Útmutató a kiosztási módszerekről

EURÓPAI BIZOTTSÁG FŐIGAZGATÓSÁG ÉGHAJLAT POLITIKA B. igazgatóság Európai és nemzetközi szénpiacok 2. sz. útmutató dokumentum az EU 2012 utáni kibocsátás-kereskedelmi rendszerére vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztási módszerről Útmutató a kiosztási módszerekről Végleges változat kiadása: 2011. április 14. és a 2011. június 29-én frissítve 1

Tartalomjegyzék 1 Bevezetés... 3 1.1 Az útmutató dokumentumok állapota... 3 1.2 A CIM útmutató dokumentumok háttere... 3 1.3 Az útmutató dokumentumok használata... 4 1.4 Kiegészítő útmutató... 5 1.5 A jelen útmutató dokumentum kiterjedése és a kiosztási módszerek áttekintése. 5 2 A létesítmény felosztása létesítményrészekre... 8 2.1 A termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése... 8 2.2 A hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése... 9 2.3 A tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése... 11 2.4 A technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek értékelése... 12 3 A létesítményrész szerinti kiosztás meghatározása... 15 3.1 Termék-referenciaérték szerinti létesítményrész... 15 3.2 Hő-referenciaérték szerinti létesítményrész... 18 3.3 Tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész... 19 3.4 Technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész... 20 4 Éves alap, előzetes és végleges kiosztás létesítményenként... 23 4.1 Alap kiosztás... 23 4.2 Előzetes kiosztás... 23 4.3 Végleges kiosztás... 23 5 A kezdő kapacitás meghatározása a CIM 7.3 cikke szerint... 25 6 A múltbeli tevékenységi szint meghatározása... 27 6.1 Az alapidőszak kiválasztása... 27 6.2 Alapmódszer... 27 6.3 A működés indítása 2005. január 1. után... 29 6.4 Változások a kapacitásban... 33 7 További példák... 47 7.1 1. példa: Létesítmény termék-referenciaértékek nélkül és különböző CO 2 - kibocsátásáthelyezési állapotokban... 47 7.2 2. példa: Kapcsolt hő és villamos energia (CHP)... 48 7.3 3. példa: Összetett példa... 50 2

1 Bevezetés 1.1 Az útmutató dokumentumok állapota A jelen útmutató dokumentum egy olyan dokumentációkészlet része, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak és azok illetékes hatóságainak Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréről szóló irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti, közösségi szintű és teljesen harmonizált végrehajtási intézkedések -ről (CIM) hozott 2011/278/EU Bizottsági Határozatban az EU (2012 utáni) kibocsátás-kereskedelmi rendszerének III. fázisára vonatkozóan megállapított, és a nemzeti végrehajtási intézkedéseket (NIM) kialakító új kiosztási módszer következetes megvalósításában az egész unióra kiterjedően. Az útmutató nem jelenti a Bizottság hivatalos álláspontját, és jogilag nem kötelező érvényű. A jelen útmutató dokumentum egy tanácsadói konzorcium (Ecofys NL, Fraunhofer ISI, Entec) által rendelkezésre bocsátott tervezeten alapul. Figyelembe veszi az informális Műszaki Munkacsoport által az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság (Climate Change Committee CCC) WGIII munkacsoportjának felügyelete alatt a referenciaértékmeghatározásról folytatott több találkozó megbeszéléseit, valamint a tagállamok érintett feleitől és szakértőitől kapott írásos észrevételeket. Az egyezség szerint a jelen útmutató dokumentum az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság 2011. április 14-én tartott találkozóján elhangzott véleményt tükrözi. Az útmutató dokumentumok nem részletezik azokat az eljárásokat, amelyeket a tagállamok alkalmaznak az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyek kiadásakor. Ismeretes, hogy a GHG kibocsátásokra vonatkozó engedélyekben lefektetett létesítmény határok meghatározásának koncepciója tagállamonként eltérő. 1.2 A CIM útmutató dokumentumok háttere A CIM intézkedésekben olyan speciális témák lettek meghatározva, amelyek további magyarázatot vagy útmutatást igényelnek. A CIM útmutató dokumentumok célja, hogy a lehető legkiemeltebb és legvilágosabb módon foglalkozzanak ezekkel a témákkal. A Bizottság szükségesnek tartja a maximális szintű harmonizációt a kiosztási módszer III. fázisban való alkalmazásakor. A CIM útmutató dokumentumok célja, hogy következetes legyen a CIM intézkedések értelmezése annak érdekében, hogy támogassák a harmonizációt és megakadályozzák a Közösségen belül az esetleges visszaéléseket vagy versenytorzulásokat. Az alábbiakban ezen dokumentumok teljes listája található: Elsősorban: - 1. sz. útmutató dokumentum általános útmutató: ez az útmutató a kiosztási eljárásról ad általános áttekintést, és elmagyarázza a kiosztási módszer alapjait. - 2. sz. útmutató dokumentum útmutató a kiosztási módszerekről: ez az útmutató magyarázza el a kiosztási módszer működését és fő jellemzőit. 3

- 3. sz. útmutató dokumentum adatgyűjtési útmutató: ez az útmutató azt magyarázza el, hogy milyen adatokat kell az üzemeltetőknek benyújtaniuk az illetékes hatóságok felé, és hogyan kell azokat begyűjteni. Az EK által rendelkezésre bocsátott adatgyűjtési sablon szerkezetét tükrözi. - 4. sz. útmutató dokumentum útmutató a NIM adathitelesítésről: ez az útmutató a nemzeti végrehajtási intézkedések céljából végzett adatgyűjtés hitelesítési folyamatát magyarázza el 1. - 5. sz. útmutató dokumentum útmutató a CO 2 -kibocsátásáthelyezésről: a CO 2 - kibocsátásáthelyezés témáját mutatja be és azt, hogy az miként befolyásolja az ingyenes kiosztás számítását. - 6. sz. útmutató dokumentum útmutató a határokon keresztül folyó hőáramokról: azt fejti ki, hogyan működnek a kiosztási módszerek a létesítmény 'határain' keresztül történő hőátadás esetében. - 7. sz. útmutató dokumentum útmutató az új belépőkről és záradékokról: ez az útmutató az új belépőkre és a záradékok kezelésére vonatkozó kiosztási szabályokat magyarázza el. - 8. sz. útmutató dokumentum útmutató a hulladékgázról és a technológiai kibocsátású létesítményrészről: ez az útmutató a technológiai kibocsátású létesítményrészre, különösen a hulladékgáz kezelésére vonatkozóan magyarázza el a kiosztási módszert. - 9. sz. útmutató dokumentum ágazatspecifikus útmutató: ez az útmutató a termékreferenciaértékekről és a CIM intézkedésekben felsorolt egyes termékreferenciaértékek rendszerhatárairól ad részletes leírást. A dokumentumok listájának célja, hogy kiegészítse az Európai Bizottság által az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének III. fázisával kapcsolatban kiadott egyéb útmutató dokumentumokat, elsősorban az alábbiakat: - Útmutató az EU ETS irányelv I. mellékletének értelmezéséről (a légi közlekedést nem ideértve), és - Útmutató dokumentum a villamosenergia-termelő cégek azonosításához A jelen dokumentum cikkeiben szereplő hivatkozások általában a módosított EU ETS irányelvre és a CIM intézkedésekre utalnak. 1.3 Az útmutató dokumentumok használata Az útmutató dokumentumok az EU ETS III. fázisára vonatkozóan adnak tájékoztatást a 2013- tól érvényes új kiosztási módszer végrehajtásáról: a tagállamok ezt a tájékoztatást használhatják, amikor adatgyűjtést végeznek a CIM 7. cikke szerint abból a célból, hogy meghatározzák a létesítmények teljes listáját, illetve kiszámítsák a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti nemzeti végrehajtási intézkedések (NIM) esetében megállapítandó ingyenes kiosztást. 1 A 2003/87/EK irányelv 11. cikke 4

