Civil bátorság. a hatalom nélküliek hatalma

Átírás

1 Civil bátorság a hatalom nélküliek hatalma 1

2 STEVE CRAWSHAW JOHN JACKSON Civil bátorság A hatalom nélküliek hatalma 3 VÁCLAV HAVEL ELÕSZAVÁVAL

3 A fordítás alapja: Steve Crawshaw John Jackson: Small Acts of Resistance: How Courage, Tenacity, and Ingenuity Can Change the World. Sterling Publishing, Co., Inc., 2010 Steve Crawshaw, John Jackson, APRÓ TETTEK LÁZADÁSAAPRÓ TETTEK LÁZADÁSA Fordította Igaz Katalin, 2011 Szerkesztette: Bárány Botond Borítóterv: Juhász Gábor Tamás HVG Könyvek Kiadóvezetõ: Budaházy Árpád Felelõs szerkesztõ: Török Hilda Kiadói szerkesztõ: Szûcs Adrienn ISBN Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2011 Felelõs kiadó: Szauer Péter Nyomdai elõkészítés: Kedves László Nyomás: Generál Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Hunya Ágnes

4 A belsõ szabadsággal, emlékezettel és félelmekkel teli ember az a nádszál, az a gallyacska, amely megfordíthatja a rohanó folyó folyásának irányát. 1 5 NAGYEZSDA MANDELSTAM CÉLZOTT PIMASZSÁG

5 tartalom Václav Havel elõszava Elõszó a magyar kiadáshoz A sokak ereje Célzott pimaszság Lázadó sportolók Játsszuk ki a cenzort! A szavazathamisítók megfékezése Nõk az erõszak ellen Ha most nem, hát mikor? Feltáruló titkok Magánélet és a hatalom Súlyos tanúságtétel A mûvészet erejével Csak a törvény Amikor a falak leomlanak Az egyének ereje Digitális véleménykülönbség Utószó Köszönetnyilvánítás A szerzõkrõl Felhasznált irodalom Jegyzetek Név- és tárgymutató

6 VÁCLAV HAVEL ELó SZAVA ban írtam egy esszét a Hatalom nélküliek hatalmáról (Moc bezmocných) 1 feltárva a hatalomnélküliség kiaknázatlan lehetõségét. Arról írtam, milyen felbecsülhetetlen elõnyökkel járna még egy erõsen elnyomó állam esetében is, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy szembeszállunk a minket körülvevõ hazugságokkal, és úgy döntenénk, hogy mi magunk, személy szerint igazságban akarunk élni. Sokan mondták, ilyen ötlete csak egy olyan csalódott cseh Don Quijoténak lehet, aki ledönthetetlen szélmalmokkal próbál viaskodni. Sok szempontból indokolt volt ez a szkepticizmus. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának fõtitkára, aki tíz évvel azelõtt tankokat küldött Csehszlovákiába a politikai reformok megállítására, még mindig a Kreml ura volt. A szomszédos Lengyelországban a Szolidaritás még nem is létezett, amelynek az utált vezetéssel szemben elért jelentõs gyõzelmei csak néhány évvel késõbb nyújthattak vigaszt a kelet-európaiaknak és mindazoknak, akik igazságban akartak élni. Jómagam csakúgy, mint jó néhány barátom, börtönben ültünk és ott is maradtunk még pár évig. És mégis, tizenegy évvel azután, hogy megírtam, mire képesek a hétköznapi emberek, ha igazságban akarnak élni, tanúja és részese lettem egy sor fantasztikus eseménynek, VÁCLAV HAVEL ELÕSZAVA

7 10 CIVIL BÁTORSÁG amely végigsöpört a régión, köztük saját országomon. A késõbb bársonyos forradalomnak elnevezett idõszakban a csehek és a szlovákok szembeszálltak a hivatalos erõszakkal, és 1989 novemberében rövid idõ alatt ledöntötték a hazugság sérthetetlennek látszó bástyáját. Az egész alig egy hét alatt történt. A forradalom után az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem demokrácia felé tartó hazám elnöke. Ma a világon több millióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni. De emlékezniük kell arra, hogy a lázadásokhoz amelyek 1989-ben egész Kelet-Európát megmozgatták a hétköznapi emberek egy-egy tette is hozzájárult, és ezek összessége tette elkerülhetetlenné a változást. Ez a könyv azoknak adózik tisztelettel, akik tesznek azért, hogy igazságban éljenek, és tudják, ennek van hatása. Nem csak a jelenrõl és a múltról szól. Meggyõzõdésem, hogy a jövõrõl is.

