ERDÉLY STATISZTIKÁJA

Átírás

1 ERDÉLY STATISZTIKÁJA A ROMÁNIÁHOZ CSATOLT EGÉSZ VOLT MAGYAR TERÜLET LAKOSSÁGÁNAK NEMZETISÉGI, FELEKEZETI ÉS KULTURÁLIS KÖZSÉGENKÉNTI STATISZTIKÁJA AZ ÉS ÉVI HIVATALOS ADATOK ALAPJÁN FÜGGELÉK: STATISZTIKA-TÖRTÉNELMI, KULTURÁLIS, GAZDASÁGI STB. KÖZLÉSEK ÉS TÁBLÁZATOK KÖZZÉTESZI: DR. JAKABFFY ELEMÉR KIADJA A MAGYAR KISEBBSÉG NEMZETPOLITIKAI SZEMLE, LUGOS 1923 NYOMTÁK LUGOSON, HUSVÉTH ÉS HOFFER KÖNVNYOMDÁJÁBAN

2 ELŐSZÓ. A Romániához csatolt volt magyar területek (röviden Erdély) népességi ujabb és korábbi adatai Románia minden lakósát igen közelről érdeklik. Szolgálatot vélünk tenni tehát különösen a magyar kisebbségnek, amikor a vonatkozó lehető pontos adatokat összegyüjtve közrebocsátjuk. Az évi hivatalos adatok a C. Martinovici, kolozsvári román királyi statisztikai hivatal főnöke és N. Istrati, a statisztikai hivatal közgazdasági osztályának főnöke szerkesztésében Dicţionarul Transilvaniei, Banatului și celorlalte ţinuturi alipite cimmel megjelent müben találhatók fel. Mig a korábbi adatokat a magyar kir. statisztikai hivatal kiadványaiból gyüjtöttük össze. Miután a hivatalos jellegünek tekinthető Dicţionarul helységnévtárszerüleg csoportositott községek nemzetiségi adatait tartalmazza s igy az egész terület népesedési viszonyainak összehasonlitását és áttekintését nagyon nehézzé teszi: szinte magától merült fel annak szüksége, hogy Románia szóban levő uj területe községeinek adatait az uj járási és megyei beosztás szerint csoportositva bocsássuk a közönség rendelkezésére. Miután pedig az egyes községekre nézve is fontos, hogy a lakosság előtt ne csak a nemzetiségi, hanem a felekezeti megoszlás adatai is ismertek legyenek: munkánkat kiegészitettük az évi felekezeti adatokkal, amelyekről a Dicţionarul nem tájékoztatja az érdeklődőket. A járási beosztásnál figyelembe kivántuk venni a román kir. belügyminiszteriumnak 1921-ben megjelent Împărţirea administrativă a teritoriilor alipite cimü hivatalos kiadványát is. Ennek adatai azonban a Dicţionarul adataitól sok tekintetben annyira eltérők az orthografiát és a községek nevét, számát tekintve, hogy igen kevés hasznát vehettük. Alsó-Fehér megyében, az alvinci járásba osztja be például a belügyminiszterium Galda-de-jos-t és Galda-de-sus-t, amikor e községek már a tövisi járásba is be vannak osztva (itt is voltak és vannak jelenleg is). Hogy a nagyenyedi járásbeli Szabaderdő községről sem a belügyminiszter sem a Dicţionarul miért nem vesz tudomást, az egyelőre titok. A marosujvári járást a belügyminiszter Plasa Ocnele Mureşului-nak, a Dicţionarul Plasa Ocna Murăşului-nak irja, mig magát Marosujvár községet Uioară-nak nevezi, holott a belügyminiszter bizonyára a logika alapján Ocnele Mureşului-nak kereszteli, de Felsőujvárt már Uioară-desus irja ismét, amit a Dicţionarul már ilyen helyesirási rendszerrel ir: Uioara de-sus. Az ismét titok marad, hogy a belügyminiszter Gombostelke-Gâmbuţ községgel mit csinált, mert meg sem emliti. A két hivatalos és a közérdekből igen fontos helységnévtárban százával fordulnak elő hasonló érthetetlen, megtévesztő különbségek. De ha már a két magas állami hatóság a közigazgatási helynevek dolgában függetlenitette is egymást, legalább a román orthografia tekintetében egyetérthettek volna, amikor egyes hivatalfőnököknek is meg van adva a jog, hogy a tisztviselők helyes románultudása felett végső fokon dönthessenek. Hogy mennyire fontos a nemzetiségi megoszlás mellett az ellenőrzést megkönnyitő felekezeti adatok közlése is, ime néhány szembeötlő tévedése a hivatalos összeirásnak, avagy a Dicţionarul szerkesztőinek: A Csik vármegyei Göröcsfalván az évi 474 magyar lakosból egyetlen lélek se maradt az évi hivatalos adatok szerint, mig a román lakosság száma semmiről egyenesen 459-re emelkedett, holott a községben még 467 róm. kath. és 7 ref. hivő volt s akkor egyetlen gör. kath. vagy gör. keleti vallásu se találtatott a községben. Csaknem hasonló az eset Karcfalván

