Sáringer Károly Nôt akarok!

Átírás

1 Sáringer Károly Nôt akarok!

2

3 Sáringer Károly Nôt akarok! válasz Terézanyunak Pallas Gyöngyös, 2002

4 Sáringer Károly, 2002 Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

5 Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek különösen Évának, akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

6 Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. Ha valaki magára ismer benne, az még csak hagyján, tartsa meg magának. De, ha másokat vél beazonosítani, az kizárólag a véletlen mûve. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. Amennyiben például azt olvassák valahol, hogy egy lány szerint jó velem az ágyban, ne tessenek rajtam számon kérni!

7 Többféle népek vannak. Olyanok, akik nem tudják és olyanok, akik nem akarják. (Füles, a Micimackóból)

8

9 Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?)

10

11 Mindig nõt akartam, amióta csak az eszemet tudom, azóta. (Sõt, még most is azt akarok, de már feleségem van, úgyhogy az egy másik könyv.) Mielõtt a géphez ültem volna, sokáig gondolkodtam, hogy volt-e olyan, amikor nem akartam (nõt), de nem emlékszem ilyenre. Egyszer az edzõm, a Dani, még meg is rótt ezért. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. Azért mondta ezt gondolom én most, így áttekintve az idõk kezdetének ködén, mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban, ez az én túlfûtöttségem, úgymond. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban), mert én akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva, vagyis, hogy a férfiak nõt akarnak, a nõk meg férfit. (Ezt az ifjúkori elméletemet, sok tekintetben igazolta is az idõ ) Szóval nem emlékszem, hogy valaha is másnak láttam volna a világot, mint hímek és nõstények örökös, párharcnak színlelt egymásra találásának, de fõleg keresésének. Arra viszont nagyon is emlékszem, milyen klassz érzés volt, amikor a Nagyinál elõször észrevettem, hogy szõrösödik a kukim. Az elképzelhetetlenül jó érzés. Férfi lettem, gondoltam büszkén, és mindjárt ki is találtam, hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom, mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. Zavart már akkoriban piszkosul, hogy velem egykorú, mégis fejlettebb, akcelerált azt hiszem így mondják fiúk, amikor az öltözõben levetik a gatyájukat, büszkén mászkálnak, csak mert már szõrös nekik a kukijuk. Hát, ezen az õszön már én is büszkén mászkálok, gondoltam akkor, ott a Nagyinál, de 11

12 még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna, valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. Hogy jobban megértsék a helyzetet, be kell mutatnom az akkori szeretõmet, Copfost. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés, de tényleg sûrû, erõs copfja volt, még ma is emlékszem a fonatok illatára, olyan volt akár esõ után a fû.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. Ez tényszerûen annyit jelent, hogy a budiban klasszikus falusi WC, megközelítõleg egymillió léggyel odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam. Nem tudom, hogyan történhetett, de esküszöm így volt. Tehát megláttam, hogy szõrösödik, ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak, hanem bele! Nem tudtam, pontosan hova, de annyi már világos volt, hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton, na meg csak úgy Copfos mögött. Azonmód megkerestem a lányt, mondtam neki, hogy menjünk a fészer mögé, a búvóhelyünkre, mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. De nehezebb volt, mint gondoltam. Mi a baj, meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának.) Nem, szõrös nyögtem ki végül, mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. Mi? Az ostor? Dehogyis, az izém Nagyon hülye egy helyzet volt. Copfos nézett rám egyre riadtabban, én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam, hogyan emelkedik végig a varrásnál. Nem tudom, meddig álldogáltunk így, de a katartikus pillanatokban úgy vettem észre mindig a nõk a gyakorlatiasabbak. Ne izélj már! váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. 12

13 Azannya, tényleg! rikkantott fel az én kis szeretõm, nem is tudom eldönteni, hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. Szerintem õ is büszke volt rá, hogy neki már igazi férfi udvarol sõt, ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban, de közben meg is rémült, hogy most mi lesz. Ezt magam sem tudtam, annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét, maximum tizenhárom évesek lehettünk. Ezt úgy számoltam ki, hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben, Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg miközben a szülei, meg talán õ is, jóízûen hortyogtak márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni.) Menjünk mondta az én drágám eltökélten, úgyis feleségül veszel, nem? Hát persze bólogattam én, de már akkor éreztem, hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. Akkor rá kellett volna ébrednem, hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett, ahogy látom, nem csak az én életemben, hanem az egész világegyetemben. Na mindegy, térjünk vissza a Nagyi budijához. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé igazi férfiként, ugyebár, ám a valódi dugás, pontosabban a valahová bedugás nem jöhetett létre. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba, mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan, mondanom sem kell.) Koma közelített a budi felé, még szerencse, hogy szidott valakit, jó messzirõl lehetett hallani. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat, férfiasságom immáron! mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. Szerencsére Koma mint általában ezúttal sem volt teljesen józan, így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13

