TERMELÉSI FOLYAMAT MINÕSÉGKÉRDÉSEI, VIZSGÁLATOK 2.5 Roncsolásmentes anyagvizsgálat: szükséges rossz vagy tiszta haszon? Tárgyszavak: roncsolásmentes anyagvizsgálat; diffrakciós pályaidő módszer; ultrahang-frekvenciás vizsgálatok; örvényáram-impulzusos eljárás; mágnesfluxus-szórásos eljárás. Több évtizedes gyakorlati használat után a hegesztőipar technológiájának elkerülhetetlen és felbecsülhetetlen részeként fogadta el a szerkezeti elemek gyártásában és karbantartásában alkalmazott szabványos roncsolásmentes anyagvizsgálatot. Felhasználását pontosan szabályozták, a hegesztési hibák átvételi kritériumai rendelkezésre állnak, megfelelőek a személyzet szakképesítésének rendszerei és a berendezések csaknem tökéletesek. A roncsolásmentes anyagvizsgálat ma teljesíti feladatát; az úttörés évein már túl vannak. Ez a helyzet azonban magában hordozza a kockázatot. Az ipar gyakran olyan meghonosodott módszereken próbál takarékoskodni, mint amilyen a roncsolásmentes anyagvizsgálat, különösen olyankor, amikor előírás szabja meg annak használatát. Ennek következtében olyan piaci feltételek alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik az ilyen szolgáltatások árának leszorítását, már csak azért is, mert erős a verseny. Sok esetben ezeket a módszereket szükséges rossznak tekintik. Ez viszont árt az iparnak, és gátolja a technológiai fejlődést. Ahhoz, hogy a roncsolásmentes anyagvizsgálatot a felhasználó értéknövelési lehetőségnek tartsa, szemléletváltozásra van szükség: nem úgy kell tekinteni, mint olyan módszert, amit az előírások miatt kell alkalmazni, hanem mint problémamegoldást, amely fokozza a biztonságot, javítja a minőséget, és hozzájárul a megtakarításhoz. Szokványos karbantartás, rendkívüli roncsolásmentes anyagvizsgálat A roncsolásmentes anyagvizsgálatot jelenlegi formájában évtizedekig arra szakosodott szolgáltató vállalatok végezték el. A hegesztőipar példája lehet
az olyan iparnak, amelynek növekedését és jelenlegi széles körű alkalmazását kifejezetten a roncsolásmentes anyagvizsgálat tette lehetővé. A roncsolásmentes anyagvizsgálat fontos, hivatalos szerepet tölt be. Törvényileg szabályozott. A roncsolásmentes anyagvizsgálattal szemben támasztott követelményeket, az átvételi kritériumokat és a személyzeti szakképesítési előírásokat rendeletekben és szabványokban fektették le. A hegesztés minőségét biztosító eljárás minimumra csökkenti a meghibásodások kockázatát. Ezen túlmenőleg fontos szerepet játszik az ipari karbantartásban. Például üzemek leállításának ideje alatt sokezer ponton ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a csövek, tartályok, kazánok és kemencecsövek falvastagságát. Az adatokat adatbankokban rögzítik, és ezt a folyamatot egyre inkább automatizálják. A roncsolásmentes anyagvizsgálat területe egyensúlyi állapotba került, miután lefektették és szabványosították a módszereit, átvételi kritériumait, folyamatait és a személyzeti szakképesítést. Ez az egyensúly azonban nem jelenti azt, hogy minden tökéletes. Indokolt a további fejlesztés. Az 1970-es és 1980-as években a Nemzetközi Hegesztéstechnológiai Intézet (International Institute of Welding, IIW) olyan eljárások kifejlesztésére törekedett, amelyeknek célja a hegesztett varratok átvétele vagy visszautasítása a hegesztett kötés alkalmasságára gyakorolt hatás szempontjából. A