JELENTÉS a települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési és működtetési feladatai ellátásának vizsgálatáról 0416 2004. május
3. Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság 3.2. Pénzügyi-szabályszerűségi és Teljesítményellenőrzési Főcsoport V-1013-174/2003-2004. Témaszám: 658 Vizsgálat-azonosító szám: V0049 Az ellenőrzést felügyelte: Dr. Lóránt Zoltán főigazgató Az ellenőrzés végrehajtásáért felelős: Németh Péterné főcsoportfőnök Az ellenőrzést vezette: Farkas László osztályvezető főtanácsos A számvevői jelentések feldolgozásában és a jelentés összeállításában közreműködtek: Cziffra Erzsébet tanácsadó Dr. Erst László főtanácsadó Dr. Szirota István szakértő Az ellenőrzést végezték: Dr. Ernst László főtanácsadó Mohl Anna számvevő Maróti Sándor számvevő tanácsos Zeke József számvevő tanácsos Hadházy Sándor számvevő tanácsos Komlósiné Bogár Éva számvevő tanácsos Dr. Szirota István szakértő Dr. Szikszai Bertalan számvevő tanácsos Kalmár István számvevő tanácsos Fodor Tivadarné számvevő tanácsos Tímár József számvevő tanácsos Kispálné Wiedemann Györgyi tanácsadó Tóthné Salamon Ildikó számvevő tanácsos Cziffra Erzsébet tanácsosadó Pálfi András számvevő tanácsos György Árpád számvevő tanácsos Reichert Margit számvevő Humli Tamásné számvevő Dr. Kőrös István számvevő tanácsos Jelentéseink az Országgyűlés számítógépes hálózatán és az Interneten a www.asz.hu címen is olvashatók.
A témához kapcsolódó eddig készített számvevőszéki jelentések: címe Jelentés a helyi önkormányzatok közüzemi víz- és csatornaszolgáltatási feladatainak és az ehhez kapcsolódó lakóssági díjtámogatási rendszer működésének vizsgálatáról Jelentés a Főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjára rendelkezésre álló források felhasználásának vizsgálatáról Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2000. évi címzett és céltámogatások igénybevételének és felhasználásának vizsgálatáról Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2001. évi címzett és céltámogatások igénybevételének és felhasználásának vizsgálatáról Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2002. évi címzett és céltámogatások igénybevételének és felhasználásálnak vizsgálatáról sorszáma 314 411 0120 0229 0332
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 5 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 9 II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 18 1. A szennyvízközmű ellátás helyzete, figyelemmel az Európai közösségi irányelvekben megfogalmazott követelményekre 18 1.1. A feladatellátás központi szabályozása 18 1.2. Magyarország szennyvízelvezetési és -tisztítási Programja a 91/271/EGK Irányelv tükrében 19 1.3. A szennyvízközművek fejlesztésére fordítható állami támogatások rendszere 21 1.4. A hatósági, a szakmai irányítási és az ellenőrzési tevékenység 24 1.5. A szennyvízközmű ellátottság alakulása a vizsgált időszakban 26 2. A szennyvízközmű fejlesztések döntési és végrehajtási folyamatának tapasztalatai a helyi önkormányzatoknál 29 2.1. A szennyvízközmű fejlesztések szakmai megalapozása és szakmaiműszaki előkészítése 29 2.2. Az önkormányzati fejlesztések pénzügyi előkészítése, a központi és az egyéb állami támogatások rendszerének működése 31 2.3. A fejlesztések forrásösszetételének alakulása, az állami támogatások szerepe 32 2.4. A fejlesztések, beruházások végrehajtásának tervszerűsége 34 2.5. A központi és az egyéb állami támogatások felhasználásának szabályszerűsége 35 2.6. A megvalósított szennyvízközmű létesítmények üzembe helyezése, számviteli rendezése (aktiválása), számviteli nyilvántartása 37 2.7. A szennyvízközmű létesítmények vagyoni rendezése, és az önkormányzati tulajdonlás helyzete 39 3. A szennyvízközművek üzemeltetése, működtetése 40 3.1. A feladatellátás szervezeti formái, rendszere, biztonsága 40 3.2. A keletkezett szennyvizek elvezetése, összegyűjtése, az ingatlanok, lakások bekötésének helyzete 43 3.3. A szennyvizek tisztítása, a szennyvíztisztítás hatásfoka, a keletkezett szennyvíziszapok hasznosítása 44 1
3.4. A szennyvízelvezetés és tisztítás költségeinek alakulása, a szennyvízdíjak megállapítása, a központi lakossági díjtámogatás rendszere 47 3.5. A feladatellátás önkormányzati ellenőrzése 51 3.6. A szennyvízelvezetés és tisztítás számviteli-pénzügyi és statisztikai információs rendszere 53 MELLÉKLETEK 1. számú 1/a számú 1/b számú 2. számú 3. számú 1sz.ábra 4. számú 2sz.ábra 5. számú 6. számú 7. számú 8. számú 9. számú 10. számú 11. számú 12. számú 13. számú 14. számú A vizsgált önkormányzatok jegyzéke A vizsgált Vízügyi Igazgatóságok és Környezetvédelmi Felügyelőségek A vizsgált ÁNTSz-ek A települési szennyvízelvezetésről és tisztításról szóló 91/271/EGK Irányelvek A viziközmű ellátottság fontosabb naturális mutatói (országos adatok) A közműolló alakulása A szennyvízelvezetés és tisztítás fontosabb mutatói (országos adatok) A tisztított szennyvíz aránya A települési önkormányzatok szennyvízközmű felhalmozási kiadásai és arányuk (országos adatok) A települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési támogatásainak alakulása (országos adatok) A települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési teljesített kifizetések (országos adatok) A vizsgált önkormányzatok tényleges bevételei a szennyvízelvezetés és -kezelés szakfeladaton (ezer forintban) A vizsgált önkormányzatok tényleges kiadásai a szennyvízelvezetés és -kezelés szakfeladaton (ezer forintban) A települési szennyvízelvezetésre és tisztításra 1996. és 2003. VI.30. között fordított beruházási pénzeszközök forrásonként a vizsgált önkormányzatoknál A települési szennyvízelvezetésre és tisztításra 1996. és 2003.VI.30. között fordított beruházási pénzeszközök forrásonkénti megoszlása a vizsgált önkormányzatoknál A települési szennyvízelvezetésre és tisztításra 1996. és 2003.VI.30. között fordított beruházási pénzeszközök forrásonkénti megoszlása a vizsgált önkormányzatoknál (diagramm) A vizsgált önkormányzatok által jóváhagyott csatornaszolgáltatási díjak A csatornaszolgáltatás tényleges költségeinek alakulása a vizsgált önkormányzatoknál 2