3 IV [Erdélyi Magyar Adatbank] is, ahol az évi 1242 magyar számát a Dicţionarul szerkesztői 1920-ban leszálitották 742-re s az egyetlen gör. katholikus vallásu lakost felszaporitották 247 románra. Az is alig hihető, hogy Zsögödön az évi 10 gör. katholikus hivő 1920-ra 308 románra szaporodott volna fel, mig az 1136 róm. kath., 5 ágh., 47 ref. hivő leapadt volna 741 lélekre. Ezekhez hasonló nemzetiségi számot felszaporitó és leszállitó tévedés sajnos feles számban fordul elő még a Dicţionarul -ban. A 1920-iki népszámlálást elrendelő egyik prefektusi végrehajtási utasitás a következő: Mi Kolozsvármegye és Kolozsvár város prefektusa, tekintettel a helybeli államtitkár ur évi sz. alatt kelt s a lakosság statisztikája sürgős és pontos összeállitására vonatkozó rendeletére a kővetkezőket rendeljük el: 1. Kolozsvármegye törvényhatósága összes községeiben, valamint Kolozsvár városában 1920 december első napján megkezdődik a népszámlálás. 2. A statisztikai adatok összegyüjtésére szervezett helyi bizottságok tagjai eme megbizatásuk gyakorlása folyamán közhivatali szervek gyanánt müködnek, ennélfogva a velük szemben való ellenszegülés kihágást képez és a büntető-törvény ai értelmében fog büntetés alá esni. 3. A statisztikai adatokra vonatkozólag a helyi bizottságoktól összeállitott kimutatások: közokiratok, az azokban bejegyzett hamis adatok pedig közokirat hamisitásának minősittetik és a büntetőtörvény ai szerint büntettetik. 4. Aki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, vagy a kért adatok bevallását megtagadja, az évi XXXV. tc a szerint 1000 lejig terjedhető pénzbirsággal fog büntettetni. 5. Tudomásunkra jutott, hogy különösen a zsidók nemzetiségi kérdésében izgatás folyik, amely a multban hamisan és mesterségesen csak mint hitfelekezet vétetett figyelembe. Szemelőtt tartva azonban, hogy a békeszerződés és az államtitkár ur fennt emlitett rendelete szerint a zsidók nemzetiségi kisebbséget alkotnak, valamennyi Mózes vallásunak (orthodox, neolog stb.) zsidó nemzetiségünek kell jelentkeznie, nehogy a jelen rendelet 3. és 4. pontjaiban megirt büntetések alá essék. 6. A helyi bizottságok figyelme különösen felhivatik az évi XXXV. tc ában foglalt rendelkezésekre, szoros alkalmazkodás végett. 7. Kötelességévé tétetik valamennyi közigazgatási és állami szervezetnek, hogy bármely tudomásukra jövő ellenszegülésről haladéktalanul tegyék meg jelentéseiket akár irásban, akár szóval. 8. A szükséges nyomtatványokat a prefektura a kijelölt határidőre ki fogja osztani. Kolozsvár, 1920 november 21. Dr. Meteş sk. prefektus. E rendelet közlése után a kolozsvári Keleti Ujság (1920 november 27) a következő jogi kérdést veti fel: Az ötödik pont irta légyen azt prefektus, vagy akárki más nem ütközik-e azokba a büntető rendelkezésekbe, amelyekre a 3. és 4. pontok hivatkoznak? Vagy nem az-e az értelme azoknak a büntető rendelkezéseknek, hogy senkire pressziót gyakorolni nem szabad, mindenki a saját lelkiismereté szerint az igazat és csak a tiszta igazat tartozik bevallani? A békeszerződés most is zsidó vallási autonomikus jogokról beszél. Még eddig olyan békeszerződést nem hoztak létre ezen a világon, amelyik megdöntötte volna azt az egyéni jogot, hogy akármelyik nemzethez való tartozás felett mindenki önmaga dönt; mindenkinek lelkiismeretbeli kérdése lévén az, hogy milyen nemzetiséghez tartozónak érzi magát. E presszió nélküli népszámlálás szerint tehát az 1867-ben izraelita vallásra áttért régi szombatos felekezet törzsökös székely hivői is a zsidó nemzetiség közé osztattak be, ha személyenként nem fizették le az ezer lej büntetést. Hogy a zsidók a multban, tehát a magyar uralom alatt, mennyire «mesterségesen» kényszerittettek a magyar nemzetiség vállalására, arra a mindenki rendelkezésére álló magyar statisztikai évkönyvek adják meg a cáfolatot, amelyek szerint Magyarországon a izr. vallásu lakosból vallotta magát és számittatott (76 89%) a magyarok közé, mig (21 62%) a német, 5778 a tót, 989 a román, 2699 a rutén, 583 a horvát, 91 a szerb és 3321 izraelita az egyéb anyanyelvüek számát gyarapitotta.

4 V Hogy a magyar statisztika mennyire nem «korrigálta» ki a polgárok lelkiismeretbeli vallomását, talán eléggé bizonyithatja az is, hogy a román nemzetiségü polgárok között van kimutatva az 1, gör. kath. és 1, gör. keleti vallásu románon kivül még: 8442 róm. katholikus, 1409 református, 1577 ágh. ev., 559 unitárius, 989 izraelita és 3018 egyéb vallásu román anyanyelvü polgár is. Ha az évi hivatalos román statisztika legalább ilyen lelkiismeretességei számolna be a polgárok nemzetiségi megoszlásáról, akkor minden bizonnyal kevesebb kétely férne a román statisztika pontosságához. Így azonban nemcsak az összeirás, hanem a feldolgozás pontosságát kétségessé teszik a szintén gyakori alábbi esetekhez hasonló hivatalos adatok közlése: A Háromszék vármegyei Kézdi járásban a Dicţionarul szerint Karatnávolál községet az évi 1418 magyar és 2 román lakosával Torja községhez csatolták, melynek 2581 magyar és 3 román lakosa volt. Ugyan ki hiszi el, hogy 1920-ban az egyesitett kettős községnek csak 2477 magyar, 19 román és 1 izr. lakosa lett volna? Hogy az összeirási lapok gondos számbavétele iránt táplált gyanunk nem lehet alaptalan, erre nézve is kiemelünk egy érdekes esetet. Az Alsó-Fehér megyei Borbánd községben az évi magyar hivatalos statisztika 427 róm. kath., 18 ref., 1 unit., 4 izr., 777 gör. kath. és 27 gör. keleti hivőt, továbbá 94 magyar, 1156 román és 5 német anyanyelvü lakost tüntet fel. Ezzel szemben a Dicţionarul az évi hivatalos adatok alapján 434 magyart, 779 románt, 2 németet és 5 zsidót mutat ki. A magyaroknak egy községben való ilyen nagymérvü közel ötszörös megszaporodása és a román lakosságnak 377 lélekkel való megapadása okvetlenül fel kellett volna tünnie a román statisztikai hivatalban s amint a városokban tették, Borbándon is el kellett volna rendelni az ellenőrző és korrigáló összeirást. Mert az mégis csak feltünő jelenség, hogy egy község lakossága, amelyik a magyar uralom alatt következetesen románnak vallotta magát, a román uralom alatt pláné 1920-ban! tüntetően magyarrá változzék. E feltűnő jelenség okai után kutatva, sikerült megállapitanunk, hogy jelen esetben szó sincs a román lakosság tüntető elmagyarosodásáról, de még kevésbé a hivatalos román statisztika kiméletlen és tárgyilagos igazság megállapitásáról, hanem legfeljebb csak a szempontok szerinti hivatalos statisztika-készités tökéletlenségéről. Borbánd község esetére a Şematismul veneratului cler. al Archidiecesei Metropolitane grecocatolice române de Alba-Iulia şi Făgăraş pre anul Domnului 1900, Blaş cimü mü 137-ik oldala derit világosságot. Itt a következők olvashatók: «Barabanţ (Borbánd) gör. kath. 597, róm. kath. 314, ref. 2, izr. 6. Klein püspök idejében kelt összeirás szerint Borbándnak már temploma és parochiája volt. A hivek száma 210 volt. Megjegyzendő, hogy a magyar katholikusok, akik még III. Endre király idejében ezen parochiához tartoztak, a reformáció idejében áttértek a református egyházba. Azonban, amikor a románok áttértek az Unióra, III. Károly király azt kivánta, hogy a borbándi reformátusok is térjenek vissza a katholikus egyházba. A magyarok azonban egy 1731 április 13-án kelt és a gyulafehérvári latin püspökhöz intézett iratukban kijelentették, hogy csak abban az esetben térnek vissza, ha a nekik adandó pap jól fog tudni románul, ha a szent lithurgiát és predikációt is románul fogja tartani, különben a Rómával egyesült egyházba térnek mivel ők már nem tudnak magyarul. Kérésüket teljesitették és máig is a predikációt románul tartják nekik». Ime egy kis részlet Erdély magyarságának multjából! Az emlitett Şematismul -ban még több hasonló «erőszakos» magyarositási eset is kiderül. Ime még egy pár. A 283. oldalon: Derge (Magyar Derzse) gör. kat. 609, ref. 80, unit. 1, izr. 18. Ezen egyház hiveinek egyrésze magyar származásu. Őseik róm. kath. magyarok voltak. A reformáció alatt megsemmisitették a templomot, hogy kényszeritsék a helvét vallásra. Ők azonban még sem lettek reformátusok, hanem szivesebben egyesültek a gör. kath. egyházzal és lassan elrománosodtak. [Erdélyi Magyar Adatbank]

