ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET. Megjelenik minden hónapban.

Átírás

1 ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET K Ö Z L Ö N Y E. Kiadó: Szerkesztő: Az Országos Erdészeti-Egyesület. Bedö Albert. Megjelenik minden hónapban. Huszonhetedik évfolyam. XI. és XII. füzet Nov. és Decz. hó. Előfizetési dij egy évre 8 írt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapító tagjai, kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági díj fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 150 írtnál kevesebbet alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják. fj^f" Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-Dtcza, 10. sz. II. emelet A la}) irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnek. Trencsénvármegye erdészeti viszonyai. Irta: Fekete Lajos, m. kir. erdőtanácsos és erdőakadémiai tanár. E vármegye azon legészakibb határaitól, melyek azt Szileziától, Gácsországtól és Árvamegyétől választják el, folytonosan a Vág völgyét követve Északkeletről Délnyugatra vonul. Legdélibb pontja a legészakibbtól közel 1 szélleségi foknyira fekszik, a mi Dowe szerint az évi közép hőmérsékben majdnem 1 C. különbséget okoz; a Vág völgyének emelkedése Váguj falutól Várnáig körülbelül 280 m, a mi közel 2 C. különbségnek felel meg az évi közép hőmérsékben. Tehát a Vág völgyének átlagos emelkedése Trencsénvár megy ében a szélességi különbséggel együtt 2 1 / 2 3 C.-nyi különbséget okoz az évi közép hőmérsékben. Legészakibb részei a Kiszucza és mellékvizein a vármegye északi határát képező Beszkidek és az Oszszus hegység felé még inkább emelkedik s ott a hegycsúcsok ERDÉSZETI LAPOK. 08

2 m. a Tátra-Kriván 1669 m tengerfeletti magasságot ér el. Eszerint Trencsénben a délről északra s egyszersmind alulról felfelé menve, a szőllőtenyészet legfelső határától (Vágujhelynél) egészen a luczfenyvesek kizárólagos uralkodásáig minden region áthaladhatunk. Egy tekintet a magyar állam összes erdőségeinek térképére" (Bedő A. A magyar állam összes erdőségeinek leírása", Budapest, 1885.) legjobb tájékozást nyújt az erdőképző főbb fanemek felosztásáról. Legészakibb részeiben, u. m. a csáczai. kisutczai és bicsei járásokban erősen túlnyomó a fenyő, még pedig főként a lúcz, kevésbbé a jegenyefenyő. A zsolnai és vágbeszterczei járásban a bükk a fenyővel körülbelül egyenlő területet foglal el s innen lefelé a Vág mindkét oldalán a bükk lesz túlnyomóan uralkodó. A tölgy, mely a legmélyebb helyeket és melegebb oldalokat foglalja el, csak a trencséni és báni járásokban emelkedik nagyobb jelentőségre, de még mindig sokkal alárendeltebb területeket foglal el mint a bükk, mert mig utóbbi e két járásban az összes erdőknek (>6 / 0 -át teszi ki, addig a tölgy annak csak 26 / 0 -ra tehető. Innen a Vág völgyén felfelé folytonosan apad s az általa elfoglalt terület a kiszucza-ujhelyi járásban már alig 0-4 / 0 -át éri el az összes erdőségeknek; itt a Vág völgye körülbelül 350 m t. f. magasságú. A csáczai járásban, melynek legmélyebb pontja mintegy 400 ni, tölgyet már nem találunk. Az erdeifenyő legtekintélyesebb mennyiségben fordul elő a vágbeszterczei és a bááni járásban. Utóbbi járás itt szomszédos Xyitramegye privigye járásával s annak közép részéhez minden tekintetben igen hasonló. Itt az erdeifenyő az összes erdők 15 / 0 -kát képezi. A többi járásokban is mindenütt, de többnyire csak szórványosan fordul elő a szelídebb éghajlatú területeken. A vágbeszterczei járás dombos és előhegységi területei megint igen kedvezni látszanak e fanem-

