HEFOP időközi értékelés 2007

Átírás

1 HEFOP időközi értékelés 2007 Végleges verzió július 28. Az adatgyűjtés lezárult június 25-én. Készítette: MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda

2 Végleges verzió július 28. Készítette: MEGAKOM STRATÉGIAI TANÁCSADÓ IRODA Kézy Béla, Komádi Mónika, Szmolinka Zsuzsa SYNOVATE PIACKUTATÓ KFT. Kőris Tamás, Tóth Dávid, Brezovich László, Rabecz Róbert, Hegyi Ágnes Varga Viktor, Dr. Ivády Vilmos, Kerekes Ildikó, Gódor Emőke, Géró Balázs, Szentkatolnay Miklós, Csoba Judit, Ádámné Némety Gabriella Az Értékelés Irányító Csoport tagjai: BARIC ÁDÁM NFÜ HEP IH GERGELYNÉ LENGYEL HAJNALKA STRAPI DANAJKA NOÉMI EÜM FERENCZI ANDREA ESZA KHT. PROBÁLD ANNA SZMM HALASI ISTVÁN OKM NEHÉZ GYŐZŐ OKM TI

3 TARTALOMJEGYZÉK Executive summary...5 Vezetői Összefoglaló Bevezetés A munka háttere Ágazati stratégiák bemutatása A HEFOP bemutatása Az értékelt intézkedések bemutatása Az alkalmazott módszertan bemutatása Az értékelés elméleti kerete, általános megközelítés Az értékelés korlátai Az alkalmazott konkrét módszerek Az értékelés során elvégzett konkrét feladatok és az alkalmazott módszerek A módszertan alkalmazása során szerzett tapasztalatok, javaslatok Az értékelői kérdések megválaszolása Foglalkoztatáspolitikai intézkedések Összefoglaló megállapítások Relevancia Hatásosság Hasznosság és jó gyakorlatok Hatékonyság Fenntarthatóság Horizontális kérdések Tanulságok a tervezés és az intézkedések megvalósítása, végrehajtása kapcsán Az értékelői kérdések megválaszolása Oktatáspolitikai intézkedések Összefoglaló megállapítások Relevancia Hatásosság Hasznosság és jó gyakorlatok Hatékonyság Fenntarthatóság Horizontális kérdések Az értékelői kérdések megválaszolása Egészségpolitikai intézkedések Összefoglaló megállapítások Relevancia MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

4 6.3 Hatásosság Hasznosság és jó gyakorlatok Hatékonyság Fenntarthatóság Az Északkelet-Magyarországi Egészségobszervatórium modellértéke Horizontális kérdések Ajánlások és javaslatok Szakmapolitikai ajánlások Végrehajtással összefüggő javaslatok Egyéb javaslatok Mellékletek (elektronikusan) Táblázatjegyzék Ábrajegyzék MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

5 EXECUTIVE SUMMARY Introduction This document is the executive summary of the evaluation report prepared as a result of the interim evaluation of the Human Resource Development Operational Programme It is primarily aimed at those who would like to familiarise themselves with the key conclusions of the evaluation, but have no time to read the detailed evaluation of individual policy areas (employment, education and health) examined. Reading the executive summary may be useful also for those policy experts who are interested only in one specific policy area, since they can obtain valuable information prior to reviewing the detailed evaluation of the given policy area. The executive summary is split into three main sections. Section one provides an overview of the background of the evaluation and the methodology applied, section two summarises the key conclusions of the evaluation by policy areas, whereas section three presents the summary of the main recommendations made as a result of the evaluation process. Background, methodology In October 2007 the Managing Authority of Human Resource Development Programmes launched an open public procurement procedure for the above mentioned evaluation project. As a result of this procedure, MEGAKOM Development Consultants was selected and contracted on 14 January 2008 to implement the evaluation. The project activities were delivered between February and June, The evaluation covered 7 specific measures of the OP as identified in the tender documentation: Policy area Employment policy OP measure evaluated Preventing and tackling unemployment 2.3 Improving the employability of disadvantaged people, including the roma Improving the access to adult education by the systematic integration of the already existing network of public cultural institutions Education policy Training of educational professionals involved in the education of disadvantaged; development of programmes and methodology to promote inclusive education Development of schools offering tuition predominantly for learners with multiple disadvantages in one-schoolsettlements Health policy Establishment of a Regional Health Centre model institution IT development in health care in the regions lagging behind MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

6 The methodology applied in implementing the project was based upon the requirements and evaluation questions included in the tender documentation. The evaluation questions are grouped according to the following main evaluation criteria (the specific evaluation questions are included in Annex 1.1): Vertical questions Relevance Effectiveness Utility and best practices Efficiency Sustainability Horizontal questions Central appointment process vs. application measures Individual applicants vs. consortia Special regional features Project size Details of the methodology have been presented in the Technical Proposal and the Inception Report, this latter of which has been approved by the Evaluation Steering Committee. The methodology was designed with the target groups of the evaluation and the evaluation questions in mind, and, it was built upon the combination and integrated use of a mix of specific methodological tools. This approach ensured that in responding to the evaluation questions, the experts could rely on information from multiple sources, including both secondary information and data provided by the institutions involved and the applicants, as well as primary information produced as a result of principled research delivered as part of the evaluation. Source of information Secondary Primary Specific methods Review and analysis of existing documents (regulations, policy and strategic documents, programme and application documents, project documents and monitoring reports) Analysis of data from EMIR (SMIS - Single Monitoring Information System) Analysis of data from external information provider Qualitative methods In-depth interviews (policy experts, relevant staffers of the managing authority and the intermediary bodies, indirect beneficiaries) Focus group interviews (applicants, measure 1.1) Quantitative methods Face-to-face interviews (indirect beneficiaries) Computer-aided telephone interview CATI (indirect beneficiaries) In general, the methodology used proved to be effective. However, applying the various methodological tools, the experts faced a number of problems and difficulties, the most crucial one of which definitely worth highlighting here. One of the most important experience of the project was that the collection and organisation of information / data to be used in the course of the evaluation required significantly more time and efforts than it was originally planned, thus reducing the time and resources available for the real task, the analysis and evaluation of information and the identification of key conclusions. This was due to the fact that in most cases the information and data necessary to support the evaluation work are not available in one place, nor are they properly organised and, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

7 are often incomplete. Summary of key conclusions Conclusions regarding the theoretical framework The tender documentation has presented the following theoretical framework as the main driver of the evaluation: A policy is represented by a strategy. The strategy is implemented through programmes. A programme is implemented through measures and interventions. In the end, the implementation of any intervention is supposed to implement the policy objectives. According to the Terms of Reference, one of the key tasks of the evaluation is to examine, whether the selected measures comply with this theoretical framework. In summary, it can be concluded that the strategies properly representing the policy are in place at all three policy areas covered. Though some of these strategies have been completed only after the approval of the HRDOP, it is obvious that the OP is in line with the key objectives of these policy documents. The evaluation has also clearly demonstrated, that based on the information available at this stage the interventions selected are capable of contributing to certain policy objectives in the given policy area. It is important to emphasize, however, that right now it is possible only to forecast that these measures are likely to contribute to the objectives, the fact and level of contribution can only be determined at a later stage, with the help of targeted impact assessments. Employment policy measures The traditional tools of the labour market institutions are simply ineffective in helping the labour market reintegration of various groups of the registered unemployed. Measure of HRDOP has been the first decentralised programme with the objective of supporting the return to the labour market of these people through the use of innovative solutions (services and support) financed from the European Social Fund. Furthermore, the measure has also complemented the limited resources available at the labour centres for such purposes, and it has successfully introduced and disseminated the various practices currently constituting the foundations of the EU s labour market policy and tools. The primary objective of measure 2.3 has been to help the labour market reintegration of people experiencing disadvantages at the labour market. These people have major personal, psicho-social and social disadvantages and require complex development services. This measure was also expected to adapt and mainstream the civil programmes - previously launched and financed by the National Employment Foundation as part of the state employment policy. Unfortunately though, the mechanism of the programme has not facilitated the successful mainstreaming of these programmes, and, consequently, the projects of the various non-governmental organisations supported as part of the measure have mostly remained isolated initiatives. The key objective of measure has been to develop the system of adult training. The basic concept behind this measure has been to provide access to adult training and support services also in small settlements through the involvement of existing local public cultural institutions. In addition, this measure has played a role in improving the financial situation of cultural institutions in smaller settlements. The effectiveness of the measure can primarily be described through the objectives set and MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

8 met by the projects implemented as part of the measure. Most of the projects have aimed at safeguarding jobs, improving employability, extending employment and helping the return of unemployed people to the labour market. Looking at the employment policy measures from the perspective of the strategic objectives, these measures can be considered effective. Based on the various reports reviewed, it can be concluded that the projects supported have met their objectives; they have investigated the needs of their target groups, involved them, designed and implemented training courses helping the unemployed people in obtaining knowledge and qualification. Analysis of project level documents led to the conclusion that the projects completed have successfully met their objectives. The indirect beneficiaries of the programmes considered the supported training opportunity one of the most useful possible assistance in getting a job. The combined support forms (the combination of comprehensive development services, supported training and employment), mentoring suppor, non-traditional training methods and curriculla development were considered the most successful innovative features of the programme. Looking at the efficiency of projects of measure 2.3, it is clear that most of the applicants strived for obtaining the maximum possible grant amount per beneficiaries involved. This can mainly be explained by the financing difficulties most of the applicant organisations face. It is, however, suggests that the efficiency of projects may have deformed in some cases. In the case of measure 1.1 the applicants have calculated with centrally defined amount per beneficiary. In planning the HRDOP, the criterion of sustainability has only been defined in very general terms. Sustainability objectives are not pre-eminently present either in the operational programme, or in the programme complement; and, even if included, they mostly refer to the sustainability of the expected impacts and results, or environmental sustainability as general expectations. As the criterion of sustainability is hard to precisely define with regard to human resource development projects, in most cases easy-to-measure and quantify, cost-based indicators were identified to monitor the fulfilment of sustainability objectives, like for instance the purchase of equipments. Sustaining newly established human capacities, networks and innovations would be clearly desirable, as all these factors made major contributions to the success of the projects; on the other hand, though, prior experience shows that it is fairly costly; future use and adaptation of these solutions in other projects, therefore, (at least in the lack of further support) is doubtful. With regard to the horizontal criteria, the experts found that when planning the measures examined, regional specialities were taken into account in most cases, although part of the projects respond to local specialities, differences in efficiency cannot be identified on a regional basis.. Allocation of funds within measure was made based on the key labour market figures of the regions; in the case of measure 2.3, however, the regional distribution of grant support was determined largely by the number and prior experience of the applicant organisations in the regions, as opposed to the existing needs, and the severity of problems of disadvantaged groups. In the case of measure 3.5.4, the training courses delivered clearly responded to existing local needs and problems. Tackling labour market problems requires integrated approach, the simultaneous implementation of interrelated measures, deep analysis of the training and education needs, as well as of the demand and supply side of the labour market. The measures in question could only partly remedy these complex labourmarket problems. The investigation of the equal opportunity criterion confirms, that these measures were most successful in helping the labour market reintegration of women, and, to a lesser extent, of disabled people. The access to the labour market and training of roma people as a preferred target group raised various difficulties. The most important dilemma was the identification of the target group, mainly as a result of the protection of personality rights; observing these rights also hindered the proper measuring of relevant monitoring indicators. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

9 Consequently, future involvement of roma people in similar programmes requires further methodological fine-tuning. Educational policy measures The measure of the HRDOP was executed as a project of central appointment focusing on institutions, as well as teachers and experts who deal with learners with multiple disadvantages and those in need of special education. The programme provided training opportunities, teaching materials, mentoring services and additional background materials for the above mentioned professionals. In the case of measure the development of schools offering tuition predominantly for learners with multiple disadvantages in one-school-locations took place. The development has focused on in-service teacher training as well as on the infrastructural development necessary for de modernisation of the learning environment. The relevance analysis of both the central programme and the measure-relevant projects selected via an application process shows that their objectives, target groups and executed activities do coincide with the HRDOP and the relevant sectoral strategies. Both measures contribute to the decrease of school failure and drop-out of learners with multiple disadvantages, and support their social integration and the abolishment of ghettos. In the course of the examination of the effectiveness of the measure dealing with educational policy we were investigating whether the projects and the measure have achieved their goals or not. Project owners mostly defined their goals in terms of participating in the training programmes offered by the central programme and of adapting the training results. These goals were overachieved in most cases. In terms of the achievement of the strategic goals, both measures have proved effective. This is mostly verified by the regular project reports rather than by the indicators available. The effectiveness of both measures can be measured objectively once all the indicators are available to evaluate the impacts generated by the executed activities. The activities implemented were considered as significant advances by the immediate beneficiaries of the programmes (both teachers and pupils). The activities have provided them useful assistance in dealing with the serious problems encountered. The impacts of either measure can hardly be assessed in any aspect at this point. Yet, it can be safely stated that the impacts of programme has already stimulated and initiated very important processes related to attitudes, methodologies whose sustaining and development in the framework of the Social Renewal OP and in other areas of educational policies can lead to very positive developments in the execution of integrated education. In the course of the examination of the efficiency of measure 2.1.8, it can be stated that beneficiaries mostly used up all the available funding both with regard to the maximum grant amount as well as the budgetary limit of equipment purchase. This fact is the consequence of the lack of funds that institutions struggle with. In terms of the time frames and the high number of participants these trainings can be considered very efficient, since teacher training targeting those who deal with multiple disadvantaged learners and the Roma can only be effective if real attitude change is stimulated in the teachers. Real attitude change can only be induced through reaching the entire teaching staff and all the relevant stakeholders playing a role in the development of the children. Professional sustainability of the measures predominantly depends on the intentions of the institutions involved, however cooperation with EDUCATIO implementing the central programme is indispensable. Financial sustainability can be ensured by using funds of the Social Renewal OP as well as the operation of other external training institutions. The funds of the Social Renewal OP are especially important in case of activities strongly based on developments already launched in the framework of HRDOP to reform public education not MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

10 linked to one specific institution. The examination of the horizontal aspects proved that this structure i.e. the central programme offering different services for projects owners selected via an application process can be considered very good. In the case of measure the goal of providing preference for regions with multiple disadvantages has been successfully achieved. The regional distribution of the beneficiaries properly reflects the general country-wide distribution of the regions with multiple disadvantages. The size of the central programme (2.1.1) - being a large budget programme has definitely contributed to its adequate concentration, providing substantial resources for the achievement of its goals. Projects implemented in the framework of measure 2.1.8, individually being small size projects, add up to a substantial volume as well..their successful implementation indicates that the measure contributed to the achievement of the goals. Health policy related measures The two health care measures of HRDOP investigated are aimed at implementing innovative projects that, if successfully extended to national level, could highly contribute to meeting the policy objectives. Measure is implemented through a project of central appointment. In the frame of the project a Regional Cardiovascular and Oncology Health Centre was established, operating on interregional level, targeting primarily the population of the two regions in question (North Great Plain and North Hungary); thanks to its advanced infrastructure, however, the Centre has a potential reach covering the entire area of the country. As part of measure 4.4.1, comprehensive IT development, ranging from the purchase of equipment through the establishment of intra-institutional IT system, to the establishment of a system facilitating inter-institutional data transfer, was implemented in altogether 41 health care institutions of 3 target regions. The projects are expected to contribute to improving the quality and optimising the provision of health-care services. The relevance of the interventions has been examined primarily based on document analysis, and it has clearly showed that the objectives of health-care projects are completely in line with the system of objectives of higher level documents and strategies; the objectives had not been modified between programming and project planning. Both measures evaluated have made important contribution to realising the health-care objectives, like shortening patient paths, reducing the number of parallel patient paths, as well as to combating major death causes. Effectiveness: the projects evaluated have not entirely realised their objectives; although all the projects have been successfully completed and the target values of output indicators have been met, (in some cases even), the expected results have not been produced yet, as not all the functions of the networks and systems established are in use. If and when the use of capacities established reaches the expected level, the objectives set are likely to be realised in the long run. The utility of the measures: in the current stage of the project cycle it is impossible to estimate (let alone measure) the extent to which the impacts of the interventions really correspond to the various health-care, economic and social problems to be solved, as the indicators proposed in the logframe matrices of the projects have not been monitored. It is important to note, though, that the interventions established various best practices (operation of health care centres, proper access to patient data, interregional professional cooperation) based on which the long-term benefits can be forecasted. If a detailed impact analysis is done, the range, baseline and target value of the indicators used, as well as the timeframe requires further clarification in advance. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

11 Efficiency can be looked at from two different perspectives: on the one hand, the efficiency of project implementation, on the other hand, the efficiency of the operation of the institutional structure. To measure the efficiency of project implementation as the content and budget of the individual projects (measure 4.4.1) are fairly similar - indicators based on existing statistical data can be established to describe regional differences. The IT systems established in measure will likely to make a major contribution to the cost-effective operation of the institutions in question, primarily through reducing the number of unnecessary diagnostic procedures and treatments, accelerating the inter-institutional accounting and clearing processes, shortening patient paths and reducing paper-based data transfer. The single most important problem with regard to the health-care projects is their long-term sustainability; prior experience clearly demonstrates that even if the facility established from EU funds highly contributes to realising national or EU policy objectives, their additional operational costs cannot be covered from national social security funds. Without raising the performance volume limit, and providing finance to the operation of the established IT systems, the applicants face mounting difficulties not only in meeting the target values of result and impact indicators, but also in simply running the new facilities established, as these facilities however useful they are permanently produce losses. Investigation of the horizontal aspects has drawn our attention to some further important issues, most of them related to implementation. While the project selection procedures applied can be considered appropriate at both measures, there were practical problems with the internal allocation of funds (the volume of funds allocated to the intra-institutional developments significantly exceeded the funds allocated to developing the inter-institutional systems, even though this has not been in line with the original intentions), and also with the operation of consortia (relatively inflexible organisational form without properly clarified responsibilities). Major regional differences were not present, as the policy objective was the same in all the three disadvantaged regions: establishing systems that ensure proper operation both and among the participating institutions. The regional feature of the Health Centre is its scope exceeding regional boundaries. Summary of recommendations Recommendations related to the employment policy measures Policy recommendations: More efficient coordination is needed with other operational programmes; Closer cooperation of the various level institutions is needed during programming; There is a need to create the conditions of a stronger cooperation between public institutions and civil organisations; Regional allocation of funds should be made on the basis of regional employment figures; The continuous funding of projects delivering useful, long-term results needs to be ensured; The establishment and continuous operation of a single registry of indirect beneficiaries of all employment projects is recommended; this registry should be able to monitor the number of project-dependents, as well as the number of those successfully returning to the active labour market; The indicators of the measures need to be clearly defined; MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

12 The measures should be concentrated on activities and services that cannot be implemented on a commercial basis; Innovative projects and those responding to local problems should be promoted and preferred; The professional environment needs to be prepared in order to facilitate efficient project implementation; Implementation related recommendations: Reporting requirements of applicants should be simplified; Relevant procedures and regulations should be in place already at the launch of the programmes; The reports submitted by the intermediary body to the managing authority should contain more technical, project-related information; Recommendations related to the education policy measures Policy recommendations It is recommended that the elaboration any training programme to be accredited should be preceded by thorough analysis and training needs assessment; The launch of heterogeneous training groups (certainly with relevant curricula) should be considered; A thorough need assessment, tailored to the target group is needed, together with the design of targeted motivation system; Delivery of immediate impact assessments would be needed; A more intense cooperation of programme designers and trainers is recommended in the development phase; Coordinated timing of projects of central appointment and related projects selected through an application procedure is needed to maximise impacts; The delivery of impact assessments is recommended during the ex-post evaluations; Implementation related recommendations: In order to accelerate payments, steps should be taken to improve the efficiency of financial control; Stronger commitment of target groups to be involved in the projects should be required (for instance through consortium agreements); In the case of projects under 20 million HUF the use of normative project selection procedure is recommended; Recommendations related to the health-care policy measures Policy recommendations It is essential to find a solution as early as in the planning stage for the financial sustainability of the facilities established from grant support; to ensure that, a much stronger coordination of development policy and the health-care financing system needs to ensured. The national level adaptation of the positive results of innovative measures needs to MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

13 be promoted and accelerated; Raising the awareness of the potential users with regard to the benefits offered by the newly established IT systems, as well as the promotion of the wider use of these systems is recommended; Development alternatives should be identified and properly assessed in the programme planning stage; In the case of measures where the number of potential applicants is limited, a more active involvement of the potential applicants in the technical preparation process is recommended; Establishment of consortia should only be required when that is really needed; if, however, the setting up of consortia is justified, strict requirements need to be in place to ensure the establishment of real consortia; In order to support the monitoring process and future evaluations, as well as impact assessments, the delivery of a survey based on face-to-face patient interviews is recommended in the institutions involved in the IT development. This should be done at the time when the benefits of the new system can already been perceived also by the patients; The identification and consistent measuring of a small number of objective indicators would be needed to facilitate the precise and detailed impact analysis and the investigation of the efficiency of development projects; Implementation related recommendations Frequent change of the contact person at the institutions implementing the measures should be avoided, if possible; In addition to IT references, experience in the implementation of such projects in health care should also be required when selecting a contractor for delivering any health-care related IT development project; Large-scale development projects of this nature require significant project management capacity; the eligibility of project management costs would be a major help to the applicants in successfully implementing their projects. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

14 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Bevezetés Jelen dokumentum a HEFOP időközi értékelés 2007 című értékelési projekt részeként elkészített értékelő jelentés vezetői összefoglalója. Azok számára készült, akik szeretnék megismerni az értékelés legfontosabb következtetéseit és az értékelők javaslatait, azonban nincs idejük elolvasni az egyes szakpolitikai területekre (foglalkoztatáspolitika, oktatáspolitika, egészségügy) vonatkozó részletes értékeléseket. Azoknak is hasznos lehet a vezetői összefoglaló áttekintése, akiket csak egy-egy szakpolitikai terület értékelése érdekel az összefoglaló tartalmának megismerése értékes információkat nyújthat az adott szakpolitikai értékelés elolvasását megelőzően. A vezetői összefoglaló három fő részre tagolódik. Az első rész a munka hátteréről és az alkalmazott módszertanról nyújt átfogó képet, a második rész szakmapolitikánkénti bontásban ismerteti az értékelés legfontosabb megállapításait, a harmadik pedig az értékelés alapján megfogalmazható javaslatokat foglalja össze. Háttér, módszertan A Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága (HEP IH) októberében hirdetett nyílt közbeszerzési eljárást az értékelési projekt tárgyában, melynek eredményeként a nyertes ajánlattevő MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Irodával kötött szerződést január 14-én. Az értékelési feladatok elvégzésére február és június között került sor. Az elvégzett értékelési munka a HEFOP ajánlati dokumentációban meghatározott konkrét intézkedéseire terjedt ki: Szakpolitikai terület Foglalkoztatáspolitika Értékelt HEFOP intézkedés A munkanélküliség megelőzése és kezelése 2.3 Hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása A felnőttképzés hozzáférésének javítása a rendelkezésre álló közművelődési intézményrendszer rendszerszerű bevonásával Oktatáspolitika Hátrányos helyzetűek oktatásban érintett szakemberek képzése; az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztése Egyiskolás települések többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskoláinak fejlesztése Egészségügy Regionális Egészségcentrum modell-intézmény létrehozása Egészségügyi információ-technológiafejlesztés az elmaradott régiókban MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

15 A munka elvégzése során alkalmazott szakmai módszertan alapját az ajánlati dokumentációban megfogalmazott elvárások és konkrét értékelési kérdések jelentették. Ez utóbbiak az alábbi fő csoportokba sorolhatók (a konkrét értékelési kérdéseket az 1.1 számú mellékelt tartalmazza). Vertikális kérdések relevancia hatásosság hasznosság és jó gyakorlatok hatékonyság fenntarthatóság Horizontális kérdések központi program vagy pályázatos projekt önálló kedvezményezettek vagy konzorciumok területi jellegzetességek projektméret A módszertan részletei a szakmai ajánlat, majd pedig az Értékelés Irányító Csoport által elfogatott Projektindító Jelentés kerültek kidolgozásra. A szakmai módszertan több különböző módszertani eszköz kombinálására, integrált alkalmazására épített annak érdekében, hogy az értékelési kérdések megválaszolása több forrásból származó információkra támaszkodhasson. A célcsoportok és megválaszolandó kérdések alapján kialakított módszertan egyaránt épített szekunder, az intézményrendszer és kedvezményezettek által szolgáltatott adatokra, illetve jelen projekt keretében elvégzett kutatásokból származó primer információkra. Információforrások jellege Szekunder Konkrét módszerek Dokumentumelemzés (jogszabályok, szakpolitikai és stratégiai dokumentumok, program és pályázati dokumentumok, projekt dokumentumok és monitoring jelentések) EMIR adatok elemzése Külső szolgáltató által biztosított adatok elemzése Primer Kvalitatív módszerek Személyes mélyinterjúk (szakpolitikai szereplők, IH és KSZ munkatársak, közvetett hatások haszonélvezői) Fókuszcsoportos interjúk (projektgazdák, intézkedés) Kvantitatív módszerek Kérdőíves személyes megkérdezés (közvetett hatások haszonélvezői) Számítógéppel támogatott telefonos interjú (közvetett hatások haszonélvezői) A kialakított módszertan összességében eredményesnek bizonyult, azonban alkalmazása során a szakértők számos problémával, nehézséggel is szembesültek, melyek közül egyet mindenképpen célszerű kiemelni. Az értékelés egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a szakértőknek a tervezettnél jóval több időt és nagyobb energiát kellett az értékelés során felhasználandó különböző információk és adatok biztosításának megszervezésére, összegyűjtésére és rendszerezésére fordítani, ami nyilván csökkentette az adatok és információk elemzésére, értékelésére, következtetések MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

16 megfogalmazására fordítható időt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az értékelői munkát megalapozni hivatott adatok a legtöbb esetben nem egy helyen állnak rendelkezésre, nem megfelelően rendszerezetten és gyakran hiányosak. Legfontosabb megállapítások összefoglalása Az elméleti kerettel kapcsolatos megállapítások Az ajánlati dokumentációban az értékelési munka fő vezérlőjeként került megfogalmazásra az alábbi elméleti keret: A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja A felhívás alapján az értékelés egyik kiemelt feladata annak vizsgálata, hogy a kiválasztott intézkedések megfelelnek-e ennek az elméleti keretnek. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált szakpolitikai területek esetében rendelkezésre állnak azok a stratégiai dokumentumok, amelyek megfelelően leképezik az adott szakpolitikát. Noha bizonyos stratégiai dokumentumok később kerültek kidolgozásra, mint maga a HEFOP, elmondható, hogy az OP összhangban áll ezekkel a stratégiákkal. Az is megállapítható mindhárom vizsgált szakpolitikai terület esetében, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a kiválasztott beavatkozások alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak bizonyos szakpolitikai célok teljesüléséhez. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg csak előrejelezni, valószínűsíteni lehet a hozzájárulást, a tényleges hozzájárulás mértékét csak későbbi időpontban elvégzett célzott hatásvizsgálatok segítségével lehet megállapítani. Foglalkoztatáspolitikai intézkedések A HEFOP-on belül az es intézkedés volt az első decentralizált program, amely azt a célt tűzte ki, hogy a regisztrált munkanélküliek közül azoknál, akiknél a munkaügyi szervezet a hagyományos eszközeivel nem tud eredményt elérni, ott az ESZA források segítségével újszerű megoldások (szolgáltatások, támogatások) alkalmazásával segítse elő a munkaerő-piaci (re)integrációt. Az intézkedés alkalmas volt arra is, hogy kiegészítse a Munkaügyi Központok szűk forrásait, ezzel együtt új módszertanként vezette be és terjesztette el azokat a gyakorlatokat, amelyek az EU-ban a munkaerő-piaci politika és eszközrendszer alapjait jelentik. A 2.3 intézkedés elsődleges célja a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetű, személyi, pszichoszociális és társadalmi hátrányai miatt komplex fejlesztő szolgáltatásokat igénylő emberek munkaerő-piaci integrációjának segítése volt. Az intézkedéssel szemben az egyik fontos elvárás az volt, hogy vegye át és adaptálja a - korábban az OFA által indított és finanszírozott civil programokat az állami foglalkoztatáspolitikába. A program mechanizmusa azonban a szakpolitikába integrálást sajnos nem tette lehetővé, melynek következtében a civil szervezetek intézkedés keretében támogatott projektjei elszigetelt kezdeményezésekként jelentek csak meg. A es intézkedés alapvető célkitűzése a felnőttképzés rendszerének fejlesztése volt. Az intézkedés alapkoncepciója az volt, hogy a közművelődési intézmények bevonásával a kistelepüléseken is elérhetővé váljon a munkaerő-piaci foglalkoztatást elősegítő felnőttképzés és a tanulást segítő szolgáltatások köre. Mindezeken túlmenően az intézkedés szerepet kapott az ellehetetlenülő kistelepülési kulturális intézmények finanszírozási helyzetének javításában is. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

17 Az intézkedések hatásosságát, az azok keretén belül megvalósított projektek által kitűzött és elért célokkal lehet leginkább jellemezni. A projektek célja jellemzően a munkahelyek megtartása, a foglalkoztathatóság javítása, a foglalkoztatás bővítése, az elhelyezkedési képesség fejlesztése, valamint a munkaerő-piacra való integráció. A stratégiai szintű célok oldaláról közelítve hatásosnak, eredményesnek mondhatóak a foglalkoztatáspolitikai intézkedések. A beszámolók alapján a támogatott projektek teljesítették kitűzött céljaikat, bevonták az érintetteket, felmérték szükségleteiket, képzéseket dolgoztak ki, vagy szerveztek számukra - amely által tudáshoz, szakmához jutottak. A projektszintű dokumentumok elemzése alapján megállapítható, hogy a lezárult projekteknek is sikerült elérniük saját kitűzött céljaikat. A programok közvetett haszonélvezői kiemelkedően pozitívan értékelték a támogatott képzési lehetőséget, mint az egyik leghasznosabb segítséget az elhelyezkedéshez. A legsikeresebb innovatív elemeknek a kombinált támogatási formákat (komplex fejlesztő szolgáltatások, képzés, foglalkoztatás hármas kombináció); a mentori szolgáltatást; a hagyományos iskolai oktatástól eltérő oktatási lehetőséget és a tananyagfejlesztést tartották. A projektek hatékonyságát elemezve a 2.3-as intézkedés projektjeinél megállapítható, hogy a projektgazdák célja elsősorban a létszámhoz rendelhető maximális támogatási összeg kihasználása volt. Ez főként az intézmények, szervezetek forráshiányával magyarázható, ami gyakorlatilag azt is feltételezi, hogy a hatékonyság kritériuma ebből a szempontból egy jelentős deformációs lehetőségnek volt kitéve. Az 1.1 intézkedés projektjeiben központilag meghatározott egy főre eső fajlagos költségekkel terveztek a projektgazdák. A HEFOP tervezésekor a fenntarthatóság kritériuma nem, illetve csak nagyon általánosan került megfogalmazásra. Az operatív programban és a Program Kiegészítő Dokumentumban a fenntarthatósági célkitűzések nagyon mérsékelten jelennek meg; az intézkedések keretében megvalósuló várható hatások, a lehetséges katalizáló hatások, valamint a létrejövő eredmények fenntarthatóságára, mint elvárásra irányulnak. A fenntarthatóság kritériuma a humán projekteknél elég nehezen definiálható; emiatt a kritérium teljesülésére elsősorban olyan számszerűsíthető kötelezettségeket határoztak meg, ami költség szempontból is konkrétabban nyomon követhető, mint például az eszközbeszerzések. A humán kapacitások, kapcsolatrendszer és szellemi fejlesztések fenntartása kívánatos, sok projekt esetében igen jó színvonalon járultak hozzá a sikerességhez; ugyanakkor ezek igen költségigényesek is a tapasztalat alapján azonban megállapítható, hogy az ezen a területen elért eredmények további felhasználásához, más projektekbe való adaptálásához további támogatások hiányában nincs reális esély. A horizontális szempontok vizsgálatakor arra jutottak a szakértők, hogy az intézkedések igyekeztek a területi sajátosságokat is figyelembe venni, a projektek egy része reagált a helyi sajátosságokra, de hatékonyságbeli különbségek területi alapon nem állapíthatóak meg. A források elosztásánál az es intézkedésnél a munkaerő-piaci mutatók alapján történt, viszont a 2.3-as intézkedés esetén oda jutott több támogatás, ahol több és tapasztaltabb pályázó működött (nem pedig az volt a forráselosztás elve, hogy hol van a legnagyobb szükség a hátrányos helyzetűek fejlesztésére); a es intézkedésnél pedig megállapítható, hogy a képzések a helyi sajátosságokhoz, igényekhez alkalmazkodtak. A munkaerő-piac problémái sokkal összetettebb, több, párhuzamosan futó intézkedés megjelenését, az oktatás, képzés és munkaerő-piac kereslet-kínálati oldalának mélyebb elemzését feltételezi, az intézkedések ezen problémák megoldására csak részben találtak gyógyírt. Az esélyegyenlőség kritériumának vizsgálata azt erősíti meg, hogy leginkább a nők, kis mértékben a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrációját sikerült elősegíteni; a romák, mint kiemelten segítendő célcsoport munkához való hozzáférése, képzése számos problémát vetett fel többek között a legnagyobb dilemma a definíció, a célcsoport beazonosítása volt, amelynek elsősorban személyiségi jogi aggályai miatt, nem is vált mérhetővé annak indikátorszintű megjelenése. Így ezen célcsoport projektekbe való bevonása további módszertani finomítást igényel. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

18 Oktatáspolitikai intézkedések A HEFOP es intézkedése egy központi program keretében került lebonyolításra, melynek keretében hátrányos helyzetű diákok, valamint a sajátos nevelésű igényű tanulók oktatásában érintett szakemberek és intézmények részére az integrált oktatás bevezetését, fejlesztését segítő képzéseket, tananyagokat, mentori szolgáltatást, illetve egyéb szakmaimódszertani háttéranyagokat szolgáltattak. A as intézkedés esetében olyan egyiskolás települések iskoláinak fejlesztése történt, ahol többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulók tanulnak. A fejlesztés a pedagógusok képzésével és a tanulói környezet modernizációjához szükséges infrastrukturális feltételek biztosításával történt. A központi program és a vizsgált pályázatos projektek relevanciavizsgálata azt mutatja, hogy mind célrendszerükben, mind az azonosított célcsoportjukban és a végrehajtott tevékenységeikben illeszkednek a HEFOP és az ágazati stratégiák célrendszeréhez. Mindét intézkedés hozzájárul a hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának csökkentéséhez, társadalmi integrációjuk javításához és a szegregátumok megszüntetéséhez. Az oktatáspolitikai intézkedések hatásosságának vizsgálatánál elsősorban arra kerestük a választ, hogy sikerült-e a projekteknek és az intézkedéseknek elérniük a kitűzött céljaikat. A projektgazdák többnyire a központi program által kínált képzéseken való részvételt és a képzési eredmények megfelelő adaptációját tűzték ki célul, melyet rendszerint túlteljesítettek. A stratégiai célok elérésében mindkét intézkedés igen hatásosnak bizonyult, melyet a rendelkezése álló indikátorokkal kevésbé, a beszámolók azonban javarészt alátámasztanak. Mindkét intézkedés hatásosságát akkor lehetséges majd objektíven megítélni, ha már indikátorokkal mérni lehet a tevékenységek által generált hatásokat. A programok közvetett haszonélvezői (tanárok és diákok egyaránt) meglehetősen nagy lépésnek ítélték az iskoláiban végrehajtott tevékenységeket, melyek nagyon hasznos segítséget nyújtottak számukra igen komoly problémáik kezelésében. Annak ellenére, hogy a hatások mérése jelen pillanatban kétséges, kijelenthető, hogy a program hatásmechanizmusai megmozdították az állóvizet, és beindítottak olyan módszertani és szemléletváltozásbeli folyamatokat, amelyek hatékony továbbvitele és fenntartása elsősorban a TÁMOP támogatási rendszerében, valamint az oktatáspolitika egyéb szinterein elvezethetnek a széles körben érezhető pozitív hatásokhoz az integrált nevelés gyakorlati megvalósulásában. A as intézkedés projektjeinek hatékonyságát vizsgálva megállapítható, hogy a kedvezményezettek többnyire kihasználták a maximálisan igénybe vehető keretet mind a támogatás maximumára, mind a vásárolható eszközbeszerzés felső korlátjára nézve, mely lépés főként az intézmények forráshiányára vezethető vissza. Szakmailag igen hatékonynak ítélhető a pedagógusok ilyen formában történő képzése, mind a képzések időtartamát, mind a magas résztvevői létszámot tekintve, hiszen a halmozottan hátrányos helyzetű és roma gyermekek lemorzsolódásának csökkentésére irányuló tanárképzés akkor tekinthető leghatékonyabbnak, ha valós attitűdváltást ér el a pedagógusokban, az attitűdváltás pedig kizárólag az egész tanári kar és a gyermekek fejlődésében érintett valamennyi személy együttes mozgósításával érhet célt. Az intézkedések fenntarthatósága szakmai oldalról elsősorban az adott intézmény szándékaitól függ, ugyanakkor a központi projektet lebonyolító Educatio Kht. közreműködése elengedhetetlen. Pénzügyi oldalról egyrészt a TÁMOP forrásai, másrészt külső képző szervezetek működése biztosíthatja a továbbélést. Ahol nem kötődik a tevékenység konkrét oktatási intézményhez, a TÁMOP szerepe a szakmai folytonosságban, az eredmények felhasználásában is fontos. A horizontális szempontok vizsgálatánál megállapították a szakértők, hogy a végrehajtás MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

19 szerkezete, mely szerint egy központi program által nyújtott szolgáltatásokat pályázatos úton kiválasztott kedvezményezettek vehetnek igénybe, igen jónak ítélhető. A as pályázati kiírás szempontjait vagyis a hátrányos helyzetű térségek előnyben részesítésére való törekvést sikerült elérni. A kedvezményezettek területi megoszlása jól mutatja be a hátrányos helyzetű térségek országos általános megoszlását. A központi programnál, mivel koncentrált, nagy költségvetésű programról van szó, a projekt mérete feltétlenül a sikeresség irányába mutat, hiszen jelentős forrás állt rendelkezésre a célok megvalósításának érdekében. A as pályázati kiírás során megvalósult, egyenként alacsony összegű projektek mérete együttesen már igen nagy volument képvisel, sikerességének általános volta mindenképpen azt támasztja alá, hogy az intézkedés hozzájárult a célok hatékony eléréséhez. Egészségügyi intézkedések A HEFOP vizsgált két egészségügyi intézkedése olyan modellértékű fejlesztések megvalósítására irányult, amelyek országos szintű adaptációjával hozzájárulnak a szakpolitikai célok eléréséhez. A központi projekt keretében egy interregionális szinten működő Kardiovaszkuláris és Onkológiai Komplex Regionális Egészségcentrumot hoztak létre, amelynek elsődleges célcsoportja a két érintett régió (Észak-Alföld és Észak-Magyarország) lakossága, de a nemzetközi szinten is kiemelkedő infrastrukturális felszereltségnek köszönhetően hatóköre az ország teljes területére kiterjed. A intézkedés keretében 3 régió összesen 41 egészségügyi intézményében valósult meg átfogó informatikai fejlesztés az eszközök beszerzésétől kezdve az intézményen belüli informatikai rendszer kiépítésén át az intézmények közötti adatforgalmat lehetővé tevő rendszer létrehozásáig, ami hozzájárul az egészségügyi ellátás szervezésének optimalizálásához és minőségének javításához. Az elsősorban dokumentumelemzésre épülő relevancia vizsgálata azt mutatja, hogy az egészségügyi projektek célkitűzései minden esetben illeszkednek a magasabb szintű dokumentumok és stratégiák ágazati célrendszeréhez, a célok módosulása a programtervezéstől kezdve a projektek tervezéséig gyakorlatilag nem történt meg. Mindkét intézkedés hozzájárul az elmúlt időszakban folyamatosan kiemelt helyen szerepelő egészségügyi célok eléréséhez: a betegutak rövidüléséhez, a párhuzamos betegutak számának csökkentéséhez, valamint a vezető halálokok elleni integrált küzdelemhez. A hatásosság, azaz az egyes projektek célkitűzéseinek elérése nem minden esetben maradéktalan: a projektek fizikai megvalósítása és lezárása megtörtént, azaz az output indikátorok teljesültek, több esetben túlteljesültek, azonban az eredmények még nem követhetők nyomon, mivel a kiépült rendszerek használata egyelőre nem teljes körű. Amennyiben azonban a létrehozott kapacitások kihasználtsága eléri az elvárt szintet, a kitűzött célok hosszú távon megvalósulhatnak. A hasznosság, azaz a projektek befolyása a különböző egészségügyi, gazdasági és társadalmi folyamatokra, a projektciklus jelenlegi fázisában nem becsülhető meg és nem számszerűsíthető, ugyanis a logikai keretmátrix erre vonatkozó mutatószámainak mérése nem valósult meg. A beavatkozások azonban számos olyan jó gyakorlattal szolgálnak (pl. centrumszerű működés, betegadatok elérhetősége, régióközi szakmai együttműködés), amelyek alapján a hosszú távú hasznok előre jelezhetők, a részletes hatáselemzéshez azonban pontosítani kell a vizsgálandó indikátorok körét, kiindulási és célértékét, valamint a teljesítés határidejét. A hatékonyság két értelmezésben jelenik meg, egyrészt a projektmegvalósítás, másrészt az intézményrendszer működése szempontjából. Az előbbire vonatkozóan mivel a projektek költségvetése és tartalma alapvetően hasonló statisztikai adatok felhasználásával lehet MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

20 fajlagos mutatókat képezni, amelyek alapján kirajzolódnak a regionális eltérések. Az egészségügyi intézményrendszer költséghatékony üzemeltetéséhez a intézkedés keretében létrehozott informatikai rendszerek nagymértékben hozzá fognak járulni többek között a felesleges diagnosztikai és kezelési eljárások számának csökkentésével, az intézmények közötti elszámolások felgyorsításával, a betegutak rövidítésével és a papíralapú adattovábbítás visszaszorulásával. Az egészségügyi projektekkel kapcsolatosan a legnagyobb probléma a fenntarthatóság, ugyanis a tapasztalatok szerint az egészségügyi fejlesztésekhez akkor sem csatlakozik működtetési finanszírozás, ha azok egyértelműen a hazai és az európai uniós ágazati célok elérését szolgálják. A teljesítményvolumen-korlát emelése, illetve a létrehozott informatikai rendszerek finanszírozása nélkül a kedvezményezettek számára azonban nemcsak az eredmény- és hatásindikátorok elérése, hanem a létrehozott kapacitások üzemeltetése is nehézséget okoz, ugyanis azok egyelőre folyamatosan veszteséget termelnek. A horizontális kérdések néhány további fontos témára hívják fel a figyelmet elsősorban a végrehajtás szempontjából. Míg a projektkiválasztáshoz kapcsolódó eljárásrend mindkét intézkedés esetében megfelelőnek ítélhető, addig az informatikai fejlesztés esetében gyakorlati problémák mutatkoztak egyrészt a források koncentrációja (az intézményközi fejlesztés volumenét tekintve háttérbe szorult az egyedi intézményi fejlesztésekhez képest), másrészt a konzorciumi együttműködés tekintetében (viszonylag rugalmatlan szervezet nem tisztázott felelősségi körökkel). Területi jellegzetességek alapvetően nem jellemzőek, mivel a szakpolitikai szándék mindhárom hátrányos helyzetű régióban ugyanaz volt: a résztvevő intézmények mindegyike közel azonos színvonalon tudja működtetni az intézményen belüli és az intézményközi rendszert. Az Egészségcentrum területisége az intézmény régióhatárokon átnyúló hatókörében nyilvánul meg. Ajánlások, javaslatok összefoglalása A foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel kapcsolatos ajánlások Szakmapolitikai ajánlások: Hatékonyabb egyeztetés szükséges más Operatív Programokkal; A tervezés során szorosabb együttműködés célszerű az intézményrendszer különböző szintjén lévő szervezetek között; Határozott együttműködés feltételeit kellene megteremteni az állami intézményrendszer és a civilszervezetek között; A forrásokat regionálisan, foglalkoztatási adatokra alapozva kellene felosztani; Biztosítani kellene a valóban hasznos, hosszú távú eredményeket elérő projektek folyamatos finanszírozását; Javasolt kialakítani és fenntartani egy egységes nyilvántartási rendszert a projektekben résztvevő célcsoporttagokról; A nyilvántartási rendszer kiépítésénél arra törekedni, hogy mekkora a projektfüggők, a visszatérők aránya, hány új munkakeresőt sikerült az aktív munkaerő-piacra visszajuttatni; Az intézkedések indikátorait egyértelműen definiálni szükséges; Az intézkedések céljai között preferálni javasolt azokat a megoldásokat, amelyek szabadpiaci alapon nem teljesíthetők; Javasolt ösztönözni az innovatív és a helyi problémákra reagáló projekteket; MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

21 Fel kell készíteni a szakmai környezetet a hatékony projektmegvalósítás érdekében. Végrehajtással összefüggő javaslatok: A projektek beszámoltatási kötelezettségét javasolt egyszerűsíteni; A programokhoz tartozó eljárásrendek, szabályozások álljanak rendelkezésre a program indulásakor; Az Irányító Hatóság és a Közreműködő Szervezet közötti beszámoltatási kötelezettség tartalmazzon több szakmai, konkrétan a projektekre vonatkozó információt. Az oktatáspolitikai intézkedésekkel kapcsolatos ajánlások Szakmapolitikai ajánlások Javasolt, hogy az akkreditálandó képzési program kidolgozását a jövőben alapos helyzetfeltárás és képzési igényfelmérés előzze meg; Megfontolásra ajánljuk a heterogén képzési csoportok indítását, értelemszerűen hozzájuk illesztett tematikával; Nélkülözhetetlen egy alapos, célcsoportra szabott igényfelmérés lebonyolítása, célcsoportra szabott motivációs eszközök kidolgozásával; Beválásvizsgálatok lefolytatása; Javasolt a programfejlesztők és az oktatók intenzívebb együttműködése a fejlesztési szakaszban; A központi és pályázatos úton is megvalósuló fejlesztések ütemezésének összehangolása a hatásnövelés maximális biztosításával; Az utólagos értékelések során részletes hatásvizsgálat lebonyolítása javasolt. Végrehajtással összefüggő javaslatok: A kifizetések gyorsítása érdekében kiemelt intézkedések megtételére volna szükség a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozóan; A konkrétan bevonandó célcsoportok projekt iránti elkötelezettségét határozottabban kellene kérni (pl. konzorciális partnerség keretében); 20 millió forintos projektméret alatt a normatív kiválasztási eljárás alkalmazása javasolt. Az egészségügyi intézkedésekkel kapcsolatos ajánlások Szakmapolitikai ajánlások: A támogatási forrásból létrehozott egészségügyi kapacitások fenntartásának finanszírozására már a tervezési szakaszban reális megoldást kell találni; a fejlesztések és az egészségügyi finanszírozási rendszer erőteljesebb összehangolása elengedhetetlen; Az innovatív intézkedések pozitív eredményeinek hazai adaptációját célszerű elősegíteni és felgyorsítani; Az informatikai fejlesztések esetében elengedhetetlen a kiépített rendszer lehetőségeinek kommunikációval történő szélesebb körű megismertetése, használatának ösztönzése; MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

22 A programtervezés folyamán célszerű fejlesztési alternatívákat kijelölni és vizsgálni; Azokban az esetében, ahol viszonylag korlátozott pályázói kör jellemző, ajánlott a potenciális kedvezményezetteket nagyobb mértékben bevonni a szakmai előkészítésbe; Jobban át kell gondolni a pályázatok konzorciális megvalósításának szükségességét, és amennyiben indokolt a konzorciális megvalósítás, valós konzorciumok létrejöttét szükséges előírni és ösztönözni; A monitoring és a nyomon követés érdekében célszerű egy széleskörű, gondos mintavételre alapozott személyes kérdőíves felmérést készíteni az informatikai fejlesztések által érintett intézményekben akkor, amikor a hatások már a betegek körében is valóban érzékelhetőek; Szükséges néhány olyan jól objektivizálható paramétert indikátort meghatározni és következetesen mérni, amelyek lehetővé teszik a pontos és részletes hatáselemzést, valamint a fejlesztések hatékonyságának mérését. Végrehajtással összefüggő javaslatok: Nagyobb mértékű állandóságot szükséges biztosítani az intézményrendszer projektgazdákkal kapcsolatot tartó munkatársainak személyében; Az egészségügyi informatikai fejlesztések végrehajtása során a kivitelező kiválasztásánál az informatikai tapasztalatok mellett az ágazati (egészségügyi) egészségügyi tapasztalatok megkövetelése is elengedhetetlen; Az ilyen típusú nagy projektek jelentős projekt menedzsment kapacitásokat igényelnek; a projektmenedzsment költségeinek elszámolhatósága nagy segítséget jelentene a projektgazdák számára. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

23 1 BEVEZETÉS Jelen dokumentum a HEFOP időközi értékelés 2007 című értékelési projekt részeként elkészített értékelési jelentés végleges változata, mely részletesen mutatja be az értékelési munka legfőbb megállapításait, az azok alapján megfogalmazható következtetéseket és konkrét javaslatokat. A Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága (továbbiakban: HEP IH vagy Megbízó) 2007 októberében hirdetett nyílt közbeszerzési eljárást az értékelési projekt tárgyában, melynek eredményeként a nyertes ajánlattevő MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Irodával kötött szerződést január 14-én. A jelentés alapjául szolgáló értékelési munkát ennek megfelelően a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda koordinálta, azonban mind az értékelési feladatok elvégzése, mind pedig magának a jelentésnek az elkészítése számos szereplő összehangolt munkáját követelte meg: Az Értékelés Irányító Csoport (ÉICS) volt az értékelési projekt irányító és döntéshozó szerve, amely megvitatta és elfogadta az alkalmazott szakmai módszertant, valamint a munka elvégzése során előállított outputokat. Az ÉICS tagjai a Megbízó HEP IH, az értékelés kapcsán érintett szakminisztériumok és közreműködő szervezetek képviselői. A SYNOVATE Piackutató Kft., mint a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda 10 százalék fölötti alvállalkozója, amely az értékelés részét képező kvantitatív felméréseket tervezte meg, koordinálta és hajtotta végre. Azon foglalkoztatáspolitikai, oktatáspolitikai és egészségügyi szakértők, akik az egyes szakmapolitikai területeket érintő konkrét értékelési feladatok elvégzésében vettek részt. (A munkában részt vett valamennyi szakértő listáját az 1.2 sz. melléklet tartalmazza). Az értékelés tárgyát képező intézkedések végrehajtásában részt vevő közreműködő szervezetek munkatársai, akik adatok, információk biztosításával, és szervezési munkák elvégzésével segítették az értékelést. Azok a szakpolitikusok, az értékelt intézkedések végrehajtásáért felelős IH és KSZ munkatársak, valamint néhány kiválasztott projektgazda, akik személyes vagy fókuszcsoportos interjúk keretében kerültek megkérdezésre. Az elvégzett értékelési munka a projekt címével ellentétben nem a HEFOP egészére, csak annak előzetesen meghatározott konkrét intézkedéseire terjedt ki: Szakpolitikai terület Foglalkoztatáspolitika Értékelt HEFOP intézkedés A munkanélküliség megelőzése és kezelése 2.3 Hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása A felnőttképzés hozzáférésének javítása a rendelkezésre álló közművelődési intézményrendszer rendszerszerű bevonásával Oktatáspolitika Hátrányos helyzetűek oktatásban érintett szakemberek képzése; az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztése MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

24 Szakpolitikai terület Értékelt HEFOP intézkedés Egyiskolás települések többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskoláinak fejlesztése Egészségügy Regionális Egészségcentrum modell-intézmény létrehozása Egészségügyi információ-technológiafejlesztés az elmaradott régiókban Az értékelési munka az értékelt intézkedések többféle módszer segítségével elvégzett részletes vizsgálata alapján ad választ azokra az értékelési kérdésekre, amelyeket a Megbízó már az ajánlati dokumentációban is megfogalmazott, s melyek a Projektindító jelentés keretében kerültek véglegesítésre. (Az értékelési kérdéseket az 1.1 sz. melléklet tartalmazza.) Az értékelési jelentés valamennyi vizsgált intézkedés kapcsán (az értékelési kérdések tükrében) azonosítja a legfontosabb problémákat, és konkrét, szakmapolitikai, végrehajtási és egyéb javaslatokat fogalmaz meg az azonosított problémák kezelése, illetve jövőbeni elkerülése érdekében. Az értékelési jelentés végleges változata nyilvános dokumentum, tehát a potenciális olvasóközönség rendkívül széles. Azonban a dokumentum készítésekor mégis elsősorban az alábbi kiemelt célcsoportok (ajánlati dokumentációban, illetve az értékelési kérdésekben megfogalmazódó) szükségleteit vettük figyelembe: Intézményrendszeri szereplők (az Irányító Hatóság, mint megbízó, valamint az érintett közreműködő szervezetek) Szakpolitikai szereplők (elsődlegesen az érintett szakpolitikai területekért felelős szakminisztériumok képviselői, beleértve a döntéshozókat és szakpolitikusokat, egyéb minisztériumi szakembereket is) Az értékelési munka és a jelentés készítése során széles körű információs bázisra támaszkodtunk, mely információkat különböző forrásokból, többféle módszer segítségével gyűjtöttük össze és elemeztük. A munka során alkalmazott legfontosabb módszertani eszközök az alábbiak voltak: Szakmapolitikai, program- és projektszintű dokumentumok elemzése; Személyes mélyinterjúk szakmapolitikusokkal, az intézményrendszer szereplőivel, projektgazdákkal és az intézkedések közvetett hatásainak haszonélvezőivel; Fókuszcsoportos interjúk meghatározott intézkedések projektgazdáival; Kvantitatív felmérések projektgazdák, illetve a közvetett hatások haszonélvezőivel (számítógéppel támogatott telefonos interjúk és kérdőíves lekérdezések) A jelentés logikájának, struktúrájának kialakításakor az alábbi szempontokat vettük figyelembe: Közérthetőség a Feladatmeghatározásban leírtakkal összhangban, tekintettel arra, hogy az értékelő jelentés elkészülte után számos eltérő háttérrel és specifikus ismeretekkel rendelkező célcsoport használja majd, lényeges, hogy az értékelő jelentés megállapításai, javaslatai egyszerűen, közérthetően, a fölösleges szakkifejezések mellőzésével kerüljenek megfogalmazásra. Áttekinthetőség, kezelhetőség kiemelt célunk volt, hogy az értékelői jelentés, mint dokumentum könnyen kezelhető és jól használható legyen valamennyi lehetséges célcsoport számára. Ennek érdekében olyan struktúrát alakítottunk ki, amelyik MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

25 lehetővé teszi, hogy egy-egy célcsoport az őt kiemelten érdeklő információkat könnyen megtalálja, és akár önmagában, a dokumentum teljes egészének megismerése nélkül is használhassa. Gyakorlati alkalmazhatóság az értékelői munka legfőbb célja, hogy pozitívan befolyásolja, segítse az érintett szakpolitikák, illetve programok megvalósítását, illetve segítsék a jövőbeni programok tervezését. Ennek megfelelően az értékelő jelentésnek a munka adta kereteken belül elsősorban a gyakorlatban is alkalmazható, minél konkrétabb javaslatokat kell megfogalmaznia. A fenti szempontokkal összhangban az értékelő jelentés moduláris felépítésű, melyben a közös, az értékelési munka egészére vonatkozó fejezetek mellett az információkat szakpolitikák szerint rendeztük. Ez lehetővé teszi, hogy egy adott szakpolitikai terület iránt érdeklődő olvasó egy helyen találja meg a számára fontos információkat, anélkül, hogy a dokumentum egészét át kellene olvasnia. Az egyszerűbb tájékozódást hivatott segíteni az is, hogy az alábbiakban bemutatjuk a dokumentum főbb fejezeteit, és biztosítjuk ezen fejezetek gyors, közvetlen elérését (az elektronikus verzióban). Végül noha komoly mennyiségű információval dolgoztunk törekedtünk a lényegre törő, terjengősséget kerülő fogalmazásra, és a dokumentum terjedelmének még használható kereteken belül tartásárára. Ezt szolgálja az is, hogy az alátámasztó és részletező elemeket mellékletként csatoltuk. Az értékelő jelentés főbb tartalmi elemei a következők: (A fejezet címére kattintva a fejezet közvetlenül elérhető) Fejezet A fejezet tartalma Célcsoport Vezetői összefoglaló A vezetői összefoglaló összefoglalja az értékelő jelentés tartalmát, Szakmapolitikai döntéshozók koncentrálva a legfontosabb megállapításokra és ajánlásokra, Intézményrendszeri javaslatokra. Mind a megállapításokat, (IH, KSZ) vezetők mind pedig az ajánlásokat szakmapolitikák mentén rendszerezi. Média A munka háttere Ez a fejezet a munka hátterét és kereteit tekinti át röviden, összefoglaló jelleggel. Annyi információt tartalmaz, amennyi feltétlenül szükséges a kontextus bemutatásához, de nem célja a szakpolitikák és programok részletes ismertetése. A fejezet mutatja be az intézkedések tartalmát. A HEFOP-ról és az értékelt intézkedésekről információkkal nem rendelkezők MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

26 Fejezet A fejezet tartalma Célcsoport Az alkalmazott módszertan bemutatása 4FEJEZET Az értékelői kérdések megválaszolása Foglalkoztatási intézkedések 5 FEJEZET Az értékelői kérdések megválaszolása Oktatáspolitikai intézkedések 6 FEJEZET Az értékelői kérdések megválaszolása Egészségügyi intézkedések Ajánlások és javaslatok A módszertani fejezet egyrészt bemutatja az értékelés során alkalmazott általános megközelítést és konkrét módszereket, másrészt ismerteti az értékelési munka során elvégzett konkrét tevékenységeket. További fontos eleme ennek a fejezetnek, hogy áttekinti a módszertan alkalmazása során szerzett tapasztalatokat, és módszertani javaslatokat fogalmaz meg jövőbeni hasonló jellegű értékelésekre vonatkozóan. Az értékelői jelentés egyik központi eleme tartalmi szempontból. Ez a fejezet ad választ az ajánlati dokumentációban megfogalmazott értékelési kérdésekre. Az értékelői megállapításokat az érintett szakmapolitikák mentén strukturáltuk, ami lehetővé teszi az egyes szakmapolitikák képviselőinek, hogy koncentráltan tekinthessék át az adott szakmapolitikákkal illetve a kapcsolódó intézkedésekkel összefüggő megállapításokat. Az értékelési jelentés másik központi eleme. Az ajánlásokat és javaslatokat három kategóriába sorolja: Szakmapolitikai ajánlások Végrehajtással összefüggő Egyéb javaslatok. Intézményrendszer értékelésekért felelős munkatársai Jövőbeli értékeléseket készítő szakértők Az egyes szakpolitikai területekkel foglalkozó: Szakpolitikusok Szakminisztériumok munkatársai IH és KSZ munkatársak Projektgazdák Szakpolitikusok IH és KSZ munkatársak Jövőbeli programok tervezői MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

