelés bevitelének elkerülése elsődleges. Így az ilyen jellegű területeken a tisztított vizek kizárólagos felhasználása kerülendő. Ebből a célból a minta területtel határos Tisza folyó szabad vízkészletére alapozott vízpótló rendszer is bekerült a kidolgozott intézkedési csoportba. A mintaterületre és bővebben a Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási problémáinak megoldására az 1990-es évektől kezdődően számos tanulmány, dolgozat, mintaterületi vizsgálat készült. Azok eredményeit és a területfejlesztés lehetséges kapcsolatait legutóbb a Terra Stúdió Előzetes Megvalósíthatósági Tanulmányban foglalta össze. A tanulmánynak egyes elemei már megvalósítási szakaszban vannak (Komplex vízkészlet-megőrzési program a Nagyszéksós-tó vízrendszerében, DAOP kiemelt projekt), míg egyéb elemei jelenleg előkészítési szakaszban vannak. A vizsgálati terület a Csukáséri főcsatorna, a Félegyházi vízfolyás és az Alpár-Nyárlőrinci csatorna vízgyűjtőjére terjed ki. A térség hidrológiai viszonyait alapvetően a klimatikus adottságok és az azokban bekövetkező változások határozzák meg. A tervezett létesítmények célja, hogy a mintaterületen csökkenjen a vízhiányok és aszályok káros következményeinek kitettsége a természeti- és az épített környezeti elemek vonatkozásában egyaránt. A kitűzött cél egyrészt a felszíni összegyülekezés eredményeként rendelkezésre álló vízkészlet tározókban történő megőrzésével, másrészt a mintaterület délkeleti részén tiszai vízkészletekre alapozott vízpótló rendszer kiépítésével valósítható meg. 9
3.2. Javasolt változatok rövid ismertetése A területen található vízfolyások mindegyike időszakos vízjárású. A projekt keretén belül egyrészt az állandó hozamú használtvíz kibocsátásra alapuló vízmegtartási beavatkozások, másrészt a tiszai vízkészletre alapozott vízpótló rendszer kerül kiépítésre. A beavatkozások célja, hogy vízmegőrzési és vízpótlási céllal javítsák a lokális vízháztartási viszonyokat. A célállapotot tekintve nem meghatározott üzemi vízszintek tartása a cél, hanem a rendszerbe juttatott vízkészletekkel való leghatékonyabb gazdálkodás. A tervdokumentációban a Kecskemét Tiszaalpári komplex vízgazdálkodási célú mintaterület fejlesztését megvalósítandó projekt megalapozásához szükséges vízgazdálkodási infrastruktúra elemekre vonatkozóan három fejlesztési változat vizsgálatára került sor. A változatok több szempontú értékelése alapján az 1 és 2 változatok javasolhatók megvalósításra, melyeket az alábbiakban röviden ismertetünk. A 3 változat kiépítse során a projekt elemek valamennyi kitűzött cél teljesülését biztosítják, azonban az ahhoz társuló összegek a 2 változat függvényében nem teszik reálissá azt, így megvalósítása nem javasolt. 1 változat A változat tartalmazza a területen jelenleg is meglévő tározási kapacitások fejlesztését és új tározók létesítését. A vízhiányok csökkentésére előirányzott beavatkozások között meg kell különböztetni a természetvédelmi jelentőséggel rendelkező területeket (Csongrád Bokrosi Sós-tó, Gátéri Fehértó), és azokat melyek kiemelkedő természetvédelmi relevanciával nem rendelkeznek (Kecskeméti tározó, Zsuzsa tanyai tározó, Félegyházi tározó, Nyárlőrinc Pusztai tározó). A természetvédelmi jelentőséggel rendelkező területek tekintetében a szikes jelleg megőrzése érdekében kerülni kell a használt vizekkel történő vízpótlást, az ilyen jellegű területek esetében az időszakosan jelentkező felszíni összegyülekezés eredményeként rendelkezésre álló felszíni vízkészlet használható fel. Míg a természetvédelmi relevanciával nem rendelkező területek vonatkozásában tisztított vizek tápanyag terhelésének csökkentését követően a használt vizek területükre vezethetőek. A felszíni összegyülekezésből származó vízkészletekre alapozott tározó fejlesztések: Csongrád Bokrosi Sós-tó tározó kialakítása, Gátéri Fehértó fejlesztése. A használtvizekből származó vízkészletekre és felszíni összegyülekezésből származó vízkészletekre alapozott tározó fejlesztések: Kecskeméti tározó fejlesztése, Zsuzsa tanyai tározó létesítése, Félegyházi tározó létesítése, Nyárlőrinc pusztai tározó kialakítása. 10