3 nek, mely e járásban az összes erdőterületnek mintegy 21 / 0 -át foglalja el. Az északibi) járásokban, a mily mértékben tágul a lúczfenyő terület, ép oly mértékben szorul ki az erdeifenyő, mely a Beszkid hegység alján elterülő csáczai járásban már csak alárendelt mennyiségben jő elő s csak a járás délibb részeiben képez kisebb tiszta állabokat. melyek nagyobbára mesterséges uton vannak telepítve. Meg kell itt ínég említenem, hogy a Nagy-Manin" nevü hegy alján levő jegenyefenyő erdőben sok tiszafát (Taxus baccata L.) láttam, s hallomás szerint a Velki-Maleniczán (Bellus határában gr. Königsegg birtokán) valamint a Pacskov és Túrod hegyek tetején a törpefenyő (Pinus Pumilio) Hke) is előjő m t. f. magasságban. Nem lehet félreismerni, hogy a Trencsénmegye felső járásaiban fekvő lúcz, s részben jegenyefenyőből álló erdős terület azon nagy fenyves területnek kiegészítő része, melynek központját a Tátrahegység képezi, s mely a távolabb fekvő megyéktől eltekintve egyfelől a szepesi, liptói és turóczi, másfelől a szomszédos gácsországi, árvamegyei és sziláziai jegenyefenyővel kevert lúczfenyvesekre terjed ki. Nincs tehát okunk kétségbe vonni azt. hogy a lúczfenyő és jegenyefenyő itt ősidőktől uralkodó fanem volt. A nagyobb mennyiségben előforduló lúczfenyő közé ép ugy mint a bükkösökbe is körölbelől 900 m-nél s ezen alul kezd belekeveredni a jegenyefenyő, mely 600 és 800 m közt itt-ott uralkodólag lép fel s tiszta állabokat is képez. Mióta nem csak a tiszta, hanem a jegenyefenyővel elegyes fenyvesekben is a tarvágás és a mesterséges felújítás jött szokásba, azóta a lúczfenyő mindinkább terjed, ellenben a jegenyefenyő tért veszt, mert a felújításokat csak luez (s itt-ott másféle fenyő) maggal és csemetével, de sohasem jegenyefenyővel eszközlik. ép ugy a tisztásokat és az erdő-

4 területbe bekebelezett kopárokat és felhagyott mezei földeket is a jegenyefenyő kizárásával erdősitik be. Ennek oka az. hogy tarvágásokban védetlen s kivált szárazabb talajú területeken a jegenyefenyő vetések nem szoktak sikerülni, a csemeték nevelése pedig részint sok bajjal jár. részint régebben nem volt eléggé ismeretes. De elősegíti a lúczfenyő terjedését annak az ujabb időben divatba jött lúczkéreg termelésre való felhasználása is, a mi annak pénzügyileg előnyös, rövid éves fordában való kezelését megengedi. Ez okból sok helyen a fiatal vegyes állabokból a jegenyefenyőt kiszedik, és oly helyeken is tiszta lúczfenyvest telepítenek, mely más. egészbe véve értékesebb és a vidéken keresettebb fanemre is alkalmas volna. A hol az erdő nem használtatott tarvágásokban, hanem szállalva. vagy fokozatos vágásokban, a hol a fákat a megnyesés s a talajt az alomszedés és túlságos legeltetés által meg nem rongálták, ott a jegenyefenyő fenntartotta magát s a neki megfelelő tengerfeletti magasságban mindenütt kivált a vegyes állabokban igen vidoran növekszik. A hazánk nyugati részeiben, különösen az osztrák tartományokkal határos megyékben tömegesen előforduló erdeifenyő a Vág völgyén Trencsénmegyébe, sőt innen Nyitra-és Turóczmegyékbe is elteijedt. Hogy e megyébe már a természet által telepíttetett meg, arról nem kétkedhetünk. Ezt bizonyítja az is, hogy szórványosan a lombfaerdőkben is mindenütt előfordul, hol neki a magassági viszonyok megfelelnek, igaz. hogy mióta a mesterséges erdőtelepítés kezdett e megyében elterjedni, azóta az erdeifenyő vetése és ültetése s így mesterséges terjesztése is kimutatható. Természetes bevetödésének a megye lapályain és dombos területein elterjedt fövenyes agyag és a meglehetős nedves időjárás kedvező. 1 letöréseknek es kőnyomásoknak csak a megye északi részén és a magasabb fekvésű termőhelyeken van nagyobb mértékben kitéve.

