A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2015. Te Deum 22. évfolyam 84. szám A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja 14-17. oldal

Tartalom Bodáné Gálosi Márta: Indul az Öko-suli 1 Besenczi Berta (11.D), Nagy Tamás (11.C), Soós Anna (10.A), Ráduly Adrienn (9.A): Találkoznak 2019-ben 2-6 Balog Bettina (11.A): Hi five! 7-8 Tarlós Ferenc (10.B): A színpadról ismerjük őket 9-10 Magyar Ágoston (10.E), Hajas Lilla (10.D): A Betegápoló Irgalmasrend 11-13 Fehér-Fekete 14-17 Ritter Anna (10.A): Találkozás Rita Prigmore-ral 18-19 Szinger Eszter (7.A): Lajos nap egy hetedikes szemével 20 Hammer Gábor (7.A): A Károly Iréneusz fizika versenyen jártunk 21 Ritter Anna (10.A): Erasmus-avagy 5 nap Johanes-szel 22-23 Spierig Adrienn, Vecsánin Boglárka (9.B): Bemutatkozik a csillagász szakkör 24 Török Tamás, Szabó Zsolt (11.C): Az elhagyott kastély 25-26 Bujtár Orsolya (11.B): Die Bücherdiebin 27 Erős Eszter (10.D): Személyiségjegyek állatbőrben 28 Soós Anna (10.A): Színes évad 29 Soós Anna (10.A): Körkérdés 30 JóHírek 31 Historia Domus 32 Im p r e s s z u m Kiadja: Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Soós Anna (10.A), Ritter Anna (10.A), Erős Eszter (10.D), Ráduly Adrienn (9.A), Nagy Tamás (11.C) Címlapfotó: Öko-suli, szépül az iskola udvara Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy www.crnl.hu szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Indul az Öko-suli Bodáné Gálosi Márta Február végén, ólmos szürke délután, a kávémat kavargatva azon gondolkodtam, hogy az utóbbi évben mennyi változás történt iskolánk épületében. Nagyszerű megújulásnak lehetünk szemtanúi. Azon is morfondíroztam, milyen jó lenne, ha a bejárati kapu mellett a híres emberekről, történelmi eseményekről tanúskodó emléktáblák mellett a tanulók, szüleik és mindenki, aki belép az ódon falak közé, láthatná és olvashatná az ökoiskola emblémáját is. A korábbi években többször felmerült az ökoiskola gondolata, de igazán a jelen tanévben érett meg a megvalósulás lehetősége. Huber Kálmán tanár úrral hozzáfogtunk a pályázat megírásához és az ökocsoport megalakításához. Március elején Studi Gabriella és Futó Éva tanárnőkkel körbejártuk az építkezés nyomait mutató díszudvarunkat, megbeszéltük, hogyan lehetne sokkal színesebbé, élhetőbbé varázsolni. Felvetettem osztályomnak, a 9.E tanulóinak, mit gondolnak, hogyan kezdhetnénk az udvari munkálatokat, a kertészkedést. Közülük sokan vállalkoztak az ásásra, talajjavításra. A munkálatok során sok segítséget kaptunk Borbély-Bartis János tanár úrtól. Végre elérkezett a nap, amikor Studi Gabriella tanárnővel, Kis Tóth Zsolt segítőnkkel a piacról elhozhattuk a 250 apró palántát. A 9.E, 10.A osztályosok lelkes kertészeivel megkezdődött az ültetés. Igazgató úr szép margitvirágokkal, Futó Éva tanárnő örökzöld rododendronokkal, Huber Kálmán tanár úr különleges díszcserjékkel szépítette udvarunkat. Ekkor március 31-ét mutatott a naptár. Hála a gondos öntözőknek, a palántákból viruló növények fejlődtek. Célul tűztük, hogy ősszel folytatjuk a növénytelepítést, gondoskodást. Az átai szorgos, vidám hangulatot jó lenne áthozni a város közepére, a kőtengerbe! Bízom abban, hogy az osztályok kedvet kapnak saját osztálytermeik növénydíszítésére, és azok életben tartásához, és megvalósul régi vágyunk, a szelektív hulladékgyűjtés is. Az aktív tanulást nagymértékben meghatározza rendezett környezetünk, és a tenni akarás. Most május közepe van, csendes, aranyat érő eső áztatja a földeket és színes udvarunkat. Kávéscsészémből finom illat lengi be a helyiséget, és azon gondolkodom, milyen nagyszerű élmény volt a tavaszi összefogás a szépítésben, munkálkodásban. Az első lépéseket, remélem, sok új öko gondolat követi. Kávéházi Gondolatok Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 1

Találkoznak 2019-ben Besenczi Berta 11. D, Nagy Tamás 11. C, Soós Anna 10. A, Ráduly Adrienn 9. A Végzős diákjaink életében az érettségivel lezárul egy korszak: a szalagavató, a ballagás, a bankett fölkészíti őket és minket, itt maradókat is az elválásra, a búcsúra: értékelünk, visszatekintünk ebben az időszakban. Mi kérdeztünk, ők pedig mesélnek emlékeikről, terveikről. Kővári Kincső 12. A RiPortré Besenczi Berta: Oszd meg velem a legszebb pillanatait a Lajosban töltött éveidből. K. K.: Legszebb pillanataim közé sorolnám mindenképp a helikoni élményeimet (csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy amíg teheti helikonozzon...), a fantasztikus törióráinkat Czeininger tanár úrral, a színjátszós próbákat és előadásokat, a magurás próbákat, a 11.-esek búcsúztatóját a ballagásunk előtt és persze a híreshírhedt osztályvitáink utáni összebéküléseket. B. B.: Hmm. Osztályviták? Milyen volt az osztálya? K. K.: Az osztályunk hát ezzel aknamezőre futtattam magam Az osztályunk nagyon színes volt, bár én csak 9. félévkor csatlakoztam hozzájuk, ami nekik már a 3. közös évük volt, de még akkor is elég nagy súrlódások voltak. Nem tudom, mi lehetett korábban. De azt még így is megéltem, hogy az egyik osztálykirándulás féltékenységi bunyóba torkollott. A végére valahogy mégis megszerettük egymást. Nem emlékszem, végül bekerült-e a szalagavató beszédünkbe Ottlik gondolata, de az osztályunkban kialakult kapcsolatokra nagyon igaz, hogy A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél. / Ottlik Géza / B. B: Melyik tanárától tanultál a legtöbbet (persze a tananyagon kívül)? K. K.: Ilyenkor mindig nehéz egyet kiemelni. Együtt formáltak persze, de ha mégis választanom kell, a már említett Czeininger tanár urat, az osztályfőnökünket, Mikuli tanárnőt és Antal Emília tanárnőt mindenképp meg kell említenem, aki mindig örült, ha meglátott és a legképtelenebbül sikerült, leghervasztóbb napjainkon is tudott azon csodálkozni, hogyan 2 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

lehet, hogy mi mindig ennyire sugárzunk... B. B.: Mit szeretnél még elmondani? K. K.: Hát, ha már ilyen nagy szabadságot kapok, szeretném megragadni az alkalmat, hogy az alsóbb éveseknek üzenjek, mint végzett, tapasztalt félig felnőtt ; hogy ne hagyják letörni a lelkesedésüket senki és semmi által, és hogy amellett, hogy nyitottak egymás és az új dolgok felé, őrizzék meg a belső kis világukat érintetlennek és eredetinek. Király Ágnes 12. B Nagy Tamás: Miért választottad a Nagy Lajost? Király Ági: Nyolcadikos koromban nagyjából ugyanannyira voltam elveszve, mint pár hónappal ezelőtt. Fogalmam sem volt, hova menjek, lényeg, hogy valami matekos vagy németes osztály legyen. Két iskolába is jártam előkészítőre, meglátogattam a nyílt napokat. Szerettem ide előkészítőre járni, minőségi oktatásban részesültem, a diákok segítőkészek voltak. Valójában nem volt kérdés, hogy hova menjek, annyi jót hallottam az iskoláról ide járó ismerőseimtől. N. T.: Mely tanárok voltak számodra a leginspirálóbbak? K. Á.: Hatalmas dilemmát okozott annak idején fakultációválasztáskor, hogy a matek vagy a kémia mellett döntsek. Papp Tamás tanár úr hatására a matematika lett az egyik kedvenc tantárgyam, Mostbacher tanárnő pedig a kémiát szerettette meg velem. Külön nyerő kombináció volt nekem Csikyné tanárnő és Nyisztor tanár úr, mert az amúgy is szeretett biológiát még inkább megkedveltették velem. RiPortré N. T.: Milyen célokkal érkeztél, s ezeket sikerült megvalósítani? K. Á.: Első célom az volt, hogy bekerüljek ide. Különösebb terveim nem voltak, először matektanárnak készültem, de egy kisebb adminisztrációs baki következtében németes lettem. Végül is nem bánom, mivel nagyon jó kis csapat verődött össze osztályomban. Mindenképp le szerettem volna nyelvvizsgázni, ez 11.-ben sikerült is. Elsősorban tanulni jöttem ide, de emellett sok mindenbe belekóstolhattam. Főként a zenei vonalon próbálgattam magam. N. T.: Mi a legkedvesebb emléked, ami ittléted alatt történt veled (osztállyal, szakkörrel)? K. Á.: Legkedvesebb emlék..inkább emlékek. Nagy élmény volt például a tavalyi Helikon, de felejthetetlen a -szintén tavalyi- kórusút Marienstattba, amikor telt házas koncerteket adtunk, s volt alkalmam szólóban is fellépni. Egy osztálykirándulás keretében bejártuk Erdély tájait is. Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 3

N. T.: Hogyan készültél az érettségire? K. Á.: A tételek kidolgozásával és folyamatos tanulással. Sokat segítettek a fakultációk, jártam külön előkészítőre is, illetve időnként összeültünk tanulni osztály-és évfolyamtársaimmal. N. T.: Mik a jövőbeni terveid? K. Á.: Először is leérettségizni szeretnék. Felsőoktatási jelentkezésemet a PTE ÁOK általános orvosi szakára adtam be, mindenképpen oda szeretnék bekerülni. Valahogy mindig bennem volt a gondolat, a kíváncsiság a pálya iránt, de nem voltam elég biztos benne, hogy ez való nekem. Majd kiderül, valóban alkalmas vagyok-e rá, de egy biztos, nagyon érdekel. A későbbiekben kutatással szeretnék foglalkozni. Viola Gergely 12. C RiPortré Nagy Tamás: Miért a Nagy Lajost választottad annak idején? V.G.: A Lajost egyszerű okból választottam: több testvérem is ide járt, s mind nagyon pozitívan nyilatkoztak a suliról, hát eljöttem megnézni. Nem volt különösebb célom, talán azt reméltem, hogy itt majd megreguláznak. Legkedvesebb emlékem egy átai disznóvágás során történt beszélgetés, az élet értelméről. N.T.: Melyik tanár inspirált a legjobban? V.G.: Szerencsére nem csak egy választ adhatok erre a kérdésre. Először is megemlíteném az osztályfőnökömet, Meszéna Tamást. Aztán az irodalmi és művészetbeli ízlésem formálásában az összes magyartanáromat és Antal Emília tanárnőt említem. Andrásfalvy Péter és Péter atya pedig nagy világlátásbeli változásokat adott. Őket mind inspirálónak tartom, ezért nem ragadhatok ki egyet sem közülük. N. T.: Hogyan készültél az érettségire? V. G.: Az érettségire nem készültem erőn felül. Csak amiből emelteztem, arra erősítettem kicsit, de szerintem, aki a négy évet szívósan, keményen végigtanulja, annak nem kell vért izzadni. Persze most mondhatnám, hogy én végig tanultam. Szóval igen. N. T.: Mit tervezel a jövőben? V. G.: Jövőbeli terveim közé tartozik, hogy tanulok szóbelikre, és a barátaimmal igyekszem sok időt tölteni. Hosszú távon egy színvonalas egyetemet is megcéloztam, majd kiderül, mi lesz belőle. De egyelőre éljen a nyári szünet! 4 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Bareith Magdolna 12. D Soós Anna: Annak idején miért a Nagy Lajost választottad? B. M.: Mindkét nővérem a Nagy Lajosba járt, így beleláthattam a gimnázium életébe, abba, hogy miért más, illetve jobb a többinél. Ez az iskola olyan, mint egy kalitka, ami óv és véd a minket körülvevő rossztól, vezet minket az úton az üdvösség felé. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy a Lajost válasszam. S. A.: Mi volt a legjobb élményed a négy év alatt? B. M.: Az élményeim zöme a kórushoz köthető, olyan helyekre jutottam el, ahová magamtól sosem tudtam volna, olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel örök barátságokat kötöttem. Nehéz négy év történéseiből akár egyet is kiemelni, mégis van egy, ami mindegyik felé emelkedik. Felejthetetlen volt a 2012-es évi Helikonon a lánykarral a La carita-t énekelni. S. A.: Ki volt az a tanár, aki a legtöbbet segített neked, akiben a legjobban megbíztál? B. M.: Több tanárnak tartozom köszönettel ezért a négy évért, például Pánczél Róbert tanár úrnak, aki nem csak a matekot szerettette meg velem, hanem az órákon kívül is mindig segítségemre volt. Említésre méltó a közös erdélyi út. A legtöbbet azonban Havasi tanár úrnak köszönhetek, akitől rengeteget tanultam, és aki nélkül most nem lennék az, aki vagyok. S. A.: Miért döntöttél úgy, hogy kórustag leszel, milyen volt a velük eltöltött idő? B. M.: Emlékszem, úgy hatodikos lehettem, amikor a nővérem ballagott a Lajosból. A Te Deumon halottam életemben először a Laudatét énekelni. Az volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy én is szeretnék később velük együtt énekelni. A kórus olyanná vált, mint a családom, és ha lehetne, sose mennék el. S. A.: Mik a további terveid? B. M.: A gimnázium után a bajai Eötvös József Főiskolán fogok tanulni, német nemzetiségi óvónőnek, de nem hagyom abba az éneklést sem. Terveim szerint visszajárok a Laudatéba, és részt veszek a jövő évi Helikoni Ünnepségeken is. S. A.: Hogyan fogsz visszaemlékezni ezekre az évekre, erre az iskolára? B. M.: A Nagy Lajosban eltöltött négy év életem legszebb évei. Annyi mindent kaptam az iskolától, hogy ha lehetne, újrakezdeném. RiPortré Molnár Csanád 12. E Ráduly Adrienn: Mit éreztél, amikor első évedet kezdted a Nagy Lajos Gimnázium falai között? M. Cs.: Amint elkezdődött számomra az első tanév, egyre jobban merültem bele mindenbe, akkor minden óriásinak számított nekem, nagyon fölnéztem mindenre. Kis lajosistaként nagyon komolyan vettem mindent. Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 5

