DROGFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK

2014. DROGFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK VÁLTOZÁSA GYŐR VÁROSBAN 1994-2014 Kutatási Jelentés Burkali Bernadett, szociológus Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Miklósyné Bertalanfy Mária, egészségtan tanár Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, WHO Egészséges Városok Program Dr. Varga Gábor, addiktológus Széchenyi István Egyetem

Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS... 3 2. ADAT ÉS MÓDSZER... 5 2.1. MINTAVÉTEL... 5 2.2. A KÉRDŐÍVRŐL... 6 2.3. ADATELEMZÉS... 6 3. EREDMÉNYEK... 7 3.1. DOHÁNYZÁS... 7 3.2. ALKOHOL... 13 3.3. ILLEGÁLIS DROGFOGYASZTÁS... 18 Demográfia, családszerkezet... 28 Lelki állapot... 31 Kortárs kapcsolatok... 35 Iskolai faktorok... 37 Szabadidő... 39 A szerhasználat motivációja... 40 Az illegális szerek kipróbálásának kockázati és védőtényezői... 46 5. AJÁNLÁS... 47 6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 47 7. IRODALOMJEGYZÉK... 48 2

1. Bevezetés A hazai kábítószerhelyzet elmúlt tíz évének alakulását a kábítószerpiac változása határozta meg. Bár a droghasználat gyorsan változó társadalmi jelenség, mégis az elmúlt években bekövetkezett változások oly mértékben rendezték át a drogszcénát, hogy nem csak trendszerű változásokról kell beszélnünk, hanem az alapvetően fogalmi apparátusunk átgondolása vált szükségessé. A széles körben használt legális/illegális drog mellett használnunk kell a pszichoaktív szer, designer drog fogalmakat, az alkoholfogyasztás kapcsán a binge drinking/ rohamivás fogalmát stb. 2010 előtt a kábítószer-probléma hazai helyzete nagyon hasonló volt az európaihoz, bár időben megkésve követte azt. A rekreációs szerhasználatra a kannabisz és a stimulánsok, az amfetamin és az ecstasy fogyasztása volt jellemző. Az intravénás szerhasználat az opiátok a heroin és a házi mákkészítmények fogyasztását és az amfetamin injektálását jelentette. A szerek tisztaságában nem voltak nagyobb változások, bár a piacon alkalmanként megjelenő nagy tisztaságú heroin a halálesetek számában átmeneti emelkedést okozott. Kokain-fogyasztás és a hozzá kapcsolódó kezelési igények alacsony számban jelentek meg az adatokban. Az ecstasy klasszikus hatóanyagai (MDMA, MDA) 2008-tól jelentősen visszaszorultak a piacról, a tablettákban piperazinok jelentek meg. Az MDMA piaci visszatérése 2012-ben kezdődött meg. 2010 után az új pszichoaktív anyagok megjelenése jelentősen átformálta a kábítószer probléma hazai megjelenését. 2009 és 2013 között összesen 118 új anyag jelent meg Magyarországon a Korai Jelzőrendszer bejelentései alapján, az Európai Unió tagállamai pedig összesen 268 új vegyületről tettek bejelentést. A jelenség szükségessé tette a hazai és az EU tagállamok közötti információcserét végző Korai Jelzőrendszer megerősítését. Az új anyagok generikus szabályozása azaz nem a könnyen módosítható egyes vegyületek, hanem egész vegyületcsoportok ellenőrzés alá vonása és az egyes szerek kockázatértékelési folyamata a kínálati oldal kontrollálását célozza [1]. A felnőtt korú népességet tekintve csaknem minden tizedik fő fogyasztott valamilyen kábítószert. A kábítószer-fogyasztás elterjedtségét célzó 2007-es felmérés szerint a leggyakrabban fogyasztott szerek a kannabisz, az ecstasy és az amfetamin voltak. A 2013-as adatok szerint azonban a szintetikus kannabinoidok rövid idő alatt a második legnépszerűbb szerré váltak, az új pszichoaktív stimulánsok népszerűsége pedig megközelítette az amfetaminét a lakosság körében. Az iskoláskorúak között minden ötödik fiatal próbált már ki valamilyen kábítószert. A fiatalok körében is a kannabisz a legnépszerűbb [1]. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok adatai alapján [2] a 16 éves fiatalok 37%-a dohányzott, 61%-a fogyasztott alkoholt és 45%-uk legalább egyszer volt részeg a kérdezést megelőző hónapban. A fiúk körében nagyobb arányban fordult elő a lerészegedés, mint a lányok közt. A kannabisz használat életprevalencia értéke 19%, az egyéb kábítószereké 8% (1. ábra). Míg 2007-ben hazánk még csak a legális droghasználat tekintetében mutatott kedvezőtlenebb helyzetet a vizsgálatban részt vevő 35 ország átlagánál, addig 2011-re sajnos már az illegális drogokkal kapcsolatban is elmondható ugyanez. Különösen aggasztó, hogy míg az országok átlagában csökken a rizikómagatartások elterjedtsége, addig Magyarországon tovább növekedett. 3

1. ábra: Legális és illegális drogok használata a Magyarországi 16 évesek és az ESPAD vizsgálatban részvevő országok átlagában, 2007, 2011 2007 2011 Forrás: http://www.espad.org/hungary 4

Győr azon szerencsés helyzetben lévő város az országban, ahol a fent bemutatott jelenségek monitorozására, nyomon követésére standardizált, nemzetközileg elfogadott kérdőívekkel folynak vizsgálatok, így a drogfogyasztás jellegzetességeiben bekövetkezett változások is követhetőek. Tanulmányunk egy 20 éve folyó longitudinális vizsgálat ötödik adatfelvételének eredményeit tartalmazó gyorsjelentést ad, bemutatva nem csak a jelenlegi mintázatát a jelenségnek, hanem rámutat mind az utolsó adatgyűjtés, mind a vizsgálat kezdete óta bekövetkezetett legjelentősebb változásokra is. 2. Adat és módszer 2.1. Mintavétel A minta alappopulációját Győr Város alap és középfokú oktatási intézményeiben tanuló 7-13. osztályos fiatalok jelentik. A szükséges mintanagyság a 11183 fős alappopulációhoz, 95%-os megbízhatósági szint és 2.35-ös CI1 mellett: 1505 fő. Ennek biztosításához a hiányzások, a szülői elutasítás, illetve a beleegyező nyilatkozatok iskolába történő hiányos visszajuttatása miatt, korábbi tapasztalataink alapján számolt mintavesztéssel kalkulálva, a mintavétel 1868 gyermeket magába foglaló osztályra vonatkozott, ami 1520 értékelhető kérdőívet eredményezett. A kutatás eredményei erre a mintanagyságra alapozottan kerültek megállapításra. Az adatokat iskolatípus, nem és évfolyam szerint súlyoztuk, tehát az eredmények ezekre a paraméterekre vonatkoztatottan tekinthetőek megbízhatónak. A mintanagyság meghatározásakor a vizsgálatból kapott információk megfelelő szintű megbízhatóságának és pontosságának maximalizálása volt a cél. A minta kétlépcsős csoportos mintavétellel készült. Az elsődleges mintavételi egységek az iskolák, a másodlagosak az osztályok voltak. Az elsődleges mintavételi egységeknél, az iskoláknál a tanulók létszáma alapján képeztük a rétegeket, tehát először a kérdezendő iskolák kiválasztására került sor. A mintába kerülő iskolák kiválasztása során elsődleges szempont volt, hogy az iskolatípusok évfolyamok és nemek szerint is számarányuknak megfelelően szerepeljenek a mintában. A vizsgálatba vont osztályok iskolánként random módon kerültek kiválasztásra. Az iskolák tanulólétszámáról (nem és évfolyam szerinti bontásban) a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Győri Tankerületétől kaptuk a mintavételhez szükséges alapadatokat. Az osztályonkénti adatokat a vizsgálatba bevont iskolák szolgáltatták. 1. lépcső: Minta iskolák kiválasztása az oktatási intézmények tanulólétszámát figyelembe vevő szisztematikus visszavetés nélküli mintavétellel. 2. lépcső: Osztályok kiválasztása szisztematikus visszavetés nélküli mintavétellel. Összesen 67 osztály kiválasztására került sor. 1 Confidencia Intervallum 5

A kérdőívek felvétele az iskolák-, iskolai védőnőinek közreműködésével csoportosan/osztályonként történt. A kérdezőbiztosok a felkészítésük során instrukciókat kaptak az esetlegesen előforduló problémák, értelmezési nehézségek kezelésére is. Előzetesen minden 18 év alatti gyermek szülőjéhez beleegyező nyilatkozatot juttattunk el, melyeket 1 héttel a tervezett adatfelvétel előtt az osztályfőnöki óra végén az osztályfőnök adott oda a gyerekeknek. A vizsgálatban csak azok a diákok vehettek részt, akik a nyilatkozatot aláírva a vizsgálat időpontjára visszajuttatták, ill. maguk is úgy döntöttek, hogy részt kívánnak venni a vizsgálatban. Az adatok rögzítése a kutatás vezetője által elkészített Microsoft Access 2007 kódlapon, a feldolgozás SPSS 17.0 statisztikai programcsomag felhasználásával történt. A táblázatok és diagramok Microsoft Excel 2007 programban készültek. Az adatkezelés során alkalmazandó jogszabályok Az 1992. évi LXIII. tv. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1995. évi CXIX. tv. A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név és lakcímadatok kezeléséről 235/2009.(X.20.) Kormányrendelet 17. (1). Az emberen végzett orvostudományi kutatások engedélyezéséről 23/2002.(V.9.) EüM rendelet 20/E. ; 20/F. ) Az emberen végzett orvostudományi kutatásokról 2.2. A kérdőívről A vizsgálat első adatfelvétele 1994-ben az USA-beli coloradoi egyetemmel közösen zajlott, a kutatás alapja a standardizált alkohol-, és kábítószer kérdőív volt. Az 1999-es és 2003-as vizsgálatra az alapján készült el a nagyrészt közös itemekkel rendelkező Arrabona A és B kérdőív. A 2009-es vizsgálat az összehasonlíthatóság érdekében megtartotta az Arrabona kérdőív fő blokkját, kiegészítve a jelenleg használt hazai kutatások egyes kérdéseivel, ami a Magyarországi adatokkal való összevetést teszi lehetővé. Jelen adatfelvételre jelentősen módosítottuk az illegális szerhasználatot feltérképező zárt kérdést, mert ezen blokk, még az eredeti kérdőív elemeit tartalmazta, viszont a szerhasználati szokások a designer drogok elterjedésével olyan mértékben alakultak át az elmúlt 5-7 évben, hogy ennek átdolgozására volt szükség. Első része demográfiai kérdéseket tartalmaz, a második rész a családdal, családstruktúrával, anyagi helyzettel a szülők nevelési stílusával kapcsolatos. A harmadik rész foglalkozik az egészségmagatartással, a különböző legális és illegális drogok kipróbálásán/fogyasztásán túl, méri a barátok ezen szokásait is, a szerekhez való hozzáférési lehetőséget. A negyedik rész elsősorban lelki állapoti tényezők mérésére szolgáló standardizált kérdéseket tartalmaz. Az utolsó blokk az iskolán belüli agressziót méri, illetve a prevenciós programokhoz való viszonyulást vizsgálja. 2.3. Adatelemzés Kutatási jelentésünk jellemzően azt a logikai sorrendet követi miszerint a fejezetek első része a szerzők által relevánsnak tartott leíró eredményeket mutatja be, melyeket egy- és többváltozós matematikai-statisztikai módszerekkel számítottak ki (gyakorisági eloszlás, 6