5 A vörösfenyő a központi Kárpátok körül mindenütt előfordulván, nem csodálkozhatunk azon. hogy Trencsénben is otthonos, ámbár e fanem természetének megfelelően, többnyire csak szórványosan jő elő. Itt-ott kisebb tiszta telepitvények is vannak, de igen jelentéktelen mennyiségben. Növése kitűnő, s különösen a meszes és nyíltabb területeken való közbevegyitése, mintán az itt nagyobitára hiányzó tölgy épületfát helyettesitheti, eléggé nem ajánlható. A hol a fenyőfélék a bükkösök között csak szórványosan fordultak elő. ott értékesebb voltuknál fogva kiszedettek s igy a bükkösökből sok helyen kipusztitattak. A bükk a Lopenik-Lukovik határ hegységen egész a Iásza szorosig, a Sztrázsó és Veterna-Hola trcncséni oldalain és nyúlványain uralkodik, s egymaga akkora területet foglal el, mint a többi fanemek összesen. Magasabb helyeken, főké]) a megye északi és északkeleti részein a lúcz- és jegenyefenyővél, tölgygyei s mindenféle lombfával van vegyítve. Hogy a bükk és más lombfanemek a tarvágások és a Trencsénmegyében nagyon elterjedt sarjerdőüzem következtében a fenyvek rovására nagyobb tért foglalnak el jelenleg mint régente, s nevezetesen igen sok fenyővel vegyes bükkösből a fenyveknek ki kellett pusztulniok. az nagyon természetes. A tölgy elterjedéséről már szóllottunk. A tölgyeket főkép a kocsános és kocsántalan tölgy alkotja, melyeknek a lapályos, illetve dombos vidékek mély. fövenyes agyagtalaja igen kedvezi"* s a megye alsóbb és szelídebb klímájú területein tenyésztésük nagyobb mértékben lenne felkarolandó. Nevezetes a csoportos vagy kocsántalan tölgynek terjedése a baani járásban az erdeifenyő rovására, melynek példáját láttam a gr. Zay Albert zayugróczi uradalmában. hol többek közt a Stvorne nevü 50 éves erdeifenyő állal) alja mindenütt tölgycsemetékkel van benőve, a hol ezek megmaradására a

6 9 74 világosság elegendő. Azon makk. melyről a csemeték keltek, csak a szomszédos tölgyállabból s az erdőben itt-ott, de egymástól nagyon távol álló tölgyfákról került ide, s valószínűleg a szajkó és a magevő apróbb emlős állatok hurczolták szét, mert emberi kéz által való alárakásról szó sem lehet. Kell-e ennél érthetőbb tanítás arra, hogy miképen változtassunk át tölgyessé más fanemü erdőt, ha utóbbi kevésbbé felel meg czélunknak. így változott át erdeifenyvesből tölgyessé a Drahlov nevű és sok más, most cserhántó üzemben kezelt erdő. Hogy e megyében a rendezetlen erdőgazdaság, alomszedés és túlságos legeltetés daczára is kevésbbé mutatkoznak az erdőpusztitás szomorú következményei, mint hazánk melegebb fekvésű megyéiben, annak oka az erdők nagyobb mennyisége, mely az összes területnek 34%-át teszi, továbbá a megyének egészben véve, különösen a lakottabb vidékeken, lankássabb fekvése s végre a nedvesebb légkör, mely a magasabb fekvésnek és hegységi környezetnek tulajdonithat/). Mindazonáltal azon mészkő hegységek, melyek környéke sűrűbb népességű, elég nagy terjedelmű kopár sziklákat mutatnak fel, pl. a Vág baloldalán Hrie,sótól Súlyéig feltűnő a karsztszerü kopár, fatenyésztésre egyáltalában nem alkalmas sziklacsoport, mely egészen a precsini patakig bocsát egy éles sziklagerinczet. Az erdőpusztitásnak azon nemét, melyet a R u d n ó völgyén űznek a lakosok s melyet a Nyitr.amegyéről (privigyei járás) szóló czikkben*) már leirtani, itt is feltaláljuk az i 11 a v a i j á r á s b a n Nagy- és K i s - P o d h r a g y. Knpecz, Rovne és Mojtin határában, tehát épen ott, hol Trencsénmegye a I! elán ka patak vizterületéve! határos. A legeltetés által lekoptatott sziklás és kavicsos oldalokon csupa rongyos, botolva használt erdőket lát az ember, melyeket *) L. az.,e. L." 188S. évi X. füzetét,

