Honvédségi Szemle 2015/1. FÜZET
Tisztelt Olvasó! Visszatérve a Honvédségi Szemle korábbi gyakorlatához, ismét füzetmelléklettel jelentkezik folyóiratunk. Az 1990-es években a nagyobb terjedelmű, valamint a tartalmukat tekintve kiemelt jelentőségű tanulmányokat jelentettük meg különnyomatban. A füzetmelléklet ismételt megjelentetése egy új könyvvel függ össze. Ez év nyarán látott napvilágot a Zrínyi Kiadó gondozásában A magyar páncélosalakulatok története című kötet, melyből sajnos, hely hiányában, két fontos fejezet kimaradt. Az egyik dr. Végh Ferenc vezérezredes munkája, az Adalékok a magyar páncélosalakulatok történetéhez, amely egykori harckocsi-alakulataink rövid történetét foglalja össze. A másik Sári Szabolcs Harckocsizó katonák misszióban című interjúcsokra. Mivel mindkét írás fontos adalékokkal szolgál a fegyvernem történetéhez, fontosnak tartottuk a szakmai közvéleményhez, az olvasókhoz való eljuttatását. A Szerkesztőbizottság A füzetmelléklet szerzői: Dr. Végh Ferenc ny. vezérezredes (PhD), a Magyar Honvédség egykori parancsnoka, vezérkarfőnöke Sári Szabolcs alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka Felelős kiadó: dr. Orosz Zoltán altábornagy Felelős szerkesztő: Kiss Zoltán
Végh Ferenc ny. vezérezredes ADALÉKOK A MAGYAR PÁNCÉLOSALAKULATOK TÖRTÉNETÉHEZ A Magyar Néphadseregben nyolc harckocsiezredet, ezredenként 94 harckocsival, és 14 harckocsizászlóaljat, egyenként 31 harckocsival hoztak létre és tartottak rendszerben. Ezek a kis létszámú, de összetartó, patinás alakulatok fennállásuk alatt hírnévre tettek szert. A harckocsizó fegyvernem meghatározó szerepet játszott a haderő történetében. A harckocsi elsődleges támadófegyver. A harcmező öklének nevezik. A harckocsicsapatok a néphadsereg időszakában kiemelt figyelmet kaptak, és a szárazföldi haderő legfőbb csapásmérő erejét képezték. Ez a harceszköz komplexitása révén különleges képességekkel rendelkezik. A páncéloscsapatok tűzereje, az ellenség tüzétől való védelme és mozgékonysága olyan váratlan sokkhatást vált ki, amely megzavarja az ellenség működését, és a zavart kihasználva alkalmas annak legyőzésére. Hazánkban, az Egyesített Fegyveres erők kötelékében való tevékenységgel számolva, a harc azonnali megkezdésére alkalmas korszerű szervezetű és fegyverzetű mindenekelőtt egységes szervezetű gépesített hadosztályokkal, sok harckocsival, korszerű gyalogsággal, erős páncélelhárítással és légvédelemmel rendelkező hadsereg létrehozását tűzték célul. A mozgékony, gépesített hadviselés megkövetelte a harckocsik nagyszámú alkalmazását. Gyakran felbukkan az a tézis, hogy a harckocsit annak árának töredékéért beszerezhető páncéltörő eszközökkel megsemmisíthetik, ezért felesleges. Erre rendre rácáfol a valóság, ugyanis komplexitása miatt az egyre fejlődő harctéri kihívásoknak is képes megfelelni. A fejlesztés, gyártás és fenntartás költségeinek dacára támadó és védő szerepkörben egyaránt hatékony. A Magyar Néphadsereg páncélosalakulatainál több tízezer sorkatona, továbbszolgáló katona, tiszthelyettes, tiszt, tábornok és polgári alkalmazott teljesítette szolgálatát. A nagy páncélosnemzedék kitartással, elkötelezettséggel, a fegyvernem iránt érzett büszkeséggel és erős hittel szolgált. Akik a harckocsicsapatainknál teljesítették szolgálatukat, őrzik hagyományaikat, és szívük mélyén örökre harckocsizó katonák maradnak. Kövessük hát harckocsicsapataink nyomát. Következzék harckocsicsapataink rövid története. AZ 5. HADSEREG ÁLLOMÁNYÁBAN A 11. Harckocsi Hadosztály (MN 2284, Tata) / 5. Hadsereg (MN 5232, Székesfehérvár) 1 A harckocsihadosztály a HMVK Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökség 00130/1961 szervezési intézkedése alapján alakult meg 1961. szeptember 01-jétől szeptember 30-ig, majd teljes jog- és hatáskörrel átvette a hadosztály csapatainak vezetését. A hadosztályparancsnokság és -törzs Tatán, a Klapka György laktanyában települt. A hadosztály első parancsnoka Bérces Emil vezérőrnagy volt. Az állandó szervezetek kialakítása, a csapatok 1 Az alakulatok nevét a tanulmányban a korabeli megnevezéssel megegyező módon tüntetem fel. A szerző. 3
felállítása, átadás-átvétele és feltöltése 1966-ig tartott. Figyelembe véve a térségben állomásozó szovjet és magyar csapatokat, a Duna-völgyi hadműveleti irány magyar területén erős, csapásmérésre is alkalmas csoportosítás jött létre. A 11. Harckocsi Hadosztály (MN 2284, Tata) az 1961 augusztusában megalakult 5. Hadsereg Parancsnokság (MN 5232, Budapest Hűvösvölgy, majd Székesfehérvár) hadműveleti alárendeltségébe került. A hadosztály teljes állománnyal felállította a 69. Harckocsi Ezredet (MN 7818, Tata), mely 1963-ban Nagyatádra települt át, és a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (MN 7203, Kaposvár) állományához tartozott. A harckocsihadosztály alárendeltségébe került a 31. Harckocsi Ezred (MN 9001, Rétság), mely azonnali készenlétű ezreddé szerveződött, és páncélostiszti átképző tanfolyamot indított. 1962. október 25-én a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (MN 7203, Kaposvár) alárendeltségéből a hadosztály állományába került a 25. Harckocsi Ezred (MN 9935, Tata). 1962. október 14 19. között az 5. Hadsereg parancsnoka Isaszeg fedőnévvel hadosztálygyakorlatot vezetett le a 9. Gépkocsizó Lövész és a 11. Harckocsi Hadosztály teljes állománya részére. A gyakorlat sajátossága az volt, hogy a 25. Harckocsi Ezredet (Tata) a 11. Harckocsi Hadosztálynak, míg a 69. Harckocsi Ezredet (Tata) a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztálynak rendelték alá a gyakorlat idejére. A két harckocsiezred már a későbbi alárendeltségének megfelelően hajtott végre harcfeladatokat. A gyakorlat tárgya a 11. Harckocsi Hadosztály számára: az összfegyvernemi hadsereg első lépcsőjében tevékenykedő harckocsihadosztály menete, az ellenség határbiztosító erőinek szétverése, erőszakos folyóátkelés végrehajtása, a támadás kimélyítése az ellenség mélységében, nagy erejű ellenlökések elhárítása a háború kezdeti időszakában, erdős, hegyes terepen ABV-fegyverek alkalmazásának a viszonyai között. A gyakorlaton világossá vált a harckocsihadosztály helye és szerepe a Varsói Szerződésen belül. 1963-ban a 11. Harckocsi Hadosztályhoz került a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (MN 4891, Békéscsaba, majd Zalaegerszeg) állományából a 145. Harckocsi Ezred (MN 7809, Szabadszállás), a 4. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (MN 1394, Gyöngyös) állományából a 15. Gépkocsizó Lövész Ezred (MN 3715, Aszód). 1963. február 15-én a honvédelmi miniszter ellenőrzés céljából a 11. Harckocsi Hadosztály összes alakulata részére teljes harckészültséget rendelt el a tartalék harckészültségi körletek elfoglalásával. A körletek elfoglalása után a 69. Harckocsi Ezred téli viszonyok között, teljes állománnyal 100 kilométeres menetet hajtott végre a Bakonyban. 1963 szeptemberében a hadosztály csapatai harcászati gyakorlatokon vettek részt. Kiemelt feladatként jelentkezett a 25. Harckocsi Ezred 2. harckocsizászlóaljának fedett tüzelőállásból lőtt, tűzfeladatokkal kombinált harcszerű lőgyakorlata. Ebben az évben a 25. Harckocsi Ezred áttért a 67 kocsis szervezetről a 94 kocsis szervezetre. A korábbi kétszakaszos, 7 kocsis századok kiegészültek a harmadik szakasszal (10 harckocsi). A három harckocsizászlóalj egyenként 31-31 harckocsival, összesen 94 T 55 eszközzel rendelkezett. A hadosztály átesett az első miniszteri szemlén, csapatai árvízi védekezésben is részt vettek. 1965-en a hadosztály csapatainak egy része áttért a 2 1 éves kiképzési időszakról a 3 8 hónapos kiképzési rendszerre. Ezzel intenzívebbé vált a harckiképzés, és megnőtt a ténylegesen hadra fogható katonák száma. 1967. december 01-jétől a harckocsihadosztály valamennyi csapatánál bevezették a 3 8 hónapos kiképzést. A magasabbegység erői nagy létszámmal vették ki részüket a népgazdasági munkákból, ott voltak az árvízvédekezésen és különböző katasztrófahelyzetek felszámolásakor. A hadosztály-parancsnokságon és a csapatoknál számos külföldi vendég tett látogatást. 4
