J.R.R. Tolkien (1892-1973)

J.R.R. Tolkien (1892-1973) Tasnádi Zsolt Budapest, 2009 1. oldal

Tartalomjegyzék 1. Előszó... 3 2. Idővonal... 4 3. Korai évek... 7 3.1. Szülei... 7 3.2. Bloemfontein... 7 3.3. Apja halála (1896)... 9 3.4. Birmingham... 9 3.5. Sarehole és Moseley... 10 3.6. A fehér emberevő... 10 3.7. Anyja halála (1904)... 11 4. Ifjúkora... 12 4.1. Francis Xavier Morgan... 12 4.2. Edith Bratt (1889 1971)... 12 4.3. T.C.B.S.... 13 4.4. Oxford... 13 4.5. Az I. világháború és az Elveszett mesék könyve... 15 5. Érett kora... 20 5.1. Munkája... 20 5.2. Coalbiters és Inklings... 21 5.3. Családja... 21 5.4. A Babó és A Gyűrűk Ura... 22 5.5. Halála... 24 6. Utószó... 26 7. Felhasznált irodalom... 27 7.1. Könyvek... 27 7.2. Weboldalak... 27 2. oldal

1. Előszó J.R.R. Tolkien a modern fantasy irodalom megalkotója... Ezt tartja róla a közvélemény, ezt a tényszerű megállapítást mindenki jól ismeri. Nevét legtöbbszőr A Gyűrűk Ura című nagysikerű, három kötetes regénye kapcsán emlegetjük, talán azzal is tisztában vagyunk hogy Oxfordban élt és dolgozott, nyelvész professzorként. Amiről viszont az általános ismertetők nem szólnak: Egy mélységesen vallásos emberről beszélünk, aki szó szerint imádta a munkáját, legalább annyira, mint romantikus körülmények között, fiatalon megismert feleségét, Edithet. Annak ellenére, hogy az 1960-as évek Tolkien kultusza A Gyűrűk Ura okán robbant ki, az ő életének meghatározó és fontos műve mégis egy 1918-ban elkezdett, ám soha be nem fejezett mű, A Szilmarilok. Dolgozatom írása közben törekedtem az olvasó figyelmét fölhívni Tolkien mitológiájának és életének párhuzamaira, hogy életútját megismerve más fényben láthassa élete eme nagy művét, mely sajnálatos módon halála után négy évvel jelent csak meg. 3. oldal

2. Idővonal 1850 Megszületik Arthur Tolkien. 1870 január Megszületik Mabel Suffield. 1889 január 21 Megszületik Edith Bratt Gloucesterben. 1891 április 16. Mabel Suffield és Arthur Reuel Tolkien összeházasodnak Bloemfonteinben. 1892 január 3. John Ronald Reuel Tolkien megszületik Bloemfonteinben. 1892 január 31. John Ronald Reuel Tolkient megkeresztelik. 1894 február 17. Megszületik Ronald öccse, Hilary Arthur Reuel Tolkien. 1895 április Mabel Tolkien visszatér Birminghambe fiaival. 1896 február 15. Arthur Tolkien meghal. 1896 Mabel Tolkien és családja Birminghamből Sareholeba költözik. 1899 ősze JRRT 7 évesen felvételizett a King Edwardba. 1900 június Mabel Tolkien és nővére áttérnek a római katolikus hitre. 1900 szeptember Ronald újra felvételizik a King Edwardba és felvételt nyer. 1900 után Tolkienék Moseleyba költöznek, közelebb az iskolához. 1901 A család újra költözik, Moseleyból egy kis villába, a vasútállomás mögé. 1902 elején Mabel Tolkien újra költözik a családjával Birmingham Oratoryhoz közel. Átíratja a fiúkat az Edwardból a St. Phipipbe. 1903 ősze Ronald alapítványi ösztöndíjat nyer a King Edwardba, és visszatér folytatni a tanulmányait. 1904 november 14. Mabel Tolkien 6 nap diabetikus kóma után meghal. 1904 nov/dec Ronald és Hilary elköltöznek Beatrice Suffieldhez. 1904-1905 Francis Xavier Morgan lesz a fivérek gyámja 1908 eleje Ronald és Hilary elköltöznek a Birmingham Oratory mögé, a Duchess Road 37 szám alá, Mrs Faulkner egy szobájába. 1908 eleje J.R.R Tolkien megkezdi az első félévét az Oxfordon. 1910 december 17. Tolkien felvételt nyer az Exeter Collegeba. 1913 Tolkien mérsékelt díjú féléveket vesz föl 1915 Kiváló eredményt ér el Angol nyelvből és irodalomból 4. oldal

