Pásztó zenei emlékei

Átírás

1

2 Szerkesztette Tari Lujza Pásztó Város Önkormányzata 2007

3 A kötet megjelenését támogatta Pásztó Város Önkormányzata Szerencsjáték Zrt Sodrásban Közhasznú Alapítvány ISBN Technikai szerkesztõ: Sz. Farkas Márta Tipográfia: Szöllõsi Mihály Nyomdai munkák: Polár Stúdió, Pásztó Felelõs vezetõ: Bencze Péter

4

5 Tartalom Zeneélet Pásztón TARI Lujza: Bevezetõ....1 TARI Lujza: Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében A Pásztói Dalegylet...27 TARI Lujza: Pásztó népzenéje KODÁLY Zoltán pásztói népzenegyûjtése...47 SZABOLCSI Bence pásztói népzenegyûjtése...85 RAJECZKY Benjamin pásztói népzenegyûjtése...91 TARI Lujza pásztói népzenegyûjtése Dalszövegmutató Rajeczky Benjamin (O. Cist.) zenetörténész, Pásztó egykori jeles lakója RAJECZKY Benjamin önéletrajza TARI Lujza: A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája Pályatársak Rajeczky Benjaminról SOMFAI László: Köszöntõ BALASSA Iván: Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal BIELAWSKI, Ludwig: Rajeczky Benjamin lengyel tudományos kapcsolatai STÊSZEWSKI, Jan: Rajeczky Benjamin lengyelországi kutatóútja LUKIN László: Beszélgetés Rajeczky Benjaminnal a magyar iskolai énektanítás hõskoráról Rajeczky Benjamin a tanítványok körében TARI Lujza: Rajeczky Benjamin a tanítványok megemlékezései KEREKES Károly: Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni bácsiról NOVOTNY Gergely: Rajeczky Benjamin, a Budai Szent Imre Gimnázium tanára MEZEI János: A Rajeczky-életmû egysége KIRÁLY Péter: A magyar királyi udvar zeneélete a 15. században Luxemburgi Zsigmond korától Hunyadi Mátyásig TARI Lujza Rajeczky Benjaminról szóló írásai, elõadásai ( ) és önéletrajza Irodalom...263

6 Zeneélet Pásztón

7 Tari Lujza Bevezetõ Nem szabályos zenetörténeti kötetet tart kezében az olvasó. A Pásztó zenetörténete helyett a jelen cím a nem-szakemberek számára is jelezni kívánja, hogy a város zenei múltját, azaz zenetörténetét nem könnyû megírni. Hiányoznak hozzá a megfelelõ dokumentumok, csakúgy, mint a teljes magyar zenetörténet vonatkozásában, melyre többek közt Rajeczky Benjamin a magyar és nemzetközi zenetörténeti kutatás kiemelkedõ képviselõje, a város egykori lakója emlékeztetett különbözõ zenetörténeti munkáiban. Ennek a könyvnek a megírására õ lett volna a legilletékesebb. Felkérést is kapott a kötet elkészítésére. A Városi Polgármesteri Hivatalban április 13-án tartott ülésen megtárgyalt könyvkiadási tervek közt 1 három könyv elkészítése szerepelt: a középkori Pásztó megírása régészeti, az apátság történetének megírása egyházi szempontból, valamint Pásztó zenei hagyományainak megírása a 18. század végétõl. Rajeczky tanár úr többször említette, hogy kevés az adat a könyv megírásához. A kutatást azonban megkezdte, mert hátrahagyott jegyzetei között van egy dosszié, melyre piros nagybetûkkel írta rá: PÁSZTÓ MONOGR[áfiája]. Tisztelt egykori zirci fõapátja, Békefi Remig 2 aki megírta a pásztói apátság történetét, felvette Rajeczkyt a ciszterci rendbe, elindította a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium létrehozását nyomdokain haladva azonban az egyháztörténeti mû megírásának látott neki, hogy 1991-re, a pásztói ciszterci apátság alapításának 800. évfordulójára készen legyen. A végsõ simításokat ezen a munkán sem végezhette el, így azt a ciszterci rendtárs, Badál Ede rendezte sajtó alá, s a mû, bár csak Rajeczky halála után, mégis megjelenhetett az évforduló évében. 3 A könyv szabálytalanságát nem az adja, hogy Pásztó kiváltságos városi rangra emelésének 600. éve ünnepi évfordulójára készült. A városi rang a gyakorlatban hallgatólagosan már a 13. században megvolt. Ennek jele például, hogy Pásztó ún. hiteles helyként mûködött, melyet egy 1264-es adománylevél tanúsít, 4 továbbá vásártartó hely volt, ahol a budai kereskedõk is gyakran árusítottak. 5 A rangot kiváltságlevéllel 1407-ben erõsítette meg Luxemburgi Zsigmond. Pásztóra különösen jellemzõ, hogy a középkorból nincsenek zenei tárgyi emlékei, nincsenek a zenélõkrõl képi és plasztikus ábrázolások, s a késõbbi korok adatai is csupán egy-egy mozaikkockát nyújthatnak a zeneéletrõl kialakítható képhez. 6 A középkorban még magasrendû kultúrát szétziláló török dúlás, mely Pász- 1 Az emlékeztetõ feljegyzés megvan Rajeczky hagyatékában (Pásztói Múzeum, a Rajeczky Emlékszobához tartozó dokumentumok). Részletesen írt a várostörténeti munkák kiadásának 1984-es terveirõl és az elképzelések alakulásáról Varga László. Ld. Tanulmányok Pásztó történetébõl I. 1991, Békefi Rajeczky Ld. Badál Ede bevezetõjét V VII. 4 A korábbi adatok összefoglalásával: Badál 2003, 5. 5 Soós 1991, Szekeres Farkas 2004, 43.

8 2 Tari Lujza tót különösen erõsen sújtotta, a lakosság felbomlását, korábbi életmódjának alig-folytatását, dokumentumai pusztulását eredményezte. A 18. századtól valamivel több olyan dokumentum van, mely alapvetõen nem zenei ugyan, de a zeneéletre vonatkozó utalást is tartalmaz. A 19. század dokumentumokban megint hiányos, majd a század végétõl már több adat áll rendelkezésünkre. Az írásos adatok nem elégséges volta ellenére bõven vannak a városnak olyan zenei emlékei, amelyeket a város földmûvelõ és kézmûves népessége, illetve a zenei ízlésben, tudásban vele azonos vagy ahhoz hasonló értelmiségi lakossága õrzött meg, szájhagyományosan. E szorosabb és tágabb értelmû népzene összegyûjtésében a 20. század elejétõl olyan személyiségek jeleskedtek, mint Kodály Zoltán, a zenetörténész Szabolcsi Bence, majd Rajeczky Benjamin és mások. Kodály népzenetudósi munkásságában is ritkaságszámba megy, hogy kivételesen városban gyûjtött népzenét (bár Pásztó nem sokkal gyûjtése elõtt elvesztette városi rangját, de ez a zene tekintetében nem jelentett változást), hiszen népzenegyûjtõi programjában a falu népének szájhagyományos zenéjére koncentrált. Pásztó is jól mutatja, hogy életmódban és kultúrában a határok nem voltak élesek az egykori mezõvárosokban. Ahazai zenetörténet- és népzenekutatásban Kodály honosította meg azt a szemléletet, hogy zenei múltunk feltárása csak a népzene mûzene összefüggésének ismeretében lehetséges, mert az írásbeliséget nélkülözõ kultúrákban minden a szóbeli hagyomány útján öröklõdött. Kodálynak és tanítványainak, Szabolcsinak és Rajeczkynek a szellemében ezért is kerülnek itt egy kötetben bemutatásra a mûzene és a népzene emlékei. A legfõbb ok a könyv említett szabálytalanságára a személyes érintettség. Ezért a szokásos tényközlõ zenetörténeti adatokkal szemben néhol személyes hangvételû magyarázatokat is kap a tisztelt olvasó. Bizonyára mindenki megérti, hogy zenei múltunk és jelenünk kutatójaként szülõvárosom zenei emlékeivel kapcsolatban még ilyen rangos esemény alkalmára készült kötetben sem függetleníthetem magam személyes emlékeimtõl. Nem csak a természetes érzelmi háttérrõl van azonban szó, hanem arról is, hogy õseim szorosan véve is alakítói voltak a város zeneéletének, így óhatatlanul is részévé váltak a város zenetörténetének. Családomnak nemcsak köze volt a város zeneéletéhez, hanem az a kettõsség is megvolt benne, amely a magyar kultúrára általában, a zenei kultúrára pedig különösképp jellemzõ. Az, hogy földmûves ágán legrégibb keleti zenei örökségünket a szájhagyomány õrizte íratlan formában, míg másik ágán az írásbeliségre támaszkodva, a nyugat-európai mûveltség nemesi polgári hagyományait ápolta. A család mindkét ágán kiváló zenei érzékûek, illetve aktív muzsikusok képviselték környezetük zenei tudását, alakították zenei ízlését. A népzenei gyûjtések hiányosságait látva, a népzenekutató krónikás olykor-olykor saját adatközlõjévé válik, hogy gyerekkora emlékeibõl pótolja a Pásztóról hiányzó népi gyermekjáték adatokat. Néhány gyermekjátékot ezért saját gyermekkori emlékembõl közlök, abban bízva, hogy sok kortársam örömmel ismeri fel bennük egykori közös játékainkat.

9 Bevezetõ 3 A pásztóiak mindig jó dalosoknak és zeneszeretõ embereknek tartották magukat. Zenész mesterségem tudatában mondhatom, nem ok nélkül. A botfülûség számomra sokáig ismeretlen fogalom volt, mert gyerekkoromban megszoktam, hogy Pásztón zenei fül szempontjából kétféle csoport létezik: vannak kiválóak, akik vezetik a többieket, s vannak a többiek, akik szintén jó fülûek, jó hangúak, de vezetésre kevésbé alkalmasak. Aki egyik csoportba sem tartozott, mert érezte, hogy hallása messze elmarad a többiekétõl, inkább nem énekelt. Ha olykor mégis megtette, a többiek rögtön lehurrogták: Jaj, Mari nene (Joso bácsi) në rontsa mán el ezt a jó kis éneket! Maga csak morog, énekëjje vékonyan [magasabban] a rendes helyin! Gyerekkoromban, az 1950-es évek elején még sokat énekeltek Pásztón dalolás mellett végezhetõ munka közben is pl. nyári melegben az udvaron fa- vagy bádogteknõben, egyedül vagy a Kövicses Zúgó fölötti, még tiszta vizû részein közösen végzett mosás közben. Sosem énekeltek a forróságban az aratók, az igavonóállattal szántók vagy a nyári hõségben kapálók, de énekeltek aratásról hazafelé jövet, kukoricafosztáskor, szüretkor vagy kézimunkázás és egyéb varrás mellett. Mint általában máshol, fõleg az asszonyok dalolgattak, legalábbis hétköznap. Õk dúdolgattak, meséltek elalvás elõtt a gyerekeknek, de vasárnap a férfiak is rázendítettek. Disznóöléskor az esti torban fõleg õk eresztették ki a hangjukat. Ilyenkor néha egy-egy hangszer is akadt. Leginkább a szájharmonika került elõ, amihez még egy egyszerû ritmuskíséret csatlakozott: valamelyik férfi a jobb kéz megnedvesített nagyujjával végigdörzsölte az asztallapot a terítõt elõbb fölhajtották, majd ökölbe szorított balkezével az asztalra ütött. Ez az egyenletes ritmus, a magasabb-mélyebb hangváltakozás adta a kíséretet a daloláshoz, illetve a hangszerjáték mellé. Vasárnap délutánonként, amikor a fekete ünneplõruhás, sok alsószoknyától rengõ járású, imakönyves-olvasós öregasszonyok litániára mentek, a férfiak szintén ünneplõben, hárman, négyen kiültek egy-egy ház elõtti kispadra, úgy kommentálták az odahallatszó tiszta, erõteljes énekhangról, hogy XY jól fújja! Olykor-olykor egy-egy tárogató vagy harmonika is kapcsolódott az ének mellé, vagy szólózott. A Bügében, ahol tízéves koromig laktunk, mi serdülõkor alatti lányok nyaranta sokat játszottunk énekelve. Csak késõbb, már népzenekutató koromban tudtam meg, hogy mindaz népzene, amiket körbeállva énekelve eljátszottunk, s hogy nagy részük egyben a tágabb palóc népességre is jellemzõ gyermekjáték. Ide tartoznak még a kiszámolók, és ének nélküli régi népi játékok voltak a fiúk házilag varrt különbözõ rongylabdás játékai, botos métajátékai. Ahogy senki sem dalolt és zajongott bizonyos alkalmakkor, a gyerekek sem játszottak és danásztak bármikor, csak ha elvégezték a rájuk bízott apróbb munkát, a lányok pl. a liba legeltetését, otthon a segédkezést az aprójószág etetésében, vízhordást és sok más feladatot a tûzifahordástól a bolti bevásárlásig és persze tanulásig bezárólag elnémította az országot. Még a közös énekes kinti játékok is abbamaradtak, legfeljebb hunyóztunk, de általában is elnémult a város. Mire a rémületbõl kicsit felocsúdott, addigra már a mindenütt bevezetett villany és vele a rádió, sõt az itt-ott hamarosan megjelenõ televízió vette át a dalolás helyét, s az jelentette a zenés szórakozást is.

10 4 Tari Lujza Jelesebb névnapokon és a karácsonyi, újévi idõszakban azért még ezután is jártak köszönteni a cigányzenészek legalább háromtagú bandával (prím brácsa bõgõ), de néha öt hattagú zenekar vonult az utcákon. Volt, hogy névnapköszöntéskor a háziak is énekeltek velük. Késõbb már csak a karácsonyi, újévi köszöntés maradt, de nemcsak énekkel köszöntöttek. Voltak verses újévi köszöntõk is. Mint máshol is, köszönteni csak férfiak, illetve fiúgyerekek köszöntöttek. (Ilyen is hallható a kötet mellékleteként megjelent, de önállóan is használható Pásztó fëlëtt kerek az ég allya. Pásztó népzenei emlékei c. hanglemezen. 7 ) Pásztón a második világháború utáni és a téeszesítés elõtti idõszakban még jellemzõ volt a háború elõtti idõszakot folytató (ily módon hagyományosnak mondható) paraszti, illetve polgári életmód. A paraszti életformának szoros része volt magának a gazdálkodásnak a módja. A földeket meg kellett mûvelni; nyáron mindennapos látványt nyújtottak a különbözõ szerszámokkal közlekedõk, s a kapák más-más alakja a gyerekek számára is világosan jelezte, hogy a szõlõ-, a kukoricavagy a répaföld kapálásának ideje van. A fõutcán kívüli legtöbb portán voltak legalább apró jószágok, szárnyasok, nyulak, néhol galambok, egy-egy helyen méhek, régies, szalmából font kaptárakban. A legtöbb parasztudvarban voltak állatok, köztük igavonók, lovak vagy tehenek vagy mindkettõ. A hagyományos parasztgazdaságokban még volt rá példa, hogy a férfiak kint aludtak az istállóban, különösen, ha kisborjú vagy kiscsikó születését várták. A nagy családok hagyományosan közös udvaron, de külön házban laktak. Az életmódot nagyrészt meghatározták az évszakok ha korán tavaszodott, korábban kellett vetni, aratni. A televízió elõtti korszakban télen a földmûvesek és mások is viszonylag korán lefeküdtek, nyáron viszont már igen korán talpon voltak. Bár sok mindent megvásároltak, számos dolgot még 1945 után is házilag készítettek el. Nyaranta megcsodálhattam pééldául, hogy egyik idõs szomszédunk ügyes kézzel hogyan fonta a különbözõ méretû vesszõkosarakat hajlékony fûzfaágakból s készítette a cirokseprût. Az egész környéket vonzó nagy, szerdai heti vásáron aztán eladta azt, ami nekik nem kellett. Vásárnapokon a sok embertõl meg sem lehetett moccanni a fõutcán. S milyen pazar látványt nyújtott, ahogy a sok, szebbnél-szebb népviseletbe öltözött környékbeli nõ a piacra igyekezett! Anyám a fõkötõjük és hajviseletük alapján is azonnal felismerte õket, úgy tanította nekem, kik rimóciak, bujákiak, csécseiek, hollókõiek, sámsonháziak. Még boldogiak is megfordultak a nagy heti piacokon. Az azonos termékeket azonos soron árulták, szõlõlevélre gondosan kirakva a túrót, mellé az egyéb tejterméket, ponyvára téve a zöldségféléket, zsákban tartva a gabonaféléket. A város északi részén, a Vásártéren tartott állatvásárok után áldomásivás is járta. Néha elfordult, de nem volt jellemzõ, hogy a jó vásár feletti örömében valaki olyankor még a cigánnyal is elhúzatta kedvenc nótáit. 7 Szerkesztette Tari Lujza. Pásztó Újévköszöntõ: 17. sz.

11 Bevezetõ 5 Tavasszal, Húsvét elõtt mindennapos látvány volt a ház megrepedt vakolatrészeit törekes agyaggal tapasztgató, a lábazatot kékre, felsõ részét fehérre festõ asszony. Ebbe a dolgos életmódba kell beleképzelnünk a dalolást, a zenélést, amire a sok munka mellett elsõsorban az ünnepnapokon, illetve többek közt a temetéseken vagy a Bockúthoz és a Szentkútra búcsúba menet kínálkozott lehetõség. Kellõ komolysággal énekelt mindenki a templomban és teljes felszabadultsággal a lagziban vagy egyéb mulatságkor. A különbözõ generációk dalai részben mások voltak, de a lagziban fõleg a közös dalok forogtak. Idõsebb pásztóiak sokszor emlegették, milyen szép volt, amikor 1945 elõtt vasárnap délutánonként a viseletbe öltözött lányok kart-karba öltve, énekelgetve vonultak le-fel a Fõ utcán, vasárnapi szórakozásként, mert Pásztón is megvolt ez a tipikus falusi szokás. Az iparosok szombat vagy vasárnap délutánonként rendszeresen eljártak az Ipartestületbe, ahol sörözgettek, beszélgettek, tekéztek, de már csak gyermekkorom emlékei idézték föl a régi közös dalolásokat. Nyári estéken gyakori volt a sétálók látványa: a fõutcán karonfogva sétálgattak a házaspárok, lánybarátnõk egymással, anyák lányaikkal ki-kimentek a Fõ utcára, ahol az ismerõsökkel meg-megálltak beszélgetni. A séta egyik állomása a vasútállomás volt, késõbb a lerombolt zsidó templom helyére épített új mozi. A régi idõk emlékeként gyerekkoromban egyszer katonazenekar jött Pásztóra. Az idõsebbek elbeszélése szerint a két világháború között rendszeres volt az ilyen zenés vasárnap délutáni szórakozás. A régi, közös hagyomány a lakosságot sok elem megõrzésére ösztönözte. Ennek része volt például az éjjeli zene, melyrõl az idõsebbek szintén sokat meséltek. A két világháború közti idõszakban rendszeresek voltak az éjjeli zenék, s egy-egy lányos háztól néha még az 1960-as évek elején is lehetett ilyet hallani. Az éjjeli zenék a legváltozatosabb módon mentek, ki-ki ízlése és anyagi tehetsége szerint: az udvarló vagy udvarolni vágyó szólózott, barátai csak elkísérték, máskor a barátokból álló legénycsapat együtt énekelt, esetleg hangszerük is volt, mely szintén bekapcsolódott. Néha senki sem énekelt, csak a cigánybanda húzta a szerelmi üzenetet. A 20. század elsõ felében járt szerenádozni a Pásztói Dalárda is, mely 1945 után (ahogy Pásztón mondták: front után ) szûnt meg. Mûködtek különbözõ színkörök zenés elõadásokkal, amire mindenki gondosan készült, és amelyre a hálás közönség még sokáig emlékezett. Az éttermek, szórakozóhelyek közül a második világháború elõttrõl megmaradt Rablóból és az Ágasvár étterembõl az 1960-as évek elején, fõleg hétvégeken, még kihallatszott a cigánybanda játéka, melyre a bentiek közösen sokszor daloltak is. Aztán lassan ez is, az is elnémult, az élõ zene szerepét átvette a gépzene. Némely házból zongora hangját lehetett hallani gyerekkoromban legmagasabb szinten a Rajeczky családtól, amely kiváló zenei érzékû volt. Közülük Benjamin és Borbála muzsikusok lettek, s mesterségüket mindketten magas fokon mûvelték. A kántor- és tanítócsaládok körében is hagyománya volt a zene tiszteletének. Régen a mindenes tanítóknak jó hallásúaknak kellett lenniük, hiszen az

12 6 Tari Lujza énektanítást is el kellett látniuk. A tanári pályán mûködõ pásztói családok közül gyermekkori emlékeimbõl Zeke József, Zeke László, Kovács Pál, Pápay Géza családját és a Kecskés családot említhetem, akiknél otthonos volt a klasszikus zene. Kecskés András, a Kecskés Együttes vezetõje gyerekként Pásztón kapta elsõ zenei élményeit. Zeke László Ágnes nevû lányával gyakran játszottunk zongorán négykezes darabokat, amit náluk gyakoroltunk, mert nekem akkor még nem volt hangszerem, pénzért jártam házhoz gyakorolni. Az 1950-es évek végén fõleg a Hatvani Zeneiskolába járók gyakorlása hallatszott, illetve az õ zongoraóráik a zeneiskola tanáránál, Rajeczky Borbálánál. Õ kezdte tanítani Sármány Dezsõ lányát, Máriát aki Budapesten zongoratanár lett. Szintén nála kezdte a tanulást a Zeneakadémiát végzett, zongoramûvész-tanárrá lett Gyõrey Zoltán, Gyõrey István gyermekorvos fia, aki diplomája megszerzése után Stockholmban telepedett le (jelenleg Spanyolországban él). Královszky Ágnes zongoramûvész a Zeneakadémia elvégzése után Kubába került. Azért, hogy a pásztói gyerekeknek ne kelljen sokat utazniuk, az 1950-es évek legvégén a zongoraórák és egy félévig Rajeczky Borbála szolfézsórái is lakásukon, a Kossuth utcában voltak. Elõfordult, hogy olyan sokan zsúfolódtunk össze a Rajeczky család kétszobás lakásának belsõ szobájában, ahol a zongora állt, hogy néhányan csak a hangszer lábai közt, a zongora alatt fértünk el. Miután Borbála (családi becenevén Borcsa, Boristea) férjhez ment és elköltözött Pásztóról, a tanulni vágyóknak heti kétszer mégis el kellett Hatvanba járniuk. Ez erõsen megcsappantotta a zenetanulási kedvet, s egy-két év múlva már csak egyedül jártam a Hatvani Zeneiskolába és Rajeczkyékhoz, az ott maradt zongorán gyakorolni. Ilyenkor Béni bácsi édesanyját, Rozika nénit is hallottam néha énekelgetni, neki szintén jó hallása volt. A Nagybátonyi Zeneiskola megnyitása idejére már egyedül maradtam azok közül, akik Rajeczky Borbálánál tanultak. Mivel hazajöveteleikor rendszeresen meghallgatott, s azt tapasztalta, hogy idõs, új tanáromnál nem fejlõdtem, azt tanácsolta, kérjem át magam más tanárhoz. Ekkor iratkoztam át Hatvanból a közelebbi Nagybátonyba, amely újdonságánál fogva egyébként is vonzerõt jelentett a zenetanulás iránt érdeklõdõk számára. Az új zeneiskolások gyakorlásának bizonyságaként már hegedû- és oboahang is került a zongoraszó mellé. Másokban a tangóharmonikázási kedv éledt föl. Hozzájuk utazó tanár járt, házhoz. Két évtized múlva már annyian jártak Pásztóról zeneiskolába, hogy Nagybátonynak érdemes volt tagiskolát nyitnia. Az ekkori zeneiskolások közül zenei felsõfokon végzett az oboista Szabó Melinda, zenekari mûvész. 1987/88-ban száz növendéke volt a Nagybátonyi Zeneiskola Pásztói tagozatának. E tagozat 1988-ban önállósodott (Állami Zeneiskola), majd 1991/92-tõl a képzõmûvészeti tagozat megindításával önálló alapfokú mûvészeti intézményként mûködött. Egykori tanulói közül jelenleg a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatója Bartus Réka (oboa szak) és Borbély Balázs (kürt szak), s többen tanulnak zenemûvészeti szakközépiskolákban.

13 Bevezetõ 7 A zeneiskola elsõ igazgatója Bartus László, aki többek közt az önálló épület létrehozását és az iskola névadójaként Rajeczky Benjamin nevének felvételét szorgalmazta, továbbá hagyományt teremtett a Rajeczky emlékére két évente megrendezett megyei népzenei versenyek elindításával. Az iskola Rajeczky halála után, 1991-ben vette föl Pásztó legjelentõsebb muzsikusának a nevét. Az önállóvá válásának hamarosan 20. évfordulóját ünneplõ iskola 1999-ben a város szívében, az 1820-ban épült klasszicista épületben talált helyet, s ma már a város kulturális életének részét képezi. Tanárai, növendékei rendszeresen megmutatkoznak egy-egy nevezetes eseményen és a Szent Lõrinc templomban tartott hangversenyeken. A templom orgonáját korábban a hazai orgonaipar legnevezetesebb orgonaépítõ mestere, Angster József újította fel az 1940-es évek elején, majd az 1990-es években újabb felújítására került sor. Az orgona a felújítás után négymanuálos, tizenkét regiszteres, tekintélyes méretû hangszer lett. Így immár a Rajeczky Benjamin Zeneiskola története is része Pásztó zenei vonatkozásainak, tanárokból álló fúvósötöse pedig országosan elismert. A 20. század végére azonban a korábbi aktív dalolás Pásztón is passzív hallgatássá vált, mint az ország más vidékein, Az éneklés, zenélés összességében csak a legszorosabb családi, baráti társaságokban maradt meg, illetve részben új formákat öltött a különbözõ iskolákon, zenei versenyeken keresztül. Ez a zenélési mód aktív formában azonban már nem az egész közösséget érinti. A kötet dalai talán új lendületet adnak a közös éneklés feléledésének. * Néhány szó a kötet tartalmáról. Afentebb már jelzett, történeti források hiányosságait korrajzzal igyekeztünk pótolni. A Mátyás király elõtti idõkbõl a magyar zeneéletre vonatkozóan fontos adatokkal szolgálnak a külföldi források, hiszen királyaink egy személyben többnyire más országok uralkodói is voltak, s így uralkodásuk alatt hosszabb-rövidebb ideig magyar területen kívül tartózkodtak. Különösen sokat utazott Luxemburgi Zsigmond, aki a kor gyakorlata szerint udvari zenészeit is magával vitte. Hogy milyen zenéket játszhattak udvarában, azt a Rajeczky által feltárt és 1972-ben tanulmányban közzétett ún. Zsigmond-kori töredék dallamai alapján képzelhetjük el. A királyi udvarban nyomon követhetõ a korszak némely jeles muzsikusának mûködése is február 16-án Zsigmond Konstanzban tanácsosává fogadta Oswald von Wolkensteint, aki zenészként és egyben diplomataként állt az uralkodó szolgálatában, s 1419-ben és 1424/25 fordulóján Magyarországon is tartózkodott. 8 Pásztó birtokosai között több olyan család szerepel, amely zenetörténetünk egésze számára fontos zenei emléket hagyott ránk. A Keczer család egyik tagjának, Szirmainé Keczer Annának 1730 tájáról fennmaradt kottás kéziratos gyûjteménye korabeli magyar és európai táncdallamokat tartalmaz, közte az elsõ verbunkos dallam-feljegyzést. A Zay család zenetörténetünkben a Zay-ugróci vagy másképpen ban Rajeczky javaslatára Berichte über königliche Musikanten vor 1500 Wolkenstein Zsigmond udvarában való mûködésérõl tartottam elõadást Seggauban (Ausztria) egy nemzetközi konferencián.

14 8 Tari Lujza Apponyi kéziratról (1730) vált nevezetessé. (Ma mindkét kézirat Szlovákiában található.) Az egész magyar zenetörténet viszonylatában is gazdag és nevekkel dokumentált adatokat nyújtanak a cigányzenészek korai 18. századi mûködését jelzõ, valamint a vakter -ekre (éjjeliõrökre) vonatkozó adatok. A19. század végefelé megalakult Pásztói Dalegylet melynek anyai nagyapám, Pancsek József kalaposmester több mint ötven éven át volt titkára többek közt a 20. század elsõ felében megrendezett kórusversenyeken tette magát Pásztón kívül is ismertté. A századi városiasabb zenei élet megnyilvánulásait a dalárdán kívül a cigányzene képviseli, mely részben Pásztó közelmúltját idézi. A város egykori lakójának, Rajeczky Benjaminnak önmagában is olyan gazdag az életmûve, hogy az a kötet arányait is befolyásolja. Rajeczky sokoldalú zenei tevékenységének egy-egy szelete kerül itt bemutatásra. A róla szóló fejezetben az összefoglalóan közölt, már ismert tények mellett eddig ismeretlen anyagok is helyet kaptak. Ennek anyagát fõleg a Pásztói Múzeum Rajeczky-gyûjteménye és személyes tárgyi emlékeim adják. Pásztó zenetörténeti emlékei között immár a Rajeczky személyéhez kapcsolódó kultusznak is helye van. Így kerültek kötetünkbe a születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián (Pásztó, 2001.) elhangzott elõadások, melyek magyarul még nem jelentek meg. Ilyen Király Péter tanulmánya, mely új dokumentumokat mutat be Luxemburgi Zsigmond és a magyar királyi udvari muzsikusok külföldi mûködésével kapcsolatban. (Királynak Bárdos Kornél, a Rajeczky-tanítvány és munkatárs volt a mentora.) A lengyel Jan Stêsewski emlékeit idézi Rajeczky lengyelországi tanulmányútjáról. Az adott politikai viszonyok között nem volt könnyû megvalósítani az egyházzenei kutatásokat s Rajeczkynak elvégeznie papi teendõit. Egy másik lengyel kutató, Ludwig Bielawski Rajeczkynak a lengyel népzenetudományra gyakorolt közvetlen hatásáról emlékezett meg. Bár a százéves évfordulóhoz kapcsolódik, mondanivalójánál fogva nem vesztette aktualitását a Rajeczky Benjamin Pásztóhoz való hûségét is kiemelõ Somfai Lászlónak a Nemzetközi Zenetudományi Társaság akkori elnökének a konferenciát megnyitó elõadása. Tanítványi visszaemlékezések, levelek és a Rajeczkyvel készült riport szövegének elsõ ízben történõ közreadása egészíti ki a sort. A könyv népzenei részét több alfejezet adja, pedig Pásztó népzenei emlékeibõl Kodály és Szabolcsi gyûjtése kivételével csupán válogatást közlünk. Beleértjük azonban Mátrakeresztes (a település méretét jól kifejezõ régi nevén: Ötházhuta) és Hasznos népzenéjét is, melyek ma már Pásztó részei, s melyeknek zenélésben is megvoltak a Pásztóétól részben eltérõ saját szokásaik. Anépzenei emlékek bemutatását különösen indokolja, hogy a közelmúlt nemzetközi tekintetben is egyik legjelentõsebb népzenekutatója éppen Rajeczky volt, aki Kodály és Bartók szellemében dolgozott. Az õ és a magam népzenegyûjtéseinek egy része kerül itt kiadásra, a tanulni vágyókra is gondolva, részben kottás, a lemezen részben csak hanganyagon, illetve a legtöbbször mindkét formában.

15 Bevezetõ 9 A népzenei hangfelvételek (AP, M jelzettel) az egykor Kodály-, majd Rajeczky-vezette intézmény jogutódja, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Népzenei Archívumából, a hivatkozott Kodály gyûjtõfüzetek a Kodály Archívumból valók. Az anyag az intézet, illetve Kodály Zoltánné Péczely Sarolta szíves engedélyével kerül kiadásra. A könyvet számos fénykép és néhány fakszimile egészíti ki. A régi képek egy része családi dokumentum, másik részét a Néprajzi Múzeum, valamint a Pásztói Múzeum szíves engedélyével közöljük. Az újabb fényképeket Miháltz Gábor készítette 1973-ban és 2007-ben. A magyar népzenekutatás történelmi szemlélete szerint egy város, falu élete nem az elsõ írásos feljegyzésekkel kezdõdik. Dalaink több száz, néha több ezer éves múltba tekintenek vissza, amit a honfoglalást követõen Pásztón eggyé kovácsolódott közösség immár saját hagyományaként õrzött, formált tovább és töltött meg új és új elemekkel. Pásztó a városi rangot természetesen nem e tulajdonságáért kapta. E kötettel és lemezzel azonban hadd kapja meg ezért is az õt megilletõ helyet. A hanglemezzel együtt emlékeztessen Pásztó lakóinak zeneszeretetére, a város mûzenéjének és népzenéjének sokszínûségére, hiszen A zene egész történelmünk folyamán a magyar mûveltség integráns része volt mondta Rajeczky Benjamin a Képek a magyar zenetörténetbõl c. televíziós mûsor bevezetõ elõadásában. Köszönet elõdeinknek, hogy a zeneszeretetet gyermekeikbe beleoltották, s hogy a dalokat a történelem viharai ellenére megõrizték, gyógyító elemként továbbadták! Köszönet Pásztónak, hogy rendszeresen és méltón megemlékezik egykori jeles muzsikus lakójáról, az egyházi zeneéletet is gazdagító pásztói ciszterci apátság egykori perjelérõl! Végül, de nem utolsó sorban köszönet a mai városvezetésnek, Sisák Imre polgármesternek, a képviselõtestületnek és valamennyi támogatónak, hogy a kötet és a hanglemez megjelentetését lehetõvé tette Pásztó várossá nyilvánításának 600. évfordulójára! A pásztói Fõ utca a 20. század elején

16 10 Tari Lujza A Gábor Áron utca a török házzal szemben, Fotó: Miháltz Gábor A Szentlélek utca eleje, Rozmaringék azóta lebontott házával, Fotó: Pusztainé Madar Ilona. Néprajzi Múzeum

17 Bevezetõ 11 Parasztház a Rózsáson, 1838-as évszámmal, Fotó: Miháltz Gábor Parasztház az Ady Endre utca felsõ részén, Fotó: Miháltz Gábor A Percze család háza a Bügében, Fotó: Miháltz Gábor

18 12 Tari Lujza Parasztház az Ady Endre utca közepén, Fotó: Miháltz Gábor Az úttal párhuzamos parasztház az Ady Endre utca alsó részén, Fotó: Miháltz Gábor Õszi betakarítás után az Alvégben. A ház elõtt Miháltz Gábor, Fotó: Tari Lujza

19 Bevezetõ 13 Parasztház a Magyar utcában, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor Régi ház a Magyar utcában, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor Nagycsalád egyik háza a közös udvaron, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor Polgárcsalád háza a Felvégben, a Fõ utcán, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor

20 14 Tari Lujza Parasztház a Rózsa utcában, elõtte Tari Lujza, Fotó: Miháltz Gábor Parasztház a Rózsa utcában, Fotó: Miháltz Gábor A Szent János (Gábor Áron) utca Szabó Istvánék (Bíró) háza felõl

21 Bevezetõ 15 A kender szárítása Hasznoson, Fotó: Manga János. Néprajzi Múzeum Rozs cséplése zsúpnak Hasznoson, Fotó: Manga János. Néprajzi Múzeum

22 16 Tari Lujza Borozó pásztói legények, Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum Héttagú család, Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum Fiatalasszonyok templomba menet, Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum

23 Bevezetõ 17 Rajeczky Benjamin népdalt jegyez le Orbán Ferenctõl Átányban, áprilisában Pásztói Múzeum Rajeczky Hagyaték Rajeczky Benjamin gyûjtõúton a Bodrogközben Balassa Ivánnal, Pásztói Múzeum Rajeczky Hagyaték Béni bácsival Miháltz Gábor és felesége Tari Lujza a Szent Lõrinc templom gótikus kápolnája elõtt, Fotó: Tari Ferencné

24

25 Tari Lujza Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében Nem menekülni akarunk a régi zenébe, hanem annak sorsán keresztül önmagunkat és zenénket jobban megérteni. Mint amikor édesanyánk a gyerekkorunkról mesél nekünk. Rajeczky Benjamin 1 A Cserhát és Mátra völgyében, a Zagyva balpartján fekszik Pásztó, Heves vármegye egyik legrégibb városa, melynek bronz- és kõkorszakbeli emlékeibõl kétségtelenül megállapítható, hogy már a történelem-elõtti korban megszállott terület volt írták a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. kötet Pásztóról szóló részében. 2 Ebben többek közt olvasható, hogy Történeti kútfõink változatos alakban örökítették meg nevét: Pasto, Pastro, Pastuch, Pastuchov, Paszthow, Pazthoh stb. változatokban. Megkülönbözetésül más egyéb Pásztótól, Szakállas-Pásztónak is hívták, s 1686-ból fönnmaradt pecsétjén látható is a nevében szereplõ szakállas fõ. A köznép még a közelmúltban is Pásztohának nevezte, s a vidékiek ajkáról még ma is elég gyakran hallhatjuk nevének e tótos változatát. A honfoglalás elõtt Pásztó nevével sehol sem találkozunk, de a honfoglalás történetében Anonymus Páztuch néven már említést tesz róla. Aba Sámuel idejében Pásztó királyi birtok volt, a király nemzetségének több ága itt lakott, sõt olvashatjuk a Magyarország vármegyéi és városai c. kötetben: maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón, a hol Jerney szerint udvart is tartott. Szent László idejében még mindig királyi birtok Pásztó; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nõvére hozományaképen Lampert ispánnak adományozza. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón, egyik oklevelét innen adja ki úgyszintén Mátyás király is, ki a zsebrákok ellen viselt hadjárata idején, szeptember 22-én egy levelét Pásztóról keltezi. De nemcsak királyi személyek tartózkodása teszi Pásztót nevezetessé; jelentõsége is gyorsan emelkedik. III. Béla 1190-ben Pásztón a czisztercziek részére apátságot alapít, melynek föladata minden valószínûség szerint a környék palócz lakosainak keresztény hitre való térítése volt. Ez apátságnak kegyura kezdetben maga a király. István, az ifjabbik király, a kegyúri jogot 1265-ben Rátót (de genere Ratold) Domokos mester fiára, Istvánra, a királyné lovászmesterére és ennek családjára ruházza, s ugyanõ szeptember 25-én elrendeli, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót István mester, s így ügyeikben sem nádor, sem az országbíró, sem Ujvár ispánja nem bíráskodhatik. Rátót (Porch) István kegyúri jogát IV. (Kún) László uralkodásának mindjárt elsõ évében megerõsíti. 3 Pásztó a 13. században sem jelentéktelen, ami az adománylevelekbõl látható, s ugyane században forgalmi jelentõsége is emelkedett. Borovszky kötete megemlékezik arról is, hogy a 15. század elején a pásztóiakat Zsigmond király kiváltsággal ruházta 1 Rajeczky Benjamin: Képek a magyaar zenetörténetbõl c. televíziós mûsor bevezetõje. 2 Borovszky Arcanum CD-ROM Borovszky Arcanum CD-ROM 2004.