A miniszteri és hadseregszemléken és az azokat záró gyakorlatokon a hadosztály alárendeltjei eredményesen szerepeltek. 1966-ban a harckocsiezredeknél felállítottak egy-egy 4 önjáró lövegből álló légvédelmi tüzérüteget (ZSZU 57 2). 1967-ben a 15. Gépkocsizó Lövész Ezred harckocsizászlóalja teljes állományú szervezetté alakult, és a felderítőszakasza századdá szerveződött. Felgyorsult a parancsnokságok és törzsek felkészítése, új módszereket vezettek be a béke és háborús vezetési rend színvonalának emelésére. Ezeket a Maros és Balaton parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatokon tesztelték. Az 1968-as év a csehszlovák események jegyében zajlott. A hadosztálytörzs részt vett a Sumava fedőnevű többnemzeti együttműködési törzsvezetési gyakorlaton, Csehszlovákia területén. Ezt a gyakorlatot a szovjet katonai vezetők nyomásgyakorlásra használták fel. A Zala gyakorlat idejére, mely egyenlő volt Csehszlovákia tartós megszállásával, a 31. Harckocsi Ezred (Rétság) a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (Zalaegerszeg) állományába, míg a 8. Harckocsi Ezred (MN 6904, Tapolca) a 11. Harckocsi Hadosztály (Tata) alárendeltségébe került. A 31. Harckocsi Ezred laktanyáját az ezred visszaérkezéséig mozgósított alakulatok (többek között a 35. Harckocsi Ezred MN 7965, Verpelét) vették igénybe. 1969-ben a ZSZU 57 2 önjáró légvédelmi lövegeket a ZSZU 23 4 Silka önjáró légvédelmi gépágyúk váltották fel. Az M szervezetekben a 22 kocsis harckocsizászlóaljak 31 kocsis szervezetekké alakultak. A korábban megszűnt harmadik szakaszokat a századok visszakapták. Így a harckocsiezredek egységesen 94-94 darab harckocsival voltak felszerelve. 1970. április 04-én a hadosztály több alakulata (145. Harckocsi Ezred MN 7809, Szabadszállás) részt vett a jubileumi díszszemlén. Ebben az évben került sor a Szigetvár többfokozatú parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatra. 1971-ben a harckocsiezredeknél a 3. harckocsizászlóaljakat békében kiképzőzászlóaljakká szervezték, és megszüntették az addig ezredközvetlen harckocsivezető-kiképző és géppisztolyos századokat. A korábbi szovjet gyártmányú T 55 harckocsik helyett cseh és lengyel gyártmányú korszerűsített T 55A harckocsik érkeztek, melyek az áthatoló sugárzásnak ellenálló ólomötvözettel bélelt páncélzattal és több más korszerű berendezéssel rendelkeztek. A géppisztolyos századok feladatait a komendánsalegységek vették át, és szervezetüket szakaszról századra bővítették. A 15. Gépkocsizó Lövész Ezrednél (MN 3715, Aszód) rendszerbe álltak a PSzH-k. A hadosztálynál nőtt a tűzerő, a manőverezőképesség és a légvédelem hatékonysága. 1971 januárjában vezették le a Jégvirág fedőnevű hadosztály harcászati gyakorlatot. A hadosztálytörzs az Elektron 71 és a Bástya parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton szerepelt. 1973-ban, szemle keretében a hadosztály a Vértes 73 harcszerű lőgyakorlattal kombinált harcászati gyakorlaton vett részt. Rendszeressé váltak a hadosztályszintű módszertani foglalkozások. Az 1975 1976-os éveket a diszlokációs változások jellemezték. Elkészültek a győri és szombathelyi laktanyák, ahova a 14. Légvédelmi Tüzérezred és a 15. Gépkocsizó Lövész Ezred települtek. 1975-ben a harckocsihadosztály ott volt a Vértes 75 koalíciós hadgyakorlaton, ahol kölcsönös átalárendelések történtek. A magasabbegységnél folytatódott a minőségi fejlesztés. Több új fegyverrendszert alkalmaztak. Rendszeresítették a BLG 67 hídvető harckocsikat. A hadosztály részt vett a Barátság 77 harcászati, míg a hadosztálytörzs a Szojuz 77 parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton, ahol az új informatikai rendszer hatékonysági próbája folyt. 1978-ban rendszerbe állt az első T 72 harckocsizászlóalj (MN 9935, Tata) és az első BMP 1 gyalogsági harcjárművel felszerelt gépesített lövészzászlóalj (MN 3715, Szombathely). A harckocsihadosztály részt vett a Barátság 78 harcászati gyakorlaton. Szigorúbbá 5
váltak a harckészültségi és mozgósítási ellenőrzések. Ennek egyike volt a 145. Harckocsi Ezred (Szabadszállás) és a 15. Gépesített Lövész Ezred (Szombathely) számára levezetett váratlan harckészültségi és harcászati gyakorlat. Kiemelkedő rendezvény volt a Pajzs 79 koalíciós gyakorlat, ahol először működtek együtt magyar T 72 és BMP 1-gyel felszerelt alegységek szovjet és bolgár alegységekkel. Az év folyamán a hadosztály mindhárom harckocsiezrede ezredgyakorlatokon vett részt. A magasabbegység az 1980-as díszszemlén mint gépesített hadosztály szerepelt. Ugyanabban az évben a 15. Gépesített Lövész Ezreddel részt vett az NDK területén rendezett Fegyverbarátság 80 hadgyakorlaton. 1981. szeptember 29-én, a hadosztály fennállásának 20. évfordulóján a hadosztály- parancsnokság a Papíripari Vállalat Lábatlan gyáregységétől csapatzászlót kapott. Az 1982-es HM-szemle jó értékeléssel zárult, és a hadosztály elnyerte az Élenjáró magasabbegység címet. A Barátság 82 koalíciós hadgyakorlaton T 72 és T 55 harckocsikkal a 25. Harckocsi Ezred vett részt. A Duna 82 gyakorlat szintén HM-szemle keretében zajlott. A Bazalt 83 parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton jó értékelés született. 1984-ben létrejött az integrált fegyverzettechnikai szolgálat, és folytatódott a T 72 beszerzési program. A harckocsihadosztály csökkentett állománnyal vett részt a Duna 84 harcászati gyakorlaton. 1985-ben felfüggesztették a T 72 beszerzési programot. Ekkor már a 25. Harckocsi Ezred teljes egészében (94 darab) T 72 harckocsikkal rendelkezett. Húsz év szolgálat után a még meglévő T 55 harckocsikat (64 darab) a verpeléti 35. Harckocsi Ezrednek adta át. A T 72 beszerzése helyett megkezdődött a még jó állapotban lévő T 55 harckocsik modernizációja, átépítése T 55AM típusra. Ez a fejlesztés azonban nem vált be (a 31. Harckocsi Ezred és a 15. Gépesített Lövészezred harckocsizászlóalja rendelkezett vele). A hadosztály csapatai részt vettek a Duna 85, Tranzit 85 és a Kárpát 85 koalíciós harcászati gyakorlatokon és az 1985-ös díszszemlén. Az 1986 1987-es évek a hadsereg szervezeti fejlesztésének kiemelkedő fejezetét jelentették. A korábbi hadsereg hadosztály ezred szervezetről a hadsereg hadtest dandár szervezetre tértünk át. Csökkent a szervezetek száma, nőtt a vezetés önállósága, javult a kiképzés és a harci alkalmazás feltételrendszere. Az alegységek már békében együtt gyakorolhattak azokkal, akikkel szorosan együtt kell működniük. A harckocsialegységek a gyakorlat idejére megkapták a lövész-, tüzér-, légvédelmi, műszaki stb. megerősítéseket. 1987-ben a Rubin intézkedéssel a 11. Harckocsi Hadosztály jogutódjaként megalakult az 1. Gépesített Hadtest, állományában kettő harckocsidandárral és három gépesített lövészdandárral. A hadtest állományában maradtak a 25. és 31. Harckocsi Dandárok, míg a 145. Önálló Harckocsi Dandár az 5. Hadsereg közvetlen alakulata lett. A hadtest alárendeltje maradt a 37. Gépesített Lövész Dandár (korábban 15. Gépesített Lövész Ezred, Szombathely), alárendeltségébe került a 33. Gépesített Lövész Dandár, Zalaegerszeg, és megalakult a 80. Gépkocsizó Lövész Dandár, Gyöngyös. Az új szervezet első gyakorlati próbáját a 33. Gépesített és a 25. Harckocsi Dandárok részvételével Bazalt 87 bemutató, módszertani gyakorlat jelentette. 1988 fő feladata az új szervezetek összekovácsolása, a technika rendszerbe állítása és az élet- és munkakörülmények javítása volt. Az összekovácsolás folytatása helyett váratlan miniszteri szemlén kellett helytállni. 1989-ben lényeges szervezeti változás nem történt. A csapatok felkészítésében előtérbe került a hagyományos eszközökkel vívott védelmi harctevékenység. 1989. április 18 30. között került sor az MN történetében utolsó, szovjet alakulattal együttműködésben végrehajtott harcászati gyakorlatra. 6