14 a gondolatmenetet, mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. Apropó, felvilágosítás. Mindig csodálkozom, hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. Jó pénzért, fõállásban. Biztos szükség van rá amúgy és általában, mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról. Úgy vagyok vele, mint a nõk utáni vágyakozásommal, emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való már úgy megközelítõleg és mit kell vele csinálni. Ami meg nem volt világos, azt az élet valóságos gyakorlatában hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust tanultam meg. Nem mondom, hogy a magam kárán, mert marha jó volt. Nem tudom, hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e, de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. Talán féltékeny is volt, merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente, hogy látott engem biciklizni, és ez mély nyomokat hagyott benne. Nem is csodálkoztam, ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt, piros. (Azt meg természetesnek vettem, hogy minden nõnek tetszem. Ez akkoriban volt, kéretik nem elfeledni.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel, mert az egyszerûen kizárt volt, hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre, legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. (Késõbb, fiatalemberként, amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit, olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. Egy kukkot sem értettem belõle, és ez azóta sem változott: fel nem foghatom, miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói.) Mindegy, az biztos, hogy a fiú, aki az üzenetet hozta a Biciklistõl, alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. Nagyon is jól tudta, micsoda botrány lesz ebbõl. Lett is. Az világos volt, hogy a Felvégre nem mehetek, de azt is tudtam, hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza, a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. Jó 14

15 helynek látszott a titkos találkozóra, mert a fák (nem tudom milyenek, pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. Meg egy bicska, mégis, ha a Felvégiek elkapnának Az alábbiakból kiviláglik, micsoda hõsiességre közelebbrõl: marhaságokra képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat, ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. Nem is gondolnak bele, hogy minek is ez tulajdonképpen, hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja, mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. Én a kanális partján például azt csináltam, hogy egy hétig lestem a Biciklist, de már az elsõ alkalommal is direkt úgy, hogy meglásson. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. Különös egy helyzet volt, mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját, de nem mertem odamenni Biciklishez, hogy: na, akkor itt vagyok, azt hallottam, tetszem neked. Megfigyeltem, hogy ez sokszor van így az életben máskor is, egyik fél sem meri meglépni a döntõt, a visszavonhatatlant. A kanálisparton az új babám volt a merészebb, megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: Hát te? Hát én hát mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét, ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. Itt vagy? kérdezte még Biciklis, mintegy tisztázandó a tényeket. Itt szögeztem le, de akkor már marhára féltem, mert eszembe jutott az, ami egy hétig egyáltalán nem, hogy a Felvégen vagyok. Teljes életveszélyben. Viszont menekülni már lehetetlen volt, mert akkor oda az új barátnõm, oda az új szerelem, plusz a becsület. Így hát maradtam hõsködni. Biciklis azt kérte, hogy mutassam meg az ostorom, de nem csak úgy általában, hanem mûködés közben. Ez pediglen 15

16 egyenlõ volt a biztos lebukással, hisz egy ilyen szerkezet pláne ahogy én tudtam forgatni, úgy csattog, hogy zeng tõle az egész határ. Romantikus amúgy, csak teljesen értelmetlen. Különösen annak fényében, hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. Meg hát mint említettem volt nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. Mármost ott álltam rendíthetetlenül, mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut, mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása, hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki, tényleg. Nem nagy persze, de mégis. Ezt elbûvölten vettem tudomásul, már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat, amint a tornaórán, futkározás közben, ütemesen le-fel ugrál a cicijük. Baromi idegesítõ volt, mert nagyon vonzó tudott lenni, ugyanakkor elérhetetlen is. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Ebbõl egyenesen következett aztán, hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek, nemhogy az osztályban, de az egész iskolában. Nem dumáltam meg a srácokkal, de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte, de rettenetes pofozkodás lett a vége, márpedig az lehetetlennek látszott. Tehát: hülye. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért, kevés módosítással: aki nem fekszik le velem, csak mással, az kurva. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta, hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. A lányok gyorsabban serdülnek mondta hintázás közben, ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. A fene a gusztusát gondoltam lehet, hogy igaza van, de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Évekig 16

