A SZLOVÁKIAI LEVÉLTÁRI RENDSZERRŐL

Átírás

1 Bukovszky László A SZLOVÁKIAI LEVÉLTÁRI RENDSZERRŐL A szlovákiai levéltári rendszer kialakulása, hasonlóan a többi kelet-európai állam levéltári rendszerének kialakulásához századunk ötvenes éveire tehető. Ez az időszak, mely a személyi kultuszok virágzásának hőskora volt a keleti blokk országaiban, felismerte a levéltárak fontosságát és annak a napi politikába való bevonásának pozitív jeleit. így volt ez Szlovákiában is, ahol a szárnyát bontogató levéltári intézményrendszer kialakulására rányomta bélyegét a kommunista párt befolyása. Ezek után nem csoda, hogy a gyerekcipőben járó hazai levéltári rendszer nem tudott független, politikamentes intézményrendszerré válni. A hazai levéltárak példájául a szovjet levéltári modelt állították, ezzel átvéve annak minden negatívumát és pozitívumát. A szlovákiai levéltári rendszer kialakulásának kezdetét az évi 29. számú kormányrendelet kihirdetésétől számítjuk, mely a levéltárakról szól. A kormányrendelet kiadása után kerülhetett csak sor a hazai levéltárak egységes kialakulására. Ugyancsak 1954-ben a kormányrendelet értelmében jött létre a levéltárak főhatósága a Belügyminisztérium mellett lévő Levéltári Igazgatóság, mely a mai napig is a szlovákiai levéltári rendszer legfelsőbb intézménye. A Levéltári Igazgatóság Szlovákia összes állami levéltárának szakmai és részben adminisztratív irányítója. Az első levéltári törvény elfogadására csak 1968 után, az ország föderatív berendezkedése kapcsán került sor. A Szlovák Nemzeti Tanács 1975/149. számú levéltári törvénye megszabta a szlovákiai levéltárak feladatát, összetételét. A törvény rögzítette az egységes levéltári fond fogalmát. E szerint az ország egész területén található összes levéltári anyag, függetlenül attól, hogy állami vagy magán tulajdonban van-e, a Szlovák Szocialista Köztársaság egységes levéltári fondját alkotja. Az említett törvény egyes rendelkezéseit a Szlovák Parlament 1991-ben módosította, minek értelmében néhány változást sikerült a törvényben kieszközölni. Az új törvény szerint az önkormányzatok is létrehozhatnak önkormányzati levéltárakat. Jelentős előrelépés a módosított törvény szerint, hogy a kutathatósági határt 30 évben állapították meg. A fiatalabb fondok kutathatóságának engedélyezését pedig az adott levéltár vezetőjére /igazgató/ ruházták. Szintén az ő hatáskörébe tartozik a külföldi állampolgárok kutatásának engedélyezése. A múltban ugyanis a Levéltári Igazgatóság engedélye alapján kutathattak Szlovákiában a külföldi kutatók. Jelenleg készül egy újabb törvény, éspedig az iratkezelésről /regisztratúrákról/, melynek elfogadása jelentős előrelépést jelentene a hazai levéltári életben.

2 Mint már az előbb említettem, a szlovákiai levéltári rendszer a Belügyminisztérium mellett lévő Levéltári Igazgatóság irányítása alatt áll. A szlovákiai levéltári rendszert a következő levéltári típusok alkotják. Az első csoportba a két központi országos gyűjtőkörű levéltár tartozik. Az egyik a pozsonyi Nemzeti Levéltár /1992-ig Országos Központi Levéltár/ a második pedig a Selmecbányái Központi Bányászati Levéltár. A második csoportba a területi levéltárak tartoznak, amelyek gyűjtőterülete egy bizonyos területre, régióra összpontosul. Szlovákiai viszonylatban összesen 7 területi levéltár működik, éspedig: Besztercebányán /Banská Bystrica/, Pozsonyban /Bratislava/, Biccsán /Bytca/, Kassán /Kosice/, Lőcsén /Levoca/, Nyitrán /Nitra/ és Eperjesen /Presov/. A területi levéltárakkal azonos szinten van két városi levéltárunk, a pozsonyi és a kassai. A szlovákiai levéltári rendszer legnépesebb csoportját a járási levéltárak alkotják. Számuk összesen 35. Minden létező járásnak van külön levéltára Szlovákiában. Egyedüli kivétel ez alól a Dunaszerdahelyi járás, melynek levéltára intézményünkben, a Galántai Járási Levéltárban van átmenetileg elhelyezve. A járási levéltárak anyagát az adott járás területén működő államigazgatási szervek, hivatalok, egyesületek és egyéb fondképzők alkotják. A járási levéltárak a többi már említett levéltárakkal szemben különös helyzetben vannak. Ugyanis a szakmai irányításukat a Levéltári Igazgatóság látja el, azonban a járási hivatalok intézményei. A levéltárak további és egyben utolsó csoportját az egyéb intézmények levéltárai alkotják. A 11 intézmény közül a legtöbb kutató - hazai és külföldi egyaránt - a Matica Slovenská Turócszentmártonban lévő levéltárát keresi fel. Ezen kívül meg kell említenem a Szlovák Tudományos Akadémia a Szlovák Nemzeti Múzeum a Rádió és a Televízió levéltárát is. A szlovákiai levéltárakban összesen 510 levéltáros dolgozik. A levéltári anyag mennyisége eléri a 175 ezer folyómétert. Az előadás eddigi részében a szlovákiai levéltári rendszer kialakulását és annak összetételét boncolgattuk. A továbbiakban térjünk rá az egyes levéltárakra konkrétan, kiragadva azokat a jellegzetességeket /fondokat/, melyek érdekesek lehetnek a magyarországi kutatók számára. A felsorolt levéltárakban elhelyezett fondok kutatását az egységes kutatási előírás szabályozza. E szerint a kutatás úgy a hazai, mind a külföldi kutatók számára ingyenes. A kutathatósági határidő 30 év és mint már utaltam rá, a külföldiek számára az adott levéltár vezetője /igazgató/ engedélyezi a kutatást. Összlovákiai viszonylatban úgy szakmai, mint a fondok értéke, minősége és mennyisége szerint az első helyet a Szlovák Nemzeti Levéltár foglalja el. A levéltár elsődlegesen országos illetőségű, országos jelentőségű szervek és személyek levéltári anyagát tartalmazza. Az ott lévő iratanyag legértékesebb részét természetesen a feudális osztályon lévő fondok alkotják, melyek 4 csoportba vannak sorolva.

