Jane Castle AZ ÉJFÉLI KRISTÁLY

Átírás

1 Jane Castle AZ ÉJFÉLI KRISTÁLY

2 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jayne Castle: Midnight Crystal Jove Books, New York Jove Books are published by The Berkley Publishing Group, a division of Penguin Group (USA) Inc. Copyright 2010 by Jayne Ann Krentz Excerpt from Fired up by Jane Ann Krentz Excerpt from Burning Lamp by Amanda Quick by Jane Ann Krentz Cover art by Don Sipley Cover design by George Long Fordította F. Nagy Piroska Hungarian translation by F. Nagy Piroska, 2011 Hungarian edition by Maecenas Könyvkiadó, 2011 honlap:

3 Bátyámnak, Jim Castle-nek ajánlom hálával és szeretettel az Álomra és Gibson nevére vonatkozó háttér-információkért. Vezess óvatosan.

4 Kedves Olvasóm! AZ ÁLOMFÉNY-TRILÓGIA Köszöntöm Harmónián, az én másik világomon, az Álomfénytrilógia utolsó helyszínén. Az Égő Lámpa legendájának eredete az Arkane Társaság legelső napjaiba vezet vissza. Nicholas Winters és Sylvester Jones annak idején barátokból lettek halálos ellenségekké. Mindketten ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé: pszichikus képességeik tökélyre fejlesztését. Sylvester a kémia nyújtotta lehetőségeket választotta célja eléréséhez, és tilalmas kísérletezésekbe kezdett ismeretlen, különös füvekkel és növényekkel. Végül összekotyvasztotta azt a megbízhatatlan főzetet, mely mindmáig gonosz igézetében tartja a Társaságot. Nicholas a mérnöki tudomány felől közelített a célhoz, és megszerkesztette az Égő Lámpát, ezt az ismeretlen erőkkel bíró eszközt. A lámpa által kibocsátott sugárzás torzulást idézett elő a DNS-ében, aminek az lett a következménye, hogy fiú utódai végzetes genetikus átok hordozói. A Winters-átok nagyon ritkán ér utol valakit, ám ha mégis, akkor súlyos aggodalomra ad okot az Arkane Társaság tagjainak. Azt beszélik, hogy ha egy Winters örökli Nicholas genetikailag módosult tehetségét, akkor Cerberus válik belőle így nevezik az Arkane-tagok azt a tébolyult médiumot, aki többszörösen halálos képességekkel rendelkezik. A Jones & Jones és a Kormányzó Tanács meggyőződéssel vallja, hogy az ilyen emberszörnyek ellen hajtóvadászatot kell indítani, és a lehető leggyorsabban végezni velük. Az Égő Lámpa áldozatainak csak egy reményük lehet. Meg kell találniuk magát a tárgyat, és egy nőt, aki úgy tudja munkára fogni az eszköz által kibocsátott álomfény energiáját, hogy egyszersmind visszafordítsa vele az átok által előidézett változásokat. A tárgy néhány titka már feltárult a trilógia első két könyvében, Az átokban és Az Égő Lámpában. Most, a távoli jövőben, egy Harmónia nevű világon, fény derül a lámpa utolsó rejtélyére, az Éjféli Kristály

5 titkára. Nem kisebb dolog forog kockán, mint a Jones és a Williams család sorsa. Bízom benne, hogy az Olvasó ugyanolyan élvezettel és izgalommal olvassa majd a trilógia befejező kötetét, mint az előző kettőt. Őszinte híve: Jayne

6 NICHOLAS WINTERS NAPLÓJÁBÓL, ÁPRILIS 14. Nem sokáig élek már, de bosszút állok, ha nem e nemzedék idejében, akkor egy távoli jövőben, valahol másutt. Mert immár biztos vagyok benne, hogy a három különleges képesség bekerült a vérembe, és tovább fog öröklődni a leszármazottaimban. Mindegyik képesség nagy árat követel, és ennek megfelelően nagy hatalommal is jár. Az első olyan nyugtalanság dagályával árasztja el az elmét, amelyet képtelenség lecsendesíteni a laboratóriumban töltött végtelen órákkal, és nem csillapítható erős italokkal vagy a mák tejével sem. A második tehetséget sötét álmok és rettentő látomások kísérik. A harmadik képesség a leghatékonyabb és a legveszedelmesebb. Ha a kulcs nem jól fordul meg a zárban, úgy ez az utolsó pszichikus adottság igazoltan végzetes lesz. Előbb tébolyt, s utána halált hoz. A harmadik és végső hatalommal nagyon súlyos kockázat jár együtt. Azoknak az utódaimnak, akik életben maradnak, meg kell találniuk az Égő Lámpát, és azt a nőt, aki munkára tudja fogni az álomfény energiáját. Csak ő képes megfordítani a kulcsot annak az ajtónak a zárjában, amely az utolsó képességhez vezet. Csak egy ilyen nő tudja megállítani vagy visszafordítani az átalakulást, ha az már kezdetét vette. De vigyázat, a hatalommal bíró nők árulók is lehetnek. Ma már tudom, és e tudásért nagy árat fizettem.

7 NICHOLAS WINTERS NAPLÓJÁBÓL, ÁPRILIS 17. Megvan. Elkészült utolsó, legnagyobb művem, az Éjféli Kristály. Belefoglaltam a lámpába, a többi kristállyal együtt. Lenyűgöző ez a kő! Hatalmas erőket zártam bele, de még én, aki kimunkáltam, sem sejtem, mi mindenre lehet képes, s azt sem tudom, hogyan bírható rá, hogy kibocsássa a fényét. Ezt majd valamelyik jövendő véremnek kell kiderítenie. De egyben biztos vagyok: aki képes lesz rá, hogy irányítsa az Éjféli Kristály fényét, az lesz bosszúm beteljesítője. Mert minden varázslatnál és boszorkányságnál erősebb pszichikus parancsot zártam a kőbe. A kristályból kiszabaduló sugárzás arra fogja kényszeríteni a kő hatalmával rendelkező férfiút, hogy pusztítsa el Sylvester Jones utódait. A bosszú az enyém lesz.

8 1. A lány, aki a Jones & Jonestól jött, nagyon jól nézett ki fekete bőrszerelésében. Adam Winters a régi romok árnyékában várakozott Marlowe Jonesra. Mielőtt a robusztus Raleigh-Stark motorkerékpár befordult volna a keskeny szerpentin utolsó kanyarjába, már csaknem egy teljes perce hallotta a jellegzetes dübörgést. A hang messzire elhallatszott a hegyek között. A néhány hete kezdődött lidérces álmoktól és hallucinációktól jóformán aludni sem tudott. A napokban már eljutott a teljes kimerültség határára, és csak kurta, nyugtalan bóbiskolásokkal, sok-sok koffeinnel és egy kevés pszivel tudta elkerülni, hogy bekövetkezzen a legrosszabb. De akármennyire megviselte a benne lejátszódó változás, kitörő jókedv fogta el, amikor a J&J frekvenciavárosi irodáinak újonnan kinevezett igazgatója megállt, és leállította a motort. Ekkor már elég közel volt hozzá, hogy megérezze a lány aurájában rejlő erőt. Energiája szirének énekeként hatott az érzékeire. Nagy kár, hogy Jones. Kellemetlen, de kénytelen lesz megbékélni a ténnyel. A lány bőrnadrágba bújt lábával lerúgta a motor kitámasztóját, egyik csizmás lábát letette a földre, és felhajtotta csillogó, fekete bukósisakja arcvédőjét. Adam Winters. Nem kérdezte, hanem kijelentette. Adam volt Frekvenciaváros Szellemvadász Céhének új főnöke. Ha valaki vette a fáradságot, és az elmúlt hónapban belenézett egy újságba, vagy nézte az esti híradókat, nyomban felismerhette. Elkésett, Miss Jones mondta. Nem lépett ki a kvarckőből épült kapualjból. Tettem néhány kitérőt. A lány kicsatolta és levette a sisakját. A haja színe a sötét borostyánkőére emlékeztetett. Fekete bőrszalaggal lófarokba kötötte a tarkóján. Biztos akartam lenni abban, hogy senki sem követ. A férfi figyelmesen nézte, s közben leplezni próbálta, mennyire elbűvöli a lány. Tárgyilagosan szemlélve csakugyan vonzó volt, még ha

