Panasonic DC-GX9: nagy GX80, vagy kicsi GX8 vagy valami teljesen más? Bevezető, összehasonlítás a GX8-cal és a GX80-nal Mikor február közepe táján a Panasonic bejelentette a DC-GX9 tükör nélküli rendszerkompaktot, szerintem sokan úgy voltak vele, mint én: nem igazán tudtuk, hova tegyük. A DMC-GX8 még 2015 júliusában mutatkozott be, és gyakorlatilag új szintre emelte a m4/3 rendszert a maga 20 MP-es képérzékelőjével. 133,2 x 77,9 x 63,1 milliméteres terjedelmével egy meglehetősen testes gép volt, ám cserébe viszonylag kényelmes fogással, jól használható kezelőfelülettel és a már a GX7-ben megszeretett dönthető elektronikus keresővel kényeztette használóját. Kihajtható és elforgatható kijelzőjével, valamint időjárásálló kialakításával pedig további pluszpontokat szerzett magának a márka rajongóinál. A GX8 azonban nem volt tökéletes: elsősorban zárrendszere okozott alkalmanként kellemetlen meglepetést, amikor berázta a képet (shutter shock). Az elődmodell, a GX8 Sajnos, a GX8-ról a szakfórumokban elsősorban a berázós zármechanizmus miatt gyakran negatívan nyilatkoztak, holott egyáltalán nem volt egy rossz fotómasina, sőt! Talán pont ennek a rossz szájízű történetnek a hatására nem egész egy évvel a készülék bejelentése után és még messze a termékciklus vége előtt megjelent a DMC-GX80, aminek egyik fő attrakciója az új fejlesztésű, elektromágneses zárszerkezet volt. És valóban, a redőnyzár mozgásából eredő bemozdulások varázsütésszerűen eltűntek. Eközben a háttérben valamilyen oknál fogva sokan úgy vélték, hogy a GX80 lett a GX8 utódja, pedig a termékkommunikáció már a típusjelzéssel is egyértelműen
jelezte, hogy az újdonság egyszerűen csak egy újgenerációs, a távmérős gépekre hajazó külsővel bíró kvázi zsebgép. A kistestvér, a GX80 Aztán végre megérkezett az igazi GX8-utód, a DC-GX9, ami immár a szintén egyszámjegyű típusjelöléssel egyértelművé tette a helyzetet. Azonban az újonc elődjénél érezhetően kisebb lett, kihagyták belőle az időjárás viszontagságai ellen védő szigetelést, és immár a kijelzőjét sem lehet kihajtani, elforgatni, sőt, a csatlakozók számát illetően is inkább a kisebbik GX80-ra hasonlít. De csak hasonlít, ugyanis számos különbség figyelhető meg köztük. A fenti táblázatban összeszedtem a legfontosabb paramétereket, amelyek alapján már körvonalazódhat egy kép a Panasonic távmérős jellegű fényképezőgépeiről. Mindenképp érdemes külön sorra venni a GX80 és a GX9 közti eltéréseket, hiszen ezek között több olyan található, ami akár el is döntheti, ki melyik gépet fogja választani. Íme:
A legfontosabb eltérés talán a képérzékelő lehet: míg a GX80-ban egy korábbi, 16 MP-es lapka található, addig a GX9-ben ugyanaz a 20 MP-es szenzor dübörög, ami köré a GH5 és a G9 is épül. Számomra már a GX7-nél is döntő tényező volt a legfeljebb 90 fokban felhajtható elektronikus kereső míg a GX80-é fixen hátrafelé mutat, addig a GX9-é ugyanúgy dönthető, mint a GX7 és a GX8 esetében. Csak azt sajnálom, hogy a GX8 OLED keresőjével szemben a GX9 egy egyszerűbb TFT panelt kapott, ami kissé szivárványos hatást mutat, ha szemünket a kereső képén, illetve magát a gépet gyorsabban mozgatjuk (látszanak az RGB élek). A GX9 elektronikus keresőjére felpattintható a külön megvásárolható DMW-EC5 szemkagyló, ami kényelmesebb használatot tesz lehetővé (lásd majd lentebb). A DC-GX9 kijelzője valamivel nagyobb felbontású, mint a GX80-é, ráadásul a készülék menüjében bekapcsolható az élőkép jelerősítése, aminek segítségével sötétben (pl. csillagfotózáskor) könnyebben leellenőrizhetjük a kompozíciót. A két készülék közt van némi eltérés tömeg és méret szempontjából (a GX9 picit nehezebb és nagyobb). Érdekesség, hogy az opcionális kiegészítőként kapható DMW-HGR2 markolat (lásd majd lentebb) mindkét fotómasinára felcsavarható. A GX9-ben már van alacsony energiafogyasztású Bluetooth modul is, így folyamatos összeköttetésben lehet a fényképezőgép okostelefonunkkal, vagy táblagépünkkel. Ez akkor lehet fontos tényező, ha például kirándulás során hozzá szeretnénk adni fényképeink EXIF adataihoz a helymeghatározó koordinátákat. A GX9 puffere nagyobb, azaz sorozatfelvétel készítésekor több fotó fér az átmeneti tárolóba, mint a GX80-nál. A GX9 ráadásul 1 kép/mp-cel gyorsabb is a kisebbik gépnél, ha kikapcsoljuk az AF-t sorozatfelvételkor.