átlag, szórás, kétmintás t-próba, függetlenség teszt (χ 2 - próba), Relative Risk, variancia analízis (ANOVA), lineáris regresszióanalízis, General Loglinear Modell). A leíró szakaszok tartalmazzák az országos jellemzőkkel való összevetést is amennyiben rendelkezésre álltak az ehhez szükséges adatok. Az eredményeket minden fejezetben értékeljük nem, iskolai évfolyam és iskolatípus szerinti bontásban. Ezeken túl minden fejezet azokat a többváltozós elemzéseket tartalmazza, melyeket a szerzők relevánsnak ítéltek. Minden rész a korábbi vizsgálatok eredményeivel való összevetéssel zárul. 3. Eredmények 3.1. Dohányzás Hazánk az ESPAD országok közt a legtöbbet dohányzó első harmadba tartozik, ahol a nyugat-európai jellegzetességekhez hasonlóan magasabb a dohányzás életprevalenciája a lányok körében. Az elszomorító adatok rámutatnak ara is, hogy hazánkban a 15-16 évesek dohányzás prevalenciája meghaladja a felnőtt lakosság körében mért gyakoriságot. Ezzel összecsengenek a győri fiatalok dohányzási mintái is. A cigarettát a fiatalok közel kétharmad része próbálta már, a fiúk és lányok dohányzás próbálási esélye nem tér el statisztikailag egymástól, de a lányoké magasabb. Ez a nemenkénti próbálási különbség a lányok veszélyeztetettségével különösen jelentős a 9. és 12-13. évfolyamokban. Két markáns lépcső figyelhető meg a dohányzás kipróbálásban. Míg a hetedikeseknek negyede próbálta a dohányzást, addig a nyolcadikosoknak már 40%-a, a kilencedikeseknek majd kétharmada. Ezt követően egyenletesen emelkedik a próbálási gyakoriság, ami a 13. évfolyamra eléri a 78%-ot. Számottevő a differenciáltság iskolatípus szerint is, de már az általános iskolások harmada is túl van az első próbálkozáson, a gimnazisták 57%-a. Drasztikus a gimnáziumi és szakiskolai tanulók közti 32%-os különbség a próbálásban. A dohányzást már kipróbálók átlagosan 14 éves koruk környékén esnek túl az első cigaretta végigszívásán, tehát amikor már nem csak 1-2 slukkot kóstolnak meg belőle. Az első próbálás kora erősen korcsoportfüggő, míg az általános iskolások körében 12 éves kor környéke, a kilenc- tizedik évfolyamon 13-14 éves kor között, a 11-12 osztályban egy évvel később és 13. osztályban 15 év felett. A fiúk első próbálkozása átlagosan csupán néhány hónappal előzi meg a lányokét. Konklúzióként megállapítható, hogy a dohányzás prevenciós programoknak tehát jellemzően legkésőbb a 6. osztályban kell megszólítani a fiatalokat, ezt követően már a rászokás megakadályozására illetve a leszokáshoz nyújtott segítségre kell fókuszálni a nemdohányzó attitűd megerősítése mellett. A dohányzást már kipróbált fiatalok 29%-a naponta dohányzik, 8,5%-uk hetente, 22% ennél ritkábban gyújt rá. A teljes populációra vonatkoztatva 18% a rendszeres, 5,3% a heti és 14% az alkalmi dohányosok aránya. A lányok között magasabb a napi dohányosok aránya, az alkalmi dohányosoké azonban elmarad a fiúkétól. Az általános iskolában, főleg hetedikben, nem jellemző a napi dohányzás, kilencedik évfolyamtól kiegyenlített a napi és alkalmi dohányosok aránya. Hetedik és nyolcadik közt megháromszorozódik, nyolcadik és kilencedik között megduplázódik a napi dohányzás 7

% Drogfogyasztási szokások változása Győr városban 1994-2014 gyakorisága, az ezt követő évfolyamokban azonban jelentős változás nem mutatkozik. A 13. évfolyamban viszont alig magasabb a napi dohányzás, mit az általános iskola végén (2. ábra). 2. ábra: Dohányzás prevalencia évfolyamok szerint (%) 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 7 8 9 10 11 12 13 évfolyam ritkábban, mint hetente 11,0 8,1 18,0 15,8 11,3 14,6 9,7 hetente legalább egyszer, de nem minden nap 0,0 1,6 5,9 4,1 9,2 5,5 6,0 naponta dohányzik 2,4 8,1 16,6 22,8 24,7 22,5 11,9 Iskolatípus tekintetében a gimnáziumba járók napi dohányzás prevalenciája közelít az általános iskolásokéhoz (5-8% közötti). A gimnazistákhoz képest két és félszer gyakoribb a rendszeres dohányzás a szakközépiskolások közt (18%) és ötször gyakoribb (40%) a szakiskolások között. A lányok fokozott veszélyeztetettsége leginkább a szakiskolások közt mutatkozik és egyáltalán nem jellemző a gimnazisták körében. A dohányzó fiatalok legtöbben fél doboz cigarettát szívnak el naponta, átlagosan 5-6 szálat. A rendszeres dohányosok közt az elszívott cigaretták átlagos száma 8-9, az alkalmi dohányosok átlaga 2-4 szál. Tehát, a dohányzó fiatalok közt leggyakoribb a 10 szál cigaretta elszívása, viszont nagyon sokan szívnak napi legfeljebb 5 szálat. A két nem közt nincs eltérés a dohányzás intenzitásában, viszont iskolatípusonként markáns a különbség. A szakiskolások által elszívott cigaretták átlagos száma a duplája a gimnazistákénak, a szakközépiskolásoké pont a kettő közé esik (4, 5 és 8 szál). Míg a naponta dohányzó fiatalok negyedének majdnem az összes barátja dohányzik, addig a nemdohányzók csupán alig 5%-ának (3. ábra). A cigarettázást még ki sem próbálóknak jellemzően néhány dohányos barátja van csupán. A cigarettát csak kipróbálóknak ötször annyi nemdohányzó barátja van, mint akik aztán rá is szoktak a cigarettára. 8

3. ábra: A dohányzás gyakorisága a kortárscsoporton belül (%) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% naponta dohányzik hetente legalább egyszer, de nem minden nap ritkábban, mint hetente nem dohányzik majdnem az összes barátja dohányzik 24,8% 7,5% 7,3% 4,4% sok barátja dohányzik 61,1% 56,3% 43,9% 34,7% néhány barátja dohányzik 10,0% 35,0% 34,1% 38,3% kevés barátja dohányzik 1,1% 11,2% 17,9% nincs dohányzó barátja 3,0% 1,3% 3,4% 4,7% Jellemzően a fiatalok felét nem befolyásolják a barátai a dohányzási szokásaik megváltoztatására sem pozitív sem negatív irányban. 12%-ukat inkább rá, több mint egyharmad részüket inkább lebeszélik róla. A fiatalok, ill. a barátok dohányzási szokásának és a befolyásolás irányának együttes vizsgálata során kétirányú különbség rajzolódott ki. Nemcsak a dohányzástól való visszatartás aránya csökken a dohányos barátok gyarapodásával, hanem az arra való rábeszélés ereje is növekszik és különösen a dohányzást még egyáltalán nem próbálóknak kell ezzel megküzdeniük. Akik még nem gyújtottak rá, de jellemzően dohányzó kortársközegben mozognak, 57%-ban vannak kitéve az arra való határozott rábeszélésnek (1. táblázat). 9

1. táblázat: Kortárs befolyásolás a dohányzással kapcsolatosan (%) nagyon szeretnék megakadályozni a dohányzásban Dohányzással való próbálkozás igen nem Total 45,5% 57,1% 54,0% nincs dohányzó barátja kicsit szeretnék akadályozni 3,3% 2,4% nem akadályozzák benne, de 48,5% 34,1% 37,9% rávenni sem próbálják egy kicsit próbálják rávenni 3,0% 2,2% 2,4% nagyon szeretnék rávenni 3,0% 3,3% 3,2% nagyon szeretnék megakadályozni a dohányzásban 100,0% 100,0% 100,0% 31,8% 43,5% 39,4% kicsit szeretnék akadályozni 12,5% 8,7% 10,0% kevés dohányzó barátja van nem akadályozzák benne, de rávenni sem próbálják 44,3% 41,0% 42,2% egy kicsit próbálják rávenni 9,1% 5,0% 6,4% nagyon szeretnék rávenni 2,3% 1,9% 2,0% nagyon szeretnék megakadályozni a dohányzásban 100,0% 100,0% 100,0% 20,8% 25,8% 22,7% kicsit szeretnék akadályozni 16,3% 4,9% 11,9% néhány dohányzó barátja van nem akadályozzák benne, de rávenni sem próbálják 55,3% 54,6% 55,0% egy kicsit próbálják rávenni 6,4% 12,3% 8,7% nagyon szeretnék rávenni 1,1% 2,5% 1,6% nagyon szeretnék megakadályozni a dohányzásban 100,0% 100,0% 100,0% 12,0% 17,0% 12,9% kicsit szeretnék akadályozni 20,1% 2,0% 16,8% sok dohányzó barátja van nem akadályozzák benne, de rávenni sem próbálják 55,7% 59,0% 56,3% egy kicsit próbálják rávenni 10,4% 18,0% 11,8% nagyon szeretnék rávenni 1,8% 4,0% 2,2% nagyon szeretnék megakadályozni a dohányzásban 100,0% 100,0% 100,0% 11,1% 14,3% 11,3% kicsit szeretnék akadályozni 7,4% 7,0% majdnem az összes barátja dohányzik nem akadályozzák benne, de rávenni sem próbálják 62,0% 28,6% 60,0% egy kicsit próbálják rávenni 11,1% 42,9% 13,0% nagyon szeretnék rávenni 8,3% 14,3% 8,7% 100,0% 100,0% 100,0% 10

Vizsgálatok szerint [3], a cigaretta árának emelése igen hatásosan csökkenti a fiatal dohányzók számát, illetve az általuk naponta elszívott cigaretta mennyiségét. A törvényi szabályozások, amelyek tiltják, hogy kiskorúak dohányárut vásároljanak, illetve korlátozzák a dohányzást az iskolákban, a közterületeken és más munkahelyeken ugyancsak hatásos lépéseknek bizonyultak, ennek ellenére a dohánytermékekhez való hozzáférés még mindig igen könnyű a fiataloknak. Közel kétharmad részük szerint nagyon könnyű ezen termékek beszerzése, igen rövid idő kellene nekik, hogy cigarettához jussanak, alig 6% szerint igen nehéz, szinte lehetetlen. Bár az egyre magasabb évfolyamokban lineárisan emelkedik a beszerzést nagyon könnyűnek ítélők aránya, még a legfeljebb 15 éveseknek is közel negyede szerint nagyon könnyű a cigaretta beszerzése (4. ábra). 4. ábra: A dohánytermékek beszerzésének nehézsége a fiatalok megítélése szerint évfolyamonként (%)(N=1500) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% nagyon könnyű, rövid idő kell a beszerzéséhez elég könnyű beszerezni nem könnyű, de nem is nehéz beszerezni kicsit nehéz beszerezni szinte lehetetlen beszerezni 20% 10% 0% 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. évfolyam A napi néhány szál cigaretta elszívását a fiatalok 12%-a egyáltalán nem tartja veszélyesnek, jelentős részük (48%-uk) kicsit érzi veszélyesnek. A napi egy doboz cigaretta elszívása már csak 1,5% szerint nem kockázatos, de háromnegyedük szerint nagyon veszélyes. A dohányzás veszélyességének megítélését nagyban befolyásolja az egyén dohányzási szokása. A naponta dohányzók alig fele véli nagyon veszélyesnek, míg a nemdohányzók több mint háromnegyede. Az alkalmi dohányosok attitűdje inkább a nemdohányzókéhoz közelít (5. ábra). 11