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Ötv. Vt. Kvt. Övt. Szt. Áht. Cct. Kbt. Ámr. BM PM KvVM KSH ÁNTSZ EU EGK ÁFA KKA KAC VA VICE TERKI CÉDE TFC NKP LE m. j. AB NMP Tft. A helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. törvény A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet Belügyminisztérium Pénzügyminisztérium Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Európai Unió Európai Gazdasági Közösség Általános forgalmi adó Központi Környezetvédelmi Alap Környezetvédelmi alap célfeladatok Vízügyi Alap Vízügyi célelőirányzat Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás Céljellegű decentralizált támogatás Területfejlesztési célelőirányzat Nemzeti Környezetvédelmi Program lakos egyenérték megyei jogú Alkotmánybíróság Nemzeti Megvalósítási Program A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 3
JELENTÉS a települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési és működtetési feladatai ellátásának vizsgálatáról BEVEZETÉS Az Állami Számvevőszék 2003. évi ellenőrzési terve alapján vizsgálta a települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési és működtetési feladatainak ellátását. A vizsgálatra az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 2. - ának (5) bekezdése alapján szabályszerűségi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint került sor. A környezet védelme, a természeti erőforrások különösen a vízkészletek megóvása a társadalmi-gazdasági élet meghatározó tényezőjévé vált. A települések ezek közül is elsősorban a városok és a gazdasági tevékenységek növekvő mennyiségű, káros anyag tartalmú szennyvízkibocsátása az emberi környezet számára fokozódó terhelést jelent. A megfelelő környezeti feltételek biztosítása nélkülözhetetlen a jelen és a jövő egészséges életének, a települések rendezett állapotának, az épített és természeti környezet védelmének érdekében. A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén a gyorsabb ütemű előrelépés nem csak Magyarország környezeti állapotának fokozatos javítása és a hazai ivóvízkészletek elengedhetetlen megóvása érdekében szükséges, hanem az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik fontos előfeltételét is képezi. Az EU 2000. évi országjelentése is sürgetőleg veti fel e tevékenység problémáinak megoldását. Magyarország összlakásállományának 2002. év végén 93,0%-a (3815 ezer lakás) volt bekötve vezetékes ivóvízellátásba, míg a közcsatornahálózatba a szennyvízközművek gyorsított ütemű fejlesztése ellenére még mindig csupán 56,0%-a (2299 ezer lakás), így a közműolló 37,0%-ra csökkent az 1996. évi 45,7%-os mértékhez viszonyítva. A közcsatorna-hálózaton elvezetett szennyvizeknek 2002. évben 65,2%-át tisztították az 1996. évi 46,6%-os arányhoz képest. A mechanikai tisztításon túlmenően a szennyvizek 61,0%-a biológiai tisztításra is kerül. Az elmúlt évek eredményes fejlesztései ellenére azonban még mindig jelentős elmaradás mutatkozik a hazai követelményekhez és az EU átlagos színvonalához viszonyítva. Az EU-hoz történő csatlakozásra tekintettel a települési szennyvizekre vonatkozóan figyelemmel kell lenni az Európai Közösség szabályozására, a tanács 91/271/EGK Irányelvére. Az Irányelv kötelező feladatként írja elő a tagállamok 5
BEVEZETÉS számára a települések szennyvizeinek gyűjtését és tisztítását. Magyarország ezek alól az egyeztető tárgyalások során átmeneti mentességet kért és kapott. Így tehát az egyes kategóriákban 5-12 éves időtartam biztosított az ország szennyvízközmű fejlesztésének megvalósítására, korszerű, az EU színvonalának is megfelelő közművek kiépítésére és működtetésére. Az ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy: a települési önkormányzatok a fejlesztésekhez biztosított központi és egyéb állami támogatásokat célszerűen, eredményesen használták-e fel, a megvalósított, üzembe helyezett szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási létesítmények segítségével az önkormányzatok tudják-e biztosítani a településen, a térségben keletkezett szennyvizek összegyűjtését, az ingatlanok és a lakások szennyvízcsatorna hálózatba való tervezett mértékű bekötését, a szennyvizek előírt fokozatú tisztítását; a korábbiaknál jobban érvényesültek-e a vízminőségvédelmi követelmények, a központi szabályozás, az állami támogatás rendszere hogyan segítette a fejlesztések megvalósítását, a szennyvíztisztító telepek terhelése, tisztítási hatásfoka megfelel-e a vízjogi hatósági engedélyekben előírtaknak; a fejlesztések segítségével megvalósult csatornázottság, illetve szennyvíztisztítás helyzete milyen mértékben elégíti ki az Európai Közösség irányelveiben megfogalmazott követelményeket; az üzemeltetés milyen szervezeti keretekben valósul meg, az önkormányzati tulajdonra vonatkozó előírások érvényesülnek-e, milyen a csatorna használati díjak kialakításának rendszere, az üzemelés, működtetés költségei megtérülnek-e a csatornadíjakban. A vizsgált időszak az 1996. és 2003. I. félév közti időszak volt. Az ellenőrzésünkkel párhuzamosan folytatta le az Államháztartás Központi szintjét Ellenőrző Igazgatóság a Környezetvédelmi Alap célfeladatokra előirányzott pénzeszközök hasznosulásának vizsgálatát. A főbb megállapítások jelentésünk vonatkozó részeinek lábjegyzetében találhatók. Az ellenőrzés 79 települési önkormányzatra irányult (1. számú melléklet). A Vízügyi Igazgatóságoknál (9) (1/a számú melléklet) és a Környezetvédelmi Felügyelőségeknél (9) (1/a számú melléklet) készült jelentések, továbbá az ÁNTSZ fővárosi, megyei és városi intézeteitől (25) (1/b számú melléklet) beszerzett, szakhatósági ellenőrzésekről készült jelentések is segítséget nyújtottak a megállapítások megalapozásához. A befejezett beruházások üzemeltetésében, működtetésében meghatározó a vízés csatornamű szervezeteknél (Kft.,Rt., egyéb) végzett tájékozódás a szennyvízközművek hatékony üzemeltetésének és a költségek alakulásának értékelését alapozta meg. A települési önkormányzatok mellett a Környezetvédelmi és a Vízügyi Minisztériumban végzett ellenőrzésről is jelentés készült. 6
BEVEZETÉS A központi és helyi vizsgálatokhoz megalapozó adatokat nyújtottak a KSH statisztikai beszámolási rendszere keretében gyűjtött a KSH-tól, illetve annak a fővárosi és megyei igazgatóságaitól beszerzett statisztikai adatok, táblázatok. 7
BEVEZETÉS 8
