A bécsi döntés a korabeli szlovák sajtóban

MILAN OLEJNÍK A bécsi döntés a korabeli szlovák sajtóban 1938-ban ért csúcspontjára az a folyamat, amely Közép-Európában drámai geopolitikai változásokba torkollott és több szempontból nyitánya lett az újkori történelem legpusztítóbb katonai konfliktusának. Az elsı világháború utáni Európa felosztása gyıztesekre és vesztesekre jelentıs mértékben megnehezítette az együttmőködés lehetıségét az európai államok között. Azokban az országokban, amelyek a háborút elveszítették, elsısorban Németországban és Magyarországon, a politikusok, de a közvélemény jelentıs része sem tudott megbékélni a háború utáni elrendezéssel és ezt az állapotot nem tekintette tartósnak. Ha elvonatkoztatunk a húszas évek fejlıdésétıl, az impulzust a revíziós remények feléledésére a gazdasági válság adta meg, amely felforgatta a gazdasági együttmőködést, önellátási törekvésekhez és vámhatárok létrehozásához vezetett, melyek tönkretették az államközi kereskedelmet. A munkanélküliség növekedése és az azt követı életszínvonalcsökkenés politikai síkon is elengedhetetlenül visszatükrözıdött a tekintélyuralmi rendszerek megerısödésében. 1933. január 30-án Adolf Hitler, a náci párt vezére, Németországban megszerezte a politikai hatalmat, és megkezdte az ország átépítését totalitárius álammá. A demokratikus szabadságjogok felszámolásával és a nácizmus ellenzıivel szembeni megtorlásokkal párhuzamosan Németország külpolitikája is egyre agresszívebb lett. Adolf Hitler egyre nyíltabban hirdette, hogy szükség esetén katonai erı alkalmazásával is, de meg kívánja változtatni Európa háború utáni elrendezését. Az agresszióhoz, a Németországgal szomszédos európai államokban élı német kisebbség helyzete, vagyis a közös német hazában való élethez való joguk szolgált ürügyként, s 1938 márciusában a német csapatok megszállták Ausztriát. A független Ausztria integritásának egyértelmő megsértése ellen az európai nagyhatalmak Franciaország és Nagy-Britannia csak szóban tiltakoztak. Az elsı világháború után megkötött békeszerzıdések aláíróinak tehetetlensége meggyızte Hitlert, hogy folytathatja hódító politikáját. Az agresszió célpontjává Csehszlovákia vált, ahol több mint 3 milliós német kisebbség élt. Zsarolással és háborús konfliktus kirobbantásának fenyegetésével Hitler megtörte Franciaország és Anglia szándékát, hogy az agressziót háború árán is meggátolják. A két nagyhatalom, a béke megırzésének reményében, úgy döntött, hogy feláldozzák Csehszlovákiát. 1938. szeptember

30-án Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország aláírták az ún. müncheni egyezményt, mely alapján Csehszlovákiát nyugati határvidékének átengedésére kötelezték Németország javára, beleértve a védelmi erıdítményeket, fegyvereket és katonai berendezéseket is. A müncheni egyezménnyel, amely tulajdonképpen egy diktátum volt, a Csehszlovák Köztársaság (CSSZK) nemcsak terültet és több millió lakost veszített, de egyre növekvı függıségbe került Németországtól is. A Müncheni egyezmény precedenst teremtett Lengyelország és Magyarország területi igényei számára. Amíg Lengyelország a Tešín környéki régiót követelte, Magyarország, aki sosem békélt meg Szlovákia elvesztésével, a történelmi Magyarország részeként értelmezett területek visszaadásának követelésével állt elı. A Magyarország és Csehszlovákia 1 között zajló ún. komáromi tárgyalások, valamint azok sikertelensége után a bécsi döntés, voltak a legellentmondásosabb események a csehszlovák-magyar történelem során. Németország és Olaszország, 1938. november 2-i diktátuma alapján, a dél-szlovákiai régió átadására, a Magyarországon és Szlovákiában is tomboló nacionalizmus idejében került sor. Mindkét ország politikai légkörére jellemzı az a tény, hogy egyik oldal sem volt elégedett a bécsi döntés eredményével. Tekintettel a tárgyalt esemény összetettségére, és annak mai napig ellentétes megítélésére mindkét ország történészei részérıl, nem beszélve a közvéleményrıl és a politikai szubjektumok képviselıirıl, nem kívánunk értékelı álláspontot elfoglalni, mivel az tulajdonképpen csak egy újabb irreális kísérlet lenne, a jelenleg még mindig, mindkét oldal által másképp látott és tolmácsolt esemény megoldására. Ezen írás célja tehát sokkal szerényebb a korabeli szlovák sajtó szemüvegén át láttatva, legalább felületes képet szeretne adni a bécsi döntésrıl, valamint az azt megelızı komáromi tárgyalásokról. 2 A müncheni egyezmény után Szlovákia sosem látott politikai forrás idıszakán ment át. A csehszlovák kormány dezorientációja a megsemmisítı 1 Szlovákia autonóm státuszának megszerzése után sor került a köztársaság nevének megváltoztatására is, Cseh-Szlovák Köztársaságra. Az idézett szlovák lapok ezt a változást eleinte nem követték következetesen. Az idézett részletekben az állam megnevezése a publikált formában szerepel. 2 A dolgozat a korabeli sajtóban megjelent hírek és kommentárok részletei alapján van összeállítva, úgy ahogyan azokat a legjelentısebb szlovákiai politikai pártokat képviselı napilapok megjelentették. Fıleg a következıket idéztük: Slovenská politika a Republikánus Párt sajtóorgánuma, Robotnícke noviny a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt orgánuma, A-Zet a Csehszlovák Nemzetiszocialista párt napilapja, Novosti Kelet-szlovákiai regionális napilap. Az ellenzéki lapokból a következıket idéztük: Slovák Hlinka Szlovák Néppártjának napilapja és Národnie noviny a Szlovák Nemzeti Párt lapja. A Kommunista Párt napilapja a Slovenské zvesti, a Komáromi tárgyalások idején már be volt tiltva.

