A Dordrechti Zsinat: előzmények és következmények

Átírás

1 A nemesek és a polg1rok közül elsősorban az emigr1ltak kezdték meg a harc szervezését külföldön Alba terrorja ellen. (geuzen) E ellen1ll1- sa!egh-tól m1r nagy gondot okozott a hatós1goknak. A felkelés szkve a reform1- tuss1g volt, a fővezér Or1niai Nilmos herceg.!e#o-ban ő is reform1tus lett, de hkve maradt a vall1si türelemnek. Ő vetette meg Németalföld vall1si és 1llami szabads1g1nak az alapjait. II. Rülöp a déli orsz1grészeket visszaszerezte, de a hét északi tartom1ny elszakadt Spanyolorsz1gtól.!E#T-ben létrejött Or1niai Nilmos vezetésével örök uniób, Németalföld északi tartom1nyainak az egyesülése. A h1boru ut1n az!gvt. évi fegyverszünet majd az!g"h-as vesztf1liai béke értelmében független közt1rsas1gokként megőrizhették ön1llós1gukat. Ezzel biztosktott1k az északi tartom1nyokban a k1lvinizmus megmarad1s1t. Or1niai Nilmost!EH"-ben egy Rülöp 1ltal felbérelt orvgyilkos megölte, ekkor fia, Móric (!EE#-!GYE) vette 1t a helytartós1got és a szabads1gharc vezetését. Közben!E#!-ben Emdenben megtartott1k Hollandia összes gyülekezetének első zsinat1t. Ekkor született meg jogilag a Holland Reform1tus Egyh1z. Egyh1zjogi alapjaira a presbiteri alapelv volt a jellemző. Rrancia mint1ra presbitériumokat hoztak létre. A lelkészeknek a holland vagy a francia hitvall1st kellett al1krniuk, s mellette a Genfi vagy a Heidelbergi K1tét. A Dordrechti Zsinat: előzmények és következmények Európa nyugati reform1tus egyh1zaiban merev ortodoxia alakult ki. A mérsékeltebb ir1nyzat (armini1nusok vagy remonstr1nsok) és az ortodoxia (gomarist1k vagy kontraremonstr1nsok) ellentétéből eredt a reform1tus protestantizmus egyetlen 1tfogóbb teológiai belvisz1lya. Ez a k1lvinizmus központi dogm1ja, a predestin1ció tan körül kialakult armini1nus vita. A vita két leideni professzor teológiai p1rbaj1val kezdődött. Rranz Gomarusb c aki az ortodox k1lvinizmus hkve volt c 1ll1spontj1nak lényege az, hogy Isten m1r a teremtés előtt szuverén módon döntött az emberek kegyelmi kiv1laszt1s1ról vagy elvetéséről (kettős predestin1ció). Szuverenit1sa abban is kitűnik, hogy dd1m buk1sa az Ő akarata volt. Jacob Arminiusb pedig ezzel szemben m1r az!etv-es évek elején c humanista hat1sra c elhat1rolta mag1t a Római levél néh1ny szakasz1ra hivatkozva a kettős predestin1ció tankt1s1tól. Szerinte az fjszövetség egy szerető Istenről beszél, és ez nem egyeztethető össze azzal a nézettel, amelynek képviselői sz1mtalan embert a pokolra küldenek. Az isteni kegyelmi kiv1laszt1sról azt tanktotta, hogy abban Isten az emberek 1ltala előre l1tott hite alapj1n hoz döntést és az embernek módj1ban 1ll elfogadni vagy elutasktani az isteni kegyelmet, Kgy valój1ban nincs abszolut predestin1ció, a megv1lt1s mindenkire vonatkozik c lehetőség szerint c, nemcsak a kiv1lasztottakra, Krisztus mindannyiunkért, mindny1junk üdvéért meghaltg de csak azok üdvözülnek, akik hisznek őbenne. Arminius az embernek a megv1lt1sban bizonyos közreműködő szerepet tulajdonktott. Leideni tan1rs1ga idején a gomarist1k és armini1nusok vit1ja szélesebb körre is kiterjedt, összefonódott a közt1rsas1g szoci1lis és politikai feszültségeivel, és a németalföldi 1llamis1g belső v1ls1g1v1 E Németalföld kéréseit megfogalmazó nemeseket a gőgös spanyol hatalom koldusoknak bélyegezte (geuzen/geux). A nemesek c majd a spanyolok ellen aktkv harcot folytató protest1nsok c v1laszképp onnantól fogva koldusoknak nevezték magukat.