5. ábra: A napi 1-2 doboz cigaretta elszívásának veszélyessége a fiatalok véleménye alapján a dohányzási szokások szerint (%) (N=1474) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% nem próbálta a dohányzást próbálta a dohányzást, de nem dohányzik hetente legalább egyszer de minden nap dohányzik ritkábban, mint hetente dohányzik naponta dohányzik nem tudja 3,2% 3,4% 5,0% 1,9% 3,3% nagyon veszélyes 81,6% 78,9% 77,5% 74,3% 48,9% kicsit veszélyes 13,1% 15,9% 13,8% 18,4% 33,7% alig veszélyes 1,7% 1,3% 1,3% 3,4% 9,3% nem veszélyes,4%,5% 2,5% 1,9% 4,8% A korábbi vizsgálatok adataival való összevetés alapján megállapítható, hogy Míg korábban a fiúk statisztikailag nagyobb eséllyel próbálták ki a dohányzást [4], mostanra a lányok körében figyelhető meg magasabb kipróbálási arány, ami kifejezettebb a 9.,12. és 13. évfolyamokon. Megfordult a korábbi jellemző, hogy a napi dohányosok nagyobb arányban kerültek ki a fiúk, az alkalmi dohányosok a lányok köréből. Az általános iskolai évfolyamokon érzékelhetően alacsonyabb a dohányzást kipróbálók aránya, mint 2009-ben, ami összefüggésben lehet az azóta érvénybe lépett jogszabályi szigorításokkal. Ezt támasztja alá, hogy valamelyest nehezedett a dohánytermékek beszerezhetősége is, ami szintén főként az általános iskolások körében mutatkozik. A dohányzás első kipróbálása nem számottevően, de néhány hónappal később történik, ez megfigyelhető a rendszeresen dohányzók körében is. Enyhén emelkedett a napi, megduplázódott viszont az alkalmi dohányosok aránya. Érzékelhető a változás a dohányzáshoz fűződő attitűdökben, tovább csökkent a napi egy doboz cigaretta elszívását veszélytelennek érzők köre, jelentősen emelkedett viszont a nagyon veszélyesnek ítélőké. 12

3.2. Alkohol Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (közismertebb nevén HBSC) [5] vizsgálat eredményei alapján hazánkban a legtöbb fiatal 14 éves kora környékén kísérletezik először az alkohollal. Nem elhanyagolható azonban azoknak az aránya, akik ezt 11 évesen vagy ennél fiatalabban megteszik. A fiúk korábban fogyasztanak először alkoholt, mint a lányok. Városunkban a fiatalok 87%-a fogyasztott már életében 1-2 kortynál több alkoholt, amit átlagosan 13 éves koruk környékén tettek meg. 70%-uk volt már legalább 1 alkalommal részeg, ami valamivel 15 éves koruk előtt történt meg. Negyedükkel ez több, mint 10 alkalommal történt meg. Szignifikáns a fiúk veszélyeztetettsége, ami megmutatkozik az alkoholfogyasztástól való tartózkodás kisebb arányában, ill. a többszöri lerészegedésben való fokozott érintettségben is. A fiúk első alkoholfogyasztása igazolhatóan- közel egy évvel megelőzi a lányokét (fiú: 12,7; lány: 13,4), ami azonban nem látszik az első berúgás korában (fiú: 14,7; lány: 15,0). Míg a hetedik osztályos fiatalok alig több mint kétharmad része ivott 1-2 kortynál több alkoholt életében, addig a tízedikeseknek már több mint 90%-a. Látszik egy töréspont a kipróbálás tekintetében az általános iskola végén, elkülönül ettől és önálló jellemzőkkel bír a 9. évfolyam, ahol az absztinensek és a legfeljebb kóstolók aránya számottevően csökken, és nagyobb arányban megjelenik a visszatérő berúgás. Hasonló jellemzőkkel bír a 10-11. évfolyam: 5-10% közötti az absztinensek aránya, 10-15% kipróbáló, de lerészegedés nélkül, 70%-ot meghaladó a visszatérő lerészegedés. Némi arány eltolódással ehhez közelít a 12-13 évfolyam is, a legidősebbek közt az absztinensek (még nem próbálók) csoportja megszűnik (6. ábra). 13

6. ábra: Lerészegedés prevalenciája évfolyamok szerint (%) (n=1497) 100%,8% 2,4% 90% 80% 15,1% 26,9% 33,6% 42,5% 34,6% több mint 10-szer rúgott be 70% 39,2% 4-10-szer rúgott be 60% 50% 39,5% 2-3-szor rúgott be egyszer rúgott be 40% soha nem rúgott be 30% 20% 10% 0% 18,2% 44,0% 32,3% 13,2% 11,8% 16,8% 6,3% 14,6% 6,4% 8,2% 3,2% 7 8 9 10 11 12 13 évfolyam sose fogyasztott még 1-2 kortynál több alkoholt Míg a hetedikesek körében, nemek szerint nem differenciálódóan 45% körüli a nem próbálók aránya, addig nyolcadik osztályra markáns próbálási különbség rajzolódik a két nem közt a lányok protektivitásával, ami aztán az egyre magasabb évfolyamokban mindvégig megmarad (7. ábra). 7. ábra: Az alkoholfogyasztási szokások a vizsgált osztályokban nemek szerint (%) (N=1467) 60,0% 50,0% 40,0% 7 évfolyam 30,0% 20,0% 10,0% 8 9 10 11 12 13,0% fiú lány fiú lány fiú lány fiú lány fiú lány fiú lány nem fogyasztott 1-2 kortynál több alkoholt soha nem rúgott be egyszer rúgott be 2-3-szor rúgott be 4-10-szer több mint 10- szer 14

A középfokú oktatási intézményekben tanulók szignifikánsan nagyobb arányban próbálkoztak már alkoholfogyasztással, mint az általános iskolások. A gimnáziumokban nagyobb arányú az absztinencia és mértékletes fogyasztás és kisebb arányú a gyakori (több, mint 10) lerészegedés, mint a szakiskolákban, de a három középfokú intézménytípus inkább csak árnyalataiban és nem tendenciózusan tér el egymástól. Sem az első alkoholfogyasztás sem az első berúgás kora nem differenciálódik iskolatípus szerint. Az alkoholt már fogyasztott fiatalok közül a vizsgálatot megelőző évben alig harmaduk nem volt részeg, közel 30%-uk 1-2 alkalommal, kifejezetten veszélyeztetett a fiataloknak az a közel 8%-a, akik legalább kéthetente lerészegedtek (ebből 2,6% szinte minden héten). A megelőző év fogyasztási mintázata alapján mind a részegségtől való tartózkodás, mind a csupán 1-2 alkalommal történő lerészegedés gyakoribb volt a lányok körében. A részegségek előfordulásának emelkedésével egyenes arányban tolódik a súly a fiúk felé. Míg az évi 3-5 alkalommal berúgók 60%-a fiú, addig a kéthetente berúgók háromnegyede, a heti lerészegedők 95%-a. Nincs statisztikailag igazolható különbség a lerészegedések gyakoriságában iskolatípus szerint. Csupán az általános iskolások részegségtől való nagyobb arányú tartózkodása igazolható statisztikailag (8. ábra). 8. ábra: Alkoholfogyasztási szokások iskolatípus szerint (%) (n= 1499) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% több mint 10-szer rúgott be 4-10-szer 2-3-szor rúgott be egyszer rúgott be soha nem rúgott be 30% 20% 10% 0% általános iskola gimnázium szakközépiskola szakiskola Az alkoholtermékek beszerzését a dohányárukhoz hasonlóan, a fiatalok közel kétharmad része nagyon könnyűnek ítéli, alig 6% szerint szinte lehetetlen. Komolyabb nehézséget csak a 13 éveseknek jelent az alkoholhoz jutás, de nekik is csupán harmaduk szerint szinte lehetetlen. 15-17 évesen már nem jelent különösebb akadályt az alkohol beszerzése, ami eltekintve az otthon beszerzett alkoholtól, feltételezi a fiataloknak a boltokban, vendéglátóhelyeken való kiszolgálását is. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos attitűdök elsősorban az elfogyasztott ital mennyisége mentén differenciálódnak. A naponkénti alkoholfogyasztás 43% szerint egyáltalán nem vagy alig veszélyes, ha ez legfeljebb napi 1-2 ital, 15% szerint akkor sem, ha ez 4-5 ital. 15

Markánsabb a veszélyészlelés az alkalmankénti sok ivással kapcsolatosan. Ezt már csak 12% érzi veszélytelennek és 60% nagyon kockázatosnak, szemben azzal, hogy a rendszeres kis mennyiségű ivás csupán 15% szerint nagyon veszélyes. Addiktológiai adatok alapján férfiaknál heti 21 egység, nőknél heti 14 egység alkoholos ital elfogyasztása jelenti a problémás alkoholfogyasztás határát, ám ez legalább két alkoholmentes nap közbeiktatása mellett fogadható el. Tehát nem csak a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása jelenti a problémás ivást, hanem a kis mennyiségű is, ha ez rendszeres. Szükséges a fiatalok szemléletformálása ebben, hiszen ez a csekély veszélyészlelő attitűd elfogadja és veszélytelennek érez egy olyan magatartást, ami az alkoholbetegségnek egy jellemzője. Érdekes, hogy az alkoholfogyasztással kapcsolatos veszélyészlelés természetesen a saját rizikómagatartás mellett- nem a családban előforduló alkoholbetegség, hanem a barátok fogyasztói szokásai mentén határozódik meg. Az alkoholfogyasztást függetlenül a fogyasztás mennyiségétől- egyformán ítélik veszélyesnek azon fiatalok, akiknek a túlzott alkoholfogyasztás jelen van a szűk családjában, mint akiknek nem, viszont akiknek majdnem az összes barátja alkoholfogyasztó sokkal kisebbnek érzékelik ezt a veszélyt, mint akiknek jellemzően nem fogyasztók a barátai. Igen erős a korreláció a saját alkoholfogyasztási habitus, és a baráti körön belül a fogyasztók aránya és a barátok lerészegedési mintázata között. Akiknek szinte az összes barátja lerészegedik hétvégenként, 15%-kal ugyanez történik, míg, akinek nincs ilyen barátja csupán 3%-ban, tehát 5-ször kisebb eséllyel. Szignifikánsan nagyobb arányban vannak kitéve az fogyasztásra való ösztönzésnek, akiknek baráti körében jellemzően alkoholt fogyasztó fiatalok vannak, illetve önmaguk is gyakori fogyasztók. A korábbi vizsgálatok adataival való összevetés alapján megállapítható, hogy 2003 és 2009 között jelentősen emelkedett az első részegségen már túlesett fiatalok aránya és romlott az alkoholfogyasztási gyakoriság is. Az elmúlt öt évben viszont nem történt jelentős változás. Jelentősen csökkent az első részegségen még nem túlesetteknek az aránya, ezzel párhuzamosan emelkedett a különböző frekvenciájú lerészegedéseké, ezen belül duplájára nőtt a minimum három hetenkénti berúgásoké. Az utolsó két adatfelvétel közt tendenciózus változás nem történt. Érdemes megemlíteni azonban, hogy míg 2003-ban a fiatalok alig fele volt túl az első részegségen, addig napjainkban, ugyanebben a korosztályban, már több mint kétharmad részük. Alig 10 év alatt 20%-kal csökkent azoknak az aránya, akik a megelőző évben nem részegedtek le és majd 2,5-szeresére nőtt azoknak az aránya, akik minimum háromhetente (9. ábra). 16