17 álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. Úgyhogy erre is rájöttem a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. És most itt volt egy lány, a Biciklis, akirõl tudtam, hogy tetszem neki és melle is volt. Na, nem akkora mint a Vági Mártának, de azért jól kivehetõ. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást mert azt nem volt merszem megkérdezni, hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem, de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. Na már most, ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt, meg kátrányszerûen fekete, hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne, többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. Különben is, a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. Ilyeneket mondott, hogy baktérium sõt, mikrobák! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott, bárki beláthatta azt, amit addig is tudtunk, hogy a kanálisban fürödni marhaság. Ezúttal azonban amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt elvesztettem a józan ítélõképességem. Csak az járt a fejemben, hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját, én pedig megláthatom a melleit. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam, hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója, állapítja meg a költõ nagyon helyesen.) De lám, olykor az álmok megvalósulnak, egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból, hogy ott állunk a vízben vízben?, és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. Semmi különöset nem éreztem, feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. Ráadásul csõdöt mondtam. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta, de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. Könnyû a 17

18 nõknek, ezt mindig tudtam, megjátszhatják a szerelmi hevületet, kívülrõl úgysem látszik a közöny. Egy kicsit nyögnek, egy kicsit lihegnek esetleg sikongatnak is és a partner máris úgy érzi, õ a falu bikája. Nálunk nincs pardon, szembeszökõk a tények, nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik, hogy elég nagy és kemény-e. Nem egyszerû élet a miénk, férfiaké, higgyék ezt el nekem. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör, fantáziájában az is, aztán amikor meg ott van a lehetõség, egyszerûen nem történik semmi. (Olykor. Azért nem mindig ) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig, aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet, hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt, nem szólt semmit semmi szemrehányás, csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt, legalábbis a történtek fényében. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket most se nagyon, mindenesetre rájöttem, hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos, bár kétségkívül az a lényeg. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. Az tetszik, hogy van melled mondtam a lehetõ legõszintébben. Erre elpirult és tán meg is sértõdött egy picit. És a szemem? És a hajam? És az arcom? kérdezgette, pedig hogy jön ez ide. Mondom, a nõi lélek bonyolult, azóta már tudom, hogy dugás elõtt, közben vagy után egyáltalán: amikor csak lehet hülyeségeket kell mondani a nõknek, azt nagyon szeretik. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik, de ebbe most még ne menjünk bele. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke, arra van egy másik példám is, amíg élek, nem felejtem el. Már jó kis úszó voltam, közel a nemzetközi szinthez, amikor is elvittek magához a Mesterhez, mondván: majd õ kisilabi- 18

19 zálja, hogyan lehetnék még jobb kis úszó. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát, de közölték, hogy nem kell. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni, lehetett vagy húsz oldal, és nem túlzok a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester, hogy ez teljesen természetes, egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le, minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. Nem mertem megkérdezni, de szerencsére a Mester magától is elmondta, hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki, persze azok lányoknak valók. Végül aztán hozzátette azt, ami azóta se ment ki a fejembõl, annyira megragadta a fantáziámat. Szó szerint azt mondta, hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni, mint dugni. Esküszöm ezt mondta, és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. Nagyon örültem ennek a hírnek, mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni, tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam, hogy lehet benne valami. Lényeg, hogy a Mester egy új világszemléletet, új hitet adott, mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni, mint a fiúk. Nekik legalább olyan fontos ez az egész, mint nekünk. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés, a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják, ilyenekre gondolok, hogy mozi, séta a ligetben, vacsora. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. Ja, és itt van még a tánc is. Az például borzasztó tud lenni márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez, többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok, és úgy mozgok a parketton, 19

20 mint a medve a jégen. Szóval, olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket, de még nem találtam választ arra, hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján, kis pocakomat süti a nap. Megjelenik egy bombázó darázs derék, hatalmas cicik, kihívó monokini, összevillan a tekintetünk. Mindketten érezzük, hogy ugyanarra gondolunk. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága, kezében halványzöld koktél citromkarikákkal, letelepszik mellém és azt mondja: Helló, Anasztázia vagyok. Hoztam neked ezt a kis koktélt, de nem is ezért jöttem. Igazából csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. Lenne mondom ekkor én unottan, mert reggel már volt egy másik bombázó is, de hol? Ez nem probléma kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. És megyünk, és dugunk. Szóval magyarázza meg nekem valaki, hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki, akkor kellett már lennie valakinek a strandon, aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba, mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit, meg magamat elnézem: immáron nem is fog ) Van helyette a sok keveredés, hogy jössz táncolni?, meg ilyenek, holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára, ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja, miközben én majd elsüllyedek a szégyentõl. Azt már megállapítottuk, hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai, ebbe belementem a békesség kedvéért. Végül is, ha azt akarja hallani, hogy a szeme is szép, ám legyen. Leforrázva ballagtam hát hazafelé, nyilvánvaló, hogy a mély fájdalom, a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20

