A magyar szürke marha legeltetéses tartása

Átírás

1 A magyar szürke marha legeltetéses tartása A jelenlegi agrárgazdasági környezetben újra felértékelődnek az alacsony aranykorona értékű földterületek. A 10 aranykorona alatti területek jellemzően homok-, illetve kedvezőtlen vízjárású talajok. Ezen földek hasznosítása évvel ezelőtt megoldott volt, manapság azonban a magas hozamokkal számoló szemléletbe nem fér bele a gyenge talajok hasznosítása. A magyar állattenyésztés jelenlegi struktúrája alapján, ezeken az alacsony termőképességű legelőkön juhot, ritkábban a közeli faluból összeverődött marhacsordát legeltetnek. Jó alternatívát jelent ezeken az elsősorban AKG, KAT, NATURA 2000 programokba vett területeken a magyar szürke tartása. Megjegyzendő azonban, hogy komoly előkészületeket (Gera és mtsai, 2007; Bodó és mtsai 2010) kell tennie a gazdának, ha ebbe az irányba kíván jövedelmező gazdálkodást folytatni. Egy évtizedes tapasztalatból leszűrhető immár, hogy csak az állami tulajdonban lévő földeken és az azokat kezelő nemzeti parkoknak éri meg igazán nagyméretű (értsd 200 tehén feletti) nukleusz tehén-gulyát tartani, mivel a földbérlet, a téli szállásolási-takarmányozási, állatorvosi költségek és a termékfeldolgozás rendkívül tőkeigényesek. A fentiek a génmegőrzésre szakosodott nemzeti parkok ismérve, ahol a fajta élőhely fenntartó és regeneráló szerepe a fontos (Kárpáti és mtsai, 2004). A tenyésztési munka során előállított terminál hibridekkel gazdaságosan lehet működni, ennél kisebb állománnyal is. A legjobban sikerült keresztezések a magyar tarka-szürke, illetve a charolais-szürke hibridek, amikért még a tavalyi évben is 900 Ft körüli árat lehetett kérni. A gazdálkodás mindennapjait meg kell előznie egy alapos tervezési fázisnak, aminek legfontosabb eleme a piackutatás. A magyar szürkét tartók szemlélete jellemzően az ad hoc üzemrendszer, amikor nincs kellően körbejárva, hogyan és hova értékesítik a vágóállatokat. Az integráció hiánya korábban megoldhatatlan feladat volt, manapság szerencsére azért akadnak pozitív jelek. A felülről szervezett vágóhidak és éttermek (Koppány hús, Szomor húsüzem, Fertő Hanság étterem hálózat) jó, hazai lehetőségeket biztosítanak a kisebb állománnyal rendelkező gazdáknak is. A nagyvárosok vonzáskörzetében, ahol van fizetőképes kereslet, a biominősítésű szárazáru is egyre nagyobb jelentőséggel bír. A Magyar szürkemarha hús 2011 óta, Oltalom alatt álló földrajzi árujelzős (OFJ, angolul: Geographical Indication) termék,

2 így a világon ugyanolyan prémium húsnak számít, mint az Egyesült Királyságban a Welsh Beef és Scotch Beef, a francia Maine-Anjou, vagy a szintén francia Génisse Fleur d'aubrac húsok. Ez óriási lehetőséget kínál a Szürkét tartó gazdáknak. A szigorú feltételeknek azonban csak kevesek tudnak megefelelni, ezért nagyon fontos lenne a rendszeres tájékoztatás és oktatás. A Magyar Szürke Tenyésztők Egyesülete igyekszik ezt a szerepet felvállalni, de a szakadék a nem életvitelszerűen gazdálkodók és a professzionális állattartók között még mindíg túl nagy. Bemutatókon és rendszeres konzultációkon, reklámokon keresztül sokat lehetne javítani a magyar szürke helyzetén, de ehhez szükség lenne egy központi szándékra (nem feltétlenül a minisztérium felöl), amely kijelölné a pontos utat. Ezt az utat azonban csak integrálva, közösen lehet járni, mert a piacon csak kellő mennyiségben és kíváló minőséggel lehet megmaradni. A javasolt legeltetési technológia egy bevált módszertant követ, és ennek következetes, rendszeres alkalmazása biztosítja az elegendő mennyiségű-minőségű legelőfüvet, szénát. Mivel a legtöbb legelőn, ahol eredményesen lehet Szürkét tartani, valamilyen korlátozás van érvényben (AKG, NATURA 2000), legtöbbször csak a legelés-szervezéssel tud alkalmazkodni a gazda. Ezért nagyon fontos, hogy legelési tervet készítsünk és betartsuk a gyepregenerációs periódust (jellemzően nap). A legeltetési módok közül a szabad legeltetés terjedt el leginkább, főként nemzeti parkokban, ahol az ökológiai szemlélet rendszeresen összeütközésbe kerül a gazdálkodó szempontjaival. Kutatások bizonyították azonban, hogy az alullegeltetett gyepeken, összességében kevesebb ökoszisztéma alakul ki, mint ahol optimális a legelő-terhelés (Penksza, 2013). Az állati ürülék rovarok megjelenésével jár, melyek táplálékul szolgálnak a madaraknak, kisemlősöknek. Így ahol a jószág, ott a madár (Mihók, 2009), így például a Hortobágy esetén nem kell magyarázni ez miért is fontos. A szabad legeltetés kellően nagy (100 ha) terület esetén, intenzívebbé tehető, amennyiben kellő tapasztalattal rendelkező gulyás figyel az állatokra (Gera, 2007). A teljes területet legalább négy részre kell felosztani és az időjárás, a gyepösszetétel szerint kell forgatni a hasznosítását. Egy jó pásztor száraz-aszályos időszakban a mélyebb fekvésű, üdébb részeket legelteti akár szabadon is míg hűvösebb, nedvesebb időszakban a partosabb, magasabban fekvő tippanos részekre hajtja az állatokat. A vizes-zsombékos, időszakosan vízállásos gyepek, folyópartok alkotta élőhelyek eszményi fűevője a magyar szürke (Kanta, 1984). Kemény körme és

