alkalmazni, egyebek mellett tehát alkalmazandó a felek együttmûködési kötelezettséget elõíró Ptk. 4. (1) bekezdése és a 277. (4) bekezdése is.

Átírás

1 Takács Albert úr az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa Általános Helyettese részére 1387 Budapest Pf. 40. Tárgy: a budapesti parkolási társaságok eljárásával kapcsolatos, október 18.-án kelt megkeresése, ügyintézõ: Dr. Bassola Eszter Tisztelt Helyettes Biztos Úr! Köszönettel kézhez kaptam október 18.-án kelt megkeresését, amelyre pontokba szedve az alábbi válaszokat adhatom. Jelen levelemben foglaltak a Magyar Autóklubbal közös szakmai álláspontomat tükrözik, a válaszok rögzítése során tekintettel voltam az egyes jogalkalmazó szervezetek kialakított jogértelmezésére, de figyelemmel arra is, hogy nincs egységes bírói joggyakorlat a parkolási jogvitákat illetõen, az alábbiakban leírtak eltérhetnek egy adott jogvitában megismert egyedi bírói állásponttól. 1. A parkolással keletkezõ jogviszony jellege Az egységes joggyakorlat hiányában korábban vita tárgyát képezte, hogy a fizetõ övezetben történõ parkolás polgári, vagy közjogi jogviszonyt keletkeztet. Ezen kérdést a Legfelsõbb Bíróság 2/2005. KPJE számú jogegységi határozatával eldöntötte, amikor megállapította, hogy a felek között polgári jogi jogviszony keletkezik és rögzítette, hogy - az önkormányzati rendeleten alapuló parkolási díj (pótdíj) iránti követelés érvényesítése bírósági útra tartozik, - az önkormányzat által alapított intézmény, illetve gazdasági társaság a fenti követelést felperesként érvényesítheti, - az eljárás a parkolás helye szerint illetékes bíróság elõtt is megindítható, - a bíróság jogerõs határozatát adók módjára kell behajtani. 2. A parkolási társaságok magatartásának értékelése A fentiekben megállapítást nyert, hogy a fizetõ övezetben történõ parkolással a felek között polgári jogviszony jön létre, így a felek ezen jogviszony keretében tanúsított magatartásának megítélése során a polgári jog alapelveit és szabályait kell 1

2 alkalmazni, egyebek mellett tehát alkalmazandó a felek együttmûködési kötelezettséget elõíró Ptk. 4. (1) bekezdése és a 277. (4) bekezdése is. a.) A fizetési felszólítás ( mikuláscsomag ) parkoló gépkocsin történõ el (nem) helyezésének az értékelése A fizetõ övezetben történõ parkolás tényével a keletkezik a polgári jogi jogviszony a gépkocsi üzembentartója és a parkolási rendszer üzemeltetõje között. A parkolás megtörténtével az üzembentartó ráutaló magatartással elfogadja, hogy a parkolásért díjat, a díjfizetés elmaradása esetén pótdíjat kell fizetnie. Az üzembentartó ezen fizetési kötelezettségeit nem befolyásolja az a tény, hogy a fizetési felszólítást elhelyezték-e a parkoló gépkocsin, ez a körülmény a parkolási társulás parkolási díj és pótdíj érvényesítése során tanúsított magatartásának értékelésekor vizsgálandó, hiszen a Ptk (4) bekezdése értelmében a jogosultnak az adott helyzetben általában elvárható módon elõ kell segítenie a teljesítést, ezen törvényi kötelezettségét a parkolási társulás még azzal sem teljesíti, ha igazolni tudja, hogy a fizetési felszólítást a gépjármû szélvédõjére kihelyezte, mert ez a módszer önmagában nem alkalmas a fizetési kötelezettség beálltáról való tudomásszerzésre (a fizetési felszólítást a szél lefújhatja, harmadik személy azt eltávolíthatja stb.). b.) A fizetési felszólítást tartalmazó levél megküldésének az értékelése A parkolási társaságok jellemzõ gyakorlata, hogy parkolási díj és pótdíj megfizetésére felszólító levelüket a hivatkozott parkolási esemény megtörténte után évekkel küldik meg az üzembentartó részére. Ezen gyakorlat hátterében az állhat, hogy ezzel az aktusukkal kívánják megszakítani az 5 éves elévülési idõt. Önmagában az a tény, hogy a követelés nem évült el azonban nem jelenti a követelés jogszerûségét. Ha a parkolási társaság által megvalósítottnak vélt parkolási esemény után csak évekkel kapja kézhez a fizetési felszólítást az üzembentartó, azzal a parkolási társaság súlyosan megsérti az együttmûködési kötelezettségét, mert az adott helyzetben általában elvárható módon nem segíti