A munkáltató kártérítési felelőssége Fontos megjegyezni, hogy az Mt. munkáltató kártérítési felelősségét szabályozó XIII. fejezetének előírásaitól kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el! (Mt. 178. ) A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja (továbbiakban: Csoport) vizsgálta a munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelősségének egyes kérdéseit. A Csoport összefoglaló véleménye az alábbi linken olvasható: http://kuria.birosag.hu/sites/default/files/joggyak/a_munkaltato_egeszsegkarosodasert_- _2018.januari_osszegzes.pdf A Csoport javasolja, hogy a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium az ítélkezési gyakorlat megőrzendő eredményeit is figyelembe véve, fogadjon el kollégiumi véleményt az Mt. 166 167. -ainak értelmezéséről, egyúttal ne tartsa fenn az MK 29., 30., 31. számú állásfoglalásokat. 1. Objektív felelősség Fő szabályként az Mt. 166. -ának (1) bekezdése értelmében: Mt. 166. (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkáltató felelőssége szempontjából változatlanul nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló károsodása a munkáltatónak felróható-e. Ezen szigorú objektív (vétkességtől független) felelősség alól a törvény csak a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban, tárgyaiban bekövetkezett károk tekintetében enged kivételt. Az Mt. 168. -a értelmében a munkáltatót a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért fő szabályként ugyan objektív felelősség terheli, de a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben történő elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkavégzéséhez feltétlenül nem szükséges dolgoknak a munkahelyre történő bevitelét pedig meg is tilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha pedig a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, akkor a munkáltató csak szándékos károkozása esetén köteles a bekövetkezett kárt megtéríteni. Fontos megjegyezni, hogy változatlanul nem tartoznak a munkáltató kártérítési felelősségének körébe azon anyagi helytállási kötelezettségei, amelyekre a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettség jogcímét. Így nem az Mt. 166. -a alapján tartozik felelősséggel a munkáltató pl. a prémium, munkaruha, étkezési jegy, műszakpótlék stb. meg nem fizetéséért, hanem A munka törvénykönyvének e fizetési kötelezettségeket előíró rendelkezései, valamint saját belső szabályzatai, utasításai alapján. 1 1 BH 1999.475. A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe [Mt. 143. (2) bek., 174. (1) bek.].
2. A kártérítési felelősség feltétele A munkaviszony fennállása Az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a felek között munkaviszony áll vagy állt fenn. Megbízási, avagy vállalkozási szerződés alapján fennálló jogviszony esetén a Polgári törvénykönyv kártérítésre vonatkozó előírásai az irányadóak. A más munkáltatónál munkavégzésre kötelezése (kirendelése) esetén a munkavállaló munkaviszonya változatlanul a kirendelő munkáltatóval áll fenn. A munkavállalók igényérvényesítésének könnyítését szolgálja az Mt. 166. -ának (3) bekezdése, melynek értelmében a kártérítési felelősség a kirendelő és a tényleges foglalkoztató a munkáltatókat a korábbi szabályozással ellentétben, egyetemlegesen terheli. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 123. számú állásfoglalása e tekintetben már nem irányadó. A munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglakoztatás esetén sem érheti a munkavállalót hátrány, ezért az Mt. 221. -ának (4) bekezdése értelmében a munkavégzés során elszenvedett káráért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemleges felelősséggel tartozik. Több munkáltató által létesített munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén az Mt. 195. -ának (3) bekezdése értelmében a munkáltatók a munkavállaló minden munkajogi igényével értelemszerűen a kártérítésével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek. Ezen előírástól sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el. A munkáltatók egyetemleges felelőssége alapján a munkavállaló választása szerint azok bármelyikétől követelheti kárának megtérítését. Természetesen igényének benyújtása előtt, követelésének minél előbbi kielégítése érdekében, nem árt tájékozódnia az egyetemleges kötelezettek pénzügyi helyzetéről. Amennyiben pedig a kárt nem a tényleges károkozó fizette meg, akkor az általa kifizetett összeg megtérítése iránt, a másik féllel szemben jogosult igényének érvényesítésére. Ennek az eljárásnak azonban, a károsult munkavállaló félként már nem lesz alanya. Összefüggés a munkaviszony és a kár között A munkáltató kártérítési felelőssége minden olyan kárért fennáll, amely a munkavállalót a munkavégzése alatt, illetőleg a munkavégzéséből következően; a munkavégzést előkészítő és befejező munkálatok során; a munkaviszonyból folyó tevékenységgel összefüggésben, pl. átöltözés, étkezés; a munkáltató által üzemeltetett járművel történő szállítása közben éri. A munkavállaló kártérítési igénye nemcsak a személyes dolgaiban bekövetkezett kárért állhat fenn, hanem keletkezhet a munkaviszonyával összefüggésben az életét, testi épségét, egészségét baleset, foglalkozási megbetegedés, vagy egyéb megbetegedés következtében ért károsodásból is. Nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben végzett tevékenységnek az ún. fusizás, azaz az engedély nélküli munkavégzés. A Legfelsőbb Bíróság BH 2002.331. számú határozatában nem minősítette munkahelyi balestnek a munkavállalót a többmázsás műhelyvasajtó leszakadása következtében ért balesetét. Az irányadó tényállás szerint a munkavállaló éjszakai műszakban nem a felettese utasítása szerinti festékállványkeretet készítette, hanem az előírt lakatosműhely munkavégzési helyétől mintegy 40