3 vékony lábszerkezete alkalmassá teszi a nehezen járható területek legelésére is, sőt alkalmanként borját is nádasban, sásosban elli meg. Jól tűri más fajták jelenlétét (holstein, magyar tarka, limousine), habár különálló csoportot alkot, ha teheti. Az Alföldön elterjedt módszer a kiskérődzőkkel együtt legeltetni, így nem ritka látvány a juh, kecske és a Szürke együtt. Takarmányigénye a legelési szezon nagy részében állandónak mondható, napi kg fűvel beéri. A tavaszi és őszi hónapokban azonban megnő a szárazanyag igénye, ami valójában a fű megnövekedett víztartalmával függ össze, így ezekben az időszakokban szívesen legeli cserjék hajtásait, leveleit, kérgét, illetve a magas szárazanyagtartalmú nádat, sást is fogyasztja. Egész folyó- és csatornamedreket képes egy gulya kitisztítani, amivel olcsó és kétoldalú módon tartja karban a tájat. Pihentető a szemnek az üdezöld gyeppel borított folyópart, néhány fával tarkítva. Ahogy Kerekes Sándor séf is említi (Kerekes, 2013) a magyar szürke húsa kíváló organikus alapanyag, kevésbé faggyús, kevés vizet és telítetlen zsírsavakat (omega-3, omega-6) tartalmaz. Főzéskor kevés vizet ad le és kiemelkedően magas a vastartalma. A lelegelt gyógynövények aromaanyagai a zsírokban raktározódnak, ezáltal utánozhatatlan ízvilágot adnak a szürkemarha húsnak. A legeltetéses tartásmódra Magyarországon 1 millió hektár áll rendelkezésre, de ennek csak töredékét hasznosítjuk legeltetéssel. Ahogy egy uniós konferencián elhangzott, a Kárpát-medence legnagyobb nemzeti parkjában élünk és Európa el is várja, hogy eszerint sáfárkodjunk a mezőgazdasági területeinkkel. A szántóföldi növénytermesztés persze főleg gazdasági okokból használ az uniós átlagnak megfelelő mennyiségű műtrágyát (70kg/ha hatóanyag, Eurostat 2012). Ez a korábban egyértelmű hátrány előnyükre válhat, ha sikerül nagyobb volumenben bio-élelmiszert előállítanunk. Biohús előállításhoz elsőrangú fajta az extenzív gyepen tartott magyar szürke. Dr. Tasi Julianna Egyetemi docens Halász András Tanársegéd SZIE Növénytermesztési Intézet

4 Természetes itató Referencia Ángyán József, Bela Györgyi, Horváth Zoltánné (szerkesztők); Mihók Sándor (szerző) (2009): Tájgazdálkodás, tájfajták, génmegőrzés. Nyílt nap Május 22. Országház Felsőházi terme. ISBN Bodó I., Gera I., Koppány G. (2010) : A magyar szürke szarvasmarha. Budapest, Agrármarketing Centrum, 2002 Gera István és mtsai (2007): A magyar szürke szarvasmarha tenyésztésének, tartásának szabályai (technológia). Egyesületi kiadvány az AMC Kht. Támogatásával készült. Kanta István: A magyar szürke marha viselkedésének elemzése. Diplomadolgozat Debrecen : DATE, 1984 Kárpáti B.I., Sarudi Cs., Csorbai A., Marton I. (2004): A magyar szürke szarvasmarha tartásának ökonómiai és környezet-gazdálkodási elemzése. Acta Agraria Kaposváriensis (2004) Vol 8 No 1, Kerekes S. (2013) : Szakácskönyv a magyar szürkemarhához, Kossuth 2013, ISBN

5 Penksza Károly (2013): Gyepterületek természetvédelmi gyepgazdálkodási vizsgálatai. Akadémiai nagydoktori thesis, SZIE MKK