PUSZTADOKTOR MAGAZIN VII. évfolyam 5. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja Bagolyvadítás A kétlábú Luca Ne mentsük meg a szüleitől! A hortobágyi gyógyító
Bagolyvadítás Fotó: Konyhás István Fotó: Déri Balázs Balra a gyöngybagolycsalád, jobbra egy védekező erdei fülesbagoly A Madárkórházban 12 erdei fülesbagoly, 8 kuvik, 2 macskabagoly és 2 gyöngybagolyfióka nevelkedik, melyek természetes táplálékukra, az egérre való bevadásztatása folyik a napokban, ennek folyamata a következő: A korábban porrá tört tojáshéjban panírozott csirkehússal táplált fiókákat átszoktatjuk az egérre. Először az állatboltokban kapható fagyasztott és kiolvasztott egeret ismerik meg, majd az élőt. Az egérnek szürkének kell lennie, mint a természetben, ez is kapható. Az egerészés nem öröklött, csak a vércsék számára. Az ölyvek vagy rájönnek maguktól, vagy meg kell tanítani őket. A baglyok először félnek a szaladgáló egerektől, ki is térnek az útjukból, a vadászatot az idősebbektől tanulják el. Ezért két-három idősebb baglyot helyezünk közéjük. Más faj is szóba jöhet, a 12 erdei füles fióka mellett a macskabagoly minden további nélkül megfér, de a kuvikok túl kicsik, a gyöngybaglyok túl agresszívek, így ők egy másik turnusban kerülnek sorra. A Madárkórház ere alkalmas helyiségében, a kifestett falú kórteremben az egerek nem tudnak elbújni, és az egy irányban átlátható üvegfal mögül az önkénteseink figyelik, melyik fióka hányat fogott, meg tudta-e tartani, vagy elvették tőle a többiek. A múzeumok éjszakáján, június 16-án éjfélig részt vehetnek ebben a látogatók is. A legjobb vadászok június 23-án, a táltosnapon, a tűzön járás után, 23 órakor kerülnek szabadon bocsátásra a Madárparkban, melyre várjuk a jelentkezőket. Elütött őz a Madárkórházban Ezt az őzet elütötték, éjjel kettőkor hozta egy ismerősünk, ahogy ez szokott lenni. Véres hab folyt ki a szájából, minden bizonnyal tüdővérzése volt, sokkos állapota miatt elviselte az emberi közelséget, a kezelést is. A kezelés az általános infúziós, szteroidos injekción túl egy új készülék kipróbálásával, egyfajta lézeres, mágneses és infrasugaras általános állapot harmonizálással egészült ki. Az eredményes beavatkozás után már egy hete rejtőzik a Madáfészek nevű ifjúsági szállás kertjében, és egyre vadabb, ami jó jel. A harmadéves őzbak a felkínált kukorica, alma, körte és dinnye elfogyasztása mellett lelegelte a kertet, a meggyfák még éretlen gyümölcseit, és most a szabadon bocsátását várja. Még nem döntöttük el, hogy altatásban visszük ki az eredeti élőhelyére, vagy éjszaka, egyszerű kapunyitással oldjuk meg a feladatot. (A kezeléshez használt eszközt Rist Attila CoMra/ Radiant Life Technologies bocsátotta rendelkezésünkre.) Fotó: Déri Balázs Fotó: Konyhás István A címlapon: Luca, a rétisas az új műlábbal (Fotó: Konyhás István)