8 ELó SZó a magyar kiadáshoz 11 Magyarországnak kulcsszerepe volt az 1989-es forradalmak elõkészítésében és a berlini fal leomlásában. Ezért nagy örömünkre szolgál, hogy könyvünk magyarul is megjelenik, amelyben egymásra találnak Közép-Kelet-Európa és a világ más tájainak történetei a bátor civil helytállásról, a kurázsiról, a hatalom bajszának ráncigálásáról. Amikor könyvünket 2010 októberében elõször kiadtuk, egyesek szkeptikusan nyilatkoztak az egyik fõ gondolatával Václav Havel, az 1989-es cseh forradalom vezetõjének és e könyv elõszavának szerzõjének megfogalmazásában a hatalom nélküliek hatalmával kapcsolatban. Józan dolognak tûnt feltenni a kérdést: az erõszakmentes tiltakozás ha még oly bátor is tényleg segíthet-e megdönteni egy erõszakos rendszert? Talán ez a szkepticizmus a következõ években kevésbé lesz érezhetõ. Könyvünk magyarországi megjelenésének évében Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában legyõzhetetlennek tartott diktátorokat söpörtek el. Sokan meghaltak, és még messze nem remélhetjük, hogy vége már az erõszaknak. A nagy remények kora néha a nagy veszélyek korszaka is. Újra rádöbbenünk, hogy még a legvalószínûtlenebb körülmények között is mit érhet el a bátorság, mert, ahogy a könyv utószavában idézett 1978-as lengyel CÉLZOTT PIMASZSÁG

9 12 CIVIL BÁTORSÁG költemény is mondja, a hatalmon lévõ kikezdhetetlenek félnek a legjobban. Tunéziában a jázminos forradalom kezdetét 2010 decemberében azok a tiltakozások jelentették, amelyeket az váltott ki, hogy egy 26 éves zöldségárus, Mohammed Bouazizi felgyújtotta magát. A húga, Basma úgy emlékezett rá, hogy vicces és nagylelkû fiú volt, de már nem tudta elviselni mindazt a hivatalos zaklatást, megaláztatást, amiben része volt. A Facebook és más közösségi médiahálózatok által tüzelt tüntetések sora pedig oda vezetett, hogy bekövetkezett az elképzelhetetlen. Zine el Abidine Ben Ali, Tunézia 23 éven át utált elnöke elmenekült az országból. Ben Ali a végletekig csökönyös maradt, nagyon nem akart felszállni a repülõgépére. Egy szemtanú szerint feleségének, Leilának kellett nógatnia: Szállj felt te bolond! Egész életemben a te marhaságaidat kellett elviselnem. A tunéziai forradalom következményei minden szempontból figyelemre méltóak voltak. Slim Amamou független tunéziai bloggert csak egy nappal azelõtt engedték ki a börtönbõl, hogy Ben Ali elmenekült, és már hívták is miniszternek az új kormányba. A Twitteren jelentette be kinevezését, egy ( jelet biggyesztve a hír mögé. Még Ben Ali diktatúrájának összeomlása után is úgy tûnt, hogy Egyiptom, az egy egészen más eset. Hosni Mubarak 30 éve fennálló és az Egyesült Államok által támogatott rendszerérõl erõszakos és korrupt kormányának állítólagos stabilitása okán sokan gondolták úgy, hogy könyörtelenül leszámol a tiltakozókkal, ezért azok nem járhatnak sikerrel, nem érhetnek el tényleges változást. De a Tahir téren és szerte Egyiptomban tiltakozók milliói gondolták úgy, hogy nekik is meg kell kapniuk a választás lehetõségét, ahogy ezt máshol már kiharcolták maguknak az emberek. A költészet, a zene és a képzõmûvészet például Mubarak óriás portréja