5 VI [Erdélyi Magyar Adatbank] A 287. lapon: Sân-Mihaiul-Desert (Pusztaszentmihály), gör. kath. 1133, róm. kath. 2, gör. kel. 5, ref. 26, izr. 20. Ez az egyház 1736-ban alakult, azaz a Klein püspök összeirása után. Valamikor teljesen magyar község volt. Román nagyon kevés lehetett, vagy éppen semmi. Ez lehet az oka, hogy nem került bele a Klein-féle összeirásba. Hogy magyarok voltak, az is bizonyitja, hogy a dülők, sőt az utcák nevei is tisztán magyarok. Ma is igy használják: Magyar utca, Kis utca, Kisgána, Kosárvölgy stb. Az egyház alapitásától 1736-tól 1772-ig görög keleti volt. * Az évi magyar statisztika kizárólag az illető egyén szabad elhatározásából származó nyilatkozatát vette irányadónak az anyanyelv megállapitásánál. Annak eldöntése, hogy ki melyik nemzetiséghez, egyházhoz számitja magát, melyik anyanyelvet tekinti a sajátjának: az az egyén legszentebb sajátos joga, abba sem az államhatalom, sem a hatóságok bele nem szólhatnak. Ezen egyéni jog értelmezése is, hogy mennyire megváltozott, mióta a nemzeti kisebbségi jogok nemzetközileg kodiftkáltattak, arra a Dicţionarul hivatalos adatai sok furcsa példát szolgáltatnak, amikor a görög katholikus, görög keleti és izraelita hivők anyanyelvét nemzetiségét az érdekelt egyének akaratától függetlenül a hatóság állapitja meg hatalmi szóval. A Dicţionarul hivatalos népszámlálási adatai tehát Borbándon 340 olyan románt osztanak be a magyar kisebbség közé, akiknek elődei bár magyarok voltak már 1731 óta román anyanyelvüek. Azonban a Dicţionarul szerkesztői ezen szempont keresztülvitelében sem következetesek, mert amig a Krassó-Szörény megyei Bulcs községben a magyar statisztika a 449 lakosból 440 r. kath. hivőből 29 magyar és 414 román anyanyelvüt tüntet fel, eddig az 1920-iki román hivatalos statisztika nem követve többé a Borbándnál alkalmazott korrigáló elvet a 463 r. kath. lakosból 460 románt és 3 németet tüntet fel. Miféle következetesség ez? Avagy a hivatalos népszámlálási adatok összeszerkesztésénél nem tudta a balkéz, hogy mit cselekszik a jobb? Az elmondottak után a Dicţionarul hivatalos adatainak pontosságát és megbizhatóságát nem igen befolyásolhatja az a csekélység, hogy 1920-ban pontosan ugyanannyi lakóházat tüntet fel, mint amennyit a magyar statisztika feltüntetett, pedig valami csekély eltérésnek lennie kellett volna, hiszen az évi népszámlálás szigoruan lakások szerinti összeirást rendelt el s ezen felül a háboru előtti négy év alatt köztudomásulag épitkezés folyt országszerte. Ha itt a hivatalos statisztika nem tévedne ismét, ugyan bizony hogyan tudna a Dicţionarul Kolozsváron az évi lakossal szemben lakost; tehát több mint huszonháromezer lelket, avagy Szatmáron az évi lakossal szemben lakost, azaz ismét több mint huszonháromezer lélekkel többet (mintha ez a többlet valami titokzatos index szám volna) elhelyezni? A /920 belügyi államtitkársági rendelet határozottan elrendelte, hogy a katonák származási (születési) községük kimutatásába veendők fel és Kolozsváron mégis mi történt? Amikor az első összeirás alkalmával csak lakos jött ki, pótösszeirást rendeltek el s igy sikerült a lakosság számát a 8132 kimutatott katonával együtt lélekre felcsigázni ilyen beosztással (mint akkor a helyi lapokban siettek is közzétenni az uj, kedvezőbb eredményt) magyar, román, zsidó, 2073 német és sváb, 979 egyéb. Miután a Dicţionarul a belügyi államtitkárság rendelete ellenére is Kolozsvár lakosságához számitotta a 8132 katonát (ugyanezt tette Nagyváradon is, mint 1921 november hó 7-én közli a Nagyváradi Napló ) s miután ezek illetőségi helyükön is összeirattak; a román városi lakosság 1000%-os (Szatmár), 300%-os (Kolozsvár), 200%-os (Temesvár) stb., amerikai méreteket is meghaladó szaporodásához legalább is kétség fér. Ezt a tévedést ugyan némileg helyreigazitja a belügyminiszternek 4986/921. számu rendelete alapján végrehajtott ujabb összeirás, amikor pl. Nagyváradon már nem 68 ezer, hanem csak 65 ezer lakost irtak össze. Ez a véletlenül nyilvánosságra került ( Nagyváradi Napló 1921 november hó 7. száma) helyesbitett adat azonban sajnos nem került bele az 1921 végén megjelent Dicționarul -ba. Talán még sem volna szabad a tudományos értékünek tartott hivatalos eredményeknek kijelentett és az igazságot szolgálni hivatott számokkal ilyen könynyelmü játékot üzni.