27 Mellékletek (elektronikusan) Fejezet A fejezet tartalma Célcsoport Az értékelő jelentéshez elektronikusan csatolt mellékletek: Értékelési kérdések A munkában részt vett szakértők listája Az értékelési munka végrehajtásának dokumentálása Kérdőívek, interjúsablonok, interjúvázlatok A kvantitatív felmérések eredményeinek részletes ismertetése intézkedésenként A intézkedés alprojektjeinek értékelése Adatbázisok MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

28 2 A MUNKA HÁTTERE A fejezet a HEFOP időközi értékelés munka hátterét és kereteit tekinti át röviden, összefoglaló jelleggel bemutatva a releváns ágazati stratégiákat mindhárom szakpolitikához kapcsolódóan, a HEFOP stratégiáját, valamint a hét vizsgált intézkedést. A bemutatása tehát mindössze tájékoztató jellegű azok számára, akik kevésbé ismerik munka kontextusát. 2.1 Ágazati stratégiák bemutatása Foglalkoztatáspolitika Szakpolitika Dokumentum címe Dokumentum készítésének időpontja Dokumentum címe Dokumentum készítésének időpontja Foglalkoztatáspolitika Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv Európai Foglalkoztatási Stratégia A foglalkoztatáspolitika stratégiai és gyakorlati célja is egyaránt a munkanélküliség csökkentése, a teljes foglalkoztatás elérése (megközelítése). A munkanélküliségben érintett emberek a munkanélküliek, az inaktívak, akik bizonyos ideig, rosszabb esetben tartósan munkanélküliek. A munkanélküliséget enyhíteni, felszámolni kívánó programok, akciók mindig a munkaerő-piaci visszatérést, vagy integrációt tűzik célul, amelyekre aktív, és/vagy passzív eszközöket, támogatásokat biztosítanak a programokat irányító finanszírozók. Nevezett támogatások közvetlenül érinthetik a hátrányos helyzetű célcsoportokat, pl. romák, nők, fogyatékos emberek, fiatal és idősebb munkanélküliek, akik számára lehetőség nyílik először, vagy újra munkába állni, ahol viszont az esélyegyenlőség megteremtése fontos szempont a foglalkoztatáspolitikai programok lebonyolításakor. A célcsoportokat a legtöbb esetben viszont közvetetten érik el a programok, olyan szervezeteken keresztül, akik vagy feladatul (központi programok), vagy lehetőségként (pályázati úton) kapják meg a támogatást. A támogatások elosztásának tervezésekor az egyik legfontosabb szempont, hogy megfelelően célzott támogatási konstrukciókat biztosítson a finanszírozó a pályázók / lebonyolítók részére. Az európai és hazai foglalkoztatáspolitikai programokban egyértelműen megfogalmazódik, hogy milyen irányban kell elmozdulni ahhoz, hogy javuljon helyzet: a munkáltatóknak rugalmas kereteket kell biztosítaniuk a munkavállalók számára, amelyek által olyanok is tudnak munkát vállalni, akik korábban erre valami miatt nem voltak képesek. A rugalmasság érvényes a munkaidőtől kezdve a munka-ergonómiai feltételeken keresztül a bérek színvonalának szabályozásáig. A munkaadókat érdekeltté kell tenni abban, hogy megváltozott munkaképességű embereket is foglalkoztassanak. Továbbá erősíteni kell a kisés középvállalkozásokat, hogy biztonságban tudjanak munkavállalókat alkalmazni, illetve biztosítani kell annak a feltételeit, hogy mindenki számára esély legyen a vállalkozóvá válás megvalósítására. A célcsoportok számára pedig rendkívül fontos a foglalkoztatási programokon belül az új oktatási módszerek kidolgozása és alkalmazása, a képzési, át-, tovább- és felnőttképzési programok fejlesztése, valamint az egész életen át tartó tanulás lehetőségének biztosítása. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

29 2.1.2 Oktatáspolitika Szakpolitika Dokumentum címe Dokumentum készítésének időpontja Dokumentum hatálya Oktatáspolitika Az Oktatási Minisztérium Középtávú közoktatásfejlesztési stratégiája (KKFS) Az Oktatási Minisztérium Középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája egy olyan kormányzati és ágazati rendszerbe illeszkedik, amelynek két lényeges eleme van: Alapvetően nem az irányítási, hanem a rendszer szereplői viselkedésének befolyásolására irányuló közvetett eszközöket részesíti előnyben és olyan stratégiai tervezési logika mentén működik, melynek alapján kormányzati ágensek saját felhatalmazásuk kereteit nem átlépve saját maguk számára jelölnek ki célokat. A Középtávú közoktatás-fejlesztési stratégia egyfajta esernyő stratégia szerep betöltésére készült. Az a célja, hogy biztosítsa az implementációt szolgáló nem kevésbé bonyolult és összetett intézkedési és fejlesztési rendszeren belüli stratégiai összhangot, informálja az implementációt szolgáló tematikus (egyes fejlesztési célok megvalósítását szolgáló) további tervezést és az elindítandó célprogramok projektterezését. 1. ábra Középtávú közoktatás-fejlesztési stratégia hatása A stratégia közvetlen és kölcsönös hatást gyakorol a HEFOP-ra. A stratégia a Nemzeti Fejlesztési Terv figyelembe vételével középtávon határozza meg a fejlesztéspolitika prioritásait, melyek a következők: MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

30 az élethossziglan tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák fejlesztése révén; az oktatási egyenlőtlenségek mérséklése; az oktatás minőségének fejlesztése; a pedagógus szakma fejlődésének támogatása; az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának fejlesztése; az oktatás tárgyi feltételeinek javítása; a közoktatás költséghatékonyságának és irányításának javítása. Szakpolitika Dokumentum címe Oktatáspolitika Az egész életen át tartó tanulás stratégiája Dokumentum készítésének időpontja Dokumentum hatálya A stratégia célja, hogy vázolja azokat a szakpolitikai irányvonalakat, az azokra épülő gyakorlati teendőket, amelyek mentén az oktatási, képzési és minősítési rendszerek hosszú távon alkalmassá tehetők arra, hogy megfelelő alapokat és folyamatos fejlődési lehetőségeket biztosítsanak mindenki számára tanulási képességeik és igényeik dinamikus bővüléséhez, a munkaerőpiacon történő hathatós szerepléshez, a versenyképesség javításához. Az egész életen át tartó tanulás európai koncepciójának a középpontjában a tudás és tanulás fogalmát tágan értelmezve az egyén kompetenciafejlesztése áll. A stratégia mind szerkezetében, mind tartalmában azt a megközelítést tükrözi, hogy az oktatási és képzési tevékenységek fejlesztéséről való gondolkodás során ki kell lépni a létező intézményrendszerekhez kötődő ágazati szemlélet szorításából, és az átfogó társadalmi, gazdasági problémákra adandó kormányzati válaszoknak kell előtérbe kerülniük. A stratégia nem titkolt szándéka, hogy konszenzusos alapját képezze a rendszerszerű fejlesztést szolgáló különböző ágazatok cselekvési programjainak és akcióterveinek. Az egész életen át tartó tanulás fogalma: Az egész életen át tartó tanulás az iskolai előkészítéstől a nyugdíj utáni korig terjedően magában foglal minden formális, nem-formális és informális tanulást. Tehát az egész életen át tartó tanulás fogalmába minden olyan tanulási tevékenység beleértendő, amely tudás, készségek és képességek fejlesztése céljából történik, személyes, állampolgári, társadalmi és/vagy foglalkoztatási szempontból. (Az Európai Tanács (2002/C 163/01) az egész életen át tartó tanulásról) Tekintettel a megfogalmazott paradigmára, valamint a hazai oktatási, képzési rendszerek adottságaiból fakadó lehetőségekre és kívánatos fejlesztési irányaira, az egész életen tartó tanulás magyarországi stratégiájának gyakorlati megvalósítását szolgáló konkrét lépések az alábbi 5 prioritásra fűzhetők fel: Az oktatás, képzés esélyteremtő szerepének erősítése Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítése Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése Az oktatás, képzés minőségének javítása MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

31 Szakpolitika Dokumentum címe Foglalkoztatás-, Oktatás- és Egészségpolitika Közös Memorandum a Társadalmi Befogadásról Dokumentum készítésének időpontja Dokumentum hatálya A Közös Memorandum a Társadalmi Befogadásról című dokumentum a Kormány az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatóságával együtt készítette el abból a célból, hogy Magyarország a csatlakozás időpontjára felkészüljön a társadalmi befogadással kapcsolatos nyitott koordinációs módszer alkalmazására. A dokumentum segíti a társadalmi kirekesztés fő okainak felismerését, nevesíti a fő kihívásokat, és az ezekre adandó szakmapolitikai válaszokat. A Memorandum a következő sürgető kihívásokat azonosította a szegénység és a társadalmi kirekesztődés területén: kezelni szükséges az oktatási rendszer és a munkaerőpiac gyengeségeit az oktatás, a szakképzés, a képzés, az átképzés és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek bővítésével, valamint a résztvevők számának növelésével; növelni szükséges a foglalkoztatási rátát főleg a nők esetében, és intézkedéseket kell tenni a munka kifizetődőbbé tétele érdekében, ösztönözve a nevesített csoportok, pl. a fogyatékossággal élők munkába állását; elengedhetetlen biztosítani a minőségi egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, és a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférést, különösen a legelesettebb csoportok számára. A fenti kihívásokra reagáló fő prioritások a következők: A foglalkoztatás elősegítése, valamint az oktatási és képzési rendszerek és a munkaerő-piaci követelmények összhangjának megteremtése; Az élethosszig tartó tanulás fogalmának tudatosítása, és érvényesítése a társadalom lehető legszélesebb körében; Az aktív munkaerő-piaci intézkedések erősítése a kirekesztés kockázatának leginkább kitett csoportok számára; Annak biztosítása, hogy a rugalmas és atipikus foglalkoztatási formák is megfelelő minőségű, összemérhető társadalombiztosítási jogosultságot és szociális védelmet biztosítsanak; Ellátórendszerek fejlesztése a családi élet és a munkavégzés összeegyeztetése érdekében; A lakáspolitika megreformálása Egészségügy Szakpolitika Dokumentum címe Egészségügy Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció Dokumentum készítésének időpontja 2005 Dokumentum hatálya Az Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció (EFK) az egészségügyi rendszerre vonatkozó, 2020-ig meghatározó, jövőorientált fejlesztési stratégiai dokumentum. Mivel az EFK, mint általános keretterv az ágazati fejlesztéseket hosszú távra megszabja, kidolgozásában a terület meghatározó szakemberei, szakmai és tudományos szervezetek, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

32 társadalmi partnerek vettek részt. A széleskörű társadalmi legitimációt országgyűlési jóváhagyás biztosítja. Az egyes szakterületek jövőre vonatkozó trendjeinek elemzésével az EFK kidolgozásában részt vett szakértők többlépcsős egyeztetetéssel határozták meg az ágazat jövőképét, a fejlesztések által elérendő 2020-as célállapotot, amelyet a célrendszer tükröz. Az EFK átfogó célja a magyar lakosság egészségi állapotának jelentős javítása. Az ehhez vezető főcélok: az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség; jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésekben; működjön költséghatékonyabban és magasabb színvonalon az egészségügyi rendszer. Az egészségügyi fejlesztések fő irányainak, beavatkozási területeinek kijelölése a célrendszer, valamint a jelen helyzet elemzése alapján történt. Mérlegelve a célállapot eléréséhez vezető többféle lehetőséget, figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat és a tudományos bizonyítékokat, a szakértők meghatározták az EFK fejlesztési elveit. Ezek szerint az egészségügyi rendszer olyan fejlesztése célszerű, amely egyszerre tudásközpontú, átfogó, más szakterületekhez is kapcsolódik, regionális és szükségletekre alapozott. A fenti elvek alapján az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése; 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; 6. Humán erőforrás fejlesztése; 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása. Szakpolitika Dokumentum címe Egészségügy Nemzeti Rákellenes Program Dokumentum készítésének 2006 időpontja Dokumentum hatálya A Nemzeti Rákellenes Program kidolgozásának célja a komplex onkológia szemlélet megvalósítása, átszervezéssel kiegyenlített betegellátást biztosító, hatékony ellátórendszer kialakítása és működtetése. A program a hazai epidemiológiai helyzetből és a hazai daganatos betegellátás jelenlegi viszonyaiból indul ki és az egészségügyi kormányzat irányelveire támaszkodva konkrét lépésekre tesz javaslatot. A program megvalósítása új szemlélet, új gyakorlat és új struktúra kialakítását igényli a kormányzat, a lakosság és az egészségügyi szakemberek részéről. A Nemzeti Rákellenes Program magában foglalja a daganatos megbetegedések epidemiológiai helyzetének elemzését, valamint az azon alapuló elsődleges és másodlagos megelőzési stratégiát; áttekinti a hazai daganatos betegellátás és az ellátásszervezés problémáit, és javaslatot tesz a szükséges strukturális, jogi és finanszírozási változtatásokra. A Nemzeti Rákellenes Program alapvető célkitűzése a daganatos halálozások növekvő trendjének megállítása, amelyek eléréséhez 16 célt fogalmaz meg. A program segítségével létrejön egy egészségesebb környezet, ahol csökken a rákos megbetegedések gyakorisága, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

33 kialakul egy humánusabb, jobb infrastrukturális felszereltséggel jellemezhető, a kor színvonalának megfelelő modern ellátórendszer, ahol a korszerű diagnosztika gyors, hatékony és komplex kezelést tesz lehetővé. Mindezek eredményeképpen csökken a megbetegedések gyakorisága, javul a betegellátás, javul a betegek és hozzátartozók életminősége, könnyebbé válik visszailleszkedésük a családba és a társadalomba, csökken a halálozási arány, valamint javul a haldoklók ellátása, támogatása és életminősége. Szakpolitika Egészségügy Dokumentum címe Szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának Nemzeti Programja Dokumentum készítésének 2006 időpontja Dokumentum hatálya A Szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának Nemzeti Programja részletes áttekintést nyújt az érintett betegségcsoporttal kapcsolatos következő információkról: a betegségcsoport jellemzői, veszélyei; a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatai, előfordulása és halálozási gyakorisága Magyarországon nemzetközi és különböző területi összehasonlításokra építve; a szív és érrendszeri betegségekhez kapcsolódó gyógyító-megelőző ellátás helyzete és a fejlesztés lehetőségei; külföldi példák és tapasztalatok a szív és érrendszeri betegségek okozta társadalmi teher csökkentésére. A program alapvető célkitűzése a magyarországi lakosság egészségi állapotának javítása és az egészség értékké válásának elősegítése a szív és érrendszeri betegségek, anyagcsereés vesebetegségek elsődleges és másodlagos megelőzésével, illetve e betegségek magas szintű gyógyítása és rehabilitációja a területi és szolgáltatásbeli egyenlőtlenségek csökkentésével és egyéb költséghatékony megoldásokkal. 2. ábra: Szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának Nemzeti Programja MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

34 2.2 A HEFOP bemutatása Dokumentum címe Dokumentum készítésének időpontja Dokumentum hatálya Az Operatív Program forráskerete Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program 750 millió Euró A Strukturális Alapok felhasználására Magyarország elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet, (NFT), melynek megvalósítása az operatív programokon keresztül történik. Az operatív programok közül a Strukturális Alapok forrásaiból a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (HEFOP) részesedik a legnagyobb mértékben. A közötti időszakra vonatkozóan a HEFOP teljes költségvetése összesen 750 millió euró. Ebből mintegy 562 millió euró közösségi támogatás, amelyet a hazai elsősorban állami források további 187 millió euróval egészítenek ki. HEFOP elsődlegesen az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásaira épül, amelyeket az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásai is kiegészítenek a humánerőforrásfejlesztést elősegítő infrastrukturális beruházások támogatásával. A HEFOP stratégiája három fő célkitűzésre épül: 1. A program első célkitűzése a foglalkoztatás bővítése, a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Ez a munkaerő foglalkoztathatóságának javításával, valamint a munkanélküliek, az inaktívak, és különösen a nők munkaerőpiacra való visszatérésének elősegítésével, magas színvonalú és hatékony foglalkoztatási szolgáltatások nyújtásával érhető el. 2. Ahhoz, hogy a tudás, a szakképzettség hiánya ne akadályozza a gazdasági fejlődést, versenyképes munkaerőre van szükség. A tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés az ismeretek, a készségek és alkalmazkodóképesség folyamatos fejlesztését igényli, amelyet az egész életen át tartó tanulás lehetőségei biztosíthatnak. Ehhez erősíteni kell az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolatokat, és mindenki számára biztosítani kell a versenyképes tudás és készségek megszerzésének lehetőségét. A népesség rossz egészségi állapota jelentősen rontja a munkaerő foglalkoztathatóságát, magas inaktivitáshoz és a munkaerőpiacon töltött időszak megrövidüléséhez vezet. Ezért az egészségügyi okok miatt kieső produktív idő csökkentését célzó aktív intézkedések, köztük a munkából jelenleg kiszorultak rehabilitációja és átképzése jelentősen hozzá fog járulni a kibocsátás növekedéséhez. 3. A munkaerő-piaci részvétel elősegítése kulcsfontosságú eszköz a társadalmi kirekesztődés és a szegénység megelőzése szempontjából. A foglalkoztatás, az oktatás, a képzés és a szociális szolgáltatások eszközeivel egyenlő esélyt kell teremteni mindenki számára a munkaerőpiacra való belépéshez. A szociális szolgáltatások és az egészségügy területén mutatkozó regionális különbségeket csökkenteni kell annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetűek - különösen a roma emberek megfelelő minőségű és hatékony szolgáltatásokhoz jussanak. A HEFOP célkitűzéseinek elérését az alábbi négy prioritás végrehajtásában tervezett megvalósítani: Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása; A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerő-piacra való belépés segítésével; Az egész életen át tartó tanulás és az alkalmazkodóképesség előmozdítása; MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

35 Az oktatás, a szociális szolgáltatások és az egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrájának fejlesztése. A HEFOP a foglalkoztatási helyzet elemzését, a célokat és prioritásokat meghatározó stratégiát, valamint a prioritások és az intézkedések leírását foglalja magában. Az intézkedések tartalmi és végrehajtással kapcsolatos részleteit a Program Kiegészítő dokumentuma (PKD) tartalmazza. A program kidolgozása a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt, az Oktatási Minisztériummal és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal folytatott szoros együttműködés keretében történt. A tervezésben közreműködött továbbá a Gyermek-, Ifjúsági és Sport Minisztérium, az Igazságügy Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium. A HEFOP végrehajtásáért a HEP IH a felelős. Az egyes intézkedések végrehajtásával kapcsolatos bizonyos feladatokat az Irányító Hatóság ún. közreműködő szervezetekhez (KSz) delegál. 2.3 Az értékelt intézkedések bemutatása Foglalkoztatáspolitikai intézkedések Az 1.1.-es intézkedés alapadatai Szakpolitika Foglalkoztatáspolitika HEFOP prioritás 1. prioritás Aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása 1.1 A munkanélküliség megelőzése és kezelése Az intézkedés neve 1.1 Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása Az intézkedés forráskerete Ft Ft (leszerződött összeg) A támogatás formája Vissza nem térítendő támogatás A támogatás mértéke 100% A projektek mérete Központi program: a források a megyékre allokálva a regisztrált munkanélküliek és a gazdaságilag nem aktívak súlyozott létszámára vetítve. A projektek időtartama A központi program időtartama: A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A program kezdete a 2004-es kör esetében: szeptember 1. A program befejezése: december 31., a Munkaügyi Központok pénzügyi kötelezettséget csak december 31-ig vállalhatnak, melynek terhére pénzügyi kifizetés január 31-ig teljesíthető. A zárójelentés, azaz a végső pénzügyi elszámolás benyújtásának határideje: február 28. A program évi része megvalósításának kezdete: április 1., szakmai befejezés: , pénzügyi kifizetések határideje: , és a ZPEJ benyújtása: MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

36 A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma A fenti célok érdekében a 20 Megyei Munkaügyi központ a munkaerő területi mobilitását, a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését, valamint a foglalkoztatást elősegítő, gyakorlati tapasztalatszerzést és a munkavégzési képességek megőrzését szolgáló programokat és képzéseket dolgoz ki. 20 A 1.1-es intézkedés rövid bemutatása: A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (a továbbiakban Operatív Program) A munkanélküliség megelőzése és kezelése című 1.1. intézkedésének célja az, hogy az Operatív Program célkitűzéseihez illeszkedve aktív és megelőző intézkedésekkel segítse elő a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését, a munkanélküliek és a munkaerőpiacról kiszorult, inaktív népesség munkaerőpiacra történő visszatérését, munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését, valamint az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételét. Az intézkedés célkitűzései a célcsoporthoz tartozó személyekre irányuló támogatásokkal központi programon keresztül valósulnak meg, amelyet a 20 Munkaügyi Központ hajt végre a megyei programtervek megvalósításával. A programkidolgozás szakmai koordinációját és felügyeletét kezdetben a Foglalkoztatási Hivatal, majd az ESZA Kht. látja el. A program célcsoportja: munkanélküli és inaktív személyek, különösen fiatalok, tartósan munkanélküliek, idősebb személyek. A as intézkedés alapadatai Szakpolitika HEFOP prioritás Az intézkedés neve Az intézkedés forráskerete A támogatás formája A támogatás mértéke 100% Foglalkoztatáspolitika 2. prioritás A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével 2.3. Felnőttképzés Hátrányos helyzetű emberek alternatív munkaerőpiaci képzése és foglalkoztatása : Ft 2005: Ft (a és kiírásokra) Vissza nem térítendő támogatás A projektek mérete 2004: 1. komponens esetében: min. 35,7 millió Ft max: 107,1 millió Ft 2. komponens esetében min. 3,8 millió Ft max: 10 millió Ft 2005: Minimum 38,4 millió Ft maximum 115,2 millió Ft A projektek időtartama 2004: 22 hónap 2005: minimum 20, maximum 22 hónap MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

37 A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma 2004: február november 2005: március január : A pályázók (és a kedvezményezettek) nonprofit szervezetek (egyesületek, alapítványok, közhasznú társaságok) és egyházak vagy egyházak önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége) lehetnek. 2005: Egyesületek, szakszervezetek, munkavállalói érdekképviseletek, köztestületek, egyházak, egyházi intézmények, alapítványok, közhasznú társaságok, egyéb jogi személyiségű non-profit szervezetek 2004: 66 db 2005: 30 db A es intézkedés rövid bemutatása Az intézkedés hosszú távú célkitűzései: a jelenleginél több, a hátrányos helyzetű emberek különböző csoportjainak adottságaihoz, szükségleteihez igazodó és igazolható eredményeket felmutatni képes integrált megközelítésű, alternatív képzési projekt létrejöttének elősegítése; az integrált megközelítésű, alternatív képzési modell intézményesülésének elősegítése; minél több hátrányos helyzetű, munkanélküli ember tartós munkába állásának, munkahelyi és társadalmi beilleszkedésének elősegítése; alacsony iskolai végzettségű emberek számára lehetőséget biztosítani az állam által elismert szakképesítés megszerzésére; a munkanélküliek segítését szolgáló helyi erőforrások növelése az alternatív képzést vállaló non-profit szervezetek és más szervezetek, önkormányzatok, intézmények, vállalkozások együttműködése révén, továbbá a képzési projekt és a megvalósításában közreműködő szervezetek, intézmények, vállalkozások közti együttműködés tartóssá válása. A kiírásra 2004-ben két komponens keretében lehetett pályázni: 1. komponens: Hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci és társadalmi (re)integrációjának elősegítése integrált megközelítésű, alternatív képzésükön keresztül. 2. komponens: A hátrányos helyzetű emberek integrált megközelítésű, alternatív képzését megvalósító nonprofit szervezetek szervezeti és emberi erőforrásainak fejlesztése ben csak az első komponensre lehetett pályázni. A program közvetlen célja legalább 2004-ben legalább 53, 2005-ben legalább 20, integrált megközelítésre épülő, alternatív képzési projekt megvalósítása; egy projektben legalább 12, legfeljebb 36 korábban munkanélküli ember képzése és a képzés részeként megvalósuló foglalkoztatása és 2004-ben legalább 1.800, 2005-ben legalább 480, korábban munkanélküli ember képzése és a képzés részeként megvalósuló foglalkoztatása. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

38 A es intézkedés alapadatai Szakpolitika HEFOP prioritás Az intézkedés neve Az intézkedés forráskerete A támogatás formája A támogatás mértéke 100% Foglalkoztatáspolitika 2. prioritás A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével 2.3. Felnőttképzés A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása : Ft 2005: Ft (a és kiírásokra) ebből a keretek újbóli megnyitása után vált elérhetővé: Ft) Vissza nem térítendő támogatás A projektek mérete 2004: 1. komponens esetében min. 21 millió Ft. max. 56 millió Ft 2. komponens esetében min Ft max. 80 millió Ft 2005: Minimum: 20 millió Ft Maxiumum: 64,5 millió Ft A keretek újbóli megnyitása után: Minimum: 7 millió Ft Maximum: 20 millió Ft A projektek időtartama 2004: 1. komp. 12 hónap, 2. komp. 18 hónap 2005: 18 hónap A keretek újbóli megnyitása után: 6 hónap A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése 2004: 1. komp február február 2. komp február augusztus 2005: március szeptember 15. A keretek újbóli megnyitása után: július december 31. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

39 A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma 2004: A pályázók (és a kedvezményezettek) nonprofit szervezetek (egyesületek, alapítványok, közhasznú társaságok) és egyházak vagy egyházak önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége) lehettek. 2005: A kedvezményezettek jogi személyiségű non-profit szervezetek lehetnek (egyesületek, szakszervezetek, munkavállalói érdekképviseletek, köztestületek, egyházak, egyházi intézmények, alapítványok, közhasznú társaságok, egyéb jogi személyiségű non-profit szervezetek.) A keretek újbóli megnyitása után a kedvezményezettek köre megegyezik a 2005-ös körrel. 2004: 47 db 2005: 33 db A keretek újbóli megnyitása után: 24 db a 2005-ös kör 33 kedvezményezettjéből. A es intézkedés rövid bemutatása Az elmúlt években jelentős számú non-profit szervezet indított el eredményes munkaerőpiaci szolgáltató tevékenységet. Jelen támogatási programmal segíteni kívánják a non-profit szervezetek ez irányú törekvését, ezzel is segítve a jelentős hátrányokkal bíró munkanélküliek munkaerő-piaci re-integrációját. Közvetlen célkitűzésként a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációját, oktatásba, képzésbe juttatását, elhelyezkedésének, beilleszkedésének és bennmaradásának segítését fogalmazták meg. Cél a komplex munkaerő-piaci szolgáltatások biztosítása, és olyan emberek a programba vonása, akik még nem részesültek ilyen szolgáltatásokban. A projektek célcsoportja az aktív korú, alacsony iskolai végzettségű, illetve elavult, vagy nem piacképes szakképzettséggel rendelkező munkanélküli emberek. Az általános megkötésen túl a program különös hangsúlyt kíván fektetni a halmozottan hátrányos helyzetű emberek, így például a romákra, 45 év feletti emberekre, tartós munkanélküli, illetve inaktív emberekre, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, fiatal munkanélküliekre, a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékkal élő emberekre, szenvedélybetegekre, büntetőeljárásban terheltnek minősülő emberekre, illetve a menekült vagy menedékes státuszú emberekre. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

40 A es intézkedés alapadatai Szakpolitika Foglalkoztatáspolitika HEFOP prioritás 3. prioritás: Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség javítása A felnőttképzés rendszerének javítása Az intézkedés neve A felnőttképzés hozzáférésének javítása a rendelkezésre álló közművelődési intézményrendszer rendszerszerű bevonásával Az intézkedés forráskerete : Ft. 2005: Ft A támogatás formája Vissza nem térítendő támogatás A támogatás mértéke 100% A projektek mérete A projektek időtartama A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma Minimum: Ft Maximum: Ft hónap 2004: : Pályázatot közművelődési intézmények és szervezetek, a település közművelődési feladatellátásában a helyi önkormányzattal kötött megállapodás alapján részt vevő közművelődési intézmények fenntartói, működtetői nyújthatnak be, 2005-től kizárólag konzorciumi formában, mely konzorciumba az RKK-t kötelező volt bevonni. 2004: : 27 A es intézkedés rövid bemutatása A pályázati program célja, hogy - a közművelődési intézmények és szervezetek, valamint a velük kötelezően együttműködő regionális képző központok (RKK) támogatásával - mind szélesebb körben váljanak hozzáférhetővé a felnőttek tanulását segítő szolgáltatások, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekre, társadalmi csoportokra és a kistelepülésekre. A támogatás célja, hogy a közművelődési intézmények és szervezetek - felhasználva a regionális képző központok felnőttképzési tapasztalatait és lehetőségeit - képessé és alkalmassá váljanak a munkaerő-piaci irányultságú, általános célú, nyelvi és szakmai kísérleti felnőttképzést segítő szolgáltatások kínálatára, képzések szervezésére, a képzéseket követően a résztvevők munkaerő-piaci és egyéb kompetencia-változásának vizsgálatára. Az intézkedés közvetlen célcsoportja a közművelődési intézményekben foglalkoztatott, a felnőttek tanulási folyamatát szervező, irányító, a felnőttek tanulásához kedvező feltételeket teremteni képes szakemberek köre, közvetett célcsoport: azok a felnőttek különösen a hátrányos helyzetű személyek, akik e program keretében vállalkoznak tanulásra annak érdekében, hogy munkaerő-piaci lehetőségeiket megőrizzék, illetve javítsák. Az intézkedés célul tűzte ki, hogy kistelepüléseken, hátrányos helyzetű régiókban projektet juttatnak el a nyilvános üzemszerű használat fázisába egyéni haladási ütemű tanulókat támogató szolgáltatások területén, a képzettséget szerzett személyek száma eléri a 4000-et, foglalkoztatást, vagy más pozitív hozadékot kapott emberek száma a 1500-at. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

41 2.3.2 Oktatáspolitikai intézkedések bemutatása A es intézkedés alapadatai Szakpolitika HEFOP prioritás Az intézkedés neve Az intézkedés forráskerete A támogatás formája Oktatásügy A támogatás mértéke 100% A projektek mérete A projektek időtartama A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma 1 2. prioritás A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével 2.1 Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatásban A hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók továbbá sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók oktatásában érintett szakemberek képzése, az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztése Ft Vissza nem térítendő támogatás Központi 46 hónap augusztus június 30. Sulinova Kht. (Educatio Kht.) A es intézkedés rövid bemutatása A számú központi programban zajló fejlesztések fő célja olyan befogadó iskolarendszer és pedagógiai környezet kialakítása, ahol megvalósul a tényleges együttnevelés, a különböző háttérrel rendelkező gyerekek egy csoportban való nevelése, ahol az iskola és a pedagógus alkalmazkodik a gyermekek körében tapasztalható szociális és kulturális háttérbeli, képességbeli és tanulási szükségletekben megnyilvánuló sokféleséghez. A központi program programkomponensei: A komponens: a hátrányos helyzetű tanulók integrációja B komponens : sajátos nevelési igényű tanulók integrációja A HEFOP 2.1-es intézkedés, és ennek megfelelően a számú központi program fejlesztő tevékenységei is, két célcsoportra irányulnak: a szociális szempontból hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók körére (A komponens), továbbá a sajátos nevelési igényű tanulókra (B komponens). A tevékenységek számos ponton kapcsolódnak egymáshoz, ezeket az elemeket a két komponens közös fejlesztési programok keretében dolgozza ki, azonban megjelennek a célcsoportra vonatkozó sajátosságok, speciális elemek is. Mindkét komponens öt, szakmailag azonos szempontok szerint tematizált projektből áll, így a párhuzamosságok és eltérő projektelemek könnyen azonosíthatók. Az A komponens projektjeinek lebonyolítója a SuliNova Kht. Országos Oktatási Integrációs Hálózat Programigazgatósága. A számú központi program megvalósításának célterületei: A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma tanulók továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése; A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma tanulók továbbá a sajátos nevelési igényű MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

42 tanulók iskolai sikerességének elősegítése, ezáltal javítva esélyeiket a munkaerőpiacon való érvényesülésre és a társadalmi beilleszkedésre; A szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes, integrációs oktatási gyakorlatok elterjesztése a közoktatásban. A es intézkedés egyes szolgáltatásainak fejlesztése a központi program hat alprojektje keretében valósult meg, melyeket az alábbiakban mutatunk be. 1. alprojekt Az 1. alprojekt bizonyos szempontból az egyik legbátrabbnak nevezhető, amennyiben az autonóm erődítményeknek tartott felsőoktatási intézmények pedagógusképzési programjainak keretében sikeresen megvalósított egy olyan tematikus kurzus kínálatot, amelyre ilyen koncentráltan a korábbiakban nem volt példa. Mind a hallgatók, mind a megvalósításban részt vett oktatók nagy többsége számára tematikájában és attitűdformáló jellegében feltétlenül újszerűnek, megvilágosító erejűnek minősíthető. Az 1. alprojekthez nem tartozott pályázati kiírás, így az teljes egészében központi irányítással zajlott. Az A-komponens keretei közt 11 intézmény 12 karán kerültek kipróbálásra pedagógusképzési programcsomagok 1 : egy hallgató két egymást követő félévben a 13 kurzust tartalmazó kínálatból 2 tanfolyam követelményeit teljesítette. A B-komponensben a kurzusok kínálata szűkebb, fókuszáltabb volt. Ennek során 10 intézmény 20 oktatója nyújtotta a 3-3 kurzus óráit, amelyeken 516 hallgató vett részt. 2. alprojekt A 2. alprojekt komplex, továbbképzési, valamint nem képzési jellegű elemet is tartalmaz, az értékelések és a visszajelzések alapján kijelenthető, hogy minden résztvevő és érdekelt számára a leghasznosabb, leginkább attitűdformáló jelleggel bíró projektelemnek az egységes tanár-továbbképzési rendszer bizonyult. A 2. alprojekt öt különböző pályázati kiírás kedvezményezettjeinek nyújtott, elsősorban továbbképzési és mentori szolgáltatásokat. A központi projekt pályázati kiírásaira jelentkező iskolák egy jelentős hányadában már a pályázatot megelőzően is integrált oktatást alkalmaztak, vagyis a megajánlott szolgáltatásoknak egyik fontos célja és eredménye a már működő gyakorlatok, folyamatok megerősítése volt, a koherensen kapcsolható új tartalmak, módszerek alkalmazása mellett. A B-komponens pályázati kiírásai keretében a továbbképzési szolgáltatás 28 konzorcium 196 intézményének 1753 pedagógusa számára volt elérhető. Ezen kívül a kedvezményezett mentori segítséget, illetve adaptációs szakértői támogatást is igénybe vehettek, utóbbit a kompetencia alapú programcsomagok adaptálása érdekében. 3. alprojekt A 3. alprojekt a nem pedagógus szakma képviselőit vonta be a társadalmi érzékenységet, illetve az integrációs oktatás iránti pozitív hozzáállást növelő képzésekbe. A célcsoportot helyi döntéshozók, kistérségi koordinátorok, civil szervezetek, véleményformálók, heterogén szakmacsoportok képviselői alkották. Az A-komponens, amelynek keretében 6 kifejlesztett képzési csomagból 5-öt akkreditáltak, eredetileg 2600 résztvevőt tervezett elérni, a 15-ös PEJ 2 indikátorai alapján csak 1648 fő vett részt a képzéseken. A B-komponens 3 képzési anyagot fejlesztett, melyből 2 akkreditált, és elérte a tervezett 350 fős résztvevői kört. 4. alprojekt A 4. alprojekt feladata az integrált nevelés know-how-jának kifejlesztése, program és módszertani adatbank, szolgáltatási programcsomag létrehozása. Az integrált nevelés knowhow-ját mindkét komponens esetében a HEFOP 3.1 intézkedése központi programjában 1 A programcsomag elnevezés némileg túlzó, hiszen a megvalósult kurzusok közt nem volt összefüggés, minden hallgató szabadon választhatott a felkínált lehetőségek közül közötti időszakot öleli fel. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

43 működő szakmai bizottságok az interregionális műhelyek, illetve integrációs szakértők együttműködésben tervezték kialakítani. A tervezők szándéka szerint a intézkedésben kifejlesztett oktatási programcsomagok ezzel az együttműködéssel alkalmassá válnak arra, hogy az integrált keretek között megvalósuló nevelést is szolgálják. A módszertani adatbank ( az integrált nevelést támogató szakmai anyagok gyűjteménye mindkét komponens esetében. Az A komponens esetében nehezen átlátható és kevés kifejezetten a es intézkedés keretében kidolgozott anyagot foglal magában, a B komponens esetében viszont jól áttekinthetően tartalmazza a vállalt szakmai anyagokat, beleértve az SNI ajánlásokat a kompetencia alapú programcsomagokhoz. A projekt eredményeként mindkét komponens keretében születtek olyan hiánypótló módszertani tanulmányok, amelyek támogatják a hátrányos helyzetű és speciális nevelési igényű tanulók sikeres integrációját. A központi program szolgáltatási programcsomagját a 2.1 intézkedés pályázati komponensében nyertes oktatási intézmények konzorciumai számára kívánták kialakítani. A szolgáltatási programcsomag tartalma a vizsgált dokumentumok egyikében sincs konkrétan definiálva, kizárólag felsorolás szintjén jelenik meg. Követhetőek a programcsomag egyes elemei, azonban összefüggő szolgáltatásként nem értékelhető. A szolgáltatási csomag keretében megvalósult teljes tantestületek képzése, valamint a Regionális Szakmai Műhelyek munkájának eredményeként jelennek meg a regionális szakmai műhelyfüzetek. 5. alprojekt Az alprojekt feladata új módszerek kidolgozása volt a korai iskolaelhagyás megelőzésére és a lemorzsolódás kockázatának korai felismerésére. Az A-komponensben a fejlesztési folyamat tervezett fő elemei az alábbiak voltak: Kutatási program tervezése, lebonyolítása (Lemorzsolódás kutatás 26 oldalas jelentés, amely a középiskolások körében tapasztalható oktatási egyenlőtlenségek jobb megértését szolgálja), Prevenciós programok összegyűjtése, pilot programok megvalósítása (öt pilot projekt megvalósítása folyik, amelyek az értékelés időpontjában még nem zárultak le). A B-komponens keretében a fenti kutatás eredményeire épülő, a lemorzsolódás csökkentését célzó prevenciós programokat dolgoztak ki. A folyamat 3 tevékenységből állt: Kutatási program lebonyolítása, kutatási kötet megjelentetése ( Akadálypályán ), Prevenciós programok kidolgozása és bevezetése (a tanácsadók 20, SNI tanulókat együttnevelő intézményben 1 évig segítették a pedagógusok munkáját), Képességvizsgáló tesztek standardizálása, ami a Képességvizsgáló Szakértői Bizottságok munkáját segíti majd. 6. alprojekt A 6. alprojekt feladata az 1-5. alprojektek keretében megvalósuló képzések, mentorálások értékelése, minőségbiztosítása. A lefolytatott értékelések A-komponens és B-komponens szerinti bontásban készültek el. A projekt keretében összesen 16 db értékelő jelentés, gyorsjelentés, valamint hallgatói és oktatói értékelés készült. A 4. alprojekt esetében tudomásunk szerint nem készült semmilyen minőségbiztosítási dokumentum, értékelő jelentés. Az egyes alprojektek külön értékelése a 4 mellékletben található. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

44 A as intézkedés alapadatai Szakpolitika HEFOP prioritás Az intézkedés neve Az intézkedés forráskerete A támogatás formája Oktatásügy A támogatás mértéke 100% A projektek mérete A projektek időtartama 2. prioritás A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével 2.1 Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatásban Egyiskolás települések többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskoláinak fejlesztése Ft Vissza nem térítendő támogatás Minimum 12 millió Ft maximum 16 millió Ft 18 hónap A projektek megvalósításának február július 31. tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre Olyan intézmények, melyek a településen egyedüliként gondoskodnak az alapfokú oktatásról és amelyekben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya meghaladja az 50%-ot. A kedvezményezettek száma 36 A as intézkedés rövid bemutatása Az intézkedés kialakításának hátterében az a kutatás állt, mely szerint Magyarországon magas az olyan települések száma, amelynek egyetlen iskolája van, továbbá ott a roma és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya meghaladja az 50%-ot. Ezen iskolákba többnyire kevés gyerek jár, szemben azokkal az egyiskolás településekkel, ahol a roma tanulók aránya 50% alatt van és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya is alacsonyabb. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók erőteljes szegregálódásához hozzájárul, hogy a magasabb társadalmi státuszú családok gyermekei más települések iskoláiba járnak át. A nehéz helyzetű egyetlen helyi iskolák épület állaga és felszereltsége az átlagosnál rosszabb, a sikerélmények hiánya miatt a pedagógusok pótlása és a településre csábítása nehéz. A kutatás szerint rövid távon visszafordíthatatlannak tűnik ez a folyamat, mivel a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányának folyamatos növekedése azokon a településeken is tendencia, ahol nagyobb számban élnek jobb helyzetű, de más településre járó gyerekek. Az intézkedés a nehéz helyzetű, szegregált iskolák számára kívánt lehetőséget nyújtani arra, hogy javítsanak a pedagógiai munka feltételein, elsajátíthassák és adaptálhassák a tanulók képességeinek kibontakoztatásához szükséges korszerű pedagógiai módszereket, és részfeladatok megoldásához külsős szakembereket biztosítsanak. Az intézkedés a tanulók iskolai sikerességét, továbbtanulását és munkaerő-piaci érvényesülését elősegítő intézményfejlesztést, pedagógiai módszertani megújulást és az oktatás eredményességét növelő infokommunikációs eszközök alkalmazásához szükséges feltételek kialakítását támogatja. A pályáztatás során előnyben részesültek azok a projektek, melyek a 64/2004-es rendelet alapján elmaradott kistérségben, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

45 munkanélküliséggel sújtott településeken valósulnak meg. Az intézkedés által minimum 33 általános iskola fejlesztését tűzték ki, közel 1000 pedagógus és 165 szakember képzésével. Az intézkedés eredményeképpen megfogalmazásra került, hogy javulnak az érintett iskolákban az informatikai eszközök alkalmazásának feltételei, hozzájárulva a középiskolában továbbtanuló halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányának növekedéséhez Egészségügyi intézkedések bemutatása A intézkedés alapadatai Szakpolitika Egészségügy HEFOP prioritás 4. prioritás Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése 4.3 Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése a hátrányos helyzetű régiókban Az intézkedés neve Regionális Egészségcentrum modell-intézmény létrehozása Az intézkedés forráskerete Ft A támogatás formája Vissza nem térítendő támogatás A támogatás mértéke 89,11% A projektek mérete A projektek időtartama A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre Minimum Ft maximum Ft 36 hónap október október 1. Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma A kedvezményezettek száma 1 A intézkedés rövid bemutatása A 4.3 intézkedést három komponens alkotja, amelyek közül az értékelés keretében az 1. komponens (Regionális Egészségcentrum modell-intézmény létrehozása) vizsgálatára került sor. A Regionális Egészségcentrum kialakítása egy központi projekt megvalósításával történt meg, amelynek keretében létrehozták az Észak-magyarországi Kardiovaszkuláris és Onkológiai Komplex Regionális Egészségcentrum Modellt. A fejlesztést az indokolta, hogy az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régiókban a éves lakosság keringési rendszer betegségei miatti halálozások e két régióban 8%-kal, a daganatos betegségeknél 5%-al haladja meg az országos standardizált halálozási hányadost. Az érintett régiók nemcsak az egészségi állapot tekintetében, hanem a prevenció, az egészségfejlesztés az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés szempontjából is kedvezőtlen helyzetben vannak. A szolgáltatások térbeli és időbeli hozzáférhetősége nem megfelelő, korszerűtlenek a megelőzési, szűrési, diagnosztikai feltételek, a szükséglethez képest alacsony a rehabilitációs kapacitás. A fent háttértényezőknek megfelelően a fejlesztés hosszú távú célja a lakosság egészségi állapotának javításával a munkavégző képesség javítása, ezáltal a lakosság munkaerő-piaci versenyképességének növelése az Észak-alföldi és Észak-magyarországi régiókban. A létrehozott, interregionális jelleggel működő intézmény a szív- és keringési, daganatos megbetegedések teljes vertikumát lefedi, és az egyes betegség csoportok kezelésének minden fázisát felöleli (szűrés, diagnosztika, konzervatív, illetve műtéti terápia, rehabilitáció, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

46 gondozás). A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma területén megvalósított fejlesztés alapvetően épületek rekonstrukciójára, új épületek építésére, valamint a két betegségcsoport korszerű diagnosztikai, műtéti és egyéb terápiás felszereléseinek beszerzésére irányult. A intézkedés alapadatai Szakpolitika HEFOP prioritás Az intézkedés neve Az intézkedés forráskerete A támogatás formája Egészségügy 4. prioritás Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése Egészségügyi információ-technológia fejlesztés az elmaradott régiókban Ft Vissza nem térítendő támogatás A támogatás mértéke 100% A projektek mérete A projektek időtartama Ft 43 hónap A projektek megvalósításának tervezett kezdete és befejezése A kedvezményezettek köre A kedvezményezettek száma szeptember március 31. A Dél-dunántúli, az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régió egészségügyi intézmények által alkotott konzorcium. A intézkedés rövid bemutatása A 4.4 intézkedés beépülését a HEFOP-ba az indokolta, hogy az egészségügyi ellátás területileg egyenlőtlen színvonala és szervezettségi szintje akadályozza a gyógyítási tevékenység hatékony ellátását. Az egészségügyi intézmények közötti elektronikus kommunikáció és a betegekre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés nehézkes, ami szükségtelenül ismételt vizsgálatokhoz és kezelésekhez vezet, a betegnek pedig felesleges utazásokat és várakozásokat eredményez. Az információtechnológiai eszközök sem az adatfeldolgozás, sem a kommunikáció megfelelő minőségét, biztonságát és sebességét nem biztosítják. Mindez különösen az ország három gazdasági, társadalmi és egészségügyi mutatók tekintetében leginkább elmaradott térségében élők számára jelent hátrányokat. Annak érdekében, hogy a betegség miatt a munkából való kiesés ideje a lehető legrövidebb legyen, szükséges a betegellátás jobb és hatékonyabb szervezése, amelynek eszköze az egyes intézményeken belüli és az intézmények közötti informatikai rendszer kiépítése. Az érintett három régióban (Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország) egy-egy konzorcium valósíthatta meg informatikai fejlesztéseit, amelynek köszönhetően a betegek teljes kórtörténete elérhető a csatlakozott intézmények egészségügyi dolgozói számára. A fejlesztés keretében megtörtént az intézményközi és az intézményen belüli informatikai szoftver kialakítása, az azok használatához szükséges számítástechnikai eszközök beszerzése, valamint a felhasználók képzése. Mindez lehetővé teszi az egyes intézményekben rendelkezésre álló adatok gyors lekérdezését, a betegutak rövidítését, továbbá a felesleges diagnosztikai eljárások és kezelések számának csökkentését. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

47 3 AZ ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN BEMUTATÁSA 3.1 Az értékelés elméleti kerete, általános megközelítés Az ajánlati dokumentációban leírtakkal összhangban a HEFOP időközi értékelés 2007 fő vezérlőelve a következő elméleti keret: A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. Ennek megfelelően tehát a cél annak vizsgálata, hogy a HEFOP (annak néhány kiválasztott intézkedése) gyakorlata mennyiben felel meg ennek az elméleti keretnek, és mindez milyen tanulságokat ad a szakpolitikák tervezői, döntéshozói és a végrehajtásért felelős intézmények számára. A munka kereteit egy horizontális és vertikális értékelési kérdéssor jelöli ki, mely az alábbi fő kérdéscsoportokra koncentrál: Vertikális kérdések relevancia hatásosság hasznosság és jó gyakorlatok hatékonyság fenntarthatóság Horizontális kérdések központi program vagy pályázatos projekt önálló kedvezményezettek vagy konzorciumok területi jellegzetességek projektméret Ennek megfelelően tehát az értékelés elsődleges feladata egyrészt annak vizsgálata volt, hogy az értékelés tárgyát képező 7 konkrét intézkedés mennyire felel meg az értékelés elméleti keretének, másrészt az egyes értékelési kérdések megválaszolása. A kérdéskörök természetesen az egyes szakpolitikákon átívelve is egymással szorosan összefüggnek, így együttes kezelésük szakmailag határozottan indokolt volt. Az értékelési kérdések (ld Sz. melléklet) széles körűek, megválaszolásukhoz számos forrásból volt szükség információra. Ennek megfelelően a szakmai ajánlatban bemutatott, a projektindító jelentésben finomított, és az ÉICS által jóváhagyott szakmai módszertan több különböző módszertani eszköz kombinálására, integrált alkalmazására épített. Ez a megközelítés volt hivatott biztosítani, hogy a kérdések megválaszolása több forrásból származó információkra támaszkodhasson, illetve hogy az értékelés során a lehető legtöbb értékelési kérdésre lehessen használható választ adni. (Mint ahogy majd ezt a módszertannal kapcsolatos tapasztalatok bemutatásánál látni fogjuk, meghatározott és előre nem látható külső tényezők következtében nem minden kérdés esetén volt ez teljes mértékben biztosítható.) Megközelítésünkben fontos szerepet kapott a primer információk hangsúlyos használata, mert az már a módszertan tervezésének időszakában is érzékelhető volt, hogy a szekunder információk, különösen az eredmények és hatások mérésére szolgáló intézkedés szintű indikátorok rendelkezésre állása és használhatósága korlátozott. Ezzel összefüggésben az alkalmazott módszertan fontos pillére volt a program végrehajtók és projektgazdák megkérdezésén túlmenően a közvetett hatások haszonélvezőinek megkérdezése is. Az erre a célra alkalmazott kvantitatív módszerek a magyarországi értékelések eszköztárában korábban kevésbé szerepeltek, ezért mindenképpen innovatívnak minősíthetőek. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

48 3.2 Az értékelés korlátai Egyetlen értékelés sem lehet teljes körű és teljes mélységű, erre nem adnak lehetőséget az általában indokolt időbeli és pénzügyi korlátok. Ez igaz volt jelen értékelési munka esetében is: számos olyan korlátozó tényező volt, amelyek gyakorlatilag kijelölték az értékelők mozgásterét és az értékelési munka korlátait. Ezen tényezők közül számos előrelátható volt a tervezési időszakban, jó néhány azonban csak a munka elvégzése során került felszínre. Az egyik ilyen fontos korlátozó tényező az időtényező, amely két szempontból jelentett korlátot. Egyrészt az értékelési munkára még az elkerülhetetlen szerződéshosszabbítással együtt is fél évnél rövidebb idő állt rendelkezésre, ami nem tette lehetővé, hogy az egyes információgyűjtési módszerek alkalmazása szekvenciálisan kövesse egymást, az egyes módszerek indításával bevárva az előző fázis eredményeit, illetve korlátozottak voltak a lehetőségek az információk visszaellenőrzésére, validálására. Másrészt az értékelés végrehajtásának időpontjában a vizsgált intézkedések egy része éppen hogy lezárult, így a hatások is csak korlátozott mértékben (vagy egyáltalán nem) jelentkezhettek. A másik fontos korlátozó tényező az adatok korlátozott, nem az előre tervezett időben történő rendelkezésre állása, bizonyos esetekben adathiány. Noha az eredmények és hatások beazonosításában, mérésében kiemelt szerepet játszanak az indikátorok, azok alapján csak nagyon óvatosan lehetett következtetéseket megfogalmazni (legalábbis az eredmények és a hatások vonatkozásában), mivel: Gyakran a szükséges indikátorok nem álltak rendelkezésre; A rendelkezésre álló indikátorok irreális értékeket mutattak, nem voltak intézkedés szinten összegezhetőek; Az indikátorok definíciója nem volt pontos, teljes körű, így értelmezésük is kedvezményezettről kedvezményezettre változott. Harmadikként meg kell említeni azt is, hogy noha az értékelési munka egyik célkitűzése annak vizsgálata, hogy a HEFOP keretében megvalósuló beavatkozások milyen mértékben képesek szolgálni a szakpolitikai célokat az értékelés 3 szakpolitikai területre koncentrált, mindhárom esetében a HEFOP néhány kiválasztott intézkedését kellett vizsgálni. Ebből következően hangsúlyozni szükséges, hogy az értékelés csak arra vonatkozóan fogalmazhat meg következtetéseket, hogy a kiválasztott intézkedések önmagukban hogyan járultak hozzá a szakpolitikai célok teljesítésére, az egyes szakpolitikák egészére vonatkozóan nem. 3.3 Az alkalmazott konkrét módszerek A célcsoportok és megválaszolandó kérdések alapján kialakított módszertan egyaránt épített szekunder, az intézményrendszer és kedvezményezettek által szolgáltatott adatokra, illetve jelen projekt keretében elvégzett kutatásokból származó primer információkra. Az információk összegyűjtése és értékelése során az értékelést végző szakemberek kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt alkalmaztak. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

49 Az alábbi táblázat összefoglalóan mutatja be az értékelési munka során alkalmazott konkrét módszereket: Információforrások jellege Szekunder Primer Konkrét módszerek Dokumentumelemzés EMIR adatok elemzése Külső szolgáltató által biztosított adatok elemzése Kvalitatív módszerek Kvantitatív módszerek Személyes mélyinterjúk Kérdőíves személyes megkérdezés Fókuszcsoportos interjúk Számítógéppel támogatott telefonos interjú A szekunder információk gyűjtésének és elemzésének módszerei Dokumentumelemzés Az értékelés egyik fontos eszköze volt a dokumentumelemzés. A módszer noha számos korlátja van alkalmas arra, hogy az értékelőkben kialakuljon a programról alkotott első kép. A kiválasztott dokumentumok elemzése során a dokumentum jellegétől függően kétféle módszert, illetve bizonyos esetekben azok kombinációját alkalmaztuk: Tartalomelemzés: ez a módszer lehetővé tette az egyes dokumentumok tartalmának részletes megismerését, alapul szolgált a dokumentum illetve a dokumentum keretében leírt stratégia vagy beavatkozás, konkrét projekt minőségének megítéléséhez. Törzsadat-elemzés: ezt a módszert elsősorban a különböző szintű dokumentumok összevetésében, összhangjuk, egymásra épülésük vizsgálata során alkalmaztuk. A módszer lényege, hogy meghatározzuk a magasabb szintű dokumentum (jellemzően szakpolitikai dokumentum) kulcsszavait, és ezeket keressük az alacsonyabb szintű dokumentumokban (pl. programdokumentumok, pályázati kiírások). EMIR adatok elemzése A projektekre és végrehajtásukra vonatkozó tényadatok potenciálisan legfontosabb forrása az Egységes Monitoring Információs Rendszer (EMIR), amelynek céljából és jellegéből adódóan projekt és intézkedés szinten egyaránt tartalmaznia kell(ene) az indikátorokat, azok kiinduló, cél- és aktuális értékét. Az EMIR adatok amennyiben valóban teljes körűen rendelkezésre álltak volna kiemelt szerepet játszhattak volna a szekunder információk között az eredmények és hatások vizsgálatában. Tekintettel azonban arra, hogy az indikátorokra vonatkozó információk csak nagyon korlátozottan álltak rendelkezésre, az EMIR adatokra kevésé tudtunk támaszkodni az értékelői munka során. Külső szolgáltató által biztosított adatok elemzése Az eredeti elképzelések szerint a 2.3 és foglalkoztatáspolitikai intézkedések hatásvizsgálata során alkalmaztuk volna. A vizsgálat eredeti célkitűzése annak megállapítása, hogy a 2.3 és az intézkedések keretében megvalósított beavatkozások közvetett haszonélvezői valóban sikeresebbek-e a munkaerőpiacon, mint azok a társaik, akik nem vettek részt ebben a programban. Az adatelemzés alapjául szolgáló adatokat a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal biztosította. Az adatok megszerezhetőek voltak az intézkedésre vonatkozóan, azonban a 2.3 intézkedés vonatkozásában az adatvédelmi szabályok betartása mellett nem kerülhetett sor az adatok átadására. Az 1.1 intézkedés keretében a mintavétel alapját azon a programban résztvevő MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