1.4 Kiegészítő útmutató Az útmutató dokumentumokon kívül a tagállamok hatóságai további segítséget kapnak egy telefonos ügyfélszolgálat és egy EK honlap formájában, amely az útmutató dokumentumok listáját, a gyakran ismétlődő kérdéseket (GYIK) és a hasznos referenciákat tartalmazza, http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/benchmarking_en.htm. 1.5 A jelen útmutató dokumentum kiterjedése és a kiosztási módszerek áttekintése Négy kiosztási módszer került kidolgozásra az ingyenes kibocsátási egységek létesítmények közötti kiosztásának számításához. A módszerek az alábbi szigorú sorrendben alkalmazandók: - Termék-referenciaérték - Hő-referenciaérték - Tüzelőanyag-referenciaérték - Technológiai kibocsátásokra vonatkozó koncepció Az 1. táblázat az egyes kiosztási módszerekre vonatkozó feltételekről ad áttekintést. A 2. bekezdés a létesítményrészekre való felosztást mutatja be, a 3.1-3.4 bekezdések pedig egyszerű példák használatával mutatják be az egyes módszereket. A kiosztás befejező lépéseit ezt követően a 4-6. bekezdések magyarázzák el, és további példák találhatók a 4. bekezdésben. 5

1. táblázat: négy kiosztási módszerre vonatkozó feltételek Módszer Érték Feltételek Termékreferenciaérték Hőreferenciaérték Lásd a listát a CIM I. mellékletébe n 62.3 Kibocsátási egységek / hőfogyasztás TJ mennyisége Termék-referenciaérték található a CIM I. mellékletében. A hő esetében az alábbi hat feltételt kell teljesíteni, hogy a hő-referenciaérték szerinti létesítményrész vonatkozhasson rá (3. cikk (c) pont): - A hő mérhető (mivel azonosítható csővezetékeken vagy vezetéken keresztül, hővezető közeg használatával történik a továbbítása, így hőmennyiségmérő van beszerelve vagy szerelhető be) - A hőt felhasználják (termékek gyártása, mechanikus energia, fűtés, hűtés) - A hőt nem használják villamos energia előállítására - A hő nem a salétromsav termék-referenciaérték határain belül keletkezik (10. cikk (6) bekezdés). - A hőt nem fogyasztják el a termék-referenciaérték rendszerhatárain belül - A hőt: az ETS létesítmény határain belül fogyasztják el, és ETS létesítmény állítja elő; VAGY az ETS létesítmény határain belül állítják elő, és nem-ets létesítmény vagy más entitás fogyasztja el villamos energia előállításon kívüli egyéb célra Vonatkozó kibocsátások Kibocsátások a termék rendszerhatárain belül Az elfogyasztott mérhető hő előállítására vonatkozó kibocsátások, amelyekre nem vonatkozik a termékreferenciaérték Tüzelőanyagreferenciaérték 56.1 Kibocsátási egységek / tüzelőanyagfelhasználás TJ mennyisége Az ETS-en kívül előállított hő nem használható ingyenes kiosztásra. A hővel kereskedő (és azt nem előállító vagy fogyasztó) üzemeltetők nem kapnak ingyenes kiosztási egységeket ilyen hő esetében. A határon keresztüli hőáramra vonatkozó további információk találhatók a 6. útmutató dokumentumban. A tüzelőanyag ráfordítás esetében az alábbi négy feltételt kell teljesíteni, hogy a tüzelőanyag-referenciaérték létesítményrész vonatkozhasson rá (3. cikk (d) pont): - A tüzelőanyagot nem fogyasztják el a termék- vagy hőreferenciaérték szerinti létesítményrész határain belül - A tüzelőanyagot nem használják villamos energia előállítására - A tüzelőanyagot nem fáklyázzák a biztonsági fáklyázás kivételével. - A tüzelőanyag égetésének célja: közvetlen fűtés vagy hűtés hővezető közeg nélkül VAGY mechanikus energia előállítása, amelyet nem villamos energia előállítására használnak VAGY termékek gyártása Tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátások, amelyekre nem vonatkozik termék- vagy hőreferenciaérték. 6

1. táblázat: négy kiosztási módszerre vonatkozó feltételek. A négy kiosztási módszerre vonatkozó feltételek (folytatás) Módszer Érték Feltételek Technológiai kibocsátásokra vonatkozó koncepció 0.97 Kibocsátási egységek/t echnológia i kibocsátás ok t mennyiség e A technológiai kibocsátások esetében az alábbi két feltételt kell teljesíteni, hogy a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész vonatkozhasson rájuk (3. cikk (h) pont): - A kibocsátásokra nem vonatkozik termék-referenciaérték vagy bármely más tartalék-referenciaérték; - A technológiai kibocsátásoknak tekintett kibocsátások: olyan nem-co 2 üvegházhatású gázkibocsátások, amelyeket a 2003/87/EK irányelv I. melléklete sorol fel és amelyek a CIM intézkedések I. mellékletében felsorolt termék-referenciaérték rendszerhatárokon kívül fordulnak elő az alábbiakban felsoroltak közül bármelyik tevékenységből származó CO 2 kibocsátások; Csak a gyártási technológia vagy kémiai reakció közvetlen és azonnali eredményeként kapott CO 2 vehető figyelembe. A CO vagy más tökéletlenül oxidálódott szén oxidációjából származó CO 2 nem tartozik ide függetlenül attól, hogy az oxidáció ugyanabban vagy más műszaki egységben megy-e végbe. Példa: A CO nyitott kemencében lezajló oxidációjából származó CO 2 nem tekinthető a jelen kategóriába tartozó technológiai kibocsátásnak (de a harmadik kategória alá eshet, ha a kritériumok teljesülnek). Mérhető hő, nem mérhető hő vagy villamos energia előállítása céljából az alábbi tevékenységek eredményeként keletkező, tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások, LESZÁMÍTVA az adott gázokéval azonos energiatartalmú földgázmennyiség égetéséből származó kibocsátásokat, figyelembe véve az eltérő energiaátalakítási hatékonyságokat (lásd a hulladékgázokra vonatkozó 8. útmutató dokumentumban a hulladékgázok meghatározására és a megfelelő kiosztásra vonatkozó további információkat). Vonatkozó kibocsátások A létesítményen belüli, az előző koncepciók körébe nem tartozó valamennyi technológiai kibocsátás A nem-jogosult kibocsátások nem tartoznak ide. Tevékenységek: o Ércek, dúsítmányok és szekunder anyagok fémvegyületeinek kémiai vagy elektrolitikus redukciója; o Fémek és fémvegyületek szennyeződéseinek eltávolítása; o Karbonátok lebomlása hő hatására, a füstgáz mosáshoz használt karbonátok kivételével; o Kémiai szintézis, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívüli egyéb elsődleges célból; o Széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználása, a hőtermelésen kívüli egyéb elsődleges célból; o Félfém-oxidok vagy nemfém-oxidok, például szilikon-oxidok és foszfátok kémiai vagy elektrolitikus redukciója. 7