1915 Az I. világháborúban a lancshirei Lövészekhez osztják be. 1916 mácius 22. John Ronald Reuel Tolkien feleségül veszi Edith Brattet. 1916 június Tolkient a Lancashire-i Lövészekhez osztották be és Franciaországba küldik 1917 Megszületik Ronald első fia, John. 1919 Tolkien két évig dolgozik asszisztensként az Oxford English Dictionary-nél. 1920 Megszületük Ronald második fia, Michael. 1921 március 16. Tolkient kinevezik a bölcsészeti kar biztonsági tagjának, a leedsi egyetemen. 1923 október 27. Tolkien fizetését, 600-ról 700-ra emelték. 1924 július 26. Tolkient kinevezik az angol nyelv professzorának a leedsi egyetemen 1924 Megszületik Tolkien harmadik fia, Christopher. 1925 október 21. Tolkien elküldi lemondását. 1925 Tolkien Oxfordba költözik. 1925 Tolkien és E.V Gordon kiadták a saját forditásukat a "Sir Gawain and the Greene Knight"-ból 1926 Tolkien és C.S. Lewis találkoznak, és életre szóló barátságot kötnek. 1929 Megszületik Tolkienék negyedik gyermeke, Priscilla. 1933 körül JRRT először kezd el gyerekeinek mesélni egy kis babóról... 1936 Tolkien befejezi a Babót. 1936 Tolkien előadást tart "Beowulf: The Monsters and the Critics" címmel a British Egyesület előtt. 1937 Megjelenik A Babó, majd Tolkien a folytatáson kezd el dolgozni. 1938-1939 Tolkien Fa és levél című könyvén dolgozik. 1939 Tolkien előadást tart "On Fairy-Stories" címmel. 1947 A Fa és levél című művét publikálják a The Dublin Review-ban. 1948 Megjelenik a Fa és levél. 1948 Elkészül A Gyűrűk Ura. 1949 Megjelenik a Sonkádi egyed gazda. 1954 Megjelenik A Gyűrű keresése és A Két Torony, az első két része A Gyűrűk Urának. 5. oldal

1955 A Király visszatér, az utolsó része A Gyűrűk Urának mejelenik 1959 Tolkien visszavonul az Oxfordi professzori állásából. 1960 részt vállalt a " Jeruzsálemi Biblia" franciából való forditásából (Jób könyvét fordította) 1962 Megjelenik a Bombadil Tom kalandjai. 1964 A "Leaf by Niggle" és az "On Fairy Stories" történeteket együtt adták ki, Fa és levél címen. 1965 Az egyesült államokban olcsó kiadásban is publikálják a Gyűrűk Urát. 1967 Megjelenik a A woottoni kovácsmester és Az út folyatódik. 1968 Tolkien családjával elköltözik Bournemouthba. 1971 november 29 Meghal Edith Tolkien. 1972 Tolkien visszatér Oxfordba. 1972. Tolkient a Királynő lovaggá üti. 1973 szeptember 2 John Ronald Reuel Tolkien 81 évesen meghal egy magánkórházban, Bournemouthban. 1977 Megjelenik a Szilmarilok posthumus kiadásban. Szerkesztője Christopher. 2001 december 19. Megjelenik a Gyűrű Szövetségének filmváltozata. 2002 december Megjelenik a Két Torony mozi változata. 2003 december Megjelenik A Király Visszatér mozi változata. 2008 Megjelenik a Húrin Gyermekei, A Szilmarilok - Túrin Turambar című fejezetének bővített kiadása. 6. oldal

3. Korai évek 3.1. Szülei Mabel Suffield 1892 tavaszán búcsút intett családjának, s vőlegénye, Arthur Tolkien után indult dél-afrikába. 3 évi jegyesség után, a 13 évvel idősebb férfi most végre elvehette feleségül. Megtette volna korábban is, ám a lány apja nem egyezett bele a házasságba, mondván Mabel túl fiatatal még. Ám a várakozás meghozta gyümölcsét: végül a 21 éves lány s a 34 éves férfi az egymáséi lehettek. Mindazonáltal az ifjú feleség családja nem számíthatott nagy hozományra: A valamikor hangszergyártásból élő Tolkien család elszegényedett, s az ifjú Arthur a fokvárosi Bank of Africa bankáraként próbált szerencsét. (miután a Loyds Bank nem kecsegtetett gyors előrejutással a szamárlétrán) Mabel családja is elszegényedett iparos család volt, valamikor a Birminghamben textilüzemmel büszkélkedhettek. Mikor Arthurral való házasságát Mabelnek az öreg John Suffield becsmérelte, erre a büszkeségre hivatkozott valójában, ám ők sem voltak többek lecsúszott iparosoknál. John egyébiránt vándor kereskedelmi utazóként biztosította a család megélhetését. 3.2. Bloemfontein Miután Arthur Reaul Tolkien és Mabel Suffield 1891 április 16-án, a fokvárosi katedrálisban házasságot kötött, s a Sea Pointban eltöltötték nászútjukat, az ifjú házaspár Bloemfonteinben kezdte meg életét. Mabel nem mondhatni, hogy szerette a kisvárost, hisz a kevesebb mint fél évszázados település poros, száraz és meleg utcáit csak pár gyér lombozatú fűzfa díszítette. Mabel így írt családjának: "Süvítő préri Rémisztő pusztaság" Mindemellett a kiszolgálásra nem panaszkodhattak, a Bank of Africa házat bocsájtott a rendelkezésükre, kerttel és szolgákkal. Mabel a Maintland Streeten lévő házukból eljárhatott a klubba, táncestekre és díszvacsorákra, 7. oldal