7 Schenk, a jelenlegi földbirtokos, faizás és legeié fejében a községeknek engedett át. Régebben e területen mintegy 3000 kecskét tartottak s ezek, valamint más legelő állatok számára, használták a fák levágott ágait, s az azokból készített téli takarmányt. Egész Trencsénmegyében közelebbi időben is még körülbelől kecske volt, mely számot, az erdőfelügyelő erélyes fellépése folytán a közigazgatás mostanig ennek mintegy ötöd részére szorította le. A legeltetés (gyökér sérülések) következményének tartom, Keleti kir. erdőfelügyelővel a sok helyen, pl. a kiszuczaujhelyi járás alantabb fekvő erdeiben a luczfenyeseknél nagyban mutatkozó bélkorhadást is, mely a fát már éves korában megrontja. Felemlitést érdemid a felsőbb járásokban a takarmány hiányában szenvedő lakosságnak azon szokása, hogy a jegenyefenyők gályáit lenyesi s ez által nagy mértékben rongálja a jegenyefenyveseket. Az erdei alomszedést is sok helyen nagy mértékben ü/i a lakosság az erdő növekedésének észrevehető kárára. Az erdőket régebben általában, s a községek és kisebb birtokosok tulajdonában lévőket részben jelenleg is. szállalva kezelik. Ez alól még a lúczfenyvesek sem képeznek kivételt. A hol a szállalás nem volt túlságos és feltűnően okszerűtlen, ott mind a fenyő, mind a lombfaállabok, különösen a jegenyefenyő és a bükk elég szépen felújultak, s így a, távolabbi hegyvidékeken, vagy a hol a kihasználás eléggé korlátolva volt a birtokos által, maradtak fel a régebbi időkből szép erdők; ellenben a hol a kihasználás túlhaladta az utánnövést és amellett még a legeltetés is nagy mértékben űzetett, ott a fenyvesek kigyérültek, hézagosakká lettek, azután erdőfoszlányokra és facsoportokra oszlottak s végre kipusztultak. Sajátságos kinézésüek a túlságosan szállalt bükkösök, melyek az először vágott bükkfa nagy sarjadzási képességénél fogva

