David Morrell ÁLARCBAN MÁSODIK KÖTET

David Morrell ÁLARCBAN MÁSODIK KÖTET I.P.C. KÖNYVEK A m eredeti címe: Assumed Identity A fordítás a Warner Books 1993. kiadása alapján készült Copyright by David Morrell, 1993 Minden jog fenntartva! Fordította: Süle Gábor Címlapterv: Szabó Árpád Hungarian translation Süle Gábor, 1994 NYOLCADIK FEJEZET 1 Cuemavaca, Mexikó A fekete limuzin vezette autókonvoj végighajtott az Insurgentes Sur autóúton; kénytelen volt igazodni a bosszantóan lassan haladó autókaraván sebességéhez, amely délre tartott a mexikóvárosi szmogból. Ötven kilométeres autózás után a limuzinos konvoj elérte Cuernavacát, a f város legnépszer bb, ugyanakkor legdrágább üdül övezetét. Könny volt megérteni, miért járt ide a hétvégére minden gazdasági és politikai potentát. Az erd s völgyben elterül Cuernavacában volt elég tér, élvezni lehetett a csendet, a kellemes klímát és els sorban a tiszta leveg t. Az azték uralkodók is ide építtették palotáikat. És persze Cortez is. Miksa császár pedig különösen a kerteket kedvelte itt. Manapság viszont a fontos látogatók leginkább a luxushoteleket és a kastélyszer fogadókat kedvelték. A limuzin végighajtott a csendes környék tágas utcáin, aztán az egyik udvarház vaskapuja el tt megállt. A magas k fal fölé hatalmas lombú, árnyat adó fák emelkedtek. Az egyenruhás sof r kiszállt a kocsiból, odament a kerítés mögött posztoló fegyvereshez, majd fejével a kocsi utasa felé biccentett. Rövid szóváltás és egy igazolvány felmutatása után az r elt nt a kapu mellett álló faházban, és fölvette a telefont, valakivel beszélt néhány szót. Fél perccel kés bb visszatért, kinyitotta a kaput, majd intett a sof rnek, hajtsanak be a kocsival. Amikor a

kísér autók is be akartak volna hajtani a kapun, az r fölemelte a kezét és megállította ket. Eközben másik fegyveres r lépett ki a házból és bezárta a kaput. A limuzin végighajtott az árnyas, kanyargós, gyöngykaviccsal felöntött úton a hacienda felé. Amint megállt a széles lépcs sor el tt, már nyílt is a széles ajtó és egy bajuszos, arisztokratikus megjelenés úriember lépett ki rajta. Muszáj volt tiszteletet parancsolóan fellépnie, ha már nem küldhetett szolgálót illusztris vendége fogadására. A férfit Esteban Delgadónak hívták, és vezetékneve - amely egyébként sovány"-t jelent - most még jobban illett hozzá, mint amikor a mexikói Történettudományi és Régészeti Intézet igazgatójával találkozott egy héttel ezel tt Acapulcóban, ugyanis Delgado teste és arcvonásai most már nem egyszer en vékonyak voltak, hanem határozottan beteg ember benyomását keltették. B re, akár a pergamen, viaszfehér volt, és tulajdonképpen hajlott volna arra, hogy elhiggye, súlyos beteg, ha nem lett volna tisztában azzal az elviselhetetlen feszültséggel, amit l szenvedett. A lépcs aljába érve megpróbált mosolyt er ltetni magára, amikor a limuzin leghátsó ajtaja kinyílt, és jól öltözött, sz ke, kellemes arcú, harmincas amerikai szállt ki rajta. A férfi mosolyából áradt a jóindulat, de Delgadót nem lehetett megtéveszteni, mert ebb l a mosolyból - már amikor nagy ritkán mosolygott, mint most is - hiányzott a melegség. A férfit Raymondnak hívták, és Delgado eddig kizárólag csak kakasviadalok alatt látta mosolyogni. Raymond nem vett tudomást Delgadóról, körülpillantott, meggy dött a birtok biztonsági körülményeir l, aztán megkerülte a limuzint és kinyitotta az ajtót. Egy vastag szemüveget visel, dús, sz hajú öregember lépett ki rajta. Nyolcvanas éveit taposta, bár borzalmasan ráncos kezét leszámítva, hatvanasnak nézett ki. - Drummond professzor - szólalt meg Delgado er ltetett kedvességgel. - Fogalmam sem volt, hogy fel fog keresni. Ha tudtam volna, fogadást adtam volna a tiszteletére. Drummond kegyesen megszorította Delgado kezét, tekintetét egy pillanatra sem vette le a férfiról, aztán megszólalt spanyolul, a hét nyelv egyikén, amelyet kiválóan beszélt. - Épp hivatalos ügyben Mexikóvárosban jártam, és szerettem volna magával is beszélni. A titkársága informált, hogy itt találom. Ha volna számomra egy órája...

