A FEDEZETELVONÁS MEGJELENÉSE A HÁZASTÁRSAK ÜGYLETEIBEN A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben feltűnő fedezetelvonás és a hatályos szabályozás kialakulásának bemutatása Makács Adrienn (V. évf., levelező) A Ptk. 1 203. -ában rendezett fedezetelvonó szerződések célja az, hogy harmadik személyek igényének kielégítési alapját részben vagy teljesen elvonja, vagyis az adós a fedezetül szolgáló vagyonának kimentésére törekszik. Hamar felismerésre került az a tény, miszerint a harmadik, kívülálló személyek igényének kielégítési alapjára veszélyes, fedezetet elvonó kontraktusok felderítése és az ezzel okozott kár megtámadással történő felszámolása jelentősen nehezebb akkor, ha az ezt létrehozó felek házastársak, mert a házasság többek között az érzelmi összetartozás és a közös gazdálkodás színtere is. Ezzel együtt felmerült az igény a harmadik személyek érdekeinek fokozottabb védelmére, amelynek jogi eszközei az idők során jelentős változásokon mentek keresztül. A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak a családjogi törvény rendelkezéseitől eltérően, az életközösségük tartamára meghatározhatják, hogy mely vagyon kerüljön a közös, illetőleg a különvagyonba. A kontraktus fedezetelvonó jellegének lehetősége szorosan összefügg a Csjt. 2 30. -ában foglalt szabályokkal. Külön ügylet esetén az ügyletkötésben részt nem vett házasfél felelőssége a közös vagyon reá eső hányadáig áll fenn, tehát különvagyona a harmadik személyek kielégítési alapjának nem képezi a részét. Abban az esetben, ha közös vagyontárgyakat, vagy az ügyletkötő házastárs a különvagyonának tárgyait utalja a másik házasfél ilyen esetben - törvény által védett alvagyonába, azzal a követelés kielégítését akadályozhatják. 1. A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 előtt Jobbágyi Gábor megállapítása szerint 3 a házassági vagyonjogi szerződés a magyar jogban mindig is jelen volt, ez alól csak az ún. szocialista jog 1952-1986 közötti időszaka a kivétel. 1 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.). 2 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (Csjt.). 3 JOBBÁGYI Gábor: Személyi és családi jog, Szent István Társulat, Budapest, 2001, 235.o.
Magyarországon az 1946. évi XII. törvény 4 hatályba lépéséig érvényes két törvényes vagyonjogi rendszer a közszerzemény és a vagyonelkülönítés szabályaitól a feleknek lehetőségük volt eltérni házassági vagyonjogi szerződés kötésével, tehát módjuk volt arra, hogy a harmadik személyek esetleges kielégítési alapját képező vagyontárgyakat egyikük különvagyonába utalják, ezáltal sikeresen gátolva az igény kielégítését. Ennek megakadályozására a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk bevezette ezen szerződésekre is a közokirati kényszert (54. a) pont), amely egyrészt azért tűnt kitűnő megoldásnak, mert már akkor sem létezett a vagyonjogi szerződéseknek semmiféle nyilvántartása, másrészt a megkötésük időpontját is hitelesen megállapíthatóvá tette. 5 A kógens előírás alól azonban létezett kivétel, mert a bírói gyakorlat érvényesnek tekintette azt a vagyonjogi szerződést is, amelynek tartalmát a felek alakszerűtlenül 6 ugyan, de hosszabb időn keresztül megvalósították. Harmadik személyek megfelelő védelme ilyenkor csak úgy volt biztosított, ha a házastársak tájékoztatást nyújtottak arról, hogy a közös vagyon tekintetében köztük a törvényi szabályozástól eltérő állapot áll fenn, de oltalmukat szolgálta még két vélelem is: egyik szerint a házasfelek közös lakásában vagy közös birtokában lévő ingó dolgokról abból kell kiindulni, hogy azok a férj tulajdonai, a másik arról szólt, hogy bármilyen szerzésről, amely a feleség vagyonát növelte az életközösség alatt, azt kell feltételezni, hogy a férj vagyona árán történt. 7 Így hát a bizonyítás a házastársakat terhelte, mindent összevetve véleményem szerint elmondható, hogy a Csjt. előtti szabályozásban a harmadik személyek védelme megfelelően biztosított volt, ez pedig a formakényszernek köszönhető. 