méterre lévő darabolóműhelyben a munkáltató engedélye nélküli munkát végzett. Villástargoncával a darabolóműhelybe vitetett egy tábla lemezt, amelyet munkatársaival együtt három részre vágott. A Legfelsőbb Bíróság döntésében kifejtette, hogy mivel a munkavállaló a baleset helyszínére kizárólag azért ment, hogy engedély nélküli munkát végezzen, a műhely ajtajának leszakadása, amely a balesetet közvetlenül okozta, nem a munkaviszonnyal, hanem az engedély nélküli munkavégzéssel állt öszszefüggésben. A baleset és a munkaviszony közti okozati összefüggés hiányában a munkáltatót kártérítési felelősség nem terheli. 1 A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja álláspontja szerint a kártérítési felelősség megállapításánál először azt kell vizsgálni, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben következett-e be. Amenynyiben ez nem bizonyított, akkor már nincs szükség a károkozó körülmény és a kár közötti összefüggés vizsgálatára. A munkaviszonnyal összefüggés és az okozati összefüggés fogalma nem azonos. A munkavállaló bizonyítási kötelezettsége Igénye érvényesítése során a munkavállalónak legalább valószínűsítenie kell, hogy kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. 2 MK 29. szám a) A munkáltató a munkavállalója balesetével és megbetegedésével kapcsolatban előállott kárért (egészségkárosodásért) az Mt. 174. -a alapján akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli. A munkáltatót ez a felelősség vétkességére tekintet nélkül terheli, kivéve, ha a munkáltató legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély, aki a munkavállalónak okozott kárért csak vétkessége esetén felel [Mt. 175. - ának (1) bekezdése]. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a munkavállalónak kell bizonyítani a munkaviszonnyal összefüggést, a kárt, a károkozó magatartást a kárnak azzal való összefüggését, a kár mértékét. A 2018. január 1-jével hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (új Pp.) 509. (1) bekezdése értelmében a bizonyítási érdek és a bizonyítási szükséghelyzetre az új Pp. 265. -ában foglaltak az irányadók. A munkavállaló bizonyítási szükséghelyzetben van, ha valószínűsíti, hogy: a bizonyításhoz nélkülözhetetlen adatokkal a munkáltató rendelkezik és igazolja, hogy ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette, a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de a munkáltatótól a tény ellenkező bizonyítása elvárható lenne, a bizonyítás sikerességét a munkáltató felróhatóan hiúsította meg, és a munkáltató nem valószínűsíti a fentiek ellenkezőjét. Ha a munkavállaló bizonyítási szükséghelyzetben van, az általa bizonyítandó tényt a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel. A Csoport véleménye szerint az MK.29. számú állásfoglalás a) pontjának első két mondata módosítással megtartható. A harmadik mondat nem tartandó fenn. 1 BH 2002.331 A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizás) során következett be [Mt. 174. (1) (3) bek., MK 29. sz. és MK 31. sz.]. 2 BH 2007.23 A munkavállaló legalább valószínűsíteni köteles a károsodásnak a munkaviszonnyal való összefüggését [1992. évi XXII. törvény 174. (4) bekezdés].
Nem állapította meg a munkaügyi bíróság a munkáltató kártérítési felelősségét a következő, immár jogerős döntéssel lezárult esetben sem. Az irányadó tényállás szerint a raktárosi munkavállaló munkahelyén gyalogosan közlekedett az épületeket összekötő folyosón. A kazánház közelében található lépcső utolsó fokáról bal lábbal lépett a folyosó vízszintes egyenes felületére, amikor anélkül, hogy a lába megbicsaklott volna, egy roppanást hallott, és erős fájdalmat érzett a bal térdében. Nem esett el, de továbbmenni nem tudott, ezért mentővel kórházba szállították, ahonnan megvizsgálás után azonnal hazaengedték. A baleset időpontjában a folyosó állapota, a baleset környezete megfelelő állapotú, a lépcső és a folyosó felülete száraz, a megvilágítás megfelelő volt. A munkavállaló a balesetkor zárt, utcai, jó állapotú cipőt viselt. Az esemény után folyamatosan táppénzen volt, fél év elteltével térdműtéten esett át, majd 67%-os munkaképesség-csökkenése miatt rokkantnyugdíjassá vált. Munkáltatójával szemben kártérítési igénnyel lépett fel arra hivatkozva, hogy munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett balesete miatt kár érte. A munkáltató vitatta, hogy a munkavállalót a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. 87. -ának 1/A. pontjában foglaltak szerinti baleset érte. Az eljárás során azonban bizonyítást nyert, hogy a munkavállaló munkahelyén balesetet nem szenvedett, mindenféle külső hatás nélkül érzett roppanást és fájdalmat a bal térdében. Munkaképesség-csökkenését kizárólag egyéb természetes megbetegedései okozták. A munkaügyi bíróság egyetértett a munkáltató azon álláspontjával, miszerint a munkavállalót ért hatás balesetnek nem tekinthető, mivel a baleset megállapításához annak egyik fogalmi eleme, a külső hatás hiányzott. A munkavállaló nem tudta bizonyítani, hogy egészségkárosodása a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, s ezért a munkáltató kártérítési felelősségét sem állapította meg. 3. Mentesülés a felelősség alól Ellenőrzési kör Mt. 166. (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. (2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, A korábbi felelősség alóli mentesülési feltételként előírt működési körön kívüli ok helyébe a munkáltató felelősségét szűkítő ellenőrzési körön kívül eső körülmény lép új kimentési okként. A munkáltató mentesülésének feltétele, hogy a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett kárát olyan körülmény okozza, amely a munkáltató ellenőrzési körével nincs kapcsolatban, és amellyel nem kellett számolnia, és nem is volt elvárható, hogy bekövetkezését elkerülje vagy elhárítsa. Avagy megfordítva, ha a károsodás előidézésében olyan körülmény is közrehatott, amely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, vagy az ellenőrzési körén kívül eső volt ugyan, de azzal számolnia kellett, és elvárható volt bekövetkezésének elkerülése vagy elhárítása, akkor a felelősség alól nem mentesülhet. A munkáltató az ellenőrzési körébe eső kár megtérítése alól nem mentesülhet. Az ellenőrzési körén kívül eső kárt csak két együttes feltétel megléte esetén nem kell megtéríteni: 1. ha azzal nem kellet számolnia, és 2. nem is volt elvárható, hogy bekövetkezését elkerülje vagy elhárítsa.