A kétlábú Luca A most műlábat kapott Luca, a harmadéves tojó rétisas, Luca lábáért már közel másfél éve küzd a hortobágyi Madárkórház állatorosa, dr. Déri János. Nevét ahogy a talált gyermekeknél is szokás arról a napról kapta, melyen megtalálták. Luca lába 2010 decemberében egy kettős ágvilla közé szorult, ahonnan még a megmentésére igyekvők is csak úgy tudták kiszabadítani, hogy 25 méteres magasságban a lábát fogva tartó fa ágát is levágták, ezt a műveletet Horváth Tibor, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa végezte. A bal lába két helyen volt eltörve, de a nyílt törés mellett az izmok is sérültek. A madarak csöves csontja az emberi csontnál vékonyabb, a törésnél hegyes törvégek maradnak, ez pedig a végtag mozgatása közben felsérti a körülötte levő szöveteket is. Miután kiderült, hogy nem csak a csont, és a csonthártya, de erek, izmok is sérültek, a nagyrészt elhalt lábat amputálni kellett, de arra törekedtek, hogy legalább a csűdízületet meg lehessen menteni, vagy alkalmassá tenni egy későbbi műláb-rögzítésre. A sas több műtéten is átesett, és a gyógyulást követően megkezdődött majdani lába kidolgozása. Először a gólyáknál már bevált protézis mintájára készült műlábat kapott. Ezzel megszokta, hogy van mivel támaszkodnia, felszálláskor el tud rugaszkodni. Az Orto Profil Kft. szakemberei (akik Erőss Zsolt hegymászó protézisét is készítették) humán művégtag szerkezetből a sas lábának csonkjáról levett minta alapján olyan felcsatolható lábat készítettek, mely stabil, nem fordul el, nem esik le, sőt a sas szándékosan sem tudja leszedni magáról, és ami különösen fontos, nem is akar tőle megszabadulni. Erről a fázisról már beszámoltunk előző lapszámainkban. Luca története 2012 májusában újabb fejezetéhez érkezett. Elkészült az önműködően nyíló-záró funkciójú ujjakkal rendelkező lábfej prototípusa, a tervező, Nyisztor Zoltán, az Orto Profil Kft. munkatársa szerelte fel. Luca teljes történetével megismerkedhetnek a Pusztadoktor magazin korábbi lapszámaiban is (2011 januári, áprilisi, júliusi, októberi, és a 2012 áprilisi lapszám, melyeket megtalálnak honlapunkon: www.madarpark.hu/kiadvanyaink). Veres Hajnalka A lábsérülések legfőbb veszélyei Fotó: Konyhás István A nagyobb testű madaraknak a nagyobb terhelés miatt hamar tönkre mennek az ízületeik, illetve a folyamatos ácsorgás miatt talpfekélyük alakulhat ki, ami akár a lábujjak elvesztéséhez is vezethet, egy lábbal nem élhetett volna sokáig. A legalább 5 kilogrammos testtömegű madár a lábát a megszerzett táplálék tépésére, aprítására is használja, ezért szabadon engedni nem lehet, hiszen a művégtag erre nem alkalmas. Az elmúlt években több rétisas is (parlagi sasokkal és egerészölyvekkel együtt) mérgezés áldozata lett, úgy gondoljuk, minden példány fontos, az őt ápolók számára, és a hazai természetvédelem számára. A legtöbb madármentő helyen valószínűleg elaltatták volna, de a Madárkórház gyógyító csapatának többéves rutinja, a vadmadarak gyógykezelésében szerzett tapasztalata lehetővé teszi a reménytelennek hitt esetekben is a segítségnyújtást. A Madárkórház Alapítvány ezért is kezdeményezte 2 évvel ezelőtt egy országos szakmai, állatorvosi rendszer kialakítását, az országban ugyanis jelenleg mindössze két ilyen jellegű intézmény üzemel (a másik a székesfehérvári Vadmadárkórház), ennek megvalósítására azonban a szakmai támogatás hiányában és a területen dolgozó szervezetek rivalizálása miatt egyelőre nem látszik sok esély. Veres Hajnalka 2
