VI. KARI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA

Átírás

1 SOPRONI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR VI. KARI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA * a konferencia előadásainak és posztereinek kivonatai * SOPRONI EGYETEM KIADÓ október 24

2 A konferenciát a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Bizottsága Erdészeti Szakbizottsága szervezte. A kiadvány megjelenését az EMMI Felsőoktatási Struktúraátalakítási Alap támogatta. Soproni Egyetem Kiadó 2017 ISBN (print verzió) (on-line verzió) Szerkesztette: Bidló András Facskó Ferenc Ajánlott hivatkozás: Bidló A., Facskó F. (szerk.) (2017): Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar VI. Kari Tudományos Konferencia Absztraktkötet. Soproni Egyetem Kiadó Sopron. 59 p.

3 Tartalomjegyzék Péterfalvi J. Primusz P. Kisfaludi B.: Erdészeti és mezőgazdasági utak korszerű tervezése és építése... 7 Erdészeti szekció Eredics A. Zagyvai G.: Lékek mikroklímájának térképezése és összehasonlítása az országos meteorológiai mérőhálózat adataival... 8 Horváth A. Bene Zs. Bidló A.: Talaj szénkészlet felmérés tölgyes és bükkös állományokban előzetes eredmények... 8 Kóczán-Horváth A. Mátyás Cs. Sáenz-Romero, C.: Kocsánytalan tölgy származások klímaérzékenységének összehasonlítása egy nemzetközi kísérletben... 9 Marcsisin T. M. Király G.: Mesterséges és természetes felújítású vörös tölgyesek ökonómiai összevetése a Nyírségben Tiborcz V. Lengyel A. Zagyvai G. Bartha D.: Fás szárú taxonok aktuális és potenciális elterjedési mintázatának elemzési lehetőségei Zagyvai G. Csiszár Á. Korda M. Lengyel A. Tiborcz V. Bartha D.: Lékek növényzetét és újulatát meghatározó tényetzők vizsgálata különböző erdőtársulásokban Csáki P. Peixoto Neto, A. M. L. Bárdos Zs. Czimber K. Kalicz P. Gribovszki Z.: Különböző felszínborítású területek vízháztartása között, különös tekintettel az erdőkre Kolozs L. Solti Gy. Varga T. Veperdi G.: Egyváltozós fatérfogat-becslési rendszer kidolgozása a Mecsekerdő Zrt. területére Németh Zs. I.: A lombkorona, mint környezeti körülmény indikátor Kalicz P. Herceg A. Kisfaludi B. Csáki P. Gribovszki Z.: Erdőállományok koronaintercepciója a változó klímában Szita R. Ambrus A. Gribovszki Z.: Mikrokörnyezet vizsgálata kisvízfolyásokban klimatikus gradiens mentén Szalay D. Marosvölgyi B.: Morfológia szerepe a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények karbon-megkötésében Sipos Gy. Bóka B. Kedves O. Liqiong Ch. Patocskai Z. Münsterkötter, M. Vágvölgyi Cs. Kredics L.: A pusztító erdészeti kártevő Armillaria (tuskógomba) fajok genetikai vizsgálata és a biológiai védekezés lehetőségei Agroerdészeti szekció Csonka A.: Hazai települések agrárerdészeti potenciálja Vityi A. Marosvölgyi B. Kiss-Szigeti N.: Az agroerdészet hazai helyzete, potenciálja és korlátozó tényezői Gribovszki Z.: Szivárgáshidraulikai paraméterek becslése párhuzamos talajnedvesség- és talajvízszintmérések alapján Lakatos F. Kovács Z. Rétfalvi T.: Méhcsaládokra alapozott biomonitoring rendszer fejlesztése a Soproni Egyetemen Varga M. Csukás B.: Programozható Struktúrák: az agrárerdészeti folyamatok dinamikus mérlegmodellen alapuló vizsgálatára tervezett módszer bemutatása Vityi A. Kiss-Szigeti N.: Az agroerdészet szerepe a klímaadaptációban Fiatal agroerdészeti rendszerben végzett mikroklíma vizsgálatok eredményei Kovács K. Vityi A.: Erdőtelepítés támogatása agroerdészeti rendszerekkel

4 Rovartani szekció Ambrus A. Szita R.: A kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) populáció becslése jelölésvisszafogás módszerével Bali L. Andrési D. Tuba K. Szinetár Cs.: Szezonális változások egy nyugat-magyarországi cseres talajközeli pókfaunájában Horváth B. Ambrus A.: Erdészeti jelentőségű araszoló lepkefajok (Lepidoptera: Geometridae) jelölés-visszafogás vizsgálatának tapasztalatai Juhász I.: A vízi makrogerinctelenek által indikált ökológiai jellemzők változásának vizsgálata a Répce folyón Pintérné Nagy E.: Az éjszakai nagylepkék (Lepidoptera: Macroheterocera) mesterséges fényforrásokhoz való vonzódásának vizsgálata Vadgazdálkodási szekció Faragó S.: A magyar Vízivad monitoring 20 éve Faragó S.: Vízivad vadászat Magyarországon Múlt, jelen, jövő Kovács Gy. Faragó S.: A fácán szaporulatot befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Kisalföldön Kovács G. Keszthelyi G. Faragó S.: Ragadozó madár és apróvad élőhelyválasztási kapcsolatokkisalföldi agrárkörnyezetben Tari T. Sándor Gy. Heffenträger G. Náhlik A.: Vaddisznók lakott területi előfordulása és károkozásuk jellemzői magyarországi településeken Agrárklíma.2 szekció: Az edtr bevezetése küszöbén? Gálos B.: Prototípus az Agrárklíma döntéstámogató rendszer adatbázisainak egységes szerkezetű dokumentálásához a klímaadatbázis példáján Bidló A.: Talajok szerepe a klímaváltozás során Gribovszki Z. Csáki P. Herceg A. Kisfaludi B. Kalicz P.: Hidrológiai előrevetítés lehetőségei és korlátai a változó klímában...hiba! A könyvjelző nem létezik. Czimber K.: A Járó-tábla (avagy az egyes termőhelytípusokon alkalmazható célállományok és azok növekedésének) közelítése gépi tanulási módszerrel Geomatikai szekció Király g. Balla Cs. Barton I. Szabó K.: Borított felszínmodellek erdészeti felhasználása Barton I. Király G. Czimber K.: Sentinel-2A űrfelvétel-idősorozat sűrűség vizsgálata az országos erdőállományra Bazsó T.: A TruPulse 360B tesztelése Brolly G. Király G.: Több álláspontból készített földi lézerszkennelések alapján végzett faállománybecslési eredmények összehasonlítása az állományjellemzők tükrében Kisfaludi B. Primusz P. Péterfalvi J.: Mesterséges neurális hálózatok alkalmazása fénykép alapú látogatószámlálásra Balázs P. Konkoly-Gyuró É.: Az őrségi táj kataktere Műszaki szekció Elekné Fodor V. Pájer J.: A környezeti tervezéshez szükséges adatok átvételi lehetőségeinek változása Polgár A. Pécsinger J.: Életciklus elemzés erdészeti alkalmazása az elmúlt két évtizedben Szűcs F. Vágvölgyi A. Czupy I. Szakálosné Mátyás K. Horváth A. L.: Faaprítékhasznosítás technológiai, logisztikai kérdései