26 20 Tari Lujza fel április 26-án. A kiváltságlevél szerint, mint a Magyarország vármegyéi és városai kötetben olvashatjuk: Tari Lõrincznek és testvéreinek, továbbá a pásztói apátságnak Pásztón lakó népei és jobbágyai sem Tari Lõrincz, sem pedig testvéreinek cselekedete, mulasztása vagy törvényszegése miatt nem vonhatók felelõsségre. Éppen ezért ily czímen sem egyházi, sem világi bíróság, sem vagyonukban, sem személyükben nem büntetheti õket. Egyházi bíróság egyéb ügyekben sem ítélhet fölöttük, hacsak a kérdést elõbb a pásztói bíró és esküdt meg nem vizsgálta. Végül pedig fölruházza a királyi levél Pásztó polgárait mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, melyek a budai polgárokat illetik. Pásztónak a XV. század elején fürdõje, a XVI. század elején pedig már iskolája is volt. A fürdõt, mely a város közepén feküdt, Kazai Kakas Gyula vette meg 1437-ben Budai Mihálytól 47 forintért; az iskolát pedig Vizslási Bardóczi Mihály említi, ki egyik könyvében azt írja, hogy neki Pásztón igen jó tanítója volt, kit Mihály mesternek hívtak. A följegyzés 1529-bõl való. Azeneéletre vonatkozóan nincs leírás, de szinte biztosra vehetjük, hogy ahol uralkodók elvonultak (különösen, ha hivatalos ügyben jártak), ott reprezentatív zenekíséret is követte õket, ha pedig megszálltak vagy étkeztek, zene köszöntötte és szórakoztatta õket. Mint a Rajeczky Benjamin által szerkesztett Magyarország zenetörténete I. Középkor kötetének általa írt Fõúri zeneélet c. fejezetében olvashatjuk: III. Béla nemcsak apátságok építésére helyezett hangsúlyt, hanem a kápolnák énekes tagjainak megfelelõ helyen történõ külföldi taníttatására is. 4 Rajeczky részletesen foglalkozott e munkájában Zsigmond zenészeivel, trombitásaival és énekkarával, hazai és külföldi kapcsolataival, valamint Mátyás udvarának zeneéletével is. 5 Munkatársaival Rajeczky találta meg és adta közre azt az 1480 táján a régi Felvidéken bekötött Zsigmond-kori töredéket is, 6 amelyben többek közt a Krisztus feltámada húsvéti éneket jegyezték föl, amely a népnyelvi gyakorlatot képviselte. Külföldön Zenés találkozóhelyeknek számítottak a kocsmák, kimérések, vendégfogadók mellett a fürdõházak ezekben a vendégek fürdés közben ettek-ittak és zenét hallgattak. 7 Pásztóról a mûködõ fürdõvel kapcsolatban nincs zenehallgatásra vonatkozó adat. A városi iskoláról azonban okunk van feltételezni, hogy ott a diákok, mint másutt, fontos szerepet játszottak az egyházi és világi zeneéletben, hiszen a világi városi iskoláknak még késõbb is feladata volt például a templomi szertartások ellátása ban esztergomi zsinati rendelet szabta meg, hogy az iskolai oktatásra jelentkezõ gyermekeket képzett mester tanítsa többek közt a templomban szükséges egyházi énekekre, a gyerekek számára pedig ugyanezek megtanulását tananyagként írta elõ. 8 A középkortól általános szokás volt, hogy a diákok részt vettek a temetési szertartásokon, s szerepet játszottak a népzenében nyomokban fennmaradt ún. rekordálások- 4 Rajeczky 1988, Rajeczky 1988, Rajeczky 1979, Rajeczky i. m. 1988, Soós 1991,

27 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 21 ban, 9 melyek célja részben élelem gyûjtése volt a tanító számára. Apásztói iskolák mûködésével kapcsolatban hiányoznak a korábbi adatok, ami nem csoda, hiszen a török megszállás Pásztót és környékét különösen sújtotta. Emlékét többek közt a Fenyves és a Bikarét közötti Jajváros 10 õrzi. Pásztó nemcsak a török dúlást szenvedte meg, hanem a kuruc labancvilágot is. Thököly kurucai 1679-ben Pásztó vidékén táboroztak. A Rákóczi-fölkelés idején Pásztó lakossága a fejedelem mellé állt, s mint Borovszkynál olvashatjuk, Horváth János kuruc kapitány építteti föl romjaiból a Szentlélek-templomot, egy gyõzelmes csata után, a ráczoktól elvett hadi zsákmányból. 11 Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc udvartartása sokban hasonlított. Thököly a fennmaradt adatok szerint szerette a zenét és jó táncos volt. Számadáskönyvei udvarában mûködõ trombitásokról, hegedûsökrõl, dudásokról és dobosokról tanúskodnak. Szinte biztos, hogy Pásztó vidékén táborozásakor is követték a sereggel azok a síposok és dobosok, akiket a hadizene céljából foglalkoztatott. A hadizenei gyakorlatnak megfelelõen a síposok, dobosok, valamint a régi (oboa) típusú tárogatón játszó zenészek II. Rákóczi Ferenc udvarában is elõtérben voltak. A kuruc mozgalmak idõszaka a katonáskodásból eredõ minden baj ellenére zenénk megújhodását jelentette. Ebben a korban formálódott ki egy olyan új zeneiség, mely létrehozta többek közt a kor egyik reprezentáns darabját, az ún. Rákóczi nótát (Hej, régi szép magyar nép), melybõl a hangszeres Rákóczi-induló is kifejlõdött. A város a háborúk miatti elnéptelenedések, újratelepülések közben is igyekezett folytatni megszokott életét. A Magyarország vármegyéi kötetben olvashatjuk: A pásztói országút a XVII. században is hatalmas közlekedési vonal. Fõkép tavasszal egész kocsisorok viszik a sok fa- és agyag-iparczikket az alföldre, a hol becserélik gabonanemûekért, s a gabonás szekerek ismét Pásztón át térnek vissza a felsõ vidékre. A népi fazekassággal kapcsolatban Domanovszky György 1942-ben azt fogalmazta meg, hogy Mezõcsát, Tiszafüred, Pásztó és Gyöngyös olyan stiláris és formai egységet alkot, melyet közép-tiszai kerámiaként lehet megnevezni ban Mezõcsát helyett már Debrecen jelentõségét hangsúlyozta. 12 A néprajztudomány mai álláspontja szerint Pásztó a kerámiák tekintetében a hat nagy stíluscsoport közül az elsõbe, a Közép-tiszai területbe sorolható be, melynek központjai Debrecen, Sárospatak, Mezõcsát, Tiszafüred, Gyöngyös, Pásztó és Eger voltak. 13 A Néprajzi Múzeum Pásztóról származó és Domanovszky által bemutatott díszes, ún. írókás festésû kerámia kulacsán a borivásra serkentõ szövegen kívül a készítés éve is látható. A tányérkulacs típusú pásztói kulacs 1837-ben készült (az ilyen kulacsok nevüket a két össze- 9 Ilyenekre a leggazdagabb forrás Zsigmond lengyel herceg budai számadáskönyve. Rajeczky 1988, A Mátra lábának lankáira, a fenyves fölé kimenekült lakosok a felgyújtott várost látva így sírtak, kiáltoztak: Jaj, a város! Ég a város, Jaj, jaj, város! Gyermekkoromban az öregek emlékezete még számon tartotta ezt a török kori eseményt, a Jajváros határrészt pedig édesanyám mutatta meg. 11 Borovszky Arcanum CD-ROM. Ennek a Rajeczky által különösen szeretett barokk templomnak a képe került a várossá nyilvánítás 600. évfordulójára megjelent, Pásztó népzenei emlékeit bemutató hanglemezre. 12 Füvessy 1993, 15., Domanovszky 1968, Néprjazi Lexikon 1979, 82.

28 22 Tari Lujza borított tányérhoz hasonlító formájukról kapták). 14 A bor és pálinka tárolására szolgáló kulacsok nem csupán használati tárgyak voltak, hanem díszedények is. A világos alapszínû, zöld, fekete, halványsárga, kék és fõleg piros díszítésû, piros tulipánokkal kifestett, nemesen egyszerû, arányos darabot stílusa a 19. század eleji debreceni kerámiákhoz köti. 15 Ilyen stílusú korsók valószínûleg még ma is akadnak egyes családoknál a régiségek közt. Az egri, gyöngyösi és pásztói készítésû tárgyakról kevés ismerettel rendelkezünk, 16 de a fazekascéhek kapcsolatrendszerérõl vannak adatok. Ennek alapján va- Fazekas-központok Pásztó környékén Köcsög Pásztóról. Fotó Tari Ferenc Tál Pásztóról, Néprajzi Múzeum 14 Domanovszky 1968, V. színes kép. A kerámiába karcolt szöveg feliratából a következõ részlet olvasható: igyál hát barátom és jó emberem Vivát! Készült ez cserep az 1837 dik az esztendõben szó nem fért ki. 15 A kulacsokról bõvebben ld. P. Szalay 1993, Füvessy 1993, 13.

29 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 23 lószínû, hogy a rendszeres vásárokra-járás bizonyos zenék cserélõdését is jelentette. Borral távolabbi területekkel is kereskedtek a pásztóiak: 1717-ben még Lengyelországba is vittek bort. 17 Ilyen mozgással feltételezhetõ, hogy esetenként vándorzenészek is kerültek Pásztóra. A zenészek helyváltoztatása a középkorban még általános volt, de dudások, hegedûsök és más hangszeresek vándorlásairól a késõbbi évszázadokból is vannak adatok. Családnévként Pásztón is megõrzõdött a Hegedûsön kívül a Dudás név, melyek foglalkozásra utaló nevek, s ilyeneket a középkori magyar zenei források viszonylag bõven tartalmaznak. Országos viszonylatban vannak adataink az egyes céhek zenei szokásairól is. Ennek részét képezték többek között a céhek felvonulásai, zenés összejövetelei, a céhbe való felvételek, a beavatások, melyek többnyire zeneszóval társultak. 18 A pásztói céhekrõl bõven vannak adatok, de zenei alig akad köztük. A 18. században Pásztón a huszonöt céh egyikének legényeirõl jegyezték föl: november 5-re virradóra Farkas András az akkori dékán házánál itt Helységünkben táncot tartván a czéhbeliek, amiért a mezõváros hadnagya és helyettese felköltötte álmából a bírót. Bár a mulató legények semmiféle zenebonát nem tettek, közéjük mentek és fel akarták oszlatni a mulatságot. A leírás a tánczenét adó hangszert vagy hangszereket nem nevezi meg, de jól jellemzi az iparosok hétköznapi életét. 19 A 18. század a magyar zenetörténetben többek közt a cigányoknak mint zenész foglalkozású rétegnek az elõtérbe kerülését jelenti. Az egész magyar zenetörténet viszonylatában gazdag és dokumentált adatokat nyújtanak cigányzenészeinkrõl a nevek, amelyeket Hausel Sándor Pásztóról közölt. Kutatásai szerint a városban már 1715-ben éltek cigányok, s bár már 1760 elõtt huszonhat család neve ismert, zenészi foglalkozásukat fidicen csak az 1769-es és 1770-es összeíráskor tüntették föl. A fidicen (= hegedûs) megnevezés meglehetõsen régies ebben az idõben. A cigányok közt volt olyan, aki egyben kovács volt, 20 amire a késõbbi idõkbõl is van példa. 21 A név szerint ismertek: Danyi Tamás 1769-ben a fiával hegedûs, 1770-ben a fiával kovács -ként szerepel, Bangó Jakab 1769-ben a fiával hegedûs, 1770-ben hegedûs, Danyi László 1769-ben hegedûs, Bangó József 1769-ben kovács, hegedûs, 1770-ben csak hegedûs, Danyi György mindkét évben hegedûs. 22 A 18. században jelentõsen megújult az éjjeliõr-intézmény. A különbözõ megyékbõl, városokból szinte minden évbõl van dokumentum az éjjeliõrök népi nevükön bakterek mûködésével és feladataival kapcsolatban. 23 Szomjas-Schiffert 17 Borovszky Arcanum CD-ROM. 18 Egerben pl. a mészárosok céhe farsangján a város fõterén jéghideg vízzel telt hatalmas hordóba ingre, alsóra vetkõztetve mártotta be inasait a céhbe való felvétel jeléül, trombiták hangja és hegedûk muzsikája kíséretében. Ld. Bárdos 1987, Lénárt 1991, Hausel 1999, Még évvel ezelõtt mindazokban a községekben, ahol ma többtagú cigányzenekar van, duda volt a nép tánchangszere. (Laji: a en felüli lakosságú falu egyetlen cigánya, aki kovács is egyúttal!) írta Kodály 1912-es kászonfeltízi (Székelyföld) gyûjtésének tapasztalatai alapján. Kodály 1993, Hausel 1999, Szomjas-Schiffert 1972,

30 24 Tari Lujza György számos adatot közölt az éjjeli õrség és éjjeliõr kifejezésre vonatkozóan, s a kutatás akkori állása szerint megállapította, hogy a 18. századból 42 irat ad felvilágosítást az éjjeliõri intézmény helyzetérõl bõl két, 1799-bõl három vakter adatot fûzhetünk hozzá Pásztóról. A leírás tartalmazza a fizetésükre, ruhájukra, élelmezésükre fordított pontos összeget, melynek fejében Éjtszakának idein szüntelen vigyázzanak, kik közül kettõt a város, egyet pedig az uraság fog fizetni. 25 Az elsõ magyarul írt órakiáltó szövegeinket a 18. században jegyezték fel, 26 s a 19. század elején már irodalmi parodizálásuk is megjelent táján Besztercebányán még énekelték a Hajnal vagyon, szép pirost, a hajdani katonai várvirrasztók énekét. 27 Ahajnal-nóta mellyel korábban a nemesi réteg élt, a parasztság lakodalmaiban kapott szerepet. A lakodalmi hajnalkiáltást legtovább a Zoborvidéken és a Palócföldön gyakorolták, a mezõségi lakodalmaknak pedig még a 20. század végén is része volt (és néhol még ma is megvan) a három öttagú bandákkal játszott hangszeres Hajnali nevû táncdallam. Az éjjeliõrök bakterek, énekes órakiáltók énekelve (néhol egyenes trombitával), területenként eltérõ ideig gyakorolták mesterségüket a falvakban. A középkori énekes hagyományban gyökerezõ dallamokat éneklõ bakterok Pásztón a második világháborúig jártak. A Bügében az 1950-es évek elején megszokásból még járt a bakter, bár a város már nem vette igénybe szolgálatait. Az országosan jellemzõ szöveget énekelte (az 5. fokról induló, dúr pentachord hangsorra), amit botjával egyenletes koppantásokkal kísért, s óránként jelezte az idõ múlását: Kilencet ütött az óra, Térjetek már nyugovóra! Tûzre-vízre vigyázzatok, Hogy kár ne érje a házatok! A további órákban: Tízet ütött már az óra, illetve Tizenegyet üt az óra szöveg illeszkedett a dallamhoz, éjfél után pedig így változott: Éjfél után óra kettõ, Áldott légyen a teremtõ! Egy 18. századi adat szerint sajátosan keveredik a tavaszi zöldágjárás szokása Pásztón, ahol az 1750-es évekig Szent György napkor, április 24-én tartott bíróválasztásokkor «az nép» zöld ággal vonult a megválasztott új bíró házához, ahol a törvénybíró jókívánságait fejezte ki. 28 Valószínû, hogy ebben a rituáléban énekléssel az iskolások is részt vettek ben már leányiskola is mûködött Pásztón. 29 Orgonista-kántortanítót név szerint Pásztóról 1771-tõl ismerünk, amikortól Papp Mihály iskolamester (orgonista kántor) javadalmazását írásban lefektették. Papp egy Gáborvig István nevû, Hont 24 Szomjas-Schiffert 1972, Hausel 1999, Szomjas-Schiffert 1972, , Szomjas-Schiffert 1972, Hausel 1999, Soós 1991, 47.

31 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 25 megyébõl érkezett tanító rövid mûködését leszámítva egészen 1820-ig folytatta mesterségét. 30 A18. században több iskolamester mûködését feljegyezték ban egy ismeretlen nevû mester mûködött, aki orgonista is volt. Említést érdemel, hogy a Papp Mihály után 1820-tól mûködõ Hegedûs Mihálynak, majd fiának, Hegedûs Istvánnak 31 a vezetékneve az õsök foglalkozására utal. (Zenész vezetéknevû Horn/ Kürt a 18. században Pásztóra került németek között is van. 32 ) 1724-ben egy Ferenczi vagy Ferenczfy Pál a város orgonistája, akit 1698-ban iskolamesterként úgy említenek, mint aki akkor Jászberényben élt, majd 1711-tõl már újból Pásztón mûködött. Ismert segédtanítójának neve is, és valószínûleg fia vagy rokona az a Ferenczi József, aki az es években szintén iskolamesterként és orgonistaként mûködött. 33 A 18. századtól vannak adatok a pásztói harangozókra vonatkozóan is az elsõ harangozó nevét 1702-bõl jegyezték föl. Volt harangozójuk a cisztercieknek is, így két harangozó is élt a városban. 34 Pásztón május 30-án szólalt meg elõször az Egerben öntött új harang. 35 Zenei vonatkozás nélküliek a Pásztó mezõváros felfogadott pásztoraira (nevük borjúpásztor/gulyás, kanász/kondás/sertéspásztor stb.) vonatkozó, névvel, évszámmal dokumentált adatok. Mögéjük képzelhetjük a pásztorok szimbólumait és munkaeszközeit: a furulyát, dudát, ostort és a fakürtöt vagy a marha szarvából készült tülköt, melyet még a 20. században is használtak. Akor társadalmi struktúrájára jól rávilágít, hogy a városi pásztorok egy 1770-es adat szerint egy utcában laktak. 36 Pásztó 19. századi zeneéletérõl egyelõre nincs adat. Feltételezhetjük azonban a cigánybandák folyamatos mûködését, hiszen pásztói cigányzenészekrõl a 18. és a 20. századból egyaránt vannak adatok, csupán a köztük lévõ század hiányos mûködésükkel kapcsolatban ban az egész város leégett, s mint Borovszky tudósít róla, Ekkor tarolták le a körülfekvõ hegyek erdõkoszorúit épületfának, s ezóta csupasz hegygerinczek körítik a festõi völgyet. A szabadságharcz történetében Pásztó mint város nem játszott különösebb szerepet, de a szabadságszeretõ város egyes családjai sok katonát adtak a szabadságharcnak. Többen hadbíróság elé kerültek (néhányan még a Kossuth-bankó rejtegetéséért is). 37 A város lakói késõbb mindig mély megrendüléssel emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, különösen október 6-ról, az aradi vértanúk napjáról. Gyerekkoromban az öregek még tudták Lévay József: Aradi nap címû költeményét, mely ponyvanyomtatványok útján került a nép 30 Soós 1991, Soós 1991, Hausel Hausel 1999, Hausel 1999, Hausel 1999, Hausel 1999, Pásztóról hét hadbíróság elé állított személy neve ismert: Blauer József mészáros és felesége Katalin, Megyeri József földbirtokos, Szirovatka József asztalos és Szirovatka József vadász, Tittel Mihály mészáros-paraszt és Verbovszky János szabólegény. Ld. Hermann 1995, Az elitéltek és büntetésük a nevek sorrendjében: 136 és 144., 140. és 149., 142. és 153., a két utolsó: 142. és 154.

32 26 Tari Lujza közé és igen rövid idõ alatt elterjedt egy 19. század eleji hangszeres induló dallammal után ezt már csak titokban énekelték. 38 Bogácsiné Szóda Kelemen Klára Az aradi 13 címmel lejegyezte az ének szövegét, mely már töredékes és pontatlan, de megfelel a magyar nyelvterületen jellemzõ verseknek. 39 Az általa közölt másik aradiakra emlékezõ szöveg sem egyedi pásztói. Ennek közölt második versszaka fõleg Arad alatt szépen szólott a banda szöveggel terjedt el a néphagyományban. 40 A szabadságharcot követõen a város járási székhellyé lett, de 1883-ban ezt a pozícióját elvesztette. A 19. század végére Pásztó kereskedõ- és iparos-osztályának helyzete évrõl-évre rosszabbodott, bár A budapest ruttkai vasúti vonal megnyíltával kedvezõ vasúti összeköttetésbe lép a fõvárossal és a bánya- és gyárvárossá fejlõdött Salgótarjánnal. 41 Borovszky kötete részletesen fölsorolja, hány kereskedõ, iparos mûködik ekkoriban Pásztón. A 77 kereskedõn kívül van a községben ipartestület 209 taggal, kik közül 4 építõvállalkozó, 3 czement-cserépkészítõ, 1 gõzmalmos és 3 vizi molnár, 12 asztalos, 3 bádogos, 31 szabó, 64 csizmadia, 14 czipész, 8 kovács, 6 kollár; továbbá hentes, 10 kalapos, 4 lakatos, 4 mészáros, 5 borbély, 3 bérkocsis, 1 fazekas, 1 kádár, 2 kárpitos, 1 könyvkötõ, 1 mázoló, 4 mézeskalácsos, 2 szíjgyártó, 2 órás, 4 pék, 4 szappanos, 1 szobafestõ, 2 szûcs, 4 takács, 1 tímár. A három, kicsinyben a környék részére dolgozó czementcserép-, 1 szalmatokkészítõ és 1, szintén csak helyi fogyasztásra dolgozó gõzmalom-vállalaton kívül nincsen is a községnek semminemû számottevõ ipartelepe. A háziipar teljesen hiányzik. 42 A város zenetörténetéhez hozzátartozik, hogy a 209 iparosból dalegylet alakult, melyet a következõkben mutatunk be. 38 Részletesen ld. Tari 1998 és Tari A Klári néni által leírt sírás hozzátartozott a dal elõadásához. Ld. Bogácsiné Dalszöveg: 39., az ének emocionális hatásáról: Az 1848 c. verset ld. Bogácsiné 2006, a népzenei elterjedtségrõl Tari Borovszky Arcanum CD-ROM. 42 Borovszky Arcanum CD-ROM.

33 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 27 A Pásztói Dalegylet A pásztói dalárda 1883-ban alakult meg Pásztói Dalegylet néven. Iparosokból álló férfikórus volt, mely kezdetben a kántor vezetésével mûködött. Mûködésérõl, szerepléseirõl néhány írásos feljegyzés maradt fenn, melyeket szóbeli visszaemlékezések és fényképek egészítenek ki novemberében a férfikar részt vett II. Rákóczi Ferenc koporsójának fogadásán, amikor a fejedelem hamvait Rodostóból hazaszállították Kassára. Az érintett vasútvonal mentén mindenütt hatalmas tömegek álltak, a pihenõhelyeken pedig, amíg a vonat az állomáson tartózkodott, dalárdák, tárogató, díszsortûz és cigányzenekar hangja keveredett a gõzmozdony hangjával. A Kassára vezetõ úton Hatvanban és Miskolcon állt meg a vonat. A miskolci pályaudvaron az éjjel beérkezõ vonatot az 1897-ben megalakult ózdi dalárda fogadta. Avonatról, amíg meg nem állt, szólt a tárogató, 43 majd a dalárda elénekelte a Rákóczi-nótát (Hej, Rákóczi, Bercsényi, híres magyarok vezéri). A vonat elõzõleg ugyanígy megállt rövid idõre Hatvanban is. Itt lépett föl a pásztói dalárda. Késõ este volt, így a vonat mellett fáklyával álltak sorfalat. A koporsót szállító vonat érkezését a tûzoltóság trombitása jelezte, majd megszólaltak a harangok, és mozsárágyúkkal díszlövéseket adtak le. Ezután a vonat megállásakor a hatvani és a pásztói egyesített dalárda elénekelte a Himnuszt. A vonat nyolc percet állt Hatvanban, így a további rövid mûsor a helybelieket illette. A kigördülõ vonatot a jelenlévõk közös Szózat-éneklése búcsúztatta. Hatvan határrészein az elhaladó vonat mellett tüzeket gyújtottak. Korabeli hír szerint Pásztón Kekecs János birtokos a Muzslán akkora tüzet gyújtott Rákóczi fejedelem tiszteletére, hogy azt Hatvanban is látni lehetett. 44 Rákóczi fejedelemrõl augusztusában is megemlékeztek Pásztón. A Casino zsúfolásig megtelt termében elõször a Rákóczi-induló hangzott el, majd a korabeli sajtóban nem részletezett kuruc dalok szóltak. A sajtóhír nem szól az elõadókról, de szinte biztosra vehetjük, hogy a dalokat a dalárda énekelte, az indulót pedig cigánybanda játszotta. 45 A pásztói dalegylet rendszeresen járt versenyekre. Az 1930-as években részt vettek több énekversenyen, ahonnan két alkalommal is nyertesként tértek haza. Anyai nagyapám, Pancsek József kalaposmester 46 több, mint ötven éven át volt a dalárda tagja és hosszú idõn át titkára, melynek emlékére a Bartók Béla Dalosszövetségtõl 1949-ben emléklapot kapott. 43 Kerékgyártó Mihály: Az ózdi Olvasó Egylet és a Dalárda. Honismeret XVI Ld. Zagyva völgye november II. évf. 11. sz. 2. Száz évvel ezelõtt történt. 45 Ld. Pásztói Hírlap augusztus. Összeállította dr. Bódi Györgyné. 46 Pancsek József az utolsó pásztói céhes mesterek egyike ( ). Felvidéki kisnemesi család gyermeke. Nagyapja 48-as honvéd volt, anyja vagy a szüléskor vagy igen korán meghalt. Apját az 1873-as kolerajárvány vitte el. Árván nõtt föl, Gyöngyösön távoli rokonoknál nevelkedett. Kalapos inasnak adták, s miután a mesterséget kitanulta, Pásztón telepedett le, ahol egzisztenciáját megteremtette. A régi céhes mesterség szabályai szerint mûködött, nála lakó inasokat tanított. Jó nevû kalapos hírében állt. Felesége Meixner Erzsébet ( ) dunántúli sváb, aki Lajoskomáromból jött férjhez Pásztóra.

34 28 Tari Lujza Bartók Béla Dalosszövetség Budapest VIII. Bródy Sándor u. 16. Pancsek József Daltársnak Budapest, március 5. Pásztó Kedves Pancsek Daltárs! Szövetségünk vezetõsége a dalosmozgalomban, több mint 50 éve kifejtett áldozatos és a magyar dalkultúra fejlõdését elõmozdító tevékenységéért, ezúton fejezi ki hálás köszönetét. Kívánjuk, hogy ezt a munkát továbbra is jó egészségben, erejének teljes birtokában még hosszú ideig folytathassa. Dalostársi üdvözlettel Szentgyörgyi Árpád ügyvezetõ igazgató A Bartók Béla Szövetség emléklapja Pancsek Józsefnek, 1949 A dalárda múltjáról az egyik egykori tag, Vida Balázs mondott el néhány dolgot. Vida Balázs január 19-én Kiskunhalason született, onnan került Pásztóra, azután, hogy tizenhét évesen bútorasztalosként fölszabadult. Pásztóra az itteni bútorasztalos céghez küldték az intarzia készítésében is járatos fiatalembert, mert a cég rendszeres kapcsolatban állt a kiskunhalasival. Amikor november 11-én beszélgettem és hangfelvételt készítettem vele, friss szellemû volt, jó kedvû és még mindig fogékony az igényes zene iránt. Mint elmondta, a rádióban, TV-ben leginkább Gregor Józsefet és Gulyás Dénest szerette hallgatni. Mesélte, hogy akkoriban a bútorasztalosságra nagy igény volt, s az intarziák miatt új festési eljárásokat is használtak. Mielõtt Pásztóra jött, inasként egy barátjával bejárta az egész Alföldet.

35 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 29 Szívesen jött Pásztóra, ahová a bútorasztalosság révén szakmai kapcsolatok kötötték régi mesterét ban került Pásztóra. A dalegyletbe belépés szinte természetes volt számára. Kiskunhalason is volt dalárda, amelyet kedvelt. Jó tenor hangja volt, szeretett énekelni, így mindjárt jelentkezett a pásztói dalárdába. Próbákat hetente kétszer a Katolikus Legényegylet épületében a Rajeczky-szoborral szemben lévõ, ma már nem létezõ parasztházban tartottak. A férfikórusnak összesen tagja volt a nem állandó tagokkal, állandó tag 20 volt. Elõfordult, hogy csak en voltak, de többnyire ott voltak mind a próbán. A szünetben zsíroskenyeret ettek, akkoriban még nem volt olyan gazdagság, mint most! A dalárdának volt elnöke, titkára, jegyzõje és karnagya. Az õ bekerülése körüli idõben Fekete jegyzõ volt az elnök, a titkár Pancsek József, a karnagy Barsi Kálmán. Késõbb a jegyzõ fia, Fekete Laci lett vagy öt évig a karnagy, õ késõbb Turára került, a turai gyerekkórus vezetõje lett. Tagok voltak sorolta Vida Béla: Simicska Sándor, Simicska Tóni õk unokatestvérek voltak, Markó Kordik basszus szólam Juhász Petrovics Feri Illés Kálmán asztalos Huczka Barsi Kálmán karnagy az iskolával szemben lakott Fekete jegyzõ volt két fia, meg egy lánya, Fekete Laci az elnök fia, aki volt vagy öt évig karnagy Csohány Kálmán Zeke Gabi most lenne éves, az apja Zeke Jóska tanító volt, Vida vagyis én, kiskunhalasi, tenor szólam Strémen hentes Kecskés Sándor tenor Pancsek alelnök, a kottákat intézte Sztanek Ede Benkó Jobbágyiból való kéményseprõmester volt. Stadler tanító fia õ néha beugrott, mert a Budapesti Operaház énekkarának tagja volt, Nem állandó tag volt Singer Béla Kérdésemre, nagyapámon, Pancsek Józsefen kívül ki tudott kottát olvasni, Vida ezt a tréfás választ adta: A kottát egy se ismerte. Csak úgy tudtak elmenni rajta, ha letették a földre. Másként nem! Pancsek bácsi intézett minden kottát, meg az öreg Huczka bá. Ezek intézték a dolgokat. Pancsek bácsi, Huczka bácsi meg a karnagy ismerte a kottát. Vida elsõ szereplése a dalárdával Pásztón egy Katalin-napi báli fellépés volt, akkor ismerte meg a feleségét is. Gyakran adtak szerenádot lányos házaknál. A szórakozásnak ezt a formáját a fiatalok különösen szerették, mert nem került pénzbe. Voltak vendégszerepléseik is. Pásztóra jött például az Egri Dalárda, õk meg ellátogattak Egerbe, ahol szerepeltek ben volt egy nagy Dalostalálkozó Debrecenben. Mesélték, hogy Sztanek Ede a villanyoszlopra is felmászott, hogy minél több szögbõl lefényképezze a pásztói dalárdistákat. Nagyapám révén családunkban megmaradtak ezek a fényképek. A legsikeresebb szereplésük Budapesten volt, amikor dalosversenyen vettek részt és a Könnyû népdalcsoport kategóriában

36 30 Tari Lujza másodikok lettünk táján. A verseny valamelyik színházban volt nem emlékszik rá melyikben, de arra igen, hogy énekelték az Átal mennék én a Tiszán ladikon kezdetû népdalt. A háború után szétesett a dalárda. Addig összetartó erõ volt, a fiatalok is azért mentek. Az rang volt, hogy egy Pancsek bácsi énvelem tegezõ viszonyban volt, meg az elnök! De ezzel mi nem éltünk vissza ban Székesfehérváron voltak országos versenyen, a kezdõk csoportjában elsõ díjat nyertek. Az utazásokat, szállást, ellátást, részvételi díjat õk maguk finanszírozták, de egy-egy esetben nem kis összegbe került a fellépés ben a nagypénteki passió után gyûlést rendeztek a kórus feloszlatása céljából, mert az 1938-as országos versenyre felvett 400 pengõ banki kölcsönt nem tudták visszafizetni, s a nyilas szervezet is kezdte éreztetni hatását. Kovács Pál kántortanító ekkor pártoló tagságot szerzett 39 belépéssel, így az adósságot kifizethették. A dalegylet elnöke ekkor Kovács Pál lett ben az újjáalakult kórus a következõ tagokból állt: I., tenor szólam: Dénes Lajos Simicska József Mihály Ernõ Tóth Imre Kecskés Sándor Vida Balázs Bacskó Ferenc II., tenor szólam: Pancsek József Simicska Sándor Szõllõsi Henrik Kelemen Sándor Benkó József Urbán Imre Bacskó János III., bariton szólam: Huczka Pál Magyar István Petrovics Ferenc Bazsánt Ferenc Szakó István Fekete István IV., basszus szólam: Kondik József Kabella Pál Kormos Gyula Drazsdik László Zeke József Kovács János Zalavári György Illés István Pancsek József

37 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében május 21-én Kovács Pál elnök az úrnapi körmeneten való szereplésre felkészülés érdekében meghívót küldött ki a tagoknak az alábbi szöveggel: ma és holnap este fél 9-re a szokott helyen minden körülmények között várjuk a tagok pontos megjelenését a dalpróbára, karnagy úrral mindketten ott leszünk. A kórus 1945-ben feloszlott. Az egylet harmóniumát Zeke László, a kórus utolsó karvezetõje (késõbb Salgótarjánban jónevû ének-zenetanár) mentette meg. Aháború után a régi dalegylet nem alakult újjá. Kovács Pál teljesen új kórust hozott létre, mely november 15-ig már nem az egykori férfikarként, hanem vegyeskarként mûködött. A tagok ekkor Kovács Pál tanítónak Rajeczky számára készített apró betûs, kézírásos feljegyzése alapján az alábbiak voltak: Szoprán: Alt: Tenor: Basszus: Gaskó Ica Csizinszky Éva Kovács Pálné Laukonideszné Muszka Mária Muszka Rózsa Pápayné Ilus Meghívó próbára a tagok névsorával Halmai Irénke Harza Lászlóné Ili Hídyné Ágnes Leszenszky Lászlóné Gizi Maczkóné Boriska Simonné Eszti Zeke Lászlóné Ági Mészárosné Legény Erzsi Illés Kálmán Leszenszky László Pápay Géza Simon László Zeke László Simicska Antal Wiltner Aladár Kalmár Árpád Pusztai János Leszenszky Emil Kovács Pál Laukonidesz József Tobákos Kilit Zeke József Pancsek József akkor még ereje teljében volt, de az új (fõleg tanítókból és feleségeikbõl álló) vegyeskar Vida Balázs elbeszélése szerint õket már nem vonzotta. Régi barátaik közül csak Illés Kálmán énekelt az új kórusban.

