250 Ft Jáno s na p

Átírás

1 250 Ft Jáno s na p D i ó h é j A G ö d ö l l ő i W a l d o r f Á l t a l á n o s I s k o l a, G i m n á z i u m é s A l a p f o k ú M ű v é s z e t o k t a t á s i I n t é z m é n y t a n á r a i n a k, s z ü l ő i k ö r é - n e k é s d i á k j a i n a k t a n é v e n k é n t i 4 a l k a l o m m a l m e g j e l e n ő k i a d v á n y a M e g j e l e n i k p é l d á n y b a n, G ö d ö l l ő n. T e l e f o n : ( 2 0 ) v a g y a z i s k o l a s z á m á n ( 2 8 ) A z i s k o l a h o n l a p j a : w w w. w a l d o r f - g o d o l l o. h u

2 Girolamo da Santacroce Keresztelő János 1505., Budapest, Szépművészeti Múzeum János nap

3 TARTALOM Nagy Emilné Dr. Göllner Mária: Nyáréji álom (részlet) Forgács Erzsébet: Színről-színre Kecskés Judit: Kísérleti epocha a Gödöllői Waldorf Iskolában Kuntz Orsolya: Úton a világhoz, úton önmagunkhoz Batiz Anna: Szép tájak, magas árak, tiszta levegő, Rudolf Steiner Schule Kovács Klaudia - Kecskés Judit: Waldorf bál Bali Dávid: Barcelonában fociztam Egyesületi hírek Horváthné Gfellner Csilla: Waldorf óvodák világtalálkozója Bozókiné Tengely Anna: Keresztény Közösségről Dióhéjban Jakob Gruzweig: Életrajz a hálón A fogadott apa ukrán népmese Hírek A borító Kőhalmi Ákos munkája Búcsú 6 év, 35 szám, több mint 1000 munkaóra, rengeteg , telefon, sms, szervezés, rimánkodás, konfliktus és gyönyörű pillanat. Nagyjából ez a mérlege röviden annak az időszaknak, amelynek végén elköszönök az Olvasóktól. Jó érzésekkel tekintek vissza, és mindig örömmel veszem elő a régebbi számokat, lapozgatom kollégáim, szülőtársaim, tanítványaim, barátaim írásait, nézegetem munkáikat. Mennyi energia, mennyi áldozat! Missziómat, amivel ennek nekikezdtem, elvégeztem. Szolgáltam ahogy tudtam, szívem-lelkem, szellemem és fizikai testem legjobb erőivel. Mindig is adni szerettem volna: tiszta gondolatokat, gyógyító érzéseket, értékeket Kétségtelen, hogy egy jól kirajzolódott irány lebegett mindig szemem előtt, amikor dolgoztam, amikor gondolkodtam. A gép előtt sokszor fájó derekat elfeledtem, amikor a lelkesedés tüze felgyulladt bennem, hogy Valaki szólhat általam az emberekhez. Sokszor voltak nehéz időszakok, órák, percek, sokszor pengeélen táncolt a következő szám megjelenése vagy azért, mert erőim vagy azért, mert lehetőségeim határához érkeztem. De mindig időben megjelent az aktuális szám, mindig érezhető volt belőle egy olyan gondolkodás, amely nem tőlem jött, és mindig éreztem azt a szellemi jelenlétet, támogatottságot, amely nélkül nem jelent volna meg újság. Hálásan köszönöm és a mellettem állók támogatását, a cikkek írását komolyan vevő szerzők erőfeszítéseit, és az ellentartó lustaságot, felszínességet, meg nem értést, kritikát. Az utánam jövők tiszta áldozatának reményében most felajánlom mindezt a világnak. Letészem a lantot Türkössy Szilárd János nap

4 Miért vannak csillagok és felhők? Miért van Nap és Hold? Miért vannak állatok a Földön? Miért vannak növények a Földön? Miért vannak kövek, folyók, patakok? Miért van szikla és hegy? Miért vannak ezek a körülöttünk található világban? Mindez az istenek tárgyi készlete, hogy általuk szemünk elé tárják karmánk alapformáját, aszerint, ahogy tetteinket véghezvittük. A világ a karma demonstrációjának eszközkészlete az istenek számára. Rudolf Steiner János nap

5 Ü NNEP Nagy Emilné Dr. Göllner Mária K eresztelő Szent János a történelemnek az a nagy alakja, aki örök-re szólóan példázza a próbát megállt embert, a felismerő embert. Hányan vannak mellette - előtte és utána - óriások és törpék, akik a döntő pillanatban - ellentétben vele - a próbát nem állták meg, mert akaraterejük és felismerő képességük cserbenhagyta őket. A próbát meg nem állt, az idejében felismerni nem tudó kicsinyek és nagyok tömegéből magasra emelkedik ki, Ő: az örök felismerő, az örök próbamegálló. Ha így felidézzük magunk elé Keresztelő Szent Jánosnak, a nyár szentjének alakját és sorsának egyes momentumait: megvilágosodik előttünk fentebb idézett mondása, hogy Ő neki növekedni kell, nekem pedig alább kell szállanom! Ezt a mondást ő sajátmagára és Krisztusra alkalmazta és kettős értelmet adott neki. Mondásának első értelme nyilvánvalóan az, hogy ő már befejezte előkészítő és elősegítő működését s ő N YÁRÉJI ÁLOM Részlet mindinkább háttérbe szorítja önmagát, míg Krisztus működése most indul hatalmas útjára és mindinkább nőni és terjedni fog. Mondásának ez az értelme jóslás is volt egyúttal, amelyet teljességgel be is váltott s, amelynek igazát az ő vértanúhalála egy örökkévalóságra megpecsételte. Csakugyan az ő napja hamarosan leszállott, míg Krisztus működése mindinkább növekedett. Mondásának ez az első értelme igen világos; a második azonban rejtett összefüggéseket nyilatkoztat meg. A második értelem szerint önmagát összehasonlítja a rövidülő napokkal, Krisztust pedig a hosszabbodó éjszakákkal. Nyilvánvaló tehát, hogy Krisztust előkészítő munkaműködést párhuzamba vonja a mennybolton ragyogó égitesttel: a Nappal, magát a krisztusi működést pedig az éjszaka hosszabbodásával állítja párhuzamba. A Naphoz tehát a Krisztust előkészítő ótestamentumi és misztérium kultúrákat hasonlítja: az éjszakához pedig Krisztust. De hogyan lehetséges ez? Hiszen Krisztus János nap

6 szellemisége az égitestek közül egyedül a Nappal hasonlítható össze, más csillagzattal nem. Krisztus maga mondta önmagáról, hogy ő az élet, az örök élet! Az életnek pedig a Nap a forrása, mi máshoz volna tehát Krisztus inkább hasonlítható, mint a Naphoz? Miért hozza mégis Keresztelő Szent János Őt a hosszabbodó éjszakákkal összefüggésbe? Keresztelő Szent János hasonlata annál rejtélyesebb, mert hiszen a Krisztust előkészítő kultúrák, jelképes nyelven Krisztusról mindig úgy beszéltek, mint a Napistenről s azt mondták: Krisztus áldozata éppen abban van, hogy Ő, aki az ég leggyönyörűbb pontján, a Napban lakozott, napbeli hazáját felcseréli a Föld szenvedéseiért. Természetesen eszerint a felfogás szerint Nap alatt nem csupán a fizikai égitest értendő, amelyet a csillagászok és fizikusok vizsgálnak és leírnak s, amelyet testi szemeinkkel, mint hatalmas fénygolyót - mint óriási fény- és hőforrást láthatunk -, hanem Nap alatt értendő mindazon égi, isteni erőknek ama forrása, ami a Földre életet, növekedést és áldást sugároz le. A Nap alatt - eszerint a felfogás szerint - értendő az égi szeretetnek ama központja, amelyik teljes erejével, melegével és fényével fordul a Föld s annak lakói felé s, amelynek jóvoltából a Föld egyáltalában létezhet. Ilyen értelemben mondták a - Krisztus eljövetelére jósolva utaló - régi ótestamentumi és misztériumi kultúrák nagy képviselői, hogy a Földre leszállni készülő istenség: az Atya egyszülött Fia, Krisztus, eredetileg a Nap lakója, a Nap vezérlő szelleme a Nap istene, aki földre szállásával a Nap -ban koncentrált égi erőket lehozza az égből a Föld lakóinak. Ha ezt nem tenné, akkor a Föld kihalna, mert életben tartására többé nem volna elegendő a távoli égből rá-sugárzó napfény. A Krisztus eljövetelét soksok évszázadon át megjósoló kultúrák szerint, a bűnbeesés következtében betegség, halál és vétek borítja be a Földet és a bűnnek, betegségnek és tévedésnek erői mindinkább olyan hatással János nap

