H_HandelGotDBol 2013. XII. évfolyam 1. szám (117.) Avana Hírek Tartalomjegyzék Zsoldos Péter-díjra jelölt művek 2 Beszámoló a 2012. december 19-i, az Akváriumban megrendezett kerekasztalról 3 Beszámoló a 2013. január 5-i Tolkien napról 5 Thomas Moore: Utópia Beszámoló az Írószövetség 2013. január 23. rendezvényéről 7 Tudomány És Íme a Higgs-bozon 10 Olvasónapló Bálint Endre: A Programozó Könyve 11 Hal Clement: Az elveszett rakéta 11 Vissza a múltba A jövő helyett most egy pillanatra ugorjunk a múltba! Képzeljük el, mi lett volna, ha Mi lett volna, ha az Avana egyesület a múlt század 20-as éveiben alakult volna meg, és az Avana Hírlevél akkori fantasztikus magazinokkal együtt jelent volna meg? Ebben a képzeletbeli utazásban segítségünkre van a http://thrilling-tales.webomator.com/derange-o-lab/pulp-omizer/pulp-o-mizer.html oldal. Segítségével az egykori amerikai fantasztikus magazinok mintájára az akkori kor hangulatának megfelelő címlapokat tervezhetünk. Hogyan is nézett volna ki 80 évvel ezelőtt az Avana Sci-fi Hírlevél első évfolyama? Kötetünk képei megmutatják az általam elképzelt első év 12 számának címlapját. És a címlapoknak megfelelően jelen számunk több írásában visszaemlékezünk a képzeletbeli múlt legfantasztikusabb világaira, úgymint Utópiára és Középföldére. Györgyi Ákos
Avana hírek Zsoldos Péter-díjra jelölt művek 2013. Regény kategóriában Bálint Endre: A Programozó Könyve (Digitalbooks, e-book) Danny Graver: Az Éden foglyai (Cherubion) Gödri Botond: Osiris fiai (Novum Publishing) Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Könyvmolyképző) On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Könyvmolyképző) Pierrot - Gábor Endre: Az ördög köve (Alexandra) Kisregény kategóriában Antal József: Vektor (SFportal E-book)(2012. évi jelölés) Antal József: Kód (SFportal E-book)(2012. évi jelölés) Novella kategóriában Antal József: 2014 (Galaktika 269., Metropolis Media) Antal József: Vénuszlakók - Botany Bay (Galaktika 263., Metropolis Media) B. Kósa Katalin: Gombnyomásra (Új Galaxis 19., Kódex) Barabás Levente Szilárd: A szabadság ára (Új Galaxis 19., Kódex) Bojtor Iván: Eridhu romjai (Galaktika 267., Metropolis Media) Bukros Zsolt: Kilenc kicsi kínai (Új Galaxis 19., Kódex) Andrej Iljics Dajcs: Álomkereszteződés (Galaktika 274., Metropolis Media) F. Tóth Benedek: G-moll (Galaktika 270., Metropolis Media) Kasztovszky Béla: Glória (Galaktika 265.-266., Metropolis Media) Kovács Toochee Mihály: Dupla vagy semmi (Galaktika 270., Metropolis Media) Kovács Toochee Mihály: Nyakig benne (Galaktika 265., Metropolis Media) Ladányi József: Betolakodók (Új Galaxis 19., Kódex) Márki István: A császár üzenete (Galaktika 271., Metropolis Media) Mészáros Gyula: Szelídnyugat (Új Galaxis 19., Kódex) Molnár Balázs: Örök búzamezők (Új Galaxis 19., Kódex) Monzéger Katalin: Három nap (Új Galaxis 19., Kódex) Patrick Morrison - Mickey Long: A Nemzet virtusa (Az oligarcha vérvonala antológia, Tuan) Nemere István: Halhatatlanok (Galaktika 269.-270., Metropolis Media) Nemere István: Műtét előtt (Galaktika 264., Metropolis Media) Pap Viola: A megmaradás törvénye (Galaktika 264., Metropolis Media) Kyra Potter (Fazekas Beáta): Víziók (Az éden foglyai antológia, Cherubion) Szabó Attila: STARJUMP (Új Galaxis 19., Kódex) Szalay Sándor: A jó hely (Új Galaxis 19., Kódex) Szélesi Sándor: Soha többé napkelte (Galaktika 272., Metropolis Media) Szélesi Sándor: Míg mozog, van világ (Galaktika 265., Metropolis Media) Varga Csaba Béla: Az erő vonalai (Galaktika 268., Metropolis Media) Varga Csaba Béla: Az örökség (Galaktika 273., Metropolis Media) Fedina Lídia: Libera me, Domine (Galaktika 269., Metropolis Media) Fedina Lídia: Tudományos csacskaságok (Új Galaxis 19., Kódex) Hack-Handa József: Wireless (Galaktika 263., Metropolis Media) Hantos Norbert: Látók (Új Galaxis 19., Kódex) Hantos Norbert: Legfelső szint (Új Galaxis 19., Kódex) Hekl Krisztina: Ogi (Új Galaxis 19., Kódex) Patrick J. Morrison: Az oligarcha vérvonala (Az oligarcha vérvonala antológia, Tuan) Juhász Roland: Evolúcionizáló (Új Galaxis 19., Kódex) 2
Beszámoló a 2012. december 19.-i, az Akváriumban megrendezett kerekasztalról Jelen voltak: Képes Gábor, Sárdi Margit, Kollárik Péter, Myazaki Jun, Kovács Andrea, Németh Attila, Szélesi Sándor. Összesen kb. harmincöten voltunk. A rendezvény előtt megjelent egy fiatalember, aki közölte, hogy a Civil rádiótól jött, és elhelyezett egy diktafont, ezért lehetséges, hogy a beszélgetésről, vagy legalábbis a szerkesztett, megvágott részéről még hallhatunk. Az első beszélgetésben Képes Gábor, Sárdi Margit és Vancsó Éva szerepelt. Ez utóbbi szereplő a Szent Norbert gimnáziumban tanárnő, és a sci-firől tervezi a doktori Disszertációját. Képes Gábor azzal kezdte, hogy a krimi-irodalomnak már kialakult a kritikája, ez alighanem Kondor Vilmos Budapest sorozatának köszönhető, ez mind kritikai, mind közönségsikernek bizonyult. Majd megemlítette, hogy ezt a rendezvényt a DIA és az Irodalmi Figyelő támogatta. A következő kérdések kerültek megbeszélésre: - A sci-fi műfaj vagy tematika? - Milyen témakörök szerepelnek benne? - Hogyan alakult ki? Sárdi Margit kezdte: A sci-fi nem műfaj, vagy legalábbis nem okvetlen az, hanem egy irodalmi módszer. A kialakulása az ipari fejlődésnek köszönhető, a megjelenése a XIX. századra tehető. Ez akkor is így van, ha számos irodalmi elődöt sikerült kimutatni, igaz, elsősorban az utópia témakörben, kezdve mindjárt Morus Tamás névadó regényével. A túlzó rajongók időnként Homéroszt is besorolták, hiszen Héphaisztosznak olyan ércből készült szolgálói voltak, akik tudtak járni, beszélni, és többé-kevésbé önállóan cselekedni. Ezt a műfajt a rajongói azonos igénnyel olvasták, sikere a formai jegyeken áll vagy bukik. A feldolgozás nem csak regény vagy novella, de film vagy akár képregény is lehet. Újabban televíziós filmsorozat is. Képes Gábor: Milyen megközelítést alkalmazhatunk? Például sci-finek számít-e a Star Wars sorozat? Vancsó Éva: Az első három (ami a negyedik-ötödik-hatodik rész) nem. Sárdi Margit: Mióta a midiklorianokról tudomást szereztünk, azóta akár annak is vehetjük. Képes Gábor: Mi a sci-fi használható meghatározása? Sárdi Margit: Az a műfaj, ami a fölmerülő problémákkal foglalkozik, és mérnöki, racionális választ ad rá. A kezdet a XVI. század első ipari forradalma, majd a XIX. század, amiben a műszaki fejlődés nagyon felgyorsult. Továbbá sok újság jelent