hagyományos roncsolásmentes anyagvizsgálat (RA) esetében a minőséget a film feketedési különbségei vagy a képernyőn látható visszhangamplitúdó alapján ítélik meg. Ezeknek a paramétereknek nem sok közük van ahhoz, hogy a folytonossági hiányok mennyiben befolyásolják a hegesztett kötés épségét. A feketedés és az amplitúdó mindenekelőtt a folytonossági hiány kimutatására szolgálnak, és ritkán jellemzik közvetlenül annak hatását. Ezért rendkívül hasznos lenne az ipar számára, ha a felesleges javításokat ki lehetne küszöbölni azáltal, hogy nemzetközi elfogadási kritériumok felhasználásával a folytonossági hiányok hatásaik alapján jelentenének selejtezési okot. A karbantartás gyakorlatában eddig az állásidők folyamán végzett roncsolásmentes anyagvizsgálat eredményeire alapozták a döntéseket. Jelentős megtakarítást lehetne elérni, ha olyan roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek állnának rendelkezésre, amelyek az üzem részéről minimális állásidőt igényelnek sőt egy lépéssel továbbmenve ha a vizsgálatokat menet közben, üzemeltetés alatt lehetne elvégezni. Az üzem állapotának leromlására vonatkozó ismeretek birtokában, az újabban bevezetett roncsolásmentes, üzem közben végezhető vizsgálati módszerek lehetővé teszik a kockázatértékelésre épülő ellenőrzési elképzelések megvalósítását. A kockázatkezelő és a hatékony ellenőrzés a biztonság feláldozása nélkül vezet el a költségcsökkentéshez.
A roncsolásmentes anyagvizsgálat szerepe a hegesztők munkájának értékelésében Tekintettel arra, hogy a roncsolásmentes anyagvizsgálatot a szakmai hozzáértés minősítésére alkalmazzák és az elmúlt években megfogalmazott átvételi kritériumok szerint talán indokolt kimondani: a roncsolásmentes anyagvizsgálat nem annyira a varrat épségének, mint inkább a hegesztő munkája szakszerűségének meghatározására szolgál. Ehhez általában a hagyományos roncsolásmentes vizsgálati módszereket használták. Legtöbb szakszerű kivitelezési kritériumot eddig a hagyományos módszerek lehetőségeinek és hiányosságainak figyelembevételével határozták meg. A röntgenvizsgálat például igen eredményesen tudja kimutatni az olyan térfogati hibákat, mint amilyenek a salakzárványok és a porozitás. Megfelelő információt nyújt a folytonossági hiány típusáról, valamint hosszáról. Másrészt közismert, hogy lehetőségei korlátozottak, amikor olyan planáris folytonossági hiányokat kell kimutatni, mint amilyenek az olvadás hiánya és a repedések. De még ha ki is mutatja a folytonossági hiányt, aligha képes a hiány keresztirányú vastagságának meghatározására. Ugyanakkor a kézi ultrahangfrekvenciás ellenőrzés eredményesebben képes felhívni a figyelmet a planáris folytonossági hiányokra, viszont korlátozottan alkalmas a térfogati folytonossági hiányok kimutatására és azok jellemzésére. Ugyanakkor a hibamegítélés szubjektív. Keresztirányú vastagságmérési képessége is korlátozott. A planáris folytonossági hiányok, különösen azok, amelyek repedésnek minősülnek, sok előírás szerint nem elfogadhatók. Bár ez a törésmechanika szempontjából érthető, azonban a visszautasítás oka nem kizárólag ez. A planáris folytonossági hiányok a hegesztés szakszerűségének értékelésén túlmenőleg a hegesztett varrat épségét befolyásolhatják. Ezen túlmenőleg a hagyományos RA-módszerek korlátozott lehetőségei a szabályzatok