müncheni ítélet után, hatványozva Edvard Beneš elnök lemondásával, lehetıvé tette a szlovák autonómiáért küzdı Hlinka Szlovák Néppártjának (HSĽS), hogy erélyesebben fellépjen politikai céljainak megvalósításáért. A zavaros cseh-szlovákiai politikai helyzetet csak tovább mélyítette, hogy meg kellett oldani a Dél-Szlovákiában élı magyar kisebbség kérdését, úgy, hogyan azt a Müncheni egyezmény elıírta. A Slovenská politika nevő napilap Jelentkeznek a magyarok is címő cikkében reagált erre a tényre, ahol ezt írta: A négy nagyhatalom müncheni konferenciájának határozatairól szóló jegyzıkönyvekben közvetve sejtetik, hogy most a Csehszlovákiában élı magyarok kérdésnek megoldására kerül majd sor... Dr. Kamil Krofta, külügyminiszter, tegnap este 23 órakor jegyzéket nyújtott át a prágai magyar nagykövetnek, melyben tolmácsolja a csehszlovák javaslatot, hogy a legrövidebb idın belül alakítsanak csehszlovák-magyar közös szakértıi bizottságot, amely a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáját vizsgálná. Ezzel majdnem egy idıben, a prágai magyar nagykövet is jegyzéket adott át dr. Krofta, külügyminiszternek. Ebben a magyar kormány a müncheni konferencia döntésére tekintettel kéri, hogy a budapesti és a prágai kormány között közvetlen tárgyalásokra kerüljön sor... 3 Az említett cikk további részében a szerkesztıség közölte, hogy a késı éjszakai órákban érkezett a rossz hír, amely véget vetett reményeinknek, hogy Magyarországgal megegyezhetünk a magyarlakta területek átadása nélkül is. Magyarország, felbátorodva Lengyelország példáján, aki ultimátum útján kikényszeríttette Csehszlovákiától a Tešíni járás átadását, szintén hasonló útra lépett, és követeli a magyarlakta vidékek kiadását. 4 A cikk végén a napilap szerkesztıségsége kifejezte ezen tények feletti sajnálkozását: Ez a hír azt jelenti, hogy fel kell készülnünk a legfájdalmasabb veszteségekre, amely csak Szlovákiánkat érheti, vagyis a magyarjaink által lakott néhány területünk elszakítására. 5 Érdekes, hogy a korabeli felfogásban a magyar kisebbség mint a mi magyarjaink szerepel. Hasonló kifejezést használt a Robotnícke noviny is, mikor az említett eseményrıl tájékoztatott A magyar kormány...azt követeli, hogy a magyaroknak önrendelkezési joguk legyen köztársaságunkban. A müncheni döntéssel a négy nyugati nagyhatalom felsorakozott magyarjaink eme kérése mögé... 6 A helyzet alakulásáról hasonlóan tájékoztatott a többi szlovák idıszaki sajtótermék is. 7 3 Slovenská politika, 1938. október 4. 4 5 6 Robotnícke noviny, 1938. október 4. Magyarországgal is megkezdıdnek a tárgyalások, Szlovákia egy részének hozzácsatolásáról. 7 Például a Národnie noviny, 1938. október 4. cikkében Mit adunk Magyarországnak?

