Az Országos Bírósági Hivatal Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának tevékenysége kérdések és új irányok

Átírás

1 Az Országos Bírósági Hivatal Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának tevékenysége kérdések és új irányok Magyarország Kormánya 2012-ben meghirdette a Gyermekbarát Igazságszolgáltatás évét. Ezzel összefüggésben az Országos Bírósági Hivatalon belül a gyermekközpontú igazságszolgáltatás bírósági koncepciójának kialakítására munkacsoportot állítottak fel. A munkacsoport tevékenységét tanulmány formájában összegeztük. Vizsgálat tárgyát képezte a 18. életévét be nem töltött gyermekek bíróság előtti különböző szerepköre, így a gyermek mint terhelt, sértett, tanú és mint az ügy eldöntésében érdekelt személy. Áttekintettük a vonatkozó nemzetközi dokumentumokat, a hazai jogszabályokat, a hazai bírósági gyakorlatot és javaslatokat fogalmaztunk meg egyfelől a bírósági vezetők számára igazgatási, szervezési jellegű kérdésekben, másfelől a jogalkotás számára annak érdekében, hogy teljesüljenek a gyermek legfőbb érdekét figyelembe vevő nemzetközi és hazai kötelezettségeink. Munkánk alapját a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban november 20-án aláírt Egyezmény, Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása (továbbiakban: Iránymutatás) valamint az Európai Bizottság gyermekjogi ütemterve képezte. A gyermekbarát igazságszolgáltatás olyan igazságszolgáltatási rendszer, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését. A tagállamoknak biztosítani kell a gyermekek azon jogának hatékony érvényesítését, hogy a részvételükkel folyó, vagy őket érintő minden ügyben elsődleges szempont legyen a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek figyelembevétele. A kiskorúak számára is biztosítani kell a tisztességes eljárás egyes elemeit és ezeket a jogokat a gyermek mindenek felett álló érdekére történő hivatkozással sem lehet megtagadni vagy szűkíteni. A bűntető anyagi és eljárási szabályok külön fejezetben szabályozzák a fiatalkorúakat érintő, az általánostól eltérő szabályokat. Fiatalkorúnak a életév közötti személyek minősülnek, de a júliusában hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv szerint a legsúlyosabb erőszakos cselekmények elkövetése esetén bizonyos feltételek mellett a év közötti elkövetők is büntethetők lesznek. A terhelti szerepben megfogalmaztuk a szervezetileg is elkülönülő fiatalkorúak bíróságának gondolatát, az egységes jogszabály kialakításának koncepcióját, beszéltünk az áldozatvédelemről, a helyreállító igazságszolgáltatásról, a mediációról.

2 2 A gyermekkorú sértettek, illetve a tanúk esetében a kihallgatásra, az életkornak megfelelő tájékoztatásra, a jogokról történő felvilágosításra helyeztük a hangsúlyt. Célként fogalmaztuk meg, hogy kiskorú ne csak elszenvedője, hanem résztvevője is legyen mindazoknak az ügyeknek, amelyekben érintett, valamennyi eljárási szakaszban és minden eljárásjogi pozícióban. A gyermek mint az ügy eldöntésében érdekelt személy esetében a családjogi gyermekvédelemmel, a gyermekelhelyezési perekben folytatott bírósági gyakorlattal, a meghallgatás szakszerű és biztonságos feltételeinek biztosításával foglalkoztunk. Azért beszélek először a kiskorúakkal foglalkozó szakemberek képzésének szükségességéről, mert ez valamennyi nemzetközi dokumentumban kiemelt feladatként szerepel, ugyanakkor a hazai gyakorlatban ez a képzés utólagos és önkéntes részvétellel valósul meg. A fiatalkorú terheltek ügyeit az OBH által kijelölt bíró tárgyalja, de a kijelölés nincs kötve speciális szakmai képzettséghez. A fiatalkorú vádlottak esetében az eltérő bánásmódot eddig gyakorlattal sajátítottuk el, azonban szeptemberétől nem csak az úgynevezett székhelyi bíróságok tárgyalhatják a fiatalkorúak ügyeit, hanem valamennyi helyi bíróság. Ezzel elveszett a gyakorlat során megszerzett tapasztalat és arról sem vagyunk meggyőződve ebben az irányban még folyik a vizsgálat -, hogy ez a jogszabály-változás kedvezően hatott az ügyek gyorsabb, időszerű elbírálására, vagy jelentősen csökkentette volna a kizárólagos illetékességű bíróságok munkaterhét. Ezért kap különös hangsúlyt a kiskorúak ügyeivel foglalkozó szakemberek speciális képzése, beleértve a nyomozóhatóságot, az ügyészséget és a bíróságot is. Ahol ez munkaszervezéssel megoldható, - különösen a nagy létszámú bíróságokon - célszerű lenne, hogy a fiatalkorú vádlottak ügyeit tárgyaló bírók, bírói tanácsok a kiskorú sértettek sérelmére elkövetett cselekményeket is tárgyalják és képzés keretén belül szerezzék meg a meghallgatáshoz szükséges speciális ismereteket. Rendelkezni kell pszichológiai, gyermekpszichológiai ismeretekkel, kihallgatási technikákkal, a gyermekvédelem eszközrendszerével, valamint a fiatalkorúak speciális intézkedését illetve a büntetéseket végrehajtó testületek tényleges működésével. Az a tapasztalat, hogy sok esetben hiányzik a bírói gondolkodásmódból a helyreállító igazságszolgáltatás, a mediáció szerepe, de még nagyobb a felelőssége az ügyészségnek abban, hogy fiatalkorúak esetében alig találunk példát erre a diverziós lehetőségre. Ez ugyan nem képezte a munkacsoport feladatát, de a bírói tapasztalat azt mondatja velem, hogy sokkal jobban érvényre kellene juttatni fiatalkorú elkövetők esetében azt a törvényi rendelkezést, mely szerint szabadságelvonással járó intézkedést vagy büntetést csak legvégső esetben lehet kiszabni. Az új Büntető Törvénykönyv