R. A.: Hogyan összegeznéd az elmúlt éveket? M. Cs.: Összegzésképpen annyit, hogy a vége volt a legjobb. Mármint hogy azt lehet a leginkább élvezni. R. A.: Hol szeretnél tovább tanulni? Mik az elsődleges terveid a jövőre nézve? M. Cs.: Szegeden szeretnék továbbtanulni és matek-kémia szakos tanárként végezni. Most, hogy kiléptünk a,,nagybetűsbe, meg szeretnék tanulni angolul. RiPortré R. A.: Az itt töltött éveid alatt mi volt a legemlékezetesebb pillanatod? M. Cs.: Fantasztikus osztályközösségünknek köszönhetően rengeteg jó pillanatra emlékezhetek vissza. Egyik kedvencem volt, amikor filozófia órán nevetési rohamba dőltem (szintén osztálytársaknak köszönhető). R. A.: A későbbiekben vissza fogsz látogatni? M. Cs.: Úgy tervezem, hogy vissza fogok látogatni. Olyan személyeket hagyok itt, akiket nem lehet itt hagyni, hanem muszáj őket meglátogatnom a későbbiekben is. Egyik leghitelesebb pedagógusunk Mostbacher Éva tanárnő, akinek sokan nagyon sokat köszönhetünk. Állandó kedves mosolya, gondos nevelése, precíz oktatása jó példa lehet. Ő olyan személy egy diák életében, akire csak felnézni lehet! Nélkülözhetetlen életünkből Lovas tanár úr, aki egymaga több energiával bír, mint egy egész osztály. Elképesztő az ő lendületessége és a tanításért való teljes elkötelezettsége. Mivel a jó pedagógusok nélkülözhetetlenek, szeretném megköszönni Csekőné tanárnőnek, hogy a tanítás mellett köteleződött el, neki tényleg a példaadás a hivatása. Továbbá nagyon kedves barátság köt a könyvtár Antal Emília tanárnőjéhez, aki vidámságával lenyűgöz. R. A.: Mit gondolsz, milyen emberként kerülsz ki innen? A 4. év végére én személy szerint nagyon jól kerültem ki innen, teljesen kiegyensúlyozottan, úgyhogy ezt szeretném megköszönni is. R. A.: Mit üzensz az itt maradóknak és a következő években felvételizőknek? M Cs.: Várszegi tanár úr segítségével szerintem az egész 12.E osztály, mindenki a számára lehető legsikeresebben távozott. És ez nagyon jó lenne minden egyes elballagónak, hogy boldogan integethessen vissza. R. A.: Van-e kedvenc gondolatod, mottód, ami a nehezebb pillanatokban is segítséged? M. Cs.: Egy jó gondolatom van:,,egyedül nem menne ilyen jól! (Ezt a gondolatot Fáy Miklóstól vettem át, úgy gondolom, teljesen igaz). 6 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Hi five! Beszélgetés Marton Bernát atyával Balog Bettina 11. A Április 21-24 között volt iskolánk vendége Marton Bernát ciszterci atya Dallasból. Én is részt vettem a 23- án rendezett ciszterci futáson, és eléggé a végén értem be, mert nem vagyok valami nagy futó, viszont az nagyon jólesett, hogy az atya, amikor beértem, nyújtotta a kezét egy pacsira. Ez nagyon sokat számított nekem ott. B. B.: Mi késztette arra, hogy elkezdjen futni, főleg maratonokat? M.B.: Ennek több oka is van. Több súlyt viseltem, mint kellett volna, ezt nem tartottam jónak. Gondoltam, itt valamit tenni kell. Ez a valami pedig a testedzés legjobb, legegyszerűbb, legolcsóbb formája, a futás. Megpróbáltam futni, 100 méterig ment, és teljesen kifulladtam. Azért jó volna csinálni ezt, gondoltam. Akkor sikerült 150 m, majd megdupláztam, sikerült 300-400m. Ó, ha sikerült 400m, akkor sikerülni fog egy kilométer, talán kettő is. 1996. július elsején kezdtem az edzést- világosan emlékszem rá- ennek az évnek a novemberében beneveztem egy versenyre és megcsináltam. Boldog voltam. Aztán elgondolkodtam azon, hogy ha 5 kilométert le tudok futni, akkor 20 kilométert is. Ha 20 kilométert bírok, akkor talán egy félmaraton is menne. Akkor 2 év után beneveztem maratonra. Nagyon érdekes élmény volt. Amikor elindultunk, az indító pisztolylövés után elsírtam magam, és libabőrös lett mindenem. Még most is érzem. Mikor befejeztem akkor is elsírtam magam. Mert olyan dolgot tett az ember, amit még soha nem csinált. Aztán a maraton már nem volt elég hosszú, és akkor gondoltam, hogy meg lehetne még egy kicsit növelni a távot, ezért bejelentkeztem egy úgynevezett ultramaratonra. Az is sikerült. Immáron 7 éve futok. Egyik alkalommal, amikor itt voltam Magyarországon, engedélyt kértem a verseny lefutására. Szimultán (2 óra eltolódással), virtuális eléréssel engedélyezték. Elküldték a számomat, minden megvolt. Lefutottam, aztán kiderült, hogy odaát nem tartották meg az ultramaratont, mert hatalmas hóvihar volt. Úgyhogy én voltam az egyedüli, aki lefutotta. Egyik tanítványom azt mondta erre, hogy Atya, maga nem csak első lett, de utolsó is. Most már többet is csináltam az ultrából. Magyarországon még nem sikerült, mert mindig rosszkor voltam itt, de remélem, egyszer sikerül majd itt is. B. B.: Mit jelent önnek a szerzetesi közösségben élés? M.B.: A közösségben élés számomra sokat jelent, az egész közösség Istennek szentelte életét. Az egész közösség egy család, így nagyon jól tudjuk kompenzálni a saját család hiányát. B. B.: Úgy hírlik, éppen könyvet ír. Miről szól, mit kell róla tudni? M. B.: Nehéz kérdés. Amikor 56-ban elhagytam Magyarországot, 17 éves voltam. Naplót vezettem, minden napra van valami írás. Dátum, hol vagyok és mit eszem. (Egy 17 évesnek a legfontosabb alkatrésze ) A lényeg az, hogy én ezt a naplót addig vezettem, amíg el nem felejtkeztem róla, ezért ez nagyon érdekes, mint egy kis történelmi tanulmány. Miután sok évvel később elolvastam és lefordítottam (magyarul és franciául írtam), valamint lábjegyzetekkel elláttam, gondoltam, érdemes lenne kiadni. Most már több éve dolgozom rajta, és úgy döntöttem, nem naplóként kell kiadni, hanem mint egy elbeszélést. Olyan részeknél, ahol fontosabb dolgok történnek, a naplót szó szerint kell idézni. Címet már adtam neki: Mérföldkövek. Elvont értelemben azt jelenti, hogy mikor, hol, mik történtek velem, hiszen ezek mérföldkövek az életben. A szó szoros értelmében pedig arra utal, hogy Amerikában a távot mérföldben mérik, mivel ennek a könyvnek a második része sok maratoni futásnak az élménye, a leírása, a felkészülés, az emocionális hozzáállás. Így két részes a könyv, egy történelmi és egy sport részből áll. Sajnos nagyon keveset tudtam csak idáig összehozni, mert sok helyen kérik, hogy tartsak előadásokat, menjek órákra, misézzek franciául vagy angolul, keresztelek.. A legijesztőbb, hogy talán elju- hun.lap Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 7

hun.lap tottam arra a pontra, hogy ebből a könyvből nem lesz semmi. A szabadidőmben próbálom összerakni, mert összefüggő szöveg kell. Magyarul és angolul szeretném kiadatni két kiadásban. Talán valahogy meglesz. B. B.: Szerzetesként biztosan nagyon elfoglalt. A gyerekek, tanítás, könyvírás, futás mellett marad szabadideje is? M. B.: Ami érdekes, hogy bár azért jöttem, hogy a könyvet megírhassam, de ha valamelyik gyerek szeretne beszélgetni, elbeszélgetek vele. Ott vagyok a Szent Imre Gimnáziumban, ott misézek, gyóntatok, nagyon sokszor hívnak, hogy tartsak előadást diákoknak, a tanári karnak. Igazából ezt tartom fontosnak. Ha nem leszek kész halálom előtt a könyvvel, ott vannak a kéziratok, valaki talán befejezi majd. A gyerekekkel való foglalkozás sokat jelent nekem. B.B.: Hatalmas lelkesedéssel éli életét, városról városra jár, futóversenyeket rendez, amelyeken részt is vesz. Mi tartja önben ezt a fiatalos lendületet? M.B.: Nem tudnám pontosan megválaszolni ezt a kérdést. Úgy érzem, hogy borzasztó fiatal vagyok. Ugyanis nem vagyok képes bebizonyítani azt, hogy olyan idős vagyok, mint amennyinek külsőre látszom. Korábban 2-3 évvel fiatalabbnak néztek. Amerikában 21 évesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki alkoholt (sört) ihasson. 27 évesen még mindig leigazoltattak, hogy elmúltam- e már 21. Most, hogy betöltöttem a 74-et, még mindig azt hiszik, olyan 55-60 éves vagyok. Úgy is viselkedem, mintha 15-20 évvel fiatalabb lennék. Egészségesnek maradni nagyon fontos. Vannak barátaim, akik 80 évesek, sőt van egy 90 éves is, aki még mindig fut. Próbálok addig futni, ameddig tudok. Ez is tartja bennem a fiatalságot és az, hogy állandóan a fiatalokkal vagyok. Abból az ember sok fiatalságot tud nyerni. Mindig megkérdezik, Atya, mennyi ideje tanít az iskolában. Nem is olyan régóta, 47 éve! B.B.: Milyenek a pécsi élményei, tapasztalatai az itteni diáksággal kapcsolatban? M.B: Ez is érdekes, ugyanis nem első alkalommal vagyok itt Pécsett. 25 évvel ezelőtt, amikor az iskola újraindult, egy rendtársam, Arató Orbán meghívott a tanítási módszereiről szóló előadására, vele tartottam a kapcsolatot. Nagyon megtetszett Pécs, és utána, mivel osztályfőnök voltam hosszú éveken keresztül Amerikában, áthoztam a tanítványaimat: Gyerekek, elmegyünk, megnézzük Európát. A 2004-ben végzett osztályommal, amikor a tizenegyediket befejezték, 25 fiút belepakoltunk egy autóbuszba, és bejártuk Európát. Délről támadtuk meg Magyarországot. Olaszországból jöttünk föl Horvátországon keresztül. Pécsen szálltunk meg, úgyhogy a gyerekek itt voltak a kollégiumban. Emlékszem, reggeliztünk és marha nagy szafaládékat kaptunk. Ők még soha nem láttak olyat, de olyan jóízűen ették meg! Innen mentünk tovább Budapestre. Ez 13-14 évvel ezelőtt volt, akkor voltam itt utoljára Pécsett. Legutóbb, amikor az igazgató úr meglátogatta a Szent Imre Gimnáziumot, meghívott, és boldogan jöttem. Tehát a benyomásaim nagyon hasonlóak a két iskola között. Kedvesek, barátságosak a diákok, és meg kell említenem, hogy egészen meghatódtam, amikor az egyik kilencedikes osztályban tartottam előadást, és a végén odajöttek és azt mondták: Atya, csinálhatunk önnel egy selfie-t? Előtte megkérdezték, tudom- e mi az. Mondtam persze, hisz angol szó. Utána egy másik osztályban előadás után (mindig túl rövidek az órák, soha nem tudom elmondani azt, mit szeretnék) odajöttek hárman, azt kérdezte az egyik: Atya, megölelhetjük? Nagyon meghatott. Mondom persze, hogy megölelhettek. Ezt a Szent Imrében nem merték. Egyébként most is vezetek egy naplót, azt hiszem, a hatvanadik oldalon tartok. Úgyhogy beírtam ezt reggel, mert annyira meghatott. Ezt valóban nem fogom elfelejteni. B.B.: Köszönjük szépen a beszélgetést. További erőt kívánunk! M.B.: Én is köszönöm. Viszont most én fogom arra megkérni, hogy én is hadd adhassak egy ölelést. Minden jót kívánok! 8 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

