A BUDAI VARNEGYED TERÜLETEN A KÖZÉPKORI ŰTKUTATÁSOK SORÁN ELŐKERÜLT VASANYAG VIZSGÁLATA

Átírás

1 ZOLTAY ENDRE A BUDAI VARNEGYED TERÜLETEN A KÖZÉPKORI ŰTKUTATÁSOK SORÁN ELŐKERÜLT VASANYAG VIZSGÁLATA A budai vár különböző pontjain létesített kutatóárkokból, különböző szintekről mészkő alapanyagú konkréciókba ágyazott különféle többé-kevésbé felismerhető vastárgy, illetve ezek eloxidált maradványai, továbbá az oxidáció különböző fokait mutató vasoxid képződmények kerültek napvilágra. Általában az tűnt ki, hogy a különböző megvizsgált lelőhelyekről (Táncsics Mihály utca, Bécsikapu tér) közvetlenül az eredeti középkori út felszíne alatti rétegekből kerültek elő az oxidált konkréciókba ágyazott vastárgyak. Ezeknek eredeti rendeltetése sokszor csak gyanítható (pl. késpenge, sarló, rúdvas-darab stb.), mivel fémes állományukat alig, vagy egyáltalán nem őrizték meg. Kevés jól felismerhető vastárgy maradt meg, melyek közül metalográfiai vizsgálat tárgyává tettük a Táncsics Mihály utca D-i végén vont kutatóárokból 96. szeptember 22-i keltezésű vastárgyat. A vastárgy felismerhetően kézi kovácsolású, ún. cigányszeg" képét mutatja ( 2. kép). A konkrécióba ágyazott szeg elég jól megőrizte fémes állományát, rajta jól láthatók a kézi kovácsolás nyomai. A haránt irányú mikroszkópi csiszolat maratás nélkül a várhatónál kisebb mértékű salakosságot mutatott (3 4. kép). Nagyobb nagyításban (5. kép) a buca vasak mikroszkópi csiszolatairól jól ismert oxidzárványok észlelhetők. A kis nagyítású maratott harántirányú csiszolat (6. kép) a dekarbonizált zónák elhelyezkedését mutatja. Régi vastárgyaknál előfordul, hogy a kovácsolás közben egymásra gyűrődött rétegek, az előzetes izzítás folyamán dekarbonizálódott sávok jól jelzik az alakítás menetét. Jelen esetben ez nem ismerhető fel ilyen jellegűnek, viszont a különböző mértékig kifrissült zónák a bucák meleg alakítással (kovácsolás) történő további megmunkálása után is felismerhetők. Jelen esetben is jellemzők a nagy carbontartalomra utaló ferrithálós perlites (7. kép), a Widmanstatten-képleteket mutató (8. kép) átmeneti és a kifrissült részre jellemző (9. kép) teljesen ferrites szövetképek. Kémiai elemzést nem végeztünk, ez a vegyes elosztású, különböző carbon tartalmú zónák miatt nem is mutatott volna jellemző képet. Teljesen negatív képet adott a S-tartalom elosztását mutató Baumann lenyomat. Hazai bucatüzekből származó vastárgyainknál gyakori az igen alacsony S-tartalmat mutató összetétel. Ki kell még térnünk azoknak a képleteknek ismertetésére, amelyeket a fenti kutatóárkokban, de mindenütt a középkori útfelszin alatt,20,40 m mélységben találtak. Rendszerint lapos, babszem, vagy vese alakú, rozsdaszínű, nehéz darabok csak néhány cm átmérőig terjedő méretekkel, ami valamely természetes úton képződött vasérc, vagy vas-féltermék benyomását keltette első megtekintésre. Ezeknek a képleteknek eredete a következő : a hosszú időn át kavicsos mészkő-konkrécióba ágyazott vastárgyak, amelyek ehhez megfelelő nagy tömegben kellett hogy jelen legyenek, vashidroxid képződése mellett lassan elvesztették fémes állományukat, a keletkezett oxidációs termékeket pedig a csapadékvíz az alsóbb rétegekbe mosta le, ahol azok a fent leírt képletekké álltak össze, hasonlóan a természetes limonit képződési folyamatához. A talált képletek tehát másodlagos jellegűek, mind a képződési folyamatot, mind a lelőhelyet illetően. A fent elmondottakkal kapcsolatban tehát a következő következtetéseket vonhatjuk le: A fenti lelőhelyek közelében az útra az idők folyamán nagyobb mennyiségű elhasználódott vastárgyat dobtak ki, valószínűleg egy tömegben, esetleg valamely közeli kovácsműhely elrontott darabjai gyűlhettek össze ilyen mennyiségben (bár minden kis darab vasat igen megbecsültek azokban az időkben). Tehát már feldolgozott darabokról lehetett csak szó, közvetlen acélgyártás bucatüzekből fallal kerített helyeken nem igen folyt. Az évszázadok folyamán kémiai hatások idézték elő a fent leírt limonitszerü képletek kialakulását. 365