7 lesznek, hogy kiölik az életerőket, nemcsak az emberi fajból hanem a természetből is. Ezt mind a természet-tudósok, mind a művelődéstörténettel foglalkozók évezredeken keresztül tudták, mert hiszen az emberiség erőbeni állapota és a Föld természetes termőképessége évszázadról évszázadra fogyott és réges-régen nem hasonlítható többé össze azzal, amilyen egykor - a bőség korszakaiban - volt. Azok a régi kultúr-vezérek, akik Krisztus eljövetelét előre látták - mint pl. a zsidó próféták, vagy kelta papok -, meg voltak győződve, ha Krisztus nem hozza meg áldozatát és nem száll le a Földre s nem hozza le magával azt az erőt, aminek külső jelképe a mennybolton ragyogó Nap: akkor az emberiség és a természet a Föld hátán kipusztul, s hiábavalóvá válik a teremtésnek minden csodás munkája, amely a Földet lakóival együtt a semmiből előhívta. Krisztus eljövetelét előkészítő eme régi kultúrák úgy látták: az emberiség és a földi természet léte vagy nemléte függ attól, hogy Krisztus elhagyja-e Nap -beli hazáját, leszáll-e a Földre és emberré válva - majdan pedig feltámadva - lehozza-e ide az új életre keltő, megváltó erőket. Nyilvánvaló, hogy Keresztelő János, Krisztus eljöveteléről szóló tudását ugyanazokból a forrásokból merítette, ahonnét nagy Hirdető-elődei, a próféták s a misztérium-iskolák bölcsei merítettek. Nyilvánvaló, hogy ő is ismerte azokat az évezredes felfogásokat, melyek Krisztust úgy jellemezték, hogy jelképévé a Napot tették s jellemezésére a Napisten nevet találták ki! Nyilvánvaló, hogy Keresztelő János tudta mindezt és tudatosan állította oda az emberiség elé az ezzel ellentétes új igazságot! Tudatosan hirdette az emberiség nagy nyilvánossága előtt, hogy ami eddig igaz volt, nem igaz többé, ami eddig tény volt, nem tény többé, a valóság megváltozott: Krisztus többé nem a távolban fénylő Nap lakója, hanem a szomorú Földé. Krisztus többé nem ragyogó Napisten, hanem a szenvedésre és halálra szánt embersors osztályosa. S ebből a változásból következik, hogy a Nap ereje - amelyet Krisztus elhagyott - egyre csökkenni fog: Krisztus ereje pedig - amely magára vette a földi szenvedéseknek és a halálnak éjjelét - egyre növekedni fog. Azok a lelkek tehát, akik mostantól kezdve Krisztust keresik ne, mint hatalmas Napistenséget keressék Őt, hanem igyekezzenek Őt felismerni a kereszthordozó, halálra szánt emberek között! Megjelent a szerző A magyar ősvallás és a kereszténység c. könyvében, Tiszta Gondolat Alapítvány, 2003.; valamint a Dióhéj János napi számának mellékletében János nap

8 I SKOLAI ÉLET Forgács Erzsébet S ZÍNRő L-SZÍNRE A Képzőművészeti Szekció mennybemeneteli összejövetele a Goetheanumban A G o e t h e a n u m Képzőművészeti S z e k c i ó j á n a k mennybemeneteli találkozóján idén két csoport is képviseltette magát Magyarországról. A NAPÚT Művészeti Akadémia tagjai Döbröntei Zoltán festőművész vezetésével egy egész festőcsoporttal és sok csodálatos festménnyel érkeztek. Mi, gödöllőiek, mindössze hárman voltunk: Kolinger Margit euritmiatanár, Zsigmondovics Zita mérnök, aki alapító waldorfszülő, és én, a csoportunk vezetője. Mi nem vittünk magunkkal kiállításra szánt képeket, csak képekkel illusztrált cikkeket, melyek rólunk vagy tőlünk születtek a Dióhéjban és a Metamorfózisban. A két csoport a véletlenek különös összjátékaként együtt utazott Dornachba, így az is nyilvánvalóvá válhatott, hogy úticélunk más tekintetben is közös: a csoportként való megjelenés, a közösségben végzett alkotói folyamat, a szociális téralkotás művészetének gyakorlása jellemzi mindkét társulást. A mi közösségünk azonban amatőr érdeklődők szabad társulása, akiknek a művészet eszköz, és nem cél egy hosszú, együttesen bejárandó iskolázási úton. A kezdetek 2005-re nyúlnak vissza, amikor a Gödöllői Waldorf Iskolában elindítottam egy műhelymunkát azzal a céllal, hogy a fejlesztő, segítő terápiás módszereket szaktárgyi szempontból, szaktanári lehetőségként ismerjük meg. A szellemi előkészületek után az ősmozgásokat, az archaikus mozgásmintákat megtapasztalva jutottunk el a képi ábrázolásig. Megfigyeltük, hogy miként nyilvánulnak meg ezek a gyermekrajzok fejlődésében, hogyan jutunk el a ponttól a lemniszkátáig az egymást követő kultúrkorszakok során. Platoni testeket, áramlóörvénylő formákat vizsgáltunk, és formáztunk agyagból egyedül és János nap

9 közösen, hogy testünkben érezzük, ami a kozmikus geometriával összeköt. Matematika-, fizika-, kémia-, földrajzt anár, eurit mist ák, bothmertanárok, kézműves- és képzőművésztanárok és óvónők is résztvettek a tizenöt alkalmat felölelő önképzőkörben, amely később érdeklődő szülőkkel is kibővült. Ekkor merült fel az igény egy 8-10 fős magban, hogy heti rendszerességgel találkozzunk, hogy közösen dolgozzunk fel antropozófiai írásokat, és nem utolsó sorban, hogy fessünk! Az egyre elmélyültebb munkához az a kohéziós erő is hozzájárul, melyet az együtt megélt ünnepek jelentenek. Ebben meghatározó erejű az elmúlt karácsonykor immár ötödször végigfestett, átdolgozott 13 Szent Éjszaka, és a nyári táborok intenzív hetei. Ilyenkor, a János-időszak körül a kirándulások kapcsán jó gyakorlási lehetőség kínálkozik a goethei táj- és természetszemlélettel való foglalkozásra is. Itt sem maradhat el a festés, rajzolás, dinamikus formarajz, ami agyagozással, alabástrom-megmunkálással bővül, é s e ur it mi áv a l, bo t h m er - gimnasztikával válik teljessé. Zene-éhségünket az éneklésen túl leginkább hangversenyeken, operai látogatásokon csillapítjuk. Ugyanakkor a táborozások jobban ráirányítják figyelmünket a közvetlen környezetünre is: a táplálkozás, a házápolás és a kertgondozás spirituális hátterére. Harangi Anna, 9. osztály - grafit Saját lakóterünk és európai létünk összefüggéseinek megismerését, összetartozásunk megélését 2009 óta az erdélyi táborok is segítik, ahová romániai barátaink is eljárnak. Az utóbbi két évben a közös előkészületek után otthon ők is együtt alkottak a Szent Éjszakákon. Az, hogy több száz kilométeres távolságban, ugyanabban az időben, ugyanazzal a művészeti tevékenységgel foglalkoztunk, különleges módon tette átélhetővé a szellem összekötő erejét! Angyali hierarchiák, érzékek és életfolyamatok, Krisztus tanítványai és a Madonna-festés; Parszifal, Álomlegenda és Goethe meséje Csak néhány nagyobb téma János nap

10 az évek munkájából, mely a képekben való gondolkodást, a valóság imaginatív megragadását segítette. A szellemi összekapcsolódást és fejlődésünket a kezdetektől fogva támogatja egy Svájcban élő kolléganőnk, Sirpa Khalil antropozófus művész, festésterapeuta, akinek ösztönző jelenléte és adományai az egész waldorfközösségre hatással vannak intézményünk megalakulása óta. Ezekből az adományokból szeretnénk valamit mi is továbbadni, amikor Erdélybe megyünk, Székelykeresztúrra Csiki László házába, aki antropozófus gyógypedagógusként alapítója és munkatársa volt a Bukaresthez közeli Pantelimon Szociálterápiás Központnak, és aki megörökölt kis birtokát is antropozófiai célokra kívánja használni. Tehát két fontos irány rajzolódott ki lassan munkánk során az évek alatt nyugat-kelet kapcsolatában Svájc és Románia között. Középen áll Magyarország a kis festőkörünkkel Gödöllőről, befogadóként és közvetítőként, hogy színről színre ismerjük meg a világot. Úgy érezzük, hogy ez az, ami legjobban kifejezi csoportunk lényegiségét, és a hetedik évünkön túl ezt szeretnénk csoportunk nevének is választani. Színről színre, amely a magyar nyelvben a bibliai kifejezést is hordozza (1Pál ): most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. Színről színre, hogy a művészet ereje ne csak egyéni belső úttá váljon, hanem közösségalkotó és megtartó szociális képződménnyé is. Döbröntei Zoltán így fogalmazott: Legyen olyan művészetünk, amely a szociális életben formáló erővel bír! Legyen olyan művészetünk, amely a szellemi átéléshez emel! S legyen olyan művészetünk, amelyben Ég és Föld összekapcsolódik! Ebben az értelemben a két magyar csoport nem csak kiegészítette, de ki is hangsúlyozta a másik jelentőségét.,,a boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!'' Hamvas Béla János nap

