Számos olyan vallásújító van a történelemben,

14 folytatás a 11. oldalról Margit helytartónak. Augusztusban a városi köznép körében a katolikus vallás ellen irányuló képromboló mozgalmak terjednek (több ezer templomot és kolostort fosztanak ki). Megkezdõdik a németalföldi szabadságharc (1566 1608). 1567. február 24 26. Méliusz Juhász Péter zsinatot tart Debrecenben, ahol a tiszántúli református egyházkerület elfogadja a II. Helvét Hitvallást (1566), illetve az egyházkerület egyházi törvénykönyvét. A zsinat a magyar református egyház legfontosabb alkotmányozó gyûlése, amely sikerrel hárítja el az Erdély felõl érkezõ antitrinitárius terjeszkedést. 1568. január 6. A tordai országgyûlés kimondja a községek szabad prédikátorválasztásának jogát. A törvény értelmében az egyházi és világi elöljárók a prédikátorokat a tanításukért nem üldözhették. (A négy bevett felekezet törvényesítésére az Erdélyi Fejedelemségben 1595-ben kerül sor.) 1568 A kolozsvári városi iskola antitrinitárius szellemben folytatja mûködését. 1572. augusztus 24. Párizsban Medici Katalin anyakirályné, illetve IX. Károly király (1560 1574) utasítására az uralkodó testõrei és a Guise hercegek emberei Szent Bertalan éjjelén meggyilkolják Gaspard de Coligny admirálist, a hugenották fõvezérét és kíséretének tagjait. A párizsi nép bekapcsolódik az öldöklésbe és három nap alatt 2-3 ezer hugenottát mészárolnak le, akik politikai vezetõjük, Navarrai Henrik és IX. Károly testvére, Valois Margit házasságkötésére érkeztek Párizsba. A mészárlást a nagyvárosokban folytatják, 3-10 ezer hugenotta esik áldozatul. Kálvin, a reformátor Kálvin és a kálvinizmus eszméje Számos olyan vallásújító van a történelemben, akirõl a kortársak és az utókor egyaránt ellentmondó véleményeket fogalmaznak meg. Kevesekkel kapcsolatban hangzott el azonban annyi elfogult ítélet, téves adatokat, félreértéseket is tartalmazó markáns vagy rejtett támadás, tudatosan vállalt vagy tudattalanul felbukkanó mentegetés, mint Jehan Cauvinnel (1509 1564) kapcsolatban. Az északkelet-franciaországi Noyon püspöki titkárának 2. fiát a világ Johannes Calvinusként, a párizsi, orléans-i és bourges-i egyetemeken bölcseletet, teológiát és jogot tanult humanista tudós latinosított nevén ismerte meg. A kálvinizmus megalkotói Kálvin nevéhez kötõdik egy, az 1540-es évektõl már nemzetközivé terebélyesedõ vallási irányzat, pontosabban teológiai, kegyességi, liturgiai, egyháztani, erkölcsi, nem utolsósorban pedig politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális A reformátorok köre. Balról jobbra (a felismerhetõ alakok): Forster, Spalatin, Luther, Bugenhagen, Erasmus, Jonas, Cruciger, Melanchthon. Ifj. Lucas Cranach: Michael Meyenburg epitáfiumának részlete, 1558 mozgalom, a kálvinizmus. A már életében is használt kifejezéssel maga Kálvin nem értett egyet. Sõt e címkével leglelkesebb támogatói sem akartak azonosulni. Így ugyanis azzal vádolhatták volna õket, hogy a reformált vallás követõiként nem Krisztus, hanem egy genfi teológus (ráadásul, végzettségét tekintve, jogász) meggyõzõdéseire alapozzák hitüket. A kálvinizmus jóval több és részben más is, mint csupán Kálvin munkássága. Hiszen még az 1530-as évek második felében, a fellépése utáni idõben sem vált személye és Genf városa Európa helvét irány szerint reformált egyházainak kizárólagos központjává. Mellette a korábbi években sokkal fontosabb szerepe volt nemcsak az új vallás szempontjából, hanem gazdasági, politikai téren is elsõsorban Zürichnek, illetve reformátorainak (Zwingli és utódja, Bullinger), a többi svájci városnak és vallási újítóiknak. Így St. Gallennek (Vadianus), Bázelnek (Oecolampadius, Myconius, Grynaeus), Bernnek (Haller, Manuel, Anshelm, Kolb), valamint az elzászi Strasbourgnak/Strassburgnak (Zell, Capito, Sturm, Bucer, Hedio). De kiemelkedõ szerepe volt az új hitvallás terjesztésében Kálvin utódainak, fõképp Bèze-nek és a heidelbergi teológusoknak az összefoglalóan reformátusnak is nevezett felekezet teológiai rendszerének és gyakorlatának létrehozásában. Urbánus jelenség A reformáció mind a Svájci Államszövetséghez tartozó vagy ahhoz kapcsolódó területeken, mind Franciaországban és a Német Birodalomban erõsen urbánus jelenség volt. A megújulás élére hasonlóan a lutheri megújulási mozgalomhoz az ipari és kereskedelmi központokká váló városok álltak. Ezek az egyházi viszonyaik átalakulásáról is