Szoftveres részleg: a GX9 fehéregyensúly szempontjából lehetővé teszi az egyedi fehéregyensúly beállítását is; a GX9-ben már elérhető az L Monochrome D (organikus, filmre hasonló hatású) színprofil is, amivel érdekes hangulatú fekete-fehér képeket készíthetünk. Természetesen a profil személyre szabható, így például háromféle zajmintával is színezhető. A GX9-ben debütál az úgynevezett Sorozat kompozíció (Sequence Composition) mód, aminek segítségével a 4K Fotó módban készített képsorokból alkothatunk gépen belül olyan képkompozíciót, ami korábban nem volt lehetséges, de erről majd kicsit később részletesebben. A GX9-ben elérhető a bulb expozíciós mód, míg a GX80-ból ez kimaradt. Külsőségek No, ha már ennyire belemelegedtünk a Panasonic GX sorozatának elemezgetésébe, nézzük is meg közösen, hogyan fest az újonc, a DC-GX9! Amint azt már említettem, a GX9 méretében és tömegében sokkal inkább az alá sorolt GX80-ra hasonlít, mintsem elődjére, a GX8-ra. Mint két tojás lehetne mondani, és ezzel nagyot nem is tévednénk, hiszen még az opcionálisan megvásárolható DMW-HGR2 markolat is mindkét fényképezőgépre felszerelhető.
Elölnézetből csak a magasabbra felhúzott markolat és a picivel magasabb, szögletesebb homlokrész árulkodik a GX9-ről. Hátul már valamivel könnyebb megkülönböztetni a két masinát: a GX9 fókuszkapcsolót is kapott, de sokkal kiemelkedőbb a hüvelyktámasz, illetve a GX80 bekapcsolójának helyén az expozíció korrekcióért felelő tárcsa található. Ez felülnézetből még jobban látható: Fent a GX80, lent a GX9 Aki valamilyen oknál fogva egy-egy ilyen fotómasinával rendelkezik, az akár csukott szemmel is mindent megtalál rajtuk még akkor is, ha valaki előzőleg (gonosz módra) felcserélte volna őket a fotós táskában: a kezelőfelület azonos.
Még a csatolófelület is megegyezik, ugyanis mindkét esetben a markolat oldalában található az USB és a HDMI aljzat. Amint arról a felirat is árulkodik, a DC-GX9-et USB-n keresztül tölteni is lehet. A kijelző is ugyanúgy működik, lefelé és felfelé dönthető, ám egyik esetben sem kihajtható, vagy elforgatható kár. A beépített kis villanófejet olyan mechanikával látták el, amit akár le is foghatunk, így a vakucső fénye felfelé, például a mennyezetre irányítható. Nem egy óriási teljesítményű rendszervakuval állunk szemben, de deríteni ellenfényben ezzel is lehet, ha muszáj.
A váz aljának kialakítása nagyon hasonló a GX80-éhoz, csupán az akkufedél nyitásának iránya különbözik. Mindkét készüléknél közös fachon osztozik az akkumulátor és a memóriakártya. Sosem szerettem az ilyen megoldást, mert minden esetben nehézkesebb kipecázni az SD kártyát a foglalatból, mintha külön bejáratú fiókban lenne elhelyezve. A DC-GX9 egyértelmű előnye a kistesóhoz képest, hogy az elektronikus keresőt akár 90 fokban fel lehet hajtani. Nem csak menő felülről lefelé nézve komponálni, hanem praktikus is olyan esetekben, ahol a téma közelebb van a talajhoz.