1990-ben újabb szervezeti változás lépett életbe. A hadtest állományából törölték a 33. Gépesített Lövész Dandárt, a 31. Harckocsi Dandár pedig gépesített lövészdandárrá alakult át. Létrejött az integrált anyagi-technikai szolgálat, és megtörtént a sorkatonai idő 12 hónapra csökkentésének előkészítése. A hadtest békelétszáma az M állományhoz viszonyítva 40% alá csökkent. 1991. október 01-jén az 1. Gépesített Hadtest bázisán megalakult az 1. Katonai Kerület Parancsnokság, mely magában foglalta az 1. Gépesített Hadtest Parancsnokságot és az 1. Területvédelmi Kerület Parancsnokságot mint háborús vezető szerveket. A csapatok átalárendelésével új szervezeti struktúra alakult ki. Az 1. Katonai Kerület alárendeltségében maradt a 31., a 37. Gépesített és a 25. Harckocsi Dandár; átvette a 8. Harckocsi Dandárt; átadásra került a 80. Gépesített Lövész Dandár. A déli határainknál kialakult válság kezelésére készenléti és készültségi szolgálatot vezettek be. Létrejöttek a mobil harccsoportok. A továbbiakban a fő feladat a működőképesség biztosítása és a válságkezeléssel kapcsolatos eljárások tökéletesítése volt. 1994-ben a katonai kerület parancsnoksága és törzse részt vett a Hanság 94 parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton. 1996-ban az 1. Katonai Kerületet felszámolták. Tata helyőrség 35 év után megszűnt a hadműveleti magasabbegység állomáshelye lenni. Parancsnokok: Bérces Emil vezérőrnagy (1961 1969) Darányi Miklós vezérőrnagy (1969 1977) Básti Gyula ezredes (1977 1979) Lőrincz Kálmán vezérőrnagy (1979 1985) Annus Antal vezérőrnagy (1985 1990) Wekerle József vezérőrnagy (1990 1992) Urbán Lajos vezérőrnagy (1992 1994) Táncos László dandártábornok (1994 1996) 2 A 31. Harckocsi Ezred (MN 9001, Rétság) / 11. Harckocsi Hadosztály (MN 2284, Tata) 1950. április 15-én Esztergomban megalakult a Páncélos Kiképző Tábor. A Páncélos Tisztes Iskola állományában megjelent a T 34-es harckocsi és a ZU 122 rohamlöveg. Az ezredszintű szervezet 1951 novemberében áttelepült Rétság helyőrségbe. Ezt követően a HM Páncélos Parancsnokság alárendeltségében mint Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezred szerepelt. Csapatzászlót 1951-ben a HM 3235/1951. számú rendelete alapján a Dorogi Rákóczi Bányatelep dolgozóitól kapott. Az átköltözéssel egy időben a kiképzőezred kibocsátotta az első tiszthelyetteseket. A következő években a kiképzendő létszám növekedése szükségessé tette a bővítéseket. 1955-ben megkezdődött egy tornatermi épület és egy harckocsijavító műhely építése. A folyamatosan elért jó eredmények megszilárdultak, és a kiképzés 1956-ig megfelelően folyt. A forradalmi események nem kerülték el a rétsági laktanyát sem. A rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezred országszerte elismert, elit alakulat hírében állt (1956. 10. 10- től a 4. Hadsereg Parancsnoksághoz tartozott). Parancsnoka Garami Lajos alezredes, törzs- 2 Forrás: Bártfai Ilona Homor György vitéz Petrozsényi Tibor vitéz Polgár Sándor Szekeres József Váradi György: Tata katonái 1869 1999. Tata, 2001. Hadrendi nyilvántartó lap. HIM HL. 7/000395/40. 7
főnöke Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy, aki az ezred egyik legnépszerűbb tisztje volt. 1956. október 30-án este telefonhívás érkezett Felsőpetényből. A kastélyban fogva tartott Mindszenty József bíborost az őrizetére kirendelt államvédelmi személyek a továbbiakban nem őrzik, és ezért segítséget kértek a bíboros személyi biztonságának védelme érdekében. Önkéntesek egy kis csoportja vállalkozott a feladatra. A bíboros urat a rétsági laktanyába kísérték. Mindszenty Józsefet Pálinkás őrnagy szobájában helyezték el, itt fogadta a tiszteletére érkező látogatókat, és áldotta meg a katonákat. Pálinkás Antal őrnagy, az ezred törzsfőnöke 1956. október 31-én a reggeli órákban Mindszenty József bíborost Budapestre kísérte. A hercegprímás érkezését a törzsfőnök személyesen jelentette Tildy Zoltán államminiszternek. Az 1956-os eseményeket követően az őrnagyot végrehajtott feladatáért számos támadás érte, így 1957. január 4-én saját kérésére leszerelték. 1957 februárjában több társával, köztük Garami ezredessel, valamint a Mindszenty Józsefet Budapestre kísérőkkel együtt letartóztatták, és bíróság elé állították. Többévi börtön várt rájuk. Pálinkás Antalt első fokon 15 évre, majd másodfokon 1957. november 10-én kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet december 10-én végrehajtották. Ezt az ítéletet az 1989. évi XXXVI. Törvény 1. paragrafusában írt rendelkezés folyamán semmisnek kell tekinteni idézet a Budapesti Katonai Bíróság KNT. II. 21/1989. sz. ügyiratából. Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagyot a honvédelmi miniszter 1990. július 16-án posztumusz ezredessé léptette elő. Az ezredes emlékére a dandár személyi állománya 1991. október 24-én kopjafát állított. 1957. február 5-én a Páncélos Tiszthelyettes Képző Ezredből létrejött a Magyar Néphadsereg 31. Önálló Harckocsi Ezred Parancsnoksága (MN 9001, Rétság), amely a 4. Hadsereg Parancsnokság alárendeltségéből a HM Páncélos- és Gépjármű Csoportfőnökség alárendeltségébe került. A harckocsiezred alapvető technikáját továbbra is 67 darab T 34 típusú harckocsi alkotta. Az ezred egy díszzászlóalja évente vett részt a felszabadulás évfordulója alkalmából rendezett díszszemléken. Az alakulat 1957-től 1968-ig magasabbegység- és ezredszintű kötelékben különböző gyakorlatokon vett részt. 1958. szeptember 01-jétől az ezred a HM Páncélos- és Gépjármű Csoportfőnökség alárendeltségéből a Magyar Néphadsereg Kiképzési Csoportfőnökségének alárendeltségébe került. 1985-től kezdődően az alakulatot minden évben miniszteri és hadsereg felügyeleti szemléken mérették meg. Az 1960-as év végén a népgazdasági munka eredményes végrehajtásáért 25 fő nyerte el az Ezüstkalászos gazda címet. 1961. 09. 01-jétől az önálló harckocsiezred az MN Kiképzési Csoportfőnökség alárendeltségéből 31. Harckocsi Ezred elnevezés alatt a megalakuló 11. Harckocsi Hadosztály alárendeltségébe került. Az 1961. szeptember 20-tól 1962. február 28-ig terjedő időszakban a páncélostiszti átképző tanfolyam keretében 216 lövésztisztet minősítettek át páncélostisztté. 1962. január 20-i hatállyal egy T 34-es, valamint egy T 54-es páncélostiszt-kiképző zászlóalj kezdte meg működését. Ebben az évben 63 darab új T 54 harckocsival szerelték fel az alakulatot. Ezzel teljes harckészültségű ezreddé szerveződött. A harckocsik száma 46-ról 67-re emelkedett. 1962-ben 65 tartalékos tisztet képeztek páncélostisztté, és helyeztek át hivatásos állományba. A kiképzőzászlóaljak a harckocsivezetők és parancsnokok képzését végezték (a 9. Gépkocsizó Lövész hadosztály számára, és az Egyesített Tiszti Iskola ETI növendékjelöltjeinek képzése is itt folyt). Az alakulat jelentős társadalmi és népgazdasági munkát végzett, segítette az ország gazdasági fellendülését, miközben több miniszterszintű látogatója volt. Október 15-től 20-ig az ezred részt vett az Isaszeg gyakorlaton, mely során a Dunán történő erőszakos átkeléssel egybekötött menetet hajtott végre a Pilis és Gerecse hegységeken keresztül, végül harcfeladatát teljesítette. 1962 végén megszűnt a tiszteskiképző zászlóalj. Az 8
alakulat az 1962-től 1968-ig tartó időszakban élte egyszerű katonai hétköznapjait, a kiképzés a terveknek megfelelően folyt. Az ezred 1965-ben kapott T 55-ös típusú harckocsikat, majd 1969-ben ezeket T 55/A típusra cserélték. 1966-ban megalakult az ezred légvédelmi ütege 4 darab ZSZU 57 2 légvédelmi gépágyúval. 1968. július 27-én az ezred teljes személyi és technikai állományával, beleértve a zárolt eszközöket is, elvonult a Zala fedőnevű, Csehszlovákiában zajló, október 31-ig tartó műveletekre. Az egység a feladatát a korabeli feljegyzések alapján szervezetten hajtotta végre. A menet során 27,3 km/h ütemet ért el. 1969-ben létrejött az önjáró légvédelmi tüzérüteg 4 darab ZSZU 23 4 Silka légvédelmi gépágyúval. 1970-től ötévenként az ezred szereplője volt a katonai díszszemléknek. 1970-ben és 1973-ban az alakulat részt vett a Pajzs fedőnevű koalíciós gyakorlatokon. 1971-ben a három harckocsizászlóalj technikája kiegészült (ezred összesen 94 darab). A zászlóaljak háromszakaszos szervezésre tértek át. A harmadik zászlóalj kiképzővé alakult át. Megszűnt a géppisztolyos század és a ZSZU 7 2 légvédelmi üteg. Az 1960-as évek végén jelentős mértékű csapat- és bázisépítkezési tervek készültek. Az építkezések 1972-ben fejeződtek be. Átadásra kerültek: sportkombinát, harckocsilőtér, elektromos harckocsi-vezetési pálya, alaki gyakorlópálya. Felújították az I. típusú harckocsilőteret, a harckocsi-vezetési pályát, a vízi bázist, a III. típusú harckocsilőteret. A felújítási és csapatépítkezési munkálatok továbbra is nagy erőkkel folytatódtak: befejeződött a harckocsi-szervizállomás építése. Több épület rekonstrukciójára is sor került. Az ezred a miniszteri, felügyeleti szemléken továbbra is jól szerepelt, csakúgy, mint a magasabbegység- és ezredszintű gyakorlatokon, bizonyítva ezzel a hivatásos és sorállomány felkészültségét. A laktanyába 1972-től egyre több külföldi küldöttség érkezett. 