2 szélesedett. Arminius követői nem akart1k magukat semmilyen hitvall1shoz kötni, hangsulyozt1k az 1llam egyh1z feletti uralm1t. Ehhez a csoporthoz tartozott Oldenbarnevelt (!E"#-!G!T) Hollandia köztiszteletben 1lló tan1csosa és Hugo Grotiusb kiv1ló 1llamférfi, teológus, jog1sz és filozófus is. Ezzel ellentétben az alsóbb néprétegek ortodox k1lvinista prédik1toraik hat1sa alatt elsz1ntan ragaszkodtak az eredeti k1lvinizmushoz. Hallani sem akartak az 1llam uralm1ról az egyh1zban és a predestin1ció tan elvetéséről. Arminius!GVT-ben meghalt, de a mozgalom megmaradt, amelynek élére Simon Episcopiusb 1llt. Az armini1nusok!g!v-ben Hollandi1ban és Nyugat-RrKzföldön közreadt1k az 1ll1spontjukat összefoglaló tiltakozó iratot (remonstrantia, innen a nevük: remonstr1nsok). A gomarist1k ellennyilatkozattal (contraremonstrantia) v1laszoltak. Az orsz1got vall1si szakad1s fenyegette. Elkerülhetetlenné v1lt, hogy a visz1lyt 1llami közreműködéssel rendezzék, ezzel a döntés politikai skkra terelődött. Or1niai Nilmos fia, Móric az ortodox k1lvinist1k p1rtj1ra 1llt. Ezzel megnyerte mag1nak a széles néprétegeket, és biztosktotta győzelmét a nagypolg1rs1g republik1nus p1rtja felett is. Oldenbarnevelt-et letartóztatt1k és kivégezték érdemei ellenére. (Persze a teológiai vita csak ürügy volt, valój1ban a tan1- csos ragaszkodott a fegyverszünethez, mkg Móric a h1boru p1rtj1n 1llt.) Hugo Grotius-t életfogytiglani szabads1gvesztésre Ktélték, de megszökött a börtönből. Mindezekkel p1rhuzamosan és összefüggésben folyt az egyh1zi vita rendezése. Nemzetközi zsinatot hkvtak össze Dordrechtben (!G!H. november!o-!g!t. m1jus T), melyen a hugenott1k és a magyarok kivételével csaknem minden nagyobb reform1tus egyh1z küldöttei részt vettek (Anglia, Skócia, Németorsz1g, Sv1jc). A remonstr1nsok a zsinat kezdetén kijelentették, hogy a predestin1ció tant elvetik, de nem akarnak elszakadni a reform1tus egyh1ztól és a vall1si türelem hkvei. A zsinat a remonstr1nsokat sokkal ink1bb v1dlottaknak tekintette, mint t1rgyalófeleknek. Ezért a remonstr1nsok kijelentették, hogy nem vetik al1 magukat a zsinat Ktéletének. A következő hónapokban a zsinat az ő kiz1r1sukkal folytatta munk1j1t döntött, hogy a kiv1laszt1s oka egyedül Isten tiszta kegyelme, tekintet nélkül az emberi jócselekedetekre, s hogy az egyszer m1r közölt kegyelem nem veszkthető el teljesen, hogy Krisztus csak a kiv1lasztottakért halt meg, s hogy a kegyelemnek nem lehet ellen1llnib. G A Dordrechti K1nonok al1kr1s1t megtagadó mintegy kétsz1z lelkészt kiz1rt1k az egyh1zból és sz1műzték őket. Episcopius és a sz1műzött vezetők spanyol Németalföldön és Rranciaorsz1gban kerestek menedéket. Or1niai Móric hal1la ut1n (!GYE) fordulat 1llt be. Utóda Henrik nagyobb toleranci1t tanusktott és a sz1műzöttek visszatértek.!gov-ban templomot épktettek Amsterdamban,!GO"-ben szemin1riumot alapktottak. A keresztyén vil1gban az armini1nusok fellépése volt az előjele annak a racionalista dogmaellenes ir1nyzatnak, mely a tizenhetedik sz1zad végére szinte az egész protestantizmust ortodox k1lvinizmus dogmatikai győzelme nem jelentett egyuttal egyh1zpolitikai győzelmet is. Sőt éppen Németalföldön következett be az eredeti k1lvini egyh1zfelfog1s első veresége: az egyh1z fölött az 1llam uralkodott, meg- G Chadwick, Owen: i. m. Y!Y. p.!"h

