FIGYELŐ ALFRED SAUVY (1898-1990) EMLÉKEZETE Az 1990-es év utolsó napjaiban, néhány nappal 92 éves születésnapja előtt elhunyt párizsi lakásában a francia és a nemzetközi népességtudomány "nagy örege", Alfred Sauvy. Elhunytéval egy fantasztikusan gazdag életpálya zárult le, mert az utolsó két évet leszámítva, hallatlan munkabírással végezte tudományos tanácsadói munkáját az általa alapított és világviszonylatban első és élenjáró népességtudományi intézetben, a Francia Népességtudományi Intézetben az INED-ben, ahol a népességtudományi szakkörökben ez a megnevezés fogalommá vált és változatlanul írta glosszáit a közgazdasági, statisztikai és népességtudományi szakirodalomról a legnagyobb tekintélyű francia napilap a Le Monde hasábjain. A francia és a nemzetközi tudományt ért veszteség, beleértve a magyart is melyhez Alfred Sauvyt szoros és meleg baráti szálak fűzték nyugodtan megállapítható, hogy pótolhatatlan és ha valaki posthumusjogcímen is méltó egy népességtudományinobel-díjra, úgy az kétségkívül Alfred Sauvy / 1/. Életpályáját teljes joggal illeti meg a fantasztikus jelző, nemcsak annak időtartama, de annak teljessége folytán is: a teljes népesség a "pleine population" fogalmának megalkotójának sikerült megvalósítania a "teljes életet" az átélt két világháború ellenére is, s ezt kevesen tudják olyan pózmentesen és olyan sokoldalú tartalommal kitölteni mint ez a kistermetű, de robosztus egészségű délfrancia szőlősgazda ivadék. Ahogy a 80 éves korában bekövetkezett klinikai halál állapotából történt felépülése után sebtében megírt emlékirataiban beszámol róla /2/, ötgyermekes családban, tisztes szegénységben, de erős polgári hagyományokkal és öntudattal nőtt fel azon a délfrancia vidéken, mely megállapítása szerint az I. világháború előtt egy évszázaddal volt lemaradva az ország általános fejlődése mögött. A francia-német ellentét beárnyékolta korán életét neki is: az í. világháború utolsó napjaiban hősi halált halt apja ragaszkodott hozzá, hogy az "ellenség nyelvét" már gyermekkorban elsajátítsa s így ama ritka francia tudósok közé tartozott, akik ezt az adottságukat is sikerrel tudták felhasználni a nagy kibékülés és az európai közösség gondolata jegyében. A család nagy anyagi áldozatával került a híres párizsi Lycée Stanislas-ba középiskolai tanulmányokra, ahol főleg matematikai készségével tűnt ki, majd innen a háborúba mint lovas tüzértisztjelölt a híres 5. lovashadosztály kötelékébe, mely az 1918-as utolsó marne-i áttörést megakadályozta. Innen szerelt le mustárgáztól sebesülten hadnagyi rangban, hogy két évet a híres hadmérnöki egyetemen, az École Polytechnique-en töltsön, anélkül, hogy e tanulmányait befejezné. Mint írja, túl szűknek érezte a mérnöki műveltséget s egy újsághirdetés útján került az akkori francia statisztikai hivatalba "segédstatisztikusként" s ezzel örökre eljegyezte magát a társadalomtudománnyal és a társadalompolitikával a szó legszélesebb szociológiai értelmezésében. Ezért írta 82 évesen, hogy foglalkozására nézve "szociológus" /3/. Ehhez azonban előbb még a francia hivatalos statisztikai szolgálatban a Statistique Générale de la France-ban eltöltött hosszú tanulóévekre volt szükség, mintegy tíz éven át, elsajátítva a statisztika mint mesterség minden fogását és különösen a nagy világgazdasági válsággal előtérbe kerülő konjunktúrakutatást. Saját megállapítása szerint felkészülése harmincötévesen, kb. 1933-ban teljesedett ki, vagyis egy
FIGYELŐ 297 70 éves átlagéletkor felét mediánértékét vette igénybe /4/ s a kívülálló csak azt állapította meg, hogy a beteljesülés hosszan tartó és csodálatosan gazdag volt. Pályájának ez a felemelkedő szakasza tulajdonképpen két részre osztható, az elsőben még inkább a kormányszintű tanácsadó és a gyakorlati gazdaságpolitikára és társadalompolitikára közvetlenül is hatni kívánó tevékenység áll előtérben, noha már egyre inkább támaszkodva az elméleti magalapozásra, a másodikban viszont egyértelműen a tudomány szolgálatába szegődik már és ezen keresztül a közvetett, de erős társadalompolitikai hatások elérése áll előtérben, egyre inkább kilépve a francia keretek közül is az európai és világporondra, beleértve a fejlődő országokat is, az általa elnevezett "harmadik világot is. Ez az első szakasz arra a roppant nagy tanulságra épült, hogy a francia politikai vezetőréteg a maga jogászi és némi történettudományi felkészültségével kézbevette egy olyan modem állam irányítását, melynek közgazdasági szerepe az I. világháborút követő állami beavatkozási korszakban alapvetően változott meg, anélkül hogy ezt az államférfiak realizálták volna, mint megfogalmazta: "1914-ig közgazdaságtan nem-tudásának egyáltalán nem volt jelentősége, mert az államnak, a kormánynak" nem kellett törődnie semmivel. Ezek a férfiak azonban kézbevettek a gazdasági ügyeket is, anélkül, hogy törődtek volna azok megismerésével /5/. így értékelődött egyre feljebb Sauvy kormánytanácsadói szerepe, mely a II. világháború előestéjén kulminált annak a családvédelmi törvénynek a létrehozásában a legrealistább francia politikus, Paul Reynaud akkori pénzügyminiszter megnyerésével, amely "Code de Famille" elnevezéssel lehetővé tette Franciaország demográfiai megújulását 1939-tól a számára katasztrofálisan alakuló háború ellenére. Ez a "furcsa háború", melyben Sauvy