1973-ban Czinege Lajos vezérezredes kíséretében Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere látogatta meg a csapatot. 1973-ban felépült a parancsnoki állomány további képzését elősegítő tűzvezetési és harcászati kabinet. Az előző évekhez hasonlóan folyt a népgazdasági munka. 1975. április 4-én az ezred részt vett a Magyarország felszabadításának 30. évfordulója alkalmából rendezett díszszemlén. A 31. Harckocsi Ezred 22 darab T 55/A harckocsija képviselte az ország páncélosalakulatait az eseményen. A csapatépítkezés újabb állomásaként elkészült az elektromos harcászati gyakorlótér, a tűzgyakorlópálya, a törzsgyakorlópálya. Az ezred 1977-ben a KUB-vezetők bázisképzését végezte. A 15. Gépkocsizó Lövész Ezred első időszakos harckocsivezetők képzését átadta a 25. Harckocsi Ezrednek. Létrejöttek a hídvető harckocsirajok, állományukban BLG 67 hídvető harckocsikkal. 1978. február 6 10. között az ezred részt vett a Barátság 78 fedőnevű nemzetközi hadgyakorlaton. A vezetés az évek során szerzett tapasztalatok birtokában gondot fordított a harckészültség és hadrafoghatóság szinten tartására, fejlesztésére. A Fegyverbarátság 80 nevű nemzetközi gyakorlaton egy hadműveleti csoporttal vettek részt. Az 1981-ben, Karlovy Varyban tartott gyakorlaton egy operatív csoport képviselte az alakulatot. 1981-ben kezdődött meg a Csapat Művelődési Otthon építése, a munkák 1982-ben fejeződtek be. A felderítőszázadtól kivonták az úszó harckocsikat, és helyettük PSzH-F-et rendszeresítettek. A zászlóalj-törzsfőnöki FUG-ot PSzH-ra cserélték. 1983-ban tovább korszerűsödött az ezred szervezete, növekedett technikai felszereltsége, csapásmérő ereje és manőverezőképessége. Emelkedett a harckészültség és a hadrafoghatóság színvonala. Javultak a személyi állomány élet- és munkakörülményei. A Rubin szervezési feladat keretében, 1987-ben, a 31. Harckocsi Ezredet átszervezték, megnevezése ezentúl 31. Harckocsi Dandár lett, és az 1. Katonai Kerület állományába tar- 9
tozott. A dandár 4 harckocsizászlóaljból, 1 gépesített lövészzászlóaljból, 1 önjáró tarackos tüzérosztályból, 1 önjáró Sztrela 1M légvédelmi rakétaütegből, valamint a harcbiztosítók és kiszolgálók alegységeiből állt. Ekkor érkeztek meg a régiek helyére a korszerű, T 55AM típusú harckocsik. 1988-ban a dandár a Dorogi Szénbányák Vállalattól új csapatzászlót kapott. Ebben az évben a technikai eszközök nagy része új színek alá került. 1989-ben átadták a személyi állomány pihenését szolgáló, széles társadalmi összefogással épült bánki csapatpihenőt. Az 1989-es év a fordulat éve volt. Az ország belpolitikájában bekövetkezett változások természetesen a hadsereg egész életére és szervezetére hatással voltak. A hadsereg megnevezése ettől kezdve Magyar Honvédség lett. Az új védelmi és katonapolitikai elgondolásnak megfelelően a harckocsidandárt 1990. március 01-jével gépesített lövészdandárrá szervezték át. 1991. március 15-e tiszteletére az akkori honvédelmi miniszter csapatzászlót adományozott a dandárnak. A rendszerváltozást követő időszak fő jellemzője a nyitottság. Ennek jegyében a következő években több külföldi delegáció látogatta meg a rétsági helyőrséget. A katonai ellenőrző bizottságok is váltották egymást a laktanyában. Szélesedett a kommunikációs és társadalmi kapcsolatok rendszere, a lövészdandár vezetése fokozott hangsúlyt fordított a polgári szervezetekkel való kapcsolattartásra. Rétság polgárai és a katonák öntevékeny művészeti csoportjai egyre színesebb színfoltjai mind a város, mind alakulatuk kulturális életének. A laktanya Rétság város lakossága előtt évente megnyílt. A dandárnapokon megismerkedhettek a polgárok a katonák munkakörülményeivel, technikai eszközeivel, fegyvereikkel. Hagyományos esemény volt a félévenként sorra kerülő, eskü előtti napon megrendezett menetdalverseny. 1994-től fellendült a laktanya sportélete. A Honvéd Rétsági Sportegylet szakosztályaival, lovas, dzsúdó, szabadidős klubjaival állt a sportolni vágyók rendelkezésére. Az 1995-ös év a 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandár számára a fordulat éve volt. A dandár ismételten szervezeti változás előtt állt, mely jelentősen érintette mind a személyi, mind a technikai állományt. A politikai vezetés a Közép-Kelet-Európában végbemenő változások következtében a Magyar Honvédségben jelentős létszámleépítésre kötelezte el magát. Ennek következtében a 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandár előkészítő törzzsé alakult át. A zászlóaljak és a dandárközvetlen alegységek létszámát jelentősen csökkentették, ezáltal az előkészítő törzs feladata a mozgósítási és őrzés-védelmi tevékenységekre koncentrálódott. A haderőreform következtében a létszámcsökkentési feladatok tovább szélesedtek, melynek eredményeként 1996-ban az előkészítő törzs létszáma tovább csökkent. Az 1996. év végi honvédelmi miniszter által tartott értékelő-feladatszabó értekezleten bejelentették, hogy a 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandár Előkészítő Törzs 1997. július 31-gyel jogutód nélkül megszűnik. Ezt követően az 1997-es év tavaszától (március 01-jétől) a kidolgozott tervek alapján az előkészítő törzs meglévő személyi állománya megkezdte a haditechnikai eszközök és egyéb anyagok átcsoportosítását és leadását. Ezt a feladatot, több száz harci technikai eszköz, fegyverzeti és hadianyag, valamint több száz tonna lőszer és robbanóanyag leadását, az egyre szűkülő létszámmal rendelkező vezetés eredményesen, példásan, hiánytalanul végrehajtotta. A változások következtében a nagy múlttal rendelkező, történelmi sorsfordulókat megért rétsági laktanya mint honvédségi objektum és kiképzőbázis 1997. július 31-ével végleg bezárta kapuit. Az objektumot további hasznosítás céljából Rétság Város Önkormányzata 2001. szeptember 24-gyel vette át az ÁPV Rt.-től. Az ezred hagyományait a 2001-ben alapított, hivatalosan bejegyzett Hunyadi János Harckocsi Dandár Baráti Kör ápolja. 10
Parancsnokok: Sárosi György alezredes (1950 1951) Galó István őrnagy (1951 1952) Szilágyi Dezső alezredes (1952 1954) Bujáki Mihály őrnagy (1954 1955) Garami Lajos alezredes (1955 1957) Varsányi Sándor alezredes (1957 1958) Pacsek József őrnagy (1958 1960) Kapui László őrnagy (1960 1966) Kovács István alezredes (1966 1973) Kántor Ferenc alezredes (1973 1975) Zárbók Ferenc őrnagy (1975 1977) Sajtós László alezredes (1977 1982) Kiss Tibor alezredes (1982 1986) Borszéki Tivadar alezredes (1986 1991) Bíró Zoltán alezredes (1991 1994) Bányai Tibor alezredes (1994 1996) Boros István alezredes (1996 1997) (megbízott) 3 A 25. Harckocsi Ezred (MN 9935, Tata) / 11. Harckocsi Hadosztály (MN 2284, Tata) Az ezred jogelődje a 17. Önálló Nehéz Harckocsi Rohamlöveg Ezred a Kossuth szervezési intézkedés részeként 1950. október 05-én Székesfehérváron alakult meg, MN száma 9935. Közvetlen elöljárója a HM Páncélos Parancsnokság. Három év elteltével az alakulat Tata helyőrségbe diszlokált. Az ezred alapító parancsnoka Sárosi József alezredes volt. A baji laktanya félkész állapota miatt a technikai eszközök is mostoha körülmények közé kerültek. 1953. november 01-jétől az egység, új hadrendi megnevezéssel (31. Nehéz Harckocsi Rohamlöveg Ezred) Bajon folytatta életét. Az ezred parancsnoka Kozsel József őrnagy volt. Az MN 9935 1951. április 26-án kapott csapatzászlót a székesfehérvári Könnyűipari Szerszámgépgyártól. Ezt a csapatzászlót ma már a Hadtörténeti Intézet és Múzeum őrzi. Az ezred részt vett az 1954. április 04-i díszszemlén, majd a dunai árvízvédelmi munkálatokban. 1954 novemberében kapták meg az első 6 darab T 34 harckocsit kiképzés céljából. 1957-ben az ezred a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (MN 7203, Kaposvár) alárendeltségébe került, és az újjászervezés után T 34 típusú harckocsikkal szerelték fel. Két harckocsizászlóaljat hoztak létre 15-15 darab harckocsival. (A zászlóaljak két harckocsiszázadból 7-7 harckocsi álltak.) Az ezredhez tartozott egy géppisztolyos század is. Az ezred hadrendi elnevezése 25. Harckocsi Ezredre változott. 1959-ben felállították a harmadik harckocsizászlóaljat. Így az ezred 46 darab T 34 harckocsival rendelkezett. 1961-ben technikaváltás következett be. Az ezredet 32 darab T 34M típusú harckocsival szerelték fel. A 11. Harckocsi Hadosztály megalakítása 1961-ben történt, azonban ekkor még az MN 9935 nem került a hadosztály alárendeltségébe, változatlanul a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (Kaposvár) kötelékébe tartozott. A tatai laktanyában két harckocsiezred állomásozott (69. és 25.). 3 Forrás: Jávorka János Végh József: A rétsági helyőrség története 1936 2006. Rétság, 2006. Hadrendi nyilvántartó lap. HIM HL. V/048328/42. 11