9. ábra: Alkoholfogyasztási szokások változása, 2003-2014 (%) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% Több, mint 20 alkalommal volt részeg 3-19 alkalommal volt részeg 1-2alkalommal volt részeg Nem volt részeg 30% 20% 10% 0% 2003 2009 2014 17

Czech Republic France Monaco Slovak Republic Netherlands Belgium Latvia Estonia Bulgaria Poland Slovenia Liechtenstein Italy Lithuania Hungary Germany Ireland Croatia Denmark * Trend Average * Annual Average Portugal Russian Fed. Ukraine Finland Iceland Malta Sweden Greece Cyprus Serbia Romania Montenegro Republic of Moldova Faroe Islands Norway Bosnia and Herz. Albania Kosovo % Drogfogyasztási szokások változása Győr városban 1994-2014 3.3. Illegális drogfogyasztás Az Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztásról (ESPAD) című kutatás eredményei szerint, 2011-ben a vizsgálatban résztvevő 38 ország közül hazánk a drogfertőzöttség tekintetében a 19%-os életprevalencia értékkel - a közepesen fertőzött országok felső harmadába tartozott 2 (10. ábra). 10. ábra: Kannabisz fogyasztás életprevalencia értéke az ESPAD vizsgálat adatai alapján, 2011 (%) 45 42 40 35 30 25 20 19 15 10 5 2 0 A fiatalok illegális szerekkel kapcsolatos használati mintázatát három időszak alapján vizsgáltuk, eszerint beszélünk életprevalenciáról 3, évprevalenciáról 4 és hónapprevalenciáról 5. 2 A Győr városi kutatási adatok nem összevethetőek az ESPAD vizsgálat adataival, mivel a városi kutatás a 7-13. osztályos tanulókat érintette (jellemzően 13-19 évesek), az ESPAD vizsgálat pedig a 11-15 éves iskolai népességet vizsgálja. Magyarországon adatfelvételek történnek a 17 évesek körében is, de a nemzetközi összehasonlítások ennek eredményeit nem tartalmazzák. 3 Az életprevalencia fogalma alatt az elfogadott értelmezés alapján, az eddigi élete során legalább egyszer az illegális drogokat kipróbálókat értjük, tehát az egyszeri, a többszöri és a rendszeres használatot együttesen 4 Az évprevalencia fogalma alatt a kérdezést megelőző 12 hónapban illegális drogokat próbálókat és /vagy használókat értjük. 5 A hónapprevalencia fogalma alatt a kérdezést megelőző egy hónapban illegális drogokat próbálókat és /vagy használókat értjük 18

Életprevalencia Győr városban az összehasonlítást lehetővé tevő kérdőívnek és módszernek köszönhetően 1994 óta követhető a fiatalok illegális droghasználatának változása is. Az első adatfelvétel idején, a kilencvenes évek közepén 7%-os életprevalencia értéket írtak le a vizsgálat kutatói. Jelen kutatás 31,5%-os életprevalencia értéket ír le a vizsgált népességben. Bizakodásra ad okot, hogy míg 1994 és 1999 között a növekedés mértéke 129%-os volt tehát 1,3- szorosára, közel másfélszeresére emelkedett az illegális drogokkal kapcsolatba kerülő fiatalok aránya -, addig 1999 és 2003 között 81%-os, 2003 és 2009 között viszont már csak 17%-os. Az utolsó két adatfelvétel között stagnálás mutatkozik. Ugyan 2,5%-kal kevesebben próbálkoztak illegális szerekkel, mint öt évvel korábban, ám ez olyan kismértékű eltérés, hogy biztonsággal csak a stagnálás írható le. (11. ábra). Tehát beigazolódni látszik az utolsó kutatás során tett megállapításunk, miszerint az illegális szerekkel kapcsolatos életprevalencia érték az egyharmados arány körül megrekedni látszik. 11. ábra: Életprevalencia értékek változása, 1994-2014 35 A változás mértéke 17% A változás mértéke -7% 30 25 20 A változás mértéke 81%*** 15 A változás mértéke 129%** 29 34 31,5 életprevalencia 10 16 5 7 0 1994 1999 2003 2009 2014 A fogyasztott szerek tekintetében az országos és nemzetközi helyzethez hasonlóan igen markáns átrendeződés volt megfigyelhető az elmúlt években, ennek ellenére a tiltott drogok közül még mindig a marihuánát próbálják ki a legtöbben, majd minden ötödik fiatal (12. ábra). Második helyen ennek szintetikus, designer drog változata a herbál szerepel. Harmadik helyen az altatók/nyugtatók orvosi rendelvény nélküli szedése szerepel, minden tizedik fiatal próbálkozik ezzel, negyedik helyen van az inhalánsok használata. 19

2,8% 2,7% 2,2% 1,8% 1,5% 0,9% 0,8% 0,7% 0,6% 5,3% 4,4% 4,8% 7,3% 9,7% 16,0% 18,0% Drogfogyasztási szokások változása Győr városban 1994-2014 12. ábra: Szerenkénti életprevalencia értékek (%)(N=15135-1516) 18,0% 16,0% 14,0% 12,0% 10,0% 8,0% 6,0% 4,0% 2,0% 0,0% Az illegális szerekkel már próbálkozó fiatalok négy csoportba sorolhatók a próbálkozás/ fogyasztás intenzitása alapján. Az első csoportba tartoznak azok a teljes populáció 11%-a-, akik életükben 1-2 alkalommal próbáltak valamilyen szert, tehát ők valóban csak próbáltak illegális szert. A második csoportba nagyságrendileg ugyanennyien- tartoznak azok, a szakirodalmi értelemben vett kísérletezők, akik életükben kevesebb, mint 10 alkalommal használtak valamilyen kábítószert. Végül két nagyságrendileg egyforma csoportot alkotnak, akik visszatérő gyakorisággal használnak, jellemzően többfajta szert ill. a leginkább problémás csoport, akik szinte napi vagy heti több alkalommal használnak pszichoaktív szereket (13. ábra). 20

% Drogfogyasztási szokások változása Győr városban 1994-2014 13. ábra: Szerhasználói típusok az illegális szerekkel kapcsolatosan (%)(N=1518) 70 60 50 40 69 30 20 10 0 Nem próbálta 1-2 alkalommal próbálta 11 11 Kísérletező Visszatérő használó 5 5 Problémás használó Nemenkénti összehasonlításban szignifikánsan kisebb eséllyel próbálkoztak a lányok illegális szerekkel, mint a fiúk (fiúk: 34%, lányok: 28%), ez azonban csak a kísérletező szerhasználók körében igazolható védettsége a lányoknak. Jelentős eltérések mutatkoznak az iskolatípus szerinti vizsgálat során. Míg az általános iskolások alig 7%-a, addig a szakiskolások 41%-a próbált már valamilyen illegális drogot életében. A két középiskola típus között nincs eltérés a próbálási szokásokban, mindkét intézményben a diákok 35%-a próbált már valamilyen illegális drogot. Az évfolyamok szerinti vizsgálat során csupán az általános iskolai évfolyamok mutatnak komoly protektivitást a próbálással szemben. A nyolcadik évfolyamhoz képest kilencedikre 2,5-3-szor annyi fiatal nyúl illegális szerhez, ezt követően szinte lineáris kapcsolat írható le. Nevezetesen minél magasabb évfolyam próbálási szokásait vizsgáljuk, annál magasabb a próbálás gyakorisága. Míg kilencedikben minden negyedik-ötödik gyerek érintett, addig tizedikre már minden harmadik, a középiskola végére szinte minden második (14. ábra). 21

14. ábra: Az illegális szerek életprevalenciája évfolyamok szerint (%)(N=1513) 50 45 életprevalencia 40 35 30 % 25 20 34 41 46 48 15 10 22 5 6 8 0 7. évfolyam 8. 9. 10. 11. 12. 13. Az egyes szertípusok eddigi használatának vizsgálata során jól látszik, hogy legjellemzőbb a kipróbáló magatartás, az 1-2 alkalommal történő használat. A gyakoribb használat elsősorban a marihuánához és herbálhoz kötődik, ezeknél a szereknél is 7-10% körüli. A marihuánán kívül az összes szerrel kapcsolatosan ezrelékes nagyságrendű a negyvennél több alkalommal történő használat (15. ábra). 22

15. ábra: Az egyes szerek használati gyakorisága (%)(N=1513-1516) % 9 8 7 6 5 4 3 2 0,2 0,2 0,3 0,3 0,9 1,1 1,4 2 2,5 2,7 2,9 4,2 6,5 7 7,6 9 40 vagy több alkalommal 20-39 alkalommal 10-19 alkalommal 6-9 alkalommal 1 0 0,2 0,07 0,2 0,3 0,2 0,3 0,3,1 0,1 0,4 0,2 2,2 0,7 3-5 alkalommal 1-2 alkalommal Lakóhely szerint ugyan nem találtunk markáns különbséget, de a nem megyeszékhelyű rangú városban élők mutatják statisztikailag a legmagasabb próbálási arányt, tehát a megyében a kisvárosok fertőzöttebbek a szerhasználat tekintetében, mint Győr és Sopron. A családszerkezet szerinti vizsgálat alapján megállapítható a teljes, kétszülős családban élők védettsége (28%-os életprevalencia), szignifikánsan magasabb próbálási értéket mutatnak mind az egyszülős, mind az újrastruktúrált családokban élő fiatalok (37%-os életprevalencia mindkét családtípusban). Alig 10% azoknak az aránya, akik még sem legális, sem illegális szerrel nem kísérleteztek életük során, csak az alkoholt próbálta 23%, csak a dohányzást 2,3%. Az illegális szerrel kísérletező fiatalok 0,9%-a nem próbált korábban legális drogokat. Tehát a fiatalok többségét a szerek kevert próbálása jellemzi. Két markáns tény látszik kirajzolódni a fentiek alapján. Egyrészt a rizikómagatartások kialakulása szempontjából fokozott kockázatú időszakban a fiatalok szinte elenyésző része nem kerül kapcsolatba legalább a próbálás erejéig valamilyen legális és/vagy illegális droggal. Az illegális szerek próbálásához a legális drogok próbálásán keresztül vezet az út. 23

