Akadémiai Kutatóintézetek Tanács 2017. április 4. 14.00, Elnöki tanácsterem 2. napirend 1. melléklete Az MTA kutatóintézet-hálózat 2010-2015 közötti szakmai tevékenységének összegző értékelése a matematika és természettudományok (MTT) területén /2017.02.03/ Az értékelés elvégzésére felkért Matematika és Természettudományi Testület tagjai: - Arató Péter, az MTA rendes tagja - Blaskó Gábor, az MTA rendes. tagja (a testület elnöke) - Czigány Tibor, az MTA levelező tagja - Dobróka Mihály, az MTA doktora - Farkas István, az MTA doktora - Joó Ferenc, az MTA rendes tagja - Katz Sándor, az MTA levelező tagja - Krisztin Tibor, az MTA levelező tagja - Mihály György, az MTA rendes tagja - Palla László, az MTA doktora - Petrovay Kristóf, az MTA doktora - Pósfai Mihály, az MTA rendes tagja A Matematika és Természettudományi Testülethez tartozó Szakértői Testületek és elnökei: - Atomfizika és részecskefizika: Simon Ferenc, az MTA doktora - Csillagászat és űrkutatás: Érdi Bálint, az MTA doktora - Energetika, nukleáris kutatások, felületkémia: Katona Tamás János, az MTA doktora - Földtudományok: Ádám József, az MTA rendes tagja - Kémia, farmakológia: Penke Botond, az MTA rendes tagja - Matematika: Pethő Attila, az MTA rendes tagja - Számítástechnika: Telek Miklós, az MTA doktora - Szilárdtestfizika, anyagtudomány: Beke Dezső, az MTA doktora Az intézethálózat-értékelés irányító szintű vezetője Török Ádám, az MTA főtitkára, operatív szintű koordinátora Tóth Ágnes, az MTA Titkárság munkatársa. Az értékelés célja: Az értékelési tapasztalatok alapján MTT hálózati stratégia kialakítása, javaslatok megfogalmazása az MTA vezetői és az MTA közgyűlés számára. Az értékelés vizsgálati tematikája: - Az MTT tudományos teljesítői és teljesítménye, - Az MTT kutatási infrastruktúra, - Az MTT akadémiai kutatásfinanszírozása és kutatástámogatási rendszere, - Az MTT kutatóközpontok (és részben önálló kutatóintézetek) sajátosságai. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának szerkezetátalakítása nyomán a matematika és természettudományok területén jelenleg összesen 14 intézet működik 7 költségvetési szervezeti egységbe központosítva. Ezek közül három intézet megtarthatta önálló jogi státuszát és maradt változatlanul kutatóintézet, tizenegy korábbi kutatóintézet pedig négy kutatóközpontba szervezve működik. Az intézetek tudományos felülvizsgálatára felkért szakértői és tudományterületi értékelők intézetlátogatás keretében áttekintették az intézetek, kutatóközpontok szakmai tevékenységét az értékelési időszak 2010-2015 közötti periódusában, továbbá elemezték az 1
intézményvezetők által benyújtott kutatóhelyi tudományos középtávú (2016-2019) stratégiai koncepciókat, elkészítették a kutatóhelyek SWOT-elemzését és testületi ajánlásokat fogalmaztak meg. A 14 értékelt intézet közül 10 kiváló, 4 pedig jó minősítést kapott az értékelési skála beosztása (kiváló, jó, megfelelő, gyenge) alapján. A Matematika és Természettudományi Testület intézetminősítései: Atommagkutató Intézet (ATOMKI) kiváló Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet (RAMKI) kiváló Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) kiváló Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK): CSFK Földrajztudományi Intézet (FTI) jó CSFK Földtani és Geokémiai Intézet (FGI) jó CSFK Geodéziai és Geofizikai Intézet (GGI) jó CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (CSI) kiváló Energiatudományi Kutatóközpont (EK): EK Atomenergia-kutató Intézet (AEKI) kiváló EK Energia- és Környezetbiztonsági Intézet (EKBI) kiváló EK Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet (MFA) kiváló Természettudományi Kutatóközpont (TTK): Anyag- és Környezetkémiai Intézet (AKI) jó Szerves Kémia Intézet (SZKI) kiváló Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK): Részecske- és Magfizikai Intézet (RMI) kiváló Szilárdtest-fizikai és Optikai Intézet (SZFI) kiváló Megjegyzendő, hogy a kiváló minősítést kapott intézetek közül is kiemelendő a RAMKI, a SZTAKI és a CSI a nemzetközileg is jelentős tudományos eredményei, kiváló EU-s pályázati sikerei, valamint hazai kutatói utánpótlás nevelési tevékenységük alapján. A 2011. december 5-i rendkívüli MTA közgyűlésre előterjesztett és elfogadott akadémiai kutatóintézet-hálózat átalakítás a 2009-ben elindított MTA Lendület Program alapcélkitűzésének folytatása oly módon, hogy az intézményi szerkezetében átalakított kutatóközpontokba szervezett MTA kutatóhelyek célja az akadémiai és felsőoktatási intézmények kutatásainak dinamikus megújítása, amelyben domináns a kutatócsoporti környezet, mint legkisebb szervezeti egység. A kutatócsoporti szerkezet a három tudományterület közül az MTT területén jelenik meg a legmarkánsabban a létrehozott kutatóközpontokban. A matematikai és természettudományi intézetek összefoglaló tudományos teljesítménye A szakmai felülvizsgálatot végző szakértői és tudományterületi testületek megállapítása alapján a vizsgált időszakban az MTT kutatóhelyeken nemzetközi mércével is említésre méltó tudományos eredmények jöttek létre, és emellett jelentős a szerepvállalásuk az új kutatói generáció kinevelésében is. A tudományos teljesítmény és a hatékonyság növelése érdekében a feltárt és ismertetett problémák szisztematikus megoldásával középtávon az intézeteknek és az Akadémia vezetésének közös erőfeszítéssel kell tenni. 2
1. sz. táblázat MTT intézetek összesítve 2010 2011 2012 2013 2014 2015 Átlaglétszám, ebből 1752 1706 1722 1628 1540 1530 - kutató 913 915 965 950 961 995 - PhD, CSc 447 452 494 492 516 551 - MTA doktora, DSc 171 175 172 158 152 144 - MTA rendes tag, levelező tag 36 34 29 26 25 25 Publikációk száma 2875 3081 3256 3530 3210 2776 Összes független hivatkozás 25196 29306 35772 40792 45280 44928 Fajlagos mutatók - publikáció/kutató 3,2 3,4 3,4 3,7 3,3 2,90 - hivatkozás/kutató 27,6 32,0 37,1 42,9 47,1 45,2 Megjegyzés: A táblázat a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyeinek tudományos eredményei kutatóhelyi beszámolók korrigált adatai alapján készült. Az MTT intézetekben a 2010. évi 1752 főről 2015. évre 1530 főre csökkent az összes foglalkoztatottak átlagszáma (1. sz. táblázat). A létszámcsökkenés feltehetően az adminisztratív és a szolgáltató funkcionális szervezetek átalakítására, személyi állományának mérséklésére (esetleg kiszervezésére) vezethető vissza. Az értékelt időszakban a kutatói összlétszám 913 főről 995 főre növekedett. Ennek