38 32 Tari Lujza Vonatra várva hazafelé az egyik dalosversenyrõl körül A 122. számú versenyzõ kórus, a Pásztói Dalegylet körül A Pásztói Dalegylet. A széken ülõ sor közepén Barsi Kálmán karnagy karmestei pálcával, jobbra mellette Pancsek József. A zászlót Szadeczky Antal tartja

39 Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében 33 A Pásztói Dalegylet vendégszereplésen (valószínûleg Aradon) 1920-as évek A Pásztói Dalegylet vendégszereplésen (valószínûleg Aradon) 1920-as évek A Dalegylet 1940 elõtt. Karnagy: Zeke László (elsõ sor középen). Az álló sorban balról a 2. és 3. Tari Imre és Tari István, két nagybátyám

40

41 Tari Lujza Pásztó népzenéje Gyermekfolklór A gyermekek világa folklór szempontjából Pásztón a második világháború utáni egy-két évtizedben még igen gazdag volt ben, a népzenei hangrögzítés történetét összefoglaló munkájában a további feladatokat sorolva Rajeczky szóvá tette: És még egy nagy terület: nincs «játszott» [gyerekek játékát funkcióban rögzítõ] gyermekjáték-felvétel. 1 Nem véletlen, hogy a Magyarország zenetörténete I. kötetében õ írta a gyermekjáték-dalokról szóló összefoglalót. Ebben A Magyar Népzene Tára I., Gyermekjáték kötetére támaszkodott, de azon túlmutatva, történeti és nemzetközi összefüggések alapján ismertette a magyar gyermekjátékdalokat. 2 A gyermekvárást Pásztón nagy tisztelet övezte. Parasztcsaládoknál néhol így például gyerekkoromban egyik közvetlen szomszédunkban még alkalmazták a gyermekágyas anya fölé kifeszített, könnyû fehér anyagból (tüll) készített sátrat, mely jellemzõ volt a palóc falvakban. Ez egyrészt intim szférát jelentett a mamának és gyermekének a kis térben összezárt együttlakók közt, másrészt valamelyest védett a közvetlen fertõzéstõl. A megszületett gyermek féltésébe nem ok nélkül keveredtek a babonás elemek (elsõ helyen a szemmel verés); az említett szomszédban a gyermekágyas mamát a konyhában helyezték el, közvetlenül az udvarra nyíló ajtóval szemben lévõ ágyon. Ha valaki benyitott, elsõként oda esett a tekintete, a mamára babára pedig rázúdult a kinti hideg vagy a por, az idõjárástól függõen. Kellett tehát a takarás az idegen szem elõl is, hiszen régen csak a cigányasszonyok vagy a már nagyon sokat szült idõsebb nõk szoptattak idegenek elõtt, s kellett higiéniai szempontból is. Az utcára nézõ tiszta szoba vagy régiesebb nevén az elülsõ ház (az udvarra nyíló konyha utáni hátúsó ház ellentéte) megfelelõbb lett volna, de azt legfeljebb a meleg nyári hónapokban használhatták a kis csecsemõvel, hiszen az a szoba általában fûtetlen volt. Az asszonyok egyébként edzettek voltak: sokan a nem könnyû fizikai munkákat is szinte a szülés elõtti utolsó pillanatokig végezték. Szülés után azonban kikímílték õket, s különösen vigyáztak a pici jövevényre. A régi rend szerint és a gyakori gyermekhalandóság miatt, általában egy héten belül sor került a keresztelõre (ha a baba meghalna, nehogy kereszteletlenül kerüljön az égbe ). A névadási szokásokban régen általában a családi nevek adása dominált: így a gyerekek a szülõk vagy a nagyszülõk, esetleg a keresztszülõ nevét kapták esetenként a szülõkét és a nagyszülõkét is, bár a második keresztnevet régen nem használták. (A névadási szokások alól saját keresztnevem, mely nemcsak Pásztón, hanem általában is ritka, sem kivétel: a Dunántúlról Pásztóra férjhez jött német nagyanyám családjában otthonos volt a Luise/Lujza keresztnév. Második nevem 1 Rajeczky 1972, 2 3., Rajeczky A gyermekjáték fejezet: A felnõttek játékairól szóló rész:

42 36 Tari Lujza anyám után Erzsébet). Mivel a lakosság túlnyomó többsége nagyjából egészen az 1970-es évekig római katolikus vallású volt, szinte mindenkinek volt ezen kívül bérmaneve (bérmáláskor kapott neve) is. Ez Szûz Máriáról és Szent Józsefrõl gyakran Mária és József volt vagy a bérmaszülõk keresztneve. A keresztelõhöz, mint általában, nem tartozott zene, de számos egyéb, a Palócföldön néprajzilag is jellemezõ szokás kísérte. Az anya ekkor pl. még nem ment el a templomba, a babát a keresztelõre a keresztanya vitte; a mama számára a rokonok kendõbe csinosan bekötött kis batyuban finom, tápláló ételeket hordtak (elsõsorban nem a babának vittek ajándékokat, hanem az õt szoptató mamát táplálták, igyekeztek kényelmét megteremteni és gyors regenerálódását segíteni). A gyerekek olyan közegben nõttek fel, ahol viszonylag hamar megismerhették az õket körülvevõ világot, természetes módon tanulhattak bele az élet rendjébe, a természettel való együttélésbe, ismergethették az évszakok változásával együtt a világot, tapasztalhatták meg saját testi erejük határait. Ebben a folyamatban a felnõttektõl és a nagyobb gyerekektõl eltanult mondókák, dalocskák is szerepet játszottak, s nem is mindig önmagukban valók voltak, hanem éppen a megismerést segítették (ilyenek pl. az állatutánzók). Néhány elem a Pásztón egykor játszottakat, mondottakat idézi. A baba altatása Pásztón általában a következõ altatócskák dúdolásával (néha a baba egyidejû ringatásával) történt (s-m hangokon): Tente baba, tente / Eljött már az este. [vagy] Aludj, baba, aludjá / Istenkével álmodjá! [vagy] Csicsíjja babája / Nincs itthon apája. Mátrakeresztesen (Ötházhuta) Csija-buja, csija és hasonló szövegekkel altatták a kisbabát (Kovács Jánosné Vízvári Piroska 43 é. AP 8705m. Gy. Tari Lujza március 3. (lej ) ld. Hanglemez: 30. sz.). A baba állni tanítása. A szülõ általában ült, a babát arccal maga felé fordítva a térdére állította, és a hónaljánál fogva ritmikus mozdulatokkal énekelgette (mmrr m dallamra): Áll a baba áll, mamájának áll.

43 Pásztó népzenéje 37 A mamája helyett papájának szó is lehetett, illetve bárki más, a babával játszónak a nevét mondhatták, esetleg Istenkének áll -t mondtak. A baba ujjainak tornáztatására (és az öt ujj megismerésére) szolgált a behajlított ököllel kezdett játék. Az ujjakat a felnõtt játék közben folyamatosan kihajlította: Ez elment vadászni, Ez meglõtte, Ez hazavitte, Ez megsütötte, Ez az icike-picike mind megette! A nyitott tenyér közepére ekkor kört rajzolt a következõ szöveg kíséretében: Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska! A nyulacska alatt már finoman végigfutottak ujjai a kisgyerek karján, felsõtestén, ami általában nagy nevetésben végzõdött. Szintén az ujjak finom mozdulatai erõsítését szolgálta a nagyobbacska (3 5 éves) kisgyerekkel játszott Csipp-csipp csóka. A szülõ és a gyerek egymás kézfejére tette ökölbeszorított kezét, úgy, hogy mindig egymás kézfejét fogják (pl. alul a felnõtt egyik keze, fölötte gyerekkéz, a felnõtt másik keze, rajta a másik gyerekkéz), majd ritmikusan énekelgetni kezdték a Csipp-csipp csóka, vak varjúcskát (s-l s-m dallamra), s minden szótagnál mintegy megcsippentették a másik kézfejét. Az ölben ülõ pici gyerek hintáztatása (s-m hangokkal): Hinta-palinta, Hinta-palinta, Régi Duna, kis katona, Ugorj a Dunába! Szintén ölbeli kis gyerekkel játszották a következõt: a felnõtt az orrát gyengéden a gyerek orrához fente és közben ezt mondta (hanglejtéssel): Én is pisze, te is pisze, Gyere pisze, vesszünk össze! Testet rajzolni így tanították a nagyobbacska (iskolás kor elõtti) gyereket: a ritmikusan mondott szavakra, illetve egy-egy szótagra rajzoltak valamit: Pont, pont vesszõcske (a két szem, az orr és a száj) Készen van a fejecske. (kör) Kicsi nyaka, nagy a hasa (nyak és a törzs) Készen van a török basa! (kéz és láb) Az életre korán ránevelõ régebbi világban a nemek különbségeit tiszteletben tartották, ezért a lányoknak és a fiúknak egyaránt megvoltak a csak egyik vagy csak másik nemre jellemzõ játékai. A fiúk külön a sportjellegû játékokat ûzték általában fával, ütõkkel vagy rongylabdával: bigézés, tekézés, métázás, de volt bakugrás, sótörés, gombfocizás, s néha még gólyalábon is jártak. Emellett bõven akadtak olyan játékok, amelyben mindkét nembeliek egyformán részt vettek. (Ennek jelentõségét a korábbi néprajzi szakirodalom általában a szigorú, zárt és hasonló szakkifejezésekkel túlhangsúlyozza, míg az utóbbit általában kevéssé említi.) A

44 38 Tari Lujza sok játék közt ilyen volt pl. õsszel mindenszentek táján halálfej készítése marhatökbõl, melynek félelmetesre kifaragott nagy szemei és fogai mögé égõ gyertyát helyeztek és azzal ijesztgették a félõsöket. Úgyszintén közös játék volt farsangkor a bakfazekalás: a farsangi idõszak hideg, csendes estéin rossz, már semmire sem jó fazekakat dobtak be a házak udvarára, melyek nagy zörgéssel estek le. Ilyeneket fõleg azok kaptak, akiket nem szerettek a gyerekek, mint fosztonkát (a tollfosztás melléktermékét) is, amelyet farsangkor, tollfosztás idején szórtak le az utcán a ház elé, a nappal kissé megolvadt földre. A sok apró pihe, toll reggelre belefagyott a talajba, a háziasszony nagy bosszúságára. Ha a háziak következõ nap valahogy eltávolították a tollakat, de a gyerekek valamiért nagyon haragudtak rájuk, megismételték a fosztonka kiszórását persze úgy, olyan idõben, hogy a tetteseket ne lássa meg senki. Ilyenkor a csínytevés végén nagy iramban szaladtak szét, hogy ne lehessen elcsípni a õket. Ezek a játékok azonban a farsanghoz tartoztak, a felnõttek részérõl, az apró bosszúság ellenére, megengedett rosszalkodások voltak. Nem úgy mint a falfirka vagy bármilyen egyéb károkozás más idõben, amiért szigorú büntetés járt. A játékok azonban játékok és nem csínytevések voltak. Nemcsak nemek, hanem korosztályok szerint is elkülönültek, a természetes biológiai adottságnak és a hagyománynak megfelelõen. A hunyó olyan játék volt, amelyben a két nem minden gyerek-korosztálya részt vehetett. Gyerekkoromban egy-egy nyáreste a Bügének egy bizonyos pontján, ahol 1958-ig laktunk, mielõtt a Rózsásra költöztünk volna, a hunyózó gyerekektõl volt hangos, amikor még sötétedés után is kint játszott mindenki. Egyik nyáron az egyik nagyfiú több estén át is bebújt a Gábor Áron utcában lévõ kútba, melynek belsõ káváján jól elrejtõzködött, a többiek pedig csodálattal vegyes félelemmel nézték vakmerõségét és ügyességét, mert ott a hunyó nem kereste. Ez pár estén át egyre nagyobb hangzavarral párosulva addig folytatódott, amíg egy felnõtt elõ nem került, aki szólt az édesanyjának, s az nyaklevesek kíséretében haza nem zavarta. Pár napig a többieknek is tilos volt a hunyózás és általában a kút közelében való játszás. Ettõl az esettõl eltekintve ez azonban az egyik legkedveltebb és legártatlanabb játék volt, mely a legtöbb közös játékhoz hasonlóan kiszámolóval kezdõdött. Kiszámolók Lementem a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött édesanyám pofon veregetni. Nád közé bújtam, furulyát csinátam, A furulya így szót: dí-dá-dú, Te vagy az a nagyszájú! Éni, péni, jupi néni, Efer, gefer gumi néni. Iszlipó, iszlipó, Te vagy a fogó! Ec, pec, kimehecc. Hónapután begyühecc! Cérnára, cinegére, Ugorj cica az egérre, Fuss!

45 Pásztó népzenéje 39 Ekete-pekete cukata pé, Ákom-bákom dominé. Apa cuka, funda luka, Funda kávé, kamanduka, Ap cuk, funda luk, Funda kávé kamanduk. An-tan ténusz, Szórakaténusz. Szóraka tike-tuka, Ala-bala bambuszka. [Ha fogócskázás következett, hozzátették]: Te leszel a fogócska! [Ennek egy másik változata]: Endendémusz, Szórakatémusz, Szóraka dike-duka endendum, Cukor, kávé, tea, rum, Bumm! Mátrakeresztesen az Apa-tuka funda luka és Ádám, Éva kertben voltak kiszámolókat még az 1970-es évek elején is használták a gyerekek (ld. Hanglemez: 31. sz.). Kiszámoló volt még a következõ: Egy, érik a meggy, Kettõ, feneketlen teknõ, Három, várom a párom, Négy, hová mégy? Öt, öt görög, Hat, hasad a pad, Hét, süt a pék, Nyólc, tele a póc, Kilenc, kis Ferenc, Tíz, tiszta víz. Ha nem tiszta, vidd vissza, Ott a cica, megissza! Mondókák Tavasszal, amikor melegedni kezdett az idõ, a gyerekek (de fõleg a lányok) együtt énekelve így biztatták a napot (s-l s dallammal): Süss fel nap, Fényes nap! Kertek alatt a ludaim Megfagynak. Az elsõ fecske megjelenését követõen a következõt énekelték (m-r-d-r hangokon): Fecskét látok Szeplõt hányok, Selymet gombolyítok! A katicabogárnak ezt énekelték (m-r-d-r dallamra): Szállj el, szállj el katicabogárka! Jönnek a törökök, Sós kútba tesznek, Onnan is kivesznek, Kerék alá tesznek, Onnan is kivesznek. A csigát a következõ mondókával igyekeztek kicsalogatni (m-r-d dallamra): Csiga-biga gyere ki Ég a házad ideki! Kapsz tejet-vajat, Hónapra is marad! A gólya megjelenését a gyerekek a így üdvözölték (m-r-dm-d) hangokon): Gólya, gólya gilice, Mitõl véres a lábad?

46 40 Tari Lujza Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja?síppal, dobbal, Nádihegedûvel. A következõ mondókát általában, de nem kizárólag az mondta, akinek az édesanyja gyereket várt, vagy valaki szeretett volna kistestvért (m-r hangon): Gólya, gólya vaslapát, Hozzá nékem kisbabát! Tavasszal a lányok, amikor már földszáradt a talaj és jó kemény volt az út, egyik lábukról a másikra szökkenve a következõ mondókával haladtak (deklamálva, minden szótagra egy ugrás, másképpen minden lábváltásra egy szótagot mondva): Egyelõre, kétellõre, Három hatra, hat kilencre Fuss! [A fuss!-nál mindenki elõre szaladt, majd kezdõdött elõlrõl a játék.] Ha a gyereknek kiesett a tejfoga, ezt mondták neki, illetve mondta õ maga (s-m ): Gólya, gólya, vaskalap, Adjá nékem vasfogat! Adok néked tejfogat, Te meg adjá vasfogat! Állatutánzók (a gyerekek kedvelt elfoglaltsága volt az állatok utánzása): A békát így utánozták: Varrrrunk, varrrunk, [vagy]: Urrrak a papok! [ többször ismételgetve]. A varjú utánzása ez volt: Kár, kár, kár a beledbe, kár! A pulyka külleménél fogva nem tartozott a gyerekek kedvenc állatai közé. Amely háznál volt ilyen szárnyas, ott a gyerekek megálltak (pl. iskolából hazamenet) és az alábbi mondókával bosszantották: Szebb a páva, mint a pulyka, Brrrrr! [Vagy]: Szebb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka rút, rút rút! Ha az fölmérgesedve odaszaladt a kerítéshez, nagy rivalgással futottak szét. Esténként, amikor a város megfogadott kecskepásztora a legelõrõl hazafelé hajtotta a kecskéket, a gyerekek akiket kiküldtek a Bika-istálló mellé, hogy ki-ki hazahajtsa a kecskéjét az utca egyik oldalán állva lelkesen ekképp biztatták egymást (s-m dallammal): Várd meg az estét, Jönnek a kecskék, Fogd föl a farkát, Kapsz egy marék almát!

47 Pásztó népzenéje 41 Egyéb mondókák, tréfás játékok Ha a gyerekek elcseréltek valamit, ezt mondták ritmikus hanglejtéssel: Csere-bere fogadom, Többet vissza nem adom! [Esetleg még hozzátették]: Aki eztet id adta, Többet vissza nem kapja! Névcsúfolók (valamennyi s-m hangokon, ritmikusan) Elemér, Benned van a kutyavér! Lackó, Pipadohány zacskó! Sándor, Kenyérhajé táncol! Balázs, Fejeden a darázs! Jóska, Poloska! Laji, laji lakatos, Látom lábad olajos! (Lajosra) [Ha valaki a kicsúfolás után elsírta magát, még tovább csúfolták:] Síró, picsogó! [vagy]: Síró-rívó picsogó! Vagy csak ezt: Rívó, picsogó! [Ha a felnõttekhez ment árulkodni, ezt mondták rá (s-m):] Árulkodó Júdás, Kell-e piros tojás! Ha valaki pórul járt, azt mondták neki (s-m dallammal): Úgy kellett, Káposztába hús kellett! Ha összevesztek valamin, ezt mondta a megsértett: Örök harag, örök harag, Míg a kutya meg nem harap! Ha a fiúk megharagudtak a lányokra, így csúfolták õket (s-m dallammal): Lányok, Fõdi boszorkányok! Április elsején, bolondok napjá -n igyekeztek egymást beugratni a gyerekek, illetve a felnõttek is a gyerekeket. Ha az apró tréfa talált, utána ezt mondták: Április bolondja, Fölmászott a toronyba. Megkérdezte, hány óra, Fél tizenkettõ, Bolond mind a kettõ! Beugratós kérdéseket is feltettek olykor, így pl. az alábbit, jó gyorsan mondva: Szerbusz öccse! Öt török, öt görög hány ember? Tíz. Harmincöt! [Magyarázat: szerb húsz + öt cseh + öt török + öt görög.]

48 42 Tari Lujza Lányok játékai A lányok együtt és egyénileg is sokat játszottak a növényekkel. Például pitypang (kákics/gyermekláncfû), margaréta vagy más virágból koszorút fontak, a víz mellett a kacsaszappan -t kövön összetörték és azzal mostak, apró kis egyszerû dolgokból babát készítettek (kis fapálcikát átkötöttek és kukoricacsuhéból vagy ruhaanyagból fejet, testet varázsoltak köré), fõzõcskéztek (az étel kis kavicsokból, babszemekbõl, egyéb magvacskákból, fûbõl állt), leginkább azonban együtt játszottak sok mozgással járó játékokat. A nem zenei játékok közül ilyen volt a népszerû ugróiskola. Ebben egy nyolc nagy kockából álló, keresztalak-szerû, földre rajzolt iskolát kellett végigjárni cserépdarab vagy kavics segítségével, fél lábon ugrálva az iskolában. Az énekes játékok közül játszották a következõket. Tüzet viszek, nem látjátok Ha látnátok, oltanátok. Ég a ruhátok! Körben guggoltak a lányok. Egy a körön kívül haladt, aki énekelt. Közben leejtett valaki mögé egy zsebkendõt. Aki észrevette, felugrott és igyekezett olyan gyorsan körbeszaladni, hogy visszaérjen az üres helyre. Általában azonban megelõzte az elõzõ (mivel eleve elõnye volt), így a körön kívül körben járók mindig cserélõdtek. Ugyanilyet játszottak (de nem guggolva, hanem állva) az alábbi szöveggel (s-m dallammal): Ne nézz hátra, jön a farkas! Ilyenkor a farkas rá is ütött annak a hátára, akinél ledobta a kendõt. A másik ilyenkor kergette a farkast, és ha az nem tudott beérni az üres helyre, újból õ lett a farkas. Játszották az alábbit is (s-l dallammal): Mély kútba tekintek, Asszonyomat látom. A kör közepén guggolót ki kellett húzni. Aki kihúzta, az került a helyére. Ehhez hasonló játék volt de csak hanglejtéssel a Kútba estem ki húz ki? Ilyenkor a kör közepén guggolt valaki, aki a kérdést feltette. Aki kihúzta, azzal helyet cseréltek. További énekes kör- illetve vonulós játékok voltak: Ég a gyertya, ég; Kis kacsa fürdik fekete tóba ; Lánc, lánc, eszterlánc; Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske. A következõ játékot egymás mellé állva játszották (s-l-s-m dallamra): Csön-csön gyûrû Aranygyûrû, Nálam, nálam Ezüstgyûrû, Itt csörög, itt pörög, Itt add ki! Sorban álltak a gyerekek, egy valaki a sor elõtt vonult, aki a gyûrût tartotta a kezében. Míg énekeltek, a sor elõtt haladó úgy vitte át kezét a lazán ökölbe tartott ke-

49 Pásztó népzenéje 43 zek fölött, hogy ne lássák, mikor, kinek a kezébe tette be a gyûrût. Egy kijelöltnek ki kellett találni, ki kezében van a gyûrû. Ha nem találta ki, zálogot adott, amit ki kellett váltani. A fiúk-lányok közös játékai Kedvelt volt a következõ játék is (hanglejtéssel): Megy a kosár, mi megy benne? Aranyalma, arany méz. Megy a kosár, ki megy benne? X és Y (pl. Mari és Laci) Kit teszel a füstre (vagy ágyra)? Kihez mégy? A Megy a kosár játék a gyermekfolklór által megõrzött több más játékhoz hasonlóan régen a fiatal felnõttek játéka volt, melynek Rajeczky áprilisában Hasznoson gyûjtötte változatát. Az õ, továbbá Manga János és mások kutatásai nyomán a játék Felsõtárkányban az es években még a felnõtteké volt, amikor Pásztón már csak a lányok játszották, Terpesen viszont csak az 1950-es évekre vált gyerekjátékká. Szintén 1954 áprilisában Manga Pásztón gyûjtötte a játékot. Gyerekkorára visszaemlékezve az akkor 40 éves Kucsik Ilona, a 45 éves Szõllõsi Lászlóné Szabó Klára és Csige Józsefné Kelemen Klára mondta el neki a játék menetét. 3 Agyûjtés idejére már a nemek közötti határ is elmosódott: a Megy a kosár fiúk-lányok közös játéka volt, de a játék a nevek említésével és a kihez mégy kérdéssel még õrizte az eredeti párosító funkciót. A játék menete.valaki egy letakart kosárkába bele tett valamit, a mellette állónak továbbadta, s a többieknek ki kellett találni, mi van benne. Ha nem találta el, zálogot adott. A zálog kiváltása mindig ugyanúgy történt. A zálogként összegyûjtött tárgyakat letakarták. Egy valaki szedte elõ a tárgyakat, s a letakart zálogok valamelyikét úgy fogta meg, hogy a többiek ne lássák kiét tartja a kezében majd, megkérdezte: Mit érdemel az a bûnös, akinek a záloga a kezemben van? A bíró kitalált valamit, pl. ugráljon x-szer fél lábon, puszilja meg valamelyik gyereket, énekeljen, mondjon el valamit visszafelé, másszon föl a fára stb. Ha valami szokatlant kértek, nagy derültség volt (pl. ha lánynak kellett megpuszilni fiút vagy fordítva). Aki nem tudta megoldani a feladatot, visszatett zálogát újból meg kellett próbálni kiváltani. Húzd meg, ereszd meg! Négyen játszották úgy, hogy egy zsebkendõ négy sarkát megfogta egy-egy gyerek. Valaki elkiáltotta magát: Húzd meg! illetve Ereszd meg! A felszólítással ellentétesen kellett a zsebkendõt meghúzni vagy megereszteni. Ha valaki véletlenül nem az utasítás ellenkezõjét csinálta, zálogot adott. A zálogot az elõzõ játékkal megegyezõen váltották ki. Szellemi tornának számított a következõ játék: Amerikából jöttünk, mesterségünk címere Itt nem mondtak semmit, hanem megpróbálták eljátszani az adott 3 MNT IV., 819. A hasznosi változat uo

50 44 Tari Lujza munkát: a kõmûves pl. rakta a falat, kalapáló mozdulatokat végzett, stb. Ha a kijelölt gyerek nem találta ki, zálogot adott. Adj király katonát! Két, legalább 5 6 tagból álló csoport szemben állt egymással, kb. 4 6 méter távolságban, megfogva egymás kezét. Mindkét csoport kiválasztotta az elsõ gyereket, aki a király, illetve a katona lett, majd jó erõs hanglejtéssel elhangzott: Adj király katonát! Nem adok! Ha nem adsz, majd szakítok! Szakíts, ha tudsz! A katona ekkor nekiiramodott, és igyekezett áttörni a soron az összefogott kezek közt. Ha erõsen fogták egymás kezét, a nekiszaladás eredménytelen maradt, a nekifutó katona nélkül tért vissza, de ha nem voltak elég erõsek, a kézfogás elengedett, így a katona az egyik kézelengedõt magával vihette a csapatába. Ezután két másik király katona következett, mindaddig, amíg az egyik oldalon teljesen elfogytak a játékosok. Ekkor más-más csoportba rendezõdve újból kezdõdött a játék. Gyertek haza ludaim! A játékhoz kiválasztottak egy farkast és egy gazdasszonyt. Felállt a csoport, vele szemben a gazdasszony, és kettejük között oldalt guggolt vagy állt a farkas. A gazdasszony hívta haza a ludakat: Gyertek haza ludaim! Nem merünk! Miért? Félünk! [Reszketeg, félõs hangon] Mitõl? Farkastól? Hol a farkas? Bokorba! Mit csinál? Mosdik. [Itt a farkas utánozta a mosdást] Miben mosdik? Aranymedencében. Mivel törülközik? Arany törülközõvel. [A farkas a törülközést utánozta] Mivel fésülködik? Aranyos fésûvel. [A farkas fésülködött ] Gyertek haza ludaim! Ne féljetek libuskáim, lib, lib, lib! [Kérlelõ hangon]) Az újbóli hívás után a ludak nekiiramodtak és igyekeztek a gazdasszony mögé kerülni, úgy, hogy a farkas ne kaphassa el õket. A farkas megpróbált elkapni egy-egy ludat. Akit megfogott, az oldalra állt. Vagy ugyanebben a felállásban játszották el újból a játékot, amíg a farkas mindenkit el nem kapott, vagy új gazdasszonyt és farkast választva indult újra a játék.

51 Pásztó népzenéje 45 Állattemetés. Agyerekek néha temetést rendeztek az elhullott (pl. kisnyúl), illetve megtartani nem kívánt (kismacska) kis állatnak. Ilyenkor volt pap, kántor, ministránsok, nekik szereztek papi stólaként és ministráns ruhaként szolgáló fehér-fekete anyagú lepleket. A kántor és a pap Circum dederunt me dúdolásával haladt a kis menet élén. A kis állatot bekaparták a földbe, majd két botból összekötözött kis kereszttel jelölték meg a sírját. Ha késõbb elmentek mellette, megmutatták annak, aki nem volt jelen a temetésen, hogy oda temették a kiscicát, nyulat, s emlékét évekig õrizgették. A felnõttek dalai Pásztó népzenéjére vonatkozó történeti adat nincs, mindössze egy-egy apró leírás akad. Ilyen a bevezetõben már említett tavaszi zöldágjárás szokás, melyet az 1750-es évekig Szent György napkor, április 24-én tartottak bíróválasztáskor. Szintén említettük a pásztorokra vonatkozó, névvel, évszámmal dokumentált adatokat. A furulya, duda, kanásztülök, vagy fából készült egyenes trombita (mint jelzõeszközök) már az évszázadokkal korábbi ábrázolások szerint is a pásztorság jelképei voltak. A szájhagyományban élõ népdalok összegyûjtése csak a 20. században kezdõdött meg. A régi Pásztón nem kisebb személyiség kezdte meg a népzenegyûjtést, mint Kodály Zoltán 1922-ben, illetve elõzõleg 1921-ben Szabolcsi Bence, aki Budapesten pásztói asszonytól írt le népi dallamokat. A város és a hozzácsatolt települések a népzenei múlt emlékeinek összegyûjtését tekintve olyan más kiválóságokkal dicsekedhetnek, mint Rajeczky Benjamin, Manga János, Lajtha László, Kerényi György, Borsai Ilona, Sárosi Bálint. Õk a palóc területek iránti érdeklõdésüknek, illetve a második világháború után újból megindult hangszeres zenei gyûjtéseknek köszönhetõen kapcsolódtak be a munkába. Magam zenei tanulmányaim mellett zongora szakos zenegimnazistaként kezdtem meg a pásztói népdalok gyûjtését, néprajzi vonatkozású régi történetek összeírását. Magnetofon hiányában az énekeket helyben kottáztam le. Elsõ énekesem a magányában mindig daloló Szadeczky Anti bácsi volt az utcánkban. Elsõ gyûjtéseimet megmutattam Rajeczky tanár úrnak, aki sok apróságra felhívta a figyelmemet a munkával kapcsolatban tól a gyûjtõmunkát már népzenekutatóként, hangfelvételek készítésével folytattam, részben nagyra becsült mesterem nyomdokain járva és kérésére Keresztesen folytatva az általa abbahagyott munkát. Pásztón és a hozzácsatolt településeken a következõ gyûjtõk dolgoztak: Kodály Zoltán január Huta ( Hasznos-Huta = Mátrakeresztes) Szabolcsi Bence pásztói asszonytól Budapesten, Kodály Zoltán november 4., majd december 17. Pásztó Rajeczky Benjamin 1932-tõl 1969-ig több ízben Pásztón (pl , betlehemes), december. 5. Hasznos: augusztus 11. Csépe János (42 éves), Felsõhuta (Mátrakeresztes): augusztus 10. Nagy Józsefné Sípos Teréz

52 46 Tari Lujza (Tóth Terka, 50 éves), Bognár Lajosné Holtner Mária (41 éves), Nagyszombati János (57 éves) (Sálek János, Piros Jani), 1954-ben ugyanott és áprilisban Hasznoson. Manga János november 2., április, 4 Lajtha László több alkalommal (Kállay Bertalan cigánybandájánál 5 ), Kerényi György 1944., 6 majd Lévayné Gábor Judittal együtt Hasznos, Borsai Ilona 1957., 1959., 1961., 1964., 1969., Hasznos, Mátrakeresztes, 1963., Pásztó 1964, Sárosi Bálint április Hasznos, 7 Tari Lujza Pásztó, Pásztó több ízben 1973., 1974., Mátrakeresztes. A népzene iránt érdeklõdõk (nem kutatók) közül, a mozgalom fellendülésével: Szõllõsi Gizella Mátrakeresztesen 1974-ben, Faludyné Molnár Gabriella és Nagy Zoltán az 1980-as évek végén Pásztón gyûjtött népzenét. 8 APásztón (és a hozzákapcsolt településeken) gyûjtött népdalok közül több kiadásra került az MNT köteteiben. Így a Rajeczky által Mátrakeresztesen augusztusban az akkor ötvenéves Nagy Józsefné Sipos Teréztõl gyûjtött: Panni néni gyüjjön csak ki menyasszonykísérõ a lakodalmat bemutató egyik kötetben jelent meg. 9 A pásztói gyûjtések összességükben egyrészt a szóbeli hagyomány egykori gazdagságát tanúsítják, másrészt azt, hogy Pásztón mind a szorosan vett palóc népdalkincs, mind pedig a tágabb magyar dallamosság élt és használatban volt. Mindezeken túl a népdalokon keresztül is megmutatkozik városiassága: az, hogy a környék különbözõ falvaiból idõrõl-idõre betelepült népesség hozta magával saját korábbi, finom különbségeket mutató dallamvilágát és szokásait, már jóval azelõtt, hogy a 20. század végén Hasznost és Mátrakeresztest a városhoz csatolták volna. Mindez legjobban a betlehemes hagyomány anyagán mérhetõ le, amely különbözõ feljegyzésekbõl ismert. Kár találgatni: e kérdésekre az élõ gyakorlat már nem ad feleletet. E kiadványban a két megbízható szakembertõl származó gyûjtés közül (Mangáé és Rajeczkyé) Rajeczky korábban már kiadott betlehemes gyûjtését adjuk közre. Homályban marad a lakodalom számos mozzanata, bár ennek néhány apró néprajzi részletét Bogácsiné Szóda Kelemen Klára megírta. 10 Sok apró részletet felderített a lakodalmi szokásokkal kapcsolatban Rajeczky. Az ilyen jellegû kérdéseire adott válaszokat az õ gyûjtésénél adjuk közre az MNT közlés alapján. Pásztó népzenéjét a továbbiakban Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Rajeczky Benjamin és Tari Lujza gyûjtésébõl készített válogatás mutatja be. 4 Tari 1996/97, Tari , Tari 2002, Gyûjtésébõl egy gyerekjáték közölve: MNT I, Sárosi a 73 éves Nagy Istvántól furulyán játszott dallamokat gyûjtött, melyek közül az Úgy akartalak szeretni, hogy ne tudják kezdetû új stílusú népdalt kiadtuk. Ld. Tari Vikár 1983, 6. 6b. 8 Itt csak azok szerepelnek, akik gyûjtésüket beküldték az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályára és gyûjtésük egy központi adattárba került. 9 MNT III/A, 406. sz. 10 Bogácsiné 2001, , uõ. 2006,

53 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Közismert, mennyire szerette Kodály Zoltán a Mátrát, s hogy élete végéig rendszeresen Galyatetõn nyaralt. Az kevésbé ismert, hogy a Mátra iránti vonzalma fiatal korában kezdõdött. Legtöbbször vonattal utazott Pásztóig, onnan pedig, átszelve Pásztót, Hasznost, Mátrakeresztest (akkori nevén Hutát), s megtéve a nem kis távolságot, fölgyalogolt a Mátrába ben bizonyára egy ugyanilyen út alkalmával Keresztesen följegyzett két új és egy régi stílusú népdalt. A kottán a falut így jelölte: Hasznos Huta Heves megye, s részben tót gyerekek énekeltek neki. 1 Pásztón sosem állt meg gyûjtési céllal (legalábbis nem maradt nyoma) nyilván azért, mert város volt, s Kodály elsõsorban a paraszti hagyományt szerette volna megismerni. Bár a Mátrán átvezetõ 1906-os, elsõ gyûjtõútjától kezdve mindig akadt egy-egy Mátra alatti vagy Mátra-környéki falu, amelyet népzenegyûjtés céljából is útba ejtett, nagy palóc gyûjtései éppen 1922-ben kezdõdtek, amikor Pásztót is fölkereste. Döntésében közrejátszhatott egyik volt tanítványának, Szabolcsi Bencének 1921-es sirató gyûjtése Pásztóról. Ez utóbbi egy évvel korábbi Kodályénál, mégis a Mester gyûjtését vesszük elõre, mert az teljesebb és sokoldalúbb. Trianon Kodály életében is gyökeres változást hozott. Azok a területek, ahol addig a gyûjtéseket végezte ( Zoborvidék, Mátyusföld, Csallóköz, Gömör megye, Székelyföld, Bukovina) mind más államokhoz kerültek. Kodály a magyarságot ért sokkból és a személyét 1920/21-ben ért támadásokból nehezen ocsúdott volt az az esztendõ, amikor bizonyára átgondolva a feladatokat és gyûjtési lehetõségeket újból nagyarányú gyûjtõmunkába fogott. Ekkor látott hozzá minden korábbinál alaposabban a Mátravidék és általában a Palócföld népzenéjének összegyûjtéséhez június 4-én Szarvasgedén, szeptemberben Vizsláson és Mátraverebélyben gyûjtött. (Közben sok falut bejárt Komárom megyében, Veszprém, Vas és Somogy megyében.) A népzenegyûjtésben megszokott, hogy a gyûjtõ az adott falun kívül a környékre vonatkozóan is érdeklõdik a helybeliektõl. Így nem meglepõ, hogy gyûjtõfüzete egyik lapján Pásztóra utaló bejegyzések vannak, amikor Verebélyben gyûjtött (1922. szeptember 8.). 3 Az alig két hónap múlva Pásztón bejegyzett elõadó és a Verebélyben a pásztói változat mellé fölírt név egyezik: Szabó István. Nagyon valószínû, hogy Szabó István éppen látogatóban volt annál a családnál, ahová Kodály eljutott, s így az egyik népdal pásztói változatát is feljegyezte (Ki ment boré). Kodály verebélyi énekese az akkor 43 éves Kelemen Istvánné Tóth Emer volt, kinek dalai késõbb a Mátrai képek c. kórusmûbe is bekerültek. (Kelemenné a gyûjtõfüzetben csak lánynévvel szerepelt, asszonynevét Kodály halála után nyomozta ki Borsai Ilona.) Valószínû, hogy a füzetben nem rögzített beszélgetés során derült ki, hogy érdemes lenne felkeresnie a várost, akadhat ott is népdalanyag. 1 Megizenem a hutai bírónak/márvánkõbõl rakassa ki az utat. Az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Archívumában KR Learattunk világosi búzát jan. [uári]-i keltezéssel és a szlovák szöveg fölötti magyar megjegyzéssel lakodalmas dalt rögzített: Ked já z Huti pojdem banova ne budem. KA N-6, Tari 2000: Nógrád megye népzenéjének, KA: NGy-26, 16v 17r. A gyûjtések közlésének engedélyezését Kodály Zoltánné Péczely Saroltának köszönöm.