ahol még társaságot is találhatott angol, német és holland telepesek személyében. Ezek a találkozók Arthurnak is kiváló alkalmat adtak a kapcsolatai építéséhez, amire nagy szüksége is volt. A Bank of Africa bloemfonteini kirendeltségét ő vezette, s bár csak egy konkurense akadt, a National, ám az Oránia Szabádállam saját bankja. Bár a körülmények nem voltak a legkedvezőbbek, Arthur és Mabel boldog házasságban éltek. Szerelmük gyümölcse 1892 január 3-án teljesedett be, melyről Arthur e levélben tájékoztatja családját: "Szeretett édesanyám Jó hírem van ezen a héten. Mabel gyönyörű kisfiúval ajándékozott meg múlt éjjel (január 3.). A baba jóval idő előtt született, de erős és egészséges, Mabel pedig csodásan viselkedett. A baba (természetesen) nagyon édes. Gyönyörű keze és füle van (hosszú ujjai), nagyon világos haja, Tolkien szeme és határozottan Suffield szája. Mindent összevetve úgy fest, mint a nénikéjének, Mabel Mittonnak egy bűbájos új kiadása. Mikor tegnap este először hívtuk ki dr. Stollreithert, azt mondta, hogy tévedésben vagyunk, és közölte a dadával, hogy akár két hétre is hazamehet. De a doktor tévedett, és este nyolckor újra elhoztam. 12:40-ig volt nálunk, ekkor koccintottunk whiskeyspoharainkkal a kisfiú egészségére. A gyerek első neve John lesz a nagyapja után, talán John Ronald Reuel lesz a teljes neve. Mab Ronaldnak szeretné hívni, én meg a Johnhoz és a Reuelhez ragaszkodom." Január 12-én keresztelték meg, Bloemfontein katedrálisában. Itt, dél-afrikában kezdődött hát a fantasy műfaj megalkotójának élettörténete, mintegy 117 évvel ezelőtt. A kis Ronald első éveiről két, igen hajmeresztő történtet is ismert. Megesett, hogy a Tolkien család házi mindenese, egy benszülött, a neve Isaak, teljesen váratlanul, egy napra ellopta Ronaldot, s hazavitte falujába. Nem állt szándékában megtartani a gyermeket, váltságdíjat sem követelt a családtól, csupán el akart dicsekedni a falubélieknek az aranyos fehér gyerekkel. Tolkienék és a Bank House liberális szellemére jellemző, hogy Isaak szűrét nem tették ki, aki hálából saját fiának az "Isaak Mister Tolkien Victor" nevet adta. (Victort Viktória királynő tiszteletére) A felnőtt Tolkien bevallása szerint, egyik első gyermekkori emléke, szintén izgalmas, s veszélyes eset. Történt ugyanis, hogy egy nap, mikor még éppen hogy csak járni tudott, belelépett egy tarantulapókba. Rémülten, sírva rohant vissza a házba, ahol dadusa kiszívta a mérget a sebből. Történeteiben később többször is megjelenik a gyilkos pókok képe. 8. oldal

"Egy szurdokban élt hatalmas pók alakjában, s a sziklahasadékokban szövögette fekete hálóját. Magába szívott minden fényt, amit csak talált, s aztán fojtogatóan fekete pókhálóként bocsájtotta ki magából ismét, amíg végül már semmi fény el nem juthatott vackához, és Ungoliant éhezett." (A Szilmarilok) 1894. február 17-én megszületett Ronald kisöccse, Hilary Arthur Reuel Tolkien. Az újabb gyermekáldás ellenére azonban, a családon belül feszültség mutatkozott: Mabel nem állhatta a dél-afrikai környezetet, visszavágyott Angliába. A körülmények csak erősítették ezt a vágyát, aszály pusztított, rontva a város hangulatát és sáskajárást hozva. Ronald se tudott megbirkózni a klímával, egészségügyi gondjai állandóak voltak. Mabel először két hétre, egy Fokváros melletti üdülőtelepre vitte a gyerekeket, majd 1895 áprilisában visszatértek Angliába. Arthur egészsége ekkor sem szolgált már valami jól, de úgy beszélték meg, hamarosan ő is visszatér szülőföldjére. A család ekkor, hazatérésükkor, a kikötőben látta Arthurt utoljára élve. 3.3. Apja halála (1896) Mabel szüleihez költöztek, s a Suffield-ház örömmel fogadta őket. Ronald egészségi állapota pár hónap alatt rendbejött az angliai klímán. Arthur mindeközben megbetegedett, reumás láz tört ki rajta az év novemberében. Utazását egyre csak halogatták, hol a munka, hol az egészégi állapota volt az indok. Ronald apja nélkül karácsonyozott, s ezt a hiányt csak élete első igazi karácsonyfája enyhíthette némiképp (A Bank House feldíszített eukaliptuszfája helyett, ez igazi fenyő volt.) Mikor Arthur egészége januárra sem rendeződött, Mabel úgy döntött visszamegy hozzá és gondjaiba veszi. Az utazás azonban soha nem valósult meg, mert távirat érkezett, miszerint Arthur Tolkien 1896 február 15-én agyvérzésben elhunyt. 3.4. Birmingham Ronald hamar beilleszkedett a Suffield-ház mindennapjaiba. Az igazság az, hogy sokkal inkább a magáénak érezte családjának anyai ágát, mint az apait. Az egész család együtt élt az Ashfield Road-on, a nagyapja este, mikor hazatért a munkából, a család történetéről mesélt, tanította őt. Apja családjához nem igen kötötte semmi, mert bár ugyanabban az utcában lakott apai nagyapja, mint ő, fél évvel Arthur halála után az öreg Tolkien is elhúnyt bánatában. 9. oldal