9 hiányzott is belőle az igazi szépség szelíd szimmetriája. De Marlowe Jonesnak nem is kellett címlaplánykülsővel rendelkeznie ahhoz, hogy magára vonja a tekintetet. Feltűnő jelenség volt. Más szót keresve sem lehetett volna találni rá, annyi erő, intelligencia és szenvedély sugárzott az arcáról. Szeme kékje titokzatosan sötét, szinte már ibolyakék volt. Mint az éjfél, gondolta a férfi. Az éjfél és az álmok. Honnan a pokolból szedi ezt a költői képet? Tényleg többet kellene aludnia. A lány is figyelte őt azzal az igéző, okos tekintetével. Energia zizegett a levegőben. Adam tudta, hogy most a tehetségével vizsgálja őt. A pszije által keltett ingerre válaszul elöntötte valami belső forróság. Amikor reggel a lány telefonált, hogy titkos találkozóra hívja, röviden előadta, hogy álomfényfejtő. Sejtelme sem volt róla, hogy közlése mennyire megdöbbentette őt. Valami kuncogáshoz hasonlító hangocska vonta magára a figyelmét. Csak most vette észre, hogy a motoron egy utas is ül. Apró, csenevész állatka fürkészte őt megtévesztően ártatlan, babakék szemekkel a nyeregtáskából. Szegekkel kivert bőr nyakörve csak itt-ott látszott ki vattacukorra emlékeztető bolyhos, de hegyes szálakban végződő szőrzetéből. Porcicát is hozott magával? kérdezte Adam. Ő Gibson felelte Marlowe, és kinyújtotta a karját a porcica felé. Gibson megint kuncogott egy sort, majd a nyeregtáskából kiugorva fölpattant a kinyújtott karra, hogy végül megüljön a lány bőrkabátos vállán. Babakék szemével Adamre hunyorított. Nem is tudtam, hogy kis kedvencnek is beválnak jegyezte meg Adam. Nem is. Gibson és én csapatot alkotunk. Ami egészen más kapcsolatot jelent. Úgy látom, nyakörvet tett rá. Az üzletben csinálták neki, ahol a bőrcuccaimat veszem. Gibson szereti a szegecseket. Ha játszani akar velük, leveszi a nyakörvét. Még az ilyen okos, intelligens emberek is, mint Marlowe Jones, teljesen meg tudnak hülyülni, ha a kedvenc állatukról van szó, emlékeztette magát Adam. De persze, lévén Jones, egyébként is hajlamos rá, hogy kicsit más legyen, mint a többiek. Na nem mintha

10 neki joga volna kritizálnia őt. Az utóbbi hetekben maga is furcsa és érthetetlen szokásokat vett fel. Mindig jó dolog olyasmivel indítani, ami közös bennünk, gondolta. Elhiszem, ha mondja. Szóval félt, hogy netán követik? Az volt az érzése, hogy a lány sok mindent túlságosan is komolyan vesz. Valami oknál fogva ez mulattatta. Úgy hangzik, mintha maga is ugyanolyan paranoiás lenne, mint az összes többi Jones, aki valaha a J&J valamelyik irodáját vezette. Munkaköri követelmény. De én inkább óvatosságnak nevezném. A lány bársonyosan meleg, magabiztos, enyhén fátyolos hanga úgy felforrósította az érzékeit, mint egy pohár jó minőségű brandy. Az a borzongató izgalommal teli előérzet, amely a ma reggeli hívása közben elfogta, kristálytiszta bizonyossággá vált. Ő az, gondolta. Személyesen először találkozott Marlowe Jonesszal, de a lénye mélyén valami ráismert, és reagált rá. A kétség leghalványabb árnyéka nélkül tudta, hogy ezt a nőt kereste az elmúlt hetekben. És mintha a végzet akarta volna így, végül rátalált. Ami nem biztos, hogy jó jel volt. A lány sokkal nagyobb veszélyt is jelenthetett, mint azok, akik az utóbbi időben az életére törtek. De ebben a pillanatban ez valahogy nem látszott fontosnak. Elképzelhető, hogy a többhetes alváshiány már kikezdte a logikus gondolkodását és a józan eszét. Nem kifogásoltam a paranoiát sietett megjegyezni. Egy céh vezetője vagyok. Kiváló erénynek tartom a paranoiát. Egészen a gyakori kézmosásig bezárólag? Inkább olyasmire gondoltam, mint a rögeszmés gyanakvás és a krónikus bizalomhiány. Ami magyarázatot ad arra, hogy miért érkezett ide korán. A lány körbehordozta a tekintetét az őket körülvevő sűrű erdőségen. Ellenőrizni akarta a terepet. Meggyőződni arról, hogy nem esik csapdába. Az adott körülmények között ésszerű elővigyázatosságnak tűnt. Bevallom, ideges lettem, amikor felfedeztem, hogy ezek a romok egy örvény fölött vannak. Nem tudom elképzelni idegesnek méregette a lány kétkedő arccal.

11 Köztudott, hogy a szabvány rezonáló borostyán nem működik a föld alatt, ha a közelben örvényenergia van. Még a legerősebb szellemvadász sem tud egy ilyen vihar tetején állva szellemtüzet gerjeszteni. Pontosan tudom, hogy a Céh emberei nem szeretnek örvényközeli helyekre menni mondta a lány. Ez olyan, mintha megkérne egy zsarut, hogy hagyja a pisztolyát az ajtóban. Miután ideértem, rögtön arra gondoltam, hogy ha meg akarnék szabadulni egy szellemvadásztól, biztos, hogy egy örvény helyszínére csalnám őt. Ha valóban ilyen aggodalmai lettek volna, nyilván nem marad itt. Alighanem bizakodóbb vagyok, mint amilyennek látszom mosolyodott el Adam. Hát, ezt azért kétlem nézett a lány elbizonytalanodva a mosolygó férfira. Gibson e pillanatban lelkes csacsogás közepette lebukfencezett Marlowe válláról a földre. Felugrott Adam csizmájának az orrára, és a hátsó lábára ágaskodott. És megint azt a kuncogó hangot hallatta. Azt akarja, hogy vegye fel mondta Marlowe. Kedveli magát. Ez jó jel. Igen? Mivel kapcsolatban? A lány kecsesen megrándította a vállát. Nem érdekes. Ez csak egy szófordulat. A fenét, gondolta Adam. Nagyon is fontos volt neki, hogyan reagál rá a porcica. Amikor lehajolt, hogy fölnyalábolja Gibsont, érezte, hogy a tarkóján felborzolódnak a hajszálak. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a levegőben felgyülemlett az energia. Lát valami érdekeset? kérdezte fölegyenesedve. Marlowe pislogott, kicsit összehúzta a szemöldökét, mint akinek nem tetszik, hogy a férfi rájött: bevetette a tehetségét. Honnan tudta? kérdezte. Adam föltette a vállára a porcicát. Egy tehetség fölismeri a másikat. A lány elindult felé; csizmája alatt ropogott a kavicsos út. Amikor ma reggel beszéltünk, elmondtam, hogy álomfényfejtő vagyok.