8 (Keleti erdőfelügyelő látott a trencséni járásban évesre tehető tuskókat, melyek m-nyire magas egy éves sarjakat hajtottak), részint sarjakról, részint magról újulnak fel. s mivel a meghagyott különböző korú nagyobb fák apróbb sarjadékkal vannak keverve, középerdő alak keletkezik. Ezen rendetlen szállalás a sarjról és magról való felujulással egész Trencsénben el van terjedve, és különösen sajátságos külsőt ad az erdőnek akkor, ha sok fenyőszálva van belévegyitve. Leginkább erdeifenyőket látunk ily erdőkben, a Vág mindkét partján elterülő dombokon és előliegyeken, melynek szárnyas magva a hézagokban könnyen megtelepedve, akadályozza az erdők túlságos és gyors kiritkulását. Hogy e rendetlen szállalás, más hátrányai mellett, a kiszedegetett értékesebb fanemek (tölgy, kőris, juhar sat.) kiveszésére vezet, azt alig kell mondani. Ennek következtében a tölgygyei vegyes bükkösöknek tiszta bükkösökké, a bükkel és gyertyánnal vegyes tölgyeseknek bükkösökké és gyertyánosokká való átváltozása gyakori. A letarolt és fel nem ujitott területeken sok helyen jelentékeny nyiresek és nyárasok keletkeztek a szél által oda vitt magról, a tölgyesek és fenyvesek helyén. A lombfaerdőknek általában s így a bükköseiknek is igen jelentékeny része sarjerdőként kezeltetik éves. vagy annál rövidebb fordában. Felújításuk a legtöbb esetben a természetre bizatik. Rendes erdőfelújítás eddig nagyobbára csak a nagybirtokosoknál volt tapasztalható. A 1 uczf eny vesekő t tarvágásokkal, s az utóbbi 2 évtized óta lúczkéreg termelés czéljából gyakran éves korukban használják ki. Tarvágást alkalmaznak e fanemnél még akkor is. ha bőven van jegenyefenyővel keverve, s azután vetés vagy ültetés által újítják fel. Gyakran jegenyefenyő vagy bükkerdő letárolása után is luez-, erdei- és vörösfenyőt ültetnek. így pl. (Seide R.

9 erdőmester felvilágosítása szerint) a br. Popper-féle uradalomban, mikor az még Eszterházy hg. birtokában volt, a jegenyefenyő erdők letárolása után lúczfenyő teljvetés alkalmaztatott, mi által a jegenyefenyő ki szoríttatott. A gróf Csáky László birtokán a I'ovina völgyén láttam éves Mez-, erdei- és vörösfenyőből álló erdőt, mely teljvetés és ültetés által keletkezett..most leginkább a fészekvetés és apró csemeték ültetése van szokásban, még pedig a Ind a talaj minősége megengedi, mezőgazdasági elő- és köztes mi veléssel. Az első évben előmivelés képen burgonyát, a második és harmadik évben pedig valamely tavaszi gabonát, bokros rozszsal, mint másutt is szokás; de néhol vetés vagy ültetés titán is termesztenek szemes gabona helyett 1 2 évig burgonyát. Mezőgazdasági elő- és köztesmivelést láttam gróf Königsegg és br. Popper birtokán. A fészekvetések a jó fövenyes agyagtalajon jól sikerülnek, de a végleges siker még sem oly jó mint az ültetésnél, mert az egy fészekből kikelt számos növény egymást a kifejlődésben igen korlátolja. A rendezett uradalmakban a tiszta jegenyefenyveseket, valamint a kihasználás alá kerub") bükk szálerdőket fokozatos vágások által újítják fel, s a pótlás különösen fenyőfélékkel történik. Nemesebb kemény fanemeknek a bükkösökbe való beelegyitését nem tapasztaltam. A bükkösök átalakítása sok helyen megkezdődött, de e tekintetben a fanemek megválasztásában vezérelvül nem annyira a termőhely minősége, mint inkább az értékesítés jelenlegi viszonyai szolgálnak. így pl. br. Popper birtokán a bicsei járásban a Rovne völgy mindkét oldalán a bükksarjerdőket ortás után mezőgazdasági elő- és közteshasználat mellett lúczfenyvessé alakítják át: jóllehet ezen termőhely körülbelül 500 m átlagos tengerfelétti magasság mellett legalább a, védettebb és déli fekvésű részeiben tölgyesnek való