a pozitív változásnak az egyik oka az MTA és az NKFI Hivatal fiatal kutatói álláslehetőségeinek kihasználása, a posztdoktori pályázati rendszer működtetése, valamint az, hogy az egyetemeken is lehetővé vált az MTA Lendület Program megvalósítása és növekedett a hagyományos támogatott kutatócsoportok száma is. Ennek köszönhetően a PhD-fokozattal rendelkező kutatói létszám 447 főről 551 főre emelkedett. Intézkedést igényelő negatív változás az MTA doktora címmel rendelkező kutatók arányának stagnálása (~170 fő), majd visszaesése 144 főre, valamint az MTA kutatóhelyhez köthető akadémikusok számának csökkenése a vizsgált időszakban 30 %-kal 36 főről 25 főre. E negatív tendencia eredményezi azt a sajnálatos tényt is, hogy jelenleg több MTT kutatóhely igazgatója/főigazgatója nem rendelkezik MTA doktora címmel. Javasoljuk, hogy a hároméves időtartamú igazgatói/főigazgatói beosztás betöltésének kritériuma legyen az MTA doktora cím megléte. Amennyiben PhD fokozattal rendelkező kerülne igazgatói/ főigazgatói pozícióba, akkor legyen megbízott igazgató/főigazgató maximum két évre. A tudományos intézetigazgatói és főigazgatói munkakörökre beérkező pályázatokat a kutatóhely illetékes tudományos osztálya(i) is véleményezzék. Az MTA törvényben foglaltak szerint az Akadémia tudományos osztályai a tudományos szakmai autonómia alapegységei, s előírt törvényi feladatuk, hogy a tudományos osztály értékeli a tudományterületéhez tartozó akadémiai kutatóhelyek szakmai beszámolóit, amelyre alapozva a vezetői kiválasztás folyamatában ismerni kell az osztályok véleményét. Az intézeti korfákat tanulmányozva megállapítható, hogy legnagyobb hiány a tapasztalt 35 és 45 év közötti kutatók esetében figyelhető meg. Feltételezhető, hogy e korosztály képviselőinek külföldre vagy ipari szektorba távozása továbbra is jellemző, ugyanakkor már nem olyan drámai mértékű, mint a rendszerváltozás után közvetlenül. A Lendület Program lehetőséget teremtett a kiemelkedő tudású kutatók hazatérésére, illetve fiatal és eredményes kutatók itthon tartására, mobilitásuk és önállóságuk megteremtésével. A kutatói átlaglétszám növekedése nem eredményezte a publikációk számának arányos növekedését. Ugyanakkor jelentős nemzetközi hatásként, kisugárzásként értékelhető, hogy a 3
vizsgált időszakban a kutatók publikációinak független hivatkozása megduplázódott, mintegy 20 ezerrel megnövelve az idézettséget, így 2015-re elérte a 45 ezer független hivatkozást. Ez a növekedés egyértelműen tükrözi, hogy az MTA matematika és természettudományi intézeteiben elért eredmények a világ tudományos közéletének fokozott figyelmét keltették fel az értékelt években. A táblázatból az is látható, hogy az egy főre jutó évi publikációinak száma közel azonos a vizsgált időszakban, miközben az egy kutatóra jutó független hivatkozások száma majdnem a duplájára nőtt. A kutatók jelentős lépéseket tettek és tesznek annak érdekében, hogy a kutatási eredményeik jelentős visszhangot váltsanak ki. Ezt mutatja az SCI folyóiratokban gyarapodó cikkeik száma. A publikációs stratégia meghatározásakor és megvalósításakor továbbra is törekedni kell a közlemények minőségi eloszlásának további javításra. Az MTA és a kutatóhelyek vezetőinek ösztönöznie kell a kutatási eredmények innovációs eredményekben történő hasznosítását, a k+f+i+t (kutatás, fejlesztés, innováció, transzfer) projektekben a szabadalmak elkészítésének lehetőségét, a benyújtott nemzeti és nemzetközi szabadalmak fenntartását az elsőbbségi jogosultságig. Ösztönözni és elismerni kell azokat, akik rendszeres bírálói tevékenységet végeznek az Európai Bizottság és az Európai Kutatási Tanács (European Research Council ERC) különböző programjaiban. Az akadémiai értékelt intézmények önértékelése és a szakértők tapasztalata szerint a kutatóhálózat szerkezeti átalakításával együtt járó előnyök (főként a telephelyi elaprózottságból fakadó működtetési nehézségek megszűnése) mellett sajnos több kutatóközpontban az intézeti kutatói aktivitás csökkent az intézetek mozgásterének szervezeti beszűköléséből fakadóan, ami pedig a pályázati eredményességet rontotta. A kutatói kezdeményező képesség sikeresebb kibontakoztatása érdekében a 2012-ben végrehajtott szerkezetátalakítást ki kell egészíteni olyan kutatóközponti vezetési modell bevezetésével, amely kutatói szinten is érzékelhető érdemi változást eredményez, ahol a kutatói motiváltság újra adottsággá válhat, ahol az intézeti, diszciplináris meghatározás erősebb, mint az adminisztratív kutatóközponti keret. Azokban az MTA intézetekben, ahol egyszerre megvan a szakmai kiválóság, a világ érdeklődésére komolyan számot tartó kutatási projektek művelése, és a megfelelő motiváció, ott létszámbővítést érdemes végrehajtani, hogy az érintett kutatócsoportok kompetitívek maradhassanak a világ tudományos élvonalában. Javasoljuk a CSFK CSI és a TTK SZKI kutatói álláshelyek számának növelését a felmutatott teljesítmény és a napjainkban felértékelődő általuk művelt tudományos diszciplínák fontossága, a nemzetközi tudományos közösség érdeklődése és a téma gyors fejlődése miatt. A tudományos ismeretterjesztés terén mutatkozó információs társadalmi igénynek, elvárásnak az akadémiai közösség megfelel, s több területen proaktív magatartást tanúsít az elért kutatási eredmények és azok várható társadalmi hasznosságának megismertetésében. Emellett elsőrendű fontosságú az MTA azon közelismertségének megtartása és erősítése, mely szerint az MTA a társadalom részéről a legmagasabb bizalmi indexszel rendelkező közintézmény. Az élő- és élettelen természettudományok területén folyamatosan be kellene mutatni az elért kutatási eredményeket és azok várható társadalmi hasznosságát a mindennapi élet minden területén. 4