12 Igen, elmondta. Nem sűrűn kapok hívást a J&J vezetőjétől. Ami azt illeti, nem emlékszem az utolsó esetre. A családjának nemigen volt kapcsolata az Arkane-nal a Viszály Kora óta. A legendák szerint a családjaink között mindig is meglehetősen ingatag volt a viszony. Remélem, mi ketten túl tudunk lépni ezen a régi histórián mondta a lány. Nehéz lesz, amikor annyi mindenről szól ez a történet. Hogy kapta meg az Arkane frekvenciabeli J&J irodájának vezetői állását? Az elődei egytől egyig káoszelméleti tehetségek voltak, nem? Meglepetésére a lány kissé elpirult, mintha személyes sértésnek érezné Adam kérdését. Igen, legtöbbjük káoszelméleti tehetség volt felelte. De úgy látszik, egy nyomozónak az álomfényfejtés képessége is nagy hasznára válik. Védekezett, nem is vitás. Érdekes. Ebben biztos vagyok bólintott Adam. Egy pillanatra szomorkás vágyakozás suhant át a lány arcán. Különben is, ma már semmi sem úgy van, mint a régi időkben. A Viszály Kora óta nagyon lecsendesedett az élet a J&J-nél. Leginkább szokványos magánnyomozásokat folytatunk a Társaság tagjai megbízásából. Már majdnem három hónapja dolgozom itt, de még egyetlen pszichikus bűnözővel sem volt dolgom. Nem mintha nem folyna egy csomó kemény verseny odakint a világban. Akinek csak egy kicsike érzékenysége is van, mind azt hiszi, hogy felcsaphat pszichomagándetektívnek. Vége a J&J dicsőséges napjainak, ezt akarja mondani? Az Arkane-ban mindenesetre mindenki ezt mondja. Úgy gondolja, hogy ezért bízták meg ezzel a feladattal kockáztatta meg a férfi. Az Arkane-nak már nincs szüksége arra, hogy a legkiválóbb káoszelméleti tehetségekkel működtesse a J&J-t, így kiegyeztek egy álomfényfejtővel. Nem azért jöttem ide, hogy az én pályámról beszélgessünk vonta össze a lány a szemöldökét. Mire való hát ez a nagy titkolózás?

13 Attól tartok, nem lesz túl boldog attól, amit el kell mondanom önnek. Akár hiszi, akár nem, miután közölte velem, hogy a semmi közepén szeretné nyélbe ütni ezt a találkozást, körülbelül másfél másodperc alatt magam is rájöttem erre. És ha már itt tartunk, nem jönne be a kapualjba? A lányban csak ekkor tudatosult, hogy a férfi mindeddig nem lépett ki a zöld kvarckristály fal szűk kapunyílásából. Ettől zavarba jött, de átsétált a kapun, majd a régi táborhelyre bejutva megállt. A romok szerkezete megfelelt a legtöbb előretolt állásénak, amelyet a rég eltűnt idegenek építettek. Mindössze annyiban különbözött a többitől, hogy egy örvény fölé építették. De persze az idegeneknek valószínűleg semmi gondot nem okoztak az örvények, gondolta Adam. Az ő paranormális érzékelésük sokkal fejlettebb volt, mint a Földről jött gyarmatosítók leszármazottaié. Csakhogy az emberek életben maradtak, míg az idegenek rég eltűntek, emlékeztette magát. Magas, erődszerű fal vette körül a táborhelyet. A barikádokon belül emelkedő kecses tornyokon nem volt ablak. Keskeny nyílásokon át lehetett bejutni a különböző épületekbe, de az nyilvánvaló volt, hogy a hely korábbi lakói nem lelkesedtek a napfényért és a friss levegőért. Legalábbis a felszínen lévőért. A többi rom nagy részéhez hasonlóan, amelyeket a Harmóniát elsőként meghódító, azóta rég eltűnt nép hagyott hátra, a külső védelmi faltól a legkisebb épületig itt is minden kemény pszizöld kvarckőből épült. Még a földet is ez a kő borította vastag rétegben. A kvarc minden próbálkozásnak ellenállt, amit az emberi telepesek bevetettek ellene. A legerősebb szerszámaik sem tudtak akár csak egy ütésnyomot is hagyni rajta. Ellenállt a tűznek. A legvadabb viharoknak. A mag-rez fegyverből kilőtt golyó egyetlen szilánkot sem hasított le belőle. Sem a falakon, sem azokon belül vagy kívül nem nőtt semmi. Az építmény eónokon át állt a helyén, de sem moha, sem vadszőlő, sem semmiféle növényzet nem jelent meg smaragdzöld felületén. Ugyanez volt a helyzet az állati létformákkal is. Mindmáig sem rovarokat, sem kígyókat nem fedeztek fel ezen a helyen. Még a patkányok is messze elkerülték.

14 Érdekes, gondolta Adam, hogy Gibsonnak láthatóan nincs semmi baja az épületegyüttes belsejében lévő atmoszférával. Úgy tűnt, hogy az emberi lakosság többségéhez hasonlóan ő is jól érzi magát a zöld kvarc közelében. Azt hiszem, egy napra épp elég nekem ennyi bizonytalanság nézett Marlowe-ra. Essünk túl rajta. Miért rángatott ki engem ide? A lány láthatóan megkeményítette magát. Valamikor éjfél és reggel hét óra között ellopták az Égő Lámpát az Arkane Társaság pincéjéből mondta. Hát ez jó. Az Arkane-nak sikerült elveszítenie a lámpát. Már megint. A lány pislogott, majd szemét résnyire húzva felelte: Azt hittem, dühösebb lesz. Úgy tudom, a családja a Viszály Kora óta a Társaságra bízta a lámpa őrzését. Nyilvánvalóan hiba volt. A lány elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést. Ma reggel, mihelyt értesültem a biztonságon esett csorbáról, nyomban a helyszínre mentem. Időbe telt, mire egyáltalán rájöttem, mi hiányzik. Ne vegye sértésnek, de nekem úgy tűnik, hogy a múzeum katalógusrendszere, valamint biztonsági rendszere alapos vizsgálatra szorul jegyezte meg a férfi. Igen, egyetértek felelte a lány a lehető legtárgyilagosabb hangon. Mindazonáltal a helyszínen látott álomlenyomatok alapján sajnos azt kell mondanom, hogy a tettes kétségtelenül belső ember volt. Igazán? Meglep, hogy nem mindjárt engem tart a tolvajnak. A legenda szerint egyedül Nicholas Winters valamelyik egyenes ági leszármazottja férhet hozzá a lámpa energiájához. Senki másnak nincs oka arra, hogy ellopja. Tisztában vagyok vele felelte Marlowe. Bennem is felmerült, hogy talán maga lopta el a lámpát. De az álomlenyomatai nem egyeznek meg a tolvajéival. Mint mondtam, minden jel arra vall, hogy a múzeum munkatársai között kell keresnünk azt, aki elvitte. Maga ilyen profi? Én ilyen profi vagyok. A lány hangjában felfedezhető volt egy kis szakmai büszkeség. Azt hiszem, említettem, hogy noha nem