I. Károly Emmánuel savoyai herceg csapatai megkísérlik elfoglalni Genfet, 1602. A genfiek a sikeres védekezést máig évente megünneplik (l Escalade). Térképrészlet, 1622 26 magisztrátusaik által egyre inkább maguk akartak dönteni. Kétségtelen: a 16. század közepén néhány évtizedre egyértelmûen a Léman-tó délnyugati csücskében fekvõ Genf vált a svájci és francia, s egyre inkább az európai reformáció meghatározó centrumává. Genf a 16. században Genf a középkorban fontos kereskedelmi központként számon tartott püspöki székhely volt, de a 15. század végére csökkent a gazdasági jelentõsége, párhuzamosan a közeli Lyon megerõsödésével. Az ekkor 10 ezer lakosú Genf politikailag a szomszédos Savoyának volt kiszolgáltatva. A századfordulóra azonban egyre nyilvánvalóbbá vált a Svájci Államszövetség befolyása is, és e szövetségi rendszer támogatásával a város lakossága néhány évtizedes küzdelmet folytatott a püspök és a Savoyai Hercegség hatalma ellen. Végül, az 1530-as évek elejére a városi tanács vált Genf legfontosabb hatalmi tényezõjévé. Zürich és különösen a néhány éve szövetségesnek számító (de idõnként kissé fenyegetõ erejû) Bern példája nyomán az 1530-as évek elsõ felében Genfben is a lutheri reformáció tanait kezdték hirdetni evangéliumkövetõ prédikátorok: a francia Farel, majd a francia svájci Viret. Munkájuk, mint korábban másutt, Genfben is eredményes volt. 1536 tavaszán, vallási viták, a katolikusok kivándorlása és az egyházi vagyon kisajátítása után, a Savoyával szemben folytatott függetlenségi háború sikerein is felbuzdulva úgy határozott a tanács, hogy Genf felveszi a reformált hitet. Második generációs reformátor Kálvin e városban kezdett munkálkodni 1536 nyarától. Vagyis jóval késõbb 1573 Lengyelországban és Litvániában valamennyi protestáns felekezet képviselteti magát. 1570-ben a protestáns irányzatok megkötik a sandomiri uniót, 1573-ban a Pax Dissidentium megtûri az összes vallási irányzatot. Bornemisza Péter felállítja nyomdáját Semptén, amely 1579 1584 között Detrekõn mûködik. Utóda, Mantskovit Bálint Rárbókon (1584), Galgócon (1585 1588), Vizsolyban (1588 1599) üzemelteti a nyomdát. Legjelentõsebb kiadványa a Vizsolyi Biblia. 1575 Az egyik felekezethez sem csatlakozott, de mindkét reformátori tanítás irányában nyitott két cseh morva felekezet közösen jelenteti meg hitvallását (Confessio Bohemica). 1576. augusztus 16 17. Az alsódunamelléki református egyházkerület hercegszõlõsi zsinatán részt vevõ 40 dél-dunántúli lelkész Veresmarti Illés püspök vezetésével elfogadja a Hercegszõlõsi Kánonokat, a hódoltsági, sõt a királyi magyarországi református egyházszervezet és egyházfegyelem alapdokumentumát. 1576 Németalföldön a helytartó halála után II. Fülöp a féltestvérét, Don Juan d Austriát nevezi ki kormányzónak. A spanyol csapatok garázdálkodására válaszul a flandriai Gentben kiegyeznek egymással a protestáns és katolikus németalföldi tartományok: biztosítják a vallásszabadságot, kötelezettséget vállalnak a spanyolok elleni harc közös folytatására és a rendi alkotmány helyreállítására. 15

1578 A gyõri katolikus püspökség területén Nádasdy Ferenc védelme alatt megalakul a Sopron és Vas megyei evangélikus (még a reformátusokkal közös) egyházkerület, elsõ püspöke Nádasdy sárvári lelkésze, Szegedi Máté. 1579. január 6. A kálvinizmus terjesztése ellen a németalföldi katolikus déli tartományok szövetségre lépnek (Arrasi Unió), és kiegyeznek a spanyol kormányzóval. Válaszul az északi tartományok az Utrechti Unióban (január 23.) katonai szövetséget kötnek. 1581. július 26. Az Utrechti Unióba tömörült Egyesült Tartományok (a késõbbi Hollandia) Hágában kimondják elszakadásukat Spanyolországtól. 1590 Miután III. Henrik francia királyt egy fanatikus szerzetes meggyilkolja, kihal a Valois-ház (1589). A trónon a Bourbon-dinasztiából származó hugenotta Navarrai Henrik (IV. Henrik) követi. V. Sixtus pápa (1585 1590) megjelenteti a Vulgata (a Biblia latin fordítása) javított kiadását. Vizsolyban megjelenik a Károlyi (Károli) Gáspár gönci református lelkész által készített elsõ teljes magyar Biblia-fordítás. 1591. június 2 3. Nádasdy Ferenc felhívására a Sopron és Vas megyei protestáns lelkészek tanácskozása Csepregen (csepregi kollokvium). Célja a lutheri ortodoxiát képviselõ és a helvét irányba hajló lelkészek közötti egység megteremtése. Mivel Nádasdyék ragaszkodnak a szigorú evangélikus hitvallás elfogadásához, a református Beythe István püspök eltávozik a vitáról. 