6 VII Mint jellemző érdekességet emlitjük meg Temesvár esetét is. Itt a statisztika hamisitó magyar uralom statisztikája lakost mutat ki, akik között magyar (39 4%), 7566 román (10 4%), német (43 6%), 3482 szerb (4 8%), 148 horvát, 341 tót, 4 rutén és 818 egyéb nemzetiségüt sorol fel. Amikor a szerbek tartották megszállva a várost, 1919 januáriusban, Gambetta francia tábornok ellenőrzése mellett népszámlálást tartottak ilyen eredménynyel: a talált lakosból magyarnak vallotta magát (56 8%), németnek (27 5%), románnak 6053 (8 2%), szerbnek 2717 (3 7%) és egyébnek 719 (0 9%). Ez az eredmény aligha igazolja a magyar statisztika unos-untalan hangoztatott hamisitó célzatát. Hogy aztán 1920-ban a román hivatalos statisztika már lakost s ezek között magyart (31 6%), románt (19 2%), németet, 8296 zsidót és 3128 egyéb nemzetiségü lakost mutat ki: aligha sikerül ezzel a legujabb statisztika pártatlansága iránt bizalmat ébreszteni. Ezen példák után megjegyezzük, hogy a szövegben minden egyes községnél, ahol valami rendkivüliséget találtunk és ügybuzgó munkatársaink ennek, a helyi viszonyok ismeretével kellő felvilágositását adták, ezeket a táblázatok alatt jegyzetek alakjában mutatjuk be. * Amikor a Dicţionarul nyilvános használatra került és azt áttanulmányozhattuk, annak hiányaira, hibáira, sőt célzatos ferditéseire a Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle 1922 nov. 15-iki számában mutattunk reá. Ezt a cikkünket a kővetkező sorokkal fejeztük be: Ezek után még csak egy megjegyzésünk van. Iorga Miklós, a nagyhirü román történetiró a koronázás után irt cikkében azt állitja, hiábavaló minden tagadás, Jósika Samu báró is román családból származik. Ha a legközelebbi népszámláláskor C. Martinovici ur a maga Dicționarul -ában ez alapon a róm. kath. Státus és a Magyar Szövetség elnökét is majd a románok közé sorozza és az ő kitünő tollgépfegyverével ujra négyszázezret kaszabol le közülünk, mi azért itt maradunk, tényleg itt leszünk, református, unitárius, evangelikus, róm. katholikus, görög katholikus, görög keleti és zsidó vallásu magyarok egyaránt, itt maradunk mindaddig, mig bennünk nemzeti öntudat él, amelyet csak fokozni tudnak a Martinovici-k és társaik meddő próbálkozásai. Sorainkra C. Martinovici és N. Istrati urak a Dicţionarul szerkesztői részéről választ kaptunk a Patria 1922 dec. 9-én megjelent 266-ik számában, amire mi a Magyar Kisebbség 1923 jan. 1-ei és az Ellenzék január 6-iki számában adtunk feleletet. De nem csak ők, hanem Dr. E. A. Dandea ur is jónak látta azért a merészségünkért bennünket megleckéztetni, hogy mi a magyar statisztikai hivatal munkájának eredményét tudományosabb értékünek tartjuk, mint a Dicționarul -ét. Amire a Magyar Kisebbség 1923 febr. 1-ei számában ugyancsak megfeleltünk. Mindazokat, amiket ezen cikkeinkben felsoroltunk, itt meg nem ismételjük, hiszen a Magyar Kisebbség füzetei mindazok rendelkezésére állanak, akik politikai kérdésekkel komolyan foglalkoznak. Hogy mégis felemlitjük azt, hogy cikkeinkre román kiválóságok részéről választ kaptunk, annak oka, hogy reámutassunk arra, hogy az az érdes hang, amelyet velünk szemben használni jónak láttak, bennünket további komoly munkánkban el nem kedvetlenitett, aminek kiáltó bizonyitéka ez a kötet, amelyet az összegyüjtött munkatársak egész nagy csoportja segitségével létrehozni sikerült. Erős a meggyőződésünk, hogyha a román tudósok és közéleti férfiak nem mindig abból indulnának ki, hogy minden magyar megmozdulás csak irredenta okából történik, hanem belátnák azt, hogy a magyar értelmiség munkaakarásával és munkabirásával karöltötten a román állam érdekében alkotni többet lehet, akkor nem volna szükség arra, hogy a Dicţionarul vagy más ilyen tudományos munkák igen nagy hiányaira, hézagaira és szándékos ferditéseire a nyilvánosság előtt rántsuk le a leplet, hanem akkor egyesült erővel többet és jobbat alkothatnánk az emberi haladás érdekében. [Erdélyi Magyar Adatbank]