Az 1962-es esztendő a kiélezett nemzetközi helyzetben, feszültségek közepette, sorozatos riadókkal, mozgósításokkal, gyakorlatokkal telt el. Az újonnan megalakult hadsereg-parancsnokság első gyakorlatát Isaszeg fedőnéven vezette le, ahol a 25. Harckocsi Ezredet a 11. Harckocsi Hadosztály állományába helyezték. A nagyszabású gyakorlat Mezőkövesdtől Tatáig terjedt. Az ezredet teljes harckészültségű alakulattá nyilvánították. A gyakorlat után, 1962. október 25-én a 25. Harckocsi Ezred végleg a 11. Harckocsi Hadosztály kötelékébe került. Ebben az évben kezdődött a T 34M harckocsik felváltása T 55 harckocsikkal. 1962-ben 25 darab, 1963-ban 42 darab új harckocsit, összesen 67-et adtak át. Az alegységek harckocsiirányzó és tisztesképzést folytattak. Egyidejűleg rendszerbe álltak a harckocsizászlóaljak harmadik századai. Így tehát a 6 század helyett 9 század lett, de a századok továbbra is csak két-két szakasszal működtek. A zászlóaljak 22-22 harckocsival rendelkeztek. A harckocsik száma 46-ról 67-re egészült ki. A kiképzés mellett az ezred részt vállalt a meginduló népgazdasági és ipari munkákban, ott volt az árvizeknél, a száj- és körömfájás okozta veszély elhárításánál, valamint az osztrák magyar határnál telepített aknazár cseréjénél is. Az alakulat gyakran fogadott külföldi vendégeket és tartott bemutatókat. 1963-ban a Tatán állomásozó két harckocsiezred közül a 69. Harckocsi Ezred Tatáról Nagyatádra települt át. 1965-ben rendszerbe álltak a harckocsiszázadok harmadik szakaszai is. 1966-ban megalakult az önjáró légvédelmi üteg négy darab ZSZU 57 2 légvédelmi gépágyúval, ami 1971-ben átfegyverzés miatt megszűnt. Helyette létrejött az önjáró légvédelmi tüzérüteg négy darab ZSZU 23 4 önjáró légvédelmi gépágyúval. 1971-ben megszűnt a géppisztolyos század és a kiképzőszázad. A harmadik zászlóalj kiképzőzászlóalj lett, így ez a zászlóalj M kategóriába került. Századonként 10, zászlóaljanként 31, az ezrednél összesen 94 T 55 harckocsi állt hadrendben (közben ideiglenesen újra megszüntették a harmadik szakaszokat). Az 1963 1968 közötti időszak a kiképzés jegyében telt. Fontosabb feladatok: az erődök elleni harc, víz alatti átkelés, század-zászlóalj éles lőgyakorlatok, fedett tüzelőállásból lőtt tűz, az aknamezőn történő átjárónyitás voltak. 1968-ig befejeződött a T 55 harckocsik modernebb T 55A típusra történő cseréje. A feszített ütemű kiképzés mellett csapat- és bázisépítkezések kezdődtek. Ezek egymás rovására történtek. Az ezrednek, lévén azonnali készenléti idejű alakulat, évente ezredgyakorlaton kellett helytállnia (pl. Vértes 73, Vértes 75 ). A 70-es évek gyakorlatai már rendre koalíciós együttműködési gyakorlatok voltak ( Jégvirág 71, Barátság 77, Barátság 78 ). 1969-ben az alakulatnál miniszteri szemlét tartottak. Az építkezések eredményeként kialakultak az ezred életéhez nélkülözhetetlen funkcionális létesítmények. 1974-ben pedig az új szolgálati szabályzat megjelenésekor itt tartották meg a hadseregszintű módszertani foglalkozást. 1973-ban a FUG-ot PSzH-ra cserélték a felderítőszázadnál, az úszó harckocsik száma 3-ról 4-re emelkedett. 1977-ben az alakulat a 31. harckocsiezredtől átvette az első időszakos harckocsi-vezetői képzést. Ugyanebben az évben hídvetőharckocsi-rajok álltak rendszerbe. 1978-ban a T 55/A harckocsikat felváltották az új T 72 harckocsik. Elsőként a 25. Harckocsi Ezred 1. harckocsizászlóalját szerelték fel 22 darab T 72 harckocsival. A harmadik zászlóalj harmadik százada bázisképző századdá alakult, harckocsiparancsnokokat, harckocsiirányzókat és harckocsivezetőket képzett 4 darab T 72 harckocsival. A beérkezett 31 darab harckocsiból további 5 darab a tanintézetekhez került. A kiképzés érdekessége volt, hogy míg az 1. és a 3. harckocsizászlóalj harmadik százada T 72, a többiek T 55 kiképzést kaptak (a T 72 harckocsik személyzete 3 fő). 12
Megtörtént a T 72 harckocsik rendszerbe állítása, majd az ezred a Pajzs 79 koalíciós gyakorlaton vett részt már T 72 harckocsikkal. Az 1. harckocsizászlóalj képviselte a harckocsizókat a jubileumi díszszemlén (1980), majd víz alatti átkelésen és légvédelmi géppuskával való lövészeten is eredményes volt. A felderítőszázadtól kivonták az úszó harckocsikat. Az MN 9935 a Barátság 82 nemzetközi gyakorlaton cseh és szovjet harckocsicsapatokkal együttműködve oldotta meg feladatát. A gyakorlatot követő HM- szemlén jó értékelést kapott, és elnyerte az Élenjáró Ezred címet. A Kunság 83 és az azt követő gyakorlatokon találkozóharcok során bizonyította technikai fölényét és kiképzettségét. 1984-ben az 1. harckocsizászlóaljnál rendszerbe álltak a harmadik szakaszok (31 darab T 72). Az ezred életében újabb koalíciós gyakorlat ( Duna 84 ) és újabb díszszemle következett (1985). Az alakulat ellátása a továbbiakban lengyel és cseh gyártású T 72-es, majd T 72M típusú harckocsikkal történt. Ezzel a 2. és 3. harckocsizászlóaljak átfegyverzése is befejeződött. A T 55 harckocsikat átcsoportosították. 1986-ban rendszerbe állt az önjáró tarackos tüzérosztály és a Sztrela 1M légvédelmi rakétakomplexum. 1987-ben a Rubin intézkedéssel a harckocsiezred harckocsidandárrá alakult, és részt vett a Bazalt 87 bemutató gyakorlaton. A későbbiekben a gyakorlatokon is a védelmi harc megvívása került előtérbe. 1990-ben megkezdődött a haderőreform Gerecse I II. feladatainak végrehajtása. Az alakulat felvette Klapka György nevét. 1991 92-ben a dandár készenléti erőivel részt vett a délszláv válság kezelésében. 1996-ban a 46 éve fennálló harckocsi-alakulat önálló gépesített dandárrá alakult át, és a 4. Gépesített Hadtest (Székesfehérvár) alárendeltségébe került. A 3 harcjárműből álló szakaszok 4 harcjárművel működtek tovább. 1997-ben a dandár elnevezése 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárra változott, és a 3. Gépesített Hadosztály (Cegléd) állományába tartozott. 1997-től intenzívvé vált a NATO-csatlakozás előkészítése. A dandár, illetve a dandártörzs részt vett a Cooperative Guard, Delta 97, Cooperative Demand, Griffin Raphsody, Vértes 98, Cooperative Lantern és számos más hazai és külföldi gyakorlaton. A NATO-csatlakozás után felajánlott erőivel részt vesz a szövetség feladataiban és a koszovói válságkezelésben. Megalakult a 11. Hunyadi Mátyás Önálló Harckocsi Zászlóalj, ami folytatja elődjei hagyományait. Parancsnokok: Kozsel József őrnagy (1953 1957) Huszár Lajos alezredes (1957 1959) Bielik János százados (1959 1968) Básti Gyula őrnagy (1968 1969) Petre Sándor alezredes (1969 1970) Leskó István alezredes (1970 1974) Homor György alezredes (1974 1979) Szekeres József ezredes (1979 1990) Nagy Tibor alezredes (1990 1993) Szollár János alezredes (1993 1994) Tóth László alezredes (1994 1995) Nagy Tibor dandártábornok (1995 2000) Békési István dandártábornok (2000 2004) Újfalusi Csaba dandártábornok (2004 2005) Huszti András dandártábornok (2005 2010) Huszár János dandártábornok (2010) 13