54 48 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Kodály két alkalommal járt Pásztón gyûjteni: elõször november 4-én, majd visszatért december 17-én. (A verebélyi és az elsõ pásztói látogatás között máshol is gyûjtött. November 22-én pl. Pilismaróton dolgozott.) November 4-én Pásztón elsõként Szabó Istvánt kereste föl, akivel a gyûjtõfüzettel alátámasztott feltételezésünk alapján Verebélyben Tóth Emeréknél megismerkedett. Egész kivételes, hogy Kodály népzenegyûjtéskor a dátum mellé a napot is odaírta. Pásztón ez történt: Pásztó 1922 nov. 4. (szombat). 4 Adátum alatt utólagos beírás: 43ig bez.[a gyûjtõfüzet 43. oldaláig bezárólag], majd u.o. dec. 17. A városba megérkezve elsõ dolga a lehetséges elõadók neveinek összegyûjtése volt. Pásztón szerencsére különösen sok nevet örökített meg gyûjtõfüzetében, sok olyat is, akik végül egyáltalán nem énekeltek, illetve akiknek a dalait nem írta le vagy akiket talán föl sem keresett, mert bár jó dalosként ajánlották, az illetõ nem a paraszti hagyományt képviselte. (Ilyenre utal mindjárt az elsõ megjegyzés Német János csizmadia neve mellett.) Az énekesek összegyûjtésében legalábbis elõször 1. fakszimile: A pásztói adatközlõk jegyzéke Kodály gyûjtõfüzetében 4 A Sokat mondtad anyám kezdetû népdalról másoló által közölt adatok tévesek: aszerint Kodály november 5-én gyûjtött Pásztón. MTA ZTI Lsz

55 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 49 bizonyára részben Szabó István, esetleg a pap vagy valamelyik tanító segített neki. Olyanok, akik megértették jövetele célját, és igyekeztek információkat adni neki, kiket keressen föl. Kodály gyûjtõfüzetében (NGY v 45 r) a következõ nevek, foglalkozások és megjegyzések olvashatók (kiegészítéseinket [ ]-be tettük): Bal oldalon: Német János csizm.[adia] Csak «nemes» dalt tud Kovács János csizm.[adia] Oravecz János Bicsánszki (végreh.[ajtó] Csizinszky Szabó István 45. É [neve aláhúzva és egy visszautaló nyíl mutat a mátraverebélyi gyûjtéshez] Alapi Ferenc (Cini) Fiklóczki Istv.[án] Gyõri Dezsõ vendéglõs Nagy Józsi Virág János (kocsmáros) Ocsovai Mihály (Oláh vendéglõ) Zeke Elek 55. beteg Farkas Ferenc 63. Simon József (ború) Simon a gyûjtõfüzet egy késõbbi lapján: Simon Józsi 49. Veres Gábor (városháza mellett) Juhász Elek Csohány Gábor csizmadia [a név bekeretezve] Bajnóci János Alapi József 45. Pajkos Ilka, Peka Mari Jobb oldalon: Bárány Antalné Özv. Alapi Jánosné (Cini) Dobák Büge -ben lakik. [a ben-t a városrész neve mellé utólag csatolta kötõjellel. A Tari Ferenc nevet szintén utólag írta mellé, majd bekeretezte. Alatta nyíl mutat le Tari Bözsi nevéhez, akihez közel laktak. Csak névrokonok.] Király Isvánné (Göndör Mari) fönt. Tari Bözsi 18 é. [A Tari Ferenctõl induló nyíl vége itt, majd 3dik ház, valamint a név alatt]: menyassz.[ony] kitûnõ dalos. Misáknál (Farkas Fer.[enc] ajánlja) jó! kastély Endrész János 62 é. (Büge). Horvát József (43 éves) nem szerepel az összesítõ lapon, de valamelyik háznál õ is jelen volt. Kodály az általa énekelt Édesanyám sokszor levetett a ló kezdetû népdalt sem kottázta le, csak felírta róla, hogy a környék népszerû Juhász legény a ha-

56 50 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése táron furulyál kezdetû, AA 5 A 5 va formájú dallamára 5 ment. Apró, de jellemzõ és nem jelentéktelen adat, amit Kodály ekkor a daltanulásra vonatkozóan följegyzett. Eszerint a pásztóiak szívesen emlékeztették magukat és környezetüket arra, mikor, hol, milyen körülmények között tanultak meg egy-egy új dalt. Horváth Józsefrõl a következõt jegyezte föl: egy lagziba [hallotta illetve tanulta], szélesen elmeséli, 13. é. korában hogyan tanulta. Mások is egész históriákat tudnak elmondani 6 [arról, hogy tanultak meg valamely új dalt]. Kodályt talán az ehhez hasonló gyûjtõi tapasztalatok vezették rá arra, mennyi összetevõje van az egyéni és közösségi daltudásnak, a tanulás mikéntjének. Megsárgult lapú, korainak látszó fennmaradt jegyzetei között találhatók azok a további feladatokra utaló sorok, melyeket talán éppen pásztói gyûjtése után írt föl: Újonnan bejött dalok forrásait megfogni. Terjedés módja. Hol, mikor, mennyi idõ alatt sikerül megtanulni egy új dalt. Mely dalok maradnak egyéniek? Meghallgatják, de nem tanulják meg. Miért nem?... Mely dalok maradnak egyéniek? Meghallgatják, de nem tanulják meg. Miért nem? 7 Kodály Pásztón összesen 28 népdalt jegyzett le, beleértve a Verebélyben lekottázott népdalt is. A pásztói dalosokra a következõ sorrendben talált rá. A felsorolásban az általuk énekelt népdalok is szerepelnek, de részletesen nem e sorrendben mutatjuk be õket. Szabó István (45 éves) Ki mënt boré (gyûjtés Mátraverebély április) Borbély Józsi kimënt a fõuccába (gyûjtés Pásztó november 4.) Ha meghalok temetõbe visznek Még én élëk feketébe járok (az elõzõ szövegváltozata) Tari Ferenc ( Dobák, 63 éves) Pásztó fëlëtt kerek az ég alja Te légy bogár, én mëg lëszëk csere (Tari Ferenc és felesége [Pusztai Mária] énekelte) Estelëdik, alkonyodik Boconádon végig foly a víz Vérës a Szëntmiklós inge-gatyája Tari Bözsi (18 éves) Szélës ez a árok Lëmënt a nap, nincsen meleg Letépik az ibolyát a szagáér Farkas Ferenc (63 éves) Fehér László lovat lopott Sokat mondtad anyám Álom esëtt a szëmemre Szépen szól a veronai nagy harang 5 Kodály a népdalt korábban t.k. már Gömör megyében is gyûjtötte, melyet közölt. Kodály 1937, KA: NGY-26, 47 v. 7 Kodály 1993, 254.

57 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 51 Jaj, jaj, jaj, jaj. édes uram sirató paródia Pásztó fëlëtt kerek az ég alja Boconádon végig foly a víz Bajnóczi János A mi menyasszonyunk Szénát hordtam én a nyáron Kislányok Drung az erdõ Csohány János 8 Boconádon végig foly a víz Simon József (49 éves) (1922. december 17.) Éldësanyám në sirasson oly nagyon Mëgégëtt a szentpéteri hodály Még én élëk feketébe járok Beteg vagyok megrugott ëgy pej ló Alapi József (45 éves) Erdõ mellett estelëdtem 8 Az általa énekelt változat Tari Ferencnél van följegyezve. Nevét Csohán -ként írta.

58 52 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, április, Mátraverebély (NGy r) Ki a fiát házasítja 3. Menj ki vendég a házambó, Lëgyën bora pálinkája. Mert fát kapok a lóc aló! Ki a lyányát férhëz adja Csivirít, csavarítom, Lëgyën bukros dunna haja. Majd a hátadra lapítom. 4. A fûzfának nincsen tövi, A vvendégnek nincsen szëmi. Szëmi vóna hazamënne, Illen soká itt nem lënne. Mátraverebélyben Kodály a pásztói Szabó Istvántól a területen jellemzõ és a városban még sokáig fennmaradt Ki mënt boré, de soká jár kezdetû lakodalmas -t jegyezte föl. (Ld. Hanglemez: sz.) Pásztó Szabó István szöveg balold [alon] írta gyûjtõfüzetébe Kodály, és jelezte, hogy (nem duda), az elõadótól idézve: «hallgató» nem tánc. Ez utóbbit a poco rubato elõadásra utaló elsõ dallamsor végén lévõ negyed szünet és a negyedik sor zárlati ritmusa is alátámasztja. Az 1. versszak utolsó sorának Bizony maj mëghalok szomjan szövege alá Kodály odaírta a szövegváltozatot: (vagy) Mégis maj mëghalok Szabó Istvánról Rajeczky kiderítette, hogy õ Szabó István, Bíró Pista bácsi volt, aki gyerekkoromban nagy tiszteletnek örvendett egykori bírói tisztségénél és sok kiváló tulajdonságánál fogva. 9 9 Gyerekkoromban két háznyira laktunk tõlük, így a többi gyerekkel együtt sokat játszottam a házuk elõtt.

59 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése fakszimile: Kodály elsõ pásztói dallamlejegyzése (Mátraverebély)

60 54 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy 41r, KR 5041) Ugy elmëgyëk mëglássátok, Hírëm, nevem sëm halljátok. Ha levelem kaphatjátok, Azt jó sírva olvassátok. A térségben késõbb is sok változatban gyûjtött elõzõ népdalt Kodály Pásztón másik szöveggel is megismerhette Farkas Ferenc (63 éves) elõadásában. Efölé Kodály odaírta, hogy Duda, ami egyrészt a népdal dudanóta mivoltára utal (ezt jól kifejezi az egyenletes negyedmozgás), másrészt arra, hogy Pásztón és fõleg környékén akkoriban még nem volt teljesen ismeretlen a hangszer. A környékben a dudához kapcsolódó hiedelmeket nyomozva hallott elbeszéléseket a szögre fölakasztott és magától megszólaló hangszerrõl. Ugyanilyen történetet Pásztón is hallott. Novemberi gyûjtésekor errõl ezt írta le: Duda szëgre akasztotta, szólt. Egy bõ félév múlva, április 2 3-án Szuhán pedig a Karancsságon született Szabó Péter 70 éves dudás mondott el egy olyan ördög-dudás történetet, ami szerint a dudát egy ördög adta el a juhásznak, s a hangszer akkor is szólt, ha a juhász nem fújta. Hangja is olyan erõs volt, hogy Annyira mint Pásztó van ide, elhallatszott a duda KA: NGY 26, 32 v,49 v. Részletesen ld. Tari 2001,

61 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 55 Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR ) Ha elmégy is rózsám, nem bánom, Elõtted az út gyönggyé váljon! A ttalló is piros almát teremjen, Gyënge szivem soha el në fele(d)jjën. A régi stílus különbözõ stílusrétegeibe tartozó népdalok közül Pásztón gyûjtötte Kodály a Boconádon végig foly a víz kezdetût, mely késõbb az egyik jellemzõ dél-dunántúli dallamtípusként vált ismertté. Ma már nem lehet kinyomozni, hogy a népdal a Dunántúlról került-e Pásztóra, s egyáltalán odakerült-e valahonnan, vagy korábban is megvolt ott. E népdalt Tari Ferencen kívül énekelte még Farkas Ferenc (ld. 4. kotta) és Csohány János is. (Az utóbbi neve nem szerepel a gyûjtõfüzet összesítõ listáján, de Kodály leírta az õ változatát is kottáját itt nem közöljük.) Az, hogy a népdalt hárman is tudták, helyi hagyományra enged következtetni. A magyar népzene egyik õsrétegébe tartozó népdal így az egykori széles magyar területi elterjedtséget és ismertséget bizonyítja. A Pásztón gyûjtött mindhárom változat kiadásra került az MNT VI. kötetébenmint a pentaton kvintváltó stílusréteg II. típusának

62 56 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése reprezentáns darabja. 11 A dunántúli Ugrós táncdallamként máig élõ és a 20. század elejéig Pásztón is fennmaradt népdal szövege a Heves megye déli részén fekvõ Boconád falura 12 utal és nincs meg a Dunántúlon. Ez szintén arra mutat, hogy a népdal nem a Dunántúlról került Pásztóra. Boconád egyik földesura a 19. század elsõ felében viszont Almássy István, az egyik legjelentõsebb pásztói földbirtokos volt, s ez magyarázatot adhat a jobbágy munkaerõ Pásztó és Boconád közti mozgására, esetleges cseréjére. Hasonló kérdésként merült fel a dunántúli eredet a Pásztó fëlëtt kerek az ég allya kezdetû népdallal kapcsolatban is ( kotta). Ám ez esetben is az egykor közös, régi elemek fennmaradásáról lehet szó, amilyenre a pásztói betlehemes és egyes dunántúli betlehemes típusok esetében is van példa. 13 Kodály gyûjtõfüzetében a kotta fölött: fon [ográfra venni?], a záróhangnál: fentebb is [magasabban is elénekelte], valamint Tari v.ö. Dunántúl 7 5 b3. E népdal dallamát Kodály Somogy megyében még ugyanebben az évben Mónár József kanász 65 évestõl gyûjtötte, Zöld ágat ëszik a kecske szöveggel. 14 A somogyi gyûjtõfüzet e dallamához Kodály beírta: Vö. Pásztó «Boconádon», majd az egészet bekeretezte sz. (összevont adatként Tari és Farkas változata) és 292. (Csohány változata). A 292. jegyzet (730. lap) jelzi, hogy Csohány, Az elõadó csizmadia. 12 A Magyarország vármegyéi sorozatban a következõt olvashatjuk a faluról: Boczonád. A hevesi járásban, a nagy magyar Alföld északi szélén fekszik és Szolnok vármegyével határos. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mostanitól fél kilométer távolságra, a Goszthonyi-féle birtokon, az úgynevezett Dobogó-parton állott, ugyanitt épült a templom is. A XIX. század elsõ felében Almássy István és özvegy Szeleczky Mártonné voltak a helység földesurai. Ld. Borovszky Arcanum CD-ROM. 13 MNT II jegyzet, A dallamot e szövegekkel ld. MNT 228., NGy-28., 28r.

63 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 57 Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR , a 3. kotta alattival azonos lapon) 4.

64 58 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy 26 37r, Lsz , KR 5670) Bíró uram adjon Isten jó napot! 3. Bíró uram vitessën engëm haza, Adjon Isten éldës fiam, mi bajod? Fektessën lë egy gombos nyoszolyába! Bíró uram egyeb bajom nincs nekëm, Kösd be rózsám a fejemet kendõvel, Mert mëgvertë kilenc bëtyár a testëm. Në csurogjon * piros vérëm a földre. *Ismétléskor vagy újbóli daloláskor: csorduljon.

65 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: elõbbi [= Tari Ferenc 63 éves] és felesége [Pusztai Mária, Dobák Mari ] Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR 6456) 2. Gyere kislány a szekerem után Maj fölvëszlëk a felvégi uccán. Nem megyek én, mert sokan meglátnak, Sok az irígy, anyámnak megmondják.* Vagy: Nem megyek én, összegyûröm a szoknyám, Hazamegyek, megver édës anyám. *Helyesen: megmondnak. A gyûjtõfüzetben a változatoknál utalás a feleség (dédanyám) által énekelt változatra. A másoló által készített támlapra ezt a korrekciót Kodály ráírta, de az elõadó tévesen került rá. Gyûjtéskor Kodály ezt írta még a dallam mellé: tudja Simon? E népdal esetében is egy korábban többfelé ismert dallamról lehet szó, amit Kodály (utólag) a így jelzett a gyûjtõfüzetében: var. Vikár 2271 a) 5 1 1nél. Vikár Béla Zala megyei gyûjtésébõl Bartók kottázta le a dallamot, melynek támlapjára utólag került az utalás a pásztói változatra.

66 60 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 2. fakszimile: A Te légy bogár Kodály gyûjtõfüzetében 3. fakszimile: Bartók lejegyzésén Kodály Pásztóra utaló jegyzete (MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívum Bartók-Rend BR 02931)

67 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 61 Elõadó: ua, vagyis Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KA 23.83, KR ) ra mëgyën Kíllõ Pista, 4. Jágër Jóska végig bársony, Jágër Jóska útját állja. Azt gondolják, hogy kisasszony. Jágër Jóska në vágj agyon, Bemëgy Gyöngyös városában Pej paripám nekëd adom. Ëggyik bótbul a másikba. 3. Nem këll nékëm pej paripád, 5. Válogatja a selymëket Engëm ëgy ló nem rëguláz! Különbeknél különbeket, Van még sok ló istállóba, Válogassa a kisasszony, Nekëd is lopok hajnalra. Ne sihessen ollyan nagyon! Kodály a Tari Ferenctõl följegyzett népdalhoz a gyûjtõfüzetben Simon József (49 éves) nevét is fölírta egy 112-es metronómszámmal. Az Alapi (feltehetõen József) neve mellé húzott vízszintes vonal valószínûleg arra utal, hogy õ nem ismerte az éneket. A gyûjtõfüzetbõl készült támlapon (KR ) a másoló szücsi -t, valamint a 3. sorban a hírës szóra két negyed hangot írt, mely a gyûjtõfüzetben nem tökéletesen olvasható, de inkább éles ritmusnak látszik. Kodály a támlapra utólag ráírta címként: Jágër Jóska.

68 62 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Alapi József (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó december 17. (NGy r, KA , KR 1528) Én Istenem adjál szállást Mert meguntam a járkálást. A járkálást, a bujdosást, Az idegën földön lakást. Alapi József volt a Pásztón utolsóként följegyzett és Kodály Esti dal c. kórusföldolgozása révén általánosan ismertté vált népdal, az Erdõ mellett estelëdtem elõadója. Sajnos, az elõadótól nem kérdezte meg (vagy nem jegyezte föl), hol, kitõl tanulta. Zeneakadémiai tanulmányaim kezdete óta kutattam Pásztón és környékén a népdalforrás után. De nem akadt senki, aki tudta volna, vagy olyan valakit ismert volna, aki valaha tudta. Alapi akkor volt negyvenöt éves (1877-ben született), de már Rajeczkynek sem sikerült kiderítenie, jóval nyomozásaim elõtt, melyik Alapi családból való volt a kiterjedt Alapiak közül. Kodály a kotta 3. sorában *-al jelzett helyet 8-va bassaként jelölte, amely az eredeti kézirat ismeretében nem látszik oktávtörésnek. 16 Úgy tûnik, egy 19. századi (részben a népszínmûvek világát idézõ) éneklési hagyományról van szó. (Hasonló 16 Oktávtörés, amikor az elõadó nem bírja a választott magasságot vagy mélységet, és az egyes sorokat a megfelelõ hangfokokon, de tetszés szerinti magasságban oktávval lejjebb vagy följebb énekli.

69 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 63 megoldást láthatunk a 6. kotta végén.) Kodály Esti dal címû vegyeskari kórusmûvében az oktávval mélyebb formát használta. Ez a népdal 1990 elõtt teljesen ismeretlen volt Pásztón és környékén. Jellemzõ, hogy amikor Rajeczky halálának elsõ évfordulóján 1990-ben megemlékezést tartottunk, 17 egy jelenlévõ, tájékozott népdalénekes az ünnepség végén azzal szeretett volna kedveskedni a pásztóiaknak, hogy a következõ szavakkal fordult hozzájuk: Akkor most énekeljük el együtt a pásztói népdalt! Kínos csend, várakozás következett, mert hiszen sok népdal van, amit ma is tudnak és énekelnek. Acsendet követõen a népdalénekes elkezdte az éneklést, de csak néhányan csatlakoztak hozzá. Azok, akik Kodály kórusmûvét ismerték. Ezt követõen azonban egyre gyakrabban hallottam a népdalt népdalversenyeken, ünnepségeken Pásztón és környékén, s mindig pontosan a Kodály által átalakított formában és hangnemben. 18 E népdal mai terjesztõi nem tudják, hogy az Esti dal népdala nemcsak Pásztón ismeretlen, hanem lényegében a teljes magyar nyelvterületen. Elõfordulását Kriza János születésének 200. évfordulója alkalmából összegeztem. 19 Kriza feljegyzése bizonyítja, hogy a vers a 19. század során ismert volt a székelység körében, amit a 20. századra már csak a bukovinai székelyek õriztek meg, mint Kodály 1914-es bukovinai gyûjtõfüzetei több ízben tanúsítják. 20 A bukovinaiaknál meglévõ szövege különbözõ régi dallamtípusokhoz kapcsolódott még nem régen is, mert napjainkra az Én Istenem rendelj szállást eltûnt szövegkészletükbõl. Szintén megvolt szövegeik közt korábban az Adjon Isten jó éjszakát, s nem lehetetlen, hogy ezt a versszakot a bukovinaiak népdalszövegeibõl vette át Kodály a 3. versszaknak. Bartók-rend (BR_ 12712_01, részlet) 17 Ezen az ünnepségen elhangzott elõadás: Tari Így hallottam például Taron iskolásgyerekektõl 1993-ban, énektanár vezényletével azon az ünnepségen, amikor az Általános Iskola fölvette Kodály Zoltán nevét. 19 Tari 2001b: Például: NGY r Az Én Istenem rendelj szállást után: Idegen földre ne siess.

70 64 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy. 40r KR ) 9. A támlapon a gyûjtés napja (valószínûleg tévesen) november 5. A területen népszerû Fehér László ballada szövegét az elõadó nem a tájon legjellemzõbb dallammal énekelte. E dallamra más szöveget is szokott énekelni. A gyûjtõfüzetben ezt így jelölte Kodály: Erre [a dallamra]: Vidróckinak a csizmája, Nem illik a patkó rája. Illik a legény az ágyra, Mint a pap a ketedrára.

71 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadók: kislányok Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR ) 2. Víg õ maga, víg a lova, 3. Illés Mari fehér ágya Víg a paripája. Magasra van vetve, Vígan várja Illés Mari Fehér Pista a kalapját Felvetett ágyára. Rajta felejtette. 4. Hozd ki Mari a kalapom, Tëdd is a fejembe, Hogy ne süssön nap sugara Fekete szemembe! Kis lányok éneklik megjegyzést írt Kodály a népdalhoz, mely gyûjtése idejére már elvesztette korábbi párosító szerepét s átkerült a gyermekfolklórba. A dallam közölve: MNT IV. Párosítók 256. sz. Kodály a hangmagasságot nem jelölte meg.

72 66 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 11. Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy v-38r, KA ) 2. Lëteríti szûrit a boglya mellé, Lehajtja a fejét Bözsike mellé. Bözsike is szép lány, jár utánna, cukrot, szappant hord utánna, Mégse köll neki. Igazi párosítót énekelt Tari Bözsi, akirõl Kodály följegyezte, hogy sok mûdalt tud (és szeret). Kodály azt is fölírta, hogy szõlõkötözés közben szokott dalolni, amit Bözsi néni késõbb is sokszor említett Az MNT IV. kötete az 575. szám változataként hivatkozik e párosítóra. Ld. Jegyzetek, 536. lap.

73 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Bajnóczi János Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy v-42v) A menyasszonyfektetõ táncdallam a palóc területen e rövid alakban is élt. Kodály 1910-ben a Hont megyei Lukanényén gyûjtötte egy ilyen változatát dudástól. 22 Az énekelt lakodalmas táncdallamhoz pásztói gyûjtõfüzetében az alábbit írta: Fejeltánc [= párna tánc]. Legény kezdi lassan, ëgy lányhoz hozzáütte a fejelt [= párnát], akkor sërëgnek ëgyet gyorsan. Utána a nõ kezdi és viszont (forognak egyet). v.ö. erdélyi Elvesztettem zsebkendõmet. 23 Ugyanitt egy nyelvi kifejezést is fölírt: meg van zámborodva (disznótor után), vagyis meg van kótyagosodva. 22 Ld. Tari 2001, 40. kotta. 23 Az erdélyi párnás tánc leírását ld. Tari 2001, 47.

74 68 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 13. Elõadó: Bajnócz[i] Jánostól Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy 2. 42r, KA , KR ) 2. Mikor szénáé elmentünk, Az árokba maj bedõtünk. Én Janival, sógorral, Mind a hárman villával, Három szamárral. A század fordulójának diákdal-stílusát õrzõ népdal.

75 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó december 17. (NGy r, KR ) 2. Számadónak nem lësz sëmmi kárja, 3. Barna kislány a hodályt kerüli, Mëgnyerte a miskolci vásárba. Számadótul a bojtárt kérdezi. De a szegény juhászbojtár legény Barna kislány hiába kérdezed, Mind a három beleégëtt szëgény. Mert megégett, ki téged szeretett. 4. Mutassák mëg nékëm a sírhalmát, Hogy ültessek rája piros rózsát. Rózsát terëmjën az, nem tövisket, Mert õ engëm igazán szeretett. Kodály nem utalt rá, hogy az elõadó pásztor, ami alátámasztja, hogy a népdal nemcsak a pásztorok körében volt kedvelt. A másoló által készített támlapon a 2. sor koronája az ütemvonalra került. A gyûjtõfüzet alapján inkább a hang fölött van. A támlapra Kodály egy 1923-as szuhai gyûjtésbõl származó változatot is ráíratott.

76 70 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 15. Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KA , KR ) Az ismertebb szövegével Lement a nap a maga járásán népies mûdalt melyhez Kodály 19. századi kottakiadványokban található változatokat is összegyûjtött Szabó két szövegváltozattal énekelte. A 4. sor Pásztón ismertebb, gyerekkoromban még gyakran hallott szövege ez: Úgy boruljá, úgy boruljá ë bús fakërësztre. A Szabó István által énekelt szöveget Kodály gyûjtéskor nem pontosan írta le és bizonyára nem kérdezett rá. A támlap-másolaton a három utolsó ez, a végén kérdõjellel: hû emléked lett (?). Ezt a fentebbire javítottuk.

77 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó december 17. (NGy v, KR ) 2. Lëégëtt a Csërëp-csúri csárda. Beleégëtt babám szép subája. Csinállyák a Csërëp-csúri csárdát, Kivátom a babám szép subáját. A 15. sz. dallam- és a 17. sz. szövegváltozata.

78 72 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 17. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR 7246) 2. Barna kislyány meríti a vizet, 3. Barna kislyány kötött bokrétája, Akkor leli a szerelëmhideg. Három napig ázik a pohárba. Tëdd lë kislány a hideg vizedët, Szeretném a kalapomho tënni, Elhagyatom véled a hidegët. Sok az idõ, nem lëhet még mënni. Új stílusú népdal, sorában a palóc népzenében jellemzõ mixolíd fordulattal. Szövege Pásztón a 15. és 16. kotta dallamával is használatos volt.

79 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy v, KR ) 2. Zeke Jóska mér vagy cigány, Mér jársz Tari Böske után? Azér járok én az után Mert Pásztohán nincs ollyan lány! Párosító szövegû, egyszerû szerkezetû, korai új stílusú népdal. A gyûjtõ az alábbit jegyezte föl énekese elbeszélésébõl: viziója [volt] a szõlõhegyen: nõi hang elénekelte mind a 20 verset. Mást is elcsalt egy éjjel Ecsegig egy titokzatos nõi hang, hívó szóval. Kodály között vezetett, gyûjtõútjai során az õt ért benyomásokat, élményeit rögzítõ Voyage en Hongrie útinaplójában 24 olvashatjuk: Nagyon különös volna, ha a palócokban csalatkoznék. Akiknek még ma ilyen fantáziájuk van: egy egri asszony mondta, hogy mikor Rómába ment, látott vízi lányokat, derékig leány, azontúl hab, azok danoltak. Ezt leírják az emberek, ebbül lesznek a nóták. Másfele is hallottam ezt. Kész mitosz a zene eredetérõl. A vízi lányok dolgában még csak nagyon kevéssé kételkednek. A Tari Bözsitõl följegyzett néhány szó utalás egy, a palócok körében élt babonára: vannak különösen szépen éneklõ, láthatatlan nõk, kiknek a hangja olyan varázserõvel bír, hogy képesek elcsábítani vele bárkit, ha valaki az éneküket meghallja. 24 Szerkesztette, a képeket válogatta és az utószót írta Sz. Farkas Márta. Budapest: Múzsák Kiadó 1982.

80 74 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése (Íme az Odüsszeia szirénjeihez hasonló pásztói palóc dalos csábítók.) Megjegyzést kíván, hogy Tari Bözsi néniben ez a vízió, illetve a csábos hangú nõkrõl szóló babona olyan mélyen gyökerezett, hogy fél évszázaddal késõbb nekem is elmesélte ezt az állítólag vele megtörtént fiatalkori élményét. Kodály egy másik szöveget is leírt, melyet a lányok szõlõkötözés közben ugyanerre a dallamra szoktak énekelni MNT IV., 810. sz.

81 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy v, KR ) 2. Ugyan Jancsi, fáj-ë e-ttë* szíved? 3. Elhor(d)ta a szél az homokhëgyet, Elszerették barna szeretõdet. Elvittë a rác a szeretõmet. Hogynë fájna, mikor majd meghasad, Ha elvittë së gondolok véle, Mikor más a szeretõmhö ballag. Tanálok még igaz szeretõre. *Tari Ferenc változatában a régi helyi dialektus szerint a szó inkább ettéd (= tiéd) lehetett, esetleg a ttë (szíved). A magánhangzók utáni duplázott t betû dallam-ritmikai okból van, nem a szorosan vett beszélt nyelvbõl következik. A Farkas Ferenc által énekelt változat szövege valószínûleg azonos volt Tari Ferencével, de Kodály azt külön nem írta le. Farkas változatánál nem jelölte a hangmagasságot. Új stílusú népdal, a kötetet kiegészítõ hanglemez fõcíméül választott: Pásztó fëlëtt kerek az ég allya. A népdal elsõ elõadója Tari Ferenc (Dobák) volt, de följegyezte Kodály Farkas Ferenc változatát is (ld. 20. kotta). Tari változatánál a kotta fölötti fon illetve 5 Fon jelzés arra utal, hogy Kodály tervezte a visszatérést fonográf-készülékkel, s bizonyára e népdalt is föl akarta venni es Nógrád megyei gyûjtésekor Szarvasgedén is felírta gyûjtõfüzetébe: (Télen fonogr.) -áffal lesz érdemes visszatérnie (NGY r). Felvételre vagy nem került sor, vagy elveszett a henger. E népdal a Boconádon végig foly a vízhöz hasonlóan szintén szerepelt már a népzenetudományi munkákban. Rajeczky a Felix Hoerburger születésnapi köszön-

82 76 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése téseként írt tanulmányában megállapította, hogy ez az aszimmetrikus ritmusú pásztói népdal a dunántúli A bolhási kertek alatt Kata változata, mely északkeleten szabad parlando ritmusban van, de nyomokban még világosan érzõdik rajta a régi, tempo giusto képzõdmény. 26 Atanulmányban Rajeczky saját 1932-es változatát adta közre 7. kottaként, hivatkozva Kodály korábbi gyûjtésére. 5. fakszimile: Tari Ferenc változata Kodály gyûjtõfüzetében 26 Rajeczky Az idézett rész, 88.

83 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy v, KR , az elõzõvel azonos lapon)

84 78 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 21. Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KA , KR ) 2. Në azt kérdëzd jó barátom, mi bajom, 3. Végig mëntem a pásztói nagy uccán, Beteg az én legkedvesebb galambom. Betekintëttem a babám ablakán. Beteg az én galambom, ágyban fekszik, Két szál gyërtya van az ablakba gyújtva, Fejér selyem dunnával takaródzik. Jaj, Istenem, meg van a rózsám halva. 4. Jaj, de szépen konganak a harangok, Azt kérdëzik, ki mostan még a halott? Ki volna más, Nemes Eszti leánya, Borbély Józsi legkedvesebb mátkája. Új stílusú, de kissé régies és a magyarnóta stílus felé hajló népdal.

85 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, KR ) Új stílusú népdal, melyet Pásztón csárdás tánc zenéjeként is kedveltek. A gyûjtõfüzetben Kodály rögzítette, hogy zenész-cigánytól tanulta.

86 80 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 23. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó december 17. (NGy r, KA , KR ) 2. Kis pej lovam mind a négy lábára Megbotlott a sebes szalajtásba. Kis pej lovam ha csak lehet, ëgy pár órát ha még mëhetsz, Nem messze van kit a szivem szeret. 3. Ha odaérsz, lëssz ott abrak, széna, Én mëg fekszek a paplanos ágyra. Të jóllakol, én mëg meggyógyulok a betegségembõl, Meggyógyulok babám szerelmétõl. Kodály a gyûjtõfüzetben az 1. sor 2. hangjára (valószínûleg alternatív megoldásként) f hangot is beírt. A támlapra a másoló a c hangot változatként írta, de nem kapcsolta egyik versszakhoz sem. Átírásunkban az 1. és 4. sort azonosan értelmeztük.

87 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r. KA , KR ) Új stílusú népdal, szövege katonadal. 2. Kozër major vígan mënt a csatába, Az elsõ golyó mindjár õt találta. Lassan fiúk, csak rëndësen menjetëk, Mer má szëgény major úr is elesëtt.

88 82 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 25. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, Lsz ) Népies mûdal. Kodály megjegyzése a támlapon: mû. A gyûjtõfüzetben a 2. sor 2. ütemének elsõ hangja fölött 8? utal arra, hogy az elõadó esetleg oktávtöréssel énekelte az adott hangot, amely megszokottabb lenne. 27 E támlapon a másoló tévesen XI. 5-t adta meg a gyûjtés idõpontjaként.

89 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó december 17. (NGy r, KA , KR 1191) 2. Ferenc József kapujába van ëgy fa, Az alá van két sor huszár állítva. Jaj, de szépen pëng a rézsarkantyúja Édësanyja hogyha látná, de sírna. 3. Dëbrecënyi zöld erdõbe van ëgy fa, Az alatt van az én rózsám mëghalva. Bárcsak én is erdei fa lëhetnék, Olykor-olykor rózsám bús vállára borulnék. Romlott dallam, az elõadó valószínûleg nem tudta, inkább csak a szövegére emlékezett.

90 84 Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése 27. Siratóparódia Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó november 4. (NGy r, LSz ) E siratóparódiát Farkas Ferenc Kodály feljegyzése szerint a katonaságnál tanulta. Közölve: MNT V. Siratók. Paródiák: 44D MNT V lap.

91 Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése Szabolcsi Bence zenetörténész 1 a budapesti Zeneakadémián 1917-tõl 1921-ig többek közt Kodály Zoltán növendéke volt. Hamar megértette Kodály tanításának lényegét, azt, hogy a zenei kultúra megismerése csak az írott és az íratlan, szájhagyományos zene egységében lehetséges. Bár kimondott népzenei gyûjtése csak az itt közölt négy sirató volt Pásztóról 1921-ben, Szabolcsi több népzene és zenetörténet összefüggését tárgyaló tanulmányt írt Kodály szellemében. Szabolcsi nem járt Pásztón. Az elõadó a siratókat énekelte Budapesten ben. Fonográffelvétel nem készült, Szabolcsi a különbözó siratókat az elõadás nyomán kottázta le. Az elõadó Pászti Jánosné (69 éves) asszony volt, aki valamiképpen eljutott Szabolcsiékhoz. Vagy valamit árult, vagy fiatal lány hozzátartozója cselédkedhetett Szabolcsiéknál, akit meglátogatott, s az ifjú Szabolcsi egy ilyen alkalommal jegyezte le tõle az énekeket. Mint gyakorlatlan gyûjtõ ezeket a részleteket nem jegyezte föl, késõbb pedig A Magyar Népzene Tára V., Sirató kötetének szerkesztõi (Rajeczky Benjamin és Kiss Lajos) elmulasztották vagy nem tartották fontosnak megkérdezni tõle. Szabolcsi Kodálynak bizonyára lelkesen számolt be az eredményrõl, s eljuttatta hozzá a siratókról készült kottákat. Talán éppen ez a gyûjtés indította Kodályt arra, hogy elmenjen Mátraverebélybe, majd Pásztóra. Valószínû, hogy eredetileg Kodály hívta föl Szabolcsi figyelmét arra, hogy ha egy vidéki betéved hozzá, érdeklõdjön nála népdalok után. Másrészt viszont meglehet, hogy Kodálynak épp Szabolcsi sikeres otthoni gyûjtése jelentett további megerõsítést ahhoz, hogy tanítványait ilyen, ún. elõgyûjtés céljából alkalmazza. (Az 1920-as évek végétõl már általános volt, hogy Kodály tanítványai vidéken felderítéseket végeztek megbízásából és tanácsaival.) Valamennyi Szabolcsi által gyújtött sirató ún. másodkézi gyûjtés, vagyis valaki csupán utánozta mások siratásának módját. A tágabb terület halottas szokásaira azonban e siratók is jól rávilágítanak. 1 Halála után életmûvét Rajeczky Benjamin méltatta: Bence Szabolcsi Studia Musicologica 14 (1972), 3 4.

92 86 Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése 28. Közresiratás Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest Szabolcsi a támlapra a következõt írta: Mátraverebélyszentkúton koldusok siratnak hegedûvel; ez a «halottnóta». A Mezõkörösrõl való Mihály bácsi (koldus) 1874 körül így siratta Gupcsi Flórit: («közremuzsikálás», «közresiratás»). Gupcsi Flóri lelkiér kezdem el a zenét. A kotta egyik támlap-változatán a hiányzó adatokat Pásztó (Heves m.) Pászti Jánosné 69 Rajeczky pótolta. A sirató közölve: MNT V. 216., 219.C.

93 Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése Sirató Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest Az elõzõvel azonos támlapon, Szabolcsi alábbi információjával: Pásztóról. Az általa gyûjtött négy sirató közül ez tehát az egyetlen, mely közvetlenül a város hagyományára utal. A sirató közölve: MNT V. 44 E MNT V

94 88 Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése 30. Sirató Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest Szabolcsi a siratót az 1852-ben született Pászti Jánosnétól jegyezte le. A kotta egyik támlap-változatán a hiányzó adatokat Pászti Jánosné 69 Pásztó (Heves m.) a többi Szabolcsi által gyûjtött pásztói siratóhoz hasonlóan Rajeczky pótolta. A dallamrendszerezéshez, kiadáshoz a következõket írta: szekvenciázó záróívek és jegyzetbe II. 55höz kótával. Az utóbbi a kiadásra utal: MNT V. 44 E1. 3 Szabolcsi információja: Kockánét siratja sógornõje, Kürti Panka Kozárdon. 3 MNT V. 877.

95 Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése Siratóparódia Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest A támlapon: Molnár Jóskáné, ecsegi így siratja a fiát: A sirató közölve: MNT V. 44 E MNT V és 1092.