A matematikai és természettudományi intézetek kutatási infrastruktúrája A hálózatmegújítási program intézményi kereteinek kialakítását követően a rendelkezésre álló fejezeti kezelésű források célzott felhasználásával 2012-ben megkezdődött az intézethálózat célzott infrastrukturális korszerűsítése. Az értékelő testületek felmérése szerint a tudományterület kutatási infrastruktúrája (laborműszerek, kiemelt kutatási beruházások, informatikai beszerzések) általában megfelelő, néhány területen az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően kiváló. Mára elsősorban a kiváló színvonalú kutatási infrastruktúra működtetési többletfedezetének hiánya jelent megoldandó problémát, illetve az idővel törvényszerűen bekövetkezett amortizációs ráfordítások többlet-finanszírozása. Előfordul az is, hogy korábban beszerzett kísérleti nagyberendezés a mai állapotával és hasznosságával arányban már nem álló célzott akadémiai támogatásban részesül, míg a később kiépült, kutatási szempontból nagyobb jelentőségű műszerek célzott fenntartási támogatást nem kapnak. A fejlesztések mellett a 2012-től 2016-ig megvalósított beruházások működtetésére is kellene az akadémiai forrásokból pályázható támogatást biztosítani, vagy pedig a kutatóhelyek éves költségvetési támogatását ennek megfelelő mértékben kiegészíteni. Javasoljuk egy megújított, az akadémiai szintű középtávú infrastruktúra-fejlesztési programot követő pályázati rendszer kidolgozását az infrastrukturális beruházásokra. Az Akadémia kísérje figyelemmel a középtávú beruházási program elkészítését és következetes megvalósítását. Újra kell gondolni az MTA Kutatási Infrastruktúra Elnöki Bizottság feladatés tevékenységi körét. Megállapítható, hogy kiemelkedően nagy volumenű infrastrukturális fejlesztés nehezen végrehajtható feladat intézeti szinten. Ezt jól megmutatja az MTA TTK fmri műszervásárlásra épülő 2014. évi MTA fejezeti beruházása (600 millió Ft műszerbeszerzés és közel ugyanilyen nagyságrendű laborkialakítási összeg). A jövőben kötelezően előírt dokumentumként kellene az igényelt beruházás 5 éves szakmai- és üzleti terv dokumentumát a pályázat-beadás feltételeként szabni, a folyamatos és aktív műszer-kihasználtságot elvárni és betartani az elért tudományos eredmények folyamatos monitorozása mellett. A műszerhelyzetet, a műszerpark karbantartását, valamint a műszerpark koncepciózus fejlesztését egyszerre, komplexen kell áttekinteni, és a tudományos kutatás fejlődésének igényeihez igazítani, amelyhez elegendő szakember-kapacitást is szükséges biztosítani az akadémiai alapellátás terhére. Javasoljuk, hogy az Akadémia alapos indoklással kérvényezzen kormányzati döntést, amely biztosítaná a kiemelkedő sikereket felmutató magyar csillagászati kutatások további fejlődését azáltal, hogy a Csillagászati Intézet kutatói hozzáférhessenek az Európai Déli Obszervatórium (ESO) infrastruktúrájához. Több akadémiai intézet az elmúlt időszakban új vagy nagymértékben megújult épületbe költözhetett, így a TTK a fővárosi lágymányosi campuson új épületben, a CSFK CSI budapesti központi épülete pedig felújított épületben végezheti kutatásait. Ez igen nagyjelentőségű megújulás volt az érintett kutatóhelyek munkakörülményeiben. A közeljövő feladata a Budaörsi úti MTA épületből kiköltöző intézetek valamennyi szempontot figyelembe vevő, körültekintő elhelyezése kutatási munkakörülményeik javításával. 5
A matematikai és természettudományi MTA intézetek központi kutatásfinanszírozása és kutatástámogatási rendszere A kutatóhelyek jelenlegi MTA költségvetési támogatása a kutatóhelyeknek általánosságban elégtelen, többnyire csak a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott kutatók és az asszisztencia, adminisztráció bérére elegendő. A költségvetési támogatás nem elegendő a financiálisan zökkenőmentes működéshez. A hálózat működtetésének mozgékony és ösztönző forrása a pályázat. A pályázatok biztosítanak témák kidolgozására elemi vagy kiemelt lehetőséget, eszközbeszerzésre módot, a fiatal kutatók, posztdoktorok határozott idejű alkalmazására időszakos formát, a belőlük elvont rezsi teremti meg a kutatóhely működtetésének dologi feltételeit is, sőt a kutatóközpont, illetve önálló kutatóintézet vezetői (főigazgató, igazgató) számára is gyakran a visszatartott pályázati rezsik biztosítanak bizonyos mozgásteret. Mindennek kettős hatása van. Egyfelől a köztestület és a kutatóhálózat kapcsolata áttételes és távoli. Maga a kutatóhálózat nem áll érdemi akadémiai kontroll (szakmai ellenőrző tevékenység) alatt, hanem tevékenysége mára a pályázati kiírásoktól és a pályázatok elnyerésétől függ. A tudományt célzó és segítő pályázatok pedig növekvő részben nem-akadémiai (NKFI Hivatal, posztdoktori), amennyiben pedig akadémiai (célzott MTA versenyképességi pályázati támogatások), annyiban a mindenkori elnök elkülönített hivatali apparátusa és külön szervezett bírálati rendszerei MTA fejezeti irányítása alatt állnak. Másfelől a pályázati rendszerű támogatás nemcsak intézményen és köztestületen túli, hanem kifejezetten feladathoz kötött és időszakos. Ennek megfelelően az osztott hatalmi központoktól (MTA, NKFI Hivatal) függ mind a kutató, a kutatóműhely, így a tudományos témák jövője, mind pedig a közvetlen tudományos és magasabb szervezeti vezetés által legfeljebb valószínűsíthető, de nem tervezhető intézményi fejlesztés. Olyan távlatos kérdésekben nem lehet stratégiailag előre látni, mint pl. a fiatal kutatók foglalkoztatása, vagy a műszerberuházás, sőt az infrastruktúra fenntartásához szükséges fedezet biztosítása, minthogy az MTA költségvetés egy részét nem alapellátmányban kapják meg az intézmények, hanem MTA versenyképességi pályázati rendszerből. Ez a helyzet (így a fiatal kutatók tovább-foglalkoztatásának megoldatlansága) nemcsak morálisan tarthatatlan, de azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a kipróbált, komoly teljesítményt maguk mögött tudó, az intézet jövője szempontjából meghatározó kutatók is máshol keresnek maguknak biztosabb egzisztenciát. A kutatóintézetek, ill. kutatócsoportok eredményesebb EU-s pályázati sikeressége érdekében az Akadémia újonnan létrehozott Kutatási Pályázati Főosztályának keretein belül össze kellene gyűjteni az EU-s pályázatok fontosabb információit, az MTA felügyeleti körébe tartozó kutatócsoportok tematikájáról, metodikai képességeiről adatbázist kellene létrehozni. Javasoljuk, hogy az eredményesebb EU-s pályázati sikeresség érdekében az MTA Titkársága illetékes szervezeti egységei (Kutatási Pályázatok Főosztály, Nemzetközi Kapcsolatok Főosztály, Kutatóintézeti Főosztály) célzottabban, hatékonyabban vegyenek részt a nemzetközi pályázatok előkészítésében, s lehetőség szerint már a pályázati kiírások előkészítési fázisában is. Országos szintű probléma a tudástranszfer tevékenység hatékonyságának alacsony szintje. Évről évre csökken a hazai benyújtású szabadalmi bejelentések száma. Az alapkutatásokon és az elméleti kutatásokon kívül szükséges olyan kutatási projektek művelése is az Akadémia egyes intézeteiben, melyek hosszabb távon hasznosulnak a gazdasági életben. 6