- Természetesen. - Delgado felkísérte a professzort és kísér jét a lépcs n. - Megtiszteltetés számomra, hogy otthonomban fogadhatom. - Delgado érezte, hogy az árnyat adó fák alatt csorog róla a verejték. - Hozatok a személyzettel egy kis frissít t. Rumot parancsolnak vagy kólát, esetleg...? - Soha nem iszom alkoholt. De ha maga akar, csak igyék. - Hozatok limonádét. Beléptek az elfüggönyözött el csarnokba. Egy tarka öltözet kamasz lány jelent meg a széles ívben kanyarodó márványlépcs tetején, láthatóan meglep dött a látogatókon, ám azonnal engedelmeskedett, amikor Delgado ideges legyintéssel visszaparancsolta oda, ahol eddig volt. A márványpadlójú folyosó végében Delgado el reengedte a professzort és Raymondot a mahagónival borított dolgozószobába, ahol b rgarnitúra állt, a falon va dásztrófeák és vitrinekben mindenféle fegyver. Most el ször csillant meg némi érdekl dés Raymond szemében. Két szolgáló lépett be a frissít kkel, és azonnal távozott is. Se Drummond, se Raymond nem nyúlt az italhoz. Ehelyett Drummond hátrad lt a székében, kihúzta magát, mint egy uralkodó, aki fogadja alattvalói hódolatát, karját a karfán nyugtatta. A hangja kissé rekedtes volt, de er teljes, nézése átható. - Gyanítom, hogy az emberei inár tájékoztatták, de egyeztetni kell a reakciónkat. Delgado úgy tett, mint aki nem érti, mir l van szó. -A n l van szó, miniszter! Nyilván nem lepi meg magát, ha megmondom, hogy elt nt. - Ah. - Delgado szíve meglódult, de nem látszott rajta semmilyen érzelem. - Igen, a n. Kaptam olyan híreket, amib l arra következtethettem, hogy elt nt. - És? Delgado igyekezett határozott hangon megszólalni. -Mit kíván tenni ez ügyben? - Amit eddig is tettem és most is teszek: minden eszközzel megpróbálom behatárolni a n t. Kivizsgáljuk múltjának minden elemét, számba veszünk minden lehetséges helyet és személyt, ahová, illetve akihez menekülhet. - Kót hét eltelt, még sincs semmi eredmény. Drummond elismer en bólintott. - Kiválóak az információi. - Még mindig nem válaszolt a kérdésemre: Mit kíván tenni az

ügyben? - Ami magát is illeti? Semmit - felelte Drummond. -A megállapodásunk most is érvényes. - Nem tudom, miért lenne az. Maga megszegte a megállapodásunkat. Biztosított, hogy ellen rizni tudja a n t. Nagyon határozottan állította, hogy megoldja az én problémámat. - Meg is oldotta. - Átmenetileg. Ám most, hogy elt nt, a probléma ismét fennáll. Drummondnak összesz kült a szeme. - Nem értek egyet. Ez az elt nés nem hozható összefüggésbe magával. - Hacsak a n nem beszél. - De nem fog - felelte Drummond. - Mert ha beszélni akart volna, már megtette volna. Egyértelm, hogy óvni próbálja az életét. Tisztában van vele, hogy megtorlásul végeznénk vele. Már csak elvb l is. Meggy désem, hogy félelemb l hallgat és azért, hogy jelezze, ha békén hagyjuk, nem jelent számunkra veszélyt. Pontosabban a maga számára. Végtére is ez a maga problémája. Én csupán szívességb l próbáltam meg helyrehozni. Delgado pulzusa felszökött dühében. - Ez nem szívesség, hanem üzleti megállapodás. - Nem érdekelnek a terminológiai kérdések. Azért jöttem, hogy bejelentsem, annak ellenére, hogy a n elt nt, elvárom, hogy az ügyeim a megállapodásunk értelmében folytatódjanak. Delgado azzal vezette le az idegességét, hogy fölállt. -Ez nagyon nehéz lesz. A régészeti intézet igazgatója rjöngött, hogy maga kapta a kizárólagos jogot a föltárásra Yucatánon. Kormánytámogatással vizsgálatot követel. - Beszélje le róla! - jegyezte meg Drummond. - Nagyon makacs. Most viszont Drummondon volt a sor, hogy fölálljon. Törékeny alkata ellenére uralta a helyiséget. - Már csak néhány hétre van szükségem. Közel járok a megoldáshoz. Már nem lehet leállítani. - Hacsak nem vall kudarcot. - Én soha nem vallok kudarcot. - Drummond füstölgött a düht l. - Kegyetlen üzlettárs vagyok, nem tudok megbocsátani. Ha cserben akar hagyni a n elt nése ellenére, olyan lépéseket teszek, hogy megbánja.

