Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet Az innováció értelmezése, szerepe a területi fejlődésben Péli László Témavázlat Az innováció fogalma, Fogalmi lehatárolás változása, Az innováció típusai, Az innováció életciklusa, A folyamatmodellek öt generációja, Az innováció térbelisége, Klaszterek. Gödöllő, 2018. Az innováció Az innováció fogalmát Schumpeter (1939) vezette be a közgazdaságtanba. Elmélete alapján a termelési tényezők új kombinációjában jelöli meg az innováció lényegét, és abban, hogy az ilyen típusú törekvéseknek van személyes hordozója, mégpedig maga a vállalkozó. Az innováció azt jelenti, mint alkotó rombolás. Schumpeter az innovációnak öt alapesetét különbözteti meg: új termék, új áru előállítása, új termelési eljárás bevezetése, új elhelyezési lehetőség, új piac megnyitása, nyersanyagok, vagy félkész áruk új beszerzési forrásainak megnyitása, új szervezet létrehozása, vagy megszüntetése. Schumpeter szerint az innovációs folyamat három részből áll: invenció, innováció, diffúzió. Az innováció fogalmi áttekintése Downs és Mohr (1976) kiegészítése: az innováció bármely olyan eszköz, rendszer, folyamat, probléma, program, termék vagy szolgáltatás adaptációja, amely új a szervezet számára. Dougherty (1996): az innováció egy új termék vagy szolgáltatás koncepciójának megalkotása, fejlesztése, gyártásfejlesztése, gyártása, piacra dobása és folyamatos menedzselése. Az innováció fogalmi áttekintése Frascati kézikönyv (OECD, 2003): az innováció (K+F) az a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. A K+F tevékenység az innováció bölcsője. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást, és a kísérleti fejlesztést. 1
Az innováció fogalmi áttekintése Oslo kézikönyv (OECD, 2005): Az innováció: - új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás), vagy eljárás, - új marketing-módszer, vagy - új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban. Az innováció típusai vállalatok szempontjából Termék innováció: új értékesíthető termékekben jelenik meg. Eljárás innováció: a produktum létrehozása maga, mindazon módszer, mellyel létrehozzák az adott terméket (pl. költségcsökkentés, termelékenység javulása). Marketing innováció: jelentős változást hoznak a terméktervezésben, a csomagolásban, a termék piacra dobásában, a termék reklámozásában, vagy az árképzésben. Szervezési-szervezeti innováció: új szervezési-szervezeti módszerek megvalósítását jelenti a cég üzleti gyakorlatában, a munka szervezésében vagy a külső kapcsolatokban. Az innováció típusai a technológia terjedésének szempontjából folyamatos innovációk, amelyek megújítanak már meglevő termékeket és szolgáltatásokat; radikális innovációk, új termékek vagy szolgáltatások megjelenése (pl. a videó), amely egy-egy gazdasági szektort vagy ágazatot átalakít át/ki; technológiai innovációk, az egész gazdaságra kiható változásokat indítanak el (pl. elektromos energia, vasút stb.). Steve Jobs Elon Musk Napjaink innovárorai Az innováció életciklusa a kutatásnak és a fejlesztésnek (a termék bevezetésének) időszaka, az érettség szakasza, amikor a konkurencia is megjelenik, és a termelés a maximumot éri el, kisebb újításokkal a termék (technológia) tömegtermelésre alkalmassá válik, a hanyatlási periódusból, a termék kezd kiszorulni a piacról. Forrás: Káposzta, 2011. 2