A dél-szlovákiai magyar közösség helyzetével összefüggı vitás kérdéseket kétoldalú tárgyalásoknak kellett volna megoldaniuk. Edvard Beneš lemondása a köztársaság elnöki székérıl, és az azt követı kormányzati személyi változások miatt 8 a cseh-szlovák kormány a tárgyalások elhalasztását kérte. Magyarország és Szlovákia közös megegyezése után, a tárgyalások megkezdését október 9-re tőzték ki. Ahogy a Robotnícke noviny tájékoztatott, A müncheni egyezményben javasolt csehszlovák-magyar tárgyalások, a két kormány közös megegyezése után, vasárnap, este hét órakor kezdıdnek. A magyar kormányt a tárgyalásokon Kánya, külügyminiszter és gróf Teleki, vallás és közoktatásügyi miniszter képviselik, akiket nagyszámú szakember kísér különbözı minisztériumokból. 9 A komáromi tárgyalásokra kiküldött csehszlovák küldöttség összeállítása meglepetést okozott a delegációt kizárólag szlovákok alkották, a szlovák autonóm kormány fejével, Jozef Tisoval az élen. A tárgyalások kezdetének eseményei nem voltak ismertek a szlovák újságírók elıtt. Csak október 12-én, a Slovák címő napilap közölt információkat annak lefolyásáról: Az október 10-i komáromi hivatalos jelentés szerint, a szlovák és a magyar küldöttség délután 2 órakor ült tárgyalóasztalhoz. Ezeken a megbeszéléseken mint ismert a magyar kormány javaslatáról tárgyaltak, amely sajátosan képzelte el a határkérdés megoldását Szlovákiával. 10 A kompromisszumos megoldás megtalálásának alacsony valószínőségét jelezte a szerkesztıség, mivel a megoldás alapjául nem szolgálhatnak az elavult statisztikák, hanem csak az újabb szlovák statisztikák, és ezért a szlovák küldöttség, ezek alapján kidolgozott javaslatokat terjesztette elı. 11 Az álláspontok kibékíthetetlenségét, a Slovák címő napilap, a kölcsönös távalti kapcsolatok optimista szemléletével próbálta meg áthidalni, amely szerint az összes vitás kérdés rendezése után, a magyar-szlovák baráti együttmőködés szelleme uralkodhatna, amely együttmőködés garantálná a két nemzet békés egymás mellett élését. 12 München után Németország befolyása a közép-európai helyzetre drámaian megnıtt. A geopolitikai helyzet eme változását Magyarország és Cseh- Szlovákia is tudatosította. Mindkét ország következetesen igyekezett megszerezni Németország jóindulatát, és ebben az irányban intenzív diplomáciai kampányt folytattak. Ahogy arról a Slovenská politika beszámolt Közös külügyminiszterünk, dr. Chvalkovský, megérkezett Berlinbe, ahol még a 8 Emil Krofta külügyminisztert, aki E. Beneš közeli munkatársa volt, az addigi római nagykövet, Beneš franciabarát politikájának kritikusa, F. Chvalkovský váltotta a miniszteri székben. 9 Robotnícke noviny, 1938. október 9. Az egyezkedés Magyarországgal vasárnap kezdıdik. 10 Slovák, 1938. október 12. A világ közvéleményének figyelme mellett tárgyalnak Komáromban a határ revíziójáról. 11 12

mai napon 13 fogadja ıt Ribbentrop, külügyminiszter. A megbeszélések tárgyát a Cseh- és Morvaország területén folyó végleges határmódosítások, valamint nevesítve, a szlovák-magyar komáromi tárgyalások, és Kárpátalja területének sorsa képezik. 14 A Slovenská politika szerkesztısége megalapozatlan optimizmussal közölte, hogy A magyar küldöttség nagy figyelmet szentel szlovák kormányunk orientációjának, és félreérthetetlenül adja tudtul, hogy nagyon fontos számára, hogy olyan egyezséget kössön velünk, amely minket is és Magyarországot is kielégít, amely nehéz idıkben is összhangban van a belpolitikai problémák megoldásával. 15 Hogy mennyire megalapozatlan volt ez az optimizmus, már a következı napon kiderült. A két küldöttség álláspontjának összeegyeztethetetlensége szükségszerően a tárgyalások befejezéséhez vezetett, a nélkül, hogy sor került volna a megállapodásra. A Slovenská politika a tárgyalások sikertelenségét gyökeresen eltérı hangnemben kommentálta, mint ahogy azok lefolyásáról addig írt: A magyarok, a Szlovákia és Magyarország közötti új határ kijelölésének tárgyalásain, kettıs játékot kezdtek velünk folytatni: ugyanabban az idıben, mikor a komáromi tárgyalásokon megbeszéléseket folytattak velünk a barátságos megegyezésrıl és a jószomszédi egymás mellett élésrıl felfegyverzett magyar bandák szervezett betörést hajtottak végre a kelet-szlovákiai és kárpátaljai területeken, azzal a szándékkal, hogy riadalmat, zőrzavart és felfordulást keltsenek... E körülmények ismeretében nyilvánvaló, hogy a komáromi tárgyalás nem vezethet megállapodáshoz. 