1953. január 1-jén történő hatálybalépésével a Csjt. bevezette a reálszerzés elvét és ezzel magát a vagyonközösségi rendszert. A törvény eredeti rendelkezései nem adtak lehetőséget a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére 8, az ilyen tartalmú megállapodás tilos volt, így semmisnek minősült. Zoltán Ödön álláspontja 9 a kontraktus eltörléséről az volt, hogy ilyen egyezségek megengedése többek között visszaélésekre adhatna alkalmat, de ezen felül 4 1945. évi XII. törvény a volt rendi megkülönböztetésekből eredő egyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok hatályának megszüntetéséről. 5 NIZSALOVSZKY ENDRE: Családi jog. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1953, 62. o. 6 SZLADITS Károly (szerk.): Magyar magánjog. Családi jog, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1940, 288. o. 7 Szladits i.m., 273. o. 8 27. ( ) A házasságkötés előtt a házastársi vagyonközösséget sem egészben, sem részben nem lehet kizárni. 9 ZOLTÁN ÖDÖN: Házassági vagyonjogi rendünk a nemzetközi összehasonlítás tükrében, In: Magyar Jog, 1981. évi 1. szám, 24. o. 2
észlelte 10 a törvényszöveg pontatlanságát is, amely szerint csak a házasságkötés előtti megállapodással nem tehető félre a vagyonközösség. A Csjt. 31. (1) bekezdésében 11 és a Csjté. 12 54. -ában foglaltakat vizsgálva megállapítható mégis, hogy csupán törvényhozói figyelmetlenségről van szó, és a rendelkezés vonatkozik a házasságkötés utáni időszakra is. Véleménye szerint amivel teljes mértékben egyetértek - a szöveg annyira megtévesztő, hogy kétségek merülnek fel a tekintetben, hogy a jogalkotó valóban ki akarta-e zárni az ilyen tartalmú egyezségek megkötését. Nagyon érdekes a Csjté. 54. (2) bekezdése, amely szerint a Csjt. hatálybalépésével a házastársak olyan vagyona, amely nem tartozik valamelyikük különvagyonába, akkor is közös vagyont alkot, ha kontraktussal korábban a közszerzeményi rendszert kizárták. 13 Ezt a rendelkezést csak sokkal később - 1998-ban - semmisítette meg az Alkotmánybíróság 14. A közös vagyonhoz tartozó tárgyakat ezzel szemben lehetőség volt a vagyonközösségből átutalni valamelyik házasfél különvagyonába, de az eredeti Csjt. 28. (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ilyen megállapodás harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Az így átutalt vagyontárgy csak a házasfelek egymás közötti viszonyában minősült a különvagyonba tartozónak, míg harmadik személyek és különösen hitelezők 15 irányában a vagyonközösséghez tartozónak kellett tekinteni. Nagyon fontos, hogy a házasfeleknek ez a megállapodása időbeli korlátozás nélkül hatálytalan, ami azt jelenti, hogy az ilyen módon átutalt vagyontárggyal a követeléssel szemben egyaránt helyt kell állniuk akkor is, ha a harmadik személlyel kötött ügylet megkötésére az átutalás előtt és akkor is, ha azután került sor. A 28. (2) bekezdésében meghatározott megállapodás nincs alakszerűséghez kötve, de szerintem erre a relatív hatálytalanság kimondása mellett nem is lett volna szükség. Úgy vélem figyelemreméltó a védelem kijátszására az alábbi egyszerű, az életben gyakran előforduló példa. Amikor az egyik házastárs keresményéből vásárol ajándékot a másik házasfélnek, ez az ajándéktárgy az idézett szabály szerint a külső jogviszonyban a harmadik személy felé a vagyonközösséghez tartozik, a kielégítési alap részét képezi. Amennyiben a házastársak szeretnék ezt elkerülni, azt kell bizonyítaniuk, hogy a vásárlás a különvagyonból 10 ZOLTÁN i.m. 25. o. 11 31. (1) A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti. (1974. évi I. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről). 12 1952. évi 23. törvényerejű rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozásáról (Csjté.). 13 KŐRÖS ANDRÁS: Házastársi közös vagyon, közös lakás, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2002, 113.o. 14 22/1998. (VI. 9.) AB határozat 15 NIZSALOVSZKY i m. 65. o. 3