3 Az első három csoport fondjai érdemelnek számunkra említést. Az "A" csoportba az egyes nemesi családok és az uradalmak levéltárai által képzett fondok találhatók. Ezekben a fondokban található iratok nagyrésze a törénelmi Magyarország egész területére vonatkoztathatóak. Ezen belül meg kell említeni a Zay és Erdődy és az Eszterházy család levéltárának anyagát. A fondokban értékes adatokat találhatunk Magyarország és az egész közép-európai régió történetére, a török hódoltság idejéből a századból, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia had- és gazdaságtörténetéből, valamint a rendi felkelésekről is. A "B" csoportba az egyházi intézmények, a "C" csoportba viszont a hiteles helyek levéltárai vannak besorolva. Gazdag anyagot nyújtanak a középkor kutatók számára. Említést érdemel a jaszói, a leleszi és a váradhegyfoki apátság levéltára, valamint a hiteles helyként szerepelt pozsonyi és szepesi káptalan, illetve a leleszi, jászói és a garamszentbenedeki konvent iratanyaga. A Szlovák Nemzeti Levéltárban található anyag mennyisége folyóméter. A másik központi szintű levéltárunk, a Selmecbányái Központi Bányászati Levéltár fondjait a felvidéki bányavárosok területén működött, illetve még működő bányák iratanyagai alkotják. A második kategóriába sorolt levéltárak a területi levéltárak a leglátogatottabb levéltár- típusok Szlovákiában. A volt történelmi megyék anyagát őrzik és tárják a hazai és külföldi kutatók elé. Megjegyzem, hogy egyes területi levéltáraink részben magyarországi vonatkozású megyei anyagot is őriznek. Az új államhatárok meghúzásával számos megyét ketté szabtak. Amennyiben a volt megyei székhely Csehszlovákia területére esett, akkor természetesen a megyei anyag Szlovákiában található. Két példa az elmondottakra. A volt Komárom megye a Duna két oldalán /északi és déli/ terült el. Mivel a trianoni békeszerződés a megye északi részét Csehszlovákiának ítélte a volt megyei székhellyel, így a megyei anyag Nyitrán a Területi Levéltárban kutatható. Egy másik. Ugyanez vonatkozik a volt történelmi Abaúj vármegyére is, melynek anyaga a kassai Területi Levéltár tulajdonát képezi. A megyei anyagokon kívül a legkeresettebb fondokat az egyházi anyakönyvek képezik. Szlovákiában ugyanis az 50-es években az összes egyházi anyakönyvet - felekezettől függetlenül - összegyűjtötték és később a már említett 7 területi levéltárban helyezték el. A területi levéltárak által nyújtott genealógiai szolgáltatásokra főleg Nyugat-Európából tartanak igényt, ez jelentős bevételi forrása a minisztériumnak. A múltban a legjobb szlovákiai levéltárosok dolgoztak ezekben a levéltárakban, azonban mára kezdik elveszteni régi pozíciójukat. A harmadik kategóriába a járási levéltárak tartoznak. Az 1960-ban történt területi átszervezést követően Szlovákia területén 35 járási levéltár jött létre, ugyanis megszüntették a kis járásokat, s helyüket az un. nagy járások foglalták el.