meg, és ezeket ki kellett tölteni valamilyen anyaggal. Az akkori irodalmi napszámosok közül már nagyon keveset ismerünk, de ebben a műfajban kezdett pl. Charles Dickens vagy Jules Verne is. Vancsó Éva: Ezekben a korai művekben kihangsúlyozódik a modern technika és a világ szerepe. A sci-fi meghatározása akár az is lehetne: nincs, de lehet. A disztópiáé: nincs, de megtörténhet. Ez utóbbi felveti a megoldatlan kérdéseket, pl. a túlnépesedést vagy a géntechnológiát. SM: A remekművek inkább ebből építkeznek. VÉ: Az emberi természet keveset változott az eltelt századok alatt. KG: a filmekben milyen témakörök szerepelhetnek? SM: Általában hat nagy témakör van: - Kalandtörténet - Időjáték - Térjáték - Jövőkép - Tudatjáték - Idegen civilizációk Ez a besorolás szerepel az egyik Metagalaktikában is. KG: Párhuzamként felhozható a krimi műfaja. Vannak-e közös pontok? VÉ: Igen, akadnak ilyenek is, pl, a bűnözés jövője. Az egyik variációban ez el fog tűnni, mert egy ideális társadalomban ennek nincs helye. Sajna, a megszüntetés módszerei sem túl jók, ilyen pl. a Gépnarancs. A disztópiában a helyzet rosszról még rosszabbra fordul. KG: Mik a kedvelt témák? SM: Megnőtt a társadalmi problémák száma. Erre példa az Új Galaxis utópiával foglalkozó száma, amire annyi művet adtak ki, hogy végül két lapra is futotta. Ezek egyikében sincs szép jövő. VÉ: A legtöbb a pusztító jövő látomása. SM: Fontos az egyház és a vallás szerepe. VÉ: Sokszor a technikai függőség is. KG: A társadalmi téma is a sci-fi egyik ága, akárcsak a technikai problémák. SM: A műfajnak ilyen szerepe is volt és van. VÉ: Van egy japán fizikus, Michio Kaku, aki szerint a Star Trekben sűrűn szereplő holofedélzet akár ma is megvalósítható lenne, persze, nagy költséggel és fáradsággal. 3
KG: Ez a műfaj mikor jelent meg Magyarországon? SM: A XIX. század elején, többnyire utópiák, és a reformkor eszméi alapján írták őket. Tömegesen talán a hetvenes években. Ekkoriban sok magyar szerző publikált, például Csernai Zoltán, Lengyel Péter, Kasztovszky Béla, Fekete Gyula, vagy, ha már a színekről beszélünk, Fehér Klára is. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Zsoldos Péter. KG: Olyan közönség kell, ami élteti ezt a műfajt. SM: Nyelvi közösség, ami fenntartja, ezért pl. az angol nyelvű művekben sokkal erősebb a tagozódás. KG: Hogy aktuálisak legyünk, beszéljünk a világvége műfajáról a sci-fiben. SM: Ebben a témában lehet emberi mulasztás, tudatos pusztítás vagy természeti katasztrófa. VÉ: Ebben nem is annyira a pusztulás a fontos, hanem a túlélők. KG: Erre jó példa Bogáti Pétertől az Utolsó ember. Hogyan tükröződik a pusztulás műfaj a fantasyban? SM: Talán az a leggyakoribb, hogy a túlélők kőkorszaki színvonalra kerülnek, és a volt civilizáció roncsaiból élnek. A következő beszélgetésen Kánai András, Kollárik Péter és Németh Attila vett részt. Kánai András: Az, hogy a sci-fi gettóba került, nagyrészt Hugo Gernsback a felelős. Ő ugyanis a technikai ötleteket és a pörgős cselekményt helyezte előtérbe, nem sokat törődve az olyan apróságokkal, hogy milyen a jellemábrázolás, és hogy mennyire hiteles a környezetrajz. Legyen irodalom, de a technikai ötlet az elsődleges. Ha előképeket keresünk, hol találhatjuk meg ezeket? Németh Attila: Sok előképe van, ilyen például Jules Verne vagy H. G. Wells, illetve nálunk Jókai Mór. Wells egy csomó olyan témát írt meg, amit azóta is használnak az írók: időutazás, láthatatlanság, idegen lények látogatása. Ő a társadalmi hatásokat tartotta elsődlegesnek. Az előképek közé tartozik pl. Mary Shelley Frankensteinje, illetve a Gulliver utazásai. Ahogy már szóba került, a homéroszi eposzok egyes részletei is. Kánai András: Verne nagyon népszerű volt a saját korában (is), sokan olvasták, szerették, mi több, még a pápa is megáldotta. NA: Kettejük közül Wells a fantasztikusabb. KA: Hol siklott félre a kapcsolat? NA: Alighanem ez is Gernsback bűne. Utána számított a sci-fi másodrendű, jobb esetben ifjúsági irodalomnak. KA: Hogy állunk a rajongókkal? 1977-ben, a Star Wars bemutatója után hirtelen sok olyan ember volt, aki lelkesedett érte, és regény formában is megvásárolta. NA: Azelőtt a 2001 Űrodüsszeia volt a rajongók kedvence, az ott látott képeket később többen utánozták. KP: Az 1968-ban bemutatott Majmok bolygója is maradandó hatást keltett. A legtöbb amerikai nem is tudja, hogy a feldolgozott regényt egy francia írta. A film is remek csattanóval végződik, de nem éri utol a regény végén lévő duplacsavart. Ezért, amikor elmondtam ezt az amerikai ismerőseimnek, nagyon meglepődtek. NA: Elvált-e filmek és a könyvek közönsége? A film általában szociálisabb műfaj, de a könyvek rajongói is kereshetik az azonos érdeklődésűeket. KP: Az ötvenes években kezdett elválni, bár nem teljesen. NA: Filmekre kevesebb időt kell fordítani, a könyv nagyobb odafigyelést igényel. Kevesebb az olvasó, mint a néző. KA: Mennyire női ez a műfaj? NA: Nem igazán. Van néhány női író, ők jók is, de ez többnyire férfiműfaj. A nők szívesen írnak utópiát, és már fantasyt író nők is vannak. Ezért aztán vannak olyan könyvek, amiket nők írnak és olvasnak is. Az utópia témakörben kedvencem a Tranairól szóló történet, ez egy olyan hely, ahol nincs adó, nincs válóper, bárki lehet politikus vagy elnök, bár ez utóbbi szakmák meglehetősen kockázatosak. KA: Mennyire és miért számít ez a műfaj szubkultúrának? Kisebbségi? NA: Persze. Kialakultak a rajongói, akik összetartanak. KP: Igen, szubkultúrának számít, de baj lenne, ha nem lenne. KA: A Romance regények olvasói is szubkultúrát alkotnak. NA: Igen, a szappanoperáknak is vannak rajongói, de nekik eszükbe sem jut pl. bibliográfiát összeállítani, vagy késhegyig menő vitát folytatni a műfaj meghatározásáról, illetve a témaköreiről. KA: Milyen novellákat szeret? KP: A novella hálás műfaj. KA: Érdekes lenne egy optimista antológia, bár az utópia műfajban több a pesszimista. 4