- Hogyan? Ha nem találja meg a n t, és ha a n soha nem fog beszélni? - rá csak azért volt szükség, hogy magát megnyugtassam. Ha magát le akarom leplezni, akkor csak ennyit kell tennem. - Csettintett az ujjával. Ebben a pillanatban Raymond kinyitotta az irattáskáját, és átadott Drummondnak egy nagy alakú borítékot, amelyben egy videoszalag lapult. Drummond átadta a borítékot Delgadónak. - Természetesen ez másolat. Ez a tárgyalási taktikám második lépése. Legyen óvatos! Ne hagyja olyan helyen, ahol a kedves felesége vagy a lánya megtalálja. Vagy az elnöke. Nem hinném, hogy szeretné, ha látná. Egy ilyen méret botrány megrengetné a kormányzatot, és talán szükségtelen mondanom: tönkreteszi a maga esélyeit, hogy az elnök helyébe lépjen. Delgado érezte, hogy végiggördül egy verejtékcsepp a gerincén, aztán magához ragadta a borítékot. Hirtelen nyílt az ajtó. Delgado odakapta a fejét, aztán összerándult a gyomra, amikor megpillantotta a feleségét. Jó nevelés, intelligens, finom n volt, igazi politikusfeleség, aki tökéletesen viselkedett minden helyzetben. T rte férje kicsapongásait, viszont mindig a férje mellett volt, amikor politikai támogatást kellett neki szerezni. Gyermekkorától kezdve tisztában volt a szabályokkal. O volt a n vére Delgado legjobb barátjának, a mexikói elnöknek. - Ne haragudj, hogy zavarlak, drágám! Nem tudtam, hogy vendégeid vannak. Hogy van, Mr. Drummond? -kérdezte tökéletes angolsággal. Drága ruhája és ékszerei kihangsúlyozták szerény arcvonásait. - Kit en - felelte Drummond spanyolul. - És ön, senora, remélem ön is jól? - Igen, köszönöm. Nem maradnak vacsorára? - Nagyon köszönöm, de sajnos épp most készültünk távozni. Meg kellett beszélnem egy fontos ügyet a kedves férjével. Most pedig Európába kell repülnöm. - Ön mindig szívesen látott vendég - mondta a n. -Esteban, kint leszek a kertben. - Ezzel behúzta maga után az ajtót. A helyiségben egy pillanatig kínos csend volt. - Gondolkozzék! - szólalt meg Drummond. - Ne legyen bolond, ne

tegye tönkre, amit kemény munkával összehozott! Ne vegye el magától az esélyt, hogy nagyobb dolgokban is megmutassa a tehetségét! Nézze meg a szalagot, aztán semmisítse meg és tegye, amit megbeszéltünk! Delgadón nem látszott, hogy hirtelen elkapta a düh. Idejöttél az otthonomba. Nem veszel tudomást a vendégszeretetemr l. Megfenyegetsz. Veszélyezteted a kapcsolatom a feleségemmel, a lányommal. Már sajgott az állkapcsa, olyan er vel szorította össze. Eljön az az id, amikor nem lesz hatalmad felettem. És akkor elpusztítalak. - Ami a régészeti intézet igazgatóját illeti - mondta Drummond - amikor azt mondtam, hogy beszélje le, úgy értettem, hogy likvidálja. Cserélje ki olyannal, aki kompromisszumképes, aki nem okvetetlenkedik, és aki tiszteli az értékeket. 2 New Orleans Buchanan megmozdult. - Üdvözöljük az él k körében. Hogy érzi magát? - Egy pillanatnyi id re volt szüksége, amíg megértette, mit kérdez a n t le. Aztán a válaszhoz is. - Fáj. - Azt meghiszem. - A n kuncogott. De nem gúnyosan, hanem együttérz en. Puha volt, mégis mélyr l jött. Tetszett Buchanannak. Újabb pillanatokra volt szüksége, amíg kitisztult a látása és rájött, hogy kórházi ágyon fekszik. Nem tudta, mije fáj jobban: a lüktet feje vagy a seb a jobb oldalán. A koponyáján megint kötés és varratok. - Nagyon aggódtam magáért - mondta a n. A n re emelte a tekintetét, megpróbált a szeme fókuszálni. Arra számított, hogy egy n vér hajol föléje, vagy - ha szerencsés - maga Juana, bár ennek a n nek nem volt spanyolos az akcentusa. Amint megpillantotta az ég vörös hajat és beúszott agyába, mit jelent ez, megint mocorogni kezdett. - Nyugalom - mondta Holly McCoy. - Semmi baj. Meg fog gyógyulni. Nem lesz semmi baja. Egy francokat, gondolta Buchanan. Minden nagyon rossz, bár ködös agyával még nem tudta felmérni, milyen mértékben rossz. - Nos - szólalt meg egy férfi -, látom, magához tért.