elõ az üzembentartó teljesítését. Az üzembentartótól nem várható el, hogy több évre visszamenõleg megõrizze a parkolási díj fizetését igazoló bizonylatokat, ugyanakkor a parkolási társaságtól elvárható, hogy erre tekintettel legyen, és a fizetési felszólítással ne várjon hosszabb ideig, mint ameddig életszerûen egy ilyen mindennapos jogügylet tekintetében a befizetési bizonylatot meg szokás õrizni. Itt jelent nagyon kézenfekvõ analógiát a közúti közlekedésrõl szóló évi I. törvény módosításának most zajló általános vitájában a 33. -nak a Magyar Autóklub javaslatára bekerült módosított szövege, amely az autópálya-matricák tekintetében 60 napos jogvesztõ határidõt ír elõ a pótdíjfizetési felszólítás postára adására, és 1 éves elévülési idõt határoz meg ugyanezen követelés érvényesítésére. A parkolási díjakra vonatkozó törvényi szabályozás hatályba lépéséig is, ha a parkolási társulás a fizetési felszólítást tartalmazó levél megküldésével indokolatlanul késedelmeskedik, megsértve ezzel a Ptk. 4. (1) és 277. (4) bekezdését, akkor az üzembentartó alappal hivatkozhat arra, hogy a parkolási 2

3 társulás együttmûködési kötelezettségének a megsértése eredményezte, hogy nem tudja kimenteni magát és nem tudja igazolni a díj határidõben történõ megfizetését. Ezen körülmények között polgári perben a parkolási társulás felperes javára a keresetet megítélni nem lehetne, még akkor sem, ha a polgári perben bizonyítást nyerne, hogy a 38/1993. (XII.27.) és az azt hatályon kívül helyezõ 19/2005. (IV.22.) Fõv. Kgy. rendeletek technikai elõírásainak a parkolási események rögzítése megfelel. 3. A parkolási társaságok perbeli kereshetõségi joga A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy parkolási társaságonként külön-külön vizsgálandó a perbeli legitimáció kérdése. Az 1. pontban hivatkozott 2/2005. sz. KPJE jogegységi határozat önmagában nem alapozza meg a gazdálkodó szervezetek kereshetõségi jogát. A parkolási társaság felperesnek a perben érvényesített és az önkormányzatokat megilletõ parkolási díj érvényesítésére vonatkozó jog megszerzését, azaz ezen jog átruházásának a tényét külön szükséges bizonyítania. A jogegységi határozat értelmében - koncessziós társaságok - az önkormányzatok által alapított intézmények, és gazdasági társaságok kaphatnak felhatalmazást a parkolási díjak és pótdíjak saját nevükben történõ érvényesítésére. A jogegységi döntés nem tér ki arra, hogy nem önkormányzati gazdasági társaságok saját nevükben jogosultakká válhatnak-e, díjigény érvényesítésére. Koncessziós társaság parkolási díj és pótdíj igényt bíróság elõtt Magyarországon tudomásom szerint ezidáig nem érvényesített. Önkormányzatok által alapított intézménynek lehet tekinteni a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. tv a alapján alapított önkormányzati társulást, azonban perbeli legitimációval kizárólag az az önkormányzati társulás rendelkezhet, aki alapító okiratával, az alapító önkormányzatok és a társulás között létrejött polgári jogi megállapodással igazolja, hogy az alapító önkormányzatokat megilletõ parkolási díj és pótdíj érvényesítésére vonatkozó jogot megszerezte. Ennek hiányában perbeli legitimációval akkor sem rendelkezik, ha vitán felül önkormányzatok alapították. Bár errõl a jogegységi határozat nem rendelkezik, álláspontom szerint olyan gazdasági társaság, amely nem önkormányzati alapítású és többségi tulajdonú legfeljebb akkor rendelkezhet perbeli legitimációval, ha január 1.-e elõtt kötött megállapodás révén szerzett jogot a parkolási díj és pótdíj érvényesítésére. Erõsen kétséges azonban, hogy a január 1.-e elõtt kötött megállapodás alapján szerzett jogát a gazdasági társaság január 1.-e után gyakorolhatja-e és a díjigény érvényesítésének átengedésére vonatkozó szerzõdéses kikötés jogszabályba ütközés címén nem semmis-e (Ptk (2) bek.). A nem önkormányzati gazdasági társaság számára a parkolási díj és pótdíj érvényesítésének jogát a közúti közlekedésrõl szóló évi I. törvény 3