NA: Sokkal több! Persze, ez nem futurológia, inkább következtetés. KA: Ezek az írások általában az emberiség jövőjéért aggódnak. Változik-e a műfaj megítélése? Alfred Bester szerint ez gyerekirodalom, de ebből nőtt ki pl. a new wave irányzat. Mennyire marad el a kritikai visszhang? NA: Már elértük, hogy legyen. KA: Ki számít sci-fi írónak? Spiró György vagy akár Kipling annak tekinthető-e? KP: Bárki annak tekinthető, aki legalább egy ilyen novellát írt. KA: Az itt jelenlévőknek mi a legkedvesebb könyve ebben a témakörben? Az enyém a Neurománc. A kiadása idején forradalmi volt, most már mintha kissé idejétmúltnak számítana. KP: Gorbovszkijtól a Három nap egy esztendő, ez a Kozmosz könyvek sorozatában jelent meg. A mostani technika alkalmazásával érdemes lenne filmet készíteni belőle. NA: Sok ilyen van, például az 1984, vagy Zamjatyintól a Mi. KP: Annak idején a Szép új világ és a Kék Hold Völgye c. utópiákat hasonlítottam össze Ezzel a beszélgetés véget is ért, a következő program a Meteor c, film vetítése lett volna. Ezt azonban már láttam, mi több, elég részletesen be is számoltam róla, ezért aztán hazafelé indultam. Pasztler Ágota Beszámoló a 2013. január 5-i Tolkien napról. Miután értesültem erről a rendezvényről, legott eldöntöttem, hogy ott a helyem. Persze, látni-hallani akartam a KIMTE díjkiosztóját, de ha már ott vagyok, akkor megnézem, illetve meghallgatom a többi olyan eseményt, amik érdekelnek. A rendezvény hivatalosan fél tízkor kezdődött, pár perccel előbb értem a Corvin mozi elé. Az épület homlokzatán felirat: Boldog 121. születésnapot, J. R. R. Tolkien! Nagy meglepetésemre már sokan ácsorogtak ott, a nyitást várva. Még egy antikvárius is kiköltözött a térre. Nyitáskor besétáltam, és kissé körbenézegetem. Megállapítottam, hogy nagyon jól megszerveztek mindent, és stílszerű dekorációval díszítették a falakat. A földszinten egy vár makettje, az emeleten fegyverkiállítás, ez a törp fejszétől a tünde íjakig terjedt. Kevésbé harcias emberek kirakhatták Középfölde térképét. A falakat címerpajzsok díszítették, amiken tünde rúnákkal és civil betűkkel egyaránt szerepeltek a nevek. Találkoztam több igen bájos és stílszerűen öltözködő tünde hölggyel, egy páncélos vitézzel, aki a Fehér Fa címerét viselte, továbbá néhány törppel (az egyikük majd két méter lehetett). Volt olyan is, aki csinos fonatba rendezte a bajuszát, és vigyáznom kellett, nehogy az övében imbolygó fejsze megüsse az oldalamat. A legelszántabb ember az volt, aki orknak öltözött, és egy tekintélyes méretű bunkóval mászkált. Miután elég meleg volt bent, alighanem ő érezte magát a legjobban. Sikerült egy hobbitot is felfedeznem, amennyire megítélhetem, nem a Gyaplábúak, hanem az Irhafakók törzsébe tartozott. A bejárattal szembeni oszlopon szerepelt a részletes program, és a mozi tervrajza is, úgyhogy nem volt nehéz eligazodni. Volt egy információs pult is, ott kaptam egy programot, úgyhogy könnyű volt nyomon követni az eseményeket. Tudom, hogy már megírtam egyszer, ezért elnézést kérek attól, aki már ismeri. Személyes emlék következik. Az 1970-es évek végén az akkori TIT-stúdióban lévő sci-fi klubba beállított egy fiatalember, aki az egyik amerikai Tolkien klub képviselője volt, és ő beszélt elsőnek a Gyűrűk Uráról. A háromkötetes mű tartalmát dicséretes rövidséggel így foglalta össze: Van egy varázsgyűrű, amit meg kell semmisíteni, mert korrumpálja a viselőjét. Ezért senki nem hordhatja sokáig. Vannak a jó fickók, akik ezt szeretnék elősegíteni, és a rossz fickók, akik maguknak akarják megszerezni a Gyűrűt. Azt nem árulta el, milyen eredménnyel jártak. Viszont érthető, ha ezek után a könyvet alig győztem kivárni! Csak később derült ki, hogy ez a férfi az NSZK-ban állomásozó amerikai sereg őrmestere volt, de itt nem ebben a minőségben járt. Akaratlan humor volt az, hogy erről a beszélgetésről egy rövid cikket közölt a Magyar Ifjúság, a KISZ akkori hetilapja. A KIMTE rendezvénye a Radványi teremben volt, ezért oda indultam. Már-már azt hittem, nem is találkozom ismerőssel, de útközben megláttam K. Varga Beát, a teremben pedig Sohár Anikót és Kovács Andreát is. Később Antal József és Bukros Zsolt is befutott. Hogy végezzek a listával, később találkoztam Gál Józseffel, Kasza Magdival és Gáspár Józseffel is. Máris jobban éreztem magam, már csak azért is, mert alighanem az egész moziban már megint én voltam a korelnök. 5
Aztán elhatároztam, hogy nem hagyom magam ettől zavartatni. Elvégre, miként Zsolt megjegyezte, a tünde hölgyek lehet, hogy több száz, esetleg több ezer évesek. Itt említem meg, hogy volt gyerekfoglalkoztatás is, a kölykök csapatát egy Gandalfnak öltözött, de kissé túl fiatal varázsló kísérte hegyen-völgyön, akarom mondani, lépcsőn föl-le. A srácoknak viszont nagyon tetszett, és ez a lényeg. Volt továbbá egy kis áruda, ahol Gyűrűk Ura ajándékokat lehetett vásárolni, meg a Hobbit új kiadását, no meg Középfölde térképét, és csinos ezüst, vagy annak látszó ékszereket. Ahogy láttam, elég szép forgalmat bonyolított le. A díjazottak névsora, valamint az indokolás megtalálható a KIMTE honlapján, sokkal pontosabban, mint én leírnám, ezért inkább nem is próbálkozom vele. Mindenesetre a díjkiosztás kellemes hangulatban telt el. Mint már említettem, több teremben többféle előadás hangzott el, én pedig csak egyen-egyen vehettem részt, ezért ilyen szempontból nem lesz teljes a beszámolóm. Az első, amit részben meghallgattam, Kaszab Zsuzsanna előadása, ami a Volt egyszer egy földbevájt lyuk a Hobbit születése címmel hangzott el. Kaszab Zsuzsanna elmondta, hogy Tolkient nagyon bosszantotta, hogy Angliának nincs saját mitológiája, holott pl. a germán népeknek, az izlandiaknak, de még a finneknek is van. Ez kicsit meglepett, mert azt hittem, hogy ez a helyzet a XIX. századi Magyarországra volt jellemző. Mindenesetre Tolkien úgy döntött, ezt megpróbálja pótolni, és az ír-angol mondakör elemeiből megpróbált valamit összerakni. Azt hiszem, sikerrel. Ismeretes, hogy sokáig dolgozott a művein, nagyon alaposan kidolgozta nem csak a karaktereket, hanem a nyelveket, szokásokat, és a történelmüket is. Megtudtam, hogy Szméagol (alias Gollam), illetve Szmaug neve ugyanabból a szóból származik, a szótő üreglakót jelent. Látszik, hogy az író nyelvész volt! Ezután Füzessy Tamás előadását hallgattam meg. Pontosabban két előadást, az egyik a Valóban Középföldén élünk? a másik a Hobbit szerepe a tolkieni mitológiában címmel hangzott el. A kettő között sok volt az átfedés, ezért bátorkodom összevonva ismertetni őket. Ő is az angol mitológia hiányával kezdte, és azzal folytatta, hogy Tolkien komoly dilemma elé került, mert vallásos katolikus volt, ezért aztán nem ábrázolhatott isteneket, lévén, hogy csak egy Isten van. Ezért aztán úgy döntött, hogy az ő történetei még az ószövetségi idők előtt játszódnak le, és a nem emberi szereplők vallási hiedelmeiről nem sokat beszél. A valák egyfajta arkangyalok az isteni rend képviseletében. Az emberek