50 személyek alkotják, akik a programot március 31-ig sikeresen befejezték. Közülük kerül leválogatásra valós véletlenszerűséggel egy 3 százalékos minta. A mintát alkotó valamennyi személy esetében azt vizsgálta az FSZH, hogy mi a státusza a program sikeres befejezését követő egy évvel. Ez alapján három eset lehetséges: (a) állandó munkahelye van; (b) regisztrált munkanélküli; (c) nem áll rendelkezésre róla információ, azaz nincs bejelentett állandó munkahelye és nem is regisztrált munkanélküli. A programban részt vevők munkaerő-piaci sikerességének megítélése érdekében az összehasonlítás alapjául szolgáló kontrollcsoportot képzett az FSZH. A kontrollcsoport képzésének az alapja azon személyek sokasága volt, akik nyilvántartásba kerültek, azonban nem vettek részt a HEFOP keretében támogatott programban. Az adatelemzés során az FSZH által rendelkezésre bocsátott összesített adatok alapján a szakértők a két csoport teljesítményét hasonlították össze Primer adatfelvétel és feldolgozás kvalitatív módszerekkel Személyes mélyinterjú Kvalitatív kutatás során alapvetően a mélyinterjús kutatást alkalmaztunk, melynek keretében részletesen, mélységeiben tártuk fel a projektekkel kapcsolatos, az értékeléshez kapcsolódó lényegi információkat. A személyes mélyinterjú hatékony eszköz volt a témára vonatkozó, külső körülmény által nem befolyásolt véleményének mélységi megismerésére, az összefüggések feltárására. A személyes mélyinterjú módszerét szakpolitikusok, intézményrendszeri szereplők, projektgazdák és néhány közvetlen haszonélvező véleményének megismerésére használtuk. Fókuszcsoportos interjú A fókuszcsoportos interjú módszerét a végrehajtásában jelentősen érintett, a programról viszonylag széleskörű információval rendelkező csoportok esetében alkalmaztuk. Ez a módszer nagyobb teret biztosít a csoporttagok közötti kölcsönös eszmecserének, véleményváltásnak (csoport-interakció), és ezáltal jobban szemlélteti a tagok nézeteinek, meggyőződésének mozgatórugóit. Használata akkor indokolt, ha olyan témát kívánunk feldolgozni, ahol a csoporttagok véleménye egymást stimuláló hatású. A szakmai indokoltság, valamint az előnyök és hátrányok figyelembevételével a fókuszcsoportos interjú módszerét az értékelés során egy intézkedésnél (1.1.1) alkalmaztuk, a Munkaügyi Központok projektben résztvevő munkatársainak bevonásával Primer adatfelvétel és feldolgozás kvantitatív módszerekkel A kvantitatív módszeres adatfelvétel előnye a gyorsaság és költséghatékonyság, amennyiben az érintett téma strukturáltsága a módszerhez igazodik. Ennek megfelelően a módszert ott alkalmaztuk, ahol a célcsoport nagysága indokolta: bizonyos intézkedések esetében a projektgazdák körében, illetve néhány intézkedés esetében a közvetett hatások haszonélvezői körében. A kvantitatív módszerek elsősorban a hatások felmérésében játszottak kiemelt szerepet. Számítógéppel támogatott telefonos megkérdezés (CATI) A kvantitatív módszerek közül a számítógéppel támogatott telefonos megkérdezést (CATI) alkalmaztuk ott, ahol (eredeti feltételezésünk szerint) a célcsoport tagjai könnyen listázhatók és elérhetők telefonon, illetve olyan célcsoportok esetében, ahol a személyes megkérdezés a célcsoport tagjainak foglalkozása, munkavégzése, potenciális rendelkezésre állása miatt nehézkes. A módszer alkalmazása során az értékelési kérdések alapján került kifejlesztésre egy kérdőív, melyet a kérdezők a telefonos interjúk során alkalmaztak. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

51 Kérdőíves személyes megkérdezés A standard, kérdőíves személyes megkérdezés indokolt ott, ahol a célcsoport tagjai a foglalkozásuk, munkavégzésük miatt nehezen érhetők el otthonukban vagy akár munkahelyükön telefonon, illetve az olyan esetekben, ahol az elérhetőség egy földrajzi értelemben meghatározható kiindulópont környezetében jelentősen nagyobb, mint a teljes populáción, vagy bármely (pl. telefonszámok szűrésére alkalmas ismérv mentén szegmentált) listázható csoport esetében. Csakúgy, mint a számítógéppel támogatott telefonos megkérdezés esetében, az értékelési kérdések alapján került kifejlesztésre egy kérdőív, melyet a kérdezők az interjúk során alkalmaztak. A kvantitatív módszerek alkalmazásával kapcsolatos kérdések Kérdőívek előzetes tesztelése: mind a CATI módszer, mind pedig a kérdőíves személyes megkérdezés esetén a kialakított kérdéssorokat kisebb csoportokon előzetesen teszteltük, majd a visszacsatolás és tapasztalatok alapján tovább pontosítottuk. Válaszadók beazonosíthatóságának kérdése: a megkérdezések során jelentősen befolyásolja a válaszadói hajlandóságot és a megkérdezett őszinte véleménynyilvánítását így végső soron az eredmények minőségét, hogy az alanyok válaszait nevükkel összekapcsolva (vagy erre bármilyen lehetőséget meghagyva) adjuk-e át a Megbízónak azaz könnyedén azonosítani lehet, hogy melyik válaszadó mit válaszolt a megkérdezés során vagy anélkül. Ennek megfelelően összhangban az ÉICS döntésével a jelentés mellékleteként olyan adatfájlt adunk át, amelyből előzetesen eltávolítottuk a válaszadók közvetlen azonosítására lehetőséget adó részeket, és ezeken kívül eltávolítottuk az olyan részeket is, amelyekből közvetve lehet következtetni a válaszadó személyére. Ezen eljárás alkalmazásával a megkérdezettnek garanciát tudtunk nyújtani arra vonatkozóan, hogy az ő személyes, egyedi véleménye nem jut el harmadik félhez, ezáltal legalábbis ebből a szempontból a legmagasabb elérhető minőségű adatokat kaptuk. Személyes adatok kezelése: a kvantitatív módszerek alkalmazása során kiemelt szempont a személyes adatok megfelelő, törvényi előírásokkal összhangban álló kezelése. A felsorolt módszerek alkalmazása során a Synovate Piackutató Kft., mely a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda 10% feletti alvállalkozójaként a kvantitatív felméréseket végzi, a személyes adatok kezelésében, felhasználásában a következő szabályoknak megfelelően, illetve azok teljes körű betartásával járt el: A személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló évi LXIII. törvény; A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló1995. évi CXIX. törvény; Az ESOMAR (piackutatók nemzetközi szervezete) ajánlásai; A PMSZ (Piackutatók Magyarországi Szövetsége) ajánlásai. 3.4 Az értékelés során elvégzett konkrét feladatok és az alkalmazott módszerek Az értékelés tárgyát képező egyes intézkedések esetén a fent felsorolt eszközök eltérő kombinációját alkalmaztuk az intézkedések tartalmától, a projektgazdák számosságától és jellegétől, valamint a közvetett hatás haszonélvezőinek jellegétől és számosságától függően. Az alábbi táblázatok egységes rendszerben, szakpolitikánként foglalják össze az elvégzett feladatokat és alkalmazott konkrét módszereket. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

52 Szekunder Primer Foglalkoztatáspolitikai intézkedések A munkanélküliség megelőzése és kezelése 2.3 Hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságán ak javítása A felnőttképzés hozzáférésének javítása a rendelkezésre álló közművelődési intézményrendszer rendszerszerű bevonásával Dokumentum-elemzés Európai Foglalkoztatási Stratégia Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program HEFOP Programkiegészítő Dokumentum A vizsgálandó intézkedésekre vonatkozó pályázati kiírások Intézkedésszintű jelentések Valamennyi támogatott 34 kiválasztott projekt 17 kiválasztott projekt projekt logikai logikai keretmátrixa, logikai keretmátrixa, keretmátrixa, pályázati dokumentációk pályázati dokumentációk pályázati dokumentációk szakmai része, szakmai része, szakmai része, költségvetése, költségvetése, költségvetése, költségvetés indoklása, támogatási szerződések és azok módosításai, kedvezményezettek költségvetés indoklása, támogatási szerződések és azok módosításai, kedvezményezettek költségvetés indoklása, támogatási szerződések és azok módosításai, kedvezményezettek beszámolói (PEJ-ek, beszámolói (PEJ-ek, beszámolói (PEJ-ek, lezárt projektek lezárt projektek lezárt projektek esetében záró PEJ-ek) esetében záró PEJ-ek) esetében záró PEJ-ek) EMIR adatok elemzése Igen Igen Igen Külső szolgáltató általi Igen, FSZH általi - - adatbiztosítás adatszolgáltatás Személyes Tervezői: Nagy Judit, Tóth Renáta interjú Szakpolitikus: Garzó Lilla Monitoring Bizottsági tag: Antallfy Gábor IH: Egerszegi IH: Fülöp Regina IH: Bara Gábor Magdolna, Linzenbold Ildikó KSz: Rózsa Zoltán KSz: Bartal Attila KSz: Thuma-Boros Melinda Kedvezményezett: 2 fő Kedvezményezett: 7 fő Kedvezményezett: 3 fő Közvetett hatás Közvetett hatás Közvetett hatás Kvalitatív Kvantitatív Fókuszcsoportos interjú Számítógéppel támogatott telefonos interjú (CATI) Kérdőíves személyes megkérdezés haszonélvezői: 2 foglalkoztató Valamennyi Megyei Munkaügyi Központ programvezetője 100 fő, a programban részt vett munkanélküli haszonélvezői: 4 haszonélvezői: 3, a foglalkoztató program keretében tanulásra vállalkozó felnőtt fő, a programban részt vett munkanélküli fő, a képzéseken részt vett személy MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

53 Szekunder Primer Oktatáspolitikai intézkedések Dokumentum-elemzés EMIR adatok elemzése Külső szolgáltató általi adatbiztosítás Személyes interjú Kvalitatív Kvantitatív Fókuszcsoportos interjú Számítógéppel támogatott telefonos interjú (CATI) Kérdőíves személyes megkérdezés Hátrányos helyzetűek oktatásban érintett szakemberek képzése; az integrációs oktatással kapcsolatos programok kifejlesztése Egyiskolás települések többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskoláinak fejlesztése Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatási stratégiája Az egész életen át tartó tanulás stratégiája Közös memorandum a társadalmi befogadásról Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program HEFOP Programkiegészítő Dokumentum A vizsgálandó intézkedésekre vonatkozó pályázati kiírások Intézkedésszintű jelentések A központi projekt logikai 18 kiválasztott projekt logikai keretmátrixa, pályázati keretmátrixa, pályázati dokumentáció szakmai része, dokumentációk szakmai része, költségvetése, költségvetés költségvetése, költségvetés indoklása, támogatási szerződés indoklása, támogatási szerződések és azok módosításai, és azok módosításai, kedvezményezett beszámolói kedvezményezettek beszámolói (PEJ-ek, lezárt projektek esetében (PEJ-ek, lezárt projektek esetében záró PEJ-ek) záró PEJ-ek) Igen Igen Nem Tervezői: Daróczi Gábor Szakpolitikus: Kadét Ernő Monitoring Bizottsági tag: Halasi István IH: Dévai Edina KSz: Kun Beáta Kedvezményezett: Varga Tamás Közvetett hatás haszonélvezői: 2, a programban érintett iskola - - Nem KSz: Dobsi Erik Kedvezményezett: 6 fő Közvetett hatás haszonélvezői: 1 tanuló 100 fő hátrányos helyzetű, eltérő 108 fő halmozottan hátrányos hátterű, sajátos nevelési igényű helyzetű tanulókat oktató gyermekek integrációjával pedagógusok foglalkozó szakember 40 fő, a programban érintett diák 100 fő, a kedvezményezett iskolák tanulói MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

54 Szekunder Primer Egészségügyi intézkedések EMIR adatok elemzése Külső szolgáltató általi adatbiztosítás Személyes interjú Kvalitatív Kvantitatív Dokumentumelemzés Fókuszcsoportos interjú Számítógéppel támogatott telefonos interjú (CATI) Kérdőíves személyes megkérdezés Regionális Egészségcentrum modellintézmény létrehozása Egészségügyi információtechnológiafejlesztés az elmaradott régiókban Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció Nemzeti Rákellenes Program A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program HEFOP Programkiegészítő Dokumentum A vizsgálandó intézkedésekre vonatkozó pályázati kiírások Intézkedésszintű jelentések A központi projekt logikai Valamennyi projekt logikai keretmátrixa, pályázati keretmátrixa, pályázati dokumentáció szakmai része, dokumentációk szakmai része, költségvetése, költségvetés költségvetése, költségvetés indoklása, támogatási szerződés indoklása, támogatási szerződés és azok módosításai, és azok módosításai, kedvezményezett beszámolói kedvezményezett beszámolói (PEJ-ek, lezárt projektek esetében (PEJ-ek, lezárt projektek esetében záró PEJ-ek) záró PEJ-ek) Igen Igen Nem Nem Tervező: Bertalan Ildikó és Szőke N. István Szakpolitikus: Dr. Kincses Gyula Monitoring Bizottsági tag: Dr. Varga Ferenc IH: Molnár-Gallatz Zsolt KSz: Vári Zsuzsanna KSz: Lukács András Interjú a központi projekt Kedvezményezetti interjú 3 kedvezményezett kórházának képviselőjével Közvetett hatás haszon élvezője: 1 orvos fő, a program által érintett páciens kedvezményezett kórház képviselőjével Közvetett hatás haszonélvezője: 1 orvos 150 fő, a program által érintett páciens 3.5 A módszertan alkalmazása során szerzett tapasztalatok, javaslatok A munka során alkalmazott módszertan alapjait az ajánlatban szereplő szakmai módszertan jelentette, amely további pontosításra és részletezésre került a projektindító jelentés keretében. A módszerek kiválasztása az adott időpontban rendelkezésre álló információk alapján történt, természetesen a konkrét intézkedésekhez kapcsolódó alkalmazásuk során számos gyakorlati tapasztalattal gazdagodtunk. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

55 Ebben a részben az egyes módszerek alkalmazásához kapcsolódó tapasztalatokat, a felmerült problémákat, illetve az egyes módszerek jövőbeni alkalmazásához kapcsolódó javaslatainkat foglaljuk össze Általános megjegyzések A kiválasztott intézkedések értékelése, az értékelési kérdések megválaszolása során a szakmai ajánlatban meghatározott módszertani eszközök jól alkalmazhatóak voltak. Ugyanakkor összességében kiemelendő, hogy az értékelési munka hatékonyságát jelentősen befolyásolta, hogy a rendelkezésre álló időben a szakértőknek a tervezettnél jóval több időt és nagyobb energiát kellett az értékelés során felhasználandó különböző információk és adatok biztosításának megszervezésére, összegyűjtésére és rendszerezésére fordítani, ami nyilván csökkentette az adatok és információk elemzésére, értékelésére, következtetések megfogalmazására fordítható időt. Ez elsősorban annak a következménye, hogy az értékelést megalapozó adatok a legtöbb esetben nem egy helyen állnak rendelkezésre, nem megfelelően rendszerezetten és gyakran hiányosak, de olyan is előfordult, hogy volt ugyan adat az intézményrendszerben, arról azonban senki nem tudott. Összességében elmondható, hogy a jövőbeli értékelések hatékonyságának javítása érdekében az adatkezelés, az adatbázisok létrehozásának, működtetésének és rendelkezésre bocsátásának rendszerét javítani szükséges (ezzel kapcsolatos konkrétabb javaslatainkat az egyes konkrét módszerek alkalmazásával összefüggő tapasztalatainkkal együtt mutatjuk be az alábbiakban). Meggyőződésünk, hogy a szekunder információk esetében az értékelőknek az igazi feladata az adatok, információk értelmezése Dokumentumelemzés A dokumentumelemzés fontos, és az értékeléshez nagyon sok hasznos információt biztosító módszernek bizonyult. Mind a szakpolitikai, mind pedig a projektszintű dokumentumok vizsgálata számos inputot biztosított az értékelési kérdések megválaszolásához. Ugyanakkor a dokumentumok beszerzése és vizsgálata során több nehézség is felmerült: Míg a szakpolitikai és programszintű dokumentumok egy-két kivétellel (HEFOP exante értékelés) egyszerűen beszerezhetőek voltak, addig a projektszintű dokumentumok esetében mind a megbízói, mind pedig a megbízotti oldaltól jelentős erőfeszítéseket igényelt, hogy a szükséges anyagok használható struktúrában, és minél inkább teljes körűen rendelkezésre álljanak. Több esetben is előfordult, hogy az átadott anyagok ömlesztve, vagy csak nagyon kevéssé strukturálva és hiányosan érkeztek meg, rendezésük, illetve a hiányzó dokumentumok beazonosítása komoly erőfeszítéseket, többszöri ellenőrzést és visszakérdezést igényelt. Problémát jelentett az is a munka során, hogy gyakran nem álltak rendelkezésre olyan összegző anyagok (pl. kimutatás a szerződésmódosításokról), amelyek jelentősen javíthatták volna az értékelési munka hatékonyságát. Végül nehézséget jelentett, hogy akár egy intézkedésen belül is a monitoring dokumentumok (pl. PEJ-ek) más-más időszakra vonatkoztak, így összevetésük, illetve az összegzések készítése problematikus volt. A módszertan részeként törzsadat elemzést is végeztünk a szakpolitikai dokumentumokban beazonosítható kulcsszavakra építve ezeknek a kulcsszavaknak az előfordulását vizsgáltuk az alacsonyabb szintű dokumentumokban (pl. pályázati kiírás). Noha a módszer alkalmazása biztosított némi adalékot az értékelési kérdések megválaszolásában, összességében sokkal kevésbé bizonyult hasznosnak, mint ugyanazon dokumentumok tartalomelemzése. A fentiek alapján javasolható, hogy a jövőben hasonló típusú értékelések esetében már az MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

56 értékelési munka megkezdése előtt készüljön egy dokumentum leltár, melynek keretében az intézményrendszer felméri (a korábbi értékelések tapasztalataira is alapozva), hogy melyek azok a program- és projektszintű dokumentumok, amelyek valóban rendelkezésre állnak, illetve gyorsan és egyszerűen rendelkezésre bocsáthatóak. Ezen dokumentumok listája aztán részét képezheti akár az ajánlattételi felhívásnak is, ezzel biztosítva, hogy az ajánlattevők ajánlatukban csak a reálisan megszerezhető dokumentumokra építsenek. Ezzel a megközelítéssel jelentős felesleges munka megtakarítható mind a megbízói, mind pedig a megbízotti oldalon EMIR adatok elemzése Az EMIR adatok potenciálisan nagyon fontos szerepet játszanak mind a monitoring tevékenység, mind pedig az értékelési munka megalapozásában, tényadatokra épülő információs hátterének biztosításában. Ehhez azonban az szükséges, hogy az adatok fel legyenek töltve, a megfelelő adatok legyenek feltöltve, és könnyen hozzáférhetőek, aktuálisak és leválogathatóak legyenek. Ezzel szemben az értékelési munka során azt tapasztaltuk, hogy amíg a projektszintű adminisztratív adatok láthatóan rendelkezésre állnak, az értékelés szempontjából a legfontosabb inputot jelentő indikátorok nagyon hiányosak, gyakran nem voltak leválogathatóak a rendszerből aktuális értékek, az értékek helyén az adatrögzítés nem történt megjegyzés szerepel. Nehézséget okozott az is (az indikátorokkal összefüggő számos egyéb probléma mellett), hogy gyakran hiába szerepeltek intézkedés szinten összesített indikátorok, ezek értelmezhetetlen értékkel rendelkeztek és így használhatatlanok voltak. (Példaként említenénk, hogy az 1.1 intézkedés EMIR adattáblájában a programokat befejezett személyek elhelyezkedési aránya vagy egyéb pozitív kimenet 6 hónappal a befejezés után indikátorhoz kapcsolódóan tényadatként az egyik régió esetében % szerepelt.) Ez ahhoz vezetetett, hogy az EMIR adatokat csak nagyon korlátozott mértékben tudtuk hasznosítani a munkánk során, illetve gyakran más forrásból kellett ezeket pótolni (pl. intézkedés szintű monitoring jelentésekből, PEJ-ekből). Összességében megállapítható, hogy noha a rendszer alapvető funkciója lenne a monitoring és értékelési munka hatékony támogatása az EMIR jelenleg erre a feladatra csak nagyon korlátozottan alkalmas. Éppen ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy az indikátorok használatával kapcsolatban felmerülő (és az értékelési jelentés megfelelő fejezeteiben részletezett) egyéb szakmai problémák kezelése mellett: Kerüljön felülvizsgálatra (és szükség esetén javításra) az EMIR indikátorokat tartalmazó és kezelő modulja; Az indikátorokkal kapcsolatos információk (definíció, kiindulási érték, célérték és aktuális érték) feltöltése legyen folyamatos és kiemelt prioritással rendelkező feladata az érintett szervezeteknek. Megfelelő minőségű és megbízható indikátorok hiányában az értékelési munka hozzáadott értéke jóval kisebb, és az egyes beavatkozások hatásainak vizsgálata korlátozottan lehetséges Külső szolgáltató általi adatbiztosítás Az értékelési feladatok végrehajtásánál az adatelemzés fontos eszköz, ezért szerepelt az ajánlati módszertanunkban két foglalkoztatáspolitikai intézkedés (1.1.1 és 2.3) értékeléséhez kapcsolódóan. Ugyanakkor az adatok beszerzése rendkívül nehézkes és időigényes, leginkább azért, mert tapasztalatunk szerint különböző államigazgatási szerveknél, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

57 minisztériumi háttérintézményeknél ugyan számos, bizonyos típusú intézkedések során potenciálisan jól használható adat áll rendelkezésre, egyrészt nem nagyon ismert, hogy milyen adat mely intézménynél áll rendelkezésre, másrészt ezen adatok akár aggregált formában történő átadása sem lehetséges, vagy legalábbis nagyon nehézkes a legtöbb esetben. Jelen értékelési projekt esetében a foglalkoztatáspolitikai intézkedések értékeléséhez használtuk inputként az FSZH által biztosított összesített adatokat. A lehetséges adatforrások felkutatása során került látókörünkbe az FSZH. Az egyeztetések nyomán egyértelművé vált, hogy az FSZH-nál adatok rendkívül széles köre áll strukturáltan, erős informatikai hátérrel rendelkezésre, amely különösen, ha kellő idő áll rendelkezésre az adatok leválogatására és elemzésére nagyon hasznos inputot jelenthet az értékelési munkához. Az FSZH az adatok biztosítása során rendkívül segítőkésznek bizonyult, az elemzésre alkalmas adatokat az intézkedéshez kapcsolódóan rendelkezésre bocsátotta. (Az összehasonlító adatelemzésre a 2.3 intézkedés esetén adatvédelmi problémák miatt nem kerülhetett sor ezzel kapcsolatos további megjegyzéseinket 4.3 Hatásosság jelenítjük meg.) A fentiek tükrében javasolható, hogy a programok értékelése során kerüljön beazonosításra, hogy a releváns intézményrendszeri szereplőknél, minisztériumi háttérintézményeknél milyen az értékelési munkát segítő adatbázisok állnak rendelkezésre, és ezek az adatbázisok kerüljenek hasznosításra az értékelés részeként Személyes interjú A személyes mélyinterjúk valamennyi intézkedés értékelésében, számos értékelési kérdés megválaszolásában kiemelt szerepet játszottak. Az interjúk hasznossága változó volt: voltak olyan interjúk, amelyeknek nagyon magas volt a hozzáadott értéke, és voltak olyanok is, amelyek minimális inputot biztosítottak az értékeléshez. Ez alapvetően az adott interjúalany megfelelőségén múlott. Az interjúk kapcsán az alábbi tapasztalatokra érdemes kitérni: A konkrét interjúalanyokat az ÉICS tagjai javasolták. Előfordult, hogy olyan interjúalanyok megkérdezésére került sor, aki az adott téma (intézkedés) kapcsán csak nagyon korlátozott információval rendelkezett. Az ilyen interjúk egyrészt nem biztosítottak elegendő információt az értékeléshez, másrészt feleslegesen kötötték le mind az interjúalany, mind az interjút végző szakértő idejét. Az interjúalanyok elkötelezettsége rendkívül változó volt: míg számos interjúalany rendkívül segítőkész volt, voltak olyanok is, akik fölösleges teherként élték meg az interjút, ami többek között a nehézkes, többszöri módosítással járó időpont egyeztetésben is megnyilvánult. Az ajánlati dokumentáció előírásaival összhangban a módszertan részét képezte személyes interjúk lebonyolítása közvetett haszonélvezőkkel. Tekintettel a költségvetési korlátokra, a projekt keretében csak nagyon kisszámú ilyen interjú került lebonyolításra. Tapasztalataink szerint ilyen kicsi elemszámnál (pl. interjú két interjúalannyal) az ilyen típusú megkérdezésnek korlátozott a hozzáadott értéke, hatékonyabb eszköz a jóval nagyobb elemszámot érintő kvantitatív módszer. A személyes interjúk fontossága miatt javasolható, hogy a konkrét interjúalanyok kiválasztása minden esetben nagy gondossággal történjen, olyan interjúalanyok kerüljenek megnevezésre, akik az adott témák tükrében valóban részletes információkkal, rálátással rendelkeznek. Fontos feladat továbbá, hogy a kiválasztott interjúalanyok kerüljenek alapos felkészítésre, ismerjék meg az interjú célját, és szerepét az értékelésben, mert ezáltal jobban biztosítható elkötelezettségük, pozitív hozzáállásuk. Ezen túlmenően egyértelműen kimondható, hogy a közvetett haszonélvezőkkel folytatott MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

58 személyes interjú csak akkor lehet eredményes, ha nagyobb körre terjed ki (intézkedés nagyságától, jellegétől függően), illetve a legtöbb esetben hatékonyabban kiváltható egy megfelelően végrehajtott kvantitatív megkérdezéssel Fókuszcsoportos interjú A fókuszcsoportos interjú módszerét az intézkedés kedvezményezettjei körében alkalmaztuk. A módszer jól működött ebben a körben, és számos értékelési kérdés megválaszolásában nyújtott hatékony segítséget Kvantitatív módszerek: CATI és személyes megkérdezés Ahogyan arra korábban már utaltunk, módszertanunk egyik súlyponti eleme volt kvantitatív módszerek kérdőíves személyes megkérdezés és számítógéppel támogatott telefonos interjú alkalmazása, kiemelten a beavatkozások hatásainak vizsgálata céljából. Mivel ez a módszer a korábbi hazai értékelési gyakorlatnak kevéssé képezte részét, különösen fontos a módszer alkalmazásával összefüggő tapasztalatok vizsgálata. Összességében a módszer alkalmazásával kapcsolatban kifejezetten pozitívak voltak a tapasztalataink. Hatékonyan alkalmazható a közvetett hatások vizsgálata során, és mivel percepciók, vélemények feltérképezésére is alkalmas jól egészíthetné ki az indikátorok vizsgálatára támaszkodó hatásvizsgálatot (persze amennyiben az indikátorok ehhez megfelelő alapot biztosítanának). Az EMIR adatokkal (illetve azok hiányával) összefüggő problémák miatt azonban jelen értékelés keretében bizonyos esetekben (persze messze nem teljes körűen) inkább helyettesítette a módszer az indikátorok vizsgálatát néhány értékelési kérdés megválaszolásában. Nagyszámú célcsoport lekérdezésében ezek a módszerek költséghatékony és eredményes megoldást kínálnak, jól megválasztott kérdések alkalmazása esetén sok hasznos információt biztosítanak. Ugyanakkor a módszer alkalmazása során problémákba, nehézségekbe is ütköztünk. Az egyik fontos tapasztalat az volt, hogy nincsenek olyan adatbázisok a megkérdezendő célcsoportról (jellemzően a közvetett hatások haszonélvezői), amelyek egyszerűen lehetővé tennék az ilyen típusú vizsgálatok végrehajtását. A lekérdezések előkészítése során aránytalanul nagy erőfeszítést igényelt az elérhetőségi adatok összegyűjtése, ellenőrzése megbízható adatbázisok hiányában. A másik, ezzel szorosan összefüggő probléma volt, hogy az információkhoz való hozzáférés, a megkérdezendők adatainak átadása a hatályos adatvédelmi szabályok miatt gyakran akadályokba ütközött, illetve az érintettek beleegyezése alapján volt lehetséges, aminek bekérése szintén sok időt vett igénybe. Ennek az elsődleges oka az, hogy a beavatkozások közvetett haszonélvezőinek például olyan munkanélkülieknek, akik részt vettek foglalkoztatási programokban nincs szerződésben rögzített értékeléstűrési kötelezettsége annak ellenére, hogy gyakorlatilag közpénzen finanszírozott (igaz, nem pénzbeli) támogatást vettek igénybe. A probléma kiküszöbölésére az adatok összegyűjtésére az 1.1.1, a 2.3 és a intézkedések esetében a kedvezményezettek közreműködésével került sor: azoknak a közvetett haszonélvezőknek az adatait adták át, akik előzetesen hozzájárultak a megkérdezéshez. Mivel a kedvezményezettek bizonyos része nem biztosított adatokat, csak a beérkezett adatokra támaszkodhattunk, így a minta nem a valós véletlenszerűség elveinek betartása mellett került kialakításra, és a területileg kiegyensúlyozott minta létrehozása sem volt teljes mértékben biztosítható. Noha a lekérdezések eredményei alapján így is megfogalmazhatóak bizonyos következtetések, ezeket megfelelő óvatossággal szükséges kezelni. Megoldást jelenthetett volna a megállapítások más forrásokból történő validálása, azonban mivel a kontakt adatok a legutolsó pillanatra álltak csak rendelkezésre, maguk a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

59 lekérdezések a jelentés elkészítését közvetlenül megelőzően fejeződhettek csak be. Bizonyos beavatkozások esetében (pl. a egészségügyi intézkedés) az is gondot jelentett, hogy mivel a fejlesztések csak a közelmúltban fejeződtek be, a hatásaik csak korlátozottan érzékelhetőek. Ennek megfelelően egy néhány hónappal később végrehajtott lekérdezés már feltehetően jelentősen pozitívabb képet adna a fejlesztés betegek által érzékelt hatásairól. Ugyanennél az intézkedésnél torzíthatja a képet az is, hogy azon intézmények, ahol a lekérdezések zajlottak a különböző régiókban (régiónként egy-egy) nem azonos ellátási szintet képviselnek, hiszen egymás mellett szerepelt a nagy forgalmú, megyei jelentőségű kórház és a kis kapacitású kisvárosi szakrendelő-intézet is. Mindezek alapján a módszer alkalmazásával kapcsolatos megállapításaink, javaslataink az alábbiak: A kvantitatív módszerek alkalmazása az értékelések kiemelten a programok, beavatkozások hatásait értékelő időközi és utólagos értékelések, valamint hatásvizsgálatok eszköztárában mindenképpen indokolt, hasznos, más forrásokból kevéssé megszerezhető információkkal egészítheti ki az értékelést. Ezen módszerek alkalmazása a legnagyobb hozzáadott értékkel akkor bír(na), ha indikátorok vizsgálatára támaszkodna, azt egészítené ki ehhez azonban szükséges az EMIR indikátorokkal összefüggő funkcióinak erősítése. A hatékony alkalmazás alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljon a lekérdezendők megbízható adatbázisa, és ne ütközzön adatvédelmi akadályokba a lekérdezések végrehajtása. Jelen értékelés tapasztalatai alapján mindenképpen javasolható, hogy olyan intézkedések esetében, ahol a projektgazdák közpénzen biztosítanak szolgáltatásokat meghatározott célcsoportoknak (pl. foglalkoztatási programok), a célcsoport tagjaival megkötött szerződésbe mindenképpen kerüljön bele, hogy személyes adataik értékelési célú lekérdezésekhez felhasználhatóak, és kötelesek közreműködni ilyen lekérdezések során. Ez esetben biztosítható lenne a lekérdezések alapját képező minták szakmailag teljesen megalapozott, és vizsgálati szempontokat legjobban tükröző leválogatása is. A módszer alkalmazása differenciáltan lehetséges: csak olyan beavatkozások esetében indokolt és nyújt többletinformációt, amelyeknél a megkérdezettek ténylegesen reálisan érzékelhetik a beavatkozások hatásait. A intézkedés esetében javasolható a lekérdezés megismétlése fél vagy egy év múlva, intézmények szélesebb körének bevonásával. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

60 4. FEJEZET Értékelői kérdések megválaszolása Foglalkoztatáspolitika MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

61 4 AZ ÉRTÉKELŐI KÉRDÉSEK MEGVÁLASZOLÁSA FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK 4.1 Összefoglaló megállapítások A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja szoros relevanciát mutat mind a hazai szakpolitikai elvárásokkal, mind pedig a nemzetközi stratégiákkal, egészen a projekt szintű dokumentációkig. A HEFOP-ban került először konkrétan megfogalmazásra, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a foglalkoztathatóság és a foglalkoztatottak számának növelése irányában kell felhasználnunk, a megfogalmazott foglalkoztatási célok mérőszáma nem lehet a munkanélküliségi ráta. Az ágazati és szakpolitikai (stratégiai) dokumentumokban megfogalmazott célkitűzések egyértelműen visszatükröződnek a programtervezési / pályázati felhívásokban, ami köszönhető annak, hogy a Projekt Előkészítő Munkacsoportokban mind a szakminisztérium, a tapasztalt foglalkoztatáspolitikai alapkezelő intézmények (OFA, Munkaügyi Központok) mind az NFÜ Irányító Hatósága és Közreműködő Szervezete együttesen képviselték a szakterületet. A célok eléréséhez vezető utak, a projektek megvalósítása, az eredmények dokumentálása és mérése azonban már tervezési szinten sem volt megfelelő a 2.3 és intézkedések esetében. A HEFOP mint az első hazai foglalkoztatáspolitikát is magában foglaló stratégiai dokumentum létrejötte már önmagában is sikernek könyvelhető el, hiszen indikátorokat határozott meg, pályázati kiírásain keresztül újszerű megoldásokat hozott be a hazai foglalkoztatáspolitika gyakorlatába, a korábban elszigetelten használt eszközök kombinálhatóságával a PHARE tapasztalatokra építve olyan komplex fejlesztési képzési foglalkoztatási programokat nyújtott a munka világába visszatérni szándékozóknak, amelyeknek hosszú távú kedvező hatása már most prognosztizálható. Ugyanakkor az Operatív Program forrásainak egy része (3.5.4-es intézkedés) csak körvonalaiban szolgálja a foglalkoztathatóság javítását, és ez az árnyékolt cél közművelődési intézmények finanszírozhatósága, és az RKK-k feladattal való ellátása - megjelenik az eredményekben is. Míg az 1.1 és 2.3 intézkedések indikátoraikban hozták, vagy túlteljesítették az elvárt mértéket, addig a kiírásra már a meghirdetéskor sem érkezett be a felhasználható forrást lefedő mennyiségű pályázat és az indikátorok időarányos teljesülése sem volt olyan sikeres, mint a másik két intézkedésnél. Összefoglalva megállapítható, hogy a HEFOP stratégiáját, célját, intézkedéseit tekintve tökéletes relevanciát mutat a foglalkoztatáspolitika hazai és Uniós célrendszerével, az intézkedésszintű lebontásban viszont teret enged egyéb nem foglalkoztatást segítő célok teljesítésére is. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

62 4.2 Relevancia Relevancia az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. A jelenleg érvényes foglalkoztatáspolitikai elképzelések megfogalmazása a Gazdasági és Oktatási Minisztériumban kezdődött, majd 2002-től a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban kapta meg végleges formáját. E szakpolitikai anyag alapján indult el a HEFOP tervezése, amely az uniós szemléletet is visszatükröző stratégiai dokumentummá vált Az intézményi struktúra változásai A foglalkoztatáspolitika szakmapolitikai tervezése 2001-ben az Oktatási Minisztériumban kezdődött, bár a foglalkoztatási ügyekért a Gazdasági Minisztérium volt a felelős ben kormányváltás után alakult ki az FMM (Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium), ahol mind a hazai, mind pedig az Uniós foglalkoztatási- stratégiai-, szakpolitikai ügyekkel ugyanaz a főosztály foglalkozott, és emiatt az Operatív Program és a szakpolitika konzisztens volt. Az Operatív Program váza 2002-re elkészült, új szakmapolitikai elem később nem került bele. A HEFOP intézkedéseinek végrehajtása során az intézményrendszer többször átalakult, végül 2006-ban alakult ki a ma is érvényes rendszer: az Irányító Hatóság az NFÜ önálló szervezeti egységeként működik, és az ESZA Kht lett mind a pénzügyi, mind pedig a szakmai Közreműködő Szervezet. A foglalkoztatáspolitika tekintetében a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program az első olyan hazai stratégiai dokumentum, amelyben világosan megjelent, hogy Magyarországnak nem az első számú prioritása, hogy a munkanélküliséget minél kisebb szintre szorítsuk, hanem az a cél, hogy a foglalkoztatottak számát és az aktivitást növeljük. Ez szakmai szempontból egy nagyon fontos paradigmaváltást jelentett. (Míg Magyarországon a munkanélküliségi ráta csökkentésére való törekvés volt az elsődleges - ami az inaktivitás növelése mellett valósult meg -, az Európai Unióban mérőszámként a foglalkoztatási mutatókat preferálják.) Az NFT HEFOP keretében a szakpolitikai és nemzetközi stratégiának is megfelelő dokumentációk jöttek létre, melyek biztosítják a relevanciát a tervezéstől a projektszintű dokumentációig. A megfogalmazott célok és a hozzárendelt eszközök, intézkedések elméleti és dokumentum szinten is összhangban fogalmazódtak meg egymással. Az Uniós versenyszabályok határozták meg azt, hogy milyen feltételekkel és milyen mértékű támogatást lehet adni a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása esetén. A nemzeti foglalkoztatási akciótervben nem határozták meg, hogy a célok elérése érdekében a szaktárca milyen feladatokat kíván hazai forrásból megoldani, és mihez kell az uniós kiegészítés, így a program végén sem állapítható meg, hogy a hazai foglalkoztatáspolitikai programok eredményeiből mi köszönhető a hazai és mi az uniós forrásoknak. Ugyanez a tapasztalat miszerint a szakpolitikai és nemzetközi stratégiának megfelelő dokumentumok jöttek létre a foglalkoztatáspolitikai intézkedések dokumentumelemzésénél is. A tervezés és előkészítés, a pályáztatás kiválóan megfelelt az elvárásoknak, néha még túl is vállalt az európai trendhez, elváráshoz képest. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

63 A kulcsszavak és kifejezések elemzése alapján 3 a leggyakoribb kifejezések a HEFOP dokumentumokban: a foglalkoztatás (9,6%), oktatás (8,96%), képzés (17,82%) és támogatás (16,2%). Ezek az előfordulási gyakoriságok a foglalkoztatást (23,43% az EFS-ben) kivéve minden esetben meghaladják az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiájában (EFS), de még a hazai, magasabb rendű dokumentumokban való előfordulásokat is. A törzsadat elemzés során meghatározott kulcsszavak és szakpolitikai stratégiát leíró kifejezések alapvetően markánsan megjelennek mindhárom foglalkoztatáspolitikai intézkedés célrendszerében, természetesen eltérő hangsúllyal, hiszen a három intézkedés eltérő módon kívánta elősegíteni a magasabb rendű dokumentumokban megfogalmazott távlati célokat. Viszont megállapítható, hogy a nem stratégiai szintű dokumentumokban (felhívás és útmutató) az oktatás, vállalkozás szavak kevesebbszer, míg a romák, fogyatékosok, fiatal kifejezések többször fordulnak elő, mint az EFS-ben. Az operatív program intézkedés szintű lebontása a Projekt Előkészítő Munkacsoportokban (PEMCS) történt, ahol a szakmai megalapozottságot a szakminisztérium, az irányító hatóság szakértői mellett a Munkaügyi Központok, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (röviden: OFA), valamint az ESZA Kht. szakértői is biztosították az adott intézkedésnek megfelelően. A szakmapolitikai tervezés befejező szakasza, valamint a projektek kiválasztási és megvalósítási időszaka egymásba csúszott, ezért csak elméleti szinten volt biztosított a relevancia, s így a projektek indulása előtt a gyakorlat és a megvalósítás megfelelőségének kockázata kiszámíthatatlan volt. A hiányosságok és a párhuzamos folyamatok ellenére a HEFOP tervezése sok szempontból mégis sikernek tekinthető, mert különböző szakterületek összefogása (felnőtt és szakképzésért felelős főosztályok, civil főosztály) valósult meg, indikátorok kerültek meghatározásra, és végső célként a programok elérték a közvetett haszonélvezők a hátrányos helyzetűek csoportját Stratégiai célok A stratégiai célok eléréséhez - mint eszközöket - a korábbi munkaügyi központ, a PHARE és az OFA által már korábban alkalmazott intézkedés típusokat vonták be a HEFOP-ba. Az 1.1 program adaptációja nem jelentett gondot, hiszen korábban is az állami foglalkoztatáspolitikai eszközöket integrálta az Uniós programozási formába illesztve. A 2.3 program esetében viszont a korábbi PHARE keretében meghirdetett és OFA-s civil programokat kellett adaptálni a HEFOP rendszerébe, bár a HEFOP-ban még nem volt cél, hogy az állami foglalkoztatáspolitikába integrálják a civileket, ami később a TÁMOP-ban már megjelenik. Míg a PHARE programjai már felkészítettek az uniós programozásra, gondot az OFA-s civil programok adaptációja jelentett, konkrétan az, hogy azok más logikára épültek, másképp történt a finanszírozás, másképp működött a menedzsment, a projektgazdák viszonylag szabadon alakíthatták a projektjük tartalmát, költségeit, nem voltak költségnormák. Az állami szervezet az ilyen programokat csak standardizálva tudja átvenni. A PHARE foglalkoztatáspolitikai intézkedései már tartalmazták a HEFOP eszközrendszerének jelentős részét. A stratégiai eszközök összehangolásának egyik alapkövetelménye, hogy az adott térségben (pl. régióban) egységes munkaerő-piaci politika kerüljön megfogalmazásra. A HEFOP intézkedései (1.1 és 2.3) gyakorlatilag egymástól elkülönülten kerültek megvalósításra, még az is elképzelhető, hogy mivel ugyanazt a célcsoportot célozták meg időnként egymás konkurenciájaként jelentek meg. 3 A dokumentumelemzés során 25 kulcsszó előfordulási gyakoriságát vizsgáltuk a Humán Erőforrás Operatív Programban, a Programkiegészítő Dokumentumban, az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiájában és más hazai foglalkoztatáspolitikai dokumentumokban, melynek alapján a számok a felsorolt kulcsszavak OP-ban és a PKD-ban lévő átlagos előfordulását mutatják a kulcsszavak összes előfordulásához viszonyított százalékos arányban. (A 25 kulcsszó átlagos előfordulása az OP-ban és a PKD-ban jelöli a 100%-ot.) MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

64 A foglalkoztatáspolitikai intézkedések esetében már a szakpolitikai dokumentációban annyira megfelelő volt a célrendszerek meghatározása, hogy a tervezési dokumentumok is jól ki tudták bontani ugyanazokat a célokat. Ezáltal a pályázati / programtervezési felhívások is szorosan betartották azokat, és a célok pályázatok szintjén is megjelentek. Az intézményekkel folytatott egyeztetések eredménye, hogy a programcélokhoz képest az intézkedések céljai nem deformálódtak, az intézkedések célrendszere megtalálható a pályázati kiírásokban, valamint megjelenik a pályázati szinten is - ezzel ugyan nagyon kevés mozgásteret hagytak a kedvezményezetteknek, ugyanakkor sikerült elérni, hogy a projektek céljai nem kerültek messze a szakpolitikai céloktól. Jelen értékelés nem tér ki arra a kérdésre, hogy a foglalkoztatáspolitikai intézkedések mennyire tudnak önmagukban a foglalkoztatási helyzeten javítani, ha más operatív programoktól elkülönülten működnek, és például a foglalkoztathatóság javítása nem kapcsolódik új munkahelyek létesítéséhez. Az egyes operatív programok kapcsolódásának szükségességét, és valódiságát az intézményrendszer különböző szereplői eltérő módon ítélik meg. A szakpolitika és a tervezés kedvezően értékelte, hogy a foglalkoztatáspolitikai tervezés a Gazdasági Minisztériumban indult, és közvetlenül kapcsolódhatott gazdaságfejlesztési elképzelésekhez, bár konkrétan olyan program, ahol más párhuzamosan futó munkaerő-piaci vagy beruházási programokhoz kapcsolódna a kiírás a gyakorlati technikai-lebonyolítási problémák miatt nem valósult meg. Az intézkedések végrehajtásának tervezése során már nem került hangsúly más politikákkal való kapcsolat keresésére Az intézkedések célrendszere A HEFOP 1.1 központi intézkedése a munkanélküliség megelőzése és kezelése címmel azt a célt tűzte ki, hogy a regisztrált munkanélküliek közül azoknál, akiknél a munkaügyi szervezet a hagyományos eszközeivel nem tud eredményt elérni, ott az ESZA források segítségével újszerű megoldások (személyre szabott szolgáltatások és támogatások) alkalmazásával segítse elő a munkaerő-piaci (re)integrációt, azaz az elhelyezkedést vagy a vállalkozóvá válást. A HEFOP-on belül ez volt az első decentralizált program, ami alapvetően a munkaügyi központok aktuális gyakorlatának a meghosszabbítása volt, ugyanakkor - új módszertanként vezette be azokat a gyakorlatokat, amelyek az EU-ban a munkaerő-piaci politika és eszközrendszer alapjai voltak. Mivel a programba bevonni kívánt embereknél nem kellett bizonyos feltételeket figyelembe venni, így munkanélküliek szélesebb körét tudták személyre szabott szolgáltatásokkal és támogatásokkal elérni, mint a hagyományos munkaerő-piaci programjaikban. A programot óvatosságból az IH két ütemre szakaszolta, de az első ütem megkezdését követő fél éven belül kiterjesztették a programozási ciklus teljes időszakára, ami ugyan a munkaügyi központok tervezését nagyon megnehezítette, az IH számára viszont kezelhetőbbé vált a folyamat. A 2.3 intézkedés fő feladata a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetű, személyi, pszichoszociális és társadalmi hátrányai miatt komplex fejlesztő szolgáltatásokat igénylő emberek munkaerő-piaci integrációjának segítése, egyénre szabott tanácsadás, felkészítés, képzés, és/vagy munkába helyezése révén. A kiírások kellő pontossággal visszatükrözték azokat a célokat, elvárásokat, melyeket a szaktárca kívánt, azaz azt, hogy a program vegye át és adaptálja - a korábban az OFA által indított és finanszírozott, és a PHARE programokban is kipróbált civil programokat az állami foglalkoztatáspolitikába. Maga a program mechanizmusa ami PHARE alapokra épült azonban ezt nem tette lehetővé, melynek következtében a civil programok elszigetelt programokként jelentek csak meg. Az adaptációt nehezítette, hogy a program társadalmi vitája a tervezéssel párhuzamosan folyt, a civil partnerek akkor még hasonlóan az intézményrendszerhez nem rendelkeztek kellő tapasztalattal, információval a programok jelentőségéről, az uniós keretekről, a működési mechanizmusról, így nem tudtak kellő aktivitással hozzájárulni az intézkedések kialakításához. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

65 A 2.3 intézkedés eszközrendszere nagyobb részben az OFA-s, a PHARE-os múlt tapasztalatai alapján, de részben EU-s gyakorlat alapján került kialakításra. A korábbi gyakorlathoz képest nagyobb hangsúlyt kaptak a mentálhigiénés-, a tartós foglalkoztatásra való felkészítés elemei: pszichológus, mentor alkalmazása. A HEFOP újdonsága abban rejlik, hogy ezeket a támogatási formákat kombináltan, a célcsoporthoz illeszkedően, egymásra épülve lehet nyújtani, ezáltal ez a kombinálhatóság új gyakorlatként épült a rendszerbe. (A szolgáltatások, támogatások kombinált alkalmazása kísérleti jelleggel már az OFA-s és PHARE-os programokban is megjelentek.) A es intézkedés alapvető célkitűzése a felnőttképzés rendszerének fejlesztése volt a pályázati kiírásokon keresztül. Az intézkedés alapkoncepciója szerint a közművelődési intézmények bevonásával a kistelepüléseken is elérhetővé válik a munkaerő-piaci foglalkoztatást elősegítő felnőttképzés és a tanulást segítő szolgáltatások köre, valamint e lehetőségen keresztül azon célcsoportok is elérhetővé váljanak, amelyeket a központi rendszer eszközeivel korábban, más programok keretében nem tudtak elérni. A projektek keretében a Regionális Képző Központok bevonásával a célcsoport tagjai olyan versenyképes tudást kapnak, ami hozzájárul munkaerő-piaci foglalkoztathatóságukhoz. A foglalkoztatáspolitikai intézkedéseken keresztül megvalósult projektekben egyértelműen visszatükröződnek a felhívások célrendszerei, hiszen a támogatási szerződésekbe mint az egyetlen számon kérhető elem a kiírás indikátorai kerültek be. Az egyes intézkedések az adott projekt lehetőségeit lehatárolták, a meghatározott indikátorok szükségszerűvé tették a szakmai teljesítést, melynek eredménye a programszintű indikátorok teljesülése lett. Az előírt / vállalt indikátorok teljesítménykényszert szabtak a kedvezményezettekre, hiszen a nem teljesülő indikátorok támogatásmegvonást eredményeztek, ami elsősorban a civil szféra működőképességét veszélyeztette. Ennek következtében a projektek teljesítették sőt az 1.1-ben túlteljesítették - saját céljaikat (indikátorokat), ami igazolja a kiírás célrendszerének teljesülését. A költségérzékenyebb projektek esetében a teljesítési kényszer miatt úgy választották meg a célcsoportokat, hogy az indikátorok garantáltan teljesíthetők legyenek. Ez a tény némileg torzítja pozitív irányban - a foglalkoztatáspolitikai intézkedések eredményeit. A projektek hozzájárulnak a szakpolitikai célok teljesüléséhez a célterület és a célcsoportok megfelelő beazonosításával, valamint az aktív intézkedések alkalmazásának mértékével. A munkaerő-piacra történő visszatérés, a (re)integráció azonban nem elég hangsúlyos, a konkrét jó gyakorlatok hiánya miatt. A projektek célkitűzései alapvetően a felhívások célrendszereire épülve, szinte teljes mértékben megegyeznek a felhívásokban megfogalmazott közvetlen és közvetett, illetve rövid és hosszú távú célkitűzésekkel. Ennek oka elsősorban a pályázók biztonsági tervezése, amellyel azt akarták elérni, hogy pályázatuk mindenképpen támogatásban részesüljön az adott intézkedés keretein belül. A pályázati/programtervezési felhívások egyértelműen szabályozták azokat a tevékenységeket, amelyek a célok eléréséhez vezetnek, a pályázók pedig jó diák módjára átvették és alkalmazták (szó szerint) projektjeikben a megfogalmazott célokat, természetesen illesztve a helyi (települési, regionális) viszonyokhoz, megalapozva a célcsoport szükségleteinek felmérésével és bemutatásával. Mindhárom intézkedésben jelentős hangsúlyt kapott az esélyegyenlőség kérdése, amely során, a munkanélkülieken és inaktív személyeken belül, megfelelve az ágazati és szakpolitikai elvárásoknak (céloknak) a fiatalok, a nők, a romák, a fogyatékos emberek foglalkoztatásának növelése, munkaerő-piaci (re)integrációjának megvalósítása került fókuszba Relevancia a célcsoport igényeivel A relevancia vizsgálatánál jogosan merül fel a kérdés, hogy a célcsoportok MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

66 szükségleteire mennyire adnak választ a szakpolitikai és az abból kiinduló támogatási rendszerekben megvalósuló projektek. Ahhoz, hogy a szakterület kihívásainak megfelelő válaszokat (szolgáltatásokat) adjon egy-egy intézkedés, és az ezek keretében megvalósuló projektek, elengedhetetlen, hogy legyenek tapasztalatok és szakmai források a célcsoport igényeire vonatkozóan. A 2.3 intézkedés keretében támogatást nyert projektek minden esetben készítettek egy szükségletfelmérést, amely tartalmazta a célcsoportra vonatkozó elemzést és a projekt környezetének munkaerő-piaci szempontú bemutatását. Ezen szükségletfelmérések adták a szakmai forrást, amelyek alapján a projektgazdák megtervezték a célcsoportok számára nyújtandó szolgáltatásaikat. A célcsoport elsősorban a hátrányos helyzetűek közül került ki. Annak megállapítására, hogy a projektek valóban a hátrányos helyzetűek csoportját érték-e el, a kérdőíves felmérések során vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek önmagukat a hátrányos helyzetűek csoportjába sorolják-e, és ha igen, akkor milyen okból. Az 1.1 programban a megkérdezettek 27%-a mondta azt, hogy a program meghirdetésekor hátrányosabb helyzetben volt, mint a megkérdezés időpontjában. Ennek okaként több dolgot is említettek, a 30 év alattiak csoportjában előfordult etnikai kisebbséghez tartozó, szakképesítéssel nem rendelkező, gyermekét egyedül nevelő, és állami gondozott személy is, míg a 30 év felettiek esetében legtöbben azt említették, hogy tartós (több éve, illetve többször is) munkanélküliek voltak, továbbá, hogy elmúltak 40 évesek, nem volt szakképesítésük, szegénységben éltek, de csupán két személy említette azt, hogy a hátrányos helyzetének fő oka az volt hogy nő, és egy személy hivatkozott a csökkent munkaképességére. A megkérdezettek 33%-a tömeges elbocsátás keretében veszítette el munkahelyét, 16%-a GYES-en vagy GYED-en volt, 13%-a pedig semmilyen képesítéssel nem rendelkezett. 3. ábra: Válaszadók összetétele intézkedés felmérésénél Az intézkedés keretében megkérdezett 100 személy közül 95 nyilatkozott úgy, hogy a program előtt regisztrált álláskereső volt a helyi Munkaügyi Központban. A megkérdezettek többsége 3-6 hónapja, közel ötödük már több, mint egy éve, ugyanakkor a megkérdezettek 22%-a kevesebb, mint 3 hónapja volt regisztrált álláskereső. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

67 A 2.3-as programban megkérdezettek 29%-a mondta azt, hogy a program előtt hátrányosabb helyzetűnek érezte magát, mint a program befejeztével, 59%-uk nem érzett változást, és csupán 12%-uk nyilatkozott úgy, hogy a programban való részvétel előtt előnyösebb volt a helyzete bár azt nem vizsgáltuk, hogy milyen szempontból érzi magát hátrányosabbnak a program végén, ha kapott képzést, foglalkoztatási gyakorlatot. A megkérdezettek hátrányos helyzetük mibenléteként 20-25%-ban a tartós munkanélküliségét, az etnikai hovatartozását, az alacsony iskolai végzettségét, fogyatékosságát vagy 45 év feletti életkorát nevezték meg. A megkérdezettek 79%-a nyilatkozta azt, hogy a képzés előtt nem rendelkezett bejelentett állással. A es intézkedés célcsoportja részben eltért a másik két intézkedés célcsoportjától. Itt a megkérdezett személyek 20%-a úgy érezte, hogy előnyösebb helyzetben volt a program előtt, 62%-a ugyanolyan helyzetben érzi magát, és csupán a megkérdezettek 18%-a mondta, hogy hátrányosabb helyzetben volt akkor, mint a megkérdezés időpontjában. A válaszadók túlnyomó többsége (86%) úgy érzi, hogy akkoriban, amikor jelentkezett a képzésre, sem hátrányosan, sem előnyösen nem különböztették meg, ugyanakkor 8%-uk azt nyilatkozta, hogy hátrányosan különböztették meg. Ez utóbbi hátrányos megkülönböztetés legtöbbször abból fakadt, hogy a megkérdezett a munkaerőpiacon idősnek számít, 13% említette még, hogy nő, illetve, 9% hogy nem rendelkezik megfelelő iskolai végzettséggel vagy szakképesítéssel. Ennél az intézkedésnél a megkérdezettek 64%-a nyilatkozta azt, hogy nem rendelkezett bejelentett állással a programban való részvétele előtt. Az és a 2.3-as intézkedések esetében csupán a résztvevők 95 és 79%-a nem rendelkezett a válaszok alapján bejelentett munkahellyel a képzés előtt. Mindkét program esetében csak regisztrált munkanélküliek vehettek részt a projektekben, így ezek a számok azt mutatják amennyiben a pályázók valóban leigazolták, hogy csak regisztrált munkanélkülieket vontak be a projektjeikbe, hogy a résztvevők egy része ha bejelentett állással nem is, de egyéb kereseti lehetőséggel valószínűleg rendelkezett, és ennek hatására válaszolt úgy (vagy emlékezett úgy), hogy volt bejelentett állása. Mindhárom intézkedésnél megállapítható, hogy a közvetett célcsoportnak csak kis része átlagosan az egynegyede érzi jelenleg kevésbé hátrányosnak a helyzetét, mint mikor bekerült a programba. Ez összességében nem nevezhető erős pozitív hatásnak, de ennek a kérdésnek a megválaszolásakor nem szűrhetőek az egyéb társadalmi hatások, és az egyén aktuális lelkiállapotából adódó torzítások sem. A megvalósításhoz kapcsolódó tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tervezett tevékenységek elvezetnek a célokhoz, viszont az eredmények és hatások még nem minden esetben adnak releváns választ. A es intézkedés alapvetően a közművelődési intézmények fejlesztési programja, ahol bonyolító szereplőként bevonták a projektbe a Regionális Képző Központokat (RKK) is. A felnőttképzési szegmens piaci alapon is jól működő terület, ahol nem biztos, hogy állami eszközökkel szükséges, és hatásos beavatkozni. A közművelődési intézmények rendkívül eltérő adottságokkal rendelkeznek, a megfogalmazott célok teljesítésére más intézményrendszer (pl. az iskolák) talán alkalmasabb lett volna, kisebb ráfordítási igénnyel. Ugyanakkor a piaci mechanizmusok nem működnek megfelelően a hátrányos helyzetűek célcsoportjának tekintetében, különösen nem a tanulást segítő szolgáltatások esetében, így indokolt volt ez a beavatkozás. Továbbá a közművelődési intézmények bevonását a felnőttképzésbe szakmailag indokolja az az európai törekvés, miszerint a szakmapolitikai koherencia érdekében erősíteni kell a partneri kapcsolatokat a különböző szereplők között (COM (2006) 614), és az életen át tartó tanulás megvalósítása érdekében a tanulás környezet fogalmát ki kell terjeszteni a hagyományos formális, iskolai képzőintézményi keretben végzett oktatáson túli lehetőségekre. A közművelődési intézmények mindenképpen vonzóbb tanulási környezetet biztosítanak az iskolai környezettől elszokott (talán rossz emlékeket őrző) felnőtteknek. Az intézkedés szakmai célja alapvetően a tanuláshoz kötődő MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