2 A létesítmény felosztása létesítményrészekre Valamely létesítmény kiosztásának számításakor első lépésben az ún. létesítményrészeket kell meghatározni. A létesítményrész alatt az adott kiosztási rendszerhez kapcsolódó valamennyi ráfordítás, teljesítmény és megfelelő kibocsátás értendő. A létesítményrész határait nem szükségszerűen a fizikai technológiai egységek határai határozzák meg. Egy létesítmény legfeljebb n+6 létesítményrészre osztható fel, ahol n a létesítményen belül alkalmazandó termék-referenciaértékek száma (lásd a CIM intézkedések alatt a létesítményrészek négy típusának hivatalos meghatározásait: termék-referenciaérték szerinti létesítményrész (3. cikk (b) pont, hő-referenciaérték szerinti létesítményrész (3. cikk (c) pont), tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész (3. cikk (d) pont) és technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész (3. cikk (h) pont); lásd még az 1. útmutató dokumentumban a létesítményrészekre vonatkozó magyarázatot). Ügyelni kell arra, hogy a létesítményrészek között ne legyen átfedés. A ráfordításokra, teljesítményekre és megfelelő kibocsátásokra egynél több létesítményrész nem vonatkozhat, és minden egyes létesítményrész esetében kizárólag egy kiosztási módszer szerint végezhető a kiosztás. (Lásd az adatgyűjtésről szóló 3. útmutató dokumentumban a ráfordítások és teljesítmények felhasználására vonatkozó leírást) A létesítmények az alábbi lépésekben oszthatók fel létesítményrészekre. 2.1 A termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése 1a. lépés Egy vagy több termék-referenciaérték szerinti létesítményrész meghatározása (adott esetben) Termék-referenciaérték szerinti létesítményrészt kell meghatározni minden egyes alkalmazandó termék-referenciaérték esetében. Minden egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében: Azonosítsa a rendszerhatárokat (lásd az adatgyűjtésről szóló 3. és az ágazatspecifikus útmutatóról szóló 9. útmutató dokumentumokban a határok leírását). Keresse meg a vonatkozó termék-referenciaértékeket Keresse meg a CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapotot a CIM intézkedések I. és II. mellékletében (a megfelelő CO 2 -kibocsátásáthelyezési expozíciós tényezővel (CLEF) együtt) (A CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapotra vonatkozóan további információk a CO 2 -kibocsátásáthelyezésről szóló 5. útmutató dokumentumban találhatók) 8

Vegye figyelembe, hogy a BM p termék-referenciaértékek állandók a k év (2013-2020) alatt, míg a CLEF expozíciós tényező a k év alatt a CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapottól függően változhat (ha a termék esetében várható a CO 2 -kibocsátásáthelyezés expozíciós kockázata, akkor lényegében állandó marad, ellenkező esetben csökkeni fog az évek során; lásd a CO 2 - kibocsátásáthelyezésről szóló 5. útmutató dokumentumban a további információkat). 1b. lépés A vonatkozó ráfordítások és teljesítmények hozzárendelése (Ez csak akkor alkalmazandó, ha nem minden kibocsátásra vonatkoznak termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek.) Rendelje hozzá az összes megfelelő ráfordítást (pl. a termék előállításához szükséges nyersanyagok, tüzelőanyagok, hő és villamos energia) és teljesítményt (pl. gyártási tevékenység, hő, technológiai kibocsátások, hulladékgázok) a létesítményrészhez a 2005 és 2010 közötti időszak minden olyan évére vonatkozóan, amelyben a létesítmény üzemel. Ha egynél több termék-referenciaérték vonatkozik egy létesítményre, akkor ügyelni kell arra, hogy az egyes létesítményrészek ráfordításainak és teljesítményeinek hozzárendelése ne kétszer történjen meg. Ha egy létesítményben csak termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek vannak, akkor nem szükséges pontosan kiszámítani az egyes létesítményrészekhez rendelt tüzelőanyag- és hőmennyiségeket, mivel a kiosztás kizárólag az egyes termékekhez előállított termékmennyiségen alapul. Példa: létesítmény két termék-referenciaértékkel Az alábbi példában a hő és a tüzelőanyag beérkező áramait lényegében a két létesítményrész között kell megosztani; az egyes létesítményrészekhez rendelt energiatartalom összege nem haladhatja meg a létesítményen belül elfogyasztott hő és tüzelőanyag összes energiatartalmát, figyelembe véve a veszteségeket. CO 2 Production process Benchmarked Product 1 Fuel Heat CO 2 Production process Benchmarked Product 2 Production process gyártási technológia, Benchmarked Product Referenciaértékkel rendelkező termék, Fuel - Tüzelőanyag, Heat - Hő 2.2 A hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése 2a. lépés Egy vagy két hő-referenciaérték szerinti létesítményrész meghatározása (adott esetben) 9

Egy vagy két hő-referenciaérték szerinti létesítményrészt 2 kell meghatározni, ha: A létesítmény mérhető hőt fogyaszt a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész határain túl, amennyiben: - a hőt maga a létesítmény vagy egy másik ETS létesítmény állítja elő - a hő nem egy salétromsav termék-referenciaérték határain belül keletkezik - a hőt nem használják fel villamos energia előállítására A létesítmény mérhető hőt exportál egy nem-ets létesítményhez vagy entitáshoz, amennyiben: - a hő nem egy salétromsav termék-referenciaérték határain belül keletkezik - a hőt nem használják fel villamos energia előállítására A mérhető hőáramok az alábbiak közül az összes jellemzővel rendelkeznek: Nettó hőáramok, ami azt jelenti, hogy a hőellátóhoz visszatérő kondenzátum vagy hővezető közeg hőtartalmát le kell vonni. A mérhető hőadatok meghatározására vonatkozóan lásd az adatgyűjtésről szóló 3. útmutató dokumentumot. A hőáramok továbbítása azonosítható csővezetékeken vagy vezetékeken keresztül történik ÉS A hőáramok továbbítása hővezető közeg, pl. gőz, forró levegő, víz, olaj, folyékony fémek vagy sók használatával történik ÉS A hőáramok mérése hőmennyiségmérővel történik vagy lehetséges (ahol a hőmennyiségmérő olyan eszköz, amely az áramlás mennyiségek és hőmérsékletek alapján mérni tudja az előállított energiamennyiséget) A különböző hőforrásokból származó hő nincs megkülönböztetve Nincs megkülönböztetve a különböző forrásokból származó hő (pl. a különböző tüzelőanyagokból előállított, kazánok vagy CHP alkalmazásával, referenciaértékkel rendelkező gyártási technológia stb. melléktermékeként előállított hő) Lényegében a hő akkor jogosult az ingyenes kiosztásra, ha az ETS vonatkozik rá, és ha nem elektromos kazánnal történik az előállítása. Ez különösen abban az esetben lehet érvényes, amikor a mérhető hő közvetlenül kapcsolódik (égési folyamat vagy exoterm gyártási technológia) olyan forrásáramokhoz, amelyek az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmény nyomonkövetési (MP) tervében szerepelnek. E szabály alól az alábbiak jelentenek kivételt: 2 Rendszerint egy hő-referenciaérték szerinti létesítményrész lefedi az e részben meghatározott valamennyi megfelelő hőtermelést és/vagy hőfogyasztást. Csak abban az esetben szükséges két hő-referencia szerinti létesítményrész, ha a hőtermelés és/vagy hőfogyasztás a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett és nem kitett ágazatok/termékek folyamatait egyaránt szolgálja (további információkat a CO 2 -kibocsátásáthelyezésről szóló 5. sz. útmutató dokumentumban találhat). 10