Ne Hortobágyról mentsük meg az a Ipolyságba szüleitől! Ez az időszak, májustól augusztusig, a fiókanevelés ideje. Nem árt néhány hasznos tudnivalót elismételni azoknak, akik a fűben, a bokrokon pici, röpképtelen fiókát találnak. Ilyenkor sokan csupa jóindulatból megsajnálják az árva fiókát és hazaviszik, hogy segítsenek rajta. Ha a talált, tollas fióka netán ennivalóért tátja is a csőrét, de nem sérült, egészséges, élénken mozog, szalad, bujkál, akkor nem szabad elhozni! Ugyanis a verébalkatúak rendjébe tartozó számos madárfajnak a fiókái kitollasodás után, de még nem röpképesen, 10-15 napos korukban kiugrálnak a fészekből és talajközelben rejtőzködve várják, hogy szüleik tovább etessék őket. A viselkedés értelme, haszna, hogy így a rájuk bukkanó ragadozó nem tudja egyszerre az egész fészekaljat elpusztítani. Így viselkednek pl. a rigók, a pacsirták, a poszáták, a billegetők, a füzikék, a fülemülék, a sármányok, az erdei pinty, a tengelic, a csíz, a kenderike, a zöldike, a meggyvágó, a verebek fiókái. Egy madárfiókát senki nem tud olyan jól gondozni, etetni, az önálló életre felkészíteni, mint a tulajdon szülője. A tapasztalatlan befogadók többnyire azt sem tudják, hogyan, mivel, milyen gyakorisággal etessenek. Pedig ez hajnaltól késő estig tartó, óránként-kétóránként ismétlődő munkát jelent. Minél kisebb a fióka és minél magasabb a normális testhőmérséklete (egy kismadár hőmérséklete 40 fok vagy még magasabb), annál gyakoribb etetésre van szüksége. Ha a tapasztalatlanság, tanácstalanság miatt a fióka kiéhezik, legyengül, akkor később hiába kerül jó kezekbe, már nem képes a kapott táplálékot megemészteni, egykét napos kínlódás, haldoklás után elpusztul. Aztán ott a következő probléma, hogy nem minden madárfaj tűri egyformán az ember közelségét, nem minden fióka fogadja el az embert pótszülőnek. Minden állatfaj kicsinyeinél van egy ún. szocializációs időszak, amely alatt a kölyök vagy fióka megtanulja, kik a fajtársai, kihez kell ragaszkodni, kitől kell óvakodni. Ha ez a szocializációs időszak véget ér, akkor a fióka (vagy fiatal felnőtt) többnyire rémülten menekül az ember közeléből is, nem fogadja el a segítségét. Vannak fajok, amelyek jól megvannak az emberrel, ilyen pl. a feketerigó, többnyire a seregély is, de a balkáni gerlék is viszonylag jól tűrik az ember közelségét, a galambok pedig kiemelkedően jól szelídíthetők (hiszen azért lettek házigalambok). Ezért feketerigó fiókát igen könnyű etetni, hatalmasra nyitva a csőrét várja a kukac-eledelt. Mikorra elvadul, akkor már teljesen önálló. Nem úgy a verébkével! Ha pici, még nem is egészen tollas korában (fészekből kipotytyanva) kerül az ember kezébe, remekül emberhez szoktatható; de egy kb. háromhetes fióka már teljesen vadóc. Szerencsére, mivel a verebek főleg rovartáplálékkal etetik a fiókáikat, a verébkét is lehet lisztkukaccal etetni, és ez még viszonylag könnyen kivitelezhető. (Gyakorlatlanoknak ezt sem ajánlom.) Az ember fél kézbe fogja a fiókát, ugyanazon kéz egy-két ujjával kitámasztja a pirinyó csőrét, és a másik kezével csipesszel rakja mélyen a torkába a félbe vágott, vízbe mártott kukacot. Megvárja, míg lenyeli, aztán ismét A magevők fiókáival (pl. tengelic, zöldike, kenderike) sokkal nehezebb. Nemrégen egy már majdnem teljesen kifejlett, de még nem önálló kenderike-fiókát hoztak hozzám, ráadásul egy távolabbi településről. Mint elbeszélték, előző délután találták a temetőben, a fűben. A hölgy egy darabig figyelte, de nem látott a közelben madárszülőket, hát elhozta, nehogy macska kapja el. (A szülők meglehet, éppen a hölgy közelsége