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉ- SEK, JAVASLATOK Az EU csatlakozási folyamat különleges kötelezettséget ró Magyarországra, amely egyrészt kötelező jellegű jogharmonizációt, másrészt szennyvízelvezető csatornahálózatok és szennyvíztisztító telepek ütemezett megvalósítását teszi szükségessé. Az Európai Közösség vonatkozó szabályozása a Tanács 91/271/EGK Irányelve a követelményeket az agglomerációk szennyező anyag kibocsátásának függvényében adta meg, amelyet lakos egyenértékben (LE) 1 fejeznek ki. Az Irányelv kötelező feladatként írta elő a tagállamok részére bizonyos nagyságrend (2000 LE) felett a települések szennyvizeinek gyűjtését és tisztítását. Az Irányelv 17. cikke rendelkezik továbbá arról, hogy külön határozatban (93/481/EGK) előírt formában és tartalommal a tagállamok készítsenek Nemzeti Programot az Irányelvekben foglaltak megvalósítására, beleértve az ütemezést és a hozzárendelt pénzügyi forrásokat. A szennyvízelvezetés és tisztítás EU Konform fejlesztésének és működtetésének jogszabályi alapjait a szakminisztérium 1995-től folyamatosan dolgozta ki, melynek következtében a központi szabályozás megfelelő volt. Az 1995-ben elfogadott Vt. fogalmazta meg a hazai követelményeket, amely a felszíni és felszín alatti vízkészletek minőségének megtartására és a szennyvizek összegyűjtésére, elvezetésére, kezelésére, tisztítására és ártalommentes elhelyezésére irányult. Ezen túlmenően az 1995. évi Kvt. meghatározta, hogy a használt vizeknek a befogadókba történő visszavezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne veszélyeztesse. A Kormány 1996. évben hagyta jóvá Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási program -ját, amely meghatározta az országos és területi feladatokat 1996-2010. közötti időszakra. E program szerves része, kiemelten kezelendő feladata a főváros és a huszonkét megyei jogú város szennyvíztisztításának megvalósítását elősegítő kormányprogram. Az elvezetett települési szennyvizeknek 75-80%-a ezekben a városokban keletkezik, így az ország szennyvíztisztításában érdemi előrelépést a 23 település fejlesztéseinek mielőbbi megvalósítása hozhat. A megvalósításhoz a program külön támogatási rendszert biztosított. A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1997. szeptember 16-i ülés napján elfogadta a Nemzeti Környezetvédelmi Programot. Az NKP tartalmazza a 1 A lakosegyenérték a szennyvízterhelés nemzetközileg elfogadott mértékegysége. Egy LE azt a szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye (BOI 5 ) 60 g oxigén naponta. Alkalmazása lehetőséget ad a különböző eredetű települési szennyvizek szennyezettségének összehasonlítására. 9
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK szakma szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programját. Kötelezően előírta a biológiai tisztítási fokozat alkalmazását, a szennyező tartalom csökkentését és a csatornázottság arányának legalább 60%-ra való növelését. Az Európai Uniós jogharmonizáció végrehajtása érdekében készült el az AQUIS átvételének Nemzeti Programja, s ennek 2000. évi intézkedési terve. Figyelemmel az EGK irányelveire a Vt. 2001. évi módosítása során - a települési önkormányzatok kötelező feladataként írta elő a keletkezett szennyvizek összegyűjtését, tisztítását, elvezetését A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium 2002. évben dolgozta ki és a Kormány rendeletekben szabályozta a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programot, a Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációkat, továbbá a Program végrehajtásával összefüggő nyilvántartási és jelentési kötelezettség módszerét. A viziközművek üzemeltetéséről szóló rendeletével újból szabályozta az üzemeltetés követelményeit. Magyarország Nemzeti Települési szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programja a fejlesztések megvalósítása során a költséghaszon elvek figyelembevételével elsősorban a csatlakozásból eredő kötelezettségeket helyezte előtérbe, s mellette hangsúlyt adott a hazai sajátosságoknak is. A Program megfelel az EU vízminőség védelmi követelményeinek, a 91/271/EGK Irányelvnek, figyelembe véve a kapott 2008., 2010. és 2015. évre szóló átmeneti mentességeket is. A települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztéseikhez többféle forrásból kaptak támogatásokat. Címzett és céltámogatásokat, a fővárosi és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjának támogatásait, fejezeti kezelésű célelőirányzatokat (VICE, KAC), egyéb decentralizált állami támogatásokat (TERKI, TFC, CÉDE), valamint kamattámogatást (viziközmű társulatok tagjai által felvett hitelek kamatának támogatása) vettek igénybe. Az önkormányzati szennyvízközművek fejlesztésére fordítható állami támogatások rendszere széttagoltsága ellenére nagymértékben elősegítette a települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztéseinek megvalósítását. Az Állami Számvevőszék évenkénti ellenőrzései is hozzájárultak ahhoz, hogy az önkormányzatok fejlesztésének támogatásában meghatározó címzett és céltámogatási rendszer hatékonyabbá vált. A támogatandó fejlesztési célok szűkítésével már az 1999. évi szabályozástól kezdődően a célkitűzésekben a céltámogatások között kiemelt szerepet kaptak az EU környezetvédelmi követelményeihez közelítő, az elmaradást csökkentő szennyvízcsatornázás és szennyvíztisztító telep fejlesztési tevékenységek. Az ösztönzés erősítésével a támogatások koncentráltabbá váltak, és több támogatási feltétel előírásával segítették elő a beruházások gazdaságosságát, a kapacitások jobb kihasználását. Egyrészt pénzügyi prioritást kaptak a korábbi kihasználatlan kapacitásra való rákötések, másrészt a működtetés szempontjából legnagyobb jelentőségű az volt, hogy csak olyan fejlesztések kerülhettek a támogatott körbe, ahol a csatornahálózat és a tisztítótelep együttes megvalósítását tűzték ki, illetve a lakossági bekötéseknél előírták a 60%-os rákötési arányt, amelyet az üzembe helyezésnél számon kérnek. A megelőző évekhez képest 10-20% ponttal növekedett a szennyvízcsatorna hálózat és 10% ponttal a szennyvíztisztító 10
