Külső (exogén) erők A Föld külső geoszféráihoz (hidroszféra (víz), atmoszféra (levegő), bioszféra (élőlények élettere)) kapcsolódó erők. A külső erők: az időjárási elemek (napsugárzás, hőmérséklet, szél, csapadék), a víz (tenger, folyók), a jég (jégtakarók, gleccserek), az élőlények (köztük az ember is) felszínalakító munkája, valamint a tömegmozgások.
A külső erők munkája általában 3 részfolyamatból áll: lepusztítás, elszállítás (együtt: denudáció) és építés (akkumuláció).
A külső erők felszínformáló ereje: A Föld külső erőihez köthető folyamatok a hőmérséklet, tömegmozgások, a jég, a szél, a víz, és az élővilág felszínalakító hatása.
A hőmérséklet A hőmérsékleti ingadozások a kőzetek aprózódását indítják meg. Az ismétlődő felmelegedés-lehűlés rugalmatlanná teszi az egyes kőzeteket, így ezek eltörnek, a folyamatot elősegítheti a kőzetek repedéseibe behatoló víz amely ha megfagy felgyorsítja a folyamatot.
Tömegmozgások (derázió) Azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erő hatására, szállítóközeg nélkül mennek végbe lejtős felszínen. A tömegmozgásokat befolyásolja a lejtőszög, a kőzetminőség, a csapadék mennyisége és a növénytakaró. A tömegmozgásokat 2 nagy csoportra oszthatjuk: gyors mozgások ( 0,3 cm/s - akár 30 m/s sebességűek) pl: omlások, csuszamlások lassú mozgások (cm/év - több m/év sebességűek) pl: kúszások, folyások
Omlások: Hirtelen lejátszódó, nagy sebességű tömegáthelyeződések, amelyek során a lefelé mozgó anyag útjának egy részét szabadeséssel teszi meg. A mozgó anyag mérete változatos lehet pl: kőpergés, kőhullás, hegyomlás, partomlás, kőlavina.
Csuszamlások: A lejtő anyagának csúszópálya mentén bekövetkező gyors elmozdulása. A csúszópályát általában átnedvesedett agyagos kőzetek képezik. (Nedves területeken jellemző inkább.) Pl: hegycsuszamlás, lejtőcsuszamlás, rétegcsuszamlás, suvadás.
Kúszások A lejtőt borító törmelék vagy málladék igen lassú (cm/év sebességű) mozgása, mely során az anyagot alkotó szemcsék egymáshoz viszonyított helyzete változik meg. Pl: törmelékkúszás, talajkúszás. 4. Folyások Képlékennyé vált anyagok egyenes vonalú vagy örvénylő (turbulens) mozgása a lejtő irányába. Feltétele: elegendő víz, az anyag átnedvesedése, vízzel való átitatódása. Pl: iszap, talaj és törmelékfolyások, fagyott területeken a felső réteg felolvadásakor bekövetkező talaj és törmelékfolyások.
A jég Mozgásának következtében lecsiszolja a felszínt, tómedencéket mélyít. Két típusát különböztetjük meg: Belföldi jégtakaró Magashegységi jégtakaró
Belföldi jégtakaró A földtörténet nagy eljegesedési ciklusaiban játszott jelentős szerepet. A jégtakaró előretörésével lecsiszolta a felszínt a lecsiszolt anyagot, amit a jég szállít morénának nevezzük. A csiszolás következtében tómedencék jöttek létre (sziklamedencés tavak) Pl. Finn-tóvidék. A jég elolvadását követően a moréna anyag különböző dűnefajtákat hozott létre.pl. Germánalföld
Magashegységi jégtakaró A felszínformálás hasonló az előbbihez. Csak e folyamat nem kötődik földtörténeti korokhoz. A magashegységekben jön létre. A számtalan felszínforma közül, amit létrehoz két érdekes formát említek meg: gleccser. A jég mozgásának következtében létrejövő U alakú völgy. fjord: V alakú völgy melyet szintén a magashegységi jégtakaró hoz létre de itt a völgy mélyébe benyomul a tengervíz
A szél Általában száraz területeken végzi romboló és építő munkáját. A száraz felszínek különböző szemcseméretű anyagait képes szállítani ez által létrehoz pozitív és negatív formákat. Építő munkájának eredményei a homokbuckák (dűnék, barkánok, homok fodrok, bálnahát buckák parabolabuckák) Ahonnan pedig ezt az üledékanyagot elszállítja medencék keletkeznek. A szél által szállított üledékből keletkezik a lösz. Az üledék szállítása következtében a terület felszíne csiszolódik így különböző érdekes homokmarásos formák jönnek létre.