1595-ben (meszleni zsinat) a dunántúli református egyházkerület hivatalosan kiválik az evangélikus egyházszervezetbõl. 1593 IV. Henrik francia király trónja biztosítása érdekében a protestánsról áttér a katolikus hitre ( Párizs megér egy misét ). 1598. április IV. Henrik francia király a nantes-i ediktummal véget vet a vallásháborúk korának (1563 1598) Franciaországban. Biztosítja a hugenották számára a vallásszabadságot és az egyenjogúságot, kezükön hagy 151 erõdöt és 80 úgynevezett sajátos helységet, engedélyezi, hogy tartományi és nemzeti gyûléseket tartsanak. 1604. január 6. Giacomo Belgiojoso kassai fõkapitány elfoglalja a kassai Szent Erzsébet-templomot az evangélikusoktól, és az egri káptalan részére adja át. Az erõszakos ellenreformáció kezdete Magyarországon. 1604 A svéd országgyûlés lemondatja a katolikus királyt és IX. Károly személyében aki 1600-tól mint trónörökös uralkodott lutheránust választanak utódul. 1605 A német fejedelemségek között elsõként Hessen-Kassel végrehajtja a lutheranizmusból a kálvinizmusba való átmenetet. (A második reformáció több német fejedelemségben is megindul. A református vallást általában Luther Márton (Eisleben, 1483 Eisleben 1546) A bibliafordító Luther. Id. Lucas Cranach festménye, 1561 Martin Luther egy tehetõs bányász, Hans Luder gyermekeként 1483-ban született a Harz hegységben fekvõ Eisleben városkában. Paraszti sorból származó apja nem sajnálta a pénzt taníttatására. Az alsóbb iskolák elvégzése után az erfurti egyetemre járt, ahol 1505-ben a filozófia magisztere lett. A jogászi pálya helyett azonban, atyja legnagyobb csalódására, belépett a város Ágoston-rendi kolostorába. Szerzetesi éveit a munkában elért sikerek és a belsõ bizonytalanság kísérte végig. 1507-ben pappá szentelték elsõ miséjét azonban alig merte elmondani, méltatlannak érezve magát a feladatra. 1510 1511-ben rendje megbízásából Rómába utazott. Az itt tapasztaltak késõbb jelentõsen hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház intézményével szembefordult. 1512-ben szerezte meg a teológiai doktorátust, és elöljárói utasítására egyetemi elõadásokat tartott Wittenbergben. A tanárság élete végéig a legmeghatározóbb tevékenysége maradt. Óriási munkabírása volt: 1516-ban az egyetemi órái mellett kolostori és plébániai prédikátor, tanulmányi felügyelõ, a kolostor halastavainak ellenõre és jogi ügyvivõ. Gondolkodásának és tanításának kiindulópontja lett Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében található mondata: az igaz ember a hitbõl él. Formálódó teológiai nézeteinek kifejtésére kínálkozó alkalmat jelentett a búcsúcédulák árusítása. (A 12. századtól pénzért árulták a bûnbocsánat elnyerését lehetõvé tevõ búcsúcédulákat, idõvel ez lett a pápaság fõ jövedelemforrása. 1517-ben X. Leó pápa búcsút hirdetett a római Szent Péter-templom újjáépítésére, és az így befolyt összegekbõl õ és Albrecht mainzi érsek részesedett. Közvetlenül ez az esemény háborította fel Luthert.) A népszerûtlen intézményt támadva tudta bizonyítani elgondolásait az Isten kegyelmébõl fakadó hit egyedüli üdvözítõ erejérõl. 1517. október 31-én közzétett 95 tétele egy, a korban teljesen szokványos teológiai vita kiindulópontja lehetett volna, de a vallási-társadalmi feszültségek hatására szikraként mûködött. (Néhány részlet a pontokból: 36.: Bármely keresztény, aki igazi bûnbánatot és töredelmet érez vétkei miatt, a büntetés és tartozás alól teljesen fel van oldva, ebben búcsúcédula nélkül is részesül. ; 37.: Minden igaz keresztény, akár élõ, akár halott, Krisztus és az egyház javainak részese, Isten ezt búcsúlevél nélkül is odaajándékozta nekünk. ; 50.: Mondjuk meg a keresztényeknek, hogy ha a pápa tudná, hogyan zsarolják ki a búcsúhirdetõk a pénzt, a Szent Péter-templomot inkább hamuvá perzselné, semmint hogy a bárányainak húsából és csontjaiból épüljön fel. ) Az egyetemét és politikai tekintélyét a császárral szemben is védelmezõ szász választófejedelem, Bölcs Frigyes kezdettõl fogva Luther mellé állt. Ennek tudatában Luther nyíltan szembeszegült a tanainak visszavonását követelõ pápai legátussal (Augsburg, 1518), a vele vitázó teológusokkal (Lipcse, 1519), majd a pápával (1520) és V. Károly császárral (Worms, 1521). Számos röpiratban fogalmazta meg tanításának lényegi elemeit: a Szentírás-központú, az isteni kegyelem erejét hangsúlyozó és a hitre épülõ vallásosság doktrínáját. A wartburgi menedékben (1521) hozzálátott a Biblia németre fordításához, amely 1534-ben látott napvilágot. Idõközben azonban szembesülnie kellett mindazzal, amit fellépése okozott. 