A kölcsönös megfeleltetés jogi háttere és általános elvei Bevezetés A kölcsönös megfeleltetés a megreformált Közös Agrárpolitika (KAP) központi eleme mondta Mariann Fischer Boel, a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos A közvetlen támogatások csak akkor lesznek elfogadhatók a nyilvánosság számára, ha az emberek látják, hogy a termelőket a vidéken létfontosságú feladatok elvégzéséért cserébe támogatjuk. Ilyen rendszer bevezetésének eredete a 70-es évekre nyúlik vissza, az akkori amerikai agrárpolitikához. Akkor kötöttek össze bizonyos támogatási programokat egyéb ahhoz nem teljesen kapcsolódó kötelezettségek teljesítésével. Ez a kapcsolat az egyes eltérő programok között volt az un. kölcsönös megfelelés, amit később a mezőgazdasági célok és a környezetvédelmi kötelezettségek összekötésére alkalmaztak. Az EU, a rendszer bevezetésével a nemzetközi tárgyalások, megegyezések sikeres végrehajtásának garanciáit is lefektette a tényleges versenyképesség javítás és a környezetvédelmi-, élelmiszerbiztonsági- és állatvédelmi célok megvalósulása mellett. Az EU álláspontja szerint a kölcsönös megfeleltetés a KAP lényegi része és a jövőben is így kívánja kezelni a közösség. Ez természetesen nem jelenti a rendszer változatlanságát. A szabályozás fontosságát és szigorát jelzi, hogy bevezetését 2003. évi tanácsi rendelet, 2004. évben ennek végrehajtását szabályozó bizottsági rendelet határozza meg. További alkalmazását a 2005. évben elindított Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló tanácsi rendelet, és ennek végrehajtását tartalmazó 2006. évi bizottsági rendelet fogalmazza meg. Az EU jogrendjének sajátja, hogy a rendeleti szintű közösségi szabályok a tagállamok számára a hatályba lépéssel egyidejűleg közvetlenül alkalmazandók. A rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. fogalmaz az EU jogszabályi szövege. Nemzeti szintű szabályozást csak a rendeletben tagállami hatáskörbe utalt kérdésekről, továbbá szükség esetén nem szabályozott végrehajtási kérdésekben lehet alkotni. A gazdálkodók konkrét kötelezettségeit a tagállamok határozzák meg a fentiek figyelembe vételével. Az EU jogszabályai a tagállami érdekek, a Bizottság vizsgálata, valamint a Tanács döntése alapján változhat, változik folyamatosan. Az alkalmazásból érkező folyamatos visszajelzések ezen szabályok folyamatos változását eredményezi, természetesen megfelelő tagállami egyetértés mellett (minősített többség). Valamennyi közösségi jogszabály konszolidált változata az EU honlapján (EUR-LEX) megtalálható az EU 27 hivatalos nyelvén.