A Panasonic DC-GX9 tehát méreténél és tömegénél fogva egy kellemes kialakítású kis gép, és szerencsére az ergonómián sem esett csorba a miniatürizálás során. A jól bevált panaszonikos kezelőfelület szerencsére itt is megmaradt, így a már több Panasonic fényképezőgéppel rendelkező fotós is átszokási fázis nélkül veheti birtokba a készüléket. A DMW-HGR2 markolat és a DMW-EC5 szemkagyló Opcionálisan vásárolható meg a Panasonic DMW-HGR2 markolat, de én szívem szerint már gyárilag mellékelném a GX9-hez. A kis pluszmarkolat annyira könnyű, hogy szinte észre sem lehet venni, ha rajta van a fényképezőgépen. Hatása viszont annál észrevehetőbb: akár a nagyobb objektívekkel is csodásan kényelmes lesz a készülék használata. A DMW-HGR2 körülbelül olyan hatást, érzést nyújt, mintha a G80 vázat markolnánk meg.
Egyetlen hátránya van a kiegészítőnek: ha fel van csavarva a váz aljára, az akkumulátor és a memóriakártya fiókját nem tudjuk kinyitni. A DMW-HGR2 ráadásul nem is drága: bruttó 20 000 forint alatt lehet hozzájutni a szaküzletekben.
A másik extraként beszerezhető kiegészítő a DMW-EC5 szemkagyló, ami még kényelmesebbé teszi a fotózást. A nagyobb gumi előnye, hogy kizárja a nem kívánatos szórt fényt, tehát elsősorban erős napsütésben látjuk majd hasznát. Kép forrása: Panasonic A Panasonic DMW-EC5 szemkagyló bruttó 7000 Ft körül vásárolható meg. Menürendszer, működés A Panasonic DC-GX9 menürendszere szerencsére maradt a már megszokott és megszeretett panás, ami összesen hat fő menüpontot tartalmaz. Az első a fotózáshoz szorosabban fűződő funkciókat tartalmazza, a második a videózással kapcsolatos paramétereket rejti, a harmadik a mélyebbre nyúló beállításokkal van megspékelve, a negyedikben az általános beállításokat találjuk (pl. idő, dátum stb.), az ötödik a saját menü, ahová igényeink szerint pakolhatjuk a teljes rendszerből kiválasztott szolgáltatásokat, és végül a hatodikban a képlejátszással és szerkesztéssel kapcsolatos dolgokkal szembesülhetünk.
A GX9-ben beépített, szenzormozgás alapú (5-tengelyes) képstabilizációs rendszer található, ami képes arra, hogy az objektívbe épített stabilizátorral együttműködjön (Dual IS). A gyártó 4 FÉ-s hatékonyságot jelölt meg a műszaki leírásban, és a próbák alapján azt mondhatom, hogy ezt az értéket körülbelül hozza is a rendszer. A G Vario 12-60 mm F3.5-5.6 objektívvel együttesen, 60 mm-es állásban (ekv. 120 mm) alábbi eredményre jutottam: A DC-GX9 egyik fő újdonsága a fentebb már megemlített, úgynevezett Sorozat kompozíció (Sequence Composition) mód, amivel olyan felvételeket készíthetünk, ahol a statikus háttér előtt elmozduló téma mozgásának egyes fázisait örökíthetjük meg. Ehhez a fényképezőgépet 4K Fotó módba kell
kapcsolni, majd miután felvettük a képsort, a Lejátszás menüben válasszuk ki a Sorozat kompozíció funkciót. Ha ez megvan, a korábban felvett MP4 fájlokból kiválogathatjuk a kompozíción megjeleníteni kívánt képkockákat (az előre/hátra léptetéshez használjuk a jobbra/balra kurzorokat, a MENU/SET gombbal pedig kiválaszthatjuk az adott kockát). A fényképezőgép pár másodperces munka után egy JPEG fájlt ment el, amin összegezve megtaláljuk a kiválasztott képkockákat. Érdekesség, hogy a gép kereken egy percet ír ki a munkálatokra, de a valóságban csupán pár másodpercig tart a folyamat. Ha a fenti példához hasonlóan kellően szellős a mozgó téma, akkor a végeredmény tökéletes lesz, azonban ha túl sűrűn választjuk meg a képkockákat, alábbi hibás eredményt kaphatjuk:
A fényképezőgép nem tudja eldönteni, hogy a mozgó témának melyik része legyen az előtte lévő fölött/alatt, így számolni kell a hibákkal. A létrehozott fájlok srgb színteret kapnak, méretűk 3328 x 2496 pixel, 180 dpi a pixelsűrűségük, és teljes EXIF adattáblát tartalmaznak. Számítani kell további képvágással, így a 12 mm-re beállított objektív (a m4/3-ból eredő kétszerezés miatt) nem 24 mmnek megfelelő látóteret nyújt, hanem 34 millimétereset. Csak egy észrevétel: annak ellenére, hogy a GX9-ben már a 20 MP-es képérzékelő található, a készülékből mégis kimaradt a 6K Fotó mód, ami például a GH5-ben, illetve a G9-ben is megtalálható. Valószínűleg a puffer mérete és a feldolgozó egység sebessége miatt volt szükség erre a korlátozásra.
