HAGYOMÁNYOS MAGYAR LÓFAJTÁINK GÉNMEGŐRZÉSÉNEK HELYZETE. Pataki Balázs Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest

Átírás

1 HAGYOMÁNYOS MAGYAR LÓFAJTÁINK GÉNMEGŐRZÉSÉNEK HELYZETE Pataki Balázs Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest A hagyományos magyar lófajták alatt a Mezőhegyesen kialakult nóniuszt, gidránt és furioso-north start, a Kisbérről kiinduló kisbéri-félvért, a Bábolnáról eredő shagya-arabot és a bár nem magyar eredetű, de hosszú magyarországi múlttal rendelkező lipicait értjük. Ezek közül a két utóbbinak speciális helyzete miatt a génmegőrzés tekintetében egészen más problémákkal kell szembenéznie, mint a mezőhegyesi ill. kisbéri eredetű, félvér jellegű fajtáknak. A XIX. század közepén konszolidálódott mezőhegyesi valamint a némileg fiatalabb kisbéri fajták fedezőménjei a századfordulóra gyakorlatilag uralták a köztenyésztést, melyet az 1943-ban kialakított és 191-ig érvényben volt tenyészkörzeti beosztás stabilizálni igyekezett. Ezen fajták eróziója a hatvanas évek elejétől kezdődött, és az utóbbi időszak minden erőfeszítése ellenére mindmáig tart. A folyamat okait csupán vázlatosan felsorolva: a ló korábbi gazdasági szerepének megszűnésével a hagyományos használat amely viszonyai között ezek a fajták kiválóan megfeleltek visszaszorult, s az esetek túlnyomó részében nem alakult ki olyan új típusú használat amelybe sikerrel beleilleszkedhettek volna. A kezdetben csak verbálisan meglévő, és csupán az elmúlt másfél évtizedben kibontakozó sportirányú tenyésztésre való áttérés az átgondolatlan keresztezések révén éppen a fajták legjobb tenyészeteinek genetikai alapjait kezdték ki, mely folyamatot az ágazat kedvezőtlen gazdasági helyzete és a rendszerváltás kapcsán tömegesen bekövetkező privatizáció is tovább erősített. A nyitottabb nemzetközi környezet, a szabadabbá váló külkereskedelem következtében hirtelen, tömegesen megjelenő külföldi fajták foglalták el a lótenyésztésen belül meglévő gazdasági potenciált, s a hagyományos magyar fajták tenyésztői a szegényebb társadalmi rétegekből kerültek ki, akik nem képesek lovaiknak azokat a feltételeket biztosítani, mint a divatosabb fajtákat tenyésztők.

2 A fajtatenyésztő egyesületek évi megalakulásuk óta igen nagy elszántsággal de csekély erőforrásaik következtében viszonylag kis sikerrel próbálnak ezen hátrányos tendenciák ellen fellépni. Erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy minden ellenszél dacára még ma is van gidrán, nóniusz, furioso és kisbéri félvér. Ha csak az egyesületi kancaállománynak az egyesületek megalakulásától máig tartó létszámalakulását vizsgáljuk, akár még elégedettek is lehetünk. 1. táblázat: A törzskönyvi ellenőrzött kancaállomány alakulása év nóniusz furioso-n.st gidrán kisbéri fv A táblázatból jól láthatjuk, hogy a fajta genetikai bázisát képező törzskancaállomány létszáma valamennyi vizsgált fajta esetében kezdeti erőteljesebb gyarapodás után mára gyakorlatilag stabilizálódott. Mindez azonban jelentős fluktuáció mellett zajlik, a régi tagok megszűnésével és újak belépésével a kancaállomány mozgása szinte minden egyesületben 20% körüli éves mozgást takar. Az 1993-ban bevezetett génmegőrzési támogatás csekély mértékű valorizációja következtében jórészt elvesztette ösztönző hatását. Fennmaradásának jelentősége ma már inkább csak a tenyésztési és adatszolgáltatási fegyelemre szorítás, mintsem a modern fajtákkal szemben meglévő hátrányos gazdasági pozíció kompenzálásának eszköze. 2. táblázat: A génmegőrzési támogatás összegének változása év e Ft index