4 9/B (3) bekezdése 1 tette lehetõvé, amely törvényi rendelkezést azonban a közlekedéssel összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló évi CIX. törvény 26. (1) bekezdése január 1.-tõl hatályon kívül helyezett, így január 1.-e után csak akkor érvényesíthet díjigényt nem önkormányzati gazdasági társaság, ha jogosultságát koncesszió útján szerezte. A jogegységi határozat tehát csak az elvi lehetõségét biztosítja annak, hogy egy önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezet jogosult lehet a parkolóhelyek mûködtetésével és a díjak beszedésével kapcsolatos jogok gyakorlására. Ezen elvi lehetõségen túl azonban külön polgári jogi megállapodásra is szükség van ahhoz, hogy ezen az önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezet rendelkezzen fenti jogosítványokkal, mert önmagában az a tény, hogy a gazdálkodó szervezet önkormányzati alapítású nem jogosítja fel a gazdálkodó szervezetet díjigény érvényesítésére. A bíróságok elé kerülõ jogvitákban további gyakorlati nehézséget jelenthet az önkormányzat és az önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezet között polgári jogi megállapodás értékelése. Abban az esetben ugyanis, ha ezen megállapodás nem tartalmazza, hogy az önkormányzat(ok) a parkolási társaságra a díjak és pótdíjak beszedésének a jogát átruházta (engedményezte) és amely engedményezés alapján a parkolási társaság saját nevében jogosult ezen igényének az érvényesítésére, a parkolási társaság ezen igényt a bíróság elõtt nem érvényesítheti (a magyar eljárásjog a perbizomány intézményét nem ismeri). Ennélfogva arra utal a megállapodás tartalma, hogy a parkolási díj nem érvényesíthetõ a gazdálkodó szervezet részérõl, ha az önkormányzat és az önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezet közötti polgári jogi megállapodásban rögzítették, hogy: - a parkolási társaság az önkormányzat(ok) felé meghatározott idõközönként a beszedett díjakkal elszámolni köteles, - a parkolási társaság a díjazásra a beszedett és elszámolt díjak alapján jogosult, - a parkolási társaság olyan parkolás üzemeltetési tevékenységet folytat, amelynek során az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket (pl.: parkolóhelyek karbantartása, újak kialakítása) nem viseli. Ilyen esetben a vizsgált megállapodás egy atipikus szerzõdés jegyeit is magán hordozó megbízási szerzõdés, és ezen megállapodás alapján a parkolási társaság saját nevében díjigényt a bíróságon nem érvényesíthet. Megjegyzem, hogy a 28/1993 (XII.27.) Fõvárosi közgyûlési rendelet és az azt hatályon kívül helyezõ 19/2005 (IV.22.) Fõvárosi közgyûlési rendelet 2 sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megkötött polgári jogi megállapodás vizsgálata nélkül a parkolási társaságokat a parkolási díjak saját névben történõ peres érvényesítésére feljogosította volna. A 28/1993 (XII.27.) Fõvárosi közgyûlési rendelet 29. (2) bekezdése 3 csak képviseleti jogot biztosít a parkolási társaságoknak, mely alapján a 1 9/B (3) Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti közutak és mûtárgyaik mûködtetése nem jár együtt létesítéssel vagy fejlesztéssel, a felújítással, a karbantartással és az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok átengedésére a szerzõdésekre vonatkozó egyéb elõírások az irányadók; azok nem minõsülnek koncesszióköteles tevékenységnek. 2 A 19/2005 (IV.22.) Fõvárosi közgyûlési rendelet július 1.-én lépett hatályba, így ezen rendelettel összefüggésben csak korlátozott bírói joggyakorlat vált szélesebb körben ismertté (2) A díjat, díjkülönbözetet és pótdíjat a fõvárosi önkormányzat meghatalmazásával rendelkezõ szerv szedi be, az ilyen meghatalmazotti minõségét - kérésre - bármikor köteles igazolni. 4