íróit, ill. szerkesztőit arra ösztönzik, hogy minden planáris folytonossági hiányt elutasítsanak. Az ilyen hiba kimutatása arra utal, hogy valami nagyon nagy baj van a hegesztett varrattal, de nem tudják pontosan mennyiségileg meghatározni, mennyire súlyos a folytonossági hiány hatása. Ezért elmondható, hogy a jelenlegi átvételi kritériumok használatakor a hagyományos roncsolásmentes vizsgálati módszer a hegesztést végző személy minősítésére alkalmas, mert csupán erre képes. Vissza a kezdetekhez Bár a hagyományos RA-módszerek ezek szerint a szakmai munka minősítésére használhatók fel, nyilvánvaló, hogy az ezek alapján átvett hegesztett kötés használatra alkalmas. Sokéves ipari tapasztalat igazolta, hogy ez a gyakorlat statisztikailag megalapozott. Tehát nem történhet semmi baj. Azonban ennek meg kel fizetni az árát. A szakmai minősítés átvételi kritériumként való
felfogása bizonyos mértékig óvatosságot igényel, hogy ezzel ellensúlyozza a hagyományos RA-módszer korlátozott voltát. Sajnos azonban a biztonság mértéke ismeretlen. Feltételezhető, hogy ez az óvatosság felesleges javítások okozója lehet. Ezért felvethető a kérdés: ha visszamenőleg nem ismernénk a jelenlegi RA hátterét, ma minek az alapján tudnánk elfogadni vagy visszautasítani a hegesztett kötést? Ideális helyzetben kiegyensúlyozottan kellene értékelnünk a hegesztő szakmai munkáját, másrészt törésmechanikai elemzés alapján kellene megbizonyosodnunk arról, hogy nem kell tartani egy bizonyos méretnél nagyobb folytonossági hiánytól. Az utóbbi szempont kiegyenlítetten óvatos biztonsági elképzelésnek felelnek meg. Ehhez nemcsak módosított kritériumokra volna szükség, hanem olyan RAmódszereket igényelne, amelyek nyújtani képesek a szükséges információkat. Olyan eljárást lehetne felhasználni, amely a hegesztett varrat minőségének ellenőrzése szempontjából ki tudja mutatni a kisméretű folytonossági hiányokat, valamint az esetleg jelen levő planáris folytonossági hiányok felületére merőleges vastagságméretet, nagy kimutatási valószínűséggel (POD, probability of detection) meg tudja határozni. Másrészt a gyakorlati követelményeknek megfelelően a hamis hibajelzés gyakoriságának is csekélynek kellene lennie. Az is fontos, hogy a módszer egyértelmű információt szolgáltasson, és ezáltal elkerülhetők legyenek a viták, valamint az értelmezéssel kapcsolatos bizonytalanságok. A kritériumokat tehát úgy kell megfogalmazni, hogy a roncsolásmentes vizsgálati módszer minden lehetősége teljesen ki legyen használva, anélkül, hogy felesleges javításokra kerülne sor. Az RA-eljárás és a kritériumok kompatibilitása a lényeg, vagyis a bizonyosságnak, valamint a szükségesnél nem nagyobb óvatosságnak a kiegyenlített kombinációjára van szükség. A roncsolásmentes anyagvizsgálat módszerei évekig nem tudták kielégíteni ezeket a feltételeket. Ha e módszerek már kezdettől fogva számszerűen lettek volna képesek meghatározni a folytonossági hiányok méreteit, nagyon is valószínű, a hegesztési folytonossági hiányok jelenlegi elfogadási kritériumainak meghatározásához ezt az információt felhasználták volna. Az átvételi kritériumok egészen mások lennének, mint amilyenek jelenleg. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, a kritériumok alapján csupán olyan térfogati hibákat tekintenének selejtesnek, mint amilyenek a felhalmozódó pórusok (mivel ezek nem megfelelő szakszerűségre utalnak) és egy bizonyos keresztirányú vastagságnál, ill. hossznál nagyobb planáris, éles hiányossági helyeket utasítanának el. Számítani lehetne arra, hogy az ilyen anyagvizsgálati módszer bevezetése számszerű adatokat szolgáltatva, forradalmasítaná az ipart, mert testre szabott elfogadási kritériumok kidolgozására nyújtana lehetőséget. Feltételezhető, hogy az általános felhasználásra szánt kritériumok statisztikailag ugyanolyan javítási gyakoriságot eredményeznének, mint az ismert röntgenátvilágításos, és ultrahang-frekvenciás módszerek használata esetén vagy azoknál kisebbeket. Lehetséges tehát, hogy több planáris és kevesebb térfo-
gati folytonossági hiány eredményezne visszautasítást, mint jelenleg. Azonban az igazat megvallva, egy javítás nem fogja feltétlenül megnövelni a hegesztett kötés szilárdságát, sőt éppen ellenkezőleg: a javítás leronthatja az anyag helyi szilárdsági tulajdonságait. Különleges alkalmazási esetekben, amikor többet tudunk az anyag tulajdonságairól és az üzemeltetési paraméterek ismertek, a megfelelő kritériumrendszer csökkenthetné a javítások gyakoriságát, ugyanakkor megőrizné a jelenleg megkívánt biztonságot. Bár már léteznek ilyen módszerek, mint például a diffrakciós pályaidő eljárás, azonban sajnos még nem került sor erre a forradalomra. Az ipar, különösen pedig a hatóságok, nem nagyon hajlandók a jól ismert és törvényileg szabályozott folyamatokat korszerű technológiával felváltani anélkül, hogy ne kerülne sor nagyon gondos és hosszadalmas igazolási folyamatra. Szerencsére azonban némi haladás már mutatkozik. Bár lassan, de észlelhető a nagyon óvatos közelítés a számszerű eredményt adó roncsolásmentes módszerek és a módosított átvételi kritériumok kombinációja felé. Ezt a diffrakciós pályaidő eljárás bevezetése tette lehetővé, amely nagy megbízhatósággal (kimutatási valószínűséggel*) és kis hamis riasztási gyakorisággal tűnik ki, ugyanakkor a folytonossági hiba vastagságára vonatkozó adatokat is képes szolgáltatni. A módszert Hollandiában fejlesztették ki. Egyidejűleg Európában hasonló fejlesztési munka eredményeként ideiglenes szabványokat dolgoztak ki. Nemzetközi együttműködésben kezdeményezték a csővarratokra vonatkozó különleges kritériumok kifejlesztését és az automatikus ultrahangfrekvenciás módszer kombinálását a diffrakciós pályaidő módszerrel. A roncsolásmentes anyagvizsgálat szerepe építkezéseknél és csővezetékek fektetésénél A roncsolásmentes vizsgálatokkal elérhető előnyöket érzékelteti a csővezeték-fektetés folyamán a körvarratok automatikus ultrahang-frekvenciás ellenőrzése. Ezeket a rendszereket leggyakrabban automatikus hegesztéssel kombinálják, és egyre inkább felváltják a röntgenvizsgálatot. Legtöbb automatikus ultrahang-frekvenciás ellenőrző rendszert ma már a diffrakciós pályaidő módszerrel kombinálják, hogy elősegítsék a folytonossági hiányok méretének becslését, továbbá biztonságból, hogy detektálhassák azokat a folytonossági hiányokat is, amelyeket a hagyományos impulzusvisszhang-rendszerrel (tájolásuk miatt) nem lehetne kimutatni. Ezáltal az érzékelési biztonság csaknem ideális szintre emelkedik. Ez a rendszer gazdaságos, mert gyors (a röntgenvizsgálattal szemben), és az eredmények azonnal a hegesztők rendelkezésére állnak. * POB, probability of detection.