5 Poszter szekció Andrési R. Tuba K.: A bükkfataplók rovarközösségének összehasonlítása irodalmi adatok alapján Barton I. Király G. Czimber K.: Képfeldolgozó program fejlesztése nagy mennyiségű földmegfigyelési adat feldolgozásához és kiértékeléséhez Bende A. László R.: Erdei szalonka (Scolopax rusticola L.) színváltozatok előfordulása 2011-ben Magyarországon Bene Zs. Bidló A. Horváth A.: Erdőtalajok szénkészlete különböző klimatikus körülmények között álló dunántúli lombos állományokban kutatási célkitűzések Csiszár Á. Zagyvai G. Tiborcz V. Korda M. Fehér A. Bartha D.: Előzetes eredmények cseres tölgyes állományokban kialakított lékek és vágásterületek növényzetéről Eredics A. Rákosa R. Németh Zs. I.: A szén-monoxid növényre gyakorolt hatásának kimutatása a lombozat reflexiós spektrumaiból származtatott állapotfüggő korrelációkkal Faragó S. Gosztonyi L.: A Magyar Vízivad Monitoring vízminőség adatbázisa Füzi G. Tuba K. Kelemen G.: Tölgyesek faanyaghoz kötött gombáinak vizsgálata, különös tekintettel a Basidiomycotina altörzs egyes fajaira Hámori D. Vadász Cs. Winkler D.: A kuvik (Athene noctua (Scopoli, 1769)) jellemző demográfiai adatai és diszperziós moz-gásformái a Felső-Kiskunsági fogás-visszafogás adatok alapján Harta I. Füleky Gy. Winkler D.: Újraerdősítés hatása a talajlakó mezofaunára egykori szántóföldi műtrágyázási tartamkísérleti területen Horváth A. L. Szakálosné Mátyás K.: Hibrid és elektromos technológia az erdőhasználatban.. 47 Iski R. Major T.: Mag- és sarjeredetű akác állományok választék összetételének vizsgálata a Nyírségben Kiss Cs. Winkler D. Gyurácz J.: A hőmérséklet hatása a barátposzáta (Sylvia atricapilla) költési sikerére Komlós M. Tóth V.: A fekvő holtfa becslése a Soproni hegyvidék két patakvölgyében Kottek P.: Országos Erdőállomány Prognózis Kovács Gy. Faragó S.: A tőkés réce (Anas platyrhynchos) őszi mozgásának Fertő-tavi GPStelemtriás vizsgálatának előzetes eredményei Kovács Gy. Faragó S.: Az őz (Capreolus capreolus) élőhely- és területhasználata a Kisalföldön László R. Heil B.: Talajtani vizsgálatok a Lajta-projectben Nagy G. M.: Mikroklimatikus viszonyok vizsgálata fertődön 2016/17 évben Nemes V. E. Molnár M. Csiszár Á.: A kései meggy (Prunus serotina) sarjak növekedési ütemének vizsgálata erdőfelújításban és zárt állomány alatt Németh T. M. Kelemen P. Csiszár Á. Faragó S. Winkler D.: A fürj (Coturnix coturnix) habitatválasztása intenzív és extenzív agrárkörnyezetben Pájer J. Polgár A. Koronikáné Pécsinger J. Pintérné Nagy E. Elekné Fodor V.: A Soproni Egyetem környezetmérnök képzési struktúrájának fejlesztése Pécsinger J. Polgár A.: Erdészeti technológiák kockázati viszonyai a klímaváltozás tükrében Pellinger A. Hunyady J. Politi, P. M.: A Fertőn fészkelő nyári ludak (Anser anser) téli területhasználata Bolgheriben (Toscana, Olaszország) Sass V. Bidló A.: A talajnedvesség vizsgálata In situ mérések a soproni Dalos-hegy kocsánytalan tölgyes lékjeiben Szabó Á. Tuba K.: Különböző származású fiatal kocsányos tölgyek levélkárosítóinak vizsgálata Szita R. Ambrus A.: A Cordulegaster heros elterjedésének vizsgálata a Soproni-hegységben Takács Á.: A gyurgyalag (Merops apiaster) táplálkozásbiológiai vizsgálata, különös tekintettel a mezőgazdaságban alkalmazott peszticidek hatására Tóth V. Lakatos F., Fehér K., Winkler D.: Hazai Lepidocyrtus fajok (Collembola) filogenetikai vizsgálatának előzetes eredményei

6 Varga Sz. Kelemen P. Csiszár Á. Winkler D.: A sordély (Emberiza calandra) élőhelyválasztásának vizsgálata a Moson Project területén Visiné Rajczi E. Hofmann T. Albert L.: Peroxidáz és polifenol-oxidáz aktivitás és az összfehérje-tartalom, mint a bükk (Fagus sylvatica L.) klimatikus adaptációjának lehetséges indikátorai Vityi A. Vágvölgyi A. Czupy I.: Nem konvencionális biomassza potenciál felmérése egy kísérleti területen

7 PLENÁRIS ÜLÉS ERDÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI UTAK KORSZERŰ TERVEZÉSE ÉS ÉPÍTÉSE PÉTERFALVI JÓZSEF PRIMUSZ PÉTER KISFALUDI BALÁZS Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet A közutakhoz képest jóval kisebb forgalomterhelésű erdőgazdasági és mezőgazdasági utak tervezésénél és építésénél fontos szempont, hogy költséghatékony, környezetbe illő és a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő nyomvonalas létesítmények készüljenek. Az ehhez szükséges tapasztalatok megszerzését kínálta fel a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésére létesített határkerítés mentén épített manőverút. A tervezést és az építés közbeni tervezői művezetést a magyar kormány által a manőverút tervezésének és építésének lebonyolításával megbízott Bv. Holding Kft. megkeresésére, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézete mint generáltervező végezte el, 8 vállalkozás bevonásával. Az erdészeti magánút jellegű manőverút 160 km egybefüggő hosszban, 4,5 t teherbírású átlagosan 40 cm talajstabilizációs alapra terített 10 cm zúzottkő burkolati réteggel épült meg. A homok talajokon cement, az agyag talajokon mész, az átmeneti talajokon cement és mész keveréke volt a talajstabilizáció kötőanyaga, amelynek kg/m3 közötti mennyisége laboratóriumi vizsgálatokkal lett meghatározva. A nagyobb vízfolyások keresztezésénél az út átvezetését 6 db hullámacél szerkezetű híd oldja meg. A tervezés 2016 május elejétől július elejéig, a kivitelezés pedig 2016 augusztus közepétől október végéig tartott. A rendkívüli feladat arra is lehetőséget adott, hogy két 300 m hosszú szakasz kísérleti útszakaszként épüljön meg, amely 30 m-enként hagyományos és talajstabilizációs pályaszerkezeteket tartalmaz. A terepi és irodai tervezési lépések az alábbiak voltak: Légi lézeres letapogatást követő terepmodell és ortofotó elkészítése; Vonalas talajmechanikai feltárás a talajviszonyok meghatározására; Úttengely vízszintes és magassági értelmű megtervezése úttervező szoftverrel; Pályaszerkezet-variációk kidolgozása, keresztmetszeti tervezés; Hidak terveinek elkészítése; Vízelvezetés és kisebb műtárgyak terveinek elkészítése; Kiviteli tervdokumentáció összeállítása a Műszaki leírás és Költségvetés munkarészekkel együtt. A hidak építését egy, a manőverút építését a három építési szakasznak megfelelően három nyertes építési vállalkozás végezte alvállalkozók bevonásával. A rövid határidő 1km/nap teljesítményre képes stabilizációs géplánc alkalmazását és megfelelő logisztikai szervezést kívánt. Az elkészült út és hidak az építés után egy évvel is kiváló állapotban vannak. A korszerű tervezés és építés, valamint a kísérleti szakaszokon végzett mérések tapasztalatai az alábbiak: A geodéziai felméréshez alkalmazott légi lézeres letapogatás és ortofotó hatékonyan segíti a számítógéppel támogatott tervezést; A legalább cm vastagságú talajstabilizáció önálló pályaszerkezeti rétegként vehető figyelemebe erdészeti és mezőgazdasági utak építésénél; A talajstabilizációs alapréteg költséghatékony és környezetbarát megoldás kőben szegény területeken. 7