96

97 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 91 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Rajeczky legelsõ pásztói népdalfeljegyzését nem ismerjük. Õ maga több ízben hivatkozott 1932-es pásztói gyûjtésére, köztük a Kodály által tíz évvel korábban gyûjtött és az elõzõekben bemutatott Pásztó felett kerek az ég alja aszimmetrikus lüktetésû, új stílusú népdalra 1 (ld kotta). Rendszeresen azonban csak tõl gyûjtött népzenét. Elsõ ismert és a szakirodalomban számontartott pásztói gyûjtése a betlehemes játék, melyet február 1-jén egyetlen elõadótól jegyzett le. Hogy miért éppen akkor, arra két magyarázat kínálkozik. Az 1940-es évek elejétõl egyrészt megerõsödött az érdeklõdés a betlehemes iránt, 2 másrészt a második világháború után csak ekkoriban kezdett újból megéledni a gyûjtõmunka. A lelkiismeretes Rajeczky mint a Néprajzi Múzeum zenei munkatársa között számos gyûjtõúton részt vett, s különösen a Mátravidéken dolgozott sokat. Errõl már több ízben részletesen szóltam, 3 ahogyan arról is, hogy Rajeczky népzenei gyûjtõ-tevékenységérõl általában csak a moldvai csángók közti gyûjtése ismert, míg a hevesi, nógrádi palócok körében végzett feltárás akik közt a legtöbbet dolgozott nem. A betlehemest Rajeczky Benjaminnak a 72 éves Szõllõsi János mondta el. Eszerint Szõllõsi 1876-ban született, és nyilvánvalóan a gyerekkorában megtanult játékot vitte tovább. Általában nem kis teljesítmény, hogy valaki nemcsak a saját szövegét és az összes éneket, hanem a többi szereplõ verseit, dallamait és az egész cselekmény sorrendjét tudja, hiszen ez a jó memórián kívül bizonyos színészi képességeket (pl. hangszínváltások az egyes szereplõk utánzására) is igényel. Az öreg Szõllõsi (ahogy késõbb Béni bácsi emlegette) ilyen jó emlékezetû és valószínûleg jó utánzó volt. Nem véletlen hát, hogy õ volt az elõadások betanítója és általában a lelke. A fából készült, faragott és színezett betlehemet halála után Szadeczky Anti vagy Tóni bácsi órásmester õrizte, aki a szövegek, énekek nagy részét is megjegyezte. Régen csak férfiak betlehemeztek, s az õ generációja még járt. Amikor már Szõllõsi Tóni bácsi sem betlehemezett, mert eljárt felette az idõ, gyakran adta kölcsön a félasztalnyi méretû, súlyos betlehemet azoknak a kamaszgyerekeknek, akik még köszöntöttek. Azoknak azonban, akiket általában rendetleneknek, megbízhatatlanoknak vagy a cipeléséhez túl gyengének ismert, nem adta oda. A betlehemet nagy gonddal õrizte utcai szobájában régi kakukkos és egyéb fali órák társaságában, s minden kölcsönzõnek a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon rá, mert az még az õ nagyapjáé volt több az, mint egyszerû családi ereklye. 4 (Manga János éves gyerekek betlehemezésérõl 1946-ban készített fényképeket Pásztón. Akövetkezõ lapon Manga Jánostól három fényképet közlünk a Néprajzi Múzeum gyûjteményébõl /92.139, , / és engedélyével.) 1 Rajeczky 1978, , 7. kotta. 2 Az egyik legfrissebb kutatástörténeti összefoglaló Tari Ld. Tari 1995a, , uõ.: 1995b, , uõ.: 1996, Rajeczkyról ld. még: Tari 2002, A betlehem a Pásztói Városi Múzeumba került.

98 92 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Betlehemezõ fiúk 1946-ban, bekéredzkedés Betlehemezõ fiúk 1946-ban. Két angyal a betlehemmel Betlehemezõ fiúk 1946-ban. A két angyal és a pásztorok az öreg a földön fekszik

99 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 93 Az elsõ pásztói betlehemes játék szövegét dallamok nélkül Weiner Adolf korábbi gyûjtésébõl Berczik Árpád adta közre 1941-ben, 5 melyet Manga János, 6 majd Rajeczky gyûjtése és közreadása, 7 végül Faludyné Molnár Gabriella gyûjtése követett. Az adatokat összerakva kiderül, hogy Pásztó betlehemezés szempontjából komoly szerepet játszott a Palócvidék e körzetében, mert az egyes betlehemes csoportok nemcsak a városban jártak betlehemezni, hanem kijártak a városból egyes falvakba is. Ma már nem nyomozható ki, mi volt ennek az eredete, hiszen éppen fordítva volt szokás: Európában is általános volt, hogy a karácsonyi ünnepkör idõszakában a falusiak mentek be a közeli városokba betlehemezni, énekekkel, versekkel karácsonyt köszönteni. Két ok lehetséges: Pásztó város volt, iskolával, szerzetesrenddel, templommal, s a betlehemes játék hagyományainak megteremtésében és megszilárdításában az iskola és az egyház játszhatott szerepet. A másik lehetséges magyarázat, hogy a betlehemesek azokba a falvakba rajzottak ki leginkább, ahonnan a résztvevõk õsei valamikor Pásztóra kerültek. Leszármazottjaik jártak vissza tehát saját falvaikba, saját hagyományaikkal, köszönteni az ott maradottakat. Ez jobban megmagyarázná, miért lehetséges viszonylag nagy különbség a pásztói betlehemes hagyományban. Akülönbséget az MTAZTI Népzenei Adattárában lévõ gyûjtés igazolja, itt azonban csak Rajeczky gyûjtését adjuk közre. További magyarázat lehetne, hogy valamelyik paptanár valamikor a korábban már ismert betlehemestõl eltérõ karácsonyi pásztorjátékot tanított be, s azután mindkét betlehemes továbbélt, de Pásztón a megköszöntöttek szívesebben hallgatták a már ismertet. E kérdések ma már nem nyomozhatók ki. A Jézus születéséhez kapcsolódó, vallásos áhitattal átjárt betlehemesben a formai keretet biztosító középkori misztériumjáték, illetve 18. századi iskoladráma örökségét jelzõ elemek (pl. az antikizáló Koridon név és több dallami elem) mellett a pásztói betlehemes egyszerû népi bájával hatja meg nézõjét, hallgatóját. Kevesebb benne a vallásos áhitat, mint pl. a bukovinai székely betlehemesben, 8 cselekménye is rövidebb, de nem kevésbé kifejezõ. Rajeczky a betlehemesek zenei anyagának feltárásában is jeleskedett. 9 Csordapásztorok midõn Betlehembe kezdetû, legrégibb karácsonyi kanciónk Pásztón is használatos volt az országosan ismert Isten áldja meg e háznak gazdáját szöveggel. ASzületik az Úr Jézus és a Nosza tëhát mi pásztorok énekek kanásztáncritmusa, illetve ahhoz közel álló ritmikája és dudazenei indítása beleillik mind a 18. századi folklorizmusba, mind a palóc paraszti és fõleg dudazenei hagyományba. AKellyetëk fel pásztorok dallamalkotásának módja (az oktávon belül a dúr hexachord hangsúlyozása és motivikus aprózás) 18. századi eredetre vall. Az újabb vallásos énekek közül biedermeier örökségû a német mûzenei alapú Már búcsút vett a szemektõl kezdetû ének. 5 Betlehemes játékok. A bevezetõ tanulmányt írta Berczik Árpád. Budapest MTA ZTI Népzenei Osztály Lsz Elõadó: férfi. A támlap Rajeczky kézírásával készült másolat. 7 Manga gyûjtése: MNT II sz., valamint a kötet végén pásztói betlehemes fényképei Manga gyûjtését itt 1947-es évszámmal jelzik. Ld. még jegyzet. Rajeczky gyûjtése: MNT II sz. 8 Ld. Tari Rajeczky 1959, 1955, 1969.

100 94 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Rajeczky megjegyezte: A «pásztói» elemek függetleneknek látszanak a nyilván egyházi kezdeményre visszavezethetõ, nyugati eredetû misztériumhagyományoktól fakszimile: Részlet Rajeczky gyûjtõfüzetébõl (23. lap) 10 MNT II jegyzet, 1122.

101 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 95 Elõadó: Szõllõsi János (72 éves) Gyûjtés: február Közölve: MNT II Betlehemes Dícsírtessék a Jézus Krisztus! Be szabad-ë mënnyi a betlehemmel? Igën ha mondták, akkor mink bemëntünk, két angyal a betlehemmel. Aztán mink elkezdtük, a két angyal: Ugyanott a dunántúli típussal való hasonlóságra vonatkozó megjegyzést találunk. Ld. MNT II A fakszimilén látható helyszíni lejegyzés és az MNT II. közlés kottája eltér. Az eltérés oka lehet egy újabb megerõsítõ gyûjtés, amikor az elõadó másképp énekelte a dallamot, melyet a gyûjtõfüzet nem tartalmaz. Közlésünkben a kiadványt vettük alapul.

102 96 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése A három pásztor mëg az ajtó elõtt: Most bemén az elsõ pásztor, beköszön: Dícsírtessék a Jézus Krisztus! De szörnyû hideg vót a mai nap mindég, még mióta élëk, illyet nem értem még. Mert akik a szabadban kint háltak, nem tom, hogy számolnak be a nyájjal. Most bemén a második pásztor, az is beköszön, s elkezdi: Biz, öcsém, éltem már hidegët, Amióta élëk, illyet csak keveset. Az öreg Koridon is igen soká jár már, Talán a farkasok széjjel is szëdték már. Farkast emlëgetünk, a kertek alatt kullyog, gyün az öreg Koridon is, itt ducorog. ÖREG: Hopp Isten jó napot, már én is itt vagyok, tütüssel, májussal engëm jól tartsatok! De édës fiaim, nincs-ë valami kár a nyájban? ELSÕ PÁSZTOR: Enyémbe nincs, hacsak détájba nem lëtt vóna. Mer a farkasok a nyájat nagyon kerûgették. De oltalmára vót két erõs kutyám; mëgtanítottam, hogy këll vadhúst ënni; a harmadik elszaladt, az is mëgkapta jussát, mer kutyám a balfülét lëharapta. MÁSIK PÁSZTOR: Mámma a kecském a Bikkësbérc mellett éppen a rossz kõné kilenc gëdót ellëtt. Tarka mindëggyike, szép bak a ketteje, tëhát ha mëghagyom, lesz nyájamnak hete. ÖREG: No, édës fiaim, azon në versëngjünk, amit Isten igért, mëgadja azt nekünk. Hanem mondjunk el hálaadásul ëggy esteli énekët:

103 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 97 ELSÕ PÁSZTOR: Feküdjünk lë, öreg, még a hajnali csillag fël nem kel! ÖREG: Jó lesz bi a, fiaim! Mos má lëfeküdtek, mos gyün a két angyal. Az ozt énekli: ELSÕ PÁSZTOR: Kellyetëk fël, Pista, Jancsi! Nem hallottátok, mit hirdetëtt az angyal? Hogy a mëgváltó Jézus mëgszületëtt a városon kívûl ëggy istállóba, ott fekszik barmok közt jászolba. A két pásztor ozt fëlkel: 2. Jaj szëgény, de fázik, könnyeitõl ázik! Nincsen neki párnája, sëm cifra nyoszolyája, csak széna és szalma, barmok szája melegítõ kályhája, kör, szamár lehelete rëája.

104 98 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Most az angyalok: Most majd lessz oztán az ajándékosztás a pásztoroktúl. ELSÕ PÁSZTOR: Üdvözlégy, kis Jézus, én këgyës Királyom, aki ma születëtt, szerelmes Mëgváltóm! Hoztam Fëlségëdnek ëgy szëlid báránkát, szëlídet, mint të vagy és oly ártatlankát. MÁSODIK PÁSZTOR: Üdvözlégy, kis Jézus, pásztorok pásztora, mënnynek és a földnek teremtõ szent Ura. Hoztam Fëlségëdnek ëgy szëlíd galambkát, szëlídet, mint të vagy és oly ártatlankát. No most az ÖREG: Üdvözlégy, kis Jézus, világ Megváltója, mënnynek és a földnek Teremtõ Szent Ura! Hoztam fëlségëdnek ëgy dëbën jó túrót, nem jobbat, mint a liptaihoz hasonlót. Három PÁSZTOR: Ó, ó, ódalkolbász, szalonna pásztoroknak jó vóna, ha a gazdasszony adna. É, é, ëgy kulacs bor amellé, Mi vóna ma jobb enné, ki torkunkat mëgkenné. Û, ú, büntesse mëg a falu, aki ollyan fösvény vén kalu! ELSÕ PÁSZTOR: Jó gazda ez, pajtás, adhat is ez kolbászt, Tëgnap ölt a szomszédjával ëgy fekete ártányt. Én fogtam a farkát, të mëg, öreg, rágtad a farkaallyát. Ezt má mondja akármëllyik: Uccu të, pici szolgálló, ugor ki a sutbúl, türüld ki a csipát szëmëd világábúl!

105 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 99 Hozd el a szalonnát gazdád jószántábúl, vesd a tarisznyánkba pásztorok számára! Rókusz tökibe borocskát, Betlehembe gyërtyáravalócskát, mert Szent József nem lát mëgborotválkoznyi. Igën szõrös! Akkor ozt végeztük: Ezt má csak úgy mondtuk.

106 100 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Rajeczky utolsó pásztói népzenegyûjtése E gyûjtést Rajeczky Kodály halála után, részben az õ pásztói gyûjtésének emléke után nyomozva végezte ekkor már mint az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatója. A gyûjtés magnetofonnal készült. A felvételeket Sztanó Pál, a kutatócsoport hangtechnikusa készítette. Rajeczky két elõadónál járt: Zeke Jánosné Tari Erzsébetnél, aki akkor 68 éves volt, és a szintén 68 éves Szabó Jánosnál, aki otthon még szívesen énekelgetett és harmonikázgatott magának és másoknak. Rajeczky Zeke Bözsi néninél éppen ötven évvel Kodály gyûjtése után érdeklõdött a gyûjtés körülményeirõl. Ennyi idõ után az események emléke elhomályosul, a memória megkopik. Bözsi néni például úgy emlékezett, hogy õ akkor már négy gyerekes anya volt. Kodály gyûjtõfüzetében pontos az adat: a 18 éves fiatal lány menyasszonyként szerepel, s az a reális. Rajeczky kérdései egyikére Zekéné azt válaszolta, hogy õ akkoriban már ismerte Kodály nevét. Ez nem valószínû ben egy tizennyolc éves vidéki parasztlány aligha hallhatott Kodály Zoltánról. Kodály ismertsége az egyszerû emberek körében csak a második világháború után, s fõként az 1950-es évek után kezdõdött, nagyrészt az iskolának és a rádiónak köszönhetõen. Az egyébként élete végéig friss szellemû Bözsi nénitõl már az is nagy dolog, hogy megjegyezte annak a nevét, aki nála járt. Általános népzenegyûjtési tapasztalat, hogy a messzirõl jött, ismeretlen gyûjtõ nevére késõbb nem emlékeztek az emberek, legfeljebb azok, akiknél megszálltak. Zekéné további tévedése, hogy 250 dalt énekelt Kodálynak. Annál bizonyára többet, mint amennyit Kodály följegyzett, mert az összesen három népdal. Kodály a magyar nótákat nem írta föl, de megjegyezte, hogy sokat tud és azokat szereti. Zekéné Rajeczkynek is, késõbbi gyûjtésemkor nekem is szívesebben énekelte volna azokat. Rajeczkyról az egyik nótával kapcsolatban megkérdezte, hogy énekelheti-e, jó lesz-e? a Nem zajos már, nem zajos már a becsali csárda / Tele pohár, víg muzsika, mindig csak az járja kezdetû magyar nótát. Rajeczky válasza: Ez az a nótás fajta, amit már úriemberek csináltak nekünk nem nagyon kell. 13 Tari Bözsi néni az itt következõ beszélgetés részletével ellentétben abban is tévedett, hogy Tari Ferenc az õ éneklése hatására, mint közvetlen szomszéd szólt át a kerítésen és kínálta magát éneklésre. Kodály gyûjtõfüzete világosan rögzíti, hogy Kodály Tari Ferencnél már azt megelõzõen járt, hogy Tari Bözsit fölkereste volna. Gyûjtõfüzete arra is utalást tesz, hogy egymástól három háznyi távolságra vannak, tehát nem voltak közvetlen szomszédok (e dologban Béni bácsi is tévedett). Amiket az öreg Tari Kodálynak énekelt, azokban a szövegekben nemhogy gorombaság nem volt mint ahogy Bözsi néni emlékezete idézte Rajeczkynak, hanem klasszikus népdalszövegek voltak. Kodály és Bartók egyébként a szókimondó szövegek feljegyzésétõl sem riadt vissza. A gyûjtõfüzetben ezúttal viszont nincs ilyen és utalás sincs arra, hogy az öreg Dobák ilyeneket akart volna énekelni. Végül: a népzenegyûjtési tapasztalatok szerint az emberek nem szokták magukat kínálgatni ének- 13 Beszélgetés: MTA ZTI AP 6705 e) 2.

107 101 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése lésre. Még az is el szokta hárítani a gyûjtõ ilyen kérését, aki jó dalos és egyébként nem visszahúzódó természetû. Idegennek különösen nógatni kellett mindig is az embereket, önként nem ajánlkoztak. Mindezek tudatában válik igazán érdekessé Bözsi néni visszaemlékezése az egykori Kodály gyûjtés körülményeirõl. Rajeczkynek Zeke Jánosnéval (sz. Tari Erzsébet 68 éves) Kodály gyûjtésére vonatkozó beszélgetésének részletei. Külön figyelmet érdemelnek Béni bácsinak a helyi dialektusban, egyszerû népnyelven feltett kérdései, válaszai, megjegyzései. Gyûjtés: Pásztó december 5. AP 6705 a) Rajeczky: És akkor maguk má itt laktak? Zekéné: Mi má akkor itt laktunk. Igen. RB: És õ hogy jött ide Bözsi nénihöz? Honnan hallotta a nevét? Zné: Én idehaza voltam a nagymamámmal. Pucoltuk a babot. Kint a folyosón. És közbe valaki benyitja az ajtót. Aszongya: Na, jó helyen kereskedem! mer én akkor is énekeltem. RB: Ahá, munka közben maga persze danolt! Zné: Igen, énekeltem. No, oszt jó helyen járunk!, aszongya. Tari Bözsikét Zeke Jánosnét keressük. Monták, hogy itt van egy jó énekes asszony. És már nem is kellett keresnünk, mer bejöttünk az uccába, és má hallottuk, hogy énekelni tetszik. RB: Messzirül má hallotta. Gyalog jöttek õk akkor? Zné: Ide? Gyalog. No jó helyen járunk, ez az, megvan! RB: És magának akkor nem is igen kellett sokat mondani, hogy daloljon! Zné: Hát bemutatkozott, nem nagyon ismertem, habár Kodályrúl hallottam. RB: Egyedül volt? Maga már hallotta a nevit? Zné: Igen, igen. RB: Tényleg? Zné: Tényleg, tényleg, nem vicc, hát ismertem. Én leszek-e szíves énekelni. Még tovább, többet. Hát énekeltem oszt sorba-sorba. Úgyhogy azt mondta, hogy 250 valamennyi nótát énekeltem neki akkor. RB: Hát mennyi ideig tartott az Bözsi néni? Zné: Nem ollyan soká! Ollyan gyorsan lepörgettem! Nem mondtam el kettõt-hármat. RB: Nem kért sok verset az egy-egy éneknél? Zné: Nem, nem. S mind nagyon tetszett neki. Nagyon meg vót elégedve. RB: Ühüm. Maga meg mondta az egyiket a másik után. Zné: Igen. Sorba. Úgy eszembe [jutott] mintha le lett vóna írva. RB: Hát ez az, hogyha az ember sokszor dalol. Igaz-e? Zné: Igen. RB: És maga meg azóta is danolt, én azt hiszem. Zné: Hát hál Istennek, mindig. Ha itthon dolgozok. RB: Mindig? Tényleg? Nem hagyta abba a danolást sose? Zné: Én nem hagytam abba, mer hál Istennek még betegek nem vótunk, úgy halottam nem volt, amit, hogy gyászoltam vóna. Úgyhogy én mindig fõzés közbe, kint a határba. RB: Munka közbe is? Zné: Munka közbe. RB: A határba is? Zné: Mindig! Hát ha egy óráig nem énekelek, má az nekem nagyon hián zik. RB: De még most is? Hogyha kimegy a határba dolgozni most, akkor még most is danol odaki? Zné: Most is, most is. RB: Oszt a többiek mit szólnak hozzá? Zné: Hát hallgatják! RB: Tényleg? És van aki megszólja, vagy tetszik?

108 102 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Zné: Azt mondják, hogy Még mindig millyen jó hangja van ennek a Tari Bözsinek! vagy Bözsi néninek. RB: Hát igen, az öregek azt mondják, a Bözsinek. Zné: Igen, a fiatalok meg Bözsi néninek. Hát oszt így történt az egész dolog. RB: No, és akkor õ leült itten a házba? Zné: Leült. Ez a szoba még nem volt itt amibe most vagyunk, amaz a másik szoba nem volt, és ott a folyosón pucoltuk, õ meg árébb ült a túlsó [oldalon] a szomszéd faláná. RB: Jegyezte, amit [énekelt]. Zné: Adtam neki széket, egy asztalt, ugye õnála volt a toll, meg amire leírta, és õ följegyezte azokat. RB: Na most, amikor õ ezt jegyezte, írogatta, mondta õ magának valamikor, hogy álljon meg, no, ezt mondja még egyszer? Zné: Mondta. Nem is tudom, hogy mennyit mondott. Tessék szíves lenni aszongya most megállni és még ezt a másik verset is elmondani. Akkor elmondtam neki a másik verset, mikor belekezdtem, szintén a másik énekbe, az is nagyon tetszett, úgyhogy ment gyorsan. RB: Mondta õ valamelyik nótára azt, hogy No, ezt hagyja abba, mer ez nem jó! Zné: Nem mondta. RB: Nem, ugye. Zné: Mind tetszett neki. RB: Hagyta, hogy végigdanolja akármelyiket. Zné: Mind. Végigdanoltam, végighallgatta, és, hogy õ melyiket jegyezte, hát én azt nem láttam, mert én itt voltam. RB: Hát azt persze. Igen, õ valószínûleg kiválasztotta magának azt, amit [le akart írni]. Zné: És azt mondta, hogy No, aszongya, Bözsike el fogunk még mink magához jönni! RB: (Nevet) Hát nekem õ akkorában azt mondta, hogy annak érdemes lett vóna énekelni tanulni. Nem tudom, magának említette-e, vagy ajánlotta-e? Zné: Hát, mondott nekem, aszongya, hogy Nem vóna nekem kedvem? Jaj, mondom tanár úr köszönöm szépen, de négy gyermek van nekem itthon. És a férjem meg RB: Má akkor magának négy gyereke vót? Zné: Négy. És a férjem meg távol dolgozik. RB: Hát, akkor nem lehet. Mer õneki ez azér mindig komoly gondja vót. Ahol látott egy szép hangú embert és aztán tudta, hogy jó tehetsége van az énekre, mindjárt arra gondolt, hogy ennek érdemes volna tanulni. (Nevet.) Hát, igaza vót neki. No, oszt a szomszédok hallották-e, amikor itten danolt az udvarba? Zné: Ja, hogyne! Hogyne! Hallották, csak õk má sokszor nem veszik má úgy komolyan, mer hát nemcsak egyszer történik nálam meg ez a dolog, hanem mindig. RB: De akkor, mikor Kodály itt volt, akkor mit szólt hozzá az öreg Tari Fero bácsi? Zné: Az öreg Tari Fero bácsi az akkor még olyan gátkerítés vót, az át is szót: Tessék csak idehallgatni, én is mondanám! Tessék, tessék csak, csak tessék mondani!, aszonygya. RB: S az öreg danolt valamit ottan? Zné: Hát oszt az öreg eldanolta, de hát azt nem mondom meg! RB: Cifra dolog vót az? (Nevet.) Zné: Én is azt mondom, mint az öreg Rajeczky bácsi mondta, hogy, hogy is mondta, no! goromba. RB: Goromba! (Nevet.) Zné: Õ is csak azt mondta. RB: No, de az öreg Kodály, õ örült-e neki? Zné: Jaj, úgy nevetett, hogy csak úgy fogta a hasát nevetségibe! RB: Mit mondott a Fero bácsinak? Zné: Mondtam, hogy Fero bácsinak híjják. Mondja osztan neki a tanár úr, a Kodály No, Fero bácsi, aszonygya, mondjon csak még! Mondanék még én kérem, de most nem jut eszembe. Az osztan abbamaradt, mer oszt csak az enyém [érdekelte].

109 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 103 RB: Nagy hangja vót az öregnek! Nekem azt mondta: Aszonygya: Nekem nem kell rádió, mer hogyha én itt megeresztem a hangom, azt a templomba is meg lehet hallani! (Nevet.) Á, nagyon helyes vót! Az öregnek a felesége vót tulajdonképpen a Dobák Mari néni. Zné: Igen. Szent asszony vót. Így mondták. RB: Az bizony. Szent asszony vót. Templomi elõénekes vót, és az énekelt el egy csomó templomi éneket Kodálynak, és azok között vót aztán amit mostan má nagyon ismernek mindenfelé, az az esti ének, amit Kodály feldolgozott azután énekhangra és nagyon népszerû mindenfelé, nagyon szeretik. Oda is van írva a kiadásban, hogy az pásztói gyûjtésû ének. Zné: Igen. RB: Igen! Nohát, azt aztán késõbb Manga János, aki mostan tartja az elõadásokat itten a rádióban az élõ népdalról, az írta fel a Dobák Mari néninek a többi énekjei közibe. 14 No, mostan arra emlékszik-e Bözsi néni, hogy vajjon õ érdeklõdött-e külön, azon túl, amit maga így danolt egyfolytában. Kérdezett-e valami másfajtát, hogy mondjuk lakodalomba szoktak-e valamit? Vagy pedig szoktak-e valamit temetéskor, vagy ilyen szokásokot. Azt õ nem kérdezte akkor? Zné: Hát, aszonygya Bözsike, ebbe minden van. Ebbe van disznótoros is, lakodalmas is, és, szóval azt mondja ebbe minden benne van, mer ami csak az eszembe jutott, azt mind eldaloltam. RB: Na most kérdezte-e akkor õ például a sirató énekeket, a temetési énekeket? Zné: Azt nem kérdezte. Csak emezeket. RB: No, azt én kérdezem, hogy hallott-e valamikor olyasfélét itt errefelé? Vót-e még az akkor szokásba, hogy temetéskor valaki a hozzátartozóját elsiratta, má vagy az anyja vagy a testvére vagy valaki. Zné: Hát! De, volt. RB: Vót azér. Zné: Volt. Vótak úgy azok, akik hasznosi születésûek, de itt laktak. A pásztóiak akkor má nem nagyon mondták. Csak itt ez a Kanyó. RB: No, vót itten valaki! Zné: Hát itt van a Kanyó Pali! Hát idejött, innen nõsült, oszt bejött Hasznosrul, oszt itt nõsült meg, oszt a felesége is olyan messzire való vót, s ahogy meghalt a Pali bácsi, hát a felesége az elsiratta. De hát azt akkor kinevette a nép, hogy ilyeneket csinál! RB: Maga nem emlékszik, hogy hogy csinálta szegény? Zné: De emlékszek lehalkítja a hangját, de fölveszi a magnó, oszt nem akarom, nehogy megharagudjon! RB: Nem! Dehogy haragszik az azér! Zné: Megharagszonak a hozzátartozói! Mindketten nevetnek. RB: De az ittenieknél, azokná már nem szokás. Zné: Nem, mostan nem. Csak sírnak, siratják, de má úgy nem beszélnek. Néha úgy Hasznoson vagy Keresztesen még otthon mondonak egy pár szöveget hozzá, hogy Jaj, jaj, jaj, jaj, így, vagy úgy. Rajeczky ugyanekkor végzett gyûjtésének másik elõadója az elsõ világháborút gyerekként végigélt Szabó János volt. Számára ismeretlen volt a magnetofon. Különösebben nem hozta zavarba, de az egyik beszélgetést követõen, amikor énekelnie kellett volna, kezdés helyett azt kérdezte: Má lehet is? De nem szónak onnét, [vagyis a készülékbõl,] hogy kezdhetem]? Rajeczky megnyugtatta: Nem, nem köll szó(l)ni külön. Szabó elsõsorban katonaszövegû új stílusú népdalokat szeretett énekelni, illetve csárdásként is funkcionáló népdalokat játszani harmonikán. 14 Az ének elõadója Kodálynál nem dédnagyanyám, hanem Alapi József (ld. 8. kotta). Manga Pusztai Máriánál végzett gyûjtését nem sikerült megtalálni.

110 104 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 33. Elõadó: Szabó János (Porhajas, 68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6707 a) (Hanglemez: 2. sz. 15 ) 2. De má látom, hogy hasad, 3. Jaj, Istenëm, jaj annak, Jön a zsandár a vassal. Kinek csókot nem adnak. Rám veri ja rézvasat, Lásd énnekëm az este Babám szíve mëghasad. Páros csókot adott a Böske. Szabó János a régi énekek közül ezt tudta, mely Pásztón Három icce és Hej rozmaring kezdetû szöveggel ismertebb. 16 Énekelt szövege csak Pásztón van meg és 1.versszaka 15 Közölve még: Tari Vikár II. 7. 1b. A lemezen tõle ld. még: Voltál- e már Egerbe? 7. 1c, Részegesnek, csavargónak mond engem az egész világ 7. 1d.

111 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 105 talán Szabó egyéni változata. Nem lenne meglepõ, ha ez a versszak Szabó (Bíró) Pista bácsiról szólna, akinek két szép és kedves lányát gyerekkoromban mindenki számon tartotta. A 2. versszak a palóc területeken jellemzõ Kezd a hajnal hasadni egy része. Az ének elõtt többek között arról beszélgettek, tudják-e ezt még a fiatalok: RB: Hát amikor maga hërmonikázik, mer sokszor harmonikázik odahaza, akkor jönnek-e oda fiatalok? Szabó: Mikor meccs van, meccs alkalmával bejönnek a zenére. 17 És be is kapcsolódnak és tudják is! RB: Tényleg éneklik, mindnyájan? Szabó: Hát legalábbis én utánnam mingyá bekapcsolódnak Ld. Hanglemez: Három icce, Zekéné (6. sz.), Hej rozmaring Kállay B. zenekara elõadásában (76. sz. 3. d.). 17 Szabó a futballpálya közelében lakott. 18 A gyûjtéskor éppen jelen volt Fösvény József, az egyik nótás kedvû fiatal, aki a Pokrócomnak a négy sarkába kezdetû katonanótát el is dalolta, ld. Hanglemez 35. sz.

112 106 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 34. Elõadó: Szabó János (Porhajas, 68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6707 c) (Hanglemez: 10. sz.) 2. Igyál bëtyár, múlik a nyár, 3. Élëk, élëk, minek élëk, Úgysëm soká bëtyárkodsz már! Ha ëgy madártól is félëk? Lëhullik a nyárfa levél, Száraz kóré ha mëgrezdül, Hová lësz a bëtyár legény? Bennem a vér mëghidegül. ism: Lëhullik a nyárfa levél, ism: Száraz kóró ha mëgrezdül, Hova lësz a bëtyár legény? Bennem a vér mëghidegül. A Kodály Zoltán Mátrai képek c. kórusmûvébõl ismertté vált ún. Vidrócki dallam Szabó szerint e szöveggel jár. A Pásztón más dallammal használt Ki ment boré kezdetû verset (változatait ld. Hanglemez 9., 11.) szerinte Mindig erre danolták. Kotta, hangfelvétel, illetve hiteles emlékezõk hiányában már nem tudhatjuk meg, mi volt a dallama annak népdalszövegnek, amelyet Bogácsiné a nagyapja legkedvesebb nótájaként adott közre. 19 Nagyon valószínû azonban, hogy azt szintén 19 Ld. Bogácsiné 2006,

113 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 107 erre a dallamra dalolták. Annak 1. versszaka azonos a Szabó János által énekelt 3. versszakkal. Bogácsiné a Ki ment boré szöveget is leírta, a lakodalmi regeléshez kapcsolódva. 20 Elsõ, 1968-as pásztói népzenegyûjtésemkor Szadeczky Antal (Anti vagy Tóni bácsi) egy típusváltozatát (8 5 b3 kadenciákkal) az alábbi szöveggel énekelte: 1. Ha fëlmëgyëk Budapestre 2. Kiszabták rám a tíz évet, Budapesti törvényszékre. Szabadulnék, de nem lëhet. Látom az urakat írni, Írok haza jó anyámnak, Valamënnyit mind rám nézni. Küldjön ruhát a fiának. 3. Fölhozták a tiszta ruhát, * 4. Anyám, anyám, édeësanyám, Anyám zokogva borult rám. Jöjjön, nézze mëga szobám! Sírhatsz anyám jajszóval is, Két szál dëszka a nyoszolyám, Ëgy fiad volt, rab lëtt az is. Itt halok mëg édësanyám. ism.: Sírhatsz anyám. Stb. *(változata: Elküldte anyám a ruhát) A Vidróckiról szóló balladát Pásztón nem ismerték, május 4-i pásztói gyûjtésemkor az akkor 49 éves Holtner László azonban tudta. AVidróckiról szóló történet ugyanis fõleg a Mátra pásztorai körében volt népszerû. Holtner is tõlük tanulta meg, s ezt elõadásának régies nyelvi alakjai is alátámasztják (AP 8711 j, hanglemez: 11. sz.) A dallamhoz leginkább az által énekelt alábbi balladaszöveg kapcsolódik. 1. A Vidrócki hírëss nyája, 4. Esteledik már az idõ, Csörög-morog az Mátrába. Szállást kérnék, de nincs kitõ. Csörög-morog az Mátrába, Sûrû erdõ a szállásom, Mert Vidróckit nem találja. Csipkebokor a lakásom. 2. Mëgyën az nyáj, mëgyën az nyáj, 5. A Vidrócki a Mátrába Környeskörül a hegy alján. Bészerettëtt ëgy szép lányba. Ugyan hol állok elébe? Az apja ezt ellenezte, Kerek erdõ közepébe. De Vidrócki megszöktette. 3. Hozz(d) ki babám szûröm-baltám, 6. Szökik az lány, szökik az lány, Hagy mënjek a nyájam után! Vidróckinak az oldalán. Mert lëvágják az kanomat, Hiába szöksz édës lányom, Kesely lábú ártányomat. Vidróckival lëszámolok. 7. A Vidrócki sírhalmára Könny hull a koporsójára. Hej, Vidrócki, most gyere ki, Hat vármëgye vár ideki. Mit ér nékëm hat vármegye, Tizënkettõ jöjjön ide. 20 Bogácsiné 2001, 68.

114 108 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 35. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6704 b) (Hanglemez: 9 sz.) Az elõzõ népdal Zekéné által énekelt változata. Rajeczky Kodály gyûjtése kapcsán Zekénétõl is érdeklõdött a Ki ment boré szöveg dallamáról. A beszélgetés részlete: RB: No, és a lakodalmasok közül? No, õ [Kodály] nekem akkorába ideadta a gyûjtõfüzetjét, amelyikbe a maga nótái is bele vótak írva. És azután mutatta nekem, azt mondja: Ennek, meg ennek utána köllene még nézni, hogy kik tudják, meg hogyan tudják. Õneki vót egy ilyen felgyûjtött dallama, ez a Ki ment boré, de soká jár, vagy Elment boré. Amelyik a Mátrai képekben benne van. És a pásztóiak vajjon hogy danolták azt a nótát, ezt a Kiment boré, de soká jár-t? vagy pedig Elment borér-t? Zné: Elment boré, de soká jár, / Jaj Istenem csak gyünne má! De a többi szövege? RB: A hangját tudná-e? Zné: A nótáját. RB: Még ma egy cseppet se ittam mer az úgy folytatódik. A dallamot tudja? Zekéné végül összerakta és a fentebbi változatot énekelte.

115 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 e1) A régi stílusú népdal többi szövegére nem emlékezett, az elsõt is nehezen idézte már föl.

116 110 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 37. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 g) Rajeczky Zekénével a lakodalommal kapcsolatban a hérészrõl és a regélésrõl is beszélgetett. A hérésznek ajándékgyûjtés a fiatal pár részére Tari Bözsi néni szerint már nem volt külön verse vagy éneke. Bogácsiné azonban összegyûjtötte és kiadta e verset a pásztói hagyományból. Neki köszönhetõen megvan a kései 18. századi diákverselésen alapuló hérész beköszöntõ szövege. 21 Bogácsiné könyvében a regélésrõl is szólt, amelyrõl Rajeczky 1959-ben tanulmányt írt, de a kérdés késõbb is foglalkoztatta. 22 Tanulmányában elsõ helyen állnak a pásztói lakodalmi regesek. Vers, nóta már akkor sem volt a lakodalom e befejezõ szakaszához. Szabó János megerõsítette, hogy hérészben is jártak, s reggel, virradatkor regélni mentek a menyasszonyos házhoz. Reggel regélés volt, a regélés szót máskor nem használták. 23 Rajeczky beszélgetése errõl: RB: Mondják-e még azt mostanában, hogy amikor vége van az egésznek és még utoljára visszamennek a hérészes házba, hogy azt úgy híjják, vagy azt úgy mondják, hogy regélni mennek? Zekéné: Igen, de mostmá, má most nem mennek regélni. Má most ezt elhagyják. RB: Má regélni nem mennek. Zné: Nem, nem. RB: Vót-e abba valami külön nóta, amit a regélésnél danoltak, vagy pedig ottan valami jókívánság vót csak vagy pedig egyszerûen csak mulatás. 21 Bogácsiné 2001, 60, Regélni in Rajeczky Benjamin Írásai, AP 6707 c) utáni beszélgetés.

117 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 111 Zné: Má akkor csak ki vannak borulva, má egész éjjel, és má akkor csak viszik a pálinkát, isznak. RB: Csak a vigadás vót! Zné: Má akkor nem olyan jó hangulatosak. Mondják, mondják, de RB: De amit mondanak, az valami hivatalos jókívánság, aminek vót valami elõírt formája, vagy pedig csak egyszerûen danoltak, semmi más nem volt mellette, amit úgy mondtak, hogy regélés? Zné: Ja igen! Regélés! Hát viszik a bort a kezükbe. Az egyik bort, a másik pálinkát, s akkor beköszönnek a menyecskének. Beköszöntenek, mostmá nem csinájják. Aztán hozzáfognak énekelni, hogy Kukorikol a kis kakas, hajnal akar lenni, pedig má akkor hajnal van. RB: No, és annak má nem tudja a nótáját? Zné: Dehogynem! RB: No, hát danojja má el!

118 112 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése 38. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6704 c) Zekéné szerint ezt az új stílusú népdalt is reggel dalolták a lakodalomban. Rajeczky megkérdezte, hogy énekelte-e ezt annakidején Kodálynak? Zekéné: Azt hiszem, hogy nem. Kottánk az általa énekelt különbözõ változatokat mutatja.

119 Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 f) 2. Në vigyenek engëm katonának, Mëghasad a szive a babámnak. Mëghasad a babám gyënge szíve, Ha jengëmet három évre elrabolnak tõle. Zeke Jánosné Tari Erzsébet, mint sok más dalolni szeretõ, összeírta magának azoknak a daloknak a szövegkezdetét, amelyeket szeretett, illetve tudott. Ez az új stílusú, katonaszövegû népdal is azok közül való. További népdalok Szabó János (Rajeczky gyûjtésébõl) és Zeke Jánosné (Tari Lujza gyûjtésébõl) elõadásában a hanglemezen: Szabó: 3., 13., 32., 45., 46., 47. utóbbi gombos harmonikán; Zekéné: 4., 5., 6., 28., 33., 42., 51., 55., 58., 59. sz.