A színpadról ismerjük őket Tarlós Ferenc 10. B A végzősök között sokan vannak, akiket az elmúlt években gyakran láttunk a színpadon. A Laudate kórus, a Zengető együttes, a Faludi Ferenc Diákszínpad, a Magura néptánccsoport tagjai voltak. Felléptek a karácsonyi hangversenyeken, a Bemutatkozunkon, minden jelentősebb rendezvényen, de ott voltak a Helikonon is. A ballagás előtti napon néhányukkal sikerült még a könyvtárban röviden beszélgetni arról, melyik együttesben tevékenykedtek, milyen élményre emlékeznek és szeretnék-e a jövőben is folytatni? Méhes Miklós 12. A Kilencedikben -az osztályunk sok tagjához hasonlóan- színjátszós voltam. De ennél jelentősebb, hogy évek óta a Zengetőben játszom. A jó élményeim is elsősorban ehhez az együtteshez köthetők és Bergics Lajos tanár úrhoz. Természetesen a Helikon felejthetetlen. Hegedülni szeretnék a jövőben is. Ha Budapestre kerülök, ott hobbiként szeretném folytatni valamilyen együttesben. Csontos Gábor 12.A A Faludi Ferenc Diákszínpad tagja voltam. Mikuli János rendezésében mutattuk be Weöres Sándor Holdbéli csónakos című darabját. A Helikonon fődíjat kaptunk 2012-ben. Ez kiemelkedő élmény volt. Bár nem együttes, de szeretném megemlíteni a Színes szerkesztőségi üléseit. Évek óta tagja vagyok ennek a közösségnek, nagyon jók és derűsek voltak az összejövetelek a Páholyban. Köszönöm Czimmermann Csilla tanárnőnek, hogy számított rám és értékelte a munkámat. A színjátszást a gimnáziumi évekhez kötöm, de az írást folytatni szeretném, ha nem is újságnál. Lőricz Ádám 12.B Amikor a Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem, kilencedikben játszottam a Pécsi Nemzeti Színházban. Nagy élmény volt, mert megtanultam együtt dolgozni felnőttekkel és a saját kortársaimmal. Jó barátságok szövődtek. Iskolai művészeti csoportnak nem voltam tagja, de sok versmondásra, konferálásra kaptam lehetőséget, így egy olyan közösséghez tartoztam, akik mindig ott voltak ezeken az alkalmakon, és szinte minden hónapban volt valamilyen fellépési lehetőség. Fontos számomra, hogy megtanultam a felnőttek gondolkodásmódja alapján összeállítani szövegeket. Fontos volt az is, hogy Mikuli Jánosné tanárnővel együtt készültünk a versmondásokra, ebből is sokat tanultam. A versmondást szeretném folytatni Mohácson is, ahonnan származom és az egyetemen is, ha lesz rá lehetőség. Lyukasóra János Ábel 12.A A Zengetőben tevékenykedtem az itt töltött évek alatt. Az Orff együttessel is felléptem, de igazán a Zengető a hangsúlyos. Itt kezdtem el bőgőzni. A Zengetőben sokat lehetett tanulni és sok élményhez lehetett jutni. Közülük, ha valamit ki kell emelni, akkor talán azt emelem ki, hogy eljutottunk Hollandiába is, ott is muzsikáltunk. Természetesen szeretném folytatni Budapesten is Mikivel közösen, hiszen két zenekarom is van, az egyikben együtt játszunk. Sturcz Miklós 12.E Négy éve énekelek a Laudate kórusban. Az utolsó évben a Zengetőnek is tagja lehettem, citerán játszom. Nekem is a Helikon kiemelkedő élmény, hiszen Keszthelyen minden kórus összejön. Ott énekelni különleges, olyan hangulata van, amit nehéz elmondani, át kell élni. Egy tény: nagyon jó! A zene fontos számomra, hobbiként folytatni szeretném jövőre is. Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 9

Käsz András 12.B - A Laudate vegyeskar fiúkórusának négy évig voltam tagja Havasi Gábor tanár úr irányítása alatt. Új barátokat szereztem, sok helyre eljutottam, sok élménnyel gazdagodtam. Kiemelném az erdélyi és a németországi utakat. Jó volt, hogy a buszon is énekeltünk, vagy ha egy ismeretlen erdélyi templomba bementünk, azonnal felálltunk szólamok szerint. Mindenképpen folytatni fogom. Jelenleg is énekelek két másik kórusban, a Bólyi Városi Vegyeskarban és Ivantsits Tamás és barátai együttesében. Kicsit nehezíti majd, hogy én is Budapesten szeretnék továbbtanulni. Lyukasóra Tóthpál Csilla 12.C- Négy éven keresztül vettem részt a Faludi Ferenc Diákszínpad munkájában. Rengeteg közös élményünk van a színjátszókkal, például amikor A halálra táncoltatott lány -nyal ellátogattunk Sárbogárdra Mikuli János tanár úrral. Ugyanakkor nagyon sokat adott, hogy olykor a színjátszókörön kívül is megmutathattam magam. A március 15-ére összeverődött csapattal is nagyon lelkesítő volt együtt dolgozni és szerepelni. Emellett sokat jelentett nekem, hogy amikor Jókai Anna írónő iskolánkba látogatott, a jelenlétében mondhattam el az általa írt Bölcsek és pásztorok című művét. Már eddig is nagyon sokat kaptam a színpadtól, a szereplésektől, de erről az élményről ezután sem szeretnék lemondani, így természetesen, ha lehetőségem adódik rá, folytatom a színjátszást. Sárosi Nóra 12.A - Nyolcadikos korom óta, négy éven át voltam tagja a Laudate kórusnak. Ezzel egy időben játszottam a Faludy Ferenc Diákszínpad és a Zengető zenekar tagjaként. Ám be kell, hogy valljam, külön utakat is jártam, mert úgy gondolom, a művészet kiteljesítése összefügg az individum, az egyéniség kiforrásával és ápolásával. Egyértelműen a helikoni szerepléseket tudnám kiemelni. A díjak, elismerések rengeteg önbizalmat jelentettek számomra és az együttesek számára egyaránt. A legbüszkébb talán az idei Bemutatkozunk -on való szereplésemre lehettem, amikor is egy Aznavour-sanzont énekelhettem spanyolul. Ennek a számnak máig tapasztalom a visszhangját - iskolai körben mindenképpen. Budapest ebből a szempontból rengeteg lehetőséget kínál egy egyetemista lány számára. Arra törekszem, hogy az egyéni utamat tovább építsem, amibe továbbra is beletartozik a magánének és zongoratanulás, illetve a vers- és novellaírás mint hivatásszerű mesterségek. A folytatáshoz igyekszem Bogányi Gergely zongoraművésztől hallott gondolathoz tartani magam, miszerint: Nem azt kell adni a közönségnek, amit szeretnek, hanem amit kéne, hogy szeressenek 10 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

A Betegápoló Irgalmasrend Beszélgetés Morvay Imre Pio atyával Magyar Ágoston 10. E, Hajas Lilla 10.D M. Á.: Kérem, meséljen a rend alapításáról, történetéről! M. P.: A Betegápoló Irgalmasrendet Istenes Szent János alapította. Nem éppen rendalapító akart lenni, csak az élete úgy alakult, hogy úgy döntött, életét a bajbajutottak ápolásának szenteli. Ez nagy megtérés volt az életében. Bár addig is vallásos volt, mégis egy fordulat volt, hogy az elhagyottakat fogja ápolni. Összeszedte az utcán fekvő betegeket, és hazavitte őket. Később egyre nőtt a számuk. Tevékenységét 10 évig, egészen haláláig végezte. De akkorra már olyan nagy híre volt, hogy a püspök is mellé állt, segítette őket, de koldulásból tartották el a házat. Közben meghalt egy gazdaasszony, aki a vagyonát rájuk hagyta, hogy legyen rendes házuk. Így indult el a rend, tulajdonképpen előzetes rendalapítás szándéka nélkül. Akik bent voltak a házban, amikor ő már meghalt, szabályzatot fogalmaztak, amelyet nagyjából Szent Ágostontól vettek át, és amelyet 1576-ban hagyott jóvá a pápa. Ezzel indult el a Betegápoló Irgalmasrend, amelynek szándéka, hogy a betegeket, és elsősorban a szegény betegeket- ápoljuk, szolgáljuk, otthont adjunk nekik, és törekszünk arra, hogy vendégként tekintsük a beteget, vagyis hogy nagy szeretettel vegyük őket körül, elsősorban Jézus Krisztus miatti szeretetből. Mintegy Jézust látjuk a betegben, s akarjuk a beteget Jézusban ápolni. Hitélet M. Á.: Miben különbözik a Betegápoló Irgalmasrend a többi rendtől? M.P.: Egyrészt abban, hogy a Betegápoló Irgalmasrendnek az a feladata, hogy a betegeket ápolja. Az évszázadok során persze az ápolásból óriási kórházak születtek: az egész világon mintegy 210 intézményünk van, ebből több mint 10 nagy kórház. Aztán az is egy érdekes- Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 11