16 Egy kelet-szlovákiai regionális periodikum, a Novosti napilap, idézte a hivatalos jelentést, amely szerint a konferenciáról a magyar küldöttek távoztak, mégpedig azért, mert nem tárgyalhattak tovább a cseh-szlovák feltételek alapján. Ebbıl látszik, hogy Magyarországnak nagyon keveset akartunk adni, és hogy a helyzet alakulását a mi képviselıink akarata határozta meg. Ez, a budapesti rádióban tegnap uralkodó hangulatból is leszőrhetı, ahol is a magyarok panaszkodtak a világnak, hogy szinte semmit sem akartunk nekik adni. 17 Magyarország abszurd követeléseivel összehasonlítva a Novosti a szlovák küldöttség ellenjavaslatait józannak értékelte, és a szerkesztıség véleménye szerint a szlovák küldöttség tette ezt a következmények teljes tudatában, hogy tudniillik a magyarok jegyzéket nyújtanak be, amelyben a nagyhatalmak döntését kérik majd. Mindezek ellenére táborunkban biztos garanciákra támaszkodó optimizmus uralkodik. 18 A biztos garanciákról 13 1938. október 13. 14 Slovenská politika, 1938. október 14. Komárom Prága Berlin. 15 Egyezkedés Komáromban. 16 Slovenská politika, 1938. október 15. Komárom: Az egyezkedés zátonyra futott. 17 Novosti (Slovenský Východ). 1938. október 15. A Komáromi tárgyalások megszakadtak. 18

szóló megjegyzésben a Novosti szerkesztısége valószínőleg František Chvalkovský, külügyminiszter berlini látogatására célzott. A látogatáson ugyanis a csehszlovák politikus az Adolf Hitlernél tett kihallgatásán kívül Ribbentroppal is találkozott, akivel kétórás megbeszélést folytatott. 19 Csehszlovákia helyzetét szintén kedvezıen értékelte, a Havas Hírügynökség híre, melyet a Novosti is idéz: A megállapodást, amely Németország és Cseh-Szlovákia között, a közös határok kijelölésérıl létrejött, a berlini sajtó is kommentálja, amely hangsúlyozza, hogy Németország az ún. nyelvi határokra kíván támaszkodni, annak bizonyítékaként, hogy a német birodalom politikáját nem az imperializmus vezérli, hanem az egészséges, etnikai alapú Európa megszervezésére irányul. Ennek az alapelvnek írja a Nacht Ausgabe érvényesülnie kell Cseh-Szlovákia minden határának kijelölése során. Ezt a tanácsot, melyet a német sajtó ad a szomszédos Cseh-Szlovákiának, kihangsúlyozza a Berliner Tageblatt is. 20 A náci Németország Szlovákiával szembeni hozzáállásának megváltozására mutatatott rá a Slovák címő napilap, mely szerint ez a változás annak köszönhetı, hogy egész nemzetünk felsorakozott most a nagy zsidó-bolsevista és szabadkımőves gonosztevık elleni harcra, és ezen a téren tudatában vagyunk küldetésünknek. 21 Ebben a szövegösszefüggésben tolmácsolta a Slovák azt a tényt is, hogy Olaszország és Németország azt tanácsolják Budapestnek, hogy újra üljön tárgyalóasztalhoz a szlovák kormánnyal és egyenesen kérik, hogy a két kormány egymás között egyezzen meg. Fontos pillanat ez, melyet nekünk, szlovákoknak elégtételként kell elfogadnunk, mivel a két nagyhatalom ezzel közvetve visszautasította a magyar követeléseket. 22 A szlovák autonóm kormány igyekezetérıl, hogy elnyerje Németország rokonszenvét, mi sem tanúskodik jobban, mint az a döntés, amellyel leállították a kommunista párt mőködését Szlovákiában. A Novosti jó lépésként jellemezte a döntést, és errıl tanúskodnak a hírek is, melyek külügyminiszterünk, dr. Chvalkovský, Hitler, birodalmi kancellárhoz való útjáról szólnak, melyek többek között megemlítik a birodalom az irányú kérését is, hogy a kommunista pártot tiltsák be a cseh országrészekben is. 23 Már a felújított tárgyalások során a Novosti észlelte Németország és Olaszország érdeklıdését a megállapodás eredménye iránt, mivel ezt írta: A folyamatban lévı alkudozás, nemcsak minket és Magyarországot érint. Ez egy egész sor kérdés összessége, amelyekben érdekeltek a nagyha- 19 Dr. Chvalkovský miniszter Hitlernél. 20 Novosti (Slovenský Východ), 1938. október 16. A Komáromi tárgyalások sikertelensége után. 21 Slovák, 1938. október 19. Magyarország a tárgyalások folytatására lesz kényszerítve. 22 23 Novosti (Slovenský Východ), 1938. október 21. A Kommunista párt tevékenységének leállításához.