10 volna. Érdemes volna kísérletet tenni, ezen itt ugy is majd teljesen hiányzó s igy igen értékes fanemmel. Erre kitűnően alkalmas volna, többek közt azon terűletet, hol a 40 éves bükksarjerdő alját az arasznyi tölgyfiatalos oly szépen elfoglalta. Ezt csak levágni és azután holdanként körülbelül 1000 drb tölgycsemetével beültetni kellene. Egj -kétszeri tisztító-vágás segélyével a legszebb vegyes állabot lehetne itt létesíteni. A tisztító-vágások itt semmi nehézséggel nem járnak, mert a rőzsefa jól értékestihető. A bükkösök helyén telepített fiatal lúczfenyvesekben, kivált a hol sűrűek és lágyfák vagy cserjék által be vannak árnyékolva, itt-ott érzékeny pusztítást visz véghez a gyökereket megtámadó Agaricus melleus Hrt. nevű gomba, mely a, kiveszett bükkfalnskókon és gyökereken elszaporodva, tovább terjed a földben dúsan elágazó gyökérszál alakú myceliuma által. Sokkal inkább kellene a bükkösök átalakításánál a jegenyefenyőt felkarolni, melynek itt a termőhely kiválóan kedvez, s alátelepitése nem nehéz. De az alább fekvő helyeken, a déli s kivált mészköven fekvő száraz természetű talajon ez eljárás kevésbbé lenne ajánlható.. Ilyen termőhelyet láttam Pruszka közelében gr. Königsegg birtokán, hol a bükksarjerdő fennebbi czélra szakszerűen ki van gyéritve. Sokkal helyesebb volna ide feketefenyőt és közibe szórványosan vörösfenyőt telepíteni. Ugyané birtokon láttam erdeifenyő ültetvényt, kitűnő márgas. tölgynek alkalmas termékeny talajon, a melyben a víz m mély árkot volt képes vágni. A tölgy mellőzése okadatolásául felhozzák annak nem elég szép növekedését e vidéken. Tapasztalatom szerint a. tölgy és bükk rossz növekedésének oka itt az, hogy majd mind sarjakról vannak felnevekedve. A magról keltek elég szépen növekednek. Természetesen nem várhatunk itt a tölgytől oly növekedést, mint a fenyőtől. A hidegebb talajú gránátos, quarczos és agyagpalás terű-

11 leteken, kivált ha azok 700 m-en felül feküsznek, helyén van a lúczfenyő telepitése; ámbár az erdő ellentálló képességének fokozása végett itt is más fafajokkal kellene azt vegyíteni. Az erdeifenyvesekben a fokozatos felújító vágásokkal többnyire jó eredményt érnek el, így pl. gr. Zay birtokán s másutt a baani járásban. Sok helyen azonban tarvágás és ültetés által történik a felújítás. Erdei-, lucz- és vörösfenyővel szokták beültetni az elkopárosodott legelőket, mire igen sikerült példát láttam gr. Csáky László birtokán Povinán alul, a Kiszucza vize balpartján, hol egy terjedelmes kopár köves oldal volt beültetve. E kopár területért, melynek beerdősitését az ut védelme és szépítése kedvéért a nemes birtokos elhatározta, azt értékben többszörösen meghaladó legelőterületet kapott a község. Részint a nagybirtokosok példáján okulva, részint az erdőtörvény által szorítva a községek is tesznek ujabb időben sikeres beerdősitéseket. még pedig majd kizárólag fenyőfélékkel. A kisbirtokosok és községek sok helyen az erdeifenyő állabokat is rendszertelenül szállalva használták. A tölgyszálerdő által elfoglalt terület a tölgy sarj erdők által elfoglaltnak felét sem érik el Trencsénben, s az is jelentékeny részben sarjakról keletkezett. Az adókataszter szerint úgynevezett tölgy középerdők e megyében nem egyebek, mint rendetlenül szállalt tölgyesek, melyekben a tüskék kisarjadztak, s a fiatalabb sarjadék aljfát képez, ellenben a meghagyott és különböző korú idősebb fák a főfa szereltébe lépnek. A szálerdőket természetes vetényülés utján újítják fel, de a hézagok kipótolására rendesen nem gondolnak. Kivételt csak kevés nagybirtokos képez. A sarjak kiszedése pedig a magról kelt fiatalosból épen nem szokásos. A baani járás némely határában (Omasztina, Zay, Podbragy sat.) a tölgyszálerdők természetes felújítását a legeltetésen kívül lehetetlenné teszi még a fák