120

121 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Leszámítva a pásztói iskolai évek alatti elsõ apró feljegyzéseket, amelyeket szomszéd, illetve utcabeli öregasszonyoktól hallottam a régi szokásokra és viseletre vonatkozóan, az elsõ népzenegyûjtést középiskolás koromban végeztem Szadeczky Tóni bácsinál, az utcánkban (Ady Endre utca). Gyerekkoromban már csak az akkori mértékkel öreg parasztok, fõleg a nõk jártak viseletben. A parasztságon belül még a speciális foglalkozási ágakhoz tartozók mint pl. a pásztorok sem rendelkeztek külön ruhadarabokkal, pedig a Néprajzi Múzeumban egy szép cifra szûr éppen Pásztóról való. A gyerekkoromban még mûködõ kecskepásztor és a környékbeli falvak tehénpásztorainak sajátos ruhadarabja az akkori idõk divatos, ún. viharkabát -ja és kalap volt, mely jól ellenállt az idõjárási viszonyoknak. A kalapot rövidesen svájci sapka váltotta föl. Férfiaknál az ünnepi viselet tartozéka volt a fekete ruha, fehér ing, csizma, kalap, nõknél az életkortól és évszakoktól függõen a bõ, sok szoknya, rajta szaténból készült széles kötény, fehér (néha világoskék szalaggal összehúzott) ingváll, ünnepnap a hímzett, keményített fehér zsebkendõ, nyaki díszként a többszörösen megtekert gyöngysor, a kézben gyakran olvasó és imakönyv. Ünnepnap és télen a nõk is csizmában jártak, otthon és a határban azonban nyáron a legtöbb öregasszony, gyerek és sok középkorú nõ mezítláb járt. A ráncolt, fekete csizmát használaton kívül általában a kamrában gerendára fölakasztva tartották, esetleg a gyakorlatilag nem használt tiszta szobában, a ruhás szek- Cifraszûr Pásztóról. Néprajzi Múzeum

122 116 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése rény mellett. A Fõ utcára kimenetelkor mindenki lábbelit húzott. Otthoni munka közben sok férfi hosszú kék kötényt kötött maga elé. A kötény elhagyása elõtti fázisban kötényt a férfiak már csak az állatok etetésekor, az istálló takarításakor vettek, vagy olyankor, ha õk fejtek, ami különben fõleg az asszonyok dolga volt. Télen általában még az egyébként városiasabb viseletû fiatalabb parasztasszonyok is rövid, meleg kis ködmönt hordtak a sok szoknya fölött, vagy ún. berliner kendõt kanyarítottak a nyakukba. Nõknek a fejkendõ nyáron is kötelezõ viselet volt, csakúgy, mint a kötény, amit az 1960-as évek tájától az otthonka váltott föl, mely rövid idõ alatt mindenhol szinte népviseletté vált. Nadrágot csak az 1960-as évek vége táján kezdtek hordani a középkorú nõk, s attól kezdve a melegítõ nadrág, fölötte az otthonka és fejkendõ vált új viseletté, melybõl a kendõt lassan elhagyták. Az 1970-es évek elejére a legidõsebbek kivételével lényegében már levetették a korábbi viseletet, ami addigra sokat változott más társadalmi osztályoknál is. Ahosszú haj helyébe elõbb a fodrász-készítette konty került (általában hajhálóval leszorítva), majd azt is fölváltotta a dauerolt rövid haj, melyet a városi divat terjedésével az 1980-as évekre már a festett haj követett. Soha nem láttam a lányok régi pásztói viseletét, de gondolatban is megfogott az a sok apró elem, ahogyan egyik szomszédunk, Rozi néni (Nagy Józsefné, Porhajas Rozi) szavakkal lelkesen ecsetelte, milyen szép volt a régi pásztói viselet. Az aranyos féketõ (= fõkötõ), a pruszlik, a ráncolt ingváll, az újabb kori fehér magyar szoknya ( mer a régi nem ollyan vót ), az alján nemzetiszín szalaggal vagy anélkül, a kecele (= fehér, gyolcs kötény), a templomba menet használt, selyembõl készült hosszú rojtos kendõ, a fûzõként szolgáló pintli, a sok díszes szalag és egyéb kellék mind láthatóvá vált elbeszélése nyomán. A menyasszonynak erõsebb fûzõt készítettek, amit míder -nek neveztek A nõk haja ki volt canglizva és pomádézva. Ez azt jelentette, hogy a kontyba fésült hajat középen kétfelé választották, kissé göm- Férfiak és lányok viselete. Fotó: Farkas Pál Néprajzi Múzeum

123 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 117 Menyecskék templomba menet. Fotó: Farkas Pál Néprajzi Múzeum Lányok templomba menet. Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum bölydeden a fülre fésülték, majd cukros vízzel lelapogatták, hogy kemény legyen, vagyis mintegy lelakkozták. Afiatal lányok haját két ágban fonták, éves koruktól azonban kóká -ba, vagyis a két fonatot egybe. (Kóka volt a neve annak a cseresznye ágnak is, melyet gyümölcséréskor a fáról levágtak, majd a cseresznyével teli ágat további páros száras gyümölcsökkel megrakták, és azzal kedveskedtek a gyerekeknek vagy a kiválasztottnak.) A hajból készült kókára a tarkónál szalagot kötöttek, melyre hosszú, csüngõ díszt tettek. A felnõttekhez hasonlóan a lányok is ilyen díszes ruhákban mentek a templomba, ahol szigorúan kötött helye volt mindenkinek. Az õ fiatal korában a kicsik hátul álltak, a férfiak a jobb oldalon, a nõk a bal oldalon ültek. Az én gyerekkoromban a kislányok álltak elõl az oltárnál, a fiúk hátul, a padokban pedig bal oldalt a fiatal házas nõk, majd az idõsebbek, jobb oldalt a fiatal házas férfiak, majd az idõsebbek, leghátul a legények. A lányok életében a legnagyobb változást a lakodalom jelentette. Rozi néni már nem emlékezett ennek pontos menetére, de elmondta, hogy az eljegyzést kendõlakás -nak hívták, mert akkor váltottak jegykendõt. Arra emlékezett, hogy a lagzi mindig szerdán volt, s 1911-ben a szegényparasztoknál még nem volt menyasszonytánc. A nagygazdáknál az elsõ világháború elõtt tartott egykori lakodalmakról Bogácsiné festett hiteles képet. A leírás szerint a rítus egyes elemei még megõrzõdtek, de zenei szempontból már sok korábbi elem elhalt vagy kicserélõdött. Az általa közölt szövegekbõl a dalanyag változása is jól látható. Az esküvõ elõtti napon a meny-

124 118 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése asszony ágyát régen a régi magyar népdalstílusba tartozó Zörög a kocsi dallamával vitték el a szülõi háztól, míg leírásában már az Este viszik a menyasszony ágyát szöveg szerepel, mely a Lakodalom van a mi utcánkban magyar nóta egyik szövegváltozata. 1 Könyvében egyébként az utóbbi és a Zörög a kocsi Huncut a vendég szövegváltozattal a vacsora közbeni dalszövegek közt szerepel. 2 Másik öreg szomszédasszonyunk özvegyen a fiáékkal lakott, a ház végén lévõ kis kamrában. Nyaranta minden nap kilométereket gyalogolt Jakabra (Szurdokpüspöki része, a Szent Jakab templom után elnevezett egykori külön falu), hogy az ottani földeket megkapálja. A terményt nagy hátikosarában vagy fehér vászonba kötve a hátán hozta haza, ahogy akkoriban szokás volt. Ha fejkendõjét otthon fáradtan levetette, ritkás õsz haja alatt fehér csík mutatta, meddig védte fejét a kendõ a naptól. Bizonyára észrevette, hogy érdekelnek a régi históriák, mert szívesen mesélt a régi dolgokról, különösen akkor, ha a háziak nem voltak a közelben. Menye mint jómódú nagygazda lánya, modernizálódni akart, elszakadni a szigorúan kötött hagyományoktól, így gyakran mondogatta neki: Jaj, anyám, hagyja már ezeket a régi dolgokat! Klári nénitõl hallottam elõször arról, hogy a halottakat régen énekelve elsiratták. Engem mán nem sirat majd el senki! mondogatta. Tõle tudtam meg azt is, hogy lány korában még fekete ünneplõben esküdtek a lányok, viszont az idõsebb nõket is fehér ruhában temették el, akár a kislányokat. Õ úgy tudta, ahogy általában tartották: azért, mert a megholtat Jézus jegyesének tekintették, akár házas 1 Bogácsiné 2001, Bogácsiné 2001, 47, 50. Lányok ünnepi viselete. Fotó: Farkas Pál Néprajzi Múzeum

125 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 119 Fiatal család. Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum volt, akár nem. A feketében házasodás és fehér ruhában temetkezés régen más területeken is jellemzõ volt. Más földrajzi területek, más-más népcsoportjai közül a nõk fehérben temetése már csak a házasulatlan, fiatal halottakkal kapcsolatban maradt fenn (pl. Kalotaszegben és a Mezõségben). Klári néni elmesélte, hogy neki még fekete volt az esküvõi ruhája, pedig akkoriban már fehér ruhában esküdtek a nõk. Neki ezért külön kellett készítenie egy fehér halotti ruhát. Titokban meg is varrta magának a másik menyasszonyi ruhát, azt, amelyben hite szerint halálakor majd Isten színe elé lép. Egyszer lopva, hogy a háziak ne vegyék észre, meg is mutatta az általa készített, faládikóban õrizgetett ruhát. Tudta azonban, hogy menye és fia haragszik az ilyen régimódi szokások életben tartásáért. Énekelni Klári nénit sosem hallottam. Amint mondta (és az általános elvárás úgy diktálta), özvegyasszonyként neki már nem illett énekelni, legfeljebb szenténekeket. Azokat is inkább csak a templomban énekelte, otthon csak imádkozott. Rozi nénit többször is sikerült megénekeltetnem. Elõször nehezen állt rá, de mert figyelmesen meghallgattam, késõbb magától is újabb és újabb, túláradóan érzelgõs magyar nótákkal jött elõ: No, Lujzika, ezt még nem énekëltem el nekëd. Ezt írd lë! Elõtte sem titkoltam, hogy énekeit nem írom le, mert csak a legközismertebb, legszentimentálisabb magyar nótákat tudta, én pedig a mélyebb hagyományt kerestem. Tudta és meg-megkönnyezve szívesen énekelgette a korábban már említett, aradi vértanúkról szóló éneket is, amit sajnos szintén nem írtam le. A versrõl azonnal lehetett érezni, hogy mûköltészeti alkotás, a dallamból is áradt a mûzeneiség és idegenszerûség. Atá-

126 120 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése gan értelmezett népzene fogalomkörébe tartozó, aradi vértanúkról szóló ének eredetével és a Lévay József-féle vers népzenei vonatkozásaival akkor még egyáltalán nem voltam tisztában. Elsõ pásztói népzenegyûjtésemkor, 1968 júliusában egy kottapapírra írtam le az akkor 76 éves Szadeczky Anti (Tóni) bácsi által énekelt dalokat (pl. Babot vittem a malomba, Ha felmegyek Budapestre, El kell menni katonának, itt az úti cédula, A pásztói nagy toronyba kilencet ütött az óra, Nagyságos uram jó estét kívánok az utóbbit aratás végén énekelték). Tóni bácsit a Szentkúthoz, Bockúthoz és egyéb búcsújáró helyekre menõk énekeirõl is kifaggattam. Ehhez csak olyan általánosságokat mondott, hogy vecsernyekor az Uram irgalmazz nekünköt, énekelték, hazafelé pedig Mária-énekeket. Rajeczky Béni bácsinak megmutattam az eredményt, aki a zongora szakon tanuló, Zeneakadémiára készülõ növendéktõl nevetve és csodálkozva vette tudomásul az eredményt. Nem is tudtam, hogy ilyesmik iránt is érdeklõdsz! mondta. Hamar megtanított arra, mit tekinthetünk a Bartók Kodály értelmében vett népdalnak, mit a tágabb értelemben vett szájhagyományos zenei kultúra részének, s miként lehet, illetve kell az ilyen dalokat helyesen lekottázni. Az elsõ és az azt követõ pásztói gyûjtéseimre késõbb, a 85. születésnapja alkalmából Pásztón tartott tudományos konferencián tértem vissza, megköszönve segítségét. 3 Ez az érdeklõdésem indította õt arra, hogy felhívja a figyelmemet Szadeczky tudására. Nagyra értékelte pl. azt, aki évtizedeken át tanította betlehemezni a férfiakat, s aki a gyûjtõnek egyedül mondta, illetve énekelte végig a teljes betlehemes folyamatát. Arra biztatott, hogy keressem fel újból Szadeczky Antalt, aki szintén betlehemes betanító, s nézzem meg, mennyire él még a korábbi hagyomány. Felhívta figyelmemet Huta (Mátrakeresztes) zenei hagyományaira is. Meghagyta, hogy keressem föl Holtner Máriát, akinél õ korábban járt. Jó énekes volt, akinek teljes dalkincsét nem volt módja összegyûjteni, ezért a munkát folytatni kellene. Õ elõzõleg 1952 augusztusában az akkor ötvenéves Nagy Józsefné Sipos Teréznél járt még, akitõl Menyasszonykísérõt gyûjtött. 4 Gyûjtõként elõször márciusában jutottam el Mátrakeresztesre, ahová korábban idõnként ki-kigyalogoltunk, mert anyai nagyapám révén rokonaink voltak ott. Holtner Mária akkorra már jócskán megöregedett, hiszen Rajeczky gyûjtése óta évtizedek teltek el. Bognár Lajosné néven találtam meg. Akkor már 64 éves volt, nem nagy kedvvel és nem a Béni bácsi által emlegetett szép hangon énekelt. Néhány Lakodalmas nótát és egy-egy új stílusú népdalt vettem föl tõle. Negyvenéves lánya, Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) viszont szívesen vállalta az éneklést. Egy kellemetlen dolog zavarta meg a vele való munkát: részeges férjének ottlétem újabb ürügy volt a berúgásra, s házi perpatvart rendezett. A népzenegyûjtés Bözsi részérõl sírásos bocsánatkéréssel zárult, részemrõl pedig a zavarás miatti szabad- 3 Tari Lujza: Palóc menyasszonykísérõ bukovinai menyasszony-kikérõ. Magyar Zene. 28 (1987) 1, Panni néni gyüjjön csak ki közölve: MNT III/A, 406. sz.

127 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 121 kozással. Sajnáltam a helyes fiatalasszonyt, így egy ideig inkább nem is néztem feléjük. Amikor egy-két év múlva visszamentem, anyja, Holtner Mária már nem élt, a gyermektelen Bözsinek pedig addigra sikerült elválnia és valahová távoli rokonaihoz költözött ban szerencsésebb voltam a Kovács házaspárral: nemcsak Kovács Jánosné Vízvári Piroska énekelt, hanem néha férje is bekapcsolódott. Ugyanabban az évben, májusban Pásztón gyûjtöttem. Az akkor megkeresettek közt volt Zeke Jánosné Tari Bözsi néni, Kürti Pista bácsi, valamint Holtner László. Holtner mátrakeresztesi születésû volt, s gyakran hazaruccant, illetve a Mátrába menet, onnan jövet mindig megállt Keresztesen es gyûjtõutam alkalmával véletlenül ott is találkoztunk, amikor Szabó Sándorné Gubola Angéla dalait gyûjtöttem össze. Ezt a gyûjtést leszámítva, tõle Pásztón vettem hangszalagra a népdalokat augusztusában Pásztó, majd újból Mátrakeresztes következett. Tari Bözsi néninél ekkor, 1974-ben folytattam egy, az elõzõnél komolyabb gyûjtést. Sok egyéb, a Pásztó környékinél még erõteljesebb hagyományt felmutató vidékeken végzett gyûjtések (pl. Erdély, szlovákiai magyar falvak, az Alföld, Burgenland, Dunántúl, Örményország) után jóval késõbb tértem vissza Pásztóra. Ekkor Kállay Bertalan prímáshoz mentem, de õ akkor már magának sem hegedült. A vele készült beszélgetés azonban így is fontos adatokat tartalmazott a cigányzenészek tanulásmódjára, a régi banda összetételére, valamint Lajtha László pásztói gyûjtésére vonatkozóan. Kállay Berci 1912-ben született. Nagyapja Nagy Zsigmond volt, aki kb. hatvanéves korában halt meg, amikor õ tizenkét éves volt. Édesapja Kállay Mihály 1914-ben halt meg a fronton, amikor õ kétéves volt. Nagyapjának két lánya volt õ maga egyetlen fiú volt. Nagynénjének 16 gyereke lett, ebbõl hat fiú, s az mind zenész: bõgõsök, cimbalmosok. Neki (Kállay Bercinek) egy lánya van, annak két gyereke, azoktól három unokája, de senki nem lett zenész közülük. Berci bácsi szerint a Kállay nevû zenészek eredetileg mind rokonok. Hollandiában egy unokaöccse cimbalmosként mûködött, de már meghalt (nyolcvan év fölötti volt). Kállay Bertalant gyerekkorában a Radics családhoz vitték el tanulni Miskolcra. 5 Aztán visszakerült Pásztóra. A Gyõri Dezsõ tulajdonában lévõ Zöldfa vendéglõben Makkai Márton karmester (az elsõ világháború után orosz fogságból került haza) bandája játszott, késõbb Balázs Zsiga ( Kis Zsiga) 6 8 tagú bandája. A Korona szálló- és étteremben is volt egy banda (Bock Imréné volt a tulajdonosa), de már nem emlékezett rá, kik játszottak ott. Kállay fiatalon a Fekete Sas szálló vendéglõjébe került, 16 éves korában lett ott prímás. Bandájára név szerint már nem teljesen emlékezett, de a hangszerek összetételére igen. A banda a következõ volt: prím Kállay Berci 16 éves, tercprím, kontra: Csikós Jóska, cimbalom: Berki Tóni, klarinét Lojzi (Mátraszõllõsön született, egy idõben Gyöngyösön volt zenész), 5 Ld. a miskolci Radics család iskolájával kapcsolatban Tari Lujza: A tágabb környezet a cigányzenés Debrecen. Magyar Zene 1995, 2.,

128 122 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése bõgõ Pityu, csellista is volt: Jáger Balázs János (Kállay unokaöccse), õ késõbb Pestre került. Kállay huszonnégy évesen Mátrafüredre ment, ott játszott négy évig a Park Szállóban. Onnan Salgótarjánba hívták. Aztán jött a második világháború, s õt is besorozták katonának. Kivitték az orosz frontra, s mindjárt megsebesült. Elõbb Kijevben volt kórházban, majd a többi sebesülttel hazahozták Budapestre, onnan a miskolci kórházba. A találat éppen a bal kezét érte, s nagyon el volt keseredve. Megkérdezte az orvost, lesz-e a kezembõl valami? Az orvos elõbb nemmel válaszolt, majd amikor a prímás elpanaszolta, hogy õ zenész, s munkája nélkül semmit sem ér az élete, az orvos tüzetesebben megvizsgálta, s a következõt mondta: megoperálom, s ha betartod, amit én mondok, akkor egy-két éven belül fogsz tudni hegedülni, mert ideget nem ért a golyó. Ez lett a szerencséje. Akitûnõ orvos különbözõ gyógytornákat írt elõ számára, amiket végigcsinált, s lassan visszatérhetett a hegedûhöz. A háború után már újból mûködött Pásztón. Ekkor kereste meg zenekarát Lajtha László, aki elhívta õket a Néprajzi Múzeumba. Ott munkatársa, Rajeczky Benjamin készített velük felvételt ben Lajtha közremûködésével rádiófelvétel is készült velük. Lajtha egyszer-kétszer még járt náluk és szerepeltette õket a rádióban, de aztán inkább csak érdeklõdött, nem tudunk-e a környéken falusi bandát, mer õ olyat keresett. Mink túlságosan városiasan muzsikáltunk neki ezt meg is mondta. Kállay Bertalan zenekarával a palóc népzene iránt érdeklõdõ Borsai Ilona népzenekutató (az MTA Népzenekutató Csoportjában Rajeczky munkatársa) készített felvételt 1963-ban. Gyûjtésébõl a hanglemezen két Lassú és Friss csárdás sorozat hallható. Mindkettõ a terület jellemzõ részben lakodalmas, részben pásztor zenei hagyományaiból való dallamanyag. A zenekar tagjai 1963-ban: prímás Kállay Bertalan (Berci, 39 éves), kontra Banyó József (60 éves), brácsa Csikós József (39 éves), brácsa Banyó Ignác (40 éves), bõgõ Banyó Dezsõ (39 éves), cimbalom Csikós Zoltán (Hanglemez 29., 76.). 6 Utolsó gyûjtésemre Mátrakeresztesen 2002-ben került sor. Akkora már teljesen felbomlott a régi hagyomány, népdalokat is már csak a népzenei mozgalom hatására megalakult népdalkör tagjai énekeltek, lelkesen, de repertoárban és énekstílusban már messze a régi hagyománytól. 7 Az itt bemutatásra kerülõ népdalokat gyûjtéseimbõl saját lejegyzéseimben adom közre. A népdalok és lakodalmas versek az 1970-es évek elsõ éveibõl a népi kultúrának azt az utolsó fázisát mutatják be, amikor még természetes formában élt a népzene addig megmaradt része. A kis közösségek egyes kiemelkedõ tudású egyé Lassú és Friss csárdás: Most gondold meg rózsám, Elmegyek, elmegyek, Ki ment boré. AP 4927 b), c). 76. Hallgató, Lassú csárdás és Friss csárdás: Szállj el fecskemadár, Szombat este kimentem a Hej, rozmaring, rozmaring AP 4927 c). A felvétel a Rabló Étteremben, a zenészek szokásos munkavégzése közben, funkcióban készült. 7 Gyûjtési tapasztalataimat a Nemzetközi Kodály Társaság 2002 decemberi konferenciáján Erdõ mellett estvéledtem avagy a népdal folklorizálódása címmel összegeztem.

129 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 123 nei még késõbb is tudták a dallamokat (fõleg az újabb kori lírai dalokat), de azt követõen közösségi gyakorlatról már nem beszélhetünk. Már a hanglemez anyagához is aránylag gazdag anyagból válogathattam. Az alábbiakban további válogatott anyagon keresztül mutatom be Pásztó és környezete népzenei hagyományát. A példák közt a Pásztón minden különösebb alkalom nélkül szívesen énekelt, ún. alkalomhoz nem kötött népdalokon kívül sok változattal szerepel a Mátravidék egyik legjellemzõbb lakodalmas dudanótája, több más lakodalmas, a Mátra egy-egy jellemzõ pásztordallama, néhány új stílusú katonadal, a legrégibb hagyományt képviselõ halottsirató, ballada, summás ének, gyermekmondóka és egyéb mûfaj. A hangszeres zenei hagyományt a hanglemezen cigánybanda és harmonika képviseli, a kötetben a hangszerekrõl csak említés történik. Az egyik legnagyobb tudású elõadó Holtner László volt, aki gyakran járta az erdõt és az ottani öreg pásztoroktól még fiatal korában megtanulta a vidék jellemzõ pásztordallamait. Egy egyszerû (kaucsukból készült) síppal tudta utánozni a madarak hangját, amivel magához csalogatta õket. Mint elmondta, régen az ínséges idõkben egyes erdei madarak élelemforrást jelentettek az erdei emberek számára, melyeket ilyen madárcsalival fogtak meg. Ezt a kis madárhangot ezért a ritkaságáért tettük a Magyar Népzenei Antológia II., vidékünket bemutató hanglemezére. 8 Holtner László énekelte a Vidróckiról szóló balladát (A Vidrócki híres nyája), mely e ballada szöveggel egyébként nem volt ismert Pásztón, de dallamát Ki ment (vagy Elment) boré szöveggel énekelték (ld kotta). Holtner szintén a pásztoroktól tanulta meg és énekelte a Ködellik a Mátra kezdetû népdalt (6 soros formában) és a Három bëtyár a csárdába kezdetû betyárballadát (Hanglemez 11., 7., 12.). A régi stílus más-más stílusrétegeibe tartozó, parlando rubato elõadású hasonló népdalok közül itt két betyárballada szövegû népdal következik repertoárjából. 8 Ld. Tari Vikár 1983, 7. 1a.

130 124 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 40. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 5. AP 8715 m) 2. Csaplárosné ejnye, ejnye, ejnye, 3. Csaplárosné ëgy liter bor nem elég, De szennyes a kötõje jeleje! Hát abból az igen jóból van-ë még? Mossa ki ja köténye jelejét, Hozza ide, mert megöl az unalom, Úgy várja a borivó vendégét! Poharait mind a földhöz vagdalom! 4. Csaplárosné angyalom, galambom, Hozzon ide bort, ha parancsolom! Hozzon ide tizënhárom iccét, Ha mëgisszuk, elballagunk innét.

131 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 5. AP 8715 n) 2. Én a lányom strázsának nem állítom, Amottan jön három zsandár lóháton. Bogár Imre nem vette jezt tréfára, Fölugrott a Szilaj nevû lovára. 3. Szilaj lova viszi-viszi messzire, Leteszi ja Bakonyerdõ szélébe. mert a Lova lába megbotlott egy fenyõbe, Ott fogták el Bogár Imrét örökre. 4. Bogár Imrét kötözik a kocsiba, Még azt kérdi, hol van az õ pej lova? A zsandár káplár azt felelte reája, hogy Nem ülsz többé a Szilaj nevû lovadra! 5. Megírom a kedves feleségemnek, Viselje gondját a két gyermeknek! Sem csikósnak, sem bojtárnak ne jadja, Csak apja után a betyárságot tanulja. Sem csikósnak stb. Ism.

132 126 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 42. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8709 g)

133 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 j) (Változat: Hanglemez: 14. sz.) A végén a gyûjtõ kérdése: És hogy hívják ezeket a nótákat a lakodalomban? Kovácsné: Lakodalmas nóták. Akkor szokjuk így énekelni, oszt így hurítunk utána. A végén hurítottak [a magasból indított, lefelé hajló hí-hú!-t nevezte így]. Gyûjtõ: Mit mondott az elõbb, ezt hogy kell énekelni? Kovácsné: Fojtós,. nem lehet benne megányi. Az elõadó e megjegyzése tipikusan jellemzõ a dudanótákra, melynek vidékünkön nagy hagyománya volt.

134 128 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 44. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 o) (Hanglemez: )

135 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 p) (Hanglemez: ) A * utáni kotta: ugyanezt Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves) az elõzõ nap (1973. március 3-án) egyenletes negyed ritmusban, tenuto megszólaltatott hangokkal és némi szövegeltéréssel énekelte Mátrakeresztesen (AP 8705 i).

136 130 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 46. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 4. AP 8715 g)

137 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 h) (Hanglemez: 14. sz.)

138 132 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 48. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8709 f)

139 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8710 a) Utána a következõ népies mûdalokat mint szintén jellemzõ lakodalmi énekeket énekelték: Uccára nyílik a kocsmaajtó, Kis kendõm négy sarka, Vártalak az este babám sokáig, Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába. (A Három icce kendërmag változata a hanglemezen Zeke Jánosnétól 6. sz., Szabó Jánostól A pásztói bírónak szöveggel 1. sz., Kállay Bertalan zenekarával Hej rozmaring, rozmaring Friss csárdásként 76. sz. 3. dallam).

140 134 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 50. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 e) (Változat a Hanglemezen Holtner Lászlótól: 61. sz.) 2. Kivirágzott már az árpatalló, Szépen szól benne ja sárgarigó. De még szëbben szóll a fülemüle, Régi babám elhagylak örökre! A palóc területen különösen kedvelt népdal a lakodalmi rítusban az énekes menyasszony- búcsúztatás helyére illetve a vacsora közbeni dalok közé került. 9 * Elõször, az AP 8709 d) (itt nem szereplõ) fölvételen a jelzett változatot énekelte. A végén a gyûjtõ kérdésére névbemondás. 9 Ilyen lakodalmi evés-ivásra biztató ének Hasznosról Borsai Ilona gyûjtésében a hanglemezen a 16. sz.

141 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 i) (Hanglemez: 25.) 2. Még ez ë kislejány mëg së nõtt, Mégis mindig várja a kérõt. Éjszaka së tud az aludni, Bárcsak elvenné már valaki. Az új stílusú népdal a palóc területen már Kodály 20. század eleji gyûjtésében megtalálható: Gömör megyében 1913-ban vette fonográfra AP 6039 c) Érik a ropogós cseresznye Ld. Tari Lujza (Szerk.): Magyar népzene Kodály Zoltán fonográffelvételeibõl (1982-es kibõvített CD változata) Hungaroton Classic 2002, HCD

142 136 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 52. Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 k) (Hanglemez: 25.) Sergõs. Lakodalomban énekelték, mikor karéjban táncoltak. Dankó Pista Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány nótája falvainkban más szövegekkel is forgott. Közülük való ez a magyar nóta is, melynek ritmusa a középgyors sergés (körben forgás) ritmusához igazodott. A fentebbi szöveg már a 19. században is megvolt. Kodály a dallam szerzõjeként Bernát Gáspárt jelölte meg egy 19. századi kiadványról készített kéziratán. 11 További lakodalmasok a hanglemezen: Ha nem szeretnélek, fel sem keresnélek 13., Most gondold meg rózsám elejét, utójját Kállay B. zenekara (Lassú csárdásként) , 12 Igyál mán 16., Ki ment boré Kállay B. zenekara , A hajnali fényes csillag ragyog sz. A Palócvidéken népszerû, de más területeken is jellemzõ, hajnaltájt énekelt utóbbi lagzis népdal (vendégküldõ) szövegét Bogácsiné is közli. 13 A Lakodalmas versek melyekbõl Bogácsiné bõséggel közöl a fejezet végén találhatók. 11 MTA ZTI Népzenei Osztály KR Kodály 1912 januárjában Hasznos-Hutá -ban, vagyis Mátrakeresztesen szlovák szövegû változatát jegyezte le: Ked já z Huti pojdem banova szövegkezdettel, de a támlapra ráírta, hogy magyar (KA N ). 13 Bogácsiné 2001, 66.

143 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 f) (Hanglemez: 43. sz.) 2. Göndör a hajam, mind lëhull a földre, Gyere babám, szëdd fël a kötényedbe! Ahány szálat szëdël fël a kötényedbe, Annyi százezërszër jussak az eszëdbe! A végén bemondás: Kovács Jánosné Vízvári Piroska 43 éves, Mátrakeresztes Petõfi út 36. Az új stílusú népdal szövege arra az idõre utal, amikor Eger volt a megyeszékhely, s ott zajlott a sorozás.

144 138 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 54. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 l) (Hanglemez: 40. sz.) Az elsõ világháború szomorú emlékeként az olaszországi Doberdo nevével összekapcsolódott, országosan ismert, új stílusú népdal. Keresztesen a falu neve került a népdalba.

145 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 b) (Hanglemez: 38. sz.) Ún. kontamináció: az ismétlésként használt két utolsó sor egy másik népdal záró része.

146 140 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 56. Elõadó: Kovács János (45 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8706 h) (Hanglemez: 41. sz.)

147 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza május 4. AP 8715 h) (Változat a hanglemezen: 36. sz., AP 8711 c)

148 142 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 58. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 m) 2. Hërvadj tejarózsa, hërvadj, 4. Szëdjétëk, szëdjétëk Ha jaz enyém nem vagy! Róllam a virágot! De mikor még te az enyém voltál, Csak azt az ëgy fehérlilijomot Nyilló rózsabimbó voltál. Róllam lë në szakajjátok! 3. Nyilló rózsabimbó voltál, 5. Ha lëszakajjátok, Útra kihajlottál. El në hërvasszátok! Arra járnak a piros-barna lányok, Ültessétëk a szívem tetejére, Róllam szedik a virágot. Méllyen a fekete földbe! Ism.: Ültessétëk a szívem közepére stb.

149 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 c) (Hanglemez: 62. sz.)

150 144 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 60. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 d) (Hanglemez: 67. és változata Holtner Lászlótól: 68. sz.) A lakodalomhoz is kötõdõ új stílusú népdal, melyet Pásztón további versekkel bevonuló katonák is énekeltek Az. A pásztói vasútállomáson szöveg más palóc területi, illetve az országos adatok alapján e dallammal összeköthetõ. A szöveget ld. Bogácsiné 2006, 20.

151 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 n) (Hanglemez: 69. sz. és az elõzõ két változat) Az elõzõ népdal változata. Az ének végén névbemondás.

152 146 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 62. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 4. AP 8709 a2) (Hanglemez: 50. sz.) 2. Kisangyalom majd fogsz të még sírni, Majd fogsz të még gyászlevelet írni! Kék tintával lësz a levél írva, A sok bánatajim mind bele lesznek írva.

153 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 4. AP 8715 j) (Az általa énekelt változat a hanglemezen: 57. sz., AP 8711 f), a Szabó János által énekelt változat ugyanott: 58. sz.) 2. Barna kislány ablakába jó estét, jó estét! Szállást kérni jöttem hozzád, ha beeresztenél. Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok, Nincs itthon az édesanyám, sej csak egyedül vagyok. 3. De jazér a szép szavadér tégëd bëjeresztlek, Viollaszín nyoszolyámba szépen lëfektetlek. Singelt szélû paplanommal szépen betakarlak, Két karommal átölellek, sej, reggelig csókollak. Ism: Singelt szélû stb.

154 148 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 64. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 4. AP 8715 k) 2. Állok, állok, mëgállok a kapud elõtt, Nem merek bemënni jaz anyád elõtt. Mindën este ja kapudba állok mëg, Barna kislány, a të lelkëdre halok meg. 3. Réten, réten, sej a pásztói rétën, Elvesztëttem a zsebbe való késëm. Késëm utánn a karikagyûrõmet, galambom, Azt sajnálom, nem a régi szeretõmet. Ism. Késëm utánn a stb.

155 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 g) (Hanglemez: 52. sz.) 2. Állj be Berci katonának, 3. Esik esõ, de nem ázok, Jobb módod lësz, mint apádnak! Csërësznyefa alá állok. Nem këll kaszálni, kapálni, Oda is csak azért állok, Csak a lányok után járni. Ára járnak el a lányok.

156 150 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 66. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, május 4. AP 8715 i)

157 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, március 3. AP 8705 n) (Hanglemez: 74. sz., változata Mátrakeresztesrõl ugyanott: 75. sz. ) 2. Felépült a víg hatvani cukorgyár, Benne sétál három keresztesi lány. Ollyan szépen csikorog a vikszos cipõje, Keresztesi legény annak a szeretõje. Ism.: Ollyan szépen csikorog a bokszos cipõje, stb.

158 152 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Köszöntõ-versek Pásztón A régi, 2 3 napos lakodalomban kötött helye volt az egyes cselekményeknek. A versek megõrzésében nagy szerepet játszott a võfény. Pásztón ilyen szerepben sokáig mûködött Kürti István, aki 1974-ben, gyûjtésem idején hetvenéves volt. Kürti Pista bácsi azonban nemcsak lakodalmi verseket tudott, hanem egyéb mulatsághoz szolgáló borköszöntõt és újévköszöntõt is. Valamennyi verset õ mondta el augusztus 2-án, ezért az elsõ köszöntõ kivételével külön csak az MTA ZTI nyilvántartási száma szerepel. Lakodalomban Elõadó: Kürti István (70 éves) Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza augusztus 28. AP 9021 e) Mélyen tisztelt vendég! Lássák, hogy asszont keresek én. Bejártam tíz várost, harminchárom falut, (De) Nékëm való asszont sëhol sëm talá(l)tam. Az ëgyik csúnya vót, a másik szegény, Harmadikot pedig ölelte ëgy legény. Nëgyediket pedig szörnyen mëgszerettem, Harminchárom percig bolondja is lëttem. Csakhogy ezt az ëgyet el nem vëhettem, Mer öregebb volt, mint az én öreganyám. Így hát mélyen tisztelt násznép, Látják, most is legén vagyok, Ezért rëggeltül napestig lányokra gondolok. Ha tudnak ëgyet, aki eljönne hozzám, Én is mëgtartom a lakodalmat A jövõ esztendõbe. Pista bácsi ezt a lagzin kívül társaságban is el szokta mondani. Bor-köszöntõ Fõleg lakodalomban, de disznótorban, szüret végi vacsorakor is. AP 9021 f) Ahol vígan vannak fiatal vendégëk, Hát, ha szërét tëhetëm, oda beférëk. Mer hát, hogy jó bor van, biztosan tudom, Hiszen ebbe oly szörnyû nagy a tapasztalatom. Nem csoda, hogy a bort szeretëm, (Mert) szent Borbál napján pincébe születtem. Nagyapám kántor vót, apám kefëkötõ, Csapból a bort mëgitta mind a kettõ. (Ha) az én gégámon csëpp is lefolyna, Sírjából mindkettõ rögtön mëgfordulna.