Parabola bucka
A víz Folyók A víz mint csapadék is jelentős befolyással bír a felszínre (lemossa a felső rétegeket), azonban mint folyó hatalmas mérvű felszínformálásra képes. Folyamatos bevágódásával és hordalékszállításával mélyíti V alakú medrét, hegységekben szorosokat, teraszokat hoz létre. Alföldeken a szállított hordalékot lerakva széles lapos völgyeket, zátonyokat, szigeteket alkot. A folyó bizonyos esetekben egyszerre épít és rombol ekkor a kanyarulat belső ívét építi, a külsőt pedig rombolja. A mészkő területeken karszt barlangokat és karsztformákat hoz létre (cseppkő dolina ) A víz oldó hatásának következménye a mállás, melynek során a kőzetek kémiai változásokon is átesnek.
Tenger A tengerek felszínformáló hatása függ a part anyagától, tagoltságától és a partmenti vizek mélységétől. a. a tengervíz pusztító munkája (abrázió) mély vizű partokon A hullámverés a hullámok nekiütközése a magas és meredek partoknak. A hullámmarás a hullámzó víz által szállított törmelék koptató, csiszoló hatása. A hullámverés és hullámmarás hatására a meredek partfalban hosszan elnyúló mélyedés, abráziós fülke alakul ki, amely folyamatosan mélyül, hátrál. Az abráziós fülke alja kissé a vízszint alatt húzódik, amiből az idők folyamán a fülke hátrálásával a tenger felé lejtő abráziós terasz alakul ki.
Az abráziós fülke fölötti meredek fal az abráziós partfal (kliff), ami az abráziós fülke hátrálásával alátámasztás nélkül marad, így leomlik. Anyagából abráziós törmelék keletkezik, ami részben a teraszon, részben a terasz előtti abráziós lejtőn (törmeléklejtőn) halmozódik fel. Ha a partfal különböző kőzetekből épül fel, a puhább kőzetek gyorsabban pusztulnak, gyorsabban hátrálnak, a keményebbek kevésbé pusztulnak, így kezdetben előreugró hegyfokok, félszigetek alakulnak ki belőlük, később, amikor a tenger minden oldalról ostromolja őket, abráziós tornyok, pillérek is kialakulhatnak.
A tengervíz építő munkája sekély vizű partokon A lapos, sekély vizű partokra kifutó hullámok jelentős mennyiségű törmeléket, hordalékot szállítanak a part felé. A lapos partra kifutó hullámok energiája lecsökken, a hullámok átbuknak, összeomlanak, a szállított törmeléket lerakják. A lerakott hordalékból turzás keletkezik, ha ez közvetlenül a parton épül, akkor parti vagy szegélyturzás a neve, ha a parttól távolabb keletkezik, akkor lídónak hívják. A lídó és a part közötti sekély vízterület a lagúna.
Hosszanti dűnék: a leggyakoribb futóhomokformák, amelyek az uralkodó széliránnyal párhuzamosan alakultak ki (több száz métertől 100-200km hosszúságig
Ha a turzás teljesen elzár a nyílt tengertől egy kisebbnagyobb vízterületet (pl. öblökben), akkor rekesztőturzásról beszélünk, a mögötte lévő lagúna vize kiédesedik, később elmocsarasodhat, ún. holt lagúnává válik (élő lagúna a sós vizű, tengerrel összeköttetésben álló lagúna). Egy kisebb szigetet a parttal két oldalról összekapcsoló turzás turzásháromszöget alkot. A partra ferdén kifutó hullámok a turzást vándoroltatják a part mentén, amíg egy mélyebb vizű részhez nem ér (pl. egy öböl bejárata), ahol már nem fejlődhet tovább, így kampószerűen elvégződik, ez a turzáskampó.