KELTA GYÓGYÍTÓ ISTENSÉGEK TISZTE LETE A RÓMAI PANNONIÁBAN

Átírás

1 KELTA GYÓGYÍTÓ ISTENSÉGEK TISZTE LETE A RÓMAI PANNONIÁBAN írta: Dr. ALFÖLDY GÉZA (Budapest) K özismert tény, hogy az antik világban a gyógyítás elválaszthatatlan volt a vallástól és ugyanúgy az istenek védelme és pártfogása alatt állt, mint lényegében minden emberi tevékenység. A gyógyításnak ez a vallásos arculata természetesen nem korlátozódott csak a görög-római társadalomra, hanem jóval régebbi, a legkülönbözőbb népek őstörténetébe ágazó gyökerekkel rendelkezik. Bizonyos tekintetben azonban az antik kultúra orvosi gyakorlatának és orvostudományának ez a vallásos természete jellegzetes vonásokat tartalmaz, amelyek megkülönböztetik más kultúrákétól. Köztudomású, hogy a gyógyítás tudománya és gyakorlata a görög-római világban fejlődésének hihetetlenül nagy szakaszát tette meg. E fejlődés nem maradt hatás nélkül a gyógyítás és a vallás kapcsolatára sem: következményei ezen a téren kettős irányban mutatkoztak meg. Egyrészt kétségtelen, hogy a görög orvostudomány, Hornyánszky Gyula közismert meghatározásával élve a görög felvilágosodás tudománya" volt: anatómiai, diagnosztikai és terápiai ismereteivel számos, a betegségekhez kapcsolódó vallásos természetű hiedelem és mágikus praktika clhalvány odását idézte elő. Ugyanakkor azonban ez a tudomány, görögországi kibontakozása és rómaikori továbbfejlődése korszakában egyaránt, gyökerében sohasem szakadt el az antik világ alapjában vallásos szemléletétől, és éppen nagy fejlődése következtében serkentő hatást is gyakorolt a vallásosságra. Ahogyan az orvostudomány önálló tudomány lett, a gyógyítás pedig külön mesterség", úgy bontakoztak ki az antik polytheiz-

2 mus tarka világában a mindinkább jellegzetes gyógyító istenek. Bizonyos istenkultuszok fokozatosan feladva korábbi sokrétűségüket, fokozatosan a gyógyítás köréhez kapcsolódtak, elsősorban Asklepios-Aesculapius tisztelete. Ezek a kultuszok, amelyek elsősorban természetszerűleg az orvosok körére terjedtek ki, egyre inkább átfogták az egész társadalmat: a gyógyító istenektől várták gyógyulásukat a betegek, egészségük biztosítását és megőrzését az egészségesek; szegények és gazdagok egyaránt. A görög-római gyógyító intenségek tiszteletét a vallástörténet és az orvostörténet jól ismeri. Kevesebb szó esett azonban az istenségek pannoninai kultuszáról, amely pedig a gyógyítás története iránt érdeklődők előtt éppen annyira izgató kérdés lehet, mint a magyar föld történelmi múltjának emlékeivel foglalkozók számára. így a római Pannoniában ugyanúgy a legelterjedtebb gyógyító isten Aesculapius, mint másutt, aki mellett a feliratokon és ábrázolásokon gyakran ott találjuk nővérét, Hygieát. Tisztelete elsősorban a városi lakosság szegényebb rétegeiben vert gyökeret, valamint a katonáknál, ahol az isten a tábori kórházakban hivatalos kultuszt is kapott, főleg a katonaorvosok részéről. A Nymphák, a gyógyforrások istennői ezzel szemben főképpen a polgári lakosság és a katonaság előkelő rétegeinek képviselőitől kaptak fogadalmi oltárokat. Több, mint gyógyító istennő: maga a jó egészség" megtestesítője Bona Valetudo, akinek tiszteletéről a nagy észak-pannoniai légióstábor, Carnuntum (Deutsch-Altenburg) egyik feliratos emléke tanúskodik. De utat talált provinciánkba a véghozó" isten, Telesphoros is, akinek alakjában gyógyulás és halál lehetősége egyaránt egyesült. A görög-római gyógyító istenségek pannóniai tiszteletével ez alkalommal nem kívánunk részletesebben foglalkozni. Sorukhoz azonban hozzá kell még tennünk Apollónt, akinek kultusza bizonyos tekintetben különleges érdeklődésre tarthat számot. Tiszteletében ugyanis nemcsak a görög-római vallásosság megnyilvánulásáról van szó, hanem a helyi kelta őslakosság vallási hagyományainak továbbéléséről is. Amikor a rómaiak időszámításunk kezdete körül elfoglalták a Dunántúlt, itt különböző bennszülött", elsősorban kelta törzseket találtak. Ez az őslakosság a hódítás után sem tűnt el, hanem