Ez orvos lesz, gondolta Buchanan. A fehér kabát kiemelte b re feketeségét. Amikor belépett a szobába, odalépett az ágy végéhez, egy pillantást vetett a kórlapra, majd megszólalt: - Az éjszakás véreknek meg volt hagyva, hogy id l id re ébresszék föl és nézzék meg a neurológiai jeleket. Nem emlékszik rá? -...Nem. - És rám emlékszik? -...Nem. - Jó, ugyanis nem én vettem föl magát tegnap, amikor behozták a ment k. Feleljen szintén a kérdéseimre. Ahogy az eszébe jut. Világos? Buchanan bólintott, de felnyögött a fájdalomtól, amit ez a kis mozdulat okozott. - Tudja, miért van itt? -...Megszúrtak. - Újabb helyes válasz. Emlékszik, hogy hol? -...Az oldalamon. Az orvos finoman elmosolyodott. - Nem erre gondoltam, hanem hogy hol szúrták le magát? -...A francia negyedben... a Café du Monde-nál. - Pontosan. Az étterem el tt, a járdán támadtak magára. Amint hajlandó rá, a rend rök vallomást akarnak magától, bár azt hiszem, a barátja elmondta a szükséges információkat. Holly bólintott. A barátom? A rend rség? - Ha magát megnyugtatja a tudat, akkor közlöm, hogy nincs egyedül a bajban - folytatta az orvos. - Sok hasonló sérültet hoztak be, akit kiraboltak tegnap éjjel. Néhány nem olyan szerencsés, mint maga. Válságos állapotban vannak. -... Kirabolták? - Megadtam a tettes személyleírását - magyarázta Holly. - Nem mintha segítene. A pasason kalózjelmez volt. És tegnap egy csomó ember jelmezt viselt. - Fölemelt a lány egy m anyag poharat, és a szalmaszálat Buchanan ajkai közé illesztette. Kellemesen hideg volt a víz. - A louisianai egyetemi klinikán van pillanatnyilag -mondta az orvos. - Húsz öltéssel varrtuk össze a sebét. De szerencséje volt. Nem sérült létfontosságú szerv. A vágás nem annyira mély, mint amilyen hosszú.

A rend rség? - villant át megint Buchanan agyán. Jézusom! Pisztoly volt nálam. És ha megtalálták? És nyilván megtalálták. És persze Victor Grant hamis útlevelét is. Nyilván kíváncsiak lesznek, hogy... - Beütötte a fejét is, amikor elesett - folytatta az orvos. - Agyrázkódása van. Megint? - A jelek szerint nem történt neurológiai károsodás. Nyilván fárasztja is, hogy mindenki felteszi magának ugyanazokat a kérdéseket... Mondjuk, hány ujjamat látja? - Hármat. - Hány éves? - Harminckett. - Hogy hívják? - Hogy hívják? - ismételte meg az orvos. Buchanan koncentrált. Csak ez a kérdés hiányzott... Gyerünk, gyerünk! Vajon most ki vagyok? -...Peter Lang. - Hosszan fújta ki a leveg t. - Nem. Rosszul felelt. A tárcájában - amelyet a rablónak nem sikerült elvinnie - az iratok más névre szóltak. - Brendan Buchanan nevére. - Jobban hangzik - jegyezte meg az orvos. - Sokkal jobban. De nézzük még egyszer. Hogy hívják? - Brendan Buchanannak. - Akkor miért mondta, hogy Peter Lángnak? - O egy barátom. Meg kell neki mondani, mi történt velem. - Ms. McCoy majd felhívja, ha akarja. Egy pillanatig megijedtem. Attól féltem, hogy az agyrázkódása súlyosabb, mint a tomográffelvétel mutatja. Nem vitte el a tárcám? Akkor nyilván a rend rök átkutatták. Megtalálták a pisztolyt! És az útlevelet! Lehet, hogy az orvos azt várta, Victor Grantet mondok. Egy n vér megmérte a vérnyomását. - Százötven per hetvenöt. Az orvos elégedetten bólintott. - Próbálja tágra nyitni a szemét! Meg kell vizsgálnom a pupilláját. Remek. Most kövesse a szemével a kezem mozgását! Most hadd nézzem az ízületeit. Most végighúzom a talpán a reflexkalapács nyelét. Köszönöm. A reflexei láthatóan