8 ERDÉSZETI SZEKCIÓ LÉKEK MIKROKLÍMÁJÁNAK TÉRKÉPEZÉSE ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI MÉRŐHÁLÓZAT ADATAIVAL EREDICS ATTILA 1 ZAGYVAI GERGELY 2 1Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet 2Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet A folyamatos erdőborítás fenntartása egyre nagyobb szerepet kap az erdőgazdálkodásban. A megfelelő méretű és tájolású lékek kialakítása akkor a leghatékonyabb, ha ismerjük a lékekben zajló folyamatokat. Az abiotikus hatások közül legmeghatározóbb a fény, a talajnedvesség és a meteorológiai változók. Kutatásunk során ez utóbbit, vagyis a meteorológiai tényezőket vizsgáltuk 3 különböző helyszínen, összesen 13 lékben. Az adatok alapján értékeltük a léghőmérséklet és páratartalom térbeli változását, a lékméret hatását, és az adatokat összevetettük az OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat) legközelebbi meteorológiai állomásának adataival. 2 léket vizsgáltunk a Sopron 80/C (gyertyános-kocsánytalan tölgyes) erdőrészletben 2015-ben, 6 léket a Csörötnek 43/D (fenyőelegyes tölgyes) erdőrészletben 2016-ban, és 5 léket a Zánka 15/A (cseres) és 1/B (cseres-kocsánytalan tölgyes) erdőrészletekben 2017 során. A kiválasztott lékekben egy É-D-i és egy K-Ny-i transzekt mentén mérettől függően 5 vagy 10 méterenként mikroklíma mérő állomásokat helyeztünk el, melyek a léghőmérséklet és relatív páratartalom értékeket 5 percenként rögzítették. A soproni mérőhálózat a két lékben párhuzamosan üzemelt, a másik két helyszínen a hálózatot 2-4 hét mérés után mindig másik lékbe telepítettük. Mindhárom kísérleti terület közelében kijelöltünk egy nyílt területi referencia pontot és egy erdei referencia pontot is, melyek végig egy helyben maradtak. A körhöz hasonló alakú lékekben a legmelegebb részek napi útja a nap pályájának megfelelően alakul, de az a sugárzási modell alapján vártnál kevésbé húzódik be az állomány alá. Ha van hagyásfa a lékben, vagy szabálytalan az alakja, a mikroklíma jóval nagyobb változatosságot mutat. Az eltérő lékméret hatása egyértelműen kimutatható, de számszerűsítése a különböző lék geometriák miatt csak közelítőleg lehetséges. A zárt állomány mikroklímája a legkiegyenlítettebb, és sok esetben jól egyezik a legközelebbi OMSZ állomás adataival, de extrémek (minimum, maximum) tekintetében annál általában egy kicsit mérsékeltebb. A nyílt területi referencia ezeknél egyértelműen szélsőségesebb időjárású, melyet a legnagyobb lékek belső pontjai időnként megközelítenek, sőt ritkán (főleg meleg, szélcsendes időben) meg is haladnak. A kutatást a VKSZ_ Agrárklíma 2 projekt támogatta. TALAJ SZÉNKÉSZLET FELMÉRÉS TÖLGYES ÉS BÜKKÖS ÁLLOMÁNYOKBAN ELŐZETES EREDMÉNYEK HORVÁTH ADRIENN BENE ZSOLT BIDLÓ ANDRÁS Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet A hazai őshonos fafajaink az úgynevezett "alsó szárazsági határon helyezkednek el, miközben az éghajlatváltozás hatásainak egyre több látható jele mutatkozik. A melegebb és szárazabb nyári körülmények növelhetik az aszályok és a szélsőségek számát. Főbb fafajaink, mint a bükk érzékenyek ezen hatásokra, de a változó termőhelyi tényezők hatására rövid időn belül a kocsánytalan tölgy is azzá válhat. Ezeket a fafajokat várhatóan a kevésbé érzékeny csertölgy fogja felváltani majd a 21. 8

9 század végéig, mely változást eredményezhet az erdőtalajok szénkészletében. Kutatásunk kezdeti lépéseiben 3 kérdésre keressük a választ: 1. Napjainkban mekkora a széntartalom különbség a bükk és tölgy állományok talajában? 2. Mely termőhelyi tényezők határozzák meg és befolyásolják elsősorban a magyar erdők szénkészletét? 3. Hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás a fafajok elterjedését és ez által a szén-tárolást? Munkánk során eddig 10 egymáshoz közeli 1-2 km távolság tölgyes és bükkös állomány talajának szénkészletét, avartakaróját vizsgáltuk meg dendrometriai felméréssel kiegészítve azonos klimatikus körülmények és talajadottságok (lösz) között. Más kutatások eredményeihez hasonlóan a talajok felső 40 cm-es mélységében mértünk kiemelkedő értékeket és találtunk különbséget az állományok között. A különböző erdőhasználat és fafajok összetétele hatással vannak a szénkészletre, mint az avar mennyisége vagy összetétele. A legmagasabb szerves szénértékeket a kocsánytalan tölgy állományok talajában (átlagosan 99,1 C t/ha), míg a legkevesebbet a csertölgy állományok talajában (átlagosan 85,4 C t/ha) találtuk. A jövőben a 3. kérdés megválaszolása lesz a fő célunk, mivel az aszályra és szélsőségekre érzékeny bükk és kocsánytalan tölgy várhatóan a kevésbé érzékeny csertölggyel kerülhet helyettesítésre. Az előzetes vizsgálatok alapján lehetséges, hogy a jövőben számíthatunk az erdő talajok szénkészletének csökkentésére. Vizsgálatainkat nagyszámú mintavétellel szeretnénk alátámasztani a közeljövőben. A kutatást a VKSZ-Agrárklíma-2 (VKSZ ) projekt támogatta. Dr. Horváth Adrienn kutatását az ÚNKP Új Nemzeti Kiválóság Program támogatta. KOCSÁNYTALAN TÖLGY SZÁRMAZÁSOK KLÍMAÉRZÉKENYSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA EGY NEMZETKÖZI KÍSÉRLETBEN KÓCZÁN-HORVÁTH ANIKÓ 1 MÁTYÁS CSABA 1 CUAUHTÉMOC SÁENZ-ROMERO 2 1Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet 2Universidad Michoacana de San Nicolás de Hidalgo, Instituto de Investigaciones Agropecuarias y Forestales, México Egy több mint faegyedet magába foglaló nemzetközi kísérletben, 23 európai helyszínen, 116 különböző földrajzi helyről származó kocsánytalan tölgy populáció szerepel. A kísérlet az egyes származások klímatoleranciájának összehasonlítására alkalmas. Az eltérő klimatikus környezetbe helyezéssel modellezhető a származások válaszreakciója a megváltozott klímára, azaz a megváltozott termőhelyi feltételekre. Jelen vizsgálatban hét, többnyire eltérő klimatikus körzetet képviselő származás reakciónormáját elemeztük részletesen, köztük három magyar származásét is, fiatalkori (10 éves) adatok alapján. A magassági és megmaradási adatok reakciónormái alapján elkülöníthetők az általában jól teljesítő, plasztikus származások, továbbá képet kaphatunk a fafaj romló klimatikus viszonyok irányában mutatott válaszreakciójáról is. A teszthelyszínekre és a származásokra vonatkozó klímaadatok a WORLDCLIM adatbázisból származnak. A magassággal és a megmaradással legszorosabb összefüggést mutató klímaparamétereket Saenz-Romero és munkatársai (2016) határozták meg, az elemzésben ezeket alkalmaztuk. A magassági adatoknál a vegetációs aszály index (GSDI) míg a megmaradásnál az éves aszály index (ADI) bizonyult a legszignifikánsabb klímaparaméternek. A kisérleti helyszínenként meghatározott ökológiai (klimatikus) távolságot használtuk fel a populációk reakciónormái független változójaként. Mind a magassági, mind a megmaradási adatok esetében általánosan kimutatható, hogy az aszályosság növekedésével gyengül a kocsánytalan tölgy populációk megmaradása és magassági növekedése is. A vizsgált származások termőhelyi változásra adott válaszreakciói között szignifikáns 9