3.5. Sarehole és Moseley 1896-ban a Tolkien család elköltözött Sarehole-ba, egy megfizethető, kis házba. A családot nyugalommal, erővel töltötte föl a falusi hangulat. Családjától elválva, Mabel megtehette azt, amire nővérével már egy ideje készülnek: 1900-ban áttértek az anglikán hitről a katolikusra. Suffieldék nem nézték ezt jó szemmel. Mindeközben Ronald felvételizett a King Edwardba, 1900 szeptemberében megkezdte az iskolát. 1901-ben Mabel úgy dönt, közelebb költöznek az iskolához, mert nem bírja anyagilag a napi ingázást: új lakhelyük Moseley. 3.6. A fehér emberevő 1896 nyarán, az angliai Sarehole falucska Gracewell utca 5. számú házának kapuján két gyermek szaladt ki, játszani indultak. A négy éves Ronald és a két és fél éves Hilary, a szokott törzshelyükre igyekeztek. Házukkal szemben egy idilli zöld rét tartott enyhe lejtővel lefelé, a Cole folyó irányába. Ronaldnak csak homályos képei maradtak dél-afrikáról, ahonnan hazaköltözött a család, Hilary pedig semmilyen emléket nem őrzött azokról az időkről. Nekik az angliai, vidéki táj nyújtotta képi világ volt a kizárólagos, és meghatározó, vérükbe ívódott. Így esett meg, hogy a testvérpár idővel, ahogy új otthonukat megszokták, s mind merészebbek és merészebbek lettek, egy napon átvágtak a réten, egészen le, a Cole folyó partjáig. Itt egy hatalmas, réges-régi vízimalmot találtak. A több mint háromszáz éves épületet az idők folyamán modernizálták, nem csak vízi, hanem gőz meghajtással is működött, ám a malom hatalmas lapátjait az év nagy részében forgatta a Cole folyó vize. A malomban más nyomai is mutatkoztak a modernizálásnak, azokban az időkben, mikor a testvérpár a játék hevében oda keveredett: már rég nem takarmányt, hanem csontot őröltek az épületben. (Az őrölt csont az egyik összetevője a műtrágyának..) Ronald és Hilary a malom körüli sertepertélések alkalmával, minduntalan közelebb és közelebb kerültek magához, az épülethez, érdekelte őket, mi zajlik a malmon belül. Ez a lábatlatlankodás, s a kíváncsiságuk, idővel csak bajt szült. Voltak a malomban ugyanis olyanok, akik sokkal hatalmasabbak és félelmetesebbek 10. oldal

voltak, mint a két kis gyerkőc, s nem nézték jó szemmel, hogy magukon kívül más, nem hívott vendég is ólálkodik a portájukon. Nem másról van szó, mint a két molnárról, kik apa s fia voltak. Az idősebbik molnár nem sokat foglalkozott a játszadozó és kíváncsiskodó gyerekekkel, fekete szakálla mögül soha nem mutatkozott ki rosszindulat. Ellenben a fia, a fiatalabbik molnár, komiszabbnak tűnt, gonoszan csillogó szemével megijesztette Ronaldot és Hilaryt. Ronald őt nevezte el, "a fehér emberevőnek", hiszen ruháját és testét általában a malom fehér őrleménye borította. A gyerekek futva menekültek nap-nap után az emberevő molnárfiú elől, s meg sem álltak a malom mögötti csendes kis tóig, ahol csak a hattyúk jártak, rajtuk kívül. "Négy év, de a leghosszabbnak tűnő, és legemberformálóbb időszaka életemnek" 3.7. Anyja halála (1904) 1904 év elején Mabel Tolkiennél cukorbetegséget állapítottak meg. Néhány hetet kórházban töltött, majd a nyarat Rednalon a fiaival. Bár állapota javulni látszik, novemberben meghal mintegy harmincnégy éves korában. Ronald és Hilary maguk alatt voltak, Ronald számára az egyház jelentett némi vígaszt, teljesen a vallás felé fordult. 1905-ben a fiúk Beatrice nagynénjükhöz költöztek a Stirling Roadra. Itt három évet töltöttek, de nem érzik jól magukat, nem szívesen látott vendégek. Gyámjuk, Francis Morgan atya Mrs Faulkner házában talált nekik új otthont. Ronald itt ismerkedik meg Edith Brettel, aki szintén árva. 11. oldal