A GX9-et vezeték nélküli módban is használhatjuk WiFi-n (fájlátvitel), illetve nagyon alacsony energiaigényű Bluetooth-szon keresztül (távvezérlés, GPS koordinátákkal való ellátás stb.). A Panasonic Image App nevű ingyenes alkalmazás Android és ios rendszerek alá egyaránt elérhető, így okostelefonnal, vagy táblagéppel is kezelhetjük a fényképezőgépet. Az alkalmazás számtalan funkciót kínál, többek között élőképet (jó minőségű, megfelelő képfrissítésű), kijelzőn keresztüli fókuszálást, expozíciós értékek megadását, digitális szűrők alkalmazását, fényképeink GPS adatokkal való ellátását és még sorolhatnám. Mindenképp ajánlom az alkalmazást! És ha már említettem a digitális szűrőket: a GX9-ben összesen 22 darab ilyen filter található, amelyek tovább paraméterezhetők. Természetesen előre beállított sémák is vannak bőven (24 darab), ezeket kiválasztva a fotómasina a témának megfelelően automatikusan kiválasztja az ideális paramétereket:
Aki korábban megszerette az automatikus panorámakészítést, az a GX9-cel is kedvére fotózhat ilyeneket. A módválasztó tárcsán válasszuk ki a Panoráma módot, majd a menüben válasszuk ki a mozgatási irányt (jobbról balra, balról jobbra, fentről lefelé, lentről felfelé), a képméretet (Standard, Wide), a kívánt fotóstílust, szűrőt, és már indulhat is a móka. A korábbi Panasonic gépekben megismert szolgáltatások is mind megvannak, így megtalálható a Rövidfilm, a Léptetett animáció, a Késleltetett exponálás (time lapse), vagy a 4K élő vágás. A Panasonic DC-GX9-ből tehát a 6K Fotó módon kívül semmi sem hiányzik, amit a GH5, vagy a G9 készülékekben már megszerethettünk.
Képminőség A Panasonic DC-GX9 fényképezőgépet a hozzá kapott G Vario 12-60 mm F3.55.6 objektívvel használtam, így a képminőségét is ennek az optikának a közreműködésével vizsgáltam. A gépen belül az összes lehetséges zajszűrést kikapcsoltam, illetve minimálisra vettem (-5), a JPEG profil a Standard volt. A RAW fájlok hívásához az Adobe Camera RAW 10.4.0.976-os verzióját használtam a gyári paraméterekkel (zajszűrés, képélesítés), de az expozíciós értékeket adott esetben igényeim szerint módosítottam. A kapott fájlokat 10-es minőségű JPEG-ként mentettem. Lássuk, milyen a készülék zaja laborkörülmények közepette:
Mint általában a legtöbb modern digitális fényképezőgépnél, úgy a Panasonic DC-GX9-nél sem lehet a klasszikus értelemben vett zajt látni. Ehelyett egyszerűen egy idő, azaz érzékenységi érték után elkezdenek összemosódni a részletek előbb csak a finomak, aztán már a durvábbak is. A készülék saját JPEG motorjával egészen ISO 1600-ig nem lesz semmi gondunk, de ISO 3200on is nagyon szépen teljesít, ám ISO 6400-nál a részletek már összemosódnak, messze nem látszik annyi képi részlet, mint mondjuk két FÉ-vel alacsonyabb szinten. ISO 12 800-at csak nagyon végszükség esetére tartogassuk, és az ISO 25 600-as érzékenységi értéket pedig lehetőség szerint már ne alkalmazzuk. Ha viszont RAW-ban fényképezünk, a DC-GX9 esetében bő másfél FÉ-t nyerhetünk, azaz még ISO 3200 és ISO 6400 közötti értékeken is megmaradnak a részletek, csupán a szemcsézettség lesz valamivel erősebb. Az ACR használatával viszont itt már ISO 12 800-on elszabadul a vörös színcsatorna és elkezdenek összefolyni a vöröses árnyalatok. Továbbá azt vettem észre, hogy ISO 12 800-on és ISO 25 600-on a kép enyhén sávosodik, azaz adott esetben vízszintes csíkok látszanak (kattints ide a mintákért).
A Panasonic DC-GX9 dinamikatartománya is kellemesen széles, így remekül korrigálható az utómunka során az esetlegesen elrontott expozíció. A kiégettnek hitt tartományból és a bebukottnak vélt részekből is elismerésre méltó mennyiséget lehet visszahozni. Nézzétek meg a képmintákat is, azok valószínűleg még többet elárulnak majd a fényképezőgép képminőségéről. Ide kattints!
Videofelvétel és értékelés A kor elvárásainak megfelelve természetesen a DC-GX9-cel is lehet mozgóképeket rögzíteni. A csúcsfelbontás 3840 x 2160 pixel, azaz 4K ezt a masina 24, 25 és 30 kép/mp-es képfrissítési frekvenciával tudja. A 4K felbontás azonban további képvágással jár, azaz például ekv. 24 mm-ből 34 mm lesz. 4K felbontásban, MP4 formátummal 100 Mbps az adatsűrűség. Ha lejjebb megyünk a képmérettel 1920 x 1080 pixelre, azaz Full HD-ra, akkor az adatsűrűség 28 Mbps lesz. Full HD-ban egyébként 25, 30, 50 és 60 kép/mp lehet a képfrissítés. A készülék legkisebb felbontása 1280 x 720, amit 25, vagy 30 kép/mp-es sebességgel vehetünk fel. Az MP4 mellett még elérhető az AVCHD formátum is, amit csak olyan esetekre ajánlok, ha valamilyen hivatalos DVD filmformátumot szeretnénk készíteni. Itt a Full HD képméret és az 50 kép/mp frekvencia a csúcs (28 Mbps). A Panasonic készülékével jópofa kis rövidfilmeket is készíthetünk, amelyek minimum 2, maximum 8 mp-esek lehetnek. Effektként választhatunk áttűnéseket, mint például fehérből előbújó film, feketéből előbújó film stb.
A filmkészítés közben is használható a beépített képstabilizátor, ráadásul a szenzormozgatásos és az objektívbe épített rendszerek mellé elektronikus is bekapcsolható, aminek egyetlen hátránya, hogy némi képvágással jár. A beépített mikrofon jelszintje -12 és +6 db közti értékekre állítható, és a szintkijelzés megjeleníthető a képernyőn. A témába vág még még, hogy szélzajszűréssel is el lett látva a fényképezőgép, de ennek csupán két szintje van: standard és high, illetve kikapcsolva. Pluszfunkciók videózás témakörben: amint említettem, van még lehetőségünk léptetett animációk, illetve késleltetett exponálásos (timer lapse) felvételek építésére is, de ezekről már korábbi Panasonic gépeknél beszámoltam, változás nincs a GX9 esetében. Értékelés Aki nem szereti a dslr vázakra hajazó fényképezőgép-dizájnt, hanem inkább a kisebb, kecsesebb távmérős gépekre bukik, annak telitalálat lesz a DC-GX9. Ha végignézünk a Panasonic GX gépsorozatán, láthatjuk, hogy a japán gyártó újdonsága abba tökéletesen beleillik. Bár a GX8-cal, azaz a GX9 elődjével a Panasonic megpróbálta átminősíteni ezt a kategóriát, szerencsére visszatértek a kivájt mederbe, és a GX9 újra azt a kecses, filigrán vonalvezetést követi, amiért annyira megszerettük anno ezeket a masinákat. A GX9 a városi lesifotós fényképezőgépe ez a készülék bárhol, bármikor velünk lehet; nincs az a kabátzseb, táska, hátizsák, kesztyűtartó, ahová ne férne be egy 15 vagy 20 milliméteres palacsintával!
A képminősége remek, a dönthető kereső továbbra is nagy kedvenc, a szolgáltatások tárháza pont ideális méretű: nincs túlterhelve a készülék menüje mindenféle csillogó-villogó funkcióval, amit végül úgysem használna senki. A Panasonic DC-GX9 pont olyan, amilyennek lennie kell, és nem is akar többnek látszani. Ha több videós funkciót, tudást szeretnél, válaszd a GH sorozatot. Ha profi fotós vagy, vedd meg a G9-et. De biztosíthatlak arról, hogy a GX9-cel lesz a legtöbb örömöd, ha csak úgy, örömfotózni mész le a városba. Tőlem jár neki az Ajánlott biléta! Panasonic DC-GX9