katonaként kétszer is mozgósították, meghozta az átmenetet életpályájának második szakaszához, a ragyogó indulással, az INED létrehozásával 1945-ben. Ez természetesen már megelőzte a háború előtt és alatt a találkozás és együttműködés a tudomány élvonalbeli képviselőivel és nem utólsósorban De Gaulle-lal mint Reynaud katonai tanácsadójával. Ezek között a nagy egyéniségek között a legkiemelkedőbbek kétségkívül a közgazdászból és munkaügyi miniszterből népességtudóssá vált Adolphe Landry, a szociológus professzor Maurice Halbwachs, az orvosprofesszor Robert Debré, a Nobel-díjas Alexis Carrel voltak a legkiemelkedőbbek s ők bábáskodtak az INED létrehozásánál is. Az időközben elhunyt Carrel alapítványa az anyagi alapok megteremtésén keresztül járult ugyancsak hozzá ennek a világhírű intézetnek a felállításához, melyről Sauvy életrajzában nyilatkozott, hogy "Életem fő dicsősége és szerencséje volt, hogy egy ilyen kiváló intézetet vezethettem" /6/. A jelen folyóirat hasábjain már alkalmam volt kifejteni, hogy mind Sauvy, mind az említett nagy egyéniségek milyen úttörő szerepet játszottak a modem, XX. századi demográfiai tudomány kifejlesztésében, önállóvá válásában és világviszonylatban is a közgazdaságtudomány és a szociológia mellé történő felzárkózásában /7/, ezért csupán annak két olyan vonását kívánom kiemelni, melyeknek döntő szerepe volt az intézet páratlan sikerű fejlődésében. Az egyik ezek közül annak messzemenő nem is interdiszciplinaritása, de multidiszciplinaritása, a másik pedig nemcsak a többi tudományok, de a földrajzi tér és az idő viszonylatában is megmutatkozó korlátlan nyitottsága. A pluridiszciplinaritás nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a munkatársak megválasztásakor a legszélesebb értelemben vett rokontudományok képviselőit is bekapcsolták az intézet munkájába, de főleg abban is, hogy a melléje rendelt tanácsadó bizottságba meghívták a tudományok képviselőit, akik nemcsak a munkatársak személyének kiválasztásában, de azok munkásságának kifejtése során is a legmesszebbmenően rendelkezésükre állottak érdemi, szakmai tanácsaikkal. így került sor az intézeten belül a demográfia szakosodott területeinek kifejlesztésére nemcsak a módszertan, a közelebbi "tiszta demográfia" terén, de a történeti, a gazdaságdemográfia, a biodemográfia és számos más területén e tudománynak. A nyitottság főleg abban mutatkozott meg, hogy az intézet munkatársainak a többsége a tárgyalt kérdéseket igyekezett mindig nemcsak a közvetlen és törté
298 FIGYELŐ neti előzmények, valamint a jövő perspektíváinak a fényében megvilágítani, de ugyanakkor az európai és a világfejlődés párhuzamos alakulásával is összevetni, vagy akár ez utóbbiakat önállóan, főkérdésként is vizsgálni. Ebből természetes következményként folyt a külföldi szakemberek látogatásainak a szorgalmazása, majd külföldi ifjú kutatók részére rövidebb-hosszabb időre szóló ösztöndíjak biztosítása és a tudományos külkapcsolatok intézményessé fejlődő ápolása. Az intézetnek ez a hazai és nemzetközi kisugárzása a modem tudományfejlődés egyik legszebb és legkövetésre méltóbb fejezete. Mindebben természetesen döntő szerepe volt Sauvy egyéniségének, problémák iránti érzékenységének és a hazai közéletben és a tudományos világban, mind francia földön, mind a nemzetközi területen kifejtett munkásságának. Gondolok itt a Családés Népességi Főtanács Főtitkári pozíciójára rögtön a háború után, de a Legfőbb Gazdasági Tanácsban betöltött szerepére, a felsőfokú állami tisztviselők képzésére szolgáló szaktanfolyamon az Ecole Nationale d Administration, a híres ENA-ban, valamint az oktatást is kifejtő nemzeti tudományos akadémián a College de France-ban tartott professzori előadásaira, a világ számos egyetemén, számos világkongresszuson kifejtett nézeteire és különösen az Egyesült Nemzetek Demográfiai Bizottságában és annak világkongresszusain kifejtett szerepére. Külön figyelmet érdemel a Nemzetközi Népességtudományi Unió az UIESP újjászervezése körüli szerepe 1947-ben és tartós arra gyakorolt befolyása. Ez utóbbi jelenlegi elnöke, Livi-Bacci professzor mint elődjéről már megemlékezett az Unió legutóbbi Newsletter-jében röviden Sauvy idevágó tevékenységéről, így elegendőnek látszik itt ebben az összefüggésben erre csupán utalni /8/. Mint bevezetőnkben már utaltunk rá, a magyar demográfiai tudománynak külön is fájdalmas vesztessége Alfred Sauvy elhunyta, miután személyében egy nagy barátot és támogatót vesztettünk, aki nagy figyelmet fordított hazánknak a demográfiai tudomány európai és világfejlődésébe történő bekapcsolásába. 