4. Ifjúkora 4.1. Francis Xavier Morgan Anyjuk halála után a fiúk gyámja a 43 éves Francis Xavier Morgan atya lett. A Birmingham Oratory plébánosaként lehetősége volt Ronald és Hilary iskolázását és lakhatását támogatni. Ronaldtól jogosan várhatta el, hogy a King Edward borsos tandíja ellenében lelkiismeretesen tanuljon, s a későbbiekben ez az elvárás kényszerítette Ronaldot élete egyik legnehezebb döntésére. 4.2. Edith Bratt (1889 1971) Mrs Faulknernél ismerkedik meg Ronald a nála 3 évvel idősebb Edith Brattel. A csinos, alacsony és karcsú hölgy ideje javarészét a varrógép előtt töltötte, s bár tudott és szeretett is zongorázni, Mrs Faulkner nem örült neki, ha gyakorolt. A fiúk hamar összeismerkedetek a lánnyal, aki nagyon kedvesnek találta őket, főleg a művelt, udvarias és komoly Ronaldot. Hamarosan elválaszthatatlan barátok lettek, a környék teázóiba jártak, s szövetkeztek az öreg hölgy ellen, ahogy Mrs. Faulknert nevezték titkon. Edith, Ronald és Hilary titkos lakomákat rendeztek a háziasszony háta mögött Edith szobájában, alibiket szerezve maguknak, együtt járták a várost. Ronald és Edith egymásba szeretett. Mikor minderről tudomást szerzett Morgan atya, utasította Ronaldot, hogy vessen véget a kapcsolatnak, s ha azt akarja, hogy továbbra is támogassa tanulmányaiban őt, 21 éves koráig tartsa is magát a tilalomhoz. Ronald többször megpróbált találkozni Edithtel ez után a beszélgetés után, de minduntalan lebukott. Végül Edith elköltözött a városból, s útjaik elváltak, bár mindketten érezték, hogy egy láthatatlan kötelék összetartja őket. Edith nénikéje házában lelt új otthonra, ahol sora jobbra fordult, szabadon játszhatott a zongorán, tanulhatott. talán semmi nem tehette volna ezt a kapcsolatot (bármily őszinte szerelem volt is) ilyen tartóssá 12. oldal

4.3. T.C.B.S. Edith távozása után Ronald életének középpontjába az iskola került. A King Edward életében az iskola könyvtára nagy szerepet játszott, ahol néhány felelősnek kinevezett fiú ezidőtájt megalapította a Tea Club elnevezésű kört. Tagja volt többek között Ronald Tolkien, Christopher Wiseman, R. Q. Gilson. A könyvtárban teázni merész dolognak számított, ám a vizsgaidőszak alatt a fiúk ráértek, s nem felügyelte senki, hogy mit művelnek. Hamarosan más helyekre is eljártak együtt, s nevüket is megváltoztatták: Barrowian Society néven működtek tovább. Később az iskolaújság impresszumában a tagok neve mellé felkerült a monogram. T.C.B.S., nem kis fejtörést okozva ezzel a többi diáknak: mit jelenthetnek ezek a betűk? Ekkoriban próbálkozott Ronald versírással, mely nem hozott érdemi, kiemelkedő tehetségről tanúskodó eredményt, ám egy igen érdekes versre lelhetünk melyet 1910-ben írt: Jertek dalolni, tündérek, suhanók, Látomások, öröm visszfényei, Sugárzó lények, gondtól szabadok, E barna zöld szőnyegre: várjatok Táncoljatok erdő szellemei, Jertek dalra, míg el nem nyel az éj 4.4. Oxford Ronald 1910 decemberében felvételt nyert Oxfordba, ahol a nyelvek iránti szenvedélyének szeretett volna hódolni. Az Exeter College-ba nyert egy szerény ösztöndíjat, belépett az Esszé Klubba és a Dialektikai Társaságba, vitakörökre járt, s pipájával füstölve lelkesen vitázott egyetemi társaival. A tehetősebb rétegre jellemző heccelődésekben is részt vett, bár a szegényebb ösztöndíjasokra ez nem volt jellemző, többször összetűzésbe keveredett az egyetemen kívüli városlakókkal. Társasági emberként nem maradhatott ki az ilyen mókából, s ez is oka volt annak, hogy keveset dolgozott. Érdeklődési köre már a King Edwardban töltött évek során az óangol, welszi, gót, óskandináv nyelvek körül mozgott. Tantárgyai közül igazán csak egy érdekelte, ez pedig az összehasonlító filológia. Így került Joseph Wright mellé, lett az ő 13. oldal