7 1 Erdély népességi statisztikájának története Verancsics a XVI. században azt irja, hogy Erdélyben már annyi a valach (román), mint a három nemes nemzet (magyar, székely és szász) egyenként. Tehát az erdélyi fejedelemség idején, a XVI. században a románság csak egynegyed részét tehette Erdély lakosságának (Balogh Pál: Népfajok Magyarországon, 1902., 75. oldal). Mintegy száz évvel később Vasilie Lupu, moldvai vajda azt jelentette a tőrök szultánnak, hogy az erdélyi népesség (a Partium beszámitásával) több mint egyharmadáig román (Balogh Pál idézett müve, 75. old.) A jezsuiták a XVII. század végén, a vallásunió idején, az erdélyi románok számát re becsülték. Erdély lakossága ez időtájt az adózók összeirása alapján mintegy félmillióra tehető (Jancsó B.: A román nemzetiségi törekvések történeté). Acsády Ignác, az 1721-iki adóösszeirás alapján, az adózók nevének figyelembevételével, Erdélyben a magyarság arányát 36%-ra, a németekét 15 6%-ra, a románokét pedig 48%-ra teszi. (Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények XII. kötet. Uj folyam). Klein Inocent gör. kath. román püspök által 1733-ban foganatositott községenkénti (még az egy román családot tartalmazó községek is fel vannak sorolva!) egyházi összeirás adatai szerint (Togan Miklós: Romanii din Transilvania la Sibiu 1898) a régi Erdélyben (Közép-Szolnok, Kraszna és Kővár vidékét is ideszámitva) a román családok száma re rugott. Ebből hiányoznak a barcasági románok, de viszont benne foglaltatnak Szilágy- és Szatmármegyék községei is. Ezek szerint, ha a legutóbbi Erdély területén élt románságot kereken 80 ezer családra tesszük és egy családra átlag öt tagot számitunk: lélekre tehetjük a románságot. Benkő József Transylvania cimü müvében 1768-ban közli (I. kötet, 472. oldal), hogy egyházi összeirások alapján a régi Erdély területén ben volt gör. kath. és keleti, tehát főleg román ; róm. katholikus, református és unitárius, tehát főleg magyar ; lutheránus, tehát főleg szász lélek. Csupán a mai Erdély területére véve, a XVIII. század közepén tehát a románság számát kereken félmillióra tehetjük. (Bunea: Statistica Românilor din Transylvania în anul Sibiu, 1901.) A II. József által ben végrehajtott népszámlálás Erdély területén lelket talált. Ez a számlálás a románság számát főre teszi. Ebből kitetszőleg az erdélyi románság nem egészen száz év alatt csaknem megnégyszereződött. Ennek a példátlan gyarapodásnak oka az a nagyarányu román bevándorlás, amely a XVIII. század folyamán, a fanarióták zsarnoki uralma alatt szenvedő román fejedelemségekből Erdély és a Bánság felé megindult és a XIX. század elejéig tartott. (Jancsó B.: Román nemzeti törekvések, I. kötet, oldal.) Lenk: Siebenbürgens Geographisches Lexikon, mely 1839-ben jelent meg és betüsorban Erdély valamennyi községének leirását adja, közli, hogy Erdély kétmilliónyi lakosságából: magyar és székely (25 9%), német (11 8%), román 1, (58 5%), cigány (3 0%) és egyéb (0 8 % ); felekezetek szerint: róm. kath , református , lutheránus , unitárius , gör. kath és gör. keleti lélek. Fényes Eleknek 1842-ben megjelent Magyarország statisztikája cimü munkájában egyházi összeirások alapján Erdély népességi viszonyait igy tünteti fel: felekezetek szerint: róm. kath , református , unitárius , lutheránus , gör. kath , gör. keleti , zsidó 2.403; nemzetiség szerint: magyar (28%), német (13 1%), román (58 5%), zsidó 2.403, örmény 3.798, görög 400, együtt: 1, lélek. Az 1850-iki. osztrák népszámlálás szerint Erdély lakossága (a Hunyad-megyei kőrösbányai és brádi járás nincs ideszámitva): magyar (28 27%), német (10 6%), román 1, (58%), egyéb (3 2%), együtt: 2, lélek. Az 1880-iki népszámlálás szerint Erdély, azaz a Királyhágóntuli rész lakossága: magyar (30 3%), német (10 2%), román 1,

8 2 (56 8%), egyéb (2 7%); vallás szerint: róm. kath (12 7%), ref (14 2%), luth (9 6%), unitárius (2 6%), gör. kath (27 6%), gör. keleti (31 8%). izraelita (1 5%), együtt 2, lélek. Az 1900-iki népszámlálás szerint: magyar (32 4%), német (9 4%), román 1, (56 4%), egyéb (1 3%); vallás szerint: róm. kath (13 4%), ref (14 7%), luth (90%), unit (2 6%), gör. kath (27 9%), gör. keleti (30 2%), izr (2 2%), egyéb 366, együtt: 2, lélek. Az 1910-iki népszámlálás szerint: magyar: (34 3%) német (8 7%), román 1, (55%), egyéb (2%); vallás szerint: róm. kath (14%), ref (14 9%), luth (8 6%), unit (2 5%), gör. kath (28%), gör. kel (29 6%), izr (2 4%), egyéb 611, együtt: 2, lélek. A románok száma 1900-ban Erdélyben a magyar hivatalos statisztika és a román egyházi sematizmusok szerint. Nicolae Mazere, jassi professzor 1909-ben adta ki Jassiban Harta Etnografica a Transilvaniei cimü munkáját, községenként tüntetve fel szövegben és térképen az adatokat. E munkálat a legékesebb cáfolata annak az általánosan hangoztatott vádnak, hogy a magyar statisztika tudatosan hamisitotta meg a románok számát. Mazere professzor évi adatait összehasonlitva az ugyancsak évi magyar hivatalos statisztika adataival, kiderül, hogy a román egyházi schematizmusok mindössze vel mutatnak ki több románt, ezt is csak ugy érik el, hogy a Székelyföldön lakó s legnagyobbrészt csak magyarul tudó görög katholikusokat és görög keletieket is kivétel nélkül a románokhoz számitják. A városokban határozottan, a községekben pedig majdnem felében a magyar hivatalos statisztika több románt mutat ki, mint a román egyházi schematizmusok. Ime a végeredményeket összehasonlitó táblázat: A románok száma 1900-ban: a magyar román Különstatisztika alapján bözet 1. Alsó-Fehér várm.-ben összesen Abrudbányán Gyulafehérváron Nagyenyeden Vizaknán Beszterce-Naszód vm. összesen Besztercén Brassó vármegyében összesen Brassóban Csik vármegyében összesen A románok száma 1900-ban: a magyar román Különstatisztika alapján bözet Csikszeredában Fogaras vármegyében összesen Háromszék várm.-ben összesen Hunyad vármegyében összesen Déván Hátszegen Szászvároson Vajdahunyadon Kis-Kükülő várm.-ben összesen Erzsébetvároson Kolozs vármegyében összesen Kolozs rt. városban Kolozsvár tjv.-ban összesen Maros-Torda vm.-ben összesen Szászrégenben Maros-Vásárhely tjv.-ban össz Nagy-Küküllő vm.-ben összesen Medgyesen Segesváron Szeben vármegyében összesen Nagyszebenben Szászsebesen Szolnok-Doboka vm.-ben össz Désen Szamosujváron Torda-Aranyos várm.-ben össz Tordán Udvarhely várm.-ben összesen Székelyudvarhelyen Összefoglalva: Városokban Járásokban 1, , Székelyföldön Egyéb Erdélyben 1, ,