4 így jött létre a mi intézményünk is a Galántai Járási Levéltár vágsellyei székhellyel. Levéltárunk a volt jezsuita kollégium épületében van elhelyezve 1974 óta. Mint már korábban említettem, intézményünk igazgatja a Dunaszerdahelyi járás levéltárát is. Mivel a járási szervek a levéltár elhelyezésére nem tudtak megfelelő épületet biztosítani, 1964-tól összevontan működik a két járás levéltára. Szlovákiai viszonylatban az egyik legnagyobb járási levéltár a miénk. Levéltárunk összesen 555 fondot őriz, ami mennyiségben folyómétert tesz ki /1992 éwégi adat/. A dolgozók száma 8. Az 555 fond nagyjából egyik fele a Dunaszerdahelyi, a másik fele pedig a Galántai járásból származik. Legértékesebb és leggazdagabb fodunk a somorjai magisztrátus anyaga. A levéltári anyag legrégibb oklevele 1340-ből való, melyet Károly Róbert adott ki. A fond középkori anyagában 39 oklevél maradt fenn, s a kiadók között ott talárjuk Zsigmond, Albert, V.László, Mátyás és II. Ulászló királyt. A közigazgatástörténet szempontjából jelentős forrásnak számítanak a városi tanács jegyzőkönyvei. A jegyzőkönyvek 1579-től maradtak fenn. A fondban található adatok nem csak Somorja városára, hanem az egész Csallóköz múltjára vonatkoznak. A fondban gazdag anyagot találunk a török ellenes harcokról, a kuruc mozgalmakról és további fontos történelmi eseményről is. A feudalizmus idejére vonatkozó fondjaink közül említést érdemelnek a somorjai, a dunaszerdahelyi és a szeredi céhek iratai. Ezek az iratok jelentős forrásai az adott település gazdaságtörténetének. További jelentős csoport a jegyzői /körjegyzői/ hivatalok fondjai. A két járás területéről 67 jegyzői /körjegyzői/ hivatal anyagát sikerült begyűjtenünk. A két világháború közti rövid időszak történetének hű képét tükrözik a járási hivatalok fondjai. Nagyon gazdag anyagok. A múltban ezekből a fondokból csakis a munkásmozgalommal kapcsolatos anyagot igyekeztek kiragadni, azonban ezek a fondok sok értékes adatot tartalmaznak az adott járás politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről. A helytörténészek, nyelvészek és a történelmi-földrajzzal foglalkozók számára sok anyagot szolgáltatnak a járásbíróság anyagában szereplő első telekkönyvek a múlt század 50-es éveiből, valamint a telekkönyvekhez csatolt térképek. Ezekben az iratokban gazdag helynévanyaggal találkozunk. Járási levéltárunk legújabb fondjait az 1991-ben megszűnt államigazgatási hivatalok /járási nemzeti bizottságok és helyi nemzeti bizottságok/ képezik. A felsorolt fondok nagyobb része már fel van dolgozva, 11. feldolgozás alatt áll. Annak ellenére mondom ezt, hogy levéltárunk kb. három éve a kárpótlási és a földtörvény elfogadása óta egyszerű hivatallá süllyedt. Naponta ostromoltak, ül. ostromolnak bennünket az ügyfelek, így a feldolgozást /inventarizáció/ átmenetileg szüneteltettük. Ez év első felében azonban, látva hogy az ügyfelek száma csökkent, néhányan újra belekezdtünk a fondok feldolgozásába. Csak szemléltetésképpen közlöm, hogy a múlt évben ügyfél fordult hozzánk írásban vagy személyesen.

5 Levéltárunkat a múltban is és a jelenben is szép számban látogatják a kutatók. Annak ellenére, hogy feltételeink elég szerények. Levéltárunk könyvtára kötetből áll és sajnos nagyon hiányoznak a magyarországi szakfolyóiratok és szakkönyvek. További állandó látogatóink a város, valamint a járás alapiskoláinak és középiskoláinak diákjai. A diákoknak intézményünk történetéről, iratanyagáról és a helyi vonatkozású történelmi eseményekről tartunk ismeretterjesztő előadásokat. Évente kb iskolás diák fordul meg levéltárunkban. Levéltárunk hatáskörébe tartozó városok és falvak nagyon büszkék múltjukra. A közelmúltban és a jelenben számos helytörténeti monográfia jelent meg, ül. van előkészületben. További jele a múlthoz való ragaszkodásnak a régi városi és községi szimbólumok /címer, pecsét, zászló/ visszaállításának szorgalmazása. E téren mint tanácsadók, a monográfiák írásánál viszont mint társszerzők szerepelünk. Az állami intézményekkel szemben a levéltári törvény alapján gyakori ellenőrzést hajtunk végre az iratselejtezés terén. Megállapíthatom, hogy kapcsolatunk az egyes hivatalokkal, sőt még az önkormányzatokkal is nagyon jó. Két kihelyezett raktára van levéltárunknak. Az egyik a Galántai járásban Alsószeliben, a másik a Dunaszerdahelyi járásban Kislúcson. A volt jezsuita kollégium épülete Vágsellyén csak részben áll levéltárunk rendelkezésére. Azonban reméljük és bízunk benne, hogy a közeljövőben az egész épület a kezelésünkbe kerül, így a kihelyezett raktárakban lévő fondokat egy helyre tudjuk majd csoportosítani.