1522-ben visszatért Wittenbergbe, hogy a diákság zavargásait lecsillapítsa; 1525-ben röpiratban ítélte el az uraik ellen fellázadt parasztokat, és szembefordult Erasmusszal is. Az 1520-as évek végére világossá vált: mozgalma nem a régi egyház megújítását eredményezi, és az általa hirdetett keresztény tanítás megvalósulása csak egy új intézményrendszeren belül képzelhetõ el. A várakozások ellenére a pápaság nem omlott össze, sõt a reformáció is több önálló hajtást eredményezett. (A svájci reformátorokkal az ellentétek 1529-re váltak visszafordíthatatlanná.) A német Luther-követõk hitvallását 1530-ban az augsburgi birodalmi gyûlés számára állította össze legközelebbi munkatársa, az iskolaszervezõ Philipp Melanchthon. M. A. 16

(Jehan Cauvin, Noyon, 1509 Genf, 1564) Francia származású svájci reformátor, tudós, a református egyház alapítója. Kiemelkedõ jelentõségû a teológiai és egyházszervezõ munkássága. 1527-tõl Párizsban dialektikát, majd teológiát, 1529-tõl Orleans-ban, 1533-tól Bourges-ban jogot tanult, s görög nyelvi tanulmányokat is folytatott. Eredetileg tudományos pályára készült, de miután megismerkedett Luther tanaival, fõként a teológia érdekelte. 1533-ban a jogi doktorátus megszerzését félbehagyva, Párizsba ment, ahol részt vett a reformáció híveinek összejövetelein. 1533 novemberében távozott Párizsból, feltehetõen mert tartott I. Ferenc francia király protestánsellenességétõl. A lutheranizmussal rokonszenvezõk, köztük Kálvin is, letartóztatásra számíthattak. 1534 októberében Bázelbe utazott. Itt jelent meg 1536-ban nyomtatásban fõ mûve, az Institutio Christianae religionis (A keresztény vallás rendszere), amelyben összefoglalta nézeteit a Bibliáról, Istenrõl, az egyházról, illetve a keresztyén ember mindennapi feladatairól visszatérve az eredeti tanokhoz. 1536-ban átutazóban járt Genfben, ahol a polgárok kérésére az evangéliumi alapelvek szerint hozzákezdett a város életének megújításához. 1537-ben lelkésszé választották. Kálvin 21 cikkelybõl álló hitvallást készített, amelyre Kálvin dolgozószobájában. Rézmetszet, 17. század minden polgárnak fel kellett esküdnie. A Cikkelyek az egyházszervezéshez címû mûvét tarthatjuk a kálvinizmus kezdetének. Egyházfegyelmi szabályzatot dolgozott ki, tiltotta a szerencsejátékokat, a táncot s a kihívó viselkedést. A pompa- és luxusellenesség alkalmanként a reformáció képrombolásaiban is szerepet játszott. (A hitújítók a templomi elmélyülés alatt Isten jelenlétét nem képekben, szobrokban, hanem az Igében és a felebaráti szeretetben keresték.) 1538-ban a genfi polgárság fellépett szigorú rendszerével szemben, ezért Kálvinnak el kellett hagynia a várost. Strassburgban telepedett le 1541-ig, zsoltárokat fordított és megnõsült. Ez idõ alatt részt vett a hagenaui, illetve az V. Károly által szervezett wormsi és regensburgi vallási vitákban. Megismerkedett a német protestantizmus tanaival és képviselõivel. Jó kapcsolatot alakított ki Melanchthonnal, és együtt dolgozták ki az ágostai hitvallás módosított változatát (Confessio augustana variata). Kálvin az 1541 õszén készült Genfi egyházi rendelkezéseiben (Ordonnances Ecclésiastiques) fogalmazta meg egyházfelfogásának alapjait. Számára az egyház nem hierarchiát jelentett és nem is hivatalként fogta fel, miként Luther, hanem az a hely volt, Az Institutio Christianae religionis genfi kiadásának címlapja, 1559 ahol Isten e világi uralma megjelent. A gyülekezetnek ehhez maguk választotta segítõkre volt szükségük. Kálvin bibliai-apostoli alapon négy ilyen rendet nevezett meg, amelyek a kálvinista gyülekezetek zsinati rendszerû felépítésének alapját jelentették. A pásztorok legfontosabb kötelessége, hogy helyesen prédikáljanak, a doktorok kötelessége õrködni a vallási tan tisztasága felett, a presbiterek felügyelik a gyülekezet tagjainak életvitelét, a diakónusok pedig szociális feladatokkal foglalkoznak. Az egyházi fegyelem megteremtése érdekében Kálvin két ellenõrzõ hatóságot állított fel. A lelkészi konferencia a tanítás tisztaságán õrködött, a konzisztórium az egyház erkölcsi rendjét vigyázta. 