A Fővárosi Törvényszék

Ügyszám: 36.G.43.18612014115. A Fővárosi Törvényszék.. dr. Némethi Gábor ügyvéd (. J által képviselt (2100 Gödöllő, Kecskés dűlő 0070'14/3) felperesnek dr. Mészáros Győző Ügyvédi Iroda (1076 Budapest, Dózsa György út 68. I/5 eljáró ügyvéd: dr. Mészáros Győző) által képviselt Erste Bank Hungary Zrt. (1138 Budapest, Népfürdő u. 24-26.) I. rendű alperes, valamint Pollák István (2100 Gödöllő, Besenyő u. 7.) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében meghozta az alábbi ÍTÉLETET A bíróság a felperes és az I. rendű alperes által 2007. február 16-án megkötött 2007004583-ZZ hitelszerződés érvénytelenségét megállapítja. A bíróság a hitelszerződést az ítélethozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 1.713.665 (azaz egymillió-hétszáztizenháromezer-hatszázhatvanöt) forintot, és ezen összeg után 2014. október 23. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 71.550 (azaz hetvenegyezer-ötszázötven) forint perköltséget. Az I. rendű alperes a perköltséget dr. Némethi Gábor ügyvéd CIB Banknál vezetett, 10701128-67768967-50000005 számú számlára utalással köteles teljesíteni. A bíróság kötelezi a II. rendű alperest a fentiek tűrésére. Az I. rendű alperes köteles a felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 85.900 (azaz nyolcvanötezer-kilencszáz) forint kereseti illetéket- külön felhívásra - a Magyar Államnak megfizetni. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Törvényszéknél, de a Fővárosi Ítélőtáblához címezve lehet négy példányban benyújtani. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. Ha a fellebbezés csak kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére, a teljesítési határidőre

2 vagy kizárólag az ítélet indokolására vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el. Bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul. Ha a fellebbezésben vitatott érték az ötszázezer forintot meghaladja, a jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el. Indokolás A felperes és a II. r. alperes, mint adós 2007. február 16-án hitel és opciós szerződést kötött az 1. r. alperessel, mint hitelezővel. A hitelszerződés alapján a felperes egy Renault Kangoo típusú személygépjárművet vásárolt bruttó 1.590.000 forint értékben. Az 1. r. alperes a gépjármű megvásárlásához összesen 1.431.000 forintot biztosított a felperesnek és I~. r. alperesnek. A hitelszerződés 7. pontjában a felek a hitel devizanemeként svájci frankot határoztak meg. A hitelszerződés 7. pontja szerint a törlesztőrészletek, a hitel ügyleti kamatlába és az induló teljes hiteldíj mutató (THM) az 1. r. alperes általános szerződési feltételeiben meghatározott módon változhat, amit a felperes, illetve II. r. alperes a jelen okirat aláírásával, az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatásként tudomásul vett. A havi törlesztőrészletek esedékessége minden hónap 15. napja. A felek megállapodtak abban is, hogy vételi jogot engednek az 1. r. alperes számára a perbeli szerződéssel finanszírozott gépjárműre. A hitelszerződés 10. pontja alapján a szerződés mellékletét képezte többek között az általános szerződési feltételek (ÁSZF), valamint az üzletszabályzat. Az ÁSZF 4.1.1. pontja alapján a hitel összege euróban, svájci frankban, vagy magyar forintban kerül meghatározásra, azonban a folyósítás és hitel visszafizetése (törlesztése) minden esetben magyar forintban történik. Az euróban, vagy svájci frankban meghatározott hitel (a továbbiakban együtt: deviza alapú hitel) forintban kifejezett összege, devizaneme és futamideje a hitelszerződésben kerül rögzítésre. Az ÁSZF 4.1.2. pontja szerint a deviza alapú hitel forintban kifejezett összege - a hitel devizanemének megfelelően - az I. r. alperes által közzétett, a hitelszerződés hatályba lépése napján érvényes hivatalos forint/devizanem számlakonverziós deviza vételi árfolyam alapján kerül meghatározásra.