2 A KAP állapotfelmérése (health check) folyamatban van, ennek részét képezi a kölcsönös megfeleltetés felülvizsgálata is. Az elemzés célja, hogy felmérje, vajon a követelmények végrehajtási költsége és haszna közötti helyes egyensúly fennáll-e, továbbá az, hogy a fenntartható mezőgazdaság irányába történő változásnak valóban hatékony eszköze-e a meghatározott követelmény. A kölcsönös megfeleltetés szabályait meghatározó jogszabályok pontos megnevezése: 1. A TANÁCS 1782/2003/EK RENDELETE (2003. szeptember 29.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/ EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról 2. A BIZOTTSÁG 796/2004/EK RENDELETE (2004. április 21.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 3. A TANÁCS 1698/2005/EK RENDELETE (2005. szeptember 20.) az Európai Mezgazdasági Vidékfejlesztési Alapból(EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról 4. A BIZOTTSÁG1975/2006/EK RENDELETE (2006. december 7.) a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 5. 2007. évi XVII. törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről 6. 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet a kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről Leggyakrabban használt fogalmak: BIZOTTSÁG 796/2004/EK RENDELETE alapján
3 kölcsönös megfeleltetés : a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények és a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikkével összhangban; a kölcsönös megfeleltetés területei : az 1782/2003/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények különböző területei, és a szóban forgó rendelet 5. cikkében meghatározottak szerinti jó mezőgazdasági és ökológiai állapot jogi aktus : az 1782/2003/EK rendelet III. mellékletében felsorolt minden egyes irányelv és rendelet; azonban a szóban forgó rendelet III. mellékletének 6., 7., 8. és 8a. pontjában felsorolt irányelv és rendeletek egyetlen jogi aktust alkotnak; előírások : a tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 5. cikkével és IV. mellékletével összhangban meghatározott előírások, valamint az e rendelet 4. cikkében meghatározottak szerinti állandó legelővel kapcsolatos kötelezettségek; követelmény : a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban alkalmazva az egyes, az 1782/2003/EK rendelet III. mellékletében említett cikkek bármelyikéből eredő jogszabályban foglalt olyan gazdálkodási követelmények egy adott jogi aktuson belül, amelyek a lényegükben eltérnek ugyanazon jogi aktus egyéb követelményeitől; megfelelés hiánya : a követelményeknek és előírásoknak való bárminemű meg nem felelés; szakosított ellenőrzési szervek : az 1782/2003/EK rendelet 25. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban az e rendelet 42. cikkében említett, a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek és a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotnak való megfelelés biztosításáért felelős, illetékes nemzeti ellenőrző hatóságok; Az Európai Unió szabályainak ismertetése 1. A TANÁCS 1782/2003/EK RENDELETE (A TANÁCS 1698/2005/EK RENDELETE, az alkalmazás hatályának kiszélesítése a vidékfejlesztés egyes területeire) 1.1. A kölcsönös megfeleltetés bevezetésének elvei A rendszer lényege, hogy a közvetlen támogatás teljes kifizetését a mezőgazdasági földterülettel, a mezőgazdasági termeléssel és tevékenységekkel kapcsolatos szabályok betartásához köti, nem pedig előre meghatározott mezőgazdasági termékek termeléséhez. A rendszernek két fő eleme van: Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, 19 jogszabály alapján (JFGK) Helyes Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Állapot (HMKÁ) A rendszer célja a környezetre, az élelmiszer-biztonságra, az állategészségügyre és az állatok kíméletére, valamint a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó alapvető előírásoknak a közös piacszervezés keretébe való beillesztése, továbbá a versenyképes, és fenntartható gazdálkodás elősegítése. A meghatározott követelmények és előírások be nem tartása esetén arányos, objektív és a
4 progresszivitás elvén alapuló szabályok szerint részben vagy egészben vissza kell vonni a közvetlen támogatást. Annak érdekében, hogy a gazdálkodók könnyebben megfelelhessenek a modern, magas színvonalú mezőgazdaság előírásainak, átfogó szaktanácsadó rendszert kellett a tagállamoknak létrehozni. A tanácsadói tevékenységnek legalább a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre, valamint a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára kell kiterjednie. A mezőgazdasági tanácsadó rendszernek segítenie kell abban, hogy mind jobban tudatosítsák a környezettel, az élelmiszer-biztonsággal, az állategészségüggyel és az állatok kíméletével összefüggő anyagi és gazdálkodási folyamatokat, anélkül, hogy bármely módon átvenné a szabályok betartását illető kötelezettséget és felelősséget. 1.2. Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények A követelmények betartását a közvetlen kifizetésben részesülő mezőgazdasági termelőkőn kívül, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a mezőgazdasági földterületek fenntartható használatát szolgáló intézkedések alapján (így: a hegyvidéki mezőgazdasági termelőknek a természeti hátrány miatt nyújtott kifizetések; a hegyvidéki területeken kívüli hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek nyújtott kifizetések; a Natura 2000 kifizetések és a 2000/60/EK irányelvhez kapcsolódó kifizetések; az agrár-környezetvédelmi kifizetések; az állatjóléti kifizetések), továbbá az erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó intézkedések alapján (így: a mezőgazdasági földterület első erdősítése; Natura 2000 kifizetések; az erdőkörnyezetvédelmi kifizetések) támogatást igénylőknek is be kell tartania, ezen támogatások esetében kell ellenőrzéseket végrehajtani. (A TANÁCS 1698/2005/EK RENDELETE 51. cikk) Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények a következő szakterületeket érintik: természetvédelem környezetvédelem köz-, állat- és növényegészségügy, állatok kímélete. Az egyes követelmények bevezetését meghatározott ütemezés szerint kell végrehajtani. A bevezetés 2009. január 1-i dátuma nem kötődik semmilyen más feltételhez. A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények felsorolása Bevezetés: A csomag 2009. január 1-jétől Környezetvédelem 1. A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről 3. cikk, a 4. cikk (1), (2) és (4) bekezdése, 5., 7. és 8. cikk 2. A Tanács 1979. december 17-i 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről 4. és 5. cikk
5 3. A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről 3. cikk 4. A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 4. és 5. cikk 5. A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről 6., 13., 15. cikk és a 22. cikk b) pontja Köz- és állategészségügy Állatok azonosítása és nyilvántartása 6. A Tanács 1992. november 27-i 92/102/EGK irányelve az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról 3., 4. és 5. cikk 7. A Bizottság 1997. december 29-i 2629/97/EK rendelete a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 6. és 8. cikk 8. Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 4. és 7. cikk 8a. A Tanács 2003. december 17-i 21/2004/EK rendelete a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/ 2003/EK rendelet, továbbá a 92/101/EGK és 64/432/EGK irányelv módosításáról 3., 4. és 5. cikk Bevezetés: B csomag 2011. január 1-jétől alkalmazandó Köz-, állat- és növényegészségügy 9. A Tanács 1991. július 15-i 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról 3. cikk 10. A Tanács 1996. április 29-i 96/22/EK irányelve az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/ EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről 3., 4., 5. és 7. cikk 11. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer- biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer- biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról 14. és 15. cikk, a 17. cikk (1) bekezdése, 18., 19. és 20. cikk 12. Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról 7., 11., 12., 13. és 15. cikk Megbetegedések bejelentése 13. A Tanács 1985. november 18-i 85/511/EGK irányelve a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről 3. cikk 14. A Tanács 1992. december 17-i 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről 3. cikk
6 15. A Tanács 2000. november 20-i 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról 3. cikk Bevezetés: C csomag 2011. január 1-jétől alkalmazandó Állatok kímélete 16. A Tanács 1991. november 19-i 91/629/EGK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. és 4. cikk 17. A Tanács 1991. november 19-i 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. cikk és a 4. cikk (1) bekezdése 18. A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről 4. cikk A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, mint a felsorolásból is látszik az adott szakterületen már több éve hatályos jogszabályokat tartalmaz. Az EU szándéka szerint ezek a szabályok és betartásuk sem a gazdálkodók, sem a hatóságok számára nem keletkeztetnek új előírást, valamint új kötelezettséget. A rendszer újdonsága csak abban rejlik, hogy a jogszabályi előírások betartása támogatások teljes mértékű eléréséhez kötődik. A tagállami tapasztalatok szerint ez nem teljesen felel meg a gyakorlatnak. Ennek oka az, hogy a szakmai szabályozás sok esetben nem tartalmaz kötelezően elvégzendő ellenőrzéseket, így az elrendelt rendszerszerű ellenőrzések néhány eset, például az állatazonosítás és -jelölés kivételével minden résztvevő (hatóságok és gazdálkodók) számára valós többletet jelent. A 1782/2003/EK rendelet III. mellékletében felsorolt EU jogi aktusok megfelelő cikkeit úgy kell, alkalmazni, ahogy azok időről időre módosított hatályos változata megkívánja, irányelv esetében pedig a tagállamok általi végrehajtás szerint meghatározottaknak megfelelően kell alkalmazni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jogi aktusok szabályozásának csak meghatározott elemei, cikkei (követelmények) tartoznak a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe, ezeket konkréten megjelöli a 1782/2003/EK rendelet vonatkozó melléklete. Így a kölcsönös megfeleltetés rendszerének ellenőrzését csak ezekre a meghatározott követelményekre kell kialakítani. 1.3. Jó mezőgazdasági és ökológiai állapot A tagállamoknak biztosítaniuk kell valamennyi mezőgazdasági földterület, különösen a termelésből kivont termőterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartását. A tagállamok a 1782/2003/EK rendelet IV. mellékletben kialakított keret alapján nemzeti vagy regionális szinten határozzák meg a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet.