1957-től bekövetkezett első látogatásától kezdve számos ízben megfordult itteni tudományos és kutatóintézeteinkben a hivatalos népességstatisztikával felvett kapcsolatait követően, előadásaival, gondolatai és megállapításai átadásával hozzájárult demográfiai tudományunk gazdagításához. Intézetében számosán megfordultak hazai szakembereink közül, őket a nemzetközi tudományos társoságokba felvételre ajánlásaival támogatta, tudományos közleményeiknek az intézet folyóiratában a Populationban szívesen helyt adott. E sorok írójának vesztesége ezen túlmenően személyes is annyiban, hogy Alfred Sauvy kitüntette személyes barátságával közel öt évtizeden át. Munkatársa lehetett a Nemzetközi Népességtudományi Unió újjáalakításában, rajta keresztül megismerkedhetett az e nekrológban megemlített nagy öregeivel a francia demográfiának, az INED-ben eltöltött számos tanulmányideje alatt nemcsak a francia népességtudomány aktív munkásaival köthetett ismeretséget, de az ott megforduló számos külföldi demográfussal és tudóssal, beérkezettel és fiatallal egyaránt, a Le Corbusier által tervezett csodálatos montmartrei lakásában pedig nemcsak a tudomány, de a művészet, az irodalom, a színház, a film és a balett világának képviselőivel is. Élvezhette felesége, lánya, az irodalomtudós Anne-Wilkinson Sauvy és két leányunokája vendégszeretetét és megcsodálhattam több mint 3000 kötetes első kiadású demográfiai műből álló könyvtárát és műkincseit, japán kertjével együtt, melyeket újabban a párizsi idegenforgalmi irodák mint a modem lakásművészet egyik nevezetességét időnként válogatott túristacsoportoknak és diákoknak megmutathatnak. De mindezeken felülemelkedett a sziklaszilárd jellem, amelyet egy másik világszintű demográfus, a bécsi ENSZ intézetben tevékenykedő Nathan Keyfitz professzor is oly nagyra értékelt az eddig megjelent második nekrológban /9/ és a törhetetlen barátság abban az értelemben, ahogy ezt Márái Sándor "szent"-nek definiálta, az ennek révén ért számtalan meghívás a francia egyetemekre, az ENA-ba, a Collège de Franceba, a francia kitüntetések, és rajtuk keresztül az újabb felbecsülhe-
FIGYELŐ 299 tetlen értékű baráti kapcsolatok, egy életen át. Maradjon hát fenn neve és életműve "sub specie aetemitatis...!". Dr. Horváth Robert JEGYZETEK /1/ Egyelőre nem lehet megállapítani, hogy hány tucat könyvet és hány száz tanulmányt, ha nem ezren felülit írt, de mindkét eddig megjelent nekrológban lásd /8/ és /9/ alatti jegyzetben kiemelik azt a két legnagyobb művét, melyek egyike is elég lenne ahhoz, hogy megörökítse nevét. Ezek: Théorie Générale de la Population, Vol. I. Economie et Population, Vol. II. Biologie Sociale, Paris, PUF, 1952 1954, 2. kiad. uo., 1956 1959., valamint Historie Economique de la France entre les Deux Guerres, Vol. I IV. Paris, Economica, 1965-1967-1972. /2/ La Vie en Plus Souvenirs, Paris, Calmann-Lévy, 1981., Introduction. /3/ Uo., 30. o. /4/ Uo., 48. és kôv. o. 15/ Uo., 65. o. /6/ Uo., 132. o. /7/ Horváth R. : Egy tudományelméleti modell a demográfia mint önálló tudomány kialakulásáról. Demográfia, 1987. 1. sz., 27. és köv. és kül. 44. és köv. o. /8/ Livi-Bacci, M: In Memoriam Alfred Sauvy 1898 1990, Union Internationale pour l Etude Scientifique de la Population Newsletter No. 40, 1990., 4. és köv. o. /9/ Keyfitz, N.: Hommage à Alfred Sauvy, trad, par Calot, G., Population et Sociétés, Bulletin Mensuel d information Démographiques Economiques, Sociétés, Décembre 1990., 1. és kôv. o.
300 FIGYELŐ PONGRÁ CZ TIBORNÉ S. MOLNÁR EDIT'. Abortuszkérdés Magyarországon 1991. Egy közvéleménykutatás főbb megállapításai. KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentései, 39. (1991/1). A művi abortuszok kérdése túlzás nélkül állíthatjuk világszerte demográfusok, orvosok, jogászok, egyházi emberek, politikusok, sőt egész kormányzatok megkülönböztetett figyelmét vívta ki. A szakma és a közélet megnyilvánulásainak hullámzását az elmúlt évtizedekben Magyarországon is végigkövethettük. Napjainkban olyan periódusnak vagyunk részesei, amelyben viták felelevenedtek, s amelyben most újra felmerült a terhességmegszakítások szabályozásának kérdése. Véleményünk szerint a vita ilyen hőfokú fellángolása egyáltalán nem meglepő, sőt jól magyarázható. Az abortuszkérdés is az elmúlt negyven év kényesnek tekintett témái közé tartozott, ezért természetes és nyilvánvaló, hogy egy demokratizálódó társadalmi légkörben felszínre törnek korábban elfojtott, gyakran szélsőséges vélemények is. Az abortuszkérdés"-sel kapcsolatos lakossági vélemények feltárására, a népességcsökkenés okainak, illetve a magas abortusz-gyakoriság és a népességcsökkenés közötti összefüggés társadalmi megítélésének vizsgálatára a KSH Népességtudományi Kutató Intézet a TARKI szervezésében a Ts 3 központi adatfelvételéhez kapcsolódva 1000 fő kérdőíves megkérdezésén alapuló kutatást hajtott végre. A kutatási adataink azt bizonyítják, hogy a lakosság az "abortuszkérdésben" meglehetősen határozott véleménnyel rendelkezik. Tisztában van azzal, hogy a terhességmegszakítások száma hazánkban kedvezőtlenül magas (sőt a születés-abortusz arányt a valóságosnál negatívabban ítéli meg), de elutasítja az engedélyezési rendszer erőteljes szigorítását, és a többség a jelenleg érvényben lévő feltételrendszerrel ért egyet. Határozottan megfogalmazódik a közvéleményben, hogy a terhesség megtartásáról való döntés a nő emberi joga, amibe az állam nem szólhat bele. Szükségesnek tartanák ugyanakkor, hogy az apa (házastárs/partner) véleménye is szerepet kapjon a terhesség kihordása vagy megszakíttatása melletti döntés meghozatalában. Az állam feladatát a megkérdezettek elsősorban a hatékony felvilágosításban, "oktatás"-ban és propagandában jelölik meg. Úgy vélik, hogy az engedélyezés szigorítása helyett az egészségügynek inkább a helyes védekezési módszerek oktatására és a művi abortusz veszélyeinek propagálására, bemutatására kellene nagyobb gondot fordítania. Bár többségi vélemény, hogy az élet kezdete a méhen belüli időszakra (a fogamzás vagy a megmozdulás