2 . kép 3. kép 4. kép kép

3 6. kép 7. kép kép 9. kép 367

4 ENDRE ZOLTAY UNTERSUCHUNG DES IM BEREICH DES BURGVIERTELS VON BUDA, IM VERLAUF DER ERFORSCHUNG DES MITTELALTERLICHEN STRASSENSYSTEMS ZUM VORSCHEIN GEKOMMENEN E I S E N M A T E R I A L S Wir unterzogen einer eingehenden Prüfung den im Bereich der Burg von Buda im Verlauf der durchgeführten Ausgrabungen zutage geförderten geschmiedeten Nagel ( cigány-szeg")- Der zur Rede stehende Eisengegenstand zeigt die für die im mittelalterlichen Luppenverfahren gewonnenen Produkte charakteristische Struktur. Die in den tiefer gelegenen Schichten gefundenen limonitähnlichen Gebilde erwiesen sich als sekundäre Bildungen aus dem Bestand der in Massen angehäuften und begrabenen Eisengegenstände. 368

5 BÖKÖNYI SÁNDOR A BUDAI VÁRPALOTA ÁSATÁSÁNAK ÁLLATCSONTANYAGA III. E folyóirat előző számaiban már beszámoltunk a budai Várpalota ásatása során előkerült állatmaradványokról. Most a legújabban, az 96l-es ásatásoknál előkerült csontanyagot kívánjuk röviden ismertetni. Az itt ismertetésre kerülő csontanyag a Bertalan Vilmosné és H. Gyürky Katalin által végzett feltárásokból származik, éspedig a Bécsikapu térről, a Petermann bíró u. 2., az Űri u. 20. és 45., valamint a Hess András u. 2. szám alól. 2 Az ásatok megfigyelése szerint az anyag legnagyobb része a XIII. századból származik, ami különösen értékessé teszi számunkra, mivel a középkor e periódusából elég kevés csontanyaggal rendelkezünk. De szerepelnek anyagunkban késő középkori (XV XVI. század) és újkori rétegekből származó csontmaradványok is. Sajnos az anyag megtartási állapota igen rossz, így például emicsökből mindössze három ép hosszúcsont került elő, koponyák hiányoznak, s a szarvcsapok is ritkák. Az előkerült állatmaradványok közül összesen 42 darab volt meghatározható, 3 melyek közül 43 darab házi-, 8 darab pedig vadállatokból származik. A meghatározható csontok fajok és korszakok szerinti megoszlását az alábbi táblázat mutatja: XIII. század XIII-XV. század XIV-XV. század XV-XVI. század Üjkor Összesen Szarvasmarha Bos taurus L. Juh Ovis aries L. Kecske Capra hircus L. j Sertés Sus scrofa L. dom. Ló Equus caballus L. Házimacska Felis domestica Briss. Gímszarvas Cervus elaphus L. Barnamedve Ursus arctos L. Mezei nyúl Lepus europaeus Pali. Tyúk Gallus domesticus L. Lúd Anser domesticus L. Fogoly Perdix perdix L. Hal Pisces sp. div Összesen A fentiek szerint tehát 3 (8 házi- és 5 vadállat) faj maradványai kerültek elő (miután a halmaradványok fajokba sorolása nem történt meg, azokat egyetlen fajnak számoljuk). Az előforduló fajok közül 9 emlős Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga. (Die Tierknochenfunde der Ausgrabungen im Burgpalast von Buda). Bud. Rég. XVIII (958) A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. (Die Tierknochenfunde der Ausgrabungen im Burgpalast von Buda II.) Bud. Rég. XX (963) Bertalan Vilmosné H. Gyürky Katalin : A középkori útrendszer kutatása a budai vár területén. Bud. Rég. XXI (964) Miután a csontok igen kis lelőhelyegységekről, s nem egységes településrészről kerültek elő, az egyedszám meghatározását céltalannak tartjuk. 24 Budapest régiségei 369