miatt nem közeledtek, mert rejtőzködőek, félnek az embertől.) A fióka teljesen ép, erős kicsike volt, torkaszakadtából kiabált a szülei után, akkor már jól kiéhezve, hiszen nem tudták etetni. Láttam, hogy ez a tipikus eset, amikor nem lett volna szabad kimenteni a szülei közeléből. Már késő volt visszavinni az eredeti helyre, ahol megtalálták (nem is hazafelé indultak), bár ez lett volna az egyetlen okos cselekedet. A fióka rettegve, szinte sikoltozva egyfolytában a szüleit hívta, látástól vakulásig, tőlem pedig semmit nem volt hajlandó elfogadni Próbálkoztam a vízben felfőzött grízből, kukoricadarából, főtt tojásból, sárgarépából, zöldből, tojáshéjjal, vitaminokkal kiegészített begyváladék-utánzattal (valami hasonlót, bár más ízűt, összetételűt kaphat a szülőktől), műanyag kiskanállal töltögetve a kifeszített csőröcskébe, de legfeljebb egy-egy korty sikerült, aztán kiköpködte. Próbálkoztam frissen vedlett, könnyen emészthető lisztkukaccal is ebből még egy-két falatkát jobban le lehetett ügyeskedni a torkán, de aztán azt is elutasította. Visszatéve a helyére, folytatta a szívszaggató sikoltozást a szülők után. Számomra is szakadatlan szenvedés volt a kínlódását látni, tudván, hogy hamarosan vége lesz, és hiába minden próbálkozás, nemigen tudok segíteni rajta. Harmadnap este pusztult el. Gondoljuk meg, ha kóbor 4
Madártani érdekességek macska talált volna rá, az is hamarabb, kevesebb kínlódás után végez vele. A napokban Szigetszentmiklósról kértek segítséget. Egy ismerős kislánya tengelicfiókát talált és elhozta hozzájuk. Hasonló volt a helyzet, ez a fióka sem nyitotta már az embernek a csőrét, nem tudták etetni, itatni. Mit tegyenek? Javasoltam, hogy a lehető leggyorsabban vigyék vissza oda, ahol megtalálták. Így is történt. Hozzám került olyan (szintén fölöslegesen kimentett ) tengelicfióka is, amelyik szépen nyitotta a csőrét (fiatalabb volt), csak mire rájöttem, mi a legmegfelelőbb neki, már túlságosan legyengült, megbetegedett, s végül kb. egy hét múlva elpusztult. Meg olyan is, amelyik már röpképesen, túl volt a szocializációs időszakon, tőlem nem fogadott el táplálékot, a papagájaimtól viszont kéregetett. Őt gyorsan visszairányítottam a találati helyére. Azt se felejtsük el, azért is a madárszülő táplálása a legmegfelelőbb, mert a szülő begyváladéka is tartalmaz specifikus immunanyagokat, amelyek a fertőzések ellen védik a kicsikét. Ha ezt nem kapja meg a kismadár, ráadásul a megváltozott környezet, a megváltozott táplálék, a szülők hiánya mindmegannyi stressz-tényezőként hat, a fióka nagy valószínűséggel megbetegszik, rosszak az életkilátásai. Röviden: Ne mentsük meg a fiókát a szüleitől! Dr. Molnár Lívia Tel.: +36 (52) 481-683 Mobil: +36 (20) 545-9411 Nézzék meg Facebook oldalunkat is: www.facebook.com/columba.madarvedo TÁMOGATÓNK E-pet Díszállat Kereskedés Debrecen, Szent Anna - Varga utca sarok www.epet.hu shop@e-pet.hu Tel.: (52) 311-530 (52) 890-439 Nyitva tartás: hétfő szombat: 9.00 19.00 vasárnap: 9.00 13.00 Májusban véget ér a madárvonulás hazánkban, megjönnek a legkésőbb érkező fajok, a kék vércsék és a szalakóták is. A költés javában zajlik, de ebben a hónapban sok érdekes kóborló fajjal is találkozhatunk országszerte. Vannak olyan madárfajok, melyek egyedei csak kikelésüktől számított második, vagy