9 3 Az évi béketárgyalások számára készült román memorandum statisztikája. E statisztika a Bánság kivételével felöleli Magyarországnak azt a részét, melyet Romániához csatolni kivántak. Anyaga nyomról-nyomra követi az évi magyar hivatalos statisztikát, helyesbitve a nemzetiségi adatokat. A vármegyei végösszegek teljesen azonosak az évi magyar adatokkal egyes jelentéktelen és indokolatlan változtatásoktól eltekintve. Igy például Csikmegye összes népességét leszállitja ra, még pedig ugy, hogy a Felcsiki járás lakosságát 10-el megnöveli ra, mig a Gyergyótölgyesi járás lakosságát pontosan el leapasztja ra. Szolnok-Doboka vármegyében helyett négy lélekkel többre teszi a lakosság összes számát, mig Torda-Aranyos megyében egy lélekkel (Topánfalvijárásban) apasztja. Békésmegye lakossága leapasztatott re, még pedig a Békéscsabaijárásban pontosan öt ezerrel ( ra) és a Gyulai-járásban pontosan 700 lélekkel ( re) stb. Ilyen átszámitások alapján állott elő a béketárgyalási román hivatalos statisztika ilyen végeredményekkel: Erdély az évi magyar statisztika szerint: Összlakosság magyar % német % román % egyéb % 2, , Erdély a román memo- 2, , randum szerint: Különbség: ( )3.987, ( ) ( )2.855 (+) (+) A többi átcsatolni kért rész az évi magyar stat. szerint: 2, , A többi átcsatolni kért rész a 2, román memorandum szerint: Különbség: ( )5.681 ( ) ( ) (+) (+) Hogy a magyarság számának lélekkel való apasztása miként történt, arra nézve némi felvilágositást nyujthatnak már az alábbiak is, amikor a memorandum nemzetiségi adatait összevetjük az évi vallási statisztikával. Alsó-Fehér megye román lakosságát a memorandum ugy állapitotta meg, hogy a görög katholikusokat (85.276) és görög keletieket (89.724) egyszerüen összeadta s még hozzá adott 52 lelket s igy keletkezett a megye román lakósa. A németek számát ugyanannyinak (7.269) vette, mint az évi magyar népszámlálási kimutatás, holott ezek között 423 német anyanyelvü izraelita is szerepel. A magyarok (39.107) számából egyszerűen levonták az összes izraelitákat (3.845) és még lelket s igy magyarnak csak lélek maradt, holott a római katholikusok (11.194), a reformátusok (23.009) és unitáriusok (1.269) együttvéve lelket tesznek ki s ezek közül a római katoliku- soknak csak 13%-a, a reformátusoknak 0 5 % -a nem vallotta magát magyarnak s igy ha az átszámitóknak elég idejük lett volna a pontos átszámitásokhoz, a három keresztény felekezet köréből is lelket kellett volna magyar lakosságnak feltüntetni. Beszterce-Naszód megye lelket számláló magyarságát a memorandum statisztikusai leszállitották lélekre, holott az róm. kath. hivőnek 63 5 %-a (3.226), a református hivőnek 95 2 %-a (3.623) magyar s hozzászámitva még a 200 unitárius hivőt, csak e három felekezet hivei között magyart találhattak volna, ha már a 7254 izraelitából magát magyarnak valló 36 6%-ot (2.654 lelket) ki is szakitották volna a magyarság testéből. Az ilyen számitásokkal összeállitott statisztika bizonyos célzatok szolgálatában beválhat, de az igazság keresésénél utmutatásul nem szolgálhat.

10 A csatolt volt magyar részek lakosságának 1910, 1915, és évi összehasonlitó nemzetiségi statisztikája. a) az 1910-ik évi magyar népszámlálás adatai szerint (az összes lakosságnál felsorolva az évi adatok is, a természetes szaporodás alapján kiszámitva); b) az 1919-ik évi agrár-reformmal kapcsolatos összeirás szerint, a Buletinul Statistic al României, Seria IV, Volumul XVI 1921, No. 6 7, 156. lap alapján, közreadva a Direcţiunea Generală a Statisticei által, Bucureşti 1921; c) a C. Martinovici, şeful statisticei regionale şi N. Istrati: Dicţionarul Transilvaniei etc. (az évi népszámlálási adatok) alapján. Vármegyék 1910 Megyénkénti összes lakosság 1915 végén a természetes szaporodás alapján A l a k o s s á g s z á m a n e m z e t i s é g s z e r i n t románok németek magyarok zsidók* más Alsó-Fehér Beszterce-Naszód Brassó Csik Fogaras Háromszék Hunyad Kis-Küküllő Kolozs Maros-Torda Nagy-Küküllő Szeben Szolnok-Doboka Torda-Aranyos Udvarhely Arad Bihar Krassó-Szörény Máramaros Szatmár-Ugocsa Szilágy Temes-Corontál * a csatolt területen izraelita lakos élt.

