VIRGINIA WOOLF Saját szoba
Mindez ott van most azok alatt a kollégiumok alatt a földben, mondtam; de mi van itt a földben, ez alatt a kollégium alatt, amelyben most ülünk?, mi van az elegáns vörös tégla és a kert vad, fésületlen füve alatt? Miféle hatalom áll a si-
36 VIRGINIA WOOLF ma porcelán mögött, amelyből vacsoráztunk és (itt már csak kibukott a számon, mielőtt visszaszívhattam volna) a mögött a marhahús meg vaníliasodó meg aszalt szilva mögött? Hát igen, kezdte Mary Seton, úgy 1860 táján Ó, de hát tudja jól a mesét, mondta, mint aki már előre unja az egész előadást. És elsorolta, hogy helyiségeket béreltek. Bizottságokban üléseztek. Borítékokat címeztek. Körleveleket fogalmaztak. Gyűléseket tartottak; leveleket olvastak föl; hogy ez meg ez ennyit meg ennyit ajánlott, Mr. viszont, ellenkezőleg, egy vasat sem ad. A Saturday Review éles hangot használt. Honnan szerezzünk tőkét, hogyan fizessük az irodákat? Szervezzünk netán jótékony célú vásárt? Szervezzünk be esetleg egy csinos leányzót a legelső sorba? Nézzük csak, mit ír John Stuart Mill e tárgyban. Rávehetnénk lap szerkesztőjét, hogy leközölje ezt a levelet? Megnyerhetnénk Lady -t, hogy aláírja? Lady elutazott a városból. Hát így valahogy csinálták feltehetően a dolgot hatvan éve; hatalmas munka volt, rengeteg idő ment el rá. És csak ilyen hosszú harc, ilyen nagy nehézsé- SAJÁT SZOBA 37 gek árán sikerült összehozni harmincezer fontot. 3 Így természetesen nálunk nem lehet bor és fogoly, nem lehetnek cselédeink, akik óntálakat hordanak a fejükön, mondta. Nincsenek pamlagok és saját szobák. A kényelemre idézte valamelyik könyvből még várni kell. 4 Hogy azok a nők éveken át csak dolgoztak, és alig tudtak kétezer fontot előteremteni, és minden erejüket megfeszítették a harmincezerért erre a gondolatra aztán nemünk alávaló szegénységének szidalmazásában törtünk ki. Hát mit műveltek anyáink, hogy nem hagytak ránk semmi vagyont? Az orrukat púderezték talán? A kirakatokat nézegették? Monte Carlóban parádéztak 3 Azt mondták nekünk, hogy legalább 30 000 fontot kell kérnünk Nem nagy összeg, ha azt vesszük, hogy ez lesz az egyetlen ilyen célú kollégium Britanniában, Írországban és a Gyarmatokon, s hogy milyen könnyű hatalmas summákat előteremtetni a fiúiskolák számára. De ha azt vesszük, hogy hányan szorgalmazták ekkor a nők művelődését, rengeteg pénz volt ez. (Lady Stephen: Emily Davies és a Girton College) (V. W.) 4 Minden penny, amit összekotortunk, az építkezésekre ment el, amit a kényelem kívánt volna, azt el kellett halasztanunk. (R. Strachey: Az Ügy) (V. W.)
38 VIRGINIA WOOLF a napon? Volt ott a kandallópárkányon néhány fénykép. Mary anyja ha valóban az ő képe az naplopó lehetett a szabad idejében (tizenhárom gyermeket szült egy lelkésznek), bár ha így volt, vigasságokban eltékozolt élete az örömnek csekély nyomát hagyta az arcán. Egyszerű teremtés; csupán egy öreg hölgy, skótkockás vállkendőben, melyet nagy kámea rögzít; fonott széken ül, és egy spánielt próbál rábírni, hogy a kamerába nézzen, olyasvalakinek a szórakozott és feszült arckifejezésével, aki tudja, hogy a kutya abban a pillanatban fog megmozdulni, amint lenyomják a gombot. Mármost, ha üzleti pályára lép; ha műselyemgyáros lesz vagy pénzmágnás az értéktőzsdén; ha két-háromszázezer fontot hagyományoz Fernhamre, kényelmesen üldögélhettünk volna éjfélig, és beszélgethettünk volna régészetről, botanikáról, antropológiáról vagy fizikáról, az atomok természetéről, matematikáról, relativitásról és földrajzról. Ha Mrs. Seton meg az anyja, meg az ő anyja megtanulta volna a pénzcsinálás nagy művészetét, és örökül hagyja a pénzét, mint apáik és nagyapáik, hogy nemük céljaira rendelt ösztöndíjakat és tanszékeket, jutalmakat és alapítvá- SAJÁT SZOBA 39 nyokat teremtsen, akkor elég tűrhetően vacsorázhattunk volna itt fent is, kettesben, valami szárnyast és hozzá egy üveg bort; és akkor nem egészen megalapozatlan önbizalommal nézhettünk volna valamely nagylelkű adományból létesült állás védelmében egy kellemes és megbecsült élet elébe. Kutathattunk és írhattunk volna; ábrándozhattunk volna a Föld tiszteletre méltó pontjain, ülhettünk volna merengve a Parthenon lépcsőin; bemehettünk volna tízre a hivatalunkba, ahonnan kényelmesen hazamegyünk fél ötkor, hogy még egy kis verset is írhassunk. Ámde ha Mrs. Seton és a fajtája tizenöt évesen az üzleti életnek vág neki, akkor nem lett volna s ez a bökkenő az érvelésben Mary. Mit gondol erről, kérdeztem, Mary? A függönyök között látszott az októberi éjszaka, nyugodt volt és kellemes, egykét csillag fönnakadt a sárguló fákon. Hajlandó lenne lemondani arról, ami az ő része ebben és az emlékekben (mert nagy család voltak, de boldog család), a hajdani játékokról és civakodásokról ott fönn, Skóciában, amit sosem győz eléggé dicsérni friss levegőjéért és süteményeinek különös finomságáért; hajlandó lenne, ha ennek fejében