ség, hogy a mi rendünkben elsősorban nem felszentelt papok a rendtársak, akik betegápolással, orvoslással, gyógyszereléssel, a kórházhoz tartozó műszaki dolgokkal foglalkoznak, tehát nem szentelik őket pappá, hanem a szerzetesi szabályok között egy közösségben élnek, zsolozsmáznak, elmélkednek, idejüket a munkakörüknek megfelelően töltik el. Így a kórház sajátossága az is, hogy a munkánk összefonódik a civilek munkájával. Nyilván ők kevésbé vallásosak, de mi úgy mondjuk, hogy mi mind férfiak és nők- Istenes Szent János családja vagyunk, és ebben a családban vannak papok és szerzetesek, akik különféle munkákat végeznek az egészségügyben, és vannak civilek, akik a saját házukban laknak, és akik dolgozni járnak be a kórházba hozzánk hasonló lelkülettel. Fontos az, hogy törekedjünk az Úr Jézus szellemében végzett munkára ezt mi úgy mondjuk, hogy hoszpitalitás - erős vallásos meggyőződésből, odaadással, nagy szeretettel, szakmai tudással, kitartással szolgáljuk a betegeket, továbbá hogy gyógyítsuk és szeressük őket. Hitélet M. Á.: Ön mikor lépett be a szerzetesrendbe? M. P.: 1998-ban történt. 1940-ben születtem, tehát már a 60-adik életévemhez közeledtem akkor. Amikor még bencés diák voltam, megtetszettek a szerzetesek, de akkoriban Magyarországon nem lehetett könnyen belépni egy szerzetesrendbe, mert alig volt egy-két tanító rend. Így aztán az első szándékomnál maradtam, hogy egyházmegyéhez tartozó pap leszek. Így lettem plébános mellett káplán, később pedig plébános. 1963-tól 1998-ig voltam egyházmegyés pap. Akkoriban már többször is úgy gondoltam, hogy elmegyek szerzetesnek, de még mindig nem lehetett. Aztán jött a kormányfordulat, amikor lehetőség nyílt másfajta rendbe is belépni. Mivel én itt Pécsett, a Székesegyházban voltam plébános, és az irgalmas templombaba többször is átmentem kisegítőként, mert az itteni atya, Dömötör László Hilár beteg volt, felmerült bennem, hogy eljönnék ide. Annál is inkább, mert a püspökségen való beosztás nem volt nekem való, inkább kértem, hogy átjöhessek ide. Így tehát, amikor beléptem az Irgalmas rendbe, nem is kaptam másfajta munkakört, csak a lelkipásztori munkát kellett végeznem. Másfél évet töltöttem Ausztriában, mert a központunk Bécsben van, aztán 2000-ben hazajöttem a beteg atya mellé, átvettem a templomot, amelynek átadása az államosítás után 2006-ig húzódott. 2007-től működik a kórház jelenlegi formájában, lendületében. Tehát most ennek a kórháznak és az Irgalmas templomnak vagyok a papja és vezetője, de nyilván azért mégis elsősorban a tulajdonos képviselője vagyok. Ennél fogva az a dolgom, hogy ellenőrizzek minden munkatársat, vagyis házfőnök vagyok, és ez vonatkozik a templomi és a kórházi ügyekre is. M. Á.: A tavalyi tanévtől iskolánk néhány diákja a kórházban teljesíti szeretetszolgálatát. Miért tartja fontosnak a munkájukat? M. P.: Önkénteseink vannak máshonnan is, de a diákönkéntességet azért vállaltuk, hogy ők is belelássanak a rend szellemébe, ismerkedjenek a betegekkel, és ezáltal a beteghez való érzékenységet, szeretetet kezdjék el gyakorolni, illetve tanulni. Ez nem egy egyszerű dolog, főleg egy diáknak, mert egy héten kevés időt töltenek el a beteggel. Nem kommunikálnak vele mélyebben, és a betegek nem olyan beszédesek. Így a munkájuk-úgy gondolom- inkább szívnyitogatás. Nem mondanám, hogy nagy segítség a mi részünkről, hanem ez egy kölcsönös segítés, hogy ismerjenek meg minket, mi is a diákokat. Ebben Horváth Annamária pszichológus van segítségünkre, aki megmutatja, hogy egy ilyen elesett beteggel mit lehet tenni, sokszor kézimunkácskákat készítenek. Így lehet meglátni azt, hogy a beteggel nem csak betegápoló, hivatalos intézkedéseket lehet tenni, hanem kellemes foglalkozással is el lehet tölteni az időt, amely során a beteg úgy érzi, hogy még mindig ember, még tud gondolkodni, még elfogadják ezek a fiatalok, még akar élni, tehát szinte életkedvet sugároznak a diákok a betegekbe. Nagyon sok betegnek a diákokról eszébe jut az unokája és örül. Lényeg az, hogy életet hoznak ide a diákok, és így az ő látásuk is kinyílik. Nem kapnak szakmai képzést, de ha ráéreznek arra, hogy ez egy szép hivatás, akkor már úgy állnak a fel- 12 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

adathoz, mint egy leendő egészségügyben dolgozó ember. Ez a pályaválasztásban is segít. M. Á.: Híradásokból értesülhettünk az utcára kihelyezett ételgyűjtő ládáról. Mi ennek a célja? M. P.: Ez szép lassan indult el, mert láttam, hogy sokan a kukából szedik ki az ételt, s úgy gondoltam, ha a kerítésünkre a Munkácsy utca elején kihelyezünk egy ládát, oda lehetne betenni élelmiszert. Így indult el, minden hírverés nélkül, és szép lassan alakult tovább. Két évig szinte csak azok tudtak róla, akik erre jártak. Aki észrevette, hozott is bele valamit, de elsősorban én vittem, amit tudtam. Az utóbbi időben a facebook-ra is fölkerült, ami jó hírverő is egyben, és írtak is róla, a televízió is foglalkozott vele, hogy ez egy jó kezdeményezés. Ezért elterjedt Magyarországon: tudomásom szerint 10 helységben helyeztek ki hasonló ládát. Élnek vele. A szándékom az volt, hogy aki rászorul, vehessen ki belőle ételt. Maga az az érzés is lassan indult el az emberekben, hogy oda merek nyúlni, és meg merem nézni, hogy van-e benne valami. Egy kis szégyenkezés eleinte volt, de most már semmi ilyen nincs. Arra járnak a rászorulók, és ha van benne étel, akkor elviszik. Az is kialakult, hogy többen is, amikor templomba jönnek, otthonról hozzák az előre becsomagolt ételt, amit be tudnak tenni a ládába. Ennek van egy olyan hátulütője, hogy csak az tudja ezt kivenni, aki ide tud jönni. Vannak viszont olyan szegény családok is, akik nem tudnak ide jönni, és sosem jutnak hozzá az adományokhoz. Azt is meg kellene oldani, hogy fekvő betegekhez is eljusson az idehelyezett étel. Fontos, hogy emberi kapcsolatok is létrejönnek: a rászorulók is megbecsülik egymást, megosztoznak. Sokszor csodálkoztam, hogy mennyire figyelnek egymásra, hiszen a szegénység sokszor megnyitja az arra irányuló érzékenységet, hogy a másiknak is jusson. Köszönjük szépen a beszélgetést. Hitélet Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 13

XXIV. évf. 24. (92.) szám, 2015. Te Deum a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja In memoriam Gábor Ferenc Március végén kaptuk a szomorú hírt, hogy iskolánk volt diákja, a Gábor Ferenc-díj alapítója Amerikában 2015. február 1-jén súlyos betegségben, otthonában elhunyt. A portlandi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Gábor Ferenc 1946-ban érettségizett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában Mayer Móric osztályában. Felesége levelében olvasható: az itt eltöltött diákévek nagy hatással voltak egész életére. Azért alapította meg a díjat, hogy alkotásra buzdítsa a mostani diákokat. Több testvére is itt érettségizett. Osztálytársai közül Végh Tibor tájékoztatása alapján tudjuk, hogy orvosi diplomát szerzett és Amerikában háziorvosként tevékenykedett. Emlékét megőrizzük! Nyugodjék békében!

2015. Te Deum 2 A Lajosról, a szabadidőről és egy öngyilkos halról Beszélgetés Bányai Ferenccel Nagy Tamás 11. C Ha valaki azt mondja, hogy Don Quijote, a legtöbben azt felelnék, hogy Cervantes, s emlékeik bugyraiban felrémlene egy történet a bolond lovagról, aki szélmalmokkal küzdött meg szerelme kedvéért. Azonban kinek jutna eszébe Sancho Panza, a lovag úr segédje, aki védelmezte őt (rendszerint önmagától). Ha valaki azt mondja, új labor, azt felelnék, hogy Nagy Lajos Gimnázium. S bár szinte ismeretlenül, de Bányai Ferenc, ennek a szép labornak a Sancho Panzája. Nagy Tamás: Jó napot kívánok! Először is arra lennék kíváncsi, hogy tegezhetlek-e az egyszerűség kedvéért? Bányai Ferenc: Igen, ez egy nagyon érdekes kérdés, mivel technikai dolgozó vagyok, s nem tanár, ezért meg szoktam engedni, de rendkívül nagy mulatsággal szoktam figyelni a diákokat, akik ezt próbálják kideríteni. N. T.: Úgy tudom, hogy itt tanultál ebben az iskolában. Miben változott ez az intézmény azóta, amióta elmentél? B. F.: Őszintén szólva lényegében nem változott, mivel az iskola értékei jóval időtállóbbak, minthogy a változások 5-10 éves távlatból látszanának. Új tanárok jöttek, régebbiek mentek, s így a tanári kar arculata változott, de a szellemiség ugyanaz maradt. Ezzel az új laborral is, melynek most a technikusa vagyok, igazából nem változott meg az iskola, csak a keretei lettek mások. Úgy kell elképzelni, mint egy könyvet. Mindenki szívesebben olvas egy szép bőrkötésű könyvet, mint egy már saláta állagú agyonolvasott példányt, de a Biblia így is Biblia és úgyis Biblia. N. T.: Magadról annyit még árulj el, hogyan folytatódott az életed a gimnázium után, és mi hozott ide vissza? B F.: Tizenkettedik második félévében döbbentem rá, hogy itt nekem nagyon jó, és elkezdtem sajnálni, hogy eddig csak azt számoltam, mikor jön a nyári szünet, miközben annyi jó dolgot lehetett volna itt csinálni napközben. A Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán végeztem. Később laktam egy ideig külföldön is, de hazajöttem, mert mondhatnak bármit, Magyarországon akkor is jobb élni. Az iskolába egy lehetőség hozott vissza, és engem mindig is jobban vonzott az, hogy valami értékeset csináljak. Ezért nem törtem kezem-lábam, hogy egy gyógyszergyárnál dolgozhassak. Ugyanakkor éppen ezért örültem, amikor ideérkeztem már azzal a céllal, hogy fel fog épülni ez a labor és, majd kelleni fog valaki, aki ezt képes lesz kézben tartani. Nem gondolom, hogy életem végéig itt fogok dolgozni (meg is beszéltük ezt az igazgató úrral, de ha minden igaz, maradok még egy darabig). N. T.: Mennyi szabadidőd van? B. F.: Semennyi. N. T.: Tényleg semennyi? B. F.: Konkrétan semmi. Maga ez a labor technikusi munka nemcsak abból áll, hogy ha kell, előpakolom a sósavat, és a helyére teszem a nátrium-hidroxidot, hanem az adminisztráció, az ide vendégként érkező osztályok programjának megszervezése és a partner iskolákkal való kapcsolattartás is az én feladatom. Azonban azt is tudni kell rólam, hogy amellett, hogy itt dolgozom, otthon egy relatív nagy gazdaságot viszek. Lovakat tartok, hiszen én annak idején Pámer tanár úr osztályába jártam, és nála (mármint, aki az ő osztályába járt) úgy nem érettségizhetett le, hogy nem ült lovon. Én meg is maradtam lovasa, és az

3 2015. Te Deum ő példájára elkezdtem lovakat és más állatokat tartani, s ezzel ki is töltöm a szabadidőmet. De valójában, ha ezen felül lenne szabadidőm, azt is erre fordítanám. Egyébként ez a szabadidő egy érdekes kérdés, mert szerintem nincs szabadidő, csak idő van, ami attól válik azzá, ami, ahogy gondolunk rá. N. T.: Zárásképpen elmesélnél egy vidám történetet még diákkorodból? B. F.: Egyszer volt egy halunk, aminek önhibájából rossz vége lett. Arra persze senki sem gondolt, hogy egy megtermett harcsát nem kéne osztályteremben tartani. Végül is nem buktunk le, hanem a valahányadik érettségi találkozón meséltük el Várszegi tanár úrnak, hogy mi is történt akkor, azon az ominózus magyarórán, amire ő akkor még élénken emlékezett. Az eset pedig úgy történt, hogy maga a hal péntek délután érkezett az egyik pecás haverunk jóvoltából, az amúgyis elhanyagolt akváriumunkba, merthogy ez milyen menő lesz, hogy ott van egy nagy (kb. 50 centis) harcsa, és az úgy úszkál benne. A lényeg az, hogy ez a kedves halunk nagyjából péntek délután érezte úgy, hogy ez neki nem kellemes, majd szökési terve keretében kiugrott a vízből. Miután kijutott, mindössze a második radiátor alá sikerült eljutnia. Hétfőn először is azt vettük észre, hogy nincs meg a hal, ezért első körben arra tippeltünk, hogy elrabolták és megfőzték ebédre, majd megtaláltuk a radiátor alatt, ahol addigra szép kifli formára száradt. Felmerült a kérdés: Mit lehet egy nagyméretű döglött hallal csinálni? Természetesen (méltó búcsúztató keretében) betenni a tanári asztal fiókjába. Amikor Várszegi tanár úr bejött, látta, hogy valami zsezsgés van, kérdezte is, de választ nem kapott. Megvolt a jelentés, s nem tudta, miért van nyugalom és fegyelem. Leült az asztalhoz, megpróbált naplót írni, majd hátrament, s onnan tartotta meg az órát. Kétszer-háromszor megpróbált a katedrára föllépni, majd elmenekült, s azon az órán a táblára nem írt. Időközben mindig érezte a szagát, ahogy megközelítette a táblát, elkezdtünk szinte sírva röhögni, bár mindenki igyekezett türtőztetni magát. Majd az órát rendesen lezárta, s elhagyta a termet, de még visszaszólt a küszöbről: "És igen gyerekek, az akváriumot takarítsátok ki, mert nagyon büdös." Majd egyáltalán nem értette, mért kezdünk el visítva röhögni mindannyian, de itt lett vége az órának, és évekkel később még emlékezett erre, és addig a pillanatig nem is értette, mi történt vele. A nap hátra lévő részében a hal átkerült az egyik folyosói szekrénybe, mert nem bíztunk a többi tanárban, hogy ők is ennyire lazán veszik a dolgot, ami úgy egy érdekes pszichológiai teszt is volt, hogy ki hogy reagál arra, mi terjeng az akkor épp elballagott tizenkettedikesek szekrényéből. Mi természetesen ráfogtuk a takarítókra, meg mindenkire: "Hát ebben az iskolában ilyen dolgok történnek, igazgató úr...", de a végén eltakarítottunk magunk után. Persze a történet tanulsága, hogy magunk után nem hagytunk koszt, és minden ellenérzésünket leküzdve elpakoltunk magunk után. N. T.: Hálásan köszönöm az interjút, leginkább a mesét, és eme sorokkal fogunk méltó emléktáblát állítani a tragikus öngyilkosság helyszínére. Viszontlátásra. B. F.: Viszontlátásra.