3 Az ÁSZF 4.1.4. pontja utalt arra, hogy milyen számításos módszerrel kerül meghatározásra deviza alapú hitel esetén a törlesztőrészletek összege. A felperes keresetében kérte a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint az I. r. alperes marasztalását perköltségeiben. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte továbbá azt is, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá és kötelezze az I. r. alperest 1.713.665 forint és ennek 2014. október 23. napjától a kifizetésig számított Ptk. 301. ( 1) bekezdése szerinti késedelmi kamatának megfizetésére. Kérte a II. r. alperes kötelezését a keresetében foglaltak tűrésére. Előadta, hogy a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, ezért a 3/2013-as Polgári Jogegységi Határozat szerint tisztességtelen a szerződés választott bírósági kikötésre vonatkozó r~sze. Hangsúlyozta, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást arra nézve, hogy mi a jelentősége a szerződés első oldalán lévő azon rendelkezésnek, amely szerint a hitel devizaneme svájci frank. Nem kapott tájékoztatást arról sem, hogy milyen visszafizetési kötelezettséget kíván vele szemben érvényesíteni az I. r. alperes. Az I. r. alperesnek fel kellett volna hívni arra a figyelmét, hogy az árfolyam milyen hatást gyakorol a törlesztőrészletre, azaz arra, hogy a törlesztőrészlet forintban fizetendő összege nőhet az árfolyam kedvezőtlen változása esetén. Ezen túl fel kellett volna hívni a figyelmét arra is, hogy az árfolyam hatással van a fizetőképességére, mivel nem devizában keletkezik a jövedelme. A devizakockázat áthárítása nem azonos a kockázatfeltárással. A kockázatfeltárás a nyújtott termék tulajdonságainak a leírása. A perbeli esetben az I. r. alperesnek tájékoztatást kellett volna adnia, amely szerint a forint gyengüléssel a felperes adóssága megnövekszik, és ha a kockázatnak nincs felső határa, akkor az adósság korlátlanul megnövekedhet. Arról is tájékoztatást kellett volna nyújtania, hogy a kamat és a költség összegének kiszámítása a megnövekedett tőketartozás után történik. Be kellett volna továbbá mutatnia azt is, hogy milyen árfolyamváltozás várható. Az I. r. alperes köteles az általa nyújtott szolgáltatásról, termékről tájékoztatást adni. A jellemző tulajdonság elhallgatása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül. A szokásos szerződési gyakorlattól eltér a forintban folyósított és forintban törlesztett, de devizában nyilvántartott hitelezés. Az I. r. alperesnek külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól eltér. Az uniós jogrendben tisztességtelen a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat. Utalt az Európai Unió 2005/29-es irányelvére is. Az I. r. alperes nem adott tájékoztatást arról, hogy 2003-tól érvényben volt az a kormányhatározat, amely a forint/euró árfolyam ingadozást 15%-ban maximalizálta. A devizahitelezés felfutásakor olyan általános, és az interneten is elérhető, hiteles alanyoktól származó információk terjedtek, amely bátorították a hitelfelvevőket a deviza alapú hitelek igénybevételére. Megjegyezte azt is, hogy kellően bízhatott a szakmailag felkészült, a hitelezést üzletszerűen végző alperesben, és abban, hogy I. r. alperes teljesíti a hitelvizsgálatot. Az I. r. alperesnek a hitelkérelem elbírálásánál vizsgálnia kellett a saját kötelező prudens működése miatt, hogy a kiadott hitelbiztonsággal visszafizethető-e. A hitelvizsgálatnak ki kellett terjedni a jövedelmének elemzésére, a törlesztés biztonságára. Az I. r. alperes nem tájékoztatta őt arról, hogy a vizsgált forint