Javasoljuk a tudástranszfer tevékenység akadémiai szintű felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy a kutatóhálózatban a hazai és a nemzetközi szabadalmak benyújtásának és gyakorlati hasznosításának aránya növekedjen. Javasoljuk, hogy a fejezet támogassa célzottan erre fordítható éves MTA költségvetési előirányzat forrásallokációjával az intézetekben létrejövő szellemi termékek nemzetközi szabadalmainak (Patent Cooperation Treaty) benyújtását, és egyidejűleg biztosítsa a megadott szabadalmak megfelelő publikációs tevékenységként történő elismerését. Újragondolandó, hogy az akadémiai támogatás minél nagyobb részét közvetlenül kapják meg az akadémiai kutatóközpontok és kutatóintézetek, és csak annyi költségvetési forrást osszon szét belső versenyképességi pályázatok formájában, amely a főhivatású kutatóhálózat versenyképességének fenntartását, a kiválóságot és a kutatói életpálya megtartását szolgálja. A hazai, alapvetően kooperáció-negatív kultúrában nem nagyon kezd el magától működni a szerkezetében az egy jogi személyiségű központba terelt intézetek struktúrája. Új helyzetekhez új erőforrásokat is kell rendelni. Az egyes intézetek és egységek támogatásának rendszere évtizedekkel korábban jött létre, és az idő előrehaladásával a rendszer ma már nem támaszkodik a tényleges helyzetre, nem támogatja tudománypolitikai célok megvalósítását, és nem ösztönző, sőt, inkább konzerváló hatást fejt ki. A központi források elosztási rendszerének követnie kellene a magyarországi tudományos kutatásokban bekövetkezett változásokat. Javasoljuk, hogy a 2012-ben végrehajtott átszervezés időközben felmerült problémáinak megoldása és az intézethálózat működtetésének korrekcióját követően történjen meg az MTA központi támogatási rendszerének (fejezeti kezelésű előirányzatok) újratervezése. Javasolt az MTA költségvetési támogatási rendszerének alapvető átgondolása, az aktuális és valós tudománypolitikai követelményekhez igazítása. A matematikai és természettudományi kutatóközpontok sajátosságai A 2012-ben elindított akadémiai átszervezés mozgatórugója volt, hogy az egymástól elkülönülő telephelyeken működő kutatóintézetek fontos kutatási területeken nem rendelkeznek szükséges "kritikus tömeggel" a nemzetközi szinten is kiemelkedő, valódi hatást kiváltó teljesítmények eléréséhez. A hasonló tudományos tematikával rendelkező kutatóintézetekből szervezett kutatóközpontok jellemzően az intézetek közötti együttműködések hatékonyságát, intenzitását növelték, de az átszervezés nem minden elvárt esetben eredményezett érdemi kutatócsoport-összevonásokat, a kevésbé érdemleges kutatási témák megszüntetését, a szakmai és tudományos humán erőforrások fokozottabb koncentrációját. E végrehajtott szakmai felülvizsgálat értékelése alapján egy-egy intézetben továbbra is kezdeményezni kell a kutatási témák prioritásainak meghatározását, és ahol szakmailag indokolt, ott a kutatási projektek számának csökkentését. Az MTT intézetek zömében felfedező jellegű alapkutatást végeznek, kiegészítve alkalmazott kutatási területekkel. A mára megváltozott hazai és nemzetközi pályázati környezet még inkább az innováció-támogatásra épít. 2014 márciusában az MTA költségvetésben új elemként jelent meg a kiválósági központok támogatása, amelyet az MTA meghívásos pályázati formában, éves szinten 300 millió Ft keretösszegben vezetett be Itthon és a horizonton megnevezéssel. A konstrukció célja, hogy az megújított akadémiai és felsőoktatási kutatóintézmények új együttműködési terepe alakuljon ki kiválósági együttműködésekkel. A programban résztvevők 3 éves koncentrált kutatási programokat 7
indítottak el. Feltétlenül javasolt ezt a kezdeményezést erősíteni, és meghívott pályázók által benyújtott programok helyett nyílt pályázati felhívási rendszerré alakítani. A felülvizsgálati időszakban az egyik kutatóközpont nem rendelkezett konzorciumvezető szerepkörrel elnyert pályázattal, s ezt a középtávú stratégiájában sem szerepelteti prioritásként. Ezen mindenképpen változtatni szükséges, amit az okok feltárásával kell kezdeni. Az egyéni kiválósági pályázatokon (ERC, Lendület stb.) való intenzívebb részvétel érdekében a kutatóközpontoknak javasolt belső (intézményi) ösztönző rendszert kialakítani, s e célra erőforrásaikból pénzügyi keretet biztosítani. A működés adminisztratív feltételei jellemzően megnehezedtek. Egyes kutatóközpontokban az adminisztratív feladatok ellátása nem megfelelő színvonalú. Alapos elemzés és tájékozódás után ezen a területen adminisztrációt csökkentő és megerősítő intézkedések bevezetése szükséges. Javasoljuk a kutatást kiszolgáló adminisztratív, logisztikai és szolgáltatói szervezetek hatékonyságának növelését, modern informatikai rendszerekkel való ellátását. Megfelelő továbbképzésekkel magasabb minőségű munkaszervezést és adminisztratív támogatást kell biztosítani mind az intézetekben, mind az Akadémia központi szervezeti egységeinél, hogy a kutatók a megkövetelt tudományos teljesítményre koncentrálhassanak. A kutatóközpontok megnövekedett méretük miatt jellemzően a közbeszerzés jogszabályi hatálya alá kerültek, amely különösen megnehezíti a, kutatási ötletek gyors időben, történő megvalósítását a laborvegyszer, a kis és közepes értékű műszerbeszerzés, valamint az utazáshoz kapcsolódó ügyintézés területén. Ennek a kutatási versenyhátránynak a kiküszöbölése érdekében az MTA Titkárság Gazdasági Igazgatóságának könnyítő, a jogszabályokkal összeegyeztethető megoldási javaslatokat, alternatívákat kellene előterjesztenie az MTA és a kutatóhelyek vezetői számára. A matematika és természettudományi intézetek túlnyomó részében a pályázati támogatások követése megoldott. Külön könyvelik az elnyert pályázatok pénzeszközeit, a megállapított rezsi kivételével a kutatócsoport-vezető gazdálkodik, és elszámol a pályázati támogatással. Részben ugyanez történik az egyéb ipari, vállalkozási megbízások, más külső források felhasználása esetén is. Van olyan intézet, amely már több mint nyolc éve használja az ECOSTAT rendszert, és hatékonyan működik. Javasoljuk az ECOSTAT könyvelési program kötelező intézményi használatát, különös tekintettel annak projekt-nyilvántartó és likviditás menedzselő moduljaira. Ez megkönnyítené a fejezet gazdasági apparátusának ellenőrző tevékenységét, valamint a kutatócsoport-vezetők naprakészen láthatnák a rendelkezésesükre álló financiális források helyzetét. Javasoljuk az MTA Titkársága gazdasági apparátusának jogszabály szerinti ellenőrző funkcióját átalakítani annak érdekében, hogy eredményesen, hatékonyan működtesse belső kontroll funkcióit, továbbá szükséges a kontrolling tevékenységének szigorítása is. A 2014-ben forráshiány miatti csőd(közeli) helyzetbe került TTK 2016. évben kidolgozott és az Akadémia vezetése által jóváhagyott konszolidációs tervének maradéktalan végrehajtása elsőrendű feladat a TTK-ban művelt kutatások fenntarthatósága érdekében. 8