Sándor Zsolt dandártábornok (2010 2014) Horváth Gábor dandártábornok (2014 ) 4 145. Harckocsi Ezred (MN 7038, Szabadszállás) / 11. Harckocsi Hadosztály (MN 2284, Tata) Az ezred jogelődje a 16. Harckocsi Rohamlöveg Zászlóalj a nagy hadseregfejlesztés jegyében, a jugoszláv veszély elhárítására 1950. november 01-jén alakult meg Pécsen. 1951. november 01-jétől Szabadszállás helyőrségbe települt. Fedőszáma a megalakulástól kezdve MN 2248 volt. Az 5. Lövész Hadosztály, Kecskemét és a 3. Lövész Hadtest Parancsnokság, Kecskemét alárendeltségébe tartozott. Az alakulat akkoriban nagyon kevés lóvontatású tüzérségi eszközzel és gépjárművel rendelkezett. 1953. október 15-től a harckocsi- rohamlöveg zászlóaljból harckocsi-rohamlöveg ezred szerveződött, mely 1954. november 14-ig létezett. 1954. november 15-én a rohamlövegezred bázisán megalapult a 16. Közepes Harckocsi Ezred. Állományába T 34-es harckocsik tartoztak. Harckocsik ekkor kerültek először az akkor még sárban álló telephelyre. A forradalom után az ezredet 1957. április 30-án felszámolták. Parancsnoka Szabó Imre alezredes volt. A 145. harckocsiezred 1958. szeptember 01-jén alakult meg Szabadszállás helyőrségben, MN 5260 fedőszámmal. Alakító parancsnoka Szabó Imre alezredes volt. Felettes szerve a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály Parancsnokság (MN 3010, Békéscsaba), Parancsnoka Oláh István ezredes volt. 1961 szeptemberétől a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály felettes szerve az újonnan alakult 5. Hadsereg Parancsnokság (MN 3964, Budapest) lett. Parancsnoka Csémi Károly vezérőrnagy volt. 1959-ben az ezred 20 darab T 34 harckocsival és 1 darab harckocsivontatóval rendelkezett. A harckocsiezred a csapatzászlaját a Dunai Vasműtől kapta 1959. február 01-jén. A harckocsiezred és a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály is kiképzőalakulatokként működtek, tartalékokat képeztek a hadsereg számára. Az iskolaszázadban folyt a harckocsiparancsnokok és -vezetők képzése. A létrehozott két harckocsizászlóaljban folyt a változó állomány (a forradalom miatt korábban be nem hívott) rövidített 4 hónapos kiképzése. Amikor a 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztály Parancsnokság 1963 nyarán Zalaegerszegre települt, 5 év működés után a 145. Harckocsi Ezred átkerült a 11. Harckocsi Hadosztály alárendeltségébe (MN 2284, Tata), melynek felettes szerve az 5. Hadsereg Parancsnokság (1963 őszétől MN 5232, Székesfehérvár) volt. Helyőrsége maradt Szabadszálláson, de fedőszáma 1963. július 15-tel megváltozott MN 7038-ra. Ez így maradt egészen az 1987-es átszervezésig. 1962-ben a megalakult kiképzőzászlóalj a harckocsivezetők, -parancsnokok és az ETInövendékjelöltek, valamint a gépkocsizó lövészezredek irányzóinak a kiképzését végezte. A felszereltségben, harcértékben és kiképzésben minőségi változást jelentett, hogy 1964-ben új harci technikai eszközöket állítottak rendszerbe. Az ezredet az elsők között (a 25. Harckocsi Ezred mellett) T 55 harckocsikkal látták el. A harckocsik száma 46-ról 59-re, majd 67-re változott. 1964-ben az ezred 1. harckocsi zászlóalja Tahitótfalu Sződliget térségében víz alatti átkelést hajtott végre T 55 harckocsikkal. A laktanyában és a gyakorló lőtereken folytatódott a kiképzési létesítmények építése. 4 Forrás: Bártfai Ilona Homor György vitéz Petrozsényi Tibor vitéz Polgár Sándor Szekeres József Váradi György: Tata katonái 1869 1999. Tata, 2001. Hadrendi nyilvántartó lap. HIM HL. V/048328/41. 14
1965-ben az ezredet is kijelölték a 3 8 hónapos kiképzési rendszer bevezetésének kísérleti feladataira. Az új rendszerre történő átállás rendkívül igénybe vette az egész személyi állományt. A kiképzési bázisrendszer kiépítettsége és állapota elmaradt az új kiképzési rendszer követelményeitől. 1965. április 04-én az ezred T 55 harckocsikkal részt vett a díszszemlén, és a nagy nyilvánosság előtt először mutatta be az új harceszközöket. 1970-ben ismét részt vett a díszszemlén. Ebben az évben elnyerte a KISZ KB Vándorzászlaját. Az alakulat az elsők között hajtott végre harckocsizászlóalj-szintű éles lőgyakorlatot. Ezred- és zászlóaljgyakorlatok sokaságán bizonyította képességeit. HM- és hadseregszemléken állt helyt. 1966-ban létrejött az önjáró légvédelmi üteg ZSZU 57 2 légvédelmi gépágyúkkal. Helyette 1969-ben önjáró légvédelmi tüzérüteg állt rendszerbe, négy darab ZSZU 23 4 önjáró légvédelmi gépágyúval. 1971-ben több szervezeti változás is történt. A komendánsszakasz századdá alakult, a 3. harckocsizászlóalj kiképzőzászlóalj lett, a harckocsiszázadok háromszakaszos szervezetre tértek át. A FUG-ot PSzH-ra cserélték. A felderítőszázadnál az úszó harckocsik száma négyre emelkedett. Az ezrednél 1973-ban miniszteri szemlét tartottak, mely megfelelő eredménnyel zárult. Az alakulat teljes személyi állományával és technikájával 1973 szeptemberében részt vett a Vértes 73 koalíciós gyakorlaton. A 11. Harckocsi Hadosztály első lépcsőjében, együttműködve egy szovjet gépesített lövészezreddel oldotta meg támadó feladatát. 1974 nyarán az ezred részére ellenőrzés céljából Sárvíz 74 néven mozgósítással egybekötött magasabb harckészültséget rendeltek el. Ezt követően az alakulat teljes technikájával menetet hajtott végre a csornai harckocsilőtérre. Amíg az ezred- és zászlóaljtörzsek harcfeladatot dolgoztak ki, addig a személyi állomány ellenőrző harckocsilövészeten vett részt. A lövészet irreális körülmények között, a kalocsai 24. Harckocsi Ezredtől kapott eszközökkel folyt, és nem megfelelő értékelést kapott. Az eredménytelen lövészet miatt 3 hónapra bevezették a 111. számon elhíresült büntető parancsot, ami többek között napi 8-10 órás kiképzést, szigorú napirendet írt elő. A Vértes 75 gyakorlaton helytállt az alakulat. 1976-ban adták át a Helyőrségi Művelődési Otthont. Az MN 7809 1977-ben a 3. Hadtest, valamint a páncélos és gépjármű-technikai kiképző központ első időszakos harckocsivezetőit képezte ki (a 35. harckocsiezredtől vette át), és részt vett a Fegyverbarátság 77 gyakorlaton. Az ezrednél hídvetőharckocsi-rajokat rendszeresítettek. 1978-ban a Sárvíz 78 elnevezésű, mozgósítással egybekötött ezredgyakorlat kezdetén a harckészültségbe helyezés időszakában, előmelegítés közben kigyulladt a zárolt telephelyen álló egyik harckocsi. Az ott tartózkodók gyors reagálásának köszönhetően az égő harckocsit a többi közül kivontatták, és a tüzet eloltották. A küzdőtérben lévő gyalogsági, géppuskalőszerek és kézigránátok megsemmisültek. Szerencsére a 100 mm-es gránátok nem robbantak fel, de több így is megsérült. Emberéletben nem esett kár. A harckészültségbe helyezés ideje alatt kidolgozott harcfeladatot a valóságban is végre kellett hajtani. Ebben az időszakban a kiképzési feladatok mellett nagyarányú csapat- és bázisépítés folyt (laktanyakerítés, telephely, új, korszerű őrszoba, elektromos harcászati gyakorlótér, harckocsi-vezetési pálya, tantermi épület). Az orgoványi lőtéren egy zászlóalj befogadására alkalmas körletet építettek. Az MN 7260-nal összevont helyőrségi javítóműhelyt alakítottak ki, ennek része volt az ezred javítószázada. Az 1. és a 2. harckocsizászlóaljak teljesen feltöltöttek voltak és kötelékkiképzést folytattak. A 3. harckocsizászlóalj báziskiképzés keretén belül tervezte, szervezte és végezte 15