15 vagyok káoszelmélet-tehetség, vannak bizonyos képességeim, amelyek hasznosak lehetnek egy nyomozásban. Most, hogy látta az álomnyomaimat, kihúzhat a gyanúsítottak listájáról. Így van? A lány köhintett egyet. Vannak más lehetőségek is. Bizonyára. Lefizethettem vagy kényszeríthettem valakit a múzeum munkatársai közül, hogy lopják el nekem a lámpát. Igen, ez is megfordult a fejemben. Éppen ezért továbbra is ön áll a gyanúsítottaim listájának élén, Mr. Winters. Igazán megtisztelő. Csakhogy van egy apró tévedés az elméletében. A lány figyelmesen nézett rá éjfélt idéző szemével. Bizonyára elmondja nekem, hogy mi az. Az Arkane Múzeumban lévő Égő Lámpa másolat volt. A lány meglepődött. A férfi látta, hogy sikerült megdöbbentenie őt. Ez a felismerés zavarba ejtette. A lánynak nem kellett volna ennyire meglepődnie. Végtére is nem ez az első alkalom, hogy az Arkane megtudja: hamis lámpát őriz. Komolyan beszél? kérdezte a lány. A családom sohasem bízta az Arkane-ra a lámpa őrzését. Amikor véget ért a Viszály Kora, a valahányadik ükapám, John Cabot Winters gondoskodott arról, hogy a Társaság egy nagyon szép eredeti másolatot kapjon a gyűjteményükből. Az ősei itt, a Harmónián készíttettek belőle egy másolatot? Ez volt a sok közül az egyik, amire a családom kötelezettséget vállalt az évek során. Valahányszor lába kél annak az átkozott holminak, ami rendszeresen előfordul, az Arkane szabályosan üldözőbe vesz bennünket. Előbb-utóbb kénytelenek vagyunk egy hamisítványt adni nekik, amitől aztán mindenki megnyugszik egy újabb évszázadra. Úgy érti, amíg le nem sújt ismét a Winters-átok mondta a lány. Ne mondja nekem, hogy hisz a családi átkokban. Nem, de a genetikában hiszek. Évszázadokkal ezelőtt Nicholas Winters az Égő Lámpával megperzselte a saját DNS-ét, és azóta időről időre valamelyik férfi leszármazottjában felbukkan a sérült gén. Igen, így szól a legenda bólintott Adam.

16 Szóval azt mondja, hogy az igazi lámpa az ön birtokában van? Nem. Az igazi megint eltűnt. Szent ég, már értem! csillant fel a lány szeme. Maga most a lámpát keresi, ugye? Ez áll az óvárosi régiségkereskedők között terjengő pletykák hátterében. Már legalább két hete hallok a szóbeszédekről. Épp nyomozást akartam indítani az ügyben. Miféle pletykák? kérdezte Adam, hogy egy kis időt nyerjen. Néhány kereskedő rendkívül diszkrét nyomozást folytatott egy óvilági régiséggel kapcsolatban. Állítólag a Céh egy magas rangú tisztségviselője nagyon jó pénzt fizetne érte. A pletyka szerint a tárgy természetfeletti tulajdonságokkal bír. És maga miért akart nyomozást indítani? Bármilyen földi eredetű műtárgy, amely a természetfelettivel hozható összefüggésbe, automatikusan számíthat az Arkane érdeklődésére felelte a lány egy könnyed kézmozdulat kíséretében. Tegyen még hozzá egy titokzatos gyűjtőt, aki mellesleg igen magas pozíciót foglal el a Céhben, és mindjárt meg fogja érteni, miért keltette fel a dolog a J&J kíváncsiságát. A férfi mozdulatlanul állt. Érezte, milyen bizonytalanná vált a lába alatt a talaj. És miből gondolja, hogy én vagyok az, aki nyomoztat a lámpa után? kérdezte. Mikor kezdődtek a rémálmai és a hallucinációi? A kérdés az elevenébe talált. A lány tud az éjszakai és az éber rémálmairól. Miről beszél? Látom a lenyomataiban a kísérteties álmaira utaló jeleket felelte Marlowe. A legenda szerint éppen a rémálmok és hallucinációk jelzik a változás kezdetét. Azt hiszem, maga jóval régebb óta keresi az igazi lámpát, mint én. Lassan ki fog futni az időből, ugye? Oké, Marlowe Jones, mostantól teljes figyelemmel hallgatom mondta Adam. A lány közelebb jött, és megállt mellette. Ha van valami a Winters-legendában, ami csakugyan igaz lehet, az nem más, mint hogy a családnak az a férfi tagja, aki a problémát örökli

17 Mi magunk között családi átoknak nevezzük. A lány úgy tett, mintha nem hallotta volna. A család azon férfi tagjának, akiben megjelenik a Nicholas Winterstől örökölt genetikai torzulás, egy erős álomfényfejtő segítségére van szüksége, hogy megtalálja és munkára tudja fogni a lámpát. Adamnek ekkor már minden érzéke élesre volt állítva. Tudja, ez az egész jelenet túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen mondta. Miért nem árulja el nekem, Miss Jones, hogy valójában miről van szó? Már elmondtam. Azért kértem arra, hogy ma itt találkozzunk, mert feltételeztem, hogy maga adott megbízást a lámpa ellopására. Már látom, hogy nem maga volt az, ami sok egyéb problémát is fölvet. De most a legfontosabbra kell összpontosítanunk. Mégpedig? Látom, hogy önnek szüksége van a lámpára közölte a lány. És ha ez igaz, akkor rám van szüksége. Maga a J&J-től jött, hogy segítsen? Erről van szó? Nincs időm arra, hogy játszmákba bonyolódjam, és magának sincs. Szüksége van rám, vagy valakire, aki olyan, mint én. Hirtelen elhallgatott, és összehúzta a szemöldökét. Várjunk csak, erről van szó? Talált magának egy másik álomfényfejtőt? Gondolja, hogy az illető van olyan erős, hogy képes kezelni a lámpa energiáját? Mert ha nem, akkor a meggyújtásával mindketten óriási kockázatnak teszik ki magukat. Mielőtt Adam válaszolhatott volna, egy apró fényvillanást észlelt a látótere peremén. A kvarckőből emelt falat körülvevő puszta téren túlról, a sűrű erdő mélyéből jött. És mintha Gibson morgását is hallotta volna. Reflexszerűen elkapta Marlowe derekát, és elrántotta magukat a kapualjból. Igyekezett elkerülni, hogy túl nagy erővel csapódjanak a kőpadlónak, de amikor meghallotta Marlowe jajdulását, tudta, hogy a lány megüthette magát. Még szerencse, hogy ennyi bőrruha van rajta, gondolta.

18 A szeme előtt elvillanó szöges nyakörv elárulta, hogy Gibson fürgén leugrott a válláról, és a közelben földet ért. A golyó egyenesen beszáguldott a kapu résén, majd az épületegyüttes belsejének nehéz pszi-közegében ide-oda cikázva egykettőre lelassult, és erejét vesztve lepottyant a földre. A lövés döreje véget nem érő visszhangot verve zengett a romokat körülölelő magas hegyek között. Adam lenézett Marlowe-ra. Érezte karcsú testének lágy körvonalait a bőrruha alatt. A lány néhány hajtincse kiszabadult, és sötét borostyánsárga függönye alól nézett fel rá. Igaza van mondta Adam. Szükségem van magára, és szükségem van a lámpára. De itt van ez a kis komplikáció. Hogy valaki meg akarja ölni? Szóval észrevette. Nem aggódtam túlságosan miatta. Gondoltam, együtt jár azzal, hogy átvettem a Frekvencia Céh vezetését. De most fel kell tennem a kérdést magamnak, hogy nem másokat tartottam-e szemmel, mint akiket kellett volna. Lehet, hogy az Arkane döntött úgy, hogy eltávolít, még mielőtt vadállattá változnék.