11 2012. március 19-től április 5-ig, immár harmadik alkalommal került megrendezésre gimnáziumunkban az ún. Kísérleti epocha. Az elmúlt évek nagy sikerének köszönhetően ez az év egyik csúcspontja, melyre a diákok az epocha közeledtével egyre izgatottabban várnak. Ilyenkor ugyanis 3 hétre átmenetileg megszűnnek a hagyományos tanítási keretek, és a diákok anélkül, hogy észrevennék, rengeteget tanulnak soksok konkrét élmény, tapasztalat megszerzésén keresztül. A fantázia, a kreativitás még szabadabban szárnyalhat, mint a hagyományos tanórákon. Hogy pontosan mi is az a Kísérleti epocha? 2009 szeptemberében és októberében sokat beszélgettünk arról, hogy lehetne egy másfajta epochát is csinálni a Gödöllői Waldorfban, mint a hagyományos osztálytermi epocháink, valami újat, szépet. Valamit, ami nem a tananyag szokott értelemben vett formájára fókuszál, és komplex módon, interdiszciplináris jelleggel dolgozható fel, valamit, ami feloldja az osztályok határait, valamit, amiből még több pozitív élettapasztalatot nyerhetnek a Kecskés Judit K ÍSÉRLETI EPOCHA A GÖDÖLLő I WALDORF I SKOLÁBAN diákok. Az elnevezés és maga az epocha - a Pesthidegkúti Waldorf Iskola ötlete nyomán - még az első alkalomból fakad, amikor is tényleg kísérleti jelleggel vezettük be ezt az epochát. Azóta többször is gondolkoztunk azon, hogy átneveznénk, de mivel így vált hagyománnyá, végül nem láttuk értelmét, hogy változtassunk rajta. A Kísérleti epocha során a délelőtti foglalkozásokra (reggel ig) a tanárok olyan speciális elméleti vagy gyakorlati témákat jelölnek meg, mely a tanított tantárgyaikban vagy azon kívül nagyon mélyen foglalkoztatják őket. A délutáni órákra ( ig, hétfő-szerda és kedd-csütörtök váltással) pedig kizárólag lazítóbb jellegű foglalkozásokat szerveznek, mint pl. sportolás, sütés-főzés, játék, zenélés, egyéb művészeti tevékenységek, stb. Ezeket megvitatják egymással a Gimnáziumi Konferencián, ügyelve arra, hogy a témákból lehetőleg minden diák választani tudjon, majd ezután ismertetik ezeket a gimnazistákkal. Nagyon hangulatos már ennek a felvezetése is: a tanárok színes plakátokkal, szóbeli bemutatón a diákok érdeklődését felcsigázva tárják eléjük, hogy mi mindent szeretnének csi János nap

12 nálni az elkövetkezendő hetekben a bátor vállalkozókkal. Ezután a diákok fontossági sorrendben megjelölik azt a három témát, ami a leginkább megszólította őket. Elsőbbséget élveznek a választásban a legidősebbek, a 12.-esek, és a létszámhatárt figyelembe véve létrejönnek a kevert korosztályú csoportok. Már a tény, hogy a diákok egy időre nemcsak az osztálytársaikkal fognak szorosan együttműködni, nagyon izgalmas mindannyiuk számára. Ennek rendkívül pozitív hatása volt mindhárom alkalommal a Kísérleti epochák során, ilyenkor a diákoknak lehetőségük nyílt jobban megismerni egymást a különböző évfolyamokon, a különböző életkorok, képességek nagyon jól hatottak egymásra a közös munka során. Milyen témákból, projektekből lehetett idén választani? 1. Csináld magad Az idei Kísérleti Epochán is volt kreatív műhely, Mirus Katrin és Kuntz Orsolya vezetésével, mely ezúttal a "Csináld magad!" nevet viselte. Témájuk ebben az évben a lakberendezés, személyes élettereink kialakítása volt. Készítettek bútorokat, lakástextileket, lakásdíszeket. Felújítottak, átfestettek, átalakítottak sok régi, elfeledett tárgyat és anyagot, melyek így új életre keltek. Foglalkoztak a térrendezés és a takarítás (!) művészetével, s megálmodták, milyen legyen a bennünket körülvevő világ. Köszönjük a sok-sok segítséget és felajánlást, melyet felhívásunk nyomán kaptunk! Igazán termékeny csapat volt a miénk! 2. Csak csajok Benson Barbara, testneveléstanárunk idei epocháján is, mint eddig mindig, a mozgásé volt a főszerep. Olyan sportokat próbálhatott ki - a természetesen csak lányokból álló - csapat, ami sokuk régi álma volt, mint pl. a balett és a ritmikus sportgimnasztika. Kipróbálhattak mai modern dolgokat is, mint a hip-hop, zumba, aerobik és megismerkedtek továbbá olyan mozgásformákkal, amelyeket mint útravalót vihetnek magukkal a későbbi életükbe, mint a pilates, a jóga, intimtorna és a hastánc. A mozgáson túl készítettek még ékszert, beszélgettek a helyes táplálkozásról, hajápolásról, kozmetikáról, sminkelésről (amit a gyakorlatban is kipróbálhattak). Foglalkoztak a feminizmus történetével és a nők szerepével a művészetben. "És ha már mindenre felkészültek, még egy kis női önvédelemmel is bebiztosították magukat." A különböző mozgásformákból színes ízelítőt láthattunk a bemutatón. 3. Katonadolog Hugai István történelem és Dvorszky Anikó művészettörténet t a n á r u n k v e z e t é s é v e l János nap

13 "Katonadolog" címen futott az idei történelem szakcsoport, mivel témájuk a II. Világháború volt. Foglalkoztak az előzményekkel, a politikai-gazdasági helyzettel a 30- as/40-es években, a háború menetével, a frontok mozgásával, a hadműveletekkel, a haditechnika fejlődésével. Frontot megjárt 93 éves vendégük frontnaplóját lapozgatták, éjszakai túrán próbálták ki bátorságukat, számháborúban harci taktikákat élhettek át, s legvégül a szolnoki repülőmúzeumba tettek egy remek kirándulást. 4. Minden jegy elkelt rovizációkkal, jelenetekkel. Brilliáns bemutatójuk óriási sikert aratott az epochát záró bemutatón. 5. Néprajz Ebben a témában Tápai Dóra ás Karaffy-Vida Viktória tanárnőink vezetésével a diákok megismerkedtek a Kárpát-medence jellegzetes tájegységeivel, azok népművészetével, táncaival, ételeivel, viseleteivel. Az elméleten túl itt is nagy szerepet játszott a gyakorlati megközelítési mód: az epocha során a diákok lelkesen sütöttekfőztek hagyományos népi ételeket, néptáncoltak és kézimunkáztak. Ellátogattak Hollókőre és Virágvasárnap részt vettek a Budapesten megrendezett Országos Táncház- "Reggelente mozgástréninggel kezdtük a napot, utána pedig színháztörténettel, színházelmélettel foglalkoztunk. Láttunk és találkozón és Kirakodóvásáron. elemeztünk előadásokat, megnéztük, Rengeteg népdalt tanultak és át- milyen a "beavató színház" és tekintették a magyar hagyomá- végül minden elméleti tudást gyakorlati nyokat az évkör rendjén belül. Az tapasztalattá tettünk. A oldott, vidám és élményekben résztvevőknek négyfős csoportokban egy általunk megadott színháztörténeti gazdag három hetes programból nagy sikerű bemutatót tartottak kor jellemzőinek az epochát záró rendezvényen. megfelelően kellett olyan előadást létrehozniuk, melyben adottak voltak a szereplők, sőt, néhány 6. Az ember első 21 hónapja párbeszéd is." Ebben a csoportban az emberi Hanczár Angéla és Buga Emőke élet első fogantatástól számított drámatanárok irányításával egy 21 hónapjával foglalkoztak a igazi színésztréningen vehettek diákok. Áttekintették az anatómiai hátteret, a fiziológiai folyamato- részt a diákok 3 héten keresztül, ahol bepillantást nyertek a drámatörténet kat, a gyermekvállalás biológiai, egy-egy részletébe, és etikai kérdéseit, a várandósság a különböző drámatörténeti korok hónapjait sokféle tekintetben, sajátosságait elmélyíthették imp- megismerkedhettek a hordozó János nap