68 attitűd megváltoztatása, tanulóközösségek létrehozása, és közvetve a felnőttkori tanulással szembeni negatív előítéletek lebontása volt, így ezen túlmutató eredményeket nem is lehet számonkérni az intézkedéstől. Az intézkedés alapvetően mégis kakukktojás a rendszerben, hiszen árnyalt célja volt a közművelődési intézmények és RKK-k működésének finanszírozása, olyan tevékenységgel felruházva, ami szakmai tartalmat társít a finanszírozás mint cél mellé. Ennek van létjogosultsága, mivel a tágabb értelemben vett felnőttképzés lefedi a közművelődést is a Felnőttképzési törvény alapján, bár a munkaerőpiaci relevancia a képzési (fejlesztési) programokban még a tervezés időszakában ben nem volt olyan erős, mint 2005-től. A programokon belül eszközbeszerzésre, projektmenedzsment költségekre nyújtható támogatást az elszámolható maximum meghatározásával a pályázati kiírás szabályozta, melyet az Irányító Hatóság a megvalósítás során sem engedett átlépni. A vizsgált projektek esetében átlagosan eszközbeszerzésre az intézkedés keretében az összköltség 2,98%-át, a 2.3 intézkedés esetében 7,57%-át, a intézkedés esetében a 25,51%-át fordították. A vizsgált projektek eszközbeszerzésre fordított átlagát mutatja az alábbi táblázat. Intézkedés 1. Táblázat: A vizsgált projektek eszközbeszerzésre fordított átlaga Vizsgált projektek száma db (100%) db (20%) db (50%) Eszközbeszerzés átlaga forintban a vizsgált projektek esetében Eszközbeszerzés átlaga az összköltséghez viszonyított%-ban a vizsgált projektek esetében Eszközbeszerzés átlaga az 1 fő bevont (3.5 4 intézkedésnél a képzettséget szerzett) személyre vetítve Ft 2,98% Ft Ft 7,57% Ft Ft 25,51% Ft A számokból látható, hogy míg a projekten belül az es kiírás esetében a legkisebb az eszközbeszerzésre fordított arány, addig nominális értéken ezeknél a projekteknél a legjelentősebb az eszközbeszerzés, köszönhetően a központi projektek nagyságának. A 2.3- as kiírásoknál a 30%-os maximális korláton kívül egy forintban kifejezett maximum ( Ft) is kötötte a pályázókat, mely korlátok közül a projektméretből adódóan a nominális korlát volt általában az erősebb. A számok alapján a pályázóknak nem az eszközbeszerzés volt az általános céljuk a projektek végrehajtásával, de mint rendelkezésre álló járulékos elemet majdnem minden projekt esetében beépítették a költségvetésükbe. Az egy főre vetített eszközbeszerzés (1.1 és 2.3 intézkedéseknél a vizsgált projektek esetében a bevont személyekre vetítve / fő és fő/, esetében a vizsgált projektekben képzettséget szerzett személyekre vetítve /879 fő/ decemberi adatok alapján) hasonlóan alakul az intézkedések között, mint az összköltséghez viszonyított arány. A humánerőforrás projekteknél a megvalósítás módszere újszerű, ami új projektmenedzsment felállítását teszi szükségessé. A potenciális kedvezményezettek vagy költségvetési szervek mint a munkaügyi központok, közművelődési intézmények, vagy civilszervezetek egyesületek, alapítványok, melyekre egységesen jellemző a működtetési, fejlesztési források szűkössége, valamint az, hogy a HEFOP-hoz hasonló programokból tartják fenn magukat, melynek egyenes következménye, hogy a különböző pályázati kiírásoknál igyekeznek ezeket a költségelemeket maximálisan kihasználni. Az eszközbeszerzés általában az informatikai és irodatechnikai fejlesztésekre irányul, míg a projektmenedzsment költségekből a projekt megvalósításával megbízott munkatársak MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

69 bérköltségéhez teremtettek forrást. A projektmenedzsmentre fordítható összeg általában százalékos arányban kerül meghatározásra (pl kiírásnál az elszámolható költségek legfeljebb 12%-a), ami a kedvezményezetteket a lehető legnagyobb projektméret megtervezésére motiválja. A végrehajtás költsége az egyes projekteken belül eltérő, de általánosságban megállapítható, hogy a menedzsment költségeket hasonló fajlagos költséggel tervezték a projektgazdák, nagyságrendjük, és a projekt költségvetésén belüli arányuk a menedzsment létszámától, a projekt hosszától, és a projekt szakmai tartalmától függ. A programcéloktól eltérő célt sugalló pályázatokat az intézményrendszer már a bírálat során kiszűrte. A szakmai monitoring és a Közreműködő Szervezet ellenőrző tevékenysége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a projektek megvalósítása során se váljon el a pályázati cél a programcéloktól. Ugyanakkor a projektek eredményeiből, beszerzéseikből látható, hogy vannak olyan beszerzett eszközök, amelyek nem a projekt hozadékai, hanem pont az eszközbeszerzési lehetőség indukálta a pályázási kedvet. Ez általában nem jellemző, de a vizsgált projektek között volt például olyan önkormányzat által egyéb feladatokra alapított civilszervezet, ahol a képzések lebonyolításához beszerzett jelentős számú informatikai eszközből a projekt befejezését követően csak néhányat biztosítottak a résztvevők további munkavégzéséhez (a többi felhasználásáról nem nyilatkoztak). A projekt keretében szerződött foglalkoztató szintén az önkormányzat által alapított, és önkormányzati feladatokat ellátó vállalkozás volt, akik mint munkaerő-kölcsönző vették fel, és adták más vállalkozásnak bérbe a projekt keretében képzett, felkészített személyeket. A kedvezményezett szervezet korábban nem vett részt foglalkoztatáspolitikai projektben, és nem is szándékozik hasonló projektet indítani, vagy abban részt venni, azaz az eszközök projektcélú felhasználásának fenntartása nem biztosított. Emellett a projekt keretében a felújított a képzés helyeként szolgáló - önkormányzati ingatlan a projekt befejeztével más állami feladatokat ellátó intézmény használatába került. Az 1.1. intézkedés kiemelt célja az volt, hogy a programban nyújtott szolgáltatások és képzések választ adjanak a munkaerő-piaci igényekre, azokkal összhangban valósuljon meg a program. E cél számos régióban eredményes volt, hiszen a munkaügyi központok alaptevékenysége a területi munkaerő-piac folyamatos monitorozása, melynek ismeretében alakították ki a konkrét a kiíráshoz képest alábontott célcsoportjaikat, és a célcsoport igényeinek, de talán hangsúlyosabban a munkaerő-piaci igények alapján maguk állították össze képzési szolgáltatási csomagjaikat. A közvetett haszonélvezők megkérdezéséből az derült ki, hogy a célcsoport igényeit minden esetben igyekeztek figyelembe venni, ezáltal igyekeztek a valós munkaerőpiaci igényekhez igazodó projekteket végrehajtani. A közvetett haszonélvezők szerint a képzés szervezői szinte minden esetben felmérték a célcsoport iskolai végzettségét, szakmai végzettségét, 67%-ban nyelvtudását, 74%-ban informatikai ismeretüket, és 40%- ban érdeklődtek a résztvevők speciális helyzetéből adódó egyedi igényeikről. Az összesített jellemzők alapján tájékoztatták a résztvevőket a képzési, foglalkoztatási és támogatási lehetőségekről. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

70 4. ábra: intézkedésnél ismeretfelmérés Az 1.1 programban megkérdezettek 40%-a mondta, hogy számos lehetőség közül választhatta ki, hogy konkrétan milyen képzésen, programon szeretne részt venni, a megkérdezettek 31%-a választhatott, de csak szűkös lehetőségek közül, ugyanakkor a megkérdezett résztvevők kicsit kevesebb, mint harmadának egyáltalán nem volt választási lehetősége, hogy milyen képzésre jelentkezhet. A 2.3 programban a megkérdezettek több mint felének (54%) volt valamiféle választási lehetősége a kínált képzések terén. Minden ötödik válaszadó sok lehetőség közül választhatott. A képzést követő munkák közül a megkérdezettek 48%-a választhatott és csupán 17%-uk választhatott sok lehetőség közül. A programban a válaszadók 60%-a választhatott több képzés közül, mely választási lehetőségek között legtöbb esetben a számítástechnikai és az idegen nyelvi képzés jelent meg. A képzési-foglalkoztatási lehetőségeket elsősorban az adott személy adottságai határozták meg, szűkítették le. A képzéseket ott lehetett a munkaerő-piaci igényekhez igazítani, ahol strukturális munkanélküliség a jellemző (pl. Vas megye). Az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi régiók hátrányos helyzetű kistérségeire jellemző, hogy nem jelenik meg munkaerő-piaci igény, azaz a munkaerőt felvevő vállalkozások betelepülése nélkül a projekt hosszú távú eredményessége megkérdőjelezhető, itt a program elsősorban az elhelyezkedési hajlandóságot volt hivatott erősíteni. A Munkaügyi Központok vezetése azt az álláspontot képviselte, hogy mindenképpen olyan szakképesítést nyújtó OKJ-s képzéseket indítanak, melyek nagyobb esélyt biztosítanak a résztvevők számára. Az 1.1 intézkedés az indikátorai alapján az Operatív Programon belül a legsikeresebbek közé tartozik, jóval több embert vontak be a tervezettnél, miközben az elvárt eredményességi arány is javult. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

71 4.3 Hatásosság Hatásosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. Az Operatív Program rögzíti, hogy milyen eszközökkel, intézkedésekkel lehet elérni a kitűzött célokat, amelyhez a foglalkoztatáspolitikai intézkedések ha nem is rövid távon, de közvetve mindenképpen hozzájárulnak. Ezek a célok a foglalkoztathatóság javítása és a foglalkoztatottság bővítése. Az OP-ban és a PKD-ban megfogalmazódott célok a pályázati kiírásokban is ugyanúgy megjelenek, sőt az egyes projektek is visszatükrözik a stratégiai szinten megfogalmazott célokat. A projektek célja a munkahelyek megtartása, a foglalkoztathatóság javítása, a foglalkoztatás bővítése, az elhelyezkedési képesség fejlesztése, valamint a munkaerő-piacra való integráció. Ha a stratégiai szintű célok oldaláról közelítünk, hatásosnak, eredményesnek mondhatóak a foglalkoztatáspolitikai intézkedések. A beszámolók (PEJ) és monitori jelentések alapján a támogatott projektek teljesítették logframe-jükben kitűzött céljaikat, bevonták az érintetteket, felmérték szükségleteiket, képzéseket dolgoztak ki és / vagy szerveztek számukra (amely által tudáshoz, szakmához jutottak), sőt elhelyezkedésüket is tudták támogatni (támogatott foglalkoztatás, vállalkozóvá válás, munkaadói támogatás), bár a megvalósítások között jelentős különbségek vannak. (Néhány 2.3-as és es projekt esetében tapasztalható sikertelenség, melynek okai között megtalálhatók a tervezési hibák, a választott célcsoport alul-motiváltsága, a projektvégrehajtáshoz szükséges tapasztalat hiánya, illetve a végrehajtásért felelős szervezet alulfinanszírozottsága.) Annyi mindenképpen megállapítható a projektszintű dokumentumok elemzésével, hogy a lezárult projekteknek sikerült elérniük saját kitűzött céljaikat az összesítésre került indikátorok alapján, amelyek azonban nem minden esetben adtak kellően árnyalt képet egyegy intézkedésen belül, így jelentősen megnehezítették az értékelő feladatát, ugyanis az indikátorok általánosak, a projekteken belül nem mérték, hogy melyik hátrányos helyzetű csoportra mekkora hatást értek el, illetve melyek azok a csoportok, akik teljesen kimaradtak a célcsoportok közül. A szempontok közül például a származás minthogy a 2.3-as intézkedésben a roma emberek kiemelt csoport volt nem is mérhető, melynek értékelésére a 4.4 Hasznosság és jó gyakorlatok fejezetben térünk ki. Az egyes projektek, az intézkedések és ezáltal a szakpolitikai célok megvalósulása az eredményekben mutatkozik meg, amelyeket az elemzés szintjén egyrészt a dokumentumelemzés alapján, másrészt az indikátorok teljesülésében lehet megfogalmazni. Csak a primer adatokat tekintve az intézkedések, projektek hatásossága kimondható, de a tényleges helyzet az adatok alapján csak a projektek befejeződő szakaszában vagy végén állapítható meg, így a fenntarthatóság mutatói még nem láthatóak. A projektek hosszú távú eredményessége külön felmérést igényel. A rendelkezésre álló források meghatározzák a szakpolitikai célok elérhetőségét, a rendelkezésre álló keret korlátozta a programokba bevonható személyek számát. Legfontosabb hatásként kimutatható, hogy a foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel a regisztrált munkanélküliek több, mint 18%-át sikerült elérni, és ezen belül 6,55%-nál értek el munkába állást, vagy más pozitív eredményt. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

72 4.3.1 A tervezésből eredő hatások alakulása A projektmegvalósítás eddig elért eredményei azt mutatják, hogy az intézkedésszintű célokat az 1.1 és a 2.3 intézkedésen belül sikerült elérni, sőt számos projekt esetében a vállalt indikátorok messze túlteljesültek. A es intézkedés tervezésekor viszont elmaradt a közművelődési intézmények felmérése, ami megmutatta volna, hogy a közel 600 intézményből mindössze 350 működik, és a működő intézmények többsége sem rendelkezik olyan kvalitásokkal, kapacitásokkal, ami feltételezhette volna a felnőttképzésben való sikeres részvételt. Ennek következtében nagyon alacsony volt a projektjavaslatok száma, és a regionális képző központok bevonásával sem tudták lekötni a rendelkezésre álló források egy részét. A kiírás relatív sikertelensége több szempont szükségszerű átgondolását veti fel. Valóban a közművelődési intézmények a legalkalmasabbak a képzési programok házhoz vitelére? Az iskolák nagyobb képzési, szakmai potenciállal működnek. Egyáltalán be kell-e avatkozni állami eszközökkel egy önmagában virágzó felnőttképzési piacba? Vagy hatásosabb lenne a képzésen való részvételt támogatni. Az RKK-k szerepe a felnőttképzésben: miben tudnak mást, milyen mások számára nem elérhető kapcsolatokkal rendelkeznek, ami indokolja részvételüket. Ez utóbbi pontra részben választ adhat, hogy a RKK-k (a 23/2005 (XII.26.) FMM rendelet szerint) a hagyományos szakképzési feladatokon és felnőttképzési szolgáltatásokon kívül olyan kiegészítő (pszichológiai, mentori, utaztatási, étkeztetési, szállás, álláskeresési) szolgáltatásokat is nyújthatnak állami eszközökből, melyek fedezetésre, szervezésére a magánvállalkozók nincsenek felkészülve, nincs gyakorlatuk, következésképpen számukra ez nem jó üzlet. Ugyanakkor továbbra is kérdés marad, hogy ha a Munkaügyi Központok kirendeltségeiken keresztül kistelepülésekre is eljutnak ehhez hasonló projektek, szükség van-e a közművelődési intézmények bevonására, és az RKK-k tudnának-e kapcsolódni a képzések, felkészítések terén a Munkaügyi Központokhoz? A dokumentumok elemzésével megállapítható, hogy az intézkedések szintjén elvárt eredmények illeszkednek a stratégia célok megvalósulásához: munkanélküliség csökkentése (megelőzés és kezelés által); foglalkoztatás növelése; munkaerő-piaci integráció; képzési programok kidolgozása és megvalósítása a munkanélküliek és inaktívak körében. A projektszintű eredmények a projektekbe bevont személyek, a kidolgozásra kerülő képzési projektek a képzési programokon résztvevők számát határozzák meg, valamint a projekt eredményeként elhelyezkedettek arányát rögzítik. Az indikátorok szintjén megjelenő elért eredmények egyértelműen szolgálják a stratégiai célok elérését. A magasabb rendű uniós és hazai dokumentumokban meghatározott célokat intézkedés szintű célokra bontották, amelyekből a tervezéskor az érintet szakpolitikák bevonásával meghatározták a célok eléréséhez szükséges támogatható tevékenységeket, valamint a mérhető (a megvalósításkor bebizonyosodott, hogy csak mérhetőnek vélt) indikátorokat. A végrehajtás során merült fel az eredmény és hatásindikátorok nem korrekt definiáltságának problémája, melyről a 4.4 Hasznosság és jó gyakorlatok fejezetben az indikátorok értékelésénél részletesen kitérünk. Azt nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy a szakpolitika által az Operatív Programban megfogalmazott hatások elérhetők-e ezekkel az intézkedésekkel, mert Magyarországon a HEFOP-on kívül az Munkaerőpiaci Alap, Nemzeti Civil Alapprogram, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány is folyamatosan indít foglalkoztatáspolitikai programokat, és a hosszú távú hatásokat nem lehet szétválasztani egymástól, valamint a foglalkoztatás színvonalára a gazdasági környezet is jelentős hatással bír. A programok többsége ugyanabból a célcsoportból, a tartós munkanélküliek csoportjából merít, ezen belül intézkedésenként más-más hátrányos helyzetű csoportot emel ki. Jelenleg nincs olyan egységes nyilvántartási rendszer, ami adott jellemzőkkel (végzettség, kor, hátrányos helyzet ) aktuális képet mutatna a hazai foglalkoztatási programokban részt MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

73 vevőkről, nem valósul meg célcsoportok tagjainak tartós nyomon követése. A HEFOP projektek célcsoportjainak mérése más paraméterek alapján történt, mint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) rendszerében, a két adatbázis nem volt összesíthető, így szinte lehetetlen országos szintű éves foglalkoztatáspolitikai képet kapni, az eredményeket, hatásokat a teljes rendszerre kimutatni. Így az értékeléshez is csak az 1.1-es intézkedés résztvevőiről kaphattunk adatokat, mert az ÁFSZ-nél és az ESZA Kht.-nál külön-külön rendelkezésre álló adatok a 2.3-as intézkedés elemzéséhez adatvédelmi okok miatt nem voltak összeegyeztethetőek. A szakpolitikának a tervezésben széleskörű lehetőségei voltak. A tervezés, ezen belül az intézkedések kiválasztása az Uniós gyakorlatból, irányelvekből, a PHARE-os tapasztalatokból, valamint a hazai OFA-s gyakorlatokból táplálkozott; rendszere az Uniós logikára épült: célok, elvek, stratégiák, majd az intézkedések meghatározása, végül az eszközök hozzárendelése. A HEFOP egyik kiemelt célja az volt a civileknek szóló programok esetében, hogy az OFA sikeres programjait vegye át, és adaptálja be az állami foglalkoztatáspolitikába, átvéve annak eszközrendszerét. Az Uniós gyakorlat integrálása a hazai foglalkoztatáspolitika rendszerébe rendkívül nehézkes - egyrészt azért, mert a hazai munkaerő-piaci intézményrendszere eltér más Uniós tagállamokétól, másrészt területileg eltérő munkaerő-piaci problémák jelennek meg. A foglalkoztatáspolitika eszközrendszere arra alkalmas, hogy a potenciális munkavállalókat felkészítse a munkavállalásra, javítsa a foglalkoztathatóságukat Az eszközrendszer hatásossága Az intézkedéseknél igyekeztek minden eszközt figyelembe venni, bár tény, hogy az uniós szabályok jóval tágabb keretet szabnak, mint amit a hazai végrehajtási rendszer mechanizmusai és szabályai a gyakorlatban lehetővé tesznek. (Például az önfoglalkoztatás, vállalkozóvá válás támogatása, amit az uniós keretek is lehetővé tesznek, de a hazai keretek között csak nagyon korlátozottan tud ESZA-ból működni.) A hátrányos helyzetű, tartós munkanélküliek sikeres munkaerő-piaci integrációjához egyszerre több irányú segítségre van szükség, amit az intézkedések a hagyományos eszközrendszeren túl új típusú támogatásokkal és mindezen eszközök kombinálhatóságával biztosítottak. Viszont a célcsoport problémáira leginkább megoldást nyújtó innovatív elemek (gyerekfelügyelet vagy az otthon hagyott családtagok ápolási feladatainak finanszírozása) nem válhattak sikeressé a menet közben kialakuló eljárásrend túlzott adminisztrációs terhei, valamint a projektben való részvétel idejére korlátozott finanszírozási lehetőség miatt. Például a programok nem finanszírozták az 1-3 éves gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezése esetében a beszoktatást, ami az adott korosztálynál elkerülhetetlen, és a munkaerőpiacra visszakerülni vágyó kismamák esetében megoldandó problémaként jelentkezik. Az innovatív szolgáltatási elemek közül a mentorok (esetmenedzserek) alkalmazása kiemelkedő elismertséget mutat mind a kedvezményezettek, a foglalkoztatók, mind pedig a foglalkoztatottak részéről. Bár a mentori tevékenység jellege, az általuk betöltött feladatkör intézkedésenként és projektenként is jelentős eltérést mutat, pozitív hatásuk a projektekben elért eredmények tekintetében vitathatatlan. A kedvezményezettek körében több esetben is megfogalmazásra került, hogy a mentori segítségnyújtás hosszú távú biztosítása nagyban hozzájárulna a hátrányos helyzetű csoportok reintegrálásához, de ennek finanszírozhatósága projekten kívül nem megoldott. A kedvezményezettek és foglalkoztatók részéről elvárásként fogalmazódott meg a mentori szolgáltatás projekteken túli fenntartása. Megállapítható, hogy a mentorok alkalmazása volt a legjelentősebb eszköz a projektek során, amely segítségével a leginkább elérhető volt a célcsoport tagjainak bevonása és programban való benntartása. Az ÁFSZ munkaerő-piaci programjaihoz képest ez mindenképpen egy alternatív, és egyben a stratégiai célok elérését elősegítő MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

74 eszköznek tekinthető. Az 1.1 intézkedés résztvevőinek 95%-a kapott mentori, tanácsadói szolgáltatást. Többségük ki is használta ezt a lehetőséget: 59%-uk napi rendszerességgel, 25%-uk heti-kétheti rendszerességgel konzultált mentorával. Csupán egyetlen megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy egyszer sem kereste tanácsadóját. A mentori tanácsadást igénybe vevők 93%-a tartotta hasznosnak (vagy nagyon hasznosnak) a szolgáltatást, ötös skálán értékelve átlagosan 4,63-ra értékelték a megkérdezettek ezt a szolgáltatást. A megkérdezettek 93%-a még a program befejezése után is fordulhatott segítőjéhez tanácsért. 1. ábra: Mentorok igénybevétele az 1.1 intézkedésnél A 2.3 intézkedés keretében megkérdezett közvetett haszonélvezők 90%-a mondta azt, hogy volt személyes tanácsadója a program során és döntő többségük gyakran konzultált velük. Ez a konzultáció 42%-ban napi rendszerességű, 41%-ban heti rendszerességű volt. A megkérdezettek 85%-a szerint a konzultációs lehetőség nagyon sokat segített nekik abban, hogy a programot sikeresen be tudják fejezni (átlagosan 5-ös skálán 4,82-re értékelték a mentori tevékenységet). A es intézkedés esetében ugyanerre a kérdésre a megkérdezettek 93%-a mondta, hogy volt olyan személyes tanácsadója, akihez a kérdéseivel fordulhatott, 71%-uk naponta, vagy néhány naponta, 25%-uk hetente vagy kéthetente konzultált a tanácsadójával. Ezen intézkedésnél az ötös skálán átlagosan 4,74-re értékelték ennek a tevékenységnek a hatását. Az egyes intézkedések hatásai nem hasonlíthatók össze lineárisan, hiszen eltérő eszközöket használtak, más-más célcsoporthoz nyúltak. Az 1.1 intézkedés nagy létszámot vonzott be a programba, nagy létszámú képzéseket szervezett remélt, vagy valós munkaerő-piaci igény alapján. A civil programok közül ehhez hasonlítható volt a intézkedés, ahol szintén nagyobb létszámú (legfeljebb 200 fő) hátrányos helyzetű résztvevőt vontak be az Újra dolgozom program keretében. A intézkedésben az egyéb eszközökkel nagyon nehezen elérhető hátrányos helyzetűek elérése, képzése és foglalkoztatása volt a cél, melyet kis létszámú projekteken keresztül valósítottak meg. A civil szervezetek bár több helyen együttműködtek a Munkaügyi Központokkal általában olyan célcsoportból merítettek, akik a Munkaügyi Központok látóköréből már kikerültek (pl. tartósan munkanélküliek, pályakezdők, hajléktalanok). Ezt a célcsoportot nehezebb elérni, hosszabb időt és több mentori segítséget, több szolgáltatást igényelnek ahhoz, hogy ténylegesen MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

75 vissza tudjanak kerülni a munkaerő-piacra. Mint azt már korábban is említettük, a kedvezményezettek a támogatás maximális lehívhatósága érdekében a várt eredményeket teljesíteni képes célcsoportot választottak, azaz az elvárások miatt nem állapítható meg korrekt módon, hogy célcsoportként ténylegesen azokat vonták-e be a projektbe, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá A célcsoportra gyakorolt hatás értékelése A 2.3 és es intézkedések hatásvizsgálatánál az általános értékelési kérdések mellett azt a specifikusabb kérdést is vizsgáltunk, hogy a résztvevőknek milyen arányban sikerült eljutniuk az elsődleges munkaerőpiacra és tartós foglalkoztatási lehetőségekhez jutniuk. A vizsgálat eredeti célkitűzése az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy a 2.3 és intézkedések keretében megvalósított beavatkozások közvetett haszonélvezői vajon sikeresebbek-e a munkaerőpiacon, mint azok a társaik, akik nem vettek részt ezekben a programokban. Ennek a kérdésnek a megválaszolása az értékelés egészét meghatározó adathiány (illetve adatok és információk korlátozott rendelkezésre állása) következtében különösen nehéz volt. A kérdések megválaszolásához a közvetett haszonélvezőkkel folytatott telefonos interjúk és az FSZH, mint külső adatszolgáltató által biztosított adatok elemzése adott némi támpontot. A kérdőíves felmérés alapján a résztvevők nagyon hasznosnak találták a programokat, és válaszaikból arra következtethetünk, hogy a képzésen való részvételük jelentős hatással volt a munkaerő-piaci helyzetükre, ezáltal a projektgazdák által kiválasztott tevékenységek megfelelőek voltak arra, hogy a projektek elérjék céljukat, vagyis elősegítsék a hátrányos helyzetűek munkához jutását. Az 1.1 intézkedés keretében a megkérdezettek 81%-a rendelkezik jelenleg bejelentett állással, és 9%-a folytat rendszeres jövedelemmel járó vállalkozói tevékenységet. A munkában állók 71%-a nyilatkozott úgy, hogy a program jelentős, illetve rendkívül jelentős szerepet játszott abban, hogy újra el tudjon helyezkedni és a megkérdezettek 76%-a szerint tartós lesz jelenlegi munkahelye. A megkérdezett közvetett haszonélvezők 32%-a említette elsőként, hogy a szakmai képzés segítette leginkább abban, hogy munkát találjon, 20%-uk a munkagyakorlatot említette elsősorban, és 14%-uk a személyre szabott álláskeresési tanácsadást, mint az elhelyezkedésben leghatékonyabb eszközt. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

76 5. ábra: Álláskeresés során használt segítségek az 1.1 intézkedésnél A 2.3-as program keretében megkérdezettek 64%-a rendelkezik jelenleg bejelentett munkahellyel (21% nyilatkozta azt, hogy a képzés előtt volt munkája), és a jelenleg munkahellyel rendelkezők 70%-a ítéli meg úgy a helyzetét, hogy a program hatásaként évekig meglesz a munkahelye. Az állással rendelkezők 67%-a dolgozik a képzettségének megfelelő, vagy ahhoz közel álló szakmában. Mindezek kiemelkedő eredménynek mondhatók. A munkában állóknak átlagosan 10,6 hónapja van meg a jelenlegi állása, és előtte átlag 7,3 hónapig kerestek állást. 6. ábra: A munkában álló válaszadók jelenlegi munkahelyének tartóssága Az időközben munkát talált megkérdezettek 81%-a vélekedett úgy, hogy rendkívül jelentős vagy jelentős szerepet játszottak a képzés során tanultak abban, hogy el tudjanak helyezkedni, a program során szerzett munkatapasztalatról 69%-uk, a program utáni tanácsadásról pedig 74%-uk nyilatkozott ugyanígy. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

77 7. ábra: A munkába állást segítő tényezők a 2.3 intézkedésnél Mindezekből következik, hogy már az a tény, hogy a munkavállalók képzettségi színvonala emelkedik, az elhelyezkedési lehetőségeik függetlenül a képzettség jellegétől jelentősen kibővülnek. Valószínűsíthető, hogy a program a képzés, szolgáltatások együttesen növelte a munkafegyelem kialakulását, és ebből következően az alkalmazhatóságot. A kérdőíves felméréshez viszonyítva az intézkedés összesített indikátorait nézve sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. (Ez igazolja, hogy a kérdőíves felmérés messze nem reprezentatív, mivel a kutatáshoz vélhetően a jól teljesítő, megfelelő adminisztrációval és felelősséggel végrehajtott projektekből kaptunk interjúalanyokat. Ennek megfelelően a kérdőíves felmérés eredményeit csak igen korlátozottan szabad figyelembe venni.) A 2.3-as intézkedés keretében a munkanélkülieknek a munkavégzés, személyi, pszichoszociális és társadalmi szempontból hátrányos helyzetű csoportját kívánták megszólítani, akik jelentős részben már kívül rekedtek a Munkaügyi Központok látókörén. A projektekbe bevont összesen főből 27%-ot, főt sikerült munkához, vagy bármilyen pozitív eredményhez juttatni, ami kiemelkedő eredmény a célcsoportot tekintve. Volt olyan projekt, ahol a hajléktalan munkanélkülieket vonták be célcsoportként, ahol a projektmenedzser több éves tapasztalata alapján azt mondta, hogy jó, ha 10 hajléktalanból 2-t sikerül legalább alkalmi munkára rábeszélni, és ebből is 1 fő, aki tartósan megmarad a munkaerőpiacon. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ekkora forrással a 2.3-as intézkedésre 4,45 milliárd forintot használtak fel, szemben az 1.1 intézkedés 29,8 milliárd forintos forrásával ennél nagyobb célcsoportot elérni nem lehet, országosan is mérhető hatást ennél nagyobb léptékű, hosszú távú programokkal lehetne elérni. A es intézkedés megkérdezett résztvevőinél 100-ból 65-en rendelkeznek jelenleg bejelentett állással és közülük a képzés indításakor 31 főnek még nem volt állása. A képzés elindulása óta elhelyezkedők majdnem fele szerint a közművelődési intézmény által szervezett képzés nagyon nagy, vagy jelentős szerepet játszott abban, hogy találtak munkát. 71%-a azon megkérdezetteknek, akik a képzés indulásakor és a megkérdezés időpontjában is rendelkeztek állással, úgy gondolja, hogy a képzésen való részvétel nagyon sokat segített a munkahelyen való helytállásban. Ugyanakkor a jelenleg állással nem rendelkező megkérdezettek már kevésbé nyilatkoztak pozitívan a képzésről, csupán 17%-uk gondolja, hogy a képzésen való részvétel sokat segíthet abban, hogy elhelyezkedjenek. A kérdés megválaszolását miszerint a résztvevőknek milyen arányban sikerült eljutniuk az elsődleges munkaerőpiacra a közvetett haszonélvezőkkel folytatott kérdőíves MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

78 lekérdezésen kívül külső adatszolgáltató által nyújtott adatok elemzésén keresztül is vizsgáltuk. Az intézkedés esetében mind a minta leválogatásának alapját képező sokaság, mind pedig a kontrollcsoport alapját képező sokaság adatai a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnál rendelkezésre álltak, így az adatelemzés megvalósítható volt. A 2.3 intézkedés esetében ezzel szemben a minta leválogatásának alapját képező sokaság tagjainak azonosítását lehetővé tevő adatok az ESZA Kht-nál állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy a mintában szereplő személyek munkaerő-piaci teljesítményének megítélését lehetővé tevő adatok összegyűjthetőek legyenek, a mintát alkotó személyek azonosítására alkalmas adatokat az ESZA Kht-nak át kellett volna adnia az FSZH-nak, ez azonban adatvédelmi szempontból aggályos, az adatvédelmi szabályok megszegését eredményezte volna, így a 2.3 intézkedés vonatkozásában az adatelemzés reálisan nem volt megvalósítható. A HEFOP program utólagos nyomonkövetési vizsgálata során a vizsgálat alapsokaságát a programot decemberéig sikeresen befejezők és a program zárását követő 180. napi értékelés során azt pozitív kimenettel zárók populációja jelentette fő régiónként egy-egy megyét kiválasztva (Budapest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Baranya, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves). A mintavétel részletes módszertani dokumentációját a 2.3 sz. melléklet tartalmazza. Az alapsokaságból a vizsgálat céljainak megfelelően az FSZH egy rétegzett mintát vett, a konkrét mintavételi keret azonban a fent meghatározott alapsokaságtól eltér, némileg szűkebb annál, mert a rétegzési szempontokhoz szükséges elemi adatok meghatározásához a programban résztvevők adatait hozzá kellett kapcsolni a regisztrált munkanélküliek / nyilvántartott álláskeresők adatállományához. Az összeillesztés során az alapsokaságból főt sikerült megtalálni a zárónapi állományban, mely személyek jelentették a mintavételi keretet. A megfelelő minta-elemszám biztosítása érdekében a meghatározott mintavételi keretből, a rétegzési szempontok szerint sorba rendezve az adatállományt, minden 8. személyt választotta ki az FSZH, így a minta végső elemszáma 656 fő lett. A vizsgálat során kiválasztásra került egy kontrollcsoport a nyilvántartott álláskeresők évi május havi záróállományából. Az állományból a minta tagjaihoz a rétegzési szempontok szerint ugyanazon kategóriákba tartozó párokat választottak ki, és mivel a munkaerő-piaci adottságok és lehetőségek tekintetében egy megyén belül is igen nagy különbségek lehetnek, a párok kiválasztásánál figyelembe vette az FSZH, hogy mind a minta, mind a kontrollcsoport tagja ugyanazon a kirendeltségen legyen nyilvántartva. (A kontrollcsoport kiválasztásának módját a módszertani dokumentáció tartalmazza.) A vizsgált szempontok összefoglalását mind a HEFOP programon résztvettek mintájára, mind a kontrollcsoportra vonatkozóan az alábbi táblázat tartalmazza. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

79 2. Táblázat: A HEFOP programon résztvettek és a kontrollcsoport adatainak összehasonlítása Szempont Osztályok HEFOP minta (fő) HEFOP minta (%) Kontrollcsoport (fő) Kontrollcsoport (%) A vizsgált időpontban ( ) bejelentett munkaviszonnyal rendelkezett (EMMA) Regisztráció ,23% ,56% regisztrált ,19% ,83% nem regisztrált 73 11,13% 80 12,20% nem található a májusi adatok között ,68% ,98% nincs ellátása 49 7,47% 58 8,84% rendszeres szociális segély 67 10,21% ,01% Ellátás, támogatás Regisztráció tartóssága Vizsgált napon nem regisztrált álláskereső státusza álláskeresési járadék 19 2,90% 7 1,07% álláskeresési segély 0 0,00% 0 0,00% vállalkozói járadék 0 0,00% 0 0,00% nem található a májusi adatok között ,68% ,98% tartósan álláskereső 58 8,84% ,92% nem tartósan álláskereső ,48% ,10% nem található a májusi adatok között ,68% ,98% rövid idejű munkavégzésen van 20 3,05% 28 4,27% támogatott munkára elhelyezkedett 10 1,52% 6 0,91% nem támogatott munkára 4 0,61% 5 0,76% elhelyezkedett képzésen van 4 0,61% 2 0,30% egyéb ok miatt (gyes,gyed, stb., miatt szüneteltetve) nem munkába állás miatt törölték az álláskereső nyilvántartásból 8 1,22% 6 0,91% 25 3,81% 30 4,57% együttműködés hiánya miatt a regisztrált státusa szüneteltetve nem található a májusi adatok között 2 0,30% 3 0,46% ,68% ,98% MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

80 Az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis (EMMA) alapján a vizsgált időpontban május 20-án a HEFOP programon résztvettek 656 fős mintájából 382 fő (58,23%), míg a kontrollcsoportból 312 fő (47,56%) rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Ezen mutató alapján egyértelműen megállapítható, hogy a program résztvevői nagyobb arányban vannak jelen a vizsgált időpontban a munkaerőpiacon, mint akik nem vettek részt a HEFOP-os programon, ugyanis majdnem 11 százalékpontnyi különbség mutatkozik a két csoport elhelyezkedési sikerének tekintetében. Különbség mutatkozik abban az adatban is, hogy a Munkaügyi Központ az adott pillanatban hány főről nem rendelkezik adattal (vagyis hányan nem találhatóak meg sem a Munkaügyi Központ adatbázisában, sem az EMMA-ban). Ez a szám a HEFOP mintában kevesebb (62 fő), mint a kontrollcsoport esetében (88 fő). (Természetesen annak, hogy nincs ezen személyekről adat, több oka is lehet feketemunka, költözés, a Munkaügyi Központ ellátásától való teljes elhatárolódás stb.) A kontrollcsoport esetében mind a regisztrált munkanélküliek aránya (26,83%), mind a nem regisztrált munkanélküliek aránya (12,2%) magasabb. A mintában a kontrollcsoporthoz képest alacsonyabb mind azoknak az aránya a regisztrált munkanélkülieken belül, akik nem kapnak ellátást, mind azoknak, akik rendszeres szociális segélyt kapnak, egyedül az álláskeresési járadékban részesülők képviseltetnek nagyobb arányt a minta esetében, mint a kontrollcsoporton belül. A HEFOP es programon részt vettek esetében a regisztrált munkanélküliek közül alig több mint feleannyian (58 fő) bizonyulnak tartósan (12 hónapot meghaladóan) álláskeresőnek a vizsgált időpontban, mint a kontrollcsoport esetében (111 fő) és közel azonos a két csoport esetében a nem tartósan álláskeresők száma és aránya (154 fő és 145 fő). Ezen mutatók alapján is azt mondhatjuk, hogy a HEFOP programban részt vett személyek a képzett minta alapján sikeresebbek a munkaerőpiacra való visszakerülés tekintetében, a programon résztvevők közül feleannyian kényszerülnek egy évet meghaladóan regisztrált munkanélküliként tölteni, mint azok, akik nem részesültek a program előnyeiből. A nem regisztrált álláskeresők státuszát összehasonlítva nagy különbségek nem fedezhetőek fel a két csoport között. Rövid idejű munkavégzésen a kontrollcsoport tagjai közül vannak többen adott napon (20 fő és 28 fő), támogatott munkára többen helyezkedtek el a HEFOP mintából, mint a kontrollcsoportból (10 fő és 6 fő), a nem támogatott munkára elhelyezkedettek száma közel azonos, adott pillanatban a HEFOP mintából 4-en, a kontrollcsoportból 2-en vannak képzésen, egyéb ok miatt hasonló számú személy esetében szünetel a regisztráció. A két negatívabb ok esetében (nem munkába állás miatt törölték az álláskereső nyilvántartásból, együttműködés hiánya miatt szüneteltetik a regisztrált státuszt) a HEFOP programon részt vettek szerepelnek alacsonyabb arányban, amely előremutató, és pozitívan értékelendő, de a viszonylag kicsi minta és a kis különbség miatt általánosítás ezen számok alapján csak kis mértékben tehető. Összességében az adatelemzésből megállapítható, hogy szinte minden jelentős mutató tekintetében jobb eredményekkel rendelkezik a HEFOP képzésen részt vettekből képzettek mintája, mint a kontrollcsoport. Többen rendelkeznek bejelentett munkával, és kevesebben vannak a regisztrált és a nem regisztrált munkanélküliek között Kiválasztott tevékenységek hatásossága A projektekben alkalmazott tevékenységek kiválasztásához a pályázati kiírások elég széles teret biztosítottak. A kiírások a támogatható tevékenységeket konkrétan meghatározták, de az alkalmazott eszközök kiválasztását a projektgazdák szabadon kombinálhatták, alakíthatták a felmerült igényeknek és a kiválasztott célcsoportnak megfelelően. A projekttervezés során az első lépés (célcsoport felmérése, meghatározása) a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

81 kedvezményezettek többségénél természetes folyamat volt, mivel több éve foglalkoztatási programokban vesznek részt. Jellemzően a hátrányos helyzetű, tartós munkanélkülieken belül egy-egy alcsoportot választottak célcsoportjukként, ahol a szükséges szolgáltatások köre jól körülhatárolható volt, és közvetlenül ehhez rendelték az alkalmazott tevékenységeket. A megvalósítás során a projektek érdemben nem változtak, az eredetileg tervezett tevékenységek megfelelőek voltak a végrehajtáshoz, ami jellemzően a kedvezményezettek korábbi tapasztalatainak eredménye. Néhány projekt esetében elsősorban tervezési hibára, illetve a célcsoport helytelen meghatározására vezethető vissza a sikertelenség. (Pl. az a célcsoport, akik jellemzően nem kívánnak elhelyezkedni, magában hordozza a sikertelenséget.) Néhány projektnél a szolgáltatások közötti hangsúlyáthelyezés volt megfigyelhető, így a tervezetthez képest a pszichológiai szolgáltatásra kisebb-, míg az életviteli tanácsadásra nagyobb mértékben volt szükség, de ez összességében a projekteknek csak kismértékű átalakítását igényelte. A résztvevők ezekből a változásokból nagyon keveset érzékeltek. Az 1.1 intézkedésnél a megkérdezettek 77%-a szerint az előzetes tájékoztatáshoz képest egyáltalán nem változott a megvalósult képzés, 22% tapasztalt valamiféle változást, és csak egy megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben megváltozott a képzés az előzetes információhoz képest. A 2.3 intézkedés projektjeiben a megkérdezett résztvevők közül csak minden tizedik mondta azt, hogy a program valamelyest változott az előzetes meghirdetésekhez képest, a többiek semmilyen változást nem észleltek. Az eredeti tervek vizsgálata esetében a projekteknél jellemzően az ütemterv módosítására volt szükség, ami az 1.1. és a intézkedéseknél a közbeszerzési eljárások időigényességével, míg a 2.3. intézkedésnél a támogatás (előleg) folyósításának jelentős elhúzódásával volt indokolható. A benyújtott módosítási kérelmek jellemző tartalma: Az egyes költségvetési sorok közötti módosítás Beszerzésre kerülő eszközök típusának módosítása HEFOP-1.1. intézkedésnél: o Szervezeti struktúra változása (Munkaügyi Központok régiósítása); o Az indikátorok módosítása a projektmegvalósítás időszakában (a tervezettnél nagyobb létszámot tudtak bevonni); o Költség-átcsoportosítás (általános működési költségeket felültervezték, amit a célcsoport támogatására kértek átcsoportosítani) o A módosítási kérelmeket az Irányító Hatóság jellemzően jóváhagyta. A vizsgált intézkedések megfelelő keretet biztosítottak a megfogalmazott foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítására. A támogatások, a szolgáltatások és ezek újonnan megjelenő kombinálhatósága kedvezőbb hatást eredményeztek, mint a más programokban alkalmazott elkülönült képzési, vagy munkabér támogatási rendszer. Míg az 1.1 intézkedés területileg egyenlő hozzáférést biztosított a résztvevők számára, addig a 2.3. intézkedésnek az adott térség foglalkoztatási és munkaerő-piaci helyzetére gyakorolt hatását nagymértékben befolyásolta a térségben működő civil szervezetek száma, tapasztalata. Az interjúalanyok szerint Budapesten a civilszervezetek sűrűsége nagyobb, mint más munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlenebb térségekben, melynek következtében a támogatások nagyobb hányada fordítódott a fővárosi projektekre, mint az szakmapolitikailag indokolt lenne (de ennek tényleges igazolására nem terjedt ki az értékelés). A feltételezést támasztják alá a főváros, Pest megye és a konvergencia régiók összesen munkanélküliségi adatainak és a HEFOP 2.3 keretében jóváhagyott támogatások összevetéséből származtatott átlagadatai, miszerint a fővárosban az 1 fő regisztrált munkanélkülire eső odaítélt támogatás több mint háromszorosa a konvergencia régiókhoz képest, és közel háromszorosa (2,88-szoros) az országos átlagnak. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

82 3. Táblázat: Összehasonlítás a főváros és a konvergencia régiókra eső támogatás tekintetében a 2.3-as kiírás esetében Terület Regisztrált munkanélküliek száma (fő) IH által odaítélt támogatás (millió Ft) Egy fő regisztrált munkanélkülire jutó odaítélt támogatás (Ft/fő) Nyertes pályázatok száma (db) Budapest , Pest megye , Konvergencia régiók , Magyarország összesen: , A regisztrált munkanélküliek 4,7%-a él Budapesten, a nyertes pályázatok 15,6%-a fővárosi projektet támogat, ami szintén az előbbi feltételezést támasztja alá. A HEFOP hosszú távú célja a tartós, hosszú távú foglalkoztathatóság, a foglalkoztatás javítása, amit az intézkedés önmagában nem tud elérni. A hatások vizsgálatánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az adott térség munkaerő-piaci helyzetét. A hátrányos helyzetű térségekben a bizonytalan gazdasági környezet nem támaszt munkaerő-piaci igényt, a betelepült foglalkoztatók a munkanélküli által elérhető, a minimálbérhez közelítő szociális- és jövedelempótló támogatásoknál nem kínálnak magasabb bért, ami nem indukál munkavállalási hajlandóságot. A 2.3 intézkedésben kiemelt cél volt a roma emberek munkaerő-piaci integrációja, ami egy elméleti cél maradt, hiszen a romák részvétele, az adott térségben jelen lévő roma lakosság nagysága korrekt módon nem mérhető, így nem határozható meg a programnak a roma lakosságra gyakorolt hatása sem. A intézkedés projektjei rendkívül változó szakmai szinten teljesítenek, s bár az indikátorok, illetve a dokumentum alapú megfelelés realizálódni látszik, a felnőttképzés fejlesztése, mint intézkedési cél csak részben azonosítható. A közművelődési intézmények konzorciumban a regionális képző központokkal a felnőttképzés színvonalára, elérhetőségére, és ezen keresztül a foglalkoztathatóság bővítésére csak nagyon kismértékben tudtak hatást gyakorolni, projektjeik hatása inkább a munkához vagy más pozitív eredményhez jutottak számát illetően mérhető. Az eredmények azt mutatják, hogy a foglalkoztatás bővítését szolgálták ezek a projektek; viszont a felnőttképzés javulása nem valósult meg, a közművelődési intézmények nem váltak a felnőttképzés markáns szereplőivé. Tényleges hatás a képzési akkreditációval lett volna elérhető, ez azonban már a tervezéskor sem volt célkitűzés, valamint a felnőttképzési piac ilyen irányú bővítése tovább torzította volna a képzési intézményrendszert. A Regionális Képző Központok szolgáltatásai a program hatására jelentősen nem bővültek a közművelődési intézmények elmondása szerint, bár nekik csak csekély rálátásuk van az RKK-k működésére. Általánosságban elmondható, hogy szakmai kapcsolat korábban is volt a két intézmény típus között, és a program hatására a képző központok ügyfélköre bővült. Annak ellenére, hogy a kifejlesztett programok száma indikátorként szerepelt az intézkedésben, a megkérdezett kedvezményezettek arról számoltak be, hogy szerintük kevés új képzési terv született, mivel a HEFOP ben elkészült eredményeket / tananyagokat adaptálták az ebben a programban megjelelő igényeknek megfelelően átalakítva. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

83 Ott volt a szertáros, a takarító, a vendégfogadós A vidéki reneszánsz ember (HEFOP es projekt) A kistérség fejlődését alapvetően a Tisza határozza meg. Az ár- és belvízproblémák kapcsán elkészült programokban vázolt fejlesztési célok egyaránt irányulnak a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére, valamint az érintett térségek terület- és vidékfejlesztésére, társadalmi és gazdasági aktivitásának növelésére. Kísérleti képzésként a Tisza-programokhoz igazodóan részben infrastruktúrához (erdőművelő és motorfűrész-kezelő), részben az idegenforgalomhoz kötődő (falusi turizmus) OKJ-s tanfolyamok megvalósítását tervezték. Interjúalanyunk 51 éves nő, férfiruha-készítő szakmunkásképzői végzettséggel rendelkezik. A helyi sportpályánál dolgozik 1997 óta, egyedüli alkalmazottként - korábban a futballcsapatnál volt szertáros, takarító, tehát mindenes. 2 éve történt egy ráépítés az ottani épületre, ami így szálláshelyként is működik, azóta vendégfogadós is, teendői bővültek. A es intézkedés alapvetően kakukktojásnak számíthat a foglalkoztatást bővítő intézkedések körében, hiszen itt alapvetően a képzéshez való hozzáférés volt a cél; tehát új munkahelyek létrehozását csupán ezen intézkedés eredményeként nem lehetett elvárni. Esetünk azonban nagyon jó példa arra vonatkozóan, hogy megerősítse az intézkedés kiíróinak szándékát az élethosszig tartó tanulás fontosságát egy olyan ember esetében sikerült újra éleszteni, aki alapvetően nyitott az új információk befogadására. Interjúalanyunkat ugyan ténylegesen nem kötelezték továbbilletve átképzésre, de látja annak fontosságát, hogy érdemes több lábon állni; a munkahelyének megtartása érdekében akár új szakterületek alapinformációit is elsajátítani, és ezeket a képességeket az intézményének, településének javára is képes fordítani. A kiírás alapvető célja az volt, hogy helyi szinten tudjanak a képzésbe becsatlakozni a haszonélvezők; de itt sajnos ezt nem sikerült biztosítani településétől hónapokon keresztül egy 40 km-re fekvő településre kellett járnia naponta és a képzés után pedig természetesen a munkahelyén is el kellett végeznie a tennivalókat. Ráadásul a képzés nem eredményezett OKJ-s vizsgát az ugyanis jóval nagyobb óraszámban, és ennek megfelelően nagyobb költséggel is járt volna így a képzésen részt vevők nem olyan végzettséget szereztek, ami egyértelműen előnyös lenne a munkaerőpiacon. A projekt megvalósulása hiányában azonban még a csírája sem látszana a kiútnak hogyan lehet megfelelő végzettség, képzettség nélkül hátrányos és kevésbé hátrányos személyeknek bekerülni (bennmaradni) a munkaerőpiacra. A képzés, tovább-, illetve az átképzés nemcsak azoknak fontos, akiknek nincs munkája a rendszerváltás hozadéka a verseny, ami a munkaerő-piacon érezhető a legnagyobb mértékben; a munkahellyel bíróknak is folyamatosan tanulniuk kell. Szükségesek tehát az ilyen típusú programok a reneszánsz évében is, persze ehhez az is kell, hogy a haszonélvezők nyitottak legyenek az újra, a megújulásra legyenek egy kicsit reneszánsz emberek! A célcsoport által érzékelt hatások A hatásosság vizsgálatánál érdemes azt is megvizsgálni, hogy a projektek résztvevői (közvetett haszonélvezők) összességében hogyan értékelik a programokat. A kérdőíves megkérdezés alapján mindhárom intézkedés közvetett haszonélvezői nagyon pozitívan ítélték meg a programot. Azzal az állítással, hogy az oktatók, segítők, konzulensek nagyon hozzáértőek voltak, a 2.3-as intézkedés megkérdezettjei 87%-ban, az 1.1 intézkedés megkérdezettjei 73%-ban, a es intézkedés megkérdezettjei pedig 89%-ban teljes mértékben egyetértettek. A program szervezőivel és az adminisztrációs munkatársakkal a 2.3 intézkedés résztvevői 76%-ban, az 1.1 intézkedés résztvevői 73%-ban, míg a es intézkedés megkérdezettjei 77%-ban voltak elégedettek. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

84 1.1. intézkedés: 1. ábra: A foglalkoztatási programokat értékelő vélemények 2.3. intézkedés: MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

85 intézkedés: Az 1.1 programban a megkérdezettek átlagosan 4,48-ra osztályozták a programot. A résztvevők 53%-a értékelte úgy, hogy kitűnő volt a képzés, 42%-uk pedig négyesre értékelte, melynek alapján 80%-uk biztosan ajánlaná ismerőseinek a programban való részvételt, és 75%-a maga is szívesen részt venne újra hasonló programban. Mindössze 2% volt teljesen elégedetlen a programmal, akik nem jelentkeznének újra és nem is ajánlják környezetüknek. A 2.3 programban megkérdezettek 64%-a osztályozta összességében az egész programot kitűnőnek. A megkérdezettek 94%-a négyes vagy ötös osztályzatot adott a programra, ennek megfelelően 82%-uk ajánlaná hasonló helyzetű ismerőseinek, barátainak a tanfolyamon való részvételt, és 76%-uk nyilatkozott úgy, hogy feltétlenül részt venne újra a programban. Mindössze 3%-uk mondta azt, hogy biztosan nem venne részt újra egy hasonló programban, ami valószínű személyes sikertelenségéből adódhat. A programban átlagosan az egész programot 4,58-ra osztályozták az ötös skálán, 61%-uk kitűnőre, 36%-uk négyesre értékelte, ennek alapján 78%-uk biztosan, 21%-uk valószínűleg ajánlaná a programot ismerőseinek, 76%-uk feltétlenül, 19%-uk valószínűleg ismét ezt a képzést választaná, ha újra dönthetne. Csupán 1 megkérdezett mondta azt, hogy biztosan nem venne részt újra egy hasonló képzésen. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

86 4.4 Hasznosság és jó gyakorlatok Hasznosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. A foglalkoztatáspolitikai intézkedések eszközrendszere, tevékenységei nagymértékben hozzájárulnak a stratégiai célok megvalósíthatóságához. A projekteket nagyrészt az eredetileg tervezett tevékenységekkel sikerült megvalósítani. Az ágazati célok megvalósulását a projektek eredményei csak nagyvonalakban mutathatják, mivel a foglalkoztatottság változását számos más tényező (gazdasági változások) is befolyásolja Indikátorok A projektek hatásai részben azonosíthatók az indikátorokon keresztül így mérhető azon személyek száma, akik felkészítésen vettek részt, képzettséget, ill. munkagyakorlatot szereztek, azaz a közvetlen hatások. A projektek megvalósítása során többször problémát okozott, miszerint a kedvezményezettek számára nem volt egyértelmű a programot pozitív kimenettel befejezők, a képzettséget szerzett személy (az általános iskola befejezése képzettségnek számít-e?), a munkában töltött idő indikátorok tartalma. Ennek oka, hogy az operatív program tervezése, az intézkedések lehatárolása, a végrehajtás tervezése teamekben és időben egymással párhuzamosan történt, és a tervezés folyamatában nem vettek részt azok, akiknek a tevékenységi terveket készítették, nem ismerhették meg a tervezői szándékot, melynek következtében pontatlan megfogalmazások kerültek a kiírásokba, amelyek végrehajthatósága kérdéses. Az Irányító Hatóság végül elég tág keretet határozott meg, így az indikátorok a projektek döntő hányadánál teljesültek ben viszont már pontos definíciók kerültek meghatározásra. Szabálytalansági eljárás megindítására a célok nem megfelelő (a hatásindikátorok 75% alatti) teljesülése miatt csak kevés esetben került sor. Az eredményindikátorok értelmezése elsősorban a 2.3-as projekteknél okozott gondot, hiszen a képzettség megszerzése számos esetben már az általános iskola (a 8. osztály) befejezése lett volna, az Irányító Hatóság viszont szakmai képesítés megszerzését kötötte ki, ami a projekt hosszába nem fért bele, így rövid, talán nem is a célcsoport, vagy a munkaerő-piaci igényekre válaszoló képzést kellett beiktatni a teljesüléshez. A 2004-es kiírásban nem szerepelt hatásindikátorként az, hogy kifejezetten az elsődleges munkaerő-piacra kell eljuttatni a résztvevők meghatározott projektben vállalt részét, amelynek problematikája csak a támogatási döntést követően merült fel. A 2005-ös kiírások sok felmerült problémára már a kiírás szövegében választ adtak. Az indikátorok értelmezése, értékelése során azt is meg kell vizsgálni, hogy a megfogalmazott indikátorok elsősorban a hatásindikátorok mennyire tudják prezentálni a az operatív programban megfogalmazott célokat, mennyire adnak releváns választ a projektek hasznossága kérdésre. Az 1.1 kiírás output indikátora például nem azt mutatja, hogy hányan vettek részt a programban, hanem azt, hogy hány fővel kötöttek együttműködési megállapodást. Mint hatásindikátort a sikeres befejezést követő 180. napon méri az ügyfél munkaerő-piaci helyzetét (munkaviszonyban áll-e, vagy vállalkozó, vagy más pozitív kimenet), ami nem a legjobb nyomonkövetési módszer, hiszen akár rövid idejű munkaviszony létesítése is megfelel a kritériumoknak, ha az a mért napon fennáll, így az indikátor értéke nem feltétlenül MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

87 a program tartós hatását tükrözi. A kiírás szintén a 180. napon mérte a munkában állók számát, de szigorúbb feltételeket szabva a legalább 4 hónapja munkában állók számát lehetett csak az indikátorokhoz beszámítani, ami jobban prezentálja a foglalkoztatottság változását. Az indikátorok nem minden esetben összesíthetők úgy, hogy az OP szintű indikátorok teljesülését mérni lehessen velük; nem mutatják egységesen a hosszú távú hatásokat. A komponens keretében zajló intézményfejlesztési elemekre külön támogatási szerződések köttettek, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak indikátorokat, bár az első komponens indikátorai a szervezetfejlesztési jelleg miatt nem is lennének itt alkalmazhatóak. A 2.3. intézkedés eredményindikátora a képzettséget szerzett személyek száma a alintézkedés esetében önmagában specifikus, de nem fedi le teljesen az alintézkedés tartalmát, mivel itt képzés és foglalkoztatás történik, s így a foglalkoztatást mérő indikátor beemelése lenne szükséges. Ugyanez az indikátor a alintézkedésnél az 1. komponens esetében egyáltalán nem specifikus, míg a 2. komponensnél már specifikus, de nem teljesen tükrözi a várt követelményt: a projektek feladata a 6 hónapos képzésben tartás, nem a képzettséghez juttatás volt. Az értékelés időpontjában a vizsgált intézkedések projektjeinek jelentős része még nem zárult le (a megvalósítási időszak további források biztosítása mellett meghosszabbításra került). Az 1.1 intézkedés keretében a rendelkezésre álló források a tervezettnél nagyobb célcsoport bevonását tették lehetővé. A Munkaügyi Központok által megtervezett projektek által bevonni tervezett célcsoport is meghaladta az intézkedés céljaként megfogalmazott célcsoport nagyságot ( fő). A ténylegesen a projektekbe bevont célcsoport nagysága ( fő) 43%-kal haladta meg a kiírásban tervezett létszámot ( fő), és 33%-kal a projektekben vállalt célértékek összegét ( fő). Az output indikátorokhoz hasonlóan túlteljesültek az eredmény és hatásindikátorok is. A projektszintű dokumentumok elemzéséhez az IH-tól megkapott Projekt Előrehaladási Jelentéseket, monitoring jelentéseket használtuk, de az IH-tól március 31-re vonatkozó adatokat is kaptunk, amely a főként decemberi jelentésekben bemutatott adatokat mindhárom intézkedés esetében meghaladja. 4. Táblázat: A HEFOP 1.1 intézkedés projektjeiben azonosítható, teljesült indikátorok Mutató Programba bevontak száma (fő) (Kimenet) Programot sikeresen befejező személyek (fő) (Eredmény) Programot pozitív kimenettel végzők (fő) (1. Hatás) A program befejezése után 180 nappal munkában állók száma (fő) (2. Hatás) Célérték (kiírásban tervezett) Célérték (a projektekben vállalt célértékek összege) Aktuális jelentés (az értékeléshez rendelkezésre bocsátott jelentés) (2007. decemberi állapot) összes nő férfi IH által megadott eredmények ( i állapot) A célértékek (a projektekben vállalt), és az összes teljesített indikátor (az értékeléshez MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