akár ötödik évben válnak ivaréretté, így a párválasztás idejéig kóborolnak. Ilyen rendszeresen megfigyelhető egyelőre kóborló példányai vannak a pásztorgémnek (Bubulcus ibis). Május végén a Kardoskúti tónál került elő egy adult példány. Nem hiányozhat a felsorolásból a hazánkban egyre több helyen megjelenő és költő bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) sem. Igaz, hazánkban már régóta nem költenek, de egész nyáron találkozhatunk a darvak (Grus grus) kisebb csapataival, hiszen az ivaréretlen egyedek, vagy olykor néhány idősebb madár egész nyáron az Alföldön, főleg a Hortobágyon időzik. Az ősszel nálunk átvonuló és most Finnország és Svédország mocsaraiban költő példányok ebben az időben már a kikelt fiókáikat gondozzák. Szinte hihetetlen, hogy ezek a kiscsirke nagyságú madarak néhány hónap múlva több ezer kilométert repülnek telelőhelyeikre. forrás: www.birding.hu Konyhás István Fotó: Konyhás János 5
A hortobágyi gyógyító a Radiográfus főszerkesztőjének interjúja dr. Déri Jánossal Fotó: Veres Hajnalka Dr. Déri János egy bejelentést követően sérült sas keresése közben 2008-ban Milyen előzményei vonnak a Madárkórház megalapításának? 1984 óta vagyok Hortobágyon állatorvos, azóta végzem ezt a munkát. Tudták rólam, hogy szeretem a madarakat, és mint a Hortobágyi Állami Gazdaság, később Hortobágyi Lúdtenyésztő Rt., majd a Hajdú BÉT Rt. lúdállományait országosan ellátó állatorvosa értek is hozzájuk. Ezért a sérült, beteg vadmadarakat hozzánk hozták a hortobágyi pásztorok, vadászok, madarászok. Kezdetben a lakásunk konyhaasztalán műtöttem, és a padláson tartottuk a kezelt madarakat. 1991-ben a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai, Dudás Miklós és Sándor István meghívtak a HNP akkor alakult Górés tanyai Ragadozómadár Repatriáló Állomásának állatorvosi ellátására. Akkor tanultam el solymász barátomból, dr. Lakos István orosházi humán baleseti sebésztől az állatorvoslásban nálunk abban az időben még nem alkalmazott csontsebészeti technikákat, melybe az egyre több szárnytörött ölyv, gólya és sas gyógyítása során egyre inkább belejöttem. Mivel a Górés tanya megközelítése az év nagy részében járhatatlan földút miatt nehéz volt, és a műtött madarak utókezelése ott a mai napig nem megoldható, az intenzív ellátást igénylő madarakat behoztam hortobágyi lakásunkba. Amikor megtelt a garázs, a folyosó és a fürdőszoba is, akkor valamit tenni kellett. Dr. Aradi Csaba, a HNP akkori igazgatója javasolta, hozzunk létre egy alapítványt, hogy az akkor már évi 2-300 madár gyógyítása során felmerült, egyre növekvő költségeket pályázati forrásokból tudjuk finanszírozni. Ehhez kellett egy kórház, és a madarak elhelyezésére megfelelő röpdék kialakítása. Hogyan választották ki a kórház megfelelő helyét? Miért pont Hortobágyra esett a választásuk? A kórházat hortobágyi lakásunk melletti épület megvásárlása és átalakítása után rendeztük be, 1999-ben. Ekkor hoztuk létre a Madárkórház Alapítvány is. Azért itt, mert a betegek ahogy egy kórházban elvárható egész napi felügyeletet igényelnek. Mivel főállású munkám, mint hatósági állatorvost ide kötött, szabadidőmben így tudtam ellátni ezt a feladatot. Egyébként Hortobágy, Európa egyik legfontosabb madárélőhelye, vonulási központja, ahol legnagyobb számban fordulnak elő akár