mind muglik, mert nem rendelkeznek varázserővel, lévén, hogy ezt az egyház fekete mágiának tekinti. A hobbitoknak se nagyon van bűvereje, inkább derék polgárok. Sokak szerint az ő személyiségük emlékeztet a szerzőére, szeretik a színes mellényeket, az egyszerű ételeket (csak sok legyen), no meg a pipázást. Aztán a vendégek kérdezhettek, és meg kell adni, ők is nagyon jól értették a témát. Az egyikük azt firtatta, hogy akkor hogy illik a történetbe Beorn? A válasz az volt, hogy sehogy! A szerző nem is sokat beszél a bőreváltóról, illetve csak akkor, amikor kulcspozícióban szerepel. Pl. az Öt Sereg Csatájában. A leszármazottjairól is csak pár sorban emlékszik meg. Szintén nem nagyon illik a történetben Bombadillo Toma no meg a felesége, Aranymag sem. A rajongók hosszú vitákat folytatnak a származásukról. Aztán én említettem meg, hogy van egy kis ellentmondás a tündék ábrázolása esetében. A Gyűrűk Urában már-már túlzottan is tökéletesek, a Hobbitban pedig sokkal emberibbek, pl. a főporkoláb a kancsó fenekére néz a cimborájával együtt. A válasz pedig az volt, hogy ezek a tündék nem az igaziak, afféle leszakadó népség, nem is nagyon tartják a kapcsolatot a nemes rokonsággal. Aztán a Hobbit keletkezéséről esett szó. A szerző egy dolgozat üres oldalára írta föl a már legendás első mondatot: Volt egyszer egy földbevájt lyuk, abban élt egy babó. Az író ezt jó darabig nem folytatta, de aztán megszületett a történet, amit Tolkien maga is meseregénynek szánt. Az első kiadása a háborús időkre esett, amikor papírhiány volt, ezért kevés példány-számban jelent meg, viszont népszerű lett és gyorsan elfogyott. Megmutatták a címlapját, meglehetősen fantáziátlan. Miután sikeres lett a könyv, felszólították a professzort, hogy folytassa. Erre ő beállított egy kétezer oldalas, rendezetlen papírhalmazzal. Erre még a legjobb indulatú kiadó is elborzadt, de aztán úgy döntött, hogy három különböző kötetben adja ki. Ha az elsőnek sikere lesz, jöhet a folytatás. Mint ismeretes, sikere lett! Ezért aztán a Gyűrűk Ura nem trilógia, és minden diákjának egyest ad, aki ezt mondja róla. Azóta már többször kiadták egy kötetben is. Saját véleményem az, hogy ilyen terjedelmű könyv esetén a három kötet sokkal könnyebben kezelhető. A megjelenés idején virágkorát élte a hippimozgalom, és ennek lett a kedvenc könyve a Gyűrűk Ura. Az olyan feliratú pólók, mint Frodó él, vagy Gandalfot köztársasági elnöknek, szinte alapfelszerelésnek számítottak. Én viszont erősen kétlem, hogy Gandalf elvállalta volna ezt a megbízatást. Hogy ez a regény mennyire közismert, azt jól illusztrálja, hogy a bostoni állatkert komodói varánuszát Smaugnak nevezték el. Miután ekkora siker lett, a kiadó azt mondta szerzőnek, hogy most már bármit megjelentetnek tőle, csak rátehessék a nevét a címlapra. Így aztán megjelent a Szilmarilok, ami szerintem nagyon nehezen olvasható, de pl. a Sonkádi egyed gazda is, no meg az Elfelejtett mesék könyve, ezek is jól fogytak. A legtöbbjük megjelent magyarul is. 6
Itt is elhangzott pár kérdés, aztán rájöttem, hogy már kissé fáradt vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy először is iszom egy kávét, aztán folytatom a programot. Aztán eszembe jutott valami (hatott a kávé), és odaballagtam az eligazításhoz. Emlékeztem ara, hogy 2003-ban, a Hungarocon alkalmával bemutattak egy paródiát a Gyűrűk Urából, és ez mindenkinek tetszett. Mint kiderült, az a két nő, aki ott dolgozott, szerepelt ebben a jelenetben. Nagyon örültek, hogy valaki tíz év után is emlékszik rá, és azt hiszem, fontolóra veszik, hogy a legközelebbi alkalommal újra előadják. Jó lenne, ha így lenne. Aztán meghallgattam a következő rendezvényt, ami a Mi lesz a második és harmadik Hobbit filmben? címmel hangzott el. Röviden összefoglalva, ezt csak találgatni lehet. Azt azért elmondták, hogy azért lett a film háromrészes, mert nem csak a Hobbitból merítettek, illetve az ott felvetett témákat kissé bővebben kifejtették. Ilyen pl. a Fehér Tanács ülése. Az mindenesetre sokat ígérő kép volt, amikor Íjas Bard ugrál az égő tetőkön keresztül. A következő, engem érdeklő téma a szinkronszínészekkel való beszélgetés volt. Jelen voltak: Széles Tamás (Thorin), Fodor Tamás (Öreg Bilbó), Szatory Dávid (Kili), Seder Gábor (Fili), illetve Láng Balázs (Gollam). Ő kapta a legnagyobb tapsot, alighanem megérdemelten. Sajna, ez volt az a pillanat, amikor a tollam felmondta a munkaviszonyt, ezért aztán nem tudom, pontosan melyik szereplő mondta, ami elhangzott, de a lényegére azért emlékszem. Elsőnek a szinkronszínészetről esett szó, a hatvanas években a főiskolán volt rádió, illetve szinkronképzés. Szerencsére két éve újra van ilyen. A hatvanas években olyan színészek is vállaltak ilyen munkát, mint Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, illetőleg Básti Lajos. Igaz, ez megfelelő honoráriummal is járt. Egyébként a legtöbb színész szerette ezt csinálni, mert sokat lehetett tanulni abból, hogy egy neves kolléga hogyan viselkedett, illetve milyen gesztusrendszert használt. Elhangzott jó néhány szórakoztató anekdota is, de a legtöbbet szakmai dolgokról beszéltek. Láng Balázs elmondta, hogy csöppet sem könnyű egy olyan szerep, amiben selypíteni kell, ráadásul az angol hangsúlyok egész máshová esnek, mint a magyarok. Pár napra rá láttam a tévében a Király beszéde c. filmet, és sokszor eszembe jutott ez a pár mondat. Dadogni sem lehet könnyű. Nos, miután kezdtem úgy érezni, hogy kissé elfáradtam, ezért aztán jó néhány kellemes emlékkel gyarapodva indultam hazafelé. Pasztler Ágota Thomas Moore: Utópia Beszámoló az Írószövetség 2013. január 23. rendezvényéről. Az előadást Sárdi Margit kezdte, és átadta a Magyar Sci-fi történeti társaság díjait, amit egyrészt a tanárok, másrészt az egyetemi hallgatók részére van kiírva. Elsőnek az egyetemi hallgatók eredményét ismertette. Az első díjat nem adták ki, a második díjat ketten is kiérdemelték. Az egyik Hegedűs Norbert: Különös vendégek, a másik Pogácsás Péter: Örök visszatérések c. értekezése. A harmadik díjat a Hidegháború ábrázolása a vasfüggöny mindkét oldalán c. tanulmány kapta. A tanári díjat csak egy harmadik helyezésre adták ki, Szabó Ágnesnek. Nagyon jó ötlet volt részéről, hogy egy interaktív játék keretében ismertette a sci-fit. Az is biztató, hogy ez a műfaj kezd bekerülni az irodalomtanításba. Utána Antal József vezette be a következő előadást. Azzal kezdte, amit egy kis Polskira