1559-ben megalapították a genfi akadémiát, ahová egész Európából érkeztek tanulni a teológusok, hogy aztán terjesszék a reformált hitet. Ez évben Párizsban református nemzeti zsinat ült össze, mely elfogadta a Confessio Gallicanát (Francia hitvallás) és az egyház fegyelmi rendtartását (istentisztelet, egyházfegyelem és -szervezet), amelyet Kálvin elvei alapján állítottak össze. A késõbbiekben Anglia, Skócia, Hollandia, Észak-Amerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország megalakuló református egyházai szintén a kálvini hitelvek mentén szervezõdtek meg. F. I. Képrombolás: svájci templom megtisztítása a díszítésektõl, 1524 Kálvin prédikál. Fametszet a Svájci Kódexbõl, 1606 17

fejedelmi döntésre vezetik be és integrálják a tartományi egyház szerkezetébe. Aki nem akarja követni a tartományi fejedelem vallását, szabadon elvándorolhat.) 1607 Herbornban napvilágot lát Szenci (Szenczi) Molnár Albert zsoltároskönyve, a Psalterium Ungaricum. 1608. december 6. II. Mátyás magyar király szentesíti a koronázása elõtt összehívott országgyûlés törvényeit. Az 1. biztosítja a Magyar Királyság rendjeinek szabad vallásgyakorlatát (katolikus, evangélikus, református). A földesúri alattvalók számára a törvény a kegyúri jog elve alapján a földesúr vallásának követését teszi lehetõvé. 1609. április Az Utrechti Unióba tömörült Észak-németalföldi Egyesült Tartományok (Hollandia) elnyerik függetlenségüket, Dél-Németalföld (a mai Belgium) spanyol fennhatóság alatt marad. 1609 II. Rudolf német-római császár és cseh király felséglevele Csehországban biztosítja a teljes vallásszabadságot. 1610. március 28 30. Thurzó György nádor Zsolnára zsinatot hív össze Északnyugat-Magyarország tíz vármegyéje evangélikus lelkészeinek. Kialakítják az esztergomi érsekség területén az önálló, katolikustól független evangélikus egyházszervezetet. Felállítják a bajmóci, bányai és biccsei evangélikus egyházkerületeket, az ezek területén fekvõ magyar és német egyházközségek számára pedig inspectorokat (püspökhelyetteseket) neveznek ki. 1612 Angliában megalakulnak az elsõ baptista közösségek, amelyek a kálvini predestináció-tan elfogadása, illetve el nem fogadása szerint tagozódnak. 1618. május 23. II. Rudolf 1609-es felséglevelének betartását követelõ protestáns cseh rendek képviselõi Thurn gróf vezetésével behatolnak a prágai várba és az ablakból kidobják a két császári helytartót írnokukkal együtt (defenesztráció). Ez a harmincéves háború (1618 1648) kezdete. (Szakaszai: 1618 1624: cseh pfalzi, 1625 1629: dán alsószász, 1630 1635: svéd, 1635 1648: francia svéd.) 1620. május 1. Bethlen Gábor református kollégiumot alapít Gyulafehérvárott (akadémiává fejlesztését az 1622. évi erdélyi országgyûlés is kimondja). A tanintézmény tanárai közül kiemelkednek Martin Opitz (1622 1623), Johann Heinrich Alstedt (1629 1638) és Johann Heinrich Bisterfeld (1630 1655) német tudósok. 1623. szeptember 13. A samarjai református egyházkerület zsinata Komjátiban Samarjai M. János püspök elnöklete alatt elfogadja a Komjáti Kánonoskönyvet, amely a 19. századig szabályozza a református egyházfegyelmet. 1627. május II. Ferdinánd császár cseh királyként kiadott Megújított Országos Rendtartása Csehországot a Habs- Úrvacsora a zürichi Fraumünsterben. Rézmetszet, 17. század kapcsolódott be a genfi egyház dekatolizálásába és az egész mozgalomba is, mint a legtöbb reformátor. Az említett svájci és strassburgi hitújítók nagy része majdnem egy emberöltõvel volt idõsebb Kálvinnál. Legtöbbjük Luther korosztályához tartozott, az 1480 1490-es években születtek, de a fiatalabbak is már a Kálvin genfi fellépését megelõzõ években kezdték hirdetni a megtisztított tanokat. Kérdés tehát máig, hogy második generációs reformátorként Kálvin miként válhatott Genf, szûk két évtized alatt pedig Európa talán legtekintélyesebb vallási megújítójává. A már neves reformátor, utólag, a Zsoltárok könyvéhez 1557-ben írt kommentárja elõszavában élete nagy fordulataként beszélte el Genfbe kerülésének történetét. Eszerint Strassburgba indult, hogy ott folytasson tanulmányokat, miután 1536 nyarán végleg elhagyta Párizst és Franciaországot, menekülve a francia hatalom látóterébõl, amely le akart számolni a vallási megújulással. Az I. Ferenc