Megállapítható, hogy sem az önállóan maradt intézetek, sem a kutatóközpontokba szervezett intézetek tudományos munkájában nem következett be törés. Több helyen kutatóközpontokba szervezett intézetek között jelentős szinergizmus és hatékony együttműködési rendszer alakult ki. Ezek a pozitív változások még fel is erősödtek azáltal, hogy a költözések folytán nem csak kutatóintézetek kerültek közelebb egymáshoz, mind fizikai, mind szervezeti vonatkozásban, de egyes intézetek közelebb kerültek egyetemi kutatóhelyekhez (BME, ELTE) is. A matematika és természettudományi területen létrehozott kutatóközpontok jellemzően erősítették az együttműködéseket az intézetek között, és részesültek jelentős MTA célzott infrastruktúra-fejlesztésekben. A TTK több szempontból is kivétel. A TTK főigazgatója a 2012-es alapítást követően egy intézetét (Molekuláris Farmakológiai Intézet) megszüntette, egy másik intézet (MFA) kiválásához hozzájárult, amely az MTA elnöki irányítószervi rendelkezés alapján az EK-ba került. A TTK-ban lehetőség volt az MFA és az AKI együttműködések szervezett kialakítására amely sajnos nem történt meg. Az MFA tudományos tematika és kutatási kultúra szempontjából különbözik a másik két EK intézet a speciális szakmai területén meghonosított rendszertől és működési kultúrától. Meggondolásra javasolt egy önálló jogi személyiségű Anyagtudományi Kutatóintézet létrehozása az EK MFA és a TTK AKI alapító okirat szerint átfedő tevékenységeinek integrálásával, melynek további várható előnyös eredménye lehet az AKI heterogén kutatási tematikájának letisztulása és szakmai megerősödése. Nemzetstratégiai cél, hogy a Magyarországon hagyományosan magas színvonalon végzett anyagtudományi kutatásokkal foglalkozó kutatócsoportok megerősödve és fókuszált módon felelhessenek meg a nemzetközi kihívásoknak. A kutatóközpontokban az intézetigazgatók nem rendelkeznek azon forrásokkal sem humán, sem pénzügyi vonatkozásban, melyek segítségével számottevő módon tudnák alakítani, irányítani és változtatni az intézet tudományos irányait, tematikáját és a kutatók motiválását. Az átszervezés során a főigazgatók túlzottan erős, a kutatóközponti intézetigazgatók pedig túlzottan gyenge vezetői pozícióba kerültek. Ugyanakkor az intézetigazgatók felelőssé tehetők egy intézet tudományos teljesítményéért. A főigazgatók, mint jogszabály szerint magasabb vezetők egyszemélyi felelősségét és az azzal járó a központosított intézményi konstrukcióból fakadó jogosultságokat fenntartva, érdemi szakmai irányító szerephez kell juttatni a diszciplína megvalósításáért felelős intézetigazgatókat, akik átengedett jogkörökben is eljárhatnak. A szakmai döntések és szakmai felelősségvállalások szintje így újra egy hierarchiai szintre kerül, amely a bürokratikus elemek csökkenését, s a végrehajtási, intézkedési szintek gyorsulását is lehetővé teszi a kutatóközponti konstrukció egy jogi személyiségén belül. Bizonyos főigazgatói hatáskörök átadására jelenleg is van jogi lehetőség, amelyre intézményi feltételek között, szükség is van. Azonban a főigazgatói vezetői beosztás amellett, hogy a döntési jogosultságokat teljesen vagy redukált részben koncentrálja, olyan többletforrásokkal is kell, hogy rendelkezzen a jövőben, amivel a főigazgató ösztönözni tudja a szakmai tevékenységek és elvárások megvalósulását intézetek feletti koordinációs szerepkörében eljárva. Az AKT SZMSZ Bizottsága a főtitkár felkérésére előterjesztést készíthet a kutatóközponti intézetigazgatók és a főigazgató együttműködési kapcsolatrendszerére irányulóan, a működés, a kompetenciák és a források fölötti rendelkezések áttekintése és fentiek szerinti előkészítésére vonatkozóan. 9
Javasoljuk, hogy az MTA valamennyi intézete igazgatójának kinevezése, felmentése és munkáltatása az MTA Elnökének hatásköre legyen, és az AKT elnöke gyakoroljon egyetértési jogot. Továbbá javasoljuk a főigazgatói kompetenciák bizonyos területeinek delegálását az intézetigazgatók számára. Javasolt a kutatóközpontok irányítási rendszerének olyan irányú átalakítása, hogy a főigazgató egyszemélyi felelősségének megtartása mellet a főigazgató, igazgatók, gazdasági és humánpolitikai vezetők, esetleg néhány választott kutatócsoportvezető alkossanak egy egyetemi kari tanácshoz hasonló testületet, amely a stratégiai döntéseket meghozza, és azután a főigazgató vezetésével az adminisztratív apparátus azokat végrehajtja. Ezt az általános SZMSZ-módosítást adaptálhatják a kutatóközpontok a saját körülményeikre. A kutatóközpontok vezetésének tartalmi előfeltétele és eredményességi mutatója, hogy ne csak megfogalmazásra, meghirdetésre kerüljön a teljesítménykövetelmények szabályzata, hanem ennek következetes alkalmazásáért is feleljenek úgy, hogy az legyen a tudományterület természetének megfelelő, legyen differenciált és személyre szóló. Az egyértelműen meghatározott követelményeket megfogalmazó teljesítményértékelési és ösztönzési rendszer kialakításában vegyen részt a kutatóközpont Kutatóközponti Tudományos Tanácsa és Külső Tanácsadó Testülete. Mindemellett a rendszer működtetésének következetes végrehajtása alapfeltétel. A teljesítményértékelés ne kizárólag tudománymetriai adatokra támaszkodjon, hanem vegye figyelembe a benchmarking elveit is, azaz egy kutatócsoport teljesítményét az adott témában a világ vezető kutatócsoportjainak általános és összes paraméterével hasonlítsák össze és annak fényében értékeljék. Javasoljuk az egyes tudományterületek jellemző sajátosságait figyelembe vevő egyértelműen meghatározott követelményeket megfogalmazó teljesítményértékelési és ösztönzési rendszer kialakítását az MTA kutatóközpontjaiban és intézeteiben (vagy az esetleg meglévők aktualizálását) a kutatóintézeti tanácsok vezetésével és a Külső Tanácsadó Testületek véleményének figyelembe vételével. A SWOT-analízisekben megfogalmazott gyengeségek kiküszöbölésének és a veszélyek elhárításának legfontosabb alapfeltétele a folyamatos, a mindenkori