Évprevalencia A kérdezést megelőző 12 hónapban a felmérésben részt vevők 25%-a használt kábítószert legalább egy alkalommal, ebből 14% visszatérően. Az adatfelvételt megelőző egy évben is a kísérletező magatartás volt a legjellemzőbb, a legtöbbek által használt szer, a kipróbáláshoz hasonlóan a marihuána és herbál volt. Ezt a városban tanuló fiatalok 11-14%-a használta legalább egyszer az elmúlt évben. Az évprevalencia 6 érték nem mutat szignifikáns eltérést a fiúk és lányok közt. Az általános iskolások ötször kisebb arányban használtak valamilyen illegális szert, mint a középfokú oktatási intézményekbe járók, ezeken belül viszont nincs lényeges eltérés a használat elterjedtségében (mindegyikben 27-31% közötti a megelőző évben a használati arány). Van viszont enyhe eltérés a használat gyakoriságában. A gimnazisták közt szignifikánsan gyakoribb a csupán 1-2 alkalommal történő használat, a szakközépiskolások közt a 10-19 alkalommal történő, a szakiskolások közt a 3-5-szöri és a negyvennél is többszöri. Évfolyamonként vizsgálva látszik, hogy a nagy arányú növekedés a használatban a kilenc és tizedik osztály közt következik be, míg a kilencedikesek 17%-a használt kábítószer a kérdezést megelőző évben, addig a tizedikeseknek már 31%-a, aztán lineárisan emelkedően a 13. évfolyamra járóknak már 40%-a. Hónapprevalencia A megelőző hónapban a győri fiatalok 11,1%-a használt valamilyen illegális drogot. A használók többségére (4,9%) a havi 1-2 alkalommal történő használat a jellemző. Az intenzifikált használók aránya ugyan csekély, ám mégis figyelemfelhívó lehet ez a tekintetben, hogy már a középiskolás korosztály is érintett nemcsak a kipróbálásban, hanem a drogabúzusban is, ennek pszichés tényezőivel mindenképpen. Míg a fiatalok alig harmada próbált valamilyen illegális szert életében, negyede használt a kérdezést megelőző évben, tizede a megelőző hónapban (16. ábra). 6 Az évprevalencia érték alatt az elmúlt év során legalább egyszer a drogokat kipróbálók arányát értjük [8]. Tehát az egyszeri, a többszöri és a rendszeres használók együttes aránya. 24

16. ábra: Szerhasználati prevalencia a különböző időterminusokban ( %) (N=1510-1519) 100 90 80 70 60 50 40 30 31,5 24,7 használt nem használt 20 10 11,1 0 életprevalencia évprevalencia hónapprevalencia Komplex szerhasználat Az illegális szerek használata a legritkább esetben jelentkezik izoláltan, az illegális szerfogyasztást legtöbb esetben megelőzi a legális szerek gyakori használata. A fiatalok szerhasználati szokásainak plasztikusabb megértéséhez a legális és illegális szerek elmúlt évi használata alapján klaszterelemzést 7 végeztünk (2. táblázat). Az analízis a fogyasztási szokásaik alapján a fiatalokat nyolc csoportba sorolta, ami a semmit nem használóktól a mindhárom szertípust rendszeresen fogyasztókig terjed. 7 A klaszteranalízis egy olyan dimenziócsökkentő eljárás, amellyel adattömböket tudunk homogén csoportokba sorolni. 25

2. táblázat: Szerhasználói klaszterek az elmúlt évi fogyasztói szokások alapján Klaszter központok Csak illegális szer Csak alkohol Semmilyen szert nem használ Alkohol és illegális szer Dohányzás és alkohol Dohányzás alkohol és illegális szer Csak dohányzás Illegális szer és dohányzás Dohányzás -,57284 -,51503 -,64609 -,52334 1,45528 1,58959 1,48735 1,24410 Alkoholfogyasztás -,13523 1,36069 -,58502 1,93498 1,67444 1,98797 -,19855,05471 Illegális szerhasználat 1,49674 -,27223 -,38249 3,39002,08107 2,85367 -,04338 3,61357 A táblázatban szereplő magas értékek az adott szer használatára, az alacsony értékek az azzal kapcsolatos absztinenciára utalnak. Az ábrán szereplő fogyasztói csoportosítás már azokat a fogyasztói klasztereket azonosítja, ahol a szerhasználat túlmutat a próbáláson, ahol már a rendszeres használat a jellemző, nem pedig a kipróbáló, illetve kísérletező. Eredményeink azt mutatják, hogy az esetek többségében az illegális szerek a két legális szer használata után következnek. A szerhasználó fiatalok körében jelen van a komplex szerhasználat, így a prevenciós stratégiáknak is ehhez kell igazodniuk. A fiatalok jelentős része -59%-a- semmilyen szert nem használ rendszeresen, 33%-a legális droghasználó, 8,6 százalékuknál jelenik meg a rendszeres kábítószer-használat is. Életkor szerint a töréspont 16 éves kor környékén van, amikor nagyságrendi a visszaesés az absztinenciában és elkezdődik a rendszeres droghasználat (3. táblázat). Ha nem csak a rendszeres használatot, hanem az előző évi szerpróbálást is vizsgálat alá vonjuk, némileg kedvezőtlenebb kép mutatkozik (4. táblázat). Ebben az esetben már csak a fiatalok harmada absztinens mindhárom szerfajtával szemben, 42% használ csak legális szereket és minden negyedik használt illegális szert is. 26

3. táblázat: Szerhasználói klaszterek életkori csoportosításban (%) 16 éves vagy fiatalabb 17 éves vagy idősebb Teljes populáció Semmilyen szert nem használ Csak dohányzás Csak alkohol Dohányzás és alkohol Dohányzás, alkohol és illegális szer Csak illegális szer Illegális szer és dohányzás Alkohol és illegális szer 73,3 45,1 58,5 11,9 15,9 14 5,5 13 9,4 5,4 13 9,4 1,8 4,6 3,3 1 3,3 2,2 0,9 3,6 2,3 0,1 1,4 0,8 4. táblázat: A kérdezést megelőző évi szerpróbálói csoportok aránya, életkori csoportosításban (%) 16 éves vagy fiatalabb 17 éves vagy idősebb Teljes populáció Semmilyen szert nem használ Csak dohányzás Csak alkohol Dohányzás és alkohol Dohányzás, alkohol és illegális szer Csak illegális szer Illegális szer és dohányzás Alkohol és illegális szer 48,8 19,7 33,6 4,8 2,5 3,6 17 23,5 20,4 16,2 19,3 17,8 8,4 21,7 15,3 1,5 2,7 2,1 0,7 0,9 0,8 2,6 9,7 6,3 27

Demográfia, családszerkezet Mielőtt a családi faktorok, ill. ezek szerhasználati befolyásának részletes tárgyalására térnénk, érdemes néhány mondatot ejteni a családstruktúráról. A fiatalok 64%-a hagyományos, két vérszerinti szülős családban él, az egyszülős családokon belül a hazai viszonyoknak megfelelően gyakoribb, hogy csak az édesanyjával -17%- él a gyermek. A gyermekek 2,9%-át neveli az édesapja egyedül, tehát összességében közel minden ötödik gyerek él egyszülős családban. Közel 12% él újrastrukturált családban, tehát az egyik szülővel és nevelőszülővel (17. ábra), jellemzően az édesanyával és nevelőapával. Míg a nagyvárosokban a gyermekek alig több-, mint felét -58%- neveli együtt a két szülő, addig a községekben közel háromnegyedét (73%). Jellemző eltérés még, hogy míg a nagyvárosokban élő gyermekek több mint ötödét egyedül neveli az édesanyja, addig a falvakban csak 13% a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya. A család újrastrukturálódása is jellemzőbb a városokban. A családok felbomlásának leggyakoribb oka -80%-ban- természetesen a szülők válása, de minden tizedik család valamelyik szülő halála miatt bomlik fel, az egyéb okok közt felmerült távoli munkavállalás, ill. betegség is. Érzékelhető a családszerkezet változása. Jelentősen (7százaléknyit) csökkent a hagyományos családban élő gyermekek aránya, ezzel párhuzamosan azonban emelkedett mind az egyszülős, mind az újrastrukturált családban nevelkedők aránya. Az átlagos testvérszám 1,5, egyke a fiatalok 9%-a. Leggyakoribb (49%) az egy testvér, két testvére 26%-nak, három vagy több 12%-nak van. A városban tanuló 7-13. osztályos fiatalok 41%-a él megyei jogú városban, kicsit többen (44%) a környékbeli községekből és 14% valamelyik kisvárosból jár be Győrbe. 17. ábra: Családszerkezet a mintában (%)(N=1477) édesapám egyedül nevel 3% édesapám és nevelőanyám nevel 2% nagyszülők vagy más rokon nevel 1% intézetben nevelkedem 0,5% nevelőszülők nevelnek 0,2% édesanyám és nevelőapám nevel 11% édesanyám egyedül nevel 17% édesapám és édesanyám együtt nevel 66% 28

esélyhányados, konfidencia intervallum Drogfogyasztási szokások változása Győr városban 1994-2014 A családban előforduló devianciák egyértelmű kockázati tényezőjeként jelennek meg a szerpróbálásnak. A családban előforduló alkoholbetegség szignifikánsan, 76%-kal emeli a gyermekek kábítószer próbálását, a játékszenvedély, a rendszeres altató, nyugtató használat illetve pszichológushoz járás 2-2,5-szeresre növeli a kockázatot (ez utóbbi feltételezhetően áttételesen, mivel meglévő lelki probléma állhat a háttérben). A szuicid kísérlet és kábítószerhasználat 3,5-4-szeresére. A börtönviseltség és befejezett öngyilkosság hatása statisztikailag nem igazolható (18. ábra). A devianciák együttes hatását vizsgálva, azok jelenléte a családban duplájára emeli a kipróbálás esélyét. (Bár a pszichológushoz járás nem tartozik a deviáns magatartásformák közé, mivel az eredeti kérdőív tartalmazta ezt az itemet, mi is továbbhasználtuk). 18. ábra: A családi devianciák hatása a kábítószer kipróbálására (esélyhányados, konfidencia intervallum) 9 8 7 6 5 4,609 4 3,582 3 2 1,559 1,764 2,121 2,217 2,281 2,59 2,075 1 0 Nemcsak a próbálásra veszélyeztetettebbek azok, akiknek előfordul deviáns viselkedés a családjában, hanem a rizikósabb használatot mutató visszatérő, ill. problémás használatra is. Míg, akiknek nincs deviáns családtagjuk, csupán 28%-ban próbáltak valamilyen illegális szert, akiknek van 45%-ban. Nemcsak a próbálás nagyságrendje mutat azonban statisztikai eltérést. Mind a kísérletező, mind a visszatérő használat jellemzőbb a deviáns családtagokkal együtt élők körében, a problémás használat már közel háromszor gyakoribb. A családon belüli kötődés protektív szerepének vizsgálata alapján egyértelműsíthető, hogy legkedvezőbb helyzetben azon fiatalok vannak, akik mindkét szülőjükhöz kötődnek, őket követik az inkább az anyához, majd az inkább az apához kötődők. Az egyik szülőhöz sem kötődők körében 58%-os a próbálási arány, míg a mindkét szülőhöz kötődők körében 24%. A szülőkhöz való kötődés markánsan meghatározódik a családszerkezeten keresztül. Míg a 29