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK telep építésére adott állami támogatási arány. További 10-10%-os támogatás illeti meg a már meglévő vagy folyamatban lévő beruházás építéséhez csatlakozó önkormányzatot, illetve a térségi fejlesztésű közös beruházásban megvalósuló fejlesztéseket. Az állami támogatás aránya így már elérte az 50-80%-ot is. Ugyanakkor a központi és az egyéb állami támogatások pályázati rendszere számos gondot okozott a pályázó önkormányzatoknak, nem tette lehetővé a fejlesztések megfelelő időben történő pénzügyi megalapozását. A forráskoordináció még a vizsgált időszak utolsó éveiben sem érvényesült megfelelően. A nagy tőkeigényű szennyvízközmű beruházások pénzügyi előkészítésének és megvalósításának a legnagyobb problémája, hogy a különböző pénzügyi forrásokból elnyerhető támogatások pályáztatási, döntési és szerződéskötési szabályai, előírásai eltérőek. A pályázatokra vonatkozó visszajelzések, döntések, különösen a KAC 2 esetében elhúzódtak, ami rendkívül megnehezítette az önkormányzati beruházások megvalósítását és rontotta az állami támogatási rendszer hatékonyságát. A települési önkormányzatok országos szinten 1996. és 2002. között 465 911 millió Ft-ot fordítottak szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep építésre. A fejlesztésekhez 241 919 millió Ft központi és egyéb állami támogatást használtak fel, így a szennyvízközmű felhalmozási célú kiadáson belül az összes állami támogatás 51,9%-os részarányt képvisel. Ebből következik, hogy az állami támogatások 223 992 millió Ft* (48,1%) egyéb pénzforrást (önkormányzati, lakossági, nemzetközi, stb.) mozgósítottak. Az EU követelményeknek és a megállapodásnak megfelelően Magyarország 2015. évi szennyvízközmű célállapota a gyűjtőrendszerek (szennyvízcsatorna hálózat) tekintetében 12 830 915 LE, a 2002. december 31-i állapot pedig 8 250 382 LE, azaz 64,3%. A szennyvíztisztító telepek esetében a célállapot 13 906 120 LE, a 2002. december 31-i állapot 6 385 060 LE, azaz 45,9%. A 2015. évi célállapot eléréséhez 2003-2015. években a szakminisztérium szerint a részletes műszaki-gazdasági elemzések és számítások alapján jelenleg mintegy 900-1000 Mrd Ft nagyságrendű szennyvízközmű fejlesztés megvalósítása szükséges. Az ellenőrzött időszak önkormányzati szennyvízközmű beruházásai elősegítették a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Program céljainak megvalósítását. Az önkormányzatok fejlesztési tevékenységében lényeges előrelépést jelentett, hogy az ellenőrzött időszakot megelőzően, vagy az ellenőrzött időszakban szinte kivétel nélkül felmérték a szennyvízközmű ellátottság helyzetét, mely alapján a gazdasági programban, településfejlesztési koncepcióban, kör- 2 Az ÁSZ 2004. évi jelentése a Környezetvédelmi Alap célfeladatokra előirányzott pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről is megállapítja a KAC támogatások döntési hiányosságait. 5. számú melléklet: 465 911 millió Ft 7. számú melléklet: 241 919 millió Ft. 11
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK nyezetvédelmi programban, környezetvédelmi koncepcióban, illetve egyéb fejlesztésre vonatkozó dokumentumban határozták meg a szennyvízközmű fejlesztéssel kapcsolatos teendőket. A fejlesztéseknél a vizsgált időszak első felében még kevésbé, a második felében erőteljesebben érvényesült, hogy a térségi, régiós megoldásban, a tervezett fejlesztéseknél pedig minden esetben térségi, régiós szemléletben gondolkodnak az önkormányzatok. A térségi fejlesztések megindítását nagymértékben segítette a Tft, illetve az ehhez kapcsolódó, hozzárendelt források. A szennyvízközmű beruházások előkészítéséhez, a költségek tervezéséhez az önkormányzatok 1995. évtől a szakminisztérium által kialakított fajlagos költségeket alkalmazták. Ezek a normatívák egységes költségszámítási feltételeket biztosítottak. Az ÁSZ a vizsgálatai során több alkalommal is jelezte, hogy indokolt ezen fajlagos költségek felülvizsgálata, különösen a talajviszonyok közti eltérések, az új technológiák, a különböző műszaki megvalósítási lehetőségek tekintetében. Olyan indokolatlan költségelemek is felmerültek, amelyekkel kapcsolatos többletköltségeket a vállalkozói díjban érvényesíteni lehetett. Szinte általános volt a kivitelezői kölcsön, hitel nyújtása az önkormányzatoknak, amellyel azok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A magas fajlagos költségek is hozzájárultak ahhoz, hogy 2001. évig elsősorban a saját források szűkössége miatt szabálytalan megoldásokat is alkalmaztak az önkormányzatok a beruházás kivitelezőjével kötött szerződésekben. Az ÁSZ javaslatainak figyelembe vételével az évenként kiadott fajlagosokat folyamatosan korrigálták. A vizsgált időszakban az ellenőrzött önkormányzatok összesen 90 045,1 millió Ft-ot fordítottak szennyvízközmű fejlesztésre. Ebből az összegből a saját forrás aránya 29,4%, a címzett és céltámogatásoké 26,3%, az egyéb állami támogatásoké 21,1%, az EU támogatásé 6,1%, a lakossági pénzeszközöké 5,2%, az egyéb forrás aránya pedig 11,9% volt. A központi és az egyéb állami támogatások együttes összege 42 693,3 millió Ft** volt, amely a szennyvízközmű beruházási források 47,4%-át képezte. Jelen vizsgálatunk az állami támogatások felhasználásának szabályszerűségét illetően két önkormányzatnál (Veszprém, Ajka) állapított meg szabálytalanságot. A szennyvízközmű beruházásoknál Veszprémben el nem végzett munkákra is történt kifizetés és jogtalan központi támogatás igénybevétel, Ajkán pedig nem támogatott műszaki tartalomra vettek igénybe céltámogatást. A befejezett szennyvízközmű létesítmények műszaki átadás-átvétele, üzembe helyezése, számviteli rendezése megtörtént. Nyilvántartási, leltározási hiányosságok azonban előfordultak. A KSH adatgyűjtését alapul véve a vizsgált települési önkormányzatok szennyvízcsatorna hálózatának (gerincvezeték) hossza az 1996. évi 9588,6 km-ről*** 2002-re 11 834,5 km-re***, 23%-kal nőtt. Az ivóvízhálózatba 10. számú melléklet teljes költségoszlop 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8. sorának összege. A vizsgált önkormányzatok adatszolgáltatása alapján. 12