francia király és V. Károly németrómai császár közötti konfliktus csapatmozgásai azonban veszélyes övezetté tették Lotharingiát. Így csak dél felé kerülve, a Savoyai Hercegségen keresztül vezethetett útja, mígnem Farel föltartóztatta Genfben. Azt az átkot szórta rám, hogy Isten majd megbüntet lustaságomért, és nem lesz zavartalan békém, ha nem segítek neki, amikor pedig igen nagy szükségük van rám. Mélyen megráztak és megindítottak ezek a szavak, annyira, hogy föladtam tervezett utamat. Nem tudjuk, hogy mindez valójában miként történt, az aktív és a kontemplatív élet közötti választás problémája azonban ismert toposz volt a kor humanistái számára. A nyomtatott könyv mint a hitújítás terjesztõje Mirõl volt ismert az ekkor 27 esztendõs, néhány éve már reformátori tanokat követõ Kálvin, és miért tartóztatták Genfben? Elsõsorban a még Franciaországban elkezdett, majd 1536 márciusában Bázelben megjelent latin nyelvû könyvérõl, az Institutio Christianae religionisról (A keresztyén vallás rendszere). Bár számos teológiai tanítás, katekizmus, hitvallás jelent már meg a megelõzõ években Európa vallásújítóinak tollából, ennél alaposabb összefoglalását senki sem adta még a reformátori teológiának. Egy ilyen rendszerezõ elmét láthattak szükségesnek Farelék Genfben, ahol a katolicizmust már elutasították, de még hiányzott az új egyházi rend kiépítése. Az újabb teológiai kutatások hangsúlyt helyeznek Kálvin mintegy négyezer darab elmondott, gyorsírók által leírt prédikációjára, valamint a szisztematikusan végigmagyarázott bibliai könyvekhez írott kommentárjaira is. A reformált vallás hatása, a kálvinizmus európai kialakulása és terjedése azonban jelentõs részben az Institutio kiadástörténetének, a nyomtatott könyv médiumát az evangéliumkövetõ tanok terjesztésében tudatosan használó programok 16. századi mintapéldájának köszönhetõ. Kálvin ugyanis az Institutio késõbbi, nagyrészt genfi kiadásait többször átszerkesztette, javította és bõvítette, mindig figyelembe 18

Könyvnyomda ábrázolása Johann Ludwig Gottfried krónikájában. Frankfurt, 1619 véve a megcélzott olvasóközönséget. 1541-ben anyanyelvére dolgozta át a munkát. A franciául sokszor megjelent könyv, világos stílusával, jelentõs mértékben hozzájárult e nyelv, annak fõképp tudományos, értekezõ regisztere fejlõdéséhez. A nyomdák, kiadók szerepe A genfi nyomdaipar Kálvin érkezését követõen, majd tekintélye növekedésével az 1550-es évektõl kezdve indult hatalmas fejlõdésnek, fõképp a francia nyelvû nyomtatás terén. Néhány év alatt a város vált a frankofón világ, de részben Európa egyik legfontosabb protestáns nyomdai központjává. Ekkoriban kezdte meg ugyanis munkáját Genfben a két kiváló francia könyvnyomtató, Crespin és Estienne, akik Kálvin mûveinek legfontosabb kiadói lettek, hatalmas könyvterjesztési birodalmat kiépítve. Érkezésük azonban csak a kezdete volt a komoly szaktudással és jó nyomdai felszereléssel rendelkezõ francia protestáns nyomdászok Genfbe áramlásának. Ahogy a reformált hitûeket befogadó többi európai nagyvárosban, fõképp Londonban és Emdenben, úgy Genfben sem csak nyomdászok, hanem más kézmûvesek, kereskedõk, értelmiségiek és egyéb munkát keresõk is megjelentek. A nagyrészt francia, valamint angol, skót, itáliai és spanyol menekültek három évtized alatt megduplázták Genf lakosságát, mely így 1560-ra már elérte a 20 ezret. Kálvin a reformáció számára hagyományosan fontos további kiadványtípusok megjelentetésében és terjesztésében is feladatokat vállalt. Felkarolta a francia nyelvû bibliafordítás ügyét, részt vett a gyermekek és hitben járatlanok hitoktatását segítõ katekizmusok kiadásában. Az úgynevezett genfi zsoltárok megjelentetésével és terjesztésével jelentõsen hozzájárult a protestáns gyülekezeti éneklés reformjához. Mindezeken túl istentiszteleti rendtartást szerkesztett a genfi egyház számára. E tényezõk liturgiai reformot eredményeztek. Kálvin ugyanis a prédikációnak az úrvacsorával egyenrangú jelentõséget tulajdonított. Szembefordult azzal az értelmezéssel, hogy minden mise alkalmával meg kellene ismételni Krisztus áldozatát, hiszen az egyszeri és tökéletes volt. Azt vallotta, hogy a hívõknek a Szentlélek titokzatos munkája által lehet a Megváltóval közössége, melynek jele és pecsétje a kenyér és bor, ellentétben a szent jegyekben Krisztus valóságos jelenlétét tanító katolikus és