7 A vonatkozó előírásokat már 2005. január 1-étől alkalmazni kell minden érintett támogatás esetében. Jó mezőgazdasági és ökológiai állapot előírásainak kerete a vonatkozó EU előírások szerint: Talajerózió: A talaj megóvása megfelelő intézkedések révén minimális talajborítás termőhely-specifikus minimális földgazdálkodás talajmegtartó teraszos művelés A talaj szervesanyag-tartalma: A talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása megfelelő gyakorlat révén adott esetben a vetésforgóra vonatkozó előírások tarlóművelés Talajszerkezet: A talajszerkezet fenntartása megfelelő intézkedések révén megfelelő gépek használata A környezet megőrzésének minimális szintje: A környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítása és az élőhelyek károsításának elkerülése minimális állománysűrűség és/ vagy a megfelelő állattartási rendszer az állandó legelők védelme a táj jellegzetességeinek megtartása, beleértve adott esetben az olajfák kivágásának megtiltását a mezőgazdasági földterületen a nem kívánt növényzet elszaporodásának megakadályozása az olajfaligetek jó vegetatív állapotban tartása. 1.4. A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése A tagállamoknak helyszíni ellenőrzést kell végrehajtaniuk annak ellenőrzésére, hogy az egyes gazdálkodók betartják-e kötelezettségeiket. 1.5. A támogatáscsökkentés, illetve kizárás a támogatás köréből Az adott naptári évben a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények vagy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások betartásáért a támogatási kérelmet benyújtó gazdálkodó a felelős. A számára folyósítandó közvetlen kifizetések teljes összegét a meghatározott részletes szabályokkal összhangban csökkenteni vagy törölni kell, amennyiben az ellenőrzések meg nem feleléseket állapítanak meg. Támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás csak abban az esetben alkalmazandó, ha a követelmények, előírások megsértése mezőgazdasági tevékenységet, vagy mezőgazdasági üzem mezőgazdasági földterülete alá vont parcellákat érint.