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK és a szennyvízhálózatba bekötött lakások arányának különbözete, a közműolló az 1996. évi 38,2%-ról 2002. évre 28%-ra csökkent. A vizsgálatban résztvevő települések szennyvízközmű fejlesztéseinek priorizálása, (nagy LE-kel rendelkező agglomerációk) miatt a közműolló 9%-kal kedvezőbb az országos átlagnál. A keletkezett szennyvizek összegyűjtése a csatornázás előrehaladtával egyre magasabb szinten válik biztosíthatóvá. A vizsgált önkormányzati körben a szennyvízcsatorna hálózatba bekötött lakások 2002. évi átlagos aránya 67,6% volt, amely az Európai Unió elvárásainak megfelelő (ez is magasabb az országos átlagnál). Az ellenőrzött önkormányzatok egyharmada a vizsgált időszakban hozta létre, vagy korszerűsítette szennyvíztisztítóját, így a vizsgált időszak végén mindegyik rendelkezett szennyvíztisztítóval. A tisztítótelepek névleges (hidraulikai) kapacitásának átlagos kihasználtsága 1996-ban 41,9%-os volt, mely 2002-re 38,6%-ra csökkent, ami öszszefüggésben van az ipari és a lakossági vízfogyasztás csökkenésével. A vízfogyasztás csökkenése következtében a szennyvizek szennyezettségének koncentrációja nőtt, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ellenőrzött körben a tisztítótelepek 29%-ánál egyáltalán nem volt kielégítő a tisztítási hatásfok. A vizsgált időszakban a szennyvíztisztító telepek 87%-a fizetett szennyvízbírságot az időszak nagyobbik felében vagy egészében. A nagyobb települések szennyvíztisztító telepeinek a vízfogyasztás csökkenése miatt bekövetkezett szabad kapacitása lehetőséget ad a környékbeli településeknek, hogy szennyvízcsatorna hálózat fejlesztéseiket a már működő városi, nagyközségi (esetleg túlméretezett községi) szennyvíztisztító rendszerre alapozva tervezzék, érvényesítve a régiós szemléletet. A beruházások szakmaiműszaki előkészítése a vizsgált 82 beruházásnál 77 esetben megfelelő volt. A vízminőség védelmi követelmények a korábbiaknál jobban érvényesültek. Az ellenőrzött körben a közcsatornán összegyűjtött és elvezetett szennyvízmennyiség 57,7%-át tisztítják, 42,3%-a tisztítatlanul kerül a befogadókba. A vizsgált tisztítótelepek 81%-a biológiai tisztítást végez, a telepek 19%-a III. fokozatú tisztításra is alkalmas. A vizsgálati időszak végére nem maradt olyan szennyvíztisztító, amely csak mechanikai tisztítást végezne. A 2002. évben megtisztított napi 579,9 ezer m 3 szennyvíznek 75,3%-át biológiailag is tisztítják, 24,7%-a pedig a III. fokozatú tisztításon 3 is keresztül megy. Az ellenőrzésbe vont önkormányzatoknál 2002-ben keletkezett szennyvíziszap 28,5%-át hasznosították a mezőgazdaságban, a többit hulladéklerakókban takarásra használták fel. A főváros és a megyei jogú városok kiemelt 80 Mrd Ft-os szennyvíztisztítási programja az eredetileg előirányzott 2004. évi határ- 3 A biológiai tisztítással együtt járó vagy azt követő tisztítási fokozat a növényi tápanyagok (P és N), mint vízszennyezők eltávolítása. 13
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK időre nem valósult meg. Az alacsony központi támogatási arány (25-30%), a megfelelő műszaki-gazdasági előkészítés és hatósági egyeztetés hiánya is közrejátszott ebben. Az EU tárgyalásokon kértek és 2010. év végi határidőre mentességet is kaptak a program teljes körű megvalósítására. A Fővárosban a Központi (Észak-Csepeli) szennyvíztisztító telep műszaki-gazdasági előkészítése nem volt kielégítő. A Dél-Budai szennyvíztisztító telepnél még a pályázati anyag sem készült el. A két beruházás jelenlegi megvalósítási állapotát tekintve, a mentesítésként kapott 2010. évi határidőre történő kiépítése bizonytalannak látszik. Hat önkormányzat PHARE és egy önkormányzat egyéb EU támogatásban részesült. Hat önkormányzat szennyvíztisztító telep és csatornahálózat, egy önkormányzat pedig csatornahálózat megvalósítására ISPA támogatásban részesült. Három önkormányzat négy projektje pályázik a Kohéziós Alapból 50-60% támogatásra, s további hat önkormányzat tervezi a támogatás elnyerését. Az önkormányzati szennyvízközművek üzemeltetésére létrehozott, a vizsgált időszak elejére kialakult szervezeti struktúrákban az üzemeltető szervezetek 34%-ánál következett be valamilyen változás. A nagyszámú önkormányzat részvételével működő gazdasági társaságok az önkormányzatok egy részének kiválásával osztódtak. Az ellenőrzött önkormányzatok egy kivételével önkormányzati vagy állami tulajdonú gazdasági társaságok segítségével látják el a törvényben előírt szennyvízelvezetési és -tisztítási feladataikat. Nyolc önkormányzat nem kötött, vagy csak késve kötött üzemeltetői szerződést a szolgáltató gazdasági társasággal, illetve a megkötött üzemeltetői szerződések hiányosak, nem tartalmaznak minden megépített és ténylegesen üzemelő csatornaszakaszt. Az önkormányzatok eszközhasználati (bérleti) díj ellenében adják át működtetésre a tulajdonukban lévő és a számviteli nyilvántartásukban szereplő szennyvízközmű vagyont. A bérleti díj összege általában megegyezik az amortizációra elszámolható összeggel. A vizsgált önkormányzatok fele külön állapított meg csatornaszolgáltatási díjat a lakosság és a közületek számára. A díj kialakításánál a képviselőtestületek több mint fele nem vette figyelembe a felújítás és fejlesztés hosszú távú biztosításának fedezet igényét és az amortizációs hányadot figyelmen kívül hagyta. A rövid távú érdekeket előtérbe helyezve, a szennyvízcsatorna díjak megállapításánál az önkormányzatokat a lakosság rákötési hajlandóságának növelése motiválta, ugyanakkor tekintettel voltak a környező települések önkormányzatai által alkalmazott díjtételekre is. A lakossági csatornaszolgáltatási díjak vizsgált önkormányzatokra vonatkozó átlaga 1996-ban 54,45 FT +ÁFA, 2002-ben 131,65 Ft +ÁFA volt, mely szerint a lakossági díjak 2,4-szeresükre növekedtek. Ugyanezen időszak alatt a közületi díjak növekedése 2,3 szoros volt, bár utóbbiak eleve 30%-kal magasabbak voltak. Vegyes a kép abból a szempontból, hogy a csatorna szolgáltatás üzemelési költségei megtérülnek-e a csatornadíjakban. A vizsgált önkormányzatok szennyvízközmű üzemeltetőinek 46%-ánál nyújtottak fedezetet a csatornaszolgáltatási díjak a szennyvízcsatorna- és a szennyvíztisztító üzemelési költségeire. Az önkormányzatok sok esetben az árakat a lakosság teherviselő képességét figyelembe véve a kalkulált költségeknél alacsonyabban állapították 14