Innovációs folyamatmodellek lineáris modellek a tudományos-műszaki eredmények nyomása (technology push) alapján. Rothwell-féle visszacsatolásos modell az új termékek/eljárások iránt megnyilvánuló kereslet piaci szívó hatása (demand pull) Forrás: Rothwell, 1994. Forrás: Rothwell, 1994. Az innovációs modellek öt generációja (Tidd et al., 1997) alapján Az első és második generációs modellek közé a műszaki-technikai eredmények nyomó-, illetve a kereslet szívó hatására épülő lineáris modellek tartoznak. A harmadik modellcsalád ezekkel szemben összekapcsolja a technológiai kínálatot és keresletet, sőt visszacsatolások is léteznek. Az innováció e modelljei már nem tekinthetők a szó szoros értelmében lineárisnak, de az innováció különböző elemei időben elválnak. A negyedik modell az integrált modell melyben az innovatív tevékenységek egymással párhuzamosan zajlanak. A párhuzamos fejlesztés modelljei: vállalaton belüli tevékenységek integrációja, kapcsolat a főbb beszállítókkal és vevőkkel. Az innováció területi hatása Az előzőekben ismertetett innovációs folyamatok külön-külön más folyamatokat indítanak el a térgazdaságban. Az ötödik generációs innovációs folyamat annyiban új az integrált modellekhez képest, hogy az informatika eszközei meghatározó szerepet játszanak a tervezés minősége, gyorsasága érdekében. (Rendszerintegráció, szoros partnerkapcsolat, IT-hálózat, folyamatos innováció) Az innováció térbelisége SCHUMPETER: Ágazati polarizáció: a gazdasági növekedés hajtóereje az innovációk megjelenése, illetve azok gazdaságmegújító hatása. Perroux (1964): az újdonságokat megjelenítő ágazatok a motorikus egységek. Az innováció környezete: Nagyon fontos, környezetfüggő! Az állam jelentős hatásal van az innovációra: K+F-re költött összeg duplája az adókedvezmény, zalaegerszegi elektromos autó tesztpálya, műszaki-informatikai képzés erősítése etc. A kiélezett verseny mindig erősíti az innovációt! Kínálatorientált regionális stratégia A kínálatorientált regionális stratégia központjában az áll, hogy a térséget kívülről, a külső hatótényezők felől érkező impulzusok, külső feltételek, lehetőségek és korlátok felől közelítve egyre több belső folyamatra, összefüggésre rávilágítva, kívülről befelé közelítve fejlesztjük (KOROMPAI, 1995). A területi egység komparatív előnyeit kísérli meg a fejlesztési stratégia bővíteni, amely a kedvező gazdasági környezet alakításával érhető el. Ebben domináns szerepe van: a termelői és fogyasztói infrastrukturális fejlesztéseknek az elérhetőség biztosításának (közlekedési és kommunikációs kapcsolatok fejlesztésének) a termelést kiszolgáló létesítmények telepítésének, azok piaci ár alatt történő értékesítésének a gazdasági egységek letelepedését ösztönző különféle kedvezményeknek (adókedvezmények, támogatások, kedvezményes hitelek, állami és regionális vásárlások stb.). 3
Keresletorientált regionális stratégia A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia a térséget egységes egészként kezelve, annak belső sajátosságaiból, a térségen belülről kiindulva, egyre jobban kifelé haladva, mind több külső tényezőt figyelembe véve (KOROMPAI, 1995.) kerül meghatározásra és egyben működtetésre. A helyi-területi gazdaság megújításánál nem csupán a külső (exogén) forrásokra támaszkodik, hanem felméri a belső adottságokat, azokat újraértékeli, így keresi versenyképességük fokozásának lehetőségeit. A belülről kifelé haladás elvében döntő szerepet játszik a helyiterületi vagy regionális együttműködés forrásainak felderítése. Az együttműködés azt jelenti, hogy miként lehet a helyi-területi adottságokat a nagyobb rendszerekre rákapcsolni, mind a helyiterületi, mind a nemzetközi hálózatok révén. Hálózatok A keresletorientált fejlesztési stratégia egyik meghatározó eleme a helyi-területi hálózatok alakítása. A posztmodern piacgazdaságokban a verseny mindenek feletti hangsúlyozása és fokozása az erőforrások kimerüléséhez vezet, s a nagyobb teljesítményeket a verseny szereplői csak