- A salétromsav gyártási technológia során előállított hő exportálása vagy fogyasztása nem jogosult az ingyenes kiosztásra, mivel ezt a hőt már figyelembe vette a salétromsav referenciaérték. - A (GHG engedéllyel nem rendelkező) nem-ets üzemben vagy egységben előállított hő fogyasztása nem jogosult az ingyenes kiosztásra. - A villamos energia előállítására használt hő fogyasztása nem jogosult az ingyenes kiosztásra. Annak eldöntése, hogy egy vagy két hő-referenciaérték szerinti létesítményrészt kell-e meghatározni, azon termék CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapotától függ, amelyhez a hőfogyasztás szükséges: a CO 2 -kibocsátásáthelyezésnek vélhetően kitett termék gyártási technológiáján belül fogyasztott hőt és a CO 2 -kibocsátásáthelyezésnek vélhetően nem kitett termék gyártási technológiáján belül fogyasztott hőt egymástól eltérő létesítményrészben kell szerepeltetni (lásd a CO 2 -kibocsátásáthelyezésről szóló 5. útmutató dokumentumban a téma részletes leírását). 2b. lépés A megfelelő ráfordítások és teljesítmények hozzárendelése (adott esetben) Rendelje az összes megfelelő ráfordítást (például hőadatok) és teljesítményt (például a hőtermelésre vonatkozó kibocsátások) az egyes létesítményrészekhez a 2005 és 2010 közötti időszak minden olyan évére 3 vonatkozóan, amikor a létesítmény üzemelt. A hő-referenciaérték szerinti létesítményrész által fogyasztott hőmennyiség mérése a hőfogyasztó gyártósorokon, nem pedig a hőtermelő berendezéseknél történik. A hőreferenciaérték szerinti létesítményrészről nem-ets entitásra exportált hő esetében azonban a mérési hely a hőtermelő berendezések kilépésénél van. 2.3 A tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészek értékelése 3a. lépés Egy vagy két tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész meghatározása 4 (adott esetben) Egy vagy két tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészt kell meghatározni, ha az 1. táblázat szerinti tüzelőanyag-referenciaérték módszert szükséges használni, amennyiben a létesítmény a termék-referenciaérték határain kívül éget el tüzelőanyagot az alábbi célokra: Közvetlen fűtés vagy hűtés hővezető közeg nélkül Vagy termékek gyártása 3 Mérhető hő irodák és büfék fűtéséhez: ez a hő általában a BM termék rendszerhatárain belül szerepel. Amennyiben egy adott létesítményen belül nem sorolható fel BM termék létesítményrész, akkor az ilyen eszközökhöz kapcsolódó ráfordításokat, teljesítményeket és kibocsátásokat a BM hő létesítményrészen belül kell elszámolni. CL expozíció a létesítményen belüli legrelevánsabb gyártási technológiától függően. 4 A CO2-kibocsátásáthelyezési állapottól függően lásd a 2.2 bekezdésben és a CO2-kibocsátásáthelyezésről szóló 5. sz. útmutató dokumentumban a magyarázatot. 11

Vagy mechanikus energia előállítása, amelyet nem villamos energia előállítására használnak Azzal a feltétellel, hogy: A tüzelőanyagot nem használják villamos energia előállítására A tüzelőanyagot nem fáklyázzák a biztonsági fáklyázás kivételével. A biztonsági fáklyázás az őrlánghoz szükséges tüzelőanyagok és a rendkívül ingadozó mennyiségű, technológiai vagy visszamaradt gázok légköri zavaroknak kitett egységben történő elégetése, amit a vonatkozó engedélyek biztonsági okokból kifejezetten előírnak a létesítmény számára. A fenti meghatározás további magyarázatát a hulladékgázokról szóló 8. sz. útmutató dokumentumban találhatja meg. Megjegyzés: A hulladék kezelésére (mérhető hő visszanyerése nélkül) használt tüzelőanyag nem tekinthető tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészként jogosultnak, mivel nem kapcsolódik a fentiekben felsorolt három gyártási tevékenység (közvetlen fűtés/hűtés, termékek gyártása, mechanikus energia gyártása) közül egyikhez sem. Annak eldöntése, hogy egy vagy két tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészt kell-e meghatározni, azon termékek CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapotától függ, amelyekhez a tüzelőanyagot elégetik: a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően kitett termék gyártási technológiáján belül elégetett tüzelőanyagot és a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően nem kitett termék gyártási technológiáján belül elégetett tüzelőanyagot egymástól eltérő létesítményrészben kell szerepeltetni. Lásd a CO 2 - kibocsátásáthelyezésről szóló 5. útmutató dokumentumban a téma részletes leírását. 3b. lépés A megfelelő ráfordítások és teljesítmények hozzárendelése (adott esetben) Rendelje az összes megfelelő ráfordítást (elégetett tüzelőanyag) és teljesítményt (az elégetett tüzelőanyaghoz kapcsolódó kibocsátások) az egyes létesítményrészekhez a 2005 és 2010 közötti időszakon belül minden olyan évre vonatkozóan, amelyben a létesítmény üzemelt. 2.4 A technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek értékelése 4a. lépés Egy vagy két technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész meghatározása 5 (adott esetben) Egy vagy két technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészt kell meghatározni, ha a létesítmény technológiai kibocsátásai egy adott termék-referenciaérték határain kívül vannak, ahol a technológiai kibocsátások típusa lehet: 5 A CO2-kibocsátásáthelyezési állapottól függően lásd a 2.2 bekezdésben és a CO2-kibocsátásáthelyezésről szóló 5. sz. útmutató dokumentumban a magyarázatot. 12