2015. Te Deum 4 Nyisztor Zsolt Beszámoló a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának működéséről 2014. november 19-én rendkívüli közgyűlést tartott a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya. Az összehívás oka az új elnökség megválasztása és a diákszövetség alapszabályának módosítása volt. Sajnos az utolsó rendes közgyűlést követően elhunyt Dr. Mohay András, aki a CDPO elnöke is volt. Andrásbá után maradt űrt mindannyian nehéz szívvel éljük meg, de munkája és emléke arra tanít bennünket, hogy elkötelezetten és új lendülettel álljunk neki a munkának, a ciszterci nevelés támogatásának. A közgyűlésen kegyelettel emlékeztünk meg róla. Mivel az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével megszűnik a társasági jog külön törvényben való szabályozása és a társasági jogi szabályok az új Ptk. jogi személyek könyvében kapnak helyet, így a CDPO Alapszabályát is több ponton az új törvényi feltételekhez kellett igazítani. Ennek keretében új elnökséget is kellett választani. A közgyűlés Tamási Balázst és Merényi Pétert alelnöknek, Nyisztor Zsoltot pedig elnöknek választotta meg. A gazdasági ügyek intézését továbbra is Kerekes Mihály végzi. A felügyelőbizottság tagjai Dallos Tamás atya, Dr. Polgár Miklós és Gundrum Károly lettek. A közgyűlés döntött egy cserkészbizottság létrehozásáról is, mely a 47-es számú cserkészcsapat fenntartói feladatait látja el. A cserkészbizottság feladatait ifj. Bodó János, István Balázs, Kövesdi Balázs, Merényi Péter és Nyisztor Zsolt vállalták. A CDPO tagdíját továbbra is a mellékelt sárga csekken lehet befizetni az Incipit Vita Nova Alapítvány számlájára, a megjegyzés rovatba feltüntetve a nevet és hogy CDPO tagdíj. Jó hír, hogy a Ciszterci Diákszövetség mint országos szervezet, mely elnyerte a Magyar Örökség Díjat is, új lendülettel kezd működni. Az országos szövetséget a helyi diákszövetségek egysége alkotja, melynek 2015. 06. 05-én a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban küldöttgyűlése lesz, melyen Dékány Árpád Sixtus apát úr is részt vesz. A Színes Fehér/Fekete húsvéti számában írtunk dr. Szalai János atyáról címzetes prépostról, aki 92 éves korában visszaadta lelkét a teremtőjének. Dr.Szalai János atya iskolánkban érettségizett Böröcz Marcell osztályában 1940-ben, Arató Orbán atya osztálytársa volt. 1946-ban szentelték pappá. Éveken át a Karitászt irányította. Az utolsó vele készült beszélgetést az Évkönyben olvashatjuk majd. Adj Uram örök nyugodalmat neki!

Találkozás Rita Prigmore-ral Ritter Anna (10.A) Rita Prigmore május 13-án volt iskolánk vendége, előadást tartott a rasszizmusról, elfogadásáról és saját életéről. Eset-les Rita Prigmore 1943-ban született ikertestvérével, Rolandával egy szinti (cigány) családba, Würzburgban, Németországban. Életében sokáig semmi különös nem volt: később Amerikába költözött, férjhez ment, gyermekei lettek. Az egyetlen furcsaságot állandó rosszullétei, ájulásai okozták, melyek végigkísérték életét. Ezelőtt sokáig teljes értetlenséggel állt, a titok nyitjára közel 40 évesen jött rá: ő egy, a náci kísérletek túlélői közül. A cigányok korlátozása, megalázása évek óta folyt: 1934-ben cigányközpontot hoztak létre, sok-sok családot költöztetve oda, betiltották a vegyes házasságokat, valamint higénikai és genetikai központot hoztak létre, ahol cigányokat vizsgáltak. 1942-ben minden eddiginél grandiózusabb kegyetlenséget találtak ki: sterilizálni akarták őket, így akadályozva a szaporodásukat. Ha valaki nem írta alá a papírt, melyben felhatalmazást adott az eljárásra, azt rögtön Auschwitzba szállították. Rita anyját, Theresiát is sterilizálni akarták, ám kiderült, hogy terhes. Ekkor abortuszra akarták kényszeríteni, de az orvosok felfedezték, hogy ikerterhességgel állnak szemben, amire perverz módon igazi kincsként tekintettek. Sok náci orvos az ikrekre szakosodott. Ilyen volt Dr. Heyde is, aki Ritán és Rolandán kísérletezett születésük után. Meg akarta teremteni a fehér bőrű, szőke és kék szemű árjafajt, erre pedig az akkorra tökéletesen kiszolgáltatott cigányok és zsidók éppen megfelelő alanyok voltak. Heyde egyébként Josef Mengele, a hírhedt SS-tiszt és auschwitzi orvos tanítványa volt. Itt tegyünk egy kis kitérőt! Josef Mengele a foglyokon végzett brutális kísérleteiről vált ismertté, valamint részben ő nyilvánította az embereket munkaképessé, avagy nem, ami egyet jelentett a gázkamrával. Kedvencei a valamilyen rendellenességet hordozó emberek, illetve főként az ikrek voltak. Igazi pszichopata volt, látszólag kedvesen, már-már angyalian viselkedett a betegekkel, gyermekekkel, akiket másnap a legnagyobb nyugalommal küldött a halálba. Előfordult, hogy ikreket fertőzött meg tífuszbaktériummal, majd ha az egyik meghalt, a másikat is megölette, hogy a boncolásnál összehasonlítsa a szerveiket. Mengelének egyébként a háború után hamis iratokkal sikerült elmenekülne a hadbíróság elől, Brazíliában pedig évekig élt a saját nevén. Több, mint 30 évvel a háború után, 67 éves idős úrként a tengerben való úszkálás közben kapott szélütést. Ilyen ember tanítványa kísérletezett tehát Ritán és Rolandán. Édesanyjukat születésük után azonnal sterilizálták, és egy dokumentumot kellett aláírnia, miszerint lemond gyermekeiről az állam javára, hogy egy ideig kísérleteket végezzenek rajtuk. Injekciókat adtak a koponyájukba, hogy barna szemüket mesterségesen kékre változtassák. (Előfordult olyan is, hogy a tű nem jó helyre ment, Rita fejében ezért keletkeztek forradások.) 4 héttel a születésük után Theresia beszökött a klinikára, aminek egyébként a közelébe sem nagyon engedték, hogy megnézze a lányait. Az újszülöttek szobájában azonban, ahol lenniük kellett volna, csak az egyik ágyban volt gyerek, bekötött fejjel, aki Rita volt. Theresia, mivel nem tudta, hol van 18 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

a másik kislány, hisztérikus rohamot kapott, mire az egyik nővér bevitte a fürdőszobába. A kádban ott feküdt a kis Rolanda, szintén bekötözött fejjel, holtan. 4 hetes csecsemőként belehalt a náci kísérletekbe. Az anya ekkor kirohant, felkapta Ritát, és elszökött vele, ám a Gestapo megtalálta és újra elvették tőle. Csak egy év múltán érkezett a levél, miszerint elvihetik a lányukat. Rita sokáig utazott édesanyjával, s annak halála óta egyedül megy különböző helyekre előadást tartva a rasszizmus eltüntetéséről. Előadása után egy pár kérdéses interjút tudtam vele készíteni: R.A.: Hogy sikerült feldolgozni a történteket? Fel lehet-e ezt egyáltalán dolgozni? R.P.: Elsősorban Isten segítségével. Másodszor az édesanyám egy nagy harcos volt, és amikor mi ketten elhatároztuk, hogy bepereljük a bajor államot, akkor mégcsak nem is sejtettük, de egy 6 éves küzdelembe kezdtünk. Ennek az volt az ára, hogy ráment a családom, 17 év házasságom, a gyerekeim az unokáim ottmaradtak Amerikában. Ez a düh, hogy tudtam, hogy őket el kell veszítenem ahhoz, hogy ezt a küzdelmet megvívjam, nagyon sok erőt adott nekem, hogy tovább tudjam folytatni a harcot. R.A.: És megérte? R.P.: Igen. Mert bebizonyítottuk, hogy nekünk volt igazunk. Ez azért történt, mert a német állam azt mondta, hogy te itt csak akkor kapsz elégtételt, ha Németországban élsz, itt vagy letelepedve. Mint amerikai állampolgár, neked nem lehet peres ügyed a német bíróságon. Ekkor a férjemmel el kellett válnunk. Különböző leleteket, igazolásokat vittem azért, hogy bizonyítsam, én a kísérletek miatt nem tudtam rendesen iskolába járni, nem tudtam rendes munkát, foglalkozást, hivatást tanulni. Az egész életemre kihatással volt, amit pár hónaposan velem tettek. A férjem azt mondta, te visszamehetsz Németországba, de gyerekek és én maradunk. A gyerekeim azonban látták, mennyire szenvedek a betegségemtől, volt, hogy az iskolából hazaérkezve a padlón találtak rám, ájultan. Ezért, amikor a válási procedúra zajlott, és jogot kaptam arra, hogy a lányomnak és a fiamnak feltegyék a kérdést hogy kivel akarnak maradni, ők engem választottak. Így elköltöztek velem Amerikából Európába. De 3 hónap után kiderült, hogy nem járhatnak amerikai iskolába, mert nem voltak katonacsalád gyermekei, akkor pedig ez volt a feltétel. Nekem nem volt pénzem arra, hogy fedezzem az oktatásukat, úgyhogy visszaküldtem az édesapjukhoz őket, aki újranősült, tehát a gyermekeim mostohaanyával nőttek fel. Viszont el tudtam érni azt, hogy édesanyámnak az egészségügyi ellátásait kifizessék, mivel a sterilizáció következtében ő is beteg volt. A pereskedés végén sikerült megegyezni, hogy a német állam állandó nyugdíjat biztosított számára. Első hallásra nehéz felfogni, hogy miért ez az áldozat, de százaknak, ezreknek tudom elmondani, hogy a rasszizmus hova vezet, és újra kell gondolni a kérdést. Ez ad nekem erőt ebben a harcban. R.A.: Évek óta járja a világot, fiatalokhoz szólva, miszerint a rasszizmus egy zsákutca az életben. Hiszi, tapasztalta, hogy ennek kézzelfogható hatása van? R.P.: Igen. Nemzetközi szinten Auschwitzban beszéltem először 2012-ben. Különösen a német diákok mutattak felém hatalmas együttérzést. Amikor tinédzser diákok odajönnek, megölelnek, fotót akarnak velem, az valami különlegeset ad. Folyamatosan érkeznek telefonok, meghívások a világ különböző pontjaira, rengeteg német helyre. Ez a tény azt mutatja, hogy érdemes volt küzdeni, és fontos, hogy továbbra is küzdjek! R.A.: Van-e Önben bármiféle harag? R.P.: Nincs. Édesanyám is megmondta: a rosszal nem tudod legyőzni a rosszat. Csak a jóval veheted fel a harcot a rossz ellen. Mi katolikusok vagyunk. Nem vagyok az a vasárnapi templomba járós fajta, mert 40 éves amerikai és 30 éves németországi benyomásaim szerint, miután az emberek kijönnek a templomból, ugyanúgy elkezdik szidni a szomszédjaikat. Számomra ez nem kereszténység. Én a szívemben vagyok keresztény. Tudom, hogyha én megbocsátok a náciknak azért, amit velem tettek, anyámmal tettek, a családommal tettek, akkor Isten is meg fog nekem bocsátani. Eset-les Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 19