21 tompította el az éberségemet. Másképp nem fordulhatott volna elõ, hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. Nem ám a Kicsit, hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban, azt suttogták, hogy még börtönben is ült. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl, úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. A Nagy Cigány is, mint majdnem mindenki, folyton részeg, de legalábbis spicces volt. Most is csak annyira futotta az erejébõl, hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek! Sajnos ennyivel nem ért véget a történet, az ügyem illetve: ügyünk magasabb, talán a legmagasabb szintre került, szóba jött a kultúrházban. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e, hogy egy alvégi legény felvégi lányt cicerél. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták, amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban, de emberek esetében is elõjött olykor, jobb híján.) Szóval, létezhet-e ilyesmi, mert akkor kifordult a világ rendje. A Lajcsi volt a legjobb barátom, az õ apukája mondta meg a frankót: Agyon leszel csapva te gyerek, ha a Felvégre mászkálsz. És a dolog nagyjából tényleg így állt. Nehogy má, azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem, de nem adtam fel. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei, de még ennél is fontosabb volt, hogy bizonyítsak. Szóval olyat egy férfiember már ha tényleg az egyszerûen nem engedhet meg magának, hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ), hogy nem is tud dugni. Ez örök életre szóló szégyenfolt, és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel, akkor is csak arra tudsz gondolni, hogy nem sikerült rendesen megdugni. És tudod, hogy õ is arra gondol. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak, beszélgettek, akár órákon át, de ott motoszkál mindkettõtök fejében, hogy annak idején nem jött össze Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát, mert 21

22 arra gondol, hogy talán õ hibázott valamit, vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. Órákig kérdezgette, hogy mi baj van, miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve, pedig csak egyszerûen nem állt fel, fogalmam sincs, hogy miért. Ez azonban egy késõbbi történet. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál, s közben elszántam magam a halálra. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl, de azt mondta: nem érdekli. Sõt, Copfos sem érdekli, pedig tudja, hogy járok vele (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést), de õ el akar venni tõle, mert mindenáron kellek neki. De ha nem hagyom el Copfost mondta Biciklis, õ bizony akkor is kitart mellettem, higgyem el, bármi van is, õ az én szeretõm. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát, késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos a nõknek, hogy csak egyvalakivel dugjunk, mi férfiak.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel, de én már alig vártam, hogy a cicijeit megmarkolászhassam. (Lecsöcsörészni, így mondták a falumban.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt, azt mondta menjünk sétálni. Ez teljesen kikészített. Minek?! gondoltam magamban, pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat. Nem is értettem, miért fontos sétálni és azóta sem értem. Örök rejtély, hogy ott vagyunk ketten, rátérhetnénk a lényegre, arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek, a parknak vagy a belvárosnak. Ez egyszerûen hülyeség, bármelyik férfitársam tanúsíthatja. Mindegy, akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani, azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység, szerves része a dugásnak. Elindultunk tehát és beszélgettünk. Nemigen tudnám felidézni, hogy mirõl, mert már akkor sem igazán érdekelt, hogy mit mondanak a nõk. 22

23 Egyszerûen más az agyuk szerkezete, ez mindig is világos volt számomra. Mielõtt a feministák nekem rontanának, sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb, egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek, olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni, ami a férfiember számára teljesen érdektelen. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük, amelyik a legjobban játszik, hanem az, amelyik a leghelyesebb. Ez is egy nonszensz.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem, mármint a bokroknak. Egyrészt, kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés, másrészt pedig, kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét, elõször azt hittem csak eltévesztette, de aztán rájöttem, hogy direkt. Furcsa volt, de jó, határozottan jó. Ráadásul meg is nyugodtam, mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni, több ízben megfogta ugyanis. Rátértünk végül a lényegre megfigyeltem: ez általában két és fél, három kilométer után szokott bekövetkezni, leheveredtünk a gazos fûbe, mint a filmeken. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem, ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. Mindenesetre ott és akkor legalábbis annyi volt a légy meg a többi vadállat, hogy majd megettek bennünket. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre, csak azon kaptam magam, hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt, de még így is jó volt. Nem jött ki belõlem semmi, de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható, forró lüktetést. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert, miképpen lehetséges, hogy lövellés nélkül is elélveztem, de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23