a harckocsivezetők, vontatóvezetők és a harckocsiparancsnokok képzését, és mozgósítás keretében került feltöltésre. Ezekben az években sok külföldi delegáció látogatta meg az alakulatot. 1979-ben az ezred részben mozgósított állománnyal ezredgyakorlat keretében vett részt a Pajzs 79 nemzetközi gyakorlaton. 1981-ben az ezredgyakorlat megfelelő eredménnyel zárult. Ebben az évben a nyári kiképzési időszakot az éleslövészettel egybekötött század komplex harcászati gyakorlatok határozták meg. Az ezred meghatározó alegységei elérték az Élenjáró címet. A csapat erőssége mindvégig a kiképzés volt. 1982-ben az ezred a HM-szemlén és ennek részeként a Duna 82 gyakorlaton szerepelt eredményesen, és elnyerte az Élenjáró Ezred címet és az ezzel járó zászlót. A zászlóalj törzsfőnöki FUG-ot PSzH-ra cserélték. Beindult a harckocsi-parancsnoki bázisképzés. Egy évvel később a felderítőszázadot PSzH-kal látták el. A 24. harckocsiezredtől átvették a BTR 50 PU vezetők képzését. Erőszakos folyóátkeléssel egybekötött zászlóalj-, majd újabb ezredgyakorlaton állt helyt az alakulat. Az 1984. év tavaszán a zászlóaljak komplex harcászati gyakorlaton, majd ezredgyakorlaton vettek részt Újdörögd és Várpalota térségében. A Mátra IV feladat részeként integrált fegyverzeti és technikai szolgálat jött létre. A Dunai Vasmű hathatós segítségével folytatódott a laktanyai és kiképzőobjektumok korszerűsítése. Fellendült a kisegítő gazdaság, melynek következtében javult a legénység ellátása. 1985 januárjában az éleslövészettel egybekötött zászlóalj komplex harcászati gyakorlat, hadosztály módszertani foglalkozás keretében, az Újdörögdi Gyakorló és Lőtéren folytatódott. A téli viszonyok között végrehajtott feladat igazi kihívás volt a személyi állomány és a technikai eszközök számára is. 1985-ben az ezred részt vett a Duna 85 fedőnevű koalíciós hadgyakorlaton, ahol a hadsereg hadműveleti manővercsoportjaként oldotta meg újszerű feladatát. Ugyancsak 1985-ben került sor a Tranzit 85 nemzetközi hadgyakorlatra, ahol az ezred alegységei a Dunán és a Tiszán való átkelést mutatták be uszály- és pontonhidakon, a Tiszán épített ideiglenes vasúti hídon, valamint a harc- és gépjárművekkel a vasúti szerelvény nyílt pályán történő elhagyására került sor. Az újszerű gyakorlaton való helytállásért a személyi állomány számos magas szintű elismerést kapott. 1996-ban az ezred hadseregszemlén szerepelt eredményesen. A szemle keretében végrehajtott ezredgyakorlaton a harckocsiezred találkozóharcára került sor a T 72 harckocsikkal ellátott 25. Harckocsi Ezred ellenében, ahol a T 55 harckocsik sikeresen szerepeltek. A gyakorlat a védelembe történő átmenettel és az ezred második lépcső ellenlökésével fejeződött be. Folytatódott a laktanyai rekonstrukció. Új üzemanyag-telephely, térbeton készült, tűzi víztárolók épültek. Az ezred és dandár a kiképzési, harckészültségi feladatok mellett részt vett a népgazdasági munkákban és a katasztrófaelhárítási feladatokban (1987 januárjában a rendkívüli hideg időjárás és nagy hóesés okozta helyzet kezelésében), az árvizek elleni védekezésben és Apaj-pusztán Jancsó Miklós: Szegénylegények című filmjének forgatásán. Az ezred 1987-ig a harckocsihadosztály alárendeltjeként oldotta meg feladatát annak első vagy második lépcsőjében, vagy tartalékaként alkalmazva. A kiképzés alapalegysége a század volt. 1987. június 15-én a Rubin intézkedéssel a 145. Harckocsi Ezred bázisán megalakult az 5. Hadsereg közvetlen alárendeltségében a 145. önálló harckocsidandár. A dandár a hadsereg legnagyobb tűzerőt képviselő alakulata lett. 1987. szeptember 01-jén érte el a számára meghatározott készenlétet. A dandár 4 harckocsizászlóaljból, két gépesített lövészzászlóaljból, egy önjáró tarackos tüzérosztályból, egy önjáró légvédelmi tüzérütegből mint harcoló alegységekből, valamint harcbiztosító és kiszolgáló alegységekből tevődött össze. Összesen 4 31 + 2 T 55A harckocsival, ezenkívül még 40 darab lánctalpas eszközzel volt felszerelve. Az egyik gépesített lövészzászlóalj PSZH-kal rendelkezett, a másik ideiglenesen gépkocsikkal 16
volt ellátva. A dandár számára a szilárd kiképzés, a harckészültség fenntartása, a tüzérosztály rendszerbeállító éleslövészete mellett a hadseregszintű harckocsi- és lánctalpas-vezetői báziskiképzés jelentette a fő feladatot. 1988-ban ünnepelte az alakulat fennállásának 30. évfordulóját. A Dunai Vasmű igazgatója a Béke elnevezésű szobrot ajándékozta a jubiláló alakulat számára, melyet a lakótelepen állítottak fel. 1989-ben az enyhülési folyamat eredményeként, az egyoldalú fegyverzet- és csapatcsökkentés jegyében, az országban elsőként, megszüntették az önálló harckocsidandárt. Az itt szolgáló katonák szomorúan vették tudomásul ezt a tényt. Megkezdődött a hadsereg átalakítása, védelmi jellegének erősítése. A Bakony III. feladat kapcsán a 31 éve fennálló patinás alakulat 1989. október 31-én megszűnt létezni. A felszámoló alakulat anyagi fegyelmére jellemző módon mindössze 70 ezer forint hiánnyal adta le a több milliárd forint értékű vagyonát. A dandár felszámolása után a helyőrség-parancsnoki teendőket a Páncélos és Gépjárműtechnikai Kiképző Központ parancsnoka vette át. A dandár csapatzászlaját és az Élenjáró Ezred zászlaját a Hadtörténeti Múzeum őrzi. Az ország egyik magas harcértékű, jól kiképzett és felszerelt páncélosalakulatánál több száz tiszt, tiszthelyettes és polgári dolgozó szolgált. Fennállása alatt több ezer katonát képezett ki a katonai mesterségre, akik mindmáig büszkék az itt szerzett tudásra és a csapathagyományokra. Nem felejtjük el a katonáinkat, nem felejtjük el a harckocsiezredet, dandárt, az ott szolgálókat. Szabadszállás együtt élt a katonákkal, a katonák együtt éltek a várossal. A város sokat kapott a katonaságtól, erősödött általa. Parancsnokok: Farkas László őrnagy (1951 1952) (16. Rohamlöveg Zászlóalj) Kocsis Sándor főhadnagy (1952 1953) (16. Rohamlöveg Zászlóalj) Szabó Imre alezredes (1953 1957) (16. Rohamlöveg Ezred, 16. Harckocsi Ezred) Szabó Imre alezredes (1958 1959) (145. Harckocsi Ezred, alapító parancsnok) Huszár Lajos alezredes (1959 1961) Juhász József alezredes (1961 1967) Pálóczi Béla alezredes (1967 1975) Annus Antal alezredes (1975 1979) Bakos Sándor alezredes (1979 1985) Végh Ferenc alezredes (1985 1989) 5 A 8. Harckocsi Ezred (MN 6904, Tapolca) / 8. Gépesített Lövész Hadosztály (MN 4891, Zalaegerszeg) Az ezred jogelődje, a 38. Lövész Ezred 1950. október 15. és november 01. között alakult meg a Honvéd Vezérkar Szervezési Osztály 02500. számú, 1950. augusztus 30-án kelt rendelete alapján. Megalakulás helye: Veszprém, Jutasi laktanya, MN száma 5079, és a 9. Lövész Hadosztály (Veszprém) alárendeltségébe került. 1953. november 15-én a 9. Lövész Hadosztály Parancsnoksága Keszthelyre, a 38. Lövész Ezred pedig Tapolcára diszlokált. Az ezred alapító parancsnoka Bránát István alezredes volt. 5 Forrás: Végh Ferenc: Vég(h)elszámolás. A korszakváltás katonája. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014. HIM HL. MN Különgyűjtemény (Kgy.) A-II/a-27/a. Hadrendi nyilvántartó lap. HIM HL. V/0048328/43. HIM HL. MN 1980 1989: 993. d./1555. öe. Jegyzőkönyv a 145. harckocsiezrednél végrehajtott miniszteri szemle tapasztalatairól. 17
Az ezrednél az 1960/1961-es kiképzési évben állománytáblán felül egy harckocsizászlóaljat szerveztek, és azt 22 darab T 34 harckocsival látták el. 1961 őszén, a VK Szervezési Csoportfőnökség rendelete alapján az alakulatot átszervezték és harcoló alakulattá nyilvánították. Állományába három gépkocsizó lövészzászlóalj és egy harckocsizászlóalj tartozott. Elnevezése még 8. Gépkocsizó Lövészezred. 1962-ben a harckocsizászlóaljnak 10 T 34 harckocsija maradt. 1963-ban a Pilis feladat keretében a 8. Gépkocsizó Lövész Ezredet harckocsiezreddé alakították át. Állományába három harckocsizászlóalj (összesen 70 darab harckocsi), felderítőszakasz, híradószakasz, komendánsszakasz, vegyi- és sugárfigyelő szakasz, műszaki szakasz, javítószázad, szállítószázad tartozott. Az átszervezés után az ezred összlétszáma 820 fő volt (88 tiszt, 44 tiszthelyettes, 698 tisztes és sorállományú katona, 113 darab gépjármű). Az ezred 1963. szeptember 01-jén a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (Kaposvár) alárendeltségéből, Békéscsabáról áttelepült 8. Gépkocsizó Lövész Hadosztályhoz (Zalaegerszeg) került. A fedőszáma MN 5079-ről MN 6904-re változott. Időközben a 3. harckocsizászlóaljat átszervezték, és M állományba került. Békében a harckocsiparancsnokok, harckocsiirányzók és harckocsivezetők kiképzésével foglalkozott. Harckocsiállománya 94-re emelkedett. 1963-ban a Tapolcán székelő Bakonyi Bauxit Bánya Vállalat csapatzászlót adományozott az ezrednek. 1965-ben kiképezte a saját és a hadosztály gépkocsizó lövészezredeinek harckocsivezetőit. Az ezred számos hadosztály-, hadsereg- és HM-szemlén bizonyította képességeit. A kiképzési feladatok mellett részt vett a népgazdasági munkában, katasztrófaelhárításban és a csapatépítkezésben. Az alakulatot hazai és külföldi delegációk látogatták meg. Az alakulat az ismétlődő zászlóalj- és ezredgyakorlatok mellett éleslövészetekkel egybekötött gyakorlatokon és víz alatti átkeléseken is részt vett. A harckocsiezred eredményesen szerepelt a Vltava 67 koalíciós gyakorlaton. 