A lehetőségeket legjobban egy csőfektető bárka példájával lehet szemléltetni. Az automatikus ultrahang-frekvenciás módszer bevezetése előtt a műveletek közül a röntgenvizsgálat volt a leglassúbb, és ezért ez szabta meg az építés sebességét. Az automatikus ultrahang-frekvenciás vizsgálati eljárás magas hőmérsékleten is működhet, így az építési sebességet jelentősen lehet növelni. Ezáltal csökkent a nyílt tengeren végzett munkával töltött napok száma. A korszerű roncsolásmentes vizsgálatok szerepe a karbantartásban A karbantartási terveket és szabványokat legtöbbször a törvények szabályozzák. Időszakos leállásra a vizsgálatok végrehajtása céljából van szükség. A leállási idő alatt végzik a berendezések ellenőrzését. Ilyenkor az üzem tulajdonosa rájön arra, hogy a leállásra túl korán vagy éppen ellenkezőleg, túl későn került sor. A leállások közötti időintervallum meghatározása érdekében ezért kockázatra épülő, vagy hasonló módszereket használnak az állási időtartamok ésszerűbb meghatározására. A korszerű módszerek elemzése alapján kiderül, hogy kiemelkedően fontos szerepet játszik az üzemeltetési feltételek és a lehetséges meghibásodási mechanizmusok ismerete. Eléggé meglepő módon e módszerek szerepét gyakran az olyan hagyományos eljárások használatára korlátozzák, mint amilyenek az ultrahang-frekvenciás falvastagságmérés és ellenőrzés, a röntgenvizsgálat és nem utolsósorban a szemrevételezéses vizsgálat. A helyzet azonban kezd megváltozni. Mind az ipar, mind a hatóságok hajlandóak a korszerű roncsolásmentes vizsgálatok alkalmazásának engedélyezésére. Egyes ilyen új módszerek bevezetésével az állásidő lerövidíthető. Vannak olyan módszerek, amelyek akkor is alkalmazhatók, amikor a vizsgálandó berendezés teljesen üzemben van. Nyilvánvaló, hogy az ilyen eljárások alapján megfelelő információhoz lehet jutni arról, milyen az üzemi berendezések állapota. Az üzem közben alkalmazható egyik módszer az impulzusos örvényáramos eljárás. Az eljárással a hőszigetelő rétegen keresztül is ki lehet mutatni csövek és kazánok korrózióját. Max. 10 cm vastagságú szigetelésen keresztül is hatékony. Alkalmazásával feleslegessé válik a szigetelés eltávolítása, majd visszahelyezése, vagyis olcsó és gyors. A rendszer működési elvét az 1. ábra mutatja be. A szigetelés alatti fém hőmérséklete 173 773 K lehet, tehát az üzemi gyakorlatban előforduló valamennyi hőmérséklet megengedhető. Ezen túlmenőleg a módszert érdes vagy korrodált felületen is lehet alkalmazni, annak előzetes tisztítása nélkül. Az eljárást észak-amerikai erőművekben pl. csőkönyökök áramlás miatt felgyorsult korróziójának kimutatására alkalmazzák. A szigetelés bordázott fémlemez borítású. A módszer feleslegessé teszi a szigetelés eltávolítását.
szondatekercs burkolólemez szigetelés mágneses tér csőfal örvényáram 1. ábra Az impulzusos örvényáramos rendszer vázlata Egy további roncsolásmentes eljárás a nagy távolságú ultrahangfrekvenciás ellenőrzés, amely esetében egyes síkhullámok 1 m-ig terjedő detektálására van lehetőség. A hatásos vizsgálati távolság függ az ellenőrzött fém mindkét felületének állapotától. Felhasználható olajtároló tartályok tárcsalemezei korróziójának kimutatására (2. ábra). 2. ábra Tartályfenék nagy távolságú ultrahang-frekvenciás vizsgálatának vázlata Miután a körgyűrű alakú tárcsalemezek kritikus fontosságú részei a tartálykonstrukciónak és ennek a vizsgálatnak az elvégzéséhez a tartály üzemben maradhat, meg sem kell tisztítani, ezért ezzel a módszerrel pénzt is meg lehet takarítani. Mostanában különlegesen nagy, 20 m-ig terjedő hatótávolságú, az ultrahang-frekvenciás ellenőrzéshez hasonló műszaki megoldások jelennek meg a piacon. Komoly igényeket tudnak kielégíteni. Ezek a tápvonalas rendszerek kör elrendezésű, ultrahangos szondák által gerjesztett Lamb-hullámokat használ-