3 3 szélesíti ugyan a szankciórendszert, de még mindig korlátozott a fiatalkorúakra kiszabható alternatív büntetések köre. A fiatalkorú vádlottak esetében két területet emelnék ki, amely különös figyelmet érdemel: Az egyik, az eljárások elhúzódása, amely a fiatalkorú terheltek esetében különös jelentőséggel bír, hiszen a fiatalkor mindössze négy év. A nyomozás határideje az általános szabályok szerint kettő év, amelyet a vádemelés, majd egy-két év múlva a bírósági eljárás követ. Eltelik az az idő, amely alatt a fiatalkorúak speciális intézkedéseit alkalmazni érdemes, illetve jogilag lehetséges. Megfontolás tárgyává kell tenni fiatalkorúak esetében a nyomozási határidő rövidítését, amely általában hat hónap, legfeljebb azonban egy év lehet. Azonban ennek a veszélyét is érezzük, ha ez azzal jár, hogy még több megalapozatlan vád kerül a bíróság elé és ezt az eljárási szakaszt terhelik meg azzal a bizonyíték beszerzéssel illetve bizonyítás felvétellel, amely egyébként a vádhatóság feladata lenne. A másik kérdés az új Büntetőjogi Törvény azon rendelkezésével függ össze, amely a büntethetőségi korhatárt bizonyos bűncselekmények esetén 12 évre leszállította. A gyermekkor büntethetőséget kizáró ok, amely arra a törvényi vélelemre épül, hogy a 14. életévét be nem töltött személy alanyi bűnössége hiányzik, nem rendelkezik beszámítási képességgel. Az új jogszabály a év közötti elkövetők büntethetőségét a törvényben felsorolt bűncselekmények esetén egy szubjektív feltételhez köti: az elkövető rendelkezik a bűncselekmény következményei felismeréséhez szükséges belátási képességgel. A belátási képesség megítélésem szerint nem azonos a beszámítási képességgel, bár az előbbi vizsgálatát is igazságügyi szakértői vizsgálathoz köti az új jogszabály. Igazi kihívást jelent a jogalkalmazók számára a belátási képesség vizsgálata, amely egyes szakemberek szerint nem szak- hanem jogkérdés. A kérdés megítélésének azért is igen nagy a jelentősége, mert ha a belátási képesség hiánya büntethetőséget kizáró okként értékelhető, akkor már nyomozás során is meg kell szüntetni az eljárást. Ha ez egy szubjektív, a vétkességhez kapcsolódó fogalom, akkor ezt csak a bíróság mérlegelheti, és a hiánya vezet felmentő ítélethez. Fontos kiemelni a kiskorúaknak az áldozati szerepét, amikor a büntetőeljárásban sértettként, illetve sértett tanúként szerepelnek, mert ennek jogi szabályozása is hiányos és változatásra szorul a gyakorlat is. A büntető eljárásban a 18. életévét be nem töltött sértettet kiskorúnak tekintik, azonban a törvény különböztet: a 14. életévét be nem töltött személyt cselekvőképességgel nem rendelkező gyermekkorúként nevesíti, akinek a meghallgatására eltérő szabályok vonatkoznak.