3 tűrve mindenféle szekt1t a k1lvinista 1llamegyh1z 1rnyék1ban, illetve szabad teret biztosktva olyan filozófusoknak, mint Descartes vagy Spinoza. Mivel képtelen volt az összes Németalföldi k1lvinist1t erkölcsi fegyelem al1 vonni, a kérlelhetetlen szigor csup1n kisebb körökre és közösségekre korl1tozódott.b # 234*5z', $ z*'($. O. Egyetemes megv1lt1s c Krisztus minden egyes emberért meghalt, hal1- l1val minden ember sz1m1ra kivkvta az üdvösségre jut1s lehetőségét. ". Ellen1llható kegyelem c Az ember szabad akarat1ból következik, hogy ellen tud 1llni Isten kegyelmének. E. ngy teh1t a hit és a kegyelmi 1llapot elveszthető. Err $ 9+r:r5;<.' =>(+(+, $ /r5:5*.'(>;'?r?3 *z?3?.$(. *z'(.4( -. /+(.@$( 7+A3$3.>, -**z5 B,>3C'('z&)* -. /+(.0$1!z $r&'('$()*+, -. /+(.0$1!. Részleges romlotts1g c Az ember a bűneset ut1n csak részben romlott meg, vagyis megmaradt a képessége arra, hogy döntsön Isten mellett. Y. Reltételes kiv1laszt1s c Isten előre l1tta azt, hogy kik azok, akik hinni fognak és ez alapj1n az előrel1tott hit alapj1n v1lasztotta ki őket az üdvösségre.!. Teljes romlotts1g (teljes képtelenség a jóra). Y. Reltétel nélküli kiv1laszt1s. O. Korl1tozott engesztelés (Krisztus csak a v1lasztottakért halt meg). ". Ellen1llhatatlan kegyelem. E. A szentek 1llhatatoss1ga (üdvösségre való megtart1sa). Az események megértéséhez hangsulyozni kell, hogy a római katolikus inkvizkciótól t1mogatott spanyol fenyegetés 1rnyék1ban élő Hollandi1nak szüksége volt a belső nyugalomra. Az armini1nus tankt1s akaratlanul is emlékeztetett a megv1lt1s római-pel1gi1nus felfog1s1ra. A zsinat teh1t a remonstr1nsokat elktélte, viszont elutasktotta azt a tulzó supralapsarius tankt1st is, amely a bűnesetet Isten örök végzésének tekintette, s ezzel lényegében Őt tartotta a bűn szerzőjének. (A supralapsarius c infralapsarius vita lényege, hogy dekrétumab hogyan illeszkedik bele az Ő egyéb örök dekrétumainak a rendjébe, közelebbről: megelőzi-e a bűneset megengedésére vonatkozó dekrétumot, vagy ut1na következik-e. Persze nem időrendi megelőzésről, vagy ut1na követ- # Heussi: im. O#!. p.!"t

4 kezésről van szó, mert Isten örökkévalós1g1ban ilyen időbeli sorrend nincs, hanem logikai rendről. Az előbbi esetben még nem a bűnbe esett, hanem csak a bűnbeesés veszélyének is kitett ember (homo lapsurus - esendő ember) felől rendelkezett Isten eleve az ő kiv1lasztó végzésében. Az utóbbi esetben ellenben m1r Ugy sz1molt ebben a végzésében az emberrel, mint akinek életében m1r bekövetkezett az Ő1ltala megengedett bűneset (homo lapsus). Az előbbi felfog1st vallókat az utóbbinak névvel illették.) Dordrecht ut1n a szigoru konfesszionalizmus v1lt uralkodóv1 Hollandi- 1ban és a reform1tus egyh1zban. A.'*z.$.$( rendkkvül lényeges szempontnak bizonyult, s ezzel a skolasztik1nak saj1tos v1ltozata alakult ki és szil1rdult meg, a reform1tus ortodoxia. Ez lényegében a reform1tori tankt1s c a reform1tus egyh1zon belül főként a K1lviné c Arisztotelészb filozófiai rendszerében való elhelyezése, tételes elfogad1sa és vall1sa. A tankt1s rendszerezése, a tanrendszer elő1ll1sa hovatov1bb odavezetett, hogy a hitigazs1gok kérdésében egyre nagyobb szerepet kapott az értelem. Ezzel az ortodoxia valój1ban kaput nyitott a racionalizmus előtt. Ellenhat1sként viszont egyre nagyobb igény jelentkezett az ir1nt, hogy a tiszta tan mellett hangsuly essék a.'*z.$ 435.r5 is. Az objektkv tankt1s nem sokat ér, ha nem születik meg annak szubjektkv elfogad1sa, azaz ha a tanbeli igazs1g nem vezet el a helyes életgyakorlathoz, ha nem valósul meg a hittani igazs1gokból leszűrt életvitel. Az 1ldatlan dogmatikai harctól megcsömörlött polg1r a kegyes élet felé, a dogm1k vil1g1ból az etika gyakorlati, mindennapi kérdései felé fordult. Ebben meghat1rozó impulzusokat nyert a purit1nus teológi1tól. Ennek az ir1nyzatnak kiemelkedő képviselője volt D'*@5r.)