A.A.K. Szemináriumi expedíció Zselicben Szervező: Schmall Rafael Segítők: Schmal Balázs Borsos József Szombat délután, viharoktól szórt környéken, 19 órakor készülődtünk az éjszakai asztrotájképezésre, illetve némi kísérletezgetésre. Kaposfőn 8,5mm csapadék hullott, a levegő pedig 100%-osan párás volt. Induláskor három fényképezőgép, illetve az ekvatorális állvány volt nálunk, plusz a létfenntartáshoz szükséges elemek (sátor, élelem, stb.) Bányára érve úgydöntöttünk, először terepszemlét tartunk, tehát továbbhaladtunk a kövesúton dél felé. A térképen látszik a teljes, kb. 30km-es útszakasz. Az út minősége kiváló volt, de a levegőé nem annyira. Nagyon párás volt, valamint a völgyekben sekélyköd alakult ki. A hőmérséklet 25 C volt (!!!) Menet közben erős medvehagymaillat töltötte meg a levegőt, valamint a szarvasok üvöltése, riasztó jelzése. Ám ezt az üvöltést is csak akkor csinálták amikor hangoskodtunk. Az autó egyszerűen beleépült a környezetbe.
Zselicről tudni kell, hogy egy tájvédelmi körzet. Az erdő érintetlen. Elég csak megnézni ezt a képet. A háttérben nincs aljnövényzet. Ezt az erdőt soha nem vágták ki valószínűleg. Hatalmas fák vannak ezen a környéken, sőt a magasabban fekvő helyeken méteres átmérőjű bükkfák sem ritkaságok. Felderítés közben sikerült találni egy nyílt területet, amit kétoldalról hatalmas erdő szegélyezett. Középen volt néhány magányos fa, illetve egy gémeskút, valamint egy magasles. Végül a les mellett táboroztunk le. Az éjszakára sokat kellett várni, illetve kezdetben eléggé felhős volt az égbolt amit maradványüllők szétterülése okozott.
Végül olyan 23 óra fele megkezdtük az észlelést és egyből jött a Nemzetközi Űrállomás északon. Egyből odafordítottam a nagygépet és rögtön fényképeztem az állomást amely egy szép fényes csíkként látszódott az égbolton. A képen jobbra lent a horizont felett a felhőben felismerhető a Cassiopeia klasszikus W alakja is. Az űrállomás északkeletre vonult, ekkor már sikerült kombinálni a Tejúttal is, valamint odavillantottam a magaslesnek is egyet és végül így készült ez a hangulatos kép. A Tejút ekkor már kezdett szépen elemelkedni a horizonttól.
Az egész táj egy sekélyködben úszott, megnehezítve az észlelést. Balázs kitobjektívje végzetesen párásodott, hiába takarítottuk le, akkoris. Az én objektívemen víztaszító bevonat van, így a párásodás nem volt gond, valamint én meleg helyen tartottam az objektívet a géppel együtt és csak a legvégső pillanatban vettük elő. A képek készítéséhez egy Canon EOS1000D-t használtam fel egy ASPC-re a lehető legjobb lencsével a Tokina 11-16 f2.8 ATX pro-val. ISO1600-on fotóztam végig, legtágabb rekesszel, 11mm-en és az expozíciós idő 50sec volt. Ezen a képen jól látszik a sekélyköd.
Az egyik legdurvább kép a Zselicből amit 3 percig exponáltam kézi vezetéssel. Nemcsak a Tejút, hanem a Zöld és vörös légkörfény is virít a képen. Nos ez nem szoftveres tákolmány, hanem csak egy kontrasztot emeltem a képen. Ennyi volt az egész utómunka rajta. A kontraszt leszedte a párásságot a képről.
A következő két képen a magaslest használtam előtérként. Látszik, hogy északnyugaton mennyire sivár ilyenkor az égbolt, és mennyire már keleten. A tejút már szépen látszott a felvételen. Az expós időt is csökkentettem 40 másodpercre. Ígyis jól látszott a Tejút ezen a vaksötét helyen ahol szó szerint az orrunkig nem láttunk el. (északnyugati irányban fotózva) (keleti irány)
Hajnali 2-kor nyugovóra tértünk, majd reggel 6kor madárcsicsergés keltett minket. Kinézve a sátorból ez a látvány fogadott minket. A nap vakítóan kezdett el sütni. Mindegyikőnk szorgosan fotózott, hiszen nemcsak asztrotájképekért mentünk ki oda. Érdemes volt erről az aranyló rétről fotókat készíteni. Néhány fotó elkészülte utána hazafelé vettük az irányt és egy kis kellemetlen sárbanragadás, terepjáróval kiszabadítás után otthon már a képeket dolgozhattuk fel. Schmall Rafael Somogy, Zselic 2013, június 9.