ragasztott feliratot idézett: Száguldunk és félünk. Ezt az utópiára vonatkoztatva úgy módosította: Álmodunk és félünk. Az álom után a megrettenés és az elutasítás következik. Talán ezért van, hogy jól működő utópiát csak a Sztrugackij fivéreknek sikerült írni, a Delelő világát. Sokkal gyakoribb a disztópia. A bevezetés után Pintér Károly beszélt az alapműről, Sir Thomas Moore (ha úgy tetszik, Morus Tamás, esetleg Szent Thomas Moore) Utópia c. regényéről. Mielőtt a regényről beszélt volna, elsőnek azt közölte, hogy történelemtanár, és a disszertációját Sir Thomasról írta. Először ismertette az író életrajzát. Moore polgári családból származott, az apja ügyvéd volt. A fiát beajánlotta a canterbury érsek mellé, igaz, csak afféle lótifutinak. Itt viszont nagyon jól helytállt, és sok mindent tanulhatott. A tanulást Oxfordban folytatta, akkoriban még 14 éves korban is felvették oda a diákokat. Jogi tanulmányokat folytatott, majd egy hirtelen elhatározással egy kolostorba vonult két évre. Ha csak rajta múlik, ott is marad, de az apja közölte, hogy tovább kell vinnie az ügyvédi praxist, ezért kilépett a kolostorból, hazatért, megnősült, négy gyereke született. Később bekerül az udvarba, királyi titkár lesz. Ebből is volt egy tucat, de ő kitűnt közülük, ezért az első közrendű ember volt, aki lovagi rangot kapott. VIII. Henrik király akkoriban nagyon szeretett volna elválni a feleségétől, Aragóniai Katalintól. A pápa viszont nem merte megsérteni a spanyol királyt, akinek a királynő a húga volt, ezért nem mondta ki a házasság érvénytelenségét. 7
Így aztán Henrik kénytelen volt megreformálni a vallást, így feleségül vehette Annát. Az új házasság érvényességét Moore nem ismerte el, azért 1532-ben lemondott. Sajna, Henrik király 1534-ben hűségesküt követelt az alattvalóitól, és ezt nem volt hajlandó letenni, ezért bíróság elé idézték. Persze rögtön találtak jó néhány hamisan tanúskodót, és olyan szép, szabályos koncepciós perben ítélték el, hogy Sztálin is büszke lehetett volna rá. A halálos ítélet után 1535. július 6-án lefejezték. A katolikus egyház 1835-ben, az anglikán egyház 1920- ban szentté avatta, a politikusok és az ügyvédek védőszentje. Sokrétű politikai és társadalmi tevékenysége mellett az írás lényegében csak epizód volt. Komoly műveltséget szerzett, nemcsak latin, de görög műveket is olvasott, és a kor nagy humanistáival levelezett, példaképével, Rotterdami Erasmussal is. Az Utópia megírására szinte véletlenül került sor. 1515-ben Németalföldön egy bonyolult diplomáciai ügyben kellett eljárnia, és az nagyon elhúzódott. Ezért aztán mintegy időtöltésül kezdte el írni az Utópiát, természetesen latinul, a művelt emberek általánosan használt nyelvén. Szintén Németalföldön, 1516- ban adták ki, mert ott jóval fejlettebb volt a nyomdatechnika, mint Angliában. A könyv nagy siker lett, többször is utánnyomták. Angliában csak száz évvel később jelent meg, igaz, akkor már lefordítva, és Ralph Robinson, a kiadó egy előszóban hosszan mosakodott, miért is merte megjelentetni ezt a művet. Moore egy kis versikével kezdi a könyvét, amiben azt írja, hogy ezzel a művel versenyezni szeretne Platónnal, mi több, talán felül is múlni őt. Maga a történet két részből áll, a tulajdonképpeni utópiát a második rész tartalmazza. Az első részben a szerző összeakad Csupatűz Rafaellel, szóba elegyednek, és Moore megtudja, hogy Rafael nem vállalt el egy tanácsadói állást a király mellett. Szerinte a királyok hiúak, és hatalmi mániájuk van. Moore szerint annál jobban rászorulnak a bölcs tanácsokra. Rafael erre elmondja, hogy ő találkozott egy jól működő államrendszerrel. Az ismételt kérdésekre azt is elmondja, hogy került oda, no meg beszámol Utópia sziget társadalmi berendezésről is. Ami a szigetre jutást illeti, akkoriban a művelt világ már tudott Amerika létezéséről, elsősorban Amerigo Vespucci leírásából. Sajna, Vespucci nem mindig ragaszkodott a valósághoz. Viszont megemlíti, hogy az egyik útja alkalmából erődöt építettek, és a védelmére otthagytak tizennégy embert. Az ő további sorsuk nem ismert, de nem valószínű, hogy hosszú, boldog öregkort értek volna meg. Viszont a regénybeli Rafael önként jelentkezett ebbe a csapatba, és utána kezdődtek csak igazán a kalandok! Hosszú utazás végén Rafaelnek a világot megkerülve sikerül eljutnia Indiába, ezzel megelőzve Magellánt. Lévén, hogy Csupatűz Rafael portugál volt, onnan már elég könnyen hazajutott. Akkoriban Portugália messzi és ismeretlen országnak számított, nem sokat tudtak róluk, azon kívül persze, hogy nagyon jó hajósok. Itt említem meg, hogy a fordításban Csupatűznek magyarított személy neve más értelmezés szerint füllentő, nagyotmondó. Tehát ha egy Füllentő Rafael mesél Seholországról, ezzel a szerző sok kellemetlenséget védhet ki. Ami a közismert Utópia címet illeti, Moore jól ismerte az ógörög nyelvet, és itt is elrejtett egy szójátékot. Latinul az Utópia Seholország, de ha görögösen írják, akár Eutopia is lehet, azaz Jóország. Ebben a műben egyébként is jó néhány szójáték van, pl. egy folyó neve lefordítva Víznélkülit jelent. Akár egyik, akár a másik értelmezés helyes, Rafael leír egy működő kormányzati rendszert. Ez az ország egy szigeten terül el, városállamok szövetsége alkotja. Minden ilyen területnek saját fejedelme van, nincs egy király, aki mindent irányítana. A fejedelmi cím nem örökletes, úgy választják meg. Ez után viszont nem lehet leváltani. Nincs magántulajdon, de személyi szabadság sem. Ez utóbbi fogalom viszont csak jóval később kezdett elterjedni. Mindenkinek dolgoznia kellett, de csak napi hat órát. Ez a korabeli viszonyok között ábrándnak tűnt. A szabadidejükben tanfolyamokat hallgattak, de aki akart, dolgozhatott még egy keveset. Az emberek viszont nem mozoghatnak szabadon. Ha rájuk került sor, kimehettek a földekre dolgozni, de különben még azt is kérelmezni kellett, hogy átmehessenek a szomszéd városba. Mindenki kétháromévente mesterséget változtatott, előbb-utóbb mindenkire sor került. Vallási téren viszont nagy volt a tolerancia, mindenki szabadon hirdethette a véleményét. Két dolgot azonban nem vonhattak kétsége, a halál utáni létet, illetve a lélek halhatatlanságát. Amikor Rafael a kereszténységről beszél, nagy érdeklődéssel hallgatják. Ami a külpolitikát illeti, lenézik a szomszédjaikat, akik a kontinensen élnek. Ha szükséges, árut cserélnek velük, de nem nagyon keresik a társaságukat. Hogy megvédjék magukat, zsoldosokat tartanak, és nem riadnak vissza attól sem, hogy megölessék a szomszéd uralkodót, ha úgy vélik ez az ő érdekeiket, szolgálja. Három év múlva lesz ötszáz éve, hogy az Utópia műfajt teremtve megjelent. Következett Sárdi Margit, ő a Verne Gyula műveiben ábrázolt utópiákról beszélt. Az író 185 éve született, 1828. február 8-án. Az ő apja is ügyvéd volt, a fiát is erre a pályára szánta. Verne el is végezte a jogi egyetemet, de egy napot sem ügyvédkedett, inkább színpadoknak írt dalszövegeket, operát, és dramatizált. Megismerkedett Dumas-val, ő biztatta írásra. Hálából neki ajánlotta a Sándor Mátyást. Az első műve az Öt hét léghajón c. regény volt. Ez sikeresnek bizonyult, a szerző gyorsan népszerű lett, sok nyelvre lefordították. A legsikeresebb és legnépszerűbb műve a regénytrilógia, a Nemo kapitány, a Rejtelmes sziget, és a Grant kapitány gyermekei. 8
