Rózsa Sándor ( )

Átírás

1 Rózsa Sándor ( ) Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert azt lólopásért felakasztották, más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Írástudatlan volt. Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás. Ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Rózsa Sándor ahogyan emlegették a betyárkirály, a leglegendásabb az összes magyar betyár közül, nincs olyan ember, aki ne ismerné nevét, hírét, aki ne ismerne róla történeteket. Annyira legendássá vált alakja, hogy már életében csodálat és tisztelet vette körül, rengeteg ballada és szájhagyomány fűződik a nevéhez már egészen születése napjától fogva. Gémes Eszter egy balástyai parasztasszony azt írta róla, hogy " Viharban született és olyan erős volt, hogy kirúgta magát az ócska pólyából. Tíz évesen bármilyen erős emberrel ölre ment és földhöz vágott ". Ezek a történetek talán onnan is fakadnak, hogy a szegedi születésű fiúcskának bizony már az apja sem volt makulátlan, lótolvajként tengette életét amíg fel nem akasztották, ekkor a kis Rózsa Sándor még nem volt tizenkét éves sem. Mondogatták is gyakran neki " Zsiványnak zsivány a fia is", pedig próbált ő tisztes szakmát, hamár írni és olvasni iskola híján nem tudott, elment ő bojtárnak, ám a végén tehén lopáson kapták két társával együtt így húsz évesen már a börtönben raboskodott. Becsületét és hírét már ekkor megalapozta azzal, hogy végig nem tudták kiszedni belőle a társai nevét. A börtönt nem bírta túl sokáig, pár hónap múlva sikerült megszöknie, nyakába vette a pusztát és Szeged környéki tanyákon lapult, ebben a bujkálásban sok segítséget adott neki a Veszelka-betyár család is. Kilenc évnyi bujkálás után kérvényt adott be, hogy engedjék el a hátralévő éveit, mert szeretne becsületes ember lenni. Sors iróniája, hogy kérelme ugyanahhoz az emberhez futott be, aki annak idején elítélte, Aigner Ferdinánd pedig nem hitt Rózsának, hosszas levélben ecsetelte V. Ferdinándnak, hogy Rózsa Sándor a környék legveszedelmesebb bűnözője. A kegyelmi kérvényt elutasították, sőt egész Csongrád vármegye parancsot kapott, hogy kerítsék elő Rózsa Sándort.

2 Rózsát azonban nem tudták előkeríteni a környéken pedig tovább folytak a rablások, bandájában szigorú rendet és fegyelmet tartott és a szegény emberek sem mertek a szemébe nézni, ha valakivel mégis találkozott az volt a szava járása: "Jól megtörölje kend a száját, se látott, se hallott, érti kend? " Az 1848-ban Rózsa felajánlotta szolgálatait Kossuthnak, cserébe nem kért mást csak amnesztiát. Kossuth megvitatta a helyzetet Hódmezővásárhelyen a megyei nemesekkel és városi hivatalnokokkal, majd október 3.-án aláírta a kegyelmi kérvényt. Az okirat átadását még a hivatalos megjelentetés előtt Jókai Mórra bízta, aki erről így vélekedett : "Rózsa Sándor amnesztiáját kézbesítettem. eljárásom kissé divergált a vett utasítástól, de a körülmények úgy hiszem igazolandják. A kérdéses hadnagy jelen nem létében a bocsánat hirdető levelet, Lukácsy Károly első őrmesternek adtam át, mint ki ez ügyben legtöbbet maga fáradozott, azon utasítással: hogy rögtön keresse fel Rózsa Sándort, s a kérdéses feltételeket tudtára adva rögtön indítsa meg- már 280-ra szaporodott csapatjával-rendeltetése helyére. " Rózsa Sándor szabadcsapatának hadba vonulását az Alföldi Hírlap, az Életképek és Kossuth Hírlapja is tudósította. Putnoki József tollából pedig a Ponyvafüzetben hazafias, nemzetvédő hősként írja le a betyár fejedelmet: "Mert magyarok a szüleim Magyarok két testvéreim Magyarország az én hazám Magyar leány az én Rózsám Ne nézzétek vétkeimet Tekintsétek bús fejemet Én becsülettel akarom Bevégezni világom Elmegyek, s rácot gyilkolok Hatért hatvan fejet hozok A harcban is vezér leszek Csak aztán kegyelmet nyerjek! " október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz szabadcsapatával. Szokatlan kinézetükkel (csupa erős, izmos, daliás legény; pörgekalapban, lobogó kék ingben és gatyában, fekete posztódolmányban, fehér szűrben, bőrcsizmában; karikás ostorral, fokossal, pisztolyokkal felszerelve; szilaj paripákon vágtatva) és fantasztikus, portyázó harcmodorukkal hatalmas sikereket arattak mindenütt, még a harcedzett Damjanich János tábornok elismerését is kivívták november 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. Nem vitás, hogy Sándor bandája nem volt alkalmas a huzamosabb katonáskodásra, mert senki sem parancsolhatott nekik, s mindig a saját belátásuk szerint cselekedtek. Emiatt Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.

3 Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült, feleségül vette kedvesét Bodó Katalint, akitől két gyermeke született. Boldogsága azonban nem tartott sokáig. A szabadságharc elfojtása után (Kossuthék immár nem garantálhatták büntethetetlenségüket) a labancok, '49-ben Haynau rémuralma idején rátörtek a házára, mert el akarták fogni, és bár sikerült elmenekülnie, megint bujdosni kényszerült. Hiába volt a hajsza a németeknek nem sikerült kézre kerítenie, már olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy nem egyszerű betyár immár, hanem a forradalmi szervezkedés vezetője, ezért Albrecht főherceg szokatlanul magas pengős vérdíjat szabott ki Rózsa fejére. Végül mégsem a vérdíjjal sikerült elkapni a betyárfejedelmet, 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. (Sándor ezt megneszelte, s az árulót dulakodás közben halálosan megsebezték; azonban a zajra előjövő felesége egy baltával hátulról fejbe kólintotta a vezért, aki elájult, s az asszony átadta a pandúroknak.) 1859 februárjáig a tárgyalás megkezdéséig a budai katonai várbörtönben őrizték. Az akkori politikai helyzetre való tekintettel csak két rátörő zsandár megölésével vádolták meg, amiket fel is vállalt Rózsa mondván: "Röttenetös jussom vólt, hogy elbánjak a bitangokkal! Rózsa Sándornak adták ki magukat a népek előtt, pedig arra sem voltak méltók, hogy kapcának viseljem űket." (Móra: A Sándor körül) Rózsa Sándor védőügyvédje lelkesen védte a betyárt magyar nyelven annak ellenére, hogy az államügyész német nyelven adta elő a vádat, amiből a zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben senki nem értett egy szót sem, sem a vádlott sem a tanúk, csak a bírák. Az ítélet halál lett, ami ellen fellebbeztek. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott ban amnesztiával szabadult. (Mária Valéria hercegnő születésének köszönhetően)

4 A kufsteini várban Rózsa Sándor a theresienstadti börtönben Szabadulása után 55 évesen megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. Ám pechjükre a kocsikban katonák utaztak, akik hét társát lelőtték, s Rózsa térdét is komolyan eltalálták, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták ám ő hamarosan újfent megszökött. Végül január 12-én Ráday Gedeon ravasz csellel (kihasználva, hogy mindig pandúr szeretett volna lenni) becsalta a szegedi várba, ahol csapdába esett. Borzalmasan megkínozták, igyekeztek minden vélt és valós bűnt ráolvasni, s az decemberi per során életfogytig tartó rabságra ítélték május 5-én Szamosújvárra került, ahol az törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Befelé fordult, mogorvává vált, s nem barátkozott senkivel, csak a galambokat etette a börtönudvaron. Egészsége azonban nagyon megromlott, és november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

5 Sírja ott domborodik az újvári fegyencház komor temetőjében, a többiek jeltelen, sivár sírhantjai között. (Furcsa, hogy Rózsa Sándor végső nyugalmát megzavarva, a holttestéről levágták a koponyáját, hogy az osztrák orvosok agresszióra utaló szervi elváltozások után kutakodhassanak a fejében.). Egyszerű sírkövét azóta felújították, virág is mindig nyílik rajta. Valódi igazságosztó volt haramia között is. A korabeli gazdagoktól vett el, elismerését szívesen fejezte nemcsak a nép, de a többi források szerint csakis a másokkal bőkezűen bánt: ki jutalmazással. A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több: barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak. Rózsa eredeti mestersége szerint pásztor volt - és lám, később, betyárként sem lett hűtlen szakmájához: komoly karriert futott be mint a nép pásztora. Ha hihetünk a szájhagyománynak, Rózsa Sándoron nem fogott a golyó sem, mert burokban jött világra. Rózsa idejében az ún. betyárfészken, azaz Csongrád megyén túl is sokaknak szállt inába a bátorságuk, ha szárnyra kapott a hír, miszerint a nagy betyár összevonta a szemöldökét. Alakját idealizálták védencei, mi több: emberfeletti képességek birtokosaként tartották számon. Egyes történetek szerint mérhetetlen varázsereje volt, amellyel boszorkányok ajándékozták meg. Ez a fajta bálványisztikus tisztelet nem ritka más népek betyármitológiájában sem: elég csak az angol folklór népszerű haramiájára, Robin Hoodra gondolnunk. ******************