10 különbségek mutathatók ki. A kísérletbe vont pannon származások (Borsmonostor/Klostermarienburg (A), Nagybátony, Pilis) az atlanti, kontinentális és mediterrán származásokkal összehasonlítva, átlagos teljesítményt mutattak. Az ismertetett adatok első eredmények a hazai tölgy populációk nemzetközi összehasonlításban mért teljesítményéről. A kutatást az Agrárklíma.2 projekt finanszírozta. MESTERSÉGES ÉS TERMÉSZETES FELÚJÍTÁSÚ VÖRÖS TÖLGYESEK ÖKONÓMIAI ÖSSZEVETÉSE A NYÍRSÉGBEN MARCSISIN TAMÁS MÁTÉ KIRÁLY GERGELY Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet Az atlantikus Észak-Amerikából származó vörös tölgy (Quercus rubra L.) aktuális részaránya a hazai erdőkben csak 1%, ez egyes régiókban (elsősorban savanyú homokon a Nyírségben és Belső-Somogyban), mégis jelentősnek nevezhető. Bő és rendszeres makktermése kiaknázatlan lehetőségeket nyújt a természetes felújítására, emiatt több helyen alternatívaként tekintenek a fajra, akár erdőtelepítésekben, akár meglévő állományok cseréje során. Mivel nem őshonos faj, természetvédelmi okokból számos területen korlátozott, vagy nem megengedett az alkalmazása. A vörös tölgy erdőművelésének és erdőhasználatának ökonómiai kérdéseivel eddig kevés hazai kutatás foglalkozott. Kutatásim során egy természetes és egy mesterséges felújítású részletre vonatkozó kiadásokat és bevételeket hasonlítottam össze a Nyírlugosi Erdészet területén az erdősítés kezdetétől a véghasználatig. Az Erdészet területén a faj mesterséges felújítása teljes talaj-előkészítés utáni makkvetéssel történik, a kísérleti fázisban lévő természetes felújítás során pedig több lépésben elvégzett fokozatos felújítóvágással. A bevált gyakorlat az Erdészetnél, hogy egy bontóvágást (FVB) követően még egy lépcsőben az úgynevezett végvágás (FVV) során teljesen letermelik az állományt. A mesterséges felújítással kezelt vörös tölgyesekre fordított átlagos kiadás a terület- és talajelőkészítéstől a véghasználati fakitermelés vállalkozói díjáig nettó 2,0 MFt, míg természetes felújítás esetén 1,5 MFt, azaz (400 m 3 véghasználati állománnyal számolva) 0,5 MFt-tal kevesebb, mint a mesterséges felújítású állományoknál (a kalkulált bevétel 12,6 MFt mindkét esetben). A kiadások csökkenése fontos, de nem elsődleges szempont akkor, amikor a természetes felújítás mellett döntünk. Az alacsonyabb anyagi ráfordítások mellett a végrehajtandó munkafolyamatok száma csökken, a természetes folyamatok jobban érvényesülnek, azaz a természetes felújítás a társadalmi igényeket is jobban kielégítő elnyújtott felújítási folyamatot eredményez. FÁS SZÁRÚ TAXONOK AKTUÁLIS ÉS POTENCIÁLIS ELTERJEDÉSI MINTÁZATÁNAK ELEMZÉSI LEHETŐSÉGEI TIBORCZ VIKTOR LENGYEL ATTILA ZAGYVAI GERGELY BARTHA DÉNES Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza (BARTHA et al. 2015) című mű elkészültével lehetőség nyílik a hazánkban előforduló növény taxonok elterjedési mintázatának elemzésére. A jelenlegi elterjedés vizsgálatával információkhoz jutunk az adott faj ökológiai paramétereiről, ezt felhasználva lehetőség nyílik a potenciális és jövőbeli feltételezhető elterjedési mintázat megjelenítésére. A hazai fás szárú növényeink erdészeti szempontból kiemelt jelentőségűek, ezért az elemzések szempontjából prioritást élveznek a kutatás során. Munkánk során törekedtünk arra, hogy az adatbázis esetleges torzító hibáit kiszűrjük, ezért többféle módszerre támaszkodva készítettük el a potenciális és jövőbeli elterjedést ábrázoló térképeket. Vizsgálatunk alapegységét a közép-európai flóratérképezés (KEF) által használt hálórendszer képezi. A domborzat, talaj, klíma paraméterek és az aktuális elterjedés között kerestünk összefüggéseket. Egy-egy fajra ökológiai limitáló faktorokat 10