hagyományos családban élők jellemzően mindkét szülőhöz kötődnek, addig, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, jellemzően inkább csak hozzá. Nincs lényeges eltérés ettől, ha az anya neveli, de újrastrukturált családban. Az előbbinél is markánsabb, a csak a nevelő szülőhöz való kötődés, ha az csak az apa. A mindkét szülőhöz kötődő gyermekekhez képest a szerpróbálás esélye a csak az egyikhez kötődök közt 75%-kal valószínűbb, az egyikhez sem kötődők körében több mint négyszeres. Meghatározó a családon belüli kommunikáció is. Igazolhatóan kisebb a szerpróbálás esélye azok körében, akik könnyen tudnak beszélni a problémáikról a szüleikkel. Kiemelendő azonban, hogy ez csak azokra érvényes, akik mindkét szülővel könnyen kommunikálnak, akik csak az egyik szülővel tudják megosztani a problémáikat, ugyanolyan arányban válnak szerpróbálóvá, mint akik együk szülővel sem tudnak beszélgetni. A családi faktorok regresszióanalízise során legerősebb magyarázó ereje a családban előforduló devianciáknak van, ez 86%-kal növeli a szerpróbálás esélyét. A problémák szülőkkel való megbeszélésének a hiánya 82%-kal, a laza kötődés a családon belül (csak az egyik vagy egyik szülőhöz sem kötődik) 58%-kal növeli az illegális szerpróbálás esélyét. Tehát markáns protektív faktor a jól kommunikáló, erős belső konzisztenciájú család (5. táblázat). 5. táblázat: A szerfogyasztás életprevalenciája a családi faktorokkal összefüggésben. (Logisztikus regresszió eredményei, esélyhányadosok) B OR (Exp B) 95% CI Sig. Deviancia a családban,621 1,862 1,399 2,478,000 Hiányos kommunikáció,599 1,821 1,418 2,338,000 Gyenge kötődés a szülőkhöz,459 1,583 1,232 2,034,000 Szocioökonómiai státusz A család társadalmi-gazdasági státuszának drogpróbálást befolyásoló szerepének vizsgálatára a mért szociális státusz-változókkal faktoranalízist végeztünk, a család tulajdonában lévő gépkocsik, ill. számítógépek száma, a közös nyaralások, a szubjektív anyagi helyzet mentén. Ezt követően a kapott faktorsúlyokat quintilisekbe osztottuk, így alakult ki a nagyon jótól a nagyon rossz anyagi helyzetben lévő 5 kategóriájú új változó. Iskolatípus szerint szignifikáns különbség mutatkozik mindhárom iskolatípus közt, legmagasabb szocioökonómiai (továbbiakban SES) státuszú családban a gimnáziumba, legalacsonyabb státuszúban a szakképzőbe járók élnek. A nagyon jó teljesítményű diákok szignifikánsan nagyobb arányban kerülnek ki a magas vagy nagyon magas státuszú, a nagyon rossz teljesítményűek a nagyon alacsony státuszú családokból. A dohányzás kipróbálása nem határozódik meg a család társadalmi-gazdasági státusza mentén, viszont a nagyon rossz SES-be tartozó családokban felnövő gyermekek körében nagyobb arányú a napi szintű dohányzás. Nyilván itt a gazdasági státusz befolyásoló hatása áttételes, és elsődlegesen a szülői mintákon keresztül határozódik meg, hiszen kvantitatív kutatások sora bizonyította, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági státusz magasabb dohányzás prevalenciával jár együtt. 30

Az alkoholfogyasztással kapcsolatosan tendenciózus megállapítás nem tehető. A családok szocioökonómiai státusza az illegális drogok kipróbálásával nem mutat statisztikailag meggyőzően igazolható kapcsolatot. A különböző fogyasztói típusok egyforma eséllyel találhatóak meg a különböző társadalmi státuszú családokban. Végül a megelőző év kábítószer-fogyasztása is egyenlő használatot mutat a különböző társadalmi rétegű családok gyermekei körében. A fogyasztott szerek sem csoportosulnak markánsan a gazdasági státusz körül. Tehát a család társadalmi gazdasági státusza csupán a napi szintű dohányzással mutat értékelhető összefüggést, a többi szerhasználatot nem befolyásolja. Tehát a család funkcionalitása befolyásolja a kábítószer használatot nem pedig a gazdasági státusza, jó anyagi helyzet önmagában semmilyen védelmet nem jelent. Lelki állapot A serdülőkor az intenzív lelki viharok időszaka is. A szerhasználattal járó módosult tudatállapot időleges megoldásként kínálkozhat a lelki eredetű problémákra, miközben a rendszeres szerhasználat maga is okozója lehet mentális problémáknak. Bizonyos szerek jelentősen növelik a pszichotikus zavarok, pszichózis, skizofrénia kialakulásának kockázatát. A lelki állapoti tényezők droghasználatra gyakorolt hatását nemzetközi és hazai gyermekpopuláción standardizált kérdőívek segítségével mértük. Az élettel való elégedettséget a 11 fokú (0-10-ig terjedő) Cantrill létrával vizsgáltuk, ahol a 0 érték jelenti a teljes elégedetlenséget, a 10 a teljes elégedettséget. A depresszió mérésére a Gyermek Depresszió Kérdőívet 8,9, az önértékelés mérésére Rosenberg skáláját 10, a szociális elfogadottság mérésére Harter szociális önértékelés 11 alskáláját használtuk. Rosenberg skálája a globális önértékelést, önelfogadást, az önmagunk értékességét méri, Harter alskálája azt méri, hogy az egyén a társas világban mennyire tartja magát elfogadottnak, milyen a szociális kontaktusteremtő képessége. A deviancia mérésére Achenbach Gyermekviselkedés Kérdőívének alskáláját alkalmaztuk. Élettel való elégedettség, depresszió Az élettel való elégedettség átlagértéke a 10-es maximumú skálán 7,5 (SD 12 =1,695). A tanulók közel ¾-ed része az átlagos tartományba (6-9 pont) tartozik. Ez megfelel az országos vizsgálatok eredményeinek. A két nem élettel való elégedettsége közt nincs szignifikáns különbség (Fiú M=7,55 SD=1,603; Lány M=7,42 SD=1,805). Az iskolatípusok szerint mindhárom másik típusnál szignifikánsan alacsonyabb a szakiskolába járók elégedettsége, a gimnázium és szakközépiskola egymáshoz közelít, legelégedettebbek a még csak általános iskolások. 8 A skála megbízhatóságának tesztelésére, a skála belső konzisztenciáját jelző Cronbach s Alpha tesztet futtattunk. Egy skálát akkor tekintünk megbízhatónak, ha az ugyanarra a változóra vonatkozó egymástól független itemek korrelálnak egymással. Általánosságban a 0,7 feletti Cronbach s Alpha érték jó belső konzisztenciát jelez. 9 A Gyermekdepresszió Kérdőív Cronbach s Alpha értéke 0,772 10 Rosenberg önértékelés skálájának Cronbach s Alpha értéke 0,874 11 Harter szociális önértékelés alskálájának Cronbach s Alpha értéke 0,711 12 Standard Deviation 31

Az illegális szerhasználó fiatalok élettel való elégedettsége statisztikailag igazolhatóan 0,55 ponttal alacsonyabb az absztinensekénél (Próbáló M=7,12 CI=6,95-7,28; Absztinens M=7,67 CI= 7,58-7,77). Lineárisan csökken az élettel való elégedettség a szerhasználat gyakoriságának emelkedésével, a problémás használók kis esetszáma miatt ez az átlag nem eléggé megbízható. Az átlagok közti különbségek megbízhatóbb tesztelésére egyutas varianciaanalízist végeztünk, aminek egyértelmű megállapítása, hogy az absztinensek elégedettségi átlaga tér el statisztikailag igazolhatóan mindegyik másik csoporttól. Míg gyermekkorban a fiúk és a lányok egyforma arányban lehetnek depressziósak, fiatalkorúaknál gyakrabban figyelhető meg ez a betegség lányoknál, mint fiúknál (kb. 2:1 arányban), ez az arány aztán felnőttkorra is megmarad. Ez részben a biológiai fejlődés adott szakaszára, valamint a kamaszkori problémák feldolgozási nehézségeire vezethető vissza. A depresszió gyakran nehezen felismerhető betegség, különösen gyermekeknél és fiatalkorúaknál. Ebben az életkorban a tünetek nem egészen egyértelműen, rejtett formában is megjelenhetnek. Míg felnőtteknél pl. lehangoltság, nyomott hangulat, motivációhiány és tépelődés depresszióra utalhatnak, nem biztos, hogy ugyanez a tünetcsoport gyermekeknél és fiatalkorúaknál is depressziós megbetegedést jelent [6]. Minél idősebbek a gyermekek, annál jobban hasonlítanak depressziós tüneteik a felnőttek depressziós tüneteihez. Például tépelődés, kiábrándultság, lehangoltság, motiváció hiánya, agresszivitás, kisebbségi érzet, önhibáztatás, az önbizalom hiánya, szociális izoláció, érdektelenség stb. A halál gondolata fiatalkorú depressziós betegeknél is jellemző. Depressziós fiatalkorúak gyakran viselkednek szüleikkel, tanáraikkal, barátaikkal szemben visszahúzódóan, ami még inkább az izoláltság érzését váltja ki belőlük. Nehezen fogadják el a kritikát, még ha kreatív kritikáról is van szó. Fiatalkorú depressziós betegeknél gyakori a tanulmányi eredmények romlása is, melyet környezetük itt is leginkább lustaságnak, butaságnak vagy közömbösségnek tart depresszió helyett. Az olyan testi panaszok, mint a fejfájás, étkezési zavarok (bulimia, anorexia - különösen lányoknál), alvászavarok, fiatalkori bűnözés és a testápolás elhanyagolása gyakori tünetei lehetnek a fiatalkorú depresszióban szenvedőknek. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a depressziós fiatalkorú panaszai enyhítésére alkoholhoz, kábítószerhez nyúl. Az ily módon történő probléma megoldási kísérlet természetesen csak súlyosbítja a fiatal állapotát, és fokozza a depresszió amúgy is életet megnehezítő tüneteit. Kutatásunk alapján a kábítószerrel próbálkozó fiatalok depresszió átlagpontszáma szignifikánsan magasabb a nem próbálókénál (19. ábra). A különböző intenzitású fogyasztók között azonban nincs statisztikailag igazolható különbség. A városban tanulók 56%-a jó általános közérzetű, mentes a depressziós tünetektől, 23%-a zavart hangulatú és minden ötödik fiatal érintett depressziós tünetekkel. Szignifikánsan magasabb a lányok veszélyeztetettsége, míg a fiúk kétharmad része jó általános közérzetű, addig a lányoknak jóval kevesebb, mint fele, 44%. Depressziós tüneteket mutat a fiúk 15%-a, a lányoknak 29%-a. Sem iskolatípus, sem évfolyam szerint nincs különbség a depressziós tünetekkel való érintettségben. 32