ritkaságnak is számító madárfajok. Ahol sok a madár, ott a betegek, sérültek is nagyobb számban találhatók, ezért kell ide a kórház is. Később, megvásároltuk a szomszédos, volt gazdasági garázsépületet, ahol a megelőzést szolgáló természetvédelmi szemléletformálás céljából 2002-ben madármentő kiállítást hoztunk létre, mely, mint a 2006- ban uniós támogatással épült Madárpark látogatóháza, a Madármentő Kiállítás mellett Öko-teleháznak, és Európában egyedülálló Látványkórháznak ad helyet. A Madárpark és a Látványkórház Hortobágy új turisztikai látványossága, melyet évi 30-40 000 látogató keres fel. Melyek a leggyakrabban előforduló problémák a kórházba kerülő madaraknál? A kórház felszereltsége, és a szakmai felkészültségünk miatt gyakrabban kerülnek hozzánk azonnali műtétet igénylő baleseti sérültek, mint más mentőhelyekre, kórházbakba. Emellett évszakok és fajok szerint jellemző problémák, mint a téli-tavaszi mérgezések, nyári fiókamentések, és egész évben, de főleg az őszi esőzések alkalmával gyakoribb áramütések miatt kerülnek be betegek. A gyakorlata során, mi volt a legsúlyosabb, vagy legérdekesebb eset, ami pozitív eredménnyel végződött; pl. a madár meggyógyult és visszakerült a szabadba? Mindenképpen Nyaktekercs, a nyakát 360 fokon túl tekerő és emiatt maga körül búgócsiga módjára forgó rétisas esete. Valószínűleg szerves foszfát észter hatóanyagú rovarirtó szer mérgezés késői idegrendszeri tünete lehetett, mely a tudomány mai állása szerint sem gyógyítható, és bármely állatorvos elaltatta volna. Három éven át próbálkoztam, míg végül sikerült meggyógyítani, és egy évi felkészítés után szabadon engedni. A gyógyulás kulcsához az vezetett, hogy bekameráztuk és kiderült, csak akkor forog, amikor tudja, hogy nézik. Valamilyen okból túlreagálta a külvilág ingereit, és egyfajta pszichológiai kezeléssel sikerült fokozatosan leszoktatni erről. Innen jött az ötlet az egy irányban átlátható, hangszigetelt üvegfal alkalmazására a Látványkórházban, ahol úgy tudjuk megfigyelni a betegeket, hogy nem vesznek tudomást róla. TÁMOGATÓNK MALOMPARK 4027 Debrecen Füredi út 27. www.malompark.hu TÁMOGATÓNK 6
Milyen orvosi eszközparkkal rendelkezik a kórházuk? Van isoflurános altatógéppel felszerelt műtő, röntgen, laminál boxos bakteriológiai labor, bioptrom lámpa, orvosi lézer, hagyományos és Voll-féle elektroakupunktúra, magnetoterápia. Hogyan oldják meg a sérült madarak képalkotó vizsgálatait, amikor arra szükségük van? Rendelkeznek saját eszközparkkal, vagy ahhoz a madarakat el kell szállíttatniuk egy nagyobb állatkórház radiológiai egységébe? Rendelkezünk saját röntgengéppel és automata hívóval is. Ha saját röntgenberendezéssel rendelkeznek, ki az a szakember, aki kivitelezi a felvétel beállítását, a képek előhívását, valamint ki állítja be a sérültet? Kuratóriumi elnökünk, dr. Kiss József, klinikus szakállatorvos, dr. Beregi Attila PhD, egyetemi docens, és jómagam készítjük a felvételeket, és állítjuk be a betegeket. Milyen állapotban készítik a felvételeket a sérült madarakról? www.facebook.com/madarpark A műtétek során általában altatott állapotban röntgenezünk, ha mégis éber állapotban szükséges, az altatás kockázata miatt, akkor beöltözünk ólomba. Miben segítik munkájukat a különböző röntgenvizsgálatok? Röntgen nélkül nincs