Országvesztő szabadkőművesek

Átírás

1 2011 február 17. Flag 0 Értékelés kiválasztása értékelve Give Give Give Mérték Give Give Még nincs 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Történelmi materializmus, szélsőséges liberalizmus, általános titkos választójog, földosztás kártékony elemek keveredtek tetszetős gondolatokkal, és ezek mellett ott volt célként kitűzve a magyar dzsentriréteg felszámolása mondta a Demokratának dr. Raffay Ernő történész a Szabadkőművesek Trianon előtt című kötete kapcsán. Kik a szabadkőművesek? Történetük homályba vész, különös elnevezésüket illetően is leginkább találgathatunk. Egyes 1. oldal (összes: 7)

2 vélekedések szerint Sion templomának szimbolikus felépítésére utal. Egyes szabadkőműves páholyok Jézus föllépésénél is korábbról eredeztetik hagyományaikat. Annyi bizonyos, hogy az első magyarországi páholyt 1749-ben brassói szászok alapították, de csak a XVIII. század végén kezdett terjedni hazánkban a szabadkőműves gondolat, melynek lényege eredetileg a humanizmus terjesztése volt. Bécsben francia nyelvű páholy alakult ekkoriban, mivel e titkos társaság és eszmeisége Franciaországból érkezett hozzánk, volt is némi kapcsolat a francia forradalom és a szabadkőművesség között. A református testőrírók körében is népszerűvé vált, ugyanakkor Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc is szabadkőműves volt. Ekkoriban e mozgalom még elfogadta a kereszténység alapvető tanait, a szabadkőművesek a Világegyetem Nagy Építő Mesterének nevezték Istent. Ám a franciaországi forradalmi eseményekkel összefüggésben a szabadkőművesség radikalizálódott, ezért I. Ferenc király uralkodása idején, 1795-ben betiltották a páholyok tevékenységét, és kivégezték a Martinovics Ignác-féle jakobinus összeesküvés résztvevőit. Ők milyen céllal szervezkedtek? Radikális társadalmi és politikai változásokat szorgalmaztak, felszámolva a múltat, s a teljes egyenlőség alapján afféle előrepublikánus téziseket fogalmaztak meg. Nem véletlen, hogy a Jászi Oszkár és társai által 1908-ban létrehozott szabadkőműves páholyt Martinovicsról nevezték el. Az 1795-ös betiltást követően 1867-ig nem működtek páholyok, de szabadkőművesek azért voltak. Ők általában külföldi franciaországi, itáliai vagy svájci páholyokkal álltak kapcsolatban, persze a legnagyobb titokban. A kiegyezés nyomán Magyarországon elhárultak a jogi akadályok, ellentétben Ausztriával, melynek törvényei tiltották a szabadkőműves tevékenységet, s 1869-től 1871-ig két jelentős irányzat jött létre, a János-rendi Nagypáholy, illetve a skót rítus köré szerveződött Magyarországi Nagy Oriens. Megalakulásuk részletei megtalálhatók a Szabadkőművesek Trianon előtt című nemrég megjelent könyvemben, mely a témával foglalkozó három tervezett kötet első darabja. E két nagypáholy egymás mellett működött, de bizonyos kérdésekben komoly vitákat folytattak. Ám ellentéteik rendezése után 1886 januárjában belügyminiszteri engedéllyel, merthogy az idő tájt társadalmi egyesületi jogi keretek között működtek, egyesültek, s így létrejött a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy. Az első világháború előtti évtizedekben ez adta a hazai szabadkőművesség szervezeti kereteit. És mit tudunk a forma tartalmáról? Tizenkét olyan szabadkőműves alaptörvényt rögzítettek a két említett páholy egyesülésekor, mely a szerkezeten túl a lényeget is meghatározta a szabadkőművesek számára. Ezekben meghatározták saját szabadkőműves identitásukat, ezekből tudjuk, miként tekintettek ők saját magukra, illetve milyen célokat tűztek maguk elé. Három célt fogalmaztak meg: ezek szerint a szabadkőművesség filantropikus, vagyis emberbarát, filozofikus, tehát eszmegyártó, s végül progresszív, azaz társadalmi 2. oldal (összes: 7)