időpontjára) teendő, de ez a vélemény nem befolyásolja azt a tényt, hogy ugyanakkor egyetértenek a társadalmi-gazdasági, egészségügyi indokok alapján történő terhességmegszakítás engedélyezésének szükségességével. Úgy tűnik fel, hogy a magánszféra védelme, valamint a nem kívánt gyermek kényszerű vállalásának elutasítása olyan erős motívum, amely háttérbe szorítja a "terhességmegszakítás: bűn erkölcsi megfontolást. A megkérdezettek többsége ugyanakkor nem értene egyet a művi abortusz engedélyezésének teljes liberalizációjával sem. Bizonyos fajta korlátok fenntartását pusztán erkölcsi megfontolásokból is szükségesnek érzik az emberek, s úgy vélik, hogy a terhességmegszakítás teljes szabaddá tétele a felelőtlenség növekedéséhez vezetne. Az ország népesedési helyzetével kapcsolatos véleményeket vizsgálva megállapítható: a többség tisztában van azzal, hogy az ország lakosainak száma csökkent és e csökkenés a jövőben tovább folytatódik. E tényt általában elsősorban a magyar nemzet sorsa, túlélési lehetőségei miatti aggodalomtól vezérelve súlyos problémaként értékelik. Megjegyzendő, hogy korábbi közvélemény-kutatásokhoz viszonyítva folyamatosan emelkedik azon válaszadók aránya, akik a népességszám csökkenését súlyos, vagy nagyon súlyos problémaként értékelik. E minősítés ellenére a közvélemény meg
FIGYELŐ 301 határozó része nem értene egyet azzal, ha a népesség-csökkenést az abortusz szigorításával próbálnák megállítani. A kutatási adatok és a nemzetközi tapasztalatok alapján az "abortuszkérdésben" demográfiai és szociológiai szempontból kialakított véleményünk a következőkben összegezhető: 1. A terhességmegszakítás engedélyezésének szigorítása hosszú távon nem eredményezné a születési arányszámok emelkedését. Amellett, hogy éles társadalmi ellenállást váltana ki és fokozná az amúgy is jelentős társadalmi feszültségeket, eredményezheti az illegális úton végrehajtott művi abortuszok számának növekedését. 2. Az illegális terhességmegszakítások nemcsak a későbbi terhességek bekövetkezésének és kihordásának esélyeit csökkentik fokozott mértékben, de gyakran a terhes nő életét is veszélyeztetik. Szolgáljon példaként Románia, ahol 1965 (az abortusztilalom bevezetésének éve) és 1984 között az abortusz miatti anyai halandóság21 százezrelékről 128 százezrelékre emelkedett. A WHO jelentése szerint egyedül 1984-ben 449 nő halt meg terhességmegszakítás következtében. 3. A művi abortuszok korlátozása, szigorítása elsősorban a társadalom amúgy is hátrányos helyzetben lévő alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelmű stb. rétegeit érintené. A magasabb társadalmi státusú, a társadalmi viszonyokban, kapcsolatrendszerekben jól eligazodó, nagy jövedelmű csoportok minden korlátozás ellenére megtalálják a módját annak, hogy önmaguk számára elfogadható módon megoldják problémáikat. Ez nemcsak "hazai" sajátosság. Számos országban általános gyakorlat volt, hogy ha az adott országban jogszabály tiltotta a terhesség megszakíttatását, a jobb módú rétegek valamely szomszédos, liberálisabb ország magánklinikáin végeztették el a beavatkozást. 4. A nemzetközi adatok elemzése alapján úgy tűnik fel, hogy az egyes országok terhességmegszakítási gyakoriságaiban mutatkozó különbségek elsődlegesen nem az eltérő szabályozórendszerek, az állam megengedő vagy tiltó magatartására vezethetők vissza. Az eltérések oka alapvetően az egyes országok propagatív korú női népességének eltérő kulturális színvonalában, eltérő fogamzásgátlási ismereteiben és a fogamzásgátlási eszközök eltérő választékában és hozzáférhetőségében keresendő. Ezzel magyarázhatók a jelentős különbségek a nyugat-európai és a kelet-európai régió terhességmegszakítási arányszámai között. A kelet-európai régiót tekintve Magyarország e rangsor közepén helyezkedik el. Kedvezőbb az "abortuszhelyzet" Lengyelországban (ahol a nyugat-európai országokéval azonos alacsony arányszám található, feltételezhetően a katolikus egyház jelentős és hatékony befolyására visszavezethetően) és a volt NDK-ban, de magasabb Csehszlovákiában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában és a Szovjetunióban. 5. Nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a terhességmegszakításra vonatkozó engedély visszautasítása után megszületett csecsemők és gyermekek halandósága, egészségi állapota, életútja, iskolázottsága, szociális és kulturális viszonyai szignifikánsan rosszabbak az átlagosnál. Ez részben azzal függ össze, hogy abortusztilalom esetén nem kívánt gyermekek elsősorban a társadalom marginális rétegeiben, vagy a nagyon alacsony kulturális szinten élők között születnek meg. Másrészt a nem kívánt gyermekek között lényegesen nagyobb azoknak az aránya, akik vagy megszületésük után azonnal, vagy később állami gondozásba kerülnek. 6. Szigorító intézkedések bevezetése helyett az iskolákban és a tömegkommunikációban erősíteni kellene a felvilágosító tevékenységet, ismételten tájékoztatni a teherbeesés megelőzésének lehetőségeiről és eszközeiről, egyidejűleg rámutatva a műtéti beavatkozás veszélyeire és esetleges következményeire. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a nők túlnyomó többsége nincs tudatában annak, hogy mi történik szervezetével és a magzattal a terhesség megszakítása során, valójában hogyan zajlik le egy ilyen beavatkozás.