talmak is... A helyzet állandóan változik, ezt véssük jól az eszünkbe. Amíg nem lesz a kezünkben a hivatalos és végleges döntés, addig minden csak találgatás marad. 24 A felismerés, hogy a magyar-szlovák határvita megoldásában Németországnak lesz döntı szava, a szlovák autonóm kormány képviselıit intenzív diplomáciai aktivitásra ösztönözte. A Národnie noviny, Jozef Tiso és Ferdinand Ďurčanský németországi útjáról számol be: A szlovák kormány elnöke, dr. Jozef Tiso és Ferdinand Ďurčanský miniszter ma éjjel tértek haza Münchenbıl, ahol tegnap délután fogadta ıket a német birodalom külügyminisztere, von Ribbenetrop. Az államférfiak megbeszélései, Szlovákia és Magyarország közös államhatára módosításának kérdését érintették. Ribbentrop miniszter biztosította a szlovák minisztereket, hogy Németország ebben a dologban jóindulatúan fog viselkedni a szlovákokkal szemben, de sürgette, hogy a tárgyalásokat Magyarországgal minél elıbb kezdjék újra, és gyorsan zárják le. 25 Szlovákia törekvéseinek tükörképe volt Magyarország diplomáciai aktivitása. Ahogyan a Novosti közölte, A magyar miniszterelnök, Imrédy a következı nyilatkozatot bocsátotta a Magyar Távirati Iroda rendelkezésére a cseh-szlovák problémával kapcsolatban: A komáromi egyeztetések megszakadása után, elsı és természetes lépésünk volt, hogy a német és olasz nagyhatalmakhoz fordultunk... Mindkét nagyhatalom, amelyet megkerestünk, barátságos viszonyt ápolnak Magyarországgal, melyet közös érdekek és érzések támasztanak alá. 26 Mindkét fél tárgyalások elıtti diplomáciai aktivitásáról beszámolt a Robotnícke noviny is: Az új államhatárt érintı, Magyarországgal folytatott tárgyalások ügyében, még mindig csak annyi a biztos, hogy fel kell azokat újítani, de az még nem dılt el, hogy mikor és hol történjen mindez. Elızetesen csak a hideglelıs diplomáciai tevékenységet látni, amelyben Magyarország mögött, aki hiába próbálja megszerezni a nagyhatalmaktól engedményeink tollbamondását, jelenleg fıleg Lengyelország vezet. Nálunk, dr. Tiso, dr. Ďurčanský és dr. Bačinský miniszterek megbeszélése után Ribbentrop német külügyminiszterrel és Sidor varsói útja után, az elıkészítı munkák súlypontja Prágába helyezıdik át, ahol Magyarországgal közös határaink kérdésével a minisztertanács foglalkozott, és ahová ma elrepült egyik fı küldöttünk is, dr. Ďurčanský miniszter. 27 Németország és Olaszország ajánlásai alapján, a cseh-szlovák kormány új határrendezési javaslatot dolgozott ki, amelyben javasolta, hogy Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács maradjanak Cseh-Szlovákia részei, ez a javaslat azonban Budapest elutasító reakcióját váltotta ki. Több szlovák pe- 24 Kassát nem engedjük át Magyarországnak. 25 Národnie noviny, 1938. október 22. Diplomáciai harc Szlovákia határaiért. 26 Novosti (Slovenský Východ), 1938. október 22. Kassa a miénk marad. 27 Robotnícke noviny, 1938. október 23. A jövı heti egyezkedések Magyarországgal.

riodikum, köztük a Novosti is, idézte a Magyar Távirati Irodát, amely a magyar kormány válaszát továbbította: A cseh-szlovák kormány tegnap átadta a Magyar Királyság prágai követének a határ megváltoztatásáról szóló javaslatot. Ez a javaslat a legnagyobb mértékben igyekszik megfelelni a magyar nemzet etnikai követeléseinek. Mindamellett, hogy a felkínált terület megközelítıleg közelít a demarkációs vonalhoz, amely a magyar nép által lakott területet határolja, a javaslatot ebben a formában nem lehet elfogadni, mert nagyon jelentıs magyar városok maradnának cseh-szlovák szuverenitás alatt... A magyar kormány úgy döntött, hogy a legrövidebb idın belül, diplomáciai úton, részletes választ küld a prágai kormánynak. 28 A magyar kormány 1938. október 24-én kézbesített válaszában követelte a felek által nem vitatott területek azonnal megszállását, és azt javasolta, hogy azokon a területeken, amelyre mindkét fél igényt tart, döntsenek helyi népszavazások, és hogy Szlovákia és Kárpátalja egész területén is tartsanak referendumot. A Slovenská politika a négy pontból álló magyar ellenjavaslatot éles kritikával illette, és arra a következtetésre jutott, hogy: Eme kilátások alapján megítélhetjük, hogy a köztünk és Magyarország közötti új határok kijelölésének végsı megoldása nehéz lesz. 29 Ahogy a Slovák tájékoztatott, kedden délután 30 Prágában összeült a központi kormány minisztertanácsa, az összes szlovákiai és kárpátaljai tagjaival együtt. A kormány a magyarok javaslatát természetesen nem fogadhatta el és a szlovák-magyar probléma megoldását teljes egészében átengedte a német-olasz döntıbíróságnak. 31 A cseh-szlovák kormány válaszával kapcsolatban a Novosti idézte a Cseh-szlovák Távirati Irodát, amely szerint a magyar kormány, október 24-i jegyzékére adott cseh-szlovák válasz hangsúlyozza... Cseh-Szlovákia ıszinte kívánságát a magyar kisebbség kérdésének mielıbbi megoldására. A csehszlovák kormány jegyzékben fejezi ki egyetértését, hogy a magyar kisebbség egész kérdése a müncheni egyezmény aláíróinak, Németország és Olaszország döntıbíróságának legyen átadva. 32 A Slovák a következıképpen kommentálta a párbeszéd sikertelen befejezését: A Magyarországgal folytatott határvita utolsó fázisába kerül. Mivel Magyarország minden, a kérdés megoldására irányuló javaslatot visszautasított, és a nagyhatalmak döntését kérte, nem volt arra ok, hogy kormányunk, Magyarország e javaslatát ne fogadja el... Mivel a magyarok az egyezségre nem álltak rá, kormányunk az összes javaslatukat és ultimátumukat visszautasítja. Visszautasítja fıleg a népszavazásra irányuló kérelmüket, amelyre nem került sor az 28 Novosti, 1938. október 25. A magyarok visszautasítják javaslatunkat. 29 Slovenská politika, 1938. október 26. Négy pont. 30 1938. október 25. 31 Slovák, 1938. október 27. Róma és Berlin kezében a döntés. 32 Novosti, 1938. október 28. A cseh-szlovák kormány válasza a magyar javaslatra.

ún. történelmi országrészekben sem. Az a nézet uralkodik, hogy a magyarok mindent megtesznek azért, hogy elfedjék saját belsı válságukat. Azt azonban, tetteikkel, ık maguk idézték elı. 33 Annak ellenére, hogy a közép-európai események alakulásában döntı befolyása vitathatatlanul Németországnak volt, érdekövezete növelésének igyekezete motiválta a fasiszta Olaszországot is, amely Magyarországgal szemben hagyományosan jóindulatú volt. Ebben az összefüggésben Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszterek megbeszéléseinek, melyek 1938. október 28-án, Rómában kezdıdtek, komoly következményei lehettek mindkét nagyhatalom álláspontját tekintve a szlovák-magyar határ megállapításának kérdésében. Ahogy azt a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt lapja, az A-Zet címő napilap feltüntette, a tárgyalásokon többek között szóba került Közép- és Kelet-Európa rendezése, az olasz és a német politika összehangolása Európa ezen részében, s az ezzel kapcsolatos kompromisszum a cseh-szlovák magyar nézeteltérések kérdésében. 34 Cikkének végén az A-Zet hangsúlyozta a szóban forgó tárgyalások jelentıségét: Ribbentrop mai, római megbeszélésétıl várható, hogy nagy jelentısége lesz a magyar cseh-szlovák vita alakulásában. Különleges figyelmet szentelnek az ottani politikai körök annak, hogy Ciano rögtön, a német külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után, megbeszélésre hívta a magyar nagykövetet, báró Villanit. 35 A Novosti napilap híre szerint a magyar fél a párbeszéd befejezésére a következıképpen reagált: A prágai magyar nagykövet, gróf Wettstein de Westerheim csütörtökön este, 18.30-kor 36 meglátogatta František Chvalkovský külügyminisztert és átnyújtotta magyar kormány válaszát az 1938. október 26-án kelt cseh-szlovák jegyzékre. A magyar kormány válaszában tiltakozik az ellen, hogy a cseh-szlovák kormány tegnapi jegyzékében nem helyezkedett pozitív álláspontra a szlovákiai és kárpátaljai kisebbség népszavazásának kérdésében, akik állítólag a referendum elmaradása miatt háborognak. Azt követelik továbbá a magyar válaszban, hogy azt a területet, ahol vitán felüli magyar többség lakik, kivegyék a döntıbíróság hatáskörébıl. Egyébként a magyar kormány elégtételként tudatosítja, hogy a cseh-szlovák kormányt ugyanúgy, ahogy a magyart, az ıszinte és teljes megegyezés elérésének kérése főti. 37 A tárgyalások sikerességnek minimális esélyét tanúsította a szlovák fél vonakodása Dél-Szlovákia városainak, elsısorban Kassának, az átadására. Ahogyan a Slovenská politika megfogalmazta, M. Černák, iskolaügyi mi- 33 Slovák, 1938. október 29. Népszavazás nem lesz. 34 A-Zet, 1938. október 29. Államfık egyetértése Rómában. 35 36 1938. október 27. 37 Novosti, 1938. október 29. A magyarok válasza országunknak.

niszter, a kelet-szlovákiai nagygyőlésen kimondottan jelezte, hogy semmilyen körülmények között sem mondunk le sem Kassáról, sem Losoncról, sem Nyitráról vagy bármelyik szlovák városról, amelyik a lakosság nemzeti hovatartozása szerint nekünk jár. 38 A megoldás, amelyben mindkét fél megegyezett, az volt, hogy a határok végsı megállapítását a döntıbírókra Németországra és Olaszországra bízzák. A Novosti címő napilap információi szerint, Pénteken este 39 Ďurčánsky miniszter tanácskozást folytatott a külügyminiszterrel, dr. Chvalkovskýval. Ezután összeült a minisztertanács, amely elfogadta a magyar javaslatra adandó válasz alapelveit. 40 A cseh-szlovák kormány válaszáról a Národnie noviny adott hírt: A külügyminiszter, dr. František Chvalkovský tegnap este 19 órakor, 41 átadta a Magyar Királyság nagykövetének, Wettsteinnek, a cseh-szlovák kormány válaszát a magyar kormány 1938. október 27-én kelt jegyzékére, melyrıl a szlovák és kárpátaljai kormány tagjaival is egyeztettek a tegnap délutáni minisztertanácsi ülésen. A válasz a megoldás meggyorsításának érdekében javasolja, hogy a két kormány döntıbírósági kérvényét 24 órán belül terjesszék elı Berlinnek és Rómának. 42 A bécsi döntıbíróság kedvezı döntésére várakozva a Novosti a következıket írta: Igazságunk, jogunk minden döntıbíró elıtt megállja a helyét, és ezért is javasoltuk Németország és Olaszország döntıbíróságát. Az ı kezükben nyugszik most a döntés. Hogy milyen lesz, az majd a következı órákban kiderül. Hisszük, hogy igazságos lesz, és hogy lehetıvé teszi nemzetünk számára a további fejlıdést és életet, amelyre minden nemzetnek joga van a nap alatt. De legyen bárhogyan is, és ha talán fájdalmasan is érint majd, biztonságot és szilárd alapot biztosít számunkra, amelyen tovább dolgozhatunk sorsunk alakításán. 43 Az arbitrázs résztvevıinek megérkezésérıl a Národnie noviny tájékoztatott: A késı esti órákban 44 érkezett meg Bécsbe a cseh-szlovák külügyminiszter, dr. Chvalkovský, dr. Krno nagykövet kíséretében... Kánya külügyminiszter és gr. Teleki vallásügyi miniszter, is elutazott Bécsbe, a kabinetfınök, gróf Csáky és a magyar küldöttség többi tagjának társaságában... A birodalmi külügyminiszter, Ribbentrop tegnap késı délután érkezett meg Bécsbe, a magyar küldöttség pedig este. A cseh-szlo- 38 Slovenská politika, 1938. október 29. Döntés elıtt. 39 1938. október 28. 40 Novosti, 1938. október 30. Németország és Olaszország döntıbírósága a cseh-szlovák magyar vitában. 41 1938. október 29. 42 Národnie noviny, 1938. október 30. Kormányunk javaslatára az arbitrázs kérvényezését kézbesítették Berlinnek és Rómának. 43 Novosti, 1938. november 3. Döntı tárgyalások a cseh-szlovák magyar határról. 44 1938. november 2.