lutheránus felfogással. Egyházfegyelem és hatalom Kálvin Genfbe érkezésétõl kezdve haláláig dolgozott reformátor társaival egy egyházszabályozási rendszeren, amely szigorúan az evangéliumi tanításokon alapul és amelynek betartását a genfi egyházvezetés szabályozná. Az egyházfegyelem általuk elgondolt formája, valamint az a hitvallás, melyre jogállástól függetlenül minden lakosnak fel kellett volna esküdnie, ellenérzést váltott ki a genfiek részérõl. A magisztrátus attól burg Birodalom örökös tartományává nyilvánítja, a rendi gyûlést megfosztja törvényalkotó jogától, és egyedül a katolikus vallást engedélyezi. A protestáns cseh nemesség rekatolizál, vagy elmenekül, birtokaik kétharmada külföldi, fõként német családok kezébe kerül. 1629. március 6. II. Ferdinánd császár a harmincéves háborúban aratott gyõzelmei hatására kiadja az Edictum Restitutionist (visszaállítási rendelet), amely kimondja a passaui szerzõdés (1552) óta protestáns kézre került katolikus birtokok visszaadását, és megengedi az egyházfejedelmeknek a vallási egység viszszaállítását birtokaikon. 1630. június 18 19. Pápán Kanizsai Pálfi János püspök elnökletével a református zsinat elõírja a dunántúli református egyházkerületben a presbitériumok felállítását. 1633. június 6. Az erdélyi református egyházkerület püspökévé választja meg Geleji Katona Istvánt. 16 éves kiemelkedõ egyház-igazgatási tevékenysége alatt a református felekezet a fejedelemség legerõsebb egyházi szervezetévé válik. 1638. július 1. A Désen tartott erdélyi országgyûlés az unitáriusok számára az 1579. évi hitvallásukat teszi kötelezõvé, amely elfogadja Krisztus imádását. A szombatosok ellen perek kezdõdnek, Péchi Simon kancellárt július 14-én börtönbüntetésre és jószágvesztésre ítélik (1639-ben kegyelmet kap.) 1641. október Az észak-írországi Ulsterben katolikus felkelés tör ki, néhány nap alatt több mint ezer protestáns angolt és skótot mészárolnak le. 1646. június 10. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megbízásából Geleji Katona István erdélyi református püspök nemzeti zsinatot hív össze Szatmárnémetiben, amelyen az erdélyi, tiszántúli és tiszáninneni gyülekezetekbõl 110 lelkész vesz részt. A zsinat állást foglal a református ortodoxia jegyében Tolnai Dali János és társai puritánus törekvései ellen, és megfosztja õket hivataluktól. 1647. június 17. III. Ferdinánd magyar király szentesíti az 1646. évi országgyûlés végzéseit. A 6. tc. a protestánsok által követelt 146 templom közül 90 visszaadását rendeli el, a 10. tc. pedig a többi esetben három hónapon belül kötelezi a földesurat telek kijelölésére a protestáns templom és iskola számára. 1648 III. Ferdinánd német-római császár és a birodalmi rendek megkötik a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békét Franciaországgal és Svédországgal. Alattvalóik vallását továbbra is a fejedelmek határozzák meg. A református egyház is az elismert felekezetek közé kerül. MOLNÁR ANTAL 19

Kálvin 1559-ben alapított genfi akadémiája Luther és Kálvin legfontosabb hittételeibõl tartott, hogy hatalma gyengülhet, ha az egyházi vezetés olyan nagy hatású eszközt kap kezébe, mint például az exkommunikáció (az úrvacsorából való kizárás) és más szankciók. A politikai egyensúly szempontjából pedig kockázatosnak vélte az egységteremtési kísérletet felekezeti alapon egy olyan városban, ahol anabaptista és antitrinitárius szimpatizánsok is élnek. Így szembefordultak Kálvin javaslataival, sõt 1538 húsvétján számûzték Kálvint és Farelt a városból. Két és fél évnyi, nagyrészt strassburgi tartózkodás és jelentõs egyházszervezõi és teológiai-írásmagyarázói tapasztalatszerzés után a megváltozott összetételû városi magisztrátus visszahívta Kálvint Genfbe. A reformátor ott folytatta az egyházfegyelem megszervezését, ahol abbahagyta. Az õslakos polgárok jelentõs részének még mindig meglévõ, de immár csökkenõ ellenállásával dacolva továbbra is a teológiailag megalapozott, az egyházi és világi feladatokat jól megkülönböztetõ egyházszervezeti koncepcióját hirdette. A tiszta tanrendszert, a genfi polgárok számára elõírt erkölcsi, életvezetési kritériumok és szabályok fenntartását, a négy gyülekezeti tisztség (pásztor, tanító, presbiter, diakónus) közötti feladatmegosztást, valamint az egyháztanácsnak ezeket felügyelõ és szankcionáló szerepét akarta elfogadtatni a