a típus: a 2003/87/EC irányelv I. mellékletében felsorolt nem-co 2 üvegházhatású gázkibocsátások. Az N2O az egyetlen olyan nem-co 2 üvegházhatású gáz, amely szerepel az EU-ETS-ben a referenciaértékkel nem rendelkező termékekre vonatkozóan (csak a glioxal és glioxilsav gyártásából származó kibocsátások esetében). Az N2O globális felmelegedési potenciálja 310. b típus: a 2. táblázatban felsorolt tevékenységek közül bármelyikből származó CO 2 kibocsátások (amelyek nem az e tevékenységek során létrejött tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből származnak; mivel az ilyen 'közvetett CO 2 kibocsátások lényegében a c típusba tartoznak); c típus: Mérhető hő, nem mérhető hő vagy villamos energia előállítása céljából a 2. táblázatban felsorolt tevékenységek eredményeként termelt tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások, LESZÁMÍTVA az adott gázokéval azonos energiatartalmú földgázmennyiség égetéséből származó kibocsátásokat; Lásd a hulladékgázokra és technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészre vonatkozó 8. útmutató dokumentumban a hulladékgázok meghatározására, a b és a c típusú kibocsátások megkülönböztetésére és a megfelelő kiosztásra vonatkozó további információkat Annak eldöntése, hogy a technológiai kibocsátás szerinti koncepció alapján egy vagy két létesítményrészt kell-e meghatározni, azon termékek CO 2 -kibocsátásáthelyezési állapotától függ, amelyek gyártási technológiája az alábbi technológiai kibocsátásokkal jár: a CO 2 - kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően kitett termék gyártási technológiájából származó kibocsátásokat és a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően nem kitett termék gyártási technológiájából származó kibocsátásokat egymástól eltérő létesítményrészben kell szerepeltetni (lásd a CO 2 -kibocsátásáthelyezésről szóló 5. útmutató dokumentumban a téma részletes leírását). 2. táblázat A technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek meghatározása alá tartozó tevékenységek meghatározásai és példái (a CIM intézkedések 3. cikkének (h) pontja) Tevékenység meghatározása Példa Ércek, dúsítmányok és szekunder anyagok Réz előállítása réz-karbonát ásványokból fémvegyületeinek kémiai vagy elektrolitikus redukciója Fémek és fémvegyületek szennyeződéseinek Egy újrahasznosító technológia részeként eltávolítása kibocsátott hulladék szennyeződéseinek oxidációjából származó kibocsátások Karbonátok lebomlása, a füstgáz mosáshoz Magnézium-karbonát előállítása. használt karbonátok kivételével Kémiai szintézis, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívüli egyéb elsődleges célból Széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználása, a hőtermelésen kívüli egyéb elsődleges célból Akrilsav előállítása, acetilén előállítása (részleges oxidáció), akrilnitril előállítása (ammonoxidáció), formaldehid előállítása (részleges oxidáció/dehidrogénezés) A szerves adalékanyagok kerámiatermékek porozitásának növelése céljából alkalmazott oxidációjából származó kibocsátások 13

Félfém-oxidok vagy nemfém-oxidok, például szilikon-oxidok és foszfátok kémiai vagy elektrolitikus redukciója Szilícium előállítása, foszfát érc előállítása A negyedik és az ötödik kategória esetében fel kell mérni, hogy a hőtermelésen kívül a CO 2 tartalmú anyag felhasználásának van-e más célja is, és ha igen, melyiket kell az elsődleges célnak tekinteni. Példa: Mészgyártás, mivel a magas hőmérsékletű eljárás jelentős mennyiségű tüzelőanyag felhasználását igényli a kémiai reakcióhoz szükséges hő előállításához. Amennyiben a meszet többlet CO 2 mennyiséget igénylő finomítási eljárásokhoz (pl. cukorgyártáshoz) használják, az égési CO 2 kiegészítő célra szolgál. Ugyanakkor az eljárás nagy energiaintenzitása miatt a hőtermelést kell a tüzelőanyagégetés elsődleges céljának tekinteni és az így keletkező kibocsátások nem vonhatók a technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész körébe 6. 4a. lépés A megfelelő ráfordítások és teljesítmények hozzárendelése Rendelje az összes megfelelő ráfordítást (annak az anyagnak az adatai, amelyből a technológiai kibocsátások származnak, adott esetben) és teljesítményt (pl. a hulladékgázok felhasználásához kapcsolódó technológiai kibocsátások, adatok, beleértve az égetésükből származó kibocsátásokat) az egyes létesítményrészekhez a 2005 és 2010 közötti időszakon belül minden olyan évre vonatkozóan, amelyben a létesítmény üzemelt. 6 A fenti szempontoktól függetlenül a finomítási eljárásokhoz ugyanabban a létesítményben használt mésztermékek előállítása során keletkező karbonátok lebomlásából származó kibocsátások nem tekinthetők a technológiai kibocsátás létesítményrész tárgyának, és nem vonhatók a nyomon követés és jelentéskészítés körébe. A kicsapódott kalcium-karbonát (PCC) előállítása nem tekinthető finomítási eljárásnak, és ezért a PCC előállításhoz gyártott és felhasznált mész a "mész" termék-referenciaérték körébe tartozik. Ezenkívül az ilyen kibocsátások esetében az ETS létesítményekre vonatkozó szabályok szerinti nyomon követés és jelentéskészítés szükséges. 14

3 A létesítményrész szerinti kiosztás meghatározása A megfelelő létesítményrészek meghatározása után kiszámítható a létesítményrészekhez való kiosztás. Minden egyes létesítményrész kizárólag egyetlen kiosztási módszert alkalmazhat. Ez a fejezet a különböző kiosztási módszerek alkalmazását magyarázza el. Az egyes létesítményrészek esetében a múltbeli tevékenységi szintet a 6. fejezetben körvonalazott koncepció szerint kell meghatározni. 3.1 Termék-referenciaérték szerinti létesítményrész Az 1. ábrán egy termék-referenciaérték szerinti létesítményrész látható. A pontozott vonal a létesítményrész rendszerhatárait mutatja. A kiosztás meghatározása a referenciaértékkel rendelkező termék gyártásán alapul. CO 2 Földgáz Fűtőolaj l Hő Production Gyártási technológia process Referenciaértékkel rendelkező termék 1. ábra Termék-referenciaérték szerinti létesítményrész 1c. lépés Múltbeli tevékenységi szint meghatározása Az egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek múltbeli tevékenységi szintjei (HAL p ) a referenciaértékkel rendelkező termék gyártási mennyiségeiben vannak megadva. A termék definíciók és a gyártási egységek meghatározása a CIM intézkedésekben találhatók, és az ágazatspecifikus útmutatóról szóló 9. útmutató dokumentum magyarázza el őket. 1d. lépés Előzetes ingyenes kiosztás számítása Az egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekre vonatkozó előzetes éves mennyiség kiosztás: F sub_ p BM HAL P p Ahol: F _ A p termék előzetes éves kiosztása (EUA-ban kifejezve) sub p BM p HAL p A p termék termék-referenciaértéke (EUA-ban/termékegységben kifejezve) A p termék múltbeli tevékenységi szintje, tehát az éves mediántermelés az alapadat gyűjtésben meghatározottak és hitelesítettek szerint az 15