1971-ben számos szervezeti változás történt. A harmadik zászlóalj kiképzőzászlóaljjá alakult, megszűnt a géppisztolyos század, a komendánsszakasz századdá szerveződött, kialakult az ellátószázad. 1977-ben rendszerbe kerültek a hídvetőharckocsi-rajok, a felderítőszázadnál a FUG-ot PSzH-F-re cserélték. Az ezred részt vett az 1977-ben megrendezett, teljes mozgósítással egybekötött hadosztály (8. Gépesített Lövész Hadosztály) gyakorlaton, majd 1979-ben a nagy erőpróbát jelentő Kárpát 79 koalíciós gyakorlaton, a Szovjetunió területén. Szerepelt a Barátság 81 koalíciós gyakorlaton Bulgáriában, majd 1981-ben Újdörögdön, a Varsói Szerződés katonai törzseinek, Kiállítás 81 fedőnévvel, bemutató kiképzési gyakorlatot tartott. Állományával részt vett a Magyarországon rendezett Duna 80, Duna 82, Duna 85 harcászati gyakorlatokon. 1984-ben eredményesen szerepelt a Barátság 84 koalíciós gyakorlaton, Csehszlovákia területén. 1985-ben létrehozták az integrált fegyverzeti és technikai szolgálatot. Az ezred nagy erőkkel vette ki részét a csapatépítési feladatokból, a harckocsizászlóaljak épületeinek építéséből, az MN 5232 VII. Kiképzési Bázis átépítéséből, valamint a hozzá tartozó Romváros felépítéséből és a Badacsonylábdi Hadosztály Csapatpihenő építéséből. Külön feladata volt a 43. Mélységi Felderítő Zászlóalj kiszolgálása. Az alakulat ellátási körébe utaltak olyan fontos kiképzési bázisokat, mint az I. számú (Rezi tábor), III. számú és VII. számú bázis és a Romváros, valamint az MH 5232/III. számú Kiképzési Eszközjavító és Lőtérkarbantartó Műhely bázisa. Az ezred feladata volt a tiszti főiskolák hallgatóinak harcászati gyakorlattal egybekötött lőkiképzési és a végzős tiszti hallgatók évzáró gyakorlatainak kiszolgálása. Az 5. Hadsereg Parancsnokság az éves kiképzési programoknak megfelelően a 8. Harckocsi Ezred ellátásába és kiszolgálásába utalta az újdörögdi bázison tartózkodó harckocsi- és lövészalegységek harcászattal egybekötött gyakorlatait és éleslövészeteit. 18
1986 márciusától megkezdődött az ezred dandárrá történő átszervezésének előkészítése. A törzsvezetési gyakorlatokon a harckocsialegységek az összfegyvernemi alegységekkel történő együttműködés feladatait gyakorolták. 1987-ben a Rubin feladattal az ezredet harckocsidandárrá szervezték át. A végrehajtás során 1987. 03. 11 12-én a 8. Harckocsi Dandár a kaposvári 2. Gépesített Hadtest állományába került. A Mátra feladatok kapcsán a dandár végezte a mozgósítás tervezését, szervezését, előkészítését, valamint az alegységek feltöltését, átadását. A 8. Harckocsi Dandár (MN 6904, Tapolca) szervezete és állománya: Vezető szervek: parancsnokság, dandártörzs, anyagi-technikai szolgálat. Harcbiztosító alegységek: vezetésbiztosító század (híradó- és komendánsszázadok egyesítésével), felderítőszázad (amely egyben BMP 1 harcjárművekkel lett feltöltve), műszaki század, vegyivédelmi század. Harcoló alegységek: négy harckocsizászlóalj, egy gépesített lövészzászlóalj, egy 122 mm-es önjáró tarackos tüzérosztály, egy önjáró légvédelmi rakétaüteg. Kiszolgáló alegységek: javítószázad, ellátó- és szállítószázad, segélyhely, 234 fő tiszt, 360 fő tiszthelyettes és zászlós, 115 fő szerződéses tisztes, 61 fő közalkalmazott és 4322 fő sorállomány. 1996-ban, 33 évi működés után a helyőrségben megszűnt a harckocsizó alakulat. Jogutódja az ebben az évben létrejött Dunántúli Kiképző Központ, majd 2001-től a 2005-ös felszámolásáig a Tapolcai Kiképző Központ lett. A helyőrségben lévő nyugdíjasklub őrzi a hagyományokat. Parancsnokok: Édelmayer Pál alezredes (1957 1958) Bogya Imre százados (1958 1960) Bránát István alezredes (lövész) (1960 1964, alapító parancsnok) Medvegy Mihály alezredes (1964 1968) Tóth László alezredes (1968 1976) Borsits László ezredes (1976 1977) Csorba Mihály alezredes (1977 1982) Megyeri József alezredes (1982 1987) (8. Harckocsiezred/8. Harckocsi Dandár Rubin feladat) Radics Sándor ezredes (1987 1996) (8. Harckocsi Dandár) Radics Sándor ezredes (1996 2001) (Dunántúli Kiképző Központ) Matuz István ezredes (2001 2005) (Tapolcai Kiképző Központ felszámoló parancsnok) 6 6 Forrás: Nacsa Ferenc: A 8. Harckocsi Ezred története (Honvédelmi Minisztérium Központi Irattár jegyzetek, hivatkozások alapján). Tapolca, 2011. Hadrendi nyilvántartó lap. HIM HL. V/048328/6. 19
A 69. Harckocsi Ezred (MN 7818) / 9. Gépesített Lövész Hadosztály (MN 7203, Kaposvár) Az ezred a HM 033. sz. parancsa alapján 1961. szeptember 11-től azonnali készenlétű ezredként szerveződött Tatán (MN 9237) a Klapka György laktanyában, a 11. Harckocsi Hadosztály kötelékében. Az 1961. szeptember 01-jétől szeptember 30-ig terjedő rövid szervezési időszak alatt megteremtette a béke- és háborús működésének személyi és tárgyi feltételeit. Az ezred első parancsnoka Kozsel József alezredes. A 69. Harckocsi Ezred 1961. november 19-én a Tatabányai Szénbányák Trösztjétől csapatzászlót kapott, amit az újoncok eskütételén ünnepélyes keretek között adtak át. A tárolóhelyeken és javítási szektorokon két harckocsiezred (25. és 69.) és a hadosztály közvetlen alegységei osztoztak. A tatai laktanya viszonylag nagy területet foglal el, de a hirtelen megnövekedett személyi állomány és technikai eszközök elhelyezése túlzsúfoltságot okozott, ami már akkor előrevetette árnyékát annak, hogy ez a rengeteg haditechnikai eszköz sokáig nem maradhat egy laktanyában. 1962. október 14-e és 19-e között az 5. Hadseregparancsnok Isaszeg fedőnévvel hadosztálygyakorlatot vezetett le a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály (Kaposvár) és a 11. Harckocsi Hadosztály (Tata) teljes állománya részére. A gyakorlat sajátossága az volt, hogy a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztálytól a 25. Harckocsi Ezred a 11. Harckocsi Hadosztály állományába, míg a 69. Harckocsi Ezred a 9. Gépkocsizó Lövész Hadosztály állományába került át a gyakorlat idejére. Ekkor terjedt el a 69. Harckocsi Ezred személyi állománya körében a máig el nem felejtett, sokat idézett szólás: Ne gondoljon csak a mára, jöjjön velünk Nagyatádra. Az ezred állományában T 54A közepes harckocsik voltak, de 3 darab T 34-es harckocsival is rendelkeztek. Harckocsiszázadonként 7-7 darab harckocsi + a zászlóalj-parancsnoki harckocsi, így a zászlóaljnál összesen 22 darab volt rendszeresítve. Az ezred állományába 3 22 + az ezredparancsnoki harckocsi, 67 harceszköz tartozott. A zászlóaljtörzs 1 darab M 61 motorkerékpárral, 3 darab tehergépkocsival, 2 darab 130 Garant, l darab Cs 350 tehergépkocsival, 1 darab Lo 1800-as mentőgépkocsival rendelkezett. 1963. február 15-én a 11. harckocsihadosztály magas beosztású parancsnokok fogadására készült. Az ezred állománya kimenőöltözetben várakozott. A vendégek megérkezése után Grecsko marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Erőinek főparancsnoka megkérdezte a 69. Harckocsi Ezred parancsnokát, Kozsel alezredest, hogy a harckocsiezred mennyi időn belül képes elhagyni a laktanyát. Az ezred parancsnoka jelentette a kidolgozott időnormákat. A marsall a honvédelmi miniszteren és ellenőrző csoportján keresztül elrendelte a teljes harckészültség végrehajtását, a tartalék harckészültségi körlet (Asszonytó) elfoglalásával, ellenőrzés céljából. Ekkor az egység ügyeletes tisztje a színházteremben várakozó kimenőöltözetbe öltözött, az ünnepségre készülő személyi állományt riasztotta. A riadót hitetlenkedve fogadta az állomány, így csupán a tárolóhelyeken való felsorakozásra és a létszámellenőrzésre gondolva, sokan a kimenőruhára szerelőruhát húztak. A harckocsimotorok még kombinált indítással is nehezen indultak. A telephely elhagyása szervezetlenül, nem alegységkötelékben történt. Az ezred teljes állománya a hadosztálytörzs operatív csoport irányításával 100 km-es menetet hajtott végre téli viszonyok között, Tata Tatabánya Csákvár Lovasberény Sárbogárd menetvonalon. Egy harckocsiszázadot vasúti szállítással kellett a Bakonyba és vissza a helyőrségbe szállítani. A feladat teljesítése során a személyi állomány egy része fagyási sérüléseket szenvedett. Főleg a harckocsivezetőknél voltak gyakoriak a kéz-, láb- és az arcfagyások. Az ezred állományát a harckészültségi 20