A munkaviszonnyal összefüggés és az ellenőrzési kör kifejezés eltérő fogalmakat takar. A munkaviszonnyal való összefüggés felöleli mindazt a tárgykört, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felelősséggel tartozik. A ellenőrzési kör viszont a munkáltató felelősség alóli mentesülésével van összefüggésben. Az új kimentési okkal kapcsolatos helyes jogalkalmazás kialakításához majd a bírói ítélkezés fog segítséget nyújtani. Addig is, megítélésem szerint, a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma MK. 29. számú állásfoglalásnak a működési körön kívül eső ok értelmezése az ellenőrzési körön kívül eső körülmény esetében is iránymutatónak tekintendő. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 29. számú állásfoglalása értelmében: A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Ha a károsodást a munkáltató ellenőrzési körébe eső ok idézte elő, vagyis a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre között az okozati összefüggés megállapítható, akkor a munkáltató attól függetlenül kártérítési felelősséggel tartozik, hogy ez az ok elhárítható, avagy elháríthatatlan volt-e. Ez esetben fizetési kötelezettsége alól a munkáltató nem mentesülhet. Ha a károsodást a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső ok idézte elő, azaz nem állapítható meg okozati összefüggés a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre között, akkor a munkáltató felelősségének fennállása attól függ, hogy ezzel az okkal számolnia kellett-e, és elhárítása vagy bekövetkeztének elkerülése elvárható volt-e. Ha elháríthatta volna, akkor a felelőssége fennáll az okozott kárért. Például: a villámcsapás mint természeti erő a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik ugyan, de ellenére a munkáltató kártérítési felelőssége a villámcsapás következtében munkavállalót ért kárért fennáll, mivel a károsodás villámhárító felszerelésével megelőzhető lett volna, azaz elvárható volt, hogy a villámcsapás bekövetkeztét elkerülje. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az Mvt. 54. 60. -aira is figyelemmel általában a munkáltató ellenőrzési körébe az alábbiak tartozhatnak (nem taxatív felsorolás): munkavégzéshez szükséges munkadarab, anyag, eszköz (pl. állvány), a munkavégzés körülményei, munkagép, a telephelyen (kijelölt munkavégzési helyen) lévő közlekedési útvonal, általában a termeléssel összefüggő kockázat, a munka megszervezése. Ellenőrzési körbe tartozónak tekintendő a munkavállaló által gondozott, ápolt, felügyelt, gyógyított személy, a munkavállaló munkatársának magatartása. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik továbbá a telephelyen (székhelyen, stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait, a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, munkaeszköz, valamint a munkáltató által üzemben tartott, használt járművel, annak munkáltató által megbízott (gépkocsi)vezetője magatartásával/mulasztásával összefüggő körülmények.