magisztrátussal. Kálvinnak az egyház reformációjából következõ társadalmi és gazdasági megújulással kapcsolatban is voltak javaslatai, például a kamatszedésrõl, A z Ige alapján Luther elsõsorban az ember bensõjét reformálta érintetlenül hagyva a hívek polgári életét, míg Kálvin az egyén egész életét és az egyházat. Kálvinnál a laikusok részvétele az egyház gyülekezeteinek vezetésében felkészítette a polgárokat a közéleti szerepvállalásra. Úrvacsora. Az eucharisztia (avagy úrvacsora, lat. communio) során Jézusnak a kenyérrõl és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. A katolikus egyházban a tridenti zsinat (1563) meghatározása szerint Jézus az eucharisztiában valóságosan és lényegileg is jelen van, amit az átlényegüléssel lehet magyarázni. Luther szintén elfogadta, hogy Krisztus valóságosan jelen van, de azt elutasította, hogy ez átlényegülés formájában történne meg. Kálvin János az Úr testét enni és vérét inni kifejezést metaforának tekintette: aki úrvacsorához járul, az ténylegesen kenyeret és bort vesz magához, és ezzel a szentséggel a hívõ részesül Krisztus áldozatában. Bár Jézus Krisztus nincs valóságosan jelen az úrvacsorában, az mégis több, mint puszta emlékezés Jézus Krisztus áldozatára, mivel a Szentlélek által szellemi kapcsolat jön létre Krisztus és a hívõk között, mintha Krisztus valóban jelen lenne. Kettõs predesztináció. A predesztináció (eleve elrendelés) protestáns felfogása szerint Isten eleve elhatározta minden egyes ember üdvösségre vagy kárhozatra jutását. A katolikus egyház szerint minden ember maga dönti el a sorsát, vívja meg a küzdelmét a hit és a hitetlenség, a bûn és az erények között, bár Isten minden ember sorsát elõre látja. Luther ezzel szemben azt vallotta, hogy az ember megváltása nem függ érdemeitõl, hanem csakis Isten kegyelmétõl. A kérdés Luthernél idõvel háttérbe szorult, míg Kálvin merevebben ragaszkodott a predesztinációhoz. A tan bár paradoxonnak tûnhet nem fatalizmust, hanem erõs világi aktivitást ösztönzött: a hívõ kiválasztottnak tudja magát, s éppen eredményes munkálkodásában szerez nap mint nap bizonyságot saját kiválasztottságáról. F. I. a szegénygondozásról vagy a munkavégzésrõl. A szakirodalomban máig folyik a vita Kálvin zsarnokságáról. Példaként hozzák az exkommunikációkat, Szervét Mihály perét és kivégzését, vagy Bolsec ügyét, aki nem volt hajlandó elfogadni a kettõs predesztináció tanát. Kálvin védelmében pedig azt mondják el, hogy ezekben az ügyekben mindig a város világi vezetése döntött, Kálvin és az egyháztanács véleményét csak kikérték. Kétségtelen azonban, hogy Kálvin és az egyháztanács mégiscsak a lelkek fölötti hatalmat akarta megszerezni persze teológiai alapon, egy Krisztus és az evangélium uralma alatt élõ város és egyház kiépítése céljából. A genfi egyházfelfogás és egyházfegyelem jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy a kálvini eszmerendszer nemzetközi diadalútjára indulhasson. Hiszen azokat a már evangéliumkövetõ emigránsokat, akik a hazájukban tapasztalt üldözések miatt ide menekültek; azokat a peregrinus diákokat, akik az 1559-ben létrehozott akadémiára jöttek tanulni; azokat az olvasókat, akik talán sosem jártak a városban, de kezükbe került valamely genfi kiadvány; azokat az írástudókat, akik leveleztek a kiterjedt európai kapcsolatrendszert kiépítõ Kálvinnal; azokat a fõképp francia protestánsokat, akikhez Genfbõl küldtek lelkészeket mind lenyûgözte a keresztyén városállam, az Új Jeruzsálem rendje. Megfelelõ képzettség, elhivatottság és pozíció esetén pedig egy idõ után maguk is terjeszthették azt az általuk megtapasztalt hitbeli meggyõzõdést, az egyházzal, erkölccsel, politikával, társadalommal és kultúrával kapcsolatos nézetrendszert, amelyet a számos átértelmezés, adaptáció és a Kálvinétól különbözõ nézõpontok beolvadása ellenére is kálvinizmusnak neveztek. FAZAKAS GERGELY TAMÁS Ajánlott irodalom: McGrath, Alister E.: Kálvin. A nyugati kultúra formálódása. Bp., 1996.; Spijker, Willem van t: Kálvin élete és teológiája. Bp., 2003.; Busch, Eberhard: Istenismeret és emberség. Betekintés Kálvin teológiájába. Bp., 2009.; Uõ: Ki volt egykor és ki ma Kálvin? Kálvin-értelmezések az újabb idõben. Confessio, 2009. 1. 16 28.; Kálvin idõszerûsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékérõl és magyarországi hatásáról. Szerk. Fazakas Sándor. Bp., 2009. 20