* E+5.')* (!EHT-!G#G) utrechti lelkip1sztor és teológiai tan1r, aki az arminianizmus eltökélt ellenfele volt, viszont nem elégedett meg az elméleti hittan kidolgoz1s1val, hanem azt összekötötte a gyakorlati teológi1val és a mindennapi élet etik1j1val. Bibliai megalapozotts1gu tiszta, igaz hit s ebből következő erkölcsös élet volt az elv1r1sa. Teológi1j1ban Kgy kapott központi szerepet a &5A*z5(.53!:4* hangsulyoz1sa, aminek a gyakorlatba való 1tültetése sor1n ő és követői gunynevet kapt1k. Az egyetemen tanktv1nyait nem csak a tudom1nyok elsaj1tkt1s1ra, hanem egyéni 1hKtatok form1j1ban erősktett kegyességre is ösztönözte. A gyülekezetében pedig exertitia pietatis (kegyességgyakorl1s) néven bibliaköröket hozott létre!g""-től, amelyek a vall1sosos buzgós1gban élenj1ró gyülekezeti tagokból alakultak azzal a kifejezett céllal, hogy a teljes gyülekezet életének ébresztői legyenek. A vas1rnapot szigoruan megtartott1k, bizonyos rendszerességgel böjtöltek, imanapokat tartottak, közösségeikben megbeszélték a vas1rnap elhangzott igehirdetést. A gyakorlati keresztyén élet szempontj1ból nyert jelentőséget teológi1j1ban az engedelmesség fogalma, mint a hit mindennapi megjelenési form1ja. Noetius a korai cartesianus racionalizmust éppugy elutasktotta, mint a korban szintén jelentős hat1st elérő Coccejus foederalista teológi1j1t. F+<$((5* G+;;50)* (!GVO-!GGT) brémai születésű német volt ugyan, de teológiai tan1rként a hollandiai Rraneker és Leiden egyetemén fejtette ki nézeteit. Kiv1ló hebraista volt, Kgy lett előbb az ószövetségi SzentKr1s nyelvének és a bibliai filológi1nak a professzora, később pedig a rendszeres teológia tan1ra. Teológi1j1t a szövetség fogalma köré épktette, amelyben Isten és az ember kap-!ev

5 csolat1t egy több fokozatban megvalósuló kegyelmi rendszerként értelmezte. (Első volt a természeti szövetség, a bűnbeesés előtt, amikor Isten üdvöt Kgért az embernek, ha szent marad. Majd a bűnbeesés ut1n következett a kegyelmi szövetség. Ennek h1rom mozzanat1t különböztette meg: a p1tri1rk1knak tett Kgéret, majd a törvény uralma, végül a törvény ut1ni, amikor Krisztusban személyesen jelent meg a kegyelem.) fgy tanktott, hogy ebben a kegyelmi folyamatban alapvető különbség van az ószövetségi és Ujszövetségi kor emberének kiv1lasztotts1- gi 1llapota között, amelyet az első esetben a törvény, a m1sodikban a kegyelmi adom1nyok hat1roznak meg. A szövetséget lényegében Isten kegyelmi munk1- jaként értelmezte, amely történelmi folyamat keretei között valósul meg. A szövetség történelmi folyamat és személyes életut is egyszerre. Coccejus éles hat1rvonalat huzott a hit és a tud1s, a teológia és a filozófia illetékességi köre közé. A szövetség-teológi1ban nem volt helye a mereven értelmezett kettős predestin1- ciónak. Coccejus Kr1smagyar1zata tkpuskereső (tipologiz1ló), melyből a Jézus Krisztus központu igehirdetés bontakozott ki, amennyiben az Ószövetségben az Ő előképeit kereste és tal1lta meg. (Az Kgéret földje ugyankgy előképe a kegyelemnek stb.) Coccejus tankt1s1ban ismét elsőrangu hangsulyt kapott a SzentKr1s, mint egyedüli, kiz1rólagos tekintély. Négső soron a teológiai szemben1ll1s ellenére mindkét ir1nyzatban felerősödött a gyakorlati keresztyén élet ir1nti figyelem, és ez jótékony hat1st gyakorolt a kegyességi megujul1s területén. D'*@5r.)* E+5.')*!E!