8 Gondatlanság esetén a támogatáscsökkentés mértéke nem haladhatja meg az 5 %-ot, ismételt megsértés esetén pedig a 15 %-ot. Az előírások szándékos megsértése esetén a támogatáscsökkentés mértéke főszabályként nem lehet kisebb 20 %-nál, és az érintett mezőgazdasági termelő egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszer köréből. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak támogatáscsökkentést vagy kizárást, amennyiben annak összege gazdálkodónként és naptári évenként legfeljebb 100 EUR-t érne ki. Amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy az előírt lehetőséget igénybe veszi, akkor a következő évben az illetékes hatóság megteszi az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a mezőgazdasági termelő orvosolja a követelmények adott nem teljesítésével kapcsolatos ténymegállapításokat. A ténymegállapításról és a követelmények nem teljesítésének orvosolása érdekében teendő intézkedésekről értesíteni kell a mezőgazdasági termelőt (de minimis szabály). Kellően indokolt esetben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak támogatás csökkentést, amennyiben a követelmények nem teljesítése súlyossága, mértéke, valamint fennállásának időtartama alapján kisebb jelentőségűnek minősül. A követelmények nem teljesítésének azon esetei azonban, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek a köz- vagy az állategészségügy szempontjából, nem tekinthetők kisebb jelentőségűnek. Kivéve, ha a mezőgazdasági termelő azonnal megtette a követelmények megállapított nem teljesítését orvosló intézkedést, az illetékes hatóság meghozza az annak biztosításához szükséges intézkedést amely adott esetben adminisztratív ellenőrzésre korlátozódhat, hogy a termelő orvosolja a követelmények nem teljesítését. A követelmények kisebb jelentőségű nem teljesítésével kapcsolatos ténymegállapításokról és a követelmények nem teljesítésének orvosolása érdekében teendő intézkedésekről értesíteni kell a mezőgazdasági termelőt (minor infringement). 1.6. A támogatás kifizetése A rendelet hatálya alá eső közvetlen kifizetések nem folyósíthatók a támogathatósági feltételekre vonatkozóan a tagállamok által lefolytatott ellenőrzések befejezése előtt. Amennyiben a meghatározott kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések mégsem fejezhetők be a kifizetés előtt, a jogosulatlan kifizetéseket vissza kell téríteni. 2. A BIZOTTSÁG 796/2004/EK RENDELETE, a végrehajtás szabályai (A BIZOTTSÁG1975/2006/EK RENDELETE a vidékfejlesztés érintett támogatásai esetében visszautal a 796/2004/EK vonatkozó elemeire) 2.1. Az ellenőrzések minimális aránya Az illetékes ellenőrző hatóság köteles a hatáskörébe tartozó követelmények és előírások tekintetében a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos támogatási rendszerek keretében támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelők elsősorban kockázat elemzésen alapulóan kiválasztott - legalább 1 %-ára kiterjedő ellenőrzéseket elvégezni.
9 Amennyiben a jogi aktusra és előírásokra alkalmazandó jogszabályokban már rögzítve van az ellenőrzés minimális szintje, abban az esetben azt a szintet kell alkalmazni. Amennyiben a helyszíni ellenőrzések egy adott kölcsönös megfeleltetési terület esetében jelentős számú meg nem felelést fednek fel, úgy a soron következő ellenőrzési időszakban elvégzendő helyszíni ellenőrzések számát növelni kell. 2.2. Helyszíni ellenőrzés A helyszíni ellenőrzéseket előzetes bejelentés nélkül kell végrehajtani. Azonban ha az ellenőrzés célját ez nem veszélyezteti, szigorúan a szükséges legrövidebb időtartamra korlátozva előzetes értesítés tehető. Az ilyen értesítés, a kellően indokolt esetek kivételével, nem történhet az ellenőrzés előtti 48 órás időtartamot megelőzően. Adott esetben, ezeket a helyszíni ellenőrzéseket és bármely más, a közösségi szabályokban előírt ellenőrzéseket egyszerre kell végrehajtani. A tagállamoknak hatékony ellenőrzést biztosító rendszert kell létrehozniuk. Alapvetően a szakosított ellenőrző szervek (szakhatóságok) felelősek a szóban forgó követelmények és előírások betartásával kapcsolatos ellenőrzések végrehajtásáért. A kifizető ügynökség felelős az egyes esetekben a támogatáscsökkentés és a támogatás köréből való kizárás megállapításáért. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az összes vagy egyes követelmények, előírások, jogi aktusok vagy kölcsönös megfeleltetési területek ellenőrzését a kifizető ügynökség végezze, feltéve hogy a tagállam garantálja, hogy az ellenőrzések hatékonysága eléri legalább azt a szintet, amely a szakosított ellenőrző szerv által végzett ellenőrzéseknél tapasztalható. 2.3. Az ellenőrzések során megállapított tényállások értékelése a) Az ismételt meg nem felelés ugyanazon követelmény, előírás vagy kötelezettség három egymást követő éven belül több mint egy alkalommal megállapított megsértése, feltéve hogy a mezőgazdasági termelőt értesítették a korábbi meg nem felelésről, és adott esetben lehetősége volt megtenni a szükséges intézkedéseket az előző meg nem felelés megszüntetésére. b) A meg nem felelés mértékét különösen annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a meg nem felelés kiterjedésének hatása magára a mezőgazdasági üzemre korlátozódik-e, avagy hatással van-e azon kívül is. c) A meg nem felelés súlyossága különösen a meg nem felelés következményeinek jelentőségétől függ, tekintetbe véve a szóban forgó követelmény vagy előírás célját. d) Annak eldöntése, hogy valamely meg nem felelés tartós -e, különösen attól az időtartamtól függ, ameddig a kiváltott hatás érezhető, vagy a szóban forgó hatás ésszerű eszközökkel történő megszüntetésének lehetőségétől.