3 Az egyesületek tenyésztői munkásságának eredménye, hogy mind a négy fajtában kidolgozásra kerültek a fajtastandardok, a bírálati és kancaminősítési rendszerek. Több-kevesebb eredményességgel folyik a kancaállomány küllemi bírálata és alapminősítése. Nagy segítséget jelentett ennek a feladatnak az elvégezhetőségében az 1999-ben bevezetett Ft/kanca állami támogatás, amely az egyesületek ma is egyik legfőbb (bár egyre szűkülő) szakmai létalapja. Rövid távú cél, hogy főtörzskönyves kanca csak az lehessen, amelyik legalább a II. osztályú alapminősítési szintet eléri. A bírálatok szervezésénél nagy nehézséget okoz a kancaállománynak az ország egész területén lévő szétszórtsága, valamint, hogy a tenyésztők jelentős részének hiányoznak az adottságai a kancák szemlére való szállításához. Ennek a gátló tényezőnek a csökkentése érdekében a fajta további tenyészirányát kijelölő országos szemlék mellett egyre több kistérségi bírálatot is szerveznek az Egyesületek szakemberei. A fajtafenntartás szempontjából meghatározó fedezőménellátottság, apaállatutánpótlás és célpárosítások tekintetében mindegyik fajta igen nagy nehézségekkel küszködik. Ha az egyes fajták által elismert fedezőmének számát (3. táblázat) és ez alapján az elismert fedezőméneknek a törzskancákhoz viszonyított arányát nézzük, az egyéb állattenyésztési ágakban szokásosnál tágabb ivararányt találunk. Ennek egyik oka, hogy a fajtában elismert mének nemcsak a fajta törzsállományában, hanem a köztenyésztésben is fedeznek, másik oka pedig a kancaállomány területi szétszórtsága. A számok mögé nézve látható azonban, hogy míg az engedélyezett mének egy része (különösen vonatkozik ez az összpopuláción belül növekvő arányú magánménekre) szinte alig kap kancát, a mesterséges termékenyítő állomásokon felállított mének tenyésztésre gyakorolt hatása egyre növekszik. 3. táblázat: Az egyes fajtákban tenyésztésre elismert fedezőmének számának alakulása év nóniusz furioso-n.st gidrán kisbéri fv

4 A fedezőmén utánpótlás, és ezen belül a kiváló minőségű apaállat ellátás terén meglévő problémák jelentik a fajtafenntartás legnagyobb gondját. Normál ménhasználatot, szolid, de folyamatos genetikai előrehaladást feltételezve évi 10%-os utánpótlási hányad beállítása volna kívánatos. Ezzel szemben a furioso-north star kivételével sehol sem sikerült ezt a mértékű utánpótlást biztosítani, ami részben a ménállomány csökkenését (s ezáltal a genetikai variancia szűkülését) valamint a fedezőménállomány elöregedését okozza Fedezőmén utánpótlás alakulása (db/%) 4. táblázat: év összes non % 8 5.1%.48% 2.9% 12.49% % % % 3.91% fur. 5.5% %.48% % % 10.99% % % % gidr % 1 0.5% % % 3.8% 1 0.0% 4 3.9% % % kisb. 8.41% % % % 1 8.5% % 5.94% 5.00% 3.55% Az átlagéletkor növekedésén túl a kedvezőtlen korösszetétel különösen a legjobb minőségű apaállatok elöregedésében tapasztalható. Törzsménjeink túlnyomó része még az egykori (időközben már megszűnt) állami törzstenyészetekben született, és bár minden szinten történnek kétségbeesett igyekezetek a ménutánpótlás megoldására, ebben a tekintetben van okunk a legkevesebb bizakodásra. A teljes körű mének vizsgáztatása és tenyésztésbe állítása mellett óta folynak próbálkozások választott méncsikók állami felvásárlására és központi felnevelésére, sajnos kevés sikerrel. Ennek fő okai: A kancaállomány területi szétszórtsága és igen erős tulajdonosi tagoltsága miatt a célpárosítások lehetősége nagymértékben korlátozott, minek következtében már választott korban sem kerül elő megfelelő számú ménutánpótlásra alkalmasnak látszó csikó.

5 A nevelés során a minőségi igényszint növekedése miatt egyre több relatív selejt képződik, mivel már a középszerű egyedek tenyésztésbe állítása iránt sincs igény, a pluszvariánsok előfordulási valószínűsége pedig csekély. A méncsikónevelés nagyon költséges, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek pedig erősen korlátozottak, és az utóbbi 4 évben egyáltalán nem bővültek. (1998 óta a ménutánpótlásra és nevelésre együttesen fordítható pénz 35 mft, amelynek egyre nagyobb hányadát veszi igénybe a nevelési költség. A miatt ily módon évjáratonként csak néhány egyed neveltetése válik lehetségessé. Ellentétes folyamat zajlott le a másik két hagyományos fajta a shagya-arab és a lipicai esetében. Mindkettő hazai állománya jelentősen növekedett, (5. táblázat) nemzetközi szervezete alakult, exkluzív zárt törzskönyvű fajtákká váltak, melyek megtalálták helyüket a modern hasznosítási módok között. (A shagyaarab a távlovaglásban, a lipicai a fogatsportban.) E mellett mindkét fajtának megmaradt az egykori főménese (Bábolna, ill. Szilvásvárad) állami költségvetési intézményként. E két ménes, különösen a fedezőmén, utánpótlás terén jelent nagy segítséget a fajta fenntartásában. 5. táblázat: A törzskönyvi ellenőrzött kancaállomány alakulása év shagya-arab lipicai E téren tehát sokkal jobb a helyzetük, mint a félvér jellegű fajtáknak, de az egyes ménvonalakba és kancacsaládokba tartozó egyedek kis száma miatt ezen fajták veszélyeztetettsége is fennáll. Amennyiben könnyebbség egy-egy hagyományos fajta fenntartásában, hogy egyes vonalak fenntartása külföldi tenyésztésből is megoldható, megnő a veszélye annak, hogy bizonyos bevált hazai vonalak kihaljanak. Összességében megállapítható, hogy a tenyésztőegyesületek létrejötte révén a tenyésztés társadalmasítása hagyományos fajtáink megőrzése terén is jelentős energiákat szabadított fel, amelyek révén több korábbi probléma megoldódott ugyan, de igen jelentős szakmai és finanszírozási gondok vannak, amelyek nem megfelelően kezelve veszélyeztetik ezeknek a fajtáknak a fennmaradását. Mivel hagyományos lófajtáink a nemzeti kultúra részét is képezik, ezért a tenyésztés további társadalmasítása mellett fenntartásukra a korábbinál jelentősebb