A munkáltató ellenőrzési körébe tartoznak kizáró ok hiányában a munkavédelmi oktatással összefüggő körülmények. A munkáltató felelősségének megállapításánál nem a munkáltató működési területének, hanem működési körének van jelentősége. Ellenőrzési körbe tartozó körülmények és a működési terület A működési körbe tartozó ok nem kizárólag a munkáltató székhelyén, telephelyén merülhet fel. Korábban a működési kör széles körű értelmezése folytán olyan esetben is munkáltatói kártérítési felelősség megállapítására vezetett, amikor a kár a munkavégzés során, de olyan helyszínen következett be, melyre a munkáltatónak semmiféle intézkedési joga nem volt. Ha a munkavállalónak a munkáját a munkaköréből, a munka természetéből adódóan rendszeresen a munkáltató telephelyén kívül fokozottan veszélyes környezetben kell végeznie pl. köztisztasági dolgozó, postás, helyszíni szerelést végző, akkor a munkavégzési helyen elszenvedett balesetből eredő kárért a munkáltatót felelősség terhelte. A felelőssége azon alapult, hogy a munkát a munkavállalónak a számára adott körülmények között kell végeznie, és a munkáltatónak a fokozott baleseti vészhelyzettel számolnia kell. A munkavégzés során a munkavállalót ért balesetért való felelősség alól nem mentesülhetett azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő. A munkaidőben szervezett sporteseményen való részvétel során elszenvedett balestből eredő kárért is megállapította a bíróság a munkáltató felelősségét. 1 A munkáltató székhelyén, telephelyén bekövetkezett károsodás nem feltétlenül alapozza meg a munkáltató kártérítési kötelezettségét. Így például nem állapította meg a munkáltató kártérítési felelősségét a Legfelsőbb Bíróság abban az eseti döntésében sem, melynek alapjául szolgáló per irányadó tényállása szerint a munkavállalót a munkáltató szociális épületéből a munkavégzési helyére való haladás közben volt élettársa hátba szúrta. A munkavállaló a sérülés következtében 100%-os rokkanttá vált. A kárt előidéző ok ebben az esetben az élettárs magatartása volt, mely a munkáltató működésétől és a sérülést szenvedő munkavállaló munkaviszonyától független, a munkáltató részéről pedig objektíve elháríthatatlan volt. Az élettársnak, a közútnak minősülő, de a munkáltató munkavállalói által is használt helyen való jelenléte nem állt összefüggésben a munkáltató tevékenységével. 2 A károsodást előidéző okkal való számolása és elvárható elháríthatósága, elkerülhetősége A munkáltató felelősség alóli mentesülése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató ellenőrzési köre közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az okozati összefüggés hiánya esetén azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatónak a károsodást előidéző körülménnyel számolnia kellett-e, és elvárható volt-e a károsodás bekövetkezésének elhárítása vagy elkerülése. 1 BH 2005.368. A munkáltató által munkaidőnek minősülő időben szervezett sportesemény, amelynek költségeit a munkáltató fedezte, a munkáltató működési körébe tartozónak minősül, összefüggésben áll a munkáltató tevékenységével [1992. évi XXII. törvény 174. (2) bekezdés]. 2 BH 1996.562. A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el (1967. évi II. tv. 62., MK 29. sz.).
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság annak a munkáltatónak a kárfelelősségét is, akinek dolgozója a munkáltató telephelyének lépcsőjén közlekedve a világítás meghibásodását észlelve, arra figyelve elesett, és combnyaktörést szenvedett. 1 Számos esetben előfordul, hogy a munkavállaló a munkahelyén elcsúszásból eredően balesetet szenved. Szerencsétlen esetben a balesetből eredően akár több hónapig keresőképtelenné válhat, műtétek sorozatát kell elszenvednie. A régi Mt. alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében, ha nem volt megállapítható, hogy az elesést kizárólag a sérült figyelmetlensége vagy más magatartása okozta, akkor nem mentesült a felelősség alól a munkáltató. Az adott esetben a munkavállaló a munkavégzéshez szükséges iratokat vitte át az üzem területén. Eközben elesett, a bal karján törést szenvedett, és közel egy évig betegállományban volt. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy az udvaron a világítás az előírásoknak megfelelően működött, de a baleset oka (a munkavállaló figyelmetlensége vagy más magatartása) bizonyítást nem nyert. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló a munkáltató működési körébe tartozó okból haladt át az udvaron, s eközben olyan okból esett el, amelyért vétkesség nem terheli, emiatt a munkáltató a teljes kárát (elmaradt jövedelem, étkezési térítési díj) köteles volt megtéríteni. 2 A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a munkáltatónak kell bizonyítania az Mt. 166. (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakat, azaz, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia (előreláthatóság) és nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Az Mt. 6. -ával összhangban kell értékelni, hogy a munkáltatótól az adott helyzetben mi volt általában elvárható a károkozás pillanatában, figyelembe véve, hogy az egymással szembeni tájékoztatási kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget (Mt. 6. (2) és (4) bek.) Mivel a bizonyításnak nincs törvényi sorrendje, ezért a károsult kizárólagos elháríthatatlan magatartására hivatkozhat az Mt. 166. (2) bekezdés a) pontjában megjelölt feltételek előtt. A Csoport álláspontja szerint az MK 29. számú állásfoglalás b) pont rendelkező része és indokolása 3 sem tartható fenn, azok teljes újraszövegezése indokolt. Mentesülés a munkavállaló magatartása miatt Az előzőekben ismertetett kimentési ok munkáltatói bizonyítása mellett az Mt. 166. -ának (2) bekezdésének b) pontja értelmében még egy esetben mentesülhet az objektív kártérítési felelősség alól a munkáltató, mégpedig ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. Nem szükséges, hogy a károsodás bekövetkeztében a munkavállalót vétkesség (gondatlanság vagy szándékosság) is terhelje. De ha a károsodás előidézésében olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, vagy 1 BH 2007.166. Ha a munkavállaló a munkahelyén lépcsőn közlekedve a világítás meghibásodása következtében a lépcsőről leesik, a balesete következményeiért a munkáltató kizáró ok hiányában felelős [1992. évi XXII. törvény 174. (1) és (2) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás b) pont]. 2 EBH 1999.55. Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége (Mt. 174. ) 3 MK 29. szám 3 b) Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben, a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 174. -ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt.