10 2.4. Ellenőrzési jelentés Az összes helyszíni ellenőrzésről függetlenül attól, hogy a szóban forgó mezőgazdasági termelőt kiválasztották a helyszíni ellenőrzésre vagy illetékes ellenőrző hatóság számára más forrásból ismerté vált meg nem felelések nyomon követéseként az illetékes ellenőrző hatóság ellenőrzési jelentést készít. A jelentést az alábbi részekre kell felosztani: a) általános rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: a helyszíni ellenőrzésre kiválasztott mezőgazdasági termelő; a jelen lévő személyek; azt, hogy a mezőgazdasági termelő kapott-e értesítést az ellenőrzésről, és ha igen, ez mennyi idővel előzte meg az ellenőrzést; b) az egyes jogi aktusok és előírások tekintetében végzett ellenőrzéseket különkülön feltüntető rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: a helyszíni ellenőrzés során vizsgált követelmények és előírások; a végrehajtott vizsgálatok természete és kiterjedése; az eredmények; azok a jogi aktusok és előírások, amelyek tekintetében meg nem felelés áll fenn; c) értékelési rész, amely a nem megfelelés jelentőségét értékeli az egyes jogi aktusok és/vagy előírások tekintetében a súlyosság, mérték, tartósság és ismétlődő jelleg kritériumok alapján, az alkalmazandó támogatáscsökkentés esetleges enyhítéséhez vagy súlyosításához vezető tényezők megjelölésével. Amennyiben a szóban forgó követelményre vagy előírásra vonatkozórendelkezések lehetővé teszik egy bizonyos tűréshatáron belül a felfedett meg nem felelés további nyomon követésétől való eltekintést, a jelentésben ezt jelezni kell. A mezőgazdasági termelőt értesíteni kell bármely megállapított meg nem felelésről. 2.5. Támogatáscsökkentés alkalmazása gondatlanság esetén A támogatáscsökkentés főszabályként a teljes összeg 3 %-a. Azonban a kifizető ügynökség az illetékes ellenőrző hatóság által az elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg 1 %-ára csökkenti vagy 5 %-ára növeli, vagy meghatározott esetekben egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést. Amennyiben ugyanazon kölcsönös megfeleltetési terület különböző jogi aktusai és előírásai tekintetében több meg nem felelést határoznak meg, ezeket az eseteket a támogatáscsökkentésnek meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek tekintik. Amennyiben a kölcsönös megfeleltetés különböző területeit érintő több meg nem felelést határoznak meg, a támogatáscsökkentésnek meghatározására vonatkozó eljárást különkülön alkalmazzák minden egyes meg nem felelésre. Ugyanakkor egy előírást képező szabványnak történő meg nem felelés is egy meg nem felelésnek tekintendő. Az egyes
11 eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A maximális csökkentés azonban nem haladhatja meg a teljes összeg 5 %-át. Ha ismételt meg nem feleléseket állapítanak meg, az első meg nem felelés alkalmával meghatározott százalékot az első ismétlődés alkalmával megszorozzák hárommal. További ismétlődések esetén minden egyes alkalommal a hármas szorzót kell alkalmazni az előző ismételt meg nem felelés tekintetében megállapított támogatáscsökkentés eredményére. A támogatáscsökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg a teljes összeg 15 %-át. A maximális 15 %-os érték elérését követően a kifizető hatóság tájékoztatja az érintett mezőgazdasági termelőt, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor szándékos cselekménynek fogják tekinteni. Amennyiben ezt követően további meg nem felelést állapítanak meg, az alkalmazandó támogatáscsökkentés százalékos értékét az előző szorzás eredményének hárommal történő beszorzásával állapítják meg. Abban az esetben, ahol egy ismételt meg nem felelés kerül megállapításra egy másik meg nem feleléssel vagy egy másik ismételt meg nem feleléssel, az eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A maximális csökkentés azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a teljes összeg 15 %-át. 2.6. Szándékos meg nem felelés esetén alkalmazott támogatáscsökkentések és kizárások A