A vidék többet kínál az országnak, mint amit az ország elvár a vidéktől. ÖSSZEFOGÁS A VIDÉKÉRT * * Megvitatta a Programtanács 2005. június 27-i ülése.
Ez év március 4-én civil kezdeményezésre megindult a Párbeszéd a vidékért mozgalom. A mozgalom célul tűzte ki az aktív vidékpolitika megindítását, korunk nagy tudományos-technikai, politikai, gazdasági, társadalmi, szellemi átalakulásai közepette. A Párbeszéd a politikusoknak, az értelmiségnek, közöttük a kutatóknak és a civil társadalomnak köztestületek, vállalkozók, önszerveződések tagjai, egyházi személyek közös vitafórumait teremtette meg. Az ország különböző részein rendezett szakmai és lakossági fórumokon elhangzott javaslatokat összegeztük, amelyeket átadunk a megbízó kormánynak és a működésünket mindvégig jóindulattal, segítőkészséggel kísérő parlamenti politikai pártoknak. Ugyanakkor kijegecesedtek bizonyos alapelvek, amelyeket Összefogás a vidékért címmel elkészült szövegben rögzítettünk, és amelyik kéri a kormányt, hogy forduljon az Országgyűléshez Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehívása érdekében. Ez az intézmény biztosíthatná, hogy a mos megkezdett és különböző irányból érkező szándékokra épülő vidékpolitikai kezdeményezés a következő hét esztendőre intézményesüljön. A Párbeszédben részt vevő egyének és intézmények azt kérik a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől, hogy új vidékpolitikai programot kezdeményezzenek, és e célból törvényt fogadjanak el. Mi indítsa erre az Országgyűlést? Az Országgyűlés egyetértően törekedjen az állampolgárok esélyegyenlőségének megteremtésére. Ez az esélyegyenlőség legyen független nemcsak nemtől, kortól, származástól, szociális betagozódástól, hanem lakhelytől is. A lakhelytől független esélyegyenlőség biztosítása természetesen új terheket ró az állampolgári közösség egészére, megkívánja, hogy az állam tisztázza: mit vállalhat magára közfeladatként a lakóhelyből származó hátrányok kiegyenlítéséből. A polgárnak joga van lakhelyét szabadon kiválasztani, és joga van tudni, hogy választott lakhelyén miről kell magának, és miről az adófizetői közösségnek (államnak) gondoskodni. A lakhelytől független esélyegyenlőség elsősorban a vidéken hiányzik. Az Országgyűlés egyöntetűen törekedjen arra, hogy államterületünk természeti értékei, a talaj, a levegő, a növény- és állatvilág sokfélesége fennmaradjon, és hogy ezek kínálkozó adottságait az állampolgárok érdekében a legésszerűbb módon kihasználjuk. A vidék a természeti sokféleségnek nemcsak kiterjedt színtere, hanem olyan térség is, amelyik új típusú gazdasági aktivitásokat, egyéni életprogramokat, egészségügyi életkörülményeket kínál. 2
A Párbeszéd résztvevői úgy látják, hogy a vidéki térségekben fokozottan jelentkeznek azok a társadalmi bajok, amelyek együtt járnak az országunkban az utóbbi 15 esztendőben lezajlott változásokkal. Úgy látják, hogy az oly sok előnyt hozó politikai rendszerváltásnak, a piacgazdaság kiépülésének és az uniós csatlakozásnak és Magyarországot is elért új tudományos-technikai forradalomnak vannak társadalmi vesztesei és az államnak vesztes térségei. Ezek a térségek elsősorban vidéken találhatók. Tekintse az Országgyűlés az új vidékpolitikai programot hosszú távú programnak, amely az eddigi, korábbi és most is folyó akciókra és az EU kínálta lehetőségekre, valamint az európai elvárásokra épít. Mind a Párbeszéd résztvevői, mind az Országgyűlés nyilvánvalóan látja, hogy a fentebb jelzett társadalmi konfliktusok és életszemléletváltozások több esetben évtizedekig elhúzódnak. Keletkezésük és oldásuk nem igazodhat a parlamenti politika négyéves periódusaihoz. Ezek kezeléséhez és oldásához részben hosszú távú programokra, részben a parlamenti pártok közötti méltányos