19 2. Tisztában vagyok a látszattal, mégis őszintén remélem, nem gondolja, hogy én állítottam magának ezt a csapdát mondta Marlowe, gondosan ügyelve rá, hogy a hangja teljesen nyugodt maradjon. Taktikai értelemben nincs a legjobb helyzetben, gondolta. Hanyatt feküdt, a rajta fekvő Adam a testével védelmezte, egyszersmind foglyul is ejtette, miközben az erdőnek azt a darabját figyelte, ami a kapun túlról idelátszott. Egy pillanatra mintha valami felismerés csillant volna a szemében, de aztán erélyesen nemet intett a fejével. Nem, ez nem az Arkane stílusa jelentette ki. A Társaság ennél sokkal körültekintőbb szokott lenni. Túl nagy szenzációt keltene a médiában, ha lepuffantanák a Frekvencia Céh új ügyvezetőjét. Az időpont nem kedvezett ugyan a felháborodásnak, Marlowe ennek ellenére igencsak fel volt háborodva. Végtére is Jones volt, vagy mi. Hálás köszönet a bizalmi szavazatért! vágott vissza. Úgy beszél az Arkane-ról, mint valami gengszterbandáról! Hát, most, hogy mondja Ön nincs abban a helyzetben, hogy megengedjen magának efféle vádaskodást. Ha még nem hozták volna tudomására, Frekvenciában éppen a Céhet vezették mindig is úgy, mint valami csordát, és ezt mindenki tudja a városban. Mit gondol, nem kellene elnapolnunk ezt a szemantikai vitát egy alkalmasabb időpontra? A lány vett egy nagy lélegzetet, és ezzel visszanyerte az önuralmát. Rendben van. A nagy adag adrenalin mindkettőjük érzékenységét az egekig fokozta, és valamennyi érzéküket élesre állította. Egy másik erős tehetség közelsége, amikor mindketten felcsigázott állapotban vannak, mindig nagyon nyugtalanító tud lenni, de most valami más történt, és erre a másra a legkevésbé sem illett az a szó, hogy nyugtalanító, gondolta a lány. Nyugtalanító volt az az intenzív, éhséget keltő felismerés és egyre fokozódó izgalom, amelyet percekkel ezelőtt, a megérkezésekor érzett. Ez a mostani érzés viszont inkább egyfajta döbbenetes pszichikus megrázkódtatás volt, semmivel sem kevesebb.

20 Érzékei tárva-nyitva vették a jeleket, ugyanakkor fizikailag is közvetlen érintkezésben volt a szintén maximálisan felfokozott állapotban lévő Adam Wintersszel. Vissza kellett volna szorítania a lenyomataiban látott rémálmok és hallucinációk erős áramlású energiáját. Még soha nem ért hozzá senkihez, amikor gőzerővel működött a tehetsége, kivéve amikor a munkáját végezte a klinikán. Gibson fenyegetően morgott a fülébe. Kicsit odafordítva a fejét, azt kellett látnia, hogy az aranyos kis pihegombóc ragadozó üzemmódra váltott: szőre lesimult, második pár szeme melyet vadászathoz szokott használni tágra nyílt. A szegekkel kivert nyakörv lazán lógott a nyakán. Védelmező testtartásban őrködött fölötte, de Adamhez hasonlóan a falba épített nyílás kötötte le a figyelmét. Adam ugyanazzal a párducmozgást idéző kecsességgel gördült le róla és pattant fel, amit egy perce, a lövés előtti pillanatban látott tőle. Hátát a zöld falnak vetve figyelte az erdős-hegyes vidéknek azt a darabkáját, amelyre a keskeny nyíláson át ki lehetett látni. Gibson utánairamodott, és egy üldözésre kész kopó testtartásában letelepedett Adam csizmás lába mellé. A ragadozó páros, gondolta Marlowe, miközben felállt, és ösztönös mozdulattal porolni kezdte bőrnadrágja ülepét. De hirtelen félbeszakadt a mozdulata, mert eszébe jutott, hogy ezen az ismeretlen kvarcréteggel bevont földön olyasmi, hogy por, sohasem létezett. Hosszan nézte Adam szigorú arcélét. Reggeli kapkodó keresgélése eredményeként rátalált Nicholas Winters, az Égő Lámpát évszázadokkal korábban, még a Földön elkészítő alkimista egy ritka arcképére. Adam megragadó pillantású zöld szemével és obszidiánfekete hajával hajdani őse tükörképe lehetett volna. Sem a portrén látható férfi, sem Adam kérlelhetetlen elszántságot sugárzó, markáns arcán egyetlen lágy vonást sem lehetett felfedezni. Minden porcikája erőről tanúskodott. Az ellenségei megölhetik, de sem megtörni, sem az akaratát meghiúsítani nem lennének képesek, gondolta a lány. Maradjon távol az ajtónyílástól utasította Adam. Megpróbálom észben tartani. A férfi éles, fürkésző tekintetet vetett rá.

21 Vannak tapasztalatai ehhez hasonló helyzeteket illetően? kérdezte. Világosan érezhető volt a hangján, hogy kételkedik. A lány szerette volna, ha igazolni tudja harci jártasságát, de sajnos e téren nem sok tapasztalata volt. Zeke bácsi megtanította ugyan, hogyan kell egy magrez fegyverrel bánni, de sohasem hordta magánál. Inkább eldugta egy biztos helyre, az iroda padlójában kialakított széfben. Egy magrez egyébként sem volna jó semmire egy ilyen helyzetben, emlékeztette magát. A főiskola elvégzése óta a J&J ügynökeként dolgoztam felelte, amilyen hűvösen és magabiztosan csak tudta. Nem válaszolt a kérdésemre. Bűnügyi helyszínek értelmezésében és az adott bűnügy elvi alapjainak felállításában vannak tapasztalataim. Kitűnő, sőt elsőrangú elemző vagyok, de bevallom, a munkám döntő hányadát íróasztalnál végzem. Vagyis eddig még soha senki nem próbálta megölni magát. Nem ismerte be a lány. Mint mondtam, az elmúlt néhány évtizedben az üzlet lejtmenetbe került a J&J-nél. Van valami elképzelése arról, hogy mi ez az egész, vagy nincs szó másról, mint a Céh sajátos politizálásáról? Röviddel a Kamara hivatalos bejelentése után, miszerint elvállalom a Frekvencia Céh irányítását, valaki megpróbált végezni velem. Pár napja megint megkísérelte. Valószínűleg ugyanaz a személy. Elég nehéz elhinni. Mit? Hogy valaki meg akar szabadulni tőlem? Nem, a Céh vezetőinek mindig vannak ellenségei. De az olyan magas pozíciót betöltőkre, mint maga, nagy médiafigyelem irányul. Sem az újságok, sem a hírcsatornák nem számoltak be arról, hogy merényletet kíséreltek volna meg maga ellen. Pedig az ilyen hírek öles betűkkel szoktak szerepelni a címlapokon. Köztudott, hogy a Kamara nagy gonddal választotta ki magát a frekvenciabeli szervezet ügyeinek intézésére. Nem tartottam sajtókonferenciát. Mi a Céhnél nem így dolgozunk. Ó, persze. A Céhnek megvannak a saját szabályai.