14 kendő és hordozó használatával, hogy miért fontos a testkontaktus a gyermek későbbi élete szempontjából, részt vehettek babamama jóga, ill. babamasszázs foglalkozáson, kutatómunkát végeztek, stb., végül pedig megfogalmazták jövőképüket. Nagyon bensőséges hangulatban telt az epocha, és sikerült egészen komoly témákat, valamint rengeteg egészségnevelési kérdést érinteni. Tanárok: Velkei Éva (perinatális szaktanácsadó), Türkössy Szilárd (biológia tanár és friss apuka ) A három hetes intenzív munka koronája a fentiekben már többször említett beszámoló, ahol a diákok maguk mesélik el élményeiket. Az idei is fergetegesre sikerült: közel 3 órán keresztül tartott. A szemléletes, színes szóbeli prezentációkból nagyon erősen érzékelhető volt a diákok lelkesedése és óriási élmény volt látni, hogy személyiségük micsoda fejlődésen, átalakuláson ment keresztül ilyen rövid időn belül. Talán ez a legnagyobb értéke és egyben célja ennek az epochának János nap

15 Kuntz Orsolya Ú TON A VILÁGHOZ, ÚTON ÖNMAGUNKHOZ Waldorf érettségi Gödöllőn I dén tavasszal is figyelemmel kísérhettük 12. osztályos diákjaink éves munka előadássorozatát, amely a tizenkettedik évfolyam egyik legfontosabb eseménye, a Waldorf iskolai tanulmányok összegzése, lezárása. A perces előadásoknak iskolánk, illetve a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ adott otthont. Mit is takar az éves munka elnevezés, amelyről talán sokan most hallanak először, s miért olyan nagy jelentőségű a Waldorf diákok számára? A 12. osztály elején tehát a Waldorf iskolai tanulmányok utolsó évében minden diák választ egy hozzá közel álló általában több tantárgyat átfogó témát, amellyel azután egész éven át elmélyülten foglalkozik, feldolgozza, átéli azt. Minderről ír egy körülbelül 30 oldalas összefoglalót és létrehoz valamilyen művészeti ill. gyakorlati alkotást ez az ún. kreatív munka, majd végül az általa bejárt utat bemutatja egy perces előadáson az egész iskolai közösség tanárok, diáktársak, szülők és az érdeklődők előtt. E munkában minden diákot saját maga által választott konzulense kíséri, segíti, majd az év végi bizonyítványban részletesen értékeli az elvégzett munkát. ( A folyamatban jelen van egy szakértő opponens is.) A látogatók ebben az évben is tartalmas, izgalmas előadásokat hallhattak többek között a színházi karakteralkotásról, a gyógypedagógiáról, József Attila és Dosztojevszkij világáról, az idegen nyelv tanításról, a balkezességről, a jólétről és a szegénységről. (A részletes program az iskola honlapján olvasható: A kreatív munkákat is sokszínűség jellemezte, pl. koncerteket, színpadi előadásokat, tánckoreográfia-bemutatót, filmeket, képzőművészeti és fotókiállítást láthattak az érdeklődők. Már a kezdetektől hagyomány, hogy minden diák maga köti be elkészült dolgozatát, így a hallgatóság a munkákat valódi könyv formájában vehette kézbe. Mindezekből talán kiderült, m i é r t n e v e z i k W a l d o r f - érettséginek is ezt a próbatételt, amely önállóságot, igényességet, kitartást és kreativitást kíván a tanulóktól. A diákok a bejárt út János nap

16 végén maguk fogalmazták meg, milyen felismerésekre jutottak, milyen válaszokat kaptak kérdéseikre, mi mindent tanultak a világról és önmagukról. Akik részesei voltunk ezeknek az előadásoknak tudjuk, mennyire nehéz elmondani mindazt, amit átélhettünk Sokak számára talán most nyertek valódi értelmet Rudolf Steiner szavai: Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve feltárul számára a világ. A 12. évfolyam egy egész estét betöltő színdarabbal zárja az évet, mely szintén a Waldorf-érettségi része. Idén júniusban Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című drámája kerül bemutatásra. A közös diákéveknek természetesen még nincs vége, a 13. osztályban azonban már az állami (közép- és emelt szintű) érettségi vizsgákra való felkészülésé lesz a főszerep! Horváth Anna Róza, 9. osztály - grafit János nap

17 1200 km, 15 óra, majd 50 elcsigázott, fáradt diák kászálódik le a buszról. Most már igazán megérkeztünk Svájcba, Aeschben vagyunk! A 2011/12-es tanévben is megrendezésre került a Dornach melletti Aeschben lévő Rudolf Steiner Iskolában egy nagy május elsejei bazár, Fest der Kulturen néven. Minden évben meghívnak egy országot, idén hazánkra esett a választás és nekünk, Gödöllőieknek szavaztak bizalmat. Lehetőséget kaptunk arra, hogy zenénk, néptáncunk, ünnepeink és ételeink segítségével bemutathassuk Magyarországot. Az iskolába péntek éjjel érkeztünk meg, terített asztallal, svájci ételekkel vártak. Kiderült, hogy annyira nem is voltak feleslegesek a németórák, sokaknak derengett, mi is az az Auflauf (=felfújt). A vacsora után különváltunk, egyesek családoknál, mások az iskolában kaptak szállást. Az Aeschi Waldorf Iskola hatalmas és nagyon szép, a mi gödöllői sulink háromszor beleférne. Közvetlenül Dornach mellett helyezkedik el, azért nem a városban, mert az egy másik kantonhoz tartozik (Svájc összesen 26 kantonból áll), ahol az alapítványi Batiz Anna S ZÉP TÁJAK, MAGAS ÁRAK, TISZTA LE- VEGő, RUDOLF STEINER SCHULE avagy a kórussal Svájcban jártunk iskolák semmilyen támogatást nem kapnak, bár Aeschben is csak töredékét annak, amit mi kapunk Magyarországon. A pár nap alatt, amit itt töltöttünk, kihasználtuk minden időnket: reggelente kórus- és néptánc próbával kezdtünk, majd délután kirándulás, szabad városnézés volt a program. A legtöbben hulla fáradtan, szinte minden nap éjfél után kerültünk a matracunk vagy jobb esetben ágyunk közelébe. Jártunk Baselben, ahol mindenki kedvére fedezhette föl a várost, csoportokba tömörülve, térképpel felszerelkezve. Sokak (=Árisz) nagy örömére bejárhattuk a bázeli állatkertet, felmehettünk a Basler Münster (a bázeli székesegyház) csúcsába, járhattunk az óvárosban, a piacon (mi még alkudozni is megpróbáltunk és sikerrel jártunk 5 frank helyett 2,5- öt fizettünk egy játékrepülőért), illetve vásárolhattunk akár olyan üzletekben is, amelyek Magyarországon pontosan ugyanúgy megtalálhatók. Basel utcáin nem túl könnyű eltévedni, az utak párhuzamosak, sok sétáló utcával és rengeteg emberrel, akiket meg lehet kérdezni arról, hogy hol is vagyunk pontosan, és hogy juthatunk el a hőn áhított célhoz. Még János nap