A lelki állapoti tényezők közül az élettel való elégedettség és a depressziós tünetekkel való érintettség szignifikánsan meghatározza az illegális szerekkel való próbálkozást. 19. ábra: Egyes lelki állapoti tényezők hatása az illegális droghasználatra (átlag, CI) 9 8 7 7,67 7,12 Á t l a g, 6 5 4 C I 3 2 1,79 2,47 1 0 nem próbálta próbálta nem próbálta próbálta Depresszió Élettel való elégedettség Önértékelés A serdülőkor az emberi élet képlékeny szakasza, amely alatt a gyermekből felnőtt formálódik. Ez a természetes átmenet még a szeretetben nevelt, adaptív viselkedésmintákat elsajátított fiatalok számára is nehéz folyamat. A serdülőkor legfontosabb feladata a felnőtt identitás kialakítása és megszilárdítása. A stabil, érett önazonosság az önértékelés magas szintjével jár együtt, és fordítva: a jó önbecslésű embereknek egyértelmű, jól megformált és konzisztens képük van önmagukról. Az önértékelés olyan precíziós mérőműszer ( szociométer ), amely szubjektív belső jelölőként kifejezi pillanatnyi társas helyzetünket. Serdülőkorban az egyén és környezete (család, barátok, osztálytársak) közötti kapcsolat dinamikusan változik, ami az önértékelés mellett hatással van általános közérzetére, szubjektív jóllétére is [7]. Az önértékelés átlagértéke a teljes mintán 29,09, ami enyhén az országos átlag feletti (28,86). A standardok szerint a 25 pontnál kevesebbet elérő válaszadókat tekintjük alacsony önértékelésűnek, ahova jelen mintán a fiatalok 21%-a tartozik. A lányok önértékelése szignifikánsan elmarad a fiúkétól (fiú: 30,38; lány: 27,58). Iskolatípus tekintetében nincs statisztikailag igazolható eltérés, ahogy évfolyamok szerint sem. Az illegális drogpróbálással kapcsolatosan megállapítható, hogy a szerpróbáló fiatalok önértékelése nem tér el igazolhatóan az absztinensekétől. A már próbálókat tovább differenciálva a fogyasztói csoportokra sem mutatkozik lényegi eltérés, tehát megállapítható, hogy a szerhasználó és absztinens fiatalok önértékelésében nincs különbség (20. ábra). 33

Az önértékelés mérésére szolgáló másik, Harter féle skála kifejezetten a társas viselkedéssel összefüggő faktorokat vizsgálja, szemben Rosenberg általánosabb önértékelő skálájával. A teljes mintán a szociális önértékelés átlagértéke -15,91-, az országos átlaggal megegyező 13. A fiúk átlaga ez esetben is szignifikánsan magasabb a lányokénál (Fiú M=16,11 CI=15,92-16,31 Lány M=15,67 CI= 15,47-15,87). Az iskolai évfolyam szerint nincs markáns különbség. Bár iskolatípus szerint igazolható eltérés nem jelentkezett, érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy ez az egyetlen olyan lelki állapoti faktor, melyen a szakiskolába járók mutatták a legmagasabb értéket (20. ábra). Az illegális drogot már próbáló fiatalok szociális önértékelése szignifikánsan alacsonyabb a próbálókénál. (Próbáló M=15,58 CI= 15,33-15,83; Absztinens M=16,06 CI= 15,89-16,22). Összességében tehát megállapítható, hogy az általános önértékelés nincs összefüggésben a kábítószer-használattal, a társas elfogadottság érzését viszont pozitívan befolyásolja a szerpróbálástól való tartózkodás. Az absztinens fiatalok népszerűbbnek, elfogadottabbnak, kedvelhetőbbnek érzik magukat a szerpróbálóknál. 20. ábra: Egyes lelki állapoti tényezők hatása az illegális droghasználatra (átlag, CI) 35 30 29,27 28,73 Á t l a g, C I 25 20 15 10 16,06 15,58 5 0 nem próbálta próbálta nem próbálta próbálta Szociális önértékelés Önértékelés A lelki állapotot mérő skálák szignifikánsan korrelálnak egymással, míg az életükkel elégedettek magasabb általános és szociális önértékelést is mutatnak, addig a depressziós tünetektől szenvedők kevésbé elégedettek az életükkel és alacsonyabb az önértékelésük. 13 Mean= 15,85 34

Kortárs kapcsolatok A pubertáskorban válik igazán hangsúlyossá a kortársközösség személyiség- és szemléletformáló ereje, az elfogadás és identitáskeresés kiemelt terepe. Egyszerre jelenik meg az azonosulás, csoporthoz tartozás, illetve a különbözőség, az egyediségre való törekvés utáni igény. Ebben a közegben sajátíthatóak el a kölcsönösség, az együttműködés és versengés szabályai. Elősegíti a szociális kompetencia fejlődését, érzelmi biztonságot nyújt a közösséghez tartozás élményén keresztül, elősegíti a szülőkről való leválást, a függetlenedést [8]. Vannak tipikus helyek és szituációk, amelyek nagyon erős befolyásoló erővel bírnak, ezekben az esetekben nagyon erős a kortárscsoport befolyásoló ereje. A nemet mondás algoritmusának hiánya miatt a diák könnyen válik elfogadóvá az egyébként számára is kellemetlen helyzettel szemben, de a kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget nem vállalja. Ezért van kiemelt jelentősége, hogy a serdülőket megtanítsuk korosztály-specifikusan nemet mondani a kihívásokra, elviselve a rendkívül erős csoportnyomást is [8]. A kortárscsoport drogpróbálást befolyásoló szerepének értékelésére vizsgáltuk a barátok szerhasználati szokásait, összevetve ezt a szerhasználtra gyakorolt motiválás (ösztönzés, ill. visszatartás) viszonylatában. Nem egységes a kép a legális és illegális drogok vonatkozásában. A jellemzően nemdohányzó közegben mozgók alapvetően protektív helyzetben vannak, míg a jellemzően dohányzó kortársakra inkább a passzív, nemtörődöm hozzáállás a jellemző. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos motivációs struktúra jellemzően a dohányzásnál leírtakhoz közelít, nevezetesen a nagyon erős visszatartó erőt markánsan befolyásolja a szerhasználói szubkultúra, az absztinens csoportközegben mozgók jellemzően protektivitásnak, a szerhasználói közegben mozgók erős használói nyomásnak vannak kitéve. Egyértelmű lineáris kapcsolat írható le a barátok, ill. a megkérdezettek illegális szerhasználati szokásai kapcsán, minél jellemzőbben mozog valaki szerhasználói kortársközegben, annál gyakrabban használ maga is illegális drogot (21. ábra; 22. ábra). Míg az absztinens fiatalok közel kétharmadának nincs szerhasználó barátja, addig a kipróbálók kevesebb, mint harmadának nincs. A problémás használók baráti körének 94%-a szerhasználó!!!! Már a csupán 1-2 kábítószer használó barát is 5,5-szeresére (OR=5,532 CI=4,0187-7,616) emeli az illegális drogpróbálás valószínűségét, akinek több szerhasználó barátja is van már majd 13-szor (OR=12,667 CI=9,317-17,221) nagyobb a kockázata a szerpróbálásra. 35

21. ábra: Kábítószer használói szokások összefüggése a kortárscsoporton belül (%) 100% 90% 16,4 80% 70% 20,7 54 60% 50% több szerhasználó barátja is van 1-2 szerhasználó barátja van nincs illegális szerhasználó barátja 40% 30% 62,9 29,7 20% 10% 16,3 0% Nem próbálta Próbálta 22. ábra: Kábítószer használói szokások összefüggése a kortárscsoporton belül (%) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% több szerhasználó barátja is van 1-2 szerhasználó barátja van nincs illegális szerhasználó barátja 30% 20% 10% 0% Nem próbálta 1-2 alkalommal próbálta Kísérletező Visszatérő használó Problémás használó 36

Iskolai faktorok Az iskola az a közeg a gyermekek életében ahol napi szinten mérik a teljesítményüket, ezáltal folyamatosan érik őket siker, ill. kudarcélmények, melyek közvetetten befolyással lehetnek a szerhasználati szokásokra. Az iskola szerepének árnyaltabb megértéséhez a kérdéskört két aspektusból vizsgáltuk. Mértük egyrészt a gyermekek iskolával kapcsolatos attitűdjeit 14, másrészt az iskolai teljesítményüket 15. Egyértelmű az iskolával kapcsolatos pozitív attitűdök protektív szerepe, hiszen az iskolát egyáltalán nem szeretők két és félszer annyian váltak drogpróbálóvá, mint az azt nagyon szeretők. Ehhez közelítő a szerpróbálók közti egyenlőtlenség az iskolai feladatok nyomasztó volta kapcsán is. Azok, akik nem érzik nyomasztónak az iskolai feladatokat, feleakkora arányban válnak szerpróbálóvá, mint akiket nagyon nyomasztanak a feladataik (6. táblázat). 6. táblázat: Az iskolával kapcsolatos attitűdök és a drogpróbálás összefüggése (%)(N=1508, 1507) Életprevalencia nem próbálta próbálta nagyon szereti az iskolát kicsit szereti az iskolát nem nagyon szereti az iskolát egyáltalán nem szereti az iskolát % 75,5% 24,5% Adjusted Residual 4,0-4,0 % 68,5% 31,5% Adjusted Residual -,3,3 % 62,1% 37,9% Adjusted Residual -2,2 2,2 % 38,3% 61,7% Adjusted Residual -5,2 5,2 egyáltalán nem nyomasztják az iskolai feladatok egy kicsit nyomasztják az iskolai feladatok eléggé nyomasztják az iskolai feladatok nagyon nyomasztják az iskolai feladatok % 73,3% 26,7% Adjusted Residual 1,9-1,9 % 71,3% 28,7% Adjusted Residual 2,1-2,1 % 59,4% 40,6% Adjusted Residual -3,6 3,6 % 53,8% 46,2% Adjusted Residual -2,6 2,6 14 Az iskolai attitűdöket két kérdéssel mértük, egyrészt, hogy szereti-e az iskoláját, másrészt, hogy mennyire nyomasztják az iskolai feladatok. 15 Az iskolai teljesítményt három kérdés alapján mértük, egyrészt az iskolai teljesítmény tanárok általi megítélése, másrészt a szülők, harmadrészt a kérdezett önmagának iskolai teljesítménnyel való elégedettsége. 37