Lajos nap egy hetedikes szemével Szinger Eszter 7. A Az első Lajos nap -unk nagyon izgalmasan alakult. Még soha nem vettünk részt ilyenen, ezért nem tudtuk, mi vár ránk. Végül egy nagyon jó, élményekben gazdag napnak és az azt megelőző kampányhétnek lehettünk a részesei. A kampány Már szinte megszoktuk a királyjelöltek képeivel dekorált folyosót. Lelkesen és kíváncsian vártuk, hogy milyen ötletekkel rukkolnak elő a végzős osztályok. Az udvartartások kitűzőit és karszalagjait szívesen viseltük, drukkoltunk a királyjelölteknek. Alig vártuk a nagyszüneteket, amikor az udvar a kampányoló 12.-es osztályoktól volt hangos. Sütit osztottak, amit azóta is hiányolunk. Végül a lovaggá ütés során megtudtuk a 12. D-től, hogy minden kérdésre a legjobb válasz- persze némi gondolkodás után-, hogy: Tanár úr, a válasz: IGEN! A jelöltek összemérték tudásukat táncban és a lovagi tornán is. Mi pedig szurkoltunk: - Hajrá.! (Nem áruljuk el!) Izgatottan vártuk, hogy kinek a fejére kerül a korona Eset-les Lajos napra ébredtünk A közös ima után kezdődtek a kampányműsorok. A 12. A videója és terve is profi volt (János Ábel Komócsi András). Ötleteikből mi is szívesen merítenénk. A 12. B-sek (Lőrincz Ádám) mondanivalója nagyon tanulságos volt. Nem tettek ígéreteket. Megpróbálták felhívni a figyelmünket az itt kiaknázható legfontosabb kincsekre, a barátságokra, melyek itt köttetnek és egy életre szólhatnak. A 12. C (Kónya Máté) egy rappel készült, amit ők írtak. Vicces és szórakoztató volt. A 12. D (Joó Patrik) szintén egy videóval rukkolt elő, ami ugyancsak vicces volt. Királyjelöltjük felsorolta ígéreteit megválasztása esetén. 12. E (Kanizsai Dániel) a kampány során rituális táncot tanított híveinek, melyet videón láthattunk. Versátiratuk céljaikat tükrözte. Hirtelen azt sem tudtuk, kire szavazzunk. Végül a választási urnához járultunk döntésünkkel. Ki lesz a király? Nemsokára kiderül Rengeteg program kínált szórakozási lehetőséget a nap további részében. Megkezdődött a főzőverseny, melyre konyhafőnökünk (Pap Kristóf) egy ínycsiklandó salátával készült. A hozzávalók nagyjából- megvoltak. Néhány eszközre menet közben sikerült szert tennünk. Nem nyertünk, de nem baj, a saláta finom lett, elfogyott. Kipróbálhattuk magunkat rekeszmászásban, a lézerpincében, ytong-faragásban, iskolatörténetben. Érdekes kísérleteket láttunk, megtudtuk, milyen ütköző autóban ülni. (Minden tesztelő túlélte!) Szurkoltunk a focimeccseken. Az udvaron együtt énekeltük Emília tanárnővel a rock számokat. Közben eljött az eredményhirdetés: iskolánk ebben az évben Patrik királyt tüntette ki a koronával. Így Joó királyunk lett. Megtörtént a koronázás és újdonsült királyunk köszönetnyilvánítása. Senki sem akarta, hogy vége legyen a napnak. Egy kis beszélgetés után fáradtan, de vidáman, feltöltődve indultunk haza. Az ilyen közös élmények, fantasztikus, együtt töltött napok összekovácsolják az osztályokat. Segítenek, elvezetnek a 12. B-sek által említett, megkeresendő kincsekhez, a barátokhoz. Nagyon tetszett a Lajos nap, a hét. Szeretnénk, ha többször lenne ilyen. Aki csatlakozna ehhez a gondolathoz, keresse a 7. A-t! 20 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

A Károly Iréneusz fizika versenyen jártunk Hammer Gábor 7. A Tudjátok, ki volt Károly Iréneusz? Én sem régóta tudom, csak azóta, amióta a katolikus iskolák fizikaversenyére készültem. Károly Iréneusz (1854-1929) premontrei szerzetes, nagyváradi fizikus, a rádiótechnika egyik úttörője. Ő tervezte meg a nagyváradi villamosművet. 2015. április 17-én reggel hétkor apukámmal ácsorogtunk a vasútállomáson, olyan gondolatok forogtak a fejemben, hogy vajon milyen lesz ez a két nap? Alig ismerek valakit Horváth Ákoson kívül. Mi érkeztünk legelőször, de kicsivel utánunk befutott Frim Bálint 10.B, Weisz Pál 9.C, Révész Levente 11.A, Várda Ernák 11.C, Horváth Ákos 8.A és Jéhn János tanár úr, aki felkészített bennünket a versenyre. 3 óra múlva megérkeztünk Budapest-Keleti pályaudvarra, onnan a kísérleti eszközökkel megpakolva átgyalogoltunk a Nyugati pályaudvarra, majd egy személyvonattal Vácra döcögtünk. A Váci Piarista Gimnázium adott otthont a versenynek, ahová az ország katolikus iskoláiból érkeztek a fizika iránt érdeklődő diákok. 2-kor volt egy megnyitó, majd 15 perccel rá kezdődött az írásbeli verseny. Számomra volt könnyű és nehéz feladat is. A fénytannal foglalkozó feladatok nagyon nehezek voltak. A korcsoportom (7.- 8. osztályosok) számára volt egy kis feltalálós (írásbeli) feladat is. Ez nagyon tetszett. Az írásbeli után a 11.-12. osztályosok szóbeli vetélkedője következett, amit Levente és Ernák nyert meg nagy örömünkre. A közös vacsora után Beer Miklós atya, a váci püspök meghívott bennünket a püspöki palotába. Elmesélte Vác és a Váci Egyházmegye történetét és körbevezetett a palotában. Nagyon szép volt. Másnap reggel Jéhn tanár úr keltett bennünket. 8-ra ott is voltunk a Piarista Gimnáziumban és megreggeliztünk. A verseny legizgalmasabb része következett: a kísérlet bemutató. Egy hosszú folyosón voltak sorban az asztalok, ahol a kétfős csapatok mutathatták be a kísérleteiket. Horváth Ákossal voltam egy csapatban, a bemutatónk témája a fénytörés és a forrás volt. Pál és Bálint kísérleteinek alapjait a Led lámpák és a fémgolyók adták. Számomra nagyon érdekes, izgalmas és elgondolkodtató volt a sok bemutató. Klassz volt bepillantani más iskolák diákjainak munkáiba. Az írásbeli versenyt a 3. korcsoportban Révész Levente nyerte meg, Frim Bálint a 2. korcsoport 3. helyezettje lett. Kovács Mátyás, Weisz Pál és Frim Bálint az Otthoni Kísérleti fordulón különdíjat nyertek. A verseny után szentmisére gyűlt össze a sok diák és tanár, ahol Bálinttal ministráltunk. A finom ebéd után útra keltünk, hazafele szó volt kvantumfizikáról, fekete lyukakról, elektromosságról Szerintem nagyon jó volt az egész. Köszönjük a Tanár Úrnak, hogy elmehettünk! Büszke vagyok, hogy az iskolánk ilyen jól szerepelt. Megérte elmenni! Ha lesz rá lehetőség, jövőre is megyek! Ki tudja, lehet, hogy egyszer mi is rendezünk egy ilyen versenyt. Eset-les Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 21

Erasmus- avagy 5 nap Johanes-szel Ritter Anna 10. A Eset-les Az Erasmus+ programról (ami régen Comenius program volt) szerintem már mindenki hallott. A 10-11.-esek lehetőséget kaptak arra, hogy a következő években külföldi országokba utazhassanak. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy meghallgatunk 8 előadást az I. világháborúról (mivel ez a program jelenlegi témája), majd az utazások előtt pár hónappal egy tesztet kell belőle írnunk. A teszt egyik fele az előadásokhoz kapcsolódó kérdésekből áll, a másik fele angol nyelvű, hogy felmérjék vele a nyelvtudásunkat, hiszen a különböző nemzetiségek között ez az elsőszámú kommunikációs nyelv. Mi, a Németországba utazók, igencsak szerencsések voltunk, hatan utazhattunk osztálytársak, mivel az utazás időpontja alatt a többi osztálynak már elkezdődtek az osztálykirándulások. Április 29-én 7 óra után indultunk, pár perces csúszással, heten: Nádudvary Tamás tanár úr, Gergely Dorottya, Faludi Réka, Vannai Dalma, Nagy Vilmos, Radics Levente és én. Vida tanár urat kicsit később vettük fel, majd próbáltunk a reggeli forgalomban kikeveredni a városból, így nem csoda, hogy egy idő után azt hittük, az egész út Pécs belvárosában tett körökből fog állni. Eleinte úgy gondoltam, túl fáradtak, ugyanakkor izgatottak vagyunk ahhoz, hogy élvezzük az utat, de szerencsére nem így lett. Ha nem tévedek, mi lányok szerintem az út 2/3-át végigénekeltük, és bár a fiúk rendesen húzták a szájukat, szerintem igenis élvezték! (Ugye?) Az első nagyobb izgalom Passauban ért minket, ahol problémák adódtak a busszal, egészen pontosan a turbóval (eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen alkatrész), így nagyjából 1,5-2 órára meg kellett állnunk. Ez nem törte le a lelkesedésünket, bevetettük magunkat a német mekibe, majd miután konstatáltuk, hogy a német-magyar különbségek még itt is jól látszódnak, kihasználtuk,,erasmus bácsi szívjóságát. Miután a járművet megjavították, újra útra keltünk, a kelleténél talán kicsit gyorsabban, hogy odaérjünk a müncheni iskolában tartandó Welcome Partyra. Mivel egy megérkezés sem megy simán, egy ideig mi is bolyongtunk a kis elővárosban, Planeggben, hogy megtaláljuk a Feodor Lynen Gymnasiumot. Én személy szerint nagyon izgatott voltam a buli miatt, ahol zenék, fények, tánc és szuper hangulat helyett egy helyes kis vacsi várt minket. Itt megismerkedtünk a fogadócsaládjainkkal is. Egyfelől pozitívum volt, hogy volt kint élő magyar fogadócsalád is, másrészt viszont a német ajkú családhoz kerülők is elégedettek lehettek nyelvgyakorlás szempontjából, amire egyébként az egész út nagyon alkalmas volt. A csütörtöki nap eleje leginkább ismerkedés volt a többi nemzetiséggel: voltak Tahitiról, Réunionból, Görögországból és Törökországból, akiknek a kiejtésére egy idő után ráállt a fülünk (vagy nem). Reggel Johaness Trauttal is találkozhattunk, az utazás német főszervezőjével. Ő angolul elmondta (khm, próbálta elmondani), hogy a következő napokban mi vár ránk. Miután mondandóját befejezte, a másik német szervező, Julia, fényévekkel jobb angoljával két mondatban összefoglalta az addig hallottakat, így szerencsére már mind megértettük a kismonológ lényegét. Már első nap szembesültünk vele, hogy a szervezés nem tükrözi a híres német pedánsságot. Valószínűleg erről nagyrészt az előbb említett Johannes tehet, akit mindennek ellenére szerintem mindannyian megkedveltünk, az összes bohóságával együtt. Pénteken elmentünk egy tradicionális májusfa fesztiválra, ami nagyon hangulatos lehetett volna, ha nem szakadt volna le közben az ég. Miután a szervezők megbizonyosodtak arról, hogy mindenki tisztességesen elázott, bevonatoztunk Münchenbe, egy kis városnéző körútra (khm, rohanásra, és igen, az eső még mindig esett). Miután a napi edzésünk megvolt, végül egy vásárban kötöttünk ki, ahol az árakat meglátva rögtön rájöttem, hogy itt sem 22 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

fogok ajándékot venni. Szombaton egy kicsit izgultunk, akkor kellett előadnunk a különböző témájú prezentációinkat (Pécs az I. világháború előtt, I. világháborús propaganda, balkán front). Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, mind az előadás, mind a nyelvtudásunk színvonalára vonatkozóan. Az ebédet követően egy Planegget érintő Holokauszt megemlékezésen voltunk, amelyre bár kíváncsi voltam, egy kukkot sem értettem belőle. Ezután szabadprogram volt, így a napok közben összeverődött társaságunk beutazott Münchenbe egy kis fiatalosabb városnézésre. Vasárnap a hazaindulás előtt a gimnáziumnál találkoztunk. Itt Johannes a szemerkélő esőben készített rólunk pár igazán fantasztikus képet, majd elbúcsúztunk a fogadócsaládjainktól és útra keltünk. Pár percre azonban meg kellett állnunk a Bayern München stadionjánál, ahol mind a hatunk izgatott lett attól, hogy esetleg találkozhatunk az ott játszó focistákkal. Ez ugyan egy szép remény volt, de természetesen mégsem került rá sor, a focisták csak nem jöttek, nekünk pedig indulni kellett tovább, hogy a Nádudvary tanár úr által ígért fél 1-es időpontra hazaérjünk, és ez nagyjából sikerült is. Nagyon szép és maradandó emlékekkel és élményekkel tértünk haza, igaz, fáradtan, de ez nem vont le semmit az utazás értékéből. Aki akart, pihent az úton, aki nem akart vagy nem tudott, az kissé agyhalott állapotban kelt fel a másnapi, 3 napos osztálykirándulásra, hálát adva, hogy legalább nem érettségire igyekszünk. Eset-les Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 23