tanítványa. Tolkien különféle kézírásokat talált ki, rajztehetségének egy megnyilvánulásaként, s egyik egyetemi társa így nyilatkozott róla: "A leveleit minden barátjának másféle kézírással írta." Első szemesztere végén visszautazott barátaihoz, Birminghambe, ahol a King Edwardban előadták a Riválisok című darabot, ahol ő Mrs. Malaprop szerepét játszotta. A T.C.B.S. változatlanul működő klub volt, s ez ékes bizonyítéka volt ennek. Az egyetemen ellustult, templomba se járt rendszeresen. Ekkor naplót kezd írni Edithnek címezve, akit változatlanul szeretett, s akivel már oly nagyon égető lett volna a viszont -látás. Felfedezte magának a finn nyelvet is, s tanuli kezdte, hogy eredetiben olvashassa a Kalevalát. Bár soha nem tanult meg használhatóan beszélni, ekkor vált saját kitalált nyelvének, a quenyának alapjává a finn. Ronald 21 éves korát betöltve, már éjfélkor levélbe kezdett, természetesen Edithnek, melynek egy sora álljon most itt: "Mikor következik el a nap, mikor Isten és az emberek előtt egymáséinak vallhatjuk magunkat?" Edith válasza megdöbbentő és elkeserítő volt: ekkora már jegyben állt egy George Field nevű úriemberrel. 1913 január 8-án Ronald elutazott Cheltenhambe, ahol Edith az állomáson várt rá. Másnap Miss Bratt szakított jegyesével és kijelentette hogy hozzámegy Tolkienhez. Az Edithel való kapcsolatfelvétel után Ronaldot újra az iskola kötötte le, készülnie kellett a klasszika-filológia alapvizsgájára. Bár tudta, hogy teljesíthetett volna jobban is, az összehasonlító filológia írásbelijére színjelest kapott. Ez felkeltette az érdeklődését Dr. Farnell-nek, az Exeter College rektorának, s javasolta Ronaldnak hogy iratkozzon át anglisztikára. 1913 nyári szemeszterének végén így lett az angol tanszék hallgatója. Tutora Kenneth Sisam lett, az angol nyelv és irodalom professzorának asszisztense. Erről az időszakról így ír Tolkien: "Pánikba estem. Mi van ezen az anyagon két és fél évnyi tanulvialó?" Hamarosan rájött, hogy van mit tanulnia, minnél többet tudott, annál inkább felfogta, mily keveset is tanult még. Mindeközben Edithel is alakultak a dolgok: ahhoz, hogy összeházasodjanak, egy egyházhoz kellett hogy tartozzanak, s Ronald (titkon mintegy elégtételként a Fielddel való "hűtlenségért") ragaszkodott hozzá hogy Edith katolicizáljon. A lány 14. oldal

ebbe bele is egyezett, bár hatalmas áldozat volt tőle: társasági élete, elfoglaltságai, lakhelye az anglikán egyházhoz kötötte. Bácsikája ráparancsolt, hogy hagyja el a házat, amint megfelelő külön lakást talál magának. Ezentúl Jannie Grove nénikéjével élt sokáig, és sok helyen. Soha olyan jó dolga mint Jossepéknél, nem volt többet. Az a katolikus parókia nem volt olyan szép mint az anglikán, s a gyónás is frusztrálta. Mivel gyakran voltak panaszai, egészségére hivatkozva maradt el a templomba járástól. Egyhangú életet élt, s egyetlen öröme az volt,hogy nénikéjével beszélgetett. Mindeközben Ronald csillaga felemelkedőben volt Oxfordban, elkezdett divatozni, sokat költött a lakhelyére és a ruháira. Elnyerte a Skeat-díjat. 1914 nyarán, a birminghami rendház papjával, Vincent atyával nyaralni ment Cornwallbe. Ekkor kezdett el igazán a tájjal, a tájleírásal foglalkozni, s Edithnek írt leveleiben gyakorolta azt. A hosszú vakáció végén Jane nénikéje farmján írta "Earendel, az esthajnalcsillag utazása" című versét: "Earendel a tenger tálából dereng fel Középföld homály peremén, Az Éj kapujából szökken ki távol, Mint egy nyalábnyi fény. Arany fövenyen túl bárkája elindul Ezüst szikra gyanánt, NYugat felől, ahol a Nap tűzbe hal, Az ég vizébe szánt." S itt született meg J.R.R. Tolkien saját mitológiája. 4.5. Az I. világháború és az Elveszett mesék könyve 1914 nyár végén Hilary Tolkient már besorozták kürtösnek, Anglia hadat üzent Németországnak. Ronald úgy gondolta, megpróbál Oxfordban maradni. Bár visszament az egyetemre, a baráti körének hiánya nagyon rossz hatással volt rá. Mindenki elment a háborúba. Nagy meglepetésére viszont felfedezte T.C.B.S.-beli társát, G.B. Smith-t. Őt a lancashire-i lövészekhez sorozták be, de még várt a behívóra. Tolkien elhatározta, hogy megpróbálja követni barátját. 15. oldal