Nagy hatással volt mind az írókra, mind az olvasókra, még Rejtő Jenő is felhasználja az alapötletet egyik regényében. a Sárga garnizonban. A műveiben ábrázolt meglepő találmányok többnyire létező dolgokon alapultak.a regényeiből egyértelműen kiderül, hogy vannak olyan népek, akiket szeret, és vannak, akiket annál kevésbé. Elsősorban persze a franciákat kedveli, aztán az oroszokat, az amerikaiakat, no meg nagy szerencsénkre a magyarokat is. Nem kedvelte viszont a németeket, és az angolokat. Kivétel ez alól Phileas Fogg, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül főhőse, ő mintapéldánya a brit gentlemannek. A regényeiben ábrázolt utópiák részint technikai, részint társadalmi jellegűek. Verne főhősei általában mérnöki, esetleg orvosi képzettséggel rendelkeznek, és gyakorlatiasak. Erre Cyrus Smith a legjobb példa a Rejtelmes szigetből. A közösség annál jobban működik, minél jobban szolgálja ezt a vezetőt. Az elméleti tudósokat némi szelíd iróniával ábrázolja, lásd Paganel alakját a Grant kapitány gyermekeiben. Az utópiáról legbővebben három regényben esik szó: a Sándor Mátyásban, a Bégum ötszáz milliójában, és a Barsac expedíció különös történetében. Ezek nagy része mesterségesen létrehozott település, ilyen a Bégum ötszáz milliójában részint Acélváros, részint France-Ville, a Sándor Mátyásban pedig Antekirta szigete. Ezeket mindig újonnan építették, és az ott élő embereket gondosan megválogatták, ami arra vall, hogy Verne nem nagyon hitte, hogy ez spontánul is létrejöhet. France-Ville és Acélváros egyaránt az észak-amerikai kontinensen épült fel Oregon államban. Acélvárost Herr Schulze, France-Ville-t dr. Sarrasin alapította, mindegyikük a saját meggyőződésének megfelelően. Ebből az első a disztópia, a második az utópia példaképe. Antekirtát Sándor Mátyás létesítette,egy eddig lakatlan szigeten, a Földközi tengeren. De ő legalább a mediterrán stílusnak megfelelően építkezett. Az is nyilvánvaló, hogy a település védelme érdekében nemcsak fejlett haditechnikát, de kiterjedt hírszerző hálózatot is használtak. A Barsac-expedícióban ábrázolt város, Blackland a sivatag kellős közepén épült. Mindegyik hely magasrendű technológiával van felszerelve, Blacklandban pl. még a rabszolgák kunyhóiban is volt folyóvíz és telefon. A Hector Servadac-ban viszont a Föld egy kis darabkája került máshová, itt valóban spontán volt a lakosság, de a különböző nemzetek gondosan elkülönültek egymástól. Egyik városban sincs sok ember, gyakorlatilag mindenki ismerhet mindenkit. Mai szemmel nézve, France-Ville élete agyonszabályozottnak tűnik. Hogy mindenkit megkíméljek a fáradtságtól lemásoltam France-Ville építési szabályzatát. 1. Minden ház fákkal, gyeppel és virágokkal beültetett telek közepén álljon, és egyetlen családnak szolgáljon lakásul. 2. Két emeletnél magasabb egy ház sem lehet; a levegőt és a világosságot senki se bitorolhassa mások kárára. 3. Minden ház az utca vonalától tíz méterre álljon, attól mellig érő vasrács kerítse el, és a közbeeső térség virágoskertet alkosson. 4. A házak az előírt mintájú, egyöntetű csöves téglából álljanak. A ház alakjára és a homlokzat díszítettségére nézve azonban nincs megkötöttség. 5. A tetőt terasz-szerűen, mind a négy oldalára kissé lejtősen kell kiképezni. Magas korláttal kell szegélyezni a balesetek elkerülése végett. Aszfalttal burkolni, és esővízcsatornával ellátni. 6. Minden ház legyen alápincézve úgy, hogy a lakásra szolgáló legalsó emelet alatt szellőztetésre alkalmas alagsort és pitvart képezzen. A vízvezetékcsapok és lefolyók láthatóan legyenek elhelyezve, hogy tűz esetén az oltáshoz szükséges víz rendelkezésre álljon. Innen külön ajtó vezessen a konyhába és az éléskamrába, hogy minden háztartási munkát tisztán és a bűztől mentesen lehessen elvégezni. 7. A konyhát és az éléskamrát a bevett szokástól eltérően a ház felső emeletén kell elhelyezni, úgy, hogy a tetőteraszra nyíljak, onnan kapjanak bőségesen friss levegőt. Teherszállításra alkalmas felvonó közlekedjék a felső emeletre. 8. A lakások berendezésében az egyéni ízlés szabadon érvényesülhet. Szigorúan tilos azonban a szőnyeg és a papírtapéta, mert ezek valóságos fészkei az egészséget veszélyeztető miazmáknak. 9. A hálószobát külön kell választani a mosdóhelyiségtől. Ajánlatos, hogy az a szoba, ahol az ember életének egyharmadát tölti, tágas, szellős és egyszerű berendezésű legyen. Bútorzatának tökéletesen elegendő négy szék, egy vaságy, szellős lószőr matraccal és gyakran porolt gyapjú-derékaljjal. Dunyhák, paplanok és a ragályok ilyenféle terjesztői természetesen szigorúan kerülendők. Kitűnően pótolják ezeket a könnyű és meleg, kitűnően mosható gyapjútakarók. A függönyöket és a drapériákat a hatóság nem üldözi, de tanácsolja, hogy olyan anyagokból készüljenek, amely állja a gyakori mosást. 10. Minden szobába fával vagy szénnek fűthető kályhát kell állítani, de minden kályhából szellőzőnyílás vezessen a szabadba. A füstöt nem a háztetőn keresztül kell elvezetni, hanem földalatti csöveken keresztül különleges kemencékbe, amelyet a város saját költségén állít fel, kétszáz lakónként egy kemencét. Elképzelhetőnek tartom, hogy ma is sok olyan ember akadna, aki a közbiztonság, a kitűnő egészségügyi ellátás, és a stabil munka fejében ma is vállalná ezeket a feltételeket. Igaz, ebben a városban is azt mondják, illetve teszik, hogy kell a magasrendű civilizáció összes vívmánya, de a piszkot és a bűzt csak vigyék szépen máshová. 9
