T A R T A L O M Málé Károly: A 10 éves Eszak-hansági Erdészet tapasztalatai 385 Dr. Szász Tibor Ott János: A vágástéri munkák műszaki előkészítésének és művezetésének jelentősége... 390 Dr. Márkus László: Létszám és munkaidő vizsgálatok az állami erdőgazdaságokban 397 Szántó Gábor: Termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás Somogyban 404 Dr. Keresztesi Béla: Egyesült államokbeli tapasztalatok 406 Dr. rászlor Lajos: A muflon szőrférgessége 418 Dr. Fodor Tamás: Fácánjainkról 420 Dr. Nemky Ernő: Dr. Tuzson János születésének 100. évfordulójára 423 Dr. Papp László: 1-970 tavaszának időjárása 424 Irodalmi Szemle A nem ipari ágazatok ipari tevékenysége (Jérome R.) 427 A nyárfa felhasználása Olaszországban (Dr. Simon M.) 427 Űj, hordozható benzinmotoros gallyazőgép (Dr. Walter F.) 428 Adalékok a turisztikai szempontból fontos területek újraerdősítéséhez (Dr. Nagy Q.-né) 429 Az erdőgazdaságok lóállományának helyzete (Kolossváryné) 430 A hosszútávú faszükségleti prognózisok (dr. Sólymos R.) 430 Az 1969 70-ben megvédett kandidátusi értekezések ismertetése 430 Címkép: Fenyőerdősítés cserebogár ellen vegyszerezve (Ladánybene, Kiskunsági ÁEFG) (Foto: ERTI, Michalovszky I. felvétele) Hátlapon: Id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész legkedvesebb anyaga a fa C O J I E P W A H H E Mame K.: 10-TH jierane onbitw CeBepno-XamuarcKoro jiechhwectba 385 JJ-pCacT. Omm H.: 3HaqeHne Texm-mecKoíí noarotobkh H TexHHwecKoro pykoboactba npn jiecoceqhbix paőotax 390 JX-p Mapnyia Jl.: HccneAOBaHHH qhcjiehhocra H 3aTpaTt>i TpyAa B rocyflapctbehhbix jiecxoaax 397 CaHmo F.: BeAenHe nechoro xo3aflctba npoh3boactbehhbim KoonepaTHBOM B UIOMone 404 JJ-p Kepecmemu B.: CeneKqnH xrechbix npebechbix pactenuft B CIIIA 406 JJ-P Tlacmop Jl.: HepBHBoc-n, jierknx My<J).noHa 418 JJ-p <Podop T.: O HauiHx (J)a3aHax 420 JJ-p HeMKU E.: CTOjrerae co AHH powaehhh Ty>K0Ha HHoma 423 JJ-p Tlann Jl.: FIoroAa BecHw 1970 roaa 424 C O N T E N T S Máté, K.: Experiences of the ten year old state forest shop in the Northern Hanság region 385 Dr. Szász, T. Olt, J.: On the signifieance of the technical preparation and direction of felling operations 390 Dr. Márkus, JJ.: Investigations on manpower and working time requirement in the state forest enterprises 897 Szántó, &.: Forest management in the agricultural cooperatives of Somogy county 404 7Jr. Keresztesi, B.: Forest tree improvement in the USA 406 Dr. Pásztor, L.: Bristles-worm disease of the muflon 418 Dr. Fodor, T.: Reflexions on our pheasants 420 Dr. Nemky, E.: On the looth anniversary of dr. Tuzson's birthday 423 Dr. Papp L.: The weather of the spring 1970's 424 A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Dr. Fodor Tamás oszt. vezető h., MÉM Kiállítási Iroda, Budapest; dr. Keresztesi Béla igazgató, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest; dr. Márkus László tud. oszt. vezető, Erdészeti Tudományos Intézet, Sopron; Máté Károly erdészetvezető. Kisalföldi Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság, Mosonszentjános; dr. Nemky Ernő egyetemi tanár, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; Ott János tud. munkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred; dr. Papp László tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Kecskemét; dr. Pásztor Lajos főállatorvos, Vadegészségügyi Laboratórium, Budakeszi; Szántó Gábor Erdőrendezőség vezetője, Kaposvár; dr. Szász Tibor tud. osztályvezető, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest.
A 10 éves Észak-hansági Erdészet tapasztalatai M i T Í KÁItO I T 1970. őszén lesz 10 éve, hogy a Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az akkori területviszonyoknak megfelelően kialakította az Észak-hansági Erdészet földrajzi határait és ezzel 4751,00 ha terület aktívan bekapcsolódott az ország erdőgazdálkodásába. Azóta az Erdészet területe 6795,00 ha-ra gyarapodott, melyből 6125,00 ha íatermesztésre kijelölt. Erdészetünk feladata, hogy az erdőtelepítésre átadott sajátos hansági területeket a szakmai követelmények figyelembevételével lehetőleg gyorsannövő fafajokkal, elsősorban nemesnyárakkal, mielőbb betelepítse. A 10 év munkáját indokoltnak vélem értékelni olyan szempontból, hogy a feladatok megoldásában jelenleg hol tartunk, milyen következtetéseket kell levonnunk az eddigi eredményekből és milyen feladatokra kell felkészülni, hogy ez a munka a lehető legnagyobb hasznot hozza a népgazdaságnak. Az Erdészet területmegoszlása fafajok szerint az alábbi (1970. I. 1.): nemesnyár, mé, mk, kst, egyéb, összesen: telepítendő, nem erdősíthető, mindösszesen: 3430,00 ha 1300,00 ha 310,00 ha 82,00 ha 5122,00 ha 758,00 ha 245,00 ha 6125,00 ha Erdészetünk éves telepítési feladata országos viszonylatban is jelentős, az 1970. évi tervfeladat: erdőtelepítés, 364,00 ha (I. kivitel) erdőfelújítás, 104,00 ha (I. kivitel) összesen: ' 468,00 ha (I. kivitel) így Ez a tervszám kedvező időjárás esetén főleg ősszel túlteljesíthető. így 1971. évre kb. 300,00 ha erdősíthető terület marad csak feladatként, zömmel a Lébény község határához tartozó Figurákban. Az 1971. évi munkák elvégzése a vízrendezés és egyéb helyi sajátságos viszonyok függvénye. 1960. őszétől 1970. december 31-ig végzett, illetve tervezett erdőtelepítés 3120,00 ha, erdőfelújítás 435,00 ha, összesen 3555,00 ha-t tesz ki. 1970. január 1-i tényleges felmérés alapján az Erdészet nemesnyár területe 3430,00 ha (nem redukált terület). Az 1970 7 l-es években végzendő erdősítéseknél a nemesnyárak részére a megfelelő termőhely lényegesen csökken, így redukált területben mintegy
3i>Ű0,00 ha, enélkül kb. 4000,00 ha nemesnyárassal lehet számolni az eddigi telejjítések eredményeként. Mivel az Erdészet területének 65%-át a nemesnyárak foglalják el, a továbbiakban csak ezek értékelésére szorítkozom. /erüíef 1000 h a - 1. ábra: Nemesnyárasok korosztálymegoszlása 1970. január 1-én Az ábrából látható, hogy a nagyvolumenű erdőtelepítések a további munkák szempontjából nézve eléggé kedvezőtlen korosztály viszonyokat alakítanak, illetve alakítottak ki. Mindez nem jelenthet megtorpanást az elkövetkezendő években, hanem tudatos felkészülést követel, mind az Erdészet, mind az Erdőgazdaság részéről a robbanásszerű feladatok megoldására. A feladatok nagyságát még az is emeli, hogy a nemesnyárakon kívül közel 2000,00 ha mé, ffü által elfoglalt terület is belép a fatermelésbe, hasonló kedvezőtlen korosztállyal. A nemesnyárak fajtánkénti területmegoszlása: olasznyár (T 214') óriásnyár korainyár 50%-os területarány 30%-os területarány 20%-os területarány A korosztályviszonyokból adódik, hogy az elkövetkezendő esztendőben az Erdészetnek nemesnyár véghasználata szinte elenyésző lesz, viszont 1980-ra a nevelővágások mértéke a maximumot éri el. Közben adódik ilyen szélsőséges termőhelyen egy-egy rontott nyáras átalakítása, ami az eddigi tapasztalat szerint a területhez viszonyítva 10% körül becsülhető. Ez nem összefüggően, hanem ligetekben jelentkezik, s a területét fafaj cserevei szűkíteni lehet. A számokból kitűnik, hogy 1980-tól az Erdészet területén olyan mértékben emelkednek a fahasználati munkálatok, hogy a mai technikai felkészülés mellett elvégzésük lehetetlennek tűnik. Ezért koordinált műszaki fejlesztéssel már most fel kell készülni arra, hogy a következő üzemtervezés során mind a nevelővágások tervezése, mind a véghasználati besorolások teljes összhangban legyenek a legújabb erdőművelési irányelvekkel és az üzem lehetőségeivel is. így elkerülhetők lesznek az indokolatlan túltartások, vagy a megoldhatatlan besorolások. A kialakult helyzetünkből adódóan az javasolható, hogy a véghasználati kor megállapítását helytelen lenne 20 25, vagy 30 évben kimon-
Korosztály alakulás és a várható fatömeg vizsgálata Vizsgálat évei 1970. 1975. 1980. 1985. 1990. 1995. 1 5 éves. '. 6 10 éves 21 30 éves 3 1 ha Terület. 3430 ha 213 000 411 000 651 000 896 000 1 124 000 903 000 Folyónövedék, m 3... 47 500 72 500 75 000 63 000 48 000 44 500 Atlagnövedék, m 3... 26 000 51 000 41 000 42 000 42 000 37 000 Fatömeg 1 ha-on, m 3.. 60 120 190 200 320 260 dani, hanem azt erdőrészletenként, nemesnyár fajtánként külön-külön kell megállapítani. így elkerülhető lenne, hogy a gyengébb termőhelyen levő, növekedésükben kulminált állományokat túltartsuk és a jó termőhelyen álló állományainkat akkor termeljük le, amikor azok még folyónövedékükkel (15 20 m 3 -rel) jelentősen emelik az élőfakészletet. Ilyen megoldással a jelenlegi kedvezőtlen korosztályokat szét lehetne húzni és az aránytalanul nagy feladatokat is egyenletesebben lehetne elosztani és azokra felkészülni. Egyévtizedes munkánk értékelésekor méréseket és számításokat végeztem arra vonatkozóan is, hogy az Észak-Hanságban telepített nyárasokra évente milyen növedék rakódik fel, milyen fatömegekkel kell számolni az elkövetkezendő évtizedekben. Ennek értékelésére a dr. Magyar János által szerkesztett fatermési táblázatot használtam. A felmérés érdekében egy elméleti vágásfordulót tételeztem fel. Méréseink azt bizonyítják, hogy az 5 éves nyárasaink zömmel az I., II. fatermési osztályba sorolhatók és ahogy idősödnek, úgy illeszkednek be a különböző osztályokba. Megfigyeléseink alapján a leggyengébb fejlődésű nyárasaink sem mennek lejjebb a VIII. fatermési osztálynál. Itt már nyárasaink inkább kiligetesednek és ezzel is jelzik, hogy a szélsőséges viszonyokat pangóvíz, közeli feküréteg nem bírják tartósan elviselni. Ezen területeken kellő mérlegelés után fafajcserével lehet próbálkozni, peremvidéken kst-vel, belső részen ffű-zel, mé-rel vagy tudomásul kell venni, hogy gazdaságosan nem vonhatók be az erdőgazdálkodásba. Joggal vetődik fel az is, hogy mi okozza a nemesnyárak korosbodásával a fejlődési visszaesést az északi Hanságban. Az eddigi tapasztalataink szerint a kezdeti nagy növekedést biztosítja a jó talajelőkészítés, majd a rendszeres és többszöri gépi ápolás, a talaj szellőzöttsége és szerkezeti változása. A növekedésben mindaddig nem tapasztalható lényeges visszaesés, amíg valamilyen szélsőséges időjárás a kialakulóban levő viszonyokat meg nem zavarja. Ez lehet az átlagosnál vizesebb, de lehet aszályos esztendő is. A teljesen szélsőséges esetek kiegyensúlyozására berendezkedni előre lehetetlen, de nem is lenne észszerű, így azok hatása állományainkon mutatkozik (1965 66. belvizes évek).
A kedvezőtlen év, vagy évek után az állományok 2 3 év alatt elsősorban gyökérzet vonatkozásában regenerálódnak, majd megindul a kornak megfelelőbb fejlődés. Ez azonban már nem lesz olyan erélyű, hogy a kedvezőtlen évek elmaradt növekedését is pótolni tudja. Ha ezek a szélsőséges évek azonos vonatkozásban gyakoribb periódusban ismétlődnek, akkor erdeink állapota romlik, de ha közöttük legalább 5 6 év az átlagosnak megfelelően telik el, az erdők képe és fejlődése a nem optimálisnak mondható termőhelyen is k i elégítő. Azt is tapasztaltuk, hogy a nyár fiatalosok 10 éves koruk körül választ adnak arra, hogy mi legyen a további sorsuk, tehát gazdasági erdő, vagy csak pionír erdő fejlődik-e ki belőlük. Ezeket a pionír erdőterületeket egy tavaszi vagy őszi légifelvétel segítségével pontosan fel lehetne mérni és ennek alapján határozni a további teendőkről. A Hanságban állandóan új erdőművelési feladatok jelentkeznek, mivel az összefüggő, nagy erdőtestek igen nagy átalakító hatást gyakorolnak az egész termőhelyre, főleg a vízgazdálkodásra és a talaj átalakulásra. Vizsgálatuk továbbra is lényeges, mert értékelésük alapján lehet csak helyes irányban nevelni a hansági nyárasokat. Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a Hanságban nem lesznek az árterekhez hasonlóan magas növekedésű (30 méter feletti) nyárasok, de ennek ellenére gazdaságos a nyarak telepítése. Azt tapasztaltuk, hogy a Hanság szélsőségeit 1 Ifn Közlekedésre használt csatorna depónia (Üjrónafő 33/b) Fotó: Máté K. 10 éves olasznyár, 32 cm 0, 19 m magas (Üjrónafő 17/b). Fotó: Máté K. legkevésbé a korainyár bírja, ezért azzal a további próbálkozás indokolatlan. Biztonsággal lehet építeni viszont az olasznyárra és az óriásnyárra. 1968 óta telepített nemesnyár fiatalosaink 50 u /o-os arányban olasznyár, 30 /o óriásnyár és a termőhelynek megfelelően elegyítve 20% ffű, mé fajtákból tevődnek össze. Területünkön az olasznyár szinte mindenütt maga mögött hagyja az óriásnyárat is. Ez vonatkozik mind a növekedésére, mind az egészségi állapotára. A fafajok összehasonlítására rendelkezésünkre áll Üjrónafő község határában a 17/b erdőrészlet állománya. Az állományt 1960 tavaszán telepítettük,
vegyes összetételű soros elegyítéssel. A nemesnyár sorok 6 méterre voltak egymástól és soron belül pedig (1 m-es tőtávolsággal) a korainyár közé váltakozva került az olasznyár. Elegysorokban mé, ak, zsm, szny fafajok (1 m-es tő- és sortávolsággal) vannak. A területen elszórtan található még óriásnyár is, de csekély számuk miatt nem értékelhetők. Az óriásnyár itt túlhaladja a korainyárt, de lemarad az olasznyárral szemben; az olasznyár adatai: 1110 db 22 cm átlagos átmérő, 15 m átlagos magasság; a korainyár adatai: 846 db 12 cm átlagos átmérő, 10 m átlagos magasság. Egy törzs fatömege: olasznyár 0,25 m 3, korainyár 0,06 m 3. Az olasznyár jelenlegi hálózata 6 m-es sorköz váltakozó tőtávolsággal. Üzemi tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy ahova indokolt a nemesnyár telepítése, oda nyugodtan tehetjük az olasznyárat mindaddig, amíg jobb fafajhoz nem jutunk a nemesítés során. Már az 1965. és 1966-os belvizes években igen kedvező tapasztalataink voltak a füzekkel kapcsolatban. Azóta helyi szelektálással és külső beszerzésből (ER- Tl-től) rendelkezünk olyan fűz anyagokkal, hogy ott, ahol a nemesnyár telepítését az eddigi megfigyeléseink alapján nem tartjuk eredményesnek, ezek a füzek mé-rel elegyítve nem hagynak cserben bennünket. A jövőben feltétlen nagyobb szerepet kell a fűzféléknek szánni ilyen lápos területeken. A telepítési hálózatról az a gyakorlati tapasztalatunk, figyelembe kell venni elsősorban a tájjelleget (termőhelyet), az ápolások technológiáját, vékony választékok feldolgozási és értékesítési lehetőségeit és csak ezután kell a legkedvezőbbet kiválasztani. Véleményünk szerint a 8 9 m 2 -es indulási hálózat az, ami a hansági viszonyok közt a legjobban bevált a nemesnyárasok számára; mé, ffűz állományokban ez a hálózat 3 5 m 2 -re csökkenhet. E néhány gondolat után indokolt visszatérni a közölt táblázat tájékoztató adataira, s néhányat részletesebben elemezni. Az 1 5 éves korú nyárasoknak meglehetősen nagy a területaránya. A különböző termőhelyi adottságokból kifolyólag fejlődés szempontjából azonban később nem lesz ilyen egységes, de mégis e korosztály fogja befolyásolni legjobban az élőfakészlet gyarapodását. Az adatok alapján 1990 körül az Erdészet élőfakészlete nemesnyárból eléri az egymillió bruttó m 3 -t. Átlagnövedéke 1975, folyónövedéke 1980 körül éri el a legmagasabb számot, jelen adatokból következtetve. Az Erdészet bruttó fakitermelése pár év óta 6 8 ezer m 3 körül ingadozik, ebből 2 3 ezer m 3 a tisztításokból kikerülő vékony nyár anyag. 1975-re a fakitermelés eléri a 10 ezer m 3 -t, majd 1980 körül 40 ezer m 3 kitermelése látszik biztosítottnak. 1985. körüli esztendőkben elkerülhetetlen a nagyobb területek véghasználatának szorgalmazása és ekkor nem látszik lehetetlennek az évi 80 100 ezer m 3 bruttó fatömeg kitermelése. Ez a volumen meghaladja ugyan az évi átlag- és a folyónövedéket is, de a korábbi időszakban felhalmozódott évi átlagos véghasználati terület lehetővé teszi az ilyen méretű fahasználatot. A korosztály-táblázatot vizsgálva pedig egyenesen szükségszerűvé válik a nagyobb területek véghasználata. 1985 körül a folyónövedék már visszaesik, ami az állományok válogatását indokolja, hogy lehetőleg a legjobbak maradjanak a későbbi időszakra. Így is félő, hogy nem maradnak-e lábon túltartott állományok, mert időközben az előhasználati, erdőnevelési belenyúlásokat is el kell végezni. E számok láttán ma még csak elgondolkodunk, de egyben a következő évtized nagy feladatait is jelentik és erősen megszabják a tennivalóinkat. A faanyag letermelésére már rendelkezünk megfelelő gépi eszközökkel, de nagy feladatok várnak ránk a mozgatás, szállítás, rakodás és a kérgezés igazán nagy-
üzemű megszervezése terén. Itt vetődik fel a következő láncszem, az eszközök biztosítása a munkák elvégzéséhez. Ennek fontosságára csupán szabadjon utalni Az Erdő" 1969. 11. számában megjelent Kassai Jenő A fahasználati eszközigény vizsgálata" című cikkére. A tanulmány részletesen levezeti a vizsgált erdőgazdaságok eszközigényét és ebből máris látszik, hogy a termelés ilyen szintű megemelését az Erdőgazdaság a jelenlegi pénzügyi források mellett biztosítani nem tudja. Ennek igazolására megemlítem, hogy az Erdészet területén egyáltalán nem rendelkezünk még épített földúttal sem. A közlekedés nyomvonalául a csatornák depóniáját használjuk. Járművekkel ezeken a forgalom csak a nyári, száraz időszakban eszközölhető, de akkor is csak pár forduló erejéig, mert a kotús talaj kikátyúsodik és ez a közlekedés végét jelenti. Ha az eddigi beruházások és az elvégzett munkák eredményét hasznosítani akarjuk, e feladat megoldása elkerülhetetlen. Ilyen volumenű munkálatokat már nem lehet lökésszerűen, az időjárástól függően végezni, hanem folyamatos, magasszínvonalú tervezés biztosítása szükséges. A feltárás megindítása tehát szükségszerű. El kell kezdeni a feltárási alaptervben szereplő fő úthálózat kiépítését, hogy e téren is a leggazdaságosabb módszert lehessen majd üzemszerűen alkalmazni. Célszerűnek látszik olyan géppark kifejlesztése, amely az első időszakban a feltárás, később az anyagmozgatás, szállítás problémáit is enyhíti, vagy esetleg megoldja. A következő időszakban ki kell alakítani egy szalagszerű technológiát, magas gépesítettségi fokon, mert enélkül a munka elvégzése nem látszik biztosítottnak. A speciális erdőgazdasági gépek alkalmazását bizonyos mértékben megkönnyíti az, hogy az erdőtelepítések kivitele szabályos sorokban történik, így a gépek, vagy eszközök mozgása a sorok között ilyen szempontból biztosított. Azzal számolni kell, hogy a hansági problémák nem illeszthetők be az orzágos átlagproblémákba, hanem speciális felszereltséget igényelnek. A tájékoztatóból érezhető, hogy az északi Hanság erdészeti hasznosításának kialakítása a befejezéshez közeledik. Az erdőtelepítés befejezése azonban újabb megoldásra váró feladatokat ró az eléggé szélsőséges termőhelyen gazdálkodó vállalatra. A munkák végső eredményét értékelni ma még merész gondolat, de szükséges előre nézni, hogy a gyorsannövő fafajok hozamát kellő felkészültséggel és gyorsasággal tudjuk fogadni és a feldolgozó üzemekhez juttatni. A vágástéri munkák műszaki előkészítésének és művezetésének jelentősége D l. S Z Í S Z T I B O R. O T T J Á N O S A fahasználati munkák hazai végrehajtásának szervezettségi szintje és az alkalmazott eszközök, módszerek színvonala az elmúlt időszakban különböző mértékben fejlődött. Néhány műveletet kivéve jelentősen megnövekedett a gépesítettség aránya, tért hódítottak a komplex munkaszervezeti módszerek. Ezzel szemben magának a végrehajtásnak a megtervezése, munkahelyi irányítása, művezetése és műszaki ellenőrzése, végül az információ szolgáltatás az üzem számára általában alig lépett ki a kézi fakitermelésben is alkalmazott keretekből. Emiatt termelésünkben olyan tartalékok feltárására nyílik lehetőség, amelyek eddig az értékesítés javításán keresztül elérhető árbevétel, továbbá a gépek által biztosított termelékenység-növelési lehetőségek mellett nem tűntek számottevőnek.