Bemutatkozik a csillagász szakkör Spierig Adrienn, Vecsánin Boglárka 9. B A csillagászat alázatra nevelő, jellemépítő tapasztalat. ( Carl Sagan) Lyukasóra A csillagászati szakkör elsődleges célja, hogy a tanulók megismerjék és megfigyeljék galaxisunkat, naprendszerünket és bolygóinkat. Dömény Anita tanárnő arra törekszik, hogy diákjainak az elméleti órák mellett minél több gyakorlati vizsgálódásban, tapasztalatszerzésben lehessen része. Az idei év témája a Naprendszerünkben keringő égitestek volt, mely kapcsán távcsöves megfigyeléseket is végeztünk. Első alkalommal egy novemberi estén a tanárnő vezetésével a tanulók az iskola udvaráról figyelhették meg a Hold felszínén található krátereket és egyéb képződményeket. Később az Inczédy Dénes természettudományos laboratóriumba érkező tükrös távcsövek összeszerelésében segédkeztek. Ennek köszönhetően a legközelebbi napmegfigyelésnél már jártasak voltak a teleszkóp üzembe helyezésében is. Bár ekkor csak a szakkör tagjai voltak jelen, de az iskola más diákjai sem csüggedhettek, hiszen nekik lehetőségük volt egy különleges helyzetben megfigyelni Naprendszerünk egyetlen csillagát. Március 20-án a lelkigyakorlat napján a napfogyatkozás alkalmából különleges szűrővel ellátott távcső és speciális napnéző szemüvegek segítségével vehették szemügyre ezt a ritka jelenséget. Végül a tanév lezáró programjaként június 5-én, pénteken egy csillagnéző estre is lehetősége lesz az iskola diákjainak. Az átai csillaglesen Dömény Anita tanárnő a csillagképekről és a hozzájuk kapcsolódó mitológiai történetekről mesél majd, valamint megfigyelik a Tejút éjféli felkelését és az éppen akkor látható bolygóinkat: a Vénusz aktuális fázisát, a Jupitert és holdjait, valamint a Szaturnuszt és gyűrűrendszerét. A szakkörön jövőre is érdekesebbnél érdekesebb témák merülnek fel; mint például Galaxisunk összetétele és jövője, a Naprendszerünkön kívül található Földhöz hasonló bolygók vagy az általunk ismert univerzum keletkezése, határai. Ahogy idén, a következő tanévben is keddenként a 8. órában a 68-as teremben várja mindazokat a tanárnő, akik szeretnék bővíteni ismereteiket a csillagászat terén. 24 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Az elhagyatott kastély (1.rész) Szereplők: Adam White Eric Clapton Adam főnöke fura alak Helyszínek: Kastély Pécs Iroda, Kávézó Mohács Kezdet Kinti, város felett, nappal: 1/1-Távoli városfelvétel, közeledve a főhelyszín fele. A főépület körüli táj bemutatása, majd maga az építmény kívülről és belülről. Jelenet végén cím bemutatása. Veszélyben a munka-baráti segítség Benti, iroda, nappal: 2/1-A Főszereplő, akit Adam White-nak hívnak, a laptopján munkálkodik, irodáját igénybe véve. Asztalát halvány napsugarak világítják meg. Irodája nem túlzsúfolt, szabad a mozgás, és ha éppen egy kényelmes beszélgetésre vágyna barátaival a munka után, azt is megteheti a szoba közepén lévő kanapé segítségével. Megjelenése egy szokványos ügyvédhez hasonlít, noha egy újságíróról van szó. Szürke öltöny, nyakkendő, látszatra drága óra, csak sejtjük, hogy nem az. Végül egy aktatáskát találhatunk az asztal mellett heverni. 2/2-A gép fénye halványan megvilágítja a férfi arcát, aki hevesen gépel és tervezi a következő cikket. A munkát a hirtelen megszólaló telefon szakítja félbe. 2/3-Adam-et, a hívó fél nevét meglátva aggodalom tölti el. Ennek okát az elmúlt cikkei sikertelenségében találja. Kis késleltetéssel, reménykedve felemeli telefonját és beleszól. 2/4-A férfi aggodalma beteljesedni látszik. A kagyló túlsó felén írónk főnöke szólal meg, aki rossz híreket közöl a főszereplőnkkel. A kapott hír mellett egy reménysugár maradt. Ha ír egy utolsó cikket és sikere lesz, akkor maradhat a cégnél. Viszont ha ezzel is kudarcot vall, akkor el lesz bocsájtva. 2/5-White úr pánikba esvén felhívja a legjobb barátját, hogy tanácsot kérjen ez ügyben. A mobiltelefon sokáig csörög, emiatt a férfi kezdi reményét veszteni. Hirtelen fogadják hívását. Adam, barátja segítségét kéri, aki szívesen segítséget nyújt, és már ötlete is támadt egy sikercikkhez. A két férfi egy találkozót beszél meg, ahova már azonnal felszereléssel indulnak. (párhuzamosan 2/5<->2/6) 2/6-Adam barátja, akit Eric Claptonnak hívnak, otthon élvezi a szabadságát TV nézés közben. A készülék bevilágítja az egész szobát, főleg Ericet, aki foteljában végzi ezt a tevékenységet. Telefonja megcsörren, amit hallani hall, de nem lát. A férfi kis idő elmúlásával megtalálja a telefont, amin szerencsére még csörög. Eric látván, hogy barátja hívja, megörül és gyorsan felveszi a hívást. 2/7-A beszélgetés végeztével Adam összeszedi dolgait, ami a cikkíráshoz, és a helyszíni elemzéshez kell. Összepakolja aktatáskáját, amely eddig a földön hevert. Kameráit és jegyzet füzetét felkapja, kirohan az irodából, majd a találkozó helyszínére siet. A találkozó Benti, kávézó, nappal-késő délután: Lyukasóra Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 25

Lyukasóra 3/1-Adam a helyszínen sehol sem találja barátját, ezért rendel egy kávét, hogy elüsse az időt. Eric, kis idő múlásával szintén megérkezik. Főszereplőnk éppen elfogyasztja a kávéját, feláll és köszönti barátját. Eric az italt elmulasztja, és minél hamarabb indulni akar a cikkírás helyszínére. A két férfi elhagyja a kávézót, majd busszal utaznak. Az utazás Benti, busz belseje, naplemente: 4/1-A buszmegállóban szerencséjükre nem kell sokat várniuk. Egy helyi busz áll meg előttük, mely az általuk kiválasztott célirányba tart. Felszállnak a járműre, majd amint elindulnak, Eric elkezdi magyarázni az ötletét. Adam a terv hallatán kicsit meghátrál, de barátja könnyedén meggyőzi a biztos sikerről. Az út nem tart sokáig, emiatt Eric nem tud minden részletet elmesélni. Amikor a busz megáll, a két barát gyorsan elhagyja a járművet, majd mögöttük bezárulnak az ajtók. A várva várt helyszín Kinti, térkövezett út fákkal körülvéve mely Eric ötletéhez vezet, naplemente-éjszaka váltása: 5/1-A naplemente csodálatos fénye borítja a fákat, mely egy pillanatra elvarázsolja a két férfit. Adam még szívesen nézegette volna a tájat, viszont Eric egyre izgatottabb az üggyel kapcsolatban és megzavarja társát az ámuldozásban. Adam barátja egy térkövezett úthoz vezeti az újságírót, amit szintén fák szegélyeznek. 5/2-Egyre beljebb érve, a gaz mennyisége növekedik, nehezebb a haladás. Adam-ék útját egy kidőlt fa is keresztezi, de gyorsan megbirkóznak az akadállyal. Miután átküzdötték magukat a növényeken, elképesztő látvány tárul eléjük. 5/3-Egy vaskapu emelkedik a magasba, mely az évek alatt rozsda áldozata lett. A kaput egy szintén, az évektől megterhelt lánc és lakat zárja. Eric az általa hozott csípőfogóval könnyedén eltávolítja a zárat. A vastákolmány eleinte nehezen mozdul meg, nyikorog, de együttes erővel kimozdítják a helyéről. 5/4-A kapu kitárásával a látvány még elképesztőbb lett. Egy 18. századbeli elhagyatott kastély emelkedik, mely előtt egy park található. Könnyen észrevehető, hogy régóta nem látogatta meg senki sem. A középen álló szökőkút szobra is összetörten borul a földre, melyet ellep a gaz. A sok növénytől a telek határát is nehéz meghatározni. Az épületről a vakolat omladozik, leesik, és a sok vihartól a tetőről a cserepek is eltűnőben vannak. A kastély látványa nappal sem bíztató, viszont a naplemente és az éjszaka váltakozása még rémisztőbbé változtatja a helyszínt. 5/5-A két férfi csodálkozva nézi az épületet, de egyben egy visszatartó erő is érződik a levegőben. Eric megy előre, akit Adam követ. Átkelnek a parkon, melyet szintén benőtt a gaz és a növényzet, emiatt lassabban is haladnak. Kis idő elteltével elérik a kastély ajtaját. Nagy barna kétajtós, roskadozó fakapu zárja el két szereplőnket a várva várt tervtől. Eric belépni készül az ajtón, de mielőtt megfogná a kilincset egy erős széllökés kicsapja a nagy fadarabokat és kitárul a kastély belseje. Eric és Adam kissé megijed a jelenségtől, de írónk, csak munkájára tud gondolni. Most már nincs visszaút, emiatt hátra sem néz. Együtt lépnek be az előtérbe. A Hold fényében megcsillan az ajtó által felkavart por, lépteik nyomán hangosan nyikorog a padló. Ahogy egyre beljebb haladnak, hátuk mögött megjelenik egy szellemalak, de nem veszik észre. Az új látogató hamar eltűnik a tovaszálló porral együtt. Készítette: Török Tamás, Szabó Zsolt (11.C) Közreműködött/Lektor: Retkes Ádámm (11.C) 26 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Die Bücherdiebin Bujtár Orsolya 11. B Miért lop valaki könyvet, ha nem is tud olvasni? Talán már ekkor felfedez egy olyan értéket, melyet csak érezni lehet. A könyvtolvaj című filmet március 19-én néztük meg Pécsett, az Apolló moziban. Ezek a szavak jutnak először eszembe róla: sokoldalú, szívmelengető, megható. A film a második világháború idején játszódik, így a zsidóüldözés, a tiltott könyvek égetése is megjelenik a náci Németországban. A történet középpontjában egy család áll, amely Lieselt, a főszereplő árva lányt fogadja be. Liesel náluk tanul meg olvasni, és felfedezi a szavak erejét. Több művet is ellop, melyet a többi könyvvel együtt el kellett volna égetni. A polgármesterné könyvtárában is olvashat, később innen is kölcsön vesz könyveket. Ha meglop minket az élet, vissza kell lopni, amint lehet. A filmben a mindennapok apró örömeit mutatják be a színészek. Láthatjuk, hogy a családegy régi szívességet viszonozva- egy zsidó fiút is bújtat. Mi lesz azonban, ha rájönnek, hogy bújtatnak valakit? Hogyan fogja akkor túlélni Max a háborút? A filmkockákon gyönyörű tájakat láthatunk, melyekről a mesélő, a Halál mondja el a történetet. A háború bombái nem kerülik el a kis német várost sem, így a Halálnak magával kell ragadnia pár lakost. Vannak, akiket álomcsók formájában visz el, mások a romok között lehelik ki lelküket. Vajon tudjuk e a szavakat értékelni, nemcsak a könyvekben, hanem az életben is, akkor is, ha közben az egész világ háborúban áll? Mert a szavakban van az ÉLET. Lyukasóra Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 27