11 5 A városi és falusi népesség megoszlása anyanyelv szerint. V á r o s i n é p e s s é g F a l u s i n é p e s s é g Törvényhatóság összes száma magyar német e b b ő l % - b a n tót román ruthén horvát szerb egyéb összes száma magyar német e b b ő l % - b a n tót román ruthén horvát szerb egyéb 1. Alsó-Fehér Beszterce-Naszód Brassó Csik Fogaras Háromszék Hunyad Kis-Küküllö Kolozs vm. és Kolozsvár tjv M.-Torda és M.-Vásárh Nagy-Küküllő Szeben Szolnok-Doboka Torda-Aranyos Udvarhely Erdélyben , Arad vm. és Arad tjv Bihar vm. és N.- Várad Krassó-Szörény Máramaros Szatmár és Szatmár-N Szilágy Temes és Temesvár-Versec Erdély lakosságából magyar anyanyelvü , ebből románul tud = 22 6%, németül tud = 8 4 % román 1, , magyarul =11 8 %, = 1 4% német , = 34 0%, románul = 58 7%

12 6 TÖRVÉNYHATÓSÁG A lakosság nyelvismerete. A magyar anyanyelvű lakosságból csak magyarul tudott összesen r. kath. ref. luth. unit. izr. g. kath. g. kel. németek Csak anyanyelvén beszélt románok Magyar anyanyelvüek közül beszélt németül románul Német anyanyelvüek közül beszélt magyarul románul Román anyanyelvüek közül beszélt közül 1. Alsó-Fehér Beszterce-Naszód Brassó Csik Fogaras Háromszék Hunyad Kis-Küküllő Kolozs 54: Kolozsvár Maros-Torda M.-Vásárhely Nagy-Küküllő Szeben Szolnok Doboka Torda-Aranyos Udvarhely Erdélyben Arad Arad tjv Bihar Nagy-Várad Krassó-Szörény Máramaros Szatmár Szatmár-Németi Szilágy Temes Temesvár magyarul németül

13 A magyar anyanyelvüek aránya az egyes hitfelekezetek hivei között 1890 és. TÖRVÉNY- HATÓSÁG r. kath. reform. lutheránus unitárius izraelita gör. kath. gör. keleti m a g ya r a n ya n y e l v ü v o l t 1. Alsó Fehér Beszterce-Naszód Brassó Csik Fogaras Háromszék Hunyad Kis Küküllő Kolozs Kolozsvár Maros-Torda Maros Vásárhely Nagy-Küküllő Szeben Szolnok-Doboka Torda-Aranyos Udvarhely Erdélyben Arad Arad tjv Bihar Nagyvárad Krassó-Szörény Máramaros Szatmár Szatmár-Németi Szilágy Temes Temesvár

14 8 9 Sorszám A Romániához csatolt volt magyarországi területek kulturális statisztikája 1918-ban. Iskolafajok tanitási nyelv szerint Állami Községi R. kath. Gör. kath. Luther. Reform. Gör. kel. Unitár. Izraelita Társulati v. alapitványi Magán en iskolatanitó iskolatanitó iskolatanitóiskola tanitó iskolatanitó iskolatanitóiskolatanitóiskolatanitóiskolatanitó iskola tanitó iskolatanitó iskolatanitó 1Polgári fiuiskola: magyar német Polgári leányiskola: magyar német román Felsőnépiskola: magyar Gimnázium: magyar német román Reáliskola: magyar német román Leányközépiskola: magyar német Tanitóképző: magyar német román Tanitónőképző: magyar német román Kisdedóvónőképző: magyar német Kisgazdaképző: magyar német Erdőőri szakiskola: magyar Vincellériskola: magyar Faipari szakiskola: magyar Fa- és fémipari szakiskola: magyar Kő- és agyagipari szakiskola: magyar Kőfaragó szakiskola: magyar Nőipariskola: magyar Bőripari iskola: magyar Gyapjuszővő iskola: magyar Felsőkereskedelmi iskola: magyar román Bányaiskola: magyar Bábaképző: magyar Zeneiskola: magyar Iparos tanonciskola: magyar német román Kereskedő tanonciskola: magyar német Gazdasági ismétlőiskola: magyar Állandó menedékház: magyar Kisdedóvódák: magyar német román Elemi népiskola: magyar német román Árvaház Gyermekmenhely Javitóintézet Kisegitőiskola Menedékhely Siketnéma intézet Szellemi fogyatkozásban szenvedők iskolája Szeretetház Vakok intézete Tanoncotthon 1 1

15 10 A gimnáziumok és reáliskolák tanulóinak száma és anyanyelvi megoszlása a középiskolák székhelyei szerint az tanévben. A középiskola székhelye Tanulók száma évégén abszolut számokban A t a n u l ó k k ö z ü l s z á z a l é k b a n magyar német román egyéb magyar német román egyéb 1. Arad Balázsfalva Belényes Beszterce Brassó Brád Csikszereda Dés Déva Erzsébetváros Fogaras Gyulafehérvár Gyergyószentmiklós Karánsebes Kézdivásárhely Kolozsvár Lugos Marosvásárhely Máramarossziget Medgyes Nagybánya Nagyenyed Nagyszalonta Nagyszeben Nagykároly Nagyvárad Naszód Petrozsény Segesvár Szamosujvár Szatmárnémeti Szászrégen Szászsebes Szászváros Sepsiszentgyörgy Székelykeresztur Székelyudvarhely Szilágysomlyó Temesvár Torda Zilah en

16 11 A középiskola nyolc és négy osztályát végzettek anyanyelvi megoszlása törvényhatóságonként. A nyolc osztályt végzettek A négy osztályt végzettek TÖRVÉNYHATÓSÁG en magyar német román egyéb en magyar német román egyéb 1. Biharvármegye és Nagyvárad Máramaros Szatmár és Szatmárnémeti Szilágy Arad vm. és Arad tjv Krassó-Szörény Temes vm. és Temesvár tjv Alsó-Fehér Besztercze-Naszód vm Brassó Csik Fogaras Háromszék Hunyad Kisküküllő Kolozs vm. és Kolozsvár tjv Maros-Torda vm. és Mvhely Nagy-Küküllő Szeben Szolnok-Doboka Torda-Aranyos Udvarhely en * * A százalékos összesités csak az erdélyi rész 15 megyéjére és 2 törvényhatósági városára van kiszámitva.