együttműködésre van szükség. A Párbeszéd során úgy láttuk, és ezt hangsúlyozni szeretnénk az Országgyűlés számára is: a demokrácia kiteljesítése megköveteli, hogy a politikát közelebb vigyük a polgárokhoz. Erre a lehetőséget is kínálja korunk új ismeretközlési és érintkezési kultúrája. Ezért is olyan vidékpolitikai programot kezdeményez, amely együttműködést teremt a politikusok, az értelmiség benne a kutatóértelmiség és a lakosság legszélesebb rétegei között. I. A VIDÉKI TÉRSÉGEK FELÉRTÉKELŐDÉSE Az új vidékpolitikát olyan korban indítjuk, amikor a világban és Magyarországon a településszerkezet amúgy is nagy, spontán átalakuláson megy át. Kortényezők és a vidék A településszerkezet spontán átalakulását megindította, és mind jobban meghatározza az emberiség új ipari-technikai eszköztárának gyors gazdagodása. A közlekedés, az ismeretközlés ezen belül is az informatika átalakítja a gazdaság szerkezetét, átalakítja az emberek érintkezési kultúráját. Mind erősebb a tőke és az üzemi koncentráció. Ez bővíti a termelési, igazgatási, kereskedelmi és kulturális központok telephelyeit, a városi térségeket. E városias térségek a piac elve alapján is vonzzák más településekről a munkaerőt, mivel a polgároknak biztosabb munkát, jobb képzést és jobb egészségügyi-technikai 3
környezetet kínálnak, mint a központoktól távol eső települések. Fennáll egyes vidéki térségek elnéptelenedésének veszélye. Mindez a spontán átrendeződés olyan korban történik, amikor éppen az új technika lehetővé teheti, hogy a termelési-igazgatási központoktól távol eső térségekben is az emberek jó életminőségben éljék le életüket (műholdas televízió, internet, tömeges személygépkocsiközlekedés, gyors, jó minőségű építkezési, fűtési, háztartási technikák stb.). A polgárok mozgási- és ismeretrádiusza kibővülhet. Az emberiség történelmében először nyílik arra lehetőség, hogy a vidéken (kisvárosokban, falun, tanyán) élő emberek a városiakhoz hasonló emberi-kulturális esélyeket teremtsenek maguknak. Az új tudományos-technikai forradalom ezen áldása, a városi és vidéki életminőség egymáshoz közelítése csak azokban az államokban bontakozhat ki, ahol az állam a vidékpolitikára különös figyelmet fordít, vidékfejlesztési programokra vállalkozik. És ezzel egyensúlyban tartja a piaci alapon egyoldalúan változó településszerkezetet. Erre az egyensúlyra törekednek évtizedek óta a nyugat-európai államok. Ott az utóbbi évtizedekben felismerték, hogy az államok kiemelt feladata az, hogy a városok után a vidéki térségekben is biztosítsák az elérhetőséget (úthálózat, internet stb.), a korszerű kulturális-egészségügyi, technikai környezetet. (Ahogy ezt a városokban évszázadok óta biztosítják.) A vidéki térségek lakottsága közhaszon ezt ismerték fel kimondatlanul is Nyugat-Európában. Ezért is 2000 óta az Európai Unió a tagállamokat különösen határozott vidékpolitikára ösztönzi, növekvő összegeket fordít vidékfejlesztésre. A vidék közhaszna Miért tekinti az Európai Unió és mi is a vidékfejlesztést közhaszonnak? Miért érdemes ezekben az években az állampolgári közösség egészének megtermelt bevételeiből aránylag többet fordítani a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítására? Miért állítják, hogy az államterület minél teljesebb lakottsága közhaszon? A választ korunk termelési kultúrájának fejlődésében és a természeti környezetre gyakorolt hatásában találjuk meg. Tájgazdálkodás, környezetvédelem. Az új tudományos-technikai forradalmak megkönnyítik az életet, lehetővé teszik a növekvő létszámú emberiség eltartását, de egy időben megnövelik a természeti környezet terhelését. A mind nagyobb iparcikk-termelés, az ásványi energiahordozók felhasználása, a kemizálás előrehaladása azonban fokozottan rombolja, szennyezi egyik életfeltételünket, a természeti környezetet. 4
A kibontakozó globalizáció új termelési rendszereket és az emberek kulturális látószögének bővülését, értékek cseréjét, új szellemi értékek keletkezését hozza magával. De a globális érintkezés, kereskedelem egy időben olyan növény- és állategyütteseket hord egyik földrészről a másikra, amelyeknek ott nincsenek természetes ellenségei. Az élőlényegyüttesek sok évezredes lokális egyensúlyát a növény- és állatvilágban is megbontják. Mindezen ellentmondások felismerése magyarázza, hogy az utóbbi évtizedek politikai és közgondolkodásában a természetvédelem, a tájgazdálkodás döntő szempont lett a közösségirányításban. Ember és természet új egyensúlyának megteremtése minden fejlett állam és társadalom egyik vezéreszméje. A természetgondozás természetesen nemcsak a vidéki, hanem a városi társadalomban is megkövetelt. De talaj, víz, növény- és állategyütteseink élőhelyei túlnyomóan mégis csak a vidéki térségek. Ezek karbantartása közfeladat. Ezt a közfeladatot pedig csakis a helyben lakók (a vidéki lakosok) tudják ellátni. Az Európai Unión belül az embert körülvevő természeti táj megbecsülését, karbantartását, a környezetbarát magatartás kifejlesztését immáron nemzetközi egyezmény mondja ki, amelyhez ez év áprilisában Magyarország is csatlakozott. Megújuló energiahordozók. Felértékeli a vidéket a környezetbarát energiagazdálkodás igénye is. A vidék a 21. századi ún. kiegészítő energiaforrások (bioenergia, megújuló energiaforrások) megtermelésének színhelye lesz. Az európai mezőgazdálkodási szerkezetváltás egyik célja éppen a növényi energiahordozók termelésének fokozása. A vidék tehát a 21. századi energiaprogramokban felértékelődik, és növeli a városiak számára is közhasznát. Új értékrend: életminőség. A vidék közhasznát, a vidék felértékelődését hozza magával az utóbbi évtizedben az emberi értékrendek változása is. A fejlett államokban az egészséges emberi életvitel értéke nő, és ennek egyik tartozéka az egészséges természeti környezet (levegő, víz, növény- és állatvilág). A vidéki térségek nemcsak a helyben lakók egészségesebb életvitelére nyújtanak lehetőséget, hanem a városi ember szabadidejének eltöltésére is. (Városi emberek második lakhelye, falusi turizmus, üdülés stb.) Az unió ezért is előnyben részesíti a tengerpartok, hegyvidékek, a ritkán lakott területeken folytatott természetgazdálkodást, az ott élő emberek munkához jutását, helyben maradásának biztosítását. 5
Mezőgazdálkodás, élelemtermelés. Külön kell szólni a mezőgazdálkodásról, amikor a vidék politikai-gazdasági és szellemi-lelki felértékelődéséről beszélünk. Ma az európai és magyar vidék lakosságára már csak részben jellemző az, hogy élelemtermeléssel foglalkozik. Mégis mind Európában, mind Magyarországon a vidékpolitika szorosan összefonódik a mezőgazdálkodással. Élelmet termelni ugyanis csakis (vagy főként) vidéken lehet a jövőben is, azaz a vidék szükségszerűen összekötődik az élelemtermeléssel. Az Európai Unió azért is támogatja kiemelten a mező- és erdőgazdálkodást, mert az utóbbi évtizedben tudatosult: az élelemtermelés egyben környezet-karbantartás is. Igaz ugyanakkor: átalakul a mezőgazdálkodás fogalma. A mezőgazdálkodáson belül mind nagyobb súlyt kap a nem élelemtermelőtájfenntartó tevékenység. Továbbá: a környezetgazdálkodás (tájgazdálkodás) ugyanazt a típusú szakmai felkészültséget kívánja, mint az élelemtermelés, tehát az élelemtermelés és tájgazdálkodás nem válhat szét. És végül: Magyarország területének igen nagy hányada (70%) alkalmas élelemtermelésre, és az összes terület 50%-a kiváló minőségű talaj. (Ez az európai államok között a legmagasabb arány.) Ha ehhez a kedvező éghajlati és kiemelkedő vízgazdálkodási adottságainkat vesszük, akkor a magyar mező-, erdő és vízgazdálkodás az ország egyik nagy jövőbeni lehetősége. Az új ipari üzemek térsége. A vidék területtartalék az új, kissorozatokban gyártott iparcikkek üzemeinek. Sőt, vidéken építhető ki a magyarországi élelemtermelés megújítandó hazai feldolgozó bázisa, amely kiépítés az egész mezőgazdálkodás életre keltésének egyik fontos feltétele. Az unió szerkezete. A vidékfejlesztés közhasznára figyelmeztet bennünket az EU szerkezete is. Az unió az első olyan területigazgatási egység a történelemben, ahol a polgárok nem fizetnek közvetlen adót, hanem a befizetők az egyes nemzetállamok. A nemzetállamon belül pedig a gyenge adófizető képességű tömegek visszahúzzák az állam teljes adófizetői képességét. A gazdag város teljesítményét végső fokon leronthatja a szegény vidék. Ezért az unió államai rákényszerülnek egy új típusú szociálpolitikára, amelynek központjában már kevésbé a szegény egyének netán a munkanélküliek segélyes támogatása áll a gazdagok adóforintjából, hanem jobban a szegény emberek hozzásegítése a boldoguláshoz. Az államok fejlesztik az infrastruktúrát elérhetőséget, oktatást, egészségügyet a vidékies térségekben, hogy ezzel ösztönözzék a befektetőket, megakadályozzák a vidéken szegény 6
övezetek kialakulását. A nyugat-európai államokban ugyanakkor arra is figyelnek, hogy az Európai Unió az államok által befizetett pénzösszegeket pályázatok útján juttatja vissza az EU (illetve a nemzetállam) polgáraihoz. És e támogatásokra nem az államok, hanem a helyi polgári közösségek pályázhatnak. Az unió jelentős vidéktámogatási (benne területfejlesztés, úthálózat, szociális és egyéb célú) összegeihez tehát csakis egy életerős, jó eltartóképességű vidék férhet hozzá, ahol erős az adófizetői közösség és művelt a középosztály. II. HATÉKONY VIDÉKPOLITIKA ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS A magyar politikai és értelmiségi elit korfeladata tehát a hatékony vidékpolitika és a jól kidolgozott vidékfejlesztés működtetése. Tisztázni kell mindenekelőtt a vidékpolitika és a vidékfejlesztés tevékenységi körét, felülvizsgálni eddigi intézményrendszerét. A vidékpolitika Vidékpolitikán értjük a vidékies térségekben folytatott szakpolitikai aktivitás összességét. Ez jelenleg az ország területének 80%-át, a lakosság 50%-át érinti. A vidékpolitika elsődleges célja a vidéken élő emberek és a természeti környezet életminőségének javítása. Célja továbbá a településszerkezet egésze működőképességének biztosítása, mindenekelőtt a város és vidék (városok és vidékek) harmonikus egymásra épülésének segítése. Célja: országos program kidolgozása, a más európai térségekhez illeszkedő ágazati, politikai stratégiák kidolgozása és a szakpolitikák koordinálása. A vidékpolitika tehát nem egy tárca dolga, hanem a politikai gyakorlat egészének szempontja. A termelés, tájgazdálkodás, infrastruktúra, művelődés, szociális és egészségpolitika, területfejlesztés összessége. Az aktív vidékpolitika korában tehát ma és holnap indokolt a kormányzaton belül összehangoló, tárcák feletti szervezet kiépítése. A vidékpolitika a mindenkori kormányzat, az országgyűlés bizottságainak (pártjainak), valamint az önkormányzatok és a civil szervezetek dolga. Indokolt tehát a pártpolitikai intézményeken kívül olyan szervezet kialakítása, amelyik a civil és érdekvédelmi szervezetek összhangját is biztosítja. A vidékpolitika hosszú távú politikai-közéleti aktivitás, azaz átíveli a négyéves kormányzati periódusokat. Indokolt tehát a vidékpolitikában olyan intézmény működtetése, amelyben minden országgyűlési párt jelen van. Így a vidékpolitika a pártok közös felelősségén nyugodhat, nem árthat annak a parlamenti váltógazdálkodás sem. Vidékfejlesztés 7
A vidékfejlesztés a vidék konkrét fejlesztési projektjeinek összessége. Szükségszerűen egy tárca a gazdája, hiszen szükséges egy, az európai intézményekhez igazodó adminisztráció. A vidékfejlesztés Európában a mező- és erdőgazdálkodást menedzselő tárcához tartozik, az unión belül is a CAP, a közös agrárpolitikai egyik pillére. A hagyományos élelemtermelés-központú mezőgazdasági kormányadminisztráció mindinkább három aktivitási területet fog át: élelemtermelés, tájgazdálkodás és vidékfejlesztés. 8 III. HATÁROZAT A NEMZETI VIDÉKPOLITIKAI TANÁCS LÉTREHOZÁSÁRÓL A Magyar Országgyűlés, a fentebbi alapelveket szem előtt tartva kérje a parlamenti pártokat és a civil szervezeteket aktív vidékpolitikai programok kidolgozására. Határozza el a vidékpolitika előnyben részesítését a következő Nemzeti Fejlesztési Tervben (2007 2013), és ennek segítőjeként létrehívja a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot a 2006 2013. költségvetési évekre. A Nemzeti Vidékpolitikai Tanács célja a) Hosszú távon (2006 13) biztosítani a vidék preferálását a kormányzati politikában. (A hétéves Nemzeti Fejlesztési Terv, tárcaközi kormányzati intézmény, többpárti parlamenti elfogadás.) b) Intézményes biztosíték a hosszú távú vidékpolitika érvényesítésére. c) Az NVPT új típusú politizálási fórum: azon részt vesznek a kutató értelmiségiek, cselekvő politikusok és a politika tényleges megélői, a civil lakosság képviselői. A Nemzeti Vidékpolitikai Tanács szervezete A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot az Országgyűlés küldi ki a kormány előterjesztésére. Abban helyet kapnak a mindenkori parlamenti pártok képviselői, a vidékfejlesztésben érintett minisztériumok küldöttei, tudományos kutatók, valamint az országos hatókörű civil szervezetek képviselői. A Nemzeti Vidékpolitikai Tanács jogosítványai és feladatai Az Országgyűlés a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot jogosítványokkal ruházza fel. Javasoljuk, hogy a Tanácsnak hét funkciója legyen: a) Programalkotó szerep. A Tanács a kormánnyal, illetve az országgyűlési bizottságokkal (pártokkal), érdekvédelmi és civil
szervezetekkel (köztestületekkel) egyeztetve, cselekvési tervet dolgoz ki a 2006-13 közötti időszakra. E cselekvési program javaslatokat tartalmaz azokra a törvényekre, kormány- és tárcaszintű jogszabályokra, amelyeket az eredményes vidékpolitika érdekében meg kell hozni, és amelyek első változatát a Párbeszéd a vidékért mozgalom szakmai és civil fórumain a civil társadalom a kormányzat, illetve a parlament részére megfogalmazott. b) Ellenőrző szerep. Figyeli az évi költségvetések tervezését, szakértői vélemények alapján állást foglal abban a kérdésben: a vidék előnyben részesítése megtörténik-e vagy sem. c) Helyzetfelmérő és tanulmánykészítő szerep. Folyamatos helyzetfelmérést végez a vidéki térségekben. (Mezőgazdálkodás, ipar és szolgáltatás, természet- és tájvédelem, a vidéki társadalom helyzete stb.) d) Javaslattevő szerep. A helyzetfelmérésekből és tanulmányokból származó tervekre javaslatokat tesz az egyes szaktárcáknak, illetve az Országgyűlés bizottságainak. e) Érdekegyeztető szerep. Az országos és vidéki, ezen belül is a városi és vidéki területfejlesztés állandó egyeztetése. (Eredményes és gazdag városok nélkül nincs gazdag vidék.) f) Ismeretterjesztő tevékenység. A Tanács terjeszti az elektronikus és nyomtatott média révén az Európában és itthon már kialakult eredményes település- és vidékfejlődés mintáit, segít a tárcák keretében működő területfejlesztő és falugazdák szakmai továbbképzésében. g) Folytonos párbeszéd. A Tanács az új típusú, polgárközeli politizálás eszköze is. A politikusok, az értelmiségiek, a civilek (gazdálkodók és érdekképviseleti szervezetek) fóruma. 9 Glatz Ferenc a Párbeszéd a vidékért Programtanácsának elnöke