5 Ptk a szerint a parkolási társaság mint képviselõ, csak a képviselt önkormányzat, és nem saját nevében járhatna el jogszerûen. Arról nem is beszélve, hogy a meghatalmazás egyoldalú címzett jognyilatkozat, de ahogy a jogegységi határozatban is szerepel a parkolóhelyek mûködtetéséhez, díjak beszedéséhez stb. a Ptk (1) bekezdése szerint létrejött szerzõdésre van szükség (erre utal a jogegységi határozatban az átengedés, átruházás kifejezések használata is). Mindezt alátámasztja, hogy az idõközben hatályba lépett 19/2005 (IV.22.) Fõvárosi közgyûlési rendelet 41. (5) bekezdése már nem meghatalmazás, hanem a felhatalmazás kifejezést tartalmazza 4 és rögzíti, hogy a díjigényt az önkormányzat felhatalmazásával rendelkezõ parkolásüzemeltetõ önállóan, saját nevében jogosult polgári peres úton érvényesíteni (ez a jogszabályi rendelkezés önmagában természetesen nem mentesíti a bíróságot a díjigény átengedésének, átruházásának vizsgálata alól, azaz továbbra is vizsgálandó, hogy a parkolási társaság valóban rendelkezik-e az önkormányzat felhatalmazásával). 4. Bizonyítási teher alakulása a parkolási perekben A Pp (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A parkolási peres jogvitákban a felperesi parkolási társaságnak kell tehát bizonyítania, hogy az adott gépjármû, az általa állított helyen és idõben parkolt. Ezen bizonyítási kötelezettségnek a parkolási társaságok jellemzõen az ún. egyedi eseményrögzítõ adatlapokkal, parkolási eseménylistával és a utáni parkolási események tekintetében a parkolási társaságok ellenõrei által készített fényképfelvételekkel kíván eleget tenni. a.) A parkolási társaságok adatlapjainak, eseménylistáinak az értékelése Az adatlapok, amik a parkolási társaságok elõadása szerint az adott gépjármû által megvalósított parkolási eseményeket, azok idõpontját, helyszínét, a jogosnak vélt pótdíjtartozás okát, a befizetés, a pótdíj és a hátralék mértékét stb. tartalmazzák és az adatlapok alapján elkészített összesítõ eseménylisták kizárólag a parkolási társaságok saját nyilatkozataként értékelendõek és ezen okiratok nem minõsülnek a Pp (1) bekezdésébe foglalt okirati bizonyítási eszköznek. Amennyiben a felperesi parkolási társaság saját nyilatkozataként értékelendõ adatlapokon kívül nem jelöl meg a perben bizonyítási eszközt, és az üzembentartó alperes vitatja a felperesi állítást - azaz állítása szerint gépkocsijával a felperes által állított helyen és idõben nem parkolt - akkor a peres felek ellentétes nyilatkozata alapján, a fent említett törvényi rendelkezés (Pp (1) bekezdése) szerint bírálandó el a jogvita és a felperesi keresetet el kell utasítani (5) Ha a várakozási díjkülönbözetet és a pótdíjat az esedékességet követõ harminc naptári napon belül nem fizették meg, a tulajdonos önkormányzat vagy a tulajdonos önkormányzat felhatalmazásával rendelkezõ parkolásüzemeltetõ önállóan, saját nevében jogosult polgári peres úton érvényesíteni. 5

6 A parkolási társaságok a parkolási perekben rendszeresen hivatkoznak a számítógépes rendszerük zártságára és a nyilvántartásban szereplõ adatok hitelt érdemlõségére. A számítógépes rendszer zárt jellege azonban legfeljebb annyiban nyerhet értékelést, hogy a parkolóõr szubjektív adatrögzítését követõen a számítógépes nyilvántartásból adatot teljesen kitörölni, nyom nélkül eltüntetni nem lehet, illetõleg az ezt követõ mindenféle javítás vagy törlés felismerhetõ. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a parkolási társaság a nyilvántartásának kivonatával bizonyítaná az általa állított parkolás tényét, a helyszíni adatrögzítések helyességét. A Pp (1) bekezdése tartalmazza, hogy a magánokirat az ellenkezõ bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetõleg elfogadta, vagy magára kötelezõnek ismerte el, feltéve, hogy a Pp (1) a)-f) pontokban rögzített feltételek valamelyike fennáll. A d) pont szerinti feltétel, hogy a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerûen aláírták. Erre figyelemmel a parkolási társaságok által csatolt egyedi eseményrögzítõ adatlapok legfeljebb azt igazolják, hogy a parkolási társaság, képviselõje útján a saját számítógépes rendszerében tárolt adatokról nyilatkozik, arról, hogy ezek az adatlapok megegyeznek a felperesi számítógépes rendszer adataival, de ezzel a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a parkolási események megtörténtét önmagában ezzel nem bizonyította. Utalok arra is, hogy a parkolási társaságok fentiek szerinti bizonyítási kötelezettsége független attól, hogy az általuk folytatott tevékenység a 28/1993 (XII.27.) Fõvárosi közgyûlési rendelet vagy a 19/2005 (IV.22.) Fõvárosi közgyûlési