Egyértelmű, hogy a jobb teljesítményű diákok, akiket a pedagógusok a jól teljesítők közé sorolnak, akik önmaguk is elégedettek a teljesítményükkel igazolhatóan kiesebb arányban próbálkoznak illegális drogokkal, mint a rosszul teljesítők. Szinte lineáris kapcsolatot ír le a teljesítmény romlása a használat gyakoriságával. Hogy a teljesítmény és az attitűdök együttes szerepét még jobban megértsük, a vizsgált változók alapján klaszterelemzés segítségével csoportokba rendeztük a gyermekeket, melynek alapján a következő címkéjű csoportok kerültek meghatározásra: Az iskolát szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak érző, rosszul teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők és Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, rosszul teljesítők. Figyelmet érdemlő, hogy csupán azok mutatnak statisztikailag igazolható védettséget a szerpróbálás tekintetében, akik mindhárom tényezővel kapcsolatosan a pozitív tartományban válaszoltak. Bármely tényező negatív tartományba esése fokozatosan tolja el az arányt a szerpróbálás irányába, legkedvezőtlenebb helyzetben a mindhárom tényezővel kapcsolatban negatívan válaszolók vannak (23. ábra). Nemcsak az illegális szerek kipróbálását határozzák meg az iskolához fűződő attitűdök, hanem a használat intenzitását is. Minél lazább a kötődés az iskolához, annál gyakoribb, nemcsak a szerpróbálás valószínűsége, hanem a szerhasználat intenzitása is (24. ábra). 23. ábra: A szerfogyasztás életprevalenciája az iskolai rizikóklaszter alapján (%)(N=1514) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az iskolát szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, rosszul teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak érző, rosszul teljesítők próbálta 23,8% 27,7% 32,6% 43,6% nem próbálta 76,2% 72,3% 67,4% 56,4% 38

24. ábra: A szerfogyasztás mintázata az iskolai rizikóklaszter alapján (%)(N=1514) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% problémás használó visszatérő használó kísérletező legfeljebb 1-2 alkalommal próbálta nem próbálta 30% 20% 10% 0% Az iskolát szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, jól teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak nem érző, rosszul teljesítők Az iskolát nem szerető, az iskolai feladatokat nyomasztónak érző, rosszul teljesítők Szabadidő A drogprevenció igen fontos kérdése a szabadidő eltöltésének minősége, ennek valódi tartalommal való megtöltése, mely alternatívát adhat az élménykereső droghasználatra. A szabadidő eltöltése olyannyira jellegzetes, hogy ennek alapján társadalmi csoportokat lehet elkülöníteni egymástól [9]. A szociológusok két típusra bontják a szabadidőt. Az egyik a free time, a hagyományos értelemben vett, nem munkával eltöltött idő, a másik a leisure, mely az önmegvalósítás, a szabadság gyakorlásának időtartamát jelenti. Az egészségre negatívan ható társadalmi változások leképeződése folytán a serdülők életmódjában is egyre több az egészségkárosító elem. A szabadidő eltöltési struktúra változásával csökken a fizikai aktivitásra épülő rekreatív tevékenységek aránya. Helyüket a mozgásszegény szabadidő-eltöltési formák: a számítógép- és internethasználat, a televíziózás töltik ki. A korai serdülőkori prevenciós programok egyik fókuszpontja az egészségmagatartási tényezők közül a fizikai inaktivitás csökkentése, a TV nézéssel, internetezéssel, videó és számítógépes játékokkal töltött idő csökkentése. Vizsgálatok szerint valóban negatív kapcsolat áll fenn a tévénézéssel töltött idő, és a gyermekek, ill. serdülők egészségi állapota között, beleértve a túlsúlyt [10], az iskolai és verbális teljesítményt [11], a kognitív képességeket és a figyelemkoncentrációt, és az erőszakot [12]. Az American Academy Of Pediatrics állásfoglalása javasolja a szülőknek, hogy limitálják gyermekük média használatát, és ez ne legyen több mint napi 1-2 óra, minőségi program nézése [13]. Ez egyelőre azonban távolinak tűnik, hiszen a Youth Risk Behavior Surveillance adatai szerint, országszerte a gyermekek 38%-a nézi napi 3 órát vagy annál többet a televíziót, ami jellemzőbb a fiúk körében. A fehér gyerekek körében ennél kedvezőbb, 29%-os az arány. Hazai adatok alapján, hétköznapokon a tanulók átlagosan 61%-a, hétvégéken 86%-a naponta legalább két órát tölt televíziózással. 39

A fiatalok szabadidejének minőségi eltöltését a legjellemzőbb rekreációs tevékenységek gyakoriságával mértük. Vizsgáltuk a sportolás, számítógépezés, internetezés, olvasás, hangszeres játék, alkotó tevékenység végzése, ill. moziba, koncertre és buliba járás gyakoriságát. A tevékenységek alapvetően kétfajta rendszerességet hordoznak magukban, egy részük napi, vagy heti többszöri gyakoriságot hordoz, más részük inkább havi, többhavi előfordulást. Vizsgálatunk szerint a fiatalok átlagosan 2,4 órát töltenek naponta TV nézéssel, további átlagosan közel három órát internetezéssel, ami együttesen átlagosan több mint napi 5,5 óra passzív szabadidő-elöltést jelent. Csak 7% a napi szinten nem televíziózók aránya, 62% a legalább két órát nézőké. Internetet 7% nem használ iskolán kívül, 77% viszont napi legalább két órát. A fiatalok harmada sportol naponta, harmada hetente többször, további 18% legalább hetente, 4% azonban legfeljebb évente néhány alkalommal. Néhány rekreációs tevékenység végzése a szerhasználati szokásokkal is összefüggést mutat. A fogyasztók fiatalok gyakrabban ülnek az internet előtt, gyakrabban járnak koncertre és buliba és gyakrabban végeznek alkotó tevékenységet is. A bulira és koncertre járás gyakorisága lineárisan emelkedik a szerfogyasztás gyakoriságával, ezekben az esetekben, a fogyasztói típusok közt is igazolható az eltérés. Protektív tényezőnek mutatkozik a rendszeres sport, de csak abban az esetben, ha az tényleg rendszeres (heti több alkalom). Nagyobb eséllyel válnak szerpróbálóvá azok a fiatalok, akik tanítás után minden délután a barátaikkal vannak, illetve akik az estéiket a családjuk helyett a barátaikkal töltik. Már a heti két családi körön kívül töltött este is kockázati tényező. A szerhasználat motivációja A szerhasználatnak többféle motivációja is előfordul. Ezeknek a motivációs tényezőknek az ismerete a prevenció szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen ha alternatívát tudunk kínálni a szükséglet kielégítésére, kiválthatjuk vele a szerfogyasztást. Kutatásunkban mértük azt is, hogy a fiatalok véleménye szerint az emberek miért fogyasztanak kábítószert. Az eredmények azt igazolják, hogy azok, akik nem használnak kábítószert, és azok, akik szerfogyasztók a szerhasználat bizonyos okairól hasonlóan, míg más tényezőkről eltérően vélekednek: A szerfogyasztás okai közül a fiatalok a szórakozás, buli kedvéért, és a problémáik vannak, amiket nem tudnak megoldani válaszlehetőségeket tartották a legfontosabbnak. Hasonló súllyal szerepel az új élmények megszerzésének a vágya, illetve, hogy hasonlóak legyenek másokhoz, mert mások is csinálják. A buli kedvéért és a problémamegoldásért való használat megítélése között a nem fogyasztók és a szerfogyasztók körében nincs szignifikáns eltérés. A szerfogyasztók az új élmények megszerzését erősebb motivációnak tartják, mint a nem használók. A drogfogyasztással kapcsolatos negatív attitűdök ( jó dolguk van, csavarognak, önpusztító életet élnek ) nem differenciálódnak a próbálás mentén. Érdekes tendenciát mutat a társas viszonyok megítélése. Két erre vonatkozó opcióra is rákérdeztünk, annak feltérképezése érdekében, hogy a fiatalok mennyire érzékelik a fogyasztásban szerepet játszó társas hatásokat: másokhoz hasonlóak legyenek, mert mások is csinálják és mások legyenek, mint a többség. A nem próbálók értettek nagyobb arányban egyet azzal, hogy a droghasználó fiatalok másokhoz szeretnének hasonlítani, míg a 40

különbözőségre való törekvéssel, mint motivációs tényezővel ugyanakkora arányban értettek egyet. A korábbi vizsgálatok adataival való összevetés alapján megállapítható, hogy: A korábbi vizsgálat adataival való összevetésben megállapítható, hogy a drogot kipróbáló fiatalok aránya stagnál. Markáns átrendeződés mutatkozik azonban a használt szerek terén. A marihuána megőrizte vezető helyét a használt szerek közt, - a fiúk körében a kipróbálásának gyakorisága valamelyest emelkedett is-, az összes többi, korábban használt szer kipróbálása viszont jelentősen redukálódott. Megjelentek azonban olyan új, korábban nem ismert pszichoaktív szerek, melyek molekuláris szerkezetükben az illegális drogokra hasonlítanak, így azokhoz hasonló hatásokat idéznek elő. Mivel azonban kémiai szerkezetük a kábítószerlistákon szereplő anyagokétól kissé eltér, tehát nem szerepelnek a tiltólistákon, ezért ellenőrzés alá vonásáig jogi következmények nélkül terjeszthetők, forgalmazásuk és használatuk legális (25. ábra). 41

25. ábra: Szerenkénti életprevalencia értékek változása nemenkénti bontásban 2003-2014 (%) 25,00 20,00 % 15,00 10,00 ópiumszármazék kokain LSD amfetamin származék kannabisz 5,00 0,00 25,00 20,00 ópiumszármazék 15,00 % 10,00 kokain LSD amfetamin származék kannabisz herbál 5,00 mefedron mágikus gomba GHB/GBL 0,00 2014 2009 2003 2014 2009 2003 Lényegi változás a szerek hozzáférhetőségének megítélésében, hogy a klasszikus kábítószerek beszerezhetőségét nehezebbnek érzik a fiatalok, a legszélesebb körben használt pszichoaktív szerét viszont majd harmaduk inkább könnyűnek találta (26. ábra). Jelenleg annyira érzik könnyűnek a herbálhoz való hozzájutást, mint tíz éve a marihuánához. 42

26. ábra: Illegális szerekhez való hozzáférés megítélése, 2003-2014 (%) (N=1139-1169) 50 45 40 35 30 25 20 15 Inkább egyszerű 2003 Inkább egyszerű 2009 Inkább egyszerű 2014 10 5 0 Rendkívül kedvezőtlen a különböző illegális szerek veszélyességének megítélésében bekövetkezett változás. A legszélesebb körben használt szert, a marihuánát, a fiatalok harmada inkább veszélytelennek ítéli, de 6,5%-uk még a rendszeres használatot is. Csökkent a veszélyészlelés az LSD-vel kapcsolatban is, nőtt viszont az inhalánsok használata kapcsán. Valamelyest erősebb a veszélyészlelés a pszichoaktív szerekkel kapcsolatban (27. ábra). 43

27. ábra: A különböző illegális szerek veszélyességének megítélése 2003-2014 (%) 35 30 inkább nem veszélyes 2003 inkább nem veszélyes 2009 inkább nem veszélyes 2014 25 20 15 10 5 0 kipróbálja a marihuánát rendszeresen fogyaszt marihuánát kipróbálja az LSD-t rendszeresen fogyaszt LSD-t kipróbálja a szipuzást rendszeresen szipuzik kipróbál valamilyen designer drogot rendszeresen használ designer drogot A drogfogyasztás kezdőkorának vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a legális szerek kipróbálása egyre fiatalabb életkorban következik be. A szélesebb körben használt illegális szerek kezdőkora az utolsó vizsgálat óta jelentősen nem változott, az ópiumszármazékok próbálásának kezdőkora emelkedett bár szerhasználati jelentősége csupán ezrelékes nagyságrendűvé vált-, az amfetaminoké viszont csökkent (28. ábra). 44