A LELESZI MONOSTOR ALAPÍTÓLEVELÉRŐL (1214)

Átírás

1 ÉRSZEGI GÉZA Fényi Ottó OPraem. emlékének* A LELESZI MONOSTOR ALAPÍTÓLEVELÉRŐL (1214) A leleszi monostor hiteleshelyi tevékenysége révén az egész északkeletmagyarországi régiónak egyik legfontosabb közintézménye. 1 Ám nem csak enynyi indokolja, hogy itt róla szóljunk. Alapítólevele az első, amely pontosan keltezhetően megnevezi Bereg, egykor Borsóvá megye ispánját, 2 s többek között az ide kötődő Kanyar 3 határjárása is ennek a fontos dokumentumnak köszönheti fennmaradását. A leleszi premontrei monostor 1214-ben kelt ún. alapítólevele sok fejtörést okozott eddig is a történészeknek. 4 Az alapítólevél tulajdonképpen arról szól, hogy II. András király ( ) részben megerősíti Boleszló váci püspök ( ) 5 adományait, amelyekkel a leleszi monostort ellátta, részben azonban a maga részéről adózási és igazságszolgáltatási kiváltságban részesíti a monostort és birtokain lakó népeit. * Fényi Ottó ( ) Koskócon (Felvidék, Koskovce, Szlovákia) született szeptember 8-án lépett be a Premontrei Kanonokrendbe. Bölcsészettudományi tanulmányait magyar és német szakon folytatta. Teológiai és bölcsészeti tanulmányainak színhelye: Gödöllő, Budapest, Innsbruck (Ausztria) és Einsiedeln (Svájc). A Gödöllői Szent Norbert Gimnázium tanára az iskola 1948-ban történt államosításáig. Ezután néhány hónapos felsőgödi lelkipásztorkodás után évekig fizikai munkával kereste kenyerét. A 60-as évektől kezdve pedig tudományos napszámosként levéltári kutatómunkát folytatott a Székesfehérvári Püspökség és a Mezőgazdasági Múzeum számára. Nem volt szokatlan számára ez a tevékenység, hiszen a Magyar Országos Levéltár kutatói közé november 17-én iratkozott be, s a nyolcvanas évek végéig hűséges kutatója, mondhatni munkatársa maradt a Levéltárnak. Doktori disszertációját Pais Dezső nyelvész professzorhoz írta a Leleszi Konvent 18. századi birtoktörténetéről. Az elkészült, de már meg nem védett disszertációja ma is értékes forrásbázis a leleszi konvent birtoktörténetéhez. A birtokok sorsát a disszertáció a monostor 1214-es alapítólevelétől egészen a 18. századig kíséri végig. E munkájának újrakiadása inspirált az oklevéllel való foglalkozásra. 1 Kumorovitz Lajos Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése. Turul, 42 (1928) Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. Bp., Ma: Tiszakanyár (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). 4 Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomática. Ed. Szentpétery, Emericus, Borsa, Iván. I II. Bp., (a továbbiakban Reg. Arpadiana). I o sz.); Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. Ed.: Marsina, Richard. I II. Bratislavae, (a továbbiakban Cod. Slovaciae) I o sz. 5 Sebestyén Béla: Magyar archontológia (Kézirat; a továbbiakban Magyar archontológia).; Hierarchia catholica medii aevi sive summorum pontificum, S.R.E. cardinalium, ecclesiarum antistitum series ab anno 1198 usque ad annum 1431 perducta... per Conradum Eubel. Monasterii (a továbbiakban Hierarchia catholica) I o.

2 A 20. század kitűnő tudósainak sora foglalkozott a leleszi oklevél hitelességével. Erdélyi László azért hozott fel érveket az oklevél valódisága ellen, mert akkor még megmagyarázhatatlan történeti adatokat talált benne. 6 Ezeket az érveket Hóman Bálint elfogadta, 7 s Szentpétery Imre ezen vélemények alapján, valamint az oklevél szerkezetének sajátosságai miatt ugyancsak hamisítványnak minősítette. 8 Az oklevél legutóbbi kiadója, Richárd Marsina az oklevél formuláit nem tartja a kortól idegennek, régiességüket annak tulajdonítja, hogy korábbi oklevél, Boleszló váci püspök elveszett végrendelete alapján készült, a szövegromlásokat a másolásoknak tulajdonítja. Véleménye szerint a ránkmaradt szöveget II. András királynak nem a királyi kancelláriában készített eredeti oklevele alapján a 14. század elején hamisították azzal a céllal, hogy bizonyítsák a monostor királyi alapítását. Hogy mely részeket változtatták meg az oklevélben, s melyek valódiak, nem foglal állást, azonban a monostor népeinek adómentességét, valamint az igazságszolgáltatási kiváltságát, továbbá határjárások jórészét hamisnak véli. 9 Ami az oklevél külső jegyeit illeti, nehéz ítéletet mondanunk, mivel II. András király 1214-i oklevele eredetiben nem maradt ránk. Legkorábban május 22-én I. Károly király ( ), a következő napon pedig Erzsébet királyné (+1380) írta át az oklevél szövegét. Mindezt betetőzi, hogy csak Erzsébet királyné átírólevele maradt fenn eredetiben. I. Károly király átírólevelének szövege I. Lajos király ( ) október 1-i átírásából ismert. I. Lajos király maga is átírta II. András király 1214-i oklevelét február 26-án. Ettől kezdve eltűnik II. András király 1214-i oklevelének eredetije, s csak az átírásokat mutatják be különböző alkalmakkor a lelesziek. Az átíró oklevelek, melyek II. András király eredeti oklevelének szövegét tartalmazzák, valamennyien megjegyzik, hogy az eredeti oklevél hártyája rossz állapotban volt, de hallgatással mellőzik a pecsétet. 10 Az oklevél formulás részeit tekintve, megállapítható, hogy formulái ugyan követik a II. András király idején kiállított más oklevelek szerkezetét, de nem szokásosak. A keltezés és a méltóságsor is megfelel a II. András által ugyanebben az évben kibocsátott oklevelek formuláinak, sőt a méltóságsor kizárólag 1214-re illik. Az oklevél elbeszélő és rendelkező részére térve a benne előforduló személyeket a következőkben a kronológia láncára próbáljuk meg felfűzni. A kiindulópontunk az, hogy az 1131 és 1141 között uralkodó II. Béla király volt a keresztapja Boleszlónak, akinek keresztelésekor odaadta Lelesz birtokot, azt a helyet, ahol a monostor van. Boleszló ezután mint budai prépost III. István ( Erdélyi László: Az első állami egyenes adó elmélete. Kolozsvár, Hóman Bálint: Adó vagy földbér? Századok, 47. (1913) 190. Reg. Arpadiana I o sz. Cod. Slovaciae I o sz. Lásd a Függelékben!

3 1172) idején tűnik fel, majd megfordul III. Béla király ( ) seregében. A királyi sereg ugyanis Halicsba vonult, mert Vlagyimir fejedelem III. Bélához menekült, aki viszont sereget vezetett Halicsba, s trónjára kisebbik fiát, András herceget, a későbbi II. Andrást ültette (1188)." A hadjáratban résztvett Boleszló is, aki jutalmul a szolnoki rév jövedelmének királyt illető részét, vagyis harmadát kapta. III. Béla király hozzájárulásával szerezte meg Kabala földet is, amelyet utóbb elcserélt Marhard nevű unokaöccsének Leleszen lévő földjéért. A Bihar megyében lévő Árpád birtokot is elcserélte a gyulamonostori apáttal, Lőrinccel a Szabolcs megyei Kanyar birtokért Vászka váradi püspök ( ), egykori királyi jegyző beleegyezésével. Először 1188-ban említik őt mint váci püspököt. Valamikor III. Béla király halála (1196) előtt készített végrendeletet az 55/56 éves püspök a leleszi egyház javára. A végrendeletét III. Béla királlyal aranypecsétes oklevélbe foglaltatta. Ura halála után annak idősebbik fia, Imre ( ) került trónra. Közte és öccse, András herceg között hamarosan viszály tört ki. Imre arra gyanakodott, hogy Boleszló váci és rokona, Elvin váradi, valamint János veszprémi püspök ellenében András herceget támogatják. Imre, hogy gyanújához bizonyságot szerezzen, 1199 télutóján, a nagyböjt első hetének végén, március 10-én Vácra ment, ahol este, mikor Boleszló püspök és a káptalan a kompletóriumot énekelték, azt követelte, hogy adják át neki a sekrestye kulcsát abban a hiszemben, hogy ott rejtegetik az ellene esküvők a pénzüket és irataikat. Szó szót követett, végül Boleszló püspök akarata ellenére a király feltörette a kincstárat, s a gyanúba vett iratokat, meg a püspök vagyonát, melyet az általa alapított szerzetesház számára gyűjtött, elkobozta. 12 Ekkor tűnhetett el III. Béla király aranypecsétjével megerősített végrendelete Boleszló püspöknek. A király ezen lépésére válaszul Elvin váradi püspök, Boleszló rokona vállalkozott arra, hogy Rómába utazik és a pápa elé terjeszti ügyüket. Hogy legyen útravaló költsége, Jób esztergomi érsek és káptalana előtt eladta Boleszlónak 400 ezüstmárkáért a Bihar megyei Micskén lévő palotáját és egyéb birtokait. A király is megüzente a történteket III. Ince pápának, Szent Péter egyik legjelesebb utódának. A pápa megpróbált közvetíteni a felek között. Valószínűleg ennek következtében nem találkozunk többet sem Elvin váradi, sem János veszprémi püspökkel. Boleszló azonban kártérítést kapott. A király és a királyné számára évente háromszor: Karácsonykor, Húsvétkor és Szent István napján adót volt szokás szedni; ezt adta a király kárpótlásul Boleszló püspöknek az egyházában, gyaníthatóan a váci székesegyházban tett károk jóvátételére. Imre király idején tett szert Boleszló Szalontára az ott lévő vásárral együtt. Ezt 82 márkáért vásárolta meg azoktól az oroszországi kereskedőktől, akiket a szalontaiak kiraboltak, s akiknek azt - a velük történteket istenítélettel a budai egyházban történt A magyar nemzet története. I TI. írta Pauler Gyula. Bp., Név- és tárgymutatót összeállította: Érszegi Géza. Bp., (a továbbiakban Pauler, 1899.) I Kovács Imre - Legeza László: Premontreiek. (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében). Bp., (a továbbiakban Premontreiek)

4 tüzesvas-próbával igazolva - Egyed udvarispán odaítélte. Imre király halála (1204) után rövidesen András herceg került trónra, aki régi hívét, Boleszlót is megjutalmazta. Boleszló viszont keresztelési ajándékul 1206-ban II. András legidősebb fiának, Béla hercegnek adta azt, amit ő is úgy kapott II. Béla királytól, vagyis Leleszt királyi egyházul. Ekkoriban vette meg Boleszló és adta Lelesznek a király kegyéből Hagymást, Gyérest, Fancsalt és Helmecet. Valamennyinek a határát Mátyás ispán, a király poroszlója jelölte ki. Ugyanekkor vizsgálatot kért a király személyes bíróságán annak igazolására, mi volt az Imre király idején elveszett, III. Béla király által aranypecséttel megerősített végrendeletében. II. András királytól két sószállító hajót is kapott Boleszló püspök a Maroson, valamint Désen két tömény sót, amelyet minden pünkösdkor megkaphatott úgy, hogy szállítása közben sehol sem kellett érte vámot fizetnie. Ezeket, valamint a nehezék- és szabadok dénára nevű adót, melyet a leleszi egyház népei fizettek, szintén a leleszi egyháznak engedte át, ahogy a rájuk rótt sertéstizedet is. Boleszló 1212-ben fordul elő utoljára a királyi oklevelek méltóságsorában. Tehát mintegy évesen, akkoriban igen idősnek számító emberként halt meg. Utódja, Jakab 1213-ban szerepel először abban az oklevélben, amelyet még Gertrúd királyné megölése (1213. szeptember 28) 13 előtt adhattak ki, hiszen a méltóságsorban Bánk tölti még be azt a nádori tisztséget, amelyet II. András király Gertrúd meggyilkolásában való részvétel miatt elvett tőle. 14 Gertrúd halálakor II. András király éppen Halicsba tartott, s Leleszen tartózkodott. Itt érte utol a hírnök a szörnyű hírrel magával hozva a meggyilkolt királyné testének egy darabját. II. András ide temettette elhunyt nejének ezt a maradványát és hogy állandóan két pap imádkozzék az elhunyt lelkiüdvéért, a leleszi egyháznak adta a Bihar megyei Micske másik felét, mely Othmár ispáné, Boleszló püspök unokaöccséé volt, míg annak hűtlensége folytán a királyra nem szállt. II. Andrásnak köszönhette Lelesz azt a kiváltságát is, hogy népei felett csak a monostor szerzetesei, illetve a király ítélkezhetett. Az oklevelet Erdélyi László azért tartotta gyanúsnak, mivel az 1214-ben nyolcéves Béla herceg már IV. Béla királyként van említve, továbbá mert úgy értelmezte a szöveget, hogy mindkét Béla királynak a keresztapja volt Boleszló, bár megengedte a szövegnek azt az értelmezését is, hogy ti. az egyiknek, II. Bélának a keresztfia, a másiknak, IV. Bélának a keresztapja volt, valamint gyanúsnak találta a monostornak adott adóés bíráskodási kiváltságot. Ami Béla herceg királyi címét illeti, tudjuk, hogy éppen Gertrúd meggyilkolását követően megkoronázták Béla királyfit, sőt el is jegyezték Borii bolgár cár leányával. 15 Feltűnő ugyan, hogy azt a számot is kiteszik a neve mellé, amely jelzi, hogy ezen a néven hányadik a magyar trónon. Pauler, Bánk nádor ( ). Magyar archontológia. 87. Érszegi Géza: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarischen-ungarischen während der Herrschaft Borils. Bulgarian Historical Review 3 (1975) II l Beziehungen

5 Nem példa nélkül való azonban ez sem, hiszen - főleg pecséteken már korábban is elő-előfordul az egymást követő királyok számok szerint történő megkülönböztetése. 16 Ami pedig az adókat illeti, nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen ezek az adók léteznek ebben az időben, létüket más adatok is bizonyítják. A bíráskodási kiváltságot már 1209-ben megadta II. András király a szepesi prépost népeinek, s az ő és utódai uralkodása alatt még számtalan királyi egyház részesült ebben a kiváltságban olyannyira, hogy 1291-ben már dekrétum írja elő: az érsekek, püspökök és egyéb királyi egyházak népei felett csakis a király ítélkezhet. 17 II. András király 1214-i oklevelének szembeötlő hiányossága, hogy nem árulja el, ki volt a monostor alapítója. Erről csak IV. Béla király 1252-i okleveléből értesülünk. 18 Eszerint Boleszló váci püspök alapította a leleszi monostort II. András király engedélyével a Lelesz nevű földön, amely korábban a zempléni várhoz tartozott; s ezt a monostort adta Béla királynak Boleszló püspök. IV. Béla azonban 1252-ben a monostor kegyúri jogát Miklós bán fia Miklósnak adományozta, s így kikerült a királyi egyházak sorából. Érdekes módon II. András király 1214-i oklevele nem tesz arról említést, hogy Boleszló püspök alapította volna Leleszt éppen II. András engedélyével. Hogy Boleszló lehetett mégis a leleszi alapító, azt támogatni látszik III. Ince pápa 1199-i levele, melyet Imre királyhoz irt, amelyben említés történik a püspök által egy szerzetesház számára gyűjtött vagyonról. 19 Valószínűnek tarthatjuk, hogy a pápai levélben jelzett szerzetesház lehetett a leleszi monostor magja. Talán közelebb juthatunk az alapítás körülményeinek tisztázásához, ha megnézzük, vajon a többi premontrei monostor miként jött létre. Mint ismert, Szent Norbert a premontrei rend alapítója felhagyott addigi világias életével, s 1115-ben vándor apostolkodásba kezdett. Vándorlása során a franciaországi Laonba is eljutott, ahol az ottani püspök támogatásával egy olyan helyen, melyet - a legenda szerint - álmában látott először (innen a rend neve: praemonstratum ti. pratum), szerzetesi közösséget hozott létre. Ez a hely, Prémontré lesz utóbb az általa alapított rend központja. Szerzetesi életük szabálya Szent Ágoston ( ) hippói püspök regulája lett. II. Honorius pápa ( ) az "Apostolicae disciplinae" kezdetű levelével 1126 február 16-án jóváhagyta az új rendet, 20 amelynek már ekkor kilenc háza volt. Norbert ugyanekkor magdeburgi érsek lett, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rend Németországban is elterjedjen. Népszerűségüket részben ugyanannak köszönhették, mint a ciszterciek. Életvitelüket a kétkezi Sigilla regum - reges sigillorum. Királyportrék a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéből. Szerk. Érszegi Géza. Bp., stb. Decreta regni Hungáriáé Lorandi Szilágyi collectionem manuscriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Geisa Érszegi, stb. (Kézirat). Reg. Arpadiana I o sz. Regesta pontificum Romanorum ab a ad a. 1304, Ed.: Potthast, August. I II. Berolini o sz. Premontreiek, 9.

6 munka és szervezetüket a központi irányítás jellemezte. Az egyes monostorok ugyanis un. filiatio utján kapcsolódtak egymáshoz, azaz számontartották, melyik monostor, honnan népesült be. A rend feje a Prémontrében székelő apát, az egyes tartományok élére pedig egyik vagy másik monostor apátja került, mint pl. a németországi premontrei monostorok feje a magdeburgi apát volt. Hivatásuk a lelkészkedés, s alapítójuk példájára maguk is vándor apostolai az egyháznak. Lényegében a lelkészkedő világi papság munkáját végzik, s így külön engedély nélkül is lehetnek egy-egy település plébánosai. 21 Hazánkban az első házuk a váradi püspök székhelye mellett, Váradhegyfokon létesült. Alapítóját a feljegyzések szerint II. István királyban ( ) kell látnunk, akit - minden valószínűség szerint - Várad(hegyfok)on temettek el. Mint a legkorábbi magyarországi premontrei monostor, Váradhegyfok lett a magyarországi premontrei monostorok feje. A magyarországi monostorok jórészt innen népesültek be. Van azonban olyan magyarországi premontrei monostor is, amelyik nem Váradhegyfok filiája. Ilyen Lelesz is. A hagyomány szerint Prémontré filiája. 22 A Szent Ágoston regulájának szellemében élő premontreiek Magyarországon is a hívek lelkigondozásának szentelték életüket, s kitöltötték azt az űrt, amit a világi egyházi igazgatás számukra hagyott. Valószínűleg a korábban a zempléni várbirtokhoz tartozó Lelesz is ilyen egyházilag "üres" terület volt. Hogy amikor II. Béla király Boleszlónak adományozta Leleszt, volt-e rajta egyházi épület vagy sem, nem tudjuk. De könnyen elképzelhető az, hogy Lelesz igen korán, talán Váradhegyfokkal egyidőben létesült. Ezt látszik támogatni az, hogy Lelesz - miként Váradhegyfok is - egyenesen Prémontré filiája volt. Ez tehát azt jelentené, hogy a legkorábbi monostorok közvetlenül Prémontré kiágazásai lennének. Azonban Prémontré filiája volt a turóci monostor is, pedig az alapítása amennyire a rendelkezésünkre álló források alapján tudni lehet, a 13. század derekán történt. 23 Tehát a közvetlenül Prémontréhoz kapcsolódó filiatio nem jelent kronológiai támpontot. Ráadásul III. Ince pápa említett 1199-i leveléből tudjuk, hogy Boleszló valamikor 1199 előtt újonnan alapított egy szerzetesházat, továbbá az 1214-i oklevélben a birtokok felsorolásánál megtudjuk azt is, honnan vette Boleszló az egyes birtokokat. Ezekből a parányi birtoktörténetekből nyilvánvaló, hogy a birtokok igen kis hányadát III. Béla király idején, nagy hányadát Imre király uralkodása alatt, s néhányukat II. András jóvoltából szerezte Boleszló. Ez arra utal, hogy a leleszi szerzetesház alapítása aligha előzte meg III. Béla király uralkodásának kezdetét (1172), sőt valószínű, hogy inkább uralkodásának vége felé történt, amikor már Boleszló váci püspök volt. Miként lehet azonban, hogy az 1214-i oklevél nem említi Boleszlót mint alapítót? Egy monostor létrehozása nem egyszeri aktus. A kezdetekre olykor nem is utal a birtokokat felsoroló oklevél, annál inkább azonban megemlítik a befeje Uo Uo Uo. 44.

7 zést, vagyis a templom felszentelését." A leleszi templom felszentelésére valószínűleg az oklevél kiadásának évében, 1214-ben került sor, amelyet az illetékes megyéspüspök, Katapán egri püspök végzett. Ő ugyan 1198 és 1216 között ült az egri püspöki széken, tehát ebben az időkeretben bármikor felszentelhette a leleszi templomot, ami azonban mégis arra a meggondolásra vezethet, hogy az oklevél kiállításának évében történt a felszentelés, az az, hogy tudjuk, a felszentelési szertartás egyik mozzanata volt, hogy az oltár felszentelése előtt a szentelést végző püspök megkérdezte az alapítót, mivel látta el az egyházat, aki nemcsak válaszolt erre, de oklevelet is állíttatott ki arról, amit az egyháznak adott. A szentelő püspök maga sem feledkezett meg a leleszi egyházról, hiszen a felszentelés alkalmával a monostornak adta a Lelesz alatti település egyházi tizedét. A felszentelés idejét Boleszló püspök nem érte meg, kérdés, vajon miért nem utal erre egy néhai szócskával az oklevél. Erre magyarázatul azt lehet felhozni, hogy a felszentelésre már korábban, 1213-ban sort akartak keríteni, s el is készítették az alapítólevelet. Azonban a felszentelést megakadályozta Gertrúd királyné tragikus halála, s így az 1213-ban kiállított oklevélre csak a következő évben kerülhetett fel az a királyi pecsét. Ez csak úgy képzelhető el, ha - ebben a korban nem egyedülálló módon - az oklevélnyerő, a leleszi monostor elkészítette az alapítólevél szövegét, s az uralkodóra csak a jóváhagyását jelző megpecsételés maradt. Az oklevél elkészítését a lelesziek tanult emberre bízták, hiszen jól ismerte a korabeli okleveles formulákat, bár a magyarországi oklevéladásban kevésbé volt gyakorlott. Erre mutatnak az oklevél egyes formuláinak külföldi párhuzamai, valamint pl. a méltóságsornak az itthoni gyakorlattól eltérő fogalmazása. A birtokok történetére és határjárására vonatkozó adatok arra utalnak, hogy feljegyzésekből dolgozott, de azok szövegét nem sikerült tökéletes egységbe foglalnia. Összefoglalva tehát az oklevélről mondottakat, annak ellenére, hogy sok szokatlan, tehát gyanús mozzanat található az oklevélben, nem tekinthetjük mégsem egyszerűen hamisítványnak, hanem az oklevélnyerő által készített oklevélnek, amelyet a leleszi egyház felszentelésekor 1214-ben pecsételtek meg. A Tihanyi alapítólevél. Latin szöveg és utószó: Érszegi Géza, szómagyarázat: Eva Berta és Érszegi Géza. Bp., 1993.

8 Függelék II. András király leleszi alapítólevelének szövege (A) csak átírásokban maradt fent, hol teljesen, hol csak idézet formájában. Legkorábban I. Károly király (C), és Erzsébet királyné (B) írta át az oklevél szövegét. Mindezt betetőzi, hogy csak Erzsébet királyné átírólevele maradt fenn eredetiben. I. Károly király átírólevelének (C) szövege I. Lajos király átírásából (D) ismert. I. Lajos király maga is átírta (E) II. András király eredeti (A) oklevelét. Ettől kezdve eltűnik II. András király oklevelének eredetije, s csak az átírásokat mutatják be különböző alkalmakkor a lelesziek. Az alábbi példányok őrzik az alapítólevél emlékét. 25 A Elveszett eredeti példány. B Erzsébet királyné 1334 május 23-i átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/1, Fényképe: Dl C I. Károly király május 22-i átírása, amelynek az eredetije elveszett. Cl Pál országbíró 1343-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent országos levéltára, Metales Zemplén 18. Fényképe: Dl C2 Bebek István országbíró 1366-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/152. Fényképe: Dl C3 Bebek István országbíró 1368-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/192. Fényképe: Dl C4 Garai Miklós nádor 1381-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/323. Fényképe: Dl C5 István nádor 1388-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/356. Fényképe: Dl D I. Lajos király október 1-i átírásában a C példány. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/17. Fényképe: Dl Dl Szécsi Miklós országbíró 1355-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/80. Fényképe: Dl E I. Lajos király február 26-i átírása. Jelzete: Dl (korábban: Csicsery cs. levéltára). Szakadt, csonka papíron, 15. századi egyszerű másolat. El Kont Miklós nádor 1367-i tartalmi átírása. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/170 és 174. Fényképe: Dl és E2 II. Lajos király 1519-i tartalmi átírása. Jelzete: Dl (korábban: Rákóczi-Aspremont cs. levéltára). F I. Lajos király június 20-i átírásában a D példány. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1300/18. Fényképe: Dl Rövidítések: cs(alád), a nevezett család levéltára; Dl (Diplomatikai levéltár), a Magyar Országos Levéltárban eredetiben, másolatban és fényképen őrzött középkori oklevelek gyűjteménye; SNA (Slovensky Národny Archív), Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony.

9 G Zsigmond király április 19-i átírásában az E példány. Jelzete: SNA, Leleszi konvent magánlevéltára, 1400/33. Fényképe: Dl Az alábbi szöveg-leszármazási fa mutatja az egyes példányok egymáshoz való viszonyát. Az egyes példányok szövegvariánsait a jelen közlemény nem tartalmazza, bár az itt közölt szöveg az egyes példányok eltérő alakjai közül a legplauzibilisabbak felhasználásával készült. A teljes kritikai szöveg egy másik tanulmány részeként jelenik meg. In nomine Sancte et Individue Trinitatis. Amen. Andreas Dei grácia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie Lodomerieque rex. In perpetuum. Quoniam hiis, que scripti carent autentico, processu temporis sólet oblivio novercari, hoc singulare remedium adinvenit humana sollercia, ut quod memória dignum credit, testimonio litterarum commendetur. Eapropter ad instanciam fidelis nostri Bolezlai Waciensis episcopi, quia sue devocionis integritatem multis rerum comperimus argumentis, nolentes tam preclare benignitatis obsequia irremunerata relinquere vei dilui posse nubilo cuiusquam oblivionis, testamenti ipsius seriem, secundum quam ipse de rebus suis tam mobilibus quam immobilibus disposuit, auctoritate regia censuimus confirmandam, quia idem episcopus tempore dilecti fratris nostri Hemerici regis, cum ob regié celsitudinis ingratitudinem falsi sceleris penas subisset, autenticum super serié predicti testamenti inclite recordacionis patrís nostri bulla Bele regis insignitum in presencia nostra se pluribus amisisse edocuit argumentis. Idem igitur B(olezlaus) Waciensis ecclesie dictus episcopus temporalibus etema terrenis celestia casuris perhempniter mansura comparare desiderans universa predia sua cum libertinis servis et ancillis racione hereditarie successionis ad se devoluta seu que ex munificencia regia vei principum regni collata noscebantur vei aliquo sibi empcionis

10 titulo competeré videbantur, ecclesie sánete crucis et canonicis in ea sub titulo Premonstratensis ordinis in candido habitu Deo militantibus - ut inferius annotabuntur - omnia devotus contulit. Hoc insuper presentí privilegio interserendum propter quandam dignam existimans cautelam, quod nullus ex hominibus inferius memorandis cuiuslibet condicionis privilegio libertatis glorietur, cum nullus eorum, preter quod in presentí privilegio est annotandum, beneficium manumissionis fuerit assecutus, nullus eciam eorum, quos consanguineitatis gradus sibi reddit próximos, alicuius rei gracia ex hiis, qui in presentí privilegio notabuntur, unquam liberum servum vel ancillam protestatus est obtulisse nec cuiquam eorum liceat in prediis, terris, silvis, agriculturis, vineis, molendinis, piscaturis ullam sibi vendicare porcionem, quia universa, que iuri suo quolibet modo competeré videbantur, libere et absque alicuius calumpniacione eidem ecclesie se protestatus est obtulisse testimonioque tocius regni nostri eandem ecclesiam cum omnibus suis pertinenciis, ut firma et stabilis perpetuis possit haberi temporibus, Bele regi quarto filio nostro, quern sibi adoptavit in filium, quando ipsum de sacro fonte baptismatis elevavit, tarn sibi quam posteris suis sub regalis magnificencia proteccionis uti regalem ecclesiam iure perpetuo contulit possidendam. Contulit igitur predictus episcopus predium, quod Lelez vocatur, in quo situm est monasterium, sibi a secundo rege Bela filio ducis Almi collatum, quando eum de sacro fonte baptismatis elevavit, cuius prima meta incipit a Latericia versus occidentem ultra fossatum, unde profluit aqua Latericie in stagnum Myhan indeque procedentes mete crucibus super arbores comitantibus transeunt stagnum, quod egreditur de predicto stagno, procedentes ad torrentem Concheka nomine, ubi olim fuit molendinum inferiusque a molendini loco transeúntes tendunt ad metas, que sunt super Mortenpotoka et transito rivulo, qui egreditur de eodem potoka, exeunt de silva in locum, qui dicitur Welchethalut et circum predictum Talut girantes veniunt ad metas iuxta viam indeque procedentes per medium montis sabulosi usque ad stagnum paludosum, quod Kazna vocatur circumeuntesque finem eiusdem stagni sub villa nomine Pomochy perveniunt ad metas, que sunt inferius a molendino ecclesie, super lutosam aquam nomine Thuza transeuntesque aquam sub loco, qui vocatur Oylochtaluth, procedunt per mediam planiciem usque ad kercum, que est in ángulo silve proceduntque iuxta eandem silvam usque ad stagnum versus meridiem, quod dividit terram ecclesie et terram ville de Beyle indeque reflectuntur versus orientem per mediam planiciem usque ad predictam lutosam aquam, que circuens est pro meta usque retro villam Betheka nomine indeque versus orientem per mediam planiciem tendunt ad rivum, que Chyser vocatur, qui habetur pro meta usque ad introitum silve, ultra vero rivum versus orientem intrantes silvam vadunt iuxta planiciem, que in silva usque ad metas, que sunt in monticulo Molluwa nomine in fine torrentis, quod Zohoygnis dicitur et inde tendunt ad metas, que sunt super Latericiam ad portum Eleuha nomine, ubi fluvius Hung cadit in Latericiam. Infra ergo memoratas metas continentur quatuor predia, unum videlicet sub monasterio, quod vocatur Lelez, secundum Oyloch, tercium Poylen, quartum Chernafolo. Contulit eciam aliud predium, quod est ultra Latericiam, nomine Kopus totaliter et absque alicuius participacione, cuius prime mete incipiunt a Latericia versus orientem iuxta fossata, quorum unum vocatur Zopoch, aliud Beztrice indeque procedentes per medium Chalanspothoka veniunt ad torrentem Leseo nomine et secus eundem torrentem, doñee exitur de silva ad planiciem, que vocatur Kerenza et ad metas, que

11 dividunt terram predicte ville terramque castrensium et ville de Chepel et procedentes per planiciem et per medium silve, que vulgo Horozth vocatur, veniunt ad torrentem nomine Horcoc et transito torrente versus septemtrionem reflectuntur versus occidentem ad potoka nomine Husich, qui videlicet Husychpotoka circuens habetur pro meta usque ad portum Latericie, qui Kazatarevi nuncupatur, in piscatura vero Latericie nullus habet communitatem preter homines, qui degent in villis monasterio attinentibus. Predium eciam Wyzaka nomine contulit, cuius prime mete incipiunt versus orientem a fluvio Szechena nomine parum inferius a portu ville, que Myrtolz vocatur proceduntque per mediam silvam et per locum, qui Heggriue dicitur, crucibus per arbores comitantibus et iuxta locum, qui Laaz vocatur et per medium Lygeth usque ad Blezanalaza et inde versus meridiem girantes reflectuntur versus occidentem intrantes silvam et transeúntes planiciem, que dicitur Keathalaz transeuntesque silvam et rivum Palanapotoka nomine veniunt ad alium rivum Húmela nomine tenduntque ad tercium rivum, qui Homa nuncupatur, qui rivus reflectitur ad primo memoratum fluvium Bozethena, qui versus septemtrionem habetur pro meta et est communis in omnibus comodis et piscaturis cum castrensibus. Predium quoque Kanar nomine contulit, in cuius commutacionem ad peticionem capituli Iulensis et abbatis, qui Laurencius vocabatur et de consensu Wasce Waradiensis episcopi villam de Arpa totaliter cum quadraginta mansionibus libertinorum et triginta marcas argenti ad opus edificii officinarum claustri adiciens eidem ecclesie, quia racione vicinitatis iudicio utriusque partis utilius esse videbatur, contulit, cuius prime mete incipiunt versus occidentem a fluvio, qui vocatur Tycia, transeúntes per mediam silvam et paludes usque ad locum, qui Karasaher nuncupatur, crucibus super arbores comitantibus et veniunt ad locum Werboluka nomine et ad stagnum de Wers et inde ad montem Pas et per medium stagnum Zadona et iuxta locum, qui Ratheyfuze appellator et inde ad Wyzeskewrus et pertransientes per medias paludes Kumuloer nomine veniunt ad metas, que sunt versus meridiem, que dividunt terram ecclesie et terram Seraphil, quam emit de comité Andrea indeque circuunt mete locum Kermel nomine, cui adiacent magne paludes ad eundem locum absque alicuius communione spectantes perveniuntque ad metas, que sunt in monte, qui Zaharhung appellatur et inde procedunt usque ad introitum paludum et per medias paludes et per mediam insulam, que Chulcuhilde vocatur et ad aliam, que vocatur Chebowenar, inde ad terciam, que est super stagnum Meyleeurym nomine indeque ad fossatum, quod Piscarsher dicitur et reflectuntur ad Tyciam per locum, qui Farcashalowhely appellatur, qui fluvius versus septemtrionem habetur pro meta et est communis in omnibus commodis et piscaturis. Predium eciam Helmech nomine obtulit cum libero foro, quod nos sue fidelitatis obtentu sibi contuleramus a duobus pristaldis nostris Hemone et Mathya comitibus metis circumdatum, cuius prime incipiunt mete versus meridiem a stagno, quod dividit terram eiusdem predii et terram ville de Beyle et vadunt ad monticulum, qui est prope ad stagnum indeque directe ad stagnum, quod vulgo Nadesthau appellatur et inde ad metas, que sunt sub magna kercu iuxta viam indeque procedentes iuxta viam veniunt ad rivum, qui Karacha appellatur et inde iuxta Karacha girantes veniunt ad metas de Gyures versus occidentem ibique transeunt Karacha et circuunt iuxta silvam per montes sabulosos usque ad metas, que sunt circa magnam viam retro locum, qui Iwanusteluke appellatur indeque procedunt secus viam versus orientem usque ad locum, qui porcorum volutabrum appellatur et inde iterum versus partes occiduas per mediam silvam tendunt ad locum, qui Zordoch appellatur et inde per medium montem sabulosum ad magnam

12 viam, que vadit versus Zemlyn reflectunturque iuxta viam versus orientem et iuxta stagnum usque ad monticulos, qui sunt in angulo lutose aque, <que> Tyza vocatur et habentur pro metis. Contulit eciam predium Gyueres nomine, quod emerat a filiis Vitalis Chaka et Stephano pro quindecim marcis, quod a fine est terre de Helmelyz. Terram eciam predio de Helmelyz adiacentem contulit a Huntone comite pro octuaginta tribus marcis et decern et septem ponderibus et duobus Frisaticis emptam. Predium eciam Zolunta nomine contulit cum libero foro, quod tempore regis Emerici emerat totaliter cum habitatoribus et terra pro octuaginta duabus marcis a quibusdam mercatoribus de Ruscia venientibus, qui in presencia Egidii curialis comitis rusticos predicte ville super spoliacione rerum suarum in Budensi ecclesia ferri iudicio convincerant, cuius negocii pristaldus extitit Sebastianus filius Bost de villa Peder. Contulit eciam medietatem predii nomine Mycusa iuxta Waradinum una cum irrigua Scebinrethe, quam emerat a Kadar filio Folkus, aliam vero medietatem eiusdem predii, que Othmaro nepoti ipsius episcopi contingebat cum libertinis servis et ancillis inferius nominandis et omnibus appendiciis suis, quam pro sua infidelitate amisit, absque ulla diminucione pro anima illustris regine Gertrudis coniugis nostre eidem ecclesie in perpetuum contulimus possidendam et ideo maxime, quod quedam pars corporis eiusdem in eadem est sepulta ecclesia duoque sacerdotes ibi sunt constituti pro eius anima in perpetuum celebraturi, cuius predii prime mete incipiunt Kalendawyze et vadunt crucibus super arbores comitantibus ad Regnethuy et inde ad fossatum, quod <est> ante molendinum Chemma et inde per mediam planiciem ad Sceleuholmy, postea divertuntur ad parvam pirum in media planicie, postea ad Kewesozow et inde tendunt ad irriguam, que vocatur Scebinrethe et circuendo pratum veniunt ad locum Folcusteluke nomine et ad metas ultra Iozes circuuntque per mediam paludem prope ad arbores, que vulgo Cyle vocantur et exeuntes paludes pergunt ad directum per mediam planiciem usque ad monticulum, qui dicitur Hatarholmi indeque ad rivum, qui vocatur Kuthus tenduntque per mediam vallem feneti usque ad geminam pirum, cui iuxta est kercus indeque ad aliam pirum et ad kercum circumdolatam in introitu silve et per viam veterem crucibus super arbores comitantibus usque ad locum Tylie, deinde per eandem viam ad rippam Crisii, qui antiquitus portus Michalis dicebatur indeque circuens Crisius quasi pro meta et est communis usque prope ad vadum, quod dicitur Gucharholma indeque transeunt mete ad alteram partem Crisii per medium spisse silve usque ad rivum, ubi sunt molendina Chencud indque reflecturntur secus eundem rivum, qui eciam est communis et in circuitu silve veniunt iterum ad primas metas in loco superius nominato Kalendawyz nomine. Predium eciam quod Mager vocatur, contulit, quod est ultra Crisium emptum ab uxore Petri et filio suo nomine Dris cum pomerio et duobus molendinis et terram ad quatuor aratra sufficientem. Iuxta villam Wodazov dedit duo territoria cum duobus locis molendinorum. Dedit eciam predium Fonchol nomine a Mathya comite ex precepto nostro metis undique circumdatum. In Artandi quoque dedit terram ad duo aratra sufficientem et servis ad habitandum similiter. Contulerat eciam terram Kabala nomine ex gracia Bele regis aquisitam, quam postea Marahardo nepoti suo contulit pro commutacione terre, quam iuxta ecclesiam sancte crucis se asserebat habere.

13 Dédit eciam silvam Gures nomine et pratum eidem silve contiguum, quod dicitur Harungwemezev, quod emit a Ludwyn et Symian filio suo cum silva sua metis separata a silva beati prothomartyris Stephani. Predicta igitur silva et pratum a duobus pristaldis nostris Isow Albensi canonico et Mathyacomite sic est exmetata: prima meta exit de torrente, qui Iepus appellatur et vadit ad Wosforlow et inde tendit ad Seydeag indeque ad Nogeozov, postea ad locum Lopus nomine et inde ad Nyrmezew indeque ad Gurusfey et ad viam Kaan, inde vero declinatur ad Summesaga et itur ad torrentem Hydes nomine et circuendo pervenit ad primo memoratam metam. Contulit eciam predium, quod vocatur Hagmas iuxta Byhor a Mathya comité homine nostro metis circumdatum. Terram eciam eidem predio adiacentem dédit, quam emerat a Mercurio bano a predicto comité metis circumdatam. Predium eciam nomine Narher contulit, cuius prima meta incipit Byhoriensium et terre ecclesie et progreditur azyngey, ubi est fossatum Yrug et procedit iuxta fossam usque Magsar indeque vadit iuxta ad Sycusfokw et transit ultra ad metam Cusfolud et itur per medium campum ad fluvium Narher transitque ultra metam Ponozet vadit iuxta metam Narher paulisper transitque ultra magnam viam et vadit per medium Selmekus usque ad Alruk et ibi terminatur meta Ponoz, deinde incipit meta per Rodwan, que vadit per medium Iukares usque ad primo memoratam metam. Contulit eciam predium nomine Apa filio Giubardi, cuius prima meta incipit a meridie iuxta pontem Septil et vadit per medium Her usque ad Herseg, deinde dirigitur ad Humorovozov et inde tendit versus villain Apa et vadit ad Boglozov, deinde itur ad maximam viam, que vadit ad Zenendi, deinde itur versus septemtrionem ad magnam pirum et per magnam vallem ascenditur ad cacumen montis Methlen et in cacumine montis itur versus orientem usque ad locum, qui dicitur Matrafarka, deinde venitur ad Berugueg et per Masar itur ad eundem pontem, ubi prima meta posita est. Contulit eciam predium nomine Nygad emptum a quodam nomine Tholoid terciam partem terre tocius ville cum duodecim vineis, porcionem videlicet, que quondam fuit Thekuse filii Leustachii, super quam partem eciam sita est ecclesia in honore sancte Margarete. Insuper in eadem villa prêter terciam partem dedit unum funiculum emptum a Kesula filio Pangracii. In villa eciam Golsa dedit decern vineas cum vinitoribus cum terra sufficienti tarn ad habitandum quam ad arandum. In Egregy eciam dedit duodecim vineas sine vinitoribus et iobagionem nomine Lodomer cum filiis et sufficienti terra eidem iobagioni ad manendum et ad arandum. Predium eciam contulit, quod est circa Budam, Beseneu nomine totaliter cum servo nomine Zob cum uxore et filiis et alio servo, quern emerat de Andrea filio Symonis, Gemma nomine similiter cum uxore et filiis. Loca igitur prenominata superius videlicet quarta pars in Mycusa cum palacio et quinque vineas in Byhor, predium eciam nomine Narher et predium de Macra videlicet Apa, Nigad eciam cum vineis et Golosa similiter cum vineis, ista loca et ad ea pertinencia cum molendinis vineis, libertinis servis et ancillis, que iuri Eluuini episcopi Waradiensis fratris sui competere videbantur, ab ipso in presencia lob archiepiscopi et Strigoniensis capituli comparavit, cum Romam tempore regis Emerici pro quibusdam necessitatibus esset profecturus, pro quadringentis marcis argenti, ad eius tamen peticionis instanciam, quia ecclesie sue racione vicinitatis utiliores esse videbantur, sibi in supplementum contulit vineas, quas habebat in Buda et in Eurim cum vinitoribus,

14 porciones eciam que sibi iure hereditario cedebant in prediis videlicet in Germen et in Weitich et in Kenez super fluvium Granne et in portu Michaelis in Beseneu cum porcione piscature usonum cum libertinis servis et ancillis, duas eciam partes tributi de Bors suam videlicet et partem maioris fratris sui Anthonii, quam emit pro centum et quadraginta marcis, duas eciam salíferas naves liberas super Morisium, quas ecclesie sue de gracia nostra aquisierat, omnia ista cum supradicta pecunia pro recompensacione eorum, que a fratre suo receperat, contulit. Contulit eciam ecclesie sánete crucis regias porciones portus de Zounuk, qui est iuxta Myler, quod felicis memorie rex Bela pater noster sibi contulerat, quando secum in expedicione in Rusciam iverat. Preterea contulit collectam ponderum et liberorum denariorum de hominibus in cunctis villis ecclesie attinentibus. Tributa eciam que ter in anno in nativitate videlicet pasca et in festo sancti regis a tributariis regis et regine solebant colligi, que bone memorie rex Emericus post ipsius ecclesie destruccionem ad dampna ecclesie resarcienda iure perpetuo contulit possidenda, quod post eius decessum ipsius donacionem approbantes confirmavimus. Duos timinos salium contulit in Dees super aquam singulis annis in pentecosten absque omni contradiccione et calumpnia ecclesie in perpetuum persolvendos, quos nos ad ipsius peticionem ita libere contulimus, ut nullus tributarius vel quilibet alius exactor sive per aquam vel per terram ducantur in qualicunque parte regni aliquod tributum vel aliquam exaccionem inde audeat exigere. Decimas eciam porcorum, que singulis annis super homines eiusdem ecclesie colligebantur, eius peticionibus pulsati ita libere contulimus possidendas, ut nullus preter eiusdem ecclesie fratres inde audeant aliquam porciunculam exigere. Contulit eciam venerabilis pater Chataphanus Agriensis episcopus ad ipsius peticionem eidem ecclesie de consensu canonicorum suorum, quando earn consecravit, in dotalicium decimam ville sub eodem monasterio adúnate integraliter iure perpetuo possidendam. Preterea nos fidelitatis sue obtentu cunctos eiusdem ecclesie populos in perpetuum tanta libértate dotavimus, ut nullus in toto regno, in quacunque parochia idem populus sit constitutus, preter regem et eiusdem ecclesie fratres super qualibet causa presumpmat casu aliquo iudicare vel ante iudicem alium trahere iudicandum. Contulit eciam in omnibus prediis supra memoratis libertinos servos et ancillas diversorum officiorum. Quia vero omnes tales ad voluntates dominorum suorum et accidencia negocia de loco ad locum transferuntur, de servicio ad servicium transmittentur, idcirco noluit eos singulis prediis assignare, sed tantummodo seriatim nominates, cuius sint libertatis aut servitutis pronunciare. Libertinos contulit ex servili genere exemptos, quorum est officium cum prepósito, quociens necesse fuerit, vel ad prepositi preceptum cum fratribus cum suo apparatu procederé, omnia litigia ecclesie manu tenere, legaciones, quo necesse fuerit, deferre, comitatus curiales vel alias provisiones, cum eis iniunctum fuerit, absque omni contradiccione procurare. Quorum nomina sunt hec: filii Zenkonis et Bartholomeus Thywan cum filiis Zochy cum tribus fratribus Chyrke Chena Matheus Detric Petrus Penthyc cum fratre nomine Wyba et filiis filii Iohannis Calvi Paulus Bezad Chobod Hytha cum filio suo nomine Hendus filii Nicolai, qui fuit filius Lela, Valentin cum duobus fratribus filii Pecha Farcas et Andreas Noster; omnes istos cum filiis cum supradicta libértate contulit.

15 Contulit eciam iobagionem nomine Bera obtentu fidelitatis sue ita ex omni iugo servitutis exemptum, ut nulli omnino servili condicioni subiaceat, nisi ipse vel sui posteri ab ecclesia se alienare voluerint. Libertinos contulit minoris libertatis, quorum officium est stare ad omnem nutum prepositi vel fratrum. Horum hec sunt nomina: Zothemas cum filio Georgio nomine Chet Felyze filius Lenchur cum fratre Monchad cum tribus filiis Ladant cum filiis Mogod tres filii Chateleu de Domande duo filii fratris eiusdem Cheteleu et Mykolous propinquus eorundem Passa filius Mogd filius Hycus Acha cum sex filiis frater eius Aba nomine Bena Andre Chemma cum quatuor filiis Weth Pinchusch Pinchit Bog filius Opus Buda Bustude Stephan Myhedeus filius maioris fratris Acha Sanctus nomine filius Vendic nomine cum filiis Borunchy Hayguen et Betha filius Chemma nomine Both frater Furedy Chemma nomine Iwannes Mochud cum fratre nomine Pinthic Thomas Longus Pinthic Calvus Keyrew Iwannes Porched cum fratre nomine Toppa Marcus cum fratribus Adrien et Beda Salomón Pop cum fratre Choka Hyzi Mochyna Laurenz filii Lazar Farcas Maradyech et Petrus duo filii Hws Mycholous filius Hada Chowka cum fratre nomine Youga filius Wayus duo filii Hermán Losa et Benfase Bosta cum fratre nomine Martinus Quivala cum fratre nomine Thodus filius Gyade nomine Iwahan Zobur filius Pergua Iwannes filius Both cum fratre Numode filius Wosas Pousa filius Kasa duo filii Petich qui fuit Wyzeku de Helis calvus cum filiis Andree filius Lengen cum duobus fratribus Beneduch Wynes cum fratre nomine Wosas Wendic cum fratre nomine Lethus duo filii Zumpad Thaka et Tarula Peter Maderes Bogard Stephan cum fratre Gregorio Sank cum fratre nomine Samuel Both tres filii Buha Beud filius Chuk cum fratre Paulus filius Thema Cozma cum fratre nomine Wynys Paule Morten Dolus Sygner Zochy cum fratre Kosa nomine; contulit omnes istos cum filiis secundum predictam libertatem servituros. Servos eciam contulit cunctis servilibus officiis deditos cum uxoribus filiis et filiabus. Quorum hec sunt nomina: Bochy Mycholous Thaka Solychen Isow Gunzaude Wadegga Batha Sebprich cum duobus fratribus Chapa Tordas filius Kachena Lydur Soyluch Keysud Dunchus Peter filius Maradiech Numhyw filius Paulus Powsa Hywsed Moys Hews Haladoy Emsa Luze Monkade et frater eius Bows Laguynch Nanas Orod cum filio nomine Bozonthy et fratre nomine Kyseud Dragoye Lathemas Myla Chonkapeter cum quinqué filiis Thexa Morten filii et filie Langunde Paule Peter Kaathow Mychus Iwannes Ieygua cum filiabus Ruphus Peter Adam filius Adrian filia Zemynde cum fratre Monkachy Borsody Hundy Peygna Wescudy Drys Mogus Paule Sembegy Zomas Hylde, cuius filius nomine Farcas liber est, Yewry filius Orthow Pousa Chaka Petri Iwannes Ardew filius Mogd cum fratre Thomas filius Both Facha Mycolous cum fratre Thomas nomine Thekus Laurencius filii et filie Chobady Tywan filius Chaka fratris Areus Andre vinitor Bwa Monka Precopia duo fratres Chetuma Paule duo filii Mauagy filii Areus Bvk Hada quatuor filii Chemma molendinarii Ayanduk Marleus cum fratre duo filii Wrumed Harthewgy Wardw filius Magdalene Wody Guba Paule filius Thomas Farcas filii Numeloco filius Kassa filii Chumpur Feledy filia Mycolous Paule Zembeta Balduyn Busta Iwannes cum filio Laurencio et alio minori filius Michaelis Chaka Chermez filius Zemboth filie Bona filie Elys Iwannes Foyezthaw filii et filie Zawth Myhal cum fratre nomine Penthye Iurgy filius Foth cum fratre Nicolaus cum filio nomine Beza Chaka frater Pauli Crachun filius Tumpa cum sorore Kyseud coquus Thaka Cherkez uxor Humady Taka cum fratre nomine Crachon Romadi Serloudi Calvus Kyseudi Chuda duo filii Futha et frater eius

16 Paule alius Serloudi filii Fyrmady Iwanus filius Contha Egidius pulsator Oruz custos apum Pousa custos silve de Helmeich cum duobus fratribus uxor Bolog Chaka cum duabus filiabus. Nomina autem libertinorum et servorum Othmari, quos cum omnibus filiis pro anima G(ertrudis) regine coniugis nostre contulimus, ista sunt: Paulus filius Karcho Texa filius Molundi Mihal filius Grabi Bochur filius Vendych cum fratre Ardew filius Absolon cum duobus fratribus Haga cum fratre Laurencius Mortin Mycolous Murzars Busta cum filiis. Nomina autem servorum cum uxoribus filiis et filiabus hec sunt: Kyew Stephanus Thumpa Hovde Niche Euche Sosthes Mochy cum fratre Lagun uxor Chaka Bres Farcas. Igitur quoniam humana sepe violencia id, quod non posuit, tollit et ubi non seminavit, metit, idcirco perversis negociis prudenter occurrimus, cum etatis nostre negocia litterarum memorie commendamus. Nam solet frequenter accidere, quod et ipsos iusticie testes de medio revellat interims et a multis eradat oblivio, que videntur, unde ne qua possit in posterum super hiis, que superius annotavimus, oriri calumpnia nec aliquis de progenie sepe dicti Bolezlai Waciensis episcopi vel quilibet alius donacionem ab ipso sepe dicte factam ecclesie presumpmendo attemptet casu quolibet infringere necnon confirmacioni nostre possit vel audeat imposterum obviare, presentem paginam auctoritate regia et subscripcione nobilium confirmatam sigilli nostri karaktere pariter et auctoritate iussimus insigniri. Datum per manus Thome aule regie cancellarii et Albensis preposti anno ab incarnacione Domini millesimo CC décimo quarto venerabili Iohanne Strigoniensi et Bertoldo Colocensi archiepiscopis existentibus, Calano Quinqué Ecclesiensem, Katapano Agriensem, Desiderio Chanadiensem, Symone Waradiensem, Petro Iauriensem, Willemo Vltrasilvanensem, Gothardo Zagrabiensem, Roberto Vesprimiensem, Iacobo Waciensem ecclesias feliciter gubernantibus Nicolao palatino Bodrugiensem, Ochuz baño, lula woywoda et Zonukyensem, Salomone Bachiensem magistro tawarnicorum, Symeone Zobociensem et magistro dapiferorum, Martino Chanadiensem et curiali comité, Myka Byhoriensem, Iohanne Soproniensem, Pothone Musuniensem, Smarardo Posoniensem, Mysca Ferrei Castri, Alexandra Novi Castri, Nicolao fratre Moys Albensem, Sebus Crassouiensem, Nicolao fratre Vgron Komaruniensem, Hetze Thumusiensem, Rodolpho Borsiensem, Iacobo Borsudiensem, Martino Zemliniensem, Benedicto Hunguiensem, Hannone de Borsua, lula fratre Ratolth Nitriensem, Kelemen Orodiensem comitatus tenentibus regni nostri anno nono.