Mindenki szabadon űzhet ipart és kereskedelmet, és az itteni polgárok szívesen végeznek önkéntes munkát. Acélvárosban viszont a szennyet, a zajt és a bűzt egyaránt meg lehet találni, plusz a legszebb, klasszikus kizsákmányolást. Elég arra gondolni, hogy egy tizenhárom éves fiú csak vasárnap jöhet fel a tárnából, egyébként gyakorlatilag ott lakik, és napi tizenkét órát dolgozik. A munkásoknál kényszerfegyelem, minden percük be van osztva, a munkahelyüket és a lakókörzetüket nem hagyhatják el. Messze korát megelőzve veti fel Verne a feltaláló felelősségét, igaz, már nem mindig az utópiáiban, hanem pl. a Hódító Roburban, még inkább a Világ urában. Igaz, erre Herr Schulze is kitűnő példa a szuperágyújával. Az előadás véget ért, következetek a kérdések. Elsőnek Tücsi szólalt meg. Szerinte a Nemo kapitány maga is utópia, legalábbis bizonyos szempontból. Igaz, a vezetés diktatórikus, de a Nautilus hadihajó, és ott sosem vitték túlzásba a demokráciát. Viszont önellátónak tekinthető, minden nyersanyagát a tengerből állítja elő. Ezt is egy zseniális feltaláló. Dakar herceg tervezte, és a saját vagyonából építtette fel, és egyfajta mozgó városnak tekinthető. Viszont hiányzik az utánpótlás, nem csoda, hogy szép lassan kihalnak belőle, és Nemo kapitány egyedül marad. Cyrus Smith némi szelíd nehezteléssel említi a tetteit, de nem a vezetési stílusát kifogásolja, hanem azt, hogy elsüllyesztett egy hadihajót. Igaz, addigra a kapitány egyedül maradt, már nem volt kit vezetnie. Andrea megkérdezte, van-e női utópia. Tücsi szerint egy Gilman nevű szerző írt egy olyan világról, amiben csak nők élnek. Viszont állítom, hogy van olyan utópia, amit nők írtak. Ilyen Thea Beckmantól az Amazonkirályfi, és a folytatása, a Pokoli éden. Persze szóba került a Védett férfiak is. Aztán én kérdeztem meg, ki kapja majd a Trethon emlékgyűrűt, mire is Szélesi Sándor közölte, hogy nem mondja meg. Ezért aztán várnom kell a februári rendezvényre. Pintér Károly ismét átvette a szót. Az utópia inkább az európai kultúrkörre jellemző, és a XVI, században kezdődik. Keleten jóformán ismeretlen. Könnyen lehet, hogy igaza van, de emlékszem Lao-Sö: Macskaváros krónikája című könyvére, ebben a Nagy Kulturális Forradalmat parodizálja. Az utópikus műfaj nem volt jellemző a középkorra, ha akkor valaki eszményi helyről akart írni, akkor ott volt a mennyország, ennek a berendezéséről több mű született, továbbá elég sokat beszéltek róla a templomokban is. Antal József megemlítette, hogy a kínai irodalomban van egy A négy királyság története című könyv, ennek egyik része, a Vörös királyság a mennyei uralkodást taglalja, és persze eszményi helynek festi le. A mostani utópiákban, illetve disztópiákban a környezetszennyezés a legfőbb téma. Aztán Sárdi Margit az órájára nézett, és közölte, hogy vagy távozunk, vagy kirúgnak bennünket. Az előbbi mellett döntöttünk. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy érdeklődéssel várom a következő alkalmat. Pasztler Ágota Tudomány És Íme a Higgs-bozon Világegyetemünk leginkább egy törött tükörre hasonlít, ugyanis az ősrobbanás pillanatában a szimmetria megsérült. Ennek számtalan bizonyítéka van, például az addig egyetlen erő és egyetlen részecske széthasadt. Ma számtalan részecskét ismerünk, melyeket különböző részecskecsaládokba csoportosítunk (pl.: hadronok, leptonok, fermionok) az egyetlen természeti kölcsönhatás helyett pedig ma 4 uralja a világunkat. Ezek az erős, gyenge, elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás. A szimmetria sérülésének egyik legnyilvánvalóbb jele az, hogy ma itt ülünk és olvassuk ezt a cikket. Ugyan is az történt, hogy az ősrobbanáskor elbomló addigi anyagból kevesebb antianyag keletkezett, mint anyag. Az anyag és antianyag párok kölcsönösen szétsugárzódtak, de mivel több anyag volt, mely nem talált párt, így ez megmaradt, és kitöltötte az univerzumot. Az univerzumnak egyéként csak mintegy kb. 4% anyag. (pl. Protonok, neutronok, elektronok). A szimmetria megsértésével el is érkeztünk a Higgsbozonhoz. A bozonok vagy mértékbozonok olyan részecskék, melyek az erőátvitelért felelősek. A kölcsönhatások úgy jönnek létre, hogy ilyenkor bozonokat cserélnek például a protonokat felépítő fel és le kvarkok. Az elektromágneses erő bozonja a foton, ennek nincs nyugalmi tömege, ugyan akkor ha az elektromágneses erőt és a gyenge kölcsönhatást egyetlen erővé egyesítjük (nagy energiákon) akkor a közvetítő részecskének a Z és W bozonnak lesz tömege. Íme sérül valami. (A gravitációt a graviton, az erős kölcsönhatást a gluon közvetíti.) Tehát felvetődik úgy általában is a kérdés, hogy mitől van a részecskéknek tömege? Erre dolgozta ki elméletét Higgs. Higgs szerint létezik egy mező, mely leginkább egy hullámpapírra hasonlít. A foton a barázdákban halad, így nincs ellenállás, azaz nincs nyugalmi tömege. Ellenben más részecskék a barázdákra merőlegesen haladnak, így ellenállásba ütköznek, és rögtön tömegre tesznek szert. A mezőhöz természetesen tartozik egy bozon is, mely az erőátvitelért felelős. Ez a Higgs részecske. A Higgs bozont azonban nagyon nehéz megtalálni, mert nagy energiatartományokban bukkan csak elő. Ugyan akkor a fizikusoknak sikerült leszűkíteniük ezeket az energiatartományokat, s már- már a mérési eredményekből úgy tűnik, hogy az LHC megtalálta az oly régóta keresett Higgs bozont, mely betömne egy lyukat a részecskék ún. standard modelljében. A Higgs bozon igen nagy tömegű részecske, tömege nagyobb 114 GeV (gigaelektronvolt)- nál. Ám még a Higgs-bozon megtalálása sem magyaráz meg mindent. Az elméleteink még mindig hiányosak. A feltételezések szerint minden részecskének kell lennie egy szuperszimmetrikus párjának is, ami tovább bonyolítja és árnyalja a már így is kaotikus rendet. És azután még itt van az a probléma is, hogy a Higgs bozon miért ad az elemi részecskék közül az egyiknek nagyobb, a másiknak kisebb tömeget? Érdekes és egyben tudathasadásos állapot, hogy a protont alkotó kvarkok tömege és az azokat összetartó energia tömege még így sem adja ki a proton tömegét. Miből adódik a különbség? Úgy látszik, hogy megvan tehát az elméleti fizikusok által megjósolt és oly annyira keresett Higgs-bozon, de létezése több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolt. A dolgok rendje általában ez, hisz az újabb és újabb kérdések viszik előre a világot. -Garzó László- 10