egymás rovására fokozhatják. A teljesítmény kényszert tehát csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik. A hálózatok formációi a területrendszerben maguk a régiók lehetnek: A régiókat úgy felfogni, mint egy sajátos, egyediséget mutató együttműködéseket egy körülhatárolt földrajzi térben, ami az ott található különféle rendszerek egymásra épülése és kapcsolata alapján szerveződik. Hálózatra épülő regionális stratégia A hálózati szemléletre épülő regionális fejlesztési stratégia eredményezheti: a területi egységben a belső, újszerű kapcsolatok (nem a hierarchiára, hanem az együttműködésre épülő kapcsolatok) minél több szinten jöjjenek létre, s ezzel a regionális jelleg szélesedjen (hálózatépítés), a térségben meglévő hálózatok erősödjenek, új mozgástereket nyerjenek, vagy éppen megújuljanak (hálózatfejlesztés), történjen meg a területi egység rákapcsolása egy, vagy több, éppen a hálózati elven működő, vagy azt tükröző régióra, hasznosítva és egyben szélesítve azok hálózati rendszereit (hálózatok összekapcsolása). Innovációs miliő A keresletorientált regionális stratégiában a hálózati jelleg szükségszerűen együtt jár az innovációs miliő kialakulásával. Az innovációs miliő alatt egyik oldalról azoknak - az adott földrajzi területen felismerhető - gazdasági, termelési kapcsolatoknak a csoportját lehet tekinteni, amelyek egységességet alakítanak ki a termelési rendszerben a gazdasági szereplők között és termelési kultúrában. A kollektív tanulással hozzájárulnak az innovációs folyamatok terjesztéséhez, s egyben csökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait, növelik a termelő egységek és a területi gazdaság versenyképességét. Az innovációs miliőt másik oldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi kapcsolatokban és az intézményrendszerben meglévő sajátosságok is képviselik, amelyek mind a gazdaságon keresztül, mind a helyi-területi szereplőkön át, folyamatosan hozzájárulnak az újdonságok kialakításához, azok megtelepedéséhez és részben terjesztéséhez. Metropoliszokban, nagyvárosokban, növekedési pólusokban Agglomerációs hatások Az innovációs miliő tényezőit vizsgáljuk tovább éppen a mikro gazdaság dimenziójában, hiszen ezen egységek adott területre történő koncentrációja, újszerű termelési tényező kombinációkat eredményezhet: MARSHALL angol közgazdász felismerte, hogy egy adott földrajzi térben történő nagyszámú, egyazon ágazathoz tartozó termelők koncentrációja pozitív externáliákat eredményezhet. Ezek olyan külső, termelésen kívüli megtakarítások, amelyek a széles körű munkamegosztásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységekkel és folyamatokkal kapcsolódó vállalkozások egymás mellettiségéből, továbbá az információs és kommunikációs költségek csökkentését eredményező, nem szabvány termékek közös előállításából következnek. Agglomerációs hatások Az externáliák azok a külső gazdasági hatások, amelyek a tényleges termelési költségek között nem számolhatók el, ezek közvetlenül nem hatnak a gazdasági egység termelékenységére. Az externáliák közül a regionális gazdaságtan számára izgalmas tényező csoportot az agglomerációs gazdasági előnyök nyújtanak. Ennek két típusát különböztethetjük meg. Urbanizációs előnyök Lokalizációs előnyök 4