nak a vizsgálathoz. Miután a csövekben nem lép fel geometriai divergencia és ezért kicsi a csillapító hatás, egyetlen szondagyűrű-helyzetből kiindulva nagy távolságon végezhető el az ellenőrzés. Egy mérés időszükséglete helyzetenként 300 900 s. Jellegzetes felhasználási terület az utak alatt átvezető és más, nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető csőszakaszok ellenőrzése. A csőgörénnyel ugyan el lehetne végezni a vizsgálatot, de ehhez meg kell bontani egy helyen a csővezetéket, és az egész művelet drága. Tehát a tápvonalas hullámtovábbítás révén jelentős megtakarítások érhetők el. Egy másik, nem új, már évtizedek óta alkalmazott módszer az intelligens csőgörények felhasználása gázvezetékek vizsgálatára. A mágneses fluxus szórásán alapuló módszert világszerte mindenütt ismerik. A fémanyag-veszteséget úgy lehet ezzel kimutatni, hogy a mágnesesen telített acélcső vagy -tartály falában a hiány helyén gyenge szórt mágneses tér alakul ki. Ezt a szórt teret Halldetektorok segítségével érzékelik, elektronikusan feldolgozzák, és képernyőn megjelenítik. A módszert már majdnem egy évtizede használják olajtároló tartályfenék épségének ellenőrzésére. Az Egyesült Királyságban dolgozták ki, és ma már világszerte alkalmazzák. Az eljárást eredményesen alkalmazzák üzemben levő csővezetékek és tartályok falának korrózióvizsgálatára. Ezzel lényegében kiszűrik a gyanús helyeket, majd ott újabb ellenőrzést végeznek. A mágneses fluxus szórásán alapuló módszerek egyik változata a kisfrekvenciás örvényáramos telítés módszere, amit 32 mm szelvényvastagságig lehet használni, szemben a szokványos mágneses fluxusszóródási eljárással, amely csupán 10 mm falvastagságig vehető igénybe. A módszer elvi megoldását vázlatosan mutatja be a 3. ábra. mágnes örvényáramdetektor vizsgált próbatest a mágnestér erővonalai folytonossági hiány a komprimált mágneses erővonalak 3. ábra A kisfrekvenciás, örvényáramos telítés elvi vázlata
A mágneses fluxus szóródásán alapuló módszerhez hasonlóan, jelentős intenzitású felmágnesezéssel dolgoznak. A felerősödött szórt mágneses fluxus torzított tere, amit a helyi anyaghiba idéz elő, örvényáramos detektorral érzékelhető. Ezek a detektorok lényegesen érzékenyebbek, mint a szokványos mágnesesfluxus-szórást kimutató Hall-típusú detektorok. A mágnesesfluxus-szórás módszerének tökéletesített változatával végre meg lehetett oldani az üzemben levő, vastag falú csövek hibáinak kiszűrését. A korábbi, rendszertelen, szúrópróbaszerű korrózióvizsgálati eljárás lassú, és a szigetelt cső korróziós hibájának kimutatási biztonsága is kisebb, mint a tökéletesített mágnesesfluxus-szórási módszeré. Az újabb megoldás hatékonyságát érzékelteti, hogy például egy vastag falú, 373 K hőmérsékletű csővezeték biológiai korrózió szempontjából végzett vizsgálatát 1 óra alatt elvégezték. Ez a munka a hagyományos roncsolásmentes vizsgálati módszerekkel napokat vett volna igénybe. Előnyök Az új módszerek által biztosított előnyök: Az impulzusos örvényáramos módszerrel nemcsak a szigetelésen keresztül, hanem közvetlen érintkezés esetén is elvégezhető a mérés. Kemencecsövek falvastagságának mérésekor helyettesítheti az ultrahangos módszert. Ezáltal feleslegessé teheti, hogy a rendszert leállítsák, és a csöveket gondosan megtisztítsák a revétől és rozsdától. Hasonlóképpen előnyös a felhasználása vízszint alatti acélszerkezetek esetében, miután nincs szükség az ultrahangos ellenőrzést megelőző gondos tisztításra, hanem a búvárok bárhol elvégezhetik a vizsgálatot. A nagy távolságú, ultrahang-frekvenciás vizsgálatot is használják olyan csővezetékek esetében, amelyeket nem hegesztett csőállványokon támasztottak alá, és ellenőrizni kell, vajon az érintkezési pontokon nem alakult-e ki korrózió. Szigetelés alatti korrózióvizsgálatra vagy vasúti kocsik függesztőrendszerei repedéseinek kimutatására is alkalmazzák. Más roncsolásmentes módszerekkel nehezen hozzáférhető csővezetékek vizsgálatára alkalmazható a tápvonalas hullámok módszere. Az eljárás hosszú szakaszok ellenőrzését teszi lehetővé egyetlen beállításban. A mágnesesfluxus-szórás módszerével sokszáz km hosszú sivatagi csővezeték ellenőrzését végezték el napi egy km-es teljesítménnyel, amit más eljárásokkal nem lehetne megvalósítani. A mágnesesfluxus-szórási módszer tökéletesített változatát eredményesen használták fel a vastag falú szerkezeti elemek vizsgálatára. A csővezetékeket végigpásztázó rendszerekkel párhuzamosan 20 mm vastag tárolótartály-fenék ellenőrzésére is kidolgoztak egy rendszert. Ez a normál vastagságú (6 7 mm-es), akár 10 mm vastag, bevonattal ellátott fenéklemezek ellenőrzésére is alkalmas.