ködnek. A tüdeje normális, a szívverése er s és egyenletes. Bizakodó vagyok. Délután még visszajövök. - Én addig majd szórakoztatom. - Holly megint megitatta Buchanant egy szippantásnyi vízzel. - De azért pihenjen is! Ne hagyja sokat beszélni! Igaz, az sem jó, ha túl sokat alszik. Legalábbis, amíg nem vagyok bizonyos benne, hogy túl van a veszélyen. - Értem. Azért leszek vele, hogy megnyugtassam -mondta Holly. - Sose baj, ha a beteg nincs egyedül. - Az orvos kifelé indult, aztán mégis megfordult. - Kijutott magának a sebekb l, Mr. Buchanan. Mit l sérült meg a válla? -..Izé, az a helyzet... - Hajóbalesete volt - felelte Holly. - A propeller vágta meg. - Még jó, hogy van betegbiztosítása - jegyezte meg az orvos. Buchanan idegesen várta, mikor megy ki végre az orvos és az ápolón. Aztán fejét lassan Holly felé fordította. A n kedvesen rámosolyodott. - Akar még vizet? - Mi folyik itt? - Tudja, amikor kislány voltam, nem tudtam eldönteni, ápolón legyek-e vagy újságíró. Most mindkett t gyakorolhatom. Buchanan nehezen vette a leveg t, a hangja inkább rekedt suttogásnak ni. - Mi történt? Hogyan...? - Ne pazarolja az erejét! Tegnap éjjel követtem magát a szállodától. - Honnét tudta, hol szálltam meg? - Ez bizalmas információ. Mondtam már, hogy pihenjen szépen. Majd én beszélek. Úgy okoskodtam, hogy valamikor csak kijön a szállodából, ezért aztán az utca túloldalán várakoztam. Azt nem feltételeztem, hogy azzal hívja föl magára a személyzet figyelmét, hogy az bejáratukat használja, tehát a f bejáratnál vártam magát. Egyébként Ted - tudja, a fiú a vonaton - figyelte a hátsó kijáratot is. Rádióval tartottuk az összeköttetést. Amikor maga kijött, nem nhettem föl magának, hisz én is csak egy jelmezes voltam a sok közül. A vörös hajam elárult volna. Maga nem vette észre, hogy követem. Buchanan felsóhajtott. - Festesse be! - Micsodát?

-Hát a haját. Ha emberek után akar koslatni. Válasszon valami közömbös színt! - Soha. Én viszont úgy sejtem, maga elég s n váltogatja a hajszínét. Buchanan nem felelt. Holly ismét odaemelte neki a vizespoharat. - Err l jut eszembe, helyesen feleltem a dokinak? Amikor azt mondtam, hogy hajóbalesete volt? Amikor Victor Grantet alakította, ugye ezt mondta a mexikói rend röknek? -Nem tudom, mir l beszél. - Hát persze. Buchanannak elnehezült a szempillája. Honnan szerzi ez a lány az értesüléseit, gondolta magában. - Nem adom ki a forrásaimat. - Hogy mondja? - Azt kérdezte, honnan szerzem az információimat. Ez bizalmas. Tényleg? Valóban hangosan kérdeztem volna? Nem tudta nyitva tartani a szemét. 4 Az orvos az éjjeliszekrényen lév tonhalas szendvicsre mutatott. - Aggaszt, hogy nincs étvágya. - Kórházi kaja, sajnos sose szerettem. Érzem rajta az összes ételszagot, ami még rajta volt a kocsin. - Mr. Lang... - Buchanan vagyok. - Bocsánat, Mr. Buchanan. Csak biztos akartam lenni a dologban. Ha ki akar innét kerülni, el kell oszlassa a legapróbb aggodalmam is az agyrázkódásával kapcsolatban. A maga helyében én ennék, s t repetát kérnék a n vért l. Buchanan minden erejét összeszedve a szendvicsért nyúlt. - Várjon, majd segítek - szólalt meg Holly. - Azt hiszem, a doktor azt akarja látni, megy-e egyedül. - Maga remek emberismer - jegyezte meg az orvos. - Ha evett, azt akarom, hogy keljen föl és járkáljon egy kicsit. Menjen ki mondjuk a vécére! Látnom kell, hogy m ködik-e rendesen a lába és funkcionál-e a többi szerve is. - Mondták már magának, hogy rabszolgahajcsár? A fekete b orvos felhúzta a szemöldökét. - Kezd jól lenni, ha már