Agglomerációs gazdasági előnyök Az urbanizációs előny, amikor is a gazdasági egység telephelyét jelentő város méretéből fakadnak sajátos gazdasági előnyök. A lokalizációs előny, amikor nem a település mérete a meghatározó, hanem egyrészt azon ipari és gazdasági egységeknek a földrajzi koncentrációja, amellyel a gazdasági egység szállítási és termelési kapcsolatot létesíthet (pl.: szállítási, értékesítési kapcsolatok), másrészt azon szolgáltatások, amik hozzájárulnak a kibocsátás növekedéséhez (akár mennyiségi, akár minőségi szempontból, pl.: specifikus oktatás, tanácsadás ). Urbanizációs előnyök a kedvező infrastrukturális ellátottság (pl. kikötők, repülőterek, logisztikai központok közelsége) a korszerű kommunikációs infrastruktúra megléte (pl. számítógépes hálózatok és szolgáltatások, megfelelő internet kapcsolat) a széleskörű üzleti és piaci szolgáltatások (pl. pénzügyi szolgáltatások bőséges kínálata, technológia és kutatás-fejlesztési tanácsadás, médiák, reklám és marketing szolgáltatások) a kulturális szolgáltatások, illetve jelentős lokális piac, ami folyamatos keresletet jelent a termékek iránt, egyben azok megújítását is szorgalmazza, illetve új piacokat nyit meg. Urbanizációs hátrányok a nagyvárosi környezetben jelentős a zsúfoltság (pl. a szállítási idő növekszik, ez veszélyeztetheti a helyiterületi kooperációkat) a bűnözés számottevő (pl. a biztonsági és őrzési ráfordítások emelkednek) a környezeti szennyezés magas (pl. a tiszta környezetet igénylő technológiák védelmi ráfordításai növekszenek) magasabbak a megélhetési költségek (pl. munkabérekben megjelenik) a telekárak emelkednek (pl. a fejlesztés, a telephelybővítés költségesebb) a bérköltségek magasabbak, illetve szervezettek a munkavállalók (pl. szakszervezetek aktívak, erőteljesen kívánják a jogokat érvényesíteni). Mit értünk klaszterek alatt? A cégek közötti szisztematikus kapcsolatokon alapulnak A kapcsolatok közös vagy kiegészítő termékeken, termelési folyamatokon, kulcs technológiákon, természeti erőforrás szükségleteken, szakértői szükségleteken és elosztási csatornákon alapulnak. Földrajzilag koncentráltak Lokális előnyök kihasználására törekszenek A klaszterek definíciója A lokalizált gazdasági előnyök hozzák létre a termelési/tevékenységi klasztereket, amiket egymástól szervezetileg független (versengő vagy kiegészítő) olyan vállalatok, intézmények alkotják, amelyek egymással sajátos vásárlói, beszállítói, kutatás-fejlesztési stb. kapcsolatban vannak, szimbiózist alkotnak (Faragó, 1994). Klaszterek típusai Az első alapvetően a kézművességre épül, a kis és középvárosokban lévő tradicionális kézműiparok továbbélését, azok megújítását képviselik. Erre jó példa a textil- és ruházati iparban, cipő- és bőriparban, fafeldolgozó és bútoriparban kialakult, földrajzilag is körülhatárolható, döntően az élőmunkára alapuló, magas minőségű termékeket előállító térségek. A második csoportba sorolhatók azok a termelés/tevékenység koncentrációk, amik magas szaktudásra és technológiai ismeretekre (high tech) épülnek, így az elektronikára, az űrtechnológiára (Los Angeles), a biotechnológiára (San Francisco), a műszergyártásra (Cambridge), a repülőgépiparra, az ipari automatizálásra. A harmadik csoportot a szolgáltató szektorra épülő tevékenység koncentrációk képviselik, melyek az előzőkkel ellentétben nem a nagyvárosokon kívül, hanem éppen jellegük következtében a nagyvárosokban összpontosulnak. Ezek döntően egy-egy világvároshoz kötődnek, például - a pénzvilág központja New York, London és Frankfurt - a reklámipar újdonságai Londonból és New Yorkból származnak, - a divatvilág meghatározó egységei Párizsban és Milánóban találhatók - a képzőművészeti és régiségpiacot a londoni árverések határozzák meg. A szolgáltatások köre természetesen egyre szélesebb, s ezek között kell megemlíteni a turizmust, mint klaszter képző és szervező tevékenységi rendszert. 5