igények szerinti szakember-utánpótlás biztosítása. Ebből a szempontból üdvözlendő az intézetek törekvése és kezdeményező szerepe a felsőoktatással együttműködések kialakításában. Mivel az egyetemek és az akadémiai intézetek egyaránt ugyanabból a hallgatói rétegből próbálják az utánpótlásukat biztosítani, ezért meg kell találni azokat az együttműködési módokat, amelyek ezt a tényt nem érdekellentét forrásává, hanem kölcsönös előnyökké alakítják. Ennek az állapotnak a fenntartását azonban mindkét oldal számára veszélyeztetik a hallgatókra és az intézeti munkatársakra gyakorolt hazai és külföldi elszívó hatások. Rendezni kell az MTA kutatóhelyeken és a felsőoktatásban is feladatot vállalók helyzetét, mert kettős szerepben tevékenykedő oktató-kutatók azonosulási problémával szembesülnek a közös pályázati erőforrásokért versengő intézetek képviseletében. Továbbá azt is rendezni szükséges, hogy egyazon szakmai teljesítmény elkönyvelésére ne többszörösen kerüljön sor, viszont az intézményes eredmények számba vételekor a közös teljesítmény ne sikkadjon el. A természettudományi szakterületeken folyamatosan bekövetkező gyors átalakulás, fejlődés (a tudományos és az alkalmazott kutatásokhoz szükséges eszközök egyre újabb típusai) miatt egyre nélkülözhetetlenebbé válnak az olyan jól képzett fiatal munkatársak, akik ennek az infrastruktúrának a mindenkori rendelkezésre állását, működtetését biztosítják, és a szükséges továbbfejlesztését végzik. Az utánpótlás nehézségei ezen a téren is azt eredményezik, hogy a 10
kutató munkát végző munkatársaknak kell ellátniuk időszakosan vagy véglegesen ezeket a feladatokat is. Ezáltal szükségszerűen kevesebb energiájuk marad például a publikációs tevékenységre, aminek a csökkenése végeredményben gyengeségként jelentkezik az intézet teljesítményében. Javasoljuk akadémiai szinten a kutatói utánpótlást biztosító humánpolitikai stratégia kidolgozását, amelynek figyelembe kell vennie a munkaerő-piaci, az adminisztratív és a pénzügyi környezet változását. A hálózat-átalakítással bevezetett új akadémiai támogatási formák csak néhány évre finanszíroznak, és lejártuk után ismét gond a kutatók további foglalkoztatásának biztosítása stabil és kiszámítható életpályamodell hiányában. A fenti javaslatok figyelembe vételével a kutatóhálózat finomhangolása, azaz korrekciója ajánlott végrehajtási intézkedések formájában, MTA elnöki határozat erejével annak érdekében, hogy a kutatók zavartalanul végezhessék legfőbb feladatukat, a tudományos kutatást új felfedezések és eredmények reményében. A matematikai és természettudományi MTA intézetek rövid leíró értékelése ATOMKI Az intézet által művelt kutatóterületek nemzetközi sztenderdjeihez és a saját erőforrásaihoz is viszonyítva mind a publikációs, mind a hivatkozási eredményesség igen jónak mondható. Erős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, két nagy nemzetközi konzorciumnak is tagja (LHC-CMS és LUNA), s mindkettőben meghatározó szerepet töltenek be. A hazai és nemzetközi tudományos életben és közéletben is aktív, kutatói több konferenciát szerveztek. A kutatóhely igen sikeres pályázatokon, nemrégiben több GINOP pályázatot nyertek el. Jelenleg túl sok kutatási téma fut egyszerre az intézetben, amelyek párhuzamos finanszírozása nem lehetséges. A kutatói utánpótlás nem biztosított a természettudományos pályák iránti érdeklődés csökkenése miatt, emellett a tudományos területet intenzív agyelszívás is sújtja. RAMKI Tudományos feladatai elsősorban a matematikai alapkutatás területére koncentrálnak, de néhány alkalmazott matematikai témára is jelentős erőket fordítanak. Sikeresnek bizonyult az a stratégia, hogy az intézet erőforrásait néhány téma művelésére koncentrálják. Az erők koncentrációjának és a fókuszterületek helyes kiválasztásának látványos hozadéka a sikeres pályázati tevékenység. (2015-ben 5 EU ERC projekt, 4 EU mobilitási projekt, 4 MTA Lendület-kutatócsoport és 22 OTKA projekt futott.) Az intézet az új EU tagállamokban az egyik legsikeresebb intézmény az ERC pályázatain. Az MTA 2013-as átszervezése csak annyiban érintette a kutatóhelyet, hogy négy kutatói státuszt vett át az MTA SZTAKI-tól. Bár a matematikában mindig erős volt az agyelszívás, új jelenség az, hogy már a legtehetségesebb középiskolások is külföldön tanulnak. A tehetséges középiskolások és egyetemisták motiválására új, a jelenleginél hatékonyabb eszközöket kellene találni. SZTAKI Küldetésének főbb célkitűzéseit (célzott alapkutatási tevékenységre támaszkodva, széleskörű hazai és nemzetközi együttműködések keretében új eredmények létrehozása, és a működési területén a hazai tudományos-műszaki kultúra megerősítése) sikerrel valósította meg a vizsgált időszakban. A kutatóhely által művelt területen közismerten nagy az ipar, a gazdaság szívóhatása, különös tekintettel az ott elérhető jövedelmi szintekre. Az alapkutatási 11
eredmények innovációja nem megoldott, amit az egyébként is bürokratikus háttér tovább hátráltat. Az EU Horizon 2020 legnagyobb presztízsű pályázatán, a Teaming elnevezésű kutatási kiválósági programban az NKFIH által koordinált, magyar és nemzetközi partnerekből álló két győztes konzorcium összesen 26 millió euró (mintegy 8 milliárd forint) forrást nyert el kiválósági központ megvalósítására, amelyből az egyik a SZTAKI által koordinált és vezetett EPIC (Centre of Excellence in Production Informatics and Control, Termelésinformatikai és Termelésirányítási Kiválósági Központ) pályázat. CSFK Az interdiszciplináris együttműködés erősödött, azonban a működés adminisztrációs feltételei romlottak. 