24 bátorságomat.) Elmondhatatlanul boldog voltam. Nem, nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el bár az sem volt semmi, sokkal inkább a büszkeség. Az osztálytársaimra gondoltam, hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük, véget ért a sok megaláztatás, ezek után már muszáj lesz komolyan venniük, talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. Sajnos a Biciklist sem akkor, sem azóta nem kérdeztem meg, hogy neki milyen volt, pedig ez nagy hiba. A szex páros játék, akkor van értelme, ha minden résztvevõnek öröme telik benne. Azért itt sem árt az óvatosság. Figyelem, figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom, hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok, akikkel valaha is találkoztak, pedig nem volt semmi komoly. Nem tudom, miért csinálják ezt talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ, mindenesetre jó ha ezzel számolunk. Én hazugsági együtthatónak nevezem, már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. Ne feledjétek barátaim, mindig az a legjobb hapsi, aki ott van! Szóval férfi lettem immár, szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. (Mint ahogy késõbb sem.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon, de tovább nem merészkedtünk. Hogy miért, nem tudom. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával lehet, hogy a võlegényével? volt, úgyhogy túl az estém gyötrelmein, még azzal is szembesülnöm kellett, hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk, de jó lenne folytatni és befejezni azt, amit egy évtizede abbahagytunk. Ezt nem csak úgy elképzelem ám, a Biciklis egy levélben meg is írta nekem emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába, folyton vigyorgott, azzal fejezte be sorait, hogy feltétlenül keressem meg. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva, merthogy ott rengeteg volt, ráadásul fürdõruhában. 24

25 Nõk az uszodában

26

27 Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk, hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. Folyton jönnek-mennek a nõk, kilátszik mindenük, de csak bámulod õket, azt is csak sutyiban. Rettenetes, na. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott, az ember arról ábrándozik, akirõl csak akar, képzeletében több száz nõje lehet akár. Különösen akkor van ez így, ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban, mint én voltam akkoriban. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis, kör alakú szellõzõnyílás. Elképzeltem magamban, hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. (Sok újat nem láthattam, mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket, amelyek mindenüket, az utolsó szõrszálat is látni engedték, mi több, kihangsúlyozták.) Mindegy, az elhatározást tett követte, elbújtam néhányszor a szekrényben, pedig óriási volt a kockázat. Le is buktam egyszer, edzés végén az egész úszócsapat edzõstül, kabinosostul engem keresett. Kiabáltak, mint a fába szorult féreg, én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. Itt a vég, gondoltam, de mentõ ötletem támadt. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk, hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. Amikor aztán rám találtak, nem gyõzött mindenki csodálkozni, hogy egy olyan egészséges fiatalember, mint én, miképpen ájulhatott el se szó, se beszéd. Sajnálkoztak nagyon. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak, úgyhogy ráfáztam piszkosul. Hetekig jártam az orvosokat és édesanyámmal kiegészülve magyaráztam nekik titok- 27

28 zatos összeesésem körülményeit. Már azon voltam, hogy bevallom az igazat, de nem vitt rá a lélek, ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. Nagy baj azért nem történt: meggyógyultam. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom ha jól emlékszem havonta, de valahogy nem bolondultam bele, pedig azt hittem, nem úszom meg. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre, például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. Kijártunk a városhoz közeli faluba, volt ott egy nyitott medence, télen is abban edzettünk. Nagyon szerettem azokat az edzéseket, mert a végén az öltözködés egy kocsmában komolyan, a tekepálya mellett! zajlott. Külön a fiúk és külön a lányok, de ez direkt kapóra jött, a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel pedig biztos, hogy õk is leskelõdtek, de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem, legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. (Az elsõ igazi, nagy szerelmem is az úszók közül került ki, de errõl nem írok bõvebben. Túl sokan ráismerhetnének, márpedig sem a kapcsolatunk emlékét, sem õt magát nem akarom bántani. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre, gyermekem édesanyjára is.) Fentiekbõl talán kitûnik, miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket, felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult, hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. Ráadásul nem csak látvány, de tényleges élmény is akadt az öltözõben. Nem az uszodában, hanem a strandon, de az mindegy. Az volt a rendszer, hogy nyaranta munkát vállaltunk a nyitott városi közfürdõben, a beosztásunk: tutajos. Ez lényegében azt jelentette, hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját, 28

29 miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt ott velünk egy srác, úgy hívták: Cica. Na, ez a Cica már dohányzott, meg tetoválása is volt, egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött, hogy így a nõi meg úgy a nõi, de köztudott, hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek, a fele sem igaz. (És akkor még jóindulatú voltam.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét, mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. Tényleg volt neki nõje, egy biztosan, mert azt a saját szememmel láttam, sõt De ne vágjunk a dolgok elébe. Úgy adódott, hogy éppen esõs idõ volt, márpedig olyankor a strandon a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül értelemszerûen nem tartózkodik senki. Olvasgattam éppen, hogy azért teljen a munkaidõ, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Cica nagyokat nyög. (Elnézést a kifejezésért, de azt hittem tojik, csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni, azt gondoltam hát, a barátom bizonyára rosszul van, különben is elõfordult már, hogy berúgott. Elindultam hát, segíteni a Cicának. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam, ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött, szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt, aki a tutajos kollégám elõtt guggolt, kicsit elõrébb kellett lépnem, hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. Tényleg lenyûgözõ látvány volt, komolyan. A Cica állt ott a világról megfeledkezve, elõtte guggolt a lány és szopott. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl, bugyi már sehol, dús szõrzete messzire világított, merthogy az is szõke volt neki, akár a haja. Egyszerûen nem akartam elhinni, hogy ilyesmi létezhet egyáltalán, a Cica, a dohánytól sárga fogaival, az örökös trágár beszédével egyesek azt suttogták, javítóintézetben is volt! szóval ez a 29