A klaszterek által hasznosított lokalizációs előnyök Egy adott iparág cégeinek térbeli koncentrációja Speciális iparági szaktudás Speciális iparági intézmények Speciális iparági szakképzés Közös érdekképviselet Speciális infrastruktúra A lokalizációs előnyök a klaszterben lévő vállalatok számára lehetővé teszik A tranzakciós és szállítási költségek csökkentését A gyorsabb és pontosabb információáramlást A gördülékeny inputhelyettesítést A technológiai és szervezési tapasztalatok megismerését A tudás állandó cseréjét A helyi társadalom támogatását A gyorsabb piaci alkalmazkodást A klaszterek alakulásának 9 lépcsője A klaszterek életciklusai A klaszterek által teremtett externáliák Előklaszterek Független vállalatok és iparágak Feltörekvő klaszter kapcsolatok Vállalati és iparági koncentráció Terjedő klaszterek Növekvő kapcsolati háló Felszállóág Vállalatközi kapcsolatok Kritikus tömeg - Kemény externáliák nagyobb választék, alacsonyabb költségű készletek, specializált szolgáltatások, képzett munkaerő és potenciális partnerek - Puha externáliák technológiai tudás megszerzése, piacok elérése, hálózati együttműködés, érdekek szükségletek egyesítése Forrás: Ihász, 2008. 6
Képesek-e régiók klasztereket létrehozni? 1. Nagyvállalatból alakult ki Ez történt a bútorgyártok esetében Tupelo-ban, Mississippiben és County Monoghan-ban, Írországban. 2. Helyi kézműves kisvállalkozásokat fogtak össze Ez történt Olaszországban, Carpiban a szalmakalap gyártás, és Massachusets-ben, Leominster műanyag fésű gyártás. 3. Klasztert telepítenek át egy gyengébb gazdasági körzetbe Pl. autó beszállítói klaszter Kentuckyban, Dél-Walesben. Klaszterek tipizálása Vertikális termelési lánc: ugyanazon iparágban/üzletágban egy vagy több nagyvállalat beszállítói hálózata, amely input-output analízis segítségével térképezhető fel. Kapcsolódó szektorok aggregációja: általában globális nagyvállalatok, vagy kiemelkedő szektorok, amelyek jelentős exportot bonyolítanak le. Pl. egy egészségügyi klaszterben a gyógyszergyártók mellett orvosi berendezések gyártói, egészségügyi szalonok, konferenciaközpontok stb. is szerepelnek. Regionális klaszter: a kapcsolódó szektorok földrajzi koncentrációja egy adott régión belül, amelyek hasznosítják a lokális technológiai externáliák számtalan variánsát a tudás megosztásától és a tudás túlcsordulásától a kezdő cégek magas arányáig. Iparági körzet: a termelési folyamat egy-egy lépésére specializálódott KKV-k lokális koncentrációja. Egy helyileg beágyazódott, a helyi társadalom magatartásmintáin, a bizalmon és informális kapcsolaton alapuló rugalmas helyi specializáció, melynek eredményeként a cégek együttesen exportképes termékeket állítanak elő. Lokális hálózat: speciális kapcsolatrendszer a gazdasági szereplők között, amely nemcsak üzleti és hierarchikus, hanem gyakran a kölcsönös függőségen, bizalmon és együttműködési készségen alapszik (hasonlít a KKV-k iparági körzetéhez). A hálózatra jellemző, hogy tagjainak köre pontosan megadható, egymással szerződéses kapcsolatban állnak. Innovációs miliő: high-tech iparágak helyi koncentrációja, amely a gazdasági és intézményi szereplők egymás közötti szinergikus hatásain alapszik; a tudás diffúziójának és a tanulásnak, a teljesítmények összehasonlításának és a legjobb gyakorlat elterjedésének (benchmarking), valamint az innovációnak alapvető szerepe van, és a rejtett tudás kiemelt fontossága miatt a földrajzi koncentráció elsőrendű szemponttá vált. Mi történik a klaszter hanyatlása után? Az érett klasztereknek meg kell állapítani erősségeiket, illetve hogy a visszaesés átmeneti-e és új piacot, termékeket kell keresniük. A klaszter bukásának megelőzése: 1. innováció (termék, piac, design) 2. új termék kialakításának támogatása 3. új elemekkel bővíteni az értéklánc rendszert 7