22 Ugyanúgy, mint az Arkane-nak. Adam nem reagált a megjegyzésben rejlő gúnyra. Ezzel nem lehetett vitatkozni, úgyhogy Marlowe témát váltott. És most mi lesz? Gondolja, hogy az a valaki olyan ostoba, hogy kiélesített fegyverrel a kezében megpróbál bejutni a kapun? Tudnia kell, milyen veszélynek teszi ki magát. Köztudott volt, hogy az ősrégi zöld kvarcfal által elnyelt paranormális energia vad és kiszámíthatatlan hatást gyakorol a különféle high-tech kütyükre, többek között a fegyverekre is. Ha valaki a magas falak által körülzárt területen sütötte el a puskáját vagy a pisztolyát, nagy valószínűséggel nem a célpontot találta el, hanem az illető kezében robbant fel. Nem, nem ezt fogja tenni válaszolta Adam. Tudja, hogy erről a romos helyről csak két út vezet ki. A kapu vagy az alagutak. A kapun át nem menekülhetünk el. Nyílt terepen könnyű célpont lennénk. Néhány perce nem akart mindenáron eltalálni. Inkább csak értésemre adta, hogy odakint van. Miért adna le figyelmeztető lövést, amivel elárulja, hogy hol van? Azért, mert nem akar lelőni. Az Arkane-hoz hasonlóan ő sem akar átfogó rendőrségi és Céhen belüli nyomozást. Megpróbál a föld alá szorítani bennünket. A lány ereiben meghűlt a vér. De ez itt épp egy örvény helye mondta, tőle telhetően nyugodt hangon. Nem mehetünk le. Ne nézzen rám. Nem én találtam ki, hogy idekint találkozzunk. Maga szerint ő is tudja, hogy ez egy örvény helye? Nem. Ő engem követett, de amíg nem értünk ide, nem tudhatta, mi az úti célom. Gondosan betartotta a követési távolságot. Sokkal közelebb kellene jönnie, legalább a falakat körülvevő peremsávig, hogy megérezze az örvényt. De még ebből a távolságból is csak nagy tehetség birtokában tudná érzékelni ezt a fajta energiát. Az isten szerelmére, ha sejtette, hogy követik, miért nem rázta le őt? Nyilván rengeteg lehetősége lett volna rá.

23 Miért vesződtem volna ilyesmivel? Csak a tudomására hoztam volna, hogy tisztában vagyok vele: üldözőbe vett. Nem mintha egy Céh főnöke bárhová is el tudna bújni. Hiszen a média minden lépését követi. Értem bólintott a lány. Abban reménykedett, hogy ki tudja csalogatni a rejtekhelyéről, hogy aztán elkaphassa, így van? Igen és nem. Tény, hogy szívesen föltennék neki pár kérdést, de nem ő az, akit el szeretnék kapni. Én azokat keresem, akik felbérelték. Úgy gondolja, bérgyilkossal állunk szemben? Egy profival? Hát, hogy csakugyan vérbeli profi-e, abban nem vagyok biztos. Eddig kétszer hibázott. Talán mert magát nagyon nehéz megölni felelte a lány. Senki sem juthat el a Céh csúcsára, ha nincsenek tökéletes túlélési technikái. Erről van szó helyeselt Adam. Ma az a célja, hogy beszorítson engem az alsó világba. Miért tenne ilyet? Maga a Céh embere. Tudja, hogyan boldoguljon a föld alatt. Úgy képzelheti, hogy lemegyek, de vissza már nem jövök. Tökéletes módszer arra, hogy terhelő bizonyíték nélkül szabaduljanak meg egy céhes főnöktől. Igen, tudom sóhajtotta a lány. Köztudott, hogy a céhek ezzel a módszerrel oldják meg a személyi problémáikat. De az eredményesség érdekében, mielőtt leküldik az alsó világba, elveszik az illető behangolt borostyánkövét. Mert ha van egy jó borostyánja, akkor annak segítségével megtalálja a felszínre visszavezető utat. Az a fickó odakint az erdőben úgy gondolja, hogy az én borostyánkövem nem fog sok vizet zavarni. A lány Adam borostyánköves gyűrűjére pillantott. A fekete fémbe foglalt fényes, sötétsárga kőbe bevésték az irodája pecsétjét. Borostyánkövet illesztettek az övcsatjába és a kése tokjába is. Marlowe nem tartotta kizártnak, hogy másutt is visel ilyen köveket a testén. És nyilván minden egyes darab be van hangolva. Nem létezett olyan céhtag, hát még vezető, aki hangolatlan borostyánt hordott volna magánál. Nem pusztán szokásból vagy biztonsági óvintézkedésképpen a büszkeség és a hagyomány is így kívánta. A céhek nagyon sokat adtak a tradícióra, és Adam Winters az egyik legősibb, leghatalmasabb céhes család leszármazottja volt.

24 Hajdan, a Viszály Korában, John Cabot Winters volt az, akinek a segítségével megalakultak a szellemvadász céhek. Mind a mai napig a különböző céhszervezetek tartottak ellenőrzésük alatt gyakorlatilag minden kereskedelmi vagy tudományos természetű ügyet, amely az idegenek ősi katakombáiban és az alsó világ esőerdeiben zajlott. Ezek között akadtak rendkívül jövedelmező illegális tevékenységek is. Mindig felbukkant néhány kisstílű nyerészkedő, szerencsevadász és különleges izgalomra vágyó alak, akinek sikerült a maga szakállára bejutnia a felszín alá. De a nagy feltárásokhoz, bányakitermelésekhez, régészeti és kutatómunkákhoz meg kellett szerezni a céhek engedélyét, amelyek ellenőrizték is a munkát, cserébe pedig gondoskodtak a munkaterület biztonságáról, és részesedtek a haszonból. A rendszernek persze voltak bírálói. Sokan vélekedtek úgy, hogy a céheket mindössze fél lépés választja el a szervezett bűnözői csoportoktól. Ugyanakkor senki sem állt elő használható alternatívával. Az alapvető problémát az okozta, hogy rengeteg veszélyes energia halmozódott fel a föld alatt, amelyet csak egy nagyon különleges tehetség birtokában lehetett kézben tartani és irányítani. Az ilyen tehetséggel rendelkező embereket szellemvadászoknak nevezték. Jóllehet a céhek tagjai között akadt néhány nő is, ez a képesség szoros összefüggésben állt a tesztoszteron nevű férfihormonnal, amiből következően a céhekhez csatlakozók túlnyomó többsége férfi volt. Azok a fiatal férfiak, akik tehetségük révén kezelni tudták az idegen energiát, többnyire életük korai szakaszában csatlakoztak a szervezethez. Vonzotta őket a férfias kalandok és a biztos munkahely ígérete, és nem utolsósorban az a tény, hogy a fiatal nők valósággal rajzottak a céhes férfiak körül. Magának épp elég borostyánja van, és ne is próbálja elhitetni velem, hogy nincsenek behangolva mondta Marlowe. Ránézett a férfi övére rögzített kis fekete bőrtokra. Sőt, biztos vagyok benne, hogy abban ott egy borostyán-rez lokátor lapul. Az elmúlt negyvennyolc óra folyamán valaki de-rezálta valamennyi szabvány borostyánomat közölte Adam.

25 Az nem lehet döbbent meg a lány. Hacsak folytatta kis szünet után nem egy olyan profi hangolóhoz vitte őket, aki szándékosan elszabotálta a munkát. Senki sem nyúlt hozzájuk az utolsó, egy hónappal ezelőtti hangolás óta. Utóbb ellenőriztem, és minden rendben volt. Most mégis minden szabvány rez-borostyánnak, amelyet magamon hordok, kismértékben elcsúszott a frekvenciája. A zavar nem olyan mértékű, hogy alkalmi használat esetén mindjárt észre lehessen venni, de ahhoz épp elég kár esett bennük, hogy biztosan eltévedjek a föld alatt. Hogy fedezte fel a szabotázst? Maradjunk annyiban, hogy nemrég tettem néhány különleges óvintézkedést. Oké, meg tudom érteni, hogy egy céhes főnök miért folyamodik ilyesmihez, különösen azután, hogy valaki megpróbálta megölni. Jó. Tehát valaki elhangolta a borostyánját. De az ég szerelmére, miért nem hangoltatta be újra? Ugyanazért, amiért ma meg sem próbáltam lerázni őt. Értem sóhajtott a lány. Nem akarta, hogy az üldözője megtudja: maga észrevette őt. Pontosan. Valahol az erdőben ismét felhangzott a fegyverropogás. Ezúttal a hangot nyomban követte egy éles durranás. Jaj, ez a motorom egyik kereke volt nyögött fel a lány. Újat kell vennem. Csak egy bolond foltoztatja be a gumiját. Küldje el a számlát a Céhnek. Biz' isten megteszem. Miért lövöldöz az Álomra? Maga nevet adott a motorjának? Természetesen. Biztosra akarja venni, hogy nem oldunk kereket jelentette ki Adam. Ha magát üldözi, akkor miért nem a maga kocsiját veszi célba? Valószínűleg azt már elintézte. Igaz is, hol van a kocsija? nézett rá a lány. Az erdőben hagytam, negyed mérfölddel lejjebb.