3 változásokra törekszik. Tehát afféle titkos humanista társaság jött létre, ami ugyanakkor azt is kikötötte tagjai számára, hogy politikai és vallási kérdésekkel nem foglalkozhatnak. Ez a belügyminiszteri engedély feltétele volt. Miként lett mégis politikaformáló tényező a szabadkőművességből? Az 1890-es években megváltozott a szabadkőművesek felfogása. Ezen esztendők során tárgyalta a magyar parlament az öt nagyobb témakört felölelő egyházpolitikai törvénycsomagot. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy ennek hátterében budapesti szabadkőműves páholyok tevékenysége állt, ők befolyásolták a kérdéses törvények tartalmát, tehát ekkor tetten érhető a behatolás a politika világába. A budapestiekhez felzárkóztak a nagyváradi szabadkőművesek, között hirtelen radikalizálódott a szabadkőművesek felfogása. Az 1908-ban Jászi Oszkár által alapított Martinovics páholyban a nemzeti gondolat már teljesen háttérbe szorult, ehelyett Magyarország politikai és társadalmi szerkezetének forradalmi jelentőségű átalakítását tervezgetik. Szerették volna, ha Magyarországból Franciaországhoz hasonlóan szabadkőművesek által irányított állam válik, ezért elhatározták a múlt eltörlését, a történelem újraírását és újrakezdését. A politikai váltás eszközének az általános titkos választójogot tekintették, propagandaharcot indítottak ennek érdekében. Számos egyesületet hoztak létre az ügy mellett, ezekbe főképp kívülállókat vontak be, akik nem tudták minden esetben, hogy a hangadók szabadkőművesek. Ez Magyarország akkori nemzetiségi arányainak ismeretében már egyértelműen nemzetellenes felfogásnak és cselekedetnek minősíthető. Emellett harsány antiklerikális propaganda-hadjáratba is kezdtek, mivel álláspontjuk szerint Isten nincs, így a katolikus egyház elbutítja a népet. Célkitűzésük volt az egyházi birtokok, iskolák, intézmények elvétele és a hittanoktatás felszámolása. Nem lehet nem észrevenni a kísérteties hasonlóságot Jásziék nézetei és az elmúlt húsz év SZDSZ-es szemlélete között. Nyilván nem véletlen, hogy az azóta elsüllyedt párt alapítólevele mások mellett Jászira is hivatkozik: utódai vagyunk a polgári radikalizmusnak, amely általános választójoghoz, politikai jogokhoz akarta juttatni az egész magyar társadalmat, és amely utoljára érezte át teljes tragikus jelentőségében Magyarországnak a nyugati fejlődéstől való leszakadását. Elődünk Jászi Oszkár, aki nem tett engedményt soha semmilyen színű totalitarizmusnak és nemzeti elfogultságnak. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy Károlyi Mihály október 31-én megalakult kormányában négy szabadkőműves volt: Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter, Szende Pál pénzügyminiszter, Kunfi Zsigmond kultuszminiszter és Diner-Dénes József külügyi államtitkár, mind a legradikálisabb Martinovics páholy tagjai. Vagyis a nemzetiségeket, a pénzügyeket, az oktatást és a kultúrát, valamint a külpolitikát illetően világos a szabadkőműves befolyás. Ugyanezeket a területeket igyekezett megszállni az SZDSZ is. Milyen szerepe volt a hazai szabadkőművességnek a trianoni országvesztésben? Még a háború előtt, 1910 novembere és 1911 májusa között parlamenti vita zajlott a szabadkőművességről. Akkoriban a Katolikus Néppárt kivételével minden más párt képviselői között 3. oldal (összes: 7)