302 FIGYELŐ 7. Szükséges lenne a korszerű terhességmegszakítási módszerek átvétele és elterjesztése. A WHO jelentése szerint míg a fejlett országokban a beavatkozások 95%-át vákuum aspirációs módszerrel végzik, addig Magyarországon a terhességmegszakítások 52%-ánáI még mindig a hagyományos curettage technikát alkalmazzák. 8. Az abortusz-viták pozitív oldalát mi elsősorban abban látjuk, hogy a kérdés korábban elhanyagolt, morális oldalára irányította a figyelmet. A morális szempontok erősödése szerepet játszhat abban, hogy a terhesség megtartása vagy megszakíttatása melletti döntésben ne csak anyagi, egészségügyi motívumok, de erkölcsi megfontolások is súlyt kapjanak. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a művi abortusz, mint családtervezési módszer visszaszoruljon és a gyermekszám meghatározásában, a szülések időzítésében erősödjön a tudatos, felelősségteljes szülői magatartás. A terhességmegszakítás csak mint végső eszköz, mint "szükséges rossz" létezzen, de lehetőségét, jogát indokolt esetben a nő számára mégis biztosítani kell. P.M.
FIGYELŐ 303 HABL1CSEK LÁSZLÓ: Magyarország népességének előreszámítása, 1990 2010. Az 1990. évi népszámlálás és az 1989. évi népmozgalom adatain alapuló számítások eredményei. KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentései Demográfiai Tájékoztató Füzetek 9. (1991/1) A KSH Népességtudományi Kutató Intézete ezzel a gyorstájékoztatóval kezdte meg az 1990. évi népszámlálás bázisán készülő népességelőreszámításainak és más, társadalmi-demográfiai jellegű előrebecsléseinek közlését. A kiadványt elsősorban a közigazgatás szakembereinek ajánljuk rövid távú elemzési célokra és kitekintési lehetőséggel az ezredfordulóig, illetve a XXI. század első évtizedére. Az előreszámítás az 1990. évi népszámlálás végleg es népességi adataiból indul ki, a népmozgalmat (születések, halálozások) pedig az 1989. évi jellemzők alapján, azok változatlanságát feltételezve számítja előre, azaz egy technikai jellegű előrejelzést ad. A legutóbbi előreszámítás1 1987-ben készült és az 1986 2021 időszakra szólt. Ennek esedékes revíziója, az 1990. évi népszámlálás új népességi bázisa szükségessé tették új előreszámítások kidolgozását. A teljes népességelőreszámítás és az ahhoz kapcsolódó más, speciális előrebecslések több szakaszban készülnek el. A kiadványban közölt változat egyetlen év az 1989. születési és halálozási adatainak előrevetítésével készült és rövid távú felhasználásra alkalmas. A változat a későbbiekben, a legfrissebb, 1990. évi születési és halálozási adatokkal még pontosításra kerül. A számítások a nemzetközi vándorlást nem vették figyelembe. Elsősorban emiatt prognosztikai értékük bizonytalan, illetve feltételes. A népességszám és összetétel tényleges alakulása csak akkor lesz hasonló az előreszámítás eredményeihez, ha a) a nemzetközi vándorlás hatása nem lesz számottevő; b) lényeges változások sem a termékenységben, sem a halandóságban nem következnek be. Az előreszámítás módszere Az előreszámítás kiinduló népessége az 1990. január 1-i népszámlálási, nemek és korévek szerint bontott népesség. A számítás az ENSZ által ajánlott kohorsz komponens módszerre1 készült2. A módszer alapján kiszámítottuk az előreszámítás minden egyes évében alkalmazott, a nők születési évjárata szerinti termékenységi arányszámokat (az 1000 megfelelő születési évjáratú nőre jutó élveszületések számát) és nemek, születési évjárat szerint az elhalálozási valószínűségeket (1000 megfelelő nemű, születési évjáratú lakosra jutó elhalálozások számát). A fenti arányszámokból becsülhetjük az előreszámítás egy-egy évében a fiú és a leány születések számát és a nemek, születési évjárat szerint bontott halálozásszámokat. Ezután az év eleji népességből a következő év eleji népességeta halálozások levonásával és koreltolással (az életkor megnövelése egy évvel) nyeljük. A 0 éves népességet úgy számítjuk, hogy a születésekből levonjuk a csecsemőhalálozás adatait. A kiadványban közölt változatban az 1989. évi termékenységi arányszámokat és elhalálozási valószínűségeket alkalmaztuk az előreszámítás minden egyes évében. 1Megjelent a KSH Népességtudományi Kutató Intézet Közleményeiben, a 66. és a 67. számban. 2 UN Manual III. Methods for Population Projections by Sex and Age. (UN Publication Sales No. 1956. XIII. 3.)