88 rendelkezésre álló aktuális jelentések szerint) közötti túlteljesítést szemléletesen mutatja az alábbi ábra. 8. ábra: a HEFOP 1.1 intézkedésének teljesített indikátorai Indikátorok teljesülése HEFOP Célérték (kiírásban tervezett) Fő Programba bev ontak száma (f ő) Programot sikeresen befejező személy ek (f ő) Programot pozitív kimenettel v égzők (fő) A program befejezése után 180 nappal munkában állók száma (f ő) Célérték (a projektekben v állalt célértékek összege) Aktuális jelentés (az értékeléshez rendelkezésre bocsátott jelentés) IH által megadott eredmény ek ( ) Mutatók A 2.3 intézkedés keretein belül 20%-os minta került vizsgálatra, melyen belül 50-50%-ban voltak befejezett projektek és még megvalósítás közben lévő projektek. A kiválasztott mintánál több esetben nem állt rendelkezésünkre Projekt Előrehaladási Jelentés, így a kapott eredmények a valósághoz képest jóval kisebb számokat mutatnak. A mintába került projektek eredményeinek elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy a 2.3 intézkedés projektjei szintén túlteljesítik az intézkedés szintjén megfogalmazott indikátorokat. Az output indikátorok (projektbe bevont személyek száma) tekintetében a vizsgált 20%-os minta realizálta az intézkedésszintű indikátor 31,9%-át, azaz ennek alapján az intézkedésszintű indikátorok 1,6-szoros teljesülése várható. Az eredményindikátorok már nem mutatnak annyira kedvező képet, bár értékük elfogadható. Intézkedés szintjén elvárt képzettséget szerzett személyek száma fő, míg a 20%-os minta ennek a 13,48%-át teljesítette, de a teljes sokaságra vetítve ez 67,38%-os teljesülést mutat. Figyelembe véve, hogy a projekteknek mintegy 50%-a zárult csak le, a várt szint időarányosan teljesítettnek tekinthető. A hatásindikátorok igen kedvező képet mutatnak, mivel a vizsgált 20%-os minta teljesítette az intézkedésszintű indikátor (2 500 fő munkához, vagy más pozitív eredményhez jutott) 49,6%-át, ami azt jelenti, hogy a 2.3-as projektek a vizsgálat időpontjában már 2,48- szorosan túlteljesítették a tervezett értéket. Ez igen magas teljesülést mutat. Az IH-tól kapott, március 31-re vonatkozó szerződéses értékek, illetve elért eredmények még ennél is jobb teljesülést mutatnak, a programban résztvevők esetében a kiírás célértékéhez képest 3,8-szoros, a képzettséget szerzett személyek esetében 1,6-szeres, a munkához, vagy más pozitív eredményhez jutott személyeknél 3,3-szeres a túlteljesítés. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

89 5. Táblázat: A HEFOP 2.3 intézkedés projektjeiben azonosítható, teljesült indikátorok Mutató A programban résztvevők száma (output) Képzettséget szerzett személyek (eredmény) Munkához vagy más pozitív eredményhez jutott személyek (hatás) PKDban előírt célérték Elért mutató Tény: 20%-os vizsgált mintában fő fő Kalkulált 100% (előző oszlop ötszöröse) fő Teljesülés az intézkedés szintű célérték arányában 20%- os minta Kalkulált 100% IH-tól kapott szerződéses értékek (az összes projektre) IH-tól kapott elért eredmények (az összes projektre) 31,9% 159,5% fő fő fő 539 fő fő 13,48% 67,38% fő fő fő fő fő 49,6% 248% fő fő A intézkedés mintájában (a projektek 50%-a) elemzett projektek 47%-a befejezett projekt, 53%-a még megvalósítási szakaszban van, azaz az indikátorok még nem mutathatják az intézkedésszintű célindikátorok teljesülését. 6. Táblázat: A HEFOP intézkedés projektjeiben azonosítható, teljesült indikátorok Mutató Kiírásban előírt célérték Érvényes szerződések célértékeinek összege (IH által megadott számok alapján) IH által megadott eredmények ( i állapot) Aktuális jelentés (az értékeléshez rendelkezésre bocsátott jelentés) 50%-os minta Kalkulált 100% (előző oszlop kétszerese) Kifejlesztett új programok száma (Kimenet) Képzettséget személyek (Eredmény) szerzett száma A munkához vagy más pozitív eredményhez jutott személyek száma (Hatás) A es intézkedésben az indikátorok teljesülése a kiírásban megfogalmazott elvárt MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

90 célértékekhez képest elmarad, de az eredményindikátor esetében az érvényes szerződések célértéke sem éri el a kiírásban előírt célértéket. Az IH-tól kapott március 31-i adatokat tartalmazó táblázat alapján a kiírás célértékét a kimenet és a hatásindikátor meghaladja, az eredményindikátor nem éri el. Ha az IH-tól kapott eredményeket az érvényes szerződések célértékéhez viszonyítjuk, akkor csak a kimenet indikátor mutat egy kismértékű elmaradást, az eredmény és a hatásindikátorok meghaladják a projektgazdák által tervezett indikátor célértékeket. Az intézkedés feltételrendszerét az alacsony érdeklődés miatt meg kellett változtatni, ekkor kerültek be a Regionális Képző Központok, mint a felnőttoktatásban kellő tapasztalattal rendelkező konzorciumi partnerek. Az értékelés pontosságát torzítja, hogy a vizsgált 3 intézkedésből mintaként kiválasztott projektek projekt előrehaladási jelentései adatszolgáltatás szempontjából hiányosan, vagy nem kellően kitöltve álltak rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy korrekt adatszolgáltatás esetén a bemutatott értékek még kedvezőbb képet mutatnának. A közvetett haszonélvezők kérdőíves megkérdezése alapján a kimeneti indikátorok (a projektbe bevont személyek száma) sikerességét döntően befolyásolja a projektgazda marketing tevékenysége, a programismertetés módja, fóruma, minősége. Az 1.1 programban a megkérdezett célcsoport 90%-a a projektgazdákon (Munkaügyi Központokon) keresztül értesült a programról, és 8%-a barátokon, ismerősökön keresztül. A 2.3-as intézkedésben is jelentős szerepe volt a Munkaügyi Központoknak, hiszen itt a megkérdezettek 23%-a értesült rajtuk keresztül a lehetőségről, és 20%-a barátoktól, ismerősöktől. A megkérdezettek 89%-a elégedett volt a programok meghirdetésével. A humánerőforrás projektek esetében viszont a projekteken keresztül elérhető, de indikátorokkal nem mérhető társadalmi hatásokat is megfogalmazhatunk. A projektek célcsoportja jellemzően hátrányos helyzetű, tartós munkanélküli, alacsony iskolai végzettségű emberekből áll, akik számára a szociális leszakadásból való kitörés lehetőségét adja meg egy-egy felkészítő tréning, képzés, vagy munkahely. A intézkedés esetében az indikátorokban nem mért célként fogalmazódott meg a közművelődési intézményrendszer átalakulása, profilbővítése, hogy hálózattá formálódva aktív résztvevője legyen a felnőttképzésnek, és a munkaerő-piaci integrációnak. Ezt a célt az intézményrendszer szerint nem, a kedvezményezettek véleménye alapján csak részben sikerült elérni. Az indikátorok intézkedésszintű aggregálásával olyan hatásmutatókat kellene kapni, amelyek megmutatják, hogy a HEFOP foglalkoztatáspolitikai intézkedései milyen mértékben járultak hozzá az Európai Foglalkoztatási Stratégiához. A HEFOP tervezésekor ez az összehasonlíthatóság nem volt biztosított, az indikátorokat többször módosították, és az Irányító Hatóság által meghatározott formában került bele a Programkiegészítő Dokumentumba. Az indikátorok a program lezárását követően az EMIR-ből intézkedések szintjén aggregálhatók, de Operatív Program szintjén az indikátorok eltérő tartalma miatt nem minden esetben. Az indikátorokon keresztül realizált közvetlen és közvetett hatás csak a projektek lezárását, és az utánkövetési idő lejártát követően állapítható meg, jelenleg csak a hatások becslése lehetséges. A vizsgált foglalkoztatáspolitikai intézkedések célja, hogy a célcsoport tagjait hátrányos helyzetűek különböző csoportjai, tartós munkanélküliek olyan helyzetbe hozza, hogy képesek és alkalmasak legyenek az elsődleges munkaerő-piac aktív szereplőivé válni, és ott tartósan megmaradni. Az intézkedések keretében már megvalósult (lezárult) projektek többsége eredményesen végződött, a várt indikátorok teljesültek annak ellenére, hogy a megvalósítás időszakában a munkaerőpiac jellemzően negatív irányban változott, az elhelyezés számos esetben komoly problémát jelentett. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

91 4.4.2 Utánkövetés A projektbe bevont személyek nyomon követése jelentős eltérést mutat intézkedésenként és egy-egy intézkedésen belül is projektenként. Az intézkedések közötti különbség okát a kedvezményezettek tevékenységének finanszírozása közötti különbség adja. Az 1.1 programokban melyet a Munkaügyi Központok hajtották végre, és a HEFOP program alaptevékenységükkel megegyezett -, a nyomonkövetés a regisztrált munkanélküliek nyilvántartásával megoldható azon a szinten, hogy a projektben résztvevő munkában áll-e, vagy ismét regisztrált munkanélkülivé vált. Az információ megszerzéséhez több féle csatornát is használnak: kérdőív, EMMA, személyes megkeresés (pl. mentorok segítségével), munkáltatói interjún keresztül. A 2.3 programokban a kedvezményezettek többsége olyan civil szervezet, akik évek óta kizárólag a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjával foglalkoztak azaz az OFA-s holdudvar, és a HEFOP-program és az ehhez hasonló programokból tartják fenn magukat. A kedvezményezettek másik köre a HEFOP kiírás lehetőségeit felismerve bővítette, vagy alakította át korábbi tevékenységét. A projekt lezárultával a finanszírozás megszűnik, így az utánkövetés bizonytalan. Ennek ellenére a megkérdezett kedvezményezettek közül sokan a projekt lezárulását követő 1-1,5 évvel is tudnak minden résztvevőjükről hol, mióta dolgoznak, milyen az előmenetelük -, de vannak, akik egyáltalán nem rendelkeznek információval. Ez inkább személy-, hozzáállásfüggő, hogy a projekt megvalósítás időszakában milyen kapcsolat alakul ki a projektgazda és a résztvevők között. A bevont személyek munkaerő-piaci integrációjáról az előzőekben bemutatott okok miatt elsősorban a területen elkötelezett kedvezményezettektől tudunk. Jellemző, hogy azok, akik évek óta a hátrányos helyzetűek képzésével és munkaerő-piaci integrációjával foglalkoznak, azok mint egy régi almamáter tartják számon a náluk képzettséghez és munkához jutottak sorsát, sőt családi viszonyaikban történt változásokat is. Vannak nagyon sikeres projektek, elsősorban azok, ahol a résztvevő igénye, érdeklődése és a munkaerő-piaci igény is találkozott (pl. szakácsképzés ott, ahol a la carte éttermet indított egy hipermarket). Azok, akik új tevékenységként, vagy nem a tevékenység iránti elkötelezettségből indították a HEFOP-2.3 projektjüket, hanem inkább a finanszírozhatóságuk biztosítása érdekében, azok csak a támogatási szerződés által előírt mennyiségű és minőségű adattal rendelkeznek. Az intézkedések sikeres innovatív elemei: Kombinált támogatási formák: komplex fejlesztő szolgáltatások + képzés + foglalkoztatás hármas kombinációja PHARE-os tapasztalatok alapján; Mentori szolgáltatás kialakítása; Könnyen elérhető képzések, szolgáltatások; A hagyományos iskolai oktatástól eltérő oktatási lehetőség; Tananyagfejlesztés. A résztvevők számára nyújtott szolgáltatásokat az egyéni állapotfelmérés alapján határozták meg, ami biztosította a célként is megfogalmazott személyre szabottságot. A kedvezményezettek egybehangzó véleménye alapján ezen szolgáltatások és kiemelten a mentori szolgáltatások nélkül az eredmény és hatásindikátorok jóval szerényebb mértékben teljesültek volna. A programok közvetett haszonélvezői kiemelkedően pozitívan értékelték a támogatott képzési lehetőséget, mint az egyik leghasznosabb segítséget az elhelyezkedéshez. Az 1.1 programban a megkérdezettek 54%-a OKJ-s képesítést kapott, 13%-uk tett le nyelvvizsgát, 4%-uk kapott ECDL oklevelet, és csupán 13%-uk nem kapott semmilyen képesítést a program végén. A 2.3 programban megkérdezettek többsége is az oktatással kapcsolatos programelemet MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

92 tartotta a leghasznosabbnak. A megkérdezettek mindegyike már a programról szóló tájékoztató során tisztában volt, hogy mit is várhat a programtól. A projektek sikerességének egyik kulcseleme a mentori szolgáltatás bevezetése, mely szolgáltatás korábban az OFA Újra dolgozom programjában már kipróbálásra került, gyakorlattá vált. A mentori feladatok intézkedésenként és projektenként jelentős eltérést mutatnak, de jellemzően azok a projektek voltak sikeresebbek, ahol a mentori szolgáltatás egy személyes életvezetési tanácsadás szintjére el tudott jutni. A 2.3. intézkedésnél például a siker a hasonló háttér alapján kialakuló bizalomnak volt köszönhető, azaz a különböző hátrányos helyzetű csoportokkal azonos hátrányt már leküzdött mentor foglalkozott (szenvedélybetegekkel a volt drogos; romákkal a roma-mentor; hajléktalannal a volt hajléktalan). Mit jelent a segítség? (HEFOP 1.1.1) A Dunántúl egyik legszegényebb megyéjének egyik 12 ezer főt alig számláló kis városában működik az az ipari foglalkoztató, akinek munkaerőgondjain segített a HEFOP-1.1 program. A foglalkoztató több mint 600 főt foglalkoztat, többségében betanított futószalag munkára keres általában munkaerőt. A Munkaügyi Központ 2004-ben kereste meg a társaságot azzal, hogy az induló foglalkoztatási programjukhoz foglalkoztatót keresnek. A program célcsoportja pályakezdő fiatal, vagy más hátrányos helyzetű munkanélküli. Az ipari vállalkozás először elutasította a felkérést, mondván akad neki elég gondja a saját dolgozóival, nem kíván bajlódni a munkát még hírből sem ismerő emberekkel. A következő 4-5 hónapban viszont a vállalkozás ütemes fejlesztésbe, új termék előállításába kezdett, ahová nagyobb létszámú betanított munkásra volt szükségük. A humánerőforrásmenedzsernek ekkor eszébe jutott a Munkaügyi Központ ajánlata, így januárjától csatlakoztak a programhoz. A program keretében munkagyakorlatra felvett emberekkel más területen ismertették meg az üzemi szokásokat, a munkakultúrát. A programban résztvevőkkel együtt jöttek a mentorok, akikre először gyanús szemmel néztek az üzem vezetői, de néhány napon belül megtapasztalták, mennyi gondot, küszködést vesznek le a vállukról. A mentori tevékenység indult a toborzással, folytatódott a munkára való felkészítéssel, de igazából a nagybetűs életbe lépéssel, a munkagyakorlat megkezdésével teljesedett ki. Azoknak az embereknek, akik eddig még nem dolgoztak (pályakezdők), vagy több éve már munkanélküliek, sokszor gondot okoz a hétköznapi ismerkedés, kapcsolatteremtés, a mindennapi ügyek intézése. A munkagyakorlat első időszakában nehéz betartani a megkövetelt munkafegyelmet, hogy időben be kell érni a munkahelyre, a megadott munkaidőt végig kell dolgozni, és a szünetek is meghatározott időben vannak. Az ehhez nem szokott emberek hamar elveszítik motiváltságukat, akaratukat, mentorok segítsége nélkül néhány nap alatt feladták volna a küzdelmet. A mentorok viszont ott voltak mellettük. Segítettek buszjegyet vásárolni, begyakorolni a munkába járás útvonalát, megelőlegezték a buszbérletet, a munkavállalóval együtt mentek az adóhatósághoz, mindent közösen intéztek. Ezt követően az első héten végig ott voltak a munkahelyen, és bátorították, erősítették a programban résztvevőket. Majd egyre ritkábban, de előre megtervezett ütemben jelentek csak meg a munkahelyen, szoktatva ezzel a dolgozókat az önálló életre a munka világában. Az ipari cég humánerőforrás-menedzsere örömmel újságolta, hogy a felvett 28 főből csak egyet kellett elküldeni, 10 fő még a mai napig is náluk dolgozik, a legnagyobb megelégedésükre. A többi 17 fő pedig különböző okokból lépett ki a cégtől (anyaság, más munkalehetőséghez jutott, elköltözött ), de nincsenek a Munkaügyi Központ listáján! A projektek végrehajtása során már kevésbé találkozunk igazi alternatív megoldásokkal, inkább sablonszerűen működtek a projektek, ami részben azzal magyarázható, hogy a kedvezményezettek az intézményrendszer kötött eljárásrendjei miatt nem látták meg a program adta lehetőségeket, illetve mind az 1.1 megvalósítói, mind a 2.3 MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

93 kedvezményezettjeinek többsége több éve a HEFOP-ban megvalósított tevékenységet folytatják, így rutinszerűvé vált a feladatok végrehajtása. Viszont a megkérdezett közvetett haszonélvezők a es intézkedés esetében átlagosan 4,17-re értékelték azt az állítást egy ötös skálán, hogy az órákon újszerű, a megszokottól eltérő módon folyt az oktatás. A 2.3-as intézkedés kiemelt célcsoportként jelölte meg a roma embereket, de a program nem méri a romák részvételi arányát. A roma emberek felzárkóztatását, sikeres munkaerőpiaci integrációját mind a hazai szakpolitika, mind az EU kiemelt feladatként tekinti, ugyanakkor a roma vagy bármilyen származás bevallása csak önkéntes alapon történhet, ezért nem mérhető korrekt módon, és hatásindikátorként sem kerülhetnek be közvetlenül a programba. A kedvezményezettek összesített véleménye szerint a roma emberek a roma származású, vagy roma életvitelt folytató emberek minden gond nélkül nyilatkoznak származásukat illetően. Emellett, ha bármilyen előny származna a roma származásból, azok is romának vallanák magukat, akik az előny nélkül nem tartanák magukat romának. A kiírás nem követelhette meg a romák részvételi arányának a mérését, számos projekt esetében nem is kérdeztek rá, de néhány projekt esetében részben a mérhetőség miatt együttműködési megállapodást kötöttek a helyi roma önkormányzatokkal. Ennek ellenére sem állapítható meg, hogy hány roma vett részt ténylegesen a programban, hány roma él abban a térségben, és az adott projekt gyakorolt-e bármilyen hatást a roma emberek élethelyzetére. A felvetett probléma továbbra is fennáll, hiszen a roma emberek felzárkóztatása kiemelt feladatként jelenik meg a programozási időszakban, és a mérhetőség továbbra sem megoldott. Az uniós módszertan tekintetében megfigyelhető egy szemléletváltás. A as időszak esetében az Európai Bizottság a hatásindikátorokkal szemben a beavatkozásokhoz közvetlenül kapcsolódó kimenet és eredmény indikátorokra sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett. Az indikátorok nem minden esetben összesíthetők úgy, hogy az OP szintű indikátorok teljesülését mérni lehessen velük; nem mutatják egységesen a hosszú távú hatásokat. A humánerőforrás-fejlesztés esetében a kimenet és eredmény indikátorok (programban résztvevők száma, képzettséget szerzett személyek száma) még viszonylag jól összesíthető, de csak abban az esetben, ha a mutatók alatt egységesen, OP szinten mindig ugyanazt értjük. Ezek összesítése is már többlet információt jelentene. A hatásindikátorok mérése ennél sokkal bonyolultabb kérdés, ugyanis mindig lesznek olyan elemek, hatások, amelyek nem közvetlenül függenek össze a program ráfordításaival, hanem egyéb tényezőktől függenek Területi eltérések A foglalkoztatási stratégiából levezetett intézkedések célja a foglalkoztatás, a foglalkoztathatóság javítása, aminek a projektek eredményeiből kimutathatónak kellene lennie. A foglalkoztatási eredmények viszont többszereplősek, nem csak a potenciális munkavállaló alkalmasságától, motiváltságától függ, hanem az adott térség munkaerő-piaci helyzetétől is. Az elérhető hatásokat jelentős mértékben befolyásolják a területi különbségek, az eltérő településviszonyok, gazdasági szerkezet. Vannak olyan térségek Észak-Alföld, Észak-Magyarország egyes térségei, települései, ahol nincsenek olyan vállalkozások, intézmények, akik betelepülnek, és bármilyen munkaerő-piaci igényt generálnának. Az ország nyugati régióiban inkább a strukturális munkanélküliség a jellemző, amin a HEFOP programjai érdemben tudnak segíteni. Ugyanakkor meg kell említeni, ha a foglalkoztatók által kínált bér és a különböző jogcímen elérhető szociális segélyek nagysága között nincs számottevő különbség, az a munkavállalót nem motiválja az elhelyezkedésre. A foglalkoztatáspolitikai intézkedések csak a foglalkoztathatóság javítását tudják elérni a programokon keresztül nyújtott szolgáltatásokkal, képzésekkel, a munkagyakorlat MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

94 megszerzésének támogatásával, de a munkaerőpiac keresleti oldalára csak csekély befolyásuk van. Ehhez kapcsolódniuk kell más pl. gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtési, területfejlesztési programokhoz is. A programokkal elérhető hatás vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az intézkedésszintű várt indikátorokat nem a munkaerő-piaci helyzet, vagy a foglalkoztatáspolitikai stratégia javaslatai alapján határozták meg, hanem a rendelkezésre álló források alapján, azok visszaosztásával. A rendelkezésre álló források pedig nem fedezték a szükségleteket, így a programok megvalósításával elért hatásokat csak korlátozottan lehet a szakpolitikai célok teljesülésével összevetni. A személyes megkeresések során a szakpolitika úgy értékelte, hogy a romák mint kiemelt, hátrányos helyzetű népcsoport - felzárkóztatására ilyen kis programokkal a célcsoport nagy tömegében érzékelhető eredményt nem lehet elérni. A személyiségi jogok miatt nem állapítható meg, hogy Magyarországon hány roma él és hogy a programokban közülük hányan vettek részt, mégis becsült létszámukhoz viszonyítva a szakpolitika úgy értékeli, hogy ezekkel a projektekkel elérhető hatás nem mérhető. A sikeresség egyik eleme a projektgazda megfelelő tapasztalata az adott területen, de ez nem elegendő feltétel. A projektgazdáknak a projektek tervezésekor megfelelő körültekintéssel kellett felmérniük a munkaerő-piaci helyzetet, és a célcsoportjaikat. Ahol ez korábbi tapasztalat alapján kellő gondossággal történt, ott a projektek sikeresebbek voltak, de ott, ahol a projektgazda inkább a pályázati konstrukció által nyújtott finanszírozási lehetőséget kívánta csak kihasználni, azok kevésbé váltak sikeressé. Mind a célcsoportok, mind a munkaerő-piaci helyzet jellemzőiben jelentős területi eltérések tapasztalhatók. Ugyanazt a célcsoportot például a év közötti, alacsony iskolai végzettségű fiatalok csoportja az egyik projekt sikeresen szakmához, és munkahelyhez juttatta, a másik projektben csak a különböző juttatásokkal megtámogatott képzésig jutottak el a résztvevők, a foglalkoztatásra nem jelentkeztek. A foglalkoztatás sikerességét befolyásolja a gazdasági- és munkaerő-piaci helyzet alakulása. A vizsgált megvalósítási időszakban a munkaerő-piaci helyzet kedvezőtlenül alakult, így előfordult, hogy a foglalkoztatás, vagy a továbbfoglalkoztatás azért nem valósulhatott meg, mert a foglalkoztató vállalkozás megszűnt, áttelepült. Erre a HEFOP programnak nem lehetett ráhatása. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

95 4.5 Hatékonyság A foglalkoztatáspolitikai - főként a hátrányos helyzetű embereket célzó intézkedések tekintetében nem egyértelmű, hogy a hatékonysági vizsgálatokból messzemenő költséghatékonysági következtetéseket lehet levonni, hiszen a különböző intézkedések különböző célcsoportokat eltérő módszertannal kezeltek, melynek fajlagos költségei is igen nagy szórást mutatnak. Ugyanakkor az egységesen megállapítható, hogy a nehezebben megszólítható célcsoport számára sokkal több, míg a viszonylag könnyebben elérhető célcsoportok esetében kevesebb szolgáltatásra van szükség, amiből az következik, hogy a nehezebb célcsoporttal dolgozó projektek (2.3 intézkedés) fajlagosan sokkal többe kerültek, mint az átlagos foglalkoztatási projektek. A projektek hatékonyságát elemezve mindenképpen megállapítható, hogy az egyes projektek megvalósítása során a kedvezményezettek igyekeztek kihasználni a fajlagos költségek adta lehetőséget, azaz céljuk a létszámhoz rendelhető maximális támogatási összeg kihasználása volt. A hatékonysági mutatók a tervezetthez képest a megvalósítás során javultak elsősorban azáltal, hogy a tervezettnél nagyobb célcsoport bevonása vált lehetővé, ami több okra vezethető vissza. Jellemző okok, melyek általában együttesen hatottak a tervezettől eltérő felhasználására, így a költséghatékonyságra is: a) helytelen tervezés általában az üzemeltetési költségek alacsonyabb szinten realizálódtak a tervezetteknél; b) a megvalósítás során megváltozott körülmények miatt nem tudták elszámolni a felmerült költségeket pl. a bérként tervezett menedzsment költséget nem tudták szolgáltatásként kifizetni; c) a tervezettől eltérő megvalósulás eredményezte megtakarítás a terveknél a célcsoportnak juttatható támogatást a projekt teljes lehetséges időtartamára számolták a kedvezményezettek, és azzal nem számoltak, hogy a gyakorlatban több személy korábban elhelyezkedett, vagy lemorzsolódott, így a rájuk tervezett összegeket nem tudták felhasználni. A hasznosság elemzéséből kiindulva, az intézkedés megvalósításának adatait alapul véve a hatékonyság a bevonásra került munkanélküli személyekre fordított összes és átlagos költséggel, valamint a munkában állók arányával fejezhető ki. A program kiírásakor meghatározott súlyok alapján központilag került meghatározásra a felhasználható támogatási összeg, és a bevonásra kerülő célcsoport létszáma, így az egy ügyfélre fordítható fajlagos költség is (1,25 millió forint/fő). A megvalósítás során a tervezettnél jóval 43%-kal nagyobb célcsoportot tudtak bevonni, ami jelentősen javította az intézkedés költséghatékonyságát. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a projekt tevékenységei szorosan illeszkedtek a Munkaügyi Központok általános gyakorlatához, néhány elemmel kiegészítve azt. A másik hatékonyságot növelő tényező, hogy a Munkaügyi Központok a tervezésnél a projektmenedzsment és működési költségeket némileg felültervezték, és a megvalósítás során megmaradt összegeket az IH jóváhagyásával a célcsoportra csoportosították át. Szintén javította a költséghatékonyságot a közbeszerzési eljárások árlenyomó / árletörő hatása is, ugyanakkor pont a közbeszerzési kötelezettség miatt a személyre szabott képzési szolgáltatások (kis létszámú, vagy akár egyéni képzések) nem valósulhattak meg. Az egyes projektek között a legnagyobb különbség a havonta egy bevont személyre fordított támogatás összegében van, ami 1,6-szeres és önmagában nem tűnik jelentősnek, de a 40 hónapos projektidőszakot nézve, abszolút számban már lényeges eltérést eredményez. A bevont személyek, és a közülük munkában állók arányát tekintve még inkább jelentős a különbség a projektek között. A teljes intézkedést nézve a résztvevők 37,9%-a helyezkedett MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

96 el, viszont két közel azonos költség-ráfordítású program között 40 százalékpontos (legalacsonyabb: 19,27%, legmagasabb 59,34% elhelyezkedési arány) különbség is megtalálható, ami azt jelzi, hogy vannak hatékonyan megvalósuló és nagy költségvetésű programok. Biztató, hogy a 20 program között 14:6 arányban vannak azok a programok, amelyek az átlag feletti elhelyezkedési arányt tudták elérni Hatékonyságbeli különbségek A hatékonyságbeli különbségeknek a projektszintű dokumentumok elemzése alapján nincsenek földrajzi, elhelyezkedési okai (az átlag alatti elhelyezkedési arányt érte el pl.: Észak-Magyarország, Budapest, Dél-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl). A projektszintű dokumentumok elemzése során kiderült, hogy a megvalósításért felelős szakemberek hiányos tudása, tapasztalatlansága, nem kellő motiváltsága, illetve a célcsoport tagjainak inaktivitása, elégtelen motivációja állnak a sikertelenség okai mögött. A kedvezményezettek a velük készített interjúk során többször kiemelték, hogy a résztvevők toborzásánál, a képzések és munkagyakorlat megszervezésénél nagy gondot jelentett a résztvevők alacsony motiváltsága, az, hogy a megszerzett tudással és munkagyakorlattal sem tudnak mérhetően magasabb jövedelemhez jutni, mint a projekt előtt munkanélküliként. A szociális alapon megszerezhető támogatások, és mellette a fekete gazdaság által biztosított alkalmi munka hasonló vagy magasabb bevételt eredményezhet, mint a szakmunkával elérhető minimálbér közeli jövedelem. A szakemberek tapasztalatlanságából a hibás célcsoport választás, a munkaerő-piaci igények helytelen felmérése adódik. A célcsoport inaktivitása pedig abban nyilvánult meg, hogy függetlenül minden szolgáltatástól és támogatástól nem kívántak részt venni foglalkoztatást segítő projektben, nem akartak elhelyezkedni. Jelentkezésüket talán csak az motiválta, hogy újra valamilyen formában segélyhez, egyéb juttatásokhoz jussanak. A hatékonyságbeli eltérés inkább a területi sajátosságokból adódott, mely szerint a fővárosban és nagyobb városokban a bérleti díjak és a képzési díjak is magasabbak. A 2.3. intézkedésen belül két egymástól eltérő tevékenységet támogató al-intézkedés volt, melyek fajlagos költségei is jelentősen eltértek egymástól. Míg a al-intézkedés egy mélyebb fejlesztést, hónapon keresztüli foglalkoztatást és ezzel párhuzamosan képzést tartalmazott felhasználható támogatás 3,2 millió forint /fő, addig a egy fejlesztésközpontú foglalkoztatási szolgáltatást nyújtott fajlagos költsége ezer forint/fő. Mint látható, jelentősen eltértek a felhasználható fajlagos költségek is. A hatékonyságbeli különbségek okai között az alábbi szempontok szerepelnek: - A kiválasztott célcsoport: Az a projekt, ahol jobban motivált célcsoportot sikerült kiválasztani (pl év közötti alacsony képzettségűek), ott kevesebb szolgáltatással eredményesebb, és így a hatásindikátorokra vetítve hatékonyabb projektet sikerült megvalósítani. A nehezebben elérhető célcsoport (hajléktalanok) több szolgáltatást igényelt, több mentori segítséget, odafigyelést, nagyobb volt a projekten belüli fluktuáció, melynek következtében újabb embereket kellett bevonni a sikeres teljesítés érdekében. - A projekt megvalósításának helye két szempontból befolyásolja a hatékonyságot. Egyrészt a projekteket vizsgálva megállapítható, hogy ugyanazt a típusú célcsoportot kiválasztva a sikeres teljesítés érdekében eltérő mennyiségű és összetételében más arányokat tartalmazó szolgáltatáscsomagot kellett nyújtani. Másrészt a fajlagos költségek területi különbségei jelentősek (a bérleti, képzési, szolgáltatási díjak a fővárosban akár többszöröse is lehet egy vidéki kisvárosénak). - A projektmenedzser elkötelezettsége, tapasztaltsága, a szervezet tapasztalata MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

97 hasonló projektekben: Azok a civil szervezetek, akik korábban már OFA-s múlttal rendelkeztek hatékonyabban tudták megvalósítani projektjeiket. A célcsoport felmérése, a részükre nyújtott szolgáltatás már rutinszerű volt, a kialakult kapcsolati tőke rugalmasan járult hozzá a projekt sikeréhez, ami költségeit tekintve is sokkal kedvezőbb eredményt hozott, mint a foglalkoztatáspolitikában kezdőként induló szervezetek, akik tapasztalatlanságuk miatt helytelenül tervezték meg projektjeiket. A hatékonyság vizsgálatánál a 2.3 intézkedés tekintetében nem szabad elfeledkezni arról, hogy a projektmenedzsment költség a projekt teljes költségvetéséhez viszonyítva korlátozott volt. Azok a szervezetek, akik a HEFOP-hoz hasonló projektekből tartják fenn magukat, a bevállalható létszámhoz képest az elszámolható költségek maximumát tervezték, és igyekeztek felhasználni, hogy a szervezet fenntartását a projekten keresztül biztosítani tudják. Ez a hozzáállás érthető, de jelentősen torzítja a hatékonyság megítélését. A es intézkedés kedvezményezettjeire jellemző, hogy forráshiányos környezetben működnek, ezáltal a lehetőségeikhez mérten egy támogatásból megvalósuló projektből a lehető legtöbbet kívánták kihozni. A projektszintű vizsgálat során felfedezhetőek hatékonyságbeli különbségek, melynek az alábbi lehetséges okai vannak: - A megfelelő menedzsmenttel, és jó helyi kapcsolatokkal rendelkező intézmények esetében előfordult, hogy a kistérség intézményei társadalmi munkában toborozták a résztvevőket és a Képzési Pontok működtetéséhez is segítséget nyújtanak, vagyis a költséghatékonyságot növelő elem lehet a meglévő jó kapcsolatrendszer, a munkatársi hozzáállás és a megfelelő humán erőforrás. - Ahol nem voltak helyben tapasztalt projektmenedzserek, nem rendelkeztek uniós pályázatokkal kapcsolatban kellő tapasztalattal, ott kevésbé hatékonyan tudtak megvalósulni a projektek. - A hatékonyságra kihatással lehet az is, hogy az utófinanszírozás és a központi forrásmegvonások miatt a fenntartói háttér instabil, működési költség problémákkal, összevonásokkal küzdenek az intézmények, az intézmények működése ezáltal sok településen kritikussá vált. - Általánosan megállapítható, hogy a közművelődési intézmények rendkívül eltérő adottságokkal, kimeneti szándékokkal és képességekkel rendelkeznek. Van olyan projekt, ahol célirányosan és hosszú távon tűzték ki célul, hogy akkreditált intézménnyé váljanak, mert ők önállóan szeretnének kilépni a piacra. A határozott célokkal és ehhez megfelelő menedzsmenttel rendelkező projektek hatékonyabban képesek megvalósulni, és a fenntartásukra is nagyobb az esély Költséghatékonyság A hatékonyság kérdésének vizsgálatakor elengedhetetlen elemzési szempont az egyes projektek költségvetésének vizsgálata, a projektek költséghatékonyságának megállapítása. A 71 db vizsgált projekt összes költségének hatékonyságát az alábbi táblázat mutatja be. 7. Táblázat: A vizsgált foglalkoztatáspolitikai projektek költséghatékonysága Intézkedés neve Projekt elemszám Összköltség Érvényesített mutató (fő) Fajlagos költség érvényesített mutató alapján HEFOP (100%) Ft Ft HEFOP (20%) Ft Ft HEFOP (50%) Ft Ft Összesen Ft Ft MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

98 A HEFOP 1.1 és 2.3 intézkedések esetében a Programba bevontak száma (hiszen, aki bevonásra került, arra már biztos, hogy ráfordított valamennyit az adott projekt), míg a intézkedésnél a Képzettséget szerzettek száma (ezek a személyek természetesen be lettek vonva az adott projektbe, hiszen elvégezték a projekt által biztosított képzést) a kiválasztott mintán keresztül az érvényesített mutató. Az elemzés szerint tehát, egy, a kiválasztott három foglalkoztatáspolitikai intézkedésen belül megvalósított projektben (függetlenül a projekt időtartamától), átlagosan Ft-ot költöttek a célcsoport egy tagjának programokba való bevonására (képzésére). Ezen mutatót vizsgálva a három intézkedés esetében intézkedésenként külön vizsgálva nincs nagyon nagy szórás a fenti táblázat alapján. A mintába bekerült projektek közül a legkorábbi projektkezdést (2004. szeptember 1.) számítva kezdési és a HEFOP programjainak eredetileg tervezett végső befejezését (2008. március 31.) tekintve záró dátumnak (43 hónapnyi projektidőszak), a megvalósuló programok összköltségeinek egy főre vetített havi összege: Ft. A projektek költséghatékonysága és hatásossága között az az összefüggés állapítható meg, hogy nehezebb célcsoportot jóval nagyobb energiával, több szolgáltatással lehet csak re-integrálni a munkaerőpiacra az eredményesebb, hatásosabb projektek drágábbak. Ugyanez fordítva azonban nem igaz, hogy kevesebb pénzből csak kevésbé hatékony projekt valósítható meg, hiszen az eredményesség elérése több tényező függvénye. A drágább programok jellemzően munkabér támogatást is tartalmaznak mint az 1.1 és a intézkedés is-, és a foglalkoztatókat szinte rászoktatták a támogatásra az elmúlt évek során, és ma már csak olyan dolgozót vesznek fel elsősorban betanított munkára, akinek a bérét a Munkaügyi Központ támogatja. Általában a foglalkoztatás is addig tart, amíg a Munkaügyi Központtal kötött megállapodásuk kötelezi őket, utána indul előröl, új regisztrált munkanélküliek alkalmazásával, új bértámogatással. A célcsoportnak de gyakorlatilag a foglalkoztatónak juttatott bértámogatás általában a projekt egy főre jutó költségének akár az 50%-át is elérheti. További érv az alacsonyabb fajlagos költségek mellett, hogy az egy-egy főre fordítható 3 millió forint figyelembe véve, hogy a célcsoport töredéke marad meg ténylegesen tartósan a munkaerő-piacon nem térül meg a későbbi foglalkoztatás alatt. Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a nehezen megszólítható (halmozottan) hátrányos helyzetűekből (pl. hajléktalan, roma, pályakezdő) ha évente 1000 főt sikerül megszólítani, abból 200 fő elhelyezkedése várható, de ez a 200 fő ezután már nem segélyváró -ként éli életét, hanem adófizetővé válik. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

99 Ha a hegy nem megy Mohamedhez (HEFOP-2.3.) azaz hogyan tudjuk visszaintegrálni a munkaerőpiacra a régen leszakadt, hajléktalan, alacsony képzettségű embereket? Válasz: kitartással, ötletességgel, buldog akarattal. A történet 1996-ban kezdődött, mikor hősünk Angliai módszereket tanulmányozott a társadalomtól leszakadt emberek felzárkóztatására. A vizsgált módszer lényege hasonlót a hasonlóval! Ne az iskolai végzettséget nézzük, hanem a hátteret a projekt haszonélvezője milyen hátrányt küzdött le -, és az empátiás készséget! Így a program keretében foglalkoztatott mentorok közül a volt drogos segít a drogosnak, a romák mentora roma származású ember, a hajléktalanokkal egy volt hajléktalan foglalkozik, így, Ha ő mondja el, hogy is lehet dolgozni, azt elfogadjuk! A mentorokat részben még Angliában, részben itthon képezték ki. A módszer annyira sikeres lett, hogy jelenleg több szomszédos országban folyik a helyi adaptációja. Az OFA által évekig finanszírozott módszertant ben a HEFOP vette át, és finanszírozta. A hazai gyakorlat nem felelt meg minden tekintetben az angliai mintának, hiszen az Alföld jellegzetessége a tanyás életmód, a társadalomtól leszakadt emberek gyakran itt bújnak meg a sértések, megaláztatások elől. Hiába hirdetnek meg programot a segítésükre, azt ők nem hallják meg, nem találkoznak vele. De hősünk nem adja fel! Kisbuszt vásárol, mindennel felszereli, ami egy komplett iroda működtetéséhez kell. Hóna alá a kisbusz üléseire kapja a szociális szakembert (családsegítőt, vagy falugondnokot), a munkaügyi szakembert és egy civil mentort, és együtt küldi ki őket a tanyasi kutyákkal harcot vívni. Nem volt más választásuk! Küzdöttek. Aztán már nemcsak a kutyák ellen küzdöttek vált-vállvetve, de a tanyasi hátrányos helyzetű munkanélküliekért is együtt harcoltak - sikeresen. Olyan emberek közül, akikről a legszínesebb fantáziával rendelkező sem tudja elképzelni, hogy valaha dolgozni fog, egyet-egyet munkába tudnak állítani. Olyan ez, mint a mesében. Csak itt nem a három királyfiból a legkisebb lesz a nyertes, hanem öt hátrányos helyzetűből egynek az élete változik meg. A memoár több megváltozott élet történetét tartalmazza, de a legszebb az, amikor a már mindenről lemondott, összetört ember újra dolgozni kezd, és ismét talpra áll. Ezeket a tényezőket figyelembe véve megállapítható, hogy a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseknél a költséghatékonyságot csak a célcsoport és a tevékenységek ismeretében van értelme összehasonlítani. Elsősorban a HEFOP-1.1 intézkedése esetén merülhet fel az a kérdés, hogy melyek azok a tényezők, amelyek kifejezetten segítik a projektek hatékonyságának javítását. A program gyakorlatilag a Munkaügyi Központok forrásait kibővítette, de új tevékenységet nem vont be a programba. A nyújtott szolgáltatások és támogatások között jelent meg néhány újszerű elem, amit az eljárásrend nem kellő előkészítettsége miatt sem a Munkaügyi Központok nem propagáltak, sem a résztvevők nem igényeltek. Alapvetően a könnyebb feltételrendszerben (pl. a munkagyakorlat megszerzési támogatásnál nem írtak elő a munkáltató számára továbbfoglalkoztatási kötelezettséget), és a szolgáltatások újszerű kombinálhatóságával hozott újat a napi gyakorlatba. Ugyanakkor a projekt irányítása, dokumentálása teljes mértékben eltért a napi gyakorlattól, ami részben azt jelentette, hogy a program megkettőzte a Munkaügyi Központok irányítását az új projektmenedzsment felállításával, és az ehhez szükséges eszközpark biztosítása is a projektek költségvetésén belül került megoldásra. A Munkaügyi Központok alaptevékenységét az Munkaerőpiaci Alap finanszírozza, a HEFOP szakmai és pénzügyi lebonyolításáért pedig az IH a felelős. A intézkedés esetében a felnőttképzés szélesítését, hozzáférését az indikátorok MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

100 szempontjából nem mérték, a projektekből ez nem derül ki. Az intézkedés megvalósítása kapcsán megállapítható, hogy a közművelődési rendszer nem volt felkészülve ennek az intézkedésnek a megvalósítására; sem tapasztalatban, sem innovációs képességben emiatt történt a kiírás módosítása is. A tapasztalatok alapján sajnos azt lehet megállapítani, hogy ez sem váltotta be a reményeinket, hiszen alacsony volt a program iránti érdeklődés, viszonylag kevés pályázat érkezett be, és nem lett hatékonyabb a megvalósítás sem, amit az indikátorok is mutatnak. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

101 4.6 Fenntarthatóság A fenntarthatóság az Európai Unió irányelveinek egyik kiemelt területe melynek fontosságát ugyan a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Stratégiájában is hangsúlyozzák: Az NFT hosszú távú célja az életminőség javítása, amit nem lehet a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre vonatkozó követelmények érvényesítése nélkül megvalósítani. a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben, mint ágazati stratégiai programnak nem feladata, így nem is említik meg a foglalkoztatáspolitikai eredmények és hatások fenntarthatóságát. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program tervezésekor a fenntarthatóság kritériuma nem, illetve csak nagyon általánosan került megfogalmazásra. Alapvetően az eszközökre írtak elő fenntartási kötelezettséget mint általában a beruházási projekteknél -, és ezt egészítették ki az utánkövetési elvárások, de ezek nem tekinthetők klasszikusan a fenntarthatóság kritériumának. Egyrészt azért nem, mert a humán projektek esetében a képzettség megszerzése a mérhető, mely bármikor vizsgálva a fenntartási időszakban konstans értéket ad. A foglalkoztatottság mértékének fenntartása pedig nem kérhető számon a kedvezményezetteken hosszú ideig, legfeljebb a projektzárást követő 180. napig, hiszen a foglalkoztathatóság nemcsak az egyén képességein, hozzáállásán, képzettségén múlik, hanem a gazdasági környezet változása is jelentősen befolyásolja. A HEFOP dokumentumaiban (operatív program és Program Kiegészítő Dokumentum) a fenntarthatósági célkitűzések nagyon mérsékelten jelennek meg; az intézkedések keretében megvalósuló várható hatások, a lehetséges katalizáló hatások, valamint a létrejövő eredmények fenntarthatóságára és a környezeti fenntarthatóságra, mint elvárásra irányulnak. A foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket elemezve megállapítható, hogy ugyanezek a szempontok jelennek meg a felhívások és a megvalósult projektek dokumentumaiban is, vagyis a stratégiai dokumentumokhoz képest sem a pályázatok kiírói, sem a kedvezményezettek nem jelentek meg új ötletekkel, innovatív elemekkel a fenntarthatóság kérdéskörében. Az operatív programhoz hasonlóan, az egyes pályázati felhívások is csak nagyon érintőlegesen foglalkoznak a fenntarthatósággal, ez a kritérium csupán az értékelési szempontrendszerben jelenik meg, mintha a pályázat kiírója a projektgazdáktól várná, hogy milyen vállalásokat tesznek a fenntarthatóság jegyében. Kivételt képez a HEFOP 1.1 központi program, melynek esetében egyáltalán nem fogalmazódik meg fenntarthatósági szempont a projekt eredményeinek fenntarthatósága szintjén. (Társadalmi-gazdasági fenntarthatóság szempontjából a célcsoport foglalkoztathatóságának javítása, a foglalkoztatás növekedése, az a tény, hogy az elhelyezkedett emberek és családjuk nem szociális jövedelemből (segélyből, járadékból) hanem bérből élnek közvetlenül érvényesítik a fenntarthatóság szempontjait is!) A fenntarthatóság kérdése humán projekteknél nehezen értelmezhető. A humán projektek beruházási tételeinél is érdekes kérdés a csökkent munkaképességű emberek számára kialakított munkahely fenntartási kötelezettsége. Fogyatékosság függvényében kerül kialakításra egy-egy munkahely, ahová új munkaerőt a korábbi távozása miatt csak ugyanolyan paraméterekkel vehetnek fel, mert köti a fenntarthatósági elvárás! Ez korlátozza a foglalkoztatót - nem vehet fel pl. egészséges, vagy más fogyatékkal élőt. Ha pedig nem talál hasonló fogyatékkal élő munkavállalót, újra gyártathatja a munkahelyet (munkaállomást). A vizsgált intézkedések kedvezményezettjeinek többsége alaptevékenységként hátrányos helyzetűek, munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjával, képzésével foglalkozik, ami biztosítéka volt annak, hogy a projektek alapvető célja megegyezzen a program céljaival. A pályázók között voltak olyan szervezetek, akik a HEFOP pályázati lehetőségét kihasználva nyitottak új tevékenység felé; ezen szervezetek tapasztalatlansága azonban érezhető volt a megvalósítás során nem tudták felmérni a tevékenységek nehézségeit, buktatóit, a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

102 Közreműködő Szervezet részéről több segítségre volt szükségük. A szakmai megvalósításon túl a projektekben a kiírásban meghatározott mértékig eszközbeszerzések is szerepeltek; ezen beszerzések esetén a lehetséges felső korlát kihasználása elsősorban a civil szervezetekre volt jellemző, hiszen működésüket a HEFOP korábban az OFA pályázatain keresztül finanszírozzák. A Közreműködő Szervezet már a bírálat idején igyekezte kiszűrni a programcéloktól eltérő célokat sugalló pályázatokat, melynek eredményeként a megvalósult projektekből visszatükröződik az alapvető szakmaiság. Ennek ellenére vannak olyan projektek, ahol olyan eszközbeszerzésre, önkormányzati ingatlan felújítására került sor, amit a projekt lezárását követően egyéb célokra használnak a későbbiekben a szakmai célok teljesülése azonban természetesen ezeknél a projekteknél is megtörtént. A HEFOP keretében a Munkaügyi Központok is korszerűsítették eszközparkjukat, amit azzal támasztottak alá, hogy a projekt végrehajtása külön projektszervezet létrehozását követelte meg. Az 1.1 intézkedés projektjeinél a projektmenedzsment költségeket jellemzően nem tudták a tervezett mértékben felhasználni, mivel a Munkaügyi Központok alkalmazottjai köztisztviselők, ami jelentősen lekorlátozta az anyagi elismerés, a befektetett túlóra ellentételezését. A fel nem használt forrást a célcsoport támogatására csoportosították át. A HEFOP 1.1 intézkedés keretében létrejött kapacitásokat automatikusan használják fel a TÁMOP-ban is. Az eszközbeszerzés tekintetében a lehetőségek azonban beszűkültek a HEFOP-ban nyert tapasztalatok alapján a kiírás egyrészt a már meglevő infrastruktúrát feltételezi, a támogatások arányát pedig a szakmaiság irányába tolja el. (A TÁMOP szakmai megvalósítása már egy megfelelő mértékű tapasztalatra, kialakult kapcsolatrendszerre épül, a létrehozott kapacitások maximális hasznosíthatósága biztosított.) A HEFOP 2.3 intézkedés esetében a létrejött kapacitások fenntartása már nem egyértelmű, hiszen a programnak csak decemberétől volt folytatása a TÁMOP kiírás keretében, csökkentett tartalommal. A létrejött kapacitásokat a civil szervezetek az önfenntartó képességük erősítése érdekében elindított új tevékenységi területeken, vagy korábbi tevékenységük folytatásához, de más források felhasználásával hasznosíthatják. Ez az intézményrendszer nem titkolt szándéka volt, hiszen a korábbi OFA pályázatok finanszírozása során az ezen a területen tevékenykedő civil szervezetek szinte zárt köre alakult ki, akik csak ezzel a tevékenységgel foglalkoztak éveken keresztül, és kvázi elvárták a programokon keresztüli finanszírozásukat, fenntartásukat. Ugyanakkor szakmailag az intézményrendszer is elismeri, hogy azok a civil szervezetek, akik főtevékenységként az adott szakterülettel foglalkoznak, azok sokkal eredményesebben, rugalmasabban, hosszabb távon is realizálható eredménnyel végzik tevékenységüket ami elsősorban a stabil szakmai kapcsolatoknak köszönhető. Azok a kedvezményezettek, akik nem tudnak új tevékenységeket beindítani, a kialakult kapacitásaikat sem tudják fenntartani, hasznosítani. Jelentős problémaként jelenik meg ezeknél a projekteknél, hogy a hátrányos helyzetűek körében megvalósított projektek következtében ezek a civil szervezetek nagyban specializálódtak, és a sikeres projektek esetében sikerült egy jó szakmai stábot, vagyis egy megfelelő motivációval rendelkező, a projektmenedzsmenttel együttműködő, jól képzett, tapasztalt szakértői csapatot (orvos, pszichológus, szociális szakember, képző, mentor ) kialakítani. Amennyiben a programjukat finanszírozás hiányában nem tudják folytatni, a kialakult szakmai kapacitásukat nem tudják felhasználni, ezáltal már jól működő, kialakult kapcsolatrendszerek, kapacitások mennek veszendőbe. Az is kérdéseses, hogy egy később meghirdetésre kerülő kiírás esetében bevállalnak-e maximális kapacitáskihasználást igénylő, rövid távú együttműködéseket, vagy a kényszerű szünet miatt mással kötötték már le kapacitásaikat. A közművelődési intézményrendszer (3.5.4-es intézkedés) a működését alapvetően befolyásoló állami támogatás egyre csökkenő aránya miatt egyre inkább más, alternatív források bevonására kényszerül (elsősorban pályázati támogatások útján). Ez egy merőben új helyzet elé állítja az intézményrendszer szereplőit egyrészt abból a szempontból, hogy MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

103 az öngondoskodás irányába kell elmozdulni, másrészt pedig amiatt, mert a szakmai tevékenységét bővíteni kell, illetve a már meglevő szolgáltatásait a változó társadalmi igényekhez kell alakítania. Tekintettel arra, hogy a Felnőttképzési törvény szerint esetenként előfordulnak olyan tevékenységek a sokszínű képzési területen, melyek valóban határesetet képeznek e törvény illetékességét illetően, a modern európai felnőttképzési minőségi és felelősségi követelmények folyamatos megvalósítása terén minden szereplő számára akad tennivaló. A HEFOP 1.1. kiírás projektjeiben kialakult humánerőforrás tapasztalat (projektmenedzsment tapasztalat, kapcsolatrendszer megerősödése) automatikusan felhasználásra kerül a TÁMOP megfelelő pályázatának megvalósítása során, hiszen ugyanazokat a tevékenységeket viszi tovább a TÁMOP, mint amit a HEFOP elkezdett. A 2.3 és a intézkedésekben a projektek eredményeire és hatásaira vonatkozóan a fenntarthatóság szempontjából a pályázatban vállaltak kötelezettséget a kedvezményezettek. A beszámoláskor (PEJ-ek) nem kap hangsúlyt a fenntarthatóság kérdése. A 2.3 kiírás tekintetében a humánerőforrás kapacitás fenntartása forrás- és pályázatfüggő. Ebben az esetben szakmapolitikai kérdés, hogy az intézkedés által elért célcsoportok továbbra is célcsoportként tekinthetők, és ha igen, akkor ez a tevékenység milyen programon keresztül finanszírozható. A projektek lezárulását követően a következő programozási ciklus is biztosított forrást ezen tevékenység továbbfinanszírozására, de más fajlagos mutatókkal, kisebb létszámmal, kisebb projektekhez. A középtávú finanszírozási tervek pedig nem ismertek. A es intézkedés keretén belül megvalósuló projektek tovább folytatásával, továbbélésével kapcsolatban ugyan pozitív a kedvezményezettek hozzáállása; nagyon hasznosnak és jó irányú újításként ítélik meg az alapötletet, viszont azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet ezeket a tapasztalatokat, eredményeket továbbvinni, szinte mindannyian a további ehhez a témához kapcsolódó pályázatok kiírásában reménykednek; saját forrásból elmondásuk szerint nem tudják fenntartani ennek a folyamatnak a folytatását. A kapcsolatrendszerük bővült, mindenki számára hozzáférhető adatbázisok alakultak ki; ennek továbbéléséhez a kedvezményezettek megítélése szerint az anyagi keretek azonban nem látszanak. A fenntarthatóság témakörében a közvetett haszonélvezők munkában állását érdemes még figyelembe venni, ennek elemzése a 2.3 program vonatkozásában a 4.3 Hatásosság fejezetben található. Azon megkérdezetteknek, akiknek jelenleg nincs állása 33%-a rendelkezett hosszabb-rövidebb ideig munkával a program során. Ugyanakkor a bejelentett állással nem rendelkezők többsége szerint nagyon sokat fognak segíteni az elhelyezkedésben a képzés során tanultak, a program során szerzett munkatapasztalat, a tanácsadás, mentorálás, ami hosszú távon is segíti a program eredményeinek fenntarthatóságát. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

104 9. ábra: A 2.3 intézkedés eredményeinek fenntarthatósága a megkérdezettek szerint A intézkedés keretében a munkaerő-piaci elhelyezkedéssel kapcsolatban a kedvezményezettektől szintjén nem kaptunk olyan megerősítést a kimenetre vonatkozóan, hogy a foglalkoztatás jelentős mértékben bővült volna. Ez a vélemény az intézményrendszer szintjén pedig még inkább igazolódni látszott a képzésben részt vevők vagy már rendelkeztek munkával a képzést megelőzően (ez elsősorban az elsődleges célcsoportra vagyis a közművelődési intézmények munkatársaira volt jellemző), vagy pedig részt vettek a képzésen, de nem, vagy nem a képzés segítsége révén tudtak elhelyezkedni. Ezen intézkedés esetében azonban a kitűzött cél nemcsak a foglalkoztatás növelése volt, hanem a munkaerő-piacon dolgozók munkájának megtartása; a foglalkozásukhoz szükséges tudás frissítése, új, korszerű ismeretek megszerzése is, ebben a tekintetben tehát az előző, sarkos megállapítás nem helytálló. Ha viszont a foglalkoztatásba bevont új munkaerő számát tekintjük csak megfelelő kimenetnek, akkor az előbbi munkahelymegtartásra irányuló tevékenység nem hozta meg a kívánt eredményt. Az eredmények nyomon követése külön feladat, amit az 1.1 intézkedés esetében a munkaügyi központok az alaptevékenységük keretében meg is valósítanak azon a szinten, hogy a HEFOP program keretében elhelyezett munkavállalók mikor, milyen időnként kerülnek vissza a rendszerbe, igényelnek-e további szolgáltatásokat. De ennek figyelése nem automatikus, a 4.4 Hasznosság és jó gyakorlatok fejezetben elemzett adatok előállítása is viszonylag nehézkes és időigényes volt. Ugyanez a nyomonkövetés a civil szférában már nem valósul meg és nem is várható el, mivel a program lezárását követően ez a tevékenység már nem finanszírozható. A projekt folytatása, vagy hasonló projekt indítás hiányában a tevékenységét módosítania kell, a nyomonkövetés sem szakmailag, sem humánerőforrás tekintetében nem biztosítható. A nyilvántartási rendszer jelenleg nem alkalmas a résztvevők nyomon követésére. Intézményrendszer szinten felmerült igény egy olyan nyilvántartási rendszerre, ahol pl. TAJ szám alapján a projektekben megjelenő célcsoporttagokat nyomon lehetne követni, hogyan hasznosítják a projektben megszerzett kompetenciákat. Erre az EMIR nem alkalmas, egyedül az ÁFSZ rendszere gyűjt egyénekre vonatkozó információkat, de ebben a rendszerben a HEFOP résztvevői nem jelentek meg. A es intézkedés esetében a kiírás nem tartalmazott elvárást a képzésen részt vett személyek projektzárás utáni munkaerőpiaci helyzetére vonatkozóan. A fő cél nem a foglalkoztatás növelése volt, hanem a munkahelyek megtartása a projektekben megvalósuló MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