6 (6 házi és 3 vad), 3 madár (2 házi és vad) és hal. A barnamedve révén a várásatások korábbi faunalistájához 4 új faj járult, s így a várásatások során előkerült fajok száma 3-re emelkedett. Ami az új anyagban az egyes fajok gyakoriságát illeti, a csontok kis száma ellenére is feltűnő a vadállatcsontok alacsony számaránya, ami a középkori lelőhelyek faunájának egyik jellemző sajátsága. Ezzel szemben a háziállatok között az emlősök gyakorisága és a madarak kis számaránya csupán a középkor első felére jellemző. Az egyes fajok közül a szarvasmarhát illetően miután a típusmeghatározásra alkalmas koponya-, ill. szarvcsapleletek hiányzanak a végtagcsontok alapján azt az általunk már több ízben rögzített tényt hangsúlyozhatjuk ismét, mely szerint hazánkban a középkorban egészen a XIII XIV. századig csakis kistestű szarvasmarhák éltek, melyek az ősi európai primitív fajtacsoportba tartoztak, 5 s csak a XIV XV. századtól kezdve lépnek fel a nagyobb testű szarvasmarhák, melyeket a primigenius-csoportba sorolhatunk. 6 Az előbbi, kis testű csoportba tartozó szarvasmarhákból két metacarpus fordul elő ebben az anyagban, melyek hosszmérete alapján a marmagasság Boessneck módszerével 7 20 és 52 mm, Calkin módszerével 8 pedig 07 és 02 mm. Ezek a méretek törpemarhákra utalnak, s a korábban leírt várbeli szarvasmarhák variációs szélességének ( mm) legaljára esnek. A juhmaradványok közt egy szarvcsap (újkori rétegből) is akadt, mely a lelőhelyről és más középkori lelőhelyeinkről is szép számmal előkerült középkori magyar juh 9 jellemző szarvállását mutatja, egy másik koponyarészlet pedig (XIII. századi rétegből) szarvatlan juhból származik. A szarvatlan juhok egyébként középkori lelőhelyeinken nem ritkák; fajtabeli hovatartozásuk nem dönthető el, miután az európai ősi parlagi fajták nőstényei általában szarvatlanok, de a keleti eredetűnek számító racka-csoport egyes fajtáiban, így a középkori magyar juhval azonosított bulgáriai karakacsán-fajtában is előfordulnak szarvatlan nőstények. Különben az itt feldolgozott anyagban előforduló végtagcsontok kis termetű, primitív juhokra utalnak. Az előkerült kevés kecskecsont között két szarvcsapdarab van (mindkettő XIII. századi), melyek kifelé hajlók és csavarodok, tehát az ún. prisca-típusba tartoznak. Közülük az egyik igen erős, méretei megközelítik a legerősebb zalavári szarvcsapokéit. 0 A sertések típusáról koponyaleletek hiányában mit sem mondhatunk. A végtagcsontok méretei általában kis testű állatokra mutatnak, egy XIII. századi rétegben azonban előfordul egy femur diaphysise, melyet nagy méretei alapján minden valószínűséggel házi- és vaddisznó kereszteződéséből származtathatunk. A lócsontok kis termetű, keleti fajtájú állatból valók. A házimacska, gímszarvas, barnamedve és mezei nyúl fajtabeli hovatartozásáról és testnagyságáról megfelelő leletek híján mitsem mondhatunk. A tyúk mérhető csontjai közül egy XIII. századi femur 66,3 mm-es hosszméretével igen kis, egy XIV XV. századi radius 57,8, egy XV XVI. századi humerus pedig 65,5 mm-es hosszméretével kis állatból származik. Mindhárom csont mérete a várbeli korábbi anyag variációs szélességének alsó részébe esik. A ludat és foglyot összehasonlításra alkalmatlan anyag képviseli. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a várbeli ásatások során újabban előkerült csontanyag vizsgálata a korábban felszínre került anyag alapján tett megfigyeléseinket megerősítette, s a most kimutatott 3 faj között egy olyat is találtunk (barnamedve Ursus arctos L.), mely az eddigi anyagban nem fordult elő, s mellyel a várásatások alkalmával előkerült fauna fajainak száma 3l-re emelkedett. 4 Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. (Die Tierknochenfunde der Ausgrabungen im Burgpalast von Buda II.). Bud. Rég. XX (963) Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga. Bud. Rég. XVIII (958) 460. Bökönyi S. : Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest, Bökönyi S. : Die Entwicklung der mittelalterlichen Haustierfauna Ungarns. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 77 (962) 3. 6 Bökönyi S. : Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest, skk. Bökönyi S. : Die Entwicklung der mittelalterlichen Haustierfauna Ungarns. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 77 (962) 3 sk. 7 Boessneck, J. : Ein Beitrag zur Errechnung der Widerristhöhe nach Metapodienmassen bei Rindern. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 68 (956) Calkin, V. I. : Izmencsivoszty metapodij i jee znacsenie dlja izucsenija krupnogo rogatogo szkota drevnoszti. (Metapodialia Variation and its Significance for the Study of Ancient Horned Cattle.) Bjull. Moszk. Obscs. Iszp. Prirod. Otd. Biol. LXV (960) Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga. Bud. Rég. XVIII (958) 462. Bökönyi S. : A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. Bud. Rég. XX (963) 406. Bökönyi S. : Viehzucht und Hirtenleben 93 skk. Bökönyi S. : Die Entwicklung Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 77 (962) 7 skk. 0 Soós, A. Bökönyi, S.: Zalavár. (Arch. Hung. XLI.) Budapest,