18 is sokan vesztették el egymást, vagy kerülték el az előre megbeszélt helyeket. Mielőtt vissza kellett volna szállnunk a buszra, még meguzsonnáztunk a Rajna partján, megcsodáltunk egy kacsát, majd a megdöbbentően magas svájci árakon bosszankodva, abban a hitben, hogy eltévedtünk, visszataláltunk a buszhoz. Dornachban megnéztük a Goetheanumot, majd bebarangolhattuk a környékét, gyönyörű fotókat készítve. De nem csak Svájcot ismerhettük meg, egyik nap átruccantunk Franciaországba, Colmarba is, ahol megcsodálhattuk az Isenheimi szárnyasoltárt, amit Grünewald eredetileg egy kolostor kórházának temploma számára festett. Egy nappal a bazár előtt az iskola előadótermében tartottunk egy évkört, melyben végigjártuk Magyarország ünnepeit és minden ünnepnaphoz elénekeltünk egyegy dalt. Az egész sajátossága az volt, hogy nagyjából 20 perccel a nézők érkezése előtt raktuk össze, ennek ellenére nagyon jól sikerült. Az est zárásaként tartottunk táncházat a svájciaknak, akik lelkesen ugrándoztak (amikor lépegetni kellett volna) és lépegettek (amikor ugrándozni kellett volna). A bazárra rengetegen jöttek el, azt mondták, hogy évek óta nem voltak ilyen sokan, mint most a magyarok miatt. Sokan akadtak, akik a táncházban velünk énekelték a Tekeredik a kígyót, vagy éppen megkönnyeztek egy-egy szomorúbb dalt. A svájciaknak tetszett az előadás, mi meg nagyon jól éreztük magunkat! A kirándulások, próbák alatt érlelődött bennünk egy gondolat, ami végül a hazaúton teljesedett ki: nem szeretnénk feloszlatni a kórust, szívesen mutatnánk be Magyarországot máshol is, vagyis: vigyázz világ jövünk! János nap

19 Kovács Klaudia - Kecskés Judit W ALDORF BÁL A megrendezésre április 21- én a II. Jótékonysági Waldorf-Bál. Az est díszvendége városunk polgármestere Dr. Gémesi György volt, aki köszöntőjében méltatta a több mint húsz éves Gödöllői Waldorf Iskola és Óvoda pedagógiai értékeit. Meghívást kapott még Dr. Vekerdy Tamás pszichológus Gödöllői Királyi Kastély lovardájában került is, aki egyben a magyarországi Waldorf-mozgalom prominens személyisége. Sajnos nem tudott személyesen jelen lenni, de egy videoüdvözletet küldött a bálozók számára. A délutáni Matinén főleg iskolánk felsős növendékei kedveskedtek programokkal a fiatalabb korosztálynak és szüleiknek: volt itt zsonglőrködés, vers, zene, tánc és ének, míg a Bálon több mint száznegyvenen mulathattunk együtt: szülők és tanárok, ismerőseink és barátaink társaságában. A fellépő gimnazistáink igazán nem mindennapi dalcsokorral és tánccal leptek meg minket (büszkék lehetünk rájuk, mert hazánkat ők képviselték Dornachban, a Rudolf Steiner Schule idei, májusi Bazárán). Vizy Miklós osztálytanító értő kezei alatt cseperedő, nemrégiben országos díjat besöprő hetedikeseink kabaréjelenetei, továbbá iskolánk tanárainak sziporkázó humora valódi kacagtató perceket hozott mindenki számára. A bált tovább színesítették külsős előadóművészek is: az ifjú gitárművész Varga Bálint, a fiatal énektehetség Kovács Vera (a Fóti Waldorf Iskola diákja), és igen tehetséges néptáncosok, Jelinek Eszter néptánctanárunk barátai, akik különböző együttesekből érkeztek. Az Arpeggio gitárzenekar pergő műsorral, a Gödöllői Ifjúsági Táncszínház egy premier előtti bemutatóval, valamint a Chopin Zeneiskola tanárai egy szellemes produkcióval kínáltak a bálozóknak tartalmas szórakozást. Mindezeken túl finom vacsora és értékes tombolanyeremények várták a megjelenteket. A szülők és tanárok nyitótánca után pedig kezdetét vehette a City Music Band élő zenéjére az éjszakába nyúló táncmulatság. Sok-sok ember együttes munkája kell ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű bál létre jöjjön, de mindenképp külön köszönet illeti meg azokat, akik határtalan lelkesedéssel és profizmussal az élére álltak ennek a kezdeményezésnek és megszervezték ezt az estét. Szívből reméljük, hogy a hagyomány folytatódik, s jövőre, ban is találkozunk! János nap

20 S panyolországban évek óta rendezik meg a Komm mit kupát, ahol 9 évestől 19 éves korig, 6 korosztályban vesznek rész csapatok. De van külön lány része is a tornának, ahol 3 korcsoportban versenyeznek. Mivel ez egy német rendezésű torna ezért 95%-ban német csapatok indulnak. Minden évben van egy-egy külföldi csapat, többek között magyar, olasz, spanyol, angol csapat is. A 2011-ben 28. alkalommal megrendezett tornán saját korosztályba 2. helyezést értünk el a gödöllői csapattal. Ezért idén is meghívást kaptunk erre az eseményre. Nagyon vártuk a tornát és bíztunk a tavalyihoz hasonló jó eredményben. A torna május 30-tól június 1-ig került megrendezésre. A tornán 146 csapat vett ész ez közel 2500 játékost jelent. A mérkőzések kétszer 20 percesek voltak és n a g y p á l y á n (100x50m) játszottuk őket. A szállásunk Pineda del Mar-ban volt, ami 20 km-re Bali Dávid (9. osztály) B ARCELONÁBAN FOCIZTAM van Barcelonától. A meccseket a környező településeken játszottuk. Ebben az évben egy évvel fiatalabbként az U17-es korosztályban neveztünk be, ahol 38 csapat indult. A csoportban 1. helyen végeztünk, így a legjobb 16 közé kerültünk. Sajnos történt egy súlyos sérülés, ugyanis a kapusunknak eltört az orra egy rossz ütközésnél, és így egy mezőnyjátékost kellett a kapuba állítanunk. Nagy szerencsére a 8 közé jutásnál 3:0- ra nyertünk. A legjobb 8 között viszont már kijött a kapus hiány, és szoros mérkőzésen vereséget szenvedtünk. Így a 17 évesek között 16 évesként 6. helyezést értünk el a 38 csapatból. Remélem a jövőben lesz még alkalmam ilyen rangos kupán részt venni. Horváth Bíbor, 9. osztály - grafit János nap

21 B izonyára értesültetek, hogy az iskolánkat fenntartó egyesület új elnevezése: Weöres Sándor Oktatási, Kulturális és Szabadidős Egyesület május végével részben lejárt a korábbi vezetőség megbízatása, illetve titkárunk lemondott, így tisztújítás keretén belül a i közgyűlésen megtörtént az új vezetőség megválasztása. A május 11-i közgyűlés határozatának megfelelően az Egyesület vezetősége 5 főre bővült: Elnök: Fazekas József Szeverin (gyermekek: 1.oszt. és 6.oszt.) Gazdasági vezető: Oláhné Balajti Ilona (gyermekek: 3. oszt. és 5. oszt.) Titkár: Kovács Klaudia (gyermekek: 1.oszt.) Vezetőségi tag: Nagy Tibor (gyermekek: 5. oszt. és 8. oszt.) Vezetőségi tag: Turba Attila (gyermekek: óvodások és 4.oszt.) Lejártak a mandátumok a felügyelő bizottságban is, ezért a közgyűlés határozott az új tagokról: Kiss Ferenc, Purgai Gábor, Várkonyi Gergely viszik tovább a bizottsági teendőket. A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai is 2 évre kapták és vállalták megbízatásukat. A szeptemberi Dióhéjban részletesebb bemutatkozásukat olvashatjátok. E GYESÜLETI HÍREK Kalydy Anna, 7. osztály - grafit János nap

22 Ó VODAI ÉLET Horváthné Gfellner Csilla W ALDORF ÓVODÁK VILÁGTALÁLKOZÓJA Az én útja az életbe - végállomás vagy fejlődés a szabadságra - ezt a címet kapta a Dornachban (Svájc) megrendezésre kerülő Waldorf Óvodák Világtalálkozója, ahol 1064 Waldorf óvodapedagógus vett részt a világ minden részéről. A magyarországi Waldorf óvodákat 21 óvónő képviselte, a szülők, az óvodák, a fenntartók, a Magyar Waldorf Szövetség és az IASWE- CE (Nemzetközi Waldorf Óvodaszövetség a szerk.) támogatásával. Egy téves tartalmú lel kezdődött az egész Ebben az állt, hogy a magyar óvónők olyan kedvezményt kapnak a világkonferencián való részvételi díjból, hogy Ft körüli összegbe kerül nekik a Világtalálkozón való részvétel és utazás. Rendkívül fellelkesedtem, hisz immár több mint 20 éve, hogy találkoztam a Waldorf pedagógiával, de Dornachba még soha nem sikerült eljutnom, bár szerettem volna. (Dornachban található a Goetheanum épülete, a világ antropozófiai mozgalmának, és minden hozzá kapcsolódó ágnak, pl. Waldorf Dornach, április 1-5. pedagógia, orvoslás, stb., központja. a szerk.) Elérhetetlennek tűnt számomra. Most pedig itt e hihetetlen lehetőség, hogy 2012 Nagyhetét, Dornachban tölthetem, esetleg óvónőtársaimmal együtt. Természetesen, néhány héten belül kiderült, hogy az öszszeg nem annyi, sőt még annál is több, és még annál is Ami nagyon felemelő érzés volt, hogy ennek ellenére mégis előteremtődött a szükséges összeg, megoldódott távollétünkben az óvodai élet biztosítása, amiért ezúton is köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában segített minket, vagy támogatta a részvételünket! Így óvodánkból négyen utazhattunk a Világtalálkozóra. A Goetheanum helye, környéke, látványa, és felfedezése maga is nagy élményt nyújtott. A Találkozó minden nap közös énekléssel, Spruchhal, aztán ugyanazzal az euritmiával kezdődött, majd előadással folytatódott. Az előadók közt szerepelt Louise de Forest, Michaela Glöckler, Edmond Schoorel, Renate Long-Breipohl, Claus-Peter Röh János nap