105 képzések segítségével. A projektszintű dokumentumok elemzése alapján a kedvezményezettek szűk területen mozognak, mikor meghatározzák, hogy milyen módon fogják fenntartani az eredményeiket. A legjellemzőbb, fenntarthatóságot biztosító tevékenységeket három szinten lehet azonosítani, amelyek az alábbiak: 1. Szakmai fenntarthatóság: - új szakmai tevékenységek alakulnak ki (oktatási és szociális tevékenység), - új szolgáltatások (pl.: mentorálás) alakulnak ki, - a kidolgozott képzések, módszerek adaptálhatóak, - az eredmények disszeminációja fontos. 2. Szervezeti fenntarthatóság: - új szervezetek alakulnak, - a szervezetek fejlesztése megtörténik, - a szervezetben dolgozók képzése megoldódik (új készségek, képességek alakulnak ki), - a beruházások (építés, átalakítás) megvalósítása, - a beszerzésre került eszközök további használata, - hálózatok épülnek ki, - partnerség erősödik (konzorciumok). 3. Pénzügyi fenntarthatóság: - új bevételek keletkeznek (képzések), - állami normatíva elérhetővé válik, - újabb hazai és EU-s pályázati források folyamatos felhasználása (pályázati úton). MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

106 4.7 Horizontális kérdések A HEFOP 1.1 intézkedés központilag meghatározott decentralizált programként a Munkaügyi Központok mindennapi gyakorlatába vitt be alternatív az EU tagállamaiban és korábban a PHARE programokban már alkalmazott megoldásokat (kombinált szolgáltatás, támogatás). A program tervezése abszolút felülről indult, és alkalmas volt arra, hogy az átlagos, regisztrált munkanélküliek nagy tömegét elérje, képezze, és elhelyezze, de nem volt alkalmas arra, hogy az átlagostól eltérő igényeket támasztó célcsoporttagokat kezelje, akik személyiségükből, vagy helyzetükből adódóan nem tudnak egy nagy létszámú foglalkoztatási projektben megmaradni. Erre kifejezetten a pályázatos formában megvalósuló 2.3 program volt alkalmas, melynek célcsoportja a munkaügyi központok célcsoportjánál eggyel nehezebb, azaz magában foglal olyan egyéneket, akik már kikerültek a Munkaügyi Központ látóköréből, vagy annyira többszörösen hátrányos helyzetűek, hogy ők maguk nem kívánnak foglalkoztatási programokban részt venni, illetve el sem jut hozzájuk az információ. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy számos 2.3-as projektnél a projektgazdák igyekeztek több kevesebb sikerrel a Munkaügyi Központokkal együttműködni, azoktól célcsoportjukhoz személyeket keresni, és ez hasznos is volt, hiszen a Munkaügyi Központok a civil programokon keresztül tudtak ezeknek az embereknek segíteni. A HEFOP abszorpciójának nagy részét a központi (decentralizált) programokon keresztül érte el, bár a végrehajtás PHARE-os előzményekre támaszkodva - nehézkesen valósult meg. A központi program megfelelő eszköz volt arra, hogy a munkanélkülieknek nyújtott támogatáshoz az ország egész területén mindenki egyenlő eséllyel jusson hozzá. Ugyanezen típusú támogatáskombinációkat pályázatos rendszerben nyújtva az elérhető hatás már esetleges, a civil szervezetek területileg eltérő száma és eloszlása miatt. A pályázatos programok nagyságrendekkel kisebb létszámot kezeltek, mint a decentralizált program. A es kiírásban legfeljebb 36 fő, míg a es kiírásban legfeljebb 200 fő bevonására volt lehetőség, míg a decentralizált programokban átlagosan főt vontak be a programba, mely számok egyértelművé teszik, hogy személyes szinten csak a 2.3-as intézkedés volt képes az egyén problémáit kezelni. Néhány civil szervezet igyekezett kapacitásait kihasználva több projektben is aktívan részt venni, és így tevékenységükkel össze is kapcsolták az 1.1 és 2.3 intézkedést. Volt olyan civil szervezet, aki sikerrel pályázott a 2.3-as intézkedésre egymást követő két évben is, és mellette külső szolgáltatóként mentori tevékenységet látott el az 1.1 programban a Munkaügyi Központtal kötött szerződése alapján. A célcsoportok alábontásával az intézkedések jól elhatárolhatók, és ennek megfelelően a projektek tevékenysége, hatékonysága, hatásossága is jelentősen eltér egymástól. A különbségek ellenére a célcsoport mégis összeköti őket, hiszen ugyanabból a munkanélküli rétegből merítenek, és egymás tevékenységét nagyban támogatni, segíteni képesek. A fentiekből adódik a jövőre vonatkozó azon javaslat, hogy a foglalkoztatáspolitikai intézkedések maradjanak a Munkaügyi Központok kezelésében, és a civil projektekkel a Munkaügyi Központokon keresztül lehessen pályázni, forráshoz jutni. Így a Munkaügyi Központ felügyeli, hogy az adott térségre jellemző munkaerő-piaci igényre adjon valamilyen mértékben választ az általuk a civil szférának meghirdetett foglalkoztatási program, valamint ez a típusú elosztás kedvezőbb elosztást is biztosítana a pályázati forrásoknak. A projektek jelentős részét konzorcium formájában tervezték, és nyújtották be. Többségükben azonban ezek nem valódi konzorciumok, hiszen a megvalósítás folyamatában nem egymás mellé rendelt tevékenységeket valósítanak meg a tagok, hanem általában a főpályázó konzorciumi tagként vonja be a pályázat értékelésénél magasabb pontszám elérése reményében valamely külső szolgáltatóját, mint például a képző céget, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

107 vagy valamelyik foglalkoztatót. A konzorciumi viszony ál-jellege talán pont a pályázatból adódik, hogy nincs is lehetőség egy adott projektcél elérése érdekében végzett párhuzamos tevékenységekre, hanem inkább egymásra épülő tevékenységek valósulhatnak meg, másrészt ez az ál-viszony a hazai jogszabályi háttér hiányosságának is eredménye, hiszen a konzorcium nem elfogadott gazdasági forma, a szerződés nem sima együttműködés. A es intézkedésnél a kedvezményezetti szint felől az a tapasztalat, meggyőződés fogalmazódott meg, hogy az együttműködés, a konzorciumi forma megfelelő volt leszámítva azt, hogy a Képző Központok nagyon leterheltek voltak a sok párhuzamosan futó projekt koordinálása miatt. A kedvezményezett és a konzorciumi partner közötti távolság annyiban befolyásolhatták a projektek megvalósítását, hogy ugyanaz a feladat elvégzése sokkal több időt vett igénybe, nagyobb erőfeszítésébe került a régióközponttól távolabb levő projektgazdának. A HEFOP források decentralizálása az es intézkedés esetében a munkaerő-piaci mutatók alapján központilag történt a hátrányosabb helyzetű, kedvezőtlenebb munkaerő-piaci feltételekkel rendelkező, nagyobb népességszámú térségekbe több forrás jutott, mint a kedvezőbb helyzetű térségekbe. Ugyan a strukturális munkanélküliség szempontjait a források elosztásánál nem vették figyelembe, de a projekt során fel tudták tárni ezt a problémát, és kezelni is tudták olyan módon, hogy a projektben a képzés volt a hangsúlyos elem. A 2.3 intézkedés nyílt pályázati programjában, ahol a területi sajátosságokat nem lehetett a kiírásban figyelembe venni, a program forrásai oda jutottak el nagyobb arányban, ahol több és tapasztaltabb pályázó működött. Ez egybeesett azokkal a térségekkel, ahol magas a munkanélküliség pl. Észak-magyarországi, Dél-alföldi és Dél-dunántúli régiók ; ezekben a régiókban az OFA programok hatására több civil szervezet működött, amelyek az ilyen típusú pályázatok megvalósításában komoly tapasztalattal rendelkeztek. A civil szervezetek sűrűsége ugyanakkor megemelte a Pest megyébe kerülő források arányát is, ami szakmailag nem támasztható alá, és ellentétes volt a tervezői szándékkal. Azt is ki kell emelnünk, hogy vannak olyan térségek, ahol szükség lett volna a 2.3 intézkedés keretében foglalkoztatáspolitikai programok megvalósítására, de megfelelő pályázói kör, civil szervezet hiányában ez nem volt lehetséges, vagy azért mert nem működik a térségben megfelelő számú és tevékenységű civil szervezet, vagy a szervezetek nem rendelkeznek pályázati tapasztalattal. A HEFOP 2.3 intézkedés sok térség-specifikus elemet tartalmazott, amely a helyi kedvezményezettek problémamegoldó képességének és akaratának köszönhető. Például az Alföldre jellemző tanyás életmódra adható megoldások, ahol a hátrányos helyzetűek nem jutnak be a Munkaügyi Központhoz, nem jelennek meg a rendszerben. Jó gyakorlatként kiemelhető, hogy a helyi program keretében megszervezték, hogy a családsegítő szakember, a Munkaügyi Központ szakembere és a civil szervezet munkatársa közösen mozgó irodaként felszerelt kisbusszal keressék fel ezeket az embereket, így kerültek a projektbe bevonásra. Ezt a célcsoportot másképp nem lehetett megszólítani. A Dél-dunántúli régióban, ezen belül a régi bányavárosokban jellemző, hogy a bányászok és családtagjaik vélt vagy valós egészségügyi probléma alapján megváltozott munkaképességűekké váltak a bányák bezárása óta. Ezeknek az embereknek komoly motivációs felkészítésre, csapatépítésre volt szükségük ahhoz, hogy újra értelmet tudjanak nyerni a munkából. Nyugat-dunántúli régióban a strukturális munkanélküliség a jellemző. Jelentős azon állások száma, ahova szakképzett munkavállalót keresnek, de betanított, vagy segédmunkára nincs kereslet. Itt a képzésekre helyeződött a hangsúly, olyan csoportos képzéseket indítottak, amelyek választ tudnak adni a felmerülő munkaerő-piaci igényekre. Az 1.1 intézkedés területi vonatkozásával kapcsolatban a szakpolitika szándéka a területi különbségek csökkentése, az esélyegyenlőség megteremtése volt a foglalkoztatáspolitikát MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

108 áttételesen segítő felnőttképzési területen is. A forrásokat a munkaerő-piaci mutatók alapján decentralizálták: A HEFOP indulásakor a területi alapegység még a megye volt, megyei szinten működött a munkaügyi szervezet, a TÁMOP esetében viszont már regionális felosztást alkalmaznak. A képzések a területi igényekhez igazodtak a tervezés során a regionális adatokra alapozva történt az igényfelmérés. Az egész folyamat felnőttképzés és annak segítségével a munkaerő-piacra jutás az ország általános gazdasági helyzetének relációjában értelmezendő a területiséget illetően is. Monitoring vélemény szerint az ország keleti felének felzárkózása a források nagyobb mértékű megjelenése ellenére sem látszik; továbbra is a leggyengébb a mutatók tekintetében az Észak-Alföld, az Észak-magyarországi régió; kevesebb a probléma a Nyugat-Dunántúlon. A kis létszámú projektek általában nagy terhet jelentenek a lebonyolításban, de azt a célcsoportot, amit a 2.3 intézkedés a projektjein keresztül el tudott érni, a civil szervezetek (kedvezményezettek) nélkül nem lehetett volna megoldani. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a helyi szinten egyébként is a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szervezetek kezdeményezésében megvalósult projektek is fontosak, mivel a Munkaügyi Központok által nem elérhető célcsoportokat saját eszközeikkel csak ők képesek megfelelően megszólítani, és ezzel bármilyen hatást elérni. A es intézkedés esetében a projektméret a megvalósítást illetően garancia lett volna arra, hogy a megvalósítás sikeres legyen, a projektek hozzájáruljanak a kitűzött célok megvalósításához. A kedvezményezetteket illetően azonban azt lehet megállapítani, hogy a projekt sikeres megvalósításának gátja ennél az intézkedésnél nem a pénzügyi források szűkös hozzáférése volt bár a késői kifizetések is nagymértékben befolyásolták az intézkedés alapvető célkitűzéseihez képest megvalósult eredményeket -, hanem a közművelődési intézményrendszer felnőttképzésre vonatkozó kompetenciájának jelentős mértékű hiánya. A projekteket kevesebb forrásból is meg lehetett volna valósítani. (A rendelkezésre álló források nagy részét nem tudták a kedvezményezettek lehívni, amit elvittek, annak is csak 70-75%-át tudják ténylegesen felhasználni.) Általánosságban megállapítható, hogy a szervezetek projektjeikben a horizontális szempontok érvényesítését nem kezelik prioritásként, a megvalósítás során a standard megoldások azonosíthatók. Konkrét horizontális szempontként a nők magasabb számban való bevonása jelenik meg, amely a számszerűsíthető indikátorokon keresztül is tetten érhető. A képzések hozzáférhetőségének biztosításával kapcsolatban a képző intézmények az akadálymentes környezet biztosítására törekednek, ezzel a mozgáskorlátozottak számára biztosítják az esélyegyenlőséget. Több projektben is foglalkoztatnak (foglalkoztattak) mentorokat, illetve képzési, tanulási tanácsadással foglalkozó munkatársakat. Ezek a felnőttképzés hozzáférését, illetve az ismeretek elsajátítását szolgálják elsődlegesen, s bár alapvetően szakmai szempontból indokoltak, a horizontális hatások és szempontok között is releváns a megemlítésük. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

109 4.8 Tanulságok a tervezés és az intézkedések megvalósítása, végrehajtása kapcsán Tervezés: A Operatív Program tervezése az EU-s metódus szerint történt, a végrehajtás pedig a magyar gyakorlatot követte. A programok tervezésének mindenképpen felülről kell indulnia a szakpolitika oldaláról, hiszen ha a felhasználói kedvezményezetti oldalról indul a tervezés, túl sok probléma merülhet fel, ami a tervezés szintjén nem kezelhető. Ugyanakkor, ha kizárólag a tervezés és a szakpolitika oldaláról történik a tervezés, fennáll a veszélye, hogy nem éreznek rá a problémákra. Az eljárásrendeket az Irányító Hatóság önállóan alkotta meg az Uniós szabályokra hivatkozva, a programvégrehajtás módja jelentős mértékben befolyásolta az elérhető eredményeket; hogy az egyes projektek mennyiben járultak hozzá a szakpolitikai célok teljesüléséhez. Az Irányító Hatóság a HEFOP végrehajtására túlbonyolított, túlbiztosított, a közreműködő szervezeti feladatok tekintetében túltagolt rendszert hozott létre, ami már veszélyeztette az eredeti, szakmai célok elérését. A végrehajtás során a hangsúly az abszorpcióra, a kifizetésekre, a pénzügyi vállalásokra terelődött át, az elsődleges cél a támogatás lehívása volt, emellett viszont elsikkadni látszottak a szakmai célok. A jelentésekben elsősorban technikai kérdésekre kellett válaszolni, melyből a szakminisztérium számára nem derült ki, hogy a program szakmailag hogy áll. A projektek megvalósítói jelentős forráshiánnyal küszködnek (elsősorban a 2.3 és kiírások esetében), ami szintén a papírforma szerinti teljesítésre és így tevékenységük finanszírozhatóságára terelte a hangsúlyt, és ez szintén szembe ment a szakmaiság kérdésével. Az intézményrendszer folyamatos változása, a feladatok átcsoportosítása a projektmegvalósítás időszakában akadályozták a gyors, ütemezett elszámolást, ami a kedvezményezetteknél jelentős forráshiányként, finanszírozási gondként jelentkezett. A projektszintű eredmények a Közreműködő Szervezettől az Irányító Hatóság felé rendszeres összesített jelentések formájában eljutnak, viszont a szakpolitikához nem kerül visszacsatolás sem az eredményekről, sem a végrehajtásról. Ez gátolja mind a megvalósult program értékelését, mind a jövőbeni tapasztalatokon alapuló tervezést. Az indikátorokat az EMIR projektszinten gyűjti, programszinten aggregálja, ami nem kapcsolható össze az ÁFSZ nyilvántartásával, így a foglalkoztatáspolitikai intézkedések hatása nem értékelhető éves szinten. A célcsoportok kombinált támogatása fejlesztés + képzés + foglalkoztatás a PHARE-os tapasztalatokra építve innovatív elemként került be a HEFOP foglalkoztatáspolitikai intézkedéseibe. A hármas támogatás kombinálhatósága modell értékű, sikeres eszköze lett a foglalkoztatáspolitikának. Az indikátorok értelmezése a megvalósítás során változott, emiatt az időszak végére azok Operatív Program szinten csak bizonyos mértékig aggregálhatók. A Program-kiegészítő Dokumentumban az indikátorok óvatos becslés eredményeként születtek meg, amit a megvalósítás során intézkedésenként eltérő mértékben, de felülteljesítettek. A különböző foglalkoztatáspolitikai intézkedések azonos célcsoport kezelésére íródtak ki. Feszültséget keltett, hogy ugyanazon cél érdekében a különböző programok eltérő fajlagos költség, a résztvevő számára eltérő támogatási arány / mérték volt meghatározva. Ugyanazon a Munkaügyi Központ által szervezett képzésen részt vett a HEFOP programba felvett személy, aki a minimálbért elérő jövedelempótló támogatást kapott a képzés idejére, míg volt olyan is, aki ennek csak felét kapta, mert nem volt HEFOP-os. Ebből adódóan ezek a programok tulajdonképpen egymás konkurenciájaként jelentek meg. A beszámoltatási rendszer bonyolultsága miatt a projektek szakmaisága a pénzügyi elszámolás árnyékába került. Az 1.1 program keretében olyan mértékű feladatnövekedést okozott, hogy a projektek sikeres, határidőben történő megvalósítása szinte kizárólag a menedzsment elkötelezettségén múlt. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

110 A programok jelentős eleme volt az egyéni felmérés alapján összeállított személyre szabott szolgáltatási csomag összeállítása, és megvalósítása. Az 1.1 programban a Munkaügyi Központok lehetőségeit korlátozta a közbeszerzési törvény előírása. Az egyéni képzéseket indokolatlanul megdrágította volna a közbeszerzés lebonyolítása. Ez az akadály 2007-ben elhárult. A civilprogramok beillesztése az állami foglalkoztatáspolitikába új problémákat vetett fel, mivel a civilprogramok nincsenek standardizálva. A 2.3. kiírás az OFA hosszú évek óta futó foglalkoztatási programját vette át, de a program végét követően a folytatás csak 6-12 hónappal később, 2007 decemberétől a TÁMOP-ban volt pályázható. A HEFOP projekt befejezését követően bizonytalanná vált a civil pályázók és a felhalmozott kapacitások továbbélése, hasznosulása. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

111 5. FEJEZET Értékelői kérdések megválaszolása Oktatáspolitika MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

112 5 AZ ÉRTÉKELŐI KÉRDÉSEK MEGVÁLASZOLÁSA OKTATÁSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A HEFOP 2. prioritása A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével problémakörét kezeli három intézkedés megvalósításával. A három közül az első (2.1-es) intézkedés a Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatásban témakörre fókuszál. A 2.1-es intézkedés végrehajtása két egymásra épülő komponensen keresztül valósult meg. Az A-komponens támogatja a pedagógusok képzését és azokat a továbbképző tanfolyamokat, melyek célja, hogy a pedagógusok megszerezhessék a hátrányos helyzetű tanulók eredményes oktatásához szükséges kompetenciákat, és felkészítsék őket a befogadó oktatási módszerek alkalmazására. A támogatható tevékenységek köre kiterjed a pedagógusok képzéséhez szükséges tananyagok és módszerek kidolgozására is. Az első komponens tehát összességében azt a célt szolgálja, hogy megalapozza a befogadó oktatási programok helyi szintű megvalósítását, megvalósítása a es jelzésű központi programon keresztül valósult meg. (A programozás ezen szintjénél szintén intézkedés elnevezés használatos) A 2.1 intézkedés B-komponense az egyes intézmények szintjén támogatja a befogadó oktatási programok adaptálását és végrehajtását, elősegítve, hogy ezek az intézmények rendelkezzenek az első komponens keretében kidolgozott programok végrehajtásához szükséges pedagógiai és módszertani eszközökkel és kapacitásokkal. A második komponens tervezett céljait hét különböző intézkedés (2.1.2, 2.1.3, 2.1.4, 2.1.5, 2.1.6, és 2.1.8) végrehajtásával kívánták elérni, melyek tervezett projektjeit mind a hét esetben pályázatos módszerű kiválasztással hajtották végre. A két komponens kivitelezése szorosan összefügg egymással. A második komponensben, vagyis a hét intézkedés által támogatott iskolákat már az első komponens megvalósítása előtt kiválasztották A kivitelezés ezen lépésével a tervezők azt kívánték elérni, hogy így biztosíthatóvá váljék a kiválasztott iskolák tanárainak és más szakértőinek képzése az első komponens keretein belül. A 2.1 intézkedésen belül megvalósult nyolc alintézkedés közül jelen időközi értékelésben az alábbi két intézkedés vizsgálatát végeztük el: Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségeinek biztosítása az oktatásban (központi program) Egyiskolás települések többségében halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskoláinak fejlesztése (pályázatos úton megvalósuló intézkedés) 5.1 Összefoglaló megállapítások A HEFOP es központ program Ft összköltségvetésű 100%-os támogatási intenzitással két jól elkülöníthető szakmai részből (komponens) álló program. A megvalósítása 2004 augusztusában indult, és többszöri szerződésmódosítás eredményeképpen június 30-i tart. A 13-ik PEJ időpontjáig (2007, augusztus 31.) a 13. PEJ hitelesítési jelentése az utolsó hitelesítési jelentés, amit megkaptunk, a KSZ hitelesítési jelentések alapján az eddigi forrás felhasználás nagyságrendileg Ft. Megjegyzendő azonban, hogy a hitelesítési jelentésekben egyetlen jóváhagyott összeg kivételével csak igényelt forrásösszegek szerepelnek, ami különbözhet a valódi felhasználás mértékétől, amelyről nem sikerült információt szereznünk. A augusztus 31-ig felhasznált (igényelt) összeg a teljes rendelkezésre álló összeg alig több mint 55%-a. Tekintve, hogy a 13. PEJ-ig a programra fordítható 4 évből több mint 3 év MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

113 eltelt, az időarányos forrás felhasználás, de a forrás lekötés sem mondható megfelelőnek. Ez azt eredményezi, hogy a minél magasabb abszorpció érdekében, a program záró évében jelentős gyorsítás szükséges a forráslekötések és kifizetések terén, ami jelentős terhet ró az intézmény szereplőire. Az A komponens a hátrányos helyzetű diákok oktatásában érintett szakemberek részére szolgáltat az integrált oktatás bevezetését, fejlesztését segítő képzéseket, tananyagokat, mentori szolgáltatást, illetve egyéb szakmai-módszertani háttéranyagokat. A B komponens hasonló tartalmú szolgáltatásokat nyújt a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában érintett szakemberek, intézmények részére. Az egyes szolgáltatások fejlesztése mindkét komponensben a központi program 2 A munka háttere fejezetben ismertetett alprojektjeinek keretében valósult meg, míg az integrált oktatást segítő oktatási programok adaptációjának támogatása a es programhoz kapcsolódó pályázati rendszeren keresztül történt. A komponenshez kapcsolódó pályázati kiírások: 2.1.3, 2.1.4, 2.1.5, 2.1.7, B komponenshez kapcsolódó pályázati kiírások: és A program irányítása a két komponens mentén különült el, mindkét komponensnek külön projektmenedzsere és szakmai vezetője van. A központi program és a vizsgált pályázatos projektek relevanciavizsgálata azt mutatja, hogy mind célrendszerükben, mind az azonosított célcsoportjukban és a végrehajtott tevékenységeikben illeszkednek a HEFOP és az ágazati stratégiák célrendszeréhez. Mindét intézkedés hozzájárul a hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának csökkentéséhez, társadalmi integrációjuk javításához és a szegregátumok megszüntetéséhez. A stratégiai célok elérésében mindkét intézkedés igen hatásosnak bizonyult, melyet a rendelkezése álló indikátorokkal kevésbé, a beszámolók azonban javarészt alátámasztanak. Mindkét intézkedés hatásosságát akkor lehetséges majd objektíven megítélni, ha már indikátorokkal mérni lehet a tevékenységek által generált hatásokat. Annak ellenére, hogy a hatások mérése jelen pillanatban kétséges, kijelenthető, hogy a program hatásmechanizmusai megmozdították az állóvizet, és beindítottak olyan módszertani és szemléletváltozásbeli folyamatokat, amelyek hatékony továbbvitele és fenntartása elsősorban a TÁMOP támogatási rendszerében, valamint az oktatáspolitika egyéb szinterein elvezethetnek a széles körben érezhető pozitív hatásokhoz az integrált nevelés gyakorlati megvalósulásában. Az intézkedések fenntarthatósága szakmai oldalról elsősorban az adott intézmény szándékaitól függ, ugyanakkor a központi projektet lebonyolító Educatio Kht. Közreműködése elengedhetetlen. Pénzügyi oldalról egyrészt a TÁMOP forrásai, másrészt külső képző szervezetek működése biztosíthatja a már megkezdett folyamatok, fejlesztések továbbélését. A TÁMOP forrásai részben már megkezdett közoktatást átalakító fejlesztéseket támogatnak, melyek szakmailag erősen támaszkodnak a HEFOP fejlesztéseire. Ahol nem kötődik a tevékenység konkrét oktatási intézményhez, a TÁMOP szerepe a szakmai folytonosságban, az eredmények felhasználásában is fontos. A központi programnál, mivel koncentrált, nagy költségvetésű programról van szó, a projekt mérete feltétlenül a sikeresség irányába mutat, hiszen jelentős forrás állt rendelkezésre a célok megvalósításának érdekében. A as pályázati kiírás során megvalósult, egyenként alacsony összegű projektek mérete együttesen már igen nagy volument képvisel, sikerességének általános volta mindenképpen azt támasztja alá, hogy az intézkedés hozzájárult a célok hatékony eléréséhez. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

114 5.2 Relevancia Relevancia az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. Az oktatáspolitika kialakításához a tervezők és szakpolitikusok figyelembe vették a meglévő EU-s és hazai dokumentumokat és tervezési kereteket, köztük az Esélyegyenlőségi Stratégiát, az Átfogó Roma Stratégiát. Az OKM Középtávú Közoktatás-fejlesztési Stratégiája 2004-ben készült el, melynek tervezése alapvetően az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadt. A strukturális és kohéziós alapokhoz való hozzáférést lehetővé tevő tervezés szorosan épített a már meglévő HEFOP-ra. A stratégiai célkitűzések egy részét lefedi a HEFOP, egyéb a strukturális politikába nem illeszthető célkitűzéseire az OM egyes intézkedései reagálnak. A 2.1-es intézkedés HEFOP Programkiegészítő Dokumentumban (PKD) megfogalmazott céljai teljes mértékben illeszkednek a releváns ágazati stratégiákhoz és azok céljaihoz. A 2.1-es intézkedés célkitűzései a következők: A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése; Az integrált oktatás fejlesztése, és ezáltal a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók munkaerő-piaci esélyeinek és társadalmi integrációjának javítása; A szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes, integrált oktatási gyakorlatok bevezetése a közoktatásban. A Középtávú Közoktatási Stratégia egyik átfogó célja a demokrácia további erősödése, a társadalmi szolidaritás érvényesülése és a társadalmat megosztó szándékok áthidalása, (19. oldal) melyet olyan folyamatok elindításával és erősítésével kíván elérni, melyek elősegítik, hogy az oktatás erősítse a társadalmi kohéziót, és eredményesen szolgálja a gyermekek és fiatalok fejlődését, az egész életen tartó tanulásra és a társadalmi életben való aktív részvételre való felkészülésüket. A stratégia 2-es prioritása külön foglalkozik az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésével, és ezen belül is az integráló oktatáshoz kapcsolódó szakmai-módszertani fejlesztésekkel, társadalmi érzékenyítéssel. Ez maximálisan összhangban van a központi program átfogó céljával, mely szerint a program hozzájárul a hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulók, és az SNI tanulók esélyegyenlőségének biztosításához az oktatási rendszerben. A 2.1-es intézkedésben megfogalmazott célok illeszkednek a Közös memorandum a társadalmi befogadásról céljaihoz, melyek a hátrányos helyzetű emberek, tanulók oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítását, a legelmaradottabb térségek fejlesztését, a hátrányos helyzetű csoportok oktatási rendszeren belüli integrációját tűzték ki. Az élethosszig tartó tanulás stratégiájával való koherenciát erősíti, hogy a vizsgált intézkedések szorosan kapcsolódnak a stratégia azon céljaihoz, melyek az oktatás tartalmi és módszertani fejlesztésére, az oktatás-képzés munkaerő-piaci igényekhez való igazításához járulnak hozzá. A relevancia megalapozottsága az oktatáspolitika kialakításához vezethető vissza: a tervezők és a szakpolitikusok figyelembe vették a meglévő EU-s és hazai dokumentumokat és tervezési kereteket, mint pl. a Lisszaboni Irányelveket, a Közoktatási törvényt, a Felnőttképzési törvényt, az Esélyegyenlőségi stratégiát, az Átfogó Roma Stratégiát, valamint a korábbi PHARE program keretében megvalósult programok kapcsán összegyűlt tapasztalokat. A tervezés során ezekre, illetve a tapasztalatokra és kutatási eredményekre, jó gyakorlatokra építettek. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

115 A relevanciát erősíti, hogy 2006-ban elkészült az Esélyegyenlőségi Munkaprogram is, melyben meghatározásra kerültek a stratégiai irányvonalak, konkrét beavatkozások, melyek megállapítják, hogy például a pályázati kiírás tervezésekor milyen metodikát kell alkalmazni a roma támogatásokhoz való hozzáférés biztosításához. Ezen stratégiai irányvonalakat szakértői csoportok intézkedéssorozatokra, szakterületi intézkedésekre bontották ki. A folyamatban részt vettek a Roma ügyi miniszteri biztosok, az Esélyegyenlőségi Hivatal, az Oktatási Minisztérium és az Educatio Kht. szakértői A es intézkedés célrendszere és célcsoportjai A központi program mind célrendszerében, mind az azonosított célcsoportokban, mind a kifejlesztett szolgáltatásokban és a támogatható tevékenységeikben relevánsnak mondhatók. A központi program főbb célcsoportjai: Pedagógusok Oktatási-nevelési intézményvezetők Fenntartók Oktatási szakértők, Gyermekjóléti Szolgálatok munkatársai Civil szervezetek, média képviselők, kisebbségi önkormányzatok munkatársai A fenti célcsoportok azok, melyek, közvetlenül és a legtöbbet tehetnek a hátrányos helyzetű és SNI tanulók oktatási esélyegyenlőségének biztosításáért. A felsőoktatási intézmények, mint a pedagógus alapképzésért felelős intézmények nem jelennek meg e célcsoportokban, bár az 1-es alprojekt rájuk irányul, és ilyen formán, ha nem is közvetlenül, de fontos érintettjei a programnak. Fontos, hangsúlyozni, hogy ezen intézményi kör, bármennyire is releváns, autonómiájánál fogva nehezen befolyásolható. (erről részletesen ld. 4 Mellékletet). Javasoljuk, hogy a TÁMOP hasonló irányú fejlesztéseiben e kör is nevesített célcsoportként jelenjen meg, és kifejlesztett modulok használatával kapcsolatban az elköteleződésüket biztosítani szükséges. Az oktatás minőségét alapvetően határozza meg egyrészről a fenntartói hozzáállás, másrészről, az intézkedés célcsoportjait figyelembe véve, az a szakmai közeg, amely az adott oktatási intézményt körülveszi. Magyarországon az integráló oktatás iránti érzékenyítés kulcskérdés 4, mind fenntartói, mind szakmai szempontból. A kijelölt célcsoportok, mind relevánsak és más-más szempontból fontosak a társadalmi érzékenyítés kérdésköréhez kapcsolódóan. A helyi döntéshozók elköteleződése kritikus mind a források allokálása, mind a diszkriminatív, törvénysértő magatartással szembeni fellépés lehetőségénél fogva. A heterogén szakmacsoportok képviselőinek (pl. gyermekjóléti szolgálat munkatársai) lehetősége van az adott tanulóval kapcsolatos nemcsak tanulási problémákat a pedagógusoknak, döntéshozóknak, szülőknek visszacsatolni, velük együttdolgozva segíteni az integrációt. A kistérségi koordinátorok a pályázati programokon nyertes intézményeket támogatja a társadalmi környezettel való sikeres együttműködésben, a projektjek megvalósítása során figyelemmel kíséri a célcsoportba tartozó tanulók és szüleik szempontjainak, érdekeinek érvényesülését. A média képviselői véleményvezérként tudják a megfelelő társadalmi légkör kialakítását befolyásolni, míg a helyi civil szervezetek egyrészt szakmai segítséget nyújthatnak, másrészt a helyi, lokális társadalom mozgósításában lehet 4 E megállapítás indokoltságát elsősorban a kedvezményezettel folytatott interjúban adott válaszokra, illetve a 6- os alprojekt keretében készített ún. beválásvizsgálatoknak az elemzésére alapozzuk, mivel a teljes intézkedést megalapozó tanulmányokat, melyek erre rámutathatnának semmilyen szervezet nem adta át részünkre. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

116 szerepük. Az A-komponensben a képzéseken cigány kisebbségi önkormányzatok tagjai és olyan civil szervezetek delegáltjai vettek részt, amelyek tevékenysége kiterjed a hátrányos helyzetű, roma emberek segítésére, képzésére munkaerő-piaci esélyeik javítására, érdekérvényesítő képességük elősegítésére. A relevancia, a fentiek mellett megfogható a központi program azon céljában is, hogy a pedagógusképzés által kibocsátott kezdő tanárok úgy kerüljenek be a gyakorlat közegébe, hogy az integrált nevelés területén a minimálisnál talán több szakmai felkészültséget, toleranciát és elfogadó attitűdöt visznek magukkal Szakmapolitikai relevancia A szakmapolitikai relevanciát az a résztvevő pedagógusok és intézmények által visszaigazolt gyakorlat garantálja, ami koherens kapcsolódást teremtett a és központi programok közt. Ennek keretében, a program B-komponensének fejlesztő szakemberei, kölcsönös egyeztetéseket követően, speciális és magas színvonalú segédanyagokat ( Ajánlások a sajátos nevelési igényű gyerekek, tanulók kompetencia alapú fejlesztéséhez ) hoztak létre a (TIOK) és pályázati kiírások kedvezményezett intézményei által megvalósított kompetencia-alapú pedagógiai munkához. A pedagógus továbbképzés relevanciáját az is igazolja, hogy a két alapvető célcsoport, a hátrányos helyzetű, főleg roma tanulók és a sajátos nevelési igényű tanulók speciális igénystruktúrája minden tevékenységben vezérelvként van jelen, így a tervezési és megvalósítási folyamatoknak mindvégig fókuszt ad. A tanártovábbképzések tematikájukban maximálisan igazodtak a célcsoportok igényeihez (ld. 2-es alprojekt), és pedagógusok saját szakmai igényeiket is érvényre tudták juttatni. 10. ábra: A tanártovábbképzések tematikájának igazodása a célcsoport szakmai igényeihez T13. A konkrét képzés mennyire igazodott az Önök által megjelölt prioritásokhoz? Mondaná Ön, hogy? 2% 33% (Egyáltalán) nem azokat a képzés(eke)t kapták, amelye(ke)t fontosnak jelöltek meg. Nem pontosan azt, azokat a képzést, képzéseket kapták, amelyeket az első helye(ke)n jelöltek meg, de összességében fontosnak bejelölt képzés(eke)t kaptak 65% Pontosan azt, azokat a képzést, képzéseket kapták, amelyeket az első helyeken jelöltek meg Nagyon is releváns, sőt innovatív az a problémakezelés, hogy nemcsak kiválasztott tanárok részesültek képzésekben, hanem teljes tantestületek képzése valósult meg, hiszen így nem csak az egyes tanárok személyes attitűdje és szakmai tudása változik, hanem a teljes tantestület hozzáállása változhat meg. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

117 Az egyéb képzések, illetve a program által nyújtott szolgáltatások tartalmunkban mind relevánsak, hiszen az integráló oktatással kapcsolatos módszertant erősítik, a társadalmi környezetet teszik befogadóbbá, vagy olyan hiánypótló kutatásokat valósítanak meg, amely szintén a két komponens célcsoportjainak integrációját segítik. (pl. adatbank, létrehozása, jó gyakorlatok gyűjtése, lemorzsolódást megelőző kutatás, tanoda sztenderdek kialakítása, stb. A szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó pályázatok elemzése alapján elmondható, hogy azok, mind célrendszerükben, mind célcsoportjukban és a támogatható tevékenységeikben is teljes mértékben illeszkednek a 2.1.-es intézkedés céljaihoz. Az A-komponens kiírásai esetében, minden kiírás céljai között megjelenik a befogadó oktatási környezet megteremtése, az oktatási esélyegyenlőség megteremtése, a társadalmi és kulturális különbözőség iránti érzékenység fejlesztése a pedagógiában célkitűzések, melyek rímelnek a központi program célrendszerével. A megjelölt pályázati célcsoportok között pedig visszaköszönnek a központi program egyes célcsoportjai. A kötelező és támogatható tevékenységek köre is maximálisan az elérendő célok elérését szolgálja. Fontos megjegyezni, hogy a kiíró, a pályázati úton megvalósuló intézkedések esetében helyesen, ún. kötelező tevékenységeket is meghatározott, melyek nélkül nem lehetett pályázni. Ezek, valóban a célok eléréséhez nélkülözhetetlen tevékenységek (pl. tantestületi képzésen részvétel, mentori szolgáltatás igénybevétele, stb.). Kiemelendő, hogy például a 3-as alprojekt kiírásai esetében előnyt élvez az a pályázat, amely minél jobban mozgósítja konzorcium intézményeinek szakmai és társadalmi környezetében működő szervezetek képviselőit. Ez azért fontos, mivel az elérendő célcsoportok mozgósítása, mint ezt a későbbiekben látni fogjuk, nem minden esetben volt 100%osan sikeres. A kiírások jelentős része a konzorciumban megvalósított pályázatokat engedélyezte csak, míg voltak olyan kiírások, ahol egy szervezet is nyújthatott be pályázatot. Az elérendő cél szempontjából a minél szélesebb szakmai és társadalmi partnerségen alapuló projekt támogatása javasolt, ezért javasoljuk, hogy a jövőben az ilyen kiírásokra csak konzorciumban lehessen pályázni. Ehhez kapcsolódik, hogy a pályázati csomagok B9-es szakmai melléklete kizárólag szándéknyilatkozatot vár a bevonandó célcsoportok szervezeteitől, amely nem jelent garanciát a projektben való aktív részvételre. Ez az A- komponens által teljesített indikátorokon látszik is. A es intézkedés során az eszközbeszerzésre fordított összeg minimális volt a április 23-i (a kedvezményezett által rendelkezésünkre bocsátott) adatok szerint mindösszesen Ft, és a program menedzsmentjét szolgálta, így ez az értékelés szempontjából nem közvetlenül releváns as intézkedés célrendszere A PKD-ban megfogalmazott célok köszönnek vissza a as pályázati útmutatóban megfogalmazott távlati és közvetlen programcélokban is, ám annál sokkal részletesebben és átláthatóbban. Távlati célkitűzések Közvetlen célkitűzések A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése A szociális és gazdasági háttér eltéréseiből adódó esélykülönbségek csökkentése az oktatásban; a továbbtanulási esélyek kiegyenlítése A hátrányos helyzetű települések iskoláiban tanuló gyerekek továbbtanulási esélyeinek jelentős növelése MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

118 Az integrált oktatás fejlesztése, és ezáltal a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók munkaerő-piaci esélyeinek és társadalmi integrációjának javítása A szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes, integrált oktatási gyakorlatok bevezetése a közoktatásban Az pályázatban érintett településeken élő, más települések iskoláiba beiratkozó tanulók arányának csökkentése Az intézményekben az intézményen belül elkülönítést eredményező oktatásszervezési formák, gyakorlatok felszámolása A szociális és gazdasági háttér eltéréseiből adódó esélykülönbségek csökkentése az oktatásban; a továbbtanulási esélyek kiegyenlítése Attitűdváltás a hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulókkal kapcsolatos pedagógiai munkában Az intézményekben az intézményen belül elkülönítést eredményező oktatásszervezési formák, gyakorlatok felszámolása Az intézkedés esetében elmondható, hogy a szegregációk felszámolására irányuló törekvések relevánsak, elérésük azonban hosszabb távon lesz mérhető a célcsoport egy későbbi életszakaszában, nem feltétlenül a projekt megvalósulásának helyén és időpontjában. A kedvezményezett projektek célkitűzéseiről elmondható, hogy megfeleltek a pályázati kiírás céljainak, ezáltal a szakpolitikai céloknak is. A projektek tervezői teljes mértékben azonosultak a pályázati kiírásban megfogalmazott célokkal, azokat sajátjaiknak, iskoláikra testreszabott -nak ítélték. A relevancia ezen szintje többnyire jól megfigyelhető a pályázati dokumentumokban és maximálisan a kedvezményezettek által elmondottakban. A projekteken belüli forrásallokáció vizsgálatának eredményeképpen elmondható, hogy a kedvezményezettek többsége a projekt összköltségvetésének 20-30%-át fordította eszközbeszerzésre. A költségek megoszlása között tehát a viszonylag kisebb értékű beszerzéseknek és az egymáshoz hasonló megoszlásoknak köszönhetően nincs számottevő különbség, így a fejlesztési célokra és a produkált indikátorokra gyakorolt hatások között tendenciát nem lehetséges felfedezni. 11. ábra: Pályázati célok és szükségletek összhangja a megkérdezett iskolákban MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

119 5.2.4 A célok deformálódása Vizsgálataink alapján a célok a as program végrehajtása során nem deformálódtak, melyet több okra vezethetünk vissza: a pályázati kiírás nagyon specifikusan és célzottan határolta körül a megvalósítható tevékenységek és a kedvezményezettek, célcsoportok körét. A projektek maximális mérete viszonylag alacsony összeget tett ki, a költségek megoszlása hasonlatos volt a projektek között. A projektek megvalósítását részben egy központi program irányította, így nem történt szétaprózódás. Viszonylagosan rövid időtartam alatt szoros ütemtervvel történt a végrehajtás. Összegezve elmondható, hogy a projektek teljes mértékben hozzájárulnak az átfogó szakpolitikai célok teljesüléséhez. Valamennyi szinten megjelentek az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésére, az oktatás-képzés minőségének fejlesztésére, a hátrányos helyzetű térségek, települések és emberek fejlesztésére, integrációjára vonatkozó célkitűzések. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

120 5.3 Hatásosság Hatásosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. A HEFOP megfogalmazza azokat az intézkedéseket, amelyekkel az operatív program céljai elérhetőek. Ezekhez megfelelően kapcsolódnak a Programkiegészítő Dokumentumban bemutatott oktatási beavatkozások, melyek a program céljainak eléréséhez hatásosnak bizonyultak. A program és a PKD céljai torzulásoktól mentesen jelennek meg a pályázati kiírások és a projektek céljai között. A kérdéses intézkedések hatásosságának vizsgálata során arra kerestük a választ, hogy sikerült-e elérniük a projekteknek a kitűzött céljaikat. Az egyes intézkedésekre, ezáltal a teljes HEFOP 2.1 intézkedésre is egyöntetűen elmondható, hogy hatásosságukat valójában csak akkor lehet megítélni, ha már mérni lehet a tevékenységek által generált hatásokat is, melyeket a hatásindikátorok jól lefednek. A hatásindikátor célértékek elérésének ideje 2010, így az intézkedés valódi hatásosságának megállapítására egy utólagos, ex-post értékelés keretében lehet majd kielégítő választ kapni A komponens A központi program hatásosságáról elmondható, hogy az OKMT-től, mint KSZ-től június 4-én megkapott, a aktuális állásáról szóló összefoglaló alapján, amely indikátortáblájában szereplő adatok megegyeznek a 15. PEJ-ben szereplő indikátoradatokkal az A komponens esetében 13 indikátor már elérte vagy meg is haladta a kitűzött célértékeket, 8 indikátor pedig nem. Ebből a 8 indikátorból 2 indikátor 90% felett áll a célérték teljesítésével, a többi 6 indikátor esetében amelyek elég heterogének: tartalmaznak képzettek számát, kidolgozott on-line adatbázis számot, kidolgozott kézikönyvek, útmutatók számát, stb. viszont elég nagy a lemaradás a teljesítés tekintetében. Összességében elmondható, hogy az A-komponens megvalósulása ez idáig nem teljes, de azok az indikátorok, amelyek az intézkedés céljaihoz a hátrányos helyzetű, elsősorban roma és sajátos nevelési igényű tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése, Az integrált oktatás fejlesztése, és ezáltal a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók munkaerő-piaci esélyeinek és társadalmi integrációjának javítása közvetlenül járulnak hozzá (pl. pedagógus képzés számára kifejlesztett modulok száma, ezeket felhasználó felsőoktatási intézmények száma, továbbképzési csomagok száma, továbbképzésen részt vett pedagógusok száma) mind teljesültek, sőt egyes esetekben a pályázók jelentősen túl is teljesítették a tervezett célértékeket, így az A- komponens valójában hatásosnak tekinthető B komponens A B-komponens esetében ezek az értékek a következőképpen alakulnak: az összesen 13 indikátorból mindegyik indikátor teljesítette a kitűzött célértékeket, sőt 5 indikátor túl is teljesítette azokat. Ezen indikátorok a következők voltak (az indikátorok mögött szereplő értékek a tervezett célérték/jelenlegi értéket jelölik): A pedagógus továbbképzésben részt vevő pedagógusok száma (1500/1753) Az inklúzió bevezetését támogató és a képzési programok kifejlesztésében résztvevő szakértők száma (90/317) MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

121 Az inkluzív nevelést támogató, kompetenciaalapú oktatási programcsomagok száma (39/55) Az inkluzív nevelést támogató gyakorlati kézikönyvek és módszertani leírások száma (60/173) Az inkluzív nevelésbe bekapcsolódó intézmények száma (180/195) A fenti túlteljesített indikátorértékekből is látszik, hogy azok az indikátorok teljesítették túl a tervezett célértékeket, amelyek közvetlenül kapcsolatban állnak az A-komponensnél már említett intézkedés szintű célok elérésével, így elmondható, hogy a B-komponens maradéktalanul teljesítette feladatát, az indikátorok alapján hatásosnak tekinthető. Ezt némiképpen árnyalja, hogy a fenntartói kört, aki az befogadó intézményi közeg megteremtése, és befolyásolása szempontjából kritikus, alig sikerült elérni (ld 4. sz. Melléklet 3-as alprojekt) Létrejött eredmények Az intézkedés keretében létrejött eredmények képzési anyagok, képzések, szolgáltatási elemek mentorálás, kézikönyvek biztosítása, jó gyakorlatok terjesztése egyértelműen a stratégiai célok irányába mutatnak, azok megvalósulását szolgálják. A központi program projektgazdája, az Educatio Kht. szabadon tervezhette saját tevékenységeit, amely örvendetes. Nem történt felsőbb ellenőrzés, utasítás a tervezés folyamatában. A program megvalósulása során nem történt változás a szakmai tartalomban, a program során az eredetileg eltervezett tevékenységek kerültek megvalósításra. Történt azonban forrásallokáció módosítás. Egyrészt külső források kerültek be a be, másrészt pedig belső források lettek átcsoportosítva az A-komponensből a B-komponensbe, amely így plusz, az eredetileg tervezettől valójában a 2006-os újratervezés során tervezettől több feladatot látott el. Ez a forrásbevonás a 9. szerződésmódosítás során valósult meg, lehetőséget a program csúszásából adódó 3 hónapos határidő kitolás teremtett rá. Pozitív dologként értékeljük, hogy az A-komponensben maradt összegeket, kihasználva a rendelkezésre álló plusz időt, átcsoportosították a B-komponensbe, ahol így olyan az eredeti tervekben még szereplő, azonban a 2006-os újratervezés során kikerült tevékenységek megvalósítására nyílt lehetőség, amelyek illeszkednek a központi program célkitűzéseihez, és a program szakmai eredményeit erősítik. Arról nem áll rendelkezésünkre információ, hogy az egyes tevékenységek tervezése során milyen adatforrásokat, milyen összehasonlító adatokat használtak a tervezők, azonban azt az interjúkból tudjuk, hogy a tervezők rendelkezésére álltak ilyen adatok. Ezekről azonban információ hiányában nem áll módunkban értékelést adni A központi program alprojektjei A es intézkedés 6 alprojektjének egymásra gyakorolt hatásának kérdését azért fontos megvizsgálni, mert ezek részben egymást támogatva, egymásra épülve érhetik el a kívánt hatásokat. (pl. a kifejlesztett know-how, módszertanok, esettanulmányok beépülhetnek a képzésekbe). A program ütemezése nem tette lehetővé, hogy e kapcsolatokat a program maximálisan kiaknázza. A konkrét egymásra gyakorolt hatásokat és azok mértékét a következő táblázat szemlélteti. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

122 8. Táblázat: intézkedés egyes alprojektjeinek egymásra gyakorolt hatása 1. alprojekt 2. alprojekt 3. alprojekt 4. alprojekt 5. alprojekt 6. alprojekt 1. alprojekt alprojekt alprojekt 0 4. alprojekt alprojekt alprojekt 0 0 Jelmagyarázat: ++ erős pozitív hatás + gyenge pozitív hatás 0 nincs hatás - gyenge negatív hatás -- erős negatív hatás Az 1. alprojekt a pedagógusképzésben kívánt egy olyan kurzuskínálatot létrehozni, amely minden leendő pedagógus számára megteremti a betekintést az inkluzív pedagógia alapelveibe, illetve hazai és külföldi megvalósításának sikeres gyakorlatába. A 2. alprojektre annyiban van hatással, hogy a kialakult tematika az 1. és a 2. alprojektek szakértőinek közös tervezése alapján jöttek létre. A 2. alprojekt pályázati kiírásokon keresztül az intézmények és pedagógusok óriási csoportjait igyekezett elérni, biztosítva számukra egy alaposan előkészített, komplex tanártovábbképzési és mentori szolgáltatás keretében a fejlesztő támogatási rendszert. Ez a rendszer segíti őket akár már működő inkluzív pedagógiai gyakorlataik megerősítésében, továbbfejlesztésében, vagy ilyenek tudatos, jól megtervezett beindításában. A 3. alprojekt mind célcsoportjában, mind tartalmában egy önálló alprojekt, szorosabban a 4. alprojekthez kapcsolódik, mivel az ott elkészült szakmai-módszertani know-how beépítésre kerülhet a képzésekbe. A 4. alprojekt keretében létrejövő know-how egyik kiemelt célja az, hogy beépüljenek a pedagógusok alap- és továbbképzéseibe legalább kiegészítő anyagként. Azért csak gyenge pozitív hatást jelöltünk meg az 1. alprojekt esetében, mivel a pedagógus alapképzésben a felsőoktatási intézmények autonómiája miatt csak abban az esetben tud a létrejött tudásanyag beépülni az alapképzésbe, ha az intézmények kellően nyitottak erre. A pedagógus továbbképzési programok és az érzékenyítő képzések esetében (3-as alprojekt) a projektgazda értelemszerűen nagyobb hatást tud kifejteni annak érdekében, hogy a létrejött tudásanyagot beépítsék a képzésekbe. Ez azonban nem volt elsődleges célja a 4. alprojektnek, másrészt pedig a tervezés idejéből is adódóan ezen tudásanyagok a képzésekkel egy időben, vagy azok megvalósulása után kerültek kidolgozásra, így már csak ebből kifolyólag sem volt lehetőség arra, hogy beépüljenek a képzési programokba. Ezen tudásanyag képzési programokban való beépülését a TÁMOP-ban kell biztosítani. Az 5. alprojekt a többi alprojekttel folytatott hatékony együttműködés eredményeként tud csak hatást kifejteni a többire. A 4. alprojektre gyakorolt hatása azért lehet erős, mert az itt megvalósított kutatások, modellprogramok eredményei szintén a know-how-t gazdagítják. A 6. alprojektnek kapcsán elmondható, hogy bár ez lett volna az eredeti célja, a későbbiekben részletesen ecsetelt időbeli csúszás miatt nem volt lehetőség arra, hogy az eredményei becsatornázódjanak a többi alprojekt tevékenységeibe. A visszacsatolások már túl későn érkeztek a 6. alprojekt kutatásaiból, így ezeknek hatása remélhetőleg valóban MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

123 lesz is már csak a HEFOP folytatásaként terveződő TÁMOP központi programra, illetve egyéb oktatásfejlesztési programokra lehet. A központi program tervezése és megvalósítása során alkalmazott projektszervezet amely magában foglalja a menedzsmentet, az egyes fejlesztő csoportokat, valamint az adminisztrációért felelős egységet is elméletileg megfelelő kereteket biztosít a központi program hatásos és hatékony megvalósításához. Azonban főleg a tervezés során számos olyan párhuzamos tevékenység zajlott az egyes fejlesztő csoportokban, amelyek csökkentették a fejlesztés hatékonyságát. E párhuzamosságok kiküszöbölése a menedzsment feladata lett volna. További problémaként értékeljük, hogy menetközben szét lett választva a szakmai és az adminisztratív menedzsment, ami jelentősen megnövelte a megvalósítás sikerességének kockázatát. A központi programban alkalmazott szolgáltatási elemek mind nagyon innovatívnak tekinthetők, amelyek megfelelő működés esetén jelentősen hozzájárulhatnak a központi program céljainak eléréséhez. A szolgáltatási elemek közül egyedül a mentorálás működésének milyenségéről áll rendelkezésre információ. A 6. alprojekt keretében a mentorálásról készített vizsgálatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a mentorálási szolgáltatás sikeresnek mondható, és nagymértékben hozzájárul a célok eléréséhez. A többi szolgáltatási elem (kistérségi koordinátorok biztosítása, interaktív on-line adatbázis) esetében nincs információnk a működés hatékonyságáról. Ami kijelenthető, hogy a kistérségi koordinátorok a tervezett számban kiképzésre kerültek, azonban a működésükről nem állnak rendelkezésre adatok. Az on-line adatbázis tekintetében problémaként jelentkezik, hogy nehezen megtalálható az interneten, az Educatio Kht. honlapján már nincs is fent a rámutató link, továbbá bár szabadon használható mindenki által a nem kedvezményezett iskolák nem is tudnak a létezéséről. A fentieken túl a szolgáltatás hatásosságának megállapítását akadályozza, hogy nem történt és nem történik meg folyamatosan az adatbázis használatának nyomon követése as intézkedés hatásossága A as intézkedés és a vizsgált projektek hatásossága során a kitűzött célok és a létrejött eredmények közötti kapcsolatot vizsgáltuk meg, figyelembe véve a számszerűsített indikátorokat. A as intézkedés vizsgált projektjei esetében egyöntetűen elmondható, hogy a szakmai céljaikat elérték, a projektek sikerrel megvalósultak, illetve folyamatosan zárulnak le. Az intézkedés output indikátora a központi program által nyújtott képzéseken képzettséget szerzett pedagógusok és a pedagógiai munkát segítők számát méri. Az értékelés során megvizsgált projektek által elérni kívánt célértéket a kedvezményezettek túlteljesítették. Ez az eredmény egyaránt hozzájárul mind a központi program, mind a as intézkedés rövidtávú céljainak eléréséhez. A központi program által működtetett regionális szakmai műhelyek igen közkedveltek voltak a kedvezményezettek körében, a műhelyeken való részvétel eredményessége azonban projektenként eltérő: voltak, akik csak egyszerű látogatásként fogták fel, míg mások aktívabban részt vettek a módszertani munkában. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

124 12. ábra: Továbbképzés: részvétel, hasznosság, a tanultak alkalmazása A központi program által működtetett kerekasztal programot a kedvezményezettek nem ismerték, annak megvalósulásáról és sikerességéről nem rendelkezünk információkkal. A projektekben alkalmazott tevékenységek megfelelőek voltak a projektcélok eléréséhez, azonban felmerült az értékelés során, hogy hasonló célból, hasonló tevékenységek megvalósítására kevésbé indokolt pontozásos kiválasztással történő pályáztatás útján kiválasztani projekteket. A 100%-os támogatási mérték és az alacsony projektméret, továbbá a nagyszámú pályázói érdeklődés indokolttá tenné az automatikus kiválasztást. Alátámasztja mindezt továbbá az is, hogy létezhetnek olyan egyiskolás települések is, amelyeknél nem állt rendelkezésre megfelelő EU-s pályázatírói tapasztalat, így kimaradtak a fejlesztésből, azonban a hasonló kisebb értékű fejlesztésekre szükség lenne. A as intézkedés eredményindikátorát vizsgálva a program eredményeként integrált tanulók arányának változását hivatott mérni, értékének intézményeken belüli mérése több szempontból problémát okozott. Az egyiskolás települések oktatási intézményében az integráció fogalma sajátosan értelmezhető. Egyrészről vizsgálható az intézményen belüli, osztályok között szegregáció mértéke, vagyis az iskolán belül kialakultak-e szegregált osztályok egy-egy évfolyamon belül, ahol a halmozottan hátrányos tanulók aránya jelentős különbséget mutat. A szegregációnak ez a fajta mérése és az integrációs törekvés abban az esetben értelmezhető, ha több osztály működik egy-egy évfolyamon. A vizsgált kedvezményezett iskolákban azonban nem ismert, hogy milyen arányban jellemzőek a többosztályos évfolyamok, az indikátor ebből a szempontból nehezen értelmezhető a hátrányos helyzetű tanulókra nézve. Az integrációs, együttnevelésen alapuló oktatás értelmezhető olyan településeken, ahol több, hasonló szintű képzést biztosító iskola látja el feladatait. Ez esetben értelmezhetőek az integrációs törekvések, melyek arra irányulnak, hogy felszámolják az iskolák között megjelenő szegregáció formáit, különös tekintettel a hátrányos helyzetű tanulók létszámának kiegyenlítésére. Ez irányú integrációs törekvés szintén nem értelmezhető az egyiskolás településeken, így az indikátor mérhetősége ebből a szempontból is akadályba ütközött. A as intézkedés távlati céljai között szerepel, hogy a pályázatban érintett településeken élő, más települések iskoláiba beiratkozó tanulók aránya csökkenjen. Az intézkedés kialakításának hátterében is az a kutatás (2.1.8-as pályázati útmutató Háttér című fejezete) állt, mely szerint a nagyarányú HHH tanulókkal rendelkező helyi iskolák helyett a MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