alapidőszakon belül (termékegységben kifejezve) Lásd az ágazatspecifikus útmutatóról szóló 9. útmutató dokumentumban a különböző termékek esetében használandó gyártási egységeket. A tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetősége Az olyan eljárásokban, ahol tüzelőanyagot vagy villamos energiát használhatnak egyenértékű termék (pl. ásványgyapot) gyártásához szükséges hő vagy mechanikus energia előállításához, az energiahordozó kiválasztása nem befolyásolhatja a referenciaérték meghatározását. Ezekben az esetekben a referenciaérték meghatározásakor közvetett kibocsátások lettek figyelembe véve. A 2. ábra azt mutatja, hogyan veszi figyelembe a referenciaérték-görbe (sárga görbe) mind a közvetett (kék oszlop), mind a közvetlen (sárga oszlop) kibocsátásokat a referenciaérték (zöld) megállapításához. Emissions/unit output Kibocsátások/egység teljesítménye Indirect emissions (from electricity consumption) Közvetett kibocsátások (villamos energia fogyasztásból) Direct emissions Közvetlen kibocsátások Plants (sorted with respect to performance) Üzemek (teljesítmény szerint rendezve) Benchmark Referenciaérték 2. ábra A referenciaértékek meghatározása a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetősége esetén A kiosztás azonban kizárólag a közvetett kibocsátásokon alapulhat. Annak érdekében, hogy a referenciaértékek és a kiosztás között ne legyen ellentmondás, az érintett (a CIM intézkedések I. mellékletének (2) bekezdésében meghatározott) termék-referenciaértékek esetében az előzetes kiosztást a közvetlen és az összes kibocsátás arányának felhasználásával kell kiszámítani (lásd az alábbi egyenletet). Az ágazatspecifikus útmutatóról szóló 9. útmutató dokumentum további információkat ad azokról az ágazatokról, amelyekre ez vonatkozik. Ha a referenciaérték közvetlen és közvetett kibocsátásokon alapul, az előzetes éves kiosztási mennyiséget az alábbiak szerint kell meghatározni: F P Em Em direct direct Em Em NetHeatImport NetHeatImport Em Elec BM P HAL P Ahol: 16

F P : Egy termék-referenciaérték szerinti létesítményrész előzetes éves kiosztása (EUA-ban kifejezve). BM P : Termék-referenciaérték (EUA-ban/termékegységben kifejezve). HAL P : Múltbeli tevékenységi szint, tehát az éves mediántermelés az alapadat gyűjtésben meghatározottak és hitelesítettek szerint az alapidőszakon belül (termékegységben kifejezve). Em direct : Közvetlen kibocsátások a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain belül az alapidőszakban. Ezek adják a teljes alapidőszakra (2005-2008 vagy 2009-2010) vonatkozó összes halmozódó kibocsátást a kapacitás, tevékenység vagy működés esetlegesen előforduló változásaitól függetlenül. A közvetlen kibocsátások közé tartoznak a referenciaértékkel rendelkező gyártási technológia rendszerhatárain belül fogyasztott hő azonos ETS létesítményen belüli előállításából származó kibocsátások. A közvetlen kibocsátások közé (meghatározás szerint) nem tartoznak a villamos energia termeléséből, illetve a nettó hőexportból/más ETS létesítményekből vagy nem-ets entitásokból származó importból adódó kibocsátások. Em NetHeatImportl : A más ETS létesítményekből és nem-ets entitásokból származó nettó mérhető hőimportból az alapidőszakon belül adódó kibocsátások a termékreferenciaérték szerinti létesítményrész esetében. A hőtermelés helyétől és módjától függetlenül a tonna CO 2 -ben kifejezett kibocsátások számítása az alábbiak szerint történik: Em NetHeatImp ort Net Heat Import 62.3 Ahol a nettó hőimport a más ETS létesítményekből és nem-ets entitásokból az alapidőszakon belül származó összes nettó, mérhető hőimport a termékreferenciaérték szerinti létesítményrész esetében, TJ-ben kifejezve. Ez adja a teljes alapidőszakra (2005-2008 vagy 2009-2010) vonatkozó összes halmozódó nettó hőimportot a kapacitás, tevékenység vagy működés esetlegesen előforduló változásaitól függetlenül. Em Elec : A villamos energia fogyasztásból származó közvetett kibocsátások a termékreferenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain belül az alapidőszakban. A villamos energia termelés helyétől és módjától függetlenül a tonna CO 2 -ben kifejezett kibocsátások számítása az alábbiak szerint történik: Em Elec Elec. use 0.465 Ahol az Elec.use a referenciaértékkel rendelkező termék gyártásának rendszerhatárain belüli villamos energia fogyasztás az alapidőszak alatt, MWh-ban kifejezve. Ez adja a teljes alapidőszakra (2005-2008 vagy 2009-17

2010) vonatkozó összes villamos energia fogyasztást a kapacitás, tevékenység vagy működés esetlegesen előforduló változásaitól függetlenül. Hőimport nem-ets létesítményektől A salétromsav-referenciaértékek hatálya alá tartozó termékeket gyártó nem-ets létesítmény vagy létesítményrész által termelt hő fogyasztása nem jogosult az ingyenes kiosztásra. Ezért, amikor egy termék-referenciaérték szerinti létesítményrész nem-ets létesítmény által termelt hőt importál, a hőmennyiséghez tartozó kiosztást le kell vonni az összes kiosztásból. Lásd a határon keresztüli hőáramokról szóló 6. útmutató dokumentumban a téma részletesebb magyarázatát. 3.2 Hő-referenciaérték szerinti létesítményrész A 3. ábrán egy hő-referenciaérték szerinti létesítményrész látható. A pontozott vonal a létesítményrész rendszerhatárait mutatja. A kiosztás a mérhető hőfogyasztás alapján kerül megállapításra. CO 2 Földgáz (TJ) Fűtőolaj (TJ) Hő (TJ) Production Gyártási technológia process Referenciaé rtékkel nem rendelkező termék 3. ábra Hő-referenciaérték szerinti létesítményrész. 2c. lépés A múltbeli tevékenységi szint meghatározása Egy hő-referenciaérték szerinti létesítményrész éves múltbeli tevékenységi szintje (HAL h ) TJben van kifejezve és az alábbiak összege: - Maga a létesítmény vagy másik ETS létesítmény által előállított nettó mérhető hő fogyasztása a termék-referenciaérték határain kívül, amennyiben a hő termelése nem salétromsav termék-referenciaérték határain belül történik, és azt nem villamos energia termelésére használják. - Nem-ETS fogyasztókhoz exportált nettó mérhető hőtermelés, amennyiben a hőt nem salétromsav termék-referenciaérték határain belül termelik és nem villamos energia termelésre használják. Lásd a határon keresztüli hőáramokról szóló 6. útmutató dokumentumban a téma részletesebb leírását. Lényegében nincs megkülönböztetve a különböző forrásokból származó hő (lásd a 2. bekezdésben a 2a. lépés alatt a további magyarázatokat) 18