30 faragatlan fickó meg ez a gyönyörû, ártatlan tekintetû lány. Szentül azt hittem addig, hogy kabinos barátomnak ha vannak is nõi egyáltalán azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek, mint õ. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról, de fõleg arról, hogy a legangyalibb, legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra, akkor vele akár. Menj a francba mondta tutajos kollégám, amikor észrevett, de már merült is lefele megint a gyönyörbe. Kabinos nem tudom észrevett-e, mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott, szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. Borzasztóan irigyeltem a Cicát, nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának immáron kívülrõl, és azt hittem, menten belehalok a féltékenységbe. Nem arra a lányra voltam féltékeny, hanem az egész nõi nemre, hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér, aki csak úgy, az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken meg egyszer filmen láttam ilyesmit, akkor mindjárt el is határoztam, hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak, ahol munkaköri kötelesség a dugás. Ábrándjaimból a Cica riasztott, kajánul vigyorgott a rohadt, a szájában már ott füstölgött a cigaretta, a nadrágja még mindig dudorodott. Mi van öreg? kérdezte egy kicsit lihegve, de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. Semmi próbáltam én is adni a lezsert, de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. Ki ez? biccentettem a fogasos felé, mintegy mellékesen. Á, csak egy kabinos kiscsaj legyintett Cica, van egy húga is. Nem tudom ezt miért mondta, mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. Elhatároztam, hogy lesz ami lesz, ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni, az még álomnak is túl 30

31 szép lett volna. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát, másnap délelõttre lelépést kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. Felvettem magamra az új, csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál ha jól emlékszem, kilencedszer mostam meg a fogam, s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol, csak úgy volt, hogy jön, de aztán nem jött. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre, se utólag nem lehet tenni semmit, csak ott és akkor létezik azonnali, jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek, ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. De nem volt! Legalábbis sokszor nem, pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. Csak tudnám, honnan a fenébõl vették. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért, talán az elõzõnél is nagyobb, ráadásul az is esõben. Egy idõre meg is utáltam az esõt, de nem azért, amiért általában szokták, hanem mert állandóan az jutott róla eszembe, hogy nekem nincs nõm! Az úszómester, a Pocak nagy nõcsábász hírében állt, de tényleg az is volt. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá, mondhatom nem az esze miatt, hanem a nõügyeibõl kifolyólag. Mondok egy példát, mindjárt elhiszik, hogy nem a levegõbe beszélek. A Pocak tanított gyerekeket úszni. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk elsõsorban persze az anyukák abban a hiszemben, hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. Ez persze sosem következett be, de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. Szerették a Pocakot, na. Egyszer például jött a Tanárnõ, olyan úriasszony volt, hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok, hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. Jött tehát a Tanárnõ, és én azt hittem, menten sarkon fordul, amint meglátja a Pocakot. 31

32 Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam, hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát, tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást, ott az uszodában. Állati jó aroma lett belõle, amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. Na mindegy, ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon, nem ám bizalmas suttogón, így szól a Tanárnõhöz: Ha én a szerszámomat elõveszem, még ez is megtelik. Na, erre már biztosan faképnél hagyja, gondoltam, de a Tanárnõ csak mosolygott, sõt kihívóan kacarászott. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól, az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: Nem hiszi? kérdezte kihívóan Pocak. Nem én kacarászott tovább Tanárnõ. Akkor jöjjön be zárórakor, megmutatom. Jó, bejövök. Ennyi volt, és a legszebb az egészben, hogy tényleg bejött. Pocakkal magukra zárták az ajtót, és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá, talpig jumbó sapkában. Egy tanárnõ! Mondhatom Fentiek ismeretében, csodálkoznak-e azon, hogy Pocak volt a példaképem? Ugye, nem. Hanem az eset, ami kiborított, az nem az uszodában, hanem a strandon történt, merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron ha lehet még több nõt dugott meg, mint télen. Mondta is nekem a Pocak, hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami, mert õ megfigyelte, hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. (Így mondta.) Erre példa az alábbi eset, amelyet már régen szeretnék elmesélni, de mindig közbejött valami. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel, aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32