4 jövedelme milyen mértékű árfolyam emelkedésig alkalmas a szerződésszerű teljesítésre. Nem tájékoztatta arról sem, hogy az ügyfél által vállalt deviza árfolyamkockázat mekkora hitelezési kockázatot jelent az I. r. alperes számára, és ezt mennyiben érvényesíti a kamatfelárban. A kihelyezés előtt az I. r. alperesnek meg kell győződnie a felperes hitelképességéről, és ennek felső határáról. Ez a bevizsgálás nemcsak az I. r. alperes belső kockázata, mert akkor is megtéveszti a fogyasztót a hitelintézet, ha úgy tesz, mintha neki megfelelne a kölcsönnyújtás. A banknak az a nyilatkozata, hogy az adós hitelképes, azt deklarálja, hogy a hitelképesség a korlátlan forintromlásig áll fenn. A 244/2000 (XII. 24.) Kormányrendelet szól az árfolyamkockázat kezeléséről. A Kormányrendelet alapján kötelező a kockázatkezelésben tapasztalatot szerzett szakember foglalkoztatása. Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes marasztalását kérte perköltségeiben. Kifogásolta azt, hogy a bíróság indokolatlanul rövidítette le a tárgyalási időközt. A tárgyalási időköz lerövidítését sem formai, sem érdemi okok alapján nem látta megalapozottnak. Emiatt kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróság hivatalból köteles felfüggeszteni a peres eljárást. A kereset tárgya deviza alapú szerződéssel kapcsolatos árfolyamok alkalmazására alapított olyan igény, amellyel kapcsolatban az elszámolás megvalósításáig a peres eljárások nem folytathatóak. Kérte a 2014. évi XXXVIIII. törvény 16. -a alapján a per felfüggesztését. A felperes a gépjármű megvásárlása során tisztában volt azzal, hogy azt a perbeli szerződés alapján folyósított kölcsön felhasználásával vásárolja meg. A hitelszerződés egyértelműen rögzíti a kölcsön devizanemét, az ÁSZF pedig részletes szabályozást tartalmaz a deviza alapú hitelek vonatkozásában. Az ÁSZF alapján a deviza alapú hitelek esetében a folyósított hitel devizában kerül meghatározásra és nyilvántartásra, azonban a folyósítás és törlesztés az ÁSZF-ben meghatározottak szerint forintban történik. Deviza alapú konstrukció alapján az I. r. alperes alacsony, a forint alapú kölcsönöknél jelentősen kisebb mértékű kamattal biztosított hitelt a felperes részére. A felperes szabadon választhatta a deviza alapú konstrukciót, így lényegesen kedvezőbb feltételek mellett jutott hitelhez a forint alapú hitelekkel szemben. A magyar nyelv általánosan elfogadott szabályai szerint abból a szerződéses rendelkezésből, hogy a hitel devizaneme svájci frank, nyilvánvalóan nem következik az, hogy a felperes ne tudta volna, vagy tisztességtelennek tekinthetné, hogy deviza egyenérték alapján kerül meghatározásra a kölcsön összege. Ezt azért sem gondolhatta a felperes, mert az ÁSZF rendelkezései is részletesen meghatározzák, hogy deviza alapú szerződésről van szó, amelynek elszámolási devizanem alapja svájci frank. Mindaddig amíg a felperesre nézve ebből kizárólag előny származott, a felperes nem is gondolt arra, hogy ezt az előnyt utólag az alperes pénzügyi intézmény részére elszámolja. A hitelszerződés rendelkezései szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatást a felperes megértette és tudomásul vette. Az erre vonatkozó felperesi nyilatkozat írásban, teljes bizonyító erejű magánokirati formában került megtételre. Az ÁSZF 4.1.1., 4.1.2., és 4.1.4. pontjai egyértelműen és világosan rögzítik, hogy a jövőben

5 fizetendő törlesztőrészletek a mindenkori devizaárfolyam változásának függvényében változnak. Az ÁSZF 4.4.2. pontja a deviza árfolyamváltozásának a mindenkori fennálló tőketartozás összegére gyakorolt hatását rögzíti. Az ÁSZF 4.5.3. pontja szerint az árfolyamkockázat a THM számításánál nem jelenik meg. Megállapítható az, hogy a szerződés részletes tájékoztatást tartalmaz arról, hogy a deviza árfolyamok változását a törlesztőrészletek összege automatikusan követi, amelyet a felperes saját írásbeli nyilatkozatával tudomásul vett. A felperes személyes meghallgatása során azt nyilatkozta, hogy legfeljebb 2-3 ezer forintos törlesztőrészlet emelkedésről kapott tájékoztatást a banktól az árfolyamváltozás miatt. A felperes tehát tudomással bírt arról, hogy a deviza alapú finanszírozás árfolyamkockázattal jár, amelyet neki kell viselnie. Kitért arra is, hogy amennyiben a felperes bármilyen igényt kíván érvényesíteni a tájékoztatással kapcsolatban, az a szerződés megtámadásának minősül, amely a Ptk. 236. -a alapján elévült. Vitatta a felperes