megállapított meg nem felelést a mezőgazdasági termelő szándékosan követte el, a teljes összegre alkalmazandó támogatáscsökkentés főszabályként a szóban forgó teljes összeg 20 %-a. Azonban a kifizető ügynökség az elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg nem kevesebb mint 15 %-ára csökkenti, vagy adott esetben a teljes összeg 100 %- ára növeli. Amennyiben a szándékos meg nem felelés valamely meghatározott támogatási rendszerhez kapcsolódik, a mezőgazdasági termelőt az adott naptári évre kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből. A meg nem felelés különösen jelentős mértéke, súlyossága vagy tartóssága esetén, vagy ha ismételt szándékos meg nem feleléseket állapítottak a gazdálkodót a következő naptári évre is kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből. 2.7. Kérelem módosítása A gazdálkodó a benyújtott támogatási kérelmét csak az ellenőrzésre vonatkozó értesítést megelőző időben módosíthatja. Nemzeti szabályozás 1. 2007. évi XVII. törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről
12 A kölcsönös megfeleltetési eljárások során a törvény előírásait kell alkalmazni. A kölcsönös megfeleltetési rendszer szabályainak megsértése miatt alkalmazandó jogkövetkezmény alapjául az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben szereplő megállapítások szolgálnak. A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatti jogkövetkezményről a kifizető ügynökség (MVH) a támogatási kérelemről szóló határozatban rendelkezik. A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatti jogkövetkezmény nem érinti az ellenőrzést végző államigazgatási szerv külön jogszabályban foglaltak szerint lefolytatott hatósági ellenőrzése miatti jogkövetkezményt. E szabály alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság az adott szakterületi szabályozás alapján kiszabható szakhatósági bírságot kiszabhatja, illetve az előírt egyéb intézkedést meghozhatja (zárlatot rendelhet el stb.) A hatáskörrel rendelkező hatóság a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzéseket külön jogszabály alapján folytatja le. A hatáskörrel rendelkező hatóság az ellenőrzések eredményeiről az MVH-t tájékoztatja. Az MVH-nak és a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a kölcsönös megfeleltetés keretében történő ellenőrzések ellátásával, valamint az adatok kölcsönös átadásával kapcsolatos részletes feltételekről írásban kell megállapodniuk. Az MVH ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik a megállapodásban foglaltak teljesítését. 2. 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet a kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről A kölcsönös megfeleltetésben meghatározott jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények teljesülését hatáskörrel rendelkező hatóságok, illetve a MVH ellenőrzi. A helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásokat az MVH ellenőrzi. Az ellenőrző szervek a vonatkozó közösségi és nemzeti szabályok alapján rendelkezésükre bocsátott adatok alapján ellenőrzik, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben részesülő, valamint az EMVA 2. tengelyéből nyújtott egyes támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelő betartja a tanácsi rendelet jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, valamint teljesíti a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotban való tartásra vonatkozó előírásokat. A kormányrendelet előírja, hogy a kölcsönös megfeleltetés teljesülését ellenőrző szervek kötelesek e feladatuk megvalósítása során együttműködni. E szervek hatósági, illetve egyéb feladataik elvégzésekor észlelt, a közösségi jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, illetve a helyes mezőgazdasági és