11 állapítottunk meg, melyek meghatározó szerepet játszhatnak az elterjedésben. Egy döntési fa segítségével a limitáló tényezők között prioritási sorrendet állítottunk fel, majd így szűrtük le azon kvadrátokat, melyek potenciálisan alkalmasak lehetnek az adott faj megjelenésére. Az abiotikus tényezőkön túl az elemzés során figyelembe vettük a biotikus tényezőket is. Az általunk kiválasztott legalkalmasabb módszer a R statisztikai programcsomagban található beals smoothing módszer (DE CÁCERES, LEGENDRE 2008) bizonyult. Elsőként a fajkészlet oldaláról közelítve kiválasztottuk a flóratéképezési adatbázisban szereplő 32 leggyakoribb taxont, majd leválasztottuk azon kvadrátokat melyekben a leggyakoribb taxonok 90%-a előfordul, ezen módszer segítségével szűrtük le a kontroll kvadrátokat. Az elemzés a taxonok asszociáltságán alapul, tehát a kontroll kvadrátokban kiszámoltuk, hogy az egyes taxonok milyen valószínűséggel fordulnak elő egymáshoz viszonyítva. Ezekből a valószínűségekből lehetett vonatkoztatni a jósolt fajkészletre illetve a taxonok jósolt előfordulására. Eredményként minden egyes taxonra kaptunk egy jósolt előfordulást, a kvadrátokra egy jósolt teljes fajkészletet. Az ökológiai háttértényezők által előállított potenciális elterjedési térkép és a beals smoothing szerinti jósolt elterjedés metszetéből állítottuk elő a potenciális elterjedését az adott taxonnak. Az egyes klíma szcenáriók szerint rendelkezünk kvadrát szintű adatokkal a klíma paramétereket illetően. Ezen adatok segítségével lehetőség nyílik a potenciális elterjedés alapján a jövőbeli feltételezhető elterjedési mintázatok megrajzolására. Jelen kutatásban egyetlen példafaj a közönséges csarab (Calluna vulgaris) bemutatásával ismertetjük a fentebb említett módszerek eredményeit. LÉKEK NÖVÉNYZETÉT ÉS ÚJULATÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYETZŐK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ERDŐTÁRSULÁSOKBAN ZAGYVAI GERGELY 1 CSISZÁR ÁGNES 1 KORDA MÁRTON 1 LENGYEL ATTILA 2 TIBORCZ VIKTOR 1 BARTHA DÉNES 1 1Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet 2MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót Az elmúlt évtizedekben hazánkban is egyre kifejezettebbé vált az igény a társadalom részéről a folyamatos erdőborítás fenntartása mellett megvalósuló erdőgazdálkodás iránt. A korábban vágásos üzemmódban kezelt, homogén, egykorú állományok szálaló erdőkké alakítása lékek nyitásával lehetséges. A Magyarországon üzemszerű léptékben bevezetett átalakító üzemmód lehetőséget adott a korábban részletesen tanulmányozott bükkösöktől eltérő erdőtársulás-csoportba tartozó állományok lékjeinek vizsgálatára is. Célunk volt a felújulási viszonyokat meghatározó ökológiai tényezők, valamint a kompetíciós viszonyok minél szélesebb körű feltárása, annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlatban is használható összefüggésekkel járuljunk hozzá a folyamatos erdőborítás megvalósításához. A tanulmányozott lékek Bejcgyertyános, Budapest II., Csörötnek, Fenyőfő, Pécsely, Sopron, Vállus, Vép, Zánka községhatárokban helyezkedtek el. Erdőtársulás-csoport szerint cseres-kocsánytalan tölgyesben, gyertyános-kocsánytalan tölgyesben, fenyőelegyes tölgyesben és mész- és melegkedvelő tölgyesben és sziklaerdőben dolgoztunk. A lékek felvételezését két léptékben végeztük; először rögzítettük a lék paramétereit és az egyes növényfajok borítását a lék egészére vonatkozóan, majd a lék átlóira fektetett mintakörökből álló transzektek segítségével részletes cönológiai felvételeket készítettünk. Az adatok kiértékelése során minden mintaléket tartalmazó erdőrészletre lekérdeztük a terület klimatikus adottságait jellemző erdészeti aszályossági index (FAI) értékét. Spearman-féle rangkorrelációs tesztekkel megvizsgáltuk, hogy a lékek kora, területe, az erdőrészlet FAI indexe és a lék alakját jellemző lékindex hogyan áll összefüggésben a cserje- és gyepszint fajszámával, fajsűrűségével, egyenletességével, az újulat egyed- és fajsűrűségével, az újulat magasságával. Az összefüggések szignifikanciáját permutációs tesztekkel állapítottuk meg. Az utóbb felsorolt függő változókat a lék tényleges területére és a lék szegélyére vonatkozóan is vizsgáltuk. A teszteket elvégeztük a teljes fajkészletre és külön-külön szociális magatartástípusokra bontva is. Az 11

12 eredmények azt körvonalazzák, hogy a háttérváltozóként használt FAI és a vele szorosan összefüggő klímarégióra jellemző vegetációszerkezet hozható összefüggésbe elősorban a vizsgált növényzeti szintek fajsűrűségével, valamint a cserje- és gyepszint fajszámával és egyenletességével, a FAI és a diverzitást jellemző változók között pozitív összefüggés mutatható ki. A vizsgálat során arra is választ kerestük, hogyan indikálhatja az újulat a lékeken belüli mikroklíma grádienseket. A tesztek eredményei szerint a fajszám, az egyedszám és az effektív fajszám kicsivel magasabb volt a lék közepén, mint a szélein, és kicsit magasabb a déli és nyugati részen, mint az északi és keleti részen. Unimodális válaszgörbét mutatott a Betula pendula, a Quercus cerris, a Quercus petraea és a Carpinus betulus. A Robinia pseudoacacia egyedszáma a lék széleihez közel, de inkább az északi és keleti oldalon ért el magasabb értékeket. Inkább a lék hűvösebb, déli és nyugati oldalát preferálta a Fagus sylvatica, az Acer pseudoplatanus és a Fraxinus excelsior. KÜLÖNBÖZŐ FELSZÍNBORÍTÁSÚ TERÜLETEK VÍZHÁZTARTÁSA KÖZÖTT, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ERDŐKRE CSÁKI PÉTER ALBERTO M. L. PEIXOTO NETO BÁRDOS ZSOLT CZIMBER KORNÉL KALICZ PÉTER GRIBOVSZKI ZOLTÁN Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet A különböző felszínborítású területek vízháztartásának összehasonlítása távérzékelési adatokon alapuló, as időszakra készült raszteres párolgástérképek (CREMAP, 1 km2 térbeli felbontás) felhasználásával történt. Az átlagos évi lefolyás (R) számítása a klimatikus vízmérleg alapján történt, a csapadék (P) és a párolgás (ET) különbségeként: R = P - ET. A különböző felszínborítások (mesterséges felszínek, mezőgazdasági területek, erdők és természetközeli területek, vizenyős területek, vizek) térbeli elkülönítése a Corine Land Cover 2006 vektoros adatbázis segítségével történt. Az elemzés során csak a legalább 90%-ban (0,9 km 2 ) homogén felszínborítással rendelkező területeket vizsgáltuk. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy 1 km 2 -es ET vagy R pixel értéke több felszínborítási kategóriához is beszámításra kerüljön. Az egyes felszínborítás-típusok összehasonlításán túl az erdők vízháztartása elemezve lett régiónként, valamint a levélfelületi index (LAI) és a talajvízmélység függvényében. A teljes országot tekintve a párolgás és a lefolyás durván 90 és 10%-a volt a csapadéknak a vizsgált időszakban. Az erdők esetében a Kisalföld volt jellemezhető a legmagasabb átlagos ET (633 mm), míg a Dél-Dunántúl a legmagasabb átlagos R értékkel (106 mm). A levélfelületi index értékekkel arányosan növekedtek az ET értékek. Az erdőknél (különösen az Alföldön) növekvő ET tendencia volt megfigyelhető a talajvízmélység növekedésével, tíz méteres mélységig. A kutatást a Agrárklíma.2 (VKSZ_ ) projekt és az EFOP Termeljünk együtt a természettel Az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség pályázat támogatta. EGYVÁLTOZÓS FATÉRFOGAT-BECSLÉSI RENDSZER KIDOLGOZÁSA A MECSEKERDŐ ZRT. TERÜLETÉRE KOLOZS LÁSZLÓ 1 SOLTI GYÖRGY 1 VARGA TAMÁS 2 VEPERDI GÁBOR 3 1 NÉBIH Erdészeti Igazgatóság 2 Mecsekerdő Zrt. 3 Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet A Mecsekerdő Zrt kezdeményezésére egyváltozós függvényen alapuló, magasságmérést nem igénylő vágásbecslési rendszert dolgoztunk ki a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága FNM, illetve az 12