23 Délelőtt művészeti, délután metodikai-didaktikai munkacsoportokban dolgozhattunk. A délután második felében úgynevezett pedagógiai piactéren számoltak be az országok a különféle kutatásaikról, osztották meg kérdéseiket, illetve pódiumbeszélgetésen is részt lehetett venni. Este euritmia előadás, zene, az országok dalostáncos bemutatkozója, humoros visszatekintés zárta a napot. Az egész találkozón a ki- és belégzés tökéletes ritmusa uralkodott, így reggel 8.30-tól este 22 óráig tarthattak a programok. A találkozó minden szinten megmozgatott minket. A szakmai kérdések mellett egész egyéni életkérdések, életfeladatok is felszínre kerültek, újabb és újabb kérdéseket generálva bennünk. Megtapasztalhattuk, milyen nehézségekkel küzdenek a fejlett országok. A gyerekeknek már nincs lehetőségük a nagymozgások szabad gyakorlására, az alapérzékek (tapintóérzék, életérzék, saját-mozgás érzék, egyensúly érzék) ápolására, illetve ezen a területen a szabad tapasztalatszerzésre. Mindezt mesterséges körülményeket teremtve próbálják különféle formákban, akár a csoportszobában is megvalósítani. Rendkívüli hálával töltött el minket, amikor arra gondoltunk, milyen hihetetlen lehetőségei vannak a mi gyermekeinknek, itt Magyarországon, és a mi Waldorf óvodánkban. Hová mászhatnak és másznak fel, milyen libikókákat építenek, hogyan saraznak, futnak vagy épp rönköket cipelnek. Az arborétumi kirándulásainkról nem is beszélve! Micsoda érték mindez! Milyen természetes a számunkra, s mindebben olyan lehetőségeket kapnak a gyermekeink, amik meghatározóak felnőtt életükre is. A másik hasonlóan nagy élmény volt White Buffalo, lakota indián Waldorf pedagógus előadása a pedagógiai piactéren aki lakota indián viseletben jelent meg, és a lakota indiánok Waldorf óvoda-iskolájáról beszélt. Rengeteg fotót is láthattunk. Elképesztő szegénység, munkanélküliség közepette élnek ott az emberek, gyerekek. A Waldorf kezdeményezés azért is rendkívül vonzó, mert a gyerekek háromszori étkezést kapnak ingyen, s természetesen az iskoláért sem fizetnek a szülők. Elsősorban külföldi támogatásokból tartják fenn magukat. Buffalo beszélt a lakota viseletről, többek közt megemlítette, hogy a ruhája és a díszek minden eredeti, kivétel a fején lévő toll, az a valóságban sastoll. Aki sastollat visel, ahhoz egy olyan viselkedés társul, amibe nem fér bele, hogy ő itt előadást tart, esetleg viccelődik. Vagyis aki sastollat hord, az ura önmagának, tudatában van tetteinek, cselekedeteinek. Sóvárogtam és kissé irigykedtem a lakota indiánokra Ők ezt tudják, és persze nem a sastolltól. Mi hogy állunk ezzel, tollal vagy toll nélkül?! A másik számomra fontos gondolata az volt, hogy amikor először találkozott az antropozófiával, rájött, János nap

24 hogy a lakoták ugyanígy látják a világot. Vagyis felismerte, hogy a forrás ugyanaz! Az egész konferencia legfontosabb impulzusa nyílott itt ki számomra, amit egy képben tudnék megfogalmazni. Ha a pedagógus, a nevelő folyamatos kapcsolatban van a szellemi világokkal, a magasabb lényekkel, tartja a kapcsolatot és nem ereszti el a fonalat, ami öszszeköti az Éggel, akkor egy alapvető dolgot megadott a gyermekeknek, megkockáztatom a saját nevemben -, hogy a legfontosabbat. Mindaz a sok szép dolog, amit a Waldorf pedagógia még adni tud a gyermekeknek, már csak ráadás! Mindez egyszerűen hangzik, mégis nagyon sok munka! A nyitó előadást tartó Louis de Forest ezt így fogalmazta meg: Ez az erőnk forrása: a magasabb lényekkel való együttműködés. Louis komoly aggodalmait is megosztotta velünk, amik érezhetően itt kopogtatnak az ajtónkon. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítenék. Egyre mechanikusabbá válik az oktatás az óvodákban, iskolákban, szokásokból, dogmákból táplálkozunk és nem az életből, a jelenlétből, hiányzik a kreatív hozzáállás. Szép világokat tudunk teremteni, gyönyörű termeket, külsőségeket, de ennek a pedagógus lelki szépségéből kellene fakadnia. Nem tanulunk, és nem meditálunk - mondta Louis, hozzátéve, hogy Rudolf Steiner alapnak tekintette, hogy minden pedagógus meditál. Fontos, hangsúlyos mondata volt még számomra, hogy az antropozófiát személyes ügynek kell tekinteni. Ne létezz, válj valamilyenné! Ne csak gondolkodj, tegyél a szellem segítségével! mondta előadása záró részében. A dornachi történéseket megkoronázta, hogy hazafelé Colmarban megnéztük az Isenheimi oltárképet. Legszívesebben egész nap néztem volna. Végezetül meg szeretném osztani Veletek azt a Spruch-ot, ami a Találkozó minden napján elhangzott, s még egyszer hálásan köszönjük segítségetek! Csíráznak a lélek kívánságai. Növekednek az akarat tettei. Megérnek az élet gyümölcsei. Én érzem saját sorsomat, Sorsom megtalál engem. Én érzem saját csillagomat, Csillagom megtalál engem. Én érzem saját céljaimat, Céljaim megtalálnak engem. A lelkem és a világ úgyis egy. Körülöttem az élet világosabbá válik. Számomra az élet nehezebb lesz. Énbennem az élet gazdagságot hoz. Küzdj a békéért! Szeresd a békét! Élj békében! János nap

25 K ITEKINTő Bozókiné Tengely Anna A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGRő L DIÓHÉJBAN A legutóbbi számban (2012. húsvét) olvashattatok a Keresztény Közösségről néhány hírt, gondolatot egy könyv kapcsán. (Hans-Werner Schroeder: A Keresztény Közösség. Keletkezés, fejlődés, célkitűzés) Akkor kért meg Szilárd, hogy a mostani számba írjak mindarról, ami a mi kis közösségünket érdekelheti. Mi is a Keresztény Közösség? Mi történik Gödöllőn? És mi az, ami az iskolánkhoz is kapcsolódik? Tényleg csak dióhéjban. (Egy kicsit hosszabb írás a Metamorfózis 2012./II. számában is megjelenik június hónapban, és aki mélyebben érdeklődik, az keressen bátran további információkért.) 1922-ben Rudolf Steiner útmutatásai alapján 45 fiatal lelkész és teológus elindított egy vallási mozgalmat, aminek ezt a nevet adták: A Keresztény Közösség, Mozgalom a vallási megújulásért. Friedrich Rittelmeyer volt az egyik alapító, aki a Sorsdöntő találkozásom Rudolf Steinerrel című könyvében a személyes életút-élményén keresztül bemutatja a vallási élet megújításáért végzett tevékenységet. Az alapítói kör tagjaiban az a kérdés élt elevenen, hogy hogyan lehetne a kultikus életet olyan szellemi tartalommal megtölteni, megújítani, ami a ma emberének szól. Ezzel a kérdéssel fordultak Rudolf Steinerhez, és útmutatásai alapján a megújított szentségekkel kezdték el az új gyülekezetek alapítását. A Keresztény Közösség 7 szentsége: a keresztelő, konfirmáció, gyónás (segítő beszélgetés), emberszentelő szertartás, házasságkötés, pappá szentelés és az utolsó kenet. Az azóta eltelt 90 év alatt a világ számos pontján alakultak gyülekezetek, ahol a kultikus életet a Keresztény Közösség szertartásai szerint ápolják. Magyarországon 1965-ben történt meg az első keresztelő től egyre több család kérte a keresztelőt és a konfirmációt gyermeke számára a Keresztény Közösségben. Előadások, rendezvények történtek országszerte; evangéliumi körök kezdtek el rendszeresen foglalkozni az evangéliumokkal, nyári táborokban ismer János nap