13 környezeti állapotra vonatkozó előírásokat sértő tevékenységről értesíteniük kell a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, a kölcsönös megfeleltetés teljesülését ellenőrző szervet. A hatáskörrel rendelkező hatóságok és feladataik: Tanácsi rendelet EK irányelv/rendelet szerinti sorszám 1. A Tanács 79/409/EGK irányelve (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről 3. cikk, a 4. cikk (1), (2) és (4) bekezdései, 5., 7. és 8. cikk 2. A Tanács 80/68/EGK irányelve (1979. december 17.) a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezés elleni védelméről 4. és 5. cikk. 3. A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről 3. cikk 4. A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésével szembeni védelméről 4. és 5. cikk 5. A Tanács 92/43/EGK irányelve 7(1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről 6., 13., 15. cikk és a 22. cikk (b) pontja 6. A Tanács 92/102/EGK irányelve (1992. november 27.) az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról 3., 4. és 5. cikk. 7. A Bizottság 2629/97/EK rendelete (1997. december 29.) a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, Hatáskörrel rendelkező ellenőrző szervek (erdészeti hatósági jogkörben) - Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (mezőgazdasági területre vonatkozó földhasználati jogszabályok esetében) - környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (természetvédelmi hatósági jogkörében) környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (környezetvédelmi és vízügyi hatósági jogkörében) (talajvédelmi hatósági jogkörben) (talajvédelmi hatósági jogkörben): termőföldön végzett ellenőrzés esetén - környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (állattartó telepen végzett ellenőrzés esetén) (erdészeti hatósági jogkörben) - Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (mezőgazdasági területre vonatkozó földhasználati jogszabályok esetében) - környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (természetvédelmi hatósági jogkörében) (állategészségügyi és tenyésztési hatósági jogkörben) (állategészségügyi és tenyésztési hatósági jogkörben)
14 állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 6. és 8. cikk. 8. Az Európai Parlament és a Tanács 1760/2000/EK rendelete (2000. július 17.) a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 4. és 7. cikk. 8a. A Tanács 21/2004/EK rendelete (2003. december 17.) a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/101/EGK és 64/432/EGK irányelv módosításáról 3. cikk, 4. cikk és 5. cikk 9. A Tanács 91/414/EGK irányelve (1991. július 15.) a növényvédőszerek forgalomba hozataláról 3. cikk 10. A Tanács 96/22/EK irányelve (1996. április 29.) a hormon-hatású, tireosztatikus hatású anyagoknak és a β-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről 3., 4., 5. és 7. cikk 11. Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról 14., 15., a 17. cikk (1) bekezdése, 18., 19. és 20. cikk 12. Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról 7., 11., 12., 13. és 15. cikk 13. A Tanács 85/511/EGK irányelve (1985. november 18.) a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről 3. cikk 14. A Tanács 92/119/EGK irányelve (1992. december 17.) az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről 3. cikk (állategészségügyi és tenyésztési hatósági jogkörben) (állategészségügyi és tenyésztési hatósági jogkörben) (növényvédelmi szerv jogkörben) (állategészségügyi hatósági jogkörben) (takarmányozási, állategészségügyi és növényegészségügyi hatósági jogkörben) (állategészségügyi hatósági jogkörben) (állategészségügyi hatósági jogkörben) (állategészségügyi hatósági jogkörben)
15 15. A Tanács 2000/75/EK irányelve (2000. november 20.) a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról 3. cikk 16. A Tanács 91/629/EGK irányelve (1991. november 19.) borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. és 4. cikk 17. A Tanács 91/630/EGK irányelve (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3. cikk és 4. cikk (1) bekezdése 18. A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről 4. cikk (állategészségügyi hatósági jogkörben) (állatvédelmi hatósági jogkörben) (állatvédelmi hatósági jogkörben) (állatvédelmi hatósági jogkörben)