által előterjesztett számítást, mivel a felperes figyelmen kívül hagyta a szerződésben rögzített ügyleti kamatláb mértékét, valamint a kamatszámítás perbeli szerződésre irányadó módszerére sincs figyelemmel. Az ügyleti kamatláb a felek szerződéses megállapodása alapján rögzített. A kamatfizetési kötelezettség számításakor a felperes nem veszi figyelembe, hogy a hátralévő teljes tőketartozás vonatkozásában áll fenn a felperes fizetési kötelezettsége. A törlesztések tehát minden esetben tőke, valamint kamatrészeket tartalmaznak. A felperesi befizetések bármilyen kamatmérték alkalmazása esetén sem csökkentik teljes mértékben a tőkét, mint ahogy azt a felperesi táblázat tévesen feltünteti. Hangsúlyozta, hogy a felek között az ügyleti kamatláb mértékében érvényes megállapodás jött létre, ezáltal a Ptk. 301. (1) bekezdésében meghatározott késedelmi kamat alkalmazásának nincs helye. A II. r. alperes nem tett ellenkérelmet. A felperes keresete alapos. A szerződés megkötésekor hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. (4) bekezdése alapján a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a föszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. A 2009. május 22. napjától hatályos Ptk. 209. (5) bekezdése szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a föszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A Ptk. 209/ A. (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. A (2) bekezdés értelmében fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A perbeli szerződés fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül, ezért a 3/2013-as Polgári Jogegységi

6 Határozat értelmében az állandó választottbírósági kikötésre vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen. A felperes hivatkozott a kikötés tisztességtelenségére, ezért a bíróság megállapította, hogy az Üzletszabályzat 10.2. pontja érvénytelen. A felperes a perbeli esetben fogyasztónak minősül, amelynek eredményeként hivatkozhat arra, hogy tisztességtelen a főszolgáltatás körébe tartozó, felek közötti svájci frank alapú elszámolás kikötése. Tény, hogy a szerződés megkötésekor hatályos Ptk. még nem adott lehetőséget a főszolgáltatást megállapító, szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötés tisztességtelenség címén történő megtámadására. A 2/2014. Polgári Jogegységi Határozat utal a 2009. évi XXXI. törvényre, amely 2009. május 22. napjától a Ptk. 209. (5) bekezdésébe ültette át a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 4. cikkének (2) bekezdését. A Kúria határozatában rögzítette: Tekintve, hogy a magyar jog egyetlen 2009. május 22-e előtti szabályából sem vezethető le, hogy a nem megfelelően átültetett Irányelv érthetőségre, világosságra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak, ezért az Irányelv alapján kell a vonatkozó szabályokat értelmezni. " A deviza alapú kölcsönszerződések esetében a hitelező a devizában nyilvántartott hitelt forintban folyósítja az adósnak, aki szintén forintban törleszti a mindenkori esedékes részleteket. Az adós forintban törleszti a mindenkori részleteket. A forint-deviza árfolyam forint terhére történő gyengülése azt eredményezi, hogy az adós devizában nyilvántartott tartozása változatlan marad, de a forintban történő törlesztés miatt - változatlan mértékű, forintban kifejezett törlesztőrészleteket feltételezve - az adós devizában nyilvántartott tartozása nem csökken olyan nagyságban, mint ahogy csökkent az árfolyamváltozás előtti időszakban. Nagyobb mérvű árfolyamváltozás előidézheti azt is, hogy az adós forintban kifejezett tőketartozása, illetve - a kölcsönszerződést kötő felek rendelkezéseitől függően- a forintban kifejezett részletek összege jelentősen megemelkedik. A 2/2014-es Polgári Jogegységi Határozat 1. pontja alapján az árfolyamkockázat tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, mivel az a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés. A bíróság megítélése szerint a Kúria bíróságok számára kötelező