2016-ban a kutatóközpont az előző években elért eredményei alapján jelentős pályázati sikereket ért el, annak ellenére, hogy a CSFK intézetei számára pályázati célból nem egyforma mértékben állnak rendelkezésre források hazai és nemzetközi szinten. Az FTI-ben a természet- és társadalomföldrajz együttes erősítése szükséges. A CSFK vezetésének figyelnie kell a változó nemzetközi környezetre. A műholdas Föld-megfigyelés terén felhalmozódott óriási adattömeg (amint a geodézia esetében világosan látható) forradalmian alakíthat át teljes tudományágakat is. A stratégiai célok megvalósulásának figyelemmel kísérésében, a stratégiai terv finomításában a CSFK-nak célszerű követnie az új külső tanácsadó testület javaslatait. Hosszú távú megállapodással célszerű rendezni a teljes hazai földtudomány intézményrendszerében (MTA CSFK, OMSZ, egyetemi tanszékek; MFGI és FÖMI jogutódjai) a közös és egyedi egymást kiegészítő és az ország érdekeit szolgáló feladatokat. Az MFGI és a FÖMI folyamatban lévő kormányhivatali főosztállyá alakítása kapcsán a CsFK-nak érdemes lenne - az MTA vezetésének támogatásával - tárgyalásokat kezdeményeznie a jogutód intézményekkel a várhatóan felszabaduló, komoly, megőrzendő nemzeti értéket képviselő kutatási kapacitás (eszközök és személyi állomány) minél nagyobb részének a működtetésükre szolgáló forrásokkal együtt való átvételére. CSFK FGI Az intézet a kutatási témák bővülése és a pályázati eredményesség növekedése alapján sikeresen alkalmazkodott a kutatóközponti környezethez, és pozitív hatású teljesítményértékelési rendszert vezetett be. Az intézet Alapító Okiratában szereplő és nevében is megjelenő földtani profilt nem tudták kialakítani. A jelenleg meglehetősen vegyes kutatási spektrumban a földtani témák erősítése szükséges. Ehhez elengedhetetlen egy hosszú távú stratégiai terv kidolgozása, valamint a személyi állomány összetételének ehhez igazított változtatása Javasoljuk továbbá az MTA illetékes szerveinek annak ismételt megfontolását, hogy az FGI-t milyen telephelyre helyezik át a Budaörsi úti MTA épületből. Az előzetes kalkulációk azt jelzik, hogy egy önálló épületben a fenntartási költségeket saját erőből nem fogják tudni kigazdálkodni, ráadásul a költözéssel szükségszerűen együtt járó minimum egy éves állásidő azt jelenti, hogy tetemes bevételtől esnek el. Mindezek együttes következményeként az FGI működése, és az ott folytatott kutatómunka jelentős törést szenvedhet. CSFK FTI Szakmai körökben megalapozott vélemény, hogy az intézet tudományos aktivitása aszimmetrikus. Ennek oka nem a lehetőségek hiánya, hiszen a kijelölt kutatócsoporti szerkezetben a megoszlás arányos, kiegyensúlyozott. A probléma sokkal inkább személyi jellegű, az akadémiai doktori fokozattal rendelkező munkatársak hiánya nehezen korrigálható hátrányt okoz az egész szakterületnek, hátráltatja a Kutatóközponton belül fejlesztendő munka-kapcsolatok szintjét. A kutatóhely vezető szerepet játszik az akadémiai szinten kiemelt feladatnak nyilvánított új Magyar Nemzeti Atlasz kiadásában. A 4 kötetesre tervezett és 12
digitálisan is kiadandó munka 2019-ig komoly mértékben igénybe veszi az Intézet erőforrásait. A társadalmi és szakmai elvárásoknak a jelenlegi létszám csak jelentős leterheltséggel, esetenként túlterheltséggel tud eleget tenni. Az intézet tevékenységének minden részletét súlyosan befolyásolja a Budaörsi úti MTA épület felszámolását kísérő, elhúzódó bizonytalanság. CSFK GGI Az intézetben a geodézia és a geofizika (a szeizmológiát is beleértve) szaktudományok művelt részterületei összhangban vannak a vonatkozó nemzetközi kutatások főbb irányzataival. Szakmailag értékes, hazai és nemzetközi szinten is elismert kutatómunka folyik, amely a vonatkozó tudománymetriai adatok kedvező alakulásában is megmutatkozik. A több mint 60 éve létesített intézet továbbra is tartósan jól és színvonalasan működik. Nélkülözhetetlen nemzeti értéket képvisel az obszervatóriumi tevékenysége és a Nemzeti Szeizmológiai Hálózat folyamatos működtetésével összefüggő feladatainak egyre színvonalasabb ellátása is. Európai és hazai pályázati forrásokból, az utóbbiak közül különösen az MTA infrastruktúra pályázataiból igen jelentős fejlesztéseket sikerült megvalósítani a Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban és a Szeizmológiai Hálózatban. CSFK CSI Az intézet a 2010-2015 közötti időszakban nemzetközileg is jelentős tudományos tevékenységet végzett, mind a megfigyelő csillagászat, mind az elméleti asztrofizika területén, széles nemzetközi együttműködésben. Publikációs aktivitásuk és közleményeik idézettsége lendületesen növekedett. Megkezdődött a kutatói gárda fiatalítása, a megfigyelő infrastruktúra modernizálása, a hagyományosan sikeres témák mellett új kutatási területek művelése. A pályázati tevékenység fellendült, a külső források bevonása megtöbbszöröződött. Az intézet működése és kutatási stratégiája megalapozza az elkövetkező időszak sikereit. Új lehetőségeket kínál az űrcsillagászati kutatások bővítése és az ipari partnerekkel közös projektekben való részvétel, amit Magyarországnak az Európai Űrügynökséghez (ESA) való 2015-ös csatlakozása nyitott meg. További meghatározó lehetőség lenne a jövőben az Európai Déli Obszervatóriumhoz (ESO) való csatlakozás. EK A 2012. január elsejével létrejött EK alapvető feladata energetikai kutatások (atomenergia, megújuló és egyéb energiafajtákra vonatkozó) végzése. Az EK 2016 decemberében megkapta kinevezését a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől, mint a világ első Tudományos Együttműködő Központja Nukleáris Törvényszéki Analitika területén. Az 1959 óta működő, 1976 és 1992 felújított Budapesti Kutatóreaktor létezése lehetővé tette, hogy a paksi atomerőművet üzemeltető szakemberek már az atomerőmű építésének kezdetétől megismerkedjenek a nukleáris technikával. A Kutatóreaktor tartós üzemelése üzemidőhosszabbítást és az üzemanyag-ellátás problémáinak megoldását igényli, amely nem oldható meg az EK saját eszközeivel. Számos indok szól üzemidejének meghosszabbítása mellett: egyrészt az új paksi blokkokkal kapcsolatos kutatási és képzési igények, másrészt az a tény, hogy a fokozódó neutronos anyagkutatási igények ellenére a neutronforrás-kapacitás Európában erősen csökkenni fog. Technikai okokból a döntésre legkésőbb 2017-ben szükség van, ellenkező esetben a reaktor további működése ellehetetlenül. 2015. január elsején az MTA elnök döntése értelmében az MFA átkerült a TTK-ból az EK-ba. Az MFA szervezeti elhelyezése továbbra is újragondolandó. 13