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK meg. Az üzemeltetők 54%-a más forrásból, leggyakrabban az ivóvíz ágazat nyereségéből fedezte a szennyvízelvezetés és -tisztítás költségeit. Az állami tulajdonú regionális rendszerekhez tartozó önkormányzatok esetében a vizsgált önkormányzati körben a szakminisztérium által meghatározott csatornaszolgáltatási díjak egységesen 40-50%-kal magasabbak voltak az önkormányzati képviselő-testületek által az önkormányzati tulajdonú üzemeltetőkre vonatkozó rendelettel meghatározott díjaknál, így számukra biztosított volt a központi díjtámogatás. Az önkormányzatok a fentiek miatt a központi költségvetésből biztosított díjtámogatással csak elvétve éltek. A lakosság felé a díjtámogatás valamely közvetlen formáját lakásfenntartási támogatás, meghatározott idejű díjkedvezmény, locsolási kedvezmény az önkormányzatok 30%-a alkalmazta, a közvetett díjtámogatás módszerével az önkormányzatok 3%-a élt. A szennyvízelvezetési és -tisztítási feladatok ellátásának önkormányzatok által végzett ellenőrzése azt jelentette, hogy a képviselő testületi üléseken a szolgáltatást végző önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság üzleti terveinek, éves beszámolóinak jóváhagyása során tájékozódott az önkormányzat a feladatellátás helyzetéről. A vizsgált szennyvízközművek egy része nem közvetlenül az önkormányzat tulajdonában, hanem viziközműveket üzemeltető gazdasági társaságok, illetve az önkormányzatok vagyonkezelő társaságainak tulajdonában van. Az önkormányzatok vagyon apportálási gyakorlatát jogszabályi ellentmondás mellett az általánosan felerősödő piacgazdasági tendenciák is motiválták. Különösen a nagyvárosok esetében szakmai (esetleg külföldi) befektetők részesedéseket szereztek a társaságokban. A privatizáció azért erősödött fel, mert egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kis tőkeerővel és eszközparkkal rendelkező üzemeltetők az időszerűvé váló felújításokat és rekonstrukciókat nem tudják saját erőből elvégezni. A tőkeerős, nagyobb szakmai rutinnal rendelkező befektetők ezért a kisebb jegyzett tőkével rendelkező önkormányzati gazdasági társaságok üzletrészeire vételi ajánlatot tesznek. A társaságokban tulajdonrészeket vásárolnak. Természetesen ez érinti az önkormányzatoktól a gazdasági társaságokba apportként bevitt szennyvízközmű (viziközmű) tulajdonrészeket is. A viziközművek így kialakult tulajdoni viszonyai ugyanakkor ellentétesek az Ötv-vel és a Vt-vel (Két önkormányzat esetében erre 2002. évben az AB is felhívta a figyelmet). A két törvény ugyanis a privatizációt nem teszi lehetővé, egyértelműen szabályozza, hogy az önkormányzatok viziközmű vagyona az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozik és korlátozottan forgalomképes vagyontárgy. A Vt. szerint a közművagyon működtetése szerződéses, illetve koncessziós formában történhet. Ezért szükséges a lakossági ellátás biztonsága szempontjából is a jogszabályi összhang megteremtése. A területi környezetvédelmi és vízügyi szervek, valamint az ÁNTSZ által ellátott hatósági, szakmai irányítási és ellenőrzési tevékenység elősegítette a települési önkormányzatok szennyvízközmű fejlesztési feladatainak szakmai megalapozását és az üzemeltetésre vonatkozó előírások érvényesítését. 15
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A szennyvízelvezetés és tisztítás pénzügyi és számviteli, valamint statisztikai információs rendszere pontatlanságokat tartalmaz. A számviteli információs rendszer nem teszi lehetővé a tevékenység számszaki elkülönítését és értékelését. Előrelépést a számvitel területén a szakfeladatok differenciálása, a statisztika területén pedig az üzemeltető szervezetek pontosabb adatszolgáltatása eredményezhet, melyre a tulajdonos önkormányzatoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. A helyszíni ellenőrzési jelentésekben a szennyvízközművek szabályszerű és célszerű működése érdekében számos javaslatot tettünk a települési önkormányzatoknak, így javasoltuk: a szennyvízközművek fejlesztését magában foglaló programjaik, koncepcióik, terveik elkészítését, illetve felülvizsgálatát; a vagyonrendelet elkészítését, felülvizsgálatát, kiegészítését, módosítását, a szennyvízközmű vagyon Ötv. és helyi szabályozásnak megfelelő besorolását; a jogtalanul igénybevett céltámogatás visszafizetését; a számviteli és az ingatlankataszteri nyilvántartások felülvizsgálatát, pontosítását, egyezőségének biztosítását (a szennyvízközművek egyes elemeit a számviteli nyilvántartásokban a megfelelő eszközcsoportokban szerepeltessék, a számviteli adatok a valóságnak megfelelően mutassák be az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközöket, a szennyvízközművek mennyiségi adatainak felülvizsgálatát, leltározását); az önkormányzati viziközmű (szennyvízközmű) törzsvagyon használatba adását megalapozó üzemeltetői szerződések elkészítését, felülvizsgálatát, kiegészítését (a hiányzó vagyontárgyak szerepeltetését), a bérleti díj számításának, a bérleti díjnak a meghatározását; az üzemeltetői, koncessziós szerződésekben foglaltak végrehajtásának értékelését, a szennyvízközművek üzemeltetőjének beszámoltatását; a szennyvízcsatorna díjakkal kapcsolatos előterjesztéseket jobban alapozzák meg, bemutatva a költségtényezők, valamint a díjak és a fajlagos ráfordítások alakulását, lehetővé téve a csatornaszolgáltatás díjainak költségkalkuláción alapuló megállapítását; a szennyvízcsatorna-hálózatra való rákötési kötelezettségek érvényesítését. A szociálisan rászoruló családok számára a rákötési és csatornadíj támogatási rendszerének kialakítását; a még csatornázatlan települések, településrészek csatornázását, a szennyvíztisztítók jobb kapacitáskihasználását, tisztítási hatásfokának javítását, a fejlesztéseknél érvényesítve a térségi szemléletet. A vizsgálati jelentéseinkben szereplő megállapításainkat, javaslatainkat az önkormányzatok többsége (76 önkormányzat) elfogadta. Mindössze három önkormányzat tett észrevételt. Ezek az önkormányzatok a jogszerűtlenül gazdasági társasági tulajdonba adott szennyvízközmű vagyonnal kapcsolatos megállapításainkat vitatták. 16
ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A helyszíni vizsgálat megállapításai alapján hűtlen kezelés bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést teszünk ismeretlen tettes ellen Veszprém Megyei Jogú Város szennyvízberuházásával kapcsolatban. A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk: a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek 1. tekintse át a viziközművek tulajdoni viszonyait, figyelemmel az Ötv. és a Vt. hatályos szabályozására, kezdeményezve a belügyminiszternél az Ötv, a Vt. és a Cct. összhangjának megteremetését; és ezzel összefüggésben segítse elő a törvényes keretek között legcélszerűbb működtetési forma elterjesztését; 2. tekintse át a szennyvíztisztító telepek kapacitáskihasználását, terhelését és ennek figyelembe vételével vizsgálják felül a szennyvízközművek fejlesztésének ütemét, nagyságrendjét és a közcsatorna hálózatokkal való összhangját; 3. vizsgálja felül a viziközművek statisztikai és pénzügyi adatszolgáltatásának jelenlegi rendszerét, tartalmát, az adatszolgáltatók körét és az önkormányzatok feladatait az adatszolgáltatás megalapozásában annak érdekében, hogy a statisztikai adatok a valós képet mutassák be és megfeleljenek az EU adatszolgáltatási követelményeinek. Ebbe a munkába vonják be a Központi Statisztikai Hivatalt is. 17
II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. A SZENNYVÍZKÖZMŰ ELLÁTÁS HELYZETE, FIGYELEMMEL AZ EU- RÓPAI KÖZÖSSÉGI IRÁNYELVEKBEN MEGFOGALMAZOTT KÖVETEL- MÉNYEKRE 1.1. A feladatellátás központi szabályozása A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) határozta meg, hogy a helyi közszolgáltatások körében az önkormányzatoknak milyen feladatokat kell ellátni. Az Ötv. csak a település működéséhez szükséges legalapvetőbb feladatokat sorolta fel, nem törekedett teljes körűségre, kötelezően ellátandó, illetve önként vállalt feladatokra bontotta azokat. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII törvényt módosító 2001. évi LXXI. törvény hatályba lépéséig ez utóbbi körbe tartozott a szennyvízelvezetés és -tisztítás, amelyet az Ötv. 8. (1) bekezdésében különös kitétellel csatornázásként nevez meg. Az Ötv. 8. (3) bekezdése, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 43. (2) bekezdése előírja, hogy az Ötv-n kívül más törvény is állapíthat meg önkormányzati kötelező feladatokat a közszolgáltatások biztosítása területén. Így különösen az 1991. évi XX. törvény az ún. Hatásköri törvény, majd a későbbiekben megjelent ágazati és más törvények fogalmaztak meg a települési önkormányzatoknak kötelezően ellátandó közszolgáltatási feladatokat. A hazai követelményeket a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vt.) fogalmazta meg, amely szerint, aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet hasznosítás mértékének arányában biztonságban tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről. A Vt. a 2001. évi módosítása során meghatározta a települési önkormányzatok feladatait. A Vt. 4. (1) bekezdés a/ pontja a települési önkormányzatok feladatává tette a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó tervek kialakítását és végrehajtását, a 4. (2) bekezdés b/ és c/ pontja pedig kötelezően írta elő a keletkezett szennyvizek összegyűjtését, tisztítását, elvezetését és ártalommentes elhelyezését. A Vt. felhatalmazta a kormányt és az ágazati minisztert a szükséges rendeletek hatályba léptetésére. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) kimondta, hogy a víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére és mennyiségére, továbbá hogy a használt vizeknek a befogadókba történő visszavezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne veszélyeztesse. 18
II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK A Kvt. előírásai szerint a települési önkormányzatnak is környezetvédelmi programot kell készíteni és ennek tartalmaznia kell a kommunális szennyvízkezelés-, gyűjtés-, elvezetés- tisztítás településre vonatkozó feladatait, s gondoskodnia kell a jóváhagyott programban meghatározott feladatok végrehajtásáról. A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet meghatározta a szolgáltatást végzők és a fogyasztók feladatait, kötelességeit és jogait. Egyértelművé tette a települési önkormányzatok (jegyző) hatáskörét, intézkedési jogosultságát a szennyvízközmű tevékenységek területén. 1.2. Magyarország szennyvízelvezetési és -tisztítási Programja a 91/271/EGK Irányelv tükrében A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1997. szeptember 16-i ülés napján a 83/1997. (IX. 26.) Ogy határozatával elfogadta a Nemzeti Környezetvédelmi Programot. Az NKP alapján minden közcsatornán élővízbe vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten védendő, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, időszaki vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrátés foszforterhelését csökkenteni kell, ezeken a területeken a harmadik fokozatú szennyvíztisztítás is szükséges. Ezeket a feladatokat Magyarországon 2010-ig kell teljesíteni. A NKP első hat évében a kiemelten védendő területeken lévő települések szennyvízelvezetésének és -tisztításának fejlesztésével a csatornázottság 60%- ra növelését célozta meg, ezen szennyvizek tisztításával és a megyei jogú városokban szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdésével és időarányos elvégzésével. Az NKP tartalmazza a szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programot, beleértve a fővárosi és megyei jogú városok szennyvíztisztítási programját is. A programhoz kapcsolódó (1008/1995. (I. 31.) Korm. határozat rendelkezik a fővárosi és 22 megyei jogú város szennyvíztisztítási fejlesztéséhez nyújtandó támogatási arányokról. Az elvezetett települési szennyvizeknek 75-80%-a ezekben a városokban keletkezik, így az ország szennyvíztisztításában érdemi előrelépést a 23 település fejlesztésének mielőbbi megvalósítása hozhat. 1996. évben elkészült Magyarország szennyvízelvezetési kerettervének aktualizálása mint belső ágazati irányelv majd ennek alapján 1998. évben a megyei szennyvízelvezetési és tisztítási koncepciók, amelyek a helyi sajátosságok figyelembevételével pontosították a célmeghatározást. Az Európai Uniós jogharmonizáció végrehajtása érdekében készült el az AQUIS átvételének Nemzeti Programja, s ennek 2000. évi intézkedési terve. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett ún. Európai Megállapodáson alapuló, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásra figyelemmel szükségszerű jogközelítés keretében a települési szennyvízre vonatkozó szabályozás során figyelemmel kell lenni az Európai Közösség vonatkozó szabályozására, a Tanács 91/271/EGK irányelvére (a továbbiakban: Irányelv). Az Irányelv (melynek ismertetését a 2..számú melléklet tartalmazza) célja a környezet megóvása a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatásaitól. 19
