Pézsmapocok (Ondatra zibethicus) Felismerés jegyei: Patkányformájú rágcsáló. Bundája a hátán gesztenyebarna, a hasán szürke, de többféle fekete vagy világosszürke színváltozata is lehetséges. Prémje kétféle szrbl áll, a brhöz közeli tömött pehelyszrbl és a hosszabb fedszrökbl. Koronaszrei fényesek, selymes, lágy tapintásúak. A pehelyszrök fele hosszúságúak, finomak, puhák, állományuk a hason és az oldalakon tömött, rugalmas. Kis, lekerekített füleik alig látszanak ki a bundából. Szemei kicsik, feketék. Lábai rövidek, a mells láb 4 ujján és a hátsó láb 5 ujján hosszú, ers szaruszín karmokat visel. Az ujjak oldalán merev úszószrök találhatók, a lábujjak töve között úszóhártya feszül. A farka csupasz, aprópikkelyes, a pikkelyek között néhány szrszál megfigyelhet. A farok fiatal korban teljes hosszában kör alakú, idsebb korban ellaposodik, oválissá válik, csak a tövénél marad meg a kör keresztmetszet. Hátulsó lábai tövében, a farok alatt körte alakú illatmirigye van, amelynek a terméke az ismert pézsmaillat. A nstény 4-(5) pár emljébl 2-(3) pár a mellen, 2 pár a hason található. A hím és nivarú egyedek között testméretben és színben nincs különbség. Nyomképlete enyhén ferde páros lépés, a hátsó lábnyoma mindig a mells mögött található. Puha talajon a farok húzása is kivehet.
A pézsmapocok nyoma A koponyája ers, vaskos, feltnek a nagy, narancssárga metszfogak. A pézsmapocok koponyája Fogképlete: 1 0 0 3 --------- = 16 1 0 0 3 Elterjedése: Észak-Amerikai elterjedés faj, Európába betelepítették. Kanadából a törzsalak egyedeibl telepítettek Csehországba 1905-ben tenyésztési céllal. További telepítések történtek Finnországba, Oroszországba, Franciaországba és Németországba is. Több országba prémtenyésztési céllal telepítették. A kiszabadult példányok révén gyorsan terjedt, napjainkra benépesítette egész Franciaországot, Közép- és Kelet-Európát, Finnországot és már Skandináviában is terjed. A Duna és mellékfolyói mentén eljutott a balkánra, a jugoszláv utódállamokba. Romániába és Bulgáriába. A történelmi Magyarországon 1915-ben regisztrálták az els példányt. Széleskör elterjedése napjainkra is jellemz.
Élhelye: Szaporodása: Az év nagy részében ragaszkodik a vízi élhelyekhez, de vándorló, terjeszked példányai, olykor vizektl távol is észlelhetk. Mindenféle méret tónál, halastavaknál, folyóknál, patakoknál, mocsarakban, holtágakban, lecsapoló vagy öntözcsatornák mentén elfordul, megtelepszik. Ivarérettségét 3-8 hónapos korban éri el. A melegebb klímájú területeken korábban, hidegebb klímájú területeken késbb érik el az ivarérettségi kort. Rövid idszakra a párkapcsolat, túlnyomóan azonban a promiszkuitás jellemzi. A szaporodási idszak januártól októberig tart. A vízparton lev lakásának egyik bejárata a víz felett, a másik a víz alatt nyílik. Pézsmavár A lakókamra a víz felett található, helyzetét a gazdája a vízállás szerint változtatja. A fészket vízinövényekkel béleli. Vemhességének idejét 21-28 nap között határozzák meg a kutatók. Átlagban az elterjedési területen évente 3-4 alkalommal 6-8 fiat hoz a világra. A kölykök gondozása viszonylag rövid ideig tart, összefüggésbe hozható ez gyors egyedfejldésével. Az anya gondozza kölykeit, védi ket ellenségeiktl, nálánál nagyobb támadóval is szembefordul. A fiataloknak kezdetben az anya hord táplálékot, majd ugyan vezeti ket az els táplálékszerz utakra. Egyedfejldés: A fiatalok csukott szemmel, csupaszon jönnek világra, születési testtömegük 20 gramm. Szemeik 9-11 nap között nyílnak ki. Háromhetes korukig csak a várban tartózkodnak, erre az idszakra tehet a szopás idszaka. Els alkalommal az elválasztás idszakában hagyják el a fészküket, ekkor már jól úsznak és buknak. Téli álmot nem alszanak. A szaporodási idszakban a család összetart. A fiatalok ivararánya általában 1:1.
Táplálkozás: Elssorban növényi eredet táplálékot fogyaszt, melyet a vízben, vagy a vízparton vesz fel. Táplálkozás közben Tavasztól szig a nád, sás, gyékény hajtásai és gyökerei képezik a táplálék alapját, de megeszi a termesztett növényeket is. Állományviszonyok: Mozgáskörzet, migráció: Gazdasági jelentsége: A hazai állománynagyságról nincs információnk. Az elmúlt években feljegyzett terítéknagysága semmiféle támpontul nem szolgál az állománynagyságra vonatkozólag. 2006-ban terítéke 341 példány volt. 2007-es becslési adattal nem rendelkezünk. A pézsmapocok ers territórialitást mutat. Nálunk a vándorlása a tavaszi idszakra tehet, amikor gyakorta szem elé kerül nappal is. A víztl viszonylag távol is megjelenhetnek. Gereznája a szcsipar számára fontos, nemes prémként értékeli. A terítéknagyság figyelembevételével vadgazdálkodási jelentsége szinte nincs. Vadászati lehetsége íjjal: Kora reggel és az esti szürkületben a legnagyobb az aktivitása, vadászata szint csak erre az idszakra korlátozódik. Napközben, csak ritkán kerül szem elé. Kisebb tavaknál, csatornáknál, patakok mentén, halastavaknál a hajnali és koraesti vadászata eredményes lehet. A meder vonalát követve figyelni kell a pézsmák mozgását. A vár környékén úszkáló, vagy a parton napozó állatot aránylag könny észrevenni. Minden takarást kihasználva ltávolságon belülre kell megközelíteni, ahonnan eredményesen elejthetjük. Másik lehetség a lakott vár melletti les, mikor megfelel távolságra, jó fedezék mellett foglal helyet az íjász, várja a pézsmát, mikor elhagyja lakhelyét. Vadászatára minden íj alkalmas, a vesszket normál tollazással, terep-, blunt-
, judo-, vagy pengés vadászheggyel szereljük. Az esetlegesen sebzett, még él pézsmával körültekinten bánjunk, mert harapásával komoly sérülést tud okozni. Szakirodalom jegyzék: 1. Bakonyi G. Juhász L. Kiss I. Palotás G. (1995) Állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 2. Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 3. Khalmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mezgazda Kiadó, Budapest 4. Országos Vadgazdálkodási Adattár 5. Preben B. Preben D. (2006) Állatnyomok és jelek. M-érték Kiadó, Budapest 6. Vásárhelyi I. (1943): A pézsmapocok (Fiber zibethicus L.) Az Országos Halászati Egyesület kiadása Budapest, 37.