159 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 153 (A)z Istentül most is azt kívánom, Fúljak a hordóba, az lëgyën a halálom! Száz akós hordó borral lëgyën tele, (Ha) Vesztëmët érzem, abba fújak bele. Kitátom a számat, dõl a jó bor belé, Lelkëm pedig repül az ég felé. Uram ezt a jó borivót vëdd bë këgyelmedbe! Angyalok visznek a mënnybe, mint dukál, Szent Péter pedig a kapuba szalutál. De má most ëlég lësz ebbül nem jó sütetbül! Szédül a fejem, forog a világ, Mindenkinek kívánok szerencsés jó éccakát! Vívát! Bor-köszöntõ Fõleg lakodalomban, de disznótorban, szüret végi vacsorakor is. AP 9021 g) Szeretëm a bort, de mán félëk tüle, Mer a mútkor is bëcsapott engëmët. Mútkor is mëgharagudott rám, Csúful a sárba vagdosván* Úgy vágta a kabátom háromszor a sárba, Szegin felesígëm két napig utána Mindég azt pucolta. *Téveszt, eredetileg véletlenül vagdotván -t mond. Felvétel közben a végén: Mostmá megiszom a pálinkát, Lujzika. Lakodalmi ételversek Leves- vers AP 9021 h) Érdemes vendégëk nem jöttem üresen, Étkëkkel telt mëg mind a két kezem. A kezembül vëgyék el ezt a tálat, Melyet az ujjaim mán tovább nem állhat. Hogy én ezt hosszant në papoljak*, A forró tálaktó sebëket në kapjak. Hátam mëgëtt is húsz legény vagyon, Azoknak is a kezét süti igën nagyon. Azétt hát elõttem në tántorogjon sënki, Mer a lábát könnyen leforrózhatom néki. Tessék násznagy uram, itt ez a jó étel, Melyet mindnyájoknak jó étvággyal kívánok, Vëgyétëk és ëgyétëk! Vívát! *Apróbb tévesztés. E sornak helyesen a következõnek kellene lennie: Hogy én ezt hosszant në papoljam vagy Hogy én itt hosszant në papoljak.

160 154 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Csirke- vers AP 9021 i) Csirke húst hoztam, Kakast, tarajával. Hogy jutottam hozzá, kérem Szépen elbeszélëm. Szaladgát a kakas, A jérce nyomába, Én meg fogtam magam, Futottam utána. Mindkettõt elcsíptem Hamar, szerencsésen, Leöltem és lëforróztam szépen. Szép tepsibe beletõltem õket, sütõbe tettem. Szép piros-barnára sült meg ott a bõrük, Lëtt királynak való pëcsënye belõle.* Hol az az étkek? magyaroknak való, Cingár némëtëknek a torkán akadó. Tessék násznagy uram, vëgyétëk, Szélës jó étvágyat kívánok, egyétëk! Vivát! *Apróbb tévesztés, helyesen: belõlük. Káposzta-vers AP 9021 j) A paradicsom kerten mikor kertészkëdtem, Szép fejes káposztát bõven termesztëttem. Ebbül a káposztábul bõven készítëttek, A szakácsnék, ide, a lagzira. Belevágtak két disznót, elejit, hátulját, Abba van kérem*: ki fület, ki farkát Jó étvágyat kívánok, Keresse mëg mindënki a legjobb porcikáját, Vívát! * Itt rá szoktak a behozott edényre mutatni. A végén: Kár vót ezt a pálinkát is inni, akkor még úgysë gyün az eszembe. Engëm tompít má, tudja! Borjúhús-vers AP 9021 k) Gyënge bornyúhúst hozok tormával, De csak negyven tavasszal járt az anyjával. Szgény, gyënge állat szénát nem eheti, Gyëngesége(k) miatt csak száraz korpát nyeli. Ezért az étekért nagy próbát tettem, Szilaj bikával hét évig verekëdtem.

161 Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése 155 De, hogy azt mégis szakácsnék megfõzték,* Nagyon ízletes étel lëtt belõle. Azért hát mindenki kóstoljon belõle, Hogy ki-ki kínálja társát borral is végtére. Vívát! *Közbeszól: Látja, má elakadtam. Újév- illetve névnapköszöntõ AP 9021 c), d) Amikor a tündérkertbe jártam, Ott nagyon sok tündérlánt láttam. Mind énekelve kérte, hogy Ezt a családot ebbe az évbe Sok szerencse érje. Totóba, lottóba mindég na(d) legyen a szërëncséje. Úgy szálljon a szerencse fejére, Mint essõ az ibolya levélre! Mint látom, öltöznek má a lányok fehérbe, Jönnek rózsát szórni ëgy fiatal asszony házának körébe, Hogy járjon rózsába bokáig, Éljën békében, egészségben sokáig. Betegség, búbánat sohasë në érje! Amikor a tengerparton jártam, Ott a tengër vizében szép halat láttam. Annak a halnak neve harcsa, Boldog új évben, nagyon sok esztendõbe, boldogságban a jó teremtõ Ezt a fiatal családot mé(g) tartsa! Ezt kivánom a neve napján! * * Újévkor: újév napján. A végén beszélgetés az elhangzott köszöntõrõl.

162

163 Dalszövegmutató A törtszámok a népdalok belsõ versszakaira vonakoznak. A fûzfának nincsen tövi...1/4. Állj be Berci katonának...65./2. Álom esëtt a szëmembe...2. Állok, állok, mëgállok a kapud elõtt... 64/2. A mi menyasszonyunk Anyám, anyám, édësanyám var./4. A patakot folyóvíznek hívják A pásztói bírónak A pásztói sorozóra süt a nap ra mëgyën Kíllõ Pista...7/2. A szeretõm karjai, karjai A Vidrócki hírëss nyája var./1. A Vidrócki a Mátrába var./5. A Vidrócki sírhalmára var./7. Barna kislány ablakába jó estét, jó estét... 63/3. Barna kislány a hodályt kerüli...14/3. Barna kislyány kötött bokrétája...17/3. Barna kislyány meríti a vizet...17/2. Befütyült a vonat a pásztói állomásra Beteg vagyok megrúgott egy pej ló Betlehemes Bíró uram adjon Isten jó napot...5/3. Bíró uram vitessën engëm haza...5/3. Boconádon végig foly a víz...3.,4. Bogár Imrét kötözik a kocsiba...41/4. Borbély Józsi kimënt a fõ uccába Búra, búra ja de búra születtem Csaplárosné angyalom, galambom... 40/4. Csaplárosné ëgy liter bor nem elég...40/4. Csaplárosné ejnye, ejnye, ejnye... 40/2. Csija buja, buja...36.l. De jazér a szép szavadér tégëd bëjeresztlek.. 63/3. Dëbrecënyi zöld erdõbe van ëgy fa...26/3. De má látom, hogy hasad...33/2. Drung az erdõ (Párosító) Éjszaka kuvikol a bagó Éldës anyám në sirasson oly nagyon Élëk, élëk, minek élëk... 34/3. Elhor(d)ta a szél az homokhëgyet...19/3. Elmënt boré, de soká jár Én a lányom strázsának nem állítom...41/2. Erdõ mellett estelëdtem...8. Esik esõ, szép csendesen csepereg Esik esõ, de nem ázok...65/3. Esik essõ a Mátrába Este, este, sej este akar lenni Esteledik a faluba, haza kéne menni...63.

164 158 Dalszövegmutató Estelëdik, alkonyodik Esteledik már az idõ var./4. Fehér László lovat lopott...9. Felépült a víg hatvani cukorgyár...67/2. Fëlmëgyëk a keresztesi nagy hëgyre Ferenc József kapujába van ëgy fa...26/2. Fölhozták a tiszta ruhát var./3. Göndör a hajam, mind lëhull a földre...53/2. Gyere kislány a szekerem után...6/2. Ha elmégy is rózsám, nem bánom...3/2. Ha jelindút ez a vonat, hagy mënjën Ha fëlmëgyëk Budapestre var./1. Ha lëszakajjátok...58/5. Ha mëghalok, temetõbe visznek Ha odaérsz, lëssz ott abrak, széna... 23/3. Három icce kendërmag Hërvadj tejarózsa, hërvadj... 58/2. Hozz ki babám szûröm-baltám var/3.. Hozd ki Mari a kalapom...10/4. Iccével mérik a mákot (Lakodalmas) (2 változat) Igyál bëtyár, múlik a nyár... 34/2. Illés Mari fehér ágya...10/3. Isten áldja mëg e háznak gazdáját...32/9. Jaj, Alaxi, Alaxi Jaj, de szépen konganak a harangok... 21/4. Jaj, Istenëm, jaj annak... 33/3. Jaj, jaj, jaj. asszonyom Jaj jaj, jaj, jaj édes uram, tököd a padkán Jaj, Jóska Jágër Jóska végig bársony...7/4. Kaszárnya, kaszárnya Kellyetëk fël, pásztorok... 32/5. Ki a fiát házasítja...1/2. Ki mëgy boré Ki mënt boré...1.,34., 42., 47., 48. Kisangyalom karjai, karjai Kisangyalom majd fogsz të még sírni...62/2. Kis pej lovam mind a négy lábára...23/2. Kiszabták rám a tíz évet var./2. Kivirágzott már az árpatalló...50/2. Kozër major vígan mënt a csatába...24/2. Köszönöm anyám, hogy fölneveltél Közresiratás : Szól a harang Kukorékul a kis kakas, hajnal akar lenni Lëégëtt a Csërëp-csúri csárda...16/2. Lëégëtt a víg hatvani cukorgyár Lëment a nap, nincsen meleg Letépik az ibolyát a szagáér Lëteríti szûrit a boglya mellé...11/2. Már búcsút vëtt asz szëmektûl...32/4. Mëgégett a szentpétëri hodály...14.

165 Dalszövegmutató 159 Még én élek feketébe járok...16., 17. Még ez ë kislejány mëg së nõtt...51/2. Megírom a kedves feleségemnek...41/5. Mëgyën az nyáj, mëgyën az nyáj var./2. Menj ki vendég a házambó...1/3. Messiásunk születëtt...32/8. Mezei hívek, õrzõ pásztorok... 32/7. Mikor szénáé elmentünk...13/2. Mutassák mëg nékëm a sírhalmát...14/4. Në azt kérdëzd jó barátom, mi bajom...21/2. Nem këll nékëm pej paripád...7/3. Nem messze van ide Kismargita Në vigyenek engëm katonának...39/2. Nosza tehát mi pásztorok...32/3. Nyilló rózsabimbó voltál...58/3. Örzse néni haluskát fõz , 44. Pásztó fëlëtt kerek az ég allya , 20. Pásztorok, csordások... 32/2. Pásztorok, kejjünk fël... 32/6. Púha kenyért pirítani nem lehet Rászállott a fecske a vasútra Réten, réten, sej a pásztói rétën... 64/3. Sej, ez a búza, sej ez a búza Sej, ha bemegyek Eger várossába Sokat mondtad anyám Szagos a rozmaring Számadónak nem lësz sëmmi kárja...14/2. Szëdjétëk, szëdjétëk... 58/4. Széles ez az árok Szénát hordtam én a nyáron Szépen szól a veronai nagy harang Szilaj lova viszi-viszi messzire...41/3. Szól a harang Szökik az lány, szökik az lány var/6. Születik az úr Jézus...32/1. Te légy bogár én meg leszek csere...6. Ugyan Jancsi, fáj-ë e-ttë szíved... 19/2. Ugy elmëgyëk mëglássátok...2/2. Válogatja a selymëket...7/5. Végig mëntem a pásztói nagy uccán...21/3. Vérës a Szent Miklós inge-gatyája...5. Vidróckinak a csizmája...9.var. Víg õ maga, víg a lova...10/2. Víg pásztói gyerek vagyok Zeke Jóska mér vagy cigány...18/2.

166

167 Rajeczky Benjamin (O. Cist.) zenetörténész, Pásztó egykori jeles lakója

168

169 Rajeczky Benjamin önéletrajza november 11-én születtem Egerben. Édesapám az ottani szeszgyár gépésze volt. Elemi iskolát a Liceumban, középiskolát a ciszterci gimnáziumban végeztem. Annak 6. osztálya után, 1917-ben Békefi Remig apát felvett a ciszterci rendbe. Egy év novicia után a osztályt mint klerikus végeztem az egri gimnáziumban. Novicius koromtól kezdtem zenével foglalkozni; mint klerikus magánúton elvégeztem az összhangzattant és az önképzõkörben mint elnök zenei elõadásokat tartottam ban érettségi után az innsbrucki egyetem teológiai fakultására iratkoztam be. Az elsõ évfolyam gregorián szólista-gyakorlat után a évfolyam idején mint magister choralis átvettem a gregorián ének vezetését (szólisták, schola és heti egy órában az egész kommunitás). Az évfolyamban, a szigorlatok idején Ficker professzor collegium musicumában gregorián és többszólamú középkori zenei hangversenyt vezettem, a filozófiai fakultáson zene- és mûvészettörténetet hallgattam ban teológiai doktori diplomát szereztem Die vier Evangelistensymbole c. disszertációval tól 1945-ig a ciszterci rend budai Szt. Imre-gimnáziumának hittantanára voltam, ugyanott az énekkart vezettem és megszerveztem a fúvós és szimfonikus zenekart; mint cserkésztiszt kezdetben egy rajt, majd a csapatot vezettem; rendkívüli tantárgyként a francia nyelvet tanítottam tõl a Magyar Kórus, majd az Énekszó és az Éneklõ Ifjúság körében tevékenykedtem (cikkek, kritikák, hangversenyek); ben zeneszerzést hallgattam Kodálynál ban Ádám Jenõvel megalakítottam a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületét (fõtitkár); az énekoktatási reform keretében tanfolyamok rendezése, a szolmizáció bevezetése, tankönyvírás került sorra. A gimnázium ének- és zenekarával a középiskolai hangversenyek és ünnepélyek nívójának emelésére törekedtem (az énekkar a rádió elsõ középkori hangversenyét tartotta, a zenekar Bartók egynemû kórusaihoz kapott a szerzõtõl kíséretet). 1939/40-ben római kutatószabadságon a ciszterci gregorián történetéhez végeztem dallam-összehasonlító munkát ben kezdtem el a hazai gregorián források vizsgálatát és vetettem fel a hazai irodalomban a gregorián és a népzene összefüggéseinek kérdését ben a zirci apát rendelkezésére Pásztón mint perjel vezettem a rendházat és a hozzátartozó gazdaságot. Közben a rend budapesti tanárképzõ fõiskoláján mint zenei szaktanár, a Székesfõvárosi Felsõbb Zeneiskolán mint zenetörténet-tanár, a Tudományegyetemen mint népzenei elõadó és a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán mint felkért kisegítõ munkatárs (ösztöndíjjal) mûködtem. A középiskolák felsõbb osztályainak zenetörténet-tantervet és jegyzeteket állítottam össze ben a Néprajzi Múzeumba kerültem muzeológusi minõségben. Népdalgyûjtés a csángók között, Átányban, a Mátravidéken, Felsõtárkányban, Balassagyarmat környékén, a Bodrogközben, Fejér, Zala és Bihar megyében; lejegyzés és

170 164 Rajeczky Benjamin hanglemezfelvétel, cikkírás és kötetszerkesztés népzenei és gregorián témakörben, majd a Melodiarium Hungariae Medii Aevivel, az elsõ hazai gregorián dallamgyûjtemény kiadásával középkori gregorián forrásaink elsõ feltárása, továbbá két többszólamú forrásmunka közlésével középkori többszólamúságunk elsõ ismertetése volt az évtized munkaeredménye ban Kodály áthelyeztetett az MTA Népzenekutató Csoportjához osztályvezetõi minõségben és igazgatóhelyettesi megbízással, hogy a Magyar Népzene Tára V. (Sirató/Laments) kötetét Kis Lajossal szerkesszem. Elõkészítõ cikkek után a munka 1966-ban jelent meg magyar angol nyelven (Pitré díjat nyert); bevezetõ tanulmányt és jegyzeteket írtam hozzá. Mint az International Folk Music Council elnöke, Kodály megválasztatott a VB tagjának ( ); ott 1968-ban Suppannal megalakítottam a régi népzeneforrások kutatásával foglalkozó munkacsoportot (eddig 6 ülés). Kodály megbízásából 1964-tõl magyar népzenei hanglemezsorozatot állítottam össze (3 sorozat). Kodály halála után nyugdíjazásomig (1970) megbízott igazgatóként vezettem a Csoport munkáját. Azóta szerzõdéses tud. fõmunkatársként dolgozom a Magyarország zenetörténete I. kötetének szerkesztésén és a Melodiarium II. kötetén. Budapest, június 15.

171 Tari Lujza A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetespap, a gregorián és a népzene kutatójának, a Budai Szent Imre Gimnázium legendás hittan- és ének-zenetanárának, egyháztörténésznek a nevét sokan ismerik, s nemcsak azok, akik közvetlenül tanítványai vagy munkatársai lehettek. Könyveinek, tanulmányainak, az általa szerkesztett hanglemezeknek, pedagógiai és egyéb írásainak (lexikoncikkek, könyvismertetések, egyházzenei és egyháztörténeti munkák) listája hosszú oldalakat tölt meg. Zenekutatóként elsõsorban a gregorián, a középkor és a népzene területén folytatott kutatásokat, de jelentõset alkotott az általános zenetörténet és az egyházzene területén is. A hazai és a nemzetközi szaktudomány különösen nagy tisztelettel adózott a népzene és gregorián párhuzamait, kapcsolatait feltáró kutatásainak. A zene a társas zene õsfészké -ben, a családban vert örökre gyökeret benne, nagyanyja öregesen érdes-mély, mégis selymesen lágy hangján át, mikor vasárnap délutánonként a nagymama térdén ringatódzva hallgatta dalolását. Életerõs népzenei vidéken született, ahol a polgári család hagyományai is inkább a népzene, mintsem a klasszikus mûzenei hagyomány felé nyúltak. A jó zenei érzékû gyermek számára ezermester édesapja kis cimbalmot készített, azon játszogatott Béni bácsi erre is szívesen emlékezett vissza. Iskolásként következett a többi hangszer és a kórusban éneklés. Az egri ciszterci gimnáziumban zongorázni, hegedülni tanult, játszott harmóniumon, majd végzõs növendékként a zeneelméletben mélyedt el s vezényelte az iskolai zenekart. Rajeczky szívesen emlékezett legkorábbi gyerekkori zenei élményeire, akár gyerekeknek szóló írásaiban idézte fel õket, akár idõs korában a pályájáról érdeklõdõ riporterek kérdéseire válaszolt. A tehetség, az erõteljes és sokirányú zenei érdeklõdés szinte kikövetelte a további elmélyedést a zene elméletében és gyakorlatában. Így már a teológia tanulmányok színhelyeként választott Innsbruckra azért esett a választása, hogy a zenét is magas szinten tanulhassa és mûvelhesse tovább a kitûnõ alapokat nyújtó egri, majd zirci tanulmányok után. Hosszú, évekig tartó utánzás, a mester minden apró mozdulatának lemásolása, felügyelet alatt vég nélküli ismétlés a stílusbeli hûség nyitja fogalmazza meg saját tanulási és tanítási módszerének lényegét egyik utolsó nagy munkájában, a Mi a gregorián? címû könyvben. Majd azt írja: Csodálattal szokás emlegetni a naphosszat éneklõ epikus elõadók, a balladaénekesek, a több órát improvizáló hangszerjátékosok emlékezõtehetségét, de olykor méltánytalanul mellõzzük saját korunk színészeinek, karmestereinek és szólistáinak teljesítményeit és azt az állandó gyakorlást, ami mesterségük velejárója. Emlékezõtehetség szempontjából nincs különbség a régi korok és az újkor embere között: a csodaember és a szorgalom embere szükséges szomszédok.

172 166 Tari Lujza Rajeczky egyszerre volt csodaember elõadómûvészként is Isten áldotta, kimagasló zenei tehetség és a szorgalom embere. Fáradhatatlanságának mozgatórugója többek közt az a meggyõzõdése volt, hogy Az élõ elõadás elõfeltétele az anyag szuverén elsajátítása, sõt azonfelül egy bizonyos fokú szabad kezelése is: az anyagnak egyéni színezése, egyéni hajlam szerinti formálása. Az anyag szuverén kezelése nála nemcsak a zenei elõadómûvészetben jelentkezett, hanem bármiben, amivel foglalkozott, lehetett az evezés vagy síelés a tanítványokkal, tudományosan megoldandó teológiai vagy zenetörténeti kérdés. A tanítást elõtérbe helyezõ ciszterci szerzetesi eszmén túl miért vállalta tudatosan is mindezt? Azért, mert nála visszatérõ megjegyzés, amit pl. a Szent Gergely doktorról szóló ének kapcsán írt: a zenei gyakorlat az élethez kapcsolódott, az élet pedig értékes teljesítményt követelt. A pedagógus szólt belõle, amikor a jövõ zenéjérõl elmélkedve így írt: Aparasztember nem azon töri a fejét, hogyan mûvelik a földet kétszáz év múlva, hanem kimegy és szánt, mert tavasz van. a jövõ zenéje nem más, mint gyermekeink jelen zenéje. 1 Kodály tanítását is magáévá téve nyilatkozik, amikor arra int, hogy a zene az egész társadalomé, s ha bárhol megbomlik értékrendjének egyensúlya, ha bárhol nagyobb arányt ölt az értéktelen, az az egész társadalomra kihat. Tanárként, zenetörténészként sokakat inspirált és ragadott magával különleges, mindenkivel szót érteni tudó színes egyénisége. Szerény pásztói otthona idõvel szinte zarándokhellyé vált, s az õt meglátogató tanítványai, hazai és külföldi kollégái, tisztelõi, ismerõsei szinte versengtek, hogy minél többször felkereshessék. Pásztó nevét sokan általa ismerték meg. A szolidan berendezett kis lakás a nagyvilág szellemét árasztotta; sokoldalúan mûvelt tudós pap-tanár lakója másokat meghazudtolva minden témában a legfrissebb információkkal rendelkezett. Akik felkeresték, s a három család által lakott közös udvarról a kis alacsony lakásba belépve csalódott arckifejezést öltöttek a tudósi nagysághoz nem méltónak talált piciny és alacsony fagerendás lakás láttán, azoknak Béni bácsi sietett elmondani, hogy õ büszke arra, hogy ebben a házban lakhat, mely középkori alapokra épült, a 18. századi új iskola megnyitásáig iskolaként és a mester lakásaként, majd késõbb is tanítói lakásként szolgált. Az egyházi kellékeket és keresztény jelképeket visszafogottan, épp csak jelzésszerûen tartalmazó lakás lakója ugyanakkor a zenetudománnyal kapcsolatos, hivatalos külföldi útjain is mindig egyszerû, hivatását gyakorló pap maradt. Külföldi kollégái hamar megtanulták, hogy a magánbeszélgetésekben õt nem kell föltétlenül a külföldön elvárt módon, a tekintélyt címmel is hangsúlyozó Rajeczky professzor úrnak vagy doktor úrnak szólítaniuk, hívhatják õt egyszerûen Béni bácsinak is. Ezt aztán kedveskedve, de néha rossz ejtéssel Beni bacinak, Bene bacinak vagy ahogy augusztus 20-i levelében a jeles angol népzenekutató, 1 A jövõ zenéje 1940, 344.

173 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 167 Maud Karpeles írta, Dear Benje -nek [Kedves Béni] mondták, amin aztán õ maga kacagott a legjobban. Hamar észrevették azt is, hogy benne nemcsak azt a ragyogó tudású elmét csodálhatják meg, akinek minden szavából a hatalmas olvasottság, a téma szeretete és az élõ zene ismerete árad, melybõl már a kérdésfelvetés szintjén is sokat tanulhatnak tõle nem egyszer saját anyanyel-vükön. Õ magasrendû tudása okán sem volt megsemmisítõ, merev, távolságtartó professzortípus. Magához felemelõ ritka pedagógus alkat volt, aki a még gyenge tudású kezdõvel is egyenrangú partnerként társalgott. Mindezt a fiatalok számára hatalmas kezdõlökést jelentett. Kötetünkben erre is utal visszaemlékezésében a lengyel Ludwig Bielawski. Az egykori Kelet-Berlinben mûködött dr. Doris Stockmann, aki hosszú idõn át közeli munkatársi kapcsolatban állt vele, szerette volna megírni személyes visszaemlékezéseit Lejegyzõmunka és népzenegyûjtési tapasztalatok. Személyes emlékek bõl címmel, de betegsége és azt követõ halála meggátolta ebben. A nagy tudósnak kijáró tisztelet mellett mindenki hamar megérezte Rajeczkyben a mindig jelen lévõ, de sosem tolakodó empátiát is. Korábban nem ismert emberekben is kiváló pszichológiai érzékkel rögtön rátapintott a vele beszélgetõ személy belsõ, lelki problémáira. A beszélgetõtárs pedig mintegy varázsütésre megnyílt. Hamarosan elkezdett mosolyogni, s anélkül, hogy elmondta volna Rajeczkynak a mások vagy talán maga elõtt is titkolt belsõ bajait, jobb kedvre derült, s már nem látta olyan sötéten maga körül a világot. Nem annyira tudása, mint ez a rejtett, emberekre jó hatást gyakorló, pozitív feltöltõdést adó tulajdonsága volt az, ami miatt az emberek keresték társaságát. Ez nem önmagában a papi hivatásából fakadt. Jó pap és jó tanár is azért volt, mert ilyen isteni képességgel volt megáldva. Ezért írhatta róla egyik tanítványa, dr. Seidl Gábor, a Magyar Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának elnöke, hogy egy ország, egy szerzetesrend, egy város, egy iskola, mindannyiunk Béni bácsija 2 Seidl Gábor egyben idézte egy másik volt tanítvány, dr. Balogh Endre visszaemlékezését. Balogh más tanítványokhoz hasonlóan úgy emlékezett régi iskolájára, a Budai Szent Imre Gimnáziumra, hogy az Alma mater elhagyása után évtizedek múltán is két karizmatikus egyéniség emelkedik ki emlékeiben a többi kiváló tanár fölé. A szerzetestanár megtestesült mintaképe Tanár volt, de barát is, aki a kisdiák problémáit épp oly komolyan vette, mint az idõs, adott esetben utolsó, túlvilági útra készülõét. 3 (Kötetünkben szép példa erre Rajeczky Novotny Gergelynek írt levele.) Pásztói öregasszonyok visszaemlékezései szerint a Szent Lõrinc templomban (a város fõtemploma, melynek kriptájában Rajeczky Benjamint örök nyugalomra helyezték) a legegyszerûbb hétköznapi hajnali miséken, vagy a Szentlélek templomban (melyet kisebb léptékénél fogva Béni bácsi különösen szeretett) az egy-két idõs asszony részvételével vasárnap délután megtartott szentmisén éppoly meleg odaadással prédikált, mintha nagy hívõsereg gyûlt volna össze. Mindig volt kikért 2 In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 61.

174 168 Tari Lujza imádkoznia. A külföldi konferenciákon is mindig akadtak olyanok, akiken a vele való beszélgetések után szemmel látható volt a felszabadultság és a megkönnyebbülés. A tanácskozás végén sokan mély meghatottsággal búcsúztak el tõle, megköszönve neki a lelkiatyai segítséget. Jó példa erre az említett angol kutatónõ, Maud Karpeles (1969-ben a népzenetudomány nemzetközi társaságának tiszteletbeli elnöke) Londonban kelt és a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának címzett levele. Miután Karpeles levele elején szakmai ügyekrõl írt (megírta a két jeles korábbi angol népzenekutató, Margareth Dean Smith és Cecil Sharp könyveivel és egyéb hivatalos népzenetudományi kérdésekkel kapcsolatos mondandóját), levele végén személyes hangvételre tért át és leírta, hogy szavakban ki sem tudja fejezni, milyen nagy hatással volt rá a Rajeczky Benje -vel való újbóli találkozás. Nagyon mélyen érintett, mert mostanában nagyon le voltam törve, s az, hogy elmondta, hogy a misén imádkozott értem, visszaadta újból a hitemet és az erõmet. Ez hatalmas erõforrás lesz számomra. Levelét újbóli köszönettel és a legszeretetteljesebb üdvözlettel zárta. A szintén lengyel Jan Stêszewski visszaemlékezésében beszélt többek közt arról, hogy hol és miként misézett Rajeczky lengyelországi tanulmányútján, amit az adott politikai viszonyok között nem volt könnyû megvalósítani. Papi hivatásáról a külföldiek nemcsak tudtak és tiszteletben tartották, hanem a konferenciákon mindig lehetõséget teremtettek neki arra, hogy misézhessen ban az általa vezetett nemzetközi munkacsoport konferenciája Ausztriában Schloß Seggauban volt. A várkápolnában a híveket a konferencia résztvevõi alkották, akik Béni bácsi iránti tiszteletbõl természetesnek vették, hogy vallásuktól függetlenül megjelenjenek reggel a szentmisén. Nem vett föl sem tudósi, sem papi külsõséges magatartási jegyeket. Önteltségnek nyoma sem volt benne, de önérzetes volt. Minden iránt alázattal viseltetett, de sosem volt alázatos és fõleg nem volt megalázkodó. Amikor pl. Kodály helyetteseként, majd utódjaként a pozíciójához szükséges zenetudomány kandidátusa akadémiai tudományos fokozatot kellett volna megszereznie, elõzõleg le kellett volna vizsgáznia marxizmusból és orosz nyelvbõl. E kötelezõ tortúra alól mosolyogva kivonta magát, magánemberként azonban haragosan jegyezte meg: Különb diplomám van nekem, mint ezeknek! Van nekem Innsbruckban szerzett doktori címem. Nem vagyok ráutalva az õ általuk [a Kádár-rezsim által] adott doktori címre! Rajeczky Benjaminról halála után számos visszaemlékezés íródott. Tudományos munkáit is többen méltatták, mindeddig mégis keveset mondtunk el róla. Munkássága olyan sokoldalú volt, amelyen belül egy-egy részterület mûvelése másnak egy egész életmûvet jelent. Mélységesen humánus érdeklõdése a kutatásban is megmutatkozott: számára a puszta kottakép mögött mindig ott volt a dalokat megszólaltató, egykori vagy kortárs ember, s az ember iránti érdeklõdése kiterjedt a dal megszólaltatása, hangvétele vagyis a zenei elõadás mikéntjére és módjára is. Egy rádióriportban 1984-ben úgy nyilatkozott, hogy azt csinálja, Amit az embernek felülrõl diktálnak. Rajeczky egész életében ezzel a felülrõl kapott hittel,

175 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 169 hûséges, tisztaszívû szolgálattal végezte munkáját, abban a reményben, hogy a jó példa megsokszorozódik. Hálás tanítványai, ismerõsei, munkatársai, hívei, barátai általában úgy érzik, hogy õk csak kaptak Béni bácsitól, és keveset tudtak a sok tõle kapott jóságból valamit visszaadni. Mára nemcsak Rajeczky személye vált Pásztó zenetörténetének részévé. Immáron a város közelmúltjához és jelenéhez is hozzátartozik a Rajeczky-emlékek tudatos ápolása. Ezek közül idõrendben a következõ események emelkednek ki október a város az MTA Zenetudományi Intézettel közösen konferenciát rendezett 85. születésnapja tiszteletére ben megemlékezés halálának elsõ évfordulóján, emlékkõ-avatás és a Rajeczky emlékszoba megnyitása december 8. megemlékezés születésének 90. évfordulóján augusztus 14. megemlékezés Rajeczky Benjaminról a honfoglalás és Pásztó 110 éve ünnepség keretében születésének 95. és halálának 5. évfordulóján (e programpont elõadója Tari Lujza) július 2. megemlékezés halálának 10. évfordulóján augusztus Budapesti megnyitó után Pásztón nemzetközi konferencia halálának 100. évfordulóján (mintegy ötven fõ részvételével) november 11. megemlékezés születésének 105. évfordulóján. Ezeken a programokon rendszeresen vetítésre került Gaál István Rajeczkyrõl készített portréfilmje. 4 Rajeczky Benjamin nevét ma már sokan ismerik, s nemcsak azok, akik közvetlenül tanítványai vagy munkatársai lehettek, hiszen az írott sajtón, a rádión, televízión keresztül szerepet vállalt a tudományos ismeretterjesztésben is. Zengõ hangját hangszalagok, alakját, idõs korban is fiatalos, lendületes járását és szemének derûs, friss csillogását pedig filmszalagok õrzik. Emberi és tudományos tisztasága, hatalmas munkabírása, sokoldalúsága örök példa mindenki számára! * Rajeczky Benjamin Egerben született november 11-én. 17-én Ferenc névre keresztelték. Ekkor állították ki születési anyakönyvi kivonatát, (az eredeti dokumentum Egerben március 5-én kiállított hiteles másolata): Rajeczky Ferenc Imre fiú r. kath. sz november 11. Apja: Rajeczky Gábor Ottó 30 é. géplakatos segéd, sz. Tarnaszentmiklós Heves vm., anyja Siller Rozália 18 é. sz. Eger, laknak Eger Maklári út 103. Rajeczky Benjamin édesapja ekkor az egri szeszgyár gépésze volt. Egy január 30-án kiállított hatósági erkölcsi bizonyítványon a következõ olvasható: Rajeczky Gábor géplakatos Pásztó Kossuth utca 25/b. Édesapja úgy került Pásztóra, hogy a Pásztói Kórházból az egrinél kedvezõbb ajánlatot kapott. Rajeczky Gábor teljes keresztneve a születési anyakönyvi kivonat szerint: Gábor Ottó, aki Tar- 4 A Rajeczky Zeneiskola ezen kívül évente, ill kétévente megyei népdaléneklési versenyt rendez emlékére. Ugyancsak népdal és gregoriánének versenyeket rendez tiszteletére évente a Budai Szent Imre Gimnázium.

176 170 Tari Lujza naszentmiklóson született március 23-án, keresztelõje március 24-én volt novemberében halt meg Pásztón. A szülõk még az elsõ világháború elõtt költöztek Pásztóra. Béni bácsi többször megemlékezett arról, hogy az elsõ világháborút már Pásztón élte meg, s hogy az ott hallott katonanóták megragadtak a fülében. Rajeczky Gábor édesapja, Imre Miskolcon született április 5-én. Rajeczky Imre az említett 1941-es irat szerint már nem élt, mert néhai -ként van megnevezve. Felesége Póta Rozália 1832-ben született Mátraverebélyben. A nagyszülõk november 8-án házasodtak össze. A férj az iratok szerint notarius volt, felesége honoratior, a házasságkötés helye Szihalom Borsod m. (1942. február 8-i hiteles másolat alapján). Anagyapa édesapját Rajeczky Mihálynak hívták. Rajeczky Benjamin nagyapja a Miskolcon június 23-án kiállított Tanodai bizonyítvány szerint az Elsõ fél évben: a költészet osztályban szorgalmatosan járt, vallástanból az osztályban a 2. az az második jeles, egyéb tanúlmányokból 38 pályatárs között 3dik az az harmadik jeles, erkölcsiségbõl elsõ rendû ajánlva. Rajeczky Benjamin anyja, Siller Rozália február 15-én született, február 16-án keresztelték meg. Szülei: Siller József rk. földmûves és Urbán Borbála a szülõk ez idõ szerint Hatvanban laktak. Rajeczky Gáborné Siller Rozália 1972-ben hunyt el Pásztón. Rajeczky Gábor és Siller Rozália elsõ gyermeke Margit, aki fiatal felnõttként, 19 évesen meghalt torokgyíkban. Ferenc tehát a második gyermek volt, akinek nagy korkülönbséggel született még egy húga, Borbála. Rajeczky Benjamin születési anyakönyvi kivonatának másolata

177 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 171 Rajeczky Benjamint az egri Líceum elemi iskoláját követõen a ciszterci gimnáziumba íratták be. Énekelt a kórusban, ismerkedett a hangszerekkel (furulya, hegedû) ben 16 évesen Zircen felvették a ciszterci rendbe. Szerzetesi neve: Benjamin. Egy év novicia után a osztályt mint klerikus végezte az egri gimnáziumban, ahol az utolsó évben zeneelméletet és zenekari vezénylést tanult. Az önképzõkör elnöke volt. Tanulmányai mellett zenei elõadásokat tartott. Zircre visszakerülve az egri gimnáziumban megalapozott zenei alapismereteit elmélyítette: hegedült, furulyázott, énekelt a kórusban. Iskolai bizonyítványok: 1918/19. iskolai év: az egri fõgimnázium 7. osztályának rendes tanulója (ig. dr. Werner Adolf, az osztály vezetõje Braun Jácint). Az 1919/20. tanévben, a 8. osztályban osztályzata valamennyi tantárgyból jeles volt, testgyakorlás -ból felmentve. Gimnáziumi érettségi bizonyítvány: június tárgyból (közte magyar nyelv és irodalom, görög nyelv és irodalom, latin nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika) jeles osztályzatot kapott, eredménye egyedül rajzoló geometriában lett jó Az Innsbrucki Egyetem (Ausztria) teológia és zenetudományi szakán (Rudolf von Ficker tanítványaként) folytatta tanulmányait, uo. mûvészettörténetet hallgatott. Innsbruckban aktívan mûvelte a zenét: énekelt a gregorián kórusban, ill. vezette azt július 2-án pappá szentelték Másodéves korától magister choralis a Collegium Canisianumban: rábízták a gregorián ének vezetését. Anövendékzenekarban rendszeresen, különbözõ hangszereken játszott. Korrepetálta a többi növendéket és zenei elõadásokat, hang- Bizonyítvány, 1919 Érettségi bizonyítvány, 1920

178 172 Tari Lujza versenyeket vezetett, fõleg középkori és gregorián témában. Visszaemlékezései szerint innsbrucki évei alatt már olvasta Kodály írásait, Bartók és Kodály újonnan megjelent mûveinek kottáit megrendelte Budapestrõl, úgy ismerkedett az új magyar zenemûvekkel Teológiai doktori diploma. Disszertációja: Die vier Evangelistensymbole A budai Szent Imre Gimnáziumba került hittan- és énektanárnak. Tanári kinevezésének idõpontja: július január 14-i keltezéssel újabb megerõsítést kap: Beatissime Pater, Beniaminus Rajeczky sac. S Ord. Cistersiensis in Hungaria, doctor Theologiae et professor religionis in Gymnasio S. Emerici Budapestini Suprema sacra congregatio s. Offici feria VI. A budai Szt. Imre-gimnáziumban hittantanár volt, vezette az énekkart és a megszervezett fúvós és szimfonikus zenekart. Rendkívüli tantárgyként a francia nyelvet tanította. Tanítványai visszaemlékezései szerint bármilyen tantárgy helyettesítését rábízhatták, gyakran még a matematikát is. Cserkésztisztként kezdetben egy rajt, majd csapatot vezetett. 1929/30-ban megkezdte a népzenegyûjtést a Dunántúlon és szülõföldjén, Heves és Nógrád megyében. Pásztón is ekkoriban gyûjtött elõször. Kapcsolatba került Kodály tanítványaival: Bárdos Lajossal, Kerényi Györgygyel, Ádám Jenõvel, Kertész Gyulával, akikkel t.k. új zenetanítási módszer közte a szolmizáció bevezetésérõl gondolkodtak (ld. kötetünkben Lukin cikkét.) 1931-tõl az Éneklõ Ifjúság körében tevékenykedett, melynek munkáját cikkek, kritikák írásával, hangversenyek szervezésével és mûismertetõ vezetésével segítette Kodály Zoltán zeneszerzés tanítványa volt a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán. Ezekben az években ott nem volt külön népzene tantárgy, így a zeneszerzés tárgyat választotta, hogy Kodálynál tanulhasson. Kodály mindjárt a harmadik évfolyamra vette föl Ádám Jenõvel megalakította a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületét. Sikeres, eredményes tanítására tekintettel megválasztották fõtitkárnak. Pedagógiai írásokban, énektankönyvvel (1933-tól) ilyen minõségben is síkra szállt az általános mûveltséget szolgáló, modern alapokon álló zenei nevelés megteremtéséért. A szintén 1933-tól megindított Énekszó, majd a Magyar Kórus c. lapokban zenepedagógiai írásokat jelentetett meg. Iskolai kórusával gregorián énekeket, Perotinus és más koraközépkori szerzõk mûveit, az általa alapított szimfonikus zenekarral többek közt J. Haydn, Bartók, Hindemith mûveket mutatott be. Visszaemlékezésében írta Seidl Gábor: Gyorsan híre ment a komoly, nívós gimnáziumi zenei életnek s a Magyar Rádió felkérésére több ízben szerepeltek is. Ennek olyan sikere volt, hogy Bartók, miután egyszer meghallgatta õket, a gyerekek számára írt néhány mûvéhez zenekari kíséretet is komponált, miután megkapta a ciszterci gimnázium zenekarának összetételét. 5 5 In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 62.

179 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 173 Bartók az Egynemûkarok néhány darabjához írt zenekari kíséretet, melyet Rajeczky az iskolai kórussal és zenekarral a zeneszerzõ jelenlétében mutatott be. Seidl visszaemlékezésben arról is olvashatunk, hogy egy alkalommal a Zeneakadémián is szerepeltek, amikor Kodály Háry János dalmû szvit változatából adtak elõ részleteket. Rajeczky elsõként népszerûsítette Magyarországon A. Vivaldit, s elsõként használt autentikus népzenei anyagot az iskolai tanításban: az 1937-tõl megjelenõ Pátria hanglemezeket 6 vitte be az órára. Mint több vele készített riportban elmondta, a gyerekek pisszenés nélkül, nagy odaadással hallgatták a népzenei felvételeket. Jelentõs szerepe volt a hazai cserkészmozgalom létrehozásában. Mint a test és lélek egyensúlyát szem elõtt tartó tanár, paptanárként az elsõk közt volt, aki a tanítás elõtt reggelente együtt tornázott tanítványaival, a téli szünetben síelni, nyáron evezõtúrára (fõleg a Dunára, Balatonra), gyalogtúrára (többször a Bükkbe, Mátrába) vitte õket. Tanítványainak ilyenkor népdalokat tanított, s a hiteles elõadás megismertetéséhez jól éneklõ parasztokat hívott a környékbeli falvakból. A síelést elõbb a Normafánál gyakorolták. Az Alpokban a sítábor általában Kitzbüchel felett volt, ahol igen egyszerû, sõt szinte rideg körülmények között laktak a mosdótálban reggelre befagyott a víz, a tanítványok mégis a legmelegebb hangon emlékeznek vissza ezekre az együttlétekre is. Nem csoda, hiszen a diákok életükben elõször komoly pályán síeltek, nem utolsó sorban pedig a Cserkész-szövetség nemzetközi versenyén sorra nyerték a versenyeket a norvégek, svédek és angolok elõtt. A parlamentben gratuláltak Bitter Illés igazgatónak. Hazatéréskor a mozdony fel volt virágozva, úgy köszöntötték a hazatérteket. Tanítványai nemcsak a rendszeresen tornázó, velük síelõ, csónaktúrázó, kiránduló egykori paptanárukat csodálták, aki a fejlõdésben lévõ fiatalok számára példát mutatott a test és a lélek harmóniáját illetõen. Megcsodálták az idõs férfit is, aki élete végéig tornázott, s még 80 éves kora táján is föl-fölgyalogolt Pásztóról síelni a Mátra oldalába. Rajeczky a legkedveltebb atya volt, rajongva szerették a diákok. 7 A budai Szent Imre Gimnáziumban rövid idõ alatt magas szintre emelt iskolai zenei élet neki köszönhette jó hírnevét. Egykori tanítványainak megannyi szeretõ hangú visszaemlékezésébõl kitûnik, hogy az énekórákon vagy az iskolai ének- és zenekarral adott hangversenyeken a zenén keresztül az egyén és közösség egészséges összhangjára, a zene szeretetén túl az egymásra figyelõ életszeretetre nevelt, humorral fûszerezett kedves szigorral. Ebbõl a kiváló zenei légkörbõl t.k. a következõ muzsikussá lett tanítványok nevelõdtek ki: Járdányi Pál zeneszerzõ, népzenekutató, Dávid Gyula zeneszerzõ, Geszler György zeneszerzõ, Sugár Rezsõ zeneszerzõ, Szomolányi (Schön) József hegedûmûvész, Novotny Gergely klarinétmûvész-tanár, Wehner Tibor zongoramûvész, 6 A sorozatot Bartók Béla indította el ben Lajthával, Kodállyal és másokkal, majd a második világháború után Lajtha és Rajeczky fejezte be 1952-ben. Tari 1992, Dr. Balogh Endre és dr. Erõdi-Harrach Béla visszaemlékezése in Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 43.

180 174 Tari Lujza Pallagi János hegedûmûvész, Rozsay Zoltán karmester, id. Berkes Kálmán klarinéttanár, Bárdos Kornél ének-zenetanár, zenetörténész Megjelent az Énekes Ábécé, amely olyan sikeres volt, hogy 1943-ban már 10. kiadása jelent meg, az idõközben bekövetkezett világháború ellenére ben megjelent a Furulyaiskola, mely szintén több kiadást ért meg, s amelybõl több generáció tanult. Rajeczky komolyabb formában 1935-ben kapcsolódott be a népzenegyûjtésbe, az 1940-es évektõl pedig a gregorián és a középkor kutatásába. 1939/40-ben ösztöndíjjal Rómában tanulmányozta a gregorián és a tágabb középkori zenét, valamint az olasz népzenét. A gregoriánkutatásban elért eredményeit rögzítette a Kodály Zoltán 60. születésnapjára írt Népdaltörténet és gregoriánkutatás c. tanulmányában (1943). Az olaszországi tanulmányút eredményeit a Két dallamtörténeti adalék c. tanulmányában adta közre (1948). Hazajövetelekor meg kellett jelennie a sorozóbizottság elõtt, ahol a következõ iratot állították ki róla: rk. vallású 165 cm. magas október 11-én a sorozóbizottság elõtt megjelent, besoroztatott és így állítási kötelezettségének eleget tett. [Az irat végén:] A H. T. 42 -a alapján a papi kedvezmény odaítélve a Nemzeti Zenede Választmányának tagjai közé választották. Budapest, október 26-i keltezéssel a Nemzeti Zenede (Budapest, IV. Semmelweis utca 12.) a következõ levelet küldte: Nagyságos Fõtisztelendõ Rajeczky Benjamin gimnáziumi tanár úrnak Budapest XI. Szent Imre hg. útja 27. Nagyságos Urunk! Kifejezésre kivánván juttatni Nagyságod, a hazai mûvészet lelkes pártfogója és támogatója iránt érzett igaz nagyrabecsülésünket, Nagyságodat választmányunk f. évi október hó 7-én tartott ülésén egyesületünk rendes tagjai sorába egyhangúlag meghívta. Amidõn Nagyságodat errõl szerencsénk van értesíteni, bizalommal kérjük, hogy e tisztséget elfogadni és a Nemzeti Zenedének felvirágoztatására irányuló törekvésében nagybecsû közremûködésével egyesületünket támogatni méltóztassék. Fogadja Nagyságod õszinte nagyrabecsülésünk és kiváló tiszteletünk nyilvánítását. A Nemzeti Zenede Egyesület Gr. Zichy János elnök, Márkus Jenõ üv. alelnök. Nemzeti Zenede-i vezetõségi tisztségét 1948-ban megerõsítették Kinevezték ének szakfelügyelõvé: Fõtisztelendõ Dr. Rajeczky Benjamin ciszterci rendi gimnáziumi tanár úrnak címezve, november 20-i keltezéssel az esztergomi érsek kinevezte három évre az ének tanításának szakfelügyelõjévé. E tisztével együttjáró joga és kötelessége lesz a Kat. Tanügyi Fõigazgatóságtól kijelölt intézetekben megnevezett szaktárgy 8 Itt nem soroljuk föl azokat, akik Rajeczky tanítványaként saját gyermekeikbe oltották be a zene szeretetét, s akik közül többen szintén muzsikussá váltak. Ilyen példa: dr. Eckhardt Sándor onkológus fia, a zongoramûvész Eckhardt Gábor, valamint Várbíró István mérnök lánya Várbíró Judit, televíziós zenei rendezõ.

181 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 175 Felkérés a Nemzeti Zenede választmányi tagjául tanítását s eredményét megfigyelni s tapasztalatairól az intézet igazgatóságával és a szaktanárokkal beszámoló és a szükség szerint irányító tanácskozást tartani december 1-jén a fentebbi sorozóbizottsági levélre hivatkozva: a honvédség póttartalékába, illetve a póttartalékának nyilvántartásába vétetett fel. Fentnevezett mozgósítás (hadi állományra való kiegészítés esetében szolgálati kötelezettségének tartama alatt lelkészi teendõkre a fegyveres erõ számára igénybe vehetõ augusztus 15-i dátummal levél a zirci apáttól: Krisztusban Kedves Testvérem, Benjamin! Szent Rendünk érdeke azt kívánja, hogy Önt jelen állásának érintetlenül hagyása mellett a Budapest-Szentimreváros-i ciszterci rendi plébániához segédlelkésszé nevezzem ki. Midõn ezt teszem, meg vagyok gyõzõdve, hogy kötelmeit új állásában is lelkiismeretes buzgósággal teljesíti. Új állását f.é. szeptember hó 1. napján foglalja el. Mûködésére a jó Isten áldását kérve vagyok Krisztusban szeretõ testvére [Endrédy 9 ] Vendel apát , majd a Pázmány Péter (1945-tõl Budapesti) Tudományegyetemen népzenét tanított. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsészetkari dékán -ja december 10-i keltezéssel az alábbi levelet írta: 9 A Budai Szent Imre Gimnázium legendás fizika tanára, Hadarits Vendel tanár úr, késõbb Endrédy Vendel néven zirci apát, akit a kommunisták az Andrássy út 62-ben kegyetlenül megkínoztak. A Terror Házában az egyik vallatószoba bejáratán tábla õrzi emlékét. Ld. Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2002/3, 19.

182 176 Tari Lujza Fõtisztelendõ Uram! Tisztelettel értesítem a Fõtisztelendõ Urat, hogy a Bölcsészettudományi Kar elõterjesztésére a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr a «Zene és ének folklorisztika» elõadásával az tanévre szólólag megbízta, illetve ezen minõségében megerõsítette. Fogadja Fõtisztelendõ Úr tiszteletem Hajnal István e. f. dékán Az egyházi iskolák államosítása után a szerzetesrendek feloszlatásáig a pásztói cisztercita rendház priorja, de közben, mint az alábbi levél tanúsítja, zenetörténeti kutatásokat is folytat augusztus 11-i dátummal: Fõiskolai Tanár Úrnak elõterjesztett kérésére zenetörténeti tanulmányok végzésére további intézkedésig szabadságot engedélyezek. Endrédy Vendel zirci apát Bár aktívan nem tanított, pedagógiai munkásságát nem szüneteltette. 1945/46-ban az Énekszó c. szaklapban írásban megfogalmazott tanácsokkal, tantervekkel, jegyzetekkel segítette a zenei nevelõ munkát (Hangképzés az iskolában, Férfihang-nevelés a középiskolákban, Ideiglenes Tantervvázlat a gimnáziumok V VIII. osztályainak énekóráihoz). A zenetörténeti kutatások eredményeként látott napvilágot 1947-ben a Zenetörténeti jegyzetek, valamint 1948-ban a Kis zenetörténet 1600 ig megírt kötete Balassa Ivánnak és Lajtha Lászlónak köszönhetõen a Néprajzi Múzeum Zenei Osztályán dolgozott. Munkáját az elsõ évben ingyen, késõbb alkalmi juttatásokkal végezte. Lajtha megbízható helyettese, késõbb legfõbb munkatársa volt ban Pásztón újjászervezte az ig mûködött Pásztói Dalegyletet. A kórussal novemberében Katalin-napi mûsoros estet és bált szerveztek két budapesti mûvész részvételével, s a bevételt az új orgona javára ajánlották fel. Múzeumi foglalkoztatásával kapcsolatban 1947-ben végre hivatalosan is történt valami. Február 5-i dátummal, Dr. Rajeczky Benjamin perjel úrnak címezve kapott megbízást: A zirci apát segédlelkésszé nevezi ki

183 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 177 AMagyar Nemzeti Múzeum Tanácsának elõterjesztésére és a zirci apát úrnak 525/1946. szám alatt történt hozzájárulása alapján megbízom Tanár Urat, hogy a folklore és népzenei gyûjtemény rendezése céljából a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi rendezése céljából a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Táránál teljesítsen szolgálatot február 17-én t.k. Lajtha László tanúzása mellett az alábbi eskûszöveget aláírva került Rajeczky a múzeumba: Én esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a magyar köztársasághoz és annak alkotmányához hû leszek, Magyarország törvényes szokásait és a kormány rendeleteit megtartom, hivatali elõljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megõrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem elõtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen! 1948-ban megjelent dr. Radó Polikárppal közösen írt hittankönyve az általános iskokák VI. osztálya számára (Az üdvösség története). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának Dékáni Hivatala április 30-án a következõ levelet küldte Rajeczkynek Pásztóra: Fõtisztelendõ Perjel úr! Örömmel értesítem, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara évi április 25-én tartott VI. r.k. ülésében Perjel Úrnak a hittudományok irodalmi mûvelése terén szerzett érdemeiért a Doctor Collegiatus oklevéllel való kitüntetését határozta el, amely magában foglalja a külföldön szerzett hittudományi oklevelek honosítását is. Midõn jókívánataim tolmácsolása mellett van szerencsém errõl hivatalosan értesíteni, egyben azt is bátor vagyok közölni, hogy Kari Ügyrendünk és Szervezetünk a bekebelezési díjat 350 Ft-ban állapítja meg. Az oklevelet Perjel Úrnak elfogadó nyilatkozata után fogom mély tisztelettel megküldeni. Fogadja Fõtisztelendõ Perjel Úr õszinte tiszteletem nyilvánítását. Dr. Bánk József egyetemi dékán A Néprajzi Múzeum muzeológusa. Önállóan és más kutatókkal együtt (részben a múzeum általános néprajzi feltárásaihoz csatlakozva) jelentõs népzenegyûjtést végzett, fõként a vokális zene területén. Gyûjtött a csángók és a bukovinai székelyek között (részben Domokos Pál Péterrel), dolgozott a Heves megyei Átányban (Hofer Tamással és Fél Edittel közös program keretében), a Mátravidéken (önállóan, részben a Kodály által megkezdett palóc feltárásokat folytatva), Felsõtárkányban (Bakó Ferenccel), a Bodrogközben (részben Balassa Ivánnal), Fejér, Zala és Bihar megyében. Zala megyében regösénekeket gyûjtött Lajtha Lászlóval, Balassagyarmat környékén pedig, szintén Lajthával a második világháború után még megmaradt falusi cigánybandák után nyomoztak. Rajeczky népi hangszerek és hangszeres népzene kutatásával közvetlenül nem foglalkozott, tájékozottsága azonban e témában is lenyûgözõ volt. 10 Gyûjtõfüzeteibe a legrégibb szenténekek mellett egy-egy cigányzenészek által játszott népies dalt és mûcsárdás-dal- 10 A Magyar Népzene c. hanglemezek kísérõfüzeteiben a hangszerekrõl írt részekben ki-ki meggyõzõdhet frappáns és sokszor meglepõen újszerû megfigyeléseirõl. A tágabb Palócföld és nagy hagyományú hangszere, a duda, Rajeczky: A gyöngyösi pásztormisék c. dolgozatában (1955.) is szerepet játszik.

184 178 Tari Lujza lamot is lejegyzett. Jellemzõ az is, amit a jelen kötetben a lengyel Bielawskitól olvashatunk visszaemlékezésében. A Budapestre, konferenciára érkezett külföldi vendégeket Rajeczky a Mátyás pincébe vitte vacsorázni, ahol az es években a legjobb cigányzenészeket lehetett hallani. Mikor a külföldiek csodálkoztak, hogy egy szerzetes pap étterembe viszi õket és éppen cigányzenés étterembe, azt válaszolta, hogy az is hozzá tartozik a magyar hagyományhoz, s a külföldi vendég elõbb-utóbb úgyis szeretne cigányzenét hallani, akkor legalább szakember mutassa meg a stílus kiváló képviselõit. Rajeczky számtalan népzenei lejegyzést készített, Lajthával folytatta a Pátria hanglemezsorozat elõkészítésével és felvételeivel kapcsolatos munkálatokat, sok tanulmányt, könyvismertetést írt. Részt vett a Kodály által irányított A Magyar Népzene Tára I IV. köteteinek munkáiban, s dolgozott a gregorián témákon, melynek eredményeként kiadta t.k. a Melodiarium Hungariae Medii Aevi kötetet, Bartók emlékkötetet szerkesztett Vargyas Lajossal ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottsága, melynek Rajeczky is tagja lett s maradt haláláig. A folyamatban lévõ munkák állását megvitató bizottságban Rajeczky már a megalakulást követõ évben beszámolót tartott a középkori magyar többszólamú énekek kutatásának állapotáról október 12. Munkáját a múzeumban olyan odaadással végezte, hogy Szocialista Munkáért érdemérmet kapott március 1-tõl július 1-ig az MTANépzenekutató Csoport osztályvezetõje, 1965-tõl egyben a Kodály vezetése alatt álló intézet igazgató helyettese. Mindkét pozícióra Kodály hívta át maga mellé a múzeumból. Itteni mûködése alatt készült el és jelent meg A Magyar Népzene Tára V. Siratók kötete (1965., szerkesztõtársa Kiss Lajos), mely az elsõ magyar angol nyelvû kötet a sorozatban. A könyv Pitré díjat kapott. Magyar és idegen nyelvû tanulmányai egyre nagyobb elismertséget jelentenek számára külföldön is márciusában a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja Bartók Béla születésének 80. évfordulójára háromnapos elõadássorozatot rendezett. Március 22-én Az ünnepi elõadássorozat megnyitója Rajeczky Benjamin, majd az elsõ Kerényi György Rajeczky Benjamin: Bartók népdal-lejegyzései címû elõadása volt. Rajeczky levelezésében fennmaradt egy, a konferencia-meghívásra küldött válasz. Rajeczky meghívta t.k. a japán Ruriko Uchida énekest, aki elõzõleg valószínûleg már járt Magyarországon, mert levele végén szívélyes üdvözletét küldte dr. Kerényi Györgynek és dr. Vikár Lászlónak is március 21-én Bécsben keltezett, német nyelvû levelében megköszönve a meghívást közölte: azért nem tud részt venni a konferencián, mert a rendelkezésre álló 3 4 hónapnyi idõ már nem elég a vízum megszerzéséhez. 11 Ld. Tari 2003, I, , 193.

185 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája február 25-én a Néprajzi Múzeum munkatársai, Fél Edit és Hofer Tamás Átányban a több éves néprajzi feltárás befejezéseként Átány népmûvészete címmel kiállítást rendeztek. Ehhez a programban résztvevõ kutatók részvételével három héten át tudományos elõadások kapcsolódtak. Rajeczky Az átányi népzene címmel március 2-án tartott elõadást. 1963/64. Kodály és egykori tanítványa, Járdányi Pál mellett aktív szerepet vállalt a Magyarországon megrendezett International Folk Music Council [Nemzetközi Népzenei Tanács] budapesti népzenetudományi konferenciája elõkészítésében. A szervezet elnökévé ekkor Kodályt választották, egyik vezetõségi tagjává Rajeczkyt. Erre az alkalomra jelent meg a második világháború utáni elsõ, a magyar népzenét átfogóan bemutató, akkori modern technikával (33-as fordulatú) készült lakklemez, melynek szerkesztését szintén Rajeczky irányította Az IFMC/ICTM Történeti Munkacsoportjának elnöke (társelnök Wolfgang Suppan) szeptemberében a svédországi konferencián új vezetõséget választottak. Rajeczky ekkor túl volt egy szívinfarktuson, gyengének érezte magát, ezért erre a konferenciára már nem utazott el. A tisztségrõl való lemondását szóban Tari Lujzával küldte Kodály halála után a Népzenekutató Csoport megbízott igazgatója. Kodály halála sokat rontott a csoport életén, s Rajeczky helyzetét is megnehezítette, hogy az MTA-ra bejelentések érkeztek, miszerint ilyen intézmény élén nem állhat szerzetes pap. Ennek következtében július 1-tõl nyugdíjba helyezték augusztus 5-én Salgótarjánban kiállított nyugdíjhatósági levél: Az igénylõ II VI. 30-ig terjedõ idõben (megszakításokkal) 23 év és 152 nap szolgálati idõt szerzett. Mivel az öregségi teljes nyugdíjhoz 25 év szükséges, szolgálati ideje alapján tehát 46%-os résznyugdíjra jogosult. Munkaviszonyát csak február 5-tõl június 30-ig igazolták, ami alapján nyugdíját Ft-ban állapították meg. A Társadalombiztosítás Megyei Igazgatóságán, Salgótarjánban kelt levél szerint Az elõtt fennállott munkaviszonyának vizsgálata folyamatban van, annak befejezése után újabb értesítést fog kapni. Erre vonatkozó dokumentumot azonban nem találtunk iratai között július 17-én emléklapot kapott a Dunakanyar Mûvészeti Nyári Egyetemen való részvételéért. Casaroli bíboros Zircen keresztül gratulációját küldi neki munkásságáért tõl az MTA Népzenekutató Csoportja (1974-tõl MTA Zenetudományi Intézet) nyugalmazott tudományos fõmunkatársaként haláláig, július 1-ig dolgozik az intézetben, ahová heti rendszerességgel Pásztóról jár. Ugyanettõl az évtõl a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola zenetudományi tanszakának megbízott tanára (óradíjas). A tanított tantárgyak az 1974/ /89 terjedõ idõszak tanéveiben: paleográfia, zenei bibliográfia Amikor átadtam üzenetét, mindenki nagyon sajnálta lemondását, de megértéssel fogadta döntését. 13 Gádor Ágnes Szirányi Gábor: A Zeneakadémia. Budapest: Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem 1997, 64.

186 180 Tari Lujza Kezdeményezte a népénektár új, átdolgozott kiadását május 3-i keltezéssel megkapta a csanádi püspöki hivatal kinevezését a népénektári megújítási bizottságban való részvételre július 20-án sor került aranymiséjére. Erre az alkalomra Innsbruckból, a Canisianumból német nyelvû levelezõlapon küldött neki meleg hangú jókívánságokat Pater Robert Miribrug regens, kérve, hogy ezután is emlékezzen meg az ott tanulókról és vezetõikrõl június 9. Dortmund, Auslandsinstitut: elõadást tartott Die ungarische Volksmusik und ihre Quellen címmel augusztus IFMC konferencia Regensburgban. Elõadásának címe: Geistliche und Weltliche Volkslieder március 27. az Innsbrucki Egyetemtõl díszoklevelet kapott augusztus 23. az IFMC szervezet vezetõségi tagjainak konferenciája Varsóban. Újból hivatkoznak arra, hogy Rajeczky kezdeményezte, hogy az archaikus rituális népzenét külön munkacsoport vizsgálja. Ismét beválasztják a vezetõségi tagok közé Rajeczky Benjamin 75 éves címmel Tari Lujza köszönti a Muzsika c. folyóiratban Születésének 75. évfordulója tiszteletére Rajeczky Benjamin Írásai címmel megjelennek munkái Ferenczi Ilona szerkesztésében. Tanítványai, munkatársai szûk körben köszöntik mesterüket Megbízás népzenei tárgyú cikkek írására a Magyar Néprajzi Lexikon II. kötete számára A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta április 4-én tudományos munkásságáért Erkel díjjal tüntették ki Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól megbízást kapott gregorián hanglemez szerkesztésére szeptember IFMC Medulin-Pula (Jugoszlávia) a Történeti munkacsoport 6. konferenciája. A javaslatok közt Rajeczky többek közt elmondja: a téma lehatárolása a munkacsoport nevébõl következik, hogy ui. népzenei forrásokat vizsgál történeti tekintetben. Mindez azonban nem korlátozódik Európára. Az Európán kívüli zenének is megvan a maga történetisége [német nyelven] A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem címzetes egyetemi tanár (emeritus professor) címet adományozott Rajeczky Benjaminnak felkérõ levél az MTA I. Osztályáról az MTA Zenetudományi Bizottságában való újabb közremûködésre között. 14 Szintén felkérést kapott a Studia Musicologica szerkesztõbizottságában való közremûködésre AMagyar Televízió Röpülj Páva népzenei versenye zsûrijének elnöke november 11. Születésnapjára Pásztó a város elsõ díszpolgári címét adományozza Rajeczky Benjaminnak. 14 A bizottság titkára között Tari Lujza.

187 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája november 21. A Magyar Zenemûvészek Szövetsége tudományos ülésszakot rendezett 80. születésnapja tiszteletére Bartók születésének 100. évfordulóján emlékplakettet kapott december 21-i levél: a közelgõ Kodály centenárium alkalmából felkérik a Kodály Zoltán Emlékbizottságban való részvételre. Meghívó az alakuló ülésre, január órára a Parlament Munkácsy termébe május 25-i levél: a Mûvelõdési Minisztérium Kiadói Fõigazgatósága javaslatára a Mi a gregorián? c. könyve nívódíjat kapott, az elismerés átvétele június 2-án, szerda 14 órakor a Vörösmarty tér 1. I. em. 104-es szobában volt december Nemzetközi Kodály konferencia, Budapest, Roosevelt tér. Elõadása 17-én a Népzenei szekció 2. ülésén: Die ungarische sogenannte Kleine Quintwechsel-Form und ihre europäischen Paralellen december 17-i keltezéssel dr. Gerlinde Haid (Ausztria) köszönetet mond az Österreichisches Volksliedwerk részérõl, hogy elfogadta felkérésüket és elküldte tanulmányát a Walter Deutsch születésnapi emlékkötet számára Kodály születésének 100. évfordulója alkalmából emlékplakettet kapott A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 150. évfordulója alkalmából emlékplakettet kapott június 8-i dátummal Gerlinde Haid újból köszönet mond a megérkezett lábjegyzet-kiegészítésekért december 16-án [Kodály születésnapja] a Kodály Emlékbizottságban való részvételéért köszönetet nyilvánítottak és a Kodály születésének 100. évfordulója megünneplésében kifejtett tevékenységéért oklevelet adományoztak neki január 14-i keltezésû levél: Imre Samu, az Akadémiai Kiadó Kiadói Tanácsának elnöke értesíti, hogy a Szendrei Dobszay Rajeczky: XVI XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben (Budapest 1979) c. kötet nívódíjas lett. Díjátadás január 26-án 11 órakor az MTA Tudós Klubjában volt A Brockhaus Riemann Zenei Lexikon megbízása: az eredeti, idegen nyelvû cikkek fordítása és szakmai kiegészítésük július 20. gyémántmiséjének idõpontja A Szentév alkalmából emlékplakettet kapott július 27-i dátummal Città di Vaticanóból Agustinus Casaroli bíboros meleg hangú latin nyelvû táviratban köszönti gyémántmiséje alkalmából augusztus 10. Az egri érseki köszönõlevele: Külön is megköszönöm Fõtisztelendõségednek, hogy az egri egyházmegyében lelkipásztori szolgálatot is vállal és az annyira nyomasztó paphiányban segíti Isten népét az üdvösség útján augusztus 11-én volt tanítványai, Entz Géza, Kirilly Dezsõ, Erõdi Béla [Erõdi-Harrach Béla 15 ], Geszler György és mások köszöntik gyémántmiséje alkalmából. 15 Ld. Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2002/3 19.,

188 182 Tari Lujza így együttesen emlékezünk gyémántmisés Béni bácsinkra. Szeretett volt tanárunknak szívbõl kívánunk zavartalan jó egészséget, további eredményes munkálkodást, sok örömet és Isten kegyelmének számtalan ajándékát. Egy másik levélrészlet ugyane napról: körbeültünk és elkezdõdött a nótázás. A régi tábortüzek slágerlistáját énekeltük végig (milyen sok nótát tudunk még!). Cserkésznóták, magyar dalok, kánonok. Úgy éreztük, ott ül közöttünk Béni bácsi is! És emlékeztünk A Magyar Kodály Társaság Hírei c. lap VII/1., júniusi száma (viszszatekintve a Kodály-év eseményeire) a Kodály emlékérem kitüntetettjeként említi Rajeczky nevét október 1. Pásztón jelen van az oskolamester házának avatásán december 17. Díszoklevél Pásztó fejlesztéséért január 22-én levél Salgótarjánból a Nógrád Megyei Tanácstól: A Végrehajtó Bizottság kiemelkedõ zenekutatói tevékenységéért, a palóc népzene megismerése területén végzett munkájáért Madách Díjjal tüntette ki. Közölték a díjátadás idejét, helyét. Úgy látszik, attól tartottak azonban, hogy Rajeczky Benjamin Budapesten tartózkodik, ezért ugyanaznap táviratban is megerõsítették a hírt, az MTA Zenetudományi Intézetbe címzett táviratban: Örömmel értesítjük, hogy a Nógrád Megyei Tanács VB Madách-díjjal tüntette ki. A díj átvételére tisztelettel meghívjuk január 28-án hétfõn 17 órára Salgótarjánba az Állami Zeneiskolába József A. u. 4. Az utazásban a Pásztói Városi Tanács segíti Önt. Dr. Horváth István osztályvezetõ. Az ünnepségen dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész, akkor a Magyar Színházi Intézet igazgatója mondott köszöntõt. A Miskolci Nemzeti Színház színészei mûködtek közre. A díjat Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke adta át május 24. A Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a tudomány doktora (DSc) fokozatot augusztus 6-i keltezéssel Tardy László, a Mátyás templom karnagya az elõkészület alatt álló Magyar Katolikus Almanach II. kötete számára munkásságának fontosabb egyházzenei vonatkozásait kéri a kötet számára szeptember 25-i levélben az MTA I. Osztályának elnöke, dr. Hajdú Péter felkéri a Zenetudományi Bizottságban való részvételre újabb öt évre. 17 Ugyanekkor felkérik további közremûködésre a Studia Musicologica szerkesztõbizottságában november Pásztó: a Csohány Baráti Kör, melynek alapító tagja, születésnapja tiszteletére emlékplakettet adományozott január, június 1., október 30. Televíziós zenetörténeti sorozata felvételei. 16 Rajeczky Benjamin tudományos önéletrajza (1984). Közreadja Tari Lujza. In Zenetudományi Dolgozatok II. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. MTA ZTI, A bizottság titkára Tari Lujza.

189 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája Ujfalussy József, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola rektora megbízza, hogy az 1986/87-es tanévben az egyetemi ágazat Zenetudományi Tanszékén vegyen részt a fõtárgyi állami Vizsgáztató Bizottságának munkájában ban Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke köszöntötte születésnapján. E levél nem maradt meg, de Rajeczky géppel írt válaszának másolata igen. Rajeczky levele jól rávilágít egyrészt szerény jellemére, amikoris kitér a dicséret elõl, s inkább munkatársát helyezi elõtérbe, másrészt az õt jellemzõ szerzetesi alázatra, hogy ui. õt az elismerés az újabb feladatokra figyelmezteti. Válaszlevelében a Madách Díjra is visszatér: Pásztó november 17. Igen tisztelt Tanácselnök Úr! Mélyen meghatott megtisztelõ születésnapi köszöntése, fogadja érte hálás köszönetemet. Három évtizede ismertem meg közelebbrõl és szerettem meg a nógrádi népet, mikor boldogult Manga János barátommal éveket töltöttünk a megyei népdalok és hangszeres népzene gyûjtésével és lejegyzésével. A Madách-díjjal kitüntetõ számomra felejthetetlenül kedves figyelmet jelentõ gesztust úgy vettem, mint az õ munkájának elismerését is, amit olyan szívesen osztottam meg vele. Meggyõzõdésem, hogy minden elismerõ szó és kedves köszöntõ emlékezés igazában figyelmeztetés is a további feladatokra. Megvallom, szívem szerint ma is annyi tudományos probléma sürgõssége ellenére a fiatalok zenei életének egészsége, a magyar zenei anyanyelv sorsa a legfõbb gondom, abban pedig frissen biztató jelenség éppen a salgótarjáni zeneiskola kiemelkedõ munkája és a Pásztón folyt megyei iskolai népdalverseny volt. Abban a reményben, hogy a meleg jókívánságokat továbbra is szíves meleg szolgálattal és hasznos munkával tudom viszonozni, ismételt köszönettel vagyok Tanácselnök Úr hálás híve Rajeczky Benjamin Részt vett az Egri Fõszékesegyház fennállásának 150. évfordulóján az új harang felszentelésénél. Ebbõl az alkalomból emlékplakettet kapott május 20-i dátummal Freiburgból küldött képeslapon dr. Gottfried Habenicht az általa vezetett munkacsoport tagjai nevében írta német nyelven: A konferencián résztvevõk szeretettel gondolnak Önre és üdvözlik. Az aláírók közt: Hartmut Braun, Christian Ahrens, Jürgen Elsner, Wiegand Stief, Ursula Reinhard, Anette Erler, Albrecht Schneider (Németország), Reidar Sevåg (Norvégia) Barbara Jesser (USA), Oskár Elschek (Csehszlovákia), Ludwik Bielawski (Lengyelország) Todor Dzsidzsev (Bulgária), Helga Thiel (Ausztria) és még sokan mások Munkásságát a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja bronzplakettel ismerte el december 31. az MTA Zenetudományi Intézete örökös munkatársi címet adományozott neki: A Magyar Tudományos Akadémia elnökének 2/1964. (A.K. 2.) MTA sz. utasítása értelmében örömmel és tisztelettel ajánlom fel az MTA Zenetudományi Intézet örö-

190 184 Tari Lujza kös munkatársa címet. A Zenetudományi Intézet jelenlegi munkatársai különbözõ években csaknem valamennyien tanítványainak tekinthetik magukat. Ezért kiváltképpen jelentõs az a segítség, ami a jelenlegi levél értelmében a következõ években is lehetõvé teszi az együttmûködést. A tudományos kérdésekben való tanácsadáson, konzultáción túl, kérem vállaljon továbbra is tevékenyen részt a magyarországi zenetörténet munkálataiban épp úgy, mint a Magyar zenetörténet I. kötet idegennyelvû kiadásának elõkészítésében. Értelemszerûen kérem, hogy az Intézetet tekintse mindig munkahelyének, amivel együttjár, hogy az intézeti apparátus, intézeti munkaszobája változatlanul rendelkezésére áll. Kérem, fogadja eddigi együttmûködéséért valamennyiünk õszinte köszönetét. A következõ évek munkájához jó egészséget és megértõ türelmet kívánok. Falvy Zoltán igazgató november 5. A budai Szent Imre Plébániatemplom fennállásának 50. évfordulója alkalmából a jubileumi templombúcsú emlékére emléklapot bocsátottak ki. A József Attila Gimnázium, mint a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium utódja, emlékplakettet adományozott Rajeczkynak. Az ünnepségen találkozott egykori diákjaival, akik nagy meghatottsággal hallgatták beszédét július 1. Rajeczky Benjamin Pásztón meghalt július 3. Tari Lujza a Magyar Rádióban megemlékezést tartott róla Kaszás e földön a halál (a cím egy általa gyûjtött és tudományosan feldolgozott halottas énekbõl vett idézet) március 13. posthumus Kossuth-díjat kapott, melyet húga, Rajeczky Borbála vett át. Egyik tanítványa visszaemlékezése szerint erre a kitüntetésre már Kodály felterjesztette, de a díjat mint pap, nem kaphatta meg lap. 1. kép: Rajeczky Benjamin Innsbruckban, egyetemi tanulmányai idején 2. és 3. kép: Rajeczky Benjamin utolsó fényképei 1989 március végén Tari Lujzával beszélget. Fotó: Miháltz Gábor 186. lap. 4. kép: Rajeczky Kodály Zoltánt köszönti a Népzenekutató Csoportban. Pásztó Városi Múzeum Rajeczky Hagyaték 5. kép: Rajeczky Benjamin és Borbála a Fertõdi Eszterházy kastély elõtt Peter Riethussal, Borcsa német zenekutató férjével es évek 6. kép: Rajeczky Benjamin Pásztón a kertben szüleivel és édesanyja segítségével, Alapi Katóval 7. kép: Béni bácsi énekel és irányítja a tercettet. Mellette Szendrei Janka és egy osztrák zeneszerzõ. Bécs 1970-as évek eleje 8. kép: Rajeczky a Néprajzi Múzeumban fonográffelvételt készít. Pásztó Városi Múzeum Rajeczky Hagyaték 9. kép: Rajeczky Benjamin és Borbála Borcsáéknál Bécsben, 1970-es évek 18 Dr. Balogh Endre és dr. Erõdi-Harrach Béla visszaemlékezése in Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 43.

191 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája

192 186 Tari Lujza

193 A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája 187 A Rajeczky emlékszoba részlete, Pásztó