viccel dik is. Ebéd után megvizsgálom. Amint az orvos kilépett az ajtón, Buchanan odafordult Hollyhoz. Közben a szendvicsre pillantott. - Nem kérem, hogy egye meg helyettem. De tüntesse el valahová, hogy a doki elégedett legyen. - Legyen férfi és gy rje le, ha ki akar innen kerülni. -Holly smaragdzöld szemében pajkos fény villant. - Honnan van a szemének ez a színe? Színes kontaktlencse? - Különleges francia szemcseppt l. Sok filmsztár használja. A cseppek kiemelik a szem színét. Még akkor tanultam ezt a trükköt, amikor Los Angelesben dolgoztam. Gondolom, magának sem lesz haszontalan. Mármint ha el akarja változtatni a külsejét. Nem kell majd ökörködni a színes kontaktlencsével. - Miért akarnám elváltoztatni a küls met? A n kétségbeesésében nagyot sóhajtott. - Soha nem hagyja abba. - Maga sem. Visszatérve a tegnapra, mi történt? Nem fejezte be. - Követtem az egész francia negyeden keresztül a Cafe du Monde-ig. Akkor már tizenegy volt. Mintha keresett volna valakit, s t nagyon keresett. - Egy régi barátommal volt megbeszélve, hogy találkozunk. Csak azért nem akartam, hogy maga is jöjjön, mert untam már a kérdéseit. - Erre most itt van, és mit csinál? - Menjünk vissza a Café du Monde-hoz! - Az utca másik oldaláról figyeltem, ezért nem láttam mindent jól. Kijött az étteremb l, amikor kavarodás támadt, egy csapat jelmezes vonult el. Mintha részegek lettek volna. Az egyikük, aki kalózjelmezt viselt, magának ütközött. Abban a pillanatban maga az oldalához kapott és megpördült. Egy n felsikoltott. Az emberek rémülten húzódtak vissza. Maga valakiben elbotlott, és bevágta a fejét a vasrácsba. Azonnal odarohantam, de el bb még láttam, hogy a kalózjelmezes visszadugta az övébe a kést és felszívódott a tömegben. Én magával maradtam, megpróbáltam elállítani a vérzést, a pincérek meg hívták a ment ket. - Nem fél a vért l? - Nézze, hogy írjam meg a sztorit, ha maga meghal? - És én még azt hittem, hogy a személyem érdekli! - Melyik személyisége? - Mi?

- Melyik személyisége? Olyan sok van. Buchanan visszatette a tányérba a tonhalas szendvics maradékát. - Feladom. Képtelen vagyok magát meggy zni, hogy... - Igaza van. Valóban nem tud meggy zni sehogy sem. A tegnapi dolog óta biztosabb vagyok a dologban, mint valaha. A kalózkosztümösnek esze ágában sem volt magát kirabolni. Azért mondtam csak a rend röknek, hogy ne kezdjenek el kérdez sködni. Nem, valóban nem rablótámadás volt ez. Egyértelm en gyilkossági kísérlet volt. - A n megfeszült ültében. - Miért? Kivel akart találkozni? Mi...? - Holly. - Mi az, ami...? - Én is akarok valamit kérdezni - vágott közbe Buchanan. - Volt valami nálam. Ha valaki megtalálta, akkor a rend rök... - Persze. -... visszaadnák úgyis, de... - El bb nyilván csinálnának magával egy kis mélyinterjút. - Holly kinyitotta a retiküljét. - Ezt keresi? Buchanan megpillantotta a 9 mm-es Berettát a n retiküljében. Összesz kült a szeme. - Nem esett a földre - magyarázta Holly. - Akkor vettem észre, amikor a vérzést akartam elállítani. Sikerült kivennem és eltennem, miel tt a ment k és a rend rség megérkezett. - Nem nagy ügy. Azért hordom, mert szükségem van rá. - Persze. Ugyanúgy igaz ez, mint a haverja, akit emlegetett. Nem tudom, mit mond a törvény az engedély nélküli fegyverviselésr l Louisianában, de szerintem minimum engedély kell hozzá. Azt viszont tudom, hogy ha maga az lenne, akinek mondja magát, akkor fura ez: a hadsereg nem engedi el a katonáit eltávra fegyveresen. - Sok embernél van fegyver manapság - mondta Buchanan. - Ez a tegnap esti rablási kísérlet is ezt igazolja. - Gyilkossági kísérlet volt, nem rablási. - Épp ez bizonyítja az igazamat. Egy rült berúg, netán elszáll valami drogtól. Kalózruha van rajta. Hirtelen úgy érzi, igazi kalóz. Megszúr valakit. Olyan ez, mint egy autós lövöldözés, amikor találomra tüzet nyitnak valakire egy kocsiból. A különbség csak az, hogy ez gyalogos késelés volt.