EK AEKI Az AEKI eddigi működését meghatározó módon a Paksi Atomerőmű biztonságos üzemeltetésének műszaki-tudományos szolgálata jellemzi. Az AEKI gyakorlatában az iparág vagy a hatóság egy-egy akut problémájának megoldása mindenkor prioritást élvezett és élvez, és ez alkalmasint fölülírja a kutatási terveket, publikációs elképzeléseket. Az AEKI ilyen elkötelezettségét messzemenően értékelni kell. Fő feladata a jelen igényeinek megfelelő nukleáris biztonsággal kapcsolatos kutatások, a Magyarországon létesítendő új atomerőmű blokkok előkészítésével összefüggő kutatási és fejlesztési tevékenység, a jövő energiatermelésének megalapozása negyedik generációs atomreaktorok és távlatokban a magfúzió által. Az ipari és hatósági megbízásai fontos szerepet játszanak az egész kutatóközpont működésében, költségvetésében, s ugyanakkor társadalmilag is igen jelentősek. Ugyanakkor a publikációk minőségi eloszlásának valamint a minősített kutatók részarányának további javítása kívánatosnak tűnik. EK EKBI Az EKBI jogelődje az MTA Izotópkutató Intézet 2012-ben lett az EK része, majd 2013-tól Energia- és Környezetbiztonsági Intézet néven működik az EK keretei között. Az EK vezetése az EK alapító okiratánál határozottabb stratégiai kötődést határoz meg az energetikához és az energetikával összefüggő környezetbiztonsághoz. Koncepcionális kérdés, hogy vajon elvárjae az Akadémia, hogy az EKBI kizárólag energiatudományt műveljen, vagy sem. Megállapítható, hogy bár tendenciájában erősödik, de jelenleg is csak speciális területeken kapcsolódik az EKBI tevékenysége, kutatási profilja az energetikához, eltekintve a korábban is az energetika környezeti problémáival foglalkozó szervezeti egységének tevékenységétől. Az EKBI jelenleg még nem képez koherens egységet az energetikát tekintve általában. A korábbi témakörök még jelenleg is sikeres művelése mellett megerősített tény, hogy az EK vezetésének stratégiája ezt célozza megoldani, és méltányolható az is, hogy az eltelt idő ilyen radikális változtatásokhoz kevés volt. Lehetséges és reális elvárás, hogy az EKBI olyan bázisintézménnyé váljon, amely magas szintű kutatómunkára alapozva biztosítja azt a kompetenciát, amely feltétlenül szükséges egy, alapvetően technológiákat befogadó országban ahhoz, hogy az energetikát, mint rendszert és az energetikai technológiákat biztonságosan, a környezetet és a társadalom érdekeit védve lehessen fejleszteni. EK MFA A kutatóintézet vezetőinek beszámolójában hangsúlyozottan szerepelt az anyagfizikai és anyagkémiai kutatások (akadémián belüli) egyesítésének igénye, illetve annak elmaradása. Nemzetközi trendeket tekintve egy ilyen koncepcionális átalakítás valószínűleg jelentősen tovább növelné a hazai anyagtudományi és technológiai kutatások versenyképességét. Az MFA tudományos stratégiájának főbb iránya összhangban van a nemzetközi trendekkel, ennek minősítése és a megvalósulás színvonala kiválónak mondható. A kutatás finanszírozásának szerkezete megfelelő, ugyanakkor csökkent az MTA alaptámogatás, amely már rövidtávon is gondot okozhat az infrastruktúra fenntartásban. A kutatási infrastruktúra minősége és kihasználtsága kiváló. TTK A centralizált infrastruktúra, a különféle egymást erősítő kompetenciák közelsége előnyösen befolyásolják az eredményességet, önmagukban azonban nem elegendőek. Szükséges a folyamatos megújulásra kész vezetési és kutatási mentalitás, költséghatékony operatív működtetés. Kérdéses, hogy vajon az intézet műszaki megoldásai a rezsit és létszámot minimalizálják-e, az operatív szervezeti struktúra optimális-e. Emellett szükség van az alapkutatási eredmények hasznosítási lehetőségeit is mindig mérlegelő, kreatív 14
gondolkodásra, a mai gazdasági környezethez, viszonyokhoz jól alkalmazkodni képes vezetésre és munkatársakra. Az élettudományi és a bölcsészet- és társadalomtudományi tudományterületi testületek véleményére is alapozva újra kell gondolni a TTK Agyi Képalkotó Központ (AKK) helyzetét, működési rendjét és tudományos jövőképét. A közvetlenül a főigazgatóhoz tartozó, két kutatócsoportból álló AKK mielőbbi tudományos és szervezeti integrációja a TTK-ban működő Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézettel alapvető fontosságú, hogy az MTA infrastrukturális pályázatból és Nemzeti Agykutatási Programból megvalósított közel egymilliárd Ft összegű beruházás maximális kihasználtsággal és hozzáférhetőséggel működtethetővé válhasson. A TTK Műszercentrum 2013-ban kezdte meg a működését és azóta is folyamatos átalakulásban van. Szerkezetkutató egységként célszerű kezelni. Az MTA TTK-ban számos nagy értékű műszer, és azok működtetéséhez komoly szakmai tapasztalattal rendelkező kutató van. Stratégiai műszerekről lévén szó nem elfogadható, ha ezek csupán egy szűk kutatói réteg számára hozzáférhetőek. A műszerek és azokat működtető kutatók szellemi kapacitásának jobb kihasználása érdekében alakult meg a Műszercentrum. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen a Műszercentrum szükségességét és fenntarthatóságát bizonyítják, bár finanszírozása még nem teljesen kialakult. Speciális helyzeténél fogva megalapozott kutatási és szolgáltatási stratégiával, nemzetközi kapcsolatok fejlesztésével és jó munkaszervezéssel a sikeres egységgé fejlődhet. TTK AKI Az Intézet funkcionális és szerkezeti anyagok, valamint a kémiai technológiák területén végez kutatásokat különös tekintettel a mikro- és nanométeres mérettartományra. Tudományos teljesítményük a publikációk és az ehhez tartozó egyéb jellemző értékek alapján kiemelkedőnek mondható. Az AKI tudományos stratégiája megalapozott, az eddigi eredményekre épít és integrálja az új, fiatal kutatócsoportokat is. Ugyanakkor a folyamatos szervezeti átalakítások és kutatóközponti szintű fedezeti problémák számos kiváló munkatárs jövőbe vetett hitét megingatták, és közülük többen az intézet elhagyása mellett döntöttek. Fennáll az a veszély, hogy további létszámcsökkenés, egyes kiváló munkatársak eltávozása, valamint az infrastruktúra ezzel összefüggő leépülése miatt nem tudják biztosítani egy modern anyagtudományi intézetet jellemző szakértelem fenntartását. Ösztönözni kell a tudományos minősítésben való részvételt. Jelenleg a kutatóhely 104 kutatójából csak 13 MTA doktor, illetve akadémikus. TTK SZKI A kutatócsoportok széleskörű ipari és intézeti kapcsolatokat tartanak fenn, amely a figyelemre méltó tudományos eredmények mellett komoly anyagi forrást is jelent. Komoly aktivitást mutatnak a tehetségnevelésben, az oktatásban és a tudományos közéletben is. Mind a kutatók, mind a kutatócsoport vezetők életkor eloszlása ideális, az utánpótlásban nincsenek hiányzó, kiesett generációk. Fontos, hogy a nemzetközi hírnevet szerzett Organokatalízis kutatócsoport a közeljövőben fokozott intenzitással és eredményességgel kutasson ezen az új, és iparilag is jelentős tudományterületen. WIGNER FK Az intézmény vezetése kutatói szabadságot ad az egyéni kutatóknak és kutatócsoportoknak. A kutatócsoportok munkáját elsődlegesen a pályázati és publikációs eredményesség alapján ítéli meg. A tudományos munka tartalmának szintjén támogatja az alulról építkezést és 15