12 megnyesése is. melyeknek gályáit takarmányképen használja a nép, A sarjerdők nagyobbára vén fák tuskóiról keletkeztek s levágásuknál a hézagok kipótlására kevés, vagy semmi gond sem fordittatik. Itt is kivételt képeznek a rendezett gazdaságú nagybirtokosok. így pl. gr. Zay Albert hirtokán láttam jól kezelt cserhántó erdőket, hol nemcsak a hézagok kipótlása, hanem az idegen fanemek kiküszöbölése tisztító vágások által és pótlásuk makkrakással, sem mulasztatik el. A magánbirtokosoknál nagyon divatban van a tölgyszálerdőknek cserhántó erdőkké való átalakítása. A helyett azonban, hogy ez átalakítást ugy eszközölnék, hogy a szálerdő önvetényülését bevárva és elősegítve a fiatal erdő kellő sűrűségét biztosítsák s csak azután vágják le az anyaiakat, gondatlanul levágják a legeltetéstől sem kímélt vén erdőt s kapnak azután igen hézagos és vén tüskékről keletkezett sarjerdőt, melyet gyakran a, nyír s más a cserhántó erdőkben gyomnak tekinthető fanemek tarkáznak. A községi erdőkben a gazdálkodás eddig legtöbbnyire igen rósz és rendetlen volt s csak az erdőtörvény életbeléptetése óta kezdenek a viszonyok javulni. Hogy mily üdvösen hathat e tekintetben egy emberséges és önhasznát nem kereső szakember, arra példát szolgáltat a gr. Csáky László ő excja erdőmestere S. R., ki a grófi birtokkal korábban úrbéri viszonyban volt községek erdejének kezelését mérsékelt díj mellett teljesiti. A lakosokat rábírta, hogy saját erdejük lehető kímélése végett tüzelésre vegyenek az uradalomtól rőzsefát, s űzessék azt napszámmal vissza. így az uradalomnak is tetemes haszna van, mert a különben nem értékesíthető hulladék és rőzsefáért teljesiti a lakosság a beerdősítési és erdőtisztitási munkálatokat.

13 Azon értékes fanemeknek, melyek csak szórványosan szoktak előfordulni az u. n. állabképző fanemek között, u. m. : a kőris, mezei szil, juharok terjesztésére a megyében igen kevés gond fordittatik. Legtöbbet tesznek e tekintetben az erdőtenyésztés terén Trencsénmegyében különben is első helyen említendő gr. Könígsegg birtokán, hol a vörösfenyő tenyésztésére kiváló gondot fordítanak. E fanemmel nagy terjedelmű tisztásokat fásítottak be 4 5 éves csemetékkel, melyek nagyobbára feltűnően jó növést mutatnak. Silányabb talajú kopár területeken feketefenyőt elegyítettek a vörösfenyővel, igen jó eredménynyel. Ujabb időben a simafenyő megtelepítésével is tettek kicsinyben kísérletet. Az erdei legeltetés itt szigorúan tilalmazva lévén, az ültetések és vágások ez intézkedést rendkívül jó növekvéssel jutalmazzák. A jó példát követve, a puchoi járásban ujabb időben több kisebb birtokos és úrbéres község számos kopár és parlagon heverő vágás területét ültette be 2 éves erdei-, lúcz- és vörösfenyő csemetével. Az usztatás fürészüzem és szenités északi Svédországban.*) Irta: Izsépfalvi Lavotta Albert, kii-, alerdófelügyhn. A közé])- és ('szaki Svédországban fekvő és a külföldi kivitel czéljaira dolgozó fürészművek csak a negyvenes évek közepe táján létesültek. A mult században, tekintettel a nagymérvű erdőpusztitásokra, a fakivitel el lett tiltva s a. hajók fát csak a kivitelre szánt vas súlyának csekély pótlására vehettek föl: 1846-ban azonban a fakereskedés korlátozása meg lett szüntetve, s csak a 26 cm felső átmérőnél vastagabb rönkökre szabatott ki még busz éven át kiviteli vám. *) L. az E. L." ez évi III. és IV. füzetét.