13 NFI adatainak felhasználásával, a Mecsekerdő Zrt. által meghatározott öt területi egységre, valamint a területi egységeken belül az adott körzetre leginkább jellemző 5 7 meghatározó fafajra és fafajcsoportra. A módszer a már régóta használt, ún. fatömeg-görbés köbözési módszeren alapul. Egy meghatározott szempontok szerint kiválasztott mintafa-csoport mintafáinak térfogatát kell függvényesíteni azok mellmagassági átmérőinek függvényében. Az álló fák köbözéséhez e módszer alkalmazásával elegendő a terepen csak a fák mellmagassági átmérőjét mérni, és ebből kiszámítható azok térfogata. A magasságmérés elhagyása jelentős mértékben csökkenti a terepi adatfelvételi munkákra fordított időt (és ennek következtében: a költségeket), valamint kiküszöböli a téves magasságmérésekből fakadó hibákat. Az utóbbi időben az egyváltozós függvénnyel történő becslés Palotay István nyomdokait követve elsősorban az örökerdő, illetve az átmeneti üzemmódú faállományok, erdőtömbök esetén terjedt el, az Erdészettudományi Közlemények 2012/1. számában közölt cikkben ismertetett, erdészeti nagytájakra kidolgozott tarifa-rendszer alapján. Az örökerdő, illetve az átmeneti üzemmódok esetén nem annyira az élőfakészlet, mint inkább a növedék meghatározása a pontosabb. Erre a célra mindenképpen alkalmas az egyváltozós becslési eljárás. A vágásos üzemmódú erdők esetén a gazdálkodó az előhasználatokat, illetve a véghasználatot megelőzően vágásbecslést végez, amelynek során meghatározásra került a használat során kikerülő bruttó fatérfogat. E munkák során magasságmérés szükséges, mivel a köbözés kétváltozós módszerrel (Sopp-tábla, Király-függvény) történik. Pontos magasságmérés esetén e módszer kétségkívül kisebb hibaszázalékkal adja meg a bruttó fatérfogatot, ám a magasságméréskor ejtett esetleges hibák viszont jelentős hibához vezethetnek az élőfakészletben. Részint ezeknek az esetleges hibáknak a kiküszöbölése, részint pedig a vágásbecslésre fordított terepi munka csökkentése vetette fel az igényt a vágásos üzemmódban is alkalmazható olyan vágásbecslési módszer kidolgozására, amely nem igényel magasságmérést. A LOMBKORONA, MINT KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNY INDIKÁTOR NÉMETH ZSOLT ISTVÁN Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kémiai Intézet A lombozat visszatükrözi a növény fiziológiás állapotát. A szárazság, a túlzott fényintenzitás, növényi kórokozók, ill. kártevők, s általában a növényi stressz hatása tetten érhető a növények leveleinek mind a morfológiai és mind a biokémiai sajátságainak a megváltozásában. A lombkoronának pl.: távérzékelésen keresztüli vizsgálata információt szolgáltat a növényzet aktuális vitalitási státuszáról. A növény az anyagcseréjének intenzitását a környezeti körülményhez igazítja. A környezeti körülmény, s annak változása befolyásolja a fotoszintézis által vezérelt anyagcserét. A növény a környezetével folyamatos kölcsönhatásban van. A növény-környezet kölcsönhatás prímér információforrása a lombozat tulajdonságváltozóinak (pl. levélméret, enzimaktivitások, metabolit tartalmak, spektrális intenzitások, stb.) eloszlásai. A környezet érzékeny tulajdonságváltozók eloszlásmomentumai (inflexiós pont, módusz, medián), -terjedelme, -típusa az anyagcsere-szabályozásnak köszönhetően módosul a környezeti körülmény változása során. Az eloszlásfüggvényeik várhatóértékei, kiterjedései (szélességei) és alakjai megváltoznak. Adott tulajdonságváltozó skálatengelye mentén az eloszlásfüggvény eltolódhat, terjedelme keskenyebbé vagy szélesebbé válhat, típusában torzulhat vagy módosulhat. A lombkorona eloszlásfüggvényeinek vizsgálata elméletileg lehetőséget teremt a növény-környezet kölcsönhatás mechanizmusainak megismerésére, feltárására. Azonban, az eloszlásfüggvények egzakt, kísérletes előállítása szinte lehetetlen, mert nem vagyunk képesek a lombozat összes levelénél (levelében) a tulajdonságváltozók értékeit megállapítani (mérni) vagy, mert mindennek 13

14 technikai kivitelezése túlságosan erőforrás (élőmunka, infrastruktúra) igényes. A lombozati eloszlások statisztikai mintavételezésének reprezentativitása pedig megkérdőjelezhető. A fák lombozatának mintázására szinte kivitelezhetetlen a torzítatlan mintavétel. A legtöbb esetben a mintafa lombkoronájából az elérhető ágakról szedünk leveleket. A lombkorona eloszlásfüggvényeinek megismerhetőségi problémáját kerüli ki a tulajdonságváltozók lineáris korrelációs kapcsolataira alapozott Állapotfüggő korreláció koncepció (ÁKK). Az elmélet kulcseleme a lombozat ugyan megismerhetetlen, de típusában azonos eloszlásfüggvényei, amelyek a biológiai rendszer szabályozott jellegéből fakadóan, szükségszerűen lineáris regressziós összefüggéseket szolgáltatnak. Két tulajdonságváltozó regressziós egyenesének állapotfüggése a meredekségnek, a tengelymetszetnek és a határozottsági fokának környezeti körülménytől való függésében nyilvánul meg. Az állapotfüggő regressziós egyenesek paraméterváltozásai leképezik a növényi stressz szindrómának manifesztálódását, ill. a növényi adaptációt. A heterogén bemenetű-lineárisan korreláló kimenetű (HB-LKK) rendszer modell alkalmazásával a növény-környezet kölcsönhatást visszatükröző, állapotfüggő regressziós egyenesek paraméterváltozásai az anyagcsere-szabályozás rendszerjellemzőihez társíthatók. Az ÁKK elmélet alkalmazásaiban a lombkorona a növény-környezet kölcsönhatás vizsgálatnak az indikátora. Egyedi levelek különböző tulajdonságváltozóinak regressziós egyenesein keresztül pl.: a kiszáradás, a hideg sokk, biotikus stressz, légszennyezés, talajszennyeződés, stb. hatásai érzékelhetők, s az indukált fiziológiás állapotváltozások finom részletei feltárhatók. ERDŐÁLLOMÁNYOK KORONAINTERCEPCIÓJA A VÁLTOZÓ KLÍMÁBAN KALICZ PÉTER HERCEG ANDRÁS KISFALUDI BALÁZS CSÁKI PÉTER GRIBOVSZKI ZOLTÁN Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Az erdei fák lombkoronája a víz körforgásában fontos szerepet játszik. A fiziológiai folyamatok során elpárologtatott vízmennyiség mellett a levélzet hatalmas felületén felfogott csapadék menynyisége is számottevő. A leveleken maradó víz a csapadék esemény alatt és azt követően elpárolog. Ez a lombkorona-intercepciónak nevezett folyamat nemcsak az erdőtalajra hulló csapadék menynyiségét csökkenti, hanem befolyásolja az erdősült vízgyűjtő hidrológiai folyamatait is. Az intercepció mennyiségét a lombkorona tározási kapacitása és a csapadék eloszlása határozza meg. A lombkorona tározási kapacitását befolyásoló tényezők közül egyik meghatározó a levélfelület nagysága, ami a levélfelületi indexszel (LAI) számszerűsíthető. A tározási kapacitás becslését LAI-ból végeztük, amelyhez kidolgozott egyenletek állnak rendelkezésre. Mivel a LAI térben és időben egyaránt jelentős változékonyságot mutat, számos távérzékelési módszert kidolgoztak becslésére. E tanulmány készítése során MODIS szenzor adataiból becsült LAI idősort alkalmaztunk a tározási kapacitás változásainak becslésére, amelyet földi mérések segítségével validáltunk a területre. A csapadék eloszlást a szabadon felhasználható FORESEE adatbázis segítségével határoztuk meg. A kifejezetten klímaváltozás hatástanulmányaihoz készített adatbázis a Kárpát-medence egészére szolgáltat a múltra mérésekből interpolált, a jövőre modell számítások alapján előrejelzett csapadék eloszlást. A munka során egy állományi szintű előrejelzést készítettünk a Soproni-hegység fő völgyében található hidegvíz-völgyi kísérleti vízgyűjtő intercepció mérései felhasználásával. A földi megfigyeléseket és a MODIS LAI idősort felhasználva egyszerű összefüggés segítségével leírtuk a korona tározási kapacitásának éves menetét. A hidegvíz-völgyi méréseket kalibráló adatként felhasználva az intercepciót a csapadék függvényében megadó Merriam-egyenlet segítségével meghatároztuk a jövőre is a FORESEE modell adataiból. A munka az Agrárklíma.2 VKSZ_ pályázat és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 14