17 12 Magyarországon 1912/13. tanévben a kisebbségi (felekezeti) elemi és polgári iskolákban tanult más vallásu tanulók kimutatása. A népiskolák jellege A mindennapi iskolák tanulóinak száma latin A mindennapi népiskolák tanulói közül szert. kath. v a l l á s u Latin } szert. kath Görög Református Ág. h. ev Egyesült protestáns Görög keleti Unitárius Izraelita Felekez. együtt A népiskolák jellege Az ált. ism. és a gazd. népiskolák tanulóinak száma latin görög ref. ág. h. ev. gör. kel. unitárius izraelita baptista Az ált. ism. és gazd. népiskolák tanulói közül szert. kath. v a l l á s u Latin } szert. kath. Görög Református Ág. h. ev Egyesült protestáns Görög keleti Unitárius Izraelita Felekez. együtt Az iskolai év végéig iskolába járt nyilvános és az iskolai év folyamán magánvizsgát tett tanulók közül Az iskola jellege P o l g á r i f e l e k e z e t i i s k o l á k Fiuiskolák latin szert. kath. Latin Görög } szert. kath Református Ág. hitv. ev Izraelita en Leányiskolák Latin } szert. kath Görög Református Ág. hitv. ev Görög keleti Izraelita en görög görög ref. református ág. h. ev. ág. hitv. ev. gör. kel. görög kel. unitárius unitárius izraelita izraelita baptista baptista egyéb egyéb egyéb

18 A nem-magyar tannyelvü népiskolák államsegélye Magyarországon az 1913/14. évben. 13 A Z I S K O L Á K J E L L E G E Tanitás nyelve száma Államsegélyt élvezett Személyi Dologi államsegély koronában Községi német román Róm. katholikus német Görög román Ág. h. evang. német Görög keleti román Társulati román 2 Vagyis: német román A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteriumtól az egyházak részére kifizetett összegek 1918-ban püspökségek szerint. Kongrua félévre Korpótlék Családi pótlék Ruhasegély Rendkiv. segély Tanitók, tanárok segélye Államsegély Vallási alapból Erdélyi róm. kath. püspökség Csanádi N.-Váradi Szatmári Nagyváradi gör. kath. püspökség Balázsfalvi érsekség Lugosi püspökség } Sz.-Ujvári Tiszántuli ref. püsp. (egész évre) Erdélyi Erdélyi ág. ev Aradi gör. kel. püsp Karánsebesi g. kel. p Nagyváradi g. kel. p } } N.-Szebeni g. kel. érsekség Unitárius püspökség Izraelita egyház

19 14 Erdély és kapcsolt részeinek gimnáziumai, reáliskolái és felsőbb leányiskolái jelleg és székhelyük szerint, alapitási évük, tanáraik, tanulóik száma az 1912/13. évben. I. Gimnáziumok Főgimnáziumok: a) Állami jellegüek. Alap. éve Tanárok Tanulók száma száma 1. Dés Erzsébetváros 3. Fogaras Lugos Nagybánya Nagyszalonta Nagyszeben Petrozsény Szamosujvár Temesvár Torda b) Kir. kath. jellegüek. 12. Arad Szatmárnémeti c) Róm. kath. egyházi jellegüek. 14. Máramarossziget (kegyes r.) Nagykároly (k. r.) Temesvár (k. r.) Nagyvárad (premontrei) d) Erdélyi róm. kath. status jellegüek. 18. Brassó Csikszereda Gyulafehérvár Kézdivásárhely Kolozsvár 23. Marosvásárhely Székelyudvarhely e) Ref. jellegüek. 25. Kolozsvár 26. Máramarossziget Marosvásárhely Nagyenyed 29. Sepsiszentgyörgy Szászváros Szatmárnémeti XVI.sz Székelyudvarhely Zilah f) Lutheránus jellegüek. 34. Beszterce (német) Brassó Medgyes Nagyszeben XVI.sz Segesvár XVI.sz g) Gör. kath. jellegüek. 39. Balázsfalva (román) Belényes h) Gör. keleti jellegü. Alap. éve Tanárok száma Tanulók száma 41. Brassó (román) i) Unitárius jellegü. 42. Kolozsvár j) Alapitványi jellegü. 43. Naszód (román) Nem teljes gimnáziumok: a) Állami jellegüek. 1. Gyergyószentmiklós Karánsebes b) Róm. kath. jellegüek. 3. Szilágysomlyó (püsp.) Kolozsvár (egyházközs.) leánygimn c) Lutheránus jellegüek. 5. Szászrégen (német) Szászsebes d) Gör. keleti jellegü. 7. Brád (román) e) Unitárius jellegü. 8. Székelykeresztur II. Reáliskolák Főreáliskolák: a) Állami jellegűek. 1. Arad Brassó 3. Déva Nagyvárad Székelyudvarhely Temesvár b) Lutheránus jellegü. 7. Nagyszeben XIV. sz Nem teljes reáliskolák: a) Lutheránus jellegü. 8. Brassó (német) b) Görög keleti jellegü. 9. Brassó (román)

20 III. Felsőbb leányiskolák: a) Állami jellegüek. Alap. éve Tanárok száma Tanulók száma 1. Arad Kolozsvár Máramarossziget Temesvár b) Községi jellegü Alap. éve Tanárok száma 15 Tanulók száma 5. Marosvásárhely c) Róm. kath. jellegü. 6. Temesvár (Miasszonyunk) d) Református jellegü. 7. Szatmárnémeti Fögimn. Algimn. Főreál. Alreál. Felsőbbl. en Állami jellegü % Községi jellegü % Kir. kath. jellegü 2 2 Róm. kath. jellegü Református jellegü Lutheránus jellegü } 62 7% Gör. kath. jellegü 2 2 Gör. keleti jellegü Unitárius jellegü Alapitványi jellegü % % { { 51 9 Erdély és kapcsolt részeinek felső nép- és polgári iskolái jellegük és székhelyük szerint tanáraik és tanulóik száma az 1912/13. évben. I. Felső népiskolák. Állami fiu: Tanárok száma 1. Halmi (internátus) Állami leány: 2. Bánffyhunyad 6 34 II. Polgári iskolák. a) Állami jellegü: fiuiskolák: 1. Abrudbánya Bánffyhunyad Barót Brád Dicsőszentmárton Ditró Felsővisó Gyergyóalfalu Gyulafehérvár Hosszufalu (internátus) Karánsebes Kézdivásárhely (internátus) Kolozsvár Vizsgázott tanulók száma Tanárok száma 14. Lippa Marosujvár Marosvásárhely Nagykároly Nagyszeben Nagyszentmiklós Orsova Perjámos Sepsiszentgyörgy (internátus) Szatmárnémeti Szilágycseh Torda Ujszentanna Állami leányiskolák: 27. Belényes (internátus) Besztercze Brassó Déva Dicsőszentmárton Fogaras Hosszufalu Karánsebes Kézdivásárhely (internátus) Kolozsvár Nagybánya Nagyenyed Vizsgázott tanulók száma