Ha nem állnak rendelkezésre múltbeli mérhető hőmennyiség adatok, a múltbeli tevékenységi szintet közelítő adatokkal kell számítani. Lásd az adatgyűjtésről szóló 3. útmutató dokumentum B mellékletében a közelítő adatok használatának részletesebb leírását. 2d. lépés Előzetes ingyenes kiosztás számítása Az alábbi egyenlet használatával számítsa ki az egyes hő-referenciaérték szerinti létesítményrészekre vonatkozó előzetes éves kiosztást: F sub_ h BM HAL sub h BM h ahol F _ A létesítményrészre vonatkozó előzetes, éves kiosztás k évben, a hőreferenciaérték alapján (EUA-ban kifejezve) Hő-referenciaérték; beállított értéke: 62,3 tco 2 / TJ. h h Csak a nettó hőáramoknak van jelentőségük, ami azt jelenti, hogy a hőellátóhoz visszatérő kondenzátum vagy hővezető közeg hőtartalmát le kell vonni. A nem-ets fogyasztók részére exportált hő esetében a nettó hőexportot kell használni a nettó hőfogyasztás helyett, és a kiosztást a hőtermelőhöz kell rendelni. Általános szabályként a nem-ets üzem esetében nem feltételezhető a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának való kitettség. Amennyiben az üzemeltető indokoltan véli úgy, hogy a nem- ETS hőfogyasztót CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázata érheti, ezt kellő mértékben kell bizonyítania az illetékes hatóságok felé. Lásd a határon keresztüli hőáramokról szóló 6. útmutató dokumentumban a téma részletesebb leírását. 3.3 Tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész A 4. ábrán egy tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész látható. A pontozott vonal a létesítményrész rendszerhatárait mutatja. A kiosztás a mérhető tüzelőanyagfogyasztás alapján kerül megállapításra. CO 2 Földgáz (TJ) Fűtőolaj (TJ) Hő (TJ) Production Gyártási technológia process Referenciaért ékkel nem rendelkező termék 4. ábra Tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész 19

3c. lépés A múltbeli tevékenységi szint meghatározása A tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész éves múltbeli tevékenységi szintje (HAL f ) a (TJ-ben kifejezett) termék-referenciaérték határain kívüli tüzelőanyag-fogyasztást jelenti, azzal a feltétellel, hogy a tüzelőanyagot termékek, mechanikus energia vagy fűtés/hűtés előállításához használják fel, nem pedig villamos energia termeléséhez vagy mérhető hő termeléséhez. Az éves múltbeli tevékenységi szint magában foglalja a biztonsági fáklyázáshoz használt tüzelőanyag mennyiséget. Az egyéb célokra (pl. a termékreferenciaérték határain kívüli hulladékkezelésre) használt üzemanyagot nem lehet figyelembe venni. Amennyiben egy folyamat teljes tüzelőanyag ráfordításának részeként a tüzelőanyag nem kerül felhasználásra nem mérhető hő termelésére szolgáló égetési folyamatban, mivel azt hulladékgázokat előállító egyéb kémiai reakciókra használják fel (pl. fémércek kémiai redukciója, kémiai szintézisek stb.), ez a tüzelőanyag mennyiség nem vehető figyelembe a tüzelőanyag létesítményrész(ek) múltbeli tüzelőanyag-fogyasztásának megállapításában. A témával kapcsolatban további információk a hulladékgázokról szóló 8. útmutató dokumentumban találhatók. 3d. lépés Előzetes ingyenes kiosztás számítása Az alábbi egyenlet használatával számítsa ki az egyes tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészekre i vonatkozó előzetes éves kiosztást: F sub_ f BM HAL f f ahol F _ A létesítményrész előzetes éves kiosztása (EUA-ban kifejezve) sub BM f HAL f f Tüzelőanyag-referenciaérték; beállított értéke: 56,1 tco 2 / TJ. A létesítményrész múltbeli tüzelőanyag-fogyasztása (TJ-ben kifejezve) 3.4 Technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész Az 5. ábrán egy technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész látható. A pontozott vonal a létesítményrész rendszerhatárait mutatja. A kiosztás a múltbeli technológiai kibocsátások alapján kerül megállapításra. 20

Non Nem -CO 2 CO 2 CO (tökéletlen égés) Redukálószer (TJ) Hő (TJ) Production Gyártási technológia process Referenciaér tékkel nem rendelkező termék 5. ábra Technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész 4c. lépés A múltbeli tevékenységi szint meghatározása A technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész múltbeli tevékenységi szintje (HAL e ) (tco 2 e egységben kifejezve) az alábbiak összege: olyan nem-co 2 üvegházhatású gázkibocsátások, amelyeket a 2003/87/EK irányelv I. melléklete sorol fel, és amelyekre nem vonatkozik termék-referenciaérték vagy bármely más tartalék-referenciaérték ( a típus) a 4a. lépésben felsoroltak közül bármely tevékenységből származó CO 2 kibocsátások ( b típus, lásd a 2. bekezdést) Mérhető hő, nem mérhető hő vagy villamos energia előállítása céljából a 4a. lépésben (lásd 2. bekezdés) felsorolt tevékenységek eredményeként keletkező, tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások, LESZÁMÍTVA az adott gázokéval azonos energiatartalmú földgázmennyiség égetéséből származó kibocsátásokat, figyelembe véve az eltérő energiaátalakítási hatékonyságokat. A tökéletlenül oxidálódott szénre vonatkozó kiosztás lényegében a hulladékgázok kiosztását foglalja magába ( c típus) A technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészekre és hulladékgázokra vonatkozó további információk a 8. útmutató dokumentumban találhatók. 4d. lépés Előzetes ingyenes kiosztás számítása Az alábbi egyenlettel számítsa ki az egyes olyan létesítményrészekre vonatkozó kiosztást, amelyekre a múltbeli kibocsátások koncepció érvényes: F sub_ e PRF HAL e ahol F _ A létesítményrész előzetes éves kiosztása sub e PRF HAL e Redukciós tényező, amelynek beállított értéke 0,97 (dimenzió nélküli). A létesítményrész múltbeli technológiai kibocsátásai (tco 2 eq egységben kifejezve) 21

A b típusú technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek esetében a múltbeli tevékenységi szint az alapidőszakon belüli CO 2 kibocsátásokon alapul. A tökéletlenül oxidálódó szén (pl. CO) és a CO 2 keverékei esetében a múltbeli tevékenységi szintnek a gáz összes széntartalmán belüli CO 2 arány méréseiből származó eredményeken kell alapulnia a vonatkozó európai szabványok szerint, a megfelelő alapidőszakra kiterjedően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen múltbeli mérési adatok, azon a feltevésen alapuló alapértéket kell alkalmazni, hogy a gázkeverék széntartalmának 75%-a teljesen oxidálódik (CO 2 ). A hulladékgázok égetéséből származó technológiai kibocsátások esetében lásd a hulladékgázokra vonatkozó 8. útmutató dokumentumot. 22