4 4 A év közötti kiskorúak bírósági meghallgatására az általános szabályok szerint már sor kerülhet, de a meghallgatáson jelen lehet a törvényes képviselő, illetve gondozó. Lehetőség van ügyvédi képviseletre is. Ha teljesíteni akarjuk az Iránymutatásban foglalt követelményt, akkor nagyobb segítséget kell nyújtani a büntető eljárásban szereplő kiskorú tanúknak a jognyilatkozatok megtételében is, ezért felmerül a pártfogó ügyvéd kirendelésének lehetősége. Az eljárási törvény határozott rendelkezése, hogy kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha vallomása más bizonyítékkal nem pótolható. Ha a kiskorú egyben az ügy sértettje is, akkor rendszerint szükség van a vallomására, amelyet a gyakorlatban elsőként a nyomozóhatóság vesz fel. A 14. életévét be nem töltött kiskorút ugyanis a rendőrség is meghallgathatja, amennyiben az ügyész nem tesz indítványt a nyomozási bíró előtti meghallgatásra. Az a tapasztalatunk, hogy sokkal nagyobb számban kerülhetne sor a nyomozási bíró előtti meghallgatásra, amennyiben az ügyészség gyakrabban élne ezzel az indítvánnyal. Amennyiben a nyomozóhatóság hallgatja ki a 14 év alatti kiskorút, akkor a törvény nem zárja ki a bíróság előtti meghallgatás lehetőségét, bár arra ilyen esetben nem a tárgyalóterem nyilvánossága előtt, hanem úgynevezett kiküldött vagy megkeresett bíró útján kerül sor. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a bíró a feleket a tárgyalóteremből kiküldi és ő hallgatja meg a gyermekkorút. Ugyanakkor, ha a gyermekkorú tanú meghallgatását nyomozási bíró foganatosítja, akkor a bírósági eljárásban már nem kerülhet sor a meghallgatására. Folyamatban van a rendőrségen belül, a megyei rendőrkapitányságok székhelyén úgynevezett gyermekmeghallgató szobák kialakítása. Ebben a helyiségben hallgathatja meg a gyermekkorút a nyomozóhatóság pszichológus szakértő, szaktanácsadó igénybevételével, illetve lehetőség van arra is, hogy a nyomozási bíró ügyészi indítvány alapján ugyanitt hallgassa meg a gyermekkorú tanút. A kiskorú tanúkkal kapcsolatos legfontosabb feladatunk, hogy elkerüljük a másodlagos sérülés lehetőségét. A szakemberek véleménye szerint sok esetben az átélt trauma ismételt felidézése nagyobb kárt okoz a gyermek pszichés fejlődésében, mint maga az elszenvedett

5 5 sérelem. Ennek egyik magyarázata, hogy a gyermeket a feltételezett elkövetőhöz általában valamifajta érzelmi viszony fűzi, és ebben helyezi el - sokszor nem is értve - a sérelmére elkövetett bűncselekményt. Másrészt a trauma feldolgozásának egyik módja annak elnyomása, az elfelejtésére való törekvés. Azt is mondják, hogy a traumát elfelejteni nem, csak feldolgozni lehet. Ebben nem segít, ha többször is felidéztetjük, gyakran több évvel később is a megtörtént eseményt. A munkabizottság javaslata ezzel kapcsolatban: - a 14. év alatti gyermekkorút csak a nyomozási bíró hallgassa ki, tehát az ügyész kötelezően indítványozza azt, - a meghallgatáson szükség szerint legyen jelen pszichológus, gyermekpszichológus, aki felügyeli és esetleg segíti is a gyermek életkorához, fejlettségi szintjéhez igazodó kérdés feltevéseket, - készüljön video felvétel a meghallgatásról, amely teljes értékű, hitelt érdemlő bizonyítékként felhasználható a bírósági eljárásban is, - a szaktanácsadót a bíróság tanúként hallgatja meg, ezzel is kiváltva a kiskorú ismételt kihallgatását. Természetesen szükség van arra, hogy a bíróságokon is biztosítsanak a tanúk meghallgatására alkalmas helyiségeket és a tanúk biztonságát szolgáló feltételeket, ez azonban már egy másik megoldásra váró kérdéshez, a tanúgondozáshoz vezet. Hangsúlyozni szeretném a tárgyi feltételek biztosítása mit sem ér akkor, ha a gyermekkorúak meghallgatását nem kellő empátiával, illetve szakértelemmel rendelkező személyek végzik. A gyermek tisztelete megkívánja - különösen akkor, amikor bűncselekmény áldozata -, hogy éreztessük vele, a vallomása fontos a bíróság számára. Sokszor az is feladat, hogy oldjuk a gyermek bűntudatát, mert gyakran magukat tartják felelősnek a sérelmükre elkövetett bűncselekmény miatt. Győzzük meg arról, hogy a felnőttek dolga őt megvédeni, és bízzon abban, hogy a hatóság az ő érdekében jár el és folyatja le az eljárást. A munkacsoport javaslatai között szerepel az is, hogy élni kellene a hatályos törvényben szereplő lehetőségekkel így pl. zártcélú távközlő hálózat útján, vagy a kiskorú lakóhelyén, tartózkodási helyén történő meghallgatással. Megértve és elfogadva a kiskorúak mindenek felett álló érdekét - számba kell venni azt is, hogy miként alakul a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga abban az esetben, amikor végleg kiesik a kiskorú tanú bírósági meghallgatásának lehetősége.

6 6 A vádlottnak joga van arra, hogy az ellene szóló bizonyítékokat a nyilvános tárgyaláson kétségbe vonja, a tanúkhoz kérdést intézzen, szembesítve saját eltérő vallomásával is. Bár a tárgyalás közvetlensége már nem szerepel a büntető eljárás alapelvei között és a jogszabály több is esetben lehetőséget ad a vádlott távollétében történő érdemi határozathozatalra, bírói szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a nyomozás során keletkezett bizonyítékot további vizsgálat nélkül elfogadjuk. Budapest, november 22. Dr. Frech Ágnes