26 Azt mondja, az az ember be akarja szorítani a föld alá. Marlowe megérintette saját borostyánköves fülbevalóit. De közben tudja, hogy nem egyedül van itt. Nem számít arra, hogy nálam is lehet borostyán? Maga váratlan bonyodalmat jelent számára, amit bizonyára szívesen elkerült volna, de próbáljuk meg az ő szemszögéből nézni a helyzetet. Valószínűleg azt feltételezi: azért jöttem ide, hogy egy nővel találkozzam. Ahogy az meg is történt. A lány egy pillanatra elhallgatott. Látszott rajta, hogy csak most fogja fel, mire gondol Adam. Ó, Jézusom! Azt hiszi, hogy én vagyok a Céh új főnökének titkos szeretője? Hogy ez afféle szerelmi légyott lenne? Maga a detektív. Az ő helyében milyen következtetésre jutna? A fenébe. Igaza van mondta a lány rövid gondolkodás után. A Céh csúcspozícióját elfoglaló férfiak hírhedt szoknyavadászok. Az elődje is erről volt híres. Igen, már értem, miért gondolja azt a lövöldöző, hogy a nője vagyok. Tudja, ha nem lenne nála fegyver, a legszívesebben odaszaladnék, és jól ellátnám a baját. Amiért így megsértett. Az a helyzet magyarázta higgadtan Adam, hogy azok közül az emberek közül, akiknek nincs semmi okuk rá, hogy lemenjenek a föld alá, csak nagyon kevesen hordanak az odalenti tájékozódáshoz szükséges, pontosan behangolt borostyánt. Vagyis azt feltételezi, hogy nekem nincs jó minőségű borostyánom, vagy ha van is, a magáét akarjuk használni, nem az enyémet. Marlowe itt udvariasan kis szünetet tartott. Mivel maga a profi, meg minden. Úgy gondolja, még mielőtt ráébredünk, hogy gond van, szépen belesétálunk egy illúziócsapdába, vagy belebotlunk egy nagy kísértetbe. Csak kíváncsiságból kérdezem, behangolt borostyánt hord magánál? kérdezte Adam felvont szemöldökkel. Természetesen. Néhány nyomozás kapcsán az alsó világba is be kell hatolnom. A férfi szája megrándult. Persze, hiszen a J&J-nek dolgozik. Maga is profi. Így már hárman vagyunk. Ő, maga és én.

27 Kénytelen vagyok emlékeztetni, hogy fölösleges ennyi szót vesztegetnünk a borostyánra. Az örvény miatt amúgy sem mehetünk a föld alá. Ami azt jelenti, hogy csupán egy választásunk marad. Igen? Adam hangján enyhe kíváncsiság érződött. És mi lenne az? Ki kell várnunk, hogy a fegyveres elmenjen. Nem maradhat örökre abban az erdőben. Előbb-utóbb azt fogja gondolni, hogy a terve bevált, lementünk a föld alá, és szépen elmegy. Lehet bólintott Adam. De azért ezt nem kockáztatjuk meg. Pontosan azt fogjuk tenni, amit ő vár tőlünk. Megfordult, és határozott léptekkel elindult az egyik zöld torony felé. Menjünk. Gibson viháncolva, az új kalandtól fellelkesülve utánairamodott. Marlowe dermedten állt. Mégis hová akar menni? Megyünk a föld alá szólt vissza Adam. De hát nem mehetünk. Ez itt egy örvényes hely. Elbánok vele. Egy örvénnyel senki sem tud elbánni. A lánynak küzdenie kellett, hogy ne emelje föl a hangját. Épp ezért akartam ezen a helyen találkozni magával. Tisztában vagyok vele. A férfi egyenletes tempóban haladt tovább. De csak azért maradtam itt, miután rájöttem, hogy a térségben egy örvény van, mert tudom kezelni ezt a fajta energiát. Tudja? meredt a férfi hátára a lány. Nincs valami nagy véleménnyel az intelligenciámról, igaz? Tényleg annyira ostobának gondolt, hogy hajlandó leszek egy olyan helyen találkozni a J&J vezetőjével, ahol nem véd meg semmi, vagy ahol nem tudok kimenekülni a föld alól? Én mindössze egy semleges területre gondoltam. Sohasem rajongtam a semleges területekért. Adam egy fénylő lépcső tetején megállt. Olyan területeket kedvelek, amelyeket az ellenőrzésem alatt tarthatok. Vettem észre. Jöjjön velem, Marlowe Jones. Elviszem egy föld alatti körutazásra. Maga tényleg kézben tudja tartani az örvénylő energiát? nézett a lány Adamre.

28 E téren kénytelen lesz megbízni bennem. Ne vegye sértésnek, de hogyan képes megküzdeni vele? Adam felemelte a bal kezét, hadd lássa a lány az órája sötét számlapját. A szabvány borostyánon kívül munkára tudom fogni a teljes spektrumot felvonultató követ. Mint tudjuk, ezt az örvényenergia kezelésére is fel lehet használni. Az ott az órájában egy szivárványos borostyán? Igen. De én csak egy sötétszürke követ látok. Nincs benne semmi szín. Nem világít, amíg nem bocsátok keresztül rajta energiát. És ezt a lehető legritkábban szoktam megtenni. Miért? Van egy komoly hátulütője. A lányt egy pillanatra megint elfogta valami szorongás. Nem látta ugyan a férfi álomlenyomataiban az őrület jelét, de tudta, hogy az utóbbi időben rémálmoktól és hallucinációktól szenvedett. Lehet, hogy olyan dolgokat látott, amelyek a valóságban nem léteznek, például az órája számlapján egy rendkívül ritka borostyánt. Lehet, hogy ezek a látomások hitették el vele azt is, hogy munkára tudja fogni a szivárványos borostyán legendás energiáját. Kitárta az érzékeit, és egy újabb pillantást vetett a férfi álomfényére. Ne féljen, nem hallucinálok szólt derűsen Adam. Nem. Látom, hogy nem. Marlowe lezárta az érzékeit, és elindult a férfi felé. Még nem hallottam senkiről, aki teljes spektrumú kővel tudott volna dolgozni. Talán mert nem sokan vagyunk erre képesek. Mi az a hátulütő, amit említett? Ahhoz, hogy egy örvény pokoli bugyra felett uralkodni tudjak, óriási energiát kell átbocsátanom a szivárványos kő anyagán. Akkorát, amennyivel egy közönséges borostyánt meg lehetne olvasztani. Miután átjutottunk az örvényen, még körülbelül háromnegyed órányi erőm marad, de utána aludnom kell pár órát. Milyen lesz? kérdezte a lány.