Mindez csupán néhány példa, de sokkal több is felhozható volna. Folyamatban vannak az iparral közös fejlesztési programok újabb használati lehetőségek kimutatására és az eddigi módszerek optimálására. Ilyen például az EU által támogatott, már befejezett Roncsolásmentes ellenőrzés a kockázatkezelési stratégia keretein belül című program, vagy ennek folytatása a Roncsolásmentes ellenőrzésre javasolt gyakorlati megoldás című, közös ipari fejlesztés. Ezek a tevékenységek képviselik az új irányzatot, a behatolást nem igénylő, ill. roncsolásmentes vizsgálati módszerek kombinálását kockázati ellenőrző stratégiával. Ezekben a programokban mind az ipar, mind a hatóságok részt vállalnak, hogy a biztonság veszélyeztetése nélkül hasznosíthatóak legyenek a korszerű roncsolásmentes vizsgálati módszerek. Egy másik, az iparral közösen kezdeményezett és a közelmúltban befejezett program, az OPTIMISE célja a roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek kiválasztása, optimálása és értékelése, abból a célból, hogy lehetővé tegyék ömlesztett árut szállító közlekedési eszközök ellenőrzését a biztonság növelése érdekében, egyidejűleg csökkentve a vizsgálat időszükségletét. Következtetések Az újonnan létesített szerkezetek ellenőrzésére, valamint karbantartási vizsgálatokhoz alkalmazott korszerű roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek tökéletesítésének eredményeként mind jobban számszerűsödnek a vizsgálati eredmények és válik feleslegessé a behatolás az ellenőrzött szerkezetbe, ill. anyagba. A korszerűsített, új roncsolásmentes anyagvizsgáló rendszerek lehetővé teszik objektív átvételi kritériumok alkalmazását a hegesztési varratok megítélésekor, ill. a sajátos felhasználási körülmények követelményeinek figyelembevételét. A csővezeték-építésben az új eljárások már meghonosodtak. Az üzemi karbantartás területén a számszerűsíthető adatokat szolgáltató roncsolásmentes anyagvizsgálati berendezések, figyelembe véve a behatolás elkerülését, csökkentik az állásidőt és ritkábban lesz szükség ellenőrzésre. A korszerű roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek a kockázatkezelési és ellenőrési stratégia, valamint a karbantartás-tervezés fontos eszközeivé válnak, és eredményesen egészíthetik ki a működési paraméterekre, valamint az elhasználódási mechanizmusokra vonatkozó ismereteket. Végeredményben csökkentik a ráfordításokat anélkül, hogy leromlana a biztonság, sőt hozzájárulnak annak javulásához. (Dr. Barna Györgyné) Dijkstra, F. H.; Raad, J. A.: Nondestructive testing: necessary evil or benefit? = Materials Evaluation, 60. k. 8. sz. 2002. p. 932 940. Dijkstra, F. H.; Raad, J. A.: NDT: Necessary evil or benefit? = Insight, 44. k. 7. sz. 2002. p. 446 451.