6 központi forrásokat kell biztosítani. Gondoskodni kell ugyanakkor arról, hogy az erőforrások a legnagyobb hatékonysággal hasznosuljanak. A fajtafenntartás és génmegőrzés érdekében megerősítendő kitörési pontok: A tenyésztő egyesületek anyagi eszközeinek bővítése, működési feltételeinek javítása, szakmai munkájuk javítása. Lehetővé kell tenni, hogy az egyesületek keretében minél nagyobb számban legyen lehetőség kiváló szakemberek munkájának bevonására. Az állomány genetikai feltérképezésének, tenyészérték becslésének további fejlesztése, a fajtán belüli elit állomány védelme. Ménutánpótlás nevelő célpárosítások megvalósítása, ezek finanszírozhatóságának megteremtése, az ilyen párosításból származó csikók korszerű felnevelésének biztosítása. Olyan rendezvények (kiállítások, szemlék, lovasfesztiválok, stb.) rendezése, amelyek keretében ezek a fajták bemutathatják hagyományos értékeiket. (Farmerexpo, Hortobágyi Lovasnapok, Magyar Lovas Fesztivál, stb.) Az ilyen rendezvények megfelelően előkészítve sok embert vonzanak, idegenforgalmi vonzerőt jelentenek, a többi tenyésztőknek is mintát adnak, vonzanak a minőségi produktum előállítására. Mindezek a célok nem ellentétesek az EU szabályozással, sőt bizonyos célokra EU támogatás igénybevételére is lehetőség nyílik. Meg kell kísérelni azt a gazdasági és sok esetben szemléleti hátrány leküzdését, amely ma még hagyományos fajtáink fennmaradását veszélyezteti. Irodalom Bodó I. szerk. (2000): Eleven örökség. Régi magyar háziállatok. Agroinform Kiadó és Nyomda Bp. Mihók S.- Pataki B.-Ernst J.-Kalm, E. (2001): Ló és szamár. Mezőgazda Kiadó Bp. Pataki B. (1983): A ménállomány szerkezeti összetétele a lótenyésztésre ÁTK. Herceghalom. Az állattenyésztés évkönyve. OMMI. Bp A lótenyésztés évkönyve. OMMI. Bp Fajtajegyzék Magyarország gazdasági haszonállatairól. OMMI. Bp Ajánlott és engedélyezett mének. A tenyésztő egyesületek kiadványai. OMMI. LÓENAR adatbázis. Ló teljesítményvizsgálati Kódex. OMMI. Bp Summary The erosion of the traditional Hungarian horse breeds (Nonius, Gidran, Furioso-North Star, and Kisberi) started at the beginning of the 0's. The role of the other two traditional breeds, the Shagya and the Lipizzaner is different both in national and international aspects.

7 Reasons of the decrease are the following: The traditional use of the horses had changed and these breeds could hardly find their roles in the modern roles. Crossbreeding for sport horse production used the best mares, and they were lost for pure breeding. Free trading made it possible for wealthy breeders to buy foreign horses. The breeding associations do their best for each breed to maintain themselves. The number of registered mares has stabilized after a few years' increase. Breeding standards, evaluation systems have been worked out in each breed. There are certain subsidies that help the work of the associations, but too low to encourage pure breeding. Yet, stallions are the biggest problems of all these breeds. It had not recently been possible to renew the number of stallions by a recommended 10%, and it results in the decrease of the number of the stallions (decrease in genetic variability) and in the ageing of the stock. The direction of horse breeding is trying to solve the stallion problem by buying weanling foals, but this solution is still not perfect. In case of the Shagya and the Lipizzaner the process is different. Both are internationally approved, popular breeds that found their place in the modern era. Both breeds have their main studs, to be a great help in producing good quality breeding stallions. These traditional horse breeds are part of the nation's culture, so it is very important to find central financial sources to be able to maintain their breeding. The aims may fit the EU subsidising system, too. The further tasks are: To improve the working conditions of the breeding associations, to involve experts into their work. Further improving of the breeding evaluation. Realizing and financing of the special combinations to produce breeding stallions. Organizing shows and exhibitions to attract numerous people, where the breeds can prove their traditional value.