4 jelen voltak. Polónyi Géza korábbi igazságügyi miniszter e vita során több nagy horderejű beszédet mond ezek elolvashatók említett könyvemben, melyekben azt állítja, hogy Budapestet négy-öt fővárosi szabadkőműves páholy tartja kezében. Erre bizonyítékokkal is szolgált, részletesen ismertette a döntéshozatalban részt vevők közti arányukat. Befolyásukra bizonyíték azon eset, midőn különböző keresztény felekezetek hét templomot akartak építeni Budapesten, s támogatási kérvénnyel fordultak a főváros vezetéséhez. Olvastam a szabadkőműves páholyok egymás közti levelezését, ebből kiderül, hogy felszólították a fővárosi önkormányzatban és annak albizottságaiban lévő szabadkőműveseket, hogy mindenképp gátolják meg a keresztény felekezeteknek történő segítségnyújtást. Hasonló módon befolyásolták a fővárosi oktatáspolitikát is. A politikai háttérbefolyásolás mellett komoly sajtót jelentettek meg. Nyílt titok volt, hogy a Világ című napilap szabadkőműves szócső, de ide tartozott a Nyugat folyóirat is, mely előszeretettel közölt szabadkőműves gondolatokat. A Martinovics páholy számos ismert értelmiségit, írót nyert meg magának: Ady Endrét, a Csáth Géza álnéven ismertté vált Brenner Józsefet, az erdélyi Bölöni Györgyöt és Kuncz Aladárt. A híressé vált pesti kabaré megteremtőjének, Nagy Endrének testvérbátyja, Grósz Hugó a szintén igencsak radikális nagyváradi László király páholy főmestere volt. Ugyanakkor szabadkőműves volt Szegeden Móra Ferenc, vagy a kolozsvári egyetem komoly tudósai, köztük Apáthy István ben a kolozsvári Unió páholy (mely a két szabadkőműves nagypáholy egyesülése után kapta nevét) tagja lett Ravasz László, a későbbi református püspök. Érdekes, hogy a reformátusok között sok szabadkőműves volt. Egyébként ő 1917-ben kilépett, és megírta ennek okait is, ezt is közlöm a könyvemben. Egyszóval sokféle embert beszippantott a szabadkőművesség. Az első világháború előtt azonban a nemzeti gondolathoz való viszony mentén két nagy táborra oszlott a szabadkőművesség. Az egyik az említett radikális társaság, a másik tábort a nemzeti páholyok alkották. Ezek száma folyamatosan csökkent, ide tartozott a budapesti Nemzeti páholy, Szegeden az Árpád páholy és még több ilyen. A nemzeti és a radikális páholyok közti viták az 1910-es években egyre komolyabbá váltak. Utóbbiak vallás- és egyházellenességükkel, illetve a nemzeti érzés iránti teljes érzéketlenségükkel gyöngítették a magyarságot összetartó erőt, s ez végső soron tragédiához vezetett. Jászi egy 1911-es páholybéli beszédében, ami megjelent a Progressió című szabadkőműves lap mellékleteként, azt hangoztatta, hogy a magyar történelmet a történelmi materializmus alapján újra kell írni. Ez azért megdöbbentő, mert Jászi nem szerette a kommunistákat, ennek ellenére ez ügyben marxista nézeteket vallott. Elmondható, hogy Jászi felbukkanása nagyon határozottan radikalizálta a hazai szabadkőművességet. Történelmi materializmus, szélsőséges liberalizmus, általános titkos választójog, földosztás kártékony elemek keveredtek tetszetős gondolatokkal, és ezek mellett ott volt célként kitűzve a magyar dzsentriréteg felszámolása. Ez kulcsfontosságú, ugyanis a hagyományos magyar keresztény középosztály eltüntetéséről és egy teljesen új középosztály létrehozásáról volt szó. E folyamat a szabadkőműves páholyokban az 1910-es évekre már le is zajlott. 4. oldal (összes: 7)