10 is, vámpírfogakkal, szemeteszsákkal a fején mind-mind a hivatalosan támogatott erõszak elleni békés felkelés részévé vált, gyakran vegyítve némi csibészséggel. A tüntetõk kitartottak amellett, hogy addig maradnak a téren, amíg a követelt változásokat el nem érik. Tudták, hogy meg is ölhetik õket, de még így is volt kedvük viccelõdni. Az egyik tüntetõ ezt írta a táblájára: Kérlek, menj már! 20 napja házasodtam, hiányzik a feleségem! A másik tábláján ez állt: Kérlek, menj már! Már fáj a karom! Egy harmadik, hosszú, zilált hajú tüntetõ transzparensén pedig ez állt: Kérlek, menj már! Le kellene már vágatnom a hajam! Wael Ghonimot a Facebookon a We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Saidok vagyunk) népszerû tiltakozó oldalának elindítóját letartóztatták, és 12 napon át tartották fogva bekötött szemmel. (Az oldal egyébként egy olyan fiatalemberrõl kapta a nevét, akit a rendõrök halálra vertek.) Amikor Ghonimot kiengedték, szenvedélyes interjút adott a televízióban: Nem vagyok hõs. Csak a számítógép billentyûzetét használtam. A hõsök azok ott, a téren! Ghonim, a Google szerény alkalmazottja a pillanat hõse lett, akinek egyszerû szavai új energiát adtak a tüntetésekhez. Végül 18 nap tüntetés után február 11-én 18 óra 2 perckor Hosni Mubarak lelépett. A tömegek boldog ünneplésbe kezdtek szerte az országban. Csak négy nappal korábban történt, hogy Wael Ghonim egyszerûen ezt twittelte: Üdv újra itt, Egyiptom! A népszerû egyiptomi dal, a Sout Al Horeya (A szabadság hangja) így szól: 13 ELÕSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ Áttörtük a korlátokat Fegyverünk az álmunk volt. ***

11 14 CIVIL BÁTORSÁG Nincsenek kétségeink afelõl, hogy a következõ években sok könyvet írnak majd a 2011-es arab forradalmakról, azok regionális és globális hatásáról. A mi könyvünk azonban nem errõl szól. Az eredeti angol nyelvû kiadás három hónappal azelõtt látott napvilágot, hogy az arab világban kitörtek a felkelések. De történeteink arra figyelmeztetnek, ne felejtsük, hogy a világ dolgai összefüggenek: a Közel-Keleten és Észak-Afrikában folyó események nem légüres térben kezdõdtek, mint ahogy az 1989-es események sem. Az összegyûjtött történetek közül néhány már bejárta a világot, a legtöbb azonban még nem kapott nyilvánosságot és elismerést. Fantasztikus, hogy egyesek mennyire ötletes és elgondolkodtató módon képesek szembeszállni az erõszakos rendszerekkel és azokkal, akik visszaélnek a hatalommal. Róluk szól ez a könyv. Azokról, akik nem maradtak csendben, akik apró tetteikkel diktátorok uralmának megdöntését és igazságtalan törvények megváltoztatását segítették, akik képesek voltak emberként viselkedni egy romlott világban, hogy méltóságban és szabadon élhessenek. Mindehhez rendkívüli bátorságra van szükség, még akkor is, ha az érintettek közül sokan ezt nem így fogják fel. Sokan vállalták a verést, a börtönt, vagy akár a halált, amikor felemelték a hangjukat, mégis azt mondják, csupán a legalapvetõbb emberi elvekért álltak ki, s csak azt tették, amit bárki más is megtett volna a helyükben. Nekünk, többieknek õk jelentik a bizonyítékot arra, hogy a lázadó szellem letörheti a legyõzhetetlent, megváltoztathatja a megváltoztathatatlant. A történetekben szereplõ emberek az eddig lehetetlent olyan lehetõségként fogják fel, amely egyszerûen csak nem történt meg ezidáig. Vannak olyanok, akik már elérték a változást, amiért küzdöttek, mások számára ez még hátravan. STEVE CRAWSHAW, JOHN JACKSON