304 FIGYELŐ Az 1989. évi népmozgalmi mutatókat az 1990. évi népszámlálásból visszaszámított 1989. január 1-i népességből és az 1989. évi tényleges születési és halálozási adatokból képeztük. Emiatt a mutatószámok általában magasabbak az 1989. évi Demográfiai Évkönyvben közölteknél. Ennek oka, hogy különböző tényezők nemzetközi vándorlás, külföldi munkavállalás, a nem válaszolók relatíve magas száma miatt az 1990. évi népszámlálási népességszám 193 ezer fővel (1,8 százalékkal) alacsonyabb volt az 1980. évi népszámlálásból továbbvezetett népességszámnál. A közölt változat a természetes népmozgalomra és az ennek nyomán kialakuló népességrea következő 3 5 évre megbízhatónak tekinthető előrebecslést ad. Hosszabb távon a hiba mint a projekcióknál általában exponenciálisan növekszik, 20 év távlatában az eddigi tapasztalatok szerint ±3 százalékot érhet el. Gyakorlatilag a már megszületett korosztályok előreszámítása tekinthető pontosnak, miután a halandóságban általában nincsenek gyors változások. így például az iskoláskorba lépők (és ennek nyomán az iskoláskorúak) adatai 1996-ig, a munkaképes korúak és az időskorúak adatai pedig gyakorlatilag a teljes előreszámítási időszakra bizonyos prognosztikai értékkel bírnak, amennyibena nemzetközi vándorlásnak nem lesz számottevő hatása. A születésszám alakulása és annak nyomán a gyermekkorúak számának alakulása a legbizonytalanabb tényező, különösen Magyarországon, ahol a születésszám igen erősen hullámzott az utóbbi évtizedekben3. A tájékoztatóban összefoglaló és részletes táblázatokat közlünk. Újdonsága a mostani előreszámítási munkaszakasznak, hogy a korévek szerinti bontást első ízben kiterjesztettük 100 éves korig és így teljesebb információt tudunk adni aż idősek létszámadatairól pl. társadalombiztosítással kapcsolatos számításokra. A részletes táblákat a kiadvány 1990 1995 között évenként, ezen kívül 2000-re, 2005-re és 2010-re közli. A táblázatokban a nemek és korévek szerint bontott népességszámok, a népmozgalom néhány jellemzője, valamint különböző, a közigazgatás és a tudományos kutatás számára releváns korcsoportok szerinti összesített létszámadatok és ezeknek az össznépességhez viszonyított százalékos arányai is megtalálhatók. A felhasználóknak ezen kívül lehetőségük van arra, hogy táblázatos formában vagy személyi számítógéphez használt mágneslemezeken további részleteket, összeállításokat kapjanak az elkészült számításokból. 3Az előreszámított éa a tényleges adatok közötti eltérések az 1990. évi előzetes adatok (1990. január 1. deccmber31.) alapján a következő táblázattal jellemezhetők:
FIGYELŐ 305 Főbb eredmények Magyarország népességének száma az 1990. évi népszámlálás szerint 10 millió 375 ezer fő volt, ezen belül a nők száma 405 ezer fővel nagyobb volt, mint a férfiaké. A számítás szerint a népesség számának csökkenése mely 1981-ben kezdődött folytatódik, 1995-ig 108, 2000-ig 175, 2010-ig 363 ezer főt tesz ki. A születések és a halálozások száma hullámzóan alakul attól függően, hogy milyen létszámú korosztályok kerülnek szülőképes, illetve idős korba. Az 1970-es években született nagyobb létszámú női korosztályok belépése miatt változatlan szülési kedv esetén az 1990-es években a születések számának növekedése várható 1999. évi csúcsponttal. Folytatódik a népesség öregedése, növekszik a népesség átlagos kora. Az 1990-es években lényegesen emelkedik a munkaképes korúak aránya és ugyancsak nő az időskorúak aránya. 1997. évi mélyponttal lényegesen, 269 ezer fővel, arányukat tekintve 2,3 százalékponttal kevesebben lesznek a 0 14 évesek. Az igazgatás, az infrastruktúra és a társadalmi szolgáltatások egyes területeit várhatóan érzékenyen érintik az egyes korcsoportok létszámadatainak hullámzásai. Felhasználási javaslat A tájékoztató jellegű kiadvány közigazgatás különböző területeiről érkezett igények sürgős kielégítését hivatott szolgálni. Felhasznált adatai és feltételezései miatt, valamint a későbbiekben közlésre kerülő más előreszámításoktól történő megkülönböztetés érdekében kérjük hivatkozásként a "KSH Népességtudományi Kutató Intézet: Magyarország népességének előreszámítása, 1990-2010. Az 1990. évi népszámlálás és az 1989. évi népmozgalom adatain alapuló számítások eredményei" szöveg feltüntetését. Záró megjegyzések Az MTA Demográfiai Bizottsága foglalkozott az új előreszámítási munkaszakaszszal és szakmai ajánlásokat tett a végrehajtásra, valamint egy szűk körű, ad hoc munkabizottságot küldött ki az ajánlások megvalósítására. A bizottság tagjai (Hablicsek László, Józan Péter, Kiinger András, Mészáros Árpád, Miltényi Károly, Szabó Kálmán) részt vettek az alapadatok összeállításában, a jelen kiadvány szerkezetének kialakításában és az anyag véglegesítésében. A kormányzati programokhoz kapcsolódó népességi és más társadalmi-demográfiai előreszámítások készítését a leginkább érintett tárcák és tudományágak szakértőinek bevonásával, egy kibővített bizottság irányításával folytatjuk, melynek során különféle feltételrendszerek alapján több változatban készítjük az előreszámításokat. Az alábbiakban közöljük a kiadvány összefoglaló tábláit.