33 tartójába. Gondoltam is, hogy ebbõl kamatyolás lesz, de ez már nem rázott meg olyan nagyon. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon, míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. Pocak hozott magának egy szabályt, miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl, nehogy agyonvágja õket a villám. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába, meg ordibálni, hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset, de miután Pocak valahogy elhitette velük, hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik, lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé, meg sem várták, hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. (A Bögyös lánya: lásd mint fent, az öltözõben bóklászott egymagában.) Mondom, eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót, hogy a Pocak tolja le a gatyáját, de már ugrik is a nõre. A neheze számomra legalábbis csak ezután következett. Bent ment a kamatyolás, még a kilincs is lebicsaklott olykor. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta, hogy ez azért volt, mert hátulról döngette a Bögyöst, az meg a kilincsbe kapaszkodott.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek, amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje, gyönyörû hosszú combokkal, feszesen himbálózó cicikkel. Úgy látszik õ is tudta már, mi szokott történni a strandon esõzések idején. Éppen riasztani akartam a barátomat, de elkéstem. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit, hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset, de aztán õ is elkezdte rángatni. Elég bután nézett, elõbb az ajtóra aztán rám. Hát a Pocak? kérdezte kissé már felháborodva, aztán elkezdett dörömbölni. Pocaaaak! kiabálta torka szakadtából a Dögös tudom, hogy bent kefélsz. Várj egy kicsit kiabálta az a pofátlan Pocak, de nem bírta folytatni, mert csak lihegni bírt. 33

34 A helyzet egyértelmûvé vált, már csak azért is, mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. Melyik büdös kurváját dugja? fordult most minden haragjával felém a Dögös. Honnan tudjam vonogattam a vállam, de már nagyon el voltam keseredve. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt, akinek akkora mellei voltak, hogy nem fértek bele a tartójába, de kint meg már a másik talán a bentinél is jobb nõ várta. Ez igazságtalanság, állapítottam meg szomorúan, mert nekem meg egy nõm sem volt. Piszkosul haragudtam a Pocakra, meg az egész világra. Legalább a Dögös menne el, gondoltam, de nem ment. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára, amilyent még nem is láttam. Te úristen, ez megvárja, nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés, és sajnos igazam lett. Dögös ott ült és megvárta, amíg a Bögyös kielégült. Amikor vetélytársnõje kijött a melltartóját igazgatta éppen lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: Ezt a nagyseggût?! Kurva sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös, de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni, a szemeit elborította a könny. Ne szomorkodj drágám ballagott oda hozzá a Pocak, nadrágban ugyan, de még mindig álló dákóval. A lány csak hüppögött, de azért hagyta, hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába, az iménti gyalázat színhelyére. Nem tudom, hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös, hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly elkeseredett áldozata, szerintem sejtette. És ez volt nekem a legborzasztóbb. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ, annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar hogy messzebb ne menjünk, ott voltam mindjárt én, de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után, ami történt, még bemegy a Pocakkal a szobájába. Mi az, hogy bemegy! Esküszöm, még egy óra 34

35 sem telt el, már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. Legalább ma ne dugna vele a Dögös, gondoltam és meg is állapítottam, talán hangosan is kimondtam: kurva. Pedig igazából azt gondoltam, hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal, mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. Ez borzalmas élményem volt nekem, mert tudtam, hogy hazamegyek és nem lesz senki, akit megdughatnék, marad megint a jól bevált rejszolás. (Érdekes, amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe mert késõbb aztán keveredtem, akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. Szinte természetes, de akkor, amikor a Pocakkal ez az eset történt, tényleg nyomorultul éreztem magam.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat, hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk, meg tisztességes családanyák. Hogyan van az, hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. Vagy nem érezték annak? Nem értettem, na és sok tekintetben bizony ma sem értem. Tény, hogy megtörténtek ezek az esetek, mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban, egész biztosan nem hittem volna el. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében, nem tudom tartja-e még a frontot, de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem, a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. Ellátogatott, vagy nem is, tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt, hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. Meg is jelent a szállodában ahol a Torok meg az õ zenekara lakott minden számottevõ nõ a városban, ették a fagylaltot a teraszon, a szikrázó napsütésben. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez gondolom én, 35

36 mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. Mindenki izgatottan várta, vajon kit választ, azt meg már mondanom sem kell, hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél. A házasságukat is készek voltak feláldozni, hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni, de ez most nem tartozik szigorúan a történethez.) Azt nem tudom, hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen, de a lényeg, hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. A lány vagy fiatalasszony? elpirult, aztán tanácstalanul a Pocakra nézett, aki viszont szintén meglepõdött, de csak egy pillanatra. Amint felmérte a helyzetet, Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan sõt: szertartásosan odavezette a Torok színe elé. Mindenki azt hitte, hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét, mint egy áldozati bárányt. Igen ám, csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni a nõnek. Valahogy így. Tényleg jó hapsi meg nagy sztár, de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra, a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. (Ki ez a hülye, kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl, de a Pocak nem zavartatta magát.) Most akartam neked gyûrût venni rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl, gondolom, a nagyobb nyomaték kedvéért. A kislány bámult még egy darabig a Torokra, de látszott, hogy a mérkõzés már eldõlt. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán, merthogy annak nagyon örült, hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül, meg hát a sztár is õt választotta, jó napja volt tehát, azt viszont nagyon is fájlalta, hogy nem dugja meg a Torok. Mégse lehet ezzel dicsekedni a jövõben, akár életre szólóan is. Így esett, hogy a 36