vák kormány küldöttei autókon érkeztek, az olasz külügyminisztert, Ciano grófot, szerda délelıttre várják. 45 A bécsi döntés eredményét a szlovák lapok kivétel nélkül negatívan kommentálták. A Robotnícke noviny szerint Az európai békéhez való igazságos áldozat meghozására, illetve saját lakosainak kielégítésére Szlovákia is fel volt készülve, hogy lemond azokról a vidékekrıl, melyek ugyan a szlovák élet fejlesztése miatt nagyon értékesek, de ahol túlnyomórészt magyarok laknak. A bécsi döntés azonban tovább ment, és Szlovákia néhány nap alatt majd a negyedével lesz kisebb. 46 Különösen fájdalmasan értékelte a Robotnícke noviny Kassa elvesztését Ez bizony nagy csapás, hisz elég tudatosítani, hogy Kelet-Szlovákia metropoliszát, Štefánik technikumának városát, Kassát veszítjük el. 47 A Národnie noviny a méltatlanság és a keserőség érzésével kommentálta a döntés eredményét: Bár tegnap Bécsben formálisan nem az 1910-es statisztikák alapján jártak el, de a tényállás az, hogy a magyarok megkaptak minden szlovák várost, amelyet már Komáromban is kértek, kivéve Pozsonyt és Nyitrát, amelyek e hírhedt statisztika szerint magyarok voltak. 48 Az A-Zet megjelentette a szlovák kormányfı, Jozef Tiso beszédét, melyet a szlovák rádióadók sugároztak november 3-án, csütörtökön, 23 órakor. A beszéd tartalma közvetlen reakció volt a bécsi döntés határozatára. Jozef Tiso felszólalásában elutasította a defetizmust és arról gyızködte a hallgatóságot, hogy a legrosszabbat, ami Szlovákiát érhette, elhárították. Jozef Tiso szerint A szlovák kormánynak csak azt volt lehetısége megmenteni, amit még meg lehetett menteni a szlovák nemzet számára. Errıl legjobban a német birodalom külügyminiszterének, Ribbentropnak a szavai tanúskodnak, aki ma, Bécsben ezt mondta: München titeket, szlovákokat, megmentett a katasztrófától, a teljes felosztástól. Ha nem lett volna a müncheni szerzıdés, az összes érdekeltek rátok ugrottak volna és szétdaraboltak volna titeket. Amitek ma van, azt a müncheni szerzıdésnek köszönhetitek...minden erınket latba kellett vetni, folytatta Jozef Tiso, hogy a szlovák nemzet számára biztosítsuk az állam területi alapját, amelyen minden tekintetben tovább fejlıdhetünk. 49 De Jozef Tiso is elismerte a döntés eredménye feletti csalódását, mikor kijelentette: A nagyhatalmak döntöttek, semmi mást nem lehet tenni, mint fejet hajtani és dolgozni. 50 45 Národnie noviny, 1938. november 3. Döntı tárgyalások Bécsben a szlovák magyar határról, a német, olasz, magyar és cseh-szlovák külügyminiszterek között. 46 Robotnícke noviny, 1938. november 4. A bécsi döntés után. 47 48 Národnie noviny, 1938. november 4. Bécsben kegyetlen döntés született: Szlovákia megnyomorítva. 49 A-Zet, 1938. november 4. Dr. Jozef Tiso, miniszterelnök Igazságtalanság áldozatává váltunk. 50

A keserőség és csalódottság ellenére, optimista hangnemben kommentálta a bécsi döntést a Slovenská vlasť nevő periodikum: Az a szörnyő nap már mögöttünk van. Az ítélet kimondatott vége a kínzó bizonytalanságnak, vége a fájdalmas feszültségnek. Már tudjuk, hogy állunk... Bár nem vártunk Bécstıl semmilyen csodát (nem is várhattunk), tudtuk azt is, hogy a szlovák földet nagy csapás éri, bármi legyen is a döntés eredménye, de mégis arra számítottunk, hogy az ítélet legalább megközelítıleg tartani fogja magát etnográfiai elvekhez. Ez a reményünk sajnos nem teljesedett be, az etnográfiai elvet több helyen is súlyosan megsértették... A lelkünk mélyéig el vagyunk keseredve de nem csüggedünk... Épp ellenkezıleg, fel kell emelnünk fejünket, az összes szlováknak össze kell fognia és bizakodva tekintenie a jövıbe. 51 Atipikus beszédet epilógust intézett a Slovák a magyar kisebbség tagjaihoz, a két közösség két évtizedes együttélésének lezárásaként, mintegy búcsúzóul: Eljött a búcsúzás napja. Az attitőd, amellyel ti, magyarok várjátok visszacsatolásotokat Magyarországhoz, bizonyára örömteli, de a nyugalom, amely titeket jellemez, annak a jele, hogy nem győlölettel eltelve búcsúztok tılünk, hanem a tisztelet érzésével. Fájdalmat érzünk, mivel bennetek, a közjó területén korrektül együtt dolgozókat veszítünk el. De örömöt is, mivel 20 éves együttélésünk alatt bebizonyítottuk egyenjogúságunkat, és hogy igyekeztünk veletek szemben igazságosak és korrektek lenni. 52 51 Slovenská vlasť, 1938. november 4. Az ítélet nem tört meg minket. 52 Slovák, 1938. november 4. A csapás, mely Szlovákiát érte, nagy.