306 FIGYELŐ 1. Magyarország előreszámított népessége nemek szerint, 1990 2010 Projected population by sex, Hungary, 1990 2010 ' 1000 fő
FIGYELŐ 307 3. Előreszámított népességszám kiemelt összevont korcsoportok szerint, 1990 2010 Projected size of population by broad age groups, 1990 2010
308 FIGYELŐ VOLKOV, A.: Etnicseszki szmesannüe szem'i v SZSZSZR: dinamika i szosztav. (A vegyes etnikumú családok alakulása és összetétele a Szovjetunióban.) Vesztnik Sztatisztiki, 1989/7., 8. 12 22. és 8 24. p. Az etnikai demográfia kutatóinak figyelme a legutóbbi években elsősorban a reprodukciós magatartás etnikai aspektusaira és az etnikailag differenciált termékenység vizsgálatára irányult. Az eltérő nemzetiségűek házasságkötéseinek alakulása és stabilitása kevéssé kutatott terület. Az etnikailag vegyes családok számának értékeléséhez az etnikai asszimilációban és a népesség nemzetiségi összetételének változásában játszott szerepük ismerete valamint az etnikai, demográfiai folyamatok jellemzőinek és perspektívájának megértése szükséges. A családok II. világháborút követő alakulásának egyik leglényegesebb sajátossága a különböző nemzetiségű személyeket egyesítő családok számának és népességen belüli arányának viszonylag gyors emelkedése. 1959 és 1978 között ezen családok száma a Szovjetunióban 5,2 millióról 9,9 millióra emelkedett, csaknem megkétszereződött, míg arányuk 10,2-ről 14,9 százalékra, vagyis majdnem másfélszeresére nőtt. 1979-ben szinte minden hetedik szovjetunióbeli család tagjai eltérő menzetiségűek voltak. Az etnikailag vegyes családok számának emelkedése csaknem minden köztársaság városi és községi településeit jellemezte. 1979-ben a vegyes családok aránya a legmagasabb Lettországban, Ukrajnában, Belorussziában, Moldvában és Kazahsztánban volt, ahol meghaladta a 20 százalékot, Kirgíziában, Észtországban,az Orosz Föderációban, Tadzsikisztánbanés Türkméniában 12 és 16 százalék közötti; Grúziában, Üzbegisztánban és Litvániában 11 százalék; legalacsonyabb Azerbajdzsánban (7,6%) és Örményországban volt (4,0%). A községekben a városokhoz képest viszonylag alacsonyabb az ilyen családok aránya (9,2 szemben a 18,1 százalékkal). Az etnikailag vegyes családok számának alakulására általános demográfiai tényezőkön kívül hatással vannak az etnikumok közötti kapcsolatok bővítését elősegítő faktorok, mint a migráció és különösen a fiatalok nagyobb mobilitása. A fenti folyamatok általános hatása tükröződik az etnikailag vegyes családok kialakult összetételében és területi megoszlásában. Továbbiakban a szerző az 1979. évi össz-szö vetségi népszámlálásból vett minta és az 1985-ben végzett társadalmi-demográfiai vizsgálat adatait vizsgálja. A népszámlálás szerint etnikailag vegyesnek az a család tekinthető, amelynek tagjai különböző nemzetiségűnek vallották magukat. Az örökbe fogadott gyermekeket ugyanolyan családtagnak tekintik, mint a vérszerinti gyermekeket. Vegyes etnikumú családok létrejöttében elsődlegesek, de nem kizárólagosak a különböző nemzetiségűek házasságkötései. Az etnikailag vegyes családok területi és nemzetiségi szempontok szerinti gyakorisága nagyon különböző. A homogén nemzetiségű családok aránya a közép-ázsiai és a Kaukázuson-túli köztársaságok alapvető nemzetiségű családjai között eléri a 90 95 százalékot, a balti államokban a 75 90, Ukrajnában, Belorussziában, Moldvában a 75 80 százalékot. Ezekben a kötársaságokban sokkal magasabb a vegyes családok és köztük azon családok aránya, amelyekben az adott nemzetiséghez csak a férj tartozik. Azon családok között, amelyekben az egyik vagy mindkét házastárs orosz nemzetiségű az Orosz Föderációban legmagasabb az azonos nemzetiségű házaspárok aránya (87,3%), továbbá a közép-ázsiai köztársaságokban és Észtországban, legalacsonyabb viszont Ukrajnában, Moldvában és Belorussziában.
FIGYELŐ 309 A Szovjetunióban az orosz családok négyötöd része homogén nemzetiségű és csupán a családok egyötödében csak az egyik házastárs orosz nemzetiségű. Az esetek többségében ez a feleség. A nemzetiségek összekapcsolódásának vizsgálatához a szerző 5 csoportba sorolta a vegyes családokat: 1. olyan házaspárok, amelyek közül az egyik házastárs a terület alapvető nemzetiségéhez tartozik, a másik pedig orosz (28,9, illetve 29,6 százalék), 2. az egyik házastárs a terület alapvető nemzetiségéhez tartozik, míg a másik az orosz kivételével valamilyen másik nemzetiséghez (17,2, illetve 18,4 százalék), 3. ukrán-orosz házaspárok (44,1, illetve 42,1 százalék), 4. vegyes, orosz és más (kivéve az ukrán és az adott területen alapvető) nemzetiségű házaspárok (9,5, illetve 9,7 százalék), 5. a többi nemzetiség (kivéve az alapvető, orosz, az ukrán nemzetiségűeket) összekapcsolódása (0,3, illetve 0,2 százalék). Az 1979. évi népszámlálás és az 1985. évi társadalmi-demográfiai felvétel szerint, a zárójelben szereplő arányok kis eltérése a vizsgált jelenség viszonylagos stabilitására enged következtetni. A Szovjetunióban azon házaspárok, amelyeknél az egyik házastárs orosz a vegyes nemzetiségű családok 82,5 százalékát teszik ki. A nemzetiségek közötti házasságkötések igen tarka képet mutatnak, ezért a szerző az 1985. évi felvétel 5 százaléka mintáján 32 nemzetiség szerint vizsgálja a vegyes nemzetiségű házastársak leggyakoribb