4 Éves alap, előzetes és végleges kiosztás létesítményenként 4.1 Alap kiosztás A létesítményenkénti kibocsátási egységek éves összes alapmennyiségének kiszámításakor a létesítményrészekre kiosztott mennyiségek összegét kell figyelembe venni, a CO 2 - kibocsátásáthelyezési expozíciós tényező figyelmen kívül hagyásával, amely: basis inst F i i sub F basis F inst A létesítmény összes alap kiosztása F Az i létesítményrész éves kiosztása i sub Bár ez az összeg nem szükségszerűen tükrözi a létesítményekhez rendelt előzetes mennyiséget, fel kell tüntetni a NIM intézkedésekben, mivel az ágazatok közötti redukciós tényező meghatározásához lesz felhasználva. 4.2 Előzetes kiosztás A létesítményenkénti kibocsátási egységek előzetes, összes éves mennyiségének kiszámításához meg kell szorozni a kiosztást az egyes létesítményrészek CO 2 - kibocsátásáthelyezési expozíciós tényezőjével. F ( k) F EF ( k) inst i i sub i sub ahol F inst (k) A létesítményhez rendelt előzetes összes kiosztás k évben i F sub Az i létesítményrész kiosztása EF i sub (k) Az i létesítményrész CO 2 kibocsátásáthelyezési expozíciós tényezője k évben. 4.3 Végleges kiosztás A villamosenergia-termelő cégnek nem minősülő létesítmények esetében az egységek éves összes mennyiségét az alábbi módon kell meghatározni: final inst F ahol ( k) F ( k) CSF ( k) inst F final inst (k) A létesítményhez rendelt végleges összes kiosztási mennyiség k évben CSF (k) Ágazatok közötti korrekciós tényező k évben (szükség esetén) 23

A villamosenergia-termelő cégnek minősülő létesítmények esetében az egységek éves összes mennyiségét az alábbi módon kell meghatározni: F ( k) F ( k)* LRF ( k) final inst inst ahol k k év F final inst (k) A létesítményhez rendelt végleges összes kiosztási mennyiség k évben F inst (2013) A létesítmény előzetes kiosztása k évben LRF(k) Lineáris csökkentési tényező (ld: a tábla lentebb) Év Lineáris csökkentési tényező 2013 1,0000 2014 0,9826 2015 0,9652 2016 0,9478 2017 0,9304 2018 0,9130 2019 0,8956 2020 0,8782 24

5 A kezdő kapacitás meghatározása a CIM 7.3 cikke szerint Az üzemeltetőknek az alábbiak tekintetében kell meghatározniuk és benyújtaniuk a létesítményrész kezdő telepített kapacitását: - Valamennyi termék-referenciaérték szerinti létesítményrész - Minden olyan létesítményrész, amelynek kapacitása jelentős mértékben változott az alapidőszakban. Ez a fejezet azt magyarázza el, hogyan kell az alapidőszakon belül bekövetkező jelentős kapacitásváltozások nélküli termék-referenciaérték szerinti létesítményrész kapacitását meghatározni a CIM 7. cikkének (3) bekezdése szerint. A jelen dokumentum 6.4 bekezdése magyarázza el, hogyan kell az olyan létesítményrészt meghatározni, amelynek kapacitásában jelentős változás következett be az alapidőszak során. Meg kell különböztetni az engedélyekben szereplő kapacitás referenciáktól azt a kapacitást, amelynek meghatározása a CIM szerint az ingyenes kibocsátási egységek számának számítása, a standard kapacitás kihasználási tényezők (SCUF) számítása vagy a jelentős változások értékelése céljából történt. A különböző létesítményrészek kapacitásainak meghatározása ugyanazokra a tevékenységekre terjed ki, mint a múltbeli tevékenységi szintek, és ugyanabban az egységben kell kifejezni őket. Lásd a 3. fejezetben a múltbeli tevékenységi szintek meghatározását, valamint az 1. táblázatban azoknak a feltételeknek az áttekintését, amelyeket a hő, tüzelőanyag és technológiai kibocsátások esetében teljesíteni kell ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni őket a hő-referenciaérték szerinti, a tüzelőanyagreferenciaérték szerinti és a technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek múltbeli tevékenységi szintjeinek és kapacitásainak a meghatározásánál. A rendelkezésre álló adatoktól függően a kapacitást az 1. módszer vagy 2. módszer szerint kell meghatározni. 1. módszer a kapacitás meghatározása múltbeli adatok alapján Amikor az lehetséges, a kapacitásnak mindig a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti termelés múltbeli adatain kell alapulnia. Ha a CIM I. mellékletében nem szerepel más referencia, akkor a kapacitások az eladható (nettó) termelésként kifejezett termék tonnamennyiségére, illetve az érintett anyag 100%-os tisztaságára vonatkoznak (a részletekre vonatkozóan lásd az ágazatspecifikus útmutatóról szóló 9. sz. útmutató dokumentumot). Az üzemeltető meghatározza a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti időszak 2 legnagyobb havi termelési mennyiségét. Ennek a 2 értéknek az átlagát kell az üzem kezdő 25

havi kapacitásának tekinteni minden további korrekció vagy módosítás nélkül. Az üzem kezdő telepített kapacitását ez a 12 hónappal megszorzott érték fogja adni. 2. módszer a kapacitás meghatározása kísérleti hitelesítés alapján A 2. módszer csak akkor alkalmazható, ha a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti időszak legnagyobb havi termelési mennyiségei azért nem számíthatók ki, mert hiányoznak az ezen időszak alatti termelés adatai (mert például a létesítmény 2 hónapnál rövidebb ideig üzemelt az adott alapidőszakon belül, vagy elveszett a nyilvántartás); ilyen esetben az üzemeltetőnek el kell magyaráznia azokat a körülményeket, amelyek a módszertani jelentésen belül ennek a lehetőségnek a kiválasztásához vezettek, ezt pedig a hitelesítőnek hitelesítenie kell. A végső szót mindig a CA mondja ki. Ha a CA megítélése szerint az indok nem elégséges, akkor a termelést konzervatív módon kell felmérni (pl. eladási adatok, más hónapokból extrapolált adatok vagy létesítményrészekre lebontott, létesítményszintű adatokon alapuló becslések) a kapacitás meghatározása érdekében (lásd az adatgyűjtésről szóló 3. útmutató dokumentumban a konzervatív felmérésekre vonatkozó leírást). Ebben az esetben az alapadatok gyűjtése során az üzemeltető elvégzi a létesítményrész kapacitásának kísérleti hitelesítését egy független harmadik fél felügyelete alatt. A hitelesítés 48 órás folyamatos vizsgálatra terjed ki, amelyet a létesítmény normál üzeme során alkalmazott működési eljárások szerint kell elvégezni. A független harmadik félnek jelen van ezen a vizsgálaton, hogy a termelési szintet, illetve a legyártott termékre vonatkozó paramétereket összevesse az ágazatra jellemző értékekkel, valamint a létesítmény korábbi termelési eljárásaira vonatkozóan rendelkezésre álló adatokkal, ha vannak ilyenek. Különösen a legyártott termék minőségére vonatkozó paramétereket kell figyelembe venni annak ellenőrzése céljából, hogy a vizsgálat alatti termelés minősége megfelel-e a létesítményben általában gyártott termék minőségének. Az üzem kezdő havi kapacitásának megállapításához a kísérleti hitelesítés 2 napja során elért átlagos termelést meg kell szorozni 30 nappal. Az üzem kezdő telepített kapacitását ez a 12 hónappal megszorzott érték fogja adni. Az eredmények korlátozott hozzáadott értéke miatt a termék-referenciaértékekre vonatkozó SCFU tényezők kiszámításához szükséges kezdő kapacitás megállapítása céljából ajánlatos nem a 2. módszert alkalmazni. 26