- És ezt higgyem is el? - Nézze, fogalmam sincs, miért szúrtak meg. Elméletnek ugyanolyan jó az én verzióm, mint akármilyen más - magyarázta Buchanan. - De bevették volna-e ezt a zsaruk, ha megtalálják azt a másik holmit is, amit elvesztett? Másik micsodát...? Buchanan hátán hirtelen végigfutott a hideg. - Már vártam, mikor kérdez sködik utána. - Miután az ajtó felé pillantott, Holly el húzott a táskájából, a pisztoly alól egy útlevelet. - A ment söknek le kellett venniük a maga zakóját, hogy hozzáférjenek a sebhez. Mondtam, hogy a maga barátn je vagyok, így aztán nekem adták a zakót. Azt hiszem, ügyesen tettem. Már csak a maga érdekében is. - Kinyitotta az útlevelet. - Victor Grant, ejnye-bejnye. Buchanan úgy érezte, menten elájul. - Nem rossz kép magáról. Igaz, a haja kicsit rövidebb. Hááát, a stukker, plusz az útlevél, meg a más névre szóló jogsi biztosan elgondolkoztatta volna a zsarukat - mondta Holly. - Azonnal arra gyanakodtak volna, hogy kábítószer-keresked. Persze, nincsenek is olyan távol az igazságtól, lévén hogy a Scotch Szódával csapatnak dolgozik. Buchanan visszatartotta a lélegzetét. - Nos? - Holly visszatette a kézitáskájába az útlevelet. - Mindig olyan logikus magyarázatokkal szolgál a legfurcsább megnyilvánulására is. Most hogy szól a mese? Buchanan maga elé vette a salátás tálat. - Nocsak, hirtelen megjött az étvágya? Megpróbálja húzni az id t, hogy kisüssön valamit a hamis útlevélr l. - Nézze, Holly... Fölemelte a villát. - Ugye nem tud kitalálni semmit? - kérdezte Holly. Buchanan letette a villát és fölsóhajtott. - Nézze, ne üsse ebbe bele az orrát! Tegyen magának egy szívességet és szálljon ki szép csendesen! Felejtse el, hogy valaha is látta azt az útlevelet! - Nem tehetem. Már be van célozva a Pulitzer-díj. És ezért meg is kapom. - Ide figyeljen! Tegyük föl elméletileg, hogy igaza van. - Buchanan fölemelte a kezét. - Nem ismerek be semmit, de tegyük föl. Azok az emberek, akik után maga nyomoz, nem a maga által ismert törvények szerint m ködnek. A Pulitzer helyett nagyon könnyen egy csinos

koporsó lehel a jutalma. - Ezt vegyem fenyegetésnek? - Elméleti, de jól megalapozott figyelmeztetés. - Gondolja, hogy nem gondoskodtam a védelmemr l?: Minden anyagomról másolatot készítettem. Öt különböz embernél vannak letétben, akikben megbízom. - Persze. Az egyik az ügyvédje, a másik a szerkeszt je, a harmadik meg a barátja. - Látom, van fogalma a dologról. - Mindegyik kiszámítható - felelte Buchanan. - Egy kellemesen gonosz ügynök azonnal kiderítené, hol vannak a jegyzetei. De valószín bb, hogy még csak nem is mennének utánuk. Ha olyan remek az anyaga, akkor már megjelent volna. Szerintem nem egyéb az egész, mint feltételezés. Könnyen le lehet tagadni. De ha valaki fenyegetve érezné magát ett l a szaglászástól, nem érdekli, van-e az anyagról másolat vagy sem, egyszer en meg fog szabadulni magától. - És maga? - kérdezte Holly. - Úgy érti, én meg akarnék-e magától szabadulni? Ne legyen rült. Nekem ehhez semmi közöm. Én csak tanácsot adok. - Nem err l kérdeztem. Maga nem érzi fenyegetve magát? - Mi a csudáért érezném én...? - Ha magát engedélyezett akcióra küldték, akkor nem a saját nevén utazik és nem viszi magával egy másik névre szóló útlevelét. Az irányítóinak nem fog ez tetszeni. Ami magával Mexikóban és Floridában történt, annak alapján azt fogják hinni magáról, hogy olyan, mint egy id zített bomba. Felteszik a kérdést, mi a csudára készült maga egy pisztollyal és egy útlevéllel, aminek nem lenne szabad magánál lennie. Magának nemcsak én okozok gondot. Maga és az irányítói nyilván megállapodtak abban, hogyan tartják a kapcsolatot. Ha eltér a menetrendt l, idegesek lesznek. Jobban tenné, ha értesítené ket. - Ha az lennék, akinek maga gondol, azt hiszi, fel fogom hívni ket a maga jelenlétében? - Akkor is jobban teszi, ha csinál valamit. Még elvesztik a türelmüket. És azt se felejtse el, minél hosszabb ideig nem tudnak magáról semmit, annál inkább kételkedni fognak abban, hogy el tudja-e egyáltalán végezni a magára bízott munkát.