29 Belemenni egy örvénybe? Mintha egy lidérces álomba lépne be. Nem hal bele, de nem is holmi könnyű séta a parkban. A lány óvatosan, egyre a lába alá nézegetve, föllépkedett Adam után a baljósan fénylő zöld lépcső tetejére. A kvarc lépcsőfokok elég szélesek voltak, úgyhogy a lába kényelmesen elfért rajtuk, csak éppen, mint minden egyéb az alsó világban, az arányok tolódtak el kissé az emberi szem és egyensúlyérzék számára. De minden gond nélkül láthatta, merre megy. Az alagutak ugyanabból a zöld kvarckőből készültek, amelyből az idegenek szinte minden mást is építettek a felszínen és a föld alatt. És minden tárgy, amelyet ebből a titokzatos kvarckőből készítettek, a legapróbb sírtükörtől a Halott Városok égbe nyúló falaiig, sötétedés után és a föld alatt ugyanazt a baljós, savzöld fényt árasztotta. Odalent a katakombákban állandó volt ez a fény. A szakértők erre a foszforeszkáló fényre sem tudtak magyarázatot adni, mint oly sok más, a rég eltűnt idegenekhez kötődő dologra. A munkahipotézisük úgy szólt, hogy a kő által kibocsátott különös, természetfölötti energia egyik mellékhatása lehet. Az elmélet szerint az energia létfontosságú volt az idegenek életben maradásához. A kutatók számára világossá vált, hogy míg az emberek jól érezték magukat a Harmónián, a környezetben volt valami, ami mérgezően hatott az eónokkal korábban odaérkezett ősi fajra. Egy adott pillanatban fel is hagytak azzal, hogy a felszínen próbáljanak élni, inkább leköltöztek a bolygó felszíne alá, ahol végtelen labirintusokat alakítottak ki a zöld kvarckristály alagutakból. Egész ökoszisztémát tartottak fenn bioenergiával, amelyet föld alatti esőerdőkből nyertek ki. De végül elbuktak, és eltűntek. Gibson leszökdécselt a lépcsőn, és beleveszett a nagy zöld éjszakába. Marlowe nem aggódott érte. Gibson szeretett a föld alá bújni. Az emberektől eltérően a porcicáknak nem volt szükségük borostyánra ahhoz, hogy bejárják a katakombákat vagy az esőerdőt. Marlowe Adam nyomában lépkedve egy újabb lépcsőfordulóval lejjebb jutott. Miért nem említette már korábban, hogy képes elbánni egy örvénnyel? kérdezte. Mert ez bizalmas információ közölte Adam.

30 Ki nyilvánította bizalmasnak? Én, leginkább. De a Kamara is. Maga a Kamarának dolgozott? Kamarának nevezték röviden a nehézkes Disszonancia-Energia Pararezonátorok Céhei Egyesített Tanácskozó Testületének Kamaráját, a szellemvadász céhek e nagy hatalmú, mindent egybefogó, irányító szervezetét. Pályafutásom túlnyomó részében a Hivatal képviselője voltam, egészen addig, amíg meg nem kaptam ezt a kellemes posztot a Frekvencia Céhnél magyarázta a válla fölött hátraszólva Adam. Egy keveset én is tudok a Hivatalról. A Kamara titkos fekete hadműveleti ügynöksége. Olyasmi, mint a Jones & Jones. A J&J nem titkos fekete hadműveleti ügynökség közölte a lány hűvösen. Mi pusztán csak szeretünk csendben, a háttérbe húzódva dolgozni. Akárcsak a Hivatal. Adam megállt az utolsó előtti lépcsőfokon, hogy bevárja a lányt. Vigyázzon, az örvényenergia valahol ezen a helyen kezd megmutatkozni. Emlékszem felelte a lány. Idáig jutottam el, amikor pár hónapja megpróbáltam felderíteni ezeket a romokat. Itt meg kellett állnom, és vissza kellett fordulnom. Már érezte maga körül az örvényenergia első zizzenéseit, amitől minden érzéke kiélesedett. Tudta, hogy a közelgő pánik fenyegető érzése mostantól fogva egyre csak erősödni fog. Nem véletlenül nevezték a Céh emberei és mások is, akik az alsó világban dolgoztak, a pokol bugyrainak az örvényes helyeket. Lehet, hogy látni fog ezt-azt figyelmeztette a lányt Adam. Olyankor jusson eszébe, hogy ezek nem valóságos dolgok. De nem ez lesz a legrosszabb, ugye? Nem. Az igazi veszély egy örvényben az, hogy az ember hajlamos pánikba esni, és elfutni. Az energiavihar ilyenkor egy pillanat alatt tönkreteszi a szabvány borostyánt és a lokátorokat. Mire az ember kitámolyog egy ilyen bugyorból, már el van veszve. Nagyon kevés esélye van rá, hogy valaki megtalálja, mivel a borostyánja ki lett lőve. De ez velünk nem történhet meg, mert maga tudja, hogy mit csinál.

31 Úgy van. Akkor essünk túl rajta mondta a lány. Adam megragadta a csuklóját. Kezdem érteni, miért tették meg magát a J&J vezetőjévé. Most elindulunk, de ne felejtse el, hogy egy örvény középpontjában nem bízhatja magát sem a látására, sem az egyensúlyérzékére. Történjék bármi, ne engedje el a kezemet. Oké. Nem mintha lenne más választása, gondolta. A férfi ujjai mágneses acélbilincsként zárultak a csuklójára. Adam lelépett az idegenek által épített lépcső legalsó fokára, és maga után húzta a lányt. Marlowe követte őt a pokol tornácára.

32 3. Miközben egyik fénylő lépcsőről a másikra lépett, eltűnt az egész lépcsősor a katakomba világító, zöld falaival együtt, és a helyére egy jellegtelen táj költözött, amely azonban maga volt a rémálom. A lány agya minden erejével azon volt, hogy megértse a tomboló energiát, ám ehelyett hallucinációkat vetített ki. Tudatalattija legmélyebb rétegeiből őslények bukkantak elő, hogy hangtalanul üvöltve rárontsanak. Csak álom, gondolta. Csak álom. Tudom kezelni. Álomfénytehetség vagyok. Összeszedte minden akaraterejét, és a látomások visszaszorultak. Nem úgy a tájékozódási zavar megsemmisítő érzése. Olyan volt, mintha egy pszizöld viharban botorkálna. Nem tudta, hol van a fent, hol a lent, még a kemény kvarckövet sem érezte a lába alatt. Kísérteties villámok cikáztak körülötte. Arra számított, hogy az örvény szelei fokozatosan fognak felerősödni, és az érzékei ezalatt alkalmazkodni tudnak rémítő hatásaihoz. Ehelyett egyik pillanatról a másikra magával ragadta az örvénylő tornádó. Valami szivárványos energia zárta körül a csuklóját, s húzta még mélyebbre a vihar belsejébe. Vadul küzdött, hogy kiszabadítsa magát. Fogom. Velem biztonságban van. Adam hangja valahonnan a vihar dúlta tájból visszhangzott felé. Megfeszített figyelemmel összpontosított rá. Ráeszmélt, hogy az álomnyomai kavargó áramlatait is látja, holott ezeknek láthatatlanoknak kellene lenniük ebben a viharos energiamezőben. Hogy mégis ki tudja venni őket, azt jelentette, hogy a férfi még annál is erősebb, mint amilyennek gondolta. Az örvénylő ködön át egy apró szörnyeteg lebegett felé. A kis lény szőrének szálai egyenként felmeredtek. Négy szeme és hat mancsa volt, és izgatott, kuncogáshoz hasonló hangot adott ki. Gibson suttogta. Az állat átvergődött a zöld viharon, s végül megérkezett Marlowe vállára. Felkuporodott rá, és mormogni kezdett a fülébe. A vihar