37 legnagyobb magyar sztárnak mondhatjuk akár úgy is, hogy szégyenszemre más nõt kellett választania a mi városunkban akkor, míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt ha jól emlékszem, további három napot. Aztán lassacskán sajnos csak évek múltán én is belekeveredtem az uszodai kalandokba, elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél, tudják, a kocsma mellett. Volt ott egy nõ, a nevét akkor sem írnám ide, ha emlékeznék rá. Mindenesetre fodrász volt és kövér. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat, de ahogyan az már lenni szokott, nem mertem neki szólni. Õ kérdezte meg, hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni, mert akkor õ hamarabb végez, és akkor mi együtt fürödhetnénk. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni álmaimban már százszor megdugtam, úgyhogy a hét további részét, mintegy négy napot, teljes idegfeszültségben töltöttem. Úgy izgultam, hogy rossz buszra szálltam fel, akkor meg azon idegesítettem magam, hogy megvár-e egyáltalán. Arra nem is gondoltam, hogy az egész lakótelep amely lényegében a falut képezte mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás), úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni, ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. Mindenesetre, ha kis késéssel is, megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló, narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. Piros tornacipõ és a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve ugyancsak narancssárga frottírzokni. A kezemben, mindezeket kompozícióba foglalandó, csíkos, zöld színû nejlonszatyor. Fodrászlány végigmért, de becsületére legyen mondva, nem röhögte el magát. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen, õ annyira kövér, hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. Szentül meg voltak és 37

38 vannak ugyanis gyõzõdve arról, hogy õk úgysem kellenek senkinek. Nincs semmilyen hatalom, ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket, én meg bolondulok értük. Mindig azt gondolták, hogy valami áldozatot hozok azzal, hogy velük dugok, merthogy õk milyen kövérek. Eleinte magyaráztam nekik, hogy éppen ez a jó, de csak rosszabb lett, semmiképpen nem hitték el, hogy egy kövér nõt is lehet kívánni, így hát azt gondolták, csak vigasztalom õket.) Mármost Fodrászlány hogyan, hogyan se kitalálta, hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. (Talán említettem már: negyven fok lehetett ) Ez éppen jót tett nekem, az egész heti idegeskedés után. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. Mondtam már, ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe, a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. Fodrászlány azonban kegyes volt meg talán már õ is ki volt éhezve, éppen csak annyit bandukoltunk, hogy eltûnjünk a bokrok között. Mindjárt a lényegre tért, de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve, hogy azonnal tüzeltem, amint a puskámhoz ért. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: Csak nem?! De bizony bólintottam összeomolva, arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. És akkor következett a váratlan fordulat. (Ezt csak úgy mellékesen írom, de aki akarja, veheti tanulságnak is.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. Várunk mondta, és úgy is lett. Nem kezdett vigasztalni, nem mondta, hogy legyünk barátok, azt se hazudta, hogy azért így is szép emlék neki, meg ilyenek. Azt tette, amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet, ha tényleg jót akar. Magának is meg a partnerének is. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott, talán egy egész órán át. Ma is azt hiszem, hogy nem bánta meg, mert 38

39 másodszor már tényleg minden a helyére került, ráadásul a szükséges idõtartamban. Sorstársaim, akik bizonnyal nem kevesen vagytok, legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén, a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. Errõl ennyit. A szakirodalom Említettem már, hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel, ez azonban nem teljesen igaz. A Gõgös Gúnár Gedeonban például amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány én számos erotikus részletet találtam, de Fenyvesi Laci barátom, amikor ezt elmeséltem neki, azt mondta, hogy ez beteges. Nem tudom, így van-e, az viszont biztos, hogy akármit olvastam, elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. Néhányra nagyon is jól emlékszem. A 22-es csapdája címû könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem, mind a mai napig. Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller, hogy nem értette a férfiak rajongását, mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. Ezt azért jegyezetem meg ennyire, mert talált. Én is így voltam vele. (Meg talán vagyok most is.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb, hogy ne mondjam, unalmasan hétköznapi kapcsolatban van, tényleg nehéz elképzelni, hogy másoknak vonzó, sõt kívánatos. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja), hogy elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. Ez megint szíven ütött, mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan, hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. Aztán meg a dugás nyers, mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat, vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. 39