40 VIRGINIA WOOLF Fernham egyetlen tollvonásra ötvenezer fontban részesült volna? Mert a család teljes elfojtását tette volna szükségessé egy ilyen felajánlás a kollégiumnak. Vagyont szerezni, és megszülni tizenhárom gyereket erre nem képes emberi lény. Vessünk számot a tényekkel, mondtuk. Először is elmegy kilenc hónap, amíg a baba megszületik. Aztán három-négy hónap, amíg a babát etetni kell. S miután a baba jóllakott, feltétlenül eltelik még öt év, amíg játszani kell vele. Úgy tetszik, mégsem lehet hagyni, hogy a gyerek az utcán kódorogjon. Akik látták őket Oroszországban így elvadulni, azt mondják, nem nyújtottak kellemes látványt. Mondják azt is, hogy az ember természete az első és az ötödik életév között nyeri el a formáját. Ha Mrs. Seton, mondtam, pénzt keresett volna, milyen emlékei lennének önnek a játékokról és a civakodásokról? Mit tudna ön Skóciáról, friss levegőjéről, süteményeiről és egyebeiről? De oktalan a kérdés, hiszen ön akkor világra sem jött volna. Mi több, azért is oktalan a kérdés, hogy mi történik, ha Mrs. Seton anyja és az ő anyja nagy vagyont halmoz föl, és kollégiu- SAJÁT SZOBA 41 mok, könyvtárak alapjaiba fekteti, mert először is lehetetlenség volt számukra pénzt keresni, másodszor pedig, ha nem lett volna is lehetetlen, a törvény megvonta tőlük a jogot, hogy birtokolhassák a pénzt, amit megkerestek. Mrs. Setonnak csak negyvennyolc éve van joga néhány saját pennyre. Előtte hosszú századokon át a férje birtokolta volna ezt is amely tudatnak mégiscsak lehetett némi része abban, hogy Mrs. Seton és anyái távol tartották magukat az értéktőzsdétől. Minden egyes pennyt, amit megkeresek, mondhatták magukban, elvesznek tőlem, és a férjem fog rendelkezni felőlük esetleg úgy, hogy alapítvány tétessék vagy ösztöndíj alapíttassák a Balliol ban vagy a Kingsben, amiért is a pénzkeresés, ha kereshetnék egyáltalán pénzt, nem olyan dolog, ami túlságosan érdekelne. Hagyom inkább a férjemre. Mindenesetre akár a spánielt figyelő öreg hölgyet illeti a vád, akár nem, kétségtelen, hogy anyáink valamilyen oknál fogva iszonyú balul intézték az ügyeket. Egyetlen penny sem maradt kényelemre ; fogolyra és borra, altisztre és gyep-
42 VIRGINIA WOOLF re; könyvekre és szivarra, könyvtárra és gondtalan percekre. Hogy puszta falakat húzzanak föl a puszta földön: ez volt minden, amire futotta. Így beszélgettünk az ablaknál állva, és néztük, ahogy sok ezren nézik éjjel az alattunk elterülő híres város kupoláit és tornyait. Szép volt és nagyon sejtelmes is az októberi holdfényben. A régi kő igen fehér volt és tiszteletet parancsoló. Az ember azokra a könyvekre gondolt, melyek ott lenn vannak fölhalmozva; a főpapok és kiválóságok képeire a faburkolatos termekben; a festett ablakokra, melyek különös köröket és félholdakat vetnek a kövezetre; a márványtáblákra, emlékművekre és vésett feliratokra; a szökőkutakra és a fűre; a csendes szobákra, melyek a csendes egyetemi udvarokra néznek. És (bocsássák meg nekem a gondolatot) a felséges dohányra és borra, a mély karosszékekre és a finom szőnyegekre is: a jó modorra, nyájasságra, méltóságra, mely a jómód, elvonultság és tágas tér szülötte. Bizonyos, hogy ami anyáinktól miránk maradt, nem mérhető ezekhez anyáinktól, akik alig tudtak összekotorni harmincezret, anyáinktól, akik tizenhárom SAJÁT SZOBA 43 gyereket szültek lelkipásztoroknak St. Andrewsban. Így hát elindultam vissza a fogadómba, és amíg végigsétáltam a sötét utcákon, sok mindenen tűnődtem, ahogy a nap végeztével szokott eltűnődni az ember. Tűnődtem azon, hogy Mrs. Seton miért nem hagyhatott ránk semmi pénzt; hogy miként hat a szegénység a lélekre, és miként hat a gazdagság a lélekre; a furcsa öregurakon tűnődtem, akiket délelőtt láttam, s akiknek prém fedte a vállát; és eszembe jutott, hogy valamelyikük vágtázni kezd, ha füttyent az ember; és a templom zúgó orgonájára gondoltam meg a könyvtár zárt ajtajára; és arra gondoltam, milyen kínos, ha az embert kizárják valahonnan, s hogy talán még ennél is rosszabb, ha bezárják valahová; és az egyik nem biztonságára és gazdagságára gondoltam meg a másik nem szegénységére és bizonytalanságára; a hagyományra és a hagyomány hiányára, s hogy miként hat ez az író szellemére; és végül arra gondoltam, mennyire ideje már össze-