rendelet mellékletében meghatározott mûszaki feltételeknek megfelel-e. Ezen rendeletben elõírt technikai elõírások esetleges betartása ugyanis nem jelenti azt, hogy a parkolási társaságokra nézve ne lennének kötelezõen alkalmazandóak a Pp. rendelkezései, kiemelve a Pp. 3. -ának (3) és ának (1) bekezdését, azaz a Pp. bizonyításra vonatkozó rendelkezései a rendeletek rendelkezéseitõl függetlenül ugyanúgy terheli a parkolási társaságokat, mint bárki mást. Fentieken túl megjegyzem, hogy számtalan esetben bizonyítást nyert a peres eljárások során, hogy a parkolási társaságok ellenõreinek a szubjektív és harmadik személy által nem ellenõrzött adatrögzítése hibás, az esetek nagy számában az adatlapok tévesen tartalmazzák a gépkocsik adatait. A bírósági perekben bizonyítást nyert, hogy például egy idõközben átfestett gépkocsit éveken keresztül a korábbi színnel jellemezték a parkolási társaság nyilvántartásában, más esetben vásárolt rendszám esetén a rendszámhoz tartozó korábbi gépjármûtípust tüntették fel, stb. b.) A parkolási társaságok ellenõrei által készített fényképfelvételek értékelése Amennyiben a parkolási társaság ellenõre által készített fényképfelvételeken kétséget kizáróan megállapítható a parkolási eseményt megvalósító gépkocsi rendszáma, típusa, a parkolás helye és ideje, valamint az említett adatok közül pl.: idõpont egyet sem késõbb vezettek rá a fényképfelvételre, vagy írták hozzá a fényképfelvételhez megjegyzésként és a díjigény érvényesítés hivatkozott okát is azaz mindezt teljes körûen alátámasztja a fényképfelvétel, a gépkocsi üzembentartója a polgári perben csak akkor hivatkozhat eredményesen arra, hogy a gépkocsi nem parkolt a parkolási társaság által állított helyen és idõben, ha a fénykép téves (meghamisított) jellegét, más fogyatékosságát bizonyítani tudja. Ebben az 6

7 esetben tehát már megfordul a bizonyítási teher és ellenbizonyítás hiányában a parkolási társaság elõadását bizonyítja a perben a fenti tartalmú fényképfelvétel. c.) Érvényes parkolójegy, mint az ellenbizonyítás eszköze Amennyiben a gépkocsi üzembentartója megõrizte az adott parkolási eseményre vonatkozó parkolási jegyét, akkor a felperesi állítással szemben az érvényes parkolójeggyel sikeresen érvelhet amellett, hogy a parkolási társaság keresete megalapozatlan. E körben azonban figyelemmel a Pp (1) bekezdésére is az eljáró bíróság azt a körülményt is értékelheti a tényállás megállapítása során, hogy az érvényes parkolójegyre az üzembentartó a peres eljárás elõtt, a perenkívüli fizetési felszólítások kézhezvétele során hivatkozott-e, vagy ezen védekezését (érvényes parkolójegy megléte) kizárólag a peres eljárásban terjesztette elõ. Elõfordulhat az is, hogy a felperesi parkolási társaság azt vitatja, hogy az ellenbizonyítás keretében felmutatott parkolójegyet az üzembentartó a szélvédõ mögé kihelyezte-e. Az eljáró bíróság ilyen esetekben az eset összes körülményének a részletes vizsgálata során kiemelt jelentõséget tulajdonít annak a körülménynek, hogy az üzembentartótól nem várható el, hogy a parkolójegy szélvédõ mögé történõ kihelyezését visszamenõleg dokumentálja. A parkolójegy megvásárlásával az üzembentartó díjfizetési kötelezettségének tesz eleget, amely kötelezettség teljesítését azzal tudja igazolni, hogy a parkolójegyet kihelyezi a szélvédõ mögé, életszerûtlen, hogy a díjfizetési kötelezettség teljesítése esetén ezen kötelezettségének ne tegyen eleget. * A Magyar Autóklub javaslatai során azt vette figyelembe, hogy a parkolási díjak szedése során a gazdaságilag érdekelt cégek megfelelõ kontroll mellett folytassák tevékenységüket, továbbá hogy a díjbevételek transzparenciája biztosított legyen. Mindkét tárgyi szempontot az önkormányzati tulajdonú parkolási társulások útján látjuk elsõdlegesen megvalósíthatónak. Ezen túlmenõen egyes konkrét esetekre vonatkoztatva alkalmazandónak látjuk a közúti közlekedésrõl szóló törvény analógiáját a 60 napos jogvesztõ határidõ és az 1 éves elévülés tekintetében is. Budapest, november 17. Tisztelettel: Dr. Kovács Kázmér a Magyar Autóklub Jogi és Érdekvédelmi Bizottság Elnöke 7