Személyiségjegyek állatbőrben Erős Eszter 10. D Lyukasóra A Biblia jelképrendszere gyakran korántsem egyértelmű számunkra. Az állatok sok helyen megjelennek a Bibliában: a teremtésben, az emberrel való kapcsolatukban, a megváltás rendjében, az istentiszteletekben, és amit mindenki tud, hogy vannak tiszta és tisztátalan állatok is, tehát az állatok a Bibliában kifejezés nagyon sok mindent foglal magába. Az összes kategória részletes tárgyalása helyett inkább röviden írtam mindegyikhez egy-két példát. A szemmel látható teremtésnek az emberhez legközelebb eső része az állatvilág. A hébereknek állandó kapcsolatuk volt az állatokkal, sokkal jobban érezték ezt a hasonlóságot, mint mi, ezért a bibliai leírások illusztrációjához gyakran hoztak fel állatokat példának a különböző emberi magatartások kifejezésére (pl.: kutya = ellenség; támadó csapat = sáskafelhő). Egyes szimbólumok azonban kétértelműek, mert az állatvilág viselkedésére is sokszor jellemző a kétféleség. Ennek egy konkrét példája, hogy néha Istent, néha pedig az ellenséget ábrázolták oroszlán képében. Az állatok, mint ahogy az emberek is, képesek a legjobb dolgokra, de emellett a legrosszabbakra is. Ezt napjainkban is tapasztalhatjuk háziállatainknál, amikor a dédelgetett kedvenc mégis a gazdájára támad. Vannak mégis állandósult jelképek, amelyek majdnem mindig ugyanazt jelentik: a nép jelképezi a nyájat, Krisztus a bárányt, a galamb pedig a Szentlelket. Mint ahogy a Teremtés könyvéből tudjuk, az állatok nem állnak az ember fölött, de az állatok kultuszának Izrael népe is áldozatul esett. Erről az útról Mózes törvénye, a próféták intelmei és a Bölcsesség könyvének tanácsai térítették vissza a zsidókat a helyes útra. (Bölcs 15, 18) Az Írás szerint gyakran az embert és az állatot testvéri kötelék fűzi egymáshoz az élők közös elnevezése alatt. Ennek a testvéri köteléknek tulajdonítható, hogy Noé az özönvíz idején minden fajból megmentett egy párt. Arra is volt példa, hogy az állat segített az emberen: a hollók táplálták Illést (1Kir 17,6), és a nagy hal mentette meg Jónást (Jón 2). Az állatok is részesei Isten és Noé szövetségének, és szerepelnek a mózesi törvényekben is. A szombat ünnepe ugyanúgy vonatkozott rájuk, mint a szolgákra, és emberségesen kellett bánni velük, emellett meg is lehetett büntetni őket, részt vettek az ember bűnbánatában is. Ádám azzal teremtette meg az állatok fölött való uralmát, hogy elnevezte őket, de a szent szerzők mégis gyakran beszéltek mesebeli állatokról, mert képzeletükben mégis megmaradt valami a különböző hiedelmekből. Az állatok tisztára és tisztátalanra való felosztása egy titokzatos szokás, amely összefüggött az emberiség felosztásával is: tiszta izraeliták és tisztátalan pogányok, tehát két világ állt szemben egymással. Péternek Joppéban volt egy látomása (Csel10), amelynek lényege volt, hogy az állatok megkülönböztetését eltöröljék, hiszen addig az emberek között is megoszlás lesz. Az emberek egységének a hátterében már az egyház egyetemességét lehetett érteni. Az istentiszteleteken az állatok, mint áldozat jelentek meg, ezzel előképei lettek az Újszövetség isteni áldozatának. Arra lett volna szükség, hogy az izraeliták az áldozatok jelével önmagukat kötelezzék el Istennek, de egyedül a leölésre vezetett Bárány, Jézus áldozata szerezhette meg az örök megváltást. 28 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Színes évad Soós Anna 10. A A Pécsi Nemzeti Színház idei évadáról sok mindent el lehet mondani. Az első, ami eszembe jut az, hogy nagyon változatos. Elsősorban a gyerekdarabokat emelném ki. Rázga Miklós igazgató úr igyekszik minden évben becsábítani a családokat a színházba. Ez onnan is látszik, hogy az idei Pécsi Családi Színházi Fesztiválon a PNSZ négy darabbal is előrukkol. Az egyik a Pécsi Balett egy régebbi előadása, amit az idei évadban újítottak fel, fiatalítottak meg. Ez a Hófehérke és a hét törpe. A Kamaraszínházban kerül bemutatásra, ahogy az idei évad elején bemutatott Pomádé király új ruhája is. Itt az énekkar és az operaénekesek is egyaránt megcsillogtathatják ének- és tánctudásukat. A Családi Fesztiválból kimaradó Évek vándora című darabot is a Kamaraszínház színpadán mutatták be. Kiemelkedő a rövidsége, hisz a fiatalabb gyerkőcök nehezen tudnak végigülni hosszabb színműveket. Fontos még tudni a darabról, hogy írónője még ma is él, és részt vett a premieren is. A Nagyszínpadi darabok közül a Csíksomlyói passió is szerepel a fesztivál listáján. Ez már inkább nagyobb gyerekeknek, kamaszoknak ajánlott. Szintén a Nagyszínpadon futó az évad egyik sikerdarabja a Pán Péter zárja majd a Családi Fesztivált, s ezzel együtt az évadot is. Ajánlott 0-99 éves korig, hisz látványvilága egyszerre kápráztatja el az időseket, a felnőtteket és a gyerekeket is. Hogy Méhes László a darab rendezője szavaival éljek: mindenki mást lát meg benne; olyat, ami számára fontos és ezáltal megszereti. Ugyanebben az időpontban látható a Kamaraszínpadon a Pomádé király új ruhája, de erről a műről a korábbiakban már szót ejtettem. Az évad egyik legjobb előadása, az Én és a kisöcsém volt. Aki megnézte, könynyezve jött ki a színházból, de csak a nevetéstől. Még a legsavanyúbb ember arcára is képes mosolyt csalni ez az operett. Viszont a fölfelé görbülő szájak mellett komoly mondanivaló húzódik meg. Erről az év eleji számban már rengeteg szó esett. A Pécsi Balett előadásaiban idén sem kellett csalódnunk. Bevallom őszintén, kicsit féltem, amikor megtudtam, hogy a Carmen koreográfiáját "modernizálták" és nem klaszszikus balettet láthatok majd a színpadon. De Vincze Balázs az előadás koreográfusa nagyon jól megoldotta a helyzetet. Cameron McMillan Orfeusz és Euridikéje varázslatos. A zene és a tánc találkozását ilyen formában eddig még színpadon nem láthattuk. Számomra azonban az idei évad egyik legjobb darabját májusra tartogatta az igazgatóság. A Jaj, Carmela! rendezése és színészei fantasztikusak. Maga a történet pedig valós alapokon nyugszik. A spanyol polgárháborúban két vándorszínész életén keresztül ismerhetjük meg az akkori helyzetet. Számomra nagyon szívfacsaró és megrázó előadás volt. Sikerült könnyeket csalnia az arcomra. Akik ismernek, biztos azt gondolják, hogy ez nem túl nehéz, de higgyék el, hogy színházban csak nagyon-nagyon kiemelkedő előadáson sírok. Az összefoglalót egy idézettel zárnám: Az élet színház, csibéim! Énjeink, melyeket eljátszottunk, kifakult jelmezként lógnak emlékezetünk ruhatárában. Föl tudjuk venni és el tudjuk játszani újra. (Müller Péter) Színlelő Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 29

Körkérdés Soós Anna 10. A Melyik háziállatot kedveli a legjobban? Körkérdés Borsos Erzsébet tanárnő Qei me amat, amat et canem meum - Aki engem szeret, szereti a kutyámat is." Clairvaux-i Szent Bernát - Első szentbeszéd 1150 Hát, én szeretem SubaCipót. Így egyben, hiszen annyira elválaszthatatlanok egymástól. Szeretik, óvják egymást, miközben folyton vívják hatalmi harcukat, mint a testvérek általában. Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik." Anatole France Éber lélekkel élvezem a velük töltött időt, sétákat, simogatós odabújásokat. A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé: társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket..." John Galsworthy Szavak nélkül, a szemével szeret Suba és Cipó, és én értem őket. Gabula Júlia tanárnő: Természetesen a saját kutyánk áll a szívünkhöz legközelebb. Fekete spániel, eleven, a farkát mindig csóváló boldog állat. Féléves korában találtuk, gazdátlanul csatangolt és mi befogadtuk. Lucinak hívjuk, igazából Lucifer a neve, mert kiskorában olyan rossz volt, mint az ördög. Azóta már több mint nyolc év eltelt, és nagyon összenőttünk. Amikor hozzánk került, családi házban laktunk, azóta egy belvárosi lakásban élünk, és a kutyánk is tökéletesen alkalmazkodott a körülményekhez. Napi három séta, nagy kirándulások hétvégenként, szinte mindenhová velünk jön. Kellemes meglepetést okozott nekünk alkalmaz- 30 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

kodóképességével. Nagyon barátságos, szeretetreméltó jószág, aki nagyon hiányozna, ha nem lenne. Mikóné Cselényi Ágnes tanárnő Hozzám a macskák állnak legközelebb. Különösen egy fekete Lujzi névre hallgató cica, aki már 4 éve tagja családunknak. Lujzit kölyökkorában, kóbor cicaként fogadtuk be. Azóta is nagyon hálás nekünk ezért és elszántan védi a területét, elüldözve minden betolakodót. Nappal az ablakban üldögél vagy lustálkodik: télen a radiátoron, nyáron a kertben szunyókál. Aktív életét éjjel éli és csak reggel a lábtörlőn talált egértetem árulkodik arról, hogy mivel is tölti az éjszakát. Jánosi László tanár úr: Kedvenc állat: béka Kedvenc növény: szőlő Otthon tartott állatok: tyúkok, pulykák, nyulak, halak, kutyák, macskák Jóhírek A 2014/2015-ös tanévben negyedik alkalommal szervezte meg a magyar munkaközösség a kortárs irodalom olvasási versenyt. Az első öt helyezett könyvjutalomban részesült. Gratulálunk! 1. Tóth Rachel 11.D 2. Tarai Tamás 10.A 3. Góth Bence 10.C 4. Zarka Bálint 12.D 5. Wilhelm Anna 12.D JóHírek Idén tavasszal több volt diákunk kiemelkedő eredményéről kaptunk hírt az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon műszaki, közgazdasági, orvosi területen. Mayer Martin János (2010) Meszéna Domokos (2008) Pelles Márton (2011) Csurka Tamás (2011) Környei Bálint (2010) Csizek Zsófia (2009) Tudomány, ami összeköt egyetemi pályázaton Fathi Meetra 12. B 2. helyezést, Fazekas Balázs 11. E 4. helyezést ért el. Eredményükhöz gratulálunk! Színes Fehér/Fekete 22. évfolyam 84. szám 31

HISTORIA DOMUS Március 18.: Jókai Anna Kossuth-díjas írónő iskolánkban 19.: iskolánk zenészeinek áhítata a máriapócsi kegyképnél a Székesegyházban 19-20.: lelkigyakorlat a 7., 8., 12. évfolyamos diákok számára 23.: lelkigyakorlat a 11. évfolyamos diákok számára 30-31.: bibliamásolás Historia Domus Április 2-8.: húsvéti szünet 8-9.: a 8. évfolyam szakaszzáró vizsgája 10.: 50 éves ORFF jubileumi koncertje 15.: Ciszterci Pedagógiai Műhely a ciszterci iskolák vezetőinek, tanárainak találkozója 18.: szülői KALÁKA nap Átán 18-25.: Fellbachi diákok iskolánkban 21-24.: Marton Bernát dallasi ciszterci atya iskolánkban 22.: ciszterci futás 23.: Lajos -nap 28-máj. 3.: Erasmus program résztvevői Münchenben 29.: a 12. évfolyam utolsó közös szentmiséje 30.: ballagás Május 4.: írásbeli érettségik kezdete 7-10.: Kolozsvári Báthory Líceum énekkara a vendégünk 9.: egyházmegyei zarándoklat Máriagyűdre 13.: Rita Prigmore iskolánkban 18-19.: keresztelések, elsőáldozások a Belvárosi templomban 19-21.: Laudate kórusa Kolozsváron 24.: bérmálás 26.: tíz napos spanyolországi nyelvi program 27.: kompetenciamérés Június 5.: Csillagnéző est Átán 12.: utolsó tanítási nap 15.: szóbeli érettségik kezdete 26.: Te Deum 32 22. évfolyam 84. szám Színes Fehér/Fekete

Magyarországi Ciszterci Rend Incipit Vita Nova Alapítványa CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. A gimnázium alapítványa: Pro Ludovico Alapítvány Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02 kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414