történt, ugyanis a 27. alapján azt kell vélelmezni, hogy a vásárlást az ajándékot adó fél a közös vagyonból fedezte. 16 Abban az esetben, ha sikerül a bizonyítás, a megajándékozott házasfél különvagyonának fog minősülni ez az ajándéktárgy, az ügylet pedig már a házasfelek közötti különvagyonból a különvagyonba történő ajándékozásnak tekintendő. Elmondható, hogy a Csjt. 1952-ben megállapított rendelkezései a legmesszebbmenően védték a harmadik személyek érdekeit, mert valójában a vagyonközösségtől nem lehetett eltérni még a közös vagyonból a különvagyonba történő utalással sem, hiszen a külső jogviszonyból szemlélve az a vagyontárgy is a közös vagyon egészéhez tartozott. A meglátásom mégis az, hogy ez a magas fokú védelem sértette a házastársak törvény adta szerződési szabadságát és a tulajdonuk feletti rendelkezési szabadságukat is. 2. A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 után A Csjt. második novelláris változtatásával 17 ismét lehetőség nyílt házassági vagyonjogi szerződést kötni a feleknek, de összességében megállapítható, hogy a harmadik személyek védelme az 1952-ben bevezetett szigorú törvényi előírásokhoz képest a módosítással jelentősen gyengült. A korábbi közokirati kényszer enyhült: a kontraktust a törvény 1987. július 1-jén történt hatálybalépése óta jogi képviselő közreműködésével is meg lehet kötni. Ezen felül a Novella hatályon kívül helyezte a 28. (2) bekezdését és helyette bevezette 27. (4) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettséget. 18 A törvény hatálybalépése óta tehát a feleknek már csak értesítési kötelezettségük áll fenn a velük szerződő fél irányában, így a jogalkotó amellett, hogy a házasfelek autonómiáját számottevően szélesítette, ezzel a módosítással degradálta a külső jogviszonyban részt vevő harmadik felek törvényi védelmét. Számomra érthetetlen a változtatás indoka, hiszen ezek a személyek csak a házasfelek általi felvilágosítás útján kaphatnak információt a megállapodás létéről ugyanis jelenleg sincs a vagyonjogi szerződéseknek nyilvántartása. Fontos, hogy a tájékoztatási kötelezettség általános jellegű 19. A feleket egyrészt akkor is terheli, ha a vagyoni kapcsolataikra a törvény rendelkezései az irányadók vagyonközösségben élnek valamint abban az esetben is, ha 16 FARKAS Gyula GÁSPÁRDY László HOLLÓ András: A család jogi védelme, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975, 13. o. 17 1986. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról. 18 27. (4) A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik. 19 A Családjogi törvény magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi-és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002, 335. o. 4
megállapodással szabályozták az ilyen viszonyaikat. Kiterjed másrészt a különvagyon valamennyi esetére: akár szűkebb vagy tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződéssel, akár a törvény alapján minősül ilyen jellegűnek a vagyontárgy. A módosított Csjt. előírás a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről nem rendelkezik. Az 1986. évi Novella emelte törvényi szintre 20 azt a gyakorlat által már évtizedek óta követett 21 szabályt is, hogy a házasfelek belső jogviszonyában a vagyonjogi viták rendezése során mögöttes szabályanyagként a Ptk. rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. Ennek alapján a bírói gyakorlat és a jogirodalom egyaránt a Ptk. fedezetelvonásra irányadó szabályait tartja alkalmazandónak ilyen esetben. Amennyiben tehát a házassági vagyonjogi szerződés harmadik személy igényének kielégítési alapját elvonja, vele szemben a szerződés hatálytalan, így a jogkövetkezmény ugyanaz, mint 1987. július 1. napja előtt: relatív hatálytalanság. A kívülálló harmadik fél ilyenkor a fedezetelvonó jelleg megállapítását arra a kontraktusra nézve kérvényezi, amellyel a házasfelek a vagyontárgyat a vele jogviszonyban nem álló házastárs különvagyonába utalták. Ez a megoldás megfelelő védelmet nyújt a harmadik személyeknek, de abban az esetben viszont nem, ha a vagyontárgy a Csjt. 28. -a alapján tartozik a különvagyonba. A fedezetelvonó jelleg a Ptk. 203. -a szerint ugyanis csak szerződésekre állapítható meg, a törvény alapján a különvagyon elemének számító vagyontárgy pedig nem kontraktussal került oda, itt tehát nincs megtámadható megállapodás. Csiky Ottó meglátása az, hogy ebben az esetben