26 Somorjai Réka, 7. osztály - grafit kedhettek a családok, érdeklődők a közösséggel és a szellemi tartalmakkal. Budapesten decemberétől működik gyülekezet, ahol két hetente vasárnap és hétköznap lehet rendszeresen felnőtt szertartáson részt venni, havonta a gyermekek vasárnapi szertartásán, illetve igény szerint lehet keresztelőt, házasságkötést, segítő beszélgetést, temetést kérni. Évek óta vannak gyermekek, fiatalok a mi iskolánkból is, akiknek a keresztelője, majd 14 évesen a konfirmációja történik a Keresztény Közösségben. Ebben az évben is 4 fiatal konfirmált iskolánkból. Többen vettek már részt nemzetközi találkozókon, külföldi gyülekezet alapítási ünnepségen. Pünkösdkor Überlingenbe utazik néhány fiatal, ahol egy nemzetközi ifjúsági találkozó lesz A valóság most címmel. Ilyen és hasonló témákról fognak beszélgetni: a nukleáris erőművek Csernobil és Fukushima után; a pénz idea és valóság; élet az iszlám világban; Facebook és a sors; a keresztény év ünnepei; ima és meditáció... (Mire ez a cikk megjelenik, a fiataljaink már hazatértek, és talán írnak majd egy beszámolót az élményeikről a következő számban.) És hogy ne csak a fiataloknak szóló programokat említsem, hanem azokat is, ami a szüleiknek szólhat, íme néhány a választékból. Havonta egyszer evangéliumi körön találkozunk az Árnika Központban, ahol azzal az evangéliumi részlettel foglalkozunk, ami az adott héten az emberszentelő szertartáson is elhangzik. Június án Budapesten, a közösség kápolnájában Engelbert Fischer tart előadást a szentségek életünkbe áradó szellemi erejéről Az út Krisztushoz és az ú t K r i s z t u s s a l c í m m e l. Majd csoportos témafeldolgozás lesz Engelbert Fischer, Gwendolyn Fischer és Silye Imre vezetésével.erre az alkalomra várunk mindenkit, aki a szentségek mélyebb megismerése és a Keresztény Közösség működése iránt János nap

27 érdeklődik. Június 17-én a Hollandiából érkező munkatársakkal a kultikus ruhák szerepéről és hatásáról beszélgetünk. Július ig a Nemesvámosi Waldorf Iskolában lesz a közösség nyári tábora és a 2013-ban konfirmáló fiatalok tábora is, ahová szintén szeretettel várjuk az érdeklődőket. A Keresztény Közösség kápolnájának címe, ahol a szertartások és a közösségi események történnek: 1051 Budapest, Nádor u. 34. Az elkövetkező szertartásokról és eseményekről részletes információk találhatók a közösség honlapján: akeresztenykozosseg.org. Szeretettel hívunk minden érdeklődőt, aki szeretné jobban megismerni a szentségeket, a közösség életét, hogy látogasson el szertartásainkra, rendezvényeinkre! Szívesen veszem személyesen is a felmerülő kérdéseket, kéréseket, észrevételeket! Keressetek bátran! Elérhetőségeim: bozoki.anna@aranyarnika.hu; Köszönöm a figyelmet és szép nyári napokat kívánok mindenkinek! Reményik Sándor: Reinkarnáció Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére, És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban, Hadd lássam kissé szebbnek az eget, Figyeljek jobban mélységek szavára, A csengetyűmmel dícsérjem neved: Harang a harangozót, Istenem. Gyuricza Ádám, 9. osztály - grafit János nap

28 Jakob Gruzweig É LETRAJZ A HÁLÓN A cikk eredetije megjelent: Das Goetheanum, November 26. Fordította: Orosz Iván Jelenleg Németországban 20 millió, világszerte több mint 800 millió ember van jelen adataival a Facebookon. F igyelemre méltó számok. Ha mindenkit levonunk, akinek nincsen hozzáférése az Internethez (csecsemők, aggok, analfabéták, stb.), akkor is ez több, mint az emberiség hetedrésze! De csak idő kérdése, mikor jönnek rá arra, hogy nagyapjuk profilját is megszerkesszék, nehogy az öreg veszendőbe menjen a háló közössége számára. A Facebook kultikus státuszt élvez. Ezek nem üres szavak: a közösség és a kultusz (hódolat), megfelelnek a használók valóságos vágyainak. Technikai eszközként, szerszám gyanánt, ünneplik ezt, ami a szabadság platformja. Szociális összközösségi mű, mely lehetővé teszi a téren és időn túlmenő kapcsolatteremtést, ami lehetővé teszi a személyek individuális akaratának valódi áramlattá válását. A lelki-szellemi intenciók társadalompolitikai nagyhatalommá is válhatnak, az etikai individualizmus közvetlen kifejeződést találhat a szabadon fluktuáló információ pályáin. Eddig az idea. A közelség vágya hatalmas bennünk A fenti pozitívumok ellenére nem szabad elfelejtenünk, hogy a Facebook olyan vállalkozás, gazdasági üzlet, melynek nyíltan kimondott egyetlen célja, hogy potenciális vevőket szolgáltasson az áruk eladói számára. Aki nem látja ezt, az nemcsak naiv, hanem talán el is vakítja valami. Ugyanis itt a résztvevők, szabad akarattal közölnek magukról olyan intim adatokat, melyekkel a Facebook kereskedik, hiszen ez az áruja. (A cikk megjelenése és fordítása óta már a tőzsdén is megjelent a Facebook. a szerk.) De miért adjuk ki ezeket az intim részleteket? Egészen bizonyos, hogy szerepet játszik annak vágya, hogy közelebb kerülhessünk a többiekhez, a kontaktus megtalálásának vágya dolgozik bennünk. Itt végülis egy virtuális találkozás világa nyílik meg, ahová mindenki teljes bizalommal léphet be. Hogy aztán ez a bizalom csorb á t s z e n v e d h e t, h a e g y János nap

29 reklámközvetítő adatlistáját gyarapítva? Lehetséges. A láthatatlan kényszerzubbony A régi analóg idők kirándultatási akciói jelennek meg emlékezetünkben, ahová ráérők tömegeit csalták el, díjtalan ebéddel, semmit sem kötelező vásárolni - jelszóval. Semmibe sem került az utazás ( sehová mentek), csak pár takarót, ilyesmiket ajánlottak megvételre útközben. Vettünk is, m e r t r a j t u n k v o l t a kényszerzubbony. Ezek a nevetséges kirándulások ma már nem működnek, ma a Facebook szervezi ugyanezt, egészen más módon/eszközökkel. A szociális háttér különösen a fiataloknál húz. Az üzenet lényege: ha nem vagy benn, akkor kívül maradtál. Ha nem találunk meg téged sehol, akkor kimaradsz a dolgokból. Nem létezel a többiek számára, ha nem a mi utunkon jársz. Ha nem kommunikálsz velünk, akkor pedig sehol sem vagy. Az emberi magány és elszigeteltség érzete ellen támad fel bennünk a vágy egy kapcsolat iránt. Ezzel gazdálkodik a Facebook. (Nyíltsága, nevében is megmutatkozik: Pofakönyv.) Az új idők akasa krónikája Mostanában egy új funkciót építgetnek a Facebook ajánlataiba, ennek neve: Krónika. A krónika olyan, mint egy napló, és célja az, hogy egy életre szóló profilt kapjon/szolgáltasson. Ezzel az egész kozmikus méreteket kezd ölteni, egyfajta új idők akasa krónikája lesz, melyben követni lehet majd a jövő karmáját, az emberek egymás közötti sorsának alakulását/ megfejtését. Próbáljuk meg ezeket a kozmikus gondolatokat összegezni, nézzük meg, mi is történhet? Ha mindent átható napfényben szemlélünk, mely gondolkodó tudatunkban is uralkodik akkor egy gondterhes benyomás jelenik meg. Kozmikus lényünk szabadsága ugyanis mindig veszteséget szenved el, ha az ember veszít szíve autonómiájából. Bár a Földön egy technikai médium látszólagos felszabadítást ígérhet, lényének inspirációja megmutatkozik a napfényben. A Facebook lénye olyan alapokon nyugszik, melyek kívül állnak a tudatos akaraton. Használata lehet ésszerű, lehet a szeretet és a politikai szabadság eszköze is (ARABELLION). A napi konfrontáció azonban ezzel a lénnyel szemben aggodalmat vált ki. A magány és a szabadság egymással kéz a kézben járnak. Egyik sem akadályozza meg a másik ember után való vágyat. De attól hogy beiratkozom ide: inkább csapdába érzem kerülni magamat... A sátán meg röhög a markába János nap