3. ábra: Kecskemét-Tiszaalpár mintaterület 1 változat A tervezett megoldási javaslat tartalmazza a természetes vízkészletek megőrzéséhez kapcsolódó, illetve a használtvizek megőrzéséhez szükséges tározó fejlesztéseket, valamint a tápanyag terhelés csökkentéséhez szükséges szűrőmezőket. A változat egyszerűsített minősítése: elősegíti a tisztított vizek megőrzését tározók építésével (+), csökkenti a tározókban a tápanyag terhelést szűrőmező építésével (+), a természetes összegyülekezés megőrzése érdekében tározó építéseket tartalmaz (+), azonban vízhiányos időszakban nem tartalmaz tiszai vízkészlet átvezetési lehetőséget (-). 11
2 változat A változat tartalmazza a területen jelenleg is meglévő tározási kapacitások fejlesztését, új tározók létesítését, továbbá a vízhiány csökkentésére tiszai vízkészletek átvezetését a tervezési területre. A vízhiányok csökkentésére előirányzott beavatkozások között meg kell különböztetni a természetvédelmi jelentőséggel rendelkező területeket (Csongrád Bokrosi Sós-tó, Gátéri Fehértó), és azokat melyek kiemelkedő természetvédelmi relevanciával nem rendelkeznek (Kecskeméti tározó, Zsuzsa tanyai tározó, Félegyházi tározó, Nyárlőrinc Pusztai tározó). A természetvédelmi jelentőséggel rendelkező területek tekintetében a szikes jelleg megőrzése érdekében kerülni kell a használt vizekkel történő vízpótlást, tiszai vízkészletek odavezetése és a természetes lefolyás megőrzése az elvárás. Míg a természetvédelmi relevanciával nem rendelkező területek vonatkozásában tisztított vizek tápanyag terhelésének csökkentését követően a használt vizek területükre vezethetőek. A változat elemei a beavatkozási típusok szerint az alábbiak: Folyami vízkészletre alapozott vízpótló rendszer: Tiszaalpári öntözőrendszer rekonstrukciója és továbbfejlesztése a hatásterület kiterjesztésével, Baloghalmi csatorna rekonstrukciója. Folyami vízkészletekre és felszíni összegyülekezésből származó vízkészletekre alapozott tározó fejlesztések: Csongrád Bokrosi Sós-tó tározó kialakítása, Gátéri Fehértó fejlesztése. Használtvizek származó vízkészletekre és felszíni összegyülekezésből származó vízkészletekre alapozott tározó fejlesztések: Kecskeméti tározó fejlesztése, Zsuzsa tanyai tározó létesítése, Félegyházi tározó létesítése, Nyárlőrinc pusztai tározó kialakítása. 12
3. ábra: Kecskemét-Tiszaalpár mintaterület 2 változat A tervezett tiszai vízpótló rendszer a meglévő Tiszaalpári vízpótló rendszer rekonstrukciójára alapozódik. Azt továbbfejlesztve tiszai vízkészletekkel elláthatóvá válik az Alpár-Nyárlőrinci, a Csukáséri főcsatorna és a Félegyházi vízfolyás valamint azok mentén elhelyezkedő védett természeti értékek (pl. Csongrád Bokrosi Sós-tó). A meglévő vízkivételi mű (Tisza folyó 264,420 fkm) alépítményének felhasználásával és átalakításával kialakított elektromos üzemű vízkivételi mű tervezett kapacitása Q=1,5 m 3 /s. A szivattyúteleptől kiinduló tápvezeték - 2 db NA 700 ac. biztosítja a fennsíki terület magaspontjáig - mintegy 2900 fm hosszban - a Q=150 m 3 /s kapacitású vízhozam 13
igényt a meglévő létesítmények teljes kiépítésével, korszerűsítésével. A kiemelt és az nyíltszelvényű öntöző csatornába juttatott vízkészlet területre vezetését a Baloghalmi csatorna átépítésével kiépítendő csatornaszakasz tudja biztosítani. A fejlesztés hatására összekötő csatornaszakasz épül ki a csatorna jelenlegi végpontja és Tiszaalpári vízpótló rendszer nyíltszelvényű csatornája között 4200 fm hosszban. Azért, hogy a tiszai vízpótlás délkeleti irányban történő továbbvezetése biztosított legyen az Alpár Nyárlőrinci csatorna 6+560km szelvényében vízkormányzó műtárgy építése szükséges. Az így az Alpár Nyárlőrinci csatornába került víz az Alpár Nyárlőrinci - Csukásér összekötő csatornán keresztül éri el Csukáséri főcsatornát, az annak hatásterületén elhelyezkedő Csongrád-Bokrosi Sós tót és a Gátér-Fehértói tározót. A tervezett megoldási javaslat tartalmazza természetes vízkészletek megőrzéséhez kapcsolódó tározófejlesztéseket. Tartalmazza a használtvizek megőrzéséhez szükséges tározófejlesztéseket, tápanyag terhelés csökkentéséhez szükséges szűrőmezőket és a szükséges új csatorna építést. A változat tartalmazza továbbá a tiszai vízkészletek mintaterületre juttatásához szükséges vízpótló rendszer leggazdaságosabb változatának kiépítését. A változat kiépítse során a projekt elemek valamennyi kitűzött cél teljesülését biztosítják, így a projektváltozat megvalósítása javasolt. A változat egyszerűsített minősítése: elősegíti a tisztított vizek megőrzését tározók építésével (+), csökkenti a tározókban a tápanyag terhelést szűrőmező építésével (+), a természetes összegyülekezés megőrzése érdekében tározó építéseket tartalmaz (+), vízhiányos időszakban nem tartalmaz tiszai vízkészlet átvezetési lehetőséget (+). 3.3. Javasolt változatok beruházási és üzemeltetési költségbecslése A megvalósításra javasolt változatok beruházási költségeit, valamint a becsült éves üzemeltetési/fenntartási költségeit az alábbi táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Közép-Homokhátság mintaterület költségek összehasonlítása Egység 1 változat 2 változat Beruházás összköltsége* [Ft] 800 300 000 2 333 025 000 Üzemelés és fenntartás költsége** [Ft/év] 9 400 000 87 800 000 A beruházás ismertetett, elsődleges vízgazdálkodási- és ökológiai célkitűzéseit a 2 -es változat valósítja meg leginkább, mivel az tartalmazza a vízhiányok szükséges pótlásának kielégítésére méretezett Tiszai vízpótló rendszer kialakítását is. 14
4. A TERVEZETT FEJLESZTÉSEK HATÁSAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA A Közép-Homokhátság területén a jelenlegi vízgazdálkodási szabályozás elsősorban a nagy vizek kártétele elleni védelmet szolgálja. Ennek megnyilvánulása az is, hogy nem törekszik a feltöltődési időszakban a víztározási lehetőségek maximális kihasználására. Részben ennek eredményeként az utóbbi két évtizedben a Közép-homokhátságon a vizes élőhelyek nagy része vízhiánnyal küzd. A mintaprojektben azt a feladatot kellett megoldani, hogy a természetvédelem vízmegtartásra, a természetvédelmi vizes élőhelyeken található, nemzetközileg is számon tartott értékek megőrzésére irányuló szándékát úgy tegye lehetővé, hogy ne csökkenjen a terület vízkárelhárítási védőképessége. Az ebben a tervben megfogalmazott és elfogadásra javasolt műszaki megoldás viszonylag egyszerű kialakítással juttatna vizet a Homokhátság középső részére, elsősorban a természetvédelmi vizes élőhelyekre. A mintaprojekt megvalósulásával megtörténik az első komoly lépés a Duna-Tisza közi homokhátság vízhiányos, hátrányos helyzetének felszámolása terén. A megvalósult fejlesztés két irányt határozott meg. Elsőként a helyi természetes vízkészletek megtartását maximalizáló üzemelési rend kialakítását kezdeményezi. Miután a vízháztartási vizsgálatok már a jelenlegi helyzetre is azt mutatják, hogy az ökológiai