a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása kártérítési felelősséget vonhat maga után 22, ami szerintem az egyetlen alkalmazható jogkövetkezmény. Szeibert Orsolya meglátása 23 szerint a tájékoztatási kötelezettség megfelelően szolgálná a harmadik személyek védelmét, ha annak megszegését a Csjt. szankcionálná. Álláspontját nem fejtette ki, de továbbgondolva ezt, a harmadik felek védelmét szolgáló megoldás az eredeti szabályozás szigora és a mostani gyengébb jogvédelmi eszköz között képzelhető el. A relatív hatálytalanság megállapításához az értesítési kötelezettség megszegését a Pp. 24 164. (1) bekezdése alapján a harmadik félnek kellene bizonyítania, ellenben a házastársak jó vagy rosszhiszeműsége irreleváns, tehát elég lenne pusztán bebizonyítani a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását a szankció megállapításához. 20 31. (5) bekezdés. 21 A családjog kézikönyve, I. kötet. Szerk.: Kőrös András, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007, 298. o. 22 CSIKY Ottó FILÓ Erika: Családjog I., Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 1999, 99. o. 23 SZEIBERT Orsolya: Családi jog, Novissima Kiadó, Budapest, 2004, 42. o. 24 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.). 5
A jogirodalomban különböző álláspontokról olvashatunk a szűk értelemben vett vagyonjogi kontraktus relatív hatálytalanságának megállapítására vonatkozóan. Kovács László szerint 25 a különvagyonba utalást nem lehet ingyenesnek tekinteni, mert az ingyenesség nem állja meg a helyét a családi kapcsolatokban, ugyanis a vagyonból történő juttatást maga az életközösség és az együttműködés megalapozottá teheti. A figyelem tehát a rosszhiszeműségre irányul, vagyis a harmadik személyek kijátszásának céljára. Találunk olyan nézetet 26 is, amely szerint a hatálytalanság akkor állapítható meg, ha a vagyonjogi megállapodás megkötésére azután került sor, miután valamelyik házastárs kötelezettséget vállalt harmadik személlyel szemben. A harmadik vélekedés szerint 27 a kontraktus nemcsak rosszhiszeműség esetén tekinthető relatíve hatálytalannak, hanem akkor is, ha az a vagyoni elem, amelyre a hitelezővel kötött szerződés irányul, ingyenes juttatásként vagy megfelelő vagyoni ellenszolgáltatás hiányában került a másik fél különvagyonába. Ilyenkor az ingyenességet vélelmezni kell. Azt gondolom, hogy a rosszhiszeműség egyértelműnek tűnik, ha a vagyonjogi kontraktust a hitelezővel kötött szerződést követően kötötték a felek, ezért ilyen esetben a relatív hatálytalanság megállapítása nem kérdéses. Az további kérdés, a harmadik álláspontot tekintve hogy felmerülhet-e az ingyenesség mellett a rosszhiszeműség vélelme. Az a fél ugyanis, aki harmadik személlyel szerződik és ezt követően ingyenesen tételt utal át a másik különvagyonba, ezt a meglátásom szerint szintén amiatt teszi, hogy ezáltal a vagyontárgyat biztonságban tudja, így a jövőbeli esetleges hitelezői kielégítési alapot elvonja, vagyis véleményem szerint az ingyenes juttatás alapja a rosszhiszeműség. Emiatt Kovács László megállapítása, ami szerint csakis rosszhiszeműségről lehet szó a vagyoni kötelezettségvállalást követő, házastársak közti különvagyonba utalás esetén, számomra teljes mértékben elfogadható nézet. Megeshet, hogy a harmadik személy éppen amiatt köt az egyik házasféllel szerződést, mert bízik valamely vagyontárgy különvagyoni jellegében, és ezt a kielégítési alapja részének gondolja. Abban az esetben, ha a házasfelek szándékosan megtévesztették a hitelezőt, elhallgatták a szerződés tárgyának valós különvagyoni jellegét és a szerződést megkötötték vele, számára adott annak a lehetősége, hogy a kontraktust megtámadja megtévesztés címén. 25 KOVÁCS László: Változások a házassági vagyonjog szabályozásában. In: Magyar jog, 1987, 2. szám, 126. o. 26 ALBRECHT István T. NAGY Erzsébet: Kézikönyv a házastársi vagyonközösség megszüntetéséről. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989, 50. o. 27 A családjog kézikönyve 200. o. 6
A megtámadás sikere esetén pedig nem viszonylagos hatálytalanság, hanem in integrum restitutio kerül alkalmazásra. 7