7 MÉRETEK Szarvasmarha Bos taurus L. SCAPULA Angulus articularis Facies articularis 57* 66* 4 43* *körülbelül Hossza XIII XIV. század 75* 80* ,5 58* 65 57, * 32 3 TIBIA CALCANEUS Legnagyobb hossza 59 54* 43* XIV XV. század 8 4* METATARSUS T'Tilrnr ,5 40* 43, OS PHALANGIS III. Legnagyobb hossza 59,

8 Juh Ovis aries L. és kecske Capra hircus L SZARVCSAP Legnagyobb Legkisebb. átmérő átmérő Basis körméret XIII. század 56, kecske METACARPUS Hossza XIII. század 26 26, I 0,5 8 kecske XIII. század juh XIV XV. század ,5 juh Újkor 27,5 5 9 juh I METATARSUS I XIII. század ,5 2 juh XIV XV. század 23* 3,5 23* juh Újkor ,5 juh Sertés Sus scrofa dom. L. SCAPULA HUMERUS Collum scapulae lekisebb i XIII. század 4 XIV-XV. század 22,5 XIII. század 4 4 I FEMUR TIBIA XIII. század XIII. század 30,

9 SÁNDOR BÖKÖNYI DIE TIERKNOCHENFUNDE DER AUSGRABUNGEN IM BURGPALAST VON BUDA III. Aus den neuerdings durchgeführten Ausgrabungen in der Burg von Buda kamen 42 Stücke Knochen zum Vorschein, deren Eigenart festgestellt werden konnte. 43 Stücke von denen stammten von Haustieren und 8 Stücke von wilden Tieren. Die Knochen können in 3 Arten gereiht werden (die Faunenliste s. im ungarischen Text). In dem, in vorliegender Abhandlung aufgearbeiteten Knochenmaterial befand sich auch eine Art (Brauner Bär Ursus arctos L.) die in der Fauna der früheren Ausgrabungen der Burg bisher nicht zum Vorschein kam, somit erhöhte sich mit ihr die Zahl der Arten dieser Fauna auf 3. Der grösste Teil des Materials stammt aus dem 3. Jahrhundert. Aus den einzelnen Arten kamen vom Rind (Bos taurus L.) bis zum 3 4. Jahrhundert nur Individuen kleines Körperbaues zum Vorschein. Vom Schaf (Ovis aries L.) kam der typische Hornzapfen der mittelalterlichen ungarischen Schafrasse und ein hornloses Schädelteilstück, ferner von der Ziege (Capra hircus L.) ein sehr starker Hornzapfen von Prisca-Typ zum Vorschein. Hinsichtlich der übrigen Haustieren fehlen die für die Typen- bzw. Rassenbestimmung geeigneten Stücke. 373