II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési szennyvízelvezetést és tisztítást az önkormányzatok feladatává tette ugyan, de nem kötelező módon. A korábbi gyakorlat szerint az Irányelvben szereplő feladatok végrehajtásában érintett önkormányzatoktól nem volt számon kérhető a határidőre történő teljesítés, ezért szükségessé vált az Irányelv szerinti feladatok kötelező önkormányzati feladatként való előírása. A Kormány a 2168/2000. (VII. 11.) Korm. határozatában előírta az Irányelv hazai jogrendbe illesztésének gyorsításával összefüggő feladatokat és feltételeket. A Korm. határozat 1. pontja kimondta, hogy a települési szennyvíz ártalommentes elhelyezésére, elvezetésére és az összegyűjtött szennyvizek tisztítására vonatkozó törvényi előírást módosítani szükséges az Irányelv végrehajtásának érdekében úgy, hogy az a jövőben kötelező feladat legyen. A Vt 2001. évi módosítása az állampolgárok és az önkormányzatok teherbíró képességére figyelemmel, valamint a szükséges és elégséges feladatvállalás érdekében a 2000 lakosegyenérték feletti települési szennyvízkibocsátások, illetve az érzékeny területek, valamint ez utóbbiakhoz tartozó vízgyűjtő területek befogadói és a sérülékeny vízbázisok védelme esetén írja elő kötelező feladatként a szennyvizek összegyűjtését, tisztítását, a tisztított szennyvíz elvezetését, a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezését. Az Irányelvnek és az Európai Bizottság formai előírásokat tartalmazó 93/481/EGK határozatának megfelelően a szennyvizek kezelésére Nemzeti Megvalósítási Programot kell kidolgozni. Megállapítható, hogy a szennyvízelvezetés és tisztítás EU konform fejlesztésének jogszabályi alapjai folyamatosan kidolgozásra kerültek. Az EU csatlakozási folyamat különleges kötelezettséget ró Magyarországra, amely egyrészt kötelező jellegű jogharmonizációt, másrészt szennyvízelvezető csatornahálózatok és szennyvíztisztító telepek ütemezett megvalósítását teszi szükségessé. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Program (továbbiakban: Program) a 2000. december 31-i tényleges állapotot tekinti kiinduló alapnak, ún. induló állapotnak (közbenső időszakok 2005., 2010. dec. 31., érzékeny befogadóknál, 10 ezer lakosegyenérték feletti terhelésnél a 2008. dec. 31) és célállapot elérésére a 2015. évet irányozza elő. A végrehajtással összefüggésben a következő rendeleteket léptette hatályba: 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetés és tisztítási Megvalósítási Programról 26/2002. (II. 27. Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról 27/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Program végrehajtásával összefüggő nyilvántartási és jelentési kötelezettségről A fejlesztések megvalósítása során a költség-haszon elv figyelembevételével elsősorban a csatlakozásból eredő kötelezettségeket helyezte előtérbe, s mellette 20
II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK hangsúlyt adott a hazai sajátosságoknak is. A Program a 93/481/EGK bizottsági határozatnak megfelelő formában bemutatja a hazai szennyvízelvezetési programot. Ennek értelmében meghatározásra kerültek az Irányelv hatálya alá tartozó szennyvízelvezetési agglomerációk. A központi tervezés során a technikai megfelelés ütemezésével figyelembe vették a Kormány által a csatlakozási tárgyalások alkalmával az Irányelv végrehajtása kapcsán előterjesztett átmeneti mentességi igényt, amit a Magyar Köztársaság a környezetvédelem fejezet ideiglenes lezárásával az Európai Bizottságtól meg is kapott. A Program egyrészt megfelel a közösségi jog által előírt kritériumrendszernek (a 2000 LE-nél nagyobb szennyezőanyag-kibocsátású települések szennyvízelvezetésének megoldásával), másrészt figyelembe veszi a hazai vízföldtani sajátosságokat is. 1.3. A szennyvízközművek fejlesztésére fordítható állami támogatások rendszere A szennyvízközmű fejlesztések a regionális feladatokat ellátó állami tulajdonú szennyvízközmű rendszereket érintő fejlesztések kivételével a települési önkormányzatoknál valósultak és valósulnak meg. A települési önkormányzatok pénzügyi lehetőségei saját forrásai nem voltak és jelenleg sem elegendőek a teljes körű szennyvízközmű fejlesztésekhez. Így a központi költségvetésből kellett és a jövőben is indokolt beruházási támogatások biztosítása vissza nem térítendő támogatások formájában. Az állami fejlesztési támogatások legnagyobb része (kb. 60%) a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi (többször módosított) LXXXIX. törvény alapján biztosított. Ennek megfelelően az önkormányzatok szennyvízközmű beruházásaihoz 40-60% céltámogatást kaphatnak. 4, míg a címzett támogatás az egy milliárd forint feletti összköltségű szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások megvalósítására adható. A központi fejlesztési támogatások igénylésének szakmai megalapozása érdekében az ágazati minisztérium évente rendszeresen elkészítette a víziközmű ezen belül a szennyvízközmű beruházások fajlagos költségeinek ágazati irányelveit, amelyeket hivatalosan is kiadott. Ezekkel lényeges segítséget nyújtott az önkormányzatok szennyvízközmű beruházásai költségeinek tervezéséhez. A címzett és céltámogatásokon kívül az önkormányzatok különböző fejezeti kezelésű támogatási előirányzatokat VICE, KAC is elnyerhetnek az ágazati minisztérium által kiírt pályázat alapján. Ezek a pénzügyi források együttesen 25-30%-os mértéket tehetnek ki a szennyvízközmű beruházások összköltségében. 4 A V-1001-215/2002. számú ÁSZ jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2001. évi címzett és céltámogatások igénybevételének és felhasználásának vizsgálatáról tartalmazza, hogy a megelőző évekhez képest (lakosságszámtól függően) 10-20% ponttal növekedett a szennyvízcsatorna hálózat és 10% ponttal a szennyvíztisztító telep építésére adott állami támogatási arány. 21