Új sci-fi regény Olvasónapló Bálint Endre: A Programozó Könyve A budapesti, 55 éves, informatikus szerző nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen 2003- ban és 2004-ben első helyen végzett a Preyer novellapályázaton, számos írása jelent meg az Új Galaxis 3-9. számában, köztük két részlet az akkor még készülőben levő regényből. Első önálló könyvének cselekménye egy valóban létező számelméleti probléma, az ún. Collatz-sejtés körül forog. A megoldás veszélyt rejt, melynek mibenlétével csak kevesen vannak tisztában. A főhős - egy fiatal fiú, aki programozó szeretne lenni - mégis a megoldás nyomába ered. Társa a kutatásban az ismeretlenségbe burkolózó Joysteen, egy internetes figura, aki A Programozó Könyvéből vett idézeteivel segíti hősünket. A tudományos, bűnügyi és szerelmi kalandok a valószerűség és a misztikum területén egyaránt játszódnak, különös elbeszélés-szövedéket képezve. Sikerül-e fellelni a hőn áhított könyvet, A Programozó Könyvét, amely talán a Collatz-sejtés megoldását is rejti? Kicsoda Joysteen, és miért oly segítőkész? Létezik-e a Programozó? És ha mindezekre választ kaptunk, még mindig marad meglepődni való egészen a legutolsó oldalig. Titoknyitogató regény ez, szépen megírt, profin felépített alkotás, nagyon emberi mondanivalóval. Ajánlható mindazoknak, akik a sci-fiben nemcsak a szórakozást keresik, hanem a gondolatokat is. A Programozó Könyve 2012 utolsó napjaiban e-könyvként jelent meg, letölthető a Digitalbooks Kft. honlapjáról: http://www.digitalbooks.hu/ekonyv/2235/3/kortars-magyarirodalom/a-programozo-konyve-detail.html. Hal Clement: Az elveszett rakéta Ez a könyv 1978-ban jelent meg, a Kozmosz Fantasztikus könyvek sorozatban. Csak most, hogy újraolvastam, figyeltem fel az eredeti címére: Mission of gravity. Noha angol nyelvtudásom roppant korlátozott, ezt azért megértettem. Az első kiadás 1954-ben jelent meg az amerikai sci-fi (egyik) fénykorában. Mielőtt a regényről kezdtem volna írni, próbáltam utánanézni a szerzőnek. Meglepetéssel értesültem arról, hogy csillagászati tanulmányokat végzett. Azt gondoltam, hogy így könnyű! Aztán rájöttem, hogy csöppet sem az, elvégre szabadon ereszthette a fantáziáját, de csak a reális lehetőségek között. Maga a regény egy kalandos utazás története. Az író érezhető örömmel épít fel egy olyan világot, amiben a gravitáció az, ami mindent meghatároz. A Meszklin bolygó, ahol a történet játszódik, nagyon különös, annyira, hogy az emberek nem ismernek más ilyet. A gravitáció az egyenlítőnél 2 g, a sarkok felé egyre emelkedik, és akár három-négyszázra is nőhet. A hőmérséklet is alacsony, az óceánok fagyott metánból állnak. Viszont legalább két napjuk van. Ami még meglepőbb, lakói is vannak, a meszkliniták. Ők külsőre egy negyven centi hosszú, öt centi átmérőjű, két pár ollóval, számtalan fogó és járólábbal ellátott hernyóra hasonlítanak, ezzel tökéletesen boldogulnak a helyi viszonyok között. Ráadásul sokan közülük bátrak, kedvelik a kalandokat, és vágynak a tudásra. Ez nagyon is jól jön az embereknek, lévén, hogy ők is vágynak a tudásra. Éppen ezért küldtek erre a különleges bolygóra egy olyan rakétát, amivel számos új információt szerezhetnek a gravitációról. Legalábbis ezt remélték, egészen addig, amíg a rakéta ismeretlen okok miatt a sarkvidéken csapódott be, és az űrállomáson lévő megfigyelők semmilyen módon nem tudnak hozzáférni. Már-már feladják, és ekkor éri őket az újabb meglepetés. A végtelen óceánon találnak egy hajót, legénységgel. Megtanulják a nyelvüket, és rábeszélik őket arra, hogy próbálják meg a rakétát megközelíteni, hátha sikerül valamit kezdeni vele. Ezek az előzmények, amit egy bőbeszédűbb szerző harminc oldalon keresztül részletezne, Clement könyvében azonban elszórt utalásokból derül ki. A történetnek két főhőse van, egy földlakó, Charles Lackland, aki diplomata, bár mostanában inkább kommunikációs szakértőnek neveznék. A másik egy meszklinita, Barlennan, a Bree hajó kapitánya, aki hajlandó egy kalandos, hosszú és veszélyes útra vállalkozni, kereskedő lévén, a megfelelő haszon reményében. Igaz, a kezdetben nem tisztázták, mi az, ami annak tekinthető. A történet végén ez is kiderül. A hajó elsőtisztje, Drondragmer is kalandvágyó, érdeklődő, és szívesen fogadja az új ismereteket. Mint említettem, az út hosszú és kalandos, az emberek nem sok mindenben tudnak segíteni, legfeljebb időjárásjelzéssel. Később azonban az egyszerűbb és ott is használható szerszámok elkészítését is megtanítják. Tanulnak továbbá a az útjuk során a többi meszklinitáktól is. 11
Ők olyan helyen élnek, ahol kisebb a gravitáció, ezért aztán íjat, nyilat, dárdát, mi több vitorlázórepülőt is készítenek. Ezeket az eszközöket a sark közelében nem lehet használni, mi több, el sem tudták volna képzelni őket Mint említettem, az út hosszú, kalandos, de végül is célhoz érnek. Megvan az oly nagyon keresett rakéta. Barlennan viszont ekkor kéri a szolgáltatás árát, és az nem csekély. A tudást akarja, azt, amit a Repülők megoszthatnak vele, a társaival, de a többi bolygólakóval is. A megállapodás létre is jön, mert ez a megoldás az embereknek is megfelel, mi több, tetszik is. Azt hiszem, az emberiségnek, mint olyannak, nem árt felkötni ama bizonyos fehérneműt, ha ilyen tanítványai akadnak! Viszont állítólag a konkurencia jót tesz az üzletnek. Az embereknek sem árt, ha más nézőpontból is megismerik a tudásukat. Ahhoz, hogy teljesen megértsük a könyvet, nem árt feleleveníteni a fizikai ismereteinket, de azt hiszem, ezzel senki nem jár rosszul. A regény fülszövegét Kuczka Péter írta, idézem belőle az utolsó mondatot: Az emberi és a nem emberi értelmes lények remek összmunkája és a hosszú úton a sok izgalmas kaland, tapasztalat meghozza az eredményt miközben az olvasó úgy megszereti a kis lényeket, hogy sajnál tőlük megválni. Hogy kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akiket érdekelnek a tőlünk különböző fizikai és társadalmi viszonyok, a kalandos utazások, és az emberi és az idegen lények közötti kapcsolatok. Egyszóval: a sci-fi azon kedvelőinek, akik szívesen olvasnak egy jól kidolgozott idegen világról, és kedvelik a történetmesélést, no meg egy kis jellemfestést is. Pasztler Ágota AVANA SF Hírlevél XII. évfolyam 1. szám (117.) 2013. január-február Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5. Főszerkesztő: Györgyi Ákos (konyvtar@scifi.hu) Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit (jucidanus@citromail.hu) Bódi Ildikó (ildikob@freemail.hu) Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT! SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT. 12