125 szomszédos települések, kisvárosok iskoláiba iratkoznak be a jobb körülmények között élő tanulók. Az eredményindikátor mérésére tehát ebből a szempontból volna célszerű koncentrálni, azonban a rendelkezésre álló indikátoradatok alapján csak korlátos következtetéseket lehetséges levonni. Az intézmények jellemzően nehezen értelmezték ezen indikátor tárgyát, többnyire a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját érthették alatta, melyre azonban az intézkedés nem volt hivatott hatni. A program valódi hasznosságát egy olyan kutatás volna hivatott alátámasztani, mely az intézményen belüli integráció változásának vizsgálata helyett olyan szomszédos települések iskoláiban tapasztalható integrációs változásokat vetné össze, ahol az egyik szomszéd egy egyiskolás település intézménye, míg a másik iskola egy fejlettebb, kedvezőbb hátterű település iskolája. A projektgazdák által elmondottak alapján általánosan megfigyelhető, hogy a más település iskolájába beiratkozott tanulók aránya igen alacsony, az okok között pedig legtöbbször két szempont figyelhető meg: a szülők a másik településre, többnyire kisvárosba járnak át dolgozni, így számukra kedvezőbb, ha gyermekeik velük ingáznak. A másik ok pedig a városi iskolák által kínált szélesebb spektrumú sportolási-szabadidős és képzési specializációs kínálat. Az intézkedés által kínált megvalósítható tevékenységek között nem szerepel olyan, amely ezen irányú ingázásokat megszüntetné, így a fenti távlati cél elérésének esélye alacsonyabb a többinél. Kedvező folyamat figyelhető meg a korábban más településre ingázó tanulók helyben maradása tekintetében azon kedvezményezettek esetében, ahol a as fejlesztés egy komplex iskola felújítással és teljes bővítéssel társult. Ilyen esetekben az iskolák valóban olyan módszertani, épületfejlesztési és eszközbővítésen mentek keresztül, amely együttesen elérte diák-megtartó hatását. 13. ábra: Integrált oktatás a megkérdezett intézményekben A kedvezményezettek pályázataikban javarészt olyan célokat fogalmaztak meg, melyek összhangban álltak a pályázati kiírás céljaival és egyben megfelelt saját törekvéseiknek is. Az iskolák maguk is a pályázati kiírásban megfogalmazott célokban látták kitörési lehetőségeiket. A projektgazdák és a tervezők is sikerprogramként könyvelték el a as intézkedést, hiszen a rövidtávú célok megvalósultak mind projekt-, mind intézkedésszinten. Az intézkedés keretében létrejövő eredmények stratégiai célokhoz való hozzájárulása a megvalósulás jelenlegi szakaszában nem mérhető. A stratégiai cél, vagyis a társadalmi MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

126 befogadás ösztönzéséhez mindenképpen hozzájárult az intézkedés, de valós hatását az iskolából már kikerült, és középiskolában továbbtanult, elhelyezkedett tanulók életének nyomon követésével lesz mód igazolni. Ez a fajta mérés a kedvezményezettektől időben és helyszínben is távolabb kerül, mindazonáltal a későbbi időszakban jelentkező eredmények kiértékelése és a programozási folyamatba történő becsatornázása elengedhetetlen. A pályázók egy, a pályázati kiírásban megadott tevékenységlistából választhattak, melyek között kötelező elemek is szerepeltek. Ezen lista korlátainak megfelelően a pályázók maguk dönthették el, hogy mely területeken kívánják pedagógusaikat és intézményüket fejleszteni. A megkérdezett kedvezményezettek mindegyike elégedett volt a pályázati kiírás nyújtotta tevékenységekkel, jelenleg, a projektek zárásakor, vagy ahhoz közeli állapotban sem jeleztek olyan hiányosságot, mely nem szerepelt a választható tevékenységek között, de a saját projektjük hatását növelte volna. Az intézkedés és a projektek is az eredeti elképzelésekkel kerültek megvalósításra. A tervezők a konkrét tervezési folyamatokba bevonták a szakmai és érdekképviseleti szervezeteket, beépítették javaslataikat. Hasonlóképpen folyamatos konzultáció folyt a civil szervezetekkel is, akiknek lehetőségük volt beleszólni a tervezésbe. A célcsoportokat nem vonták be a tervezési folyamatba, azonban igényeik és szükségleteik a korábbi kutatások eredményeiből ismert volt. Hasonló logika mentén történt a célok kiválasztása is az intézkedések szintjén: a kutatások és addigi tapasztalatok során beazonosított célok megvalósulását tűzték ki. A as intézkedés értékelése során a pályázati kiírásának háttér bevezetőjében utalt kutatás eredményét ismertük meg. A as intézkedés közvetett hatásának haszonélvezői a kedvezményezett iskolák diákjai. A MEGAKOM Synovate által végzett kutatás azt mutatja, hogy az érintett iskolákban megkérdezett diákok döntő többsége valamennyire (56%) vagy nagyon (35%) szeret iskolába járni, válaszaik alapján a tanárok szinte kivétel nélkül használják a legelterjedtebb elektronikai eszközöket, mint számítógép, CD-s magnó. Háromnegyedük említette, hogy írásvetítőt, kétharmaduk szerint videót, TV-t, DVD lejátszót, míg projektort minden második diák szerint rendszeresen szoktak tanáraik az órák során használni, amit a diákok 90%-a szerint az iskolájuk az elmúlt időszakban vásárolt. Szinte valamennyi tanuló véleménye szerint az iskolájuk rendelkezik olyan számítógéppel, amit bármikor használhatnak, illetve van olyan tanórájuk is, ahol használnak számítógépet. A megkérdezettek fele szerint maximum 2 éve, míg a másik fele szerint régebben, mint 2 éve kezdtek számítógépet használni bizonyos tanórák során. Egy iskola kivételével minden felmért oktatási intézményben van idegen nyelvoktatás, közel háromnegyedüknek német, felének pedig angol tanulásra van lehetősége. A kutatás ezen megállapításai mindenképpen a pályázati kiírás eredményességére utalnak. A as intézkedés központi programhoz való kapcsolata szakmailag megfelelőnek, lebonyolítását tekintve azonban problémásnak tekinthető. A as pályázatok nyerteseinek kiválasztása a program indítása előtt megtörtént. A központi program időbeni csúszása hátráltatta a as projektek 18 hónapon belül történő lebonyolítását, sok esetben szerződésmódosítást eredményezve. A módszertanok elsajátítása az eredeti tervekhez képest később történt meg, ami a projektek többi elemét tovább csúsztatta. Előfordult, hogy az időbeli csúszás miatt a projekt végére felpörgött a lebonyolítás, és a kedvezményezetteknek kihasználatlan forrásuk maradt benn, amit a projekt zárásakor sietősen kellett elkölteniük. Ezek az események az elsajátított módszertanok kellően alapos adaptálását kissé nehezítették. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

127 5.4 Hasznosság és jó gyakorlatok Hasznosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. Az oktatáspolitikai projektek tevékenységei (különösen a központi program) hozzájárulnak a magasabb szintű célok eléréséhez. A projektek sikeressége, és az általuk elért eredmények előrevetítik az ágazati célok megvalósulását, azonban pontos hatások pontos mérése jelenleg még nem lehetséges. A hasznosság kérdéskörét időközi értékelés során csak igen korlátozottan lehet mérni, legjobb esetben is eredményekről beszélhetünk, hatásokról még nem. Ez nem jelenti azt, hogy egyes célcsoportok, vagy egyének szintjén az érintettség, vagy a részvétel pozitív, előremutató hatásai ne lennének beazonosíthatók vagy akár mérhetők is, de a program szintjén az értékelés idején ez nem lehetséges. A fenti kiindulópont realitását érzékelteti az a tény is, hogy a központi programról a KSZ által az értékelőkhöz eljuttatott összefoglalásban mindössze 3 hatás indikátor szerepel, és ezek is csak a B-komponensben 5 : Mivel a központi program összes tevékenysége, valamint a as intézkedés tevékenysége között nagy számban voltak olyanok, amelyek a hátrányos helyzetű csoportokkal (elsősorban romák és SNI tanulók) kapcsolatos attitűdök megváltoztatását tűzték ki célul, kézenfekvő annak vizsgálata is, hogy a jelentés megírásának időpontjában melyek azok a területek, ahol ez a változás, hatás mérhető egyáltalán A központi program által generált változások A fentiekben és az ajánlati kérdésekben is megfogalmazott kétségek ellenére kijelenthető, hogy a program hatásmechanizmusai beindítottak olyan módszertani és szemléletváltozásbeli folyamatokat, amelyek hatékony továbbvitele és szakmai fenntartása elsősorban a TÁMOP támogatási rendszerében, valamint az oktatáspolitika egyéb szinterein elvezethetnek a széles körben érezhető pozitív hatásokhoz az integrált nevelés gyakorlati megvalósulásában. Bár számszerű hatások még becsülve sem adhatók meg az egész es programmal vagy az egyes alprojektekkel kapcsolatban, az ennek ellenére kijelenthető, hogy a megvalósult tevékenységeken keresztül a látható hatás kezdemények egyértelműen releváns válaszokat adnak a stratégiákban megfogalmazott problémákra és prioritásokra: Pl. az iskolai pedagógiai gyakorlat olyan irányú fejlesztése, amely erősíti az iskolák társadalmi hátrányok kompenzálására való képességét, a differenciált és integráló pedagógiai módszertani kultúra terjedését; 5 1. Az integrált oktatásban részt vevő SNI tanulók számának 15%-os növekedése 2010-ig; 2. Az idő előtti iskolaelhagyás 3%-os csökkenése az intézkedésben érintett intézményekben; 3. Az integrált oktatásra felkészült pedagógusok száma (a 180 részt vevő intézmény 30%-a). Forrás: Összefoglaló a HEFOP Központi Programról (2008 május-június), KSZ, 12. o. 6 A hasznosság mérésének eszközrendszerét és eredményeit a 6. alprojekt vizsgálatai biztosították, amelyeket az Educatio Kht.-nál és 2 kedvezményezett iskolában lefolytatott interjúból gyűjtött adatokkal egészítettünk ki. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

128 az iskolai kudarc és a lemorzsolódás elleni küzdelem hatékony eszközeinek a kifejlesztése és elterjesztése. 7 Mivel az eltelt idő közelsége miatt valódi hatásokat mérni még nem lehetséges, ezért az eredmények, és becsült hatások felmérése során erőteljesen támaszkodtunk a 6-os alprojekt keretében elkészült ún. beválás-vizsgálatokra, kutatásokra, tudomásul véve azt a korlátot, hogy azok sem mérhették a hatásokat, a pedagógiai hasznosulást. Ugyanakkor a 6. alprojekt által alkalmazott módszertan elégségesnek bizonyult abban a tekintetben, hogy egyértelmű szakmapolitikai következtetéseket vonhassunk le az egész programmal, illetve annak alprojektjeivel kapcsolatban. Az 1., 2. és 4. alprojektek keretében egy sor olyan megoldás valósult meg, amelyek innovatívnak nevezhetők, és amelyek bizonyos mértékű fenntartása, illetve esetleges kiszélesítése garantálhatja a központi program pedagógiai, munkaerő-piaci és szociális hasznosulását. Ezekről a megoldásokról konkrétan az egyes alprojektek bemutatásánál az 4. sz. mellékletben szólunk Innovatív megoldások és felmért hatások Az innovatív megoldásokról szólva már önmagában az is újszerűnek tekinthető, hogy a központi program és pályázati kiírások összehangolásával történt meg a 2.1 intézkedés megvalósítása, ahol a központi program kvázi jelenti a szolgáltatót, míg az egyes pályázati kedvezményezettek igénybe veszik a szolgáltatásokat. Azonban ahhoz, hogy minden szolgáltatás előálljon, több idő szükséges a tervezésre, szükséges a különböző szolgáltatások (itt képzési programok, segédanyagok) tervezésének összehangolása. További innovatív elemként jelenik meg a HEFOP keretében a mentori szolgáltatás biztosítása a képzések után, amely segítséget nyújt a képzésen elhangzottak gyakorlatba való átültetésében, továbbá az, hogy a tervezés során megtörtént a programokban a hiányzó szakirodalmak felhasználása, pótlása külföldi szakirodalmak beemelésével. Üdvözlendő dolog, hogy a tervezők gondoltak a jó gyakorlatok beazonosításának és terjesztésének szükségességére is a program kapcsán. A jó gyakorlatok kialakítása, kiválasztása különbözőképpen ment végbe a központi program két komponense esetében. Az A-komponens esetében tematikus műhelyekben kerültek kialakításra a jó gyakorlatok. Probléma azonban, hogy ezeknek igazából semmilyen szakmai kiválasztási szűrőn nem kellett átesniük, pusztán lektorálták őket. A terjesztendő jó gyakorlatok kiválasztását jó nevű szakemberek végzik júniusára tervezik ezek nyomdai megjelenését. A B-komponens esetében pályázati felhívás keretében kerültek kiválasztásra a jó gyakorlatok az együttnevelés témájában, és az intézményi folyamatokra fókuszálva. Ezek a jó gyakorlatok olyan egyéni kezdeményezések, amelyek a pályázóknál már működnek. Ezeket esettanulmány szinten kellett őket bemutatni a pályázatban. Értékelési szempontrendszere nem volt a kiválasztásnak, egyetlen ilyen jellegű pályázat sem került elutasításra. Összesen 18 db jó gyakorlat került be az internet-alapú adatbankba ( amely így ezen jó gyakorlatok disszeminációs felületeként is funkcionál. Probléma azonban, hogy nem történik meg a jó gyakorlatok hasznosulásának lekövetése, nincs kialakított rendszere a jó gyakorlatok hasznosításának, csupán informálisan vannak ismeretek a jó gyakorlatok hasznosításáról. Az 1. alprojektet tekintve, az értékelés idején nincs olyan indikátor vagy bármilyen mérési mutató, amely alapján megállapítható lenne, hogy a HEFOP központi program következtében a pedagógus alapképzésben a hatékony együttneveléssel összefüggő módszertan megerősödött volna 8, vagy a megerősödésére bármi garancia lenne. A 7 Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája (2004. április), o. 8 Ez egyike a HEFOP ajánlati kérdései közt megfogalmazott konkrét szempontoknak. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

129 megvalósító, vagyis a képzést befogadó intézmények számára az egyik legfontosabb eredmény, hogy rendelkezésükre állnak az elkészült képzési anyagok, forgatókönyvek, valamint a specifikus témák közvetítésére alkalmas oktatók. Ezeket a jövőben várhatóan megfogalmazásra kerülő stratégiai döntések függvényében (ld. 4. sz. Melléklet 1. alprojekt: Fenntarthatóság) a felsőoktatási intézmények azonnal beépíthetik pedagógusképzési programjaikba. Tehát a központi program hasznosságának egyik fontos mutatója, hogy megteremtette azokat a szakmai, tartalmi és humán erőforrásbeli feltételeket, amelyek a jövőbeni hasznosulás alapját képezhetik. Az 1. alprojekt másik becsült, bár nem tervezett hatása, hogy a közeljövőben általános iskolákba kerülő fiatal pedagógusok százai az elvégzett kurzusok szakmai tartalmának és módszertani aspektusainak elméleti és gyakorlati tapasztalatával felvértezve kezdik meg pedagógusi pályájukat hátrányos helyzetű vagy SNI tanulók integrálásását megvalósító intézményekben. A mégoly minimális képzési háttér is segíteni fogja őket abban, hogy nagyobb önbizalommal és érettebben kezeljenek bizonyos helyzeteket, konfliktusokat, vagy sokkal informáltabb kérdéseket, kétségeket fogalmazzanak meg a pedagógus kollégák és/vagy a vezetés irányába. A 2. alprojekt A-komponensének akkreditált pedagógus továbbképzési programjainak jellegzetessége és egyben újszerűsége többek között a tantestületi tréningekben mutatkozott meg, valamint a mentori szolgáltatásban. Ezek segítségével a tantestület minden tagja értékelte addigi gyakorlatát az integrációt támogató módszertani eszközrendszerhez képest, és megtervezhette a bevezetendő új elemek adaptációját. Mivel a továbbképzéseken a csoportokban nem csak egyetlen iskola pedagógusai kaptak helyet, az intézmények és tanárok közti közvetlen kommunikáció a visszajelzések alapján nagyon fontos eredménye lett a megvalósításnak, 9 az egymástól való tanulás kiegészítette a gazdag képzési tematikát. A B-komponens résztvevőitől a gyógypedagógusokkal, illetve az általuk képviselt intézményekkel folytatott kommunikáció szerepét és tanulási hozadékát emelték ki, ami segített nekik, hogy növeljék az SNI tanulókkal folytatott munkájuk gyakorlati színvonalát. Az Educatio Kht. felelősei szerint az A-komponensben a továbbképzések fő célja a program megvalósítása során a módszertani fejlesztés volt, ezért a befejezésük óta eltelt időben jelentős attitűdváltást számon kérni a résztvevő pedagógusokon némileg illuzórikusnak tűnik. Érdekes, hogy míg egyes kutatások 10 ezt erősítik meg, mások (MEGAKOM-Synovate: a HEFOP és intézkedések értékelése (2008. április), OFI: Pedagógus hatásvizsgálat ( ) vagy az iskolai interjúk) éppen azt hangsúlyozzák, hogy már most is valamennyire érezhető a legszélesebben értelmezett attitűdváltás a célcsoport tanulóinak integrált nevelése vonatkozásában: A továbbképzések hatására a szegregációt korábban helyeslő pedagógiai populáció aránya egyharmadról egynegyedre csökkent. Kétharmadról 50%-ra csökkent a képességek szerinti elkülönítést helyeslők aránya. A továbbképzések után 69%-ról 61%-ra csökkent azok aránya, akik szerint reális esély van az integrált oktatás megvalósítására. A továbbképzések és a mentorálás 90-91%-ban javították a tantestület szakmai felkészültségét, a tantestület pedagógiai felkészültségét, a pedagógusok egyéni szakmai és pedagógiai felkészültségét. 11 A 2. alprojekt hatásainak összegzéseként kijelenthető, hogy praktikusan az összes iskolában érzékelhető előrelépések történtek a hátrányos helyzetű, illetve SNI tanulók 9 Forrás: Iskolai interjúk 10 ASK FOR Kft. Kutatási Összefoglaló (2007. június), 8 10 o. [Az ASK FOR Kft. hatásvizsgálata igen komplex, bemeneti és kimeneti mérést egyaránt tartalmaz, és ez az egyetlen olyan kutatás, amelyben a kérdőíves mérést eredményeit óramegfigyelések tapasztalataival is összevetették.] 11 Forrás: OFI: Pedagógus hatásvizsgálat ( ) MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

130 képzésében és az integrált oktatás terén, különösen a kommunikáció, a tanulási környezet és a pedagógiai alapdokumentumok tekintetében. Ugyanakkor az Educatio Kht. felelősei hangsúlyozták, hogy a TÁMOP keretében a korábbiaknál még jobban próbálnak majd az attitűdváltásra ráerősíteni. Az 1. és 2. alprojektek hosszú távú és koherens hatásainak biztosítása érdekében a pedagógusképzés és az akkreditált továbbképzések tematikájában gyakorlatilag sikerült megvalósítani a teljes átfedést mindkét komponensben 12. Mindennek az átfedésnek jövőbe mutató jelentősége és hatása egyaránt van. A hallgatók felől nézve, álláskeresésük során előnyös lehet számukra, hogy speciális, célorientált képzési hátteret tudnak felmutatni szakmai életrajzukban. A hátrányos helyzetű vagy SNI tanulókkal foglalkozó, integráló intézmények pedig rákérdezhetnek, hogy az ő pedagógusaik által is elvégzett kurzusok tematikájához hasonlókat végeztek-e a jelöltek, van-e ilyen irányú, legalább pedagógusképzésben szerezett tapasztalatuk. A 3. alprojekt keretében megvalósult képzésekről, a résztvevői visszajelzések alapján megállapítható, hogy eredményesek voltak, és segítették az adott célcsoport szakmai munkáját, így hozzájárultak egy az oktatási integráció iránt nyitottabb szakmai és társadalmi közeg kialakulásához. Ugyanakkor a képzések valós hatásainak megismeréséhez a program zárását követő 1-2 év múlva lefolytatott hatásmérés tud majd megfelelő információkat biztosítani. Az A-komponens keretében jelenleg is folyó beválás vizsgálat 13 célja a társadalmi érzékenységet, illetve az integrált nevelés iránti pozitív hozzáállást növelő képzések hatásainak azonosítása a helyi szintű együttműködésekben, valamint annak megállapítására, hogy az esély-előmozdító törekvésekben, melyek támogathatják a jövőbeni, komplex települési deszegregációs folyamatok tervezését. A 4. alprojekt keretében végképp csak eredményekről és produktumokról beszélhetünk, és ezek akár rövid, akár hosszú távú hatásai majd elérhetőségük és alkalmazhatóságuk függvényében lesz mérhető. A teljes program hasznosságát befolyásoló tényező, hogy az alprojekt fejlesztései párhozamosan folytak az 1-es, 2-es és 3-as alprojekttel, nemcsak azok fejlesztési szakaszával, hanem a képzés szakasszal is. Így az elkészült anyagok nem tudtak beépülni ezen képzésekbe, csak később jutottak el a résztvevőkhöz. A szakmai fejlesztések szempontjából releváns könyvek, kiadványok megjelentetésének ütemezése olyan késedelmet szenvedett, ami miatt ezek az egyébként nagyon színvonalas, pedagógiai háttér- és segédanyagok csak a jövőben juthatnak el a felhasználó intézményekhez és pedagógusaikhoz. A késés miatt most még lehetőség lenne egy adaptálási, feldolgozási stratégia, módszertani útmutatás kidolgozására is, hogy a könyvek, kiadványok valódi hatásokat válthassanak ki, valóban a gyakorlati módszertani megújulás és szemléletváltás eszközei lehessenek. Az már most megállapítható, hogy a nagy jelentőséggel bíró Tanoda programhoz kapcsolódó jó gyakorlatok gyűjteménynek a HEFOP pályázati intézkedéseire gyakorolt hatásait jelentősen gyengítette az a körülmény, hogy a tanoda standard csak később, az 5. alprojekt pilot programja keretében került kidolgozásra. Amennyiben a HEFOP pályázatos Tanoda projektek tapasztalatai beépültek a Tanoda sztenderdbe, úgy teljesen elfogadható, 12 A párhuzamos szakmai tervezés megvalósítása logisztikai és hatékonyságbeli kérdéseivel és problémáival A szakmai fejlesztések szempontjából releváns könyvek, kiadványok megjelentetésének ütemezése olyan késedelmet szenvedett, ami miatt ezek az egyébként nagyon színvonalas, pedagógiai háttér- és segédanyagok csak a jövőben juthatnak el a felhasználó intézményekhez és pedagógusaikhoz. A késés miatt most még lehetőség lenne egy adaptálási, feldolgozási stratégia, módszertani útmutatás kidolgozására is, hogy a könyvek, kiadványok valódi hatásokat válthassanak ki, valóban a gyakorlati módszertani megújulás és szemléletváltás eszközei lehessenek. 13 A beválásvizsgálat konkrét feladat leírását nem láttuk, a tényről, hogy folyik ilyen az A-komponens szakmai vezetője adott tájékoztatást. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

131 hogy párhuzamosan folytak ezek a programok. Így a TÁMOP-ban tervezett Tanoda pályázatok kétszeresen is megalapozottak lehetnek. A B-komponensben létrejött on-line adatbázis és jó gyakorlatok ( hasznosulásáról nincs igazi utánkövetés. Az interjúkból nyert adatok azt jelzik, hogy bár léteznek statisztikák a látogatók és a letöltések számára vonatkozóan, ahhoz, hogy objektíven fel lehessen mérni, milyen mértékben hasznosulnak, hatnak ezek az anyagok módszeres, intézményes vizsgálatra lenne szükség 14. Ez azért is különösen fontos, mert az adatbázisba került szakmai anyagok végső célja az, hogy a programba bevont iskolák mellett bárki elérhesse és kihasználhassa azokat. Ennek stratégiája egyelőre kidolgozatlan. A 4. alprojekt mindkét komponense esetében elmondható, hogy az alprojekt keretében elkészült szakmai anyagok hatásukat akkor érik el, ha minél szélesebb körhöz, tehát nem csupán a 2.1-es intézkedésbe bevont intézményekhez jutnak el. Olyan projektek esetében, melyek eredményei, projekttermékei a szélesebb nyilvánosságnak, esetünkben a közoktatás szereplőinek (pedagógusok, szülők, tanulók, stb.) szólnak, elengedhetetlen, hogy ezek eredményeinek disszeminációja az eddigieknél sokkal hatékonyabb legyen. Az már most kijelenthető, hogy az 5. alprojekt során születtek innovatív megoldások az ún. pilot projektek keretében, amelyek eddig nem léteztek hazai keretek között, és elterjesztésük pozitív hatással lehet az integráció széles körű elfogadása, elfogadtatása során. Erre példa a Roma szülői és civilszervezeti szolgáltató pilot, amely a TÁMOP-ban egy civil antidiszkriminációs jelzőrendszerként jelenik majd meg. A szintén újszerű Lemorzsolódás kutatás hasznosulása pedig nagyban függ attól, hogy a projektgazda mennyi figyelmet fordít a kutatás eredményeinek terjesztésére, azaz gondoskodik-e arról, hogy ezek eljussanak az intézményekhez. Az 5. alprojekt keretében megvalósított pilot programok hatásai jelen pillanatban még nem érzékelhetőek, eredményeik nagyobb részben a TÁMOP es intézkedésében hasznosulnak majd. Ahhoz azonban, hogy a várt hatást kifejthessék, elengedhetetlen, hogy a TÁMOP-ban történő implementációjukat megelőzze egy átfogó hatásvizsgálat as intézkedés hasznossága A as intézkedés időközi értékelésének lefolytatásakor valamennyi megvalósult projektjéről elmondható, hogy a hatások mértéke nem azonosítható. A projektek többségének pénzügyi lebonyolítása még nem zárult le, a zárójelentések legtöbb esetben még nem készültek el. A várható hatások nemcsak számszerűsítésére, de becslésére is gyenge támpontot nyújtanak a PEJ-ekben megfogalmazott eredmény és hatásindikátorok, hiszen az előző fejezetben leírt nehézségek miatt nehézkes az aggregálásuk és a nem releváns hatástényezők kiszűrése. A projektenként vizsgált hatásindikátorok a következők: lemorzsolódó halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya az intézményen belül érettségit nyújtó középiskolában továbbtanuló halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya intézményen belüli szegregáció mértéke A projektek lebonyolítása kb. 2 évet vett igénybe, figyelembe véve a tervezés időszakát és a szerződésmódosításokat is. A lemorzsolódott HHH tanulók arányának változására igen sok külső tényező hat, a projektgazdák mindenesetre igen bátor célértékeket adtak meg a tervezéskor, melyet a vizsgált aktuális (2007. május februári dátumú) és záró jelentések alapján többségük produkált is. Kérdést vet fel ugyanakkor, hogy a projektzárások 14 A két iskolai interjú tulajdonképpen a legnegatívabb szcenáriót erősítette meg: még a kedvezményezett intézmények pedagógusai sem tudnak az adatbankokról, ezért nem is használják azokat. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

132 előtt, vagy közvetlenül a záráskor ilyen nagy arányban teljesített hatásindikátorok valóban a projekt hatását bizonyítják, vagy egyéb külső hatások következményeként is értelmezhetők, esetleg a rosszul értelmezett indikátoroknak köszönhető-e. A lemorzsolódás csökkenéséhez hasonlóan kedvező irányba mozdultak el a kedvezményezettek által megadott továbbtanulási méretek, hasonló problematikát vetve fel az egyéb külső hatásokra vonatkozóan. Mivel a projektek lebonyolítási időszaka meglehetősen rövid volt, továbbá a továbbtanulási százalékokat évente egyszer, ősszel lehetséges megvizsgálni, így szintén kérdést vet fel, hogy a hatásindikátorok teljesítése mennyire volt a programnak köszönhető. A becsült hatások releváns választ adnak a stratégiában megfogalmazott problémákra, azok minden részére: a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulókkal kapcsolatos pedagógusi attitűdökön a végrehajtott tevékenységek képesek voltak/lesznek változtatni. A attitűdbeli változások hosszú távú fenntartása a jövőben megvalósuló hasonló jellegű programoktól függ elsősorban. A szakpolitikai interjúalanyok szerint a hatások eléréséhez hozzájárul külső tényezőként a Kompetencia alapú oktatás bevezetése. Ezeken az interjúkon hangzott el továbbá, hogy a program sikerességéhez hozzájárult a pályázóbarát környezet kialakítása, valamint az elszámolási szabályok rugalmassá tétele. Ennek részben ellentmondanak a kedvezményezettek, akik kevésbé érzékelték rugalmasnak az elszámolási és pénzügyi végrehajtási rendszert, és kevésbé ítélték pályázóbarátnak a közreműködői környezetet. Valós értékelői megállapítás tételéhez javasolt a rendszer átvilágítása és elemzése. A MEGAKOM Synovate kvantitatív felmérést készített a intézkedés esetében tanárokkal és diákokkal abból a célból, hogy a már tapasztalható változásokat, hatásokat azonosítsák. A megkérdezett tanárok 90%-a hallott a pályázatról, melyet az iskola benyújtott. A tanárok szerint az iskola népszerűségét elsősorban a továbbtanulási esélyek és a tanári kar összetétele határozza meg, de nagyon fontosak a speciális tantárgyak, az alkalmazott pedagógiai módszerek és a technikai felszereltség is. A tanárok kétharmada szerint nagyon, vagy eléggé fontos az iskola népszerűsége szempontjából a diákok összetétele. A válaszadók szinte mindegyike maga is részt vett a képzéseken, melyet többségük (mintegy 60%) nagyon hasznosnak talált: saját bevallásuk szerint a tanárok kb. 90%-a alkalmazza az ott bemutatottak közül a kooperatív tanulást és a differenciált tanulásszervezést, és kb. kétharmaduk a tevékenységközpontú pedagógiát és az IPR-t. 5-ből 2-en részt vettek számítástechnikai képzésen (is); ezt is hasonlóan hasznosnak találták, mint a képzéseket általában, bár elsősorban saját fejlődésük szempontjából találták azt hasznosnak és csak másodikként említették azt, hogy ezáltal diákjaik esélyei is javulnak. Az, hogy a megkérdezettek tanárok mennyire tartották egészében sikeresnek a projektet, illetve mit gondoltak arról, hogy mennyire vannak összhangban a projekt céljai az abban alkalmazott eszközökkel, a várakozásoknak megfelelően, erős összefüggést mutat. A válaszadók nagy többsége azonosan magasra értékelte a projektet mind sikeresség, mind pedig az alkalmazott tevékenységek alkalmassága szempontjából. Jól látszik azonban, hogy létezik egy olyan kisebb csoport is, amely vélhetőleg nem igazán az eredeti célok érdekében nyújtotta be pályázatát (azaz pl. valószínűsíthetően inkább eszközbeszerzésre koncentráltak), hiszen annak ellenére, hogy az integráló oktatás terén a projektet/ intézkedést kevéssé tartotta alkalmasnak, saját szemszögéből igen sikeresként értékelte a pályázatot. A program hasznosságának értékelése alapvetően pozitív képet mutat, bár e téren korántsem teljes az egyetértés. Azon kívül, hogy gyakorlatilag mindenki érzékelt változást a képzésen résztvevő tanárok hozzáállásában, munkájában, a többi területen, úgy, mint pl. a program tervezésében, társadalmi hasznosságában, a pályázati lehetőségek MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

133 kiaknázásában, a vélemények megoszlottak. A diákok kivétel nélkül említették, hogy vannak olyan tanárok, akik segítik a több odafigyelést igénylő diákokat. A es intézkedésben érintett iskolák diákjainak 40%-a számolt be valamilyen, az osztályukat ért változásról (leginkább a szokásosnál több tanuló érkezett az osztályba, illetve összekevertek osztályokat vagy összevontak külön működő osztályokat), amit a tanulók döntő többsége szerint nem barátságtalanul, többnyire kedvesen vagy semlegesen fogadtak a diákok. A változásban érintett osztályok diákjai többségében nem számoltak be olyan esetről, amikor egy vagy több diák az átrendezések miatt ment volna át másik iskolába, sőt, az elmenők arányához viszonyítva többen említették, hogy korábban másik településre járt diák (vissza)ment az adott intézménybe. Néhány gyereket leszámítva senki sem számolt be arról, hogy olyan tanuló érkezett volna az osztályba, aki jelentősen máshogy élne vagy tanulna, mint a többség. Azonos arányban említették, hogy az osztályba inkább roma, inkább nem roma, vagy egyforma arányban roma és nem roma diák érkezett volna. A diákok kétharmada szerint a tanárok jobban odafigyelnek rájuk az 1-2 évvel korábbiakhoz képest, ami leginkább a nagyobb segítőkészségükben nyilvánult meg. A megkérdezett tanulók több mint harmadának javult, harmadának nem változott, és csak negyedének romlott (de többnyire kis mértékben) a tanulmányi eredménye az elmúlt 1-2 évben. Két harmaduk szerint érdekesebbek lettek, negyedük szerint ugyanolyanok maradtak a tanórák. A diákok közel kétharmada számolt be arról, hogy elérhető a középiskolai felvételire felkészítő különfoglalkozás az iskolában. Bár a hatások értékelése csak korlátozottan lehetséges, kirajzolódnak olyan tevékenységek, amelyek jó gyakorlatként alkalmazhatóak a hátrányos helyzetű gyermekek lemorzsolódásának csökkentésére: A pszichológusok, logopédusok külső szakemberként történő alkalmazása sok esetben hozott változást az iskola életébe, hiszen a pályázaton belül lehetőség volt ilyen jellegű szakértőket finanszírozni. Sok kistelepülésen nem áll az iskola rendelkezésére szakember, hanem a kistérségi nevelési központ biztosít egy szakembert, akihez több település több iskolája tartozik. A foglakozásokra jutó idő így gyermekenként nagyon alacsony, az elért eredmények továbbvitele problémát okoz. A halmozottan hátrányos helyzetű és roma gyerekek nevelésénél a jelenlegieknél nagyobb mértékben volna szükség szakemberek bevonására. Az integrált oktatás körének szélesítését a vessző és cukor (répa és bot) elve alapján célszerű véghezvinni, mely szerint hatósági eljárással kell elérni a szegregáció csökkentését és támogatási pénzzel, szakmai segítségnyújtással a fejlesztéseket. Kifejezetten jó gyakorlatnak mondható, hogy az igen érzékeny témának számító hátrányos helyzetű és roma gyermekek lemorzsolódásának csökkentésére irányuló fejlesztésekbe az intézkedés a nem ritkán teljes pedagóguslétszámon kívül a gyermekek fejlődésére hatni tudó valamennyi intézményt igyekezett bevonni. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

134 Romasansz milyen eredménnyel járt a vessző és a cukor elve? Eléri-e a kívánt antiszegregációs hatást az oktatáspolitikában alkalmazott vessző és cukor elve, mely szerint hatósági eljárással kell elérni a szegregáció csökkentését (vessző) és a támogatási pénzzel, szakmai segítséggel (cukor) a fejlesztéseket? Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-keleti szegletében terül el Girincs községe. Miként lesz képes a település egyetlen általános iskolája leromlott épületével, hiányos eszközeivel és a továbbképzésekre nehezen eljutó tanári gárdájával felvenni a versenyt diákjainak továbbtanulása terén a jobb iskolákkal? A Girincshez hasonló további 35 egyiskolás település tette fel ezt a kérdést, mikor elkezdték a hátrányos helyzetű gyermekek lemorzsolódásának csökkentésére irányuló új pedagógiai módszerek bevezetését, melyek alkalmazását korszerű informatikai eszközökkel egészítik ki. A hátrányos helyzetű település általános iskolájának nyolcadikos tanulója XY, akiből az iskolalátogatás korábban csekély érdeklődést váltott ki. A családi környezet, és az iskolában tapasztalt élmények gyakran egymásnak ellentmondó helyzetei nem járultak hozzá ahhoz, hogy a tanulás gondolatával foglalkozzon. Az általános iskola utolsó évében azonban olyan változást tapasztalt, ami felkeltette kíváncsiságát, és egyre inkább lekötötte figyelmét: a tanárok elkezdték a roma életvilágot, kultúrát, nyelvet alkalmazni az órákon, társaiban is felkeltve az érdeklődést a tudás világa iránt. Az órákon tanult hagyomány, kultúra és az identitás erősítése csökkentette a szakadékot XY-ban a család és az iskola között. Mindehhez társult, hogy egyre több órán modern és izgalmas számítástechnikai eszközöket használtak. Egyre jobb volt már iskolába járni, ezért úgy döntött, hogy folytatja a tanulást. Elhiszi magáról, hogy nem lesz hátrányban az új iskolatársaival szemben, nem érzi már hátránynak az otthonról hozott tapasztalatokat. Elhiszi magáról, hogy továbbtanulhat. Összegezve tehát megállapítható, hogy a as intézkedéssel elért társadalmi hatások és szakpolitikai hasznok jelenleg csak megbecsülhetők a projektek megvalósítása és eddigi fenntartása alapján. A jelenleg előzetesen felmért, illetve megbecsült hatások arra engednek következtetni, hogy az intézkedés kedvező hatásai be fognak következni, ha kellőképpen fenntartható módon fog történni a tevékenységek folytatása. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

135 5.5 Hatékonyság Egy program vagy projekt hatékonyságát két aspektusból vizsgálhatjuk: egyrészt költséghatékonyság alapján, másrészt pedig az adott program vagy projekt szakmai hatékonyságát. A es intézkedés szakmai hatékonyságának vizsgálatakor elmondhatjuk, hogy a program tervezése során nem került teljes mértékben figyelembe vételre a hatékonyság szempontja. A kedvezményezett Educatio Kht-vel készült interjú során elhangzott, hogy a különböző fejlesztések párhuzamosan folytak az A és a B-komponensben, és kevés volt köztük a szakmai koordináció. Mivel a két komponens egymást mintegy kiegészíti, szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így mindenképpen szükséges lett volna vagy egy közös tervezési platform megteremtése, vagy nagyon szoros szakmai egyeztetés a két tervező gárda között. Ezzel biztosítható lett volna, hogy egyrészt kiszűrésre kerüljön a tervezésben a redundancia (bizonyos dolgokat csak egyszer kelljen kialakítani, ne mind a két tervező csapat párhuzamosan dolgozza ki azokat), másrészt pedig meglátásunk szerint nagyban növelte volna a tervezés hatékonyságát, ha például a képzési anyagok alapjainak a tervezése közösen zajlott volna, és csak ezután került volna sor az anyagoknak az egyes célcsoportokhoz való igazítására, ekkor vált volna szét a tervezés az A és a B-komponens mentén. A HEFOP központi program alprojektjeinek tervezett költségvetéseit és adott időpontig felhasznált a kedvezményezett bocsátotta rendelkezésünkre. A költséghatékonyság elemzése több okból is komoly kihívást jelentett. Egyrészről nem álltak rendelkezésre adatok sem arra, hogy mit is tekinthetünk egységnyi eredménynek, se arra, hogy más hasonló eredménye költsége milyen. Ez alól a képzési alprojektek annyiban kivételek, hogy ott összehasonlító adatokhoz a hozzáférés viszonylag egyszerű. Általánosságban elmondható a központi program keretében megvalósuló alprojektek költséghatékonyságának vizsgálatánál, hogy egyrészt vagy a képzésen résztvevők pontos számáról nem rendelkeztünk pontos információval (például 1. alprojekt), vagy az adott alprojekt költségvetéséről nem állt rendelkezésre adat (például 6. alprojekt), vagy a létrejött outputok tételese listája és pontos paramétereiről (például 4-es alprojekt) nem állt rendelkezésre adat. Ennek megfelelően tehát a központi program költséghatékonyságát megalapozottan megítélni nem lehetséges. Az egyes alprojektek költséghatékonyságát (amennyiben rendelkezésre állt minden adat) az egyes alprojektek értékelésénél vizsgáljuk. A as intézkedés projektjeinek lebonyolítása során elköltött összegeket és a létrejött eredményeket összevetve, elemezve állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált intézkedések mennyire voltak hatékonyak. A projektek hatékonyságát vizsgálva megállapítható, hogy a kedvezményezettek többnyire kihasználták a maximálisan igénybe vehető keretet mind a támogatás maximumára, mind a vásárolható eszközbeszerzés felső korlátjára nézve. A as intézkedéshez tartozó projektek között nem fedezhetőek fel különbségek azon a téren, hogy a létrejött eredményeket és az elköltött összegeket viszonyítjuk egymáshoz. Hasonló projektméretek, többnyire azonos forrásallokációval kerültek megtervezésre és végrehajtásra. A projektek pénzügyi hatékonysága és hatásossága között lényeges összefüggés nem állapítható meg: a projektek céljai és eredményei közötti kapcsolat, vagyis a hatásosság mérésére több eszköz áll rendelkezésre. Az egyes projektek költségei között olyan kicsi a különbség, hogy nem lehet közöttük különbséget mérni. A hatékony pénzügyi lebonyolítást nagyon sok esetben megnehezítő tényezőről számoltak be a kedvezményezettek, amely a támogatási források lehívásának hosszadalmassága és az önkormányzat rendelkezésére álló forráskapacitások szűkössége miatt lassították a projekt haladását. Sok esetben MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

136 beszámoltak arról a kedvezményezettek, hogy a PEJ-ek hiánypótlásai a PEJ benyújtása után hónapokkal érkeztek meg, gyakran változó kapcsolattartóktól, és ez a támogatási összegek lehívásának csúszását eredményezte. Az iskolák ilyen esetekben nem minden mindig rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy a soron következő projekttevékenységet előre finanszírozzák. Emiatt komoly önkormányzati költség-átcsoportosításokat kellett elvégezniük, mely kedvezőtlenül hatott mind a projekt, mind az intézmények általános hatékonyságára. Szakmailag igen hatékonynak ítélhető a pedagógusok projektben történt képzése, mind a képzések időtartamát, mind a magas résztvevői létszámot tekintve. Korábban nem vettek részt olyan továbbképzésen, amely ennyire széleskörű lett volna egy speciális témakört tekintve, és olyanon sem, ahol nemcsak a pedagógusok teljes köre, hanem a partnerként bevont intézmények munkatársai is megjelentek. A halmozottan hátrányos helyzetű és roma gyermekek lemorzsolódásának csökkentésére irányuló tanárképzés akkor tekinthető leghatékonyabbnak, ha valós attitűdváltást ér el a pedagógusokban, az attitűdváltás pedig kizárólag az egész tanári kar és a gyermekek fejlődésében érintett valamennyi személy együttes mozgósításával érhet célt. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

137 5.6 Fenntarthatóság Az oktatáspolitikai intézkedések fenntarthatóságának vizsgálatát a HEFOP-ban és a kapcsolódó jogszabályokban lefektetett fenntarthatósági követelmények ismeretében lehetséges elvégezni. HEFOP-ban megfogalmazott fenntarthatósági leírások és követelmények a következők: Az Európai Szociális Alap célja a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, valamint a fenntartható fejlődés biztosítása. A (PHARE) programok kidolgozása és megvalósítása során szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy azok a programok voltak sikeresek, amelyek igazodtak az adott ágazat, szakterület közép- hosszú távú stratégiájához, fejlesztési céljaihoz (mivel ez az egyetlen mód e programok fenntarthatóságának biztosítására). A program stratégiája kimondja, hogy az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése nélkülözhetetlen a gazdaság igényeinek megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő biztosításához, az információs társadalom által megkövetelt ismeretek és készségek megszerzését is biztosító oktatási és képzési rendszer kialakításához. A szakképzés és a felsőoktatás fizikai infrastruktúrájának korszerűsítése a képzési rendszer modernizációját célzó fejlesztések megvalósíthatóságának, fenntarthatóságának és hosszú távú sikerességének előfeltétele. A program végrehajtása témakörön belül megjelenő fenntartható fejlődés legfontosabb szempontjainak érvényesítését az alábbi intézkedések szolgálják: A fenntartható fejlődés szempontjainak érvényesítését segítő útmutató elkészítése és a pályázók rendelkezésére bocsátása. Szükség esetén a szakmai és nyomásgyakorló csoportok képviselőinek bevonása a Monitoring Bizottságba. Technikai segítségnyújtás igénybevétele a fenntartható fejlődés előmozdításával összefüggő monitoring-feladatok végrehajtásában. A támogatási programok végrehajtását szabályozó jogszabályok minimális követelményeket támasztanak a fenntarthatóság területén, azokat elsősorban, mint általánosan követendő alapelvként említik. A HEFOP intézkedés keretében megvalósult tevékenységek fenntarthatósága az egyes alprojektek tapasztalatai alapján, háromféle módon biztosítható: 1. A képzések, kurzusok esetében ezek beillesztésével az adott intézmény tantervébe, illetve akkreditációval. 2. Nem kurrikuláris jellegű képzések esetében TÁMOP által finanszírozva, vagy más, külső forrás bevonásával. 3. Különösen a kutatások (de egyes képzések) esetében a Strukturális Alapokból történő további finanszírozással, jellemzően a TÁMOP keretében. A képzések továbbélése az egyes intézményekben különböző feltételek mentén teljesül. A felsőoktatási intézmények pedagógusképzési programjai esetében (1. alprojekt) a központi program tervei szerint az A és B-komponens keretében megtervezett és lebonyolított 10, illetve 11 kurzusból legalább 2-2 bekerül az adott felsőoktatási intézmények pedagógusképzési komponensek kínálatába. Ez azonban akkreditált követelményrendszerek esetén komolyabb, hosszadalmasabb, esetenként intézmények közti együttműködést is megkívánó koordinációs és adminisztrációs egyeztetéseket kíván (amiben az Educatio Kht. mint szakmai koordinátor lehet az intézmény segítségére). A továbbélés másik biztosítéka, hogy a TÁMOP intézkedés keretében az általános MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

138 pedagógia komponens vagy a szakmódszertani képzés keretében integrálják a tematikákat. Ugyanennek az alprojektnek a B komponensénél a felsőoktatási intézmények informális kapcsolatokon keresztül kapcsolódtak be a képzési programok kidolgozásába és megvalósításába. Ezen programok fenntartása, fenntarthatósága (a kezdetben vállalt 2 kurzus továbbvitele) kevésbé biztosítottnak látszik, finanszírozási kockázatokat hordoz magában az a tény, hogy a program végeztével az erre a célra felhasználható források megszűnnek. A továbbképzési programoknál a széleskörű akkreditáció megtörtént, a B-komponensben az indítás joga az Educatio Kht-é (az A-komponesn esetében nyitott az indítás joga). Így tehát több esetben is az Educatio Kht. közreműködésére van szükség, hogy valóban továbbéljenek ezek a képzések. Erre a forrás nem biztosított, tehát, ha nincs TÁMOPfinanszírozás, akkor az eddig e célra fordított források hatékonyságát úgy lehet biztosítani, hogy a szabad piac csak kevésbé ellenőrizhető programkínálata helyett az Educatio Kht. bármilyen akkreditált felnőttképző intézmény számára megengedi, hogy meghirdesse és saját képzőivel, trénereivel lebonyolítsa a kész programot, szigorúan tartva magát a programban létrehozott szakmai tartalomhoz és módszertanhoz. Ahol viszont nagy volt az érdeklődés a képzésekre (A-komponens), ott a lebonyolító az indítás jogának szabaddá tételével tette lehetővé a kereslet kielégítését és teremtette meg gyakorlatilag a valódi fenntarthatóság alapját. Ahol a TÁMOP finanszírozza a képzések továbbélését, ott általában biztosított a fenntarthatóság, de egyes esetekben az intézményfenntartók felelőssége is megjelenik emellett. Tehát a képzési programok fenntarthatósága nem egységes módszerre alapul, a képzések továbbélése esetén azonban a tény, hogy ezen képzések akkreditáltak, jelentősen hozzájárulhat a képzések tartalmának és színvonalának fenntartásához. A kutatások esetében az integrált nevelés know-how-jának kifejlesztése (4. alprojekt) TÁMOP-os folytatása a jelenlegi program keretében felhalmozott know-how, pl. a létrehozott adatbank (Sulinova Adatbank) felhasználásával és továbbfejlesztésével biztosítja a fenntarthatóságot ( A komponens), azonban a B komponensnél nem konkrét intézkedés, vagy komponens keretében történik ez meg, ezért ilyen esetekben fennáll a kockázat, hogy más programokra fordítják ezeket a forrásokat. A prevenciós program komponensénél a modulok akkreditációja is fontos kísérő elem (az OS Hungary forgalmazhatja majd a tesztcsomagot), és itt különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a létrejött eredmények a TÁMOP intézkedéseiben továbbvihetők legyenek, azaz a létrejött, inklúziót támogató módszereket a többi TÁMOP-intézkedés tervezésénél és megvalósításánál is figyelembe vegyék. A minőségbiztosítás eredményeinek a fenntarthatóságáról szólva meg kell említeni a jelenleg a már végrehajtás alatt álló TÁMOP programot, hiszen ebben a programban folytatódik a HEFOP intézkedés A-komponensében elkezdett munka, továbbá a TÁMOP és pályázati kiírásokat, amelyek a B-komponensben megkezdett munkát viszik tovább. Így a 6. alprojekt eredményeinek fenntarthatósága akkor biztosított, ha a fent említett TÁMOP programok és pályázati kiírások tervezése során a tervezők figyelembe veszik ezeket az eredményeket, építenek a 6. alprojekt kutatásai során született megállapításokra, és beépítik a programba az egyes jelentésekben megjelenő javaslatokat. Összefoglalva, az egyes tevékenységek fenntarthatósága szakmai oldalról inkább az adott intézmény (ha van ilyen) szándékaitól függ, ugyanakkor az Educatio Kht. közreműködése elengedhetetlennek tűnik. A továbbképzések esetében azonban fontos kiemelni, hogy az akkreditáció ténye növeli a fenntarthatóság esélyeit. Ezen túlmenően a B-komponens keretében elkészült egy fenntarthatósági elemzés, amelynek már a puszta ténye is örvendetes, hiszen azt mutatja, hogy a programgazda Educatio Kht. foglalkozik az elért eredmények fenntarthatóságának kérdésével, biztosítani kívánja ezek továbbélését. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

139 Pénzügyi oldalról egyrészt a TÁMOP forrásai, másrészt külső képző szervezetek működése biztosíthatja a továbbélést. Ahol nem kötődik a tevékenység konkrét oktatási intézményhez, a TÁMOP szerepe a szakmai folytonosságban, az eredmények felhasználásában is fontos. A as pályázati útmutatójának melléklete a környezeti fenntarthatósági útmutató kiadásával segítette a pályázókat az adatlap hasonló kérdésének kitöltésére. Az intézkedés 100%-os támogatási mértékkel valósult meg, melyet a pályázók természetesen maximálisan igénybe vettek, noha az útmutató a projekt fenntarthatóságára vélt volna következtetni abból, ha a pályázók önerőt biztosítanak a fejlesztéshez. A pályázatok értékelésének szempontjai között is megjelent a projekt eredményeinek fenntarthatósága, vagyis: mekkora hatással lesz a projekt a közvetlen és közvetett célcsoportokra, illetve mennyire reálisak a projekt eredményeinek fenntarthatóságára vonatkozó tervek szakmailag és pénzügyileg. A projektek fenntarthatóságát vizsgálva általános tendenciaként jelentkezett, hogy veszélybe került a fenntarthatóságuk azáltal, hogy nem volt biztos a végrehajtás során való finanszírozásuk. A projektek fenntarthatóságról a megkérdezettek tanárok egyharmada nyilatkozott úgy, hogy az elengedhetetlen feltétel, fele bár fontosnak tartja azt az átmeneti eredményeknek is ugyanúgy örül. Minden 5 válaszadó vallotta, hogy alapvetően a jelen problémáira kell koncentrálni, a fenntarthatóság ezen a téren kevésbé fontos. 5-ből 3 iskolában konkrét stratégia, cselekvési terv is született a fenntarthatóságra vonatkozóan. Az OKM 2007-től egyfajta pályázati rendszerben biztosítja az integrációs és képességkibontakoztató oktatás fenntartását, ezt egészítik ki a HEFOP-ban, illetve a jövőben a TÁMOP-ban kiírt pályázatok. 14. ábra: A fenntarthatóság fontossága a megkérdezettek szerint a as intézkedésnél A projektek eredményeinek továbbvitelére, fenntartására vonatkozó elképzeléseket javarészt azzal hárították, hogy pénzügyileg az önkormányzat feladata a projekt hosszú távú fenntartása, a szakmai szervezeti fenntarthatóságért a pedagógusgárda vállal garanciát, akik a projekt keretében is foglalkoznak a pedagógiai program továbbfejlesztésével, annak mind az oktatás bevezető, kezdő, alapozó és fejlesztő szakaszában történő bevezetésével. Az elkészített tananyag így eljut a jelen projekt keretében képzésbe be nem vont tanulókhoz is. A pályázatokban leírtaknak némiképp ellentmond, hogy a megkérdezett tanárok közül minden 5 válaszadó vallotta, hogy alapvetően a jelen problémáira kell koncentrálni, a fenntarthatóság ezen a téren kevésbé fontos. 5-ből 3 iskolában azonban konkrét stratégia, cselekvési terv is született a fenntarthatóságra vonatkozóan. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

140 A kedvezményezettek alapvetően egyformán fontosnak tartották az inkább rövidtávú beszerzési lehetőségeket, mint a hosszú távú szakmai célokat, az interjúalanyok ezt a két kérdést nem is választották egymástól külön: nekik mindkettőre szükségük volt, problémáikat nem egyszerű hiányosságként, hanem komplex problémaként érzékelték, melynek megoldására minden lehetőséget megragadnak és meg fognak ragadni. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

141 5.7 Horizontális kérdések A központi program megvalósításának központi programként egyetlen kedvezményezettje van, az Educatio Kht, míg a as pályázatos intézkedésnek összesen 36 kedvezményezettje van. A központi program, mint említettük két komponensen (A és B-komponens) keresztül valósult meg. Az interjúk (a kedvezményezett Educatio Kht-val lefolytatott interjú) során a két komponens közötti együttműködésről elmondták az interjúalanyok, hogy menedzsment szinten megtörtént az együttműködés, azonban a szakmai együttműködés kívánni valót hagyott maga után. Sokkal szorosabb szakmai együttműködés lett volna szükséges a két komponens között, főleg a tervezés szakaszában, amiket közös fejlesztő munkacsoportokon keresztül lehetett volna működtetni. A bevezetőben bemutatott szerkezetet, mely szerint egy központi program által nyújtott szolgáltatásokat pályázatos úton kiválasztott kedvezményezettek vehetnek igénybe jónak tartjuk. Az ütemezéssel kapcsolatos problémákról az 5.3 Hatásosság fejezetben írtunk, ezek korrigálásával lehet a jövőben hasonló intézkedések hatékonyságát növelni. A központi programhoz kapcsolódó pályázati kiírások esetében volt, ahol egyéni pályázók pályáztak, volt, ahol konzorciumok, azonban ezen kiírások a as kivételével nem képzik a jelen értékelés tárgyát, így a pályázati kiírásokhoz kapcsolódó projektszervezeteket sem vizsgáljuk jelen értékelés keretében. Azonban az elérendő cél szempontjából a minél szélesebb szakmai és társadalmi partnerségen alapuló projekt támogatása javasolt, ezért mint már az 5.2 Relevancia fejezetben is említettük javasoljuk, hogy a jövőben az ilyen kiírásokra csak konzorciumban lehessen pályázni Területi jellegzetességek A központi programnak egyetlen kedvezményezettje van, így a központi program esetében nem lehetséges vizsgálni a területi jellegzetességeket. Azonban a központi programra épülő pályázati kiírások esetében ezt lehetséges és szükséges megtenni. A HEFOP központi programhoz kapcsolódó pályázati kiírásokra jellemző, hogy a pályázatok kiírói alapvetően figyelembe vették a regionális területi jellegzetességeket, és előnyben részesítették azon pályázatok, amelyek a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 24/2003. (III. 4.) Korm. rendelet alapján társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségben, illetve a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, valamint az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló 7/2003. (I. 14.) Korm. rendeletben megnevezett településeken kívánták megvalósítani a projektjüket. Ebből következően a kedvezményezettek legtöbbje elsősorban pont azokban a régiókban volt, ahol a romák, hátrányos helyzetű és munkanélküli lakosság aránya viszonylag magas, emellett területükön számos elmaradottabb kistérség található. A kiírások kedvezményezetteinek jelentősebb hányadát tehát az Észak-magyarországi, az Északalföldi, valamint a Dél-dunántúli régiók megyéi adták. A HEFOP es pályázatait tekintve sorba rendezhetőek az egyes régiók aszerint, hogy területükön összesen hány kedvezményezettje volt a felsorolt kiírásoknak. A fejletlenebb területeket támogató kiírások egyértelműen befolyásolták az eredményt, ugyanis a legtöbb kedvezményezett pont abban a három régióban volt jelen, amelyek számos fejletlenebb térséggel rendelkeznek (Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország), majd őket követik az ország fejlettebb régiói. 15. ábra: A HEFOP kiírások kedvezményezetteinek megoszlása ez egyes régiók MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

142 között (db) Észak-Alföld Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Dél-Alföld Közép- Magyarország Nyugat Dunántúl Közép- Dunántúl A as pályázati kiírás kedvezményezettjeinek területi megoszlását az értékelés során külön vizsgáljuk. Az intézkedés területi megoszlása hasonlóképpen ábrázolható, mint a fentebb vizsgált intézkedéseké. A as pályázatok elbírálásánál is előnyt élveztek azok, amelyek a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 64/2004 (IV.15) Kormányrendelet alapján társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségben, illetve a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló 7/2003. (I. 14.) Kormányrendeletben megnevezett településeken kívánták a pályázati programot megvalósítani. Így szintén elmondható, hogy a beavatkozások a területi jellegzetességek figyelembe vételével kerültek kialakításra, és a fentebb vizsgált intézkedésekhez hasonlóan az Észak-alföldi, Észak-magyarországi és a Dél-dunántúli régiók köréből kerültek ki legnagyobb arányban kedvezményezettek. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

143 A pályázati felhívás ezen törekvésével valóban sikerült elérni a területi jellegzetességek figyelembe vételét, melyet jól jellemez az alábbi ábra. 16. ábra: A HEFOP es kiírás kedvezményezetteinek megoszlása ez egyes régiók között (db) Észak-alföld Dél-dunántúl Dél-alföld Északmagyarország Középdunántúl Középmagyarország Projektméret A központi programnál, mivel koncentrált, nagy költségvetésű programról van szó, a projekt mérete feltétlenül a sikeresség irányába mutat, hiszen jelentős forrás állt rendelkezésre a célok megvalósításának érdekében. A központi program keretében létrejött egy közös tudásbázis, a központi program keretében kerültek kidolgozásra azok a képzési anyagok, amelyek a pályázati kiírásokban szereplő képzések tananyagát képezték, így a központi programként és nem pályázatos programként való megvalósítása megfelelt a koncentráció alapelvének, hozzájárult a célok hatékonyabb eléréshez. A központi programhoz kapcsolódó egyes pályázati kiírások tekintetében megállapítható, hogy millió Ft közötti nagyságúak a pályázatok. Ez a méretintervallum megfelel a céloknak, ennél nagyobb pályázati projektek megvalósítása már jelentős kockázatokkal járt volna. A kiválasztással kapcsolatosan, ahogy azt az 5.3 Hatásosság fejezetben jeleztük, megfontolásra javasolt, hogy 20 millió Ft-os projektméret alatt a normatív kiválasztás eljárást alkalmazza a kiíró. A as pályázati programból millió Ft-nyi összeget lehetett megpályázni, amely olyan kis intervallumot jelent, hogy a projektméretbeli különbségekből nem lehetséges bármiféle koncentrációra utaló sikerességi megállapítást levonni. A 36 kedvezményezett összesen 504 millió Ft-ot vett igénybe a pályázat keretein belül, 93%-át a pályázati kiírásban tervezett összegnek. A as pályázati kiírás során megvalósult projektek mérete együttesen igen nagy volument képvisel, sikerességének általános volta mindenképpen azt támasztja alá, hogy az intézkedés hozzájárult a célok hatékony eléréséhez. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

144 6. FEJEZET Értékelői kérdések megválaszolása Egészségügy MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

145 6 AZ ÉRTÉKELŐI KÉRDÉSEK MEGVÁLASZOLÁSA EGÉSZSÉGPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A HEFOP két egészségügyi irányultságú intézkedést, azon belül 4 komponenst tartalmaz, az értékelő jelentés két komponens vizsgálatára terjed ki (megjegyzendő, hogy az egyes beavatkozási szintek megnevezése nem teljesen következetes a program- és az intézkedésszintű dokumentumokban, a komponens és az intézkedés kifejezések váltakozni szoktak): a 4.3. intézkedésen belül (Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése a hátrányos helyzetű régiókban) az 1. komponens a Regionális Egészségcentrum modellintézmény létrehozására irányult, amely során egy, az Észak-alföldi és az Északmagyarországi régió lakosságára kiterjedő kardiovaszkuláris és onkológiai centrumot hoztak létre (1 központi projekt); a komponens keretében egészségügyi információ-technológia fejlesztés valósult meg az elmaradott régiókban (3 projekt pályázati úton kiválasztva). 6.1 Összefoglaló megállapítások A HEFOP keretében megvalósított egészségügyi intézkedések vizsgált fejlesztései alapvetően illeszkednek a nemzetközi és a hazai szakpolitikai célkitűzésekhez, jóllehet mind tartalmilag, mind területileg csak egy viszonylag szűk szegmensét érintik elsősorban azért, mert a rendelkezésre álló források bizonyos intézmények és eszközök modellszerű kialakítására voltak elegendőek. A beavatkozások előnye, hogy a gazdasági, társadalmi és egészségügyi szempontból kedvezőtlen mutatókkal, a hátrányos helyzetű lakosság magas koncentrációjával jellemezhető régiókban valósultak meg, hozzájárulva a területi egyenlőtlenségek hosszú távú csökkentéséhez. Az Észak-alföldi régióban a két fejlesztés ráadásul szinergikus módon erősíti egymás hatását annak köszönhetően, hogy a kiépült, bár teljes mértékben még nem működő informatikai rendszerek segítségével a betegek hamarabb eljuthatnak a kialakított Egészségcentrumba. Rövid séta a betegúton A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma 2006-ban felkerült a kontinens 500 legdinamikusabban fejlődő szervezetét tömörítő EUROPE S 500 ranglistára. Ezt a magas minőségű szakmai szolgáltatásokon kívül két nagy volumenű, akkor még folyamatban lévő fejlesztésnek is köszönhette: az interregionális jelentőségű komplex kardiovaszkuláris és onkológiai egészségcentrum kialakításának, valamint az eegészségügyi szolgáltatások elterjesztését szolgáló informatikai rendszer kiépítésének. A két fejlesztés, amelyek keretében összesen 13,5 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, teljes mértékben kiegészíti egymást jól példázza ezt Baktai úr története. Baktai úr az Észak-alföldi régió egyik hátrányos helyzetű, periférikus térségének lakója. Néhány héttel ezelőtt falujukban orvosok és nővérek tájékoztató napot tartottak az egészséges életmódról és annak előnyeiről. Maga is meglepődött, hogy éppen abba a korosztályba tartozik, amelyet leginkább veszélyeztetnek a különböző szív- és érrendszeri megbetegedések. Feleségével el is határozták, hogy megfogadják azokat a javaslatokat, amelyeket a tájékoztatáson hallottak. Ennek ellenére az egyik napon a korareggeli órákban mellkasi fájdalomra ébred. Hogy minél kevesebbet kelljen várakoznia a rendelőben, azonosítószámának segítségével interneten megtekinti háziorvosa rendelési idejét, majd időpontot foglal. Érkezéskor már szólítják is. Az orvos a vizsgálat közben számítógépen megtekinti Baktai úr kórelőzményét. Mindezek, valamint a beteg jelenlegi állapota alapján úgy dönt, hogy a Debreceni Egyetem új intézményegységébe, az Auguszta-központba küldi betegét elektronikus időpontfoglalással annak érdekében, hogy minél hamarabb megfelelő ellátáshoz jusson. A klinikán a szakorvos ugyanarra a napra, ugyanabban az épületben több vizsgálatra is előjegyzi betegét. A vizsgálatok eredményét a szakorvos és a háziorvos is megkapja elektronikusan, Baktai úrnak nem kell azokért beutaznia és újra sorba állnia, így nem kell a munkahelyén feleslegesen szabadnapot kivennie. A diagnózis végleges felállításához a szakorvos egy specialista kollégáját hívja segítségül, aki jelenleg nem tartózkodik a kórházban, azonban a kiépült informatikai rendszeren keresztül lehetőség van arra, hogy elektronikusan konzultáljanak a beteg ügyében. Rossz hír, hogy operáció nélkül nem állítható helyre Baktai úr egészsége. A beavatkozás, majd az azt követő rehabilitáció is ugyanabban az egészségügyi centrumban történik, ahol a diagnosztikai vizsgálatokat elvégezték. A rendszeres utánkövetést a leletek ismeretében a háziorvos is el tudja látni, és csak szükség esetén küldi el Baktai urat újabb kivizsgálásokra, aki így rövid táppénzes időszakot követően újra, egészségesen munkába MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda, tud állni.