5 Milyen érdeke fűződött a szabadkőműveseknek Magyarország felbomlasztásához? Több tízezer levéltári forrás elolvasása nyomán felelősséggel ki merem jelenteni, hogy a hazai szabadkőművességnek, a legradikálisabb páholyokat is ide értve, nem fűződött érdeke ehhez. Ez nem szerepelt a tervek között, olyannyira nem, hogy Jászi Oszkár Erdéllyel kapcsolatos, novemberi híres kanton-tervezetét a történelmi Magyarország keretei között képzelte megvalósítani. Az országvesztés közvetlen előzménye és oka, hogy a párizsi Nagy Oriens és más francia szabadkőműves páholyok is a világháború alatt teljes mellszélességgel támogatták a francia államot, annak politikáját és hadseregét. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy ellenben egyáltalán nem támogatta a magyar államot, befolyásukat, kapcsolatrendszerüket nem mozgósították az ország érdekében. A nemzeti jellegű páholyok humanitárius tevékenységet folytattak a háború idején: kórházakat állítottak fel, tejakciót szerveztek, a Martinovics páholy egyik 1917-es körlevele ellenben arra szólította fel a páholytagokat, hogy készüljenek a jövőre s lépjenek be az Országos Polgári Radikális Pártba. Ennek egyébként budapesti elnökségi tagja volt Ady Endre. Hatalomra is kerültek október 31-én. És amikor a románok, a csehek és a szerbek rátörtek Magyarországra, Károlyi Mihály nem hadsereget szervezett, hanem földet osztott Kálkápolnán. Klasszikus szabadkőműves 5. oldal (összes: 7)

6 gondolat, noha ő maga egyébként nem volt szabadkőműves. De a programot igyekezett végrehajtani. Köztudott, hogy a szabadkőműveseket is soraiban tudó kormány nem csupán nem törődött az ország védelmével, de ingyenvonatokat biztosítottak a gyulafehérvári nagygyűlésre igyekvő románoknak, és leszerelték a magyar haderőt. Tehát miközben a francia szabadkőművesség támogatta a francia államot, és ezt deklarálta is, a hazai szabadkőművesség nem állt saját hazája mellé, sőt sajtójuk nyíltan kárhoztatta a háborús erőfeszítéseket. Ez a közvetlen bomlasztási szándék hiányában is olyan áruló magatartásnak minősíthető, ami legalábbis elősegítette a Magyarországgal kapcsolatos ellenséges törekvések beteljesülését. Ágoston Balázs *** RAFFAY ERNŐ történész 1948-ban született a Baranya megyei Borjádon ban érettségizett Pécsett, 1977-ben diplomázott a szegedi József Attila Tudományegyetemen től 1983-ig a JATE történész oktatója volt gyakornoki, tanársegédi, adjunktusi, majd 1989-től docensi státusban ben doktorált, 1987-ben kandidált ben a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum főigazgatójaként tevékenykedett, 1996 óta a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, tanszékvezetője, később rektorhelyettese és a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Magyarország XIX XX. századi történelmét tanítja. Szakterülete Erdély és a román magyar kapcsolatok, valamint Trianon és az elszakított területek magyarságának története. Három földrész számos városában tartott e témákból előadásokat. A Trianon Társaság alapító tagja, elnöke. Különböző lapokban rendszeresen közöl cikkeket és tanulmányokat. Trianon titkai című könyve a rendszerváltozás időszakában újra a közfigyelem középpontjába helyezte az országcsonkítást ben Szidiropulosz Archimédesszel együtt megalapította a Trianon Kutató Intézetet, mely 2009 januárja óta megjelenteti a Trianoni Szemle című folyóiratot. A rendszerváltozás időszakában a politikai életben is szerepet vállalt, 1989 nyarán időközi választáson Csongrád megye 1-es számú egyéni választókerületének ellenzéki jelöltjeként bejutott az utolsó kommunista parlamentbe. Az 1990-es országgyűlési választásokon ismét mandátumot szerzett a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként től 1993-ig a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt, szerepet játszott a függetlenségükért harcoló horvátok fegyverhez juttatásában ( Kalasnyikov-ügy ). A trianoni békediktátum felülvizsgálatának kezdeményezését szorgalmazó álláspontja miatt államtitkári munkája ellehetetlenült, távoznia kellett az Antall-kormányból. forrás: _ Ágoston Balázs 6. oldal (összes: 7)

7 Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 7. oldal (összes: 7)