a működési körén kívül álló, de a munkáltatónak azzal számolnia kellett, és elvárható lett volna a kár bekövetkeztének elkerülése vagy a kár elhárítása, akkor a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól. (MK. 29.) MK 29. szám c) A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 174. -ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. A munkáltató kártérítési felelősség alóli mentesülését állapította meg a bíróság abban a halálos kimenetelű balesetben, melynek egyedüli és bizonyított oka a robbantást végző néhai munkavállaló óvó rendszabályokat durván sértő, szabálytalan eljárása volt. A perben bizonyítást nyert, hogy a robbantásnak a balesethez való módját az ellenőrzésre hivatott vezetők az előírásoknak megfelelően tiltották, a szabálytalan robbantásokról nem tudtak, és azt nem is tűrték el. 1 A következetes bírói gyakorlat értelmében nem mentesülhet azonban a felelősség alól a munkáltató abban az esetben, ha következmények nélkül eltűri a munkavállalók előírás-ellenes munkavégzését, vagy nem tesz eleget az Mt. 102. -a (2) bekezdésében foglalt, az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására előírt kötelezettségének. Például: nem gondoskodik megfelelő szakképzettségű felelős vezetőről a munka irányítására és felügyeletére; vagy a munkagép elhasználódott alkatrészeit nem cseréli ki; nem biztosít megfelelő védőeszközt a munkavégzéshez; eltűri, hogy munkavállalói a biztonsági előírásokat megszegve végezzék munkájukat; nem részesíti őket munkavédelmi oktatásban, és sorolhatnánk. Ilyenkor, még ha a baleset kizárólag a munkavállaló magatartása miatt is következik be (pl. mozgó gépbe nyúl bele, ami miatt a kezén csonkolásos balesetet szenved), a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól, hiszen a károsult balesetet okozó magatartása a munkáltató részéről a megfelelő védő és óvó rendszabályok betartásával, illetőleg betartatásával elhárítható lett volna. 2 Minden esetben körültekintően kell vizsgálni, hogy a károsodást a munkavállaló kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta-e. Egy esetleges rosszullét sem biztos, hogy kizárólag a munkavállaló egészségi állapotával van összefüggésben, annak oka lehet a munka jellege, a munkahely adottsága is. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint az MK 29. számú állásfoglalás c) pontja változatlanul irányadó, az indokolását javasolta kiegészíteni a következőkkel: Az elháríthatatlanságnak objektívnek kell lennie, vizsgálandó, hogy a munkáltató minden rendelkezésre álló eszköz alkalmazásával befolyásolhatta-e az ok keletkezését. A munkáltatónak tehát nem az átlagot meghaladó ráfordítást kell eszközölnie, továbbá figyelembe kell vennie a technika átlagos eredményeit tükröző megoldásokat. 1 BH 1993.270. A munkáltató halálos kimenetelű munkahelyi baleset esetén mentesül a kártérítési felelősség alól, ha a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. (2) bek.]. 2 BH 1995.740. A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. (1) és (2) bek. (régi Mt.)].
Kármegosztás 167. (1) A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható. (2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. (3) A bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. Előreláthatóság hiánya A munkáltató fő szabályként a teljes kárt köteles megtéríteni. Az előreláthatóság hiánya, új előírásként azonban részbeni mentesüléséhez vezethet. Nem kell megtérítenie azt a kárt, amellyel bizonyíthatóan előre nem láthatott. MK 30. szám Ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 174. -a alapján a teljes kárért felel. Az indokolás szerint teljes kárt köteles megtéríteni a munkáltató, ha pl. a félszemű munkáltató munkakörét a baleset előtt teljes mértékben el tudta látni, de a baleset folytán a másik szemét is elveszítette és teljesen munkaképtelenné vált, a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni. A kártérítés mértékét nem az határozza meg, hogy pl. orvosi szempontból egy szem elvesztése milyen mértékű munkaképesség-csökkenéshez vezet, hanem az a döntő, hogy a nem teljesen egészséges vagy különleges szervezeti adottságú avagy testi fogyatkozású munkavállaló a sérelem bekövetkezése előtt munkakörét rendesen el tudta-e látni, és a sérelem folytán mennyivel csökkent a keresete. Munkavállaló közrehatása Ha a károkozásban mind a munkáltató, mind a munkavállaló vétkes magatartásával közrehatott, akkor a kárviselés arányát nem a munkáltató, hanem a munkavállaló közrehatása dönti el. Ennek oka, hogy a munkáltató felelőssége objektív, azaz attól függetlenül fennáll, hogy a munkavállalót ért károsodásban vétkes volt-e, vagy sem. MK 31. szám A munkavállaló egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 174. -ának (3) bekezdése], a munkáltatónak az Mt. 174. -ának (1) bekezdésén alapuló felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a munkáltatót is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a munkavállaló vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre. Ha a munkáltató a mentesüléshez szükséges feltételeket bizonyítani nem tudja, úgy a kárnak csak azon része alól mentesül, melyet a munkavállaló vétkes magatartásával idézett elő. Nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató és a munkavállaló vétkes közrehatása egymáshoz viszonyítva milyen arányú, hanem annak, hogy a munkavállalói közrehatás milyen mérvű volt, hiszen a munkáltatót fel-