Buchanan úgy érezte, szétrobban a feje. - Látom, megjött az étvágya - szólalt meg az orvos, aki épp ekkor lépett be a szobába. - Ja, már majdnem leküzdöttem a salátát. - Oké, csak egye meg a desszertet is, Mr. Lang! - Buchanan. - Akkor most menjen ki a fürd szobába! Ha azt is látom, talán el merem magát bocsátani. 5 Buchanan edz cip t, farmert és rövid ujjú, kék ingei viselt. Ezeket Holly vette neki összevérezett ruhája helyett. Úgy érezte magát, mint aki csapdába esett, amikor a n vér egy tolószékbe parancsolta és lifttel levitte a kórház el csarnokába. - Mondtam már, hogy tudok járni - tiltakozott Buchanan. -Aztán véletlenül megbotlik, elesik és bepereli a kórházat. Ha már kilépett a kapun, azt csinál, amit akar. Addig viszont mi vagyunk a felel sek. Buchanan a szeméhez kapta a kezét, olyan hevesen sütött a bejárati ajtón a nap, hogy hunyorgott, szinte szúrt a szeme. Az ápolón kisegítette Buchanant a tolószékb l. - Azt mondta, várni fogják. - Igen - hazudta Buchanan. Elég régóta nem látta már Hollyt, és fogalma sem volt, mi történt vele. Normális körülmények között örült volna, hogy végre nem nyaggatja folyton a kérdéseivel, most azonban aggódott. A pisztoly és az útlevél miatt. Vissza kell szereznie ket. - Leülök addig egy padra, a barátom bármelyik pillanatban itt lehet. - Minden jót, Mr. Buchanan! - Lang.. A n vér furcsán nézett rá, aztán elment a tolószékkel. Buchanan nem értette, miért. Aztán leesett neki a tantusz. Libab rös lett a karja. Mi történik velem? Amint a n vér visszaért az épületbe, Buchanan fölállt. Azért nem akarta lehozatni magát tolószékben, mert nem akart elmenni addig a kórházból, amíg nem jut nyilvános telefonhoz. Er lködött, hogy ne imbolyogjon, visszamerjt az el csarnokba és elindult a telefonok felé. A keze remegett, amikor az érmét belehelyezte a nyílásba. Fél perccel kés bb már az összeköt jével

beszélt. - Merre járkált? - kérdezte dühösen a hang. Buchanan örült, hogy a szomszédos készüléknél nem volt senki, ennek ellenére fojtott hangon beszélt: - Kórházban voltam. - Miért? - Egy fickó megpróbált kirabolni - hazudta Buchanan. - Nem vettem észre, mert hátulról szúrt. - Jó isten! Amikor nem került el egyik megbeszélt helyen sem, kezdtünk aggódni. Már megszerveztünk egy csoportot, ha esetleg bajba került volna. - Mázlim volt. A seb nem komoly. Csak megfigyelés céljából tartottak bent. Akkora volt a jövés-menés, hogy nem kockáztattam a telefonálást, különösen mert a központ automatikusan feljegyzi a hívott számot. Most volt alkalmam el ször jelentkezni. - Megizzasztott minket, haver! - A vészhelyzetnek vége. Viszont ha emberek vártak a találkozóhelyeken, akkor nyilván van valamijük, amir l tájékoztatni akarnak. Mir l van szó? - Arról az újságírón l, akivel a vonaton találkozott... Biztonságos helyr l beszél? - Igen. - Akkor íme az üzenet. Marad tovább eltávon és nc aggódjék a firkász miatt. Lépéseket teszünk annak érdekében, hogy lebeszéljük. Buchanan er sebben szorította a kagylót. - Jelentkezzék a megadott helyeken a megadott id ben! Tudatjuk, ha van fejlemény. - Vége - mondta Buchanan. A szája száraz volt, amikor letette a kagylót. De nem fordult meg, csak meredt a készülékre. Lépéseket teszünk, hogy lebeszéljük? Mi a fenét jelent ez? Nem lett volna profi dolog t le, ha rákérdez egy szándékosan homályos kifejezésre. Feljebbvalói soha nem mondtak se többet, se kevesebbet, mint amennyit eleve akartak. A nyelvhasználatuk, még ha olykor homályosan fogalmaztak is, precíz volt. A lebeszélés" bármit jelenthet, azt is, hogy Hollyt kirúgatják az állásából..., hogy esetleg megvesztegetik..., hogy diszkreditálják..., hogy megpróbálnak ráijeszteni, vagy akár...