146 A hátrányos helyzetű lakosság elérése mindazonáltal egyik intézkedés esetében sem maradéktalan. Az informatikai fejlesztés esetében akadályt jelent egyrészt a hátrányos helyzetű lakosság digitális írástudatlansága, másrészt az, hogy a rendszer sem földrajzi, sem ellátási szempontból nem fedi le a régiók teljes területét (többnyire éppen a periférikus térségek egészségügyi szolgáltatói maradtak ki a létrejött konzorciumokból). Az Egészségcentrum esetében pedig a szolgáltatásokat a társadalom egésze igénybe veszi, miközben a hátrányos helyzetűek gyakran később is kerülnek be az intézménybe. A hátrányos helyzetűek elérésével kapcsolatos tapasztalatok is jelzik, hogy a szándékolt hatások és hasznok elérése egyelőre nem minden esetben teljesült. Ennek hátterében azonban semmiképpen sem a projekttevékenységek hibás kiválasztása vagy a nem megfelelő projektmegvalósítás áll, ugyanis azokkal kapcsolatosan minimális probléma merült fel az értékelés keretében, hanem mindenekelőtt a projektek lezárása óta eltelt idő rövidsége: néhány hónap alatt főként az informatikai fejlesztések esetében sem az egészségügyben dolgozók, sem a betegek nem tapasztalhatnak jelentős mértékű változást. Vonatkozik ez az eredmény- és hatásindikátorokra is, ugyanis azok teljesítésével kapcsolatosan is adódhatnak nehézségek: módszertani hiba, hogy a célértékek eléréséhez nem határoztak meg időpontot (vagy legalábbis azt nem jelölték sem az adatlapon, sem a Támogatási Szerződésben); a pályázat kidolgozása óta eltelt időszak egészségügyi reformfolyamata, elsősorban a teljesítményvolumen-korlát (TVK) alapvetően veszélyezteti a projekt eredményindikátorának (8%-os betegforgalom-növekedés) elérését. Utóbbi közvetett módon jelzi, hogy a legalapvetőbb probléma az egészségügyi fejlesztésekkel kapcsolatosan az, hogy a működtetés pénzügyi háttere nem biztosított kellő mértékben, jóllehet ilyen volumenű fejlesztéseknél központi érdek a fenntarthatóság finanszírozási oldalának megteremtése. Eredményesnek tekinthetők azonban a fejlesztések a hatékonyság szempontjából. Jóllehet a projektkiválasztás jellege miatt összehasonlító megállapításokat ezzel kapcsolatosan nem lehet tenni, de a rendelkezésre álló összegből jelentős mértékű fejlesztések valósultak meg, amelyek esetében elsősorban a hosszú távú működés során várható a költséghatékonyság érvényesülése. Összefoglalóan a vizsgált egészségügyi intézkedésekkel kapcsolatosan feltárt legfontosabb pozitív tapasztalatok: a célhierarchia nyomon követhető az ágazati stratégiáktól az egyes projektszintű dokumentumokig, a tevékenységek maradéktalan megvalósításával a célok elérhetőek, a projektek hatékonysága hosszú távon mindenképpen érvényesül, a létrehozott modellszerű intézmények és rendszerek ágazati szinten jó gyakorlatként alkalmazhatók, a projektek kiválasztáshoz alkalmazott eljárásrendek megfelelőek. A kedvező tapasztalatok mellett alapvető problémák is kirajzolódtak, amelyekre megoldást kell találni egyfelől az egészségügyi és a pályáztatói intézményrendszer részéről, másfelől kedvezményezetti oldalon: a tervezési logika és módszer nem minden esetben volt megfelelő (pl. nem vizsgáltak további lehetséges alternatívákat, nem mindig vonták be a potenciális kedvezményezetteket a tevékenységek meghatározásába); az elvárt hatások és hasznok teljesülése, valamint az eredmény- és hatásindikátorok elérése a projektciklus jelenlegi szakaszában nem igazolható; MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

147 az egészségügyi fejlesztésekhez állami oldalról nem csatlakozik működtetési finanszírozás; a projektmegvalósítás főként az informatikai fejlesztés esetében időbeli csúszásokkal jellemezhető, amit a közbeszerzések elhúzódása, a nem megfelelő szolgáltató kiválasztása, valamint a támogatói és kedvezményezetti oldalon tapasztalható rendszeres személycserék okoztak; a Támogatási Szerződések nem mindenben feleltek meg a hatályos jogszabályoknak (a projektmegvalósításkor hatályos közbeszerzési törvény alapján a kedvezményezettnek 30, később 45 napon belül kellett kifizetnie a kivitelezőt, ezzel szemben a Támogatási Szerződés szerint az IH a fizetési kérelem átvételét követő 60 napon belül teljesítette csak a kifizetést a kedvezményezett felé); az informatikai projekteknél a konzorciumi forma, valamint a projektmenedzsment költségek hiánya hátráltatta a projektmegvalósítás rugalmasságát. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

148 6.2 Relevancia Relevancia az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. A jelenleg érvényes egészségpolitikai elképzelések a 2005-ben kidolgozott Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció (EFK) részletes és átgondolt stratégiájában öltöttek formát. Jóllehet az operatív program tervezése során ez a dokumentum még nem állt rendelkezésre, ennek ellenére a HEFOP-ban megjelenő célkitűzések illeszkednek az EFK stratégiájához (valamint az akkor hatályos Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjához is). A HEFOP természetszerűleg a szakpolitikai célkitűzéseknek csak töredékét fedi le, hiszen azok egy része nem illeszthető a Strukturális Alapok fejlesztési és támogatási filozófiájába Az intézkedésszintű célok illeszkedése az ágazati stratégiák céljaihoz A két egészségügyi intézkedés HEFOP PKD-ban megfogalmazott céljai teljes mértékben illeszkednek a releváns ágazati stratégiák céljaihoz. A 4.3. intézkedés a területi kiegyenlítésre, a hátrányos helyzetű lakosság szükségleteire, az egészségügyi infrastruktúrafejlesztésre és a komplex egészségügyi ellátás biztosítására helyezi a hangsúlyt illeszkedve ezáltal a jelenleg érvényben lévő Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció (EFK) 2. és 3. főcéljaihoz. Mindennek tervezési okai is vannak: a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DE OEC) már a programozási időszakban egy szakmailag kiforrott koncepciót nyújtott be az Egészségügyi Minisztériumhoz, gyakorlatilag ezt az alulról jövő kezdeményezést emelték be a HEFOP-ba. 9. Táblázat: A 4.3 intézkedés célkitűzéseinek illeszkedése az Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció céljaihoz Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció 4.3. intézkedés célkitűzései céljai Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területi kiegyenlítése 2.1 A lakó- és munkahelyi környezetben mindenki számára legyenek biztosítottak az egészséges életvitelhez szükséges alapvető feltételek A munkavégző képesség gyors helyreállítása érdekében a betegségek megelőzése és korai felismerése, a betegek gyógyításának és rehabilitációjának fejlesztése Az egészségügyi szektorban a munkafeltételek javítása (az infrastruktúrafejlesztés és a hozzá kapcsolódó korszerű eszközökkel való ellátottság által) Az egészségi állapota miatt hátrányos helyzetű népesség valamint a női munkavállalók munkaerő-piaci esélyeinek javítása 2.2 Csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségügyi szolgáltatások színvonalában, és azokat egyenlő eséllyel érje el mindenki 3.1 Az egészségügyi rendszer a gazdaság teherbíró képességének megfelelően legyen korszerű 2.3 Az egészségügyi szolgáltatások legyenek képesek illeszkedni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sajátos igényeihez A 4.4. intézkedés az aktív munkakorú lakosság egészségi állapotának javítását tűzte ki célul az információtechnológiai infrastruktúra fejlesztésével az ország gazdasági, társadalmi és egészségügyi szempontból leginkább elmaradott három régiójában (Dél-Dunántúl, Észak- Alföld, Észak-Magyarország) azaz ebben az intézkedésben is megjelenik az egészségi állapot és az egészségügyi szolgáltatások területén meglévő területi egyenlőtlenségek csökkentése. Az EFK-ban az egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

149 fejlesztése külön beavatkozási területként is megjelenik, ami alapfeltétele az egységes, minőségi ellátásnak, a fenntartható, finanszírozható szerkezet kialakulásának, és a közpénzekkel való hatékony és felelős gazdálkodásnak. Fontos háttér-információ, hogy a brüsszeli HEFOP egyeztetések során az Európai Bizottság a tárgyalások egy szakaszában kifejezte aggályait az intézkedéssel kapcsolatosan: egyrészt általánosságban nem ilyen típusú fejlesztési elképzelésre számítottak, másrészt az képezte a vita tárgyát, hogy a magyar fél három önálló modellt felépítő régió támogatását kívánta elérni annak érdekében, hogy a legjobban adaptálható rendszert vezessék be országos szinten, míg Brüsszel egy régiós modell támogatását tartotta elfogadhatónak az intézményközi informatikai rendszerre vonatkozóan A pályázati útmutatókban megfogalmazott célok illeszkedése az intézkedésszintű célokhoz A PKD-ban megfogalmazott célkitűzések köszönnek vissza a pályázati útmutatókban és a programtervezési felhívásokban is azzal a különbséggel, hogy a pályázati dokumentációban a célok egymásra épülése átláthatóbb, következetesebb. A távlati célkitűzések között az egészség a munkaerő-piaci részvétel alapfeltételeként jelenik meg, azaz az egészségi állapot javításával a (hátrányos helyzetű) munkaerő versenyképessége, ezáltal pedig a foglalkoztatottsági szint is javul. Azaz a pályázati dokumentáció alapján erőteljesebben érzékelhető az egészségügy hatása a munkaerő-piaci folyamatokra. Ezt egészíti ki a PKD-nak megfelelően távlati célként a komponens esetében az országos szintű eegészségügyi szolgáltatások kiépítése, amely hozzájárul a betegek gyorsabb felépüléséhez, továbbá a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségéhez és a költséghatékonyabb működéshez az egészségügyi ellátás területén A projektszintű célok illeszkedése és hozzájárulása a magasabb szintű célokhoz Az egyes projektek dokumentumait megvizsgálva kirajzolódik a pályázók azon törekvése, hogy a projektek célkitűzéseit minél nagyobb mértékben hozzáillesszék a magasabb szintű dokumentumok (elsősorban a pályázati felhívások) deklarált céljaihoz. Ez sokszor a szövegszerű egyezőségekben is megmutatkozik elsősorban a pályázati adatlapok tartalmát megvizsgálva. Kevésbé erős az illeszkedés a logikai keretmátrixok céljai esetében: amellett, hogy a logikai keretmátrixok kitöltése többnyire módszertanilag hibásan történt, a célok megfogalmazásában is fellelhetők ellentmondások a pályázati felhíváshoz, illetve a projekt adatlaphoz képest. Ez azt a benyomást kelti, hogy a logikai keretmátrixok alkalmazása nem megfelelő: a pályázók a projekt tervezése, előkészítése keretében nem tudták módszertanilag és logikailag helyesen kitölteni, ez alapján pedig az intézményrendszer sem tudta felhasználni a projektek értékelése és nyomon követése során. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a közötti pályázatok esetében nem követelik meg ezt a megfelelő kitöltés esetén a projekt életciklusának minden fázisában jól használható eszközt. Emellett fontos, hogy az egyes projektek nemcsak az országos, illetve intézkedés szintű szakmapolitikai dokumentumokhoz illeszkednek, hanem az érintett régiók vonatkozó stratégiájához is. Például az Észak-magyarországi régió egészségügyi stratégiájának közötti időszakra vonatkozó célrendszere tartalmazza a hátrányos helyzetűek jobb hozzáférését az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a vezető halálokokat előidéző betegségek előfordulási arányának csökkentését, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

150 a gyógyítás hatékonyságának növelését, valamint az esélyegyenlőség javítását a területi különbségek felszámolásával. Kiemelt problémaként fogalmazódik meg, hogy a régióban legalább 20 különféle számítógépes programmal rögzítik a betegek adatait, így nincs egységes regionális szintű adatbázis. A központi projekthez kapcsolódva pedig kiemelhető, hogy megjelenik a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos fejlesztések szükségessége. Hasonlóképpen találhatók párhuzamosságok a dél-dunántúli projekt és a régió humán közszolgáltatásainak fejlesztésére irányuló stratégiai fejlesztési program között: hosszú távú stratégiai cél az egyenlő hozzáférés biztosítása az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a fejlesztési tevékenységek között megjelenik az intézményközi informatikai rendszer (IKIR) továbbfejlesztése, kiemelt szempont a szolgáltatások hatékony térségi rendszerének megszervezése. Az Észak-alföldi régió stratégiai programjában külön megjelenik az Egészséges régió jövőképe, de csak általános szintű célok fogalmazódnak meg az egészségügyi ellátásra vonatkozóan. A fenti logikát összegezve a projektek teljes mértékben hozzájárulnak az átfogó szakpolitikai célok teljesüléséhez: az elmúlt időszak minden ágazati stratégiájában kiemelt helyen szerepelt a párhuzamos betegutak számának csökkentése, valamint a vezető halálokok elleni integrált küzdelem A célok deformálódása A különböző szintű célok egymásra épülése az előbbiek alapján maradéktalan, ennek megfelelően a célok deformálódása sem történt meg a program- és projekttervezés során. 10. Táblázat: A célok deformálódásának lehetséges pontjai és tapasztalatok az egészségügyi fejlesztések kapcsán A célok deformálódásának lehetséges Tapasztalatok az egészségügyi fejlesztések pontjai kapcsán A HEFOP a szakpolitikai célkitűzéseknek csak töredékét fedi le, hiszen azok egy része nem illeszthető Az ágazati stratégiák és a HEFOP a Strukturális Alapok fejlesztési filozófiájába (pl. tervezése között egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése). A HEFOP és a Programkiegészítő Dokumentum között A PKD és a pályázati felhívások között A pályázati felhívások és a projektek között A célok teljes egyezőséget mutatnak. A célkitűzéseket a pályázati dokumentumok strukturáltabban mutatják be, de ez nem jelent tartalmi módosulást. A szakmai célok nem változtak, de az elérésükhöz szükséges tevékenységek köre, illetve a költségek megoszlása részben módosult, pl. az informatikai fejlesztések esetében a kialakítandó rendszer bizonyos funkciói megváltoztak (6.3 Hatásosság), emellett a konzorciumok az eredetileg tervezetthez képest nagyobb összeget fordítottak az intézményen belüli fejlesztésekre az intézményközi rendszer rovására. Jellemzően azoknál az intézkedéseknél tapasztalható a célok torzulása, ahol a beérkezett projektjavaslatok száma nagyobb, azonban a két vizsgált egészségügyi területen összesen 4 projekt valósult meg. A komponens esetében a célkitűzések módosulása azért sem MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

151 következhetett be, mert egy alulról jövő fejlesztési elképzelést emeltek be a HEFOP-ba annak köszönhetően, hogy a helyi fejlesztési szükséglet találkozott a stratégiai célokkal Kapcsolat egyéb egészségügyi beruházási projektekkel Ezzel szemben nem igazolható objektív módon, hogy a HEFOP tervezése során figyelembe vették az egyéb, párhuzamosan futó egészségügyi beruházási projekteket, a HEFOP koherenciát vizsgáló fejezete csak általánosságban, programszinten fogalmazza meg az illeszkedést, a konkrét beruházásokkal meglévő szinergiát vagy párhuzamosságot nem tárták fel. Pozitívumnak tekinthető viszont, hogy a tervezés során munkacsoportokat hoztak létre az Egészségügyi Minisztérium, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szakértőiből, akik minden fázisban egyeztettek a szinergikus hatások elérése érdekében. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

152 6.3 Hatásosság Hatásosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. A HEFOP pontosan meghatározta azokat az intézkedéseket, amelyekkel az operatív program céljai elérhetőek. Ezekhez a Programkiegészítő Dokumentumban bemutatott egészségügyi intézkedések és projektek csak közvetett módon (elsősorban a munkaképesség megőrzése által) járulnak hozzá. A PKD-ban megfogalmazott célok és beavatkozások teljes mértékben visszatükröződnek a pályázati felhívásokban és az egyes projektekben is A célkitűzések teljesülése A legfontosabb értékelési kérdés a hatásosság szempontjából, hogy sikerült-e elérni az egyes projekteknek saját célkitűzéseiket. A központi projekt esetében kijelenthető, hogy a beruházás szempontjából a célok elérése megtörtént, azonban a fenntartás számos problémát vet fel, amelyek részletes bemutatására a 6.6 Fenntarthatóság fejezetben kerül sor. A három informatikai projekt esetében lényegesen rosszabb a célok elérésének mértéke, ugyanis míg az intézményen belüli rendszer esetében megtörtént a régión belül korábban fennálló területi egyenlőtlenségek megszüntetése (a csatlakozó intézmények esetében), addig az intézményközi rendszert az értékelés időszakában gyakorlatilag még nem használták, jóllehet ez alapvető feltétele annak, hogy a csökkenjen a szükségtelen orvosbeteg találkozások, diagnosztikai vizsgálatok és kezelések száma, illetve hogy rövidüljön a várakozási idő és a betegutak hossza. Ennek elsődleges okait az érintettek a rendszer funkcionális hiányosságaiban (az értékelés időpontjában még nem működött az adattárház, az elszámolóház és a portál funkció), a célok futurisztikus meghatározásában (egyes interjúalanyok véleménye szerint erre sem a magyar társadalom, sem az orvosok nincsenek felkészülve), valamint a rendelkezésre álló források és idő elégtelenségében látják (nyugat-európai országokban csak az intézményközi rendszer kiépítésére 7-10 évet szántak a hazai forrás többszöröséből). Ahhoz, hogy a rendszer használata széles körben elterjedjen, részben kormányzati szintű beavatkozásokra, ösztönzőkre volna szükség, amelyek az alkalmazás révén a fenntarthatósághoz is hozzájárulhatnak ezeket az elsősorban a tájékoztatással összefüggő elemeket célszerű lett volna a projektekbe is beépíteni (az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat a Egészségpolitika fejezet tartalmazza). A megfelelő tájékoztatási és kommunikációs tevékenységgel elérhető lett volna, hogy a megfogalmazott célok ne tűnjenek futurisztikusnak se a kedvezményezettek, se a végső felhasználók számára ezt mindenképpen jobban előtérbe kell helyezni a rendszer országos elterjesztése során. Mindez azt eredményezi, hogy jóllehet az egyes projektek deklarált célkitűzései által az intézkedésszintű és a vonatkozó ágazati célok elviekben elérhetőek lettek volna, azonban ezt a projektmegvalósítás tényleges folyamata, illetve az elért eredmények egyelőre nem igazolják. Az értékelés időpontjában elsősorban a 4.4 intézkedés esetében hiányos az intézkedésszintű célok elérése, ugyanis az intézményközi rendszer működési MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

153 problémái miatt nem valósulhatott meg maradéktalanul a regionális szintű egészségügyi információkezelés, egyelőre nem történt számottevő változás az egészségügyi intézmények költséghatékony működtetése terén, nem javult jelentősen a hátrányos helyzetű lakosság hozzáférése az egészségügyi ellátásokhoz, továbbá nem igazolható, hogy a régió beteg munkavállalói gyorsabban felépülnek a betegségekből. A képet árnyalja azonban, hogy a projektek a csúszások miatt csak március 31-én zárultak le, míg az intézkedések és a szakpolitikai stratégiák céljainak teljesülése mindenképpen csak hosszabb távon várható, azaz amennyiben az intézményközi rendszer maradéktalanul kiépül és kiterjed az érintett régiók minél több egészségügyi szolgáltatójára, valamint a rendszer használata mindennapossá válik, akkor a megfogalmazott intézkedésszintű célok teljesülése előre jelezhető. Ez prognosztizálható az indikátorok több mint 30 százalékos túlteljesítéséből kiindulva is: a PKD-ban 750 új és 1800 fejlesztett IT munkaállomás szerepel, míg a legutóbbi intézkedésszintű jelentés adatait összegezve 3243 új munkaállomás beszerzésére és 95 munkaállomás fejlesztésére került sor. Az infrastrukturális feltételek tehát teljes mértékben adottak az IKIR működéséhez, de a szubjektív, emberi tényezővel kapcsolatosan felmerült problémák (azaz, hogy valóban használják és kihasználják a rendszer előnyeit) egyelőre okoznak némi bizonytalanságot. A fentiekhez hasonlóan jelenleg kevéssé lehet megítélni a Regionális Egészségcentrum megvalósításának hatását az intézkedésszintű célok teljesülésében. Jóllehet a fejlesztés egyértelműen helyi és regionális szükségletekre épült, a projekttervezés óta eltelt időszak szakpolitikai változásai mindenekelőtt a finanszírozás tekintetében alapvetően megkérdőjelezik a projekt, illetve az intézkedés eredeti célkitűzéseit főként a betegforgalom növekedésére és az egészségügyi szolgáltatások területi kiegyenlítésére vonatkozóan A projektek eredmény- és hatásindikátorainak teljesülése Mivel a projektek lezárása csak néhány hónappal ezelőtt történt, ezért egyelőre nem adottak a feltételek és az információk az eredmények pontos beazonosításához és átfogó értékeléséhez. A projektekben két olyan indikátor jelenik meg, amelyek teljesülése csak hosszabb távon mérhető és igazolható: a projekt esetében a Támogatási Szerződés alapján a betegforgalom 8%-os növekedésével számolnak a pontos időpont megjelölése nélkül (a pályázati adatlapon még más indikátorok szerepeltek), a projektek esetében az egy esetre eső átlagos ápolási napszám 5%-os csökkenését kell elérni. Mivel azonban a Támogatási Szerződések aláírása óta eltelt időszak egészségügyi reformfolyamatai miatt számos változás történt, ezért egyrészt nem igazolható egyértelműen, hogy az indikátorok valóban a beavatkozásoknak köszönhetően érhetők el, másrészt nem is látszik biztosítottnak az indikátorok elérése. Különösen igaz ez a projekt keretében létrehozott Regionális Egészségcentrumra, ugyanis a teljesítményvolumen-korlát bevezetésével a többletteljesítmény után az intézmény nem kap finanszírozást, azaz gyakorlatilag nem érdekelt a betegforgalom egy bizonyos szinten túli növelésében (a DE OEC a fejlesztéssel kapcsolatban kapott többlet TVK-t, de ennek mennyisége nem elegendő a fenti indikátor eléréséhez). A fenti indikátorokkal kapcsolatosan probléma, hogy sem a pályázati útmutató vagy a programtervezési felhívás, sem a Támogatási Szerződés nem tartalmazta a célérték elérésének dátumát. Az informatikai MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

154 projektek záró jelentésében már jelzik, hogy a fenti hatásindikátort az IKIR rendszer első teljes éves működése után, 2010-ben a fenntartási jelentésben kell megadni, azaz jelenleg nem állnak rendelkezésre adatok a betegutak rövidülésére vonatkozóan Az informatikai fejlesztések értékelése a betegek szemszögéből A projektek esetében a Synovate Piackutató Kft. által három érintett kórház páciensei körében készített felmérés is szolgál információkkal, ha nem is közvetlenül a fenti indikátor teljesülésére vonatkozóan: indirekt módon jelzi az ahhoz vezető utat, illetve azt, amit a változásokból a projektek befejezése óta eltelt rövid idő alatt a betegek érzékelnek. A betegek többsége, 55%-a elégedett a vizsgálatokkor szükséges papírmunkára fordított idővel, 36%-uk pedig jelentős javulást is tapasztal ezen a téren. A páciensek 59%-a szerint a vizsgálatokhoz kapcsolódó ügyintézés (pl. adatkezelés, kartonok kikeresése) gyorsasága is megfelelő, csaknem 2/5-ük szerint az erre fordított idő ráadásul rövidült is. Alacsonyabb viszont az elégedettség a különböző orvosok, rendelők közötti információáramlás gyorsaságával és megbízhatóságával, illetve a betegellátás szervezésével (pl. várakozás, felkeresendő helyszínek száma, leletek eljuttatása a kezelőorvoshoz), ráadásul kevesen érzékelnek pozitív irányú változást ezen a területen. Közvetett módon ez is jelzi, hogy az intézményközi rendszer működése egyelőre nem teljes. 17. ábra: A betegelégedettség alakulása néhány vizsgált témakörben 100% 90% % 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Jobban szervezik a vizsgálataimat, egy időben, ugyanott több vizsgálatot elvégeznek. Korábban sok idő eltelt 2 vizsgálat között, mert lassan érkeztek meg az eredmények, de mára sokat gyorsult az információáramlás 26 A fejlesztések által ma korszerűbb ellátásban részesülnek a régió lakói, mint korábban 29 Korábban sok kényelmetlenséget okozott, hogy nekem kellett visszamenni az eredményekért, és elvinni a következő vizsgálatra, de mára ezt az orvosok elintézik egymás közt. teljes mértékben egyetértek valamennyire egyetértek egyet is értek, meg nem is nem igazán értek egyet egyáltalán nem értek egyet NT A válaszok alapján viszonylag kedvező arányokkal jellemezhető az orvosok tájékozottsága a betegek kórtörténetéről: a páciensek 63%-a elégedett ezzel a tényezővel, 35%-uk pedig javulást is érzékel az utóbbi időszakban. Átlagosan a megkérdezettek 15%-a nyilatkozott úgy, hogy az orvosok hozzájárulásukat kérték a korábbi leleteik elektronikus megtekintéséhez, a más intézményekben lévő információk lekérdezésével azonban a válaszadóknak mindössze 2%-a találkozott, továbbá hasonló az elektronikus lelettovábbítással és a távkonzíliummal kapcsolatos tapasztalatok aránya. A páciensek hozzáállása a kérdéshez mindenképpen pozitív: legalább 3/4-ük szerint jelentős előrelépést okozna, ha az elektronikus kórtörténet MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

155 lekérdezése rendszeressé válna. A páciensek tájékozottságát jelzi, hogy 94%-uk tudja: az érintett intézményekben lehetséges az időpontfoglalás, csaknem ugyanennyien már éltek is ezzel a lehetősséggel, jóllehet kevesebb mint 2/3-uk intézte az időpontfoglalást önállóan, a fennmaradó hányadnak családtag, barát, háziorvos vagy szakorvos tette meg az előjegyzést. Az internetes időpontfoglalásban rejlő kihasználatlan lehetőségeket jelzi, hogy a válaszadók mindössze 1%-a élt ezzel a lehetősséggel, 55%-uk telefonon, 1/3- uk pedig személyesen egyeztette a megjelenés időpontját. A betegek 40%-a fontosnak tartja, hogy általánossá váljon az internetes időpontfoglalás. A megkérdezettek érzékelik is az időpontfoglalás előnyeit, ugyanis 65%-uk már aznapra vagy az elkövetkező néhány napra kapott előjegyzést. A megkérdezettek 39%-a hasznosnak ítéli azt is, hogy interneten megtekinthesse vizsgálati eredményeit, betegadatait (az Ügyfélkapu szolgáltatásait ismerők szerint erre a funkcióra az Ügyfélkapu is nagymértékben alkalmas lenne). Vélhetően ez az arány az internethasználat terjedésével tovább fog emelkedni A célok eléréséhez alkalmazott eszközök és tevékenységek kiválasztása A korábban felvázolt problémák ellenére nem lehet azt kijelenteni, hogy lettek volna a vizsgált két intézkedésnél ennél alkalmasabb beavatkozások a magasabb szintű célok eléréshez. Az alapvető probléma a lehetséges alternatívák keresésével és összehasonlításával a tervezési logika felborulása: gyakorlatilag a tervezés során nem merültek fel alternatív megoldási javaslatok a stratégiai célok teljesítéséhez, hanem tulajdonképpen két olyan fejlesztési elképzelést emeltek be a programba, amelyek már viszonylag kidolgozott állapotban voltak: a DE OEC már említett egészségcentrum-modellje, valamint a korábban egy remélt világbanki támogatásra már jól előkészített, de nem megvalósult informatikai fejlesztési projekt. Hasonlóképpen a programozás hiányosságának tekinthető, hogy korlátozott mértékben használtak fel nemzetközi összehasonlító adatokat, tapasztalatokat a tevékenységek kiválasztásához (a esetében megtörtént a lakosság egészségi állapotának javítását elősegítő legjobb portugál és ír gyakorlatok tanulmányozása), vagy legalábbis a benchmarking megfelelő dokumentálása nem történt meg. Az informatikai pályázat esetében ez sokkal inkább egyfajta elégedetlenséget szült a kedvezményezettek között, akik úgy érezték, hogy egy olyan rendszert kényszerítenek rájuk meghatározott financiális keretek között, amelynek kialakításához lényegesen több idő és pénz lett volna szükséges. A kedvezményezetti interjúk mellett közvetett módon ez is jelzi, hogy a tevékenységek előzetes meghatározásába nem vonták be kellő mértékben a potenciális kedvezményezetteket, akik ezért csak a költségvetés belső arányaira vonatkozóan tudtak módosításokat kieszközölni. Az eredeti elképzelések szerint a rendelkezésre álló összeg 1/3 részét kellett volna az intézményközi rendszer kialakítására fordítani, ezzel szemben a végleges változatban ez az arány 1/4-re csökkent így azonban a projektekben erőteljesebben jutottak érvényre az intézményen belüli szükségletek, mint a regionális vagy országos szintű célok. Emellett az adott még némi tervezési szabadságot a három régiónak, hogy a minisztérium deklarált célja volt három különböző, egymással versengő modellt kidolgoztatni azzal a szándékkal, hogy a legjobban működő rendszert veszik át és terjesztik el országos szinten. A megvalósításban az intézményi szintű közbeszerzések is biztosítottak valamennyi mozgásteret a kedvezményezettek számára: a beszerzett IT-eszközökkel szemben az alapvető elvárás mindössze az volt, hogy kompatibilitást mutasson a kialakítandó intézményközi rendszerrel. A központi projektnél elsősorban olyan szinten érvényesültek a nemzetközi tapasztalatok, hogy a projekt keretében igyekeztek a lehető legkorszerűbb diagnosztikai és terápiás eszközöket beszerezni a kardiológia és az onkológia terén. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

156 6.3.5 A tevékenységek és a projektcélok összhangja A tevékenységek és a célok projektszintű összhangját megvizsgálva kijelenthető, hogy az egyes konkrét tevékenységek maradéktalan megvalósításával és az eredmények fenntartásával elvileg elérhetőek az előzetesen megfogalmazott célkitűzések azzal együtt is, hogy az informatikai fejlesztések esetében a tevékenységek és a rendszer funkcionalitása egyrészt a minisztérium oldaláról fellépő technikai, technológiai lemaradások miatt, másrészt a KSZ és a minisztérium javaslatára módosultak az alábbiak szerint (ezek a változások nem idézték elő a magasabb szintű program módosítását): Részben jogi és adatvédelmi, részben műszaki problémaként merült fel a betegek adatainak TAJ-alapú regisztrálása és nyomon követése, illetve az elektronikus aláírás bevezetése, ezért ez a két elem kikerült a tevékenységek közül. A meghirdetett pályázati felhívásban szereplő eegészségügyi funkciók közül objektív akadályok miatt kimaradt az erecept funkció. Közös adatkezelés megvalósítható volt, de a közös adatbázis csak bizonyos mutatók esetében, emiatt a beteg adatait minden esetben a kezelőhelytől kell kikérni. Megvalósításra kerültek, illetve kerülnek viszont a következő funkciók: o o o o Portál, amely révén a betegek azonosítás után betekintést nyerhetnek a betegadataikba, és rendelkezhetnek a betegadataik felhasználhatóságáról; Teleradiológia, amely segítségével az intézmények a radiológiai felvételeket kiértékelésre másik intézménybe eljuttatják, illetve a kiértékelést megkaphatják; Elszámolóház funkció, amely lehetővé teszi az intézmények között az egymásnak végzett szolgáltatások hatékonyabb elszámolását; Adattárház funkció, amely által a deperszonalizált és aggregált betegadatok kutatási és egészségpolitikai döntéshozói munkához felhasználhatók. A projekt esetében a tevékenységek és a projektcélok összhangját rontják a működtetés időszakának pénzügyi bizonytalanságai, aminek részletes bemutatására a fenntarthatóság témakörében kerül sor annak ellenére, hogy a tevékenységek megtervezése teljes mértékben a projektgazda által történt (a központi projekt már említett beemelésével a HEFOP-ba). A tevékenységek tekintetében orvosszakmai szempontból megvalósultak az eredeti elképzelések, az egészségnevelés és az egészségfejlesztés azonban finanszírozási hiány miatt kimaradt a fejlesztésekből, továbbá műszaki jellegű változtatásokra volt szükség az előzetes költségvetés 1,5 milliárd forintos csökkentése miatt, ennek következtében maradt el például a homlokzatfelújítás és a tervezett oldalfolyosó. Ami mindenképpen hiányzik elsősorban a projektekből, az egyfajta kommunikációs és marketingterv kidolgozása és következetes véghezvitele, amely ellentétben a kötelező tájékoztatással és nyilvánossággal nemcsak szigorúan a projektmegvalósítás időszakára koncentrál, hanem közvetett módon nagymértékben hozzájárul a létrehozott kapacitások fenntartásához is A hátrányos helyzetű lakosság hozzáférése a projektek eredményeihez A célzott marketingkommunikációval elősegíthető lenne az is, hogy a célkitűzéseknek megfelelően a hátrányos helyzetű lakosság is minél nagyobb arányban részesüljön a rendszer által nyújtott szolgáltatásokból. Jelenleg ugyanis inkább városi egészségügyi szolgáltatók csatlakoztak az intézményközi rendszerhez, míg a hátrányos helyzetű lakosság nagyobb mértékben koncentrálódik a városoktól távolabbra fekvő, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

157 perifériális helyzetű falvakban. Számukra az jelent előrelépést, ha az ott praktizáló háziorvosok minél nagyobb számban csatlakoznak az IKIR-hez, így időpontot tudnak foglalni számukra, megkaphatják a szakrendeléseken elvégzett vizsgálatok leleteit stb. Mivel a hátrányos helyzetű lakosság körében az internethasználat aránya is alacsonyabb, ezért igyekeznek más eszközökkel is elérhetővé tenni a lakossági portált (pl. telefonos ügyfélszolgálat, mobiltelefon), továbbá erre a célra a teleházak is alkalmasak. Az informatikai fejlesztésekhez hasonlóan az Egészségcentrum esetében is kiemelt szempont a hátrányos helyzetű lakosság ellátásának javítása, azonban az intézmény hatása csak indirekt módon rajzolódik ki. Az orvosinterjúk alapján a hátrányos helyzetűek, akik általában sokkal kevesebb információval és szűkebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, nem az Egészségcentrum infrastrukturális felszereltségétől függően fognak gyorsabban ellátáshoz jutni, ebben ugyanis nagyobb szerepe van a korai felismerésnek, amely első körben az alapellátás feladata. Összességében a hátrányos helyzetű lakosság nem élvez külön előnyöket a társadalom többi részével szemben, sokkal inkább az esélyegyenlőség elve érvényesül, azaz mindenki hozzáfér a nemzetközileg is kiemelkedő színvonalú szolgáltatásokhoz A Kardiovaszkuláris és Onkológiai Regionális Egészségcentrum Modell hatásosságának értékelése A Regionális Egészségcentrum modellértéke a következő tényezőkből adódik: a megelőzéstől a rehabilitációig komplex módon felöleli a teljes onkológiai és kardiovaszkuláris betegellátást, a betegellátás mellett különös hangsúlyt fektet egyéb tényezőkre: szakemberképzés, folyamatos továbbképzés a regionális igények kielégítésére (kardiológus, ideggyógyász, onkológus és egyéb a projektben érintett társszakmák), az onkológiai és a kardiovaszkuláris betegségek gyógyításában egységes regionális/országos alapelveket, irányelveket alakítanak ki és követnek, az epidemiológiai szempontból legfontosabb sürgősségi ellátást igénylő betegségcsoportokban (miokardiális infarktus, stroke) regionális központi szerepet játszik a létrehozott centrum, kialakították a primer PCI és stroke ellátás feltételeit, emellett segítik a regionális másodlagos centrumok kialakulását Miskolcon és Nyíregyházán. Az Egészségcentrum két nagy előnye a centrumszerű működésben és az egy tömbbe koncentrált szolgáltatásokban rejlik orvosszakmai és hatékonysági szempontból egyaránt. Példaként említhető, hogy ugyanazzal az eszközzel többféle betegséget is diagnosztizálni lehet, majd az érintett szakterületek képviselői egyeztethetnek arról, melyik kezelést célszerű hamarabb elkezdeni a gyógyulás érdekében. Ez alátámasztja, hogy a flexibilis orvosszakmai struktúra hatékonyan hozzájárul az intézmény centrumfunkciójának betöltéséhez (az értékelés szempontjából fontos azonban megjegyezni, hogy a flexibilis orvosszakmai struktúra definiálása sem a pályázati dokumentációkban nem történt meg, sem az interjúalanyok nem tudtak pontos megfogalmazást adni erre vonatkozóan). Hasonlóan előnyös, hogy a rendelkezésre álló, többnyire rendkívül drága eszközöket az egyes intézményegységek közösen tudják használni és fenntartani, ami kedvezőbb betegkoncentrációt és a kapacitások magasabb szintű kihasználtságát eredményezi. Lehetővé vált a betegutak rövidítése az akut koronária szindróma (miokardiális infarktus, instabil angina) és a stroke esetében az Országos Mentőszolgálattal együttműködve direkt módon az Egészségcentrumba kerülnek a betegek. Folyamatban van az akut ellátást követően a megfelelő rehabilitációs utak kialakítása is. A költséghatékonyság szempontjából ilyen típusú ellátást csak nagy volumenű centrumokba célszerű szervezni, ahol lényegesen alacsonyabb szövődményrátával, nagyobb tapasztalattal és alaposabb MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

158 szervezettséggel folyik az ellátás. A létrehozott Centrumban a két kiemelt betegségcsoport, a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségcsoport kezelésének teljes vertikumát biztosítják. A megelőzést szolgálja, hogy az intézmény bekapcsolódott az országos onkológiai szűrőprogramokba (emlő, vastagbél, méhnyak stb.), de az Egészségcentrum részt vesz fizetéses szűrőprogramok lebonyolításában, szervezésében is. Megfelelő szakrendeléseket alakítottak ki a kardiovaszkuláris betegek fogadására (kardiovaszkuláris prevenció férfiaknak, általános kardiovaszkuláris prevenciós szakrendelés stb.). A szekunder prevenció eszközei a gazdagon illusztrált tájékoztató kiadványok a betegek részére ( Élet infarktus után, Szívbetegség és a szexuális élet, Dohányzásról való leszokás stb.), amelyek ingyenesek és az interneten is hozzáférhetőek. Az Egészségcentrum a fejlesztés eredményeként nemzetközi szinten is magas minőségű diagnosztikai és műtéti feltételekkel, a felhalmozódott tapasztalatoknak köszönhetően pedig kiváló humánerőforrással rendelkezik egyrészt a betegellátás lebonyolítására, másrészt a regionális szintű szakképzés és az utánpótlás biztosítására. A folyamat következő lépését a rehabilitáció és az utógondozás jelenti, amelyen belül elsősorban a korai akut rehabilitáció intézményi feltételei adottak. Emellett jelenleg folyik a betegutak kialakítása a Mátrai Gyógyintézet, a Kenézy Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Kft., valamint egyéb regionális utógondozók irányába. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

159 6.4 Hasznosság és jó gyakorlatok Hasznosság az elméleti keretben A szakpolitika leképezése egy stratégia. A stratégia eszköze a program. A program eszközei az intézkedések, a beavatkozások. A beavatkozás megvalósulása végső soron a szakpolitikát szolgálja. Az egészségügyi projektek tevékenységei alapvetően hozzájárulnak a magasabb szintű célok eléréséhez. Jóllehet kismértékű módosulás bekövetkezett az eredetileg tervezett tevékenységekhez képest, azonban ezek a szakmai tartalmat jelentősen nem érintették. Az ágazati célok megvalósulását azonban egyelőre csak előre jelezni lehet, mert a projektek lezárása óta eltelt idő nem elegendő a hatások és hasznok pontos felméréséhez A hasznosság mérésére alkalmas indikátorok A pályázati adatlapokban megjelenített indikátorok nem alkalmasak a hatások azonosításához, mivel azok sokkal inkább a projektek eredményeire, mintsem hatásaira vonatkoztathatók. A külső hatások mérésére és számszerűsítésére alkalmas indikátorok kiválasztásához korlátozott mértékben támpontot nyújthat a 6.2 Relevancia fejezetben már bemutatott hibái ellenére a projektek logikai keretmátrixában megjelenített mutatók egy része, figyelembe véve a hatáselemzés sajátos problematikáját a projekttől független, nem releváns hatótényezők kiszűrésével kapcsolatosan. Különösen igaz ez a közvetett hatások mérésére alkalmas indikátorokra, azok teljesülését ugyanis az adott intézkedések mellett számos külső tényező is befolyásolja (jogszabályi környezet, nemzetközi gazdasági folyamatok stb.). A logikai keretmátrixokban megjelenő indikátorok mérése azonban a projektek keretében nem történt meg (sem bázis-, sem célértékek nem szerepelnek a logikai keretmátrixban, továbbá a teljesítés határideje is hiányzik), így sem a hatások becslése, sem azok számszerűsítése nem lehetséges az értékelés során. 11. Táblázat: A hatáselemzéshez felhasználható indikátorok a logikai keretmátrixok alapján Hatáselemzéshez használható indikátorok a projektek logikai keretmátrixa alapján a projekt logikai keretmátrixa alapján A projektek által közvetlenül elérhető hatások kézzel írott dokumentációk, nyilvántartások számossága a betegutak hosszának rövidülése feleslegesen ismételt konzíliumok, diagnosztikák száma szolgáltatásra várakozási idő hossza gyógyulási folyamat rövidülése diagnosztikai költségcsökkenés betegelégedettség javulása eegészségügyi szolgáltatások igénybevételének száma otthoni monitorozások száma utazási költségtérítés megtakarítása primer prevenciós programok kiterjesztése a lakosság 50%-ára szűrtek számának 20%-os növekedése MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

160 A projektek által közvetett módon elérhető hatások lakossági munkaképtelenségi idő csökkenése kieső táppénzes napok száma kapacitáskihasználtság javulása foglalkoztatottsági mutatók javulása intézmények gazdasági eredménye epidemiológiai mutatók (mortalitás, morbiditás) javulása a születéskor várható élettartam növekedése a táppénzesek és rokkantak számának csökkenése kardiovaszkuláris és daganatos betegek számának csökkenése További probléma, hogy a logikai keretmátrixban megadott indikátorok nem minden esetben felelnek meg a módszertani elvárásoknak: egyes indikátorok előállítása nem vagy csak nagyon költséges módon lehetséges (pl. feleslegesen ismételt diagnosztikák, konzíliumok száma; kézzel írott dokumentációk számossága); nem elég specifikusak, nem közvetlenül az adott beavatkozások hatását mérik (pl. a születéskor várható élettartam növekedése); egyes indikátorok hatása túl hosszú idő alatt érvényesül, mire mérni lehetne, addigra a fejlesztéseknek már nem lesz releváns, közvetlen hatása (pl. táppénzesek számának csökkenése); nem pontosan definiáltak (pl. primer prevenciós programok kiterjesztése a lakosság 50%-ára) A betegek elégedettsége a Regionális Egészségcentrum szolgáltatásaival A Synovate Piackutató Kft. által elvégzett kérdőíves felmérésnek köszönhetően a fenti mutatók közül jelenleg a betegelégedettségre vonatkozóan állnak rendelkezésre információk. A projekt esetében 70 beteggel készült egyenként 7-9 perces interjú a fejlesztések által érintett helyszíneken (a helyszínek kiválasztása a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum által rendelkezésre bocsátott becsült betegforgalmi adatok alapján történt). 12. Táblázat: A kvantitatív felmérés helyszínei a központi projekt esetében Létesítmény Helyszín, részleg, bejárat Létesítményben lévő szervezeti egységek megnevezése Főbejárat Mellékbejárat Sugárterápia fektető 10 interjú - Onkoradiológiai Központ: 20 ágy III. sz. Belgyógyászati Klinika: ambulancia bővítése Onkológiai Tanszék bővítése 6 interjú 2 interjú 7 interjú 2 interjú III. sz. Belgyógyászati Klinika: ambulancia fejlesztése, 4 szakrendelő kiszolgáló helyiségekkel Onkológiai Tanszék: 20 ágy, ambulancia és kúraszerű kezelések bővítése 4 ággyal Pszichiátria épület rekonstrukció 2 interjú 3 interjú (2 mellékbejárat) Pszichiátriai Tanszék: 54 ágy Tüdőgyógyászati Klinika: 100 ágy, 5 intenzív ágy Auguszta főépület 16 interjú 4 interjú (2 mellékbejárat) Neurológiai Klinika: 55 ágy, 8 intenzív ágy Kardiológiai Klinika: 87 ágy, 4 intenzív ágy III. Belgyógyászati Klinika: 40 ágy MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

161 Létesítmény Helyszín, részleg, bejárat megnevezése Főbejárat Mellékbejárat Létesítményben lévő szervezeti egységek Új központi épület 12 interjú (2 főbejárat, B épületszárny) 6 interjú (C épületszárny) - Sebészeti Intézet (onkológiai, érsebészeti, mellkassebészeti): 82 ágy Idegsebészeti Klinika: 28 ágy, 8 intenzív ágy Központi műtőblokk: 8 műtő Anaeszteziológiai Tanszék: 18 intenzív ágy Központi sterilizáló A kérdőíves felmérés alapján a megkérdezett betegek 93%-a hallott a debreceni klinikát érintő, az utóbbi években megtörtént nagyobb léptékű fejlesztésekről, amit néhány kivételtől eltekintve személyesen is tapasztaltak, míg negyedük az elektronikus médián keresztül is értesült a fejlesztésről. 10 látogatóból 9 említette, hogy leginkább a régi épületek korszerűsítését, felújítását érzékelték az elmúlt időszakban, illetve háromból két válaszadó új épületek építéséről is beszámolt. A kórházi berendezéseket és a szolgáltatások minőségét érintő fejlesztéseket a válaszadók kevesebb mint fele tapasztalta. Valamilyen szinten az összes megkérdezett elégedettnek bizonyult a kórház által nyújtott egészségügyi ellátással: azt legalább közepesre értékelték, ¼-ük maradéktalanul elégedetten nyilatkozott, és minden második megkérdezett az ötös skálán 4-esre értékelte a kórházi szolgáltatást, amelynek a színvonalában 10-ből 7 válaszadó tapasztalt pozitív irányú változást az elmúlt években, míg összesen csak 7% számolt be minőségromlásról negyedük azonban semmilyen javulást sem tapasztalt. 10-ből 9 válaszadó pozitív irányú változásról, javulásról számolt be az épületek általános állapotát, illetve az épületen belül található körülményeket illetően, ami megmagyarázza, miért nyilatkoztak elégedetten az épületek mind külső, mind belső állapotára vonatkozóan. Bár a kutatásban részt vevő betegek negyede nem tudott nyilatkozni a kórházi eszközökről, műszerekről, az összes megkérdezett közül minden második beteg valamilyen mértékben elégedettnek bizonyult a gyógyászati berendezésekkel, és közel kétharmaduk tapasztalt bizonyos szintű fejlődést is ezen a területen. A betegellátás szervezésével a megkérdezettek fele bizonyult elégedettnek, és közel minden második válaszadó fejlődést is tapasztalt ezen a területen. A betegellátás szervezésének értékelését részletesebben vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek az ellátás szervezésével kapcsolatosan leginkább az átlagos várakozási idővel elégedetlenek, fejlődést is legkevésbé ezen a téren tapasztaltak az elmúlt évek során, sőt, minden negyedik válaszadó szerint romlott, bár minden ötödik szerint kicsit javult a helyzet. A megkérdezettek többsége (78%) a fejlesztések ellenére sem jár gyakrabban vagy többféle szűrésre, mint a fejlesztéseket megelőzően, ami közvetett módon jelzi, hogy a megelőzés csak abban az esetben lehetne teljes, ha az intézmény az egészségnevelésre, egészségfejlesztésre is kapna finanszírozási forrást. Nagyságrendileg ugyanannyian, közel minden negyedik megkérdezett tapasztalt a vizsgálatok szervezését illetően javulást, mint romlást, a többiek nem érzékeltek változást. A kutatás keretében megkérdezett betegek fele szerint a fejlesztéseknek hála korszerűbb ellátásban részesülhetnek a régió lakói. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,

162 18. ábra: A betegellátás szervezésével kapcsolatos vélemények a kvantitatív felmérés alapján Összegezve tehát a Regionális Egészségcentrum kézzel fogható eredményét már érzékelik a betegek, azonban az elvárt hatások (pl. a szűrésen való részvétel magasabb aránya, átlagos várakozási idő csökkenése) még nem érvényesülnek teljes mértékben Az informatikai projektek hatásai által érintett lakosság Az informatikai projektekben résztvevő konzorciumi tagok száma és földrajzi lefedettsége közvetett módon a fejlesztés hasznosságát mutatja abból a szempontból, hogy az adott projekt a lakosság mekkora részét éri el. A Dél-dunántúli régióban 9, az Észak-alföldi régióban 10, 15 az észak-magyarországi konzorciumban 20 tag van, utóbbi elsősorban a szakrendelők és különböző városi egészségcentrumok nagyobb arányának tudható be. A kórházak közül a KSH évi adatai alapján a Dél-dunántúli régióban 8, az Észak-alföldi régióban 7, az Észak-magyarországi régióban 4 fekvőbeteg-ellátó intézmény nem tagja a pályázó konzorciumnak, míg a járóbeteg-ellátó intézmények nagyobb számban és arányban maradtak ki a pályázatból. Ez elsősorban a következő településeken és azok vonzáskörzetében élők számára jelent hátrányt: Dél-dunántúli régió: Bonyhád, Dombóvár, Harkány, Komló, Marcali, Mohács, Nagyatád, Siklós, Siófok; Észak-alföldi régió: Kisvárda, Kunhegyes, Mátészalka, Mezőtúr, Püspökladány; Észak-magyarországi régió: Gyöngyös, Hatvan. A kedvezményezettek köre abból a szempontból is problémát jelent, hogy gazdasági szervezetek nem vehettek részt a pályázatban. Így többek között a háziorvosok nem kaphattak támogatást informatikai fejlesztéseikre, jóllehet az alapellátás bekapcsolása a regionális szintű hálózatba elengedhetetlen a rendszer megfelelő működéséhez a járulékos gazdasági és társadalmi hasznok eléréséhez. Természetesen a háziorvosok intézményközi rendszerhez való kapcsolódásának jogi szempontból nincs akadálya (az egy tagra jutó fenntartási költségek optimalizálása miatt ez az érdeke a kedvezményezett konzorciumoknak is), azonban műszaki-technológiai szempontból a kapcsolódásnak lehet adaptációs költsége annak ellenére, hogy a fejlesztő kiválasztásakor szempont volt az IKIR kompatibilitása az 15 Az Országos Mentőszolgálat a többi konzorciumi partnernél később, 10. tagként csatlakozott, és a régió három megyeszékhelyén lévő mentőállomáson valósít meg fejlesztést, így az Észak-alföldi régióban összesen 12 informatikai projekt helyszín van. MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda,