Panasonic DC-G9. Bevezető, külsőségek I.

Átírás

1 Panasonic DC-G9 Bevezető, külsőségek I. A Panasonic-nál mindig is a GH gépcsalád képviselte az abszolút csúcsot ÉS a videózás irányvonalát, a G jelölésű gépek bár az évek során egyre nagyobb tudásúak és masszívabbak lettek afféle másodhegedűs szerepet játszottak. Eddig. Aztán tavaly novemberben nagyot fordult a kocka a DC-G9 érkezésével: a G-osztály szintet lépett, ráadásul nem is akármekkorát! A Panasonic DC-G9-cel egyértelművé vált, hogy a gyártó nem folytatja többé a megszokott egy-irányt, hanem a belépő- és a középkategóriás gépei után válaszút elé állítja a továbblépni kívánókat el kell dönteniük, melyik irányzat érdekli őket jobban: a filmkészítés felé kacsintgatóknak ott lesz a GH sorozat, míg a hardcore fotósokat ezentúl a G család gépei fogják kielégíteni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a G9-cel ne lehetne fantasztikus mozgóképeket készíteni, vagy a GH masinák kizárólag videózásra valók volnának. De erről majd kicsit később.

2 A DC-G9 annyira megragadó gép lett, hogy hosszas gondolkodás után sem vagyok benne biztos, hol is kezdjem a bemutatását, így hát belecsapok a lecsóba, kezdem a masina külsejével, ami önmaga megér egy (vagy több) misét! Elölről nézve azonnal feltűnik a mély és egyben vastag markolat, amilyet eddig csak a középkategóriás dslr vázaknál láthattunk. A bajonett mellett balra két nyomógomb található, melyekhez szabadon rendelhetünk funkciót a fényképezőgép menüjében. Jobbra fent a vakuszinkron aljzata, középen az objektív retesze, és végül alul egy újfajta funkciókapcsoló, amihez olyan szolgáltatásokat lehet rendelni, amik A/B paraméterekkel rendelkeznek (egy példa: csendes mód/hagyományos mód). Eltérve a szokásostól, az előlap után nem a fényképezőgép hátoldalát, hanem a tetőlemezét veszem nagyító alá. Itt ugyanis több érdekesség is látható: a bekapcsoló nem egy külön karocska formájában van jelen, hanem a roppant érzékeny kioldó köré került úgy, hogy a bekapcsolást követően, azt túlhúzva a szintén új státuszkijelző LCD háttérvilágítását kapcsolhatjuk be vele. És ha már megemlítettem a státuszkijelzőt, essen erről is pár szó.

3 A borostyánsárga háttérfénnyel rendelkező státuszkijelző már a fényképezőgép bejelentésekor megosztotta a fotórajongók táborát. Az emberek egyik része értetlenkedett, hogy egy tükör nélküli rendszerkompaktra, ahol a kijelzőn, illetve az elektronikus keresőben amúgy is állandóan arcunkba sütnek (többek között) az expozíciós adatok, minek kell még egy plusz energiafogyasztó, míg a másik réteg óriási örömmel fogadta a részegység implementációját. Nos, hogy az új tulajok majd hogyan vélekednek az LCD-ről, azt nem tudhatom, nekem viszont iszonyatosan tetszett, és nagyon hasznosnak találtam. Többek között azért, mert erős napsütésben is jól olvasható a kis kijelző, és ha behajtott hátsó kijelzővel fotózom, nem kell a gépet szememhez emelnem (az EVF-be való kukkantás miatt), hogy képben legyek a beállításokat illetően. És a státuszkijelző használatával áramot is spórolhatunk: ha csukva tartjuk a hátsó egérmozit, és úgy állítjuk be az elektronikus keresőt, hogy az csak a szemérzékelő aktiválásakor kapcsoljon be, akkor sokkal több nafta marad az akkuban fotózáshoz, közben mégis láthatjuk az értékeket. Annak, aki meg dslr gépekhez szokott, könnyebb lesz átállnia a MILC-ek oldalára.

4 A Panasonic DC-G9 hátoldalán azonnal szembeötlik a nagy elektronikus kereső. És itt nem csak a szemkagyló lett méretes (és kényelmes), hanem tényleg nagy az EVF! Az OLED technológiára építő egység 0,83-szoros nagyítást kínál. Ha belenézünk a keresőbe, tényleg akkora kép fogad, hogy azt szemmel bejárni is szédítő. A szemüvegesekre is gondoltak a fejlesztők, így a kereső képét két lépésben lehet kicsinyíteni az EVF púpján oldalt elhelyezett nyomógomb segítségével. A G9 elektronikus keresőjének képe elsőre kissé szokatlan, ami nem csak a képméret miatt van. Teljes méreten nem látszik, de ahogyan csökkentjük a képét, úgy jelenik meg a párnatorzítás legalábbis a tesztgépen, ami még nem minden szempontból volt véglegesnek tekinthető változat. A torzítást nem tudtam lefotózni, de mértéke csekély, nem zavaró. Bevezető, külsőségek II. Nos, még egy kicsit a hátlapnál maradva: tulajdonképpen nem csak az a maréknyi Fn jelölésű dedikált funkciógomb használható az egyes szolgáltatások közvetlen hozzáféréséhez, hanem az összes nyomógombhoz, a multifunkciós egységhez és a joystickhez is rendelhető egy-egy funkció! A legtöbb hozzárendeléshez nem is kell elmerülni a menüben, elég, ha hosszabb ideig nyomva tartjuk a kiválasztott gombot, s azonnal felugrik a hozzárendelés menüpont. Az említett joystick egyébként a GH5-höz hasonlóan alaphelyzetben az AF mezők mozgatásáért felel.

5 A váztest alján a szokásos részek láthatók: az optikai középvonal alatt a fém állványmenet, egy kisebb gumifedél alatt a portrémarkolatot érzékelő csatlakozók, majd jobbra az akku fachja. Mivel egymástól messze vannak, ezért az akkufedelet akkor is ki lehet nyitni, ha a váz aljára cseretalp van felcsavarva. A DC-G9 ugyanazzal a DMW-BLF19E akkumulátorral működik, amivel már a GH3, GH4 és a GH5 esetében is találkozhattunk. A portrémarkolat viszont teljesen más, így azt külön meg kell vásárolni, a korábbi típusok nem kompatibilisek a G9-cel. Majdnem elfelejtettem egy apró, de annál fontosabb részletet, amivel a DC-G9 az igazán profi fényképezőgépeket idézi: a módválasztó tárcsa alá egy különálló kapcsoló került, amivel a képkészítési módok között lehet válogatni. Ezek nevezetesen: egy kép, sorozat I., sorozat II. (ezekről kicsit később bővebben), 6K fotó módok, Post Focus (utólagos élességállítás), időzített felvétel, time lapse felvétel.

6 A fényképezőgép profi használhatóságát az is jelzi, hogy nem egy, hanem két memóriakártya foglalata van, amelyek mindegyike kompatibilis az UHS-II sebességkategóriájú SD (SDHC, SDXC) kártyákkal. A foglalatokat többféleképpen használhatjuk, a beállításokat a menüben találjuk. A képrögzítési mód lehet túlcsordulásos (ha betelt az első kártya a gép automatikusan folytatja a műveletet a másodikon), lehet biztonsági (a két kártyára ugyanazok az adatok kerülnek, kvázi tükrözve), illetve lehet egyéni, ahol a felhasználó maga döntheti el, hogy a JPEG, a RAW, illetve a videó fájlok melyik memóriakártyára kerüljenek rögzítéskor. Videózás közben nagy segítség lehet, hogy míg a gép az egyik kártyára ír, addig a másikat kicserélhetjük, azaz akár a végtelenségig használható lenne a filmfelvételi funkció, ha a G9 nem lenne lekorlátozva 29 perc 59 mp, illetve 10 perc (4K) hosszúságú snittekre. A váz bal oldalán a fontosabb csatlakozókat helyezték el: a mikrofon bemenete, a fejhallgató kimenete, a HDMI, illetve az USB 3.0 csatlakozása mind itt található. A markolat oldalán a memóriakártyák foglalatai és a vezetékes távkioldó aljzata látható.

7 A filmkészítők is örülhetnek, semmiben sem szenved hiányt fizikailag a Panasonic DC-G9. A fenti animációban a DC-G9 méretét próbáltam szemléltetni. A G9 (szerencsére) nem nevezhető egy apró fényképezőgépnek, nagyobb is valamivel, mint pl. a GH4 vagy a GH5, ami nagyon jól jött az ergonómiának. Külsőleg így néz ki egymás mellett a G9 és az Olympus OM-D E-M1 Mark II:

8 A Panasonic DC-G9 valamivel magasabb, markolata hasonlóan mély, de vastagabb (szerintem kényelmesebb), mint az E-M1 Mark II-é. Végül még álljon itt pár termékfotó, ahol a masina többféle objektívvel, illetve a portrémarkolattal látható:

9 Menürendszer A Panasonic DC-G9 menürendszere nagyon hasonló, szinte ugyanolyan, mint a DC-GH5-é. Mint annál a rendszernél, úgy itt is almenükre van felosztva az Egyéni Beállítások (C betűs franciakulcs), de nézzük sorra a teljes menüt: Az első két oldalhoz nem nagyon fűznék hozzá semmit, hiszen eléggé egyértelmű, hogy miket találunk itt. A harmadik oldal már érdekesebb, itt láthatjuk az újításokat, amik már a GH5-nél is hasonlóan voltak kialakítva:

10 A korábbi Panasonic fényképezőgépeknél az Egyéni Beállítások oldala elég hosszú, és itt-ott kissé összeszedetlen felépítésű. A G9 esetében azonban rendszerezve lettek az itteni bejegyzések. Ez a főoldal például újabb oldalakra lett osztva (korábban ömlesztve voltak a paraméterek), melyek név szerint az expozíció, a fókusz/zár kioldása, a (kezelőszervek) használat(a), a monitor/kijelző, illetve az objektív/egyéb. Aztán a negyedik oldal szintén nem túl érdekes, ugyanolyan, mint például a GH4-nél, viszont az ötödik oldalon, a Saját Menü oldalán, azokat a pontokat találhatjuk, amiket saját magunk helyeztünk el ide. A Panasonic bőkezűen adja a helyet, nincs lekorlátozva az elhelyezhető elemek száma öt-hat darabban (mint más gyártónál), hanem akár több oldalon keresztül görgethetően pakolhatjuk a különféle bejegyzéseket a gép teljes menüjéből összeválogatva. Nyilván saját

11 érdekünk, hogy csak a legfontosabbak kerüljenek ide, hiszen a gyors elérés a lényeg. Az utolsó, azaz hatodik oldalon a képlejátszással kapcsolatos menübejegyzések találhatóak, többek között a RAW feldolgozás (ami még mindig csak alapszintű), a retusálás, vagy a 6K/4K fotók okosságai. Természetesen a G9-nek is van (akár) szerkeszthető gyorsmenüje, legalábbis erre utal a Fn2 gomb fölötti Q.MENU felirat. Van összegző oldal is, amit a DISP gomb nyomkodásával lehet előhívni. Ha az érintésérzékenység be van kapcsolva a menüben, akkor ezen az oldalon egy érintéssel érhetőek el a legfontosabb paraméterek.

12 Működés I. Amint az már közismert tény, a gyártó a DC-G9-et kifejezetten de nem kizárólag a fotósnak teremtette. A tervezőmérnökök elővették a GH5-öt, és addig gyúrták, míg egy olyan fotómasinát nem kaptak, ami a legszélsőségesebb elvárásoknak is megfelel. Igen, a G9 nagyon sokat merít a GH5-től: ugyanaz például a DfD autofókuszrendszer (mindkét készülék 225 fókuszmezős, kontrasztérzékeléses elvű), ugyanaz a szenzor, ugyanakkora az érzékenységi tartomány (ISO ), ugyanúgy képes 4K felbontású videókat 50/60 kép/mp-e frekvenciával rögzíteni. A DC-G9 ugyanakkor merően más, mint a GH5, hiszen jóval nagyobb a sorozatfelvételi sebessége (20 kép/mp, míg a GH5 csak 9 kép/mp-re képes), nagyobb az elektronikus keresője, kisebb méretű és kisebb felbontású a hátsó kijelzője (3 -os átló és 1,04 millió képpontos felbontás), nagyobb, vaskosabb a markolata, és van státuszkijelzője a tetőlapon. Lássuk, mik is hát pontosan a DC-G9 legfontosabb jellemzői: 20 MP-es, aluláteresztő szűrő nélküli, 4/3 -os képérzékelő 40 és 80 MP-es Nagyfelbontású Mód (RAW és/vagy JPEG formátumban egyaránt) ISO közti érzékenységi tartomány Két darab, UHS-II kompatibilis memóriakártya foglalat USB 3.0 aljzat (ezen keresztül a készülék tölthető is, de akku nélkül nem használható USB-ről hajtva) 5-tengelyes, 6,5 FÉ előnyre képes szenzormozgatásos képstabilizátor Mechanikus redőnyzár kioldásra tesztelve 3 -os, 1,04 millió képpontos érintőkijelző 3,68 millió képpontos, 0,83-szoros nagyítású elektronikus kereső

13 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség mechanikus zárral és követőfókusszal (12 kép/mp AF-S módban) 20 kép/mp sorozatfelvételi sebesség elektronikus zárral és követőfókusszal (60 kép/mp AF-S módban) Kb. 50 RAW+JPEG fájlnak elegendő pufer Beépített WiFi és Bluetooth modul AF joystick Státuszkijelző 50/60 kép/mp 6K és 4K Fotó Módok Magnéziumötvözetből készített, időjárásálló váz A felsorolás első pontjáról nincs sok mesélnivaló: a G9 atommasszív, de ezt a betűkkel nem tudom úgyse megfelelően körbeírni; mindenki menjen el egy boltba, és markolássza meg jól a G9-et. De vigyázat, függőséget okoz! A második, harmadik és negyedik pontról majd a készülék képminőségével foglalkozó oldalon fogunk találkozni. Hogy egy fényképezőgépet a komoly munkákra is bátran használni lehessen, igen fontos tényező a fényképek/videók memóriakártyára való rögzítése, annak módja, sebessége. Fontos a puffer (az átmeneti tároló, amibe például a sorozatfelvételkor a képek kerülnek) mérete, de legalább olyan fontos, hogy az adott készülék írási sebessége a maximumot nyújtsa. A Panasonic DC-G9 éppen ezért két UHS-II kompatibilis SD foglalattal lett felvértezve. Miután a készüléket RAW+JPEG (legnagyobb felbontású, legjobb minőségű JPEG) felvételi módba kacsoltam, kipróbáltam, hogy mennyi kép fér a pufferbe: összesen 136 fájl (fele RAW, fele JPEG), azaz 1,7 GB kellett ahhoz, hogy az átmeneti tároló beteljen. Az 1,7 GB-os adatmennyiséget pedig kereken 26 mp alatt írta ki a készülék a 280 MB/mp-es feliratot viselő SanDisk Extreme PRO

14 (SDHC UHS-II) memóriakártyára. Ez körülbelül 65 MB/mp-es írási sebességnek felel meg. Míg a fényképezőgép írta az adatokat, a menü elérhető volt, és bármelyik paramétert át tudtam írni. Csak RAW-val használva a masinát összesen 70 kép kellett a puffer telítéséhez (1,65 GB-os adatmennyiség). Ez azért érdekes, mert a gyártó 50 RAW fájlt ad meg pufferméretnek. Egy nagyon nagy piros pont jár azért, hogy a DC-G9 menürendszerének teljes beállítását el lehet menteni fájlba! Ha valakinek mondjuk több G9 gépe van, akkor elég csak az egyiket beállítgatni, a többibe elegendő betölteni memóriakártyáról az összes paramétert! Ezzel rengeteg időt spórolhatunk meg. A szolgáltatás akkor is jól jön, ha olyan firmware frissítés érkezne valamikor a jövőben, ami a gyári alapértékekre állítaná vissza a gépet. Ekkor szintén elég betölteni a beállításokat a kártyáról, és ott folytathatjuk a fotózást, ahol abbahagytuk.

15 A felsorolásban szerepel a DC-G9 új képstabilizációs rendszere is. Nos, hogy csak magát a szenzormozgásos részét kipróbálhassam, egy stabilizátor nélküli objektívet, az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8-at hívtam segítségül. Az ekvivalens 150 mm-es gyútávon az 1/5 mp nem volt kihívás, még az 1/3 mp is szinte simán kitartható volt. Ha szemhez emelve fotóztam volna, talán még az 1/2 mp is összejöhetett volna! Működés II. A Panasonic DC-G9 az autofókusz rendszerét a DC-GH5-től örökölte, persze, a mérnökök elvileg most is finomítottak valamit a 225 mezős, kontrasztérzkeléses DfD (Depth from Defocus) egységen. A készülék -4 FÉ-től 18 FÉ-ig képes az önálló élességállításra, azaz szinte gyertyafénynél is biztosan végzi a dolgát a rendszer. Az AF módok közt megtaláljuk az Arc-/szemérzékelést, a Követést, a 225 területest, az Egyéni multit, az 1 terület, valamint a Precízióst. Az AF kapcsolóval AF-S (1 kép), AF-F (rugalmas), AF-C (folyamatos), és MF módok között válthatunk. Persze a gyorsmenüben és a menüben is akad még bőven paraméterezhető rész. Elég megmozgató látvány a 225 AF mező, melyek többféle módban használhatók. Van az arckövetés, a témakövetés, az összes mező használata, létrehozhatunk AF mezőkből álló csoportot (ennek is variálható a mérete), használhatunk egy mezőt (variálható a mérete, pozíciója), vagy a hajszálpontos módot írtam a GH5-ről szóló cikkben, és gyakorlatilag itt is újra leírhatnám mindazt, amit anno. A joystick itt is megvan, amivel alaphelyzetben az AF mezőket tologathatjuk a kívánt pozícióba (nyilván az érintőképernyő használatával is ugyanez megtehető, sőt, szemhez emelt gépnél a kihajtott kijelzőn ujjunkkal pozícionálhatjuk a kis négyzeteket). Igazán izgalmas továbbra is a menüben található AF egyéni beállítás (fotó) funkció, ahol négy séma közül választhatjuk ki a helyzetnek legmegfelelőbb AF működést:

16 Ezeket az autofókusz sémákat saját igényeink szerint módosíthatjuk, és el is menthetjük. Az AF érzékenyégét, az AF mező átvezetésének érzékenységét, illetve a mozgó téma becslésének érzékenységét változtathatjuk meg a fenti animációban is látható csúszkákkal. Ha az AF érzékenységét minél közelebb állítjuk a Rögzítve pozícióhoz, annál kevésbé lesz ideges a működése (nincs a kontrasztalapú rendszerekre jellemző pumpálás); amennyiben az AF mező átvezetésének érzékenységét a fent említett Rögzítve pozícióra állítjuk, akkor az sokkal jobban rajta fog maradni a kiválasztott mozgó témán; egy másik, a téma és a fotós közé beékelődő elem nem fogja zavarba hozni a témakövetést (például ha egy biciklist követünk az utca túloldalán, és elmegy előttünk egy autó, akkor az AF nem vált át az autóra). A Mozgó objektum becslése próba szerencse módjára működik, egyik témánál így, a másiknál úgy hatékonyabb. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a fényképezőgép megpróbálja megsaccolni, hogy a mozgó témánk merrefelé fog haladni, hogy az AF tapadósabb lehessen. Használat közben azt tapasztaltam, hogy egy nagyobb testű madarat nappali fényviszonyok mellett igen hatékonyan képes lekövetni a rendszer, ugyanakkor lakásban, az esti sötétségben egy-két lámpa fénye mellett már van, hogy melléfókuszál a fényképezőgép. A Panasonic DC-G9 is megkapta a 4K és a 6K Fotó Módokat, amelyeknek köszönhetően 18 illetve 8 MP felbontású, nagyon gyors sorozatfelvételeket készíthetünk (pl. 30 fps 6K-ban), de csak JPEG formátumban. A fent látható animáció bemutatja az egyes módokat: a 6K sorozatkép készítése a kioldó nyomva tartása alatt gyakorlatilag az alapfunkció. A 6K S/S folyamatosan rögzíti a képkockákat a kioldó két lenyomása közötti intervallumban, míg a 6K PRE a kioldó megnyomása előtt és után is menti a fotókat a beállítások szerint. Ha gyors, akciódús témát fényképezünk, mondjuk egy autóversenyt, ahol egy

17 bukkanó után állva várjuk a berobogó versenyautót, akkor talán ez a legutóbbi mód a leghatékonyabb, így biztos nem maradunk le a legjobb felvételről! Az utólagos fókusz és a többi 4K/6K funkció már a GH5-ből is ismert lehet: az Utólagos fókusz mód 4K, illetve 6K felbontású lehet; a DC-G9 gyakorlatilag a 4K és 6K fotó módhoz hasonlóan itt is egy videófelvételt készít, ahol az egyes képkockák közt csak az élességi pont elhelyezkedésében van eltérés. Lejátszáskor így a változó élességű videóból azt választhatjuk ki, amelyikre szükségünk van. A fényképezőgép ezekben a 4K/6K fotó módokban egy hang nélküli, 4:3 oldalarányú MP4 mozgókép-fájlt hoz létre, amiből lejátszáskor kiválaszthatjuk a menteni kívánt képkockát. Egy érdekes szolgáltatás az éjszakai mód, aminek aktiválásakor minden, ami a kijelzőn és a keresőben megjelenik vörös árnyalatú lesz. Igen, tényleg minden. Ez az éjszakai fotósoknak (gondoljunk például az asztrofotózásra) jelent óriási segítséget, mert a vörös fény nem zavarja meg a már az éjjeli sötétségre átszokott látásunkat. Külön meghatározható, hogy csak a hátsó kijelzőre, vagy csak a keresőre, illetve mindkettőre legyen érvényes az éjszakai mód.

18 Az már nem újdonság, hogy a Panasonic m4/3 fényképezőgépeinél a teljes kezelőfelület egyénre szabható. A gombok, tárcsák itt is ezerféle funkcióhoz rendelhetők; újdonság a készülék előlapján található kis kar, amihez szintén elég szabadon választhatunk a fotómasina tudásának repertoárjából. Működés III. Valószínűleg nagyon sokan kíváncsiak a DC-G9 Nagy felbontású módjára, így nem is feszítem tovább a húrt: a fényképezőgép lehetőséget ad arra, hogy a natív 20 MP-es felbontású fényképeken kívül 40 ( LL 7296 x 5472 pixel), vagy akár 80 MP-es ( XL x 7776 pixel) képeket is készítsünk. De hogyan lehetséges ez egy 20 MP-es szenzorral? A titok nyitja a szenzor mozgatásában rejlik, ugyanis a fényképezőgép a nagyfelbontású képek készítésekor összesen nyolc különálló képből gyúrja össze a végterméket, ami lehet csak JPEG, csak RAW, vagy akár RAW és JPEG együtt. A képérzékelő a nyolc kép készítése között mindig fél pixelnyit mozdul el egy-egy adott irányba. Ebből az következik, hogy a Nagy felbontású mód használatakor a) kötelező a stabil állvány használata, b) a képstabilizátor nem használható, hiszen annak az elektronikája, mechanikája végzi a munkát. A nagyfelbontású képek készítése mellé kérhetjük a sima fotó mentését is (szintén RAW/JPEG vegyesen). Mivel rendkívül fontos a fotómasina stabilizálása, ezért az expozíció késleltetését is be lehet állítani:

19 Természetesen a fájlok mérete is igen nagy lesz: míg a 20 MP-es képek mérete (körülbelüli értékek, a pontos fájlméret függ az ISO értéktől és a témától) 10 MB körüli (RAW: 23 MB), addig a 40 MP-es fotó 17, illetve 125 MB-ra rúg (JPEG/RAW). A 80 MP-es felvételek 28 illetve 125 MB-osak. Nem, nem írtam el, a 40 és a 80 MP-es RAW állományok egyforma méretűek. A G9 a művelet közben az elektronikus zárat használja, így is segédkezve abban, hogy elkerüljük az esetleges bemozdulásokat. Ennek következtében a záridő 1/ és 1 mp közötti értékű lehet, az érzékenység pedig maximum ISO 1600-ra állítható. Hogy megelőzzem a móddal használható objektívekre vonatkozó kérdéseket: a DC-G9 a nagyfelbontású mód használata során egyszerre mindig csak egy darab, natív 20 MP-es felvételt készít, majd elmozdítja a szenzort és ismét exponál (és teszi ezt összesen nyolcszor, ugye), tehát minden objektív, ami szépen karcol a 20 MP-es módban, az a 80 MP-es kollázst is jól fogja teljesíteni. Akkor kellene nagyon speciális üveget tenni a gépre, ha a 40/80 MPes képek EGYETLEN expozícióból, egyetlen képből keletkeznének (de akkor a szenzor natív felbontása eleve 40/80 MP lenne). S hogy milyenek az így készített képek, azt a cikk következő pontjában, a képminőség vizsgálatánál fogom részletezni. A Panasonic DC-G9 nagyon gyors gép. Ismétlésképp nézzük meg még egyszer, mit tud mechanikus zárral AF-S, illetve AF-C módban, valamint elektronikus zárral AF-S illetve AF-C fókuszmódok használatával: 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség mechanikus zárral és követőfókusszal (12 kép/mp AF-S módban); 20 kép/mp sorozatfelvételi sebesség elektronikus zárral és követőfókusszal (60 kép/mp AF-S módban). A sorozatfelvételi módokat a módválasztó tárcsa alatti karral lehet aktiválni, ha azt az I vagy a II piktogramokra állítjuk. Az SH1 és az SH2 (SH = Super High-Speed) elektronikus zárral való sorozatfelvételt jelent, az

20 SH1 PRE és az SH2 PRE pedig az elektronikus zár használatával való sorozatfelvételt jelenti a kioldó teljes lenyomása előtti, legfeljebb 0,4 mp alatt. Az SH2 gyorsabb működésű, mint az SH1. A H, az M és az L a mechanikus zárra vonatkozik: H = leggyorsabb (12/9 kép/mp fókuszmódtól függő érték), M = közepes (7 kép/mp), L = lassú (2 kép/mp) sorozatok rögzítését eredményezi. Az SH1, SH2, SH1 PRE, SH2 PRE módok használata során a) a záridő nem lehet lassabb 1/60 mp-nél, b) a blendenyílás a sorozatfelvétel alatt rögzítve lesz, c) az így felvett sorozatok egyetlen sorozatkép csoportként kerülnek rögzítésre. Az SH előtagú, illetve a H jelű felvételi módok használata közben nincs élőkép! Az SH1 PRE módban 8 kép készülhet, míg az SH2 PRE módban AF-S/MF fókuszmód alkalmazása mellett 24, illetve AF-F/AF-C fókuszmóddal 8 kép menthető. Képminőség A Panasonic DC-G9 képminőségét a fényképezőgép saját JPEG motorja és az Adobe Camera RAW által átalakított fájlok alapján vizsgáltam. A fényképezés során egyrészt a Panasonic-Leica DG Vario-Elmarit mm F2.8-4 Asph. Power O.I.S. objektívet, másrészt a nemrég tesztelt PanasonicLeica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. lencserendszert használtam. A G9 képérzékelője előtt sincsen aluláteresztő szűrő, így ezekkel az objektívekkel nagyon jó képminőségre számítottam. Gépen belül kikapcsoltam az összes lehetséges zajszűrést; fotóstílusnak a Standardot kapcsoltam be (0, 0, -5, 0, 0 paraméterekkel). Első lépésként a szokásos tesztábrámat fényképeztem le az érzékenység teljes tartományát használva, hogy kiderítsem, mennyire romlik a képminőség ISO felé haladva, íme:

21 Balra mindig a fényképezőgép saját JPEG állományai, míg jobbra az ACR konverziók láthatók. A készülék saját JPEG motorjára vonatkozóan azt tudom leírni, hogy ha a legfinomabb részleteket is meg szeretnénk menteni, akkor ne menjünk ISO 1600 fölé, mert ez az az érték, ahol már látszik némi minőségromlás. ISO 3200 környékén a vörös csatorna már picit kezd elszabadulni, ami azt jelenti, hogy a vöröses árnyalatú téma kevésbé lesz részletgazdag. Meglepő módon az ISO 6400-as érzékenység is egész jól használható, de elsősorban olyan témáknál, ahol túlnyomórészt homogén, kevésbé részletgazdag tartalom található. Ha a RAW fájlokból építkezünk, kb. 1-1,5 FÉ-t nyerünk, azaz ISO is megtartja a részleteket. Valamiért elszabadulnak a vörös színek ISO 6400 fölötti értékeken RAW híváskor, így az amúgy életmentő ISO még épphogy, az ISO pedig már egyáltalán nem használható. Próbálkoztam az ACR-rel,

22 és a Raw Therapee-val, mindkét esetben ugyanaz lett az eredmény (az újabban Windows alatt is futó Darktable még nem támogatja a G9 RW2 fájljait). A nagyfelbontású mód egy nagyon érdekes és hasznos szolgáltatás, ahol nem csak egyszerűen nagyobb felbontású képeket kapunk, hanem több részleteket, illetve akár magas ISO értéken készült fotót leméretezve 20 MP-re, teljes zajmentességet. A fenti összeállításban (balról jobbra haladva) a 80 MP-es, a 40 MP-es, valamint a 20 MP-es képekből látszik egy-egy 100%-os kivágás. Már itt is egyértelmű a dupla képméret (80 MP) előnye. Azonban a nagyfelbontású mód azonban akkor mutatja csak ki igazán a foga fehérjét, ha a magasabb érzékenységi értékeken, pl. ISO 1600-on lőtt felvételeket méretezzük le a natív 20 MP-es méretre: a zaj teljesen eltűnik! Pont

23 ezért sajnálatos és érthetetlen, hogy a nagyfelbontású mód felső érzékenységi határa az ISO A fentiekből kiindulva talán még az ISO 6400-as fényképek is teljesen zajmentesek lehetnek úgy, hogy közben jóval több finom részlet maradna meg, mint 20 MP-en. Valószínűleg az elektronikus zár miatt van ez az ISO korlát, de ha lehet, én a mérnökök helyében keresnék valami megoldást, mert nagyon megérné! A DC-G9-cel szépen meg lehet menteni a helytelen expozíciós értékekkel készített fényképeket. A bebukott és a (majdnem) kiégett képi részleteket is javarészt vissza lehet hozni a látható tartományba. Bár a bebukott részeknél némi zajosodás látható, sávosodással nem találkoztam. A fenti képrészlet tartalmaz olyan elemeket, amelyekről azt hittem, hogy teljesen bebuktak, de mégis meg lehetett menteni.

24 A kiégett, illetve a kiégés felé hajló részekről sem kell lemondani, noha a 4/3 méretű szenzor azért itt már erősen feszegeti a határokat. Az égbolton a felhők mintázatát szerettem volna láthatóvá tenni. A Panasonic DC-G9-cel készült képmintákat itt és itt (a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. képmintái is a G9-cel készültek) találjátok. Videofelvétel Noha a Panasonic DC-G9 elsősorban a fotózásra lett kihegyezve, azért akkor sem kell sírva fakadni, ha egyszer épp videofelvételt kell vele készíteni. Ugyan a G9 esetében le kell mondanunk az iszonyatos bitsűrűségekről, és az egzotikus fájlformátumokról, amelyekre a GH5 képes, de azért a 150 Mbit/mp a 4K felbontású, 50/60 fps képfrissítésű mozgóképek alatt sem olyan rossz. Ráadásul a G9 is kapott mikrofon, fejhallgató és HDMI aljzatot, tehát teljes körű videokameraként is használható a megfelelő külső kiegészítőkkel (külső mikrofon, füles, nagy monitor). A G9 AVCHD, illetve MP4 formátumokba menti a videókat: Hacsak nem DVD-t, vagy VideoCD-t szeretnénk készíteni, akkor felejtsük el az AVCHD formátumot, mert haszontalan. MP4 alatt a már említett 150 Mbit/mp-es 50/60 fps a csúcs (képvágás nélkül), de választhatjuk a 100 Mbit/mp-es 4K felbontást 30, 25 vagy 24 fps-sel. Mivel a Full HD-s kép negyedakkora, mint a 4K-s, ezért nem csoda, hogy 150-ről 28 Mbit/mp-re esik az adatsűrűség: a 60 és az 50 fps képfrissítésű videók egyaránt 28 Mbit/mp-esek. A 30 és a 25 kép/mp-es Full HD videó már csak 20 Mbps-os.