Részt vett az egyetem parkaiban működő Officers' Training Corps katonia kiképzésén, s ez jót tett neki: lustasága egyszerre eltűnt, nagyon kevés alvással is beérte. 1914 év végén rákapott újra a versírásra, s megírta többek között a Holdbéli ember túl korán érkezett című versét, ami később megjelenik a Tom Bolbadil kalandjaiban is. "Tündérek ösvényén Ég sok csöpp fáklyafény, Száz könnyed bőregérke játszva repked, Karcsú szürke szalag Kúszva, titkon halad, Sóhaja száll a sövénynek s a gyepnek." Saját kitalált nyelvén is ír verseket, s hamarosan megszületik benne az igény arra, hogy nyelvének alakulásáról történetet találjon ki, s népet teremtsen, akik ezt a nyelvet beszélik. 1915- re létrejött az összefüggés: ezeket a nyelveket Earandel hallotta, az utazásai során látott különös népek beszélik. Earendel balladájában, amit ekkor kezd írni, már szerepelnek olyan mitológiai elemek, mint például Valinor, Taniquetil, A Két Fa (Telperion és Laurelin). Mindeközben záróvizsgája közeledett. 1915 június második hetében Tolkien kitüntetéssel végzett, megalapozva ezzel oxfordi karrierjét, mely a háború végeztével meg is kezdhetett. Ám nem kezdődhetett ez a karrier azonnal, s a háború elérte őt is: alhadnagyként vonult a landcashirei lövészekhez. Staffordshireben szolgált először, ahol igen unalmasan teltek a napjai, gyakorlatoztak, szabadidejükben bridzseléssel és zenehallgatással töltötték az időt. 1916 elején átment a híradósokhoz, gondolván, a kódokkal és üzenetekkel való foglalkozás inkább a neki való. Ám a franciaországi partraszállás közeledett, s úgy döntöttek Edithel, ha már lehet, hogy meg kell halnia, akkor azt házas emberként tegye. Francis Morgen atya is áldását adta a frigyre, sőt, felajánlotta hogy ő adja össze őket az Oratory templomában, ám ajánlatával elkésett: 1916 március 22-én, a warwicki plébánia templomában Murphy atya összeadta őket. A Clemedonba utaztak egy hétre, nászútra, s a vasúti kocsiban egy képeslap hátlapján Edith új aláírását próbálgatták: Edith Mary Tolkien, Mrs. J.R.R. Tolkien. 16. oldal

Ám együttlétüknek ismét a kötelesség vetett véget: Tolkien 1916 június 6-án érkezett meg a ezredével Calaisba. Az itt uralkodó hierarchiáról elítélően vélekedik: a közkatonákkal nem állhatnak szóba a tisztek, az idős veteránok pedig semmibe veszik a fiatalokat. "Csavardi Samu alakjában az angol katonát rajzoltam meg, a közkatonákat és a küldöncöket, akiket az 1914-es háborúban ismertem meg, és akiket magamnál sokkal különbnek találtam." Egy színtéren harcolt a T.C.B.S.-es G.B. Smith-el Bouzincourtban, s ha szabadságot kaptak, együtt töltötték az időt, költészetről és irodalomról társalogva. 1915 július 14-én került sor Tolkien első bevetésére, ahol bár nem sérült meg, de életre szóló élményekkel "gazdagodott". A gránáttépte holttestek, a temetetlen hullák látványa, a bűz és mocsok megjelenik például a Nirnaeth Arnoediad-ban, azaz a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájában. "Morgoth parancsára az orkok nagy munkával összeszedték ellenségeik testét, minden szerszámukat és fegyverüket, s mindet nagy halomba rakták az Anfauglith közepén. Olyan volt ez, mint egy hegy, és az eldák Haud-en-Nirnaethnek nevezték" (Húrin Gyermekei) Első bevetése után, nap napot követett, pihenő időszakok és lövészárki borzalmak váltották egymást. Ám a Franciaroszágban, nagy valószínűséggel rá is váró értelmetlen haláltól egy betegség, a "lövészárok-láz" megmentette, sok más társával együtt. 1915 november 8-án visszaszállították a magas lázzal küzködő Ronaldot a birminghami kórházba. Lábadozása során születtek meg ifjú korát, hitvilágát leginkább reprezentáló művének első sorai: Az elveszett mesék könyve, mely mitológiai gyűjteményt ma A Szilmarilok néven ismerünk. Ebben leírja a világmindenség keletkezését, s a lakott földrészt az óészaki Midgard kifejezés után Middle-earthnek, Középföldének nevezi. Itt leírtak nem mondanak ellent a katolicizmusnak, hanem kiegészítik azt, hiszen nincs szó több istenhitről, a valák természeti erők, s nem istenek, sokkal inkább angyalok. S a gondolat, melyből születtek, Eru Illuvatar, Az Egy gondolata. Ainulindale, azaz Az Ainuk Muzsikája, egy olyan történetet ír le, mely tökéletesen megfelel Tolkien keresztény értékrendjének. 17. oldal

Ám nem az Ainulindale volt az első történet, mely megszületett az olcsó kis füzet papírjain. 1917 elején Great Haywoodban lábadozott, mikor a Gondolin bukását írta. (ez később A Szilmarilok egyik utolsó fejezete lett). Az itt szereplő tündéket az ember bűnbeesés előtti állapotában írta le, s ezért erősek, egészségesek és halhatatlanok voltak. A tündék azok az emberek, akik az eredendő bűnt nem követték el. Már a Gondolin bukásában is megjelenik saját maga által teremtett nyelve, a finn beütésű quenya, s mellé, a nyelv egy primitív változatából kidolgozott mégegyet, a sindarint, ám ezt walesi minta alapján. Edithet is bevonta a munkába, s neje szíves örömest másolta át kéziratát egy nagyobb műveknek szánt nagy alakú jegyzetfüzetbe (ez később ránk is maradt). 1 hónapig volt kórházban Birminghamben, s már majdnem visszaküldték Franciaországba, mikor állapota ismét rosszabra fordult. Hullba, majd végül Chelthenhambe került, s Edith követte őt. Körülbelül ez idő tájt írta meg a második történetét, mely A Szilmarilokban Túrin Turambar címet viseli, de önálló kötetként is megjelent Húrin Gyermekei címmel. Ez a szomorú, átokról és vérfertőzésről szóló történet a Kalevala hőse, Kullervo történetén alapszik. Míg Tolkien Az elveszett mesék könyvével foglalatoskodott, 1917 november 16-án Edith egészséges fiú gyermeknek adott életet, akit Francis Morgan atya után John Francis Reuel neveztek el, s maga Morgan atya keresztelte. A lövészárkok sem fenyegették tovább Ronaldot, immáron hadnagyi rangba került, s nem vezényelték a frontra, hanem egy laktanyában tevékenykedett, Yorkshireben. Szabadidejét Edithel töltötte, sokat kirándultak. Így emlékezik feleségére: "A haja hollófekete volt, a bőre bársonyos, a szeme ragyogott. Énekelt - és táncolt" S ekkor született meg A Szilmarilok központi témájának tekintett, egyik legterjedelmesebb története, a Beren és Lúthien, mely Ronald szívéhez legközelebb állt. "Ő volt (és ezt ő is tudta) az én Lúthienem" 18. oldal

