Magyarország földtörténete
Magyarország területét a DNY-ÉK irányú Zágráb-Hernád nagyszerkezeti vonal két fő szerkezeti egységre osztja. E vonaltól északra eső lemezdarab az Afrikai-lemez peremén, a délre eső lemezdarab pedig az Eurázsiai-lemez peremén alakult ki.
Kb. 25 millió éve (az oligocénben) délnyugatról nyomult be az Afrikai-lemezdarab a Kárpát medence északi részébe, amit andezites-riolitos vulkáni tevékenység kísért. Magyarország területén a földkéreg az átlagosnál vékonyabb (a 33 km-es átlaggal szemben csak 26-27 km), ezért a geotermikus grádiens értéke nagyobb, helyenként 6-8 C /100 m.
Ősidő: Magyarország területén nem ismertek kőzetek ebből a korból. Előidő: Magyarország legidősebb kőzetei 1100 millió éves kristályos palák, az Alföld mélyén találhatók, mélyfúrásokból kerültek elő. A felszínen lévő legidősebb kőzetek, 900 millió éves csillámpalák a Vilyvitányi-rög területén találhatók, a Zemplénihegység keleti előterében.
Óidő: Az ekkor keletkezett magyarországi kőzetek jórészt trópusi éghajlaton alakultak ki, csak az óidő végén, a perm időszakban vált félsivatagivá az éghajlat. Az óidőben elsősorban tengeri üledékek képződtek, de a karbon időszak végén és a permben szárazföldi üledékek is keletkeztek.
Szilur: A balaton-felvidéki palasorozat Révfülöp és Alsóőrs környékén bukkan a felszínre, a balatonfőkajári Somlyó-hegyen kvarcit (homokkőváltozat) és fillit (átalakult kőzet) képviseli ezt az időszakot.
Karbon: A Mecsekben a Mórágyi-rög gránitja, a Velencei-hegység gránittömbje a Sopronihegység kristályos palái, a Bükk-hegység északi részén agyagpalák, homokkövek, a Szendrői- és az Upponyi-hegységben különböző palák, a Zempléni-hegységben homokkő, kvarcit és kis mennyiségű antracit (jó minőségű feketekőszén) keletkezett ebben az időszakban
Perm: A Mecsekben a Jakab-hegyen és a Balaton-felvidéken Balatonalmádi, Alsóörs, Révfülöp környékén permi vörös homokkő található, amely a Variszkuszi-hegységek lepusztulása során keletkezett. A Bükk-hegység északi részén homokkő, mészkő, dolomit és különböző palák jöttek létre ebben az időszakban.
Triász: A Dunántúli-középhegység jelentős részét (Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) alkotó mészkő és dolomit, a Naszály (Vác mellett), a Bükk, az Aggteleki-karszt és a Cserhát egyes részeinek mészkövei valamint a Mecsek és a Villányi-hegység mészkövei keletkeztek ebben az időszakban.
Jura: A Bakonyban sok helyen keletkezett mészkő ebben az időszakban, benne ammonitesek (tengeri puhatestű állatok) maradványai találhatók. A Gerecsében Lábatlan közelében rózsaszín-vörös színű, "piszkei márványnak" nevezett, építő- és díszítőkőnek fejtett mészkő található. A tengeri üledékek közül még a tatai Kálvária-domb mészköve érdemel említést. A Mecsek egyes részein szárazföldi üledékek, homokkő és agyag rakódtak le, a rétegek közé pedig a mocsári növényzetből keletkezett feketekőszén települt. Ez Magyarország egyetlen feketekőszén lelőhelye.
Kréta: A Déli-Bakonyban a Sümegi várhegy mészköve és a közelében található tűzköves mészkő keletkezett ekkor, mely utóbbit már az itt élő ősemberek is felhasználtak. Az Északi-Bakonyban homokkő és kavics, a Gerecsében kavics és konglomerátum, a Mecsekben mészkő keletkezett. A Villányihegységben a jó minőségű, értékes mészkövéről, valamint ritka növény és állatvilágáról, ismert Szársomlyó-hegy is ekkor keletkezett. A kréta időszak végén a Bakony egyes részein, a szárazulatokon trópusi karsztbauxit alakult ki. A kréta időszakban a Mecsektől Szolnokig húzódó sávban tenger alatti vulkánok működtek, anyagaik ma a felszín alatt találhatók, csak mélyfúrásokból ismerjük.