szempontból szükséges minimális vízállapotok csak a helyi vízkészletek megtartásával nem állíthatók elő, konszenzus mutatkozik abban, hogy vízátvezetéssel javítsunk ezen a helyzeten. A víztározás és a vízpótlás együttes hatásától remélhető a Közép-homokhátság vízháztartási helyzetének kedvezőbbre fordulása. A hátság beszivárgási területein megtartott, és oda felvezetett víz folyamatosan, jelentős felületen és tömegben történő tározása egyfelől biztosítja a vizes élőhelyek fennmaradását, másrészt a beszivárgás révén a tavak alatti háromfázisú réteget folyamatosan feltölti, azaz a környező területhez képest un. talajvíz dombot alakít ki. A talajvíz áramlási irányának megfelelően ez a hatás tovább is terjedhet. Esetünkben azonban nem a talajvízszint szabályozás lenne az elsődleges cél, hanem a tározott és felvezetett víz természetvédelmi, később lehetőség szerint más irányú hasznosítása. A természetvédelmi szakemberekkel történt egyeztetéseken a megvalósuló rendszerrel kapcsolatban a jelenlegi vízgazdálkodási helyzet megváltoztatására a következő állás-pont alakult ki: A mindenkori hidrometeorológiai helyzet függvényében úgy működjön a kialakított rendszer, hogy a március végéig a szaporodási ciklus kezdetéig a legalább az ökológiai minimális vízállapotok álljanak elő. Ez azt jelenti, hogy az összes vizes élőhelyen tározott víz mennyisége 13 millió m 3. Feltételezve, hogy a Hátság peremi tározók a természetes készletből biztosítják a vízkészletüket, akkor a többi tározó minimális ökológiai vízigényét, 5,5 millió m 3 -t általában mesterségesen kell pótolni. A téli, tavasz eleji feltöltést a várható veszteségeket is figyelembe véve minimálisan évi 8 millió m 3 -ben prognosztizáltuk, amit a vízháztartási vizsgálatok is alátámasztottak. A természetvédelmi igények, valamint a tervezett műszaki megoldás alapján összefoglalva megállapítható, hogy a természetvédelem által a vizes élőhelyek 15
degradációjának megállítása, a kialakult élővilág társulások fennmaradása és továbbélése érdekében megfogalmazott ökológiai igények kiszolgálását a tervezett vízpótló rendszer képes úgy megvalósítani, hogy a Duna-völgyi vízrendszer belvízkár elhárító képessége nem csökken. A Kecskemét-Tiszaalpár mintaterületen a tervezett rendszer célja, hogy a nyári és kora őszi időszakokban jelentkező vízhiányok idején a vízkészlet-gazdálkodási viszonyokban bekövetkező káros következményeket mérsékelje. A szikes élőhelyek számára meghatározó jelentőségű a kora tavaszi vízfeltöltés, mert azok bekövetkezése az élőhelyek természetes vízjárásának jellemzője. Annak elmaradásával az élőhely biodiverzitása csökkenhet. A vízkészletek megőrzésével a degradáció megelőzhető, a fenntartható fejlődés biztosítható. A vízhiányok következményeinek csökkentésére - Kecskemét 6,7 millió és Kiskunfélegyháza 1,3 millió m 3 tisztított használtvizeinek részbeni felhasználásával - évi 5 millió m 3 vízkészlet kerül megőrzésre. A vízvisszatartás és a tervezett vízpótlás elemei a hatásterületükön elhelyezkedő természeti és épített környezeti elemek vízhiány kitettségét csökkentik. A tervezett létesítmények megépítéséhez szükséges idő előzetesen 24 hónapban került meghatározásra. A beruházáshoz szükséges források a Környezeti és Energia Operatív Program prioritási tengelyeihez kapcsolódóan megjelenő pályázati konstrukciók felhasználásával állnak rendelkezésre. A beruházások végrehajtásának lehetséges ütemezésére, a lebonyolítás és a pályázati eljárás lefolytatásának becsült időszükségletére a tervdokumentációk részletes ütemterv javaslatot tartalmaznak. Budapest, 2009. 10. 30. Dr. Major Veronika ügyvezető igazgató. Vas Péter témafelelős 16