Edith viszont, aki "szörnyű otthontalan vándoréletre" panaszkodott, fellázadt, s nem követte áthelyezései során férjét, megunta a folyamatos költözködés, s gyermekének gondozása fontosabb volt. is 1918 októberében Tolkien szabadulhatott a katonai szolgálatteljesítés alól. William Craigie, aki izlandira tanította őt, a New English Dictionary-nál segédszerkesztői állást ígért neki. Novemberben Edithtel, a babával és Jannie Groveval Oxfordba költöztek, s erre Tolkien régóta vágyott, mint ahogy arra is, bár ő már 27, neje 30 éves volt, végre közös otthonuk lehetett. A szótárszerkesztőségben a munkáját lelkiismeretesen végezte, s hasznára is vált: "Többet tanultam abban a két évben, mint életemnek bármely más hasonló terjedelmű időszakában" Munkája mellett fizetését egyetemi órák tartásával egészítette ki a Lady Margaret Hall-ban és a St. Hugh College-ban. Ennek következtében megtehették Edithtel hogy egy kis házat bérelnek, sőt, még szobalányra is futotta. Edith itt jobban érezte magát, hiszen alkalma nyílt ismét zongorázni. Már-már kezdték megszokni az új környezetet, mikor ismét költözés közeledett a láthatáron: Tolkien megpályázott egy leedsi állást az egyetem angol tanszékén. Behívták interjúra, s hazaútja előtt már tudta, övé az állás. 19. oldal

5. Érett kora 5.1. Munkája Ronald élete kezdetben nem volt könnyű, ingáznia kellett Leeds és Oxford között. 1920 októberében megszületett második fia, Michael Hilary Reuel. Csak 1921 végén költözött a család Leedsbe, egy kicsi házba a St. Mark's Terrace-ra. A munkában viszont annál szerencsésebben alakultak a dolgok: Főnöke, George Gordon, gyakorlatilag teljesen átengedte Tolkiennak a tanszék nyelvészeti ügyeinek intézését. Óráit szívesen tartotta, bár eleinte tartott a yorkshire-i hallgatóktól, később nyilatkozott róluk csak így: "rendkívüli módon kedvelem az unalmas fafejeket" Leedsi tartózkodása során állást kínáltak neki Fokvárosba, a De Beers tanszékre, de nem fogadta el, annak ellenére sem, hogy szerette volna viszont látni dél-afrikát. 1922-ben kezdett együtt dolgozni E.V. Gordonnal, megjelentetik többek között a Sir Gawain és a Zöld Lovag kritikai kiadását. Együtt hozták létre a hallgatóknak a Viking Klubot, ahol regék és gúnydalok hangzottak el, melyek később megjelentek magánkiadásban, Dalok filológusoknak címen. Mindeközben a gyerekek cseperedtek, s gyűlt a pénz egy saját házra. Szerény, de viszonylag gondtalan életet éltek otthon, s így verseivel is tudott foglalkozni a családfő. 1923 májusában Tolkien tüdőgyulladást kapott, melyet nagyon nehezen hevert ki. Munkába állása előtt testvére, Hilary farmjára utazott családostól, s itt a kellemes, falusi kikapcsolódás során írhatta tovább az Elveszett mesék könyvét. Az év folyamán bár már majdnem befejezte, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy nincs mit rajta tökéletesíteni, így nem látott nyomdát, a Szilmarilok (mert ekkor már ezzel a címmel illette) soha nem került kiadásra. (Christopher Tolkien 4 évvel apja halála után szerkesztette és adta ki posthumus műként) 1924-ben, Harminckét évesen Tolkien professzor lett, s így megtehették Edithtel hogy házat vesznek Leeds külkerületében. Ebben az éven született Christopher Reuel is, a legifjabb Tolkienfiú. Apja a T.C.B.S. tagja, Christopher Wisemanre emlékezve választotta a nevet. 1925-öt írtunk, mikor Tolkien leedsi pályafutásának végére érünk. Hajszál híján hogy ő tölthette be volt tutora, Kenneth Sisam helyett, az Oxfordi Óangol katedra megüresedését, köszönhetően a rektorhelyettes Joseph Wills szavazatának. 20. oldal