Eocén: Trópusi éghajlaton tengeri üledékek keletkeztek. Nummuliteses (mészvázas egysejtű állat) mészkő alakult ki a Bakony, Vértes, Gerecse környékén, és ekkor keletkeztek a barnakőszéntelepek Dudar, Dorog, Oroszlány, Nagyegyháza térségében. Az Északi-középhegység területét csak az eocén végén öntötte el a tenger, és ekkor keletkeztek itt üledékes kőzetek, barnakőszéntelepek. A Budai-hegységből ismert budai márga is az eocén végén alakult ki.
Oligocén: Továbbra is a tengeri üledékek jellemzőek: a tardi agyag a Bükk előterében fordul elő, a téglagyártás fontos alapanyagául szolgáló kiscelli agyag Esztergomtól a Sajó-völgyig megtalálható, a hárshegyi homokkő pedig a Budai-hegység egyik jellegzetes kőzete.
Miocén: Az éghajlat egyre hűlt, a miocén vége felé a tenger (Tethys) beszűkült és több kisebb medencére esett szét. E részmedencék egyike volt a pannon beltenger. Ekkor érkeztek meg mai helyükre a korábban említett lemezdarabok. Az alábukás mentén aktív vulkáni tevékenység indult meg, ekkor jöttek létre az Északi-középhegység andezit és riolit vulkánjai, a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát egyes részei, a Mátra és a Zempléni-hegység. A vulkanizmus a nyugati részen kezdődött 18-19 millió éve (a Visegrádi- és a Börzsöny-hegység területén) és kelet felé haladt, Tokaj környékén 9-10 millió éve fejeződött be.
A vulkáni kőzetek mellett alárendeltek a miocén üledékek: a Nógrádi- és a Borsodimedence, valamint a Soproni-hegységben Brennbergbánya barnakőszén-készlete, az Északi-középhegység jellegzetes tengeri üledéke a kárpáti slír. A híres lajta mészkő megtalálható Fertőrákoson, a Tapolcaimedencében, a Tétényi-fennsíkon, Kőbányán, a Börzsönyben, és a Cserhátban. Ugyancsak a miocénben keletkezett a Várpalota környéki lignittelep is.
Pliocén: A pannon beltenger tóvá édesedett, a Pannon-medence süllyedésével elöntötte a mélyedéseket, a már meglévő középhegységek kivételével az ország egész területét elöntötte. Magyarország nagy részén ennek üledékei találhatók, néhol igen nagy, akár 4000 méteres vastagságban. A pannon üledékek elsősorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság területén halmozódtak fel. Ekkor keletkeztek a Mátra- és Bükkalja hatalmas lignitkészletei, hazánk legnagyobb kőolaj- és földgáztelepei Algyő és Szeged térségében. A pliocénben működő bazaltvulkánosság eredményei a Sághegy, a Somló, a Kab-hegy, az Agár-tető és a Tapolcai-medence tanúhegyei, mely utóbbiakat a pannon üledékekre ömlő bazaltláva védett meg a lepusztulástól. A pliocén legvégén Nógrádban, Salgótarján, Somoskő, Medves területén is keletkeztek bazaltvulkánok.
Pleisztocén: Hazánkat a jégkorszakban nem borította jég, így csak jég környéki, periglaciális terület volt, hideg, viszonylag száraz éghajlattal. Ekkor keletkezett a szél által szállított finom hulló porból a lösz, amely elsősorban az alacsonyabb térszíneken maradt meg, így az Alföldön (Mezőföld, Paks térsége, Bácska) és a Dunántúli dombság területén jelentős vastagságot is elér, míg a hegységekben csak kisebb foltokban található meg. Ebben az időszakban alakult ki hazánk folyóvízhálózata. A pleisztocén időszak jellegzetes képződménye a futóhomok, amely a folyók parti sávjában lerakott homokból alakult ki a szél szállító tevékenységének hatására. Ekkor keletkeztek az ősfolyók által lerakott hatalmas kavicstakarók a Soproni- és Kőszegi-hegység lábánál, valamint a kialakuló folyóhálózat teraszai is ekkor jöttek létre.
Holocén: Az éghajlat fokozatosan melegszik, az uralkodó fásszárúak alapján négy szakasz különböztethető meg: 1. fenyő-nyír, 2. mogyoró, 3. Tölgy 4. bükk