jogegységi határozatából az következik, hogy önmagában nem tisztességtelen az, ha az árfolyamkockázatot az alperes teljes mértékben a felperesre hárítja, mivel az erre vonatkozó megállapodás a szerződést kötő felek főszolgáltatása körébe tartozik. A felperes tehát akkor támadhatja meg tisztességtelenség címén a szerződésnek az árfolyamkockázatot teljes mértékben rá hárító rendelkezését, ha számára az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés nem volt világos, vagy érthető. A bíróság megítélése szerint az I. r. alperes köteles a felperest tájékoztatni az árfolyamkockázat tartalmáról figyelemmel arra a felperesi állításra, hogy az árfolyamkockázat nem került meghatározásra a szerződésben. A perbeli esetben a szerződés 7. pontjában van utalás arra, hogy a felperes a törlesztőrészletek ÁSZF-ben meghatározott módon történő változását az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatásként, aláírásával tudomással vette, de ez a tájékoztatás még nem teszi egyértelművé a felperes kockázatvállalásának tartalmát. A tájékoztatás akkor érthető és világos egy átlagosan körültekintő és figyelmes fogyasztó számára, ha legalább az kifejezetten rögzítésre kerül, hogy az árfolyamváltozás fogyasztóra kedvezőtlen változása esetén a felperes fizetési kötelezettségei növekednek. Az érthetőség és világosság elvének érvényesülése érdekében arra is utalni kell, hogy a felperes az, aki az árfolyamváltozásból eredő kockázatot viseli. A fentiekben ismertetett körülményeket az I. r. alperes a rendelkezésre álló iratok alapján nem

7 közölte a felperessel. A felperes személyes meghallgatása során kitért arra, hogy szóban sem figyelmeztették őt a részletek jelentős mértékű emelkedésének lehetőségére a forint árfolyamának gyengülése esetén. Tény, hogy nem köteles az 1. r. alperes az árfolyamkockázat eredményeként bekövetkező törlesztőrészletek emelkedésének pontos mértékét számításokkal alátámasztottan megbecsülni, de az elvárható lett volna az 1. r. alperestől, hogy kifejezetten felhívja a felperes figyelmét arra, hogy a forint gyengülése esetén emelkedhet a fizetési kötelezettsége. Az alperes egy ilyen tartalmú tájékoztatással egyértelművé tette volna a felperes számára, hogy a törlesztőrészletek változása szempontjából kockázatos terméket vesz igénybe a kölcsönszerződés aláírásával. Az 1. r. alperes ellenkérelmében hivatkozott ÁSZF pontok sem tartalmaznak legalább a fenti követelményeknek megfelelő tájékoztatást. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az 1. r. alperes nem tájékoztatta az árfolyamkockázat tárgyában a felperest, aki számára emiatt nem volt egyértelmű és világos az, hogy reális a kockázata a törlesztőrészletek jelentős mértékű megemelkedésének a forint svájci frankhoz viszonyított gyengülése esetén. Emiatt a bíróság a felek főszolgáltatása körébe tartozó árfolyamkockázat felperesre történő telepítését a Ptk. 209. (5) bekezdése alapján tisztességtelennek találta és megállapította a perbeli szerződés teljes érvénytelenségét. A bíróság nem értett egyet azzal a felperesi vélekedéssel, hogy a hitelképességi vizsgálat nem megfelelő végzése összefüggésbe hozható az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatással, mivel a hitelképesség nem megfelelő végzése miatt került sor szerződéskötésre. Az 1. r. alperesnek az árfolyamkockázat körében kizárólag a kockázat konkrét tartalmáról kell tájékoztatnia érthetően és világosan a felperest. Ezzel szemben a hitelképesség vizsgálatának elvégzése az 1. r. alperes prudenciális működésének biztosítása szempontjából szükséges. Nem megfelelő hitelkihelyezés veszélyeztetheti az 1. r. alperes biztonságos, megbízható működését, de nem eredményezheti a perbeli szerződés érvénytelenségét. A megfelelő hitelképességi vizsgálat elmaradásának jogkövetkezményeit a bíróság nem jogosult levonni, arra az erre feljogosított felügyeleti jogkört gyakorló szervezetnek van hatásköre. Ezt az értelmezést támasztja alá a szerződés megkötésekor hatályos hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) III. része, amely a pénzügyi tevékenység prudens működésének körében helyezi el a vele szerződő ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének figyelemmel kísérését. Ugyanezek a megállapítások érvényesek a felperes által hivatkozott 244/2000. (XII. 24.) Kormányrendeletre is. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az 1. r. alperesnek ismertetnie kellett volna az árfolyam rögzítését kinyilvánító kormányhatározatot. Az alperesnek nem volt kötelessége, hogy a forint/svájci frank árfolyam szerződés megkötése előtti alakulását, az árfolyamot befolyásoló tényezőket részletesen bemutassa a vele szerződő félnek. Az árfolyam szerződés megkötése előtti változása nem minősül olyan információnak, amelynek kizárólag az alperes volt a birtokában. Ezeket az adatokat a felperesnek is lehetősége van beszerezni és ezeknek az információknak mérlegelésével meghozni az ügyleti döntését. Ez a fajta körültekintés elvárható a fogyasztótól különösen abban a helyzetben, amikor hosszú távra szóló kötelezettségeket vállal. A bíróság nem értett egyet az 1. r. alperesnek azzal az érvelésével, hogy a felperes számára a szerződés megtámadására nyitva álló határidő lejárt. A felperes fogyasztói szerződést kötött az 1. r. alperessel, ezért a tisztességtelen szerződési feltétel a Ptk. 209/ A. (2) bekezdése alapján semmis, amelyre határidő nélkül lehet hivatkozni.

8 A bíróság az elszámolás érdekében az érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánította és a felperes által előterjesztett számítással egyezően marasztalta az I. r. alperest. A szerződés érvénytelensége okán a felek közötti ügyleti kamatra vonatkozó kikötés is érvénytelen, ezért az I. r. alperes a Ptk. 301. (2) bekezdés szerinti kamatra tarthat igényt, amely a felperes részére nyújtott pénz használatának ellentételezése. A bíróság nem találta alaposnak az I. r. alperesnek azt az állítását sem, hogy a felperes a befizetéseket teljes mértékben beleszámolta a tőketartozásba, mivel a csatolt felperesi táblázat alapján megállapítható, hogy a felperes aktuális befizetéseit először az esedékes késedelmi kamattartozásba számolta el, a fennmaradó részt pedig a tőketartozásba. A felperes keresete nem érintette a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. (1) és 4. (1) bekezdésében foglaltakat, ezért a bíróság nem függesztette fel a peres eljárást. A bíróság nem találta alaposnak az I. r. alperes Pp. 114. -a alapján előterjesztett eljárási kifogását. A Pp. 125. (2) bekezdése értelmében sürgős esetben megrövidíthető a jelen perre irányadó tárgyalási időköz. A Pp. 125. (2) bekezdése nem sorolj a fel tételesen azokat az eseteket, amelyeket sürgős esetnek kell tekinteni, ezért a bíróság mérlegelésétől függ az, hogy milyen körülményt tekint sürgős esetnek. A perbeli esetben a bíróság szervezeti-működési körébe tartozó ok minősült olyan sürgős esetnek, amelynek alapján sor került a tárgyalási időköz 8 napra történő megrövidítésére. A bíróság megjegyzi azt is, hogy az I. r. alperes eljárási jogai azért sem sérültek, mivel a bíróság nem hozott a per első tárgyalásán ítéletet, így lehetősége volt az I. r. alperesnek arra, hogy érdemi védekezésének részletes indokait a későbbiekben előterjessze. A fentiek alapján a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A Pp. 78. (1) bekezdése alapján a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. (2) bekezdése alapján a pertárgy 1.431.000 forint összegű értékére figyelemmel 71.550.00 forint ügyvédi munkadíj jár a felperesnek, amelyet az I. r. alperes a rendelkező részben meghatározott módon köteles megfizetni. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 85.900 forint összegű kereseti illetéket az I. rendű alperes köteles - külön felhívásra - a Magyar Állam javára megfizetni. A teljesítési határidő a Pp. 217. (1) bekezdésén alapul. Az ítélet elleni jogorvoslati jogosultságot a Pp. 233. -a biztosítja. Budapest, 2015. január 23. dr. Boda János Péter s.k. bíró