összekapcsolódásait. A vizsgálat lehetővé tette az egyes nemzetiségek exogámia szerinti sorba rendezését, amely egyúttal tisztán rámutatott a vegyes házasságok gyakoriságának a különböző etnikumok szerinti elhelyezkedésétől, szétszóródásától és a migrációtól való erős függésére. A vegyes házasságok többségükben az oroszokkal és ukránokkal kötött házasságokból adódnak. A velük kötött házasságok aránya 50 százaléknál csak az üzbég, kirgiz, tadzsik, türkmén, abház, kazah, baskír, karakalpak, moldvai és őszét menzetiségűek esetén kisebb. Legmagasabb az oroszokkal kötött vegyes házasságok aránya az ukránoknál, a mordvinoknál, a németeknél, az udmurtoknál, a karéliaiaknál, míg az ukránokkal kötött vegyes házasságok a zsidók, a moldvaiak, a beloruszok, a komik és a litvánok esetében. Az orosz, ukrán és belorusz vegyes házasságok nagyrésze ugyanebből a nemzetiségcsoportból köttetik. Viszonylag magas a fenti nemzetiségűekkel kötött vegyes házasságok aránya a lettek, a litvánok, az észtek és a moldvaiak körében. A grúz, az örmény és azerbajdzsán nemzetiségű férfiak esetében szintén viszonylag magas az orosz, ukrán és belorusz nőkkel kötött vegyes házasságok aránya. Az üzbég, kirgiz, tadzsik, türkmén és kazah nemzetiségűek körében és különösen, a nőknél jóval kevesebb az európai (orosz, ukrán, belorusz) nemzetiségűekkel kötött házsságok száma. A közép-ázsiai népeknél a vegyes házasságok meghatározó része a régióban élő nemzetiségűekkel köttetik. A nemzetiség szerinti heterogén házasságkötések a két nem között erősen differenciáltak. A vegyes házasságoknak a férfiak és a nők körében való elterjedtségét azzal a mutatóval jellemzi a szerző, hogy az adott nemzetiséghez tartozó nők 100 vegyes házasságra hány vegyes házasság jut ezen nemzetiség férfi népességéből. A szerző az 1979. évi népszámlálásból vett 5 százalékos minta segítségével vizsgálja a férfiak és nők vegyes házasságainak viszonylagos gyakoriságát. Az orosz nők minden köztársaságban gyakrabban élnek vegyes házasságban, kivéve Ukrajnát és Belorussziát.
310 FIGYELŐ A saját köztársaságon kívül szembetűnő az orosz kivételével minden nemzetiségben a férfiak vegyes házasságainak túlsúlya a nőkkel szemben. Az európai terület népeinél majdnem ellenkező a helyzet. A saját köztársaságon belül a nők vegyes házassága gyakoribb, míg a köztársaságon kívül a férfiaké. A fenti különbségek az etnikumok közötti kapcsolatok eltérő megnyilvánulásaival, a kulturális hagyományok megőrzésével, a köztársaságok közötti vándorlás eltérő intenzitásával magyarázhatók. A vegyes házasságok gyakorisága az egyes területeken nemcsak a házastárs egyik vagy másik nemzetiségből történő kiválasztásától függ, hanem az ott élő népesség, etnikai családi és nemek szerinti korstruktúrájától is. A szerző vizsgálja a vegyes etnikumú családokban élő 18 évesnél fiatalabb gyermekek nemzetiségi hovatartozását is. A vizsgált családok 5 százalékánál voltak eltérő nemzetiségű gyermekek, akik feltehetően a házasfelek velemelyikének egy előbbi házasságából születtek. Az 1985. évi felvétel szerint az orosz-ukrán összetételű családok 28,4 százalékában voltak a 16 évnél fiatalabb gyermekek eltérő nemzetiségűek. Figyelemre méltó, hogy minden családtípusban jóval nagyobb az apa nemzetiségéhez tartozó gyermekek aránya és ebben meghatározó szerepet játszik az, hogy az adott nemzetiségű apa hol él családjával. Ezen hatások kiküszöbölésére és az adott területi összehasonlíthatóságának biztosítására a szerző szükségesnek tartja az apa nemzetiségének elsődlegességét mutató átlag korrigálását. Ezért bevezeti az ún. patronimia-indexet, amely az apa nemzetiségének vonzását méri, korrigálva azon családok arányának különbségével, ahol az adott nemzetiséghez tartozik az apa vagy az anya. Ezzel analóg az ún. etnonimia-index, amellyel a szerző a szülők ilyen vagy olyan nemzetiségének előtérbe kerülését értékeli a gyermek etnikai hovatartozásának meghatározásában. Például az üzbég-orosz vegyes családokban élő gyermekek nemzetisége szempontjából az apa nemzetisége sokkal meghatározóbb Üzbegisztánban, mint az Orosz Föderációban. Ezen vegyes családok gyermekeinél az Orosz Föderációban vonzóbb az orosz, míg Üzbegisztánban az üzbég nemzetiség választása. E számításokat a szerző elvégezte minden kiemelt etnikai párra. A vizsgálat azt mutatta, hogy az esetek nagyrészében a gyermek és apa azonos nemzetisége erősen függ az apa (a férj) nemzetiségétől, továbbá attól, hogy a család hol él. A szerző az 1979. évi népszámlálás 5 százalékos mintáján elemezte azt is, hogy az etnikailag vegyes családokban mennyire részesítik előnyben az apa nemzetiségét a gyermekek számától és nemétől függően, továbbá azt, hogy a szülők nemzetisége és anyanyelve mennyire befolyásolja a gyermek nemzetiségét. A fenti vizsgálat lehetővé tette annak kimutatását is, hogy az etnikai asszimilációban mekkora az anyanyelv jelentősége. A nemzetiségek közötti kommunikáció nyelve az etnikailag vegyes családokban lehetővé teszi a gyermekek nemzetiségi hovatartozásának megállapítását. Végezetül a szerző megállapítja, hogy az említett vizsgálatok módot adnak a vegyes etnikumú családok sokoldalú jellemzésére és úgy az etnikai asszimilációban, mint az egyes etnikumok reprodukciójában betöltött szerepük megvilágítására. P.K.