15 MIKROKÖRNYEZET VIZSGÁLATA KISVÍZFOLYÁSOKBAN KLIMATIKUS GRADIENS MENTÉN SZITA RENÁTA 1 AMBRUS ANDRÁS 1 GRIBOVSZKI ZOLTÁN 2 1Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai-, Erdőfeltárási- és Vízgazdálkodási Intézet A vízi makrogerinctelenek jelenlétét, közösségeik összetételét jelentősen befolyásolják a klimatikus változások, még mérsékelt, erdővel borított területeken is. A klímaváltozás potenciális hatásai, mint például a növekvő vízhőmérséklet, a csapadék szezonális eloszlása és intenzitása, továbbá a lefolyás változása befolyásolhatják a vízi ökoszisztémák hidrológiai jellemzőit. Az extrém csapadékesemények okozta hirtelen változásai a hidrológiának megváltoztathatják a hidromorfológiát, újra rendezhetik a medret vagy megváltoztathatják a vízfolyás nyomvonalát. A mikrokörnyezet vizsgálatára három hasonló fajösszetételű, erdővel borított hegyvidéki kisvízfolyásban került sor 2016 tavaszán, az ország három különböző pontján, a Mecsekben, a Kőszegi-hegységben és a Soproni-hegységben egy klimatikus gradiens mentén. A biológiai mintavétel egy új és speciális mikrohabitat alapú ún. kvadrát módszerrel valósult meg a kijelölt patakszakaszokon, mely mikroléptékű hidrológiai és hidraulikai mérésekkel egészült ki. A meder környéki hidraulikai viszonyok (melyek befolyásolják a vízi makrogerinctelen közösségek összetételét) megállapítására a felvételezett adatokból a sebesség profil, a csúsztató sebesség, a nyírófeszültség, az elragadó erő, továbbá a Reynolds- és Froude szám kerültek kiszámításra. Jelen tanulmány fő célja egy éghajlati gradiens mentén az azonos élőhelytípusok között észlelt különbségek felismerése hegyvidéki kisvízfolyások esetében, továbbá a különbségek és/vagy hasonlóságok finom léptékű meghatározása egy új mintavételi módszertannal, mely a patakszakaszok mikrohabitat-szerkezetére fókuszál a kevert, egy adott patakszakasz egészéről gyűjtött mintával szemben. Továbbá cél volt a Natura 2000-es jelölő szitakötő faj, a Cordulegaster heros lárváinak mikrohabitat preferenciájának vizsgálata is. Összehasonlítva a vízfolyásokat, a Soproni-hegységben található kisvízfolyás rendelkezett a legdiverzebb benthosz faunával, a négyzetméterre eső egyedszám és a taxonszám a Rák-patak esetében volt a legmagasabb. Összességében a Gammarus fossarum, a Baetis vernus, az Ephemera danica, a Rhithrogena puytoraci és az Electrogena ujhelyii taxonok voltak a leggyakoribb fajok a gyűjtött anyagban, azonban számuk eltért a vizsgált vízfolyásokban. A kutatás a VKSZ_ projekt és az Új Nemzeti Kiválóság Program támogatásával valósult meg. MORFOLÓGIA SZEREPE A RÖVID VÁGÁSFORDULÓJÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEK KARBON-MEGKÖTÉSÉBEN SZALAY DÓRA MAROSVÖLGYI BÉLA Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet A kutatás célja egy módszer kidolgozása annak megállapítására, hogy a rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények morfológiai sajátságai milyen hatással vannak a CO2 mérlegre. A morfológiai paraméterek elsődlegesen a hozamadatokra és a lombtömegre vannak hatással. A lombtömegnek kiemelkedő szerepe van az általa megkötött talajba jutatott és ott rövidebb vagy hosszabb időre tárolt C mennyiségére. A nagy mennyiségű levél sűrű ágrendszert igényel, így vizsgálatainkat elsősorban az egyes sarjak alaki sajátságainak vizsgálataira irányítottuk. 15

16 A vizsgálatokhoz 4 fajta/faj került kiválasztásra, az olasz származású Populus euramericana I- 214, a hazai nemesítésű Populus euramericana Koltay, valamint a Robinia pseudoacacia és a Salix alba Drávamenti. Kutatásainkat az ERTI bajti energetikai kísérleti ültetvényén végeztük, ahol egyazon területen azonos talaj és klimatikus viszonyok között több fafaj illetve klón is megtalálható, egy, kettő és három éves korban. Vizsgáltuk az egyes sarjakhoz tartozó magasságot, tömeget, tőátmérőt, lombtömeget és az egy tőhöz tartozó sarjszámot. Majd 3 éves egyedeknél a sarjakat 50 cm-ként mintáztuk és az átmérőket mértük, valamint az elágazások mértékét is felvételeztük A fűz esetében három éves korban a magas sarjszámnak köszönhetően kevésbé intenzív a magassági növekedés mértéke, átlagosan 3,6 m, ezzel ellentétben az akácnál és a nyáraknál az egyes sarjak több mint 4 méteres magasságot is elérnek. Jól felismerhető a különbség az egyes fajták ágszerkezetében. Az olasz nyárnál és az akácnál erőteljesebb oldalágak alakulnak ki, míg a Koltay nyár és a fűz esetében vagy nem, vagy gyengébb oldalágak figyelhetők meg. Ennek megfelelően az I- 214 és az akác esetében, a harmadik évben a fahozamhoz viszonyítva magasabb lombtömeg arányt állapítottunk meg a többi fajtával szemben. A PUSZTÍTÓ ERDÉSZETI KÁRTEVŐ ARMILLARIA (TUSKÓGOMBA) FAJOK GENETIKAI VIZSGÁLATA ÉS A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI SIPOS GYÖRGY 1 BÓKA BETTINA 2 KEDVES ORSOLYA 2 LIQIONG CHEN 2 PATOCSKAI ZOL- TÁN 3 MÜNSTERKÖTTER MARTIN 1 VÁGVÖLGYI CSABA 2 KREDICS LÁSZLÓ 2 1Soproni Egyetem, Funkcionális Genomika és Bioinformatika Csoport 2Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Mikrobiológia Tanszék 3Bakonyerdő Zrt. Az Armillaria fajok világszerte az erdők természetes talajlakó társalkotói, egyes telepeik a szárazföldek legnagyobb méretű és leghosszabb életkorú élőlényei. A fehérkorhasztó gombák közé tartoznak, amelyek a növényi sejtfal minden nagy molekulájú összetevőjét (lignin, cellulóz, pektin) képesek hatékonyan lebontani. Nagy részüket a legsúlyosabb erdőkárosító gombafajok között tartják nyilván, az egészséges és az ellenállóképességükben gyengülő fákat egyaránt képesek megtámadni és elpusztítani. Az Armillaria fajok sajátossága, hogy a talajban a növényi gyökerekhez hasonló rizomorfákkal terjeszkednek. Az elmúlt év során termőtest-, rizomorfa- és talajminták segítségével összehasonlító vizsgálatokat végeztünk olyan Armillaria által kolonizált erdőterületek között, ahol: 1. az erdő láthatóan súlyosan károsodott (Keszthelyi-hegység), 2. csak a fakivágások után volt látható a fatestek fertőzöttsége (Hidegvízvölgy, Soproni hegység), 3. a termőtestek és gombaszövetek (rizomorfák) jelenléte ellenére az erdő fái teljesen tünetmentesek voltak (Rosalia, Ausztria). Munkánk során genetikailag azonosítottuk az izolált Armillaria mintákat, illetve a talajmintákból olyan baktérium- és gombatörzseket izoláltunk, amelyeknek szerepük lehet az Armillaria fajok elleni, a kémiai védekezés alternatívájaként kínálkozó biológiai védekezésben, melynek céljaira a fonalasgombák közül a Trichoderma fajok, a baktériumok közül pedig a Pseudomonas és Bacillus fajok lehetnek ígéretesek. A Keszthelyi-hegységben nagy kiterjedésben az elsődleges patogén Armillaria mellea illetve korlátozottabb elterjedésben a másodlagos patogén A. gallica telepeit találtuk meg. A Soproni-hegységben, a Hidegvízvölgy mentén A. gallica, míg az ausztriai Rosaliáról származó mintákból fenyőspecifikus A. ostoyae és A. cepistipes izolátumokat azonosítottunk. A talajmintákból molekuláris módszerekkel eddig összesen 56 Trichoderma, 34 Pseudomonas, 6 Bacillus és 1 Streptomyces törzset azonosítottunk. Az izolált Trichoderma törzsek közül a Trichoderma asperellum, T. atroviride, T. citrinoviride, T. gamsii, T. hamatum, T. harzianum, T. koningii és T. virens bizonyultak gyakorinak a talajmintákban, a Pseudomonas közösségeket a Pseudomonas mandelii, P. fluorescens, P. putida és P. jessenii dominálta, míg a Bacillus nemzetségből a B. mycoides és B. cereus fajokat találtuk. 16

17 A gomba- és baktériumtörzsek Armillaria fajokkal szembeni antagonizmusát Petri-csészés tesztekben mértük fel. Az eredmények alapján a legtöbb Trichoderma törzs jó antagonista képességekkel rendelkezik az Armillaria fajokkal szemben, egyes Pseudomonas törzsek pedig képesek a rizomorfaképződést gátolni. Összesen 12 Trichoderma törzs és 16 baktérium (12 Pseudomonas, 3 Bacillus, 1 Streptomyces) esetében a növénynövekedést serkentő tulajdonságok közül a sziderofórtermelést, a foszformobilizációt és az indol-3-ecetsav termelését is tanulmányoztuk. Sziderofór-termelésre összesen 14 baktériumtörzs (11 Pseudomonas, 2 Bacillus) és 10 Trichoderma törzs, míg foszformobilizálásra 9 baktériumtörzs (7 Pseudomonas, 2 Bacillus) és néhány Trichoderma volt képes. Indolecetsavat 11 Pseudomonas, mindhárom Bacillus törzs, valamint 9 Trichoderma termelt. Összességében számos Trichoderma, Bacillus és Pseudomonas törzs rendelkezik kedvező, növénynövekedést elősegítő tulajdonságokkal, amelyek segíthetik a növényt az Armillaria által kiváltott gyökérkorhadás elleni védekezésben. Az eredmények alapján kiválasztottunk két Trichoderma törzset, melyekből kísérleti készítményt hoztunk létre, amit szabadföldi kísérletben fenyő- és csertölgycsemeték ültetésekor gyökéráztatásos kezelésre alkalmaztunk. 17

18 AGROERDÉSZETI SZEKCIÓ HAZAI TELEPÜLÉSEK AGRÁRERDÉSZETI POTENCIÁLJA CSONKA ARNOLD Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar Az agrár-erdészeti rendszerek alapvetően olyan gazdálkodási rendszerek, amelyekben a fás vegetáció és mezőgazdasági kultúrák termesztése ill. az állattartás időben vagy térben egymáshoz illesztett módon történik. Az agrárerdészeti rendszerek esetén szükség van olyan területre, ahol a tájban kialakított, már régebb óta működtetett fejlett erdősávok váltják egymást szántó/kaszáló területekkel, és a jellemző táblaméret nem haladja meg a fél hektárt. A cikkben először szakirodalmi forrásokra alapozva ismertetjük a az agrárerdészeti rendszerek gazdasági és ökológiai jelentőségét a klímaváltozás tükrében. Ezt követően kvantitatív térökonometriai módszerekkel becsüljük a hazai települések agrárerdészeti potenciálját. Végül az így kapott eredményekre alapozva adunk javaslatot olyan területi egységekre, amelyek racionális helyszínek lehetnek agrárerdészeti rendszerek bevezetésére. AZ AGROERDÉSZET HAZAI HELYZETE, POTENCIÁLJA ÉS KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐI VITYI ANDREA MAROSVÖLGYI BÉLA KISS-SZIGETI NÓRA Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-Műszaki és Környezettechnikai Intézet Az utóbbi években egyre többször tapasztalhatjuk a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, melyek időjárási szélsőségek, vízhiány, árvizek, belvizek gyakoribb előfordulásában nyilvánulnak meg. Ezek a hatások kedvezőtlenül befolyásolhatják a természetes vegetációt, az erdők állapotát, és nem utolsó sorban a mezőgazdasági termelés minőségi és mennyiségi paramétereit, az agrárágazat termelésbiztonságát. Köztudott, és mára már tudományosan igazolt tény, hogy a növénytakaró és az éghajlat között szoros kapcsolat áll fenn. A fás vegetáció nemcsak klímaindikátor, hanem globális klímabefolyásoló tényező is. Magyarország területének 21%-át, a teljes termőterület 26%-át borítja erdő. (KSH Statisztikai Tükör, 2016). Mivel az erdőterületek növelési lehetősége korlátozott, ugyanakkor jelentős mezőgazdasági területtel rendelkezünk (ez 2016-ban 5,4 millió hektár), érdemes keresni olyan lehetőségeket is, melyek a klímaváltozás hatásainak csökkentését mezőgazdasági és/vagy agroerdészeti (agrárerdészeti) technológiákkal illetve azok kombinációjával segíthetik. Az agroerdészet mint fogalom Magyarországon még nem általánosan ismert, annak ellenére, hogy az agráriumban évszázadok óta alkalmazott, hagyományokhoz kötődő tevékenység. Az agroerdészeti gyakorlatban egyazon területen a fás vegetációt (fák, bokrok) tudatosan kombinálják mezőgazdasági haszonnövény kultúrákkal és/vagy állattartással. Az így nyert multifunkcionális rendszer - megfelelő technológia alkalmazása mellett - kedvező gazdasági megtérülési mutatókkal rendelkezik, ugyanakkor olyan fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, mint például a karbon-megkötés, víz-és talajvédelem, és a biodiverzitás megőrzése. Napjainkban az agroerdészet ismét az agrárgazdálkodás részévé válik. A kedvező támogatások hatására terjed a legelőfásítás, és azzal is számolunk, hogy az EU agroerdészeti prioritásának hatására ismét létesülnek vonalas létesítményeket követő fásítások, mezővédő erdősávok, zöldfolyosókat eredményező fásítások, fasorokkal kombinált köztestermesztéses rendszerek, majd megjelenhetnek a vetésforgóba illesztett fásítások is. Ahhoz azonban, hogy az agrár-erdészet hazánkban is számottevően hozzá tudjon járulni a vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási és klímaadaptációs 18