műtét, ezért előtte, utána, és a gyógyulás nyomon követése során kéthetente röntgenezzük a betegeket. A röntgenvizsgálat nemcsak a traumás betegeknél, hanem akár fertőző vagy belgyógyászati, alkalmanként szaporodásbiológiai eseteknél is rutinszerűen használatos. Ultrahang lehetőségünk jelenleg nincs. Látogatásom során egy fantasztikusan jól kialakított, átgondolt helyszínt és nagyon rendezett körülmények között tartott madarakat láthattam. Mindez már a gyógyulásukhoz vezető első lépcső is lehet. Hogyan tudják mindezt fenntartani a mai nehéz gazdasági helyzetben? (külön személyzet, támogatók stb.?) Hat fő állandó dolgozó mellett jelentős megtakarítást jelent az önkéntesek foglalkoztatása. Évi 50-60 önkéntest Szeretettel várjuk 2012. június 16-án, a Múzeumok éjszakáján! Legyen erre az éjszakára az önkéntesünk! Kövessen minket a Facebookon is! Vegyen részt az erdei fülesbagoly, kuvik, macskabagoly és gyöngybagoly fiókák vadászatra szoktatásában! Figyelje meg velünk, melyikük sikeres a vadászatban, jöjjön el június 23-án a táltosnapra, és a tűzön járás után, 11 órakor élje át velünk a legügyesebb baglyok szabadon engedésének pillanatait! fogadunk, akik közül többen évek óta visszajárók. Az önkénteseknek szállást és étkezést, munka- és védőruhát biztosítunk, utazási költséget térítünk. A kórház fenntartását a Madárpark látogatóinak belépőjegyeiből, kiadványaink, és bizományos emléktárgyak forgalmazásából, támogatóink adományaiból, de főként az SzJA. 1 %-os felajánlásaiból finanszírozzuk. Szerintem egy nagy lehetőség, hogy a látogató bepillantást kaphat a kórház életébe, a folyosóra, a rendelőre, valamint láthatja, milyen sérült vagy beteg madarak kerültek be a kórházba. Hogyan jött ez az ötlet, hogy a kórház kapuját megnyitják a látogató közönség számára is? Ez nem zavarja őket a gyógyulásban? Amikor a kórház régi helyén működött, és a híradásokból értesült a nagyközönség pl. a tiszai ciánszenynyezés során kézre került, és nálunk gyógyuló rétisasról, látogatói csoportok tömegei voltak kíváncsiak a munkánkra, és elért eredményeinkre. A műtőbe, és a lábadozó madarak körleteibe semmilyen szempontból nem kívánatos a látogatók belépése. Viszont aki támogat, szeretne megbizonyosodni arról, hogy a pénze jó helyre került-e. A megelőzést szolgáló szemléletformálás matt hoztuk létre a Madármentő Kiállítást, és később Nyaktekercs fentebb leírt gyógyulása kapcsán az egy irányba átlátható üvegfalú Látványkórházat. Így a gyógyuló madarak nem vesznek tudomást sem őket megfigyelő orvosról, sem a látogatók tömegeiről. Milyen kitűzött céljaik vannak a jövőre nézve? Szeretnénk egy oktatóközpontot létrehozni, ahol az általunk megszerzett ismereteket tovább tudjuk adni akár egyetemi gyakorlati oktatás, akár erdei iskola keretei között. A látogatók, önkéntesek, és az erdei iskola résztvevői számára ifjúsági szállást működtetünk, melyet fejleszteni kívánunk. Ennek érdekében keressük az erre irányuló pályázati forrásokat. Németh Katalin főszerkesztő, Radiográfus Szerkesztősége 7
Látogasson el hozzánk! Hortobágyi Madárpark a 33-as út mentén www.madarpark.hu látványkórház gyerekröptető madármentő kiállítás Címünk: Hortobágy 4071, Petőfi tér 6. madárkertek csodalibikóka www.madarkorhaz.hu TÁMOGATÓNK Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.