30 A FOGADOTT APA Ukrán népmese Árván maradt három fiútestvér - nem élt már sem apjuk, sem anyjuk. És otthon sem volt semmijük - se vagyonuk, se házuk. Elindultak hát mind a hárman szolgálni. Szembejött velük egy vénséges vén, fehér szakállú apóka. - Hová mentek, gyermekeim? A fiúk így feleltek: - Megyünk szolgálni. - Nektek magatoknak nincs földetek? - Nincs - felelik. - Ha egy jó emberhez kerülnénk, mi híven szolgálnánk, készségesen engedelmeskednénk, édesapánk gyanánt tisztelnénk. Az apó ekkor így szólt: - Jól van. Ha így gondoljátok, legyetek a fiaim, én meg az apátok. Ha engedelmeskedtek nekem, embert faragok belőletek, megtanítalak arra, hogyan kell úgy élni, hogy soha ne legyetek hűtlenek az igazsághoz. Megegyeztek, s a fiúk az apókával mentek. Sötét erdőkön, széles mezőkön át haladtak. Mentek, mendegéltek, egyszer csak egy tiszta fehér házikót pillantottak meg, mely virágokkal körbeültetve egy cseresznyéskert közepén állt. Egy leány szaladt ki a házból, olyan szép volt, mint a virágszál. A legidősebb testvér egy pillantást vetett rá, és így szólt: - Ó, bárcsak feleségül vehetném ezt a lányt, és lenne sok ökröm meg tehenem! Az apó erre rávágta: - Jól van, csapjunk lakodalmat! Tiéd lesz a lány, s lesznek majd ökreid és teheneid is. Élj boldogul, csak az igazságtól ne pártolj el soha! Felkerekedtek, megkérték a lány kezét. Megkérték, és nagy lakodalmat csaptak. A legidősebb fiú lett a ház ura, és ott maradt gazdálkodni. Az apóék továbbmentek, most már hármasban. És ekkor ismét egy szép ház bukkant elibük, mellette malom és kis tó, s a ház körül egy szép lány tett-vett. A középső fiú csak egy pillantást vetett rá, s így szólt: - Ó, bárcsak elvehetném ezt a lányt, s ráadásul a malom és a tó is az enyém lehetne! Forgatnám a malmot, s meglenne a kenyerem, amíg csak élek! Az apó tüstént ráfelelt: - Jól van, fiam, úgy legyen! Nyomban bementek a házba, megkérték a lány kezét, s a középső fiú is ott maradt a lánynál. Nagy lakodalmat csaptak. Az apó pedig így szólt: - Na, fiam, élj boldogul, de vigyázz, ne feledkezz meg az igazságról! És továbbmentek, most már kettesben: az apó és a legkisebb fiú János nap

31 Amint mentek, mendegélnek, egyszer csak egy nyomorúságos kis házat pillantanak meg, a házból kilép egy lány, szépséges szép, mint a fényes csillag, de olyan szegény, mint a templom egere. A legkisebb fiú így szólt: - Ó, bárcsak feleségül vehetném ezt a lányt, akkor együtt dolgoznánk, lenne kenyerünk, de nem feledkeznénk meg a szegény emberekről sem: magunk is ennénk, és nekik is adnánk! Az apó erre így szólt: - Jói van, fiam, úgy lesz. Csak vigyázz, az igazságról meg ne feledkezz! Megházasította az apó ezt a fiát is, és nekivágott a nagyvilágnak. Élt, éldegélt a három testvér. A legidősebb úgy meggazdagodott, hogy már házakat épített magának, gyűjtögette a tízrubeleseket, és egyre csak azon járt az esze, hogyan szerezhetne még többet belőlük. De az eszébe sem jutott, hogy a szegény embereken segítsen, ahhoz túl fukar volt. A középső fiú is megszedte magát. Béresek dolgoztak helyette, ő meg csak feküdt, evett-ivott, és osztogatta a parancsokat. A legkisebb testvér azonban úgy élt, hogy amije csak volt, megosztotta másokkal. Az apó pedig sokfelé megfordult a világban. Egyszer azonban visszatért, hogy megnézze: hogyan élnek a fiai, hűek maradtak-e az igazsághoz. A legidősebb fiához ágrólszakadt öregember képében állított be. A fiú épp az udvaron sétafikált. Meghajolt előtte az apó, és így szólt: - Szánj meg, és adj némi alamizsnát! De a fiú így válaszolt: - Még mit nem! Nem vagy te még olyan öreg! Ha akarsz valamit, dolgozz. Magam is nemrég álltam talpra! Pedig akkora vagyona volt, hogy még: kőházak, asztagok, hombárok, áruval teli raktárak, földi javakkal teli kamrák, pénz... De alamizsnát nem adott... Odébbállt az apó. Elment egy versztányira, megállt, visszapillantott a gazdaságra, a vagyonra - és az egész lángba borult. Ekkor az apó a középső fiúhoz ment. Odaér, s látja, hogy milyen szép lett a malom, a tó és a gazdaság. A fiú bent ült a malomban. Mélyen meghajolt előtte az apó, és így szólt: - Jó ember, adj egy kis lisztet, nagyon szegény vagyok, nincs mit ennem! - Sajnálom - válaszolt amaz -, de még magamnak sem őröltem! Sok hozzád hasonló kódorog errefelé! Kifordult az apó a malomból. Ment egy keveset, utána visszapillantott - lángba borult a malom. Odaért az apó a harmadik testvérhez. Az szegényesen élt, a háza kicsiny, de tiszta volt. Amikor az apó odaért, rongyos, ágrólszakadt emberré változott. - Adjatok egy falatka kenyeret! szólt János nap

32 A legkisebb fiú így válaszolt: - Menj be, apó, a házba, kapsz majd enni, és még az útra is csomagolnak! Bemegy az apó a házba. Az asszony, amikor meglátta, hogy milyen ágrólszakadt, megsajnálta őt, bement a kamrába, kihozott neki egy nadrágot meg egy inget. Az apó felvette. Amint kiöltözködött, az asszony látja ám, hogy a mellén egy borzalmas nagy seb tátong. Asztalhoz ültették az apót, megetették-megitatták, aztán a férfi megkérdezte: - Mondd csak, apó, mitől van ez a seb a melleden? - Ez bizony olyan seb - válaszolt az apó -, hogy hamarosan végem lesz tőle. Már csak egy nap van hátra az életemből. - Micsoda, csapás! mondja az asszony. - És nincs rá semmiféle orvosság? - Van - feleli az apó -, csakhogy senki sem ad nekem ilyen orvosságot, bár mindenki megtehetné. - Miért ne tenné meg? csodálkozott a férfi. Ha tudja! Mondjad csak, mi az az orvosság? - Hát az olyan - mondja az apó -, hogy a gazda fogja magát, felgyújtja a házát, felégeti minden vagyonát, aztán fogja a hamut, és rászórja a sebemre, akkor az majd begyógyul. Azt hiszed, akad olyan ember a földön, aki ezt megtenné? Elgondolkozott a legfiatalabb testvér, sokáig gondolkozott, aztán a feleségéhez fordult. - Hát te, mint vélekedsz, aszszony? - Én bizony úgy - válaszolja a feleség -, hogy másik házat szerezhetünk magunknak, de ha ez a jó ember meghal, másik élete nem lesz többé. - Hát, ha így gondolod szólt az ember -, vidd ki a gyerekeket a házból! Kivitték a gyerekeket, s maguk is kimentek. Egy pillantást vetett az ember a házra nagyon sajnálta a vagyonkáját! De az öregembert még jobban sajnálta. Fogta hát, és felgyújtotta a házat. Az nyomban lángba borult, s el is tűnt. Helyette azonban ott állott egy másik ház egy szép, pompás ház. Az apó meg csak nevetett. - Látom, fiam, hogy hármótok közül egyedül csak te maradtál hűséges az igazsághoz! Élj boldogul! Ekkor ismerte meg a legkisebb fiú a fogadott apját. Oda akart szaladni hozzá, de az apónak már hűlt helye volt! Kasza Ábel, 7. osztály - grafit János nap