róható károkozó magatartás tanúsítása hiányában is terheli a kártérítési felelősség. A kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit figyelembe kell venni, s ha a munkáltató maga is vétkes volt, ezen magatartása kihat a kárviselés arányára, és lényegesen csökkenti a munkavállaló magatartásának súlyát. A kármegosztás során a munkáltatónak objektív felelősségéből adódóan nagyobb hányadot kell viselnie. Megállapította a károsult vétkes közrehatását a Legfelsőbb Bíróság abban az eseti döntésében is, amelynek irányadó tényállása szerint a karbantartó munkakörű közalkalmazott feladatát képezte az iskola udvarán lévő fákon ún. gallyazási munkák elvégzése. Az iskola új igazgatója feladatként adta ki az udvaron lévő egyik fa gallyazását azzal, hogy a munka elvégzéséhez a testnevelő tanár fog segítséget nyújtani. A munkakezdést követően azonban a testnevelő tanár távozott, és a karbantartó munkavállaló a takarítónő segítségét kérte a munkavégzéséhez. A karbantartó, kb. 3 m magas fa ágán állva kezdte meg a 105 cm kerületű és 6 m hosszú másik ág fűrészelését a saját tulajdonú motorfűrészével; önmagát nem rögzítette, egyéni védőfelszerelést nem használt. A fűrészelés közben elmozduló ág nekivágódott, emiatt lezuhant a földre, és súlyos sérülést szenvedett, majd sérüléseibe nyolc nappal később belehalt. A bíróság jogerős ítéletében a munkáltatóra terhesebb 70 30%-os kármegosztás alkalmazásával kötelezte a munkáltatót az elhunyt munkavállaló hozzátartozóját ért kár megtérítésére. A kárviselés arányát, a munkáltató objektív felelőssége folytán a munkavállaló vétkes közrehatása alapján döntötte el. Az objektív felelősség fennállása nem jelenti egyben a munkáltató teljes mértékű kártérítési felelősségének kimondását, mivel nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Az adott ügyben a sérült munkavállaló vétkes, kirívóan súlyos magatartása, az általános élettapasztalatot figyelmen kívül hagyó munkavégzése alapján a vétkes közrehatása megállapítható volt, és kármegosztást vont maga után. Munkabaleset, üzemi baleset, úti baleset A munkavállalót a munkavégzése során leggyakrabban balesetből eredően éri kár, melyet a munkáltató az objektív felelőssége folytán többnyire köteles is megtéríteni. A balesetet szenvedett munkavállalót attól függően, hogy balesete munkabalesetnek vagy üzemi balesetnek minősül-e, a munkáltatójától kártérítés, míg az egészségbiztosítás keretében egészségbiztosítási ellátás illeti meg. Balesetről a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. -ának 1/A. pontja értelmében csak akkor beszélhetünk, ha azt valamely egyszeri külső hatás idézi elő. Nem tekinthető balestnek például a munkavállalót ért agyvérzés, szívinfarktus, ha azt nem valamilyen külső hatás váltotta ki, hanem egyéb természetes megbetegedés következménye; még akkor sem, ha az a munkahelyén éri a dolgozót. Mvt. 87. 3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. A társadalombiztosítás keretében a munkavállaló baleseti ellátásra akkor jogosult, ha a baleset üzemi balesetnek mindősül. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) értelmében: 52. (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított mun-
kába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. 53. (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely a) részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi - igazolt - befolyásoltsága miatt következett be, b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. A két baleseti fogalom részben fedi egymást, ugyanakkor különbözőek is. Az üzemi baleset tágabb kategória, mint a munkabaleset, hiszen magában foglalja a munkavállalót a munkahelyről a lakásra oda-vissza menet, illetve jövet közben ért balesetet, akkor is, ha az nem a munkáltató saját vagy bérelt járművén következik be, hanem akár gyalogos közlekedés során vagy bárkinek a tulajdonában lévő és bármilyen járművön is éri a dolgozót (úti baleset). Üzemi baleset esetén a munkavállaló az egészségbiztosítási ellátásban részesül, kivéve, ha sérülését maga okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett. A munkáltató megtérítési kötelezettsége az egészségbiztosítási ellátásokért Az Ebtv. előírásai szerint, ha a munkabalesetnek is minősülő üzemi baleset azért következett be, mert a munkáltató vagy alkalmazottja nem tett eleget a reá irányadó munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének, vagy a balesetet maga vagy alkalmazottja idézte elő, akkor a baleseti ellátásokat is köteles lesz megtéríteni. Az egészségbiztosító szerv fizetési meghagyással kötelezheti a munkáltatót a baleseti ellátások megtérítésére, az ellátás kifizetésétől, illetőleg a szolgáltatás igénybevételétől számított öt éven belül. Ha pedig a magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, akkor öt éven túl is megtérítésre kötelezhető a munkáltató, mégpedig mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül. A fizetési meghagyással szemben a munkáltató bírósághoz fordulhat, ám ha ezt nem teszi, akkor, a jogerős fizetési meghagyás alapján, végrehajtásnak van helye. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság a munkáltató megtérítési kötelezettségét abban az eseti döntésében, melynek tényállása szerint a baleset a munkavállalót munkába jövet, a munkáltató által bérelt üzemcsarnok bejárata előtt, a jégen elcsúszva érte. A munkáltató azzal védekezett, hogy nem a munkavégzés helyén, azaz nem az általa bérelt üzemcsarnokban, telephelyen történt a baleset, hanem előtte, az ingatlan tulajdonosa és általa mint bérlő által közösen használt belső közlekedési úton. A bérleti szerződés csak a telephelyre szólt, s álláspontja szerint a közlekedési útvonal csúszásmentesítésére nem volt kötelezett, a munkaterületen kívül munkavédelmi kötelezettsége nem volt, így azt meg sem szeghette. A bíróság a munkáltató ezen védekezését azonban nem fogadta el. A jogerős ítélet indokolása szerint a munkavállaló a balesetet a bérbeadó és a munkáltató által közösen használt ingatlanrészen a telephely bejáratától néhány méterre szenvedte el. A bejárata előtti terület biztonságos igénybevételének biztosítása a munkáltató feladta; annak elmulasztása munkavédelmi szabályok megszegésének minősül, mivel ezen a helyen a munkavállalók a munkavégzéssel összefüggésben tartózkodnak. Tekintettel arra, hogy a munkáltató a munkavédelmi szabályokban előírt kötelezettségének nem tett eleget, a munkahely megközelítését szolgáló, általa használt terület csúszásmentességét nem biztosította, ezért köteles a baleseti ellátásokat megtéríteni (EBH 2002.696).
A Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. -ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a társadalombiztosítás keretében folyósított baleseti rokkantsági nyugdíjat megtéríteni, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásaiban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. 1 Ugyanakkor, ha a baleset kizárólag annak a következménye, hogy a sérülést szenvedett dolgozó nem tartotta be a balesetelhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályokat vagy óvintézkedést, akkor a munkáltatónak a társadalombiztosítás felé nincs megtérítési kötelezettsége. 2 A munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodás (betegség, baleset) A munkáltató kártérítési felelőssége a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben ért valamennyi kárért fennáll. Így nemcsak a munkabaleset következtében okozott, hanem a foglalkozási megbetegedés 3 és egyéb megbetegedés folytán a munkavállalót ért kárért is felelősséggel tartozik. 4 A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának véleménye szerint az Mt. 2012. július 1-jei hatálybalépésével a munkajogban a foglalkozási betegség fogalmát már nem lehet alkalmazni. Az Mt. előírásai szerint a munkáltató kártérítési felelősségének megállapításához a munkahelyi körülmények feltárása, majd orvosszakértői vélemény ismeretében lehet megállapítani a károsodás (betegség) munkaviszonnyal való összefüggését. Munkaügyi perben az Mt. alapján alkalmazott fogalom megnevezésére a Csoport ezért a munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodásért fennálló felelősség szakkifejezések használatát látja szükségesnek (ideértve a betegség, baleset, halálos következmény esetkörét). Kit terhel a felelősség abban az esetben, ha a munkaviszonnyal összefüggő betegségből eredő károsodás később, azaz egy másik munkáltatónál következik be, ott, ahol már nem egészségkárosító munkakörben dolgozik a munkavállaló? Természetesen a kártérítési felelősség azt a munkáltatót terheli, akinél a foglalkozási megbetegedést okozó munkakörben a munkavállaló dolgozott. A károsodás felmerülésekori munkáltató mentesül a felelősség alól, hiszen a kár az ellenőrzés körén kívül eső olyan ok miatt következett be, amellyel nem számolhatott, és nem is volt elvárható, hogy azt elhárítsa, vagy bekövetkezését elkerülje. Kit terhel a felelősség abban az esetben, ha egymást követően több munkáltató foglalkoztatja egészségkárosító munkakörben a munkavállalót, és a munkaviszonnyal összefüggő megbetegedés az utolsó munkaviszonyban következik be? 1 BH 2003.91. A munkáltató a baleseti rokkantsági nyugdíjat abban az esetben köteles megtéríteni, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkavédelmi előírásoknak nem tett eleget (1997. évi LXXXI. tv.). 2 KK 25. szám Az óvó rendszabályok kizárólag a balesetet szenvedett általi elmulasztása esetén a munkáltatóval szemben a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényének kizártsága. A társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.(bírósági Határozatok 1995. évi 9. szám.) 3 Mvt. 87. E törvény alkalmazásában: 1/D. Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. 4 EBH 2003.897. A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt. 174. (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság BH 2003.515 számú döntése értelmében az a munkáltató a felelős, amelyiknél a munkavállaló utoljára dolgozott az egészségkárosító munkakörben, ahol a foglalkozási megbetegedésből eredően először érte károsodás. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a munkaviszonnyal összefüggő megbetegedésért kártérítésre kötelezett utolsó munkáltató megtérítési igénnyel lépjen fel azon munkáltatókkal szemben, akik hozzá hasonlóan foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben megelőzőleg foglalkoztatták a munkavállalót. Ezen igény érvényesítése azonban a munkavállaló felé fennálló kártérítési kötelezettségét nem érinti, a munkavállaló kárát az utolsó munkáltató köteles megtéríteni, függetlenül attól, hogy a korábbi munkáltatókkal szemben igényét érvényesíti, vagy sem, illetőleg, hogy igényérvényesítése sikeres lesz-e, vagy sem. A munkáltatók közötti megtérítési igény már kívül esik a munkaügyi viták körén, arra a Ptk. előírásai az irányadók. A per eldöntésénél a szakértői vélemények bírnak majd valószínűleg döntő jelentőséggel. Tekintettel arra, hogy a munkáltató objektív felelőssége valamennyi, a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben ért kárért fennáll, ezért bármely megbetegedéséből eredő kárt köteles megtéríteni. 1 A munkavállaló adottságai, természetes eredetű megbetegedésinek hatása a munkáltató kártérítési kötelezettségére A munkavállalók különböző természeti, szervezeti, testi adottságokkal rendelkeznek. A munkavállalók kártérítési igénye tekintetében nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik munkavállaló gyengébb szervezetű, valamilyen testi fogyatkozású (pl. félszemű), a másik pedig ép és egészséges. A munkáltató anyagi felelősségének mértéke aszerint alakul, hogy a károsodás, a munkaképességcsökkenés a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos baleset vagy megbetegedés következménye-e. Amennyiben a károsodást megelőzően a munkavállaló természetes adottságai nem okoztak keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, a munkáltató a balesetből, megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétől függetlenül a teljes kárért felelősséggel tartozik. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a teljesen ép és egészséges munkavállaló esetén a hasonló baleset kisebb munkaképesség-csökkenést okozott volna. Ha például a félszemű munkavállaló munkakörét teljes mértékben el tudta látni, ám munkabaleset folytán a másik szemét is elveszítette, aminek következtében teljes egészében munkaképtelenné vált, a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni, és nem hivatkozhat arra, hogy az orvosszakértői gyakorlat szerint az egyik szem elvesztése kisebb munkaképesség-csökkenésnek minősül. A kérdés eldöntésénél tehát az az irányadó, hogy a nem teljesen egészséges munkavállaló a sérelem előtt munkakörét rendesen el tudta-e látni, és a munkabaleset, illetőleg megbetegedés folytán mennyivel csökkent a keresete. (MK.30.) 2 A munkavállaló természetes eredetű megbetegedésinek közrehatása a munkabalesetből eredő munkaképesség-csökkenésben A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a munkaképesség-csökkenés (rokkantság) nem kizárólag a munkabaleset következménye, hanem abba természetes eredetű egészségromlása is közrehatott, akkor a munkáltató a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányú az összmunkaképesség csökkenésben a munkabaleseti eredetű munkaképesség-csökkenés. 3 1 EBH 2003.897 A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt.174. (1) bek.]. 2 MK 30. szám Ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 174. -a alapján a teljes kárért felel. 3 BH 1977.463. I. Ha a dolgozó megrokkanásában az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) eredő munkaképesség-csökkenésén kívül a természetes eredetű egészségromlása is közrehatott, a vállalat felelőssége esetén, és ha az MK 30. számú állásfoglalásában megjelölt feltételek nem állanak fenn
Méltányosság A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a munkáltatót a kártérítés alól részben mentesítheti. Döntésének meghozatalakor különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. A mérlegelésre okot adó károkozásért felelős munkáltató saját egzisztenciális helyzetének kártérítés mérséklésül való figyelembevétele kifejezetten a munkáltatóknak kedvez. Erre figyelemmel hasznos lehet, ha a munkavállaló a munkaszerződésének aláírása előtt a munkáltató gazdasági helyzetéről is tájékozódik. 4. A munkavállaló munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kár megtérítése Az Mt. 176. -a értelmében a munkáltatót a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért fő szabályként szintén objektív, azaz vétkesség nélküli felelősség terheli. A munkáltatót nem terheli az objektív felelősség akkor, ha előírja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben történő elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését, továbbá a munkába járáshoz, a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozza vagy feltételhez köti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, akkor a munkáltató csak szándékos károkozása esetén köteles a bekövetkezett kárt megtéríteni. A munkáltató kulturális, sport- és egyéb rendezvényein a munkavállaló dolgaiban bekövetkezett kárért a munkáltató felelőssége csak akkor áll fenn, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Például, ha a kabátot a ruhatár helyett a munkáltató portása által kiadott kulcscsal kinyitott irodában helyezik el, majd azt onnan ellopják. Ha a kabátot a ruhatárból lopják el, akkor már nem az Mt.-nek a munkáltató kártérítési felelősségére irányadó előírásai szerint tartozik az okozott kárt megtéríteni, hanem a Polgári törvénykönyv vonatkozó felelősségi szabályai szerint. Ugyanígy, ha a munkavállaló okoz kárt a munkáltatónak ilyen rendezvényen, csak akkor tartozik az Mt. szerinti kártérítési felelősséggel, ha azon a munkáltató utasítása alapján tartózkodott, például az érkező vendégek útbaigazítása volt a feladata, akik úgy felbosszantották, hogy mérgében a lengőajtóba rúgott, ami a tokjából kiszakadt. Ha egy ilyen rúgást vendégként produkál, akkor nem a munkajog, hanem a Polgári törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre irányadó szabályai alapján tartozik az okozott kárt megtéríteni. 1 A Legfelsőbb Bíróság 1997.502. számú eseti döntésében kártérítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót, a munkavállaló kerékpárjának a munkáltató területén lévő parkolóból történt eltűnése miatt. Döntésének indokolása értelmében az irányadó bírói gyakorlat és az általános élettapasztalat szerint a kerékpár a munkába járáshoz szükséges dolognak minősül. A munkáltató az objektív felelősség alól csak akkor mentesülhetett volna, ha kifejezett utasítása vagy a kollektív szerződés rendelkezése elleolyan százalékos mértékben köteles megtéríteni az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözetet, mint amilyen arányban van a dolgozó üzemi baleseti eredetű (foglalkozási betegségből származó) munkaképesség-csökkenésének mértéke a rokkantságban megnyilvánuló összmunkaképesség-csökkenésének mértékével (1967. évi II. törvény 62. ). 1 MK 22. szám A munkáltató munkavállalóinak vagy egy részüknek kulturális, sport- vagy egyéb rendezvényére a munkavállaló által bevitt akár a saját, akár a munkáltató tulajdonában álló dologban bekövetkezett kár esetén a kártérítési felelősségre irányadó jogszabály meghatározása attól függ, hogy a károkozás a munkaviszonnyal kapcsolatos-e.