25 A DC-G9 képérzékelőjének a kiolvasási sebessége lenyűgöző. Nem csak az elektronikus zár fotós használata során nem tapasztaltam zavaró mértékű dülöngélést, hanem a különböző felbontású és képfrissítésű mozgóképeknél sem tapasztaltam kiemelkedő jello hatást. A fenti kollázson látszik, hogy a függőleges objektumok svenkeléskor csupán nagyon kismértékben hajoltak el. Nyilván nem egy tudományos vizsgálatról van szó, de már az is elég, ha a hétköznapi használat során nem jelentkeznek a zavaró képi hatások.

26 Videóink fényerő szintjét is szabályozhatjuk: lehet teljes spektrumú 0-255, vagy közti értéken, ahol a fekete valamivel világosabbként jelenik majd meg. A vibrálás-csökkentés kikapcsolható, vagy 1/50-1/120 mp értékek közt használható. A mikrofon jelszintje -12 és +6 db között szabályozható 20 lépésében. A mikrofon szélzajcsökkentése standard vagy high lehet, illetve ki is kapcsolhatjuk. Szerintem érdemes inkább külső mikrofont használni deadcat szélfogóval, és kikapcsolni a zajszűrést teljesen. Ha fejhallgatón szeretnénk felvétel közben ellenőrizni a hangot, akkor kapcsoljuk át a menüben realtime-ra, azaz valósidőre a hangkimenet kezelését!

27 Az expozíció ellenőrzésére zebramintát is kapunk, ahol van két előre definiált. Ha azonban egyik sem felel meg a célnak, akár saját értéket is beállíthatunk. Én a 70%-ost ajánlom, ha például párbeszédet szeretnénk felvenni. A Panasonic DC-G9-cel többek között lassított felvételeket is készíthetünk, ahol 4K-ban 60/50/48 fps, Full HD-ban 180/150 fps lehet a képfrissítés, amit végül 24 fps sebességű mozgóképpé alakít a fotómasina. Értékelés Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egy fényképezőgép nem egyszerűen csak egy eszköz, egy szerszám, hanem sokkal több annál. Ha meglátok egy gépet, és az nem tetszik, nem esik jól megfogni, akkor tudom, hogy nem fogom szívesen használni, legyen az akármilyen jó. Számos, egyébként jó fényképezőgépemtől váltam már meg pont emiatt, mert nem élveztem a használatát. Nos, a DC-G9-be már a bemutatása napján beleestem, pedig akkor még nem fogtam meg, nem használtam. Csupán a termékfotók és a specifikációk láttán is tudtam viszont, hogy ez egy jó gép lesz. És igazam lett: a G9 fenomenálisan jó ergonómiával, szexi külsővel zár bűvkörébe, majd tudásával és képességeivel rabul ejt.

28 És hogy objektív is legyen az értékelésem: a Panasonic DC-G9 mindent tud, amit egy profi fényképezőgéptől elvárhatunk. Amint már említettem, nagyon jól kézre áll, a kezelőfelülete az utolsó csücsökig személyre szabható. A sokak által megkérdőjelezett státuszkijelző igenis jó dolog, a gép használata során nagyon praktikus tud ám lenni. A gyors sorozatfelvétel nem csak sportfotózáskor, hanem a természet, a vadvilág megörökítésekor is kamatoztatható. Szerencsére az autofókusz sem kullog a téma után: a Panasonic DfD rendszere eddig is elismerten jó volt, de a mérnökök most még jobban odatették magukat, és a követőfókuszon is csiszoltak annyit, hogy az már igen jól működjön. A 40 és 80 MP-es nagyfelbontású módok bár kissé korlátozottak remek alternatívát nyújtanak akár a középformátumú gépek kiváltására. Egy 80 MP-es kép már önmagában is szinte túlcsordul a részletektől, de leméretezve a készülék natív képméretére (20 MP) olyan képminőséget nyújt, ami eddig nem volt elérhető a m4/3 rendszerrel. Bár a Panasonic DC-G9 kifejezetten a fényképezésre lett optimalizálva, remek videókat is lehet vele forgatni. Aki elsősorban filmeket szeretne készíteni, az nyilván jobban jár egy DC-GH5-tel, de a G9 lazán kielégítheti akár még egy vlogger igényeit is. Ahová nem kell a broadcast minőség, ott a G9 150 Mbps-os 4K videója is bőven elég. Egy dologba tudok csak belekötni, de az is szokás kérdése: a kioldó számomra túl érzékeny volt, eleinte csak rátettem az ujjam, és már kattant is a zár. A tesztidőszak végére már hozzászoktam, és ugyanúgy tudtam használni, mint bármelyik más fényképezőgépet. A DC-G9 egyértelműen megérdemelte a Kedvenc bilétát, mert jelenleg szerintem ez a legjobb m4/3-os fényképezőgép! Panasonic DC-G9