3 szervesen beépült a pannóniai társadalomba, fokozatosan átvéve a római életformát és szokásokat, ugyanakkor egyben sokáig őrizve saját hagyományait, ezen belül többek között a vallásosságot. E vallásosság eredeti, a római foglalást megelőző tartalmáról és formájáról azonban nemigen vannak adataink, mivel a kelták istentiszteletüket nem örökítették meg feliratokkal és istenábrázolásokkal, mint a görögök és rómaiak. Viszont e vallásos hagyományt legalább is részben mégis megismerhetővé teszik a rómaikori feliratok és ábrázolások, amelyek egyet-mást megőriztek az ősi tradíciókból, rendszerint abban a formában, hogy a kelta isteneket római néven nevezték és római istenek alakjaiban ábrázolták. Ennek alapja az a körülmény, hogy a polytheisztikus vallások találkozásakor a két vallás rendszerint összeolvad: az egymással rokon természetű istenek egymásba mosódtak. Ez történt Pannoniában is: a rómaiak a kelta istenekben saját isteneiket ismerték fel és fordítva. Jellemző, hogy Julius Caesar is Mercuriusnak, Marsnak, Apollónnak nevezi a galliai kelták legfőbb isteneit, ami annyit jelent, hogy bizonyos kelta istenségek rokon természetüknél fogva a római ember számára azonosnak látszottak római megfelelőikkel és később teljesen össze is olvadtak ezekkel. Mármost így érthető, hogy a pannóniai feliratokon és ábrázolásokon szereplő istenalakok római nevük és képtípusuk ellenére sokszor kelta intenségeket is jelentenek. Természetesen többször nagyon nehéz meghatározni, hogy egyegy provinciális kultusz helyi alapréteggel is rendelkezik-e, ami azonban Apollónt illeti, tiszteletében a kelta hagyományok továbbélése Pannóniában ugyanúgy világosan felismerhető, mint a többi kelta őslakossága provinciákban, elsősorban Galliában. A pannóniai Apollón-kultusz helyi háttere legtisztábban Brigetióban fogható meg, a mai Szőny község helyén állott, jelentőségét tekintve Aquincum mögött nem sokkal elmaradó városban. A feliratok tanúsága szerint Apollón tisztelete itt rendkívül jelentős volt. Különösen fontos egy töredékes felirat, amelyet egy ismeretlen nevű dedikáló Apollón Grannus isten tiszteletére állított fel az isten templomának kibővítése alkalmából. Az itt melléknév formájában fellépő istennév nem más, mint a kelták jól ismert gyógyító istenének neve. Jelentése valószínűleg

4 égő", ragyogó", ami arra utal, hogy ezt az istent az életadó nappal is kapcsolatba hozták. Grannus azonban elsősorban gyógyító istennek mutatkozik, akit Galliában és a Felső-Duna völgyében a kelták általánosan tiszteltek, főleg a gyógyforrásoknál, ami már önmagában mutatja, hogy elválaszthatatlannak tartották a gyógyítástól. A római korban ez az isten Apollónnal vált azonossá, akit Itáliában is elsősorban mint a betegségek előzőjét tiszteltek. Julius Caesar is erről a kelta istenről beszél, amikor azt mondja, hogy a kelták Apollónt mint a betegségek elhárítóját különlegesen jelentős kultuszban részesítik. Ezeken az analógiákon túl azonban más bizonyítékaink is vannak arra, hogy Brigetio lakói is gyógyulásuk adóját és egészségük biztosítóját érezték ebben az istenben. Egy másik felirat elbeszéli, hogy Brigetio egyik gazdag polgára, Quintus Ulpius Felix, a császárkultusz papja és a városi kézművesek testületének egyik elöljárója 217- ben Apollón isten és Hygiea istennő tiszteletére oszlopcsarnokot építtetett saját költségén, és ez egy bizonyos kettős kaput" az egészség forrásával" (Fons salutis) kötött össze. A kettős kapu" mivolta egyelőre nem határozható meg pontosan; vagy a légióstábor déli bejáratáról van itt szó, vagy inkább az előző feliraton megnevezett templom kapujáról. Az egészség forrása" viszont nem más, mint a római vízvezeték, amely a tatai thermálvizet hozta Brigetióba. Bizonyos mindenesetre, hogy az építkezés nem választható el az Apollón Grannus-szcntély építményeitől: nagyobb szentélykörzetről lehetett itt szó, mint a galliai kultuszhelyek esetében. Számunkra elsősorban az a fontos, hogy az itt tisztelt Apollón, azaz Grannus tisztelete nem választható el a gyógyvíztől: a kultusz az egészség forrásához" kapcsolódik, sőt, valószínű, hogy a thermálvizet magába a szentélykörzetbc vezették be. Mindez világosan mutatja, hogy Apollón Grannus Brigetióban is gyógyító istenség, akár a nyugati kelta területeken. Az elmondottakat megerősíti és kiegészíti mindaz, amit Hygiea brigetiói tiszteletéről tudunk. Quintus Ulpius Felix feliratán az istennő Apollónhoz, azaz Grannushoz hozzátartozik és nem Aesculapius mellett szerepel, mint általában másutt. Az istennőről jól tudjuk, hogy a gyógyítás istennőiéként tisztelték, görögök és rómaiak egyaránt. Brigetióban azonban nemcsak erről a klasz-

5 szikus istennőről van szó, amint Apollón sem csak a görög-római isten itt. A nyugati keltáknál Hygiea nem más, mint Sirona. Grannus társnője. Ez a kelta istennő nevének tanúsága szerint, amelynek jelentése a csillag", megfelelője a szoláris Grannusnak, főképpen azonban a gyógyforrások istensége, mint Grannus is. A római korban Hygieaval olvadt össze: a Hygiea alakjában ábrázolt istennőt a feliratok többször Sironának nevezik. Mivel Brigetióban Hygiea nem Aesculapius, hanem Apollón Grannus társnője, kétségtelen, hogy itt is a kelta Sironát takarja és eredetében kelta gyógyító forrás-istennő. Grannus és Sirona, a kelta gyógyító istenpár tisztelete Pannóniában nem egyedülálló. Sironának egy szobra Carnuntumból került elő, ahol több Apollón-felirat is ismeretes és Sirona jelenléte révén valószínű, hogy az isten itt is Grannust rejti magában. Fontosabb azonban ennél egy újonnan talált feliratos kőemlék, amely Bécsben, az egykori Vindobonában került elő néhány évvel ezelőtt. A feliratot egy légióskatona a tábori kórházban állította Juppiter Optimus Maximus Salutaris, Apollón, Sirona és Aesculapius tiszteletére. A katona a romanizált őslakosság köréből származott és, mint felirata mutatja, a római gyógyító istenek mellett nem feledkezett meg saját népének hasonló isteneiről sem. Juppiter Optimus Maximus, a római államvallás főistene az ő szemében az egészségnek is adója, ezért nevezi az istent Salutarisnak, akár egy aquincumi felirat állító ja. Aesculapius a görög-római orvosisten. A kelta Sironát már ismerjük és az ő párjaként Apollón sem lehet más, mint Grannus. Ugyancsak Grannus alakját tiszteli végül Apollónban egy vindobonai kelta nő, Claudia Attuia is, aki gyermekei egészségéért az isten és a Nymphák tiszteletére állított fogadalmi emléket. Igen valószínű, hogy ebben az esetben, Apollón-Grannus mellett a Nymphák is helyi kelta gyógyforrás-istenségek: Galliában sok esetben mint ilyenek társulnak Grannus mellé. Befejezésül még egyszer vissza kívánunk térni a brigetiói Apollón Grannus-kultuszra, illetőleg az isten templomára, amelynek története a feliratokból többé-kevésbé megismerhető. A feliratok tanúsága szerint a templom az i. u. III. század első évtizedében épült, a század második évtizedében kibővítették, és 217-ben

6 hozzá kapcsolódó porticust is építettek, az egészség forrása" és a kettőskapu" között. Ezek az utóbbi építkezések arra mutatnak, hogy a Grannus-kultusz jelentősége Brigetióban rohamosan növekedett. Ezt a jelenséget minden bizonnyal Caracalla császár 214-ben történt látogatásával magyarázhatjuk. Ebben az évben a császár személyesen megtekintette a dunamenti katonai táborokat és városokat, köztük Brigetiót is. Mármost az uralkodóról tudjuk, hogy a kelta gyógyító istennek, Grannusnak különleges tisztelője volt. Cassius Dio történetíró elbeszélése szerint betegágyán ehhez az istenhez könyörgött meggyógyulásáért. Egy újonnan, Pannónia területén kívül előkerült feliratból pedig arról értesülünk, hogy 214-es körútja alkalmából megszemlélt egy Grannus-templomot is. Ha ez nem is azonosítható bizonyosan a brigetióival, kétségtelen, hogy a látogatás Brigetióban is nagymértékben hozzájárult a császár által is kedvelt és támogatott kultusz jelentőségének növekedéséhez. A Grannus-templom és szentélykörzet kibővítése e császári látogatás ösztönzésére történhetett. Az elmondottakból kitűnik, hogy Pannónia kelta őslakossága is ismerte a gyógyforrások gyógyászati jelentőségét és ezek gyógyító erejét Grannus és Sirona istenalakjaival hozta kapcsolatba. Amint a gyógyforrások bizonnyal gyakori felkeresése